Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Felix Kaleolani
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 A fiúk és a csillagok Felix-Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: A fiúk és a csillagok Felix-Reev   Pént. Aug. 21 2015, 20:22

Izgulok... ez nem félelemérzet, valami egészen új, végülis. Kale sok újdonságot hozott, meg kell hagyni. Sőt, mindent megfordított, kifordított...áttranszformált az életemben. Nem vallanám be neki, mekkora fejezetet kapott.
Ráadásul elég durva agymenéseim voltak arról, ami történt, anyámék is észrevették, hogy…nem vagyok annyira rosszul. Nagy szavakat dobáltak hozzám: Kifelé jössz a depresszióból! De igazából képtelenek voltak eldönteni, hogy ez jó-e, vagy nem. Még mindig attól félnek, hogy nincs lelkem és most már biztos, hogy sosem leszek velük őszinte. Viszont alig várom, hogy Liának elmondjam, megjósolta… Igaz, hogy teljesen másképp jött ki.
Sok mindent helyre kell még ráznom az agyamban, nem szabad végletekbe esnem, ettől még nem leszek buzi, találtam egy értelmes embert, ennyi. Akkor miért vagyok ennyire…huh, izgatott?
Sokáig fürödtem reggel, odafigyeltem rá, mit veszek fel, csomagolok be. Úgy készültem, ott töltjük az éjszakát, a pakolás órákat vett igénybe és lefoglalt. Minden percet megünneplek, amikor el tudom terelni a figyelmem, most pedig… Verseket válogattam, saját írásokat, képeket, laptopot csomagoltam be, hangszórót hozzá, alsót, váltás nadrágot, pólót, pokrócot, hálózsákot és apámtól elkértem még a kis, kétszemélyes sátrát is. Vettem pezsgőt, hozzá mindenfélét, kaját, pillecukrot (jó azt sütni) de férfiasabb kaját is, szalonna, kenyér, én szeretnék tábortüzet, ha már erdő, beraktam a gitárom, meglegyen a feeling, pezsgőt, reggelihez sajtot, zöldséget, úgy csináltam, mintha megint rendesen ennék. Persze nem őrültem meg, a gyomrom se bírná, de eljátszottam a gondolattal. Ez mind jó sok idő volt és a végére olyan izgatott lettem, hogy csomó piperecuccot is pakoltam. Deót, parfümöt, szájvizet. Elszívtam egy pár szál cigit, pedig már leszoktam, kellett. A kocsi viszonylag új, nem használtam még annyit, Nissan, egész jó de nem akkora durranás.
//Mellékelek képet//
autó
Szóval azzal gurulok a háza elé. Telefonon egyeztettünk, szóltam, amikor indultam, lehet már a kapuban vár. Vagy az ajtóban. Hahhh, fújok egy kis füstöt magam elé, eldobom a csikket, bekapok egy tick tackot, aztán kiszállok. Izzadó tenyerem gyorsan beletörlöm a farmeromba, egy pólót vettem hozzá, fekete-fehér, ahhoz van egy jól menő zakóm, ha hideg lesz. Kicsit megtorpanok, de aztán bemagyarázom, akkor is tetszeni akarnék, ha lány lenne, nem buzisodom, dehogy, szó sincs róla. Megpróbálom letörölni az izgulós arckifejezést és valami menőbbet erőltetni magamra
(nem jön össze)

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: A fiúk és a csillagok Felix-Reev   Szomb. Aug. 22 2015, 00:40


(Mutass majd be Liának xD Az lenne szép játék xD)
Nem izgulok. (bocs kihagyhatatlan xD) Reeven, újdonsült állandó partnerem tartotta magát a megbeszéltekhez, hívott és egyeztettünk a kirándulás kapcsán. Persze mivel felvetette aludjunk ott, nem mondtam nemet, nem sietek sehova holnap sem, de így már inkább kempingezésnek mondanám a kiruccanásunk. Azt mondta van sátra, hoz minden félét, hát nem pakoltam annyi mindent. Váltóruhát, fésűt, dezodort, fogkefét... de persze mivel Reevent nem tartom olyan előrelátónak szex terén - végtére is én vagyok a tapasztalt fél -, így raktam el síkosítót, óvszert is, ha kell, törlőkendőket, másfél liter vizet... Készítettem elő egy nagy takarót, mert aludni gondolom azért fogunk, de ha mást nem feküdni rá, de ha Ő is hoz, akkor itthon hagyom. Vettem még pár gyümölcsöt, ami nem ragad, de egy falatra megehető (füge, szőlő, kisebb szemű eper), hogy egész nap eszegesse. Ez nem fogja leterhelni a gyomrát, de azért eszik valamit. Na meg jó reggeli is.
Betettem továbbá az alkotáshoz szükséges eszközöket, mint vázlatfüzetek, ceruzák. Festéket most nem pakoltam, mert macera csomagolni, tárolni, kimosni, ha mást is csinálunk, márpedig fogunk. Ha rajtam múlik biztosan.
Hamarabb kinn is vagyok az ház előtt, dohányzom. Már túl vagyok minden fürdési, borotválkozási és hasonló dolgon, ápolt vagyok mint mindig. Felvettem egy fehér inget, amit nem gomboltan be teljesen a melegre való tekintettel és egy fehér vékony pamutnadrágot. Az kényelmes, de hanyag eleganciát kölcsönöz, valamint meggyulladni sem fogok, de talán nem mászik rám minden bogár se...
Mikor látom a kocsit begurulni a ház elé vigyorogva fújom ki a füstöt. Szeretem, ha tehetős partnert fogok ki, ez nálam nem elsődleges szempont - lásd Seth -, de azért sokat nyom abba a bizonyos latba. Míg leparkol ledobom a csikket és eltaposom, majd odasétálok a pakkommal. Kinyitom az ajtaját és mielőtt kiszállna kap egy hevesebb csókot, ahogy megragadom a pólójánál.

-Késtél!
Nem számít ha nem, számomra később jött, mint kellene, mert már vártam rá. Aztán ha nyitja a csomagtartót bepakolok (vagy a hátsó ülésekre) és megkérdezem kell-e a pokróc. Ha minden megvan, beülök mellé, becsatolom magam és a combjára simítom a kezem vigyorogva.
-Hiányoztam szépfiú?
Valami azt súgja igen, elég izgatott arca volt, sokat szervezkedett a kiscserkészem, kap még egy csókot a nyakába, tetszik az illata. Rajtam is érzeni a dohányt, habár mentolosat szívok, ha nem tudom dohányzik-e a partner. Mint kiderült, nem lesz ez sem probléma. Aztán ha elindulunk mondom Neki merre, nincs az messze szerencsére, kérdés mennyire megyünk be az erdőben kocsival.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: A fiúk és a csillagok Felix-Reev   Szomb. Aug. 22 2015, 20:12

Azta k*va milyen jól néz ki – érkezik agyamba ááá, még véletlenül se buzis gondolat. Nyelek egyet, próbálok a parkolásra figyelni (az ment legnehezebben) gáz lenne kocsival is nekihajtani a postaládának. Akkor pillantok vissza, amikor már eldobja a csikket. Király, hogy ő is cigizik, nem kell magyarázkodnom, hogy leszokóban vagyok, csak…
Közelít, jól van nagy levegő. Nyílik az ajtó, apró mosoly kerül a szám szegletébe és gyorsan le is szivárog, mert ajkaim mennyeibb elfoglaltság után néznek. Hirtelen megragad és egyszerűen odahúz egy csókra, ujjaim fésűként tépnek a hajába, hirtelen megnyugszom, kb olyan, mint a függés, egy idő után most jutok megint anyaghoz. Lassan pislantok rá, mint egy film, ami beragadt.
Késtem? Felvonom a szemöldököm, aztán megköszörülöm a torkom.
- Egy mágus sosem késik És korán se jön soha. Pontosan akkor érkezik, amikor akar.
Szemtelen vigyorral ellépek mellőle, hogy felnyissam a csomagtartót, van még benne hely, direkt úgy pakoltam, hogy neki is maradjon, aztán segítek elhelyezni neki a csomagokat. A pokrócra mondom, hogy én is hoztam, de elfér, hátha hidegebb lesz és kelleni fog (én fázós vagyok, de ezt nem mondom) Ha ez megvan beszállunk, kb azonnal megérzem a kezét a combomon. Elönt a pír, igen ehhez hozzá kell szokni gondolom és kicsit meg is rezzenek. Gondolom élvezi, hogy a frászt hozza rám ilyenkor. Rápislantok, éppen arrafelé sétafikál el egy néni, de nem tud meghatni, most én hajolok az ajkaira, hogy finoman bekapjam.
- Hm…igen, sokat gondoltam erre az egészre
Sóhajtom rá, még a cukorkától üde, talán kissé csípős is a leheletem. Kiderül szereti a mentolosat, én is érzem rajta, hogy olyan cigit szívott.
A nyakcsókba beleborzongok, kap az arcára egy puszit, aközben én is megszagolom. Most komolyan pasim van? Bakker, tök olyan…
Beindítom a kocsit, aztán ő mondja merre, szóval csinálom. Ha kiérünk a városból már gyorsítok is, remélem nem fél a sebességtől.
- És te? Mondtál már a postaládásnak?
Érdeklődöm, még ahhoz se nagyon tudom hogy álljak, hogy rajtam kívül neki van több is. Ez az egész egy vadiúj fejezet, egyelőre kalandos rárohanni a nem járt csapásra… Futólag rápillantok.
- Különben eszembe jutottak dolgok. Tudod amnéziám volt és a kellemetlen, drogos élményeket kizárta az agyam. És hát hm… amikor éppen nem volt anyag, kb kétszer volt valami egy dílerrel.
Veszek be egy élesebb kanyart, lassítva, de nem eléggé.  Ha rosszul lenne, majd szól, vagy látom rajta.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: A fiúk és a csillagok Felix-Reev   Szomb. Aug. 22 2015, 20:42

Somolygok, ahogy elcsípem a vizslató tekintetét, ahogy elnézem nem volt rossz választás a fehér. Különösen szeretem magamon, mert a lelki tisztasággal kötik össze, de nekem ahhoz közöm nincs ugyebár. Elkapom egy csókra, ujjai már a hajamban, a végén aprót harapok abba a telt ajkába. Arra meg hogy késett homlok ráncolva válaszolok, mert érzem, hogy idéz, de nem tudom honnan. Fantasyt ugyebár nem olvasok.
-Áh, szóval Te csak így, akkor varázsolj el máguskám.
Markolok bele a fenekébe, de hagyom, hogy mutassa, hova kerüljenek a csomagok. Amúgy sem a ház előtt kéne, bár ilyenkor kevesen vannak itthon. A pokrócot akkor hagyom, jobb a több, mint a kevesebb alapon.
Amikor a kocsiban megfogom a combját kipirul az arca, elvigyorodom. Milyen szégyellős, megedzem hamar, elvégre engem nem érdekel mások véleménye. Főleg hogy a szomszédok tudják, hogy Eric a "fiúm". Az más kérdés, hogy több "fiúm" van. A csókja izgat, nem olyan reménytelen, de ezt eddig is tudtam. Érzékien viszonzom, kajánabb lesz a mosolyom a válaszára.

-Nocsak... remélem vággyal és kéjjel telve... esetleg esti magányos órádban, lefekvés előtt... magadra markolva...
Muszáj, muszáj, nem parodizálom, inkább erotikus a hangom, hogyha így van, kimondhatja, mert én bizony gondoltam így rá, ha nem is önkielégítés közben (arra nem szorulok szerencsére). Belecsókolok a nyakára, erre megpuszilja az arcom. Megmosolygom, mert nem tipikus kéjelgő a másik, meg kell hagynom. De ennyi változatosság rám fért, azt hiszem.
Dinamikusan vezet, félni nem félek, a sebességet szeretem, de annyira hülye nem vagyok, hogy míg vezet nyúlkáljak felé. De talán majd erre is megedzem, ó, sok mindenre meg fogom.

-A postaládásnak? Mit?
Hirtelen nem értem miről beszél, majd leesik mire gondol, látszik is rajtam a megvilágosodás.
-Jah, Ericnek? Nem, ha a hajón van, általában sokat dolgozik, lekötik az utasok. Ha hazajön, majd mesélek neki.
Vigyorodom el, de van némi káröröm is ebben, mert tudom, hogy Eric ki lesz akadva, féltékeny lesz és közölni fogja, minek nekem ennyi szerető?! Pedig csak négyen vannak, komolyan...
Aztán értetlen-érdeklődve várom, hogy kifejtse, mik jutottak eszébe. Először félek valami nyálas-romantikus szöveggel jön, de szerencsére semmi ilyen, vállat is vonok, sóhajjal egybekötve, nyugodtabban, hogy említi a dílert. Mivel élesebben kanyarodik, megfogom a kocsiajtón a támaszt, reflex. Rosszul nem vagyok, ilyentől sosem.

-Megesik, a drog beködösítheti az agyat. De remélem egy lapon sem lehet említeni engem azzal a dílerrel...
Mert hát velem minőségi a szex, nem holmi útszéli gyors d&gás a benzinkút mellett... lehet velem olyat is, de általában többet is tudok nyújtani, ahogy az Ő esetében is. De érezheti nem lett kevesebb a szememben, vagy inkább csak nem értem miért mondja.
-Én éreztem rajtad, hogy nem csak a nőket szereted. Mondhatni, én tudtam, ha Te el is feledted... Miért mondtad el?

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: A fiúk és a csillagok Felix-Reev   Szomb. Aug. 22 2015, 21:21


+16
Nyáááh, beleharap az ajkamba, bekapom a sajátom, amikor elengedi, szerintem egyre lassúbb a szemmozgásom. Igen, a késés, féloldalas vigyorral ajándékozom meg.
- Az a terv, meglátod.
Ne igen, elbűvölni, ha már ezt tette velem! Miközben pakolok befelé, belemarkol a fenekembe, jézusom, át kell majd cserélni a nadrágom, ez így megint nagyon fog szorítani.
Beszállunk, a combomon a keze és a csókja…Ahh most én szántok végig a nyelvemmel alsó ajkán. Kicsit ficánkolok, hülye helyzetben van a lényeg a lábam közt és csak nem ugrik helyre.
- Le kéne szoknom a farmerről a közeledben
Szisszenem, aztán kézzel igazítok, így már jobb, elrakom oldalbabra, ahol van helye meredni.
- Hahh, hát elsősorban nem, de azt észrevettem, hogy eléggé zavarba jövök, ha eszembe jut, amit csináltam.
Gyorsítok, az arcom így is vörös, bár a sebességgel nem fogom tudni lehagyni ezt a furcsa, kínos érzést. Ahogy erről beszélek, de nem leszek olyan konkrét, mint ahogy ő akarja.
Kicsit morranok, nem feddő, vagy ilyesmi, inkább kérdő, mert nem értem mit nem ért. A neve…nem jut eszembe, ami nem érdekel, arra nem figyelek.
Hát sajnos, most, ahogy mondja már megjegyzem.
- Ahha, értem.
Meredek előre, aztán futólag oldalt pillantok rá, nem szégyellek rálépni a gázra. Gonoszan somolyog maga elé, felteszem ez azt jelenti, Eric nem fog örülni. Helyes.
Ahh, hehehe, micsoda reakció! Felvonom a szemöldököm és most nekem jut olyan mosoly az ajkaimra, mint az előbb neki. Egyébként nem, de milyen jó lenne húzni az agyát.
- Te jól csinálod Ravernon és a díler egyáltalán nem vonzott, inkább szenvedtem közben. Aztán többen is rám szálltak, emlékszem.
Na egen, akkoriban jó pasinak számítottam.
- De mást már nem szoptam le és nem akartam semmit elkapni, tudod a drogosok nem túl sterilek.
Szóval szex nem volt, ebből leszűrheti.
- Igen? Nem, én nem tudtam.
Nem emlékeztem és fogalmam sem volt róla, de félrebiccentem a fejem.
- De várj, nem, veled jó volt, de más pasival nem tenném meg.
Rázok fejet gyorsan, aztán nem értem miért kérdezi. Azt hittem érdekli, hogy miken gondolkodtam, pl ez is eszembe jutott.
- Hát mert gondoltam érdekel, érdekellek. Ez nem valami titok… Illetve másnak nem mondanám, de azt pl mindenki tudja, hogy súlyos amnéziám volt. Veled viszont megbeszélhetek ilyesmit. Bár igazából csak említés szintjén, érdekességképp.
Akkor nem éltem meg pozitívan, most nem tudom mi van velem, érezze: teljesen kiforgatott mindenből. Közben rátérek arra az útra, ami majd az erdőbe fog vezetni, errefelé már vannak fák.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: A fiúk és a csillagok Felix-Reev   Szomb. Aug. 22 2015, 22:10

(Máris 16+? Ohm Very Happy amúgy igen, 16+ ez is xD)
-Micsoda nagy szavak... hm, legyen úgy!
Vigyorgok, engem nem olyan könnyű elvarázsolni, de persze nem lehetetlen. A reakciói szórakoztatnak, amikkel a közvetlenségemre reagál, fiatal és új is neki, hogy egy férfi vonzalmát élvezi... most kell még magamba szívnom a zavarát, mert pár hét és nyoma sem lesz már. De a csókját élvezem, érzem, hogy lehet jobb lett volna előbb behívnom és utána indulni, de ha mindig mindent rögtön megkap elkapatom a fiút. A szavaira nevetek.
-Nem kell, válassz bőbb fazonút deréktájt. Szeretem ahogy feszül rajtad az anyag...
Vigyorgok rá pajzánabbul, enyhén az ajkamba harapok, ami még az Ő csókjától vörösebb.
-Vagy szeretnéd, ha csökkenteném a lenti feszültséget?
Csibészesebb, bujább mosoly a jutalma, hogy igazgatja magát, elvégre ha ennyitől feláll neki, akkor vagy nagyon tetszem neki vagy nagyon kiéhezett. A megoldás mindkettőre ez, az én meglátásom szerint.
Eric kapcsán röviden morran, sandán mosolygok rá.

-Miért izgat Téged a lakótársam?
Direkt használom ezt a szót, kicsit akkurátusabban is formálom, véletlen se legyen az, hogy nem érti, nem hallja. Persze a díleres vallomást nem tudom hova tenni.
-Akkor nem csinálta jól...
Engesztelni látszódom, hogy jónak tart, de ez nem is volt kérdés.
-Nem meglepő, nekem is tetszel. Én szeretem a szépet... meg még más egyebet is, de most a többséget vettük górcső alá.
Somolygok rá, szerintem szexi, megkapó az arca. Vékonynak vékony, de az nem szokott zavarni, míg erő lakozik a testben.
-Értem... való igaz, meg kell válogatni, kit veszel a szádba... kit engedsz a feneked közelébe...
Somolygok tovább, ó, kerülök én még a formás segge közelébe. Hamarabb, mint gondolná.
-Nem tudtad? Nem meglepő, bár annak fényében, hogy régebben volt dolgod férfival talán mégis. De lehet csak nem a megfelelő partnert választottad... eddig.
Mert nálam jó kezekben van, nem kell aggódnia. Nem csak az árnyoldalát fogja látni, a hatalomfitogtatást, a mocskos részét.
-Eleinte mindig ez van... hidd el, ha találsz más férfit, aki vonz, aki feltüzel, nem rám fogsz gondolni.
Ez puszta tény, egoista vagyok, de túl tudok látni önmagamon. Attól, hogy velem jó neki, mással is lehet jó. Talán jobb is, de erre már nem szívesen gondolok. De ha kifog egy Seth féle partit, akkor fölül múlhatják az általam adott gyönyöröket, hiába próbálok mindig tanulni az én Sethemtől. Ő valami egészen különleges.
A következő szavaira felhorkanok.

-Reeven... azt hiszed engem az érdekel, mit kellett tenned kényszerből, vagy mert nem voltál magadnál, mikbe mentél bele? Említés szinten persze, érdekel, de engem az érdekel ami Téged valóban mozgat, amit valóban akarsz, ami valóban érdekel! Engem az a Reeven érdekel, aki beájult a házba. Továbbá, többé nem kell az anyagért lesz@pnod senkit, azt felejtsd is el, ha megteszed szabad akaratodból tedd. Én kéjjel felelek rá, mint legutóbb... amúgy nem csodálom, hogy híred ment, ha csiszolunk a technikádon, még a végén nem győzlek majd rávenni vegyél a szádba...
Mosolygok, az ilyen hirtelen kifakadásokkal nehéz mit kezdeni. De depressziós, valószínű ez a baja. Minden esetre éreztetem, nem zavar, amit a múltban tett, természetes dolog, hovatovább, engem nem is az az énje érdekel, hanem a mostani, a gyerekkori, elnyomott művészvénájával együtt. Mondom is neki áljon kicsit félre, most, bárhova. Ha megteszi magam felé fordítom a fejét és megcsókolom mohóbban, a múltkor is bevált, hogy ne gondolkodjon baromságokon.
-A legjobb az lenne, ha csak a szép emlékeket keresnénk fel... vagy ami rossz kicserélnénk... bármit elmondhatsz nekem, de valószínű, mivel elvont vagyok, mint Te is... nem úgy fogok reagálni, mint a többség. Engem Te érdekelsz, nem az akit elvártak, hogy legyél...
Harapdálom az ajkát, kezem újra a combján, felsimítok az ágyékán haladva a hasáig, onnan tovább a mellkasára.
-Mindjárt ott vagyunk, hoztam Neked mindenfélét!
Kap egy rövid csókot még és somolyogva visszahelyezkedem az ülésbe, igazítok a hajamon.
-Egyenesen előre, majd be az úton, ha nem félted a kocsit. Elviszlek oda, ahol a falon lógó kép készült.
Még simogatom kicsit a combját, de visszaveszem a kezem, koncentráljon a vezetésre, ha még emlékszik, hogyan kell beindítani a kocsit.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: A fiúk és a csillagok Felix-Reev   Szomb. Aug. 22 2015, 23:14




+16 (kicsit még, na Razz)

Biztos nehéz eset, de nem hiszek a lehetetlenben. Majd erre még visszatérek, most próbálok nem kigyulladni, vagy megpusztulni a farmeremtől. Ahuhm, miért vonz ennyire?
-Akkor erős öv is kell, vagy gatyamutogatós kamasz leszek.
Oldalt pillantok rá, megeresztek egy kihívó vigyort, ez tetszik... Eddig nem nagyon érdekelt az öltözködés, de szerintem neki számít valamennyire.
- Vezetés közben nem, de hm… jól hangzik.
Ravernon jelenléte már önmagában is bódító, de csókokkal nem nehéz, hogy izgalomba jöjjek, főleg másfél év aktív nagy semmi után.
A kérdésére megrezzen kezem a kormányon, továbbra is biztosan tartom, de hökkenten pislogok előre.
- Cseppet sem izgat, csak érdekelt kinek meséltél, ő közel áll hozzád, gondoltam sokat telefonáltok.
Vonok vállat, aztán, hogy eltereljem a figyelmét hamiskásan hozzáteszem:
-Vagy csak ürügy volt, hogy megtudjam, mesélted-e a postaládát.
Kicsit felnevetek, ez még nem megy olyan jól. Leszarom a Eric véleményét igazából.
A díleres vallomáson nem értem mit nem ért. Elhúzom a szám, megcsóválom a fejem.
-Ha nem vonz, veszett ügy, bármit csinál, nemtom nálad ez hogy megy.
Nekem fontos, hisz csak szexről van szó, ha taszít bukott az ügy és kevés ember érdekel… Férfiak közül, lássuk csak… Sebastian ugrik be, a félrecsók, jó, hogy gyorsan hajtok, jóég! Az ilyen gondolatokat jobb lenne lehagyni a kilométerekkel. . Akkoriban menő voltam és az sokat dobott a dolgon, hogy énekes, viszont mosolygom a másikra, az egyebet? Szerintem a szexre gondol, de ki tudja, ő gyakran kalandozik erotikus vizekre.
- Na látod.
Még ő is megválogatja!
- Elég klisés lenne, ha azt mondanám Te is, szóval majd mással bizonyítom.
Kacsintok rá, aztán figyelek az útra, ennél a sebességnél jobban kell.
- Nem emlékeztem, biztos nem a megfelelőt. Te mikor…hát jöttél rá?
Kérdezem, szemem sarkából lesve a gesztusait. Más férfit? Kicsit összepréselem az ajkam és a szemem, mintha nagyon koncentrálnék az útra. Nem akarom más férfival csinálni, most nem tudom elképzelni, de hülyén jönne ki egy ilyen vallomás.
- Te vagy a tapasztalt…
De mi van, ha nem fog változni? Ha más férfit nem fogok akarni, most nem is akarok akarni, sem elképzelni.
- Hm?
Hogy mit kellett tennem kényszerből?
- Gondoltam érdekes lehet a sztori, mint amikor mesélsz egy régi történetet, pl az első szivarozásodról.
Ez alatt a sz*ást értem, erről beszélünk, nem értem mi ezzel a gond.
- Aaaami valóban?
Tágra nyílnak szemeim, egy pillanatra találkoznak az övével, aztán vissza előre. Nyelek, ismét visszapillantok rá, lassítok, mert megölni nem akarom, főleg ezek után.
- Kösz…hogy az érdekelt, bár nem ájultam be, csak majdnem. Tudom, nem kényszerből csináltam semmit és tetszett a válaszod, legutóbb is. Nem semmi, ha valaki önmagadért akar.
Összepréselem a szám megint. Vele volt már ilyen? Úgy érzem nekem ez az első, valaki, aki nem a régit akarja, a másikat, aki soha nem is létezett… hanem Engem.
- Fejlesztesz majd, mi? Ha már a te farkadról van szó, jó akarok lenni!
Mikor megálljt kér kicsit meghökkenek, de megteszem. Megcsókol, ahh ez... hevesebben viszonzom én is, szenvedélyesen szippantom be a nyelvét, csókolom ajkait, kicsit ráharapva. Szép emlékeket… Bágyadtabban pislogok rá.
- Igen, igazad van, sokat foglalkoztam a legrosszabbakkal… Bár, amit szépnek gondolok, az sokaknak riasztó, de pont ezért érdekel a véleményed…mindenről. Más szemszög, új megközelítés, lehetőség vagy, hogy így is lehet valamit látni, gondolni.
Csak én…és nem az, akit elvártak…
Harapdálja az ajkaim, a nyakát simítom hátulról, vonom hozzá magam. Nem is tudja mit beszél, hogy soha…soha nem akartak Tényleg engem. Hevesen csókolom, bár ajkam reszket, mindenféle kitörő indulatkavalkád, fogalma sincs mit mond ezzel…
- Igen... nem hittem volna, hogy ez valaha megtörténik.
Kicsit elhaló a hangom, méginkább elakad, mikor hozzámér, fel a mellkasomra, szerintem érzi és hallja, hogy dübörög a szív.
- Tényleg? Én is, egy csomó mindent…
Azt hiszem csillagszóróm is van, de majd este, ha ma nem hullnak én csinálok, megígértem, hogy elvarázsolom, de egy ilyen mágust…nem lesz egyszerű. Ő a fehér, az biztos (fehér mágus)
Visszahelyezkedik, mindjárt ott vagyunk. Érzem, hogy bekönnyezett a szemem, francba! Remélem nem látja!
- Dehogy féltem, szóval rá az útra, remek, menjünk!
Úgy csinálok, mintha a Nissan terepjáró lenne, közben meredek magam elé, hátha eltűnik szememből a nedvesség, egyelőre simán veszi a huppanókat a kis autó, szóval elmegyek vele olyan messzire, amennyire csak beférünk, meg is látok egy fát, közeledünk, mielőtt nekiütköznénk, gyorsan megállítom. Nem volt annyira meredek, de mégis, lehet vagy tíz centi a fa közt és az autó eleje közt. Ráadásul eléggé rántottam a cuccon. Ő izgatott fel, nem igaz?
- Először fedezzük fel a dolgokat, aztán jöjjünk vissza a cuccokért, mit szólsz? Fényképezzük le élményekben, aztán jöhetnek a segédeszközök.
Gép, papír, toll és gondolom a rajzeszközei. Kicsit hülyén emelkedik a mellkasom le s föl, de majd beáll, még mindig ki vagyok akadva, hogy Én kellek valakinek, nem a rocksztár. Azt hiszem ideje lenne megtörölni a szemem, jajj fenébe már!

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: A fiúk és a csillagok Felix-Reev   Vas. Aug. 23 2015, 00:25

Szemet forgatok, elképzeltem.
-Nem azt mondtam, hogy öltözz ízléstelen, csak hogy olyan farmert keress, aminek más a szabása. Hátul simuljon a fenekedre, le ne cseréld...
Rázom a fejem, hogy ne is próbálja meg, mert kiábrándító lenne!
-Jól van, ha megérkeztünk egész nappal és éjszaka folyamatosan vezetjük majd le a felgyűlt stresszt, mit szólsz?
Csábítom egy szex-szel teli kempingezésre. Nehéz lenne amúgy is nem rámászni, de hát nekem nagyobb az akaraterőm ugyan, de néha engedni kell Reeven vágyainak is nem? Hát de, de, kell az!
-Szóval cseppet sem? Szoktunk, de ha ezt telefonba mondom neki... nos... jobb ha nem így értesül. Másnak nem nagyon mondok el ilyen intim dolgot, ki az állandó partnerem. Csak a szüleimnek.
Persze ha Mira vagy Seth kérdezné, mondanám, de őket nem szokta érdekelne ez a téma. Sethet is csak ritkán.
-Nem, még a végén kiakadna... ha egyáltalán emlékszik rá, Ő csinálta...
Legyintek, de mosolygok azon, hogy nevet a másik, hmmm, többet nevethetne.
-Néha nem a külső a lényeg.
Érezni egyelőre nem akarok többet mondani erről, miért is kefélek én másokkal is, mint akik tetszenek. De van, hogy nekem nem jön be valaki, de tanulni azt lehet tőle, akkor is lefekszem vele. Ez a szakmám, nincs olyan, hogy nem teszem meg, ha jobb akarok lenni.
-Ezt már bizonyítottad, Reeven... most is bizonyítottad, hogy tetszem, érezhető, merev igazság volt!
Nevetek kicsit, elégedetten, hmmm, szeretek tetszeni, nagyon is!
-Hmm... nekem nem kellett rájönni. Én így lettem nevelve, számomra a nem nem számított, ha szépről vagy erotikáról volt szó...
Merengek el kissé, mert nálam nem volt nagy AHA vagy nagy megdöbbenés. Előbb voltam férfivel mint nővel...
-Az vagyok...
Én vagyok neki az első, de pont ezért nem az utolsó... akar majd viszonyítási alapot, érdekelni fogja mással milyen, vagy csak velem ilyen. Bármi is lesz az indok, de ki fogja próbálni. Nem hibáztatom érte, amúgy sem árt a tapasztalat.
-Hát együtt lenned egy férfivel. Vagy nővel is akár, az most mindegy. A kényszer ideje lejárt, nem?
Kétlem, hogy drogozni akarna újra, vagy rászorulna, hogy eladja a testét a pénzért, vagy inkább pár dollárért.
-Hmm... Persze, érdekes, de nem úgy, ahogy Te várod, hogy érdekes legyen.
Világítok rá, mert szerintem nagy feneket kerít a dolognak, hogy pont ezt emeli ki. Ki is fejtem, engem mi érdekel Vele kapcsolatban, áthatóan nézek a szemébe, hogy bizony, engem a belső, rejtett világa érdekel, nem más, külső csíny. Már elsősorban.
-Ne beszélj múlt időben, hát most mondom, engem MOST is az érdekel... és az az alap, ha önmagadért akarnak... már aki valóban akar is tőled valamit, nem?
Mosolygok rá, más kérdés Ő mennyire akar valóban ENGEM megismerni. Elvégre az sötét és veszélyes ösvényeken kanyarog, ha buja sóhajok is szolgálnak simogató szellőként az úton.
-Megtisztelő, és igen, megmutatom, mi a jó... a nagyon jó! Magadnak is élvezetesebben vered ki majd!
Vigyorodom el, élvezem, hogy az én kedvemre akar tenni, jól is teszi, a végeredményt is szeretném élvezni, nem csak a gyakorlást! Félreállítom az úton és megcsókolom, hévvel, érezze, hogy Ő kell, hogy kívánom. Érzem rajta nem viszonzatlanok a vágyaim, a bágyadtabb tekintete is tüzel.
-Riasztó? Ohm, kétlem, hogy engem bármi riasztana Reeven... mesélj majd!
Suttogom az ajkára kéjesen, mondhatni hipnotizáló jelleggel. Harapdálom a dús ajkát, nyalogatom, keze a tarkómon pihen, bele-belenyög halkan a csókba, élvezem, hogy ennyitől is ki lehet készíteni.
-Mire gondolsz? Hogy valaki szenvedéllyel csókol, vagy hogy akarja Aki vagy? Vagy mindkettő? A kettő együtt jár...
Felkúszó kezem a pólója nyakánál a bőre után kutat, mint szomjas vad egy forrás után.
-Hmm, akkor bőven elleszünk, nem gondolod?
Csókolom tovább, de elválok az ajkaitól, sosem érünk oda így. Enyelegni ott is lehet, kellemesebb és kényelmesebb is lesz. A szeme mintha csillogna, de inkább a vágynak teszem be, mintsem érzékenységnek, így haladunk az úton. A megállás azonban némileg riasztó volt, van bizalmam a srácban, de nem érzem, hogy rászolgáltam a tesztelésre.
-Aki vezet az útra figyel, nem de bár? Ha bizalomjátékot akarsz kösd be a szemem...
Hajolok közel és bekapom a fülcimpáját, majd kioldom a biztonsági övet. Törli a szemét, hadar szinte, magam felé fordítom, komolyan könnyezik?
-Nekem teljesen megfelel... mi a baj?
Azt látom, hogy valami nem kerek, csak fel nem foghatom mi. Tudom, tudom, depressziós, azok mindig ingadoznak jó és rossz kedv között, de akkor is. Benyúlok a pólója alá, felsimítok az oldalán, a nyakát csókolgatom, puhán ízlelgetve a bőrét. Ha már szabálytalanul emelkedik a mellkasa, inkább emiatt legyen, nem?

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: A fiúk és a csillagok Felix-Reev   Vas. Aug. 23 2015, 18:36



// Emelem a tétet, 17+, de írtam pmet, azt lesd meg, ezzel kapcsolatos//

Szemtelen-vigyorgom, ízléstelen…szóval tényleg fontos neki. Vagy számít valamennyit.
-Figyelj, te tutira jobban értesz ezekhez, hogy állsz a vásárlással?
Mert én rosszul, nagyon.
- Elmehetnénk…
Nyilvános hely és oltári ciki lenne, de valahogy izgat…hogyan viselkedne mások előtt. Arra tippelek nem érdekelné és én lennék nagyobb zavarban. Aztán tuti több olyan nadrágot összeszednék, ami a fenekemre simul.
- Folyamatosan?
Érzem, hogy megremegek, látni rajtam, hogy elképzelem, megváltozik az arckifejezésem. Úgy teszek, mintha gondolkodnék, de biztos vagyok benne, hogy történni fognak a dolgok…
- Olyan vagy, mint valami terápia. Egy kicsit ebből, egy kicsi abból, én nem félek…az események úgyis vonni fogják magukkal.
Nézek a szemébe kihívóan, igen, tisztában vagyok vele…  Ha nem is vagyok felkészülve, részletkérdés, megmutatta, hogy amit csinálni lehet ilyenkor, az lehet jó is, vele. Ezért nem tudok a helyébe másvalakit képzelni, ez az egész…mintha csak miatta lenne értelme! Ericken megvonom a vállam.
- Hát érdekel milyen lehet, egy kicsit.
Teszem hozzá gyorsan, mert nem nagyon, de valahol kíváncsi az ember, ki az, aki nagyon közel tudott kerülni és miért. A szülein csak nézek.
- Durva! Egyszer lehet bemutatlak majd az enyéimnek, szinte látom, ahogy leolvad az arcuk.
Felnevetek, kicsit hátradőlök, ez most elég gonoszan cseng, de hiába…gyerekkorom óta ez a kedvenc hobbim, kiábrándítani magamból a prűd fejüket. Oké, aláírom, nem véletlenül utálnak. Ez az Eric kiakadása is vonzó téma, kicsit elhúzom a szám.
- Nahát, szegény…
Csinálok én jobbat!
- Tudom, egyáltalán nem.
Ravernon jól néz ki, de ez csak másodlagos volt, nem szoktam megfordulni a férfiak után, alapból nem tetszenek és 21 év alatt nem vettem észre! De ő valahogy… a kisugárzása teszi, az elemi vonzerő. Nevet, mert merev bizonyítékát adtam a dolognak, játékosan morgok rá.
- Lesz ez még tetten érhetőbb is.
Finom célzás arra, hogy akarok még abból, amit a múltkor kaptam. Érdekes gyerekkora lehetett, a szülei ennyire megbeszéltek volna vele Tényleg mindent?
- Húha…jó, hogy erre korán rájöttél, gondolom egyfajta szabadságérzetet adott, én is ezen gondolkodtam, hogy nem számít…hogy az ember számít, az a magmagyarázhatatlan valami, ami megkülönbözteti.
Kisugárzásnak, személyes varázsnak szokták nevezni, az ember lényének.
- Tudom
Mondom sokatmondóan felvont szemöldökkel, hány szeretője is van? És éreztem, hogy tapasztalt.
- De, nem akarok kényszert.
Férfival… Nővel, igen, azzal valószínűleg, de a férfi téma most megrekedt, ő van és kész, hogy lesz-e más, nem tudom, de egyelőre nem akarok ilyesmit, szeretnék most Ennek, Neki örülni.
Ahogy én várom, hogy érdekes legyen? Elgondolkodva meredek magam elé, mert ez, hogy Én érdeklem annyira új és úgy szíven vág, mintha valóban nekem jött volna valami.
- Igen, ez az alap… Én is Most akarlak és úgy akarlak, Valóban téged… Nem tudom, te hogy voltál vele, de nekem ez új. Nemrég találkoztam három lánnyal a múltból, mindhárom elég fontos volt akkor és most, de mindhárom a régit hiányolta, az…aki vagyok egyszerűen nem kellett senkinek.
A szüleimnek sem, főleg nekik. Szóval érti ez miért annyira új? Hogy mennyire megjátszottam magam mindig? A szemem is bekönnyezik, mert ez…ezt nem hittem volna, hogy valaha megélem. És valóban engem akarna  vajon úgy is, ha tudná, hogy én…miket csináltam régen? Azt az egyet, a legrosszabbat?
Húha miket mond, magamnak is.
- Jól hangzik
Persze nekem nincs sok állandó partnerem, biztos sokszor csinálom majd magamnak… Hacsak meg nem fűzök valakit, jöjjön gyakorolni. De ha nő, az megint más szerintem…
Nem riassza semmi, oldalt pillantok rá, kicsit kutakodólag.
- Jó, de tudod, hogy neked is kell! Én is meg akarlak kóstolni és nem csak fizikailag.
Pilláim alól vágyrészegen lesem, viszonzom a csókját hevesebben, eszem veszi ezzel.
- Igen?
Pihegem. Együtt járna?
- Hogy Engem akarsz…
- De, jó lesz, sőt!
A jónak van még két fokozható szintje, jobb, legjobb. Elérjük a harmadikat és ő sem felejti el soha!
Rákanyarodok az útra, majdnem nekihajtok egy fának, kicsit direkt, hogy felmenjen az adrenalinszintem, nem gondolok bele, hogy a másik mondjuk megijedhet. Persze én biztos voltam benne, hogy nem hajtok neki.
- Befogom.
Igérem, remélem nem haragszik, de ahogy harapja a fülcimpám, szerintem elfeledtetem vele, hogy majdnem lett közös növényünk. Adom az ötletet, mi legyen előbb, maga felé fordít, döbbenten meredek rá, de már nem tudok az arcomhoz nyúlni, láthatja, a kibuggyanókat. Némán útjukra engedem őket, ő ismét hozzám ér, ujjai nyomába szegődik a borzongás, a rendszertelen lélegzet és egy kéjesen elakadó sóhaj.
- Nincs baj, sőt…
Gyorsan kipattanok a kocsiból, megkerülöm elöl, éppen elférek, kinyitom az ajtaját, hevesen, de ez bírja, nem szaggatom le. Nyúlok érte és nemes egyszerűséggel magamra rántom, az nem számít én nekiesem-e egy fának, vagy épp a földnek, ha vad szenvedéllyel az ajkára tapadhatok, ujjaim bekúszhatnak a pólója alá, az egyik felfelé a hátára, a másik kezem, amivel ölelem lefelé, a hideg feneke irányába.


_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: A fiúk és a csillagok Felix-Reev   Vas. Aug. 23 2015, 19:48

//18+, de ne váltsunk topikot xD//

-Nem vagyok oda értük, de ha vásárolni kell menni, vásárolok.
Vonok vállat, nem vagyok holmi nő, vagy piperkőc, hogy fél órát nézegessek egy ingen.
-Ha szeretnél... de akkor döntsd el előtte mire van szükséged. Szeretek célirányos lenni... én mindig tudom mit akarok.
Somolygok rá, nem hazugság, ez rám általánosan igaz.
-Némi szünet lehet közte, ha nagyon akarod...
Vigyorgok, látom rosszul van, de úgy fest Ő nem tudja milyen egész nap enyelegni, szexelni és pettingelni. Pedig annál nincs is jobb!
-Hmm, akkor a legjobb terápiát választottad!
Nálam jobb most nem is történhetett volna vele!
-Ki tudja, lehet megtudod...
Mosolygok, ha Erickre gondol, nem kizárt, hogy egyszer összefutnak. A szüleimen néz egy sort, de nekem ez természetes.
-Ha nagyon szeretnéd... de miért, úgy gondolod, nem lennék méltó társaság nekik?
Amilyen környéken lakik bizonyára sznob szülei vannak. Forogtam én már tespedő sznobok között, nem szeretem őket, csak ha megfizetik az árát, akkor viszont elbeszélgetek én a semmiről órákat is!
-Nem is sajnálod!
Vigyorgok rá gonoszabb mosollyal az ajkaimon, hogy Ericket hozzuk szóba és a féltékenységét, ha burkoltan is.
-Reméltem...
Keményedjen csak, izgató a gondolat!
-Igen, inkább a személyiség, a szellem... a test.... csak annyiban fontos, hogy miképp kényeztesd.
Nekem csak ennyiben fontos, mindkettőben van öröm. Ő egyelőre velem akarja a férfi oldalt kiélni, nincsen ezzel semmi baj. De még olyan fiatal, a fiatalok bohémok.
-Szerintem csak nem ismerik és a biztosat akarják. A nőknek általában nagyon fontos a biztonság, azt szeretik amit már ismernek. Az ismeretlen csak akkor vonzó, ha nincs tétje, Te tét vagy. Félnek attól, megváltozik a kapcsolat. Ami ostobaság, mert nem egy elcserélt iker vagy, teljesen más személyiséggel... De ne foglalkozz velük, nincs más esélyük, megismernek, vagy elmennek. Ha fárasztó úgymond a nulláról kezdeni, az az Ő bajuk.
Tárgyilagosan vezetem le meglátásaim, remélve a gondolata fonalai kevésbé lesznek kuszák, nem szakadnak el, tud majd még koncentrálni.
-Azért ez csak a vészszükség, amikor tudok veled leszek...
Vigyorgok, nem kell önkielégítenie, ha rajtam múlik és a kuncsaftok és hagyják. Mert néha egyszerre jön rájuk a szapora és akkor több napig másból sem áll a napom, csak hogy d&gok... Fárasztó.
-Ha nem félsz tiltott gyümölcsbe harapni... megízlelhetsz...
Csókolom bujábban, megismerne? Meglátjuk mennyit bír a lelke!
-Igen...
Legalábbis ahogy megismeri az ember Őt rájön értelmes, érettebb a koránál és a kezdeti szépség még vonzóbb lesz.
-Téged... ha nem így lenne, nem lennék itt... lehettél volna egy könnyed reggeli kaland is, nem?
Világítok rá, hogy nem volt kötelező eljönnöm, de én önként és majdhogynem dalolva tettem, mert Vele akarok lenni.
-Hmpf, te kis perverz...
Vigyorodom el, lehet erre a srácra bosszúsnak lenni? Bizonyára... de engem mindig szórakoztatni kezd, akárhányszor mérgelődni támadna kedvem. Tud valamit...
De én még nem sokat, nem tudom mire fel ez a depresszió, de nehéz kiigazodni rajta. Nincs benne rendszer, logika, kaotikus érzelemelegy, nem is korholom magam a sikertelen analízisek miatt. Csókolom, simítom, de kipattan a kocsiból könnyes szemmel. Most mi a p&csa van? Mégsem akarja?! Komolyan, egy kis d&gás ekkora lelki trauma?! De mire kellőképpen meghökkenhetnék, már a túloldalon terem, kirántja az ajtót, majd engem is, olyan hévvel, hogy ráesem, de ajkai olyan hamar tapadnak az enyémre, hogy először alig fogom fel. Szóval heves szex kell neki? Megadom, rajtam ne múljon. Érzem a kezét a testemen, forrón lüktet rajta, rásimít a fenekemre. Felrántom a pólóját, nyelvemmel forrón végigszántom a hasát és a mellkasát, rácsókolok ágyéktájt a farmerre, egyik kezemmel az ő övét bogozom rutinnal, másikkal a saját nadrágom madzagát kötöm ki, közben remélem leszedi a pólóját. Én magamon csak kigombolom az inget. Hevesen esek neki, nem nehéz, mert kívánom, letolom a nadrágokat és magamra húzom, legyen felül, mélyedjen el, ha keresne bármi síkosítot, jelzem nem kell, csak essen nekem. Át is karolom a lábaimmal, ölelem, húzom magamra, csókolom, harapdálom. Engedje ki a fáradt gőzt, azután könnyebb lesz...

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: A fiúk és a csillagok Felix-Reev   Vas. Aug. 23 2015, 21:12



+ 18

- Hát én sem...
Ha látok valami érdekes pólót, megveszem, beszerzem. Kicsit felvonom a szemöldököm és ráhagyom, én sokszor nem, nem kell mindenben hasonlítani.
- Rendben, majd kitalálom és jöhetsz velem, ha van kedved.
Vonok vállat, asszem rövidebb nadrágból van kevesebb, nyári cuccból és a fogyás miatt több lóg is. Pólónál nem feltűnő.
- Hah, bírom én, nem arról van szó.
Érzem, hogy elvörösödöm.
- De hát mást is akartunk csinálni.
Fogom erre, hogy csak ezért kellenének a szünetek. Egyébként jó lenne majd egy ilyen nap, de mára, holnapra más is vár még ránk.
Biccentek, bizony, én is úgy érzem ő elég jó terápia, többet elért, mint egy antidepresszáns! Megtudom Eric milyen?
- Gondolom előfordulhat, hogy találkozunk.
Arra kíváncsi leszek. A szüleimen gonoszan somolygok, Felix kérdésére könnyeden legyintek.
- Dehogy, az akasztaná ki őket, ha például megfognám a kezed, közel hajolnék, belecsókolnék a nyakadba, egyértelművé tenném mi a helyzet.
Nem tűnik el arcomról a perverz, gonoszkás mosoly.
- Hithű katolikus, sznob barmok.
Vigyorok rá szélesen, majd rosszalkodóra kanyarintom az ívét.
- Perszehogy nem.
Egy postaláda miatt, ugyan… Különben is vele van együtt, mi szánni való lehet rajta? És nem szimpatikus, mert… csak!
Vetek még rá egy bujább vigyort, annál a résznél, hogy keményedjen csak, ezek szerint nem tartja cikinek, hogy felállt. Azt mondja a szellem és a személyiség fontosabb, erről már beszéltünk.
- Egen, ezért nem találtunk csajt… de szerintem ez a férfiaknál is így van, érdemes szellemet nehezebb találni, vagy foglaltak.
Jut eszembe, hogy Sebastian egyébként… bejönne. Most már azt hiszem nem kell agyfaszt kapnom ettől a gondolattól.
Viszont az nagyon sokat jelent, amit mond, figyelmesen hallgatom, mit gondol erről, tetszik, hogy nem érzelgősködi el.
- Ez igaz…
Jut eszembe Lia, akinek rendkívül fontos a biztonság.
- Hm…hát erre még nem gondoltam.
A teória nem érvényes a szülőkre, de a lányoknál megállja a helyét és ha elmennek, mert ez nem tetszik, nos az nem az én hibám lesz és tudom, hogy Lia nem fog, mert remélhetőleg már azt is kedveli, akit megismert, amióta magamhoz tértem, hiszen mondta is, nem hiszem, hogy csak a drogos korszakra gondolt.
Az önkielégítésnél ismét biccentek.
- Egen,eléggé csalódott lennék, ha helyetted folyton a markommal találkoznék.
Megrázom a fejem, somolygok kicsit, tudom, hogy nekem könnyű, mert alapból nem félek, az érzelmektől szoktam tartani, vagy rosszul kezelni, de ő megint egy külön kategória.
- Szeretem a tiltott gyümölcsöket, hiszen kinek tiltottak? Annak, aki nem mer szembenézni a tudással, hidd el, én beléd harapok, akkor is, ha száműznek a paradicsomból.
Számomra nem is kérdés, azon vagyok meghökkenve, hogy ő olyannak akar, amilyen vagyok.
Megcsókolom, rávilágít, hogy a múltkori lehetett volna egyszeri alkalom.
- Tudom…de hát Te is bizonyítottad, hogy érdekellek.
Utalok vissza a merevedésemre, amikor ő tekintette bizonyítottnak.
- Bagoly mondja.
Hunyorítok rá a perverznél, jótól kapom meg! A könnyek most nem számítanak, dekoráció, Én kellek neki és ez a tudat teljesen eltölt, megrészegít és az ő esetében…felajz, átadom magam megint annak az elemi késztetésnek, ami hatalmas erővel ránt magával, bár gondolom nem érti miért könnyezek az egyik pillanatban és tépem ki az autóból a másikban. Nincs idő megmagyarázni, az érzelmeim nem szoktam, bár nem kizárt, hogy neki elárulnám: nem minden könny szól bánatért. Persze hülyeségnek tartottam, amíg le nem esett, nem a régi Reeven, a hamis kell valakinek. Mert azt egy életen keresztül játszottam, még önmagamnak is. Huszonegy év álarcáról van szó, keserű színjátékról, a bohócról, aki végre, megáradtan letörölheti a sminkjét.
Zuhanunk, nem érdekel a hirtelen fájdalom, pedig a lélegzetem ösztönösen elakad. Gravitáció, test. Ő rám esik, annyira nem hiszem, hogy megviseli. A csókja majd kárpótol, a zúzódások begyógyulnak, pillanatok csak egyszer vannak!
Nekem esik, a szokott, borzongatós rutinnal, kioldja magát, engem, közben eléri, hogy ismét keményedjek, de hisz ott csókol… én ráhangolódom, szóval magamévá tehetem, most azonnal, ilyen hévvel, így, minden nélkül. A fájdalmat megpróbálom gyengédséggel vegyíteni, és mielőtt beléhatolok lehajolok, benedvesíteni a helyet a nyelvemmel. Vérezne, most…durva leszek. Aztán rákanyarodom, nyeregbe ülök, a nyakát csókolom, harapdálom, pörgök rajta vadul, érezzen, élvezzen, szakadjon rá a szenvedély.

Húúúúúh… Egyik lábammal átkarolom, másikkal belesimítok a hajába, csókot lehelek az ajkaira, kicsit ránehezedem, keresem a tekintetét.
- Minden rendben? Mennyire érzed késznek magad megmutatni a festmény folytatását?
Ujjaim összefűzöm az övével, ha hagyja, és ha igent jelez, vagy látom jól vagy felhúzom, igaz az öléből csak nehézkesen akaródzik távozni. Meg kéne keresni a ruháinkat… Rajtam több a zúzódás, rajta nem tudom, ha észreveszek valamit nyomok rá egy csókot.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: A fiúk és a csillagok Felix-Reev   Vas. Aug. 23 2015, 21:49

+18

Bólintok, ha épp lesz időm és kedvem elmegyek vele. Na meg nem árt, ha épp van pénzem is, elvégre ha már ott vagyok, vásároljak én is, ami kell, kétszer ne kelljen elmenni...
-Igazááán? Akkor bátran tesztelhetlek...
Sosem tudnám megunni, hogy egy egyszerű végigszexelt nap gondolata zavarba ejti, de sajnos, nem lesz ez mindig így. Bár ki tudja, várjuk ki a végét.
-Ki mondta, hogy közben nem lehet?
Vigyorgok kegyetlenül, természetesen ha festek, nem szexelek, nem keverem a két munkám, a két hobbim. De ezt Ő nem tudja még!
-Esetleg homofóbok? Örömmel részletezném nekik, mennyire jól használod a szád...
Lehet azt hiszi viccelek, pedig nem. A szexualitás ma már nem tabu, sőt sikk, ahogy a melegség is, könnyen levezetném, hogy a fiúk csak trendi és halad a korral, amit a divat diktál.
-Ahh, katolikusok, isten szemében bűn a férfiszerelem, de most legyenek vagy sznobok vagy katolikusok. A kettő üti egymást, ha komolyan gondolják. Ha csak kirakat katolikusok az más, akkor nagyon perverz szüleid vannak ám...
Somolygok, oh, na igen. A tiltás alól mindenki ki akar törni, megízlelni a tiltott gyümölcsöt...
Azon csak nevetek, hogy nem szánja drága élettársam, nem is kell Őt, ki is kérné magának, annál Ő büszkébb... és rafináltabb. Nem tudja milyen cselszövő a vetélytársa. Remekül fogok szórakozni velük és rajtuk!

-Igen, ez már csak így működik. De a foglalt olyan relatív...
Somolygok, ugyan, foglalt... meddig? Biztosan? Minden ember bűnbe ejthető!
-Szoktam én hazudni?
Kérdem nyájasan, de érezheti, szoktam, ellenben most komolyan gondoltam amit mondtam, a nőknek ijesztő az ismeretlen, ha előtte biztonságos volt, azt akarják.
Csókolózunk a kocsiban, miután félreállt, elégedetten vigyorgok. Szóval nem érdeklik a következmények, tudni akarja milyen vagyok... ostoba fiú. Vagy sötétebb a lelke, mint gondolom? Akkor viszont félő örökre magam mellé akarom láncolni... örökre.

-Sosem tagadtam...
...Azt hogy érdekel engem Reeven. Miért is tettem volna ilyet? Minek vesztegessek üres félelmekkel, normákkal és hasonló baromságokkal időt, amit együtt tölthetünk? Inkább élvezem, hogy velem van, hogy csókol, hogy rajong...
-Én nem perverz vagyok... csak kéjenc!
Világítok rá erre az egyszerű tényre, bár sokan mondanák, hogy de, perverz is vagyok, nem csak kéjenc!
De Ő is az, már látom, amilyen hévvel nekem esik, mindezek ellenére óvatos és ahogy a nyelve érinti a fenekem arra nyögök. Látszik is meglepett, erre nem számítottam, de csak jobban akarom Őt mint eddig. Főleg mert utána erőnek erejével tesz a magáévá, hol a fájdalomtól, hol a kéjtől morranok, hörgök, sóhajtok, ujjaim a hátát kaszabolják. Az Övéit a vége fele a farkamra fonatom, hogy elérjem a csúcsot, majd letöröljük a hasát...

Szuszogok még egy sort, erdő... mondtam én, hogy nem számít a helyszín, nekem már fel sem tűnik, maximum annyiban, hogy a gallyakat qvára érezni.

-Hmpf... egy kis menet nem fáraszt le teljesen Reeven... amikor akarod.
Mosolygok rá és megcsókolom, az én kezem is a hajában landol, a másik az ő kezében. Szemlélem, aprót szisszenek, mert ahogy elemelkedem a vállamon érzem, hogy teljesen ledörzsölte valami faág. Az aktus hevében ilyen apróságokra nem adunk. Az hogy kicsit lilábbak leszünk mindketten nem zavarna, a vad menetnek ára van, de ahogy érzem a vállamon a csókját puhán ráemelem a tekintetem újra, porolva a hajdani fehér ingem.
-Fura férfi vagy Te Reeven Callagher. Mintha magad se tudnád, durván vagy gyöngéden akarsz-e érinteni...
Nyúlok az álla alá, emelje meg a fejét és gyöngéden szopogatom az ajkait, amikkel előbb a sebes bőröm csitította. A fenekemen érzem, hogy kissé megviselt, nem fogok ma se sokat ülni...
-Gyere, megmutatom az ösvényt, innen már nincsen messze!
Rántom fel magamra a nadrágjaim, az inget egyelőre hagyom. Elkapom a derekánál míg öltözik és szívogatom a nyakát is, rácsapok a fenekére, míg nem fedi ruha. Láthatja rajtam, tetszik amit látok, ha végre letelepszünk valahol majd, nem engedem felöltözni!

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: A fiúk és a csillagok Felix-Reev   Hétf. Aug. 24 2015, 13:16

Kicsit zavarba jövök, ettől az elnyújtott „igazááááán?“-tól, el is hajolok és szenvtelen jelentem ki.
- Bátran, bármikor
Ez is csak kitartás kérdése és ha valami ennyire jó, miért ne tartanék? Vagy ha ennyire akarok bizonyítani…
- Attól függ mit csinálunk, gyalogolás közben a lábad jár nem a farkad.
Hunyorítok rá, így megy ez, menés közben még ő sem tudna, van ami lehetetlen. Bár azt el tudom képzelni, hogy festés közben menne neki.
Nagyot nyelek, kipirulva, de a gonoszkás mosoly nem változik.
- Igen, végülis azok, szóval kedvelnének.
Ironizálok, de a mosolyomból láthatja, ez egyáltalán nem zavar, sőt imponál, ha valakit utálnak. Ez igen sajátos hozzáállás, egyszer meg kellene állnom kivesézni. Talán vele, de nem hagynám ki az ő szüleit sem, bármennyire szépen festi le, valahogy különös, hogy ennyire szabadosak.
- Miért ütné? Szerintem sikkből vallásosak csak, sosem gondolkodtak el az igéken és állítólag templomba is miattam jártak, amikor a tudomány csődöt mondott, fordultak más felé. Egyszer elvittek ördögűzőhöz.
Szerintük rajtam már csak Isten segíthetett, hát ő se tudott és milyen csalódottak voltak, amikor közölték, nem szállták meg a testem! A papot szidták, a többit hagyjuk, nem akarok nagyon elkalandozni, ő meg röhöghet egy jót, én is tettem, egész életemben.
- Perverz… Bizonyos értelemben azok.
Sok változata létezik a perverznek. //és ezt pont Rav mondja XD//
- Igen, de sok körülmény befolyásolja ezt, az életnek néha vannak bonyolult kusza szálai, amiket jobb nem kigabalyítani.
Liát nem venném el Sebastiantól, Sebastiant Liától, mégis mindkettőt vinném, ha nem egymáséi lennének. Liával óvatosan és csak Ravernon perverz hatására fordul meg a fejemben, hogy talán…engedni kéne bizonyos csábításoknak, amíg a józan eszem bele nem szól! Nem szabad bántani, kincs, óvni kell! Ez pedig erős bennem, megálljt parancsol mindennek, amit akarok.
- Nem tudom, biztosan szoktál.
Pillantok vissza rá, ebből láthatja az őszinte érdeklődést, nekem nem hazudott, nem vettem észre, de nem csak én vagyok és Ravernon ravasz, tud élni, erős…van amikor elkerülhetetlen a hazugság.
Félreállunk, én már eléggé össze vagyok zavarodva érzelmileg, de biztosítom, hogy engem is érdekel. Akkor is érdekelne, ha ő nem mondta volna, mindenféleképpen kikutatni való figura és néha úgy érzem, úgy csinál, mintha veszélyes, vagy rossz lenne. Nem értem miért gondolja ezt, ki kell deríteni, és ha a rossz relatív? A tettek számítanak és ő nem tett olyasmit, amit én, nem hiszem.
- Hm…helyes, nem hittem volna neked, ha szemérmeskedsz
Adok egy csókot az ajkaira, finoman, de szenvedélyesen. Azt hiszem, ha engem akar valaki, annak nem szabad szemérmeskednie, mert ad1: sosem esik le, hogy tetszem, ad2: ha kezdeményezek is, elég lassan tenném, nem lehetnénk most, így itt.
- Perverz-kéjenc
Vigyorgok rá, hisz egyértelmű, be is bizonyítjuk, én már átlépkedek a saját elveimen, mert keményem magamévá teszem, nem akarom nagyon bántani, kell a kis nedvesség és még az is izgat, ahogy nyelvem hozzáér…ott.


Hallgatom a szuszogását, tetszik, odatartom az arcom, hogy érezzem. Felé fordulok, erős, hát persze, elmosolyodom, hagyom, hogy megcsókoljon, borzongva érzem meg ujjait a hajamban és a kezemben, felül és sziszeg, rálesek, mi fájhat neki. A válla. Arra lehelek csókot, nem is tudom hoztam-e elsősegély cuccokat. De mivel rólam van szó, apám szerintem pakolt be, amikor megvette a kocsit.
Furának nevez, jó ezt tudtam, válaszolni nem tudok, elmerülök abban, hogy szopogatja az ajkaim. Amikor elengedi, adok rá egy apró csókot, ismét belesimítok a hajába.
- Tényleg nem tudom… erős vagy és…arra késztetsz, engedjem el magam és ne bánjam, ha durva vagyok, de alapjában véve…nem akarok neked rosszat okozni, te élvezed a durvát és én is, de a gyengédet is. Szerintem te is így csinálod…tudom, hogy leszel majd velem durva.
Nézek rá kérdőn, hát nem? Ez egyértelmű. Feláll, én is a nadrágomért nyúlok, rajtam is sok a karcolás, főleg, ahogy hátraestem, lila lehet. Elkapja a derekam, úh és a nyakam szívogatja, ebbe megint belenyögök, elengedem magam a karjaiban, az is jó, ahogy a fenekemre csap.
- Szuper…de várj, előtte igyunk és tegyünk vizet a sebedre.
Fordulok vele szembe, körbesimítom a derekát, mellkasát, amit nem fed semmi most. Legalább kitisztítani nem ártana, aztán indulhatunk is. Az erdőben hűvösebb van, de kiszáradni se kéne, óvatosan az autó felé vonom, bár ha nagyon akar menni, elindulhatunk, de jobb lenne utána. Elvégre időnk, mint a tenger és a patakból a flakonokat is újra lehet tölteni…
Szóval, ha benne van megkeresem azt az első segélyzőt, zsebkendő van nálam, szövet is, először azt bevizezem és ha engedi, hogy ellássam, mögé kerülök, átkarolom, megfújom a sebet, és a vizes zsebkendőt finoman rátapasztom. Ha nem hagyja az egészet, gondolom indulunk, de próbálom rávenni, hogy hagyja, belemehet a kosz, ilyesmi.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: A fiúk és a csillagok Felix-Reev   Hétf. Aug. 24 2015, 22:08

Vigyorgok, hogy bátran, bármikor átszexelne velem egy napot. Vajon bárhol is? Hmmm, majd kiderítjük.
-Nem, de a kezem teljesen szabad ám...
Hajlítgatom az ujjaim, hogy attól, hogy sétálunk remekül ki tudom elégíteni. Igaz, hamar nem gyalogolna tovább, hanem megállna. Meg úgy... szimplán állna! Hohoho!
-Engem ki nem kedvel?
Vigyorgok rá, akadnak azért, de igyekszem elérni, hogy tartsanak tőlem ezek az emberek.
-De ma már nem divat hívőnek lenni... Mi? Aztán milyen ördög bújt beléd? Valami szexéhes vágydémon?
Nevetek fel hitetlenkedve, ez komoly? Úristen, zakkantak a szülei, nem csoda ha némileg lelki sérült. De ahhoz képes nagyon egyben van, szinte már meglepő.
-Ha már összegabalyodott, akkor meg már nem mindegy? Akkor már élvezheted is a ficánkolást benne, végső esetben meg előkapod a svájci bicskád és...
Mutatom, hogy "nyissz", volt nincs csomó. Vagy épp kapcsolat, ha már túl bajos.
-Hazudni mindenki szokott. Aki mást állít, megint csak hazudik, ennyi az egész.
Legyintek, ne kezdjen el gyanakodva méregetni minden kijelentésemnél, már csak az hiányozna!
-Ahogy akarod...
Vigyorgok a perverz-kéjenc kombinációra, miután nevettem egy sort azon, hogy egy lapon említett engem a szemérmességgel. Az olyan abszurd kijelentés volt, hogy reagálni sem lehet rá.

A kemény szex után gyöngéden csókol és érint, nagy a kontraszt, de élvezem így is. Főleg a csókját, ami a vállam éri, viszonzom is törékeny forrósággal.

-Jól gondolod, élvezem, ha elengeded magad és durva vagy. Akkor úgy érzem, valóban kiengedjük a fáradt gőzt és elementáris erejű az egész. A fájdalom vegyül a kéjjel, hajszálon egyensúlyozik, mint a zsenialitás és az őrület, a gyűlölet és a szerelem! Szeretem az ilyen határokat.
Aztán kap pár finom csókot meg egy sokat sejtető mosolyt.
-Leszek, ha már készen állsz majd rá. Előbb megtanítom, hogyan élvezd, aztán majd cserélünk...
Ráér, nem kapkodunk. Jó munkához idő kell és ez a mondás a szexre is vonatkozik, ha hosszútávú a befektetés. El is kapom, élvezem, hogy a karjaimban van, úgy fest Ő is, de lesz még, előttünk a nap.
-Ihatunk. Minek? Ez csak egy karcolás...
Nézek rá, hogy komolyan szeretné-e, de ha kicsi jelét is adja, hogy szeretné, vagy fontosnak tartja, akkor persze hagyom, hogy kimossa (Ő elvégre jobban látja, mint én, meg akkor én is áttörlöm a testét. Az jobban kedvemre van...) De azért magamhoz ölelem előtte és megharapdálom a fülét, nem bírom kihagyni.
Mikor meglátom az elsősegélyt majdnem elnevetem magam, de visszafogom magam, hiába röhej, hogy következmények nélkül megd&g, majd ápolgatni kezd. Valahogy fura kontraszt a kettő, de hagyom, hátranyúlva karolom át, húzom a csípőjét az enyémnek, furcsa, hogy ápolgat.

-Mindenkit így ápolgatsz? Remélem bűntudatod nincs, nem azért csinálod... elvégre jó volt, semmi pénzért nem csinálnám vissza.
Simogatom az oldalát, de ahogy kimosta a sebet megfordulok és hosszabban az ajkainak esek egy lassú nyelvtáncba, ujjaimmal a hajával játszva és a fenekét markolászva. Nem izgat meddig állunk ott, jól esik, a seb égése sem zavar, ez jobban tompítja mint holmi balzsam rá. De egy idő után csak elválok Tőle és mosolygok rá.
-Na gyere kiscserkész, verjünk tábort. Vigyük a cuccokat is, mit szólsz? Ha így folytatjuk ránk fog esteledni, mielőtt rajzoltunk volna, pedig érdekel hogyan csinálod!
Harapok érzékien az ajkába, majd felveszem az ingem is, elkezdek kipakolni a kocsiból, hacsak mást nem mondd.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: A fiúk és a csillagok Felix-Reev   Kedd. Aug. 25 2015, 12:05


DE kész! Az a legrosszabb, vagy legjobb? Hogy el tudom képzelni róla, előveszi, eltorlaszolja az utat és… Sok forró levegőt fújok most ki.
Érkezik a viccesen egoista kijelentés, mosolyogva megcsóválom a fejem. Durva, hogy újra rászoktam, amióta belé botlottam.
- Lefogadom, hogy mindenki oda meg vissza van tőled.
Kicsit felnevetek, úúúú a szüleim mennyire gyűlölni fogják, sőt még jobb lenne, ha csak úgy összefutnának velünk az utcán, apám ismét kitagadna, de a kocsit és a galériát nem tudná visszaszerezni…
- Ők régimódiak. Szerintem ellentétei lehetnek a tiednek. Óóóó, el sem tudod képzelni!
Mivel mindig a tűzzel játszottam ez elég erős gyanújuk volt, anyám egyszer rám kente, hogy én vagyok démoni fatty, de apám leállította, ez elég erős, biztos csak megszállt valami.
- Nem, az nem. Szerintem szeretnék azt hinni, hogy még mindig szűz vagyok.
Persze ha van egy csöpp logikájuk, négy évig, gyerekként nem éltem velük, kikockázhatják, hogy ezidő alatt feküdtek páran alám, de azt nem sejtik, hogy a drog miatt szivaroztam is, vagy hogy most…egy férfival randizom.
Ez neki lehet, hogy ilyen egyszerű, de én csak rázom a fejem, nem kell másik pasi, Sebastian...Liáé, ez teljesen más ügy, nem sima bogoly, Lia Sebastiané, sosem tenném tönkre őket. Furcsa, hogy ennyire biztat, vessem rá magam valaki másra, nem hiszem, hogy érti, hogy nem akarok férfiakkal próbálkozni.
- Egyelőre megelégszem veled, próbálj neki örülni.
Sunyítok rá, más nők nincsenek kizárva, hülyén érezném magam, ha nekem nem lenne soha senkim, miközben ő halomra dugja a szeretőit, de… de most őszintén senkit nem tudok előkaparni, csak úgy, egy menetre. Ha Tess…nem gyűlölne annyira.
- Úgy bizony, te mikor szoktál? Amikor az érdekeid úgy kívánják? Az a másik üzlet például, amiről nem beszélsz?
Lehet, hogy valami maffia dolog, ki tudja? Pénzmosás, kurvafuttatás, díler lenne? Perverz kéjenc és ebbe beleegyezik, nincs más választása, tagadni a nyilvánvalót? Minek. Kap érte egy puszit – ekkor még vezetek, gyorsat.
Aztán nevet és én ezt mosolyogva hallgatom. Gondolom a szemérem borította ki, összefüggésbe hozni vele, mint tűz és víz.

Fölé hajolok, úgy hallgatom, hogy tincseim az arcomba lógnak.
- Szerintem is, te segítesz elengedni magam. Nahát! Én is, imádom.
Mindig is így éltem, az őrület és a logika mezsgyéjén egyensúlyozva, átbillenve a végletekbe, aztán visszabiccenve.
- Az élet egy nagy mérleghinta, nem? Nem az a legjobb, ha a szélén ücsörögsz és pattogsz, bár adott esetben az is szórakoztató, de ha állva egyensúlyozol a két véglet közt, hm…abban van kihívás, ott nem a másik erejétől függsz, hanem magad tartod meg a hintán.
Mondom szenvedélyesen, közel az ajkaihoz, még ott ég rajtuk a csókja és ha befejeztem ő is kap néhányat.
Hú, ez tényleg olyan, mint valami jedi kiképzés! Nézem csillogó szemmel és bólogatok.
- Ühüm, ühüm, rád bízom magam.
Ő majd vezet és segít és aaah….bízom benne. Nem érdekel, ha őrültség.
- Én például szomjas vagyok.
Mondom, szex után az ember kifárad és én jó keményen d*gtam, aztán csak elvigyorodom, pont úgy reagál, mint én.
- Megszoktam, hogy az embereknek az is baj, ha kicsit megsérülnek és még nem ismerem a te határaidat. De legalább mossuk ki.
Azt viszont határozottan mondom, az jót tenne, kimosni a koszt, gondolom jól a földnek nyomtam. Adok neki egy palack vizet, én is iszom belőle, aztán meg a fülem harapdálja áááh, borzongósan nyögök a nyakába. Húz magához, kezemben a szövet, azon a víz, óvatosan tisztogatni kezdem, közben csókolom és finoman, fogak nélkül harapdálom a nyakát, simogatom az oldalát. Jól van, kész, a fülébe súgom, várjon még. Belekotrok az elsősegély cuccba, letekerek egy kis kötést, ragtapaszt, a kötést elvágom és teszek rá ilyen sebgyógyítós cuccot, majd ráhelyezem a vállára és rögzítem. Így már kész.
- Senkit.
Mindig fordítva szokott lenni, de nekem most nem vérzik semmim, azzal, hogy akkora foltok vannak rajtam, mint egy kastély, nem lehet mit kezdeni.
- Nem, dehogy, csak…nem akarom, hogy erdőtúra közben belemenjen valami, begyulladjon, valami bajod legyen, ilyenek. Én sem, nyugi, szuper volt, egyáltalán nem bánom, de tudod…akit kedvelek, arra vigyázok.
Megfordul, én is ezt terveztem, de gyorsabb, hosszasan esünk egymásnak, a hajam túrja, az én ujjaim is felkúsznak az övére, szenvedélyesen csókolom, simogatom a derekát és neki dőlök, mint egy szédült kis bigyó. Szaporábban veszem a levegőt utána és több idő kell, mire magamhoz térek, ő már hátul pakol. Azt felfogom, mit mond.
- Én is és…hoztam fotókat, meg verseket, a magyaroktól és magamtól is, oké, keressünk táborhelyet, van sátor és sütögetnivaló estére, keressünk egy helyet, aztán mondjuk együnk (ez nem miattam) és túrázzunk egyet, vagy előbb rajzolnál? Mert verset este is lehet olvasni, képet is nézni és mászkálni szürkületkor is. Jah és van nálam egy filozófálós társasjáték....veled az összes kártyát kivesézném. Ha lesz időnk este, megnézhetnénk, azt is hozom.
Mindenesetre összekészítem a cókmókot és ha neki is megvan, lezárom a kocsit. Nem hiszem, hogy ellopnák, riasztó is van rajta egyébként. Ha készen áll, felőlem indulhatunk.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: A fiúk és a csillagok Felix-Reev   Kedd. Aug. 25 2015, 23:20

-Nem, nem mindenki... tudod mi a baj az egoistákkal? Hogy önmaguk jobban érdeklik mint ÉN. Elképesztő...
Adom elő komolyan, de vigyorgok mellé. Amúgy tényleg roppant bosszantó dolog ez, nekem kéne az első lenni mindenkinél. Vagy így vagy úgy...
-Akkor anyám kéne nekik... micsoda bájcsevej lenne, ó teremtőm! Főleg hogy apád is csak férfi, elveszett lélek lenne...
Kacagok fel sötéten, az egyenesen mennyei lenne, persze nekik maga a bűnnel kikövezett pokol, de ettől csak édesebb a gondolat! Anyámat megkérném csábítsa el az apját, csak annyira, hogy jól megnézze, több sem kell. Tettlegesség nem, nem akarok válást okozni, Reevet kedvelem annyira, hogy ne okozzak neki gondot. De ennyi csíny beleférne!
-Hidd el eltudom, engem is neveztek mindenfélének, de azért kiűzni még nem volt merszük!
Kacsintok rá, vigyorgok.
-Én örülök, lecserélni nem ér amúgy sem, de egy tapasztalat nem tapasztalat. Természetes reakció, ha rájössz, hogy szereted a húst, nem csak vadat fogsz enni, hanem marhát meg csirkét is, nyulat, disznót...
Vonok vállat, de rásimítok a combjára, mert hízelgő, hogy más nem kell neki (egyelőre).
-Nem, munka közben nem szoktam, a színlelés megöli az egészet... De ha az érdekeim úgy kívánják, vagy a helyzet úgy kívánja, gond nélkül. A hazugság is csak egyfajta igazság. Sőt, úgy mondanám, én a szó szoros értelmében sosem hazudok, mindig csak az igazság egy részét mondom el.
Fejtem ki neki, mert hazudni is művészet valahol, márpedig én szeretem a művészetet! Reevennek pedig ilyenben nem hazudok, meg akart ismerni, hát tessék!

-Érzem, élvezem...
Simítom a haját a füle mögé, tetszik benne ez a félelmet nem ismerő egyensúlyozás!
-Sokan nem tudják ezt kivitelezni, de csak ebben lehet fejlődni. Ha egy oldalra állsz, elveszted a széles-látókörűséged, a kreativitást... az nem jó.
Értek vele egyet két csók között.
-Jó fiú...
Vigyorgok, ó, bízza csak rám magát, nem lesz ott csalódás.
-Amíg nem maradandó, nincs baj. Ha maradandót okozol... nos... akkor én is azt okozok benned, de itt vége is lesz a történetnek.
Mondom végletesen komolyan, érezze, ez így van, semmi vicc vagy teszt nincs benne. De nem, nem ölöm meg, semmi ilyesmi, csupán bosszút állok, megtöröm és ott hagyom. De úgy hiszem, Reevennek ennél jóval több esze van. Arra csak bólintok már szelídebb vonásokkal, hogy kimosná a sebem. Míg harapdál kárpótol, így kevésé érzem időpocsékolásnak, de a kötésnél döbbenten meredek rá.
-Hmpf... Ez továbbra is csak egy kis karcolás...
Nem szemrehányóan mondom, inkább értetlen. Nem szoktak leállni ápolgatni. Senki... Különös fiú.
-Ahhoz képest lelkes vagy... vagy csak félsz, lebetegszem és nem látsz?
Vigyorgok, ha ez a helyzet, akkor nem bánom, ragtapaszozzon tele. A zúzódások nem zavarnak, ma amúgy sem akartam durva lenni vele, pár nap és elmúlnak, nem vagyok aggódós fajta.
-Értem... Ketten vagyunk.
Bár rajtam nem látszik, hangoztatni sem szoktam, na meg én elég sajátos módon teszem. Általában inkább azért, mert nekem kell valami, nem mert a másiknak... de ilyen az ember, csak sokan nem vallják be önzőségük. Megfordulok, csókolózunk, úgy dől nekem, mintha el akarna veszni a karjaimba. Talán így is van, ölelem is, bár nem olyan szorosan, kielégülten én sem vagyok heves. Amikor mondom keressünk tábort úgy mondja, mint aki már egy hete tartogatja a szöveget és végre előadhatja. Csak pislogok rá.
-Este megnézzük őket, először kell a táborhely, aztán rajzolunk, mert nappali fénynél könnyebb. a szürkület túl rövid lenne neked, ráadásul akkor látni a legrosszabbul. Túrázni ráérünk holnap reggel is, az evés pedig jó ötlet, többször keveset eszem, remélem igazodsz hozzám.
Somolygok, de nem hazudok. Ha épp nem merülök bele az alkotásba legalábbis, akkor valóban így van.
-Filozófiai társasjáték? Az milyen? Megnézhetjük, persze...
Látszik érdekel, csak elképzelni nem tudom. Mi ott a cél? Ki mikor nyer? Inkább valami műveltséginek tudnám elképzelni. Közben összeszedjük amit kell és elindulunk. Mesélek neki valamennyit arról, hogy találtam meg az erdőt és az ösvényt, rá is kanyarodom oda, ahol a ház áll, de mutatom menjünk tovább. Valami nyaraló volt egyébként, nem tudom látogatják-e még. Beljebb keresek egy tisztást, ha jó neki javaslom is hogy táborozzunk le, keressünk köveket még világosban a tűzhöz, gallyakat. Aztán előpakolom a gyümölcsöket és füzeteket, ceruzákat.
-Mondd Reeven, ugye jól emlékszem, hogy szereted, ha nem erős a kontúr?
Kérdezgetem, valamennyi gyümölcsöt egy kupacba összerakok egy kisebb tálba (volt a táskámban). Csendélet, nem valami izgalmas, de maximum rajzol fakérget, a kezét... van választék csak kicsit nehezebb, de érdekesebb témákból.


_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: A fiúk és a csillagok Felix-Reev   Szer. Aug. 26 2015, 13:33

Előad egy viccet, nem tudom mennyire veszi poénnak, de röhögök, megcsóválom a fejem, mint mikor a másik reménytelen, vagy nem igaz, vagy ahogy ő mondta, elképesztő…
- Anyád is olyan, mint Te? Csábító fajta?
Nem hiszem, hogy a házasságuk szét tudná zilálni, szerintem így is csalják egymást, plusz-mínusz egy nem igazán számítana, de én megismerném a mamát, Felix gyökereit, miből lett ő, érdekel. Mosolygom én is, horkantva nevetek aztán, hogy őt is nézték gonosz démonnak.
- Elhiszem, a szex démon biztos köztük volt. Papot még nem láttál? Pedig azok vannak a leginkább kiéhezve. Hülyeség jutott eszembe.
Harapdálom az ajkaim.
- Kiadni magunkat tanulópapoknak és pár napra…felfordulást csinálni egy szent lakban.
Ez nagyobb baromság, mint az apácás, de az én elmémben sok minden megfordul, habár az előbb mondtam, hogy más férfi nem érdekelne, jámbor lelkű atyákkal nem felétlen kéne közösülni, elég lenne, ha csak utasítanám őket, elégítsenek ki, bár… Ravernon ott biztos nagyot alkotna, én meg nézném micsoda örömöket okoz a szentfazekaknak. Mégse nyerő terv…
- Á, hülyeség, a papok mind nyomorultak.
Legyintek gyorsan, mintha a futó ötleteket nem kellene feltétlen megvalósítani. Hiszen nem kívánok mást, esetleg apácákkal, övé lenne a paplak, enyém a nővérszálló, nyelek, felé fordulok a combom érintésénél.
- Ez logikusan hangzik, de nem tudom…
Munka közben? Gyanakodva pillantok rá szemem sarkából.
- Hm…szóval nem pénzmosással foglalkozol, sem embercsempészettel.
Kicsit mosolygok, de kinéztem volna belőle, a sármja rosszfiús, a kiállása nagyon határozott, titkolózik, sejtelmes, joggal gondolhattam, hogy valami illegálisban van benne, azért megkönnyebbülök, ha sorozatgyilkos lenne, azt nehezen dolgoznám föl. Persze még bármi lehet, de ha őszinte benne…hm csak nem?
Amikor épp egyenes az útszakasz és kezem nincs a kuplungon, én is megsimogatom a combját.
- Ezt jól teszed, néha szükséges, az igazság sokkal borzasztóbb tud lenni, néha kellenek az elhallgatások.
Szerintem ezzel sokan így vannak, én se beszélek a nem megfelelő embereknek, igaz, hogy nem vagyok olyan  jó emberismerő és naiv tudok lenni, de nem mondok el mindent boldog boldogtalannak. Bár…sokszor vágok igazságokat kéretlenül is mások képébe, az nem izgat, ha megvernek érte. Hm…hm…

Tudatában van annak, hogy segít…elengedni magam és felszabadít, belesóhajtok ebbe az érintésbe. Megcsókolom, belebizsereg minden porcikám.
- Igen, a széles-látókörűség nagyon fontos… Igaz, hogy az ember néha hajlamos átrohanni egyikről a másikra, de alapvetően nem szabad ott leragadni.
Ezt kicsit magamra vonatkoztatom, mert végletes tudok lenni, ahogy ő mondta, egyensúlyozva bizonyos határokon. De ha ennyire szereti az végtelek közti remegést, biztos benne is van ilyesmi.
A jó fiúnál mosolygom, aztán ez kicsit lefagy, úgy hangzik, mint valami fenyegetés.
- Mit értesz ezalatt? Nem akarlak komolyan bántani…
Lehet, hogy attól fél össze-vissza verem, majd kárt teszek a szép vonásaiban? Annak én sem örülnék, az arcomra háklis vagyok, marad. Határok is vannak, bizonyos pont, ahonnan nem poén a bántás, egyébként se kéne, hogy az legyen, egyszerűen csak sokat kibírok, de nem tudom pontosan mennyit, milyen módon.
Mindenesetre láthatja, hogy nem akarom bántani, a sérülését ellátom, ahogy kell, szabályosan. Kicsit somolygok azon, hogy visszakozik.
- Nem tart soká
Duruzsolom a fülébe, olyan mint én, én is forrongnék.
- Hát, nem örülnék neki, ha nem látnálak, az biztos, de egyébként is, fontos vagy, úgyhogy törődök veled.
Nézek rá nemes egyszerűséggel, nem értem ebben mi a fura. Igaz, hogy piros vagyok közben, de ez Rav velejárója, gyakran megtörténik a közelében. Ő is vigyáz arra, aki számít neki, mondja is. Lehet ez olyasmi, amit Erictől nem kapott meg?
- A…többiek is ilyenek, nem?
Kérdem zavartan. Ez a szeretőség dolog ezt is jelenti. Kapcsolatokból sügér vagyok, Tess volt az, akire vigyázni próbáltam, az lett a vége, hogy évekig javítóban sínylődött…nem vagyok valami kompetens.
A tervem felvázolásánál csak pislog, nem is értem, csak próbálom megszervezni, de úgy, hogy mindkettőnknek jó legyen, mert én például nem akarom kihagyni a kalandot.
- Rendben, a rajzot rád bízom, oké, de ne hagyjuk ki, reggel fel foglak rángatni, készülj.
Én már mennék, mert csomó mindent felfedeznék, de a rajzolás is izgat és nem akarok türelmetlen lenni, inkább veszek egy mély levegőt.
- Persze, én is így csinálom, tudod a gyomrom nem az igazi négy év drogozás, plusz másfél év kóma után, csak így lehet. Az egyszerre sok kipróbáltan kudarcba fulladt.
Eresztek meg felé egy félvigyort, én is többször próbálok keveset enni, hát ez nem mindig jön össze, de amióta ő van, elrakosgatok dolgokat a lakás különféle pontjain és csak akkor nyúlhatok bele egy fiókba, vagy mehetek be egy ajtón, ha magamba tömöm, ami előttem van. Ezek főleg gyümölcsök, de csináltam már így kakaós csigával is. Szénhidrát a javából! Nekem az már csülök volt!
- A bölcsesség kártyák igazmondásokat tartalmaznak, de a többi inkább pszichológiai, annyi az egész, hogy magadról beszélsz, nagyjából öt percig. Lehet kevesebb. Húzni kell, témakörök vannak, például öröm kártyák, vagy a másikról mondasz véleményt, kicsit ismerkedős, de mélyebben.
Magyarázom, közben összeszedjük magunkat és elindulunk. Viszem a játékot, hallgatom a történetet, a házra érdeklődve pillantok.
- Ha nem látogatják szétnézhetnénk majd este.
Nézem egy darabig, nekem elhagyatottnak tűnik. Találunk egy táborhelyet, nekem megfelel, lerakom a csomagokat, jók sok szart összehordtam és a sátor nehéz is. Persze erről nem teszek említést Felixnek, max. hallja, hogy zihálok, de majd arra fogom, hogy nem is tudom…asztma! Ő pakol, gyümölcsöket, először azt hiszem megenni, szemezek egy szem szőlővel (ha van XD) Aztán leesik ezt kell lerajzolni. A kérdésre félrebiccentem a fejem.
- Hát őőő….nemtom mivel fogunk dolgozni, én csak tollal firkálgattam, néha ceruzával absztrakt hülyeségeket a verseimhez illusztrációként.
Lehajolok, beletúrok a táskámba, biztos van valami rajz valamelyik firka mellett. Találok néhányat, mutatom neki, az első például tollrajz, mellette a szöveget gondolom most nem nézi.
- Szóval nemtom, nem értek hozzá, szerinted? Igazából ezeket tényleg csak úgy firkáltam, szórakozásból.
Lépek egyik lábamról a másikra tépelődve. A szemes nekem pl tetszik, de Felix festő…nyilván látja, hogy amatőr próbálkozások.


1.


2.


3.

4.

5.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: A fiúk és a csillagok Felix-Reev   Szer. Aug. 26 2015, 19:17

A (félig) viccemen nevet, ez jó hír, ha nevet nagy gond nem lehet. Anyámról kérdez aztán.
-Igen, ezt teljesen Tőle örököltem és tanultam, igazán karizmatikus asszony...
Mondom sejtelmesen mosolyogva, ha tudná, hogy qva, nem tudom mit szólna. De egyszer lehet megtudja, nincs kizárva.
-Dehogynem láttam, ismerem a fajtájuk, de kerülöm őket... Na igen, igazi Inkubus vagyok, nem gondolod?
Nyalok lassan végig a felső ajkamon, vigyorgok.
-Mi az a hülyeség ami eszedbe jutott hm?
Kérdezek vissza, érdekel mi jár a csinos fejében. Aztán kifejti, felnevetek.
-Elég zárt közösségek ezek, ismerik egymást. De ettől független lehet ott rosszalkodni, ez nem akadály...
Vigyorgok, nem vagyok egy kifejezett rendbontó típus, de szerintem megoldható lenne, főleg, ha Reevenel nyíltan enyelegnénk és pár fiatalabb papra kacsintgatnánk. Biztos elcsábulna egy-kettő!
-Ebben egyet értünk, bár lehet gyakorolni akarnák rajtunk a démonűző tudományuk!
Nevetek, szerintem nem lehetetlen.
-Nem is kell egyelőre, tapasztalj meg velem előbb mindent és majd döntesz.
Mosolygok rá, önző akarok lenni, kisajátítani az első menetekre. Legyek én a mérce minden más partneréhez!
Felnevetek, hogy miket nem javasol másodlagos hivatásnak.

-Az hivatás? Bármelyik? Ugyan... találgass még, talán megmondom.
Somolygok, szerintem, ha kicsit is belegondol, nem nagy talány.
-Néha azt kell mondani, amit hallani akarnak mások, nem az igazságot... de csak mert nem képesek elviselni, de nem kedvelem azokat az egyéneket... gyengeségnek tartom.
Ebből rájöhet Vele nem fogok hasonlót tenni valószínűleg, annál többre tartom.

-Csak tisztáztam ezt az apróságot az elején, nem árt. Sejtettem, nem hinném, hogy szadista típus lennél, szerintem szereted a szépet.
Mosolygok rá kedvesebben, hogy fél a szentem, hogy magamra vettem, mondjuk jól teszi valahol. De tényleg csak tisztáztam a határokat, semmi több. Rá fog jönni, komolyan veszek bizonyos dolgokat és komolyan is adom elő ezeket.
-Hmpf.. jó.
Hagyom rá a sebtisztítást. A fontosságom kiemeli, azt is hogy törődik velem emiatt. Furcsa nekem ez a dolog, hiába adja magát bizonyos esetekben. Persze, inkább amiatt furcsa, hogy másodjára lát, azt hiszem.
-De, Mira kivételével a többieket tíz éve ismerem... Mirát is két éve. Téged másodjára látlak, friss a dolog, alig ismersz. De ha egyelőre így érzed és maradni fog ez, az csak jó. Amúgy a többiek másmilyenek, nem olyanok mint Te.
Vigyorodom el, beharapom az ajkam, lassan szántom végig rajta a fogam. Reeven egyszerre több dologban is tetszik, jobban hasonlítunk egyelőre. Ez kedvemre van.
-Rángatni? Kényelmesebb vagyok annál, talán holnap sietsz valahova? Csak kényelmesen, este amúgy is kifárasztalak, ne tégy könnyelmű kijelentéseket!
Vigyorgok rá szélesen és megcsókolom, ó de még hogy kifárasztom!
-Akkor majd folyamatosan etetlek... mindenféle finommal, közben meg kóstolgatlak, édes desszert leszel!
Harapdálom a nyakát, belesóhajtok a fülébe. Szóval nem bírja a gyomra a terhelést, jó tudni.
-Hm, cseles vagy Reeven Callagher, szóval ismerkedős kártyák? Legyen, játszom veled, ha nem félsz válaszolni minden kérdésre. Mert így én is megismerlek, minden hibád is...
Húzom magamhoz a fenekénél és végignyalok az ajkán, nem vagyok semmi kreatív elrontója.
-Hmpf, betörnél?
Nézek rá kutakodóm, de elnevetem magam.
-Nézzünk. Inkább ott aludnál, mint a sátorban?
Lepakolunk egy tisztáson, nem teszem szóvá, hogy kapkodja valamennyire a levegőt, formába kell jönnie, tisztában vagyok vele. Kipakolom a gyümölcsök egy részét (van még bőven és igen, szőlő is xD). Ha látom hogy "kívánósabban" nézegeti, az egyik szemet a szájába tolom finom mozdulattal. Aztán mutat pár saját képet, nézegetem őket, lopok magamnak is egy szem gyümölcsöt, csak én epret.
-Vannak bizonyos ábrázolások, mint a szemnél, hogy ott jól mutat a kontúr. Ennél a férfinál is, mert csak pár vonal. De ennél az elsőnél egy puha összemosás szerintem kellemes lehet. Szénnel, ha rajzolsz, na meg a pasztell színes, azokat is próbálgathatod. A fa egész más, ott a tónusokat a grafit jól visszaadja, a satírozásokra viszont az akvarell és a pasztell is jó. Lehet neked inkább való a toll mégis... meglátjuk, kipróbálod, maximum nem fogsz azzal próbálkozni legközelebb.
Elő is veszek a dobozból egy akvarell ceruzát és leültetem Reevent, odaadom egy füzettel együtt.
-Mit szeretnél lerajzolni? Fakérget, gyümölcsöt, mást? Valami egyszerűbbet, árnyékokkal, formákkal, kontúrokkal, hogy érezd az eszköz előnyeit és hátrányait.
Leülök mellé és én is elveszek egy füzetet és egy pasztell krétát, én már tudom mit fogok rajzolni, míg Ő alkot.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: A fiúk és a csillagok Felix-Reev   Szer. Aug. 26 2015, 20:15


- Huhú, elhiszem.
Fújom ki füttyentve a levegőt, képzelem milyen lehet az anyja, mondjuk nem fiatal már, érett szex bálvány. Heherészek, kerüli őket, felé döntöm a fejem vezetés közben, pont elkapom a szájnyalós részt
- Teljes mértékben, még egy olyan srácot is megkaptál, aki biztosra vette, hogy heteroszexuális.
Rázom meg a fejem kicsit csóválva. Hát teljesen nem voltam az, különben most nem ülnék itt vele és gondolnék a szexi hátsójára!
- Szóval nem vagy semmi öregem
Mondom elismeréssel a műszerfalnak. A szemébe nézve bókolni neki valahogy…égő lenne.
A hülye ötletem nem is tudom…meredek, ha belegondolok milyen népszerű lenne – ne, ne már… sok kiéhezett ostoba csuhás.
- Igaz, lehet szerelmesek egymásba és örök hűséget fogadtak szenteltvízzel. Biztos azt hinnék valami belénk bújt.
Biccentek vigyorogva, jobban meg kéne fontolom az ilyen hirtelen, vad ötleteket… Tapasztaljak meg vele mindent. Kicsit kiszárad a torkom, nyelnem kell, elég látványosan.
- Hát persze…
Mosolyodom el kínosan kissé. A határ még messze, most rá akarok koncentrálni. Ha már lett egy szeretőm. De hülye szó… Belegondolok, Tess óta nem volt, sőt csak ő volt. Rav a második.
Ejha, mi lehet. Beharapom az ajkam, festő és…nagyon ért a szexhez. Mihez érthet még?
- Üzletember! Várj… kiemelkedő vagy a szexben. A szeretőid fizetnek?
Sandítok rá, kurva lenne? Nem az útszéli, biztos nem, hanem gazdag szeretők selyemfiúja. Beszarás…
De nem biztos! Nem hiszem el addig, amíg meg nem erősít! Viszont, elég célzatosan néz és valahonnan ki kellett tanulnia. Azt mondta az anyjától, lehet ő valami bordélytulajdonos… Hm, akkor több emberrel kell osztoznom, mint gondoltam. Sok emberrel, ki tudja milyen sokkal.
Megpróbálom visszarángatni magam a témához, a gyenge emberekhez, akik nem képesek elviselni az igazságot.
- Ebben is nehéz megtalálni a határokat, ki mennyit bír el, én néha attól tartok megbántok másokat, mert állítólag nyers vagyok.
Vonok vállat, de érdekel ő hogy van ezzel, szerintem azt fogja mondani, aki gyenge nem érdemli meg a társaságát, de talán nem, kérdőn nézek rá.

Megütődve meredek magam elé, ahogy ilyen komoly lesz hirtelen és közli, megbosszulja, ha bántom, de hát miért tenném? Mármint nem így, komolyan…
- Hogyne szeretném, nem is lehetnék fényképész, legalábbis nem jó. És nem vagyok őrült
Legalábbis nem így. Kicsit komoran ráncolom az orrom egy darabig.
A sebét kitisztítom, ez meglepi. Felteszek egy kényelmetlen kérdést.
Mira, ez lány, felkapom a fejem. Valahogy úgy képzeltem mind férfiak.
- Na az nem semmi idő, hány éves vagy? Hagy számoljak
Vigyorgok rá könnyeden, lássa nem zavar a többi. Fura, de nem zavar. Egyelőre… Próbálom megszokni az igényeit. Túl új vagyok, azért tartja furának.
- Hát, attól még kedvellek és nem akarom, hogy bajod legyen, főleg mert rendesen meg foglak túráztatni.
Hunyorgok rá sokatmondóan. Más vagyok, mint ők.
- Nocsak.
Vajon miben? Lehet, hogy még nem ismer annyira, hogy ezt megállapítsa. Látom nem tetszik neki, hogy rángatnám, incselkedve nyalok végig az alsó ajkán. Asszem tanulok…
- Nem sietek, jól van, ha ilyen biztos vagy, nem foglak hajnalban felcibálni, hogy nézzük meg a naplementét. Amúgy viccelek, persze, hogy kényelmesen, nem siettetlek.
Kényelmesen is lehet nagy dolgokat véghezvinni. Megcsókol, én kicsit elengedem magam a karjaiban.
- Jól van, én meg téged, olyan görögösen.
Azokat valahogy mindig szőlőszem adogatva képzeltem el. Szóval engem is, hmmögök, megint végigborzongatja a testem. Cselesen vigyorgok rá, ha már megkaptam ezt a jelzőt.
- Ó, hogyne, hisz mondtad, hogy engem akarsz, ebbe a hibáim is beletartoznak. Ha tényleg rám vagy kíváncsi, megmutatom mindet. Bár lesz egy, amitől…
Épp a fülénél járok, elharapom a mondatot és inkább belecsókolok a nyakába.
- Neked sem kell takargatnod a dolgaid, nem akarom, hogy passzolj. Mert lehet.
De nem fog. Remélem. Hisz engem is érdekel, az is ha rossz, ha hamis, vagy veszélyes. Ahh, kikészít, engedelmesen hagyom magam húzni és nyalni. (erre nem tudtam szebb kifejezést találni, ha végignyalsz az ajkain Razz)
Betörni, nehéz kérdés, általános szempontból őt már nem kell. De ha jobban belegondolok… Beleásom tekintetem az övébe.
- Minden embert be kell, mert minden ember kapu a másik számára, egy még új és ismeretlen ösvény és mindenki egyedi kulcsot talál a másikhoz, máshogy megy végig az ösvényen. Szóval igen, kész vagyok téged felfedezni, vagy betörni.
Mondom halál komolyan. Érzem, hogy izgalmas és érdemes és akarom.
Elpillantok a ház irányába.
- Egen, talán, ha van kandalló, feküdhetünk gyökerek helyett előtte is.
Nézek rá csábítón, akár ott is aludhatunk, majd meglátjuk, a csillagok alatt is lehet, annak megvan a hangulata, de egy ismeretlen házba betörni, annak is.
- Vagy legalábbis szexelhetünk benne.
Na kész, kimondtam. Igaz, közben a házat nézem, nem őt. Így is vörös vagyok.
Megérkezünk a táborhelyre, ő gyümölcsöket vesz elő, de festeni fogjuk. Szemezek az egyik szőlővel, szeretem és hamarosan már érzem a húsát a számban. Bekapom, az ujjára kicsit rányalok, aztán megrágom. Ő epret eszik, azt én is hoztam. Ha végzett hozzá lopakodom egy kis íz cserére, szenvedélyesebben csókolni.
Közben megmutatom milyeneket firkáltam eddig, mert nem nagyon értem a kérdést. Tényleg nem vágom a témát, csak hobbiból firkáltam. Nem is olyan jók, egyszerű tollalkotások.
- Ühüm, ott próbáltam satírozni, amikor volt nálam ceruza. Melyik tetszik legjobban? Miért?
Érdeklődöm, közben igyekszem felfogni, amit mond. Akvarell ceruza, szén (szénnel nehéz, Akvarellre nekem színes jött ki googleban, cáfolj, ha nem :p)
- Hm…azt hiszem gyökereket és árnyékokat.
Pillantok rá, ha adja, elveszem a ceruzát, az eszközöket, rápillantok, ő is alkot. Nem tudom szeret-e közben beszélni.
- A komolyzenét szereted?
Hirtelen a kérdés, de eszembe jut, hogy hoztam laptopot és hogy…nincs rajta komolyzene. Azt tudom elképzelni, de lehet, hogy mindenevő. Közben nézem a gyökeret. Az valahogy izgalmas, aztán lehet, hogy fölötte fog lebegni egy banán is.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: A fiúk és a csillagok Felix-Reev   Szer. Aug. 26 2015, 21:19

Vigyorgok, anyám még mindig gyönyörű, hiába érett nő. De úgy fest, el tudja képzelni, kitől örököltem ezt a szexuális kisugárzást.
-Bárkinek bebizonyítható, hogy nem olyan biztos az.
Nevetek, eleinte mindenki annak hiszi magát, amíg rá nem jön így vagy úgy, hogy ez ez egyáltalán nem biztos, hogy igaz is.
-Miért, mert elcsábítottalak? Szerintem Te kezdted, nem bírtam ellenállni Neked!
Somolygok, azzal, hogy karmolászott, kihívóan nézett, méregetett.. ohoho.
-Az biztos, elég rám nézniük... vagy rád, ha épp belemarkolok a fenekedbe!
Nevetek a papokon, majd flörtölök vele, zavarba jön.
-Csak nem félsz megtapasztalni a gyönyör kéjes bugyrait velem?
Ingerlem, hogy akarja, dacoljon, jöjjön rá, ez természetes, azt akarom akarja!
-Hmm, apám az üzletember, nekem az nem fekszik. A szeretőim? Miért Te talán fizetsz?
Kérdezem, de somolygok. Ugye, hogy nem volt olyan nehéz kitalálni, de még nem mondom ki konkrétan. A kuncsaftjaim nem nevezném a szeretőimnek, de ez értelmezés kérdése, nem de bár?
-A nyersesség szórakoztató, persze nem a gyengéknek és az érzékenyeknek. Az egyik partnerem például elég nyers, imádom érte! Benned is kedvelném, bár Te inkább szórakozott vagy szerintem, szórakoztató, nem láttalak még durván nyersnek.
Ég és földek Seth-tel, Seth TÉNYLEG nyers... Reeven messze van tőle szerintem.

-Ki mondta hogy az vagy? De megtanultam, ki kell kötni dolgokat, mert ne lehessen azt mondani nem szóltam. Hidd el, ez kell, javaslom Te is tegyél így, ha valami fontos. És ne ráncold az orrod, még a végén megint Neked esem, hogy ne gondolj hülyeségeket...
Somolygok rá, kis bosszús! Nem tudom, az őrült hogyan jött, nem kell őrültnek lenni, hogy ilyen jellegű vágyak megfoganjanak az elmében.
-Úriember erre nem felel...
Adom elő fennhéjázóbban a korom kapcsán, de csak nevetek.
-29 vagyok Reeven. Nem rég töltöttem be... Szalad az idő...
Mosolygok, sóhajtok, Seth kész férfi már, Erick meg, szinte alig változott, akárcsak én, mégis... 10 év... sok idő, valóban.
-Hmpf, én is, csak én másképp szép fiú!
Nevetek, nem mondanám magam lustának, de a túl megerőltető menetelést nem szeretem, annál kényelmesebb vagyok.
-Meglepődtél?
Vigyorgok azon, hogy Ő más más és furcsállja.
-Inkább a napfelkeltét... vagy nem szándékozol hajnalban lefeküdni? Nekem úgy is jó...
Tetszik, hogy elengedi magát, játékosabb, ellazul.
-Görögösen?
Nevetek, nem értem mire gondol az etetés kapcsán.
-Csak egy? Ártatlanabb vagy mint én... És a hibáid is érdekelnek, azok is érdekesek! Már ha hibák, persze...
Kinek mi a hiba ugye, halkan sóhajtok, hogy csókolja a nyakam.
-Nem szokásom passzolni. Csak megkérdezném, tényleg hallani akarod-e... tudod, az igazság sokszor túl nehéz, ha nem is nekem, de Neked jelen esetben...
Például, hogy mivel keresem a kenyerem, milyen a családom, hogy komolyan eltiprom az embereket, ha gyengék. Apróságok, de fontosak. Inkább nyalogatom az ajkait, imádom őket, szeretem a dús ajkakat. (Nem baj, vicces volt xD)
-Ohoho... állok rendelkezésedre! Fedezz fel, törj be... ha mersz.
Kéjes vigyor kúszik az arcomra, úgy fest nem fog megrettenni, bármit is talál, ez izgató!
-Ahogy akarod, nekem mindegy, ha kényelmes és leszel a személyes kályhám, szorosan mellettem...
Komolyan mondom, amíg velem alszik és nem kemény a talaj, mindegy. Aztán csak nevetek a szexelés miatt, de bólogatok, hogy rendben. Nekem a helyszín mellékes. Rácsapok a fenekére, erősebben belemarkolok vigyorogva, lesz szex, ne aggódjon.
Letelepszünk, előkészülünk a rajzoláshoz, csipegetünk némi gyümölcsöt, a szenvedélyes csókot elégedetten viszonzom, hasonló hevességgel.

-Hm. Azt hiszem nekem a maszk a szemmel. Az olyan kifejező, egyszerre érzem a felszabadulást és a szenvedést, hogy reped az egész, törik, kibukkan a valós arc, közben meg természetes érzetet kelt a gyökérszerű ábrázolás miatt. Mintha normális lenne, eredendő dolog. Valamint a szemszín, mint egyetlen szín, kiemelkedik, jelezve az a fontos, a lélek tükre, a kulcs, egy ablak. Ráadásul zöld, szintén természetközeli érzetet nyújt, na meg az ritkább is, rejtélyesebb. Azt hiszem ez tetszik a legjobban. De ügyes a vonalvezetésed, kreatív vagy, többet kéne rajzolnod.
Ecsetelem, míg alkotok, rá-rá nézve, a szemébe. (Igen, az színes, van mindenféle, azért adta azt xD Szén is van nála amúgy, grafit is Wink )
-Akkor rajzold azokat. Ebben az esetben viszont, ebből közben egyél!
Húzom közelebb a gyümölcsöket és adok még egyet a szájába, most epret.
-Szereted a fügét?
Az is van ott, de nem tudom szereti-e az ízét. Én gondosan rajzolok, majdnem szemben ülve vele, óvatosan vezetve a ceruzát, puhán, néha elkenem, sokszor cserélve őket, mert több szín kell. Főleg kékeket használok.
-Szeretem. Főleg Chopint, Lisztet. A zongora igazán kellemes. De mivel hegedülök, Paganinit és Vivaldit is sokszor hallgatok. A nyarat nagyon szeretem az évszak művek közül. Miért kérded? Szeretnél azt hallgatni közben?
Nincs ellenemre, ahogy az sem, hogy beszél hozzám. Most nem mesterművet akarok alkotni, csak rajzolok, míg Ő is.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: A fiúk és a csillagok Felix-Reev   Csüt. Aug. 27 2015, 16:42


De magabiztos tud lenni! A vigyorom kicsit megereszkedik, de nem rossz értelemben.
Mormogva nevetek.
- Öhöhömm, ezt biztos tapasztalatból mondod.
Vajon hány ex hetero férfi identitását zúzta porrá?
- Aha. Na ne mond, én csak…vettem a jeleket, de tök nehezen jöttem rá, mit akarsz, sokáig nem voltam biztos.
Emlékeztetem a pikáns poénokra, amiket én először tényleg viccnek gondoltam, aztán kiböktem, hogy ezek talán nem is azok, nem cáfolta, kihívóan vigyorgott, úgy érintett, hogy nagyon jó legyen, nem, nem, ez az ő érdeme.
- Aztán már…aztán én is akartam, tetszett…a hajad és a szád és a szemed
Jól van, most kussolok el! Meredek előrefelé egyre vörösebben és egy ideig nem veszek levegőt.
- Levágnánk nekik egy live pornót? Mondjuk az nem lenne rossz.
Kaján kis vigyor, úgy kéne, hogy minket nem érinthetnek, hogy szenvedjenek!
- Dehogy, nem félek semmitől.
Kérem ki magamnak, mondjuk ez igaz. Tudom, hogy egyszer az a pillanat is eljön majd, tisztában voltam vele, mikor igent mondtam a szeretőségre és nem, nem félek. Abból szempontból, hogy fura lesz, új, vagy izé…talán tartok tőle, vagyis inkább attól, hogy melegnek fogom érezni magam, de ez az egyetlen, lelki aspektusa, az áttörés, ami eltölt némi remegő izgalommal, aminek gondolom köze van a félelemhez. Nah az érdekes lesz, elveszíteni a szüzességem seggként.
Kifújok egy kis levegőt, szóba kerül, hogy az apja üzletember, lehet, hogy a fellépése tőle ered.
- Nahát! Mivel üzletel?
Kérdem, aztán összezavar, ismét elönt a pír.
- Nem, nem, dehogy. Te se így gondoltad, ugye? Hát…én csak arra gondoltam biztos nem véletlenül értesz hozzá annyira, de szólj, ha rosszul gondolom és könyvelő vagy, nem luxuskurva.
Kimondtam. Mondták, hogy nyers vagyok, na tessék. Viszont fejlődöm, mert ő nem tapasztalja.
- Szórakozott?
Kérdezem kissé csalódottan, az nem valami jó. Még mindig olyan, mintha be lennék lőve? Túl sokszor gondolkodom el! Szórakoztató, hát…oldalbiccentek, azzal hamarabb megbarátkozom, bár kicsit megint a csúnya, kopasz bohócnak érzem magam tőle a pólómon.

- Nem tudom mire gondoltál, csonkításokra? Ki akarna ilyesmit? Valami nagyon félrezakkant figura. Jól van értem, de olyan komoly voltál. Te se csonkíts meg, szerintem az arcom viszonylag jól néz ki, a többi részem meg eleget szenvedett már és a lenti cuccra is szükségem van, szóval marad. Ne vágd le semmim, ne legyek tolókocsis, az nagyon szar és a botot sem szeretem. Ne hulljon ki a hajam, ez fontos, szóval ne mérgezz meg.
Sorolom, bár a végén már somolygom, milyen hosszú listát kap. Több most hirtelen nem jut eszembe. Ha már szórakoztató vagyok…még nem is sejti mennyire.
- Az orromat se harapd le.
Nézek rá kicsit mozgatva oldalt, az úriemberen felnevetek.
- Ezt a nők szokták mondani. Az úrinők. Az még nem sok, hát az idő eléggé. Képzeld csak el, hogy nekem másfél év kimaradt, na az mekkora szívás. Hirtelen magamhoz tértem és már legálisan kaphattam piát!
Szalad, rohan, száguld, majd ma megállítjuk.
Rav megint a szexre gondol, pedig nem is tudja milyen klassz lehet egy felfedezőtúra is. Majd meglátja! Elmosolyodom, kap az ajkára egy csókot, finoman.
- Reméltem.
Elvégre túrázni jöttünk. A hülye kérdésemből az sül ki, valamiért más vagyok, mint a többiek…
- Nem tudom miben. Ők biztos nem szórakoztatóak.
Próbálom elviccelni, annyira még nem ismer, viszont én se vágom a vetély…úgy értem a szerető-társaim. Félre is beszélek.
- Igen, bocs a napfelkeltére gondoltam, a naplementét biztos látni fogjuk. Azt az ember sokszor elkapja.
Tiszta snassz…twilight.
Keresek én is egy szőlőszemet, közben hosszan pillantok rá.
- Igen, asszociáció. Görög filozófus férfiak képe ugrott be, akik gyümölccsel etették egymást. Az ókor, a hedonizmus, élvezetek
Ha megette az epret finoman az ajkának érintek egy szőlőszemet, attól függ hogyan kapja be, mert ha egybe, akkor ez most nem érvényes, de ha harapja és kifittyen a leve, lecsókolom, szája sarkából.
- Nem, de egy nagyon durva. Nem, nem hiszem. A szexben, de azt leszámítva biztos nem.
Hibák, hogyne… megszegtem mind a tíz parancsolatot, ha van pokol, ott fogok égni a legmélyebb bugyrában.
- Abból is akad… Tudom, én is ezért hallgatom el. De ne gondolj gyengének, ne kímélj, érteni akarlak!
Hajolok az ajkaira szenvedélyesebben, megszívom az alsót, aztán ismét eltökélten bámulok a szemébe. Könnyű nekem ugye, nincs olyan, amit nem merek.
- Betörlek! Felfedezlek, készülj, nem szabad kímélned. Erősebb anyagból faragtak, mint hiszed.
Vagy nem…ki tudja milyennek hisz? Neki mi a gyenge? De nem fogok sírni, ha azt mondja rengeteg más, jobb férfival hál nap nap után, gondolom… Lehet, hogy majd zavar, mint valami kellemetlen tüske, de én ne bírnám a fájdalmat?  Különben is…Ravernon már így is több, mint amit valaha remélhettem, már csak abban, hogy beszélgetek vele! A többi valami pazar ráadás, nem fogom megbánni, bármi is történjen.
- Majd meglátjuk, ha megunod a csillagokat, leszek a kályhád.
Igazából eléggé hamar kihűlök, de ezt most nem mondom, közelebb húzódzkodom és átölelem, aztán már a fenekem csapkodja és egy lázas csókban kötünk ki.
A firkáimról kérdezem, elkényelmesedem, ahogy hallgatom őt.
- Hm…igen, fájdalmas, amikor egy álarc széttörik, az alatta lévő szűz bőr még sérülékeny. Az igazság az, hogy csak zöldet tudtam szerezni, de most, hogy mondod, jól jött ki valóban. Igen? Hát nagy festő nem leszek, de hobbiból talán, írni jobban szeretek.
Közben belebámulok a szemébe én is, már összeraktam fejben milyen színű, de nem árt újra és újra belenézni. A gyökerek tetszenek, valójában szeretem a természetet. Hiányzott a ház négyfalsága a rengeteg utcán és parkokban élés után, de valahol mindig visszavágyom a… gyökerekhez. Kapok a számba egy epret, beharapom a felét, aztán közelebb kúszom, fogaim közé veszem a zöld részt, a szár tőnél, hogy harapja le onnan a másikat.
- Köszi, hm, igen, minden gyümölcsöt. Te melyiket nem?
Igyekszem nem lesni, majd ha kész lesz, inkább a fügével szemezek rajzolás közben, ha van a tálban, elérhető közelségben, megkóstolom.  Há, ezt eltaláltam!  A komolyzenét! Az viszont meglep, hogy hegedül, az a másik munkája? Lelkesen pillantok rá.
- Tényleg úriember vagy! Látod, a magyarok!
Vigyorgok Lisztre.
- Én a hegedűseket nem ismerem, csak azt a csajbandát, meg van a lökött srác, aki mindig beég a csajokkal a klipjeiben (nem bírtam kihagyni) az így neveld a sárkányod című mese miatt figyeltem fel rá, Rybak, őt ismered? A zongorát egyébként én is, az lehet, hogy van a gépemen, de komolyzene nem nagyon.
Vallom be, ha azt mondta volna Nirvana…
- Gondoltam rá, hogy berakok és akkor jutott eszembe, hogy biztos a komoly zenét kedveled. Miért kezdtél el hegedülni? Mikortól?
Közben laza mozdulatokkal rajzolom a gyökeret, kezd olyan gyökér kinézete lenni, de hm…egy banán mégiscsak kelleni fog fölé!

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: A fiúk és a csillagok Felix-Reev   Csüt. Aug. 27 2015, 20:11

-Persze hogy abból!
Horkanok fel a hetero férfiak megrontása kapcsán.
-Pedig szerintem egyértelmű voltam, de azzal, hogy mindenben a kedvemre tettél önmagában felhívás volt keringőre!
Hát amikor leállt végigkarmolni a hátam, mikor tudta, hogy az bevadít, ugyan már királylány!
-Áh, szóval a hajam... a szááám... a szemem... hmm, mi még?
Vigyorgok rá, ez nagyon jó, mondja csak! Hallgatom, érezheti, nem csak azt, hogy olyan vörös lett, mint a rák!
-Akár, engem nem zavar, ha néznek. Akkor Téged sem?
Kérdem kihívóan, érdekes információ, kedvemre lenne. Arra meg csak nevetek, hogy nem fél semmitől, legyen úgy! Meglátjuk. Apám kapcsán kérdez, somolyogva válaszolok újfent.  
-Főleg információval és részvényekkel... menedzser és könyvelő.
Ő valóban pénzt mos és tőzsdézik, eladja jó pénzért mások terveit és hasonlók. Jól csinálja, sosem akar túl sokat, így nem is bukik le. A rám vonatkozó reakcióján felnevetek, azt hiszi megbánthat ezzel? Nem ismer még.
-Nem, azért vagy velem remélhetőleg, mert velem akarsz. Ha igen, akkor kölcsönös az érzés. Tudod mi az a luxusqva, Reeven?
Kérdem vigyorogva, továbbra sem mondva ki a nyilvánvalót, amit Ő megtett.
-Igen, mikor zavarban vagy nagyon az vagy, imádom benned, mindig megnevettetsz, de a jó értelemben!
Érzem, hogy más jelzőt várt, de számomra ez pozitív így nem kívánok javítani.

A hosszú listára először ráncolom a homlokom, majd a végére már nevetek. Nem bír komoly lenni a srác, de ez jól áll neki, kedvelem érte.
 

-Nem mérgezlek meg, nem vágom le semmid és a csinos pofádat imádom, ahogy a többi testrészed is. Szeretem a harmonikus elrendezést, szóval marad minden, ne izgulj. Amúgy, csak hogy kielégítsem a kíváncsiságod, nem csonkításra gondoltam. Sokan szeretik a durva fojtogatást, a verést, a tűzzel való játékot, égő csikket... Mind nyomot tud hagyni, kerülöm az effajta dolgokat. Vannak, akik azt hiszik, ezek is beleférnek nálam, így megtanultam, ezt tisztázni kell, mert nem egyértelmű. És igen, nagyon komolyan mondtam. Nem gondolnám, hogy ilyen lennél, de nem ismerlek eléggé, biztosra kell mennem. Ezen nem kell megsértődnöd, mert nincs min.
Teszem hozzá, mert olybá tűnik, talán megtette. Bár mivel elviccelte, talán mégsem, én minden esetre könnyed hangsúllyal közöltem, mosolyogva az előbbieket, jelezve, túlléptem rajta.
-Amúgy... az orrod finom, de majd visszafogom magam és csak a farkad szopogatom, jó?
Röhögök fel, nézem milyen fejet vág.
-Épp ez volt a vicc. Ha komolyan mondtam volna, nem közlöm a korom észlény.
Vigyorgok rá, hogy nem mondott új információt.
-Ez a része nem rossz, a másfél év valóban kellemetlen. De ne aggódj, bepótoljuk a kiesett időt, mit szólsz?
Nem tudom a régi énje után tudok-e tétet emelni, de miért ne?
-De, szórakoztatóak, ha másképp is mint Te. De eddig te vagy első, aki tetszik külsőre, jó a szex és nem csak a művészeteket és a filozófiát tudom megbeszélni, de úgy érzem, vannak még közös pontjaink... hasonlítunk. Még a korod sem izgat, a gondolkodásod érettebb.
Fejtem ki neki, mert látom rajta, hogy érdekli, miért mondom, amit. Tudhatja, nem titkolom az ilyesmit.
-Akkor kapja el az ember sokszor, ha szán rá időt, ilyen formán a felkeltét is ellehet csípni. Mikor hajnalig festek, szoktam látni. Szeretem mindkettőt.
Akár mindkettőt megnézhetjük, élvezni fogom, vele szerintem érdemben beszélgethetek a látványról, ahogy Seth mondaná: nyálasan.
-Ó, az más, ott az volt a tiszta szerelem, talán volt is benne valami...
Somolygok majd ad egy szőlőszemet. Először a nyelvemmel játszom vele, ha már az ajkamra fektette, majd mélyen bekapom az ujjával együtt, megszopogatva azt. A szőlőt ezután a fogaim közé veszem és óvatosan roppantom ketté, lassan elfogyasztva. A leve ugyan nem csordul ki, de én lopok csókot az ajkáról.
-Durva, nagyon durva... minden relatív Reeven. Lehet a számomra apróság neked egetverő bűn.. majd elválik, ha kiderül.
Mert ahogy elnézem, nem biztos, hogy egyhamar megtudom. Ellenben Ő elég merésznek állítja be magát, vigyorgok, mikor az ajkammal játszik és kérlel.
-Kiderül, úgy érzem, meg fogod tudni... Nem féltelek valahogy... tüzel, hogy merész vagy!
Csókolom maró szenvedéllyel, a hajába túrva húzom magamhoz, megharapom az ajkát valamivel erősebben, vigyorogva, majd csókolom tovább vigyorogva. Játszom, de élvezem, hogy ilyen.  
-A kettőt együtt nem lehet?
Ugyan már, az lenne az igazi! A csillagok alatt együtt aludni.
Mesélek neki arról, miért tetszik a (szerintem) maszkot ábrázoló rajza.

-Igen, nekem tetszik, ahogy rajzolsz. A témák is. De majd mutass írást is, meglátjuk melyikre sarkallak jobban.
Mosolygok, élvezem, hogy sokoldalú. Érzékien etet az eperrel, hát erotikusan válaszolok rá (addig is eszik, dupla haszon). Végignyalok az eper csupasz húsán, nedvét magamévá téve, majd bekapom, közben csókot lopok, rágok keveset, majd nyelves csókot váltok. Ettől aztán igazán eperízű lesz.
-Mindet? Merész kijelentés, kétlem, hogy mindet kóstoltad már! Én nem szeretem a savanyú gyümölcsöket, csak ha valamivel eszem, általában.
A tálban van füge, abból tud venni, friss, zsenge. A szavain nevetek aztán.
-Hmpf, attól, hogy komolyzenét hallgatok, nem leszek úriember! De mi van a magyarokkal?
Hirtelen nem esik le, németesen mondtam a nevét is, meg nekem ő németként ugrik be, biztos Bécs teszi, Franz Lisztként van meg nekem.  
-Csajbanda? Nem, nem ismerem Rybakot. A mesét se, nem nézek meséket. Akkor hogy jutott eszedbe?
Azt hittem azért kérdezi mert azt akar hallgatni. De érezni, nekem nem fontos közben a zene.  
-Értem, hallgatok én mást is, ha nem csak zaj az egész, meg nem hamis. Nem szeretem a sehangú előadókat sem. Tudod, válogatós vagyok.
Mosolygok rá, kihallom, ha valami nem tiszta és akkor bántja a fülem, akkor is ha én magam sem vagyok valami nagy énekes.
-Hét, nyolc éves lehettem? Anyám akarta, a festészet helyett, egy időben elég komolyan tanultam, versenyekre is jártam, de a festészet mindig jobban lekötött. Szeretek hegedülni, de nem abból akarok megélni.
Nekem a zene csak hobbi, kellemes, de nem létszükség. Ettől függetlenül minden héten legalább egyszer játszok rajta, mert a tudást elveszteni fájdalmas lenne. Közben rajzolok én is, még nincs kész, de a lényeg megvan, meg is mutatom neki.
-Nehéz visszaadni, nincs olyan kékem... festékkel jobban ki lehetne keverni...
Mutatom felé a rajzom, (amit Rav rajzol kékebb, mint Ethan-é Wink De olyat nem találtam... :/ )

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: A fiúk és a csillagok Felix-Reev   Pént. Aug. 28 2015, 17:06

Hááát, ezt valahogy sejtettem. Vajon hány férfit döbbentett már rá ilyesmire?
- Lehet csak én voltam túl naiv. Ühm, hát olyan megnyerő volt a modorod...
Piszmogom, váh, nem igaz, mindjárt kigyullad velem a kocsi! A haja, a szája, a szeme, lehetek ennél vörösebb?
- Tudod…most nem nézhetek rád, még a végén lehajtok az útról.
Hehegek fel zavartan.
- Egyébként mindened, vagyishát tudod… az egész
A kérdésre a helyes válasz: mindig lehetsz vörösebb!
- Az nem zavarna, ha sóvárul néznének, legyen rossz nekik! Egyébként? Nem tudom, attól függ, hogy ki.
A papoknak lehet, ők nem számítanak, de ha az egyik szeretőjét akarná beültetni, hát…az irritálna. Nem tudok félni,  bár a depresszió alatt ez némileg módosult, tartok dolgoktól. Van egy egészen röhejes babonás aspektusom és a szerető emberek elvesztése, ezek bizonyos szinten félelmek, csak összetettebbek, mint merni, vagy nem merni valamit.
Az apjának az a tipikus munkája van, amihez én sosem fogok érteni. Üzleti dolgok. A saját apáméhoz se tudnék hozzászagolni.
- Ahá! Nem, nem azért, hogy fizethessek neked.
Kicsit rávigyorgok, aztán biccentést kap, mert vele akarok. Félrenyelek, még jó, hogy folyadék nincs a számban, vezetés közben még nem fulladoztam.
- Aki baromi jól néz ki, isteni az ágyban és drága.
Összegzem a három általános információt, ami rendelkezésemre áll a luxuskurvákról. Lehet, hogy megsértettem? Nem cálfolja, kérdezget, zavartan nézem az utat, nem tudom mit higgyek. Nem az? És ha igen? Hát akkor osztozni kell…idegesítő, hogy fogdossák, hogy csak úgy bárki hozzáérhet, hogy mindenkinek lehet olyan jó, mint nekem.
- Ja igen, olyankor biztos elég gagyi vagyok, hát ha ez jó…ha neked tetszik…
Vállat rántok, akkor mindegy. Ez azért van, mert mindig zavarba hoz!

Ezen most én vigyorgom, csinos pofa! Ott a pír rajtam, azt mintha a képemre festették volna, az is hülyén jön ki, hogy vigyorgok, mintha örülnék, hogy nem akar megmetszeni. Éljen, a tököm a helyén marad!
- Most megkönnyebbültem. Minden testrész nagyon fontos funkciót lát el, persze a tieid is. Ugyan, nem akarnálak megfojtani, ha nagyon az agyamra mennél, maximum hoznék egy kanalat benne vízzel.
Viccelek, verés.
- Igyekszem leszokni a verekedésről, de öhm, azt csak nagyon ritkán, ellenségekkel!  
A tűzzel való játék? Összerezzenek, ilyenkor képzeletben mindig megjelenik az autó, felharsannak a sikolyok, ha nem is olyan hangosan, ha az egész nem is olyan élethű, mint régen. Ő nem fog megégni…nem fog… Dereket nem kedveltem, ő csak… A lányokat nem is ismertem, jó, talán az egyiket. Egy kicsit. Behunyom a szemem. Felixnek nem lesz semmi baja, már nincsenek nálam robbanószerek, azóta egyáltalán.
- Nem, nem bántalak. Értem. Ez fontos volt, igen.
Igyekszem normálisan mondani, de mesterkélt lesz a hangom.
- Nem, nem sértődtem. Csak nem értettem.
Úgy odabújnék hozzá, csak amíg elmúlik a remegés és hogy megfordult a világ, mintha kicsit rángatózna minden. A poénról le is maradok kicsit. Finom az orrom, de a farkam, hááá, szóval megint kóstolgat
- Az is jó lesz
Mondom elég magas hangon, gyorsan mélyítem, nem rálépett, csak megemlítette.
- Úgyis kiszedtem volna belőled, addig szopogattam volna a tied, míg kinyögöd.
Pislantok rá, hahá, én is tudok ilyet! És amíg a farkára gondolok, nem kell a tűzre! Annyi, hogy most nem mosolygok egy ideig. Viszont lelkesebb leszek a bepótolásnál, ott izgatottan fészkelődöm.
- Tényleg?!  Az jó lenne! Mire gondoltál?
A szeretői is szórakoztatóak, hát ez…szuper -.- //XD//
-A többiek rondák?
És vének. Najó, ezt nem mondom ki, de végre elmosolyodom. Én még soha senkivel sem beszéltem meg a dolgaim és soha senki nem hasonlított rám. Végigsimítok az arcán, állán.
- Meglátjuk mennyire. Haha, hát igen. Engem se a tied. Egyébként nem sok, ha belegondolsz, csak 8 év
Kap egy puha csókot és egy remegős tekintetet, jól esik, hogy nem zavarja, érettebbnek tart és hasonlónak hozzá. Én ilyen lehengerlő személyiség lennék? Nos, nem ábrándítom ki, neki elhiszem, sok mindent elhiszek…
- Húh, akkor rendesen belemerülhetsz. Én is szokszor láttam, nekem valahogy felemelőbb a kelte, pedig végülis ugyan az a kettő, csak fordítva.
Megnézhetnénk, de majd meglátjuk, majd eldönti a pillanat, még nincs itt az ideje. Görögországnál felmerül a tiszta szerelem.
- Merthogy úgy gondolták szellemileg csak a férfiak érnek fel más férfiakhoz, erre gondolsz? Hát nem tudom, szerintem lényegtelen az ember nő-e vagy férfi. Jé, ezt pont tőled vettem!
Sandítok rá, nem fejtettük annyira ki és az az igazság már Felix előtt is foglalkoztatott a gondolat. Annyi erotika van abban, ahogy a szőlőt eszi, hogy eltátom a szám, ahogy az övébe veszi az ujjam, minden mozdulat sugárzik a kéjtől, végül megkapom, amit akartam, a szőlőízű csókját.
- Jóh, ebben igazad van. Ravernoni relativitás, de egyetértek, majd kiderül.
Úgy érzi meg fogom tudni, remélem jók a megérzései, mosolyogva ölelem át, bújtatom mellkasára az egyik kezem, kicsit kaparászva simogatom, csak lágyan.
- Helyes
Tüzelje, hogy merész vagyok, mert néha szembe kell néznie majd ennek a hátrányaival is. Csók lesz most a vége, olyan csók, melytől libabőrös leszek, szenvedélyes, a hajam túrja, én az övét, belesóhajtok a harapásába, ami nem fáj, inkább izgat.
- Igazából én is azon gondolkodtam, hogy a kettőt együtt kéne…
Majd csak összehozzuk valahogy, legyen betörés és érdekesség, csillagok dögivel.
- Jól van, neked mutatok, inspirálsz… Sarkallj!
Ismét bódultan nézem az eper evését, ha így etetnének, egész nap tudnék enni, én is érzem, ahogy nyelveink összeérnek, a csók után még kéjesen szopogatom az alsó ajkát.
- Biztos vannak olyan egzotikus gyümölcsök, amit még nem, hm…szívesen kóstolnék ilyeket veled.
Kale ajkairól csöppenő nedvek, aah. A savanyúakat, elmosolyodom.
- A kivit se? Majd kenek a számra és citromból is.
Mosolygok rá hamiskásan, az valamivel való együtt evés! Elveszek egy fügét, gyorsan bekapom, megrágom, aztán fügeízű csókkal ajándékozom meg.
Tagadja, hogy úriember.
- Nem, az valóban nem vagy, azok sznobok, karót nyeltek és unalmasak, csak valahogy…olyan a tartásod, nemesféle.
Próbálom megmagyarázni mire gondoltam, nem is szó szerint úri, hanem olyan…ahh
A kiejtésem nem jó, Liát még nem vettem rá a nyelvtanításra
- Eredetileg Ferrenc (valahogy így ejti sok r-el, hülyén, angolosan rrgve) Liszt, magyar származású. Például a repülőteret is úgy hívják a magyar fővárosban.
Anyámék látogatásról beszéltek és emlegetették, onnan az infó.
- Igen, hegedültek, már nem tudom a nevüket. Érdekel hogy játszol…
Nézem tűnődve, aztán felröhögök kicsit, nem néz meséket.
- Pedig vannak nagyon jók, nem a kislányosakra gondolok, amikben énekelnek, de például a sárkányos első része aranyos volt. Miket nézel? Hoztam laptopot és van rajta zene, gondoltam alkotás közben hallgathatnánk és akkor az jutott eszembe, te biztosan a komolyzenét kedveled, így jutottam el a kérdésig. És kiderült, hogy igazam van
Teszem hozzá mellesleg. Ismét felröhögök.
- Tudom, válogatós vagy. Akkor neked nem tetszene a metál.
Én hallgattam azt is, de hát lázadó korszak! Én valahogy nem tudok annyira metálos számokat írni, mindig volt benne dallam és fura szöveg, hiába kérték a többiek…
Milyen fiatalon kezdett el!
- Hm…nem támogatták a festészetet? Biztos jól csinálod azt is, majd…hallhatom?
Én bezzeg teljesen autodidakta módon tanultam meg gitározni, de az nem is akkora kunszt, hegedülni biztos nehezebb. Közben kész a rajza, fölé hajolok, azta!
- Hűűű, micsoda kavalkád, jahm, ez az én szemem?
Ismét arcomba tódul a vér, de ezúttal sugárzásban tör ki. Az egész fejem.
- Aztaaa! Igen, nekem elég hülye kék, van benne zöld is, huh…az a belső forma nagyon szép.
Ahogy kavarognak a színek.
- Az enyém még nincs kész, várj egy kicsit, nem tart soká.
Bekapom az alsó ajkam és még odapingálom, amit gondoltam, a kövekkel sokat elszöszöltem, szóval a zöld részre jutott kevesebb.
- Ilyesmi lettAkartam fölé egy banánt, hogy legyen csendéleted, de azt hiszem így jobb.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 499

TémanyitásTéma: Re: A fiúk és a csillagok Felix-Reev   Pént. Aug. 28 2015, 19:50

Csóválom a fejem, noha nem teljesen értem mire mondja.
-Miért lettél volna naiv? Azt hitted csak a nőket szeretem?
Ez nem naivság, csak figyelmetlenség.
-Áh értem, hát egész nap nézhetsz majd, ha akarsz... Nem fogok zavarba jönni...
Vigyorgok, vele ellentétben, ugyebár.
-Ohm, szóval mindenem? Pedig még fel sem térképeztél alaposan, akkor mennyire fogok tetszeni hmmm....
Én felfogom Őt, minden kis porcikáját! Főleg, hogy hallom a kaján megjegyzéseit a papokat illetően.
-Mennyire gondolod komolyan, amikor ilyeneket mondasz, mondd?
Somolygok, érdekel mennyire rosszmájú.
-Mitől függ? Barátok és rokonok tabu, vagy mire gondolsz?
Nekem édes mindegy ki néz, nem tudom elképzelni, hogyha valakinél zavar másnál már menne.
-Ne is tedd meg, megsértenél vele.
Komolyan mondom, Őt én választottam magamnak, ha fizetne oda lenne a varázsa. Most már, mert nem így indult, az is más. Aztán felteszek egy egyszerű kérdést, de húzom a szám, bár még mosolygok.
-Ennyi? Ettől miért lennél luxusqva? Lehetsz egy szimpla prosti is nem? Azok is nézhetnek ki jól, lehetnek profik és ebből kifolyólag sokat elkérnek egy menetért.
Faggatom tovább, elvégre jobb, ha maga jön rá, ki ül mellette a kocsiban.
-Nem vagy gagyi, ötletesen és viccesen vágod ki magad, imádom!
Nevetek, nekem nem tetszik ami gagyi, ergo ez sem az. Ne sértegessen!

-Viccen kívül abba tényleg bele lehet fulladni.
Hagyok egy kis hatás szüntet, majd vigyorogva hozzáteszem:
-Ha lenyomod a torkomon...
Aztán csak nevetek, hülye poén, de muszáj volt megosztanom vele.
-Felőlem verekedhetsz, de előre szólok, magadnak ártasz ha megsérülsz, mert lehet ápolni fognak, de annak ára van... és lehet bárhogy csinálom, fájni fog mert nem voltál eszednél előző nap...  szomorú, szomorú...
Vigyorgok, az biztos, hogy meghágom, hogy máskor jobban vigyázzon magára. Amúgy sem szexi a monokli, kerülendő.
-Hmpf... majd rá fogsz jönni egyszer, hogy az elővigyázatosság nem ostobaság.
Érzem a hangján, hogy nem igazán hiszi el amit mond, de ezzel nem tudok mit tenni és nem is akarok.
-Kérdezz, ha nem értesz valamit, mindent okkal mondok.
Legalábbis üresbe nem beszélek, ha nem muszáj.
-Jóó bizony, meglátjuk a volt csajaid mennyit tudtak...
Nevetek, hogy magasabb a hangja, nagyon meg kell edzenem!
-Ó, gondolod? Szerinted ennyi elég, hogy kiszedj belőlem valamit?
Vigyorgok önelégülten, ennyi kínzásra úgy sejti megtörök, még ha édes is? A pótlásnál gondtalan felnevetek, hogy fellelkesül.
-Mindenfélére. Alkotunk, tapasztalunk, szexelünk, eljárunk mindenfele, sokat beszélgetünk. Semmi konkrét, nem szoktam ilyeneket előre eltervezni. De ha vannak dolgok amiket kipróbáltál volna mindig is, de nem tetted, ne habozz elmondani!
Ha tudom, hogy vágyik ilyesmire elgondolkodtam volna már róla.
-Dehogy. Akit én szeretőmnek választok az szép és van benne valami plusz számomra. De benned elég sok minden megvan amire vágyom, a többiekben nincs...
Hova gondol, hogy nem tetsző küllemű emberrel kezdjek ÖNSZÁNTAMBÓL... teremtőm.
-Ez jó hír... 8 év... lélekben még mindig 20-nak gondolod magad nem? Kiesett az az egy év... de valóban nem sok, nem is érdekel igazából, az érdekel mennyit tapasztaltál és mennyire vagy kedvemre. És Te nagyon a kedvemre vagy... nagyon.
Csókolom meg szenvedéllyel, a hátánál húzom is magam fele, féloldalasan mosolygok rá mikor elválnak az ajkaink.
-Én az alkonyt jobb szeretem, szeretem a sötétet, az éjszakát.
Vigyorgok, akkor indul be az élet számomra általában. Aztán csak nevetek, hogy az én szavaimmal él.
-Igen, én arra értem, két férfi jobban megérti egymást, ahogy két nő is, mint egy férfi és egy nő, általában. De lényegében, igazam van, jól mondtad.
Kacsintok rá, nevetek.
-Igen, igen, mondhatjuk annak...
Vigyorgok a ravernoni relativitásra, ha megismer igazán, rájön miért mondom. Hozzám bújik, érdekes, a szeretőim nem épp ilyenek, de ettől független átkarolom és megölelem. Persze csókot is követelek, nekem az kell, szenvedélyes, élvezem, hogy van benne valami mohó vágy az érintés, a csók iránt.
-Akkor ezt megbeszéltük!
Idejét nem tudom mikor aludtam el valakivel együtt, mellett, csillagnézés közben. Vigyorgok aztán, inspirálni fogom, nem is kérdés, főleg, hogy vevő rá. Az epres csók és azt követő érzet, hogy eltulajdonítja magának az alsó ajkam nagyon izgató, kezem megint a pólója alá siklik, mikor elengedi a szám, akkor a nyakát csókolgatom, az arcát, a fülébe lehelek kéjesen. Ha csak egymással foglalkoznánk egész nap, akkor is remekül ellennék.
-Akkor majd egyszer bevásárolunk belőlük és végigkóstoljuk őket...
Ezen ne múljon, szeretem az egzotikus gyümölcsöket.

-Ha a kivi megérik, nem savanyú, hanem édes és... az ajkaidról elfogadom a citromot is.
Somolygok rá, elcsenek egy gyors csókot róluk, egyelőre citrom menteset.
-Ohm, érdekes, szóval a jobbik fajta kékvérű vagyok? Pedig semmi nemesi felmenőm nincs, elhiheted. Inkább a gondolkodásmódunk teszi, nem gondolod?
Direkt használok többesszámot, mert Ő is hasonlóan gondolkodó elme, mint én. Liszt kapcsán bólintok, hogy ezt nálam valószínűleg jobban tudja, elvégre a magyar gyökerek.
-Legközelebb majd játszom Neked valamit.
Ezen ne múljon, ha érdekli, szórakoztatom én másképp is, mint a szex.
-Itt a gond Reeven. "Aranyos"... nem vagyok oda az aranyos dolgokért általában.
Mosolygok negédesen, a hangom is olyan.
-Krimit, művészfilmeket, thrillert, igaz történeten alapulóakat, drámát, utópiákat, de szeretem a kosztümös filmeket is.
Csak hogy említsek valamit, ami talán nem adta magát.
-Igen, igazad van, de a könnyűt is szeretem, ha nem is mindet, ugye.
Aztán nevetek vele, bólogatok.
-Eltaláltad, nem tetszene, ne tégy be olyat. De amit gondolsz, hallgassunk, maximum, ha nagyon bántja a fülem, élek a vétójogommal.
Mert van olyanom, nem is kérdés.
-De, abban is támogattak természetesen, de nem festőnek szántak. Apám szerint éhen fogok dögleni belőle öreg koromban, szóval keresnem kéne valami... jövedelmezőbbet egy idő után.
Ha már nem tudok a testemből is megélni mellette, természetesen erre gondolt.
-Persze, amikor csak kéred. Ha van kérésed, megtanulom, ha nem túl bonyolult, úgy is kéne új darabokat is tanulnom, egy ideje elhanyagoltam sajnos.
Ez nem jó, érezni nem tetszik és korholom magam, de időigényes folyamat a gyakorlás, ha csak napi tíz percről is beszélünk. Rajzolom a szemét, megmutatom, nevetek, hogy nem esik le neki elsőre.  
-Nem hülye kék, az én jelenlétemben ilyeneket ne vegyél a szádra, mert leharapom onnan. Szép szemed van Reeven, tetszik a kékje és a formája.
Somolygok rá, hogy zavarba jött. Aludjon el, fogom én máshogy is rajzolni!
-Ráérünk, ne csapd össze...
Sóhajtom, ez nem verseny, nem időre megy, nekem nagyobb a rutinom, azért voltam gyorsabb. Aztán mikor megmutatja alaposabban megnézem.  
-Igen igen, ez jó! Ide... belerajzolhatok?
Kérdezem előbb, ha látom nem örülne csak mutogatok a ceruzával, ha hagyja csinálom is.
-Ide több sötétet rakhatsz, ide meg radírral több fényt... itt pedig elkenheted puhán és jobban összemosódnak a színek, látod? Nincs az a kontraszt....
Karolom át a derekánál, szorosabban mellé ülve és úgy mutatom, mikre is gondolok.
-Így jobban kiemeled a formákat, de nem kell éles határokat húzni, jobban egybesimulnak a dolgok és nem lógnak ki a képből élességükkel. Puhább lesz az egész... Ügyes vagy.
Nézek rá, jó rajz lett, kedvemre van. Közben a szemét is jobban megnézem, igen, határozottan ki lehetne keverni festékkel a szeme kékjét, érezheti is, most elmélyedtem rajzom tárgyában egy rövid időre.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: A fiúk és a csillagok Felix-Reev   Hétf. Aug. 31 2015, 16:10

Bólogatok, hát persze, hogy azt hittem! Valakiről, aki ilyen…karizmatikus nem gondolná az ember elsőre, hogy két kapura játszik.
Ez jól hangzik, félmosolyt kanyarítok felé, élni fogok vele, szép látvány.
- Sejtettem, hogy nem.
Vörös vagyok a dologtól, a szuszogásom is melegebb, mint egyébkor, lassan bólintok.
- Minden kis négyzetcentidet. Hm….arról ne is beszéljünk, mert tényleg elengedem a kormányt és rád tekeredek.
Kicsit felnevetek, még ha zavartan is cseng, oldom a saját kínom az ilyesmivel.
Mennyire gondolom komolyan? Pislantok, talán gonosznak gondol?
- Miért, mi rossz van abban? Nekik ne legyen, csak nézzék! Az ilyen degenerált papok ne kapjanak meg…téged.
Lehelem ez utolsó szót halkabban, bosszúsan egy parányit. Belegondolni, örömet nekik? Minek? Ne már…
Tudom, hogy én sem érdemlem meg, hogy baromi önző vagyok, de… szuassznok.
- Komolyan gondolom.
Nagyon nem érdemlem, viszont ő egy férfi, erre nem számítottam. Arra jutottam barátnőt nem érdemlek, de neki több szeretője is van, egyiknél sem vagyok fontosabb, úgy érzem…ez rendben van, ez belefér, ez jöhet! Ezt…így, megérdemlem. Hogy sose legyen az enyém igazán. Mert egyre rosszabb erre gondolni és minél jobb lesz vele, annál rosszabb lesz. Levegőt fújok ki, így viszont…így nem lesz lelkiismeret furdalásom, hogy találkoztam vele.
- Barátok és rokonok ne. Meg egyéb ember is…minek ha nem rossz neki, hogy nem kaphat belőle? Csak arra gondolsz, hogy nézi, vagy csatlakozik?
Nem mindegy. De barát, rokon ne is nézze, az egyértelműen kihallatszott a hangomból, hogy nem szeretném.
Rázom a fejem, micsoda butaság, nem fizetném ki, mint egy kurvát. De ez a megjegyzés pont arra enged következtetni, hogy az. Kikéri magának a definícióm is. Érzem, hogy ujjaim egyre hidegebbek lesznek a kormányon.
- Nem igazán értek a bizniszhez, de mondjuk…nagyon jól néznek ki, nagyon jók és...ha te az lennél, azt mondanám, rengeteg plusz van bennük. A kisugárzás, a sárm, az intelligencia a nem mindennapiság, művésziség. Ilyen egy luxuskurva?
Kérdezem természetességgel. Csak még jobban meggyőzne, hogy nem kell attól tartanom, nem érdemlem meg. Akkor nem csak a szeretőié, azé, aki fizet? Még jó, hogy leállítjuk a kocsit és nincs messze a hely, teljesen elzsibbad a kezem.
Mosolygom rá, hogy ötletesen vágom ki magam, ez jellemző tényleg.

Mikor komolyan néz rám, csak a fejem rázom, ez a mosoly folytatása. Elröhögi, vele nevetek.
- Mást nyomok majd le a torkodon
Szűkítem szemeim pajzán-csillogósra. Tanulok…
Lehet ápolni fognak? Szépen pislogom, magára gondol, ugye? Ára van mindennek, de ha csak annyi, hogy fájni fog, akármilyen gyengéd is lesz…
- Most már tényleg nem csinálom, csak ha nagyon muszáj. Ha beléd belédkötnének például.
Nem gondolkodnék. A hetyke mosoly ott trónol az arcomon, miközben nézem, még ha nem ápolna is megérné, akik fontosak, azokat megvédem és az ár sosem számít. Kedvfüggő is, ha nagyon alacsony a szembenállók intelligenciája, elég csak pár megjegyzés és akkor… még csak nem is én megyek nekik.
Tudom, hogy nem ostobaság, de nekem elég nehéz annak lennem.
- Jól van, tudom.
Még ha tisztában is vagyok vele. Biccentek, mindent okkal mond, azt elhiszem.
- Kérdezek.
Azt szoktam, kap majd jócskán, ha valamit nem értek vele kapcsolatban, arról nem fogok hallgatni.
A volt csajok tudásán felszisszenek, van egy olyan érzésem, ő ebben is túl jó. Visszaköhintem a szokásos mély hangot magamnak és igyekszem az arcszínem is visszakapni. Ez nehezebben megy, mint a krákogás.
-  Hm, vajon mennyit?
Elkapom az önelégült vigyorát, kicsit piszkálva hajolok közelebb.
- Egyrészt fejlődőképes vagyok, másrészt…az ilyen dolgokat kínzás nélkül is, az lenne érdekes, ha valamit titkolnál, ahhoz edzenem kéne, de nem hiszem, hogy fogsz, nem kell.
Meg akarom ismerni úgy, ahogy van. Persze biztos lesznek bizonyos dolgok, amiket később, vagy nehezen osztana meg velem.
Lelkesen hallgatom a bepótolást, nagyon figyelek, ez látszik.
- Jól hangzik! Ez mind és majd jön, egy csomó minden úgyis magától adódik majd. Ha lesz valami konkrét, szólok.
Biztos lesz, programoknak nem leszünk híján úgy érzem. Kap egy nyakba csókot ezért, kicsit meg is szívom. Nagyon feldobott, úgyhogy…
A szeretői már más tészta, szóval nem rondák és valamiért különlegesek, kicsit elkerekedik a szemem, fogalmam sincs mire gondol, mondjuk eggyel több, kettővel, hány ponttal vezetek? És lesz olyan, aki megelőz, kap valami bónuszt? Van erről kimutatás? Ajkamba harapok, nézem kipirultan.
- Ó hát…wow!
Nyögöm. Pislantok.
- Mondj…egyet, de csak egyet, ami bennem megvan, de bennük nincs.
Nem akarok rögtön mindent tudni, elég egy apró morzsa, hogy lecsókoljam ajkáról a szavakat.
A korkülönbségen elmereng, én nagyon magabiztosan biccentek a nyolcra, aztán megütközve nézek rá.
- Hahh, tényleg!
Erre eddig senki sem jött rá, de miért is lepődöm meg, hogy ő más? Hogy teljesen, totálisan más?
- Mindig eltévesztem, abban a tudatban veszek piát például, hogy elkérik a személyim és történik valami gebasz. De…elnézést kérnek, visszaadják és…fantasztikus vagy!
Hebegem bele a végét. Nagyon kedvére, nagyon…
Jó, hogy megcsókol, mert nem vállalható most ez a lenyűgözött (bamba) képem. Vágyittasan markolok a hajába, csókolom éhesen.
- Mmm… a sötét nem rossz, izgalmas, vonzó
Nekem sincs bajom az éjjel, a nappalt ritkábban látom, új reménnyel tölt el, talán azért elsőbb, de az éj se utált.
- Nem tudom, talán. Igen…a nőknek nagyon furcsa tud lenni a gondolkodása. Ezzel nem vitatkozhatok.
Elkapom a kacsintást, közelebb húzódom, annyi jó ott lenni, mindig nyüstölném, bújnék belé, mint egy kabátba. Simulok a karjaiba, Ravernon-relativitásba, viszonzom a csókot remegő vággyal, alig akarva ereszteni ajkait.
Program lefixálva, látogatás az elhagyott házban és csillagnézés-alvás, kint, szinte viszketnek zsigereim a várakozó elégedettségtől. Milyen jó, és milyen lesz még!
És hm…ismét magával ragad minden érintése, a mellkasom simítása, ott mélyen hevesen ver valami szívféle, libabőrös leszek, ahogy a nyakamhoz ér, belelehel a fülembe.
- Ezt is megbeszéltük… Megkóstolunk mindent.
Nyögöm kissé elhalóan a vágytól, odalenn is megmozdulok megint, átkarolva őt csókolok a kulcscsontjára és mellkasa felső részére.

- Nem ettem még édesen. Szuper…
Lehelem bele a csókba, ami még citrom mentes, de annál finomabb.
- Hát persze, az, akinek vágyik lenni az ember. Ha te mondod, elhiszem, bár én azt hittem van.
Ő olyan nemes! Többes számot használ, gondolkodásmód.
- Én nem gondoltam magamra még így a gondolkodásom miatt. Tudod ez általában nem aratott sikert.
Kis félmosolyt kap, alsó ajkát megnyalom, beharapom gyengéden.
- Már várom…
Nézem, elég sokat nézem, hát igen, bár ez a kijelentés. Ezen akkorát röhögök!
- Nem vagy oda? Akkor nincs benne a szótáradban a…
Nekem is keresnem kell, nekem is.
- Cuki. És a kisállat, meg a kutyus, sőt…ahhoz mit szólsz, cica?
Nem, ezt muszáj, nem hagyhatom ki! Persze átkarolom, lökötten vigyorgok rá és ha látom komorul, kiakad, bármi, elhalmozom csókokkal.
- Az jobban illik hozzád. A nyálas dolgokat én se szeretem, nyugi. Szóval nem nézünk…
Gondolkodnom kell, keresni valami igazán szar példát, kell egy kis idő, mert nem rögtön jut eszembe mi borítaná ki igazán.
- Bambit! Attól rosszabb nincs, már gyerekként kínzott. Én a sci-fit és a fantasyt tenném csak hozzá, a kosztümösöket én nem annyira.
Nem is jut eszembe egy jó sem hirtelen.
- Mondj egyet, ami tetszett.
Lehet csak hirtelen nem jut eszembe. Szereti ő a könnyűt is, ezzel már nem húzom, bólogatok.
- Majd hallgathatsz a Killer peacetől, az voltam én.
Ha érdekli, végülis könnyű…de nem metál.
- Rendben, később keresek valami kellemeset, vagy amiről sejtem, hogy tetszene. Érdekel, hogy eltalálom-e, vagy nagyon mellé lövök.
Vetek rá egy hosszasan kutató, elemző pillantást, lassú pislogással.
-  Hegedűművésznek és üzletembernek?
Érdekel, ha nem festőnek, akkor minek, erre a kettőre következtetek.
- Ezzel kár még most foglalkoznia, lehetsz bármi és éhendögleni nem fogsz.
Legyintek, azt nehéz, még nekem sem ment, pedig szó se róla, megpróbáltam. Az apák általában aggódnak, ez a feladatuk. Van aki tényleg, van aki kötelességből. Elgondolkodom milyen zenekérésem lenne, végül felpillantok, bólintok. Megtanultam a kottát, megtanította egy idősebb srác, hogy rendesen tudjak kreálni dallamot, a szintetizátornak például.
- Rendben, sok mindent meghallgatnék hegedűben, az is érdekel, amiket én írtam az hogyan festene általad.
Meredek a papírra, minden megmozdulása érdekel, közben elnagyolom a végét, sietek, mert ő gyorsabb. Az én szemem az, ha jobban megnézem, a formája is. Először kicsit meghökkenek a reakciótól, megsértődik, ha hülyekéknek nevezem. A meghökkenést egy mosoly váltja fel, mégpedig széles, sokatmondó. A következő szavam nem hangsor, tett, egy szenvedélyes csók, jobban…el sem mondhatná, tényleg tetszik neki. Ha nem ül elég erősen talán hanyatt is döntöm a földre, de ha nem, akkor is biztosan megingatom. Lendületes vagyok. Visszahúzódom aztán, nem a festést akartam én megtörni csak…
- Öhm, ott tartottunk, hogy ne csapjam össze. Legközelebb nem fogom.
Maradjunk ennyiben, átnyújtom neki, végülis nem vészes.
- Persze
Rajzolhat. Nézem a rajzot és őt fellátva, ide sötét, oda árnyék, ahha… Egy idő után azt veszem észre, nehezebb koncentrálni, többször nézek rá, nézem őt, mint a jobban kialakuló rajzot. Főleg onnantól, hogy átkarol és én beleremegek.
Ühüm…
Bámulom milyen ügyesen javítgat a keze, ahogy mozog mellettem, amilyen illata van.
- Ühüm… puhább, az jó…puhítani akarok rajta, az jobb, jobban egybemosódnak a színek, ha könnyed és nem olyan darabos. Persze nekem a rajzolás sosem lesz több hobbinál, de az az igazság, ahogy a festék szántja a papírt jó érzés, ahogy fokozatosan bontakozik valami ki, amit te csinálsz. Viszont a fényképészetnél a pillanat az, ami magával ragadó. A pillanatok. Megmutassam? Hoztam ugye, ahogy ígértem.
- Szóval kettő van, egy sorozatot csináltam a tengernél, egy szörfös ismerősöm segítségével, a másikat miután találkoztam veled… oda már kellett program is. Sajnos a felhőpalotát elkevertem valahová //neten nincs olyan, az enyém béna, telefonnal fényképeztem Razz egy régivel…//
Előkotorom először a hullámosat, a másik különlegesebb, azt később kapja meg.


Hullámok:
1

2

3

4

5

6

7

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: A fiúk és a csillagok Felix-Reev   Today at 15:40

Vissza az elejére Go down
 

A fiúk és a csillagok Felix-Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» Kerülőúton - Usui, Reev

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-