Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Lia és Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Lia és Reev   Vas. Márc. 13 2016, 16:33

Nem sokat tépelődök, hogyan vegyem fel a kontaktust Reevennel. Mivel nem akarok esélyt adni rá, hogy elutasítson, a legegyszerűbb módját választom, hogy beszéljek vele. Váratlanul beállítok hozzá.
Mivel már semmi bajom, megúsztam az allergiás reakciót, és a szerencsétlen ivászatomnak sem lett súlyosabb következménye, már hétfőn bekopogtatok hozá. Farmer van rajtam, egyszerű, fehér blúz és vászoncipő. A táskám a vállamra akasztva. A kezemben egy kisebb csomag. Könnyű.
A kapun simán bejutok, a lakásba viszont már nem olyan egyszerű. A kulcsom Reevennél. (A másik ki tudja hol. Talán még mindig Lio kulcscsomóján, ha nem az óceán legmélyén. Nem érdekel). Kétszer csöngetek, ahogy a postás szokta. Nagyon remélem, hogy Reeven nyit ajtót. És jó lenne, ha nem lenne itt Félix. Beszélnünk kéne, ez a legfontosabb, és annak nem lehet részese valaki, akit nem ismerek.
Toporgok az ajtóban, bár neszezést hallok mögötte. Kihagy a lélelgzetem, mielőtt kinyílna az ajtó. Basszus, félek!

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Lia és Reev   Vas. Márc. 13 2016, 17:35

Felix utasításának megfelelően itthon maradtam hétfőn, pedig lenne órám. Neki dolga akadt, valami kuncsaft, aki szereti a hetét vele kezdeni. Nehezen engedtem el, hidegebb az ágy nélküle. Viszont visszaaludtam még egy kicsit, aztán nyúzottan kisántikáltam pisilni. Belepillantva a tükörbe láttam a hajam össze-vissza áll, de lusta voltam megcsinálni. Éppen vánszorognék visszafelé, mikor meghallom a csengőt. Biztos a postás. Talán valamelyik stúdió keresett meg, vagy számlát hoznak? Á, csak nem... Lehet csomag is.
Egy kis matatás után megtalálom felakasztva a kulcsot, kómásan forgatni kezdem a zárban, aztán kinyitom az ajtót. Mezítlábasan, kócosan, alsógatyában meredek rá. El sem hiszem, hogy itt van. Gyors volt, sokkal gyorsabban átgondolta, mint hittem. Megeresztek egy sóhajt, félrelibben az arcomból pár tincsem.
- Szia, gyere be.
Nem baj. Jó, hogy most Felix nincs itthon és úgyis meg kell beszélnünk...a lakást is.
Visszafelé indulok, a konyha felé. Majd próbálok vendéglátó-féle lenni.
- Kérsz kávét?
Rám rám férne. Vagy egy feles és hirtelen éhgyomorra? Nem is tudom. Gépiesen vizet rakok fel forrni, addig sem kell bámulnom.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Lia és Reev   Vas. Márc. 13 2016, 17:52

Nem akarok sokat várni. Így is sokat vártam, már akkor elhibáztam, amikor engedtem elmenni.
A haja kócos, alsónadrágban van. Talán éppen az ágyból kelt ki, de legalább itthon van. Ajtót nyitott.
- Szia...
Belépek mellette az ajtón. Nem örül túlságosan, legalábbis nem adja jelét, de hát igazából, mit is vártem? Hogy a nyakamba ugrik?
- Inkább egy teát, ha van. Köszi.
Nem kell a kávé, így is keserű a hangulat.
Leszegezem a szemem, próbálok nem a háló felé nézni.
- Egyedül vagy?
Fura, de érzem Felix jelenlétét a lakásban. talán mert látom egy-két holmiját itt-ott.
Kimegyünk a konyhába, ő vizet tesz fel. Úgy ülök le, mint vendég, pedig emlékszem még, hol vannak a csészék... Hacsak át nem rendezte a konyhaszekrényt. Fura újra itt lenni.
Tépelődök. semmiféle érdeklődést nem mutat. Mikor kezdjek beszélni? Mit mondjak? Mivel kezdjem? Ez mégsem olyan egyszerű, mint elképzeltem. A csomag jut eszembe, amit hoztam neki.
- Ez a tiéd. - egy párna van rajta. Sürgősséggel montíroztattam rá egy fényképet, kettőnkről, amin jóízűen nevetünk valamin. Seby fotózta.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Lia és Reev   Vas. Márc. 13 2016, 18:06

Besétál, az ajtót majd csukhatja is be maga után, ezzel nem fáradok.
- Van, hogyne.
Én is inkább teás vagyok, a kávé nem túl jó a gyomromnak, de Lia megér egy feketét... Kotorok hozzá, lábujjhegyre állva az egyik felső polcban.
- Milyen legyen? Kamilla, fekete, vagy gyümölcsös. Zöld is van.
Teszem hozzá, a nekem felírt orvosságosakat a régi házban hagytam, most már csak azokat iszom, amilyeneket én is szeretek.
Gondolom észreveszi Felix holmijait, azért ez a kérdés. 
- Igen, Kale vendéggel van.
Nem tartozik rá, de nem gondolom át, csak odavetem. Talán mert tudat alatt dühös vagyok erre az egészre és Lia jelenléte kiváltja belőlem. Viszont már elhatároztam, hogy nem leszek érzelgős kis fasz többé, megszívom magam, ő leül, felé fordulok, nem tudok már mit csinálni, ha már megvan milyen teát szeretne.
Valami csomagot ad át, biztos étel. Viszont, ahogy elveszem könnyebbnek tűnik.
- Kösz. 
Lerakom az pultra és nekidőlök, nem nézem meg.
- Sok mindent meg kell beszélnünk.
Én kezdek bele, hát persze, hogy én. Pedig semmi kedvem beszélni, én is felvenném azt az idióta struccpolitikát, hogy semmit nem mondok soha arról, amit valójában gondolok, vagy max. homályosan és kétértelműen célozgatok. Az agyára menni, más vágyam sincs. Egyelőre jó vagyok, tök kifejezéstelen az arcom. A folytatást ráhagyom. Nyögjön ő is valamit, lépjen, mire jutott.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Lia és Reev   Hétf. Márc. 14 2016, 16:19

Beenged, de aztán azonnal hátat is fordít, mintha nem nagyon érdekelné, hogy itt vagyok.
Olvass a jekekből!c Reev csökönyös!- jutnak eszembe, és megyek utána, miután gondosan bezárom az ajtót.
Teát kérek kávé helyett,és azonnal a konyhába megyünk.
Karácson előtt nem sokkal lettem kész a lakás átalakításával, de olyan, mintha nem hetek, hanem hónapok óta nem jártam volna itt. A háló most is mumus. De már nem Lio miatt. Az az emlék egyre halványabb, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy eljön a nap, amikor már nem is fogom hozzá társítani. Nem szeretném, ha Reev barátja itt lenne, és tanúja lenne ennek a beszélgetésnek. Úgy érzem, ez csak kettőnkre tartozik, legalábbis itt és most.
- Gyümölcsös jó lesz, köszi.
Megnyugszom, hogy kettesben vagyunk. Valószínűeleg feszélyezett volna egy idegen jelenléte. Így is kicsinek érzem magam. A bálványozott barátja előtt biztos még törpébbnek érezném magam. Kale? Kale-t mondott? Egy pillanatra elbizonyodtalanom, aztán eszembe jut, ez tuti Felix másik neve. Nem lehet más!
Amikor lehetőségem adódik rá, odaadom neki acsomagot, amit hoztam, de érdektelenül teszi le a pulra. Haragszik. Eszembe jutnakmegint Sebastian szavai, miszerint Reev szeret, de képes megmakacsolni magát. Nem szabd hinnem a szememnek, nyomolnum kell, ha el akarom érni, hogy higgyen nekem!
- Igen, ez így van- bólintok hevesen, és remény ébred a szívemben. Legalább hajlandó beszélni velem.
Ha nem is túl barátságosan viselkedik, legalább nem zárkózik el. Vegyük úgy, ez is jó kezdet. Lehetett volna sokkal rosszabb is...
- Ne haragudj rám a péntek este miatt. És ne haragudj rám a korábbi esetek miatt sem, amikor elvártam, hogy anélkül érts, hogy elmondanám, mit érzek, mit gondolok... - kezdek bele, és azt hiszem, valóban készen állok arra, hogy most mindent kimondjak.
- Leülnél ide?- kérem tőle.
A konyha picike, az asztal éppen csak akkora, hogy két személy leüljön egymással szemben, a székek is úgy vannak elrendezve. Amíg áll, nem csak a magasságbeli különbség miatt érzem magam hátrányban.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Lia és Reev   Kedd. Márc. 15 2016, 20:16

A gyümölcsös tea után nyúlok, azt a filtert rakom egy üres bögrébe. Közben nekem forr már a kávé, magamnak is készítek poharat.
Kénytelen vagyok visszafordulni és belekezdeni, hogy van pár dolog, amit nem ártana tisztázni. Közben azt, amit hozott nem nézem meg, biztos kaja, vagy nemtom...
Felvonom az egyik szemöldököm erre a vallomásra, aztán összeszűkítem a szemem. Naná, hogy ezt akarta! Lehetetlent!
- Téged nem is lehet megérteni! Így nem.
Közlöm mogorván, aztán hellyel kínál. 
- Jó, csak leöntöm a teát.
Magamnak a kávét. Mikor ezzel megvagyok a fülüket fogva telepszem le szembe vele.
Belebámulok a saját fekete löttyömbe, az övét áttolom neki, még forró, úgyis csak nézni fogja egy ideig.
- Tudod...nekem sem volt könnyű elhatározni a kóma után, hogy emberi kapcsolatokat akarok. Ez sok negatívummal jár, az egyiket éppen most szívom, veled. Amíg csak úgy elvoltam magamnak, régen, kötődések nélkül, esélytelen volt, hogy bármi is fájjon, tudod védekező közöny, ha úgy érzed a világ összeesküdött ellened. Ezért volt könnyű elviselni bármit, ez védett meg. A szüleimtől, a világtól, rengeteg drogdílertől, akivel dolgom volt, egy pár pöcsfejtől, a mocsoktól, amibe az utcán keveredtem. Nekem jó volt így. Nem elég, de jó. Aztán amikor magamhoz tértem elhatároztam, hogy nyitni fogok feléd, felétek, hogy Igazi legyen ezúttal, deh...míg én megtettem ezt a kurva nehéz lépést, hisz ezelőtt...talán azért tűntem neked olyan...legyőzhetetlennek, mert az is voltam azáltal, hogy nem voltak emberi kapcsolataim, most mindent hátrabasztam, levedlettem a hülye korlátaim, amik egész életemben megvédtek, vagy amik élni Hagytak és tudod mit éreztem akkor? Veled kapcsolatban? Hogy az élet egy kibaszott bohóc, aki jól a képembe röhögött! Aki fogta és elvette a titkos fegyverem a világ ellen. Hogy ekkora barom voltam, miközben szart se tudok rólad én szinte mindent odadobtam neked. Nem kell, hogy sajnálj, azért volt a felvezetés, mert nyilván összeraktad, ha a szüleid már öt éves korodban is a halálod kívánják, nem lehetett könnyű neked, hogy értsd, ez még nekem is nehéz volt. Szóval remélem rájöttél mit basztál el. Hogy míg én kész voltam odaadni Azt, Aki Valójában vagyok, aki talán nem annyira fesztelen, vagy...izgalmas, mint régen, mert számít neki, hogy mondjuk...te életben maradsz-e mellette, te nem adtál Magadból semmit. És magad alatt a problémáid is értem. Főleg azokat... amit mondasz és teszel az mind homályos nekem. Úgyhogy jah, dióhéjban ez a legnagyobb problémám veled. Kopogtattam az ajtódon Lia és te a pofámra basztad. Feláldoztam mindent, aki voltam, hogy az legyek, aki vagyok és te elhárítottál, visszalöktél a partra, mint egy hullám. Próbálkoztam és amikor már közel kerültem volna visszalöktél!
Teszem karba a kezeim és nézek rá provokatív-flegma-kifejezéstelenül.
- Te löktél Vissza Engem. Te, akinek mindene megvan! Oké, van egy öntelt nővéred, meg egy picsa anyád, de apád legalább szeret, van egy munkád, amiért odáig vagy. Szerintem szar, de Neked tetszik. Van egy élettársad, aki bármit megadna neked és te úgy viselkedsz mint egy elkényeztetett kis ribanc, akinek semmi nem elég! Akinek Ez mind semmi! És játssza a megfejthetetlent, a betörhetetlent. Mire Lia? Mire bazdmeg? A kurva jó, irigylésre méltó életedre? Neked van jogod eljátszani ezt? Nekem kellett volna, érted? Nekem lett volna rá okom, hogy továbbra is sérthetetlen maradjak, meg óvjam magam! Azért mert egy köcsög, bekötözött lábú barom, akit Te csaltál meg elment? Nincs okod ezt játszani és jogod sincsen, ez egy ostoba, röhejes és visszatetsző szerep.
Hm...eddig voltam nyers és undok. Na most vagyok az! Most beismerem, hogy az vagyok, ez az a rész, nem amikor szeretetteljes azt mondtam ne legyen hülye... Ez bizony tele van fájdalommal és az ő képén is csattan. Nekiveselkedem még egyszer, Utoljára, keményen csattanok a falán, de eztán le fogom szarni, ha visszadob. Ha nem nyílik meg, nekem se muszáj, nem leszek a csicska g*ije!

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Lia és Reev   Szer. Márc. 16 2016, 17:29

Kiérünk a konyhába. Vizet forral, magának kávét, nekem kávét készít. Odaadom, amit hoztam neki, de látszólag érdektelenül teszi félre. Állandóan figyelmeztetnem kell magamat, hogy most is páncélt hord, is igazából nem ilyen, ha rólam van szó. sebastian azt mondta, Reeven szeret engem. Miért akarna bántani?
Nem akartam lerohanni, de úgy látszik, ő éppen úgy szeretné tisztázni a félreértéseinket, ahogy én. Az első, hogy bocsánatot kérek. Sebastian szerint az a legnagyobb baj közöttünk, hogy rosszul kommunikálok. Számítok a válaszára, mégis megdöbbent azzal, ahogy mondja. Kifejezetten mogorva, és hirtelen az az érzésem esélyem sincs rendbe hozni kettőnk ügyét. Úgy fest, bekeményítette magát, én pedig nem tudok falakat dönteni. Ahhoz nagyon gyenge vagyok.
Mégis próbálkozom. Először azzal, hogy jöjjön közelebb, üljön le velem szemben, társalogjunk "rendesen". Hárít, hogy még dolga van a teával (és a kávéval). Addig csak ülök, mint a sült hal, mert az a célom, hogy tudjunk egymásra figyelni, ha már beszélgetünk. És ez most nem lesz gyerekjáték. A bizalmáról va szó. Talán a szeretetéről is, hiszen úgy tűnik, nem csak most pénteken rezgett a léc.
Leül velem szemben, és elém tlja a teát.
- Köszi...- kb eddig jutok, már rám is emeli a szemeit, és belefog egy monológba.
Már a második mondatában megfogalmazza, mekkora hiba vagyok az életében, és ettől azonnal összeszorul a torkom, Ha akarnék, se tudnék megszólalni, annyira bántó, amit a fejemhez vág. De a legrosszabb, hogy a legtöbb dologban igaza van. Valóban hallgatag vagyok, valóban nem engedek magamhoz senkit, valóban bezárkózok azok előtt, akik megpróbálják, miközben szükségét érzem, hogy a másikról mindent tudjak. Csak a rémület mar belém, hgy az az ajtó, amit én akartam szépen kinyitni, örökre bezárult már előttem. Én b*sztam el. Attól való félelmemben, hogy megsebeznek, én sebeztem meg másokat, és eljátszottam az esélyt, hogy Reeven bízzon bennem. Mert nem bízik, a szüleivel egy kalap alá vesz, azt hiszi, ugyanolyan érdektelen és közömbös (és kegyetlen) vagyok, mint ők.
Én, aki nyíltan akartam beszélni vele, aki felvérteztem magam bátorsággal, az első percben úgy érzem magam, mint a nyúl, aki fogságba esett. A szívem máris vadul kalapál. Lenyelném a gombócot, hogy mondjak valamit, de mivel nem erre számítottam (erre nagyon nem), ismét be tud előzni, és folytatja. Talán nem is váert válaszra, csak a reakciómon kárörvend. Azt teszi? Szeretet nincs benne...
És ha azt hittem, ez volt a legrosszabb, ami ezután jön, aazal nemcsak megütve, de megrugdosva is érzem magam. Anyám, a nővérem, apu, de még seby és Lio is szóba kerül, ráadásul olyan összefüggésekben, hogy úgy érzem, most tettek harcképtelenné. Minden, amit valaha elmondtam neki, minden fájdalom, amit valaha okoztak nekem olybá tűnik most, egyedül az én hibám. Mindenről én tehetek, azért is, hogy megpróbáltam megvédeni magam. Mintha a pajzsom lenne a fegyverem, ami ellenem fordult, és most úgy tép szét, mint nagymacska a suta gazellát.
- Ez.... ez...- dadogom, és elengedem a kiskanalat a kezemben, mert úgy remeg, még a teát sem tudom rendesen kavargatni. Ölbe kapom a kezeim, egymást dörgölik, mégis olyan, mintha le akarnának fagyni. Itt és most, azonnal. Érzéketlenek. Kár, hogy én nem tudok az lenni, különben nem fájna ennyire, amit mondott. Érzem, hogy ki akarnak törni a könnyeim, de erőt veszek magamon. Nem picsoghatok állandóan, ha a fejemre olvasnak valamit. de kell néhány perc, amíg összeszedem magam.
- Minden bizonnyal igazad van, Reev. Hozzád képest én csak egy elkényeztetett liba vagyok, bár nem egészen abban a formában, ahogy elképzeled. Álmodtak nekem egy életet, és azt akarták, azon menjek végig, de amikor a saját elképzeléseimet akartam megvalósítani, levették rólam a kezüket. Mindig második voltam, és azzal, hogy szembeszálltam velük, még kevésbé voltam értékes számukra. A nővérem bezzeg sikeres orvos lett, jól ment férjhez, gyönyörű családja van... Mert mindent úgy tett, ahogy ők akarták!- sziszegem a fogaim között. Aztán felnézek, de nem látom Reevent. Megharapom az ujjam- Távol áll tőlem, hogy irigykedjek rá, mindig szorgalmas volt. Megérdemli, hogy boldog...
- Nos, igen, bántottak néhányan, és igen, sajnáltam magam, mert én nem ártottam senkinek. És aztán úgy gondoltam, a leghelyesebb, ha kemény leszek, és megtartom a három lépés távolságot, mert ha engedek, annak mindig fájdalom a vége. De így is, Reeven, így is... - Sóhajtok. Próbálok úrrá lenni hangom remegésén.
- Megismertelek téged. Igazi csoda voltál. Berobbantál az életembe, és mindjárt rendet akartál tenni, mert átláttad, hogy nagy zűr van. Csodáltalak érte, ahogy kezeled az egészet, hogy képes vagy lesz*rni mindent, aki és ami nem számít, csa azért, hogy jót tehess azoknak, akik viszont igen. Honnan volt ehhez erőd, bátorságod? Te nem vagy az a típus, akit irányítani lehet, én olyan vagyok, akit irányítani kell. Minden döntésembe belekötöttek, kiforgatták, megvétózták, fejembe verrték, hogy az rossz. Már nem mertem véleményt alkotni. Nem mertem döntést hozni, hagytam, hogy történjenek velem a dolgok, miközben elnyomtam magamban saját elképzeléseimet, nehogy elrontsak megint valamit.- felteszem a kezem, hagyjon nekem időt, hogy befejezzem.
- Csalódtál bennem a választásaim és a döntéseim miatt, ezért vagy keveset beszéltem, vagy lestem minden rezdülésedet, mivel okozhatnék örömet. Úgy éreztem, nem vagyok jó semmire, és amikor azok a módszerek is sorban kudarcot vallottak, amik korábban örömöt okoztak, tanácstalan lettem. Fogalmam sincs, mi a jó. Nem tudom!- kiáltom, kissé kétségbeesetten, és lehorgasztom a fejem.
- Talán ki kellett volna mondanom, nem aludni akartam, amikor azt mondtam, dőljünk le egy kicsit. Ki kellett volna mondanom, hogy vissza akartalak vinni abba az állapotba, amikor az első hétvégét töltöttük együtt annál a vízesésnél. Egyforma pizsiben aludtunk, a pezsgőtől kissé bódultan bújtunk össze, de akkor úgy éreztem, boldog vagy! Én is az voltam... Visszakaptalak, bár sose mondtam le rólad. Mégis más ám, hogy hús-vér valódban ölelhetlek, nem csak a képeken nézegethetem a mosolygós arcodat!- a fenébe, elcsuklik a hangom...



_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Lia és Reev   Csüt. Márc. 17 2016, 20:28

Tudom, tudom, most nem vagyok kedves. Ezt én is elismerem, oké, de már eléggé gyűltek a dolgok, hát kirobbantak, semmi olyat nem mondok, ami igaztalan vád lenne. S most kicsit leszarom a hiperérzékenységét, mert az én érzékenységem is le van szarva. Ki tudja biztosan, hogy nincs lelkem? Ha van, akkor az elég gáz, hogy meg van taposva. De azt csak úgy lehet, ha az ember hagyja és én hőbörgöm... hogy miért nem kapom meg az övét. Olyan vagyok, mint valami rossz démon? Lehet... senki sem állította soha, hogy Reeven maga a megtestesült szentlélek, a hét főbűnnel a múltamban, de mi a f*omért hozom fel megint a bibliát?! Gondolni se akarok rá! Dacosan nézek rá, noha nekem is felkavaró, amit mondok, nem könnyű így rázúdítani, érzem, hogy remegek, megint túlságosan kiadom magam. Az eredeti terv az volt, hogy flegma, érzéketlen és semleges leszek, az a Teljes elutasítás. Ez, a harag szeretetet jelent kifordítva. Úgy tűnik, még nem vagyok túl Lián, képtelen vagyok teljes apátiába süllyedni. 
Jah, szar neki, látom és talán sajnálom is. De attól, amit mondtam, az még Igazság marad... látom, hogy remeg ő is és lennének alternatívák, amelyekben magamhoz szorítanám, azt mondanám: semmi baj, felejtsd el, csak szeressük egymást, a többi nem számít, de akkor sosem lenne megoldva és tudom...hogy ez nem lenne elég. Mindig ott maradna a fal és tudjuk már, nem én vagyok Jézus Krisztus reinkarnációja, hogy át tudjak sétálni rajta.
Meghallgatom a szövegét és csak Utána teszek fel kérdéseket, már megint...
- Ez végül is logikus volt tőlük. Nem volt szép, nem azt mondom, de ők megmondták mit várnak el, te nem azt csináltad, akkor rád hagyták. Úgylátszik ez ennyire elbaszott család.
Itt most a szüleire gondolok, nem rá, ha nem értené, hozzá is teszem // ezt értsd, légyszi.//
- Sajnálom. Miért akartál első lenni? Ha nem küzdöttél volna, nincs ez. Lehet, hogy neki ez az élet kellett, neked más. Értem, biztosan megérdemli. Saját magadnak is meg kellene engedned ugyan ezt, azért mert te más utat választottál, még lehetsz ugyanolyan boldog. Ráadásul a szüleid biztosan szeretnek, lehet, hogy hidegebbek, vagy keményebbek voltak veled, de ezt te választottad, mint említetted.
Ő tért le az útról, nem? Ez benne volt a pakliban.
- Ki bántott? Lionel bántott? Őt nem te csaltad meg? Vagyis te is bántottad. Az embereket talán ugyan úgy bántottad, mint ők téged, nem kell ez a nebántsvirág jelmez, nézz szembe ezzel, az ember aljas lény, akaratlanul is árt a másiknak, én hiába szeretlek téged, akaratlanul is ártok neked most ezzel a szöveggel, látom. És te hiába hiszed magad áldozatnak, talán akaratlanul, de bántottál engem a homályoskodásoddal és hogy azt éreztetted, kevés vagyok ahhoz, hogy megbízz bennem, hiszen ez történt. Kevés voltam.  Hogyne lenne, ezt hívják szeretetnek. Ez olyan biznisz, amibe megsérülsz. De mi jogon nevezed te szeretnek, amit irántam érzel, ha nem engedsz a három lépésen belülre? Akkor te vagy az, aki nem hagyod nekem, hogy szeresselek és magadnak, hogy szerethess. Nem tudom honnan, próbáltam helyrehozni és talán telhetetlen voltam, többet akartam a kóma után, Igazán helyrehozni, mert a túladagolással úgy érzem megléptem. Előled is. Azzal rontod el a dolgokat, hogy ettől félsz görcsösen, inkább el kellene engedned az aggodalmaid és különben is ki parancsolt neked? Hát nem saját magadnak parancsolsz? Ha mindig hagyod, hogy irányítsanak, emberek, mások, akkor soha nem leszel Teljesen jó senkinek, mert minden ember, minden individuum mást akar.
Összeráncolom a szemöldököm.
- Mikor csalódtam? Honnan veszed ezt a baromságot? Megkérdezted? Megkérdeztél róla? Akkor csalódtam, amikor a kibaszott falaidnak ütköztem újra és újra! Ezt csak te érzed, de nincs így. Azzal okoztál volna, ha kinyitod a kapuid, őszinte vagy és beengedsz. Legalább egy kicsit, de minél jobban ráizéltél, annál messzebbre löktél.
Sóhajtok magam elé, aztán felpillantok rá.
- Igen, pontosan ezt kellett volna mondanod és akkor tudod mi történik? Hozzád bújok, megölellek és újraéljük azt a pillanatot, de mivel nyitottál volna felém, még intenzívebben.
Mondom szomorúan. A kezem elindul felé,legalább ezt most, utólag kimondta.
- Szeretnék tisztába kerülni a helyzettel és neked kell döntened, mit szeretnél. Három lehetőség közül választhatsz. Az első az, hogy a kapcsolatunk visszatér abba a fesztelen változatba, mint a kóma előtt volt és csak simán jól érezzük magunkat együtt. De tudnod kell, hogy ebben részemről sem lesznek mély érzelmek, vagyis nem fogsz rólam tudni...semmit és képes vagyok rá, hogy én se akarjak rólad. Nem foglak ostromolni...nem fogok megpróbálni betörni, csak szétbulizzuk az agyunkat. A második, hogy megnyílsz és ez nehezebb lesz, hogy lebontod ezeket a falakat, a harmadik pedig, hogy kifizetlek, a házat, az átalakítást és nem beszélünk többet. 
Én hajlok ez előző kettő felé, de a döntést ráhagyom, nem akarom befolyásolni.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Lia és Reev   Pént. Márc. 18 2016, 00:02

Kiérve a konyhába még nagyon hűvös a hangulat közöttünk. Barátságosan akartam megközelíteni, kicsit el is határolódva attól, miféle ellentét húzódik közöttünk. Igyekeztem kívülről látni az egészet, például Sebastian szemével, és aztán az ő szemével... Tudom, hogy hibáztam, és rögtön a lényegre térve kérek bocsánatot tőle.
Először nem nagyon értem, miért így reagál. Párhuzamot hoz közte és köztem, egyre inkább azt domborítva ki, neki mennyivel több oka lenne úgy viselkednie, ahogy én teszem, és rám olvas olyan dolgokat is, amiket sosem mondtam ki nyíltan, csak igyekeztem mélyre ásni magamban. Megbánt vele, hogy szembesít a gyengeségeimmel, saját hibáimmal, átlép azon, én mit érzek, és azzal tör össze, én mit okoztam... Könnyebb volt elhinni, hogy nekem rossz. Könnyebb volt elhinni, bárhogy is történt, én szenvedtem jobban... Szembesít vele, milyen gyáva és önző voltam, noha nem ezekkel a szavakkal vág belém.
Már nem rideg, nem közönyös. Szinte reszket, ahogy beszél, érzem a haragját, és ettől reszketek én is. Csupa libabőr vagyok, a kezem jéghidegen tördelem. Minden kifogásomra van válasza, és be kell lássam, logikusak, ha nem is tetszik... A szüleim mutatta út: orvosnak kellett volna tanulnom? Meglehet a tanulás ugyanolyan jól ment volna, mint azzal a pályával, amit választottam. talán könnyebben tudnék másoknak segíteni, több lehetőségem lenne rá, ki tudja, boldogabb lennéke-e? Őket valószínűleg boldogabbá tettem volna, ha nem hadakozok a kívánságuk ellen.
És a többi... Bármit ragadok ki, mindenben érzem a felelősségemet, a hibáimat, azt is, ahogy kihat az egésza  jelenemre. És mindezért másokat okoltam. Másokat. Akik vigyázni akartak rám, akik helyes utat mutattak, akik óvtak volna a csalódásoktól. És a pofonok, amiket én osztogattam: a szüleimnek, Reevennek, Lionak, Sebynek...
Mintha helyére kerülne egy puzzle darab. Már nem vagyok benne biztos, hogy anyám hibás, vagy Lio. Vagy akárki más. Talán Nagy Fehér sem az, bár tagadhatatlan az ő bűne, nem tudott megállni, amikor fájdalmat okozott. Vak voltam. Észre kellett volna vennem, mire megy ki a játék.
Lio... Megcsaltam. Én bántottam. Reeven a képembe vágja, amivel már viaskodok egy ideje, mindig halogatva, hogy bevalljam, belássam, bocsánatot kérjek, így volt. De lenne értelme megtenni? Azzal is megbántanám, ha ennyi idő után megkeresném, és azt mondanám, bocs, minden az én hibám?
Reeven... Abban való igyekezetemben, hogy feleslegesen terhelje magát miattam, titkolóztam előtte, és ezzel csak azt értem el, hogy azt hiszi, bizalmatlan vagyok vele szemben. A három lépés és a szeretet... nem fér össze. Itt van az igazság, fehéren-feketén. Ha szeretek valakit, be kell válalnom, hogy a döntéseim nem mindig tetszenek neki, hogy az ő döntései nem mindig teteszenek nekem, hogy megbánthatjuk egymást... De lagalább számíthatunk egymásra.
A félelem, a görcsösség, a megfelelni akarás lettek koporsószögeim. Eláshatom magam. Hacsak nem vagyok képes változtatni. Magamba zuhanok. Saját mély ktamba, a vízbe, amit a dobozoknak szántam, és mindegyik ott lebeg, kinyílva, és mint rákok marják a testem mindenhol. Reeven el akarta venni tőlem ezeket a dobozokat. Meg akart tőlük szabadítani. És én megmérgeztem magam velük, és ezzel így őt is.
Eszembe jut, hogyan viszonyult Liohoz, a főnővéremhez, apám barátnőjéhez. Igazából sosem nyúlt közvetlenül az életembe. Saját véleményének adott hangot, ezzel befolyásolva a döntéseimet, de ezt nem láttam, hogy terelget. Azt láttam, hogy úgy cselekszik, hogy nem látja át rendesen, mit csinál, és annak milyen következményei lehetnek. Végig engem védett. Végig nekem akart segíteni...
Reszketek. Már nem azért, mert félek, vagy mert bánt, amit mond. Igazáéból most sem bántani akar. Felnyitni a szemem, hogy lássam magam és az életem reálisan. És közben azt is elárulja, mennyire fontos vagyok neki. Hagyhatna a picsába, a hülye "másvilágomban". Esküszöm, elcseszett Csipkerózsikának érzem magam. Hol éltem eddig? Hogy élhettem így?
Megérint, ahogy arról beszél, hogyan reagált volna pénteken, ha kimondom, amit gondolok. Sebynek igaza volt. Olyan közel jártam, és én ismét megijedtem. Saját félelmeim a legnagyobb ellenségeim. A védelmi vonalam semmit nem ér, nem szűr, hanem távol tart... mindenkit és mindenkitől.
Az asztalon megindul a keze, át az én térfelemre, és amikor hallom az ultimátumot, tudom, hogy mit szeretne. A keze, mely felém nyúl, elárulja.
- Semmiképpen sem az utolsót...- rázom a fejem, és megint marják a szemem a könnyek.
A bulizás, az örömködés jó..., de nem elég. Reevenből ennyi nem elég, és ha nem lennék fontos neki, nem is pazarol rám ennyi időt, energiát, szót...
- Segítened kell...- nézek rá kérlelőn- Fogalmam sincs, hogy kezdjek hozzá; nem tudom, hogyan csináljam... Hogyan bontsam le ezeket a falakat?
Hacsak nem rántotta el a kezét, az ujjaim az övéi közé fúródnak. Az asztal fölött, a teás és a kávés csészék között. Összefeszülnek a tenyereink. Örülnék, hogyha nem csak a kezét érinthetném, de azt hiszem, ki kell érdemelnem, hogy eljussak odáig.
- Mivel kezdjem? Mit tegyek? Én... szeretlek Reev. Nem akarlak még egyszer elveszíteni- Bakker, rosszabb, hogy tudom, hogy él, és nem is kíváncsi rám.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Lia és Reev   Vas. Márc. 20 2016, 12:31

Én elhiszem, hogy nem könnyű, ha a képedbe kapsz ilyesmit, látom, hogy megviseli, próbálok finomítani és ostoba módon - mintha semmiből nem tanulnék, azt hiszem válaszol. A nagy faszt. Fogalmam nincs mi játszódik le benne, mert NEM látok a fejébe, abban se lehetek biztos, hogy egyáltalán lejátszódik valami. Csak a falnak beszélek, tépem a pofám, kiadom magam és az a nagy helyzet, a semmiért. Mit gondol, mikor fogom ezt kurvára megunni? De úgy végleg? Hogy már nem lesz erőm mondani semmit. Akkor ki fog beszélni? Ha én nem lépek, ki lép? Kurvára kíváncsi lennék.
Legalább arra válaszol, mit akar. Szusszanva a tenyerembe temetem a homlokom, esküszöm ez lehúz, lefáraszt. Mit várnak? Hogy kifogyhatatlan az energiám, hogy nem fáradok bele?
- Oké
Nyögöm a kezembe, a másikról megfeledkezem. Ha akarja megfogja, ha nem, nem. És ezt - a sors iróniája pont nekem kell elmagyaráznom. Mintha valaki, akinek soha nem volt lába mesélné milyen érzés futni.
- Egy kapcsolat egyik alapja a kommunikáció. Akár hiszed, akár nem, nem vagyok gondolatolvasó. Biztos úgy tűnik, mert perverz Piton fejem van - egyetlen regényalak, aki beugrik, biztos lenne jobb, de most ezt kapja - és nézd, te nem beszélsz és ha nem mondod el mi a faszra gondolsz, nem fogom tudni. Csak ezt a nagy semmit. Játszhatunk így, nem kell mindig tépnem a pofám és akkor ülünk kussban, amíg meg nem unom és ott nem hagylak a picsába. Most megint az van, hogy én ostoba barom lenyomtam egy kiselőadást, beleástam magam a gondjaidba és mit kaptam cserébe tőled? És ne érezze az ember, hogy feleslegesen...
Ismét a tenyerembe szuszogok. Fogja már fel az istenért, hogy nekem sem könnyű beszélnem róla! Évekig az határozott meg, hogy Reeven bármiről eldumál csak az érzéseiről nem és ez nem akkor alakult, ki amikor valami hülye fehér fasz otthagyott és csalódtam, hanem kb 10 évesen, vagy még előbb, amikor rájöttem, nem segít a hiszti, a fenyegetés, semmi a világon, a szüleim és mindenki más is, magasról szarni fog az állítólagos érzéseimre, mindig. Most nem ez történik? De, persze, most Lia szarja le.
- Mond el, mit gondolsz, ez nem egy bonyolult, vagy lehetetlen dolog. Először csak a gondolataid, aztán az érzéseid, de tudod én sem vagyok benne biztos, hogy ez jó. Mert ezt csinálom, most is ezt csináltam, elmondtam és... reagáltál? Az utolsó kérdésen kívül. Nem, felőled megbaszódhatok.
Rondán beszélek most, nem vagyok kulturált állapotban. A kezem, ha megfogja hideg és reszkető, mint egy másnapos halotté.
- Én is Lia, én is, csak... szeretném, ha bizonytalan vagy valamiben, azt megkérdeznéd, beszélnél. Még egy papagáj is képes rá, ne keress kifogásokat, ha komolyan akarod, MINDENKIVEL szemben, aki kicsit is számít neked, vállald a kockázatot, hogy megsérülsz. Enélkül nem működik, áldoznod kell, ha akarsz valamit kapni, oda kell tenned magadat, ha azt akarod, hogy magadért szeressenek, de amíg nem teszed, amíg hallgatsz, addig magadat megtartod magadnak.
Ja, hogy azt akarom, hogy rögtön csinálja? Mikor kezdjen el az ember beszélni, ha nem 24 évesen? Pont abban a korban van.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Lia és Reev   Vas. Márc. 20 2016, 15:17

Úgy érzem, végig kell hallgatnom, amit mond. Mindig így volt, anyámmal is, csak mondta és mondta, amit gondolt, de sosem kérdezett vissza, te ehhez mit szólsz, neked mi a véleményed? Megtanultam, hogy tartsam meg a véleményem magamnak, arra úgysem kíváncsi senki. Ha beszéltem is róla, nem mutattak túlzott érdeklődést, vagy megvétózták azt... Így lettem egyre inkább zárkózott, és a magam ura.
Most is ez történik. Reeven beszél hozzám, és elindít bennem dolgokat. Azonnal pörögni kezd az agyam, ahogy máskor is, de nem érzem, hogy ezekre a dolgokra választ várna. Úgy érzem, tényként tolja őket a képembe. Nem állok le vitatkozni, és nem állok le védekezni se. Megpróbálom magam kívülről látni. És borzalmas, amit látok.
Két ember van az életemben, akiket nagyon szeretek, és akik lényegében értelmet adnak az életemnek: Reeven és Sebastian. Amikor ultimátumot kapok Reeventől, úgy érzem, megnyílik a föld alattam. Nem akarok idegen lenni számára, nem akarok csak az ismerőse lenni. De többet vár tőlem, nem csak ennyit, hogy ezt elmondjam. Piton nevére összerázkódok. Nem gondolatolvasó, mondja ki nyíltan, és tudom, hogy igaza van. De mit mondjak el? Mennyit? Az érdekli, mit picsogok magamban? Hogyan élem meg, amiket mondott, hogyan rág mindez engem belülről? Ezekre a dolgokra nem lehet kíváncsi... Ezeket nem mondhatom el!
Fáradtnak látom és elcsigázottnak. Az ujjaim ráfonódtak az ujjaira, és azok éppen olyan hidegek, mint az enyéim. Segítséget kérek tőle, mert nem tudom, igazából mire vár, mire számít. Mennyit belőlem? Már annyiszor éreztem hasonlót, tudnom kéne dönteni. De nem tudok. Nem merek. Reeven szavai azonban annyira megijesztenek; tudom, hogy nincs több esély. Ahogy mondja: megtartom magam magamnak, vagy lépek egyet. Hármat is kéne, de...
- Nem vagy ostoba...- rázom a fejem, és reszelős a hangom, de ez érdekel most a legkevésbé- Szóval, hogy mit gondolok? - szabad kezem a számhoz kapom, megint az ujjamra harapok. Rossz szokás, de legalább fáj. Felébreszt.
- Nos... Ismét úgy érzem magam, mint gyerekkoromban, amikor anyám oktatott ki, miért nem vagyok elég jó neki. Ilyen kicsinek érzem magam- ujjaimat résnyire nyitom egymástól.
- Nem biztos, hogy okos döntés ilyenkor beszélni; az amúgy is csekély önbizalmam éppen szabadságoltatta magát, és mást sem érzek, csak azt, hogy nagy sz*r vagyok, úgy, ahogy vagyok- kezdek beszélni, és nem tudom, meddig fogok eljutni, a torkom úgy szorít, a mellkasomba alig jut levegő.
- Nos, igen, sikerült felnyitnod és szemem. Értem, hogyan látsz engem, és azt is sugalltad, mások hogyan látnak- Sebyre célzok, és ezt ő is jól tudja, hiszen túl sok közös ismerősünk nincs, akinek számítana a véleménye.
Keserű vagyok, összetört, csalódott. De ami érdekes, nem Reevenre vagyok mérges, és nem miatta vagyok csalódott. Nagy levegőt veszek. Ismét a kezeim tördelem. Fogalmam sincs, mikor engedtem el Reeven kezét.
- Kezdjük akkor az elején... Hosszú lesz, remélem, nem sietsz sehova...- keserűen nevetek fel.
- A szüleim...Nos, van egy dolog, amiről még nem beszéltem neked, de azt most ne kavarjuk ide. Majd elmondom, ha... ezen túl vagyunk...- szorítom össze a szemem, és sikerül visszanyelnem a könnyeimet- Nos, a te keserű tapasztalatod rámutatott, és te is bölcsen megfogalmaztad, én szeretve voltam, nem elhanyagolva. Fogni akarták a kezem, megmutatni, merre menjek, mit csináljak, óvni akartak a széltől is..., és ezt úgy értelmeztem, korlátoznak, méricskélnek, elutasítanak. A saját utamat akartam járni, mást, amit ők akartak, és utólag tényleg nem tudom, okos dolog volt-e, hogy nem orvos lettem, ahogy ők akarták... Elsőnek lenni... Nem tudom, miért akartam első lenni. talán mert láttam, mennyivel jobban szeretik a nővéremet, mint engem. Abban való igyekezetemben, hogy valamiben megelőzhessem őt, meg is mérgeztem a kapcsolatunkat...- és erre csak most jövök rá. Te jó ég! TE JÓ ÉG!
- Nem én vagyok az első lány, aki bedőlt egy pasinak, ráadásul, ha a beleegyezésem is adtam, megerőszakolt, Reev, nem hagyta abba, amikor azt mondtam, fáj, elég volt... És ez kiba*ottul rányomta a bélyegét arra, miért nem bízztam senkiben. Ráadásul nem is csak testben tört össze, még egyszer belém rúgott, soha nem is szeretett, mert volt valakije, végig volt valakije...- a számra harapok. Azt már meg sem említem, hogy odadobott volna nmásnak is, mint valami koloncot.
- Nos, Liot sosem szívelted... Én beleszerettem, mondhatni, egy szempillantás alatt, pedig nem is ismertem. Azt mondod, megcsaltam... Tudod, ez nagyon érdekes- az öleimbe fektetett kezeimre nézek- Sebastiannal hamarabb volt viszonyom, mint vele, érzelmileg viszont Liohoz kötődtem hamarabb. Akkor hát, ezek szerint, nem csak Liot csaltam meg, hanem Sebastiant is. Ezen a területen is csődtömeg vagyok...
Mi is van még? Jelenleg a legfontosabb... Nem csoda, hogy ezzel szembesülni a legnehezebb.
- És te...- emelem rá a szemem. Remélem, még nem unt rám, ragadott nyakon és dobott ki a lakásból- Reev... nem tudom, hogy juthattál el odáig, hogy azt hidd, nem szeretlek. De elhiszem, hogy elbizonytalanodtál, hiszen... Nézd, annak ellenére, hogy mit gondoltam a saját szüleimről, és mit a tieidről, úgy éreztem, ártana neked, ha megtudnád, milyen hűvösek voltak a szüleid, amikor... bajba kerültél. Azt tartottam fontosnak, hogy végülis beleegyeztek, hogy átkerülj NY-ba. Ott laktak ők is, a legideálisabb helynek gondoltam... Hittem a felépülésedben, és amikor megtudtam, hogy itt vagytok, meg voltam győződve róla, hogy új életet kezdtél. Velük is. Hogy... örülnek, hogy viszakaptak, és azért vannak itt, veled, nehogy újra bajba kerülj. És... úgy éreztem, engem is hibáztathatnának, amiért az történt veled, elvégre azért küldtek ide korábban, hogy a szemünk előtt legyél. De... nem beszéltek a gondjaidról, a függőségedről... Semmit sem tudtam, és amikor veled voltam, nem akartam tudomást venni róla, hogy emiatt bajod is lehet. Bocsáss meg, hibáztam! - és azóta is, annyiszor...
Meg kell állnom, nem tudom, tudom-e, akarom-e folytatni. A veszteségtől való félelem olyan erősen tör rám, mint amikor ott lebegett élet és halál között. Akkor passzív volt (állapotából adódóan), és ráébredek, én éppen ilyen passzív voltam vele. Semmit sem adtam vissza (vagy nagyon keveset). Értem őt, és nem értem magamat. Egyszerűen nem tudom megmagyarázni... Nem volt okom rá, hogy vele így viselkedjek, hiszen ő sosem bántott.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Lia és Reev   Csüt. Márc. 24 2016, 20:46

Hideg a kezem és remegek, de ő tutira rosszabbul van, úgyhogy most nem ezzel foglalkozom. Nemtom minek rágcsálja a kezét, mintha ninja lenne és pokemoont idézne (vagy az más mese) franc, túl sokáig voltam utcakölyök, keverem.
Forgatom a szemem, hát kösz, olyan vagyok, mint az anyja.
- Én nem azt mondtam, hogy nem vagy elég jó nekem, de nem vagy nekem semmilyen, ha nem mutatod meg magad
Magyarázom, itt a nesze semmi, fogd meg jól esete áll fenn.
- De ez az egész azért van, mert nem beszélsz, rájöhettél volna már, hogy nem a hallgatás a megoldás. Mindenki érzi magát néha szarnak, de nem ezt mondtam, nem vagy szar.
Hogy mások hogyan látják nem tudom, de biztató, mintha kezdené kapizsgálni, ami nála nagy szó. Elveszi a kezét tördelésre, én is sóhajtva visszahúzom, az ölembe ejtem.  Meredek magam elé.
- Nem, nem sietek
Nézem a kezem, aztán ráfüggesztem hallgató szemeim. Azon nem lepődöm meg, hogy van olyan dolog, amiről még nem beszélt, azt kellene megszámolni mennyiről beszélt, csak biccentek, tudjuk, lépjünk.
- Aha… pedig tudod kurva szerencsés vagy, hogy egyáltalán volt valaki, akár csak egyvalaki, aki szeretett, de megértem, a gyerekek hülyék tudnak lenni, úgy érzeted, értem. Sokszor mondják, minden jól van úgy, ahogy történt, ez is ilyen lehet, talán lenne egy házad, vagy egy nagy fehér férjed, de nem biztos, hogy tartanánk a kapcsolatot, vagy megismerted volna Sebastiant, sose bánd, hogy úgy döntöttél, ahogy, az vezetett ahhoz, aki most vagy.
Véleményezem, erről szól a kommunikáció.
- Jah, féltékeny voltál. De biztosan jobban szerették?
Kételkedve nézek rá, Liáról van szó, szinte nyolcvan százalék, hogy nem. És elcseszte a kapcsolatát a nővérével, még az is lehet, tök jó fej. De legalább rájött, ez már a gyógyulás felé vezető ösvényt mutatja.
Kissé megremeg a pillantásom, tudom, hogy Lia gyengécske, ami a szexet illeti, de…
- Nem tudtam, hogy azt csinálta.
Gondolatban feljegyzem, Nagy fehér meg fog halni, ideje lenne már, emiatt szívunk Sebastiannal? Basszus! Úgyis készültem Magyarországra, tudom papoltam Felixnek arról mennyire nem helyes ölni, de fogom magam és megvétózom, ki kellene találnunk valamit, bááár najó, nem megölni, csak a saját szarába fojtani. Iszonyat düh dübürög bennem, rondábbnál rondább gondolatokat vonva maga után a fehérről, nagyon-nagyon fog szenvedni és ezt itt, most döntöm el, kitombolok rajta mindent, keservesen, vérben fog vonyítani, esdekelni a megbocsátásért, wááááá! Aha, kicsinálom, semmi kétség. Nem tudom elmondom-e Liának mi lett Nagy fehér sorsa.
- Mit szólnál ha szenvedne?
Közönyös a hangom, de megremeg a dühtől, könnyeden kérdem, de…kitaposom a beleit!
- Most se szívlelem, nem kell ezt olyan komolyan venned, de ők is szenvedtek, nem csak te, mondtam már, ez az érzelmi dolog ilyen.
Nem mintha Sebastian ne csalta volna meg velem, ugye, viszont a megcsalást nem kell véresen komolyan venni, Nagy fehérnél – Jézusom ez a szó…is sem ez a fő gond.
- Nem vagy csődtömeg.
Rám térünk, lesütöm a szemem, nekem…könnyű elhinnem az ilyesmit, én is tartsak család bemutatót.
- Én…mindig is gyűlölve voltam, passzívan, de nagyon furcsa nekem ha valaki nem utál…nehéz elhinni. Kiderült, hogy ez nem véletlen, azt akarták, hogy meghaljak, nem most, már kb 5 éves koromban is.
Vállat vonok, mintha nem számítana, nem akarok most erről beszélni.
- Összezavartál…tudod félek a hazugságoktól…
Hebegem. Gyorsan elhallgatok, ez túl sok és mély,inkább fikázzuk az őseim!
- Dehogy, azért küldtek, hogy megszabaduljanak, örültek volna, ha meghalok, mindig is azt akarták, ez nem nagyzolás, egyszerűen kijelentették, kérdezd meg Sebastiant, mindent hallott.
- Nem, nekem sosem esik bajom, ez az átkom. Mindenki azt akarja, de pont ezért, valami a rossz pénz nem vész el törvényszerűsége folytán, sosem lesz. Átbaszásból, kicseszésből az emberiség ellen elkövetett csakazértsemségből.

Vonok vállat, nem kell félteni, ha nagyon akarja, nem fogok meghalni. Persze nem akarja, nem vagyok hülye, de tudnia kell, mindazok ellenére, hogy könnyű lenne a veszélyérzet miatt, sosem történik semmi komoly, csak egy kis kóma hébe-hóba.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Lia és Reev   Csüt. Márc. 24 2016, 22:12

A Reeven-i látogatás ridegen indul, de még ki sem hűl a teám, amikor megfogjuk egymás kezét és beszélgetni kezdünk. És noha feltépett egy jó csomó sebet bennem, mindezt azért tette, mert eddig rosszul gyógyítottam magam. Azzal, hogy én eltemettem a sérelmeimet, sem azok nem múltak el, sem azok, amiket ezzel párhuzamosan én okoztam másnak. Az új szemlélet, mit akarhatott anyám, apám, hogyan éreztek irántam ők és a férfiak, akik már nincsenek is jelen az életemben (de még fontosabb hangsúlyt téve azokra, akik még ott vannak) rávilágítm hogy igazából sosem néztem kívülről magam. Önmagamat láttam, és nem akartam tovább látni. Az kevésbé érdekelt, én mit okozok másnak; abban voltam elmerülve, én mit érzek.
Mikor és hogyan lettem ilyen? Nem érdekes. Csak az számít, hogy ez nagyon rossz szemlélet. Igaza van, mintha csak magamnak akarnám magam (holott ez így nem igaz), és mégis. Szóval, ha magamat sem szeretem, hogyan is képzelem, hogy más is tudna szeretni? Illetve, ha nem vagyok képes másokat észrevenni, látni, érezni - ahogy egyébként a szakmámban , úgy hiszem, jól megy-, önző liba vagyok csak mások szemében, aki elvárja, hogy körülötte forogjon a világ. Valójában igaz ez? Ilyen vagyok? Ilyen akartam lenni? Csak azt tudom, minden csalódásom után egyre magányosabb lettem, és egyre magasabb falat emeltem magam köré.
- Igen, most már látom... Bezárkóztam- bólintok Reevnek is. Lehajtom a fejem. Beszélnem kell! El kell mondani, miért!- Önvédelem volt. Nem akartam, hogy bíráljanak, ítélkezzenek, kijavítsanak, döntsenek helyettem. Szorgalmas voltam, tanultam eleget, hittem, hogy képes vagyok kézben tartani az életemet...- újabb ujjrágás.
- Nem voltam jó..., nem akartam, hogy olyannak láss, aki sérülékeny, akin át lehet taposni. Erős akartam lenni, határozott, céltudatos. VONZÓ a szemedben, mert azt akartam, büszke legyél rám! - tör fel belőlem. Hogyan is tártam volna fel a gyengeségeimet? Azzal senki sem kérkedik?
- Ah, tudom... De ezt már régen bebeszéltem magamnak..- sz*r vagyok. Különben miért nem éreztem soha, sikeres az életem?
Reeven komolyan gondolta, hogy mondjam el, mit gondolok, mit érzek ezekkel a dolgokkal kapcsolatbam. Megpróbálom összerendezni a gondolataim, és azokra alapozva válaszolni, amikre ő nyitotta fel a szemem. Így sem egyszerű. Bűntudat önt el menet közben, hogy megbántottam a szüleimet, nem bíztam bennük, hogy megbántottam a nővéremet is, hogy állandóan versengtem vele.
Egyenlőre csak lecsapódik bennem, hogy ha nem így történt volna, ma nem itt tartanék. Sosem tudjuk meg, jobb lett volna-e vagy rosszabb. A nagy fehér férj említése újabb ajtót csap be képzeletbeli váramon, de aztán lassan mégis knyitom. Ez is csak arra volt jó, hogy rájöjjek, mindennek több oldala van.
- Igaz. Féltékeny voltam. Nehéz beismerni- nézek rá. - Ki ne akarna első lenni valaki életében?
Amióta csak élek, erre vágyok. Gyerekkoromban a szüleim kegye volt az első. És hogy ellenük fordultam, nem inkább dac volt, juszt se, mert nem engem szerettek jobban?
- Gondolod, büszke vagyok rá? Hogy nagy dobra vertem? Amúgy sem hitte volna el senki! Olyan szelíd és finom embernek tűnt...- újabb harapás. A Nagy Fehérrel kapcsolatos csalódásomat sosem dolgozom fel. Mint emberben csalódtam, s mint férfiban..., mindenhogyan.
Reevent elönti a düh, látom, ahogy megráng az arca, feszülten cidrászik az arcában az izom. Nem tudta? Nem sejtette? Pediis bennem úgy él az emlék, megértette, miért zárkóztam be a férfiak előtt.
- Nem leszek boldogabb attól, mert szenved- vonok vállat. Próbálom magam függetleníteni tőle. Ha a bosszún járna át, magával vonzaná azt is, miért.
Lio, Sebastian... megcsalás. Érzékeny pont, megint. Gondolkodtam már rajta, de jó megoldást nem találtam. Lioval rosszul zártam, Sebyvel rosszul kezdtem... Egyiket sem tudom helyrehozni már. De egyértelmű, Lionak és Sebastiannak is joggal lehetnek (és vannak) sérelmei.
Vállat vonok. Csak azért, mert ő kimondta, még nem hiszem el, de érzem, ennek van most legkevesebb jelentősége. Ha csődtömegnek érzem magam, a lehetőségét is eljátszom, hogy ezen változtassak. Ha önbizalmam nincs, ha állandóan a félelmeim börtönébe zárom magam, sosem lesz másképp.
És Reeven... Reeeven annak ellenére ad újabb és újabb lehetőségeket, hogy sorra dobom el azokat (és őt) magamtól. Mintha tudná, mi rejlik bennem, de én magam nem hinném el. Igazi szélmalomharcot vív, velem szemben, aki önpusztító életet élek, amit be sem vallok magamnak. A saját hülyeségem és a szülei ármánykodása majdnem téves célhoz is ért: eltávolodni egymástól, végleg. Mert éppen ez az, nem akarom, hogy még egyszer elsodródjon tőlem.
- Borzasztó ebbe beleképzelni magam- csak a gondolattól is ráz a hideg- Már azt is értem, miért van olyan nagy éhség benned a szeretet iránt.- megrázom a fejem, szinte nevetek azon, milyen buta vagyok. Ezért érezhettem úgy, Reev bálványoz, szinte szerelemmel csüng rajtam, hiszen úgy szívtam magamba, mint vzet a szivacs.
- Ne haragudj- nyúlok ismét a keze felé, át, az asztal felett- nem akartalak bántani. - A pokolhoz vezető út is jószándékkal van kikövezve, jut eszembe. Nem biztos, hogy mindig úgy jó, ahogy én gondolom. Sőt, szinte soha.
- Meghalni? Olyan egyértelmú volt, hogy elhibázom? - mintha én lennék a Halál maga. És a karjaim közé dobták Reevent. Akkor most azért haragszanak rám, mert nem teljesítettem be a rendeltetésemet?
- Még szerencse... Sosem hittem még annyira Istenben, mint amikor érted imádkoztam...- Most először örülök őszintén annak, hogy ennyire csökönyös.
- Önző vagyok, de én azt akarom, sokáig élj. Kevesebb lenne a világ nélküled. És én is kevesebb lennék. Ne hagyj el, kérlek...- nézek rá.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Lia és Reev   Vas. Márc. 27 2016, 18:32

Haladááás, biccentés a jutalom, bezárkózott, igen... Ezt ismerem, én is bezárkóztam önvédelemből, nekem is halálközeli élmény kellett hozzá, hogy változtassak és néha még én sem tudom, jól tettem-e. Viszont mi lenne, ha egyikünk se mondana soha semmit? Mosolyognánk egymás mellett? Nekem az kevés.
- Érthető, túl sokáig voltak bezárva a kapuid, berozsdásodtak és most ki kell...robbantani téged?
Mert feszegetni feszegetem, de az mintha nem lenne elég.
- Úgy érzed nem vagy képes kézben tartani? 
Én ilyet nem mondtam, szerintem képes. Azt se értem, hogyan nem volt jó...kérdő tekintetem állandósul, szinte bármit megkérdeznék, mondhatja és már tudnia kéne, hogy érdekel. Mintha kezdené komolyan gondolni...
Kissé megrebbennek elkerekedett szemeim.
- De nem attól leszel erős, ha elnyomod, vagy nem mondod el a véleményed... és az voltál, az vagy, vonzó.
Mondom neki kissé kigyúlt arccal, ez egyértelmű... Megcsóválom a fejem, az ember sok mindent bebeszél és ezek általában nem jók.
- Ha más nem mondja, az csak egy nézőpont, az emberek legtöbbször helytelenül ítélik meg saját magukat,
Vonok vállat. Van a két véglet, akik nagyon nem látják meg magukban a gerendákat és a Lia-féle emberek, akik azonnal képesek elbizonytalanodni és mindenért magukat hibáztatni. A szélsőségek sokszor nem vezetnek semmire. És ezt pont én mondom... Attól, hogy nem csinálom, még tudom. Bólintok, amikor azt mondja, nehéz beismerni, hogy féltékeny volt.
- Szeretnél magad előtt bűntelennek látszani, mert nehezen viseled, ha mások megbélyegeznek, de azt is, ha saját magad kell elítélned. Semmi baj Lia, ember vagy, lehetsz féltékeny.
Nézek rá komolyan, megesik, a nő biztosan szép, megengedte a szüleinek, hogy szeressék, megrezzenek. Én is első akarok lenni Felixnek... Nem lököm el, mert nem vagyok, de... Kissé behunyom a szemem.
- Tudom...
Tudom miről beszél, tudom mert én senkinek nem voltam az soha. Ez egy elérhetetlen álom. Kijózanodom, amikor arról a ... -ról beszél, nem jut eszembe találó jelző.
- Nem mondtam, hogy verd. Talán nem volt a közeledben olyan, aki tudott volna segíteni. Szemeim gonosazn megvillannak, ajkam sarkában próbálok egy perverz mosolyt elnyomni.
- Nekem igen
De még mennyivel jobb volna, az üvöltése lennem a csengőhangom. Kell nekem a skalpja. Nem tudom hogyan csinálnám, nem is érdekel most, valakibe bele akarok rúgni, szétcincálni, valakibe, akinek fáj, aki érzi, aki megérdemli.
A szüleimre térve, igen...elég rosszul hangzik, de ők mondták, a vallási fanatizmus és a saját pszichotikusságok eredménye, íme: én. Mert amúgy lehet, hogy normális lennék! Tudom, hogy miattuk van! Miattuk van igazolványom, kórlapom...miattuk vagyok zakkant. Most én rántom meg a vállam, kissé behunyom a szemem, hogy aztán felpattanjanak. Nyelek. Észrevette? Hogy én... Kiszárad a torkom.
- Hát egy kicsit...hát...
Harapdálom az ajkam, ő az ujját, én a szám, rokonok vagyunk, látszik. Megfogja a kezem, meredten nézek a szemébe és minden zsigeremmel le akarom tagadni, hogy bántott...de éppen ezt magyaráztam neki, hogy az emberek bántják egymást...
- Én se
Nyögöm, egy percig elmélyedek a tekintetében, aztán ismét szar lesz a téma, amikor "hozzá" kerültem. 
- Nem minden rólad szól, nem mindenki mindig téged ítél el.
Emelem meg a szemöldököm, a válasz sokkal egyszerűbb, minthogy ő valamit is elbénázott volna. 
- Csak meg akartak szabadulni tőlem, de úgy csinálni, hogy ne tűnjön fel,csak egy kifogás voltál, nem több. De kit érdekel ők mit gondoltak? 
Nem nagyon értem, még az ŐŐŐ véleményük is számít neki?
- Pszichopaták
Nézek rá, ne már basszus! Ennyire nem lehet...
Imádkozott, ahh...
- Ha létezik, akkor van humorérzéke.
Hagyom rá, legalább...nem vett totál semmibe, tudom, hogy ott volt, meg minden és hálás is vagyok neki.
- Lehet, hogy a világnak mindegy, mert úgyis el van cseszve, de... hát, kösz, hogy így gondolod, igazából nem lennél, de azért kösz. Én is önző vagyok, családi vonás lehet.
Azt mondja ne hagyjam el...
- Oké...nem, nem, ha nem szeretnéd, akkor nem.
Rábíztam és ezek szerint döntött, mellettem. Akkor látom még, akkor elmondja, ha bántja valami? Hogy állunk vajon a kapuval? Vagy ez nem megy egyik pillanatról a másikra?

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Lia és Reev   Vas. Márc. 27 2016, 21:19

- Van elég TNT-d?-kérdem, kínosan nevetve. Remélem, nem hagy már békén, nem hagyja, hogy újra és újra elbújjak, sőt magát a falat számolja fel.
- Nagyon úgy tűnik, hogy nem...- húzom el a szám. Ha kézben tudnám tartani az életemet, nem lennének problémáim: se vele, se Sebastiannal. Külső nyomásra, a kedvezőtlen körülmények hatására általában megriadok, elszaladok; mintha nem mernék velül szembeszállni. Akkor se, ha olyan emberekről van szó, mint ő (ők). - Hajlamosabb vagyok elfogadni egy kedvezőtlen helyzetet, mint konfrontálódni ...- harapok az ajkamba. Mindet úgy élem meg, mint veszekedést. Az pedig a halálom. Nagyon elkeserít.
Kérdő tekintetét rosszul viselem. Tényleg azt várja, hogy elmondjam, hogy is értem ezt?
- Nézzük kettőnket: azt hittem, van közöttünk egy kapocs, amolyan lelki kötelék, ami erősebb, bárminél. És jött Felix, aki napok alatt többet volt képes kihozni belőled, mint én hetek alatt. Ne értsd félre, nem sajnálom tőled, örülök, hogy van neked, mert jó hatással van rád. De ami sikerült neki, ismeretlenül, nem sikerült nekem, aki úgy hittem, ismerlek... Szóval, érted: vagy rosszul ismertelek, vagy rossz módszert választottam.., de mindkét esetben én hibáztam... Szóval, érted? - nem vagyok elég jó. Azokhoz és azoknak sem, akiket szeretek.
- A választásaim, Reev... Neked sem a pasi, sem a munkám nem tetszett, amit választottam... Miért is feltételezném, bármi más kedvedre való? Nem csak külső jegyeimben akartalak lenyűgözni- pirulok el. Reeven véleménye a külsőmről előttem nem titok- Azt akartam, ne csak szépnek láss. Arról, hogy szép vagyok, még csak nem is tehetek- húzom fel a vállaim. Nem az én érdemem.
- Talán először sokat hittem magamról. Erős vagyok, magabiztos, hatással tudok lenni másokra... , ah, dehogy, porszem vagyok, nem érek semmit... Tudod, a két véglet. Egyik sem igaz, mégis hajlamos vagyok elhinni, a végletek asszonya vagyok- elhúzom megint a szám. Ez már csak az utolsó lépés volt az önsajnálathoz.
- A féltékenység rossz, az helytelen; mindent képes elrontani, azt is, ami jó!- tiltakozom. Nem akarok féltékeny lenni. Rossz érzés, és rossz tanácsadó. Haragot szül bennem.
Hirtelen, mintha értene. A behunyt szeme: mintha éppen magának is beismerné: igen, erre minden ember vágyik, és gyakran mégis beteljesületlen: elsőnek lenni valaki életében... Talán ő is érzi ezt? Biztosan.
Kimondom azt is, milyen sebet ejtett rajtam egykor az első... Reeven szeme haragtól csillan, és megint érzem, mekkora energia rejlik benne. Lehunyom a szemem.
- Megalázó volt... Nem akartam, hogy bárki más is tudjon róla. Úgysem lehet eltörölni a múltat, úgysem lehet megmásítani... Amúgy is, hogy nem vettem észre, hogy színjáték az egész? Hogy ő vőlegény?- elcsapom a fejem. Még én lettem volna a gaz csábító. Hű, de remek pofon még utoljára.
- Megvan a maga keresztje, úgy tudom. Amikor otthon jártam, hallottam róla ezt-azt. Nem azt kapta, amiről álmodott...- nem boldog, az biztos.
Aztán őa központi téma, és igen, sajnálom, hogy ennyi időt, főleg ilyen tapasztalást kelljen elszenvednie, hogy rájöjjek, de ... eddig félreismertem. Azt hittem, én vagyok gyengébb, nekem van szükségem több figyelemre, szeretetre, miközben ő...
- Ne haragudj. Megint csak arra jöttem rá, nem láttam tovább az orromnál.
Ha felpattan, falpattanok én is, nem engedem, hogy elmenjen, sőt, ha engedi, meg is ölelem, mert én igazán szeretem, csak olyan hülyén mutatom ki. Aztán, ha minden jól megy, visszaereszkedünk a székbe.
Jó érzés, hogy fogja a kezem, hogy tudunk normálisan beszélgetni.
- Tudom. Most már tudom. De amikor először borítottad a fejemre a bilit, nem voltam benne biztos, hogy nem ez a módszered..- jaj, nagyon nehéz volt hallgatni, mennyi mindent csesztem már el. Összenézünk, és ebben a tekintetben - ha jól érzem- mindkettőnk részéről ott van egy bocsánatkérés.
- Könnyű így érezni, ha eddig minden így történt- csapom megint egy kicsit le a fejem. Tudom, tudom, önostorozás. Minek is hívják az ilyeneket? Személyiségzavarosnak? Bah, azonnal észhez kell térnem!
- Igazad van. Nem érdekel, mit gondolnak ők. Te számítasz, te vagy itt, veled akarok életre szóló kapcsolatot, nem velük...- ha valamit elhibáztam, tuti nem azt, hogy kiálltam Reevenért.
- Ó, basszus, tényéleg azok, már bocsi...- elrejtem a nevetésem, de közben meg is könnyebbülök. Nem először gondolok arra, Reeven szülei bolondok!
- Humorérzéke? Ezt mire mondod?- kapom fel a fejem. Érdekes, hogy milyen fintákat dob nekünk az élet. Ha nincs az allergiám, talán még most is elhinném, képes lettem volna kinyírni magam.
- Bakker, ne is mondj ilyet, igenis több lettem általad. Reszkess, világ, jövök!- Na nem, ennyire nem nyitok a világ felé, de ... nem is maradok a fal mögött.
Kissé elérzékenyülök tőle. Számít nekem, és úgy érzem, én is számítok neki. Ha nem is vagyok rá olyan pozitív hatással, mint Felix, a barátságom és a szeretetem éppúgy építi őt is, ahogy az övé engemet. Rázom a fejem: nem akarom, hogy elhagyjon. Ragaszkodom hozzá.
Egy pillanatra megáll az idő. Úgy érzem, lezártunk valamit, ami korábban hiányos volt közöttünk, és érzem a súlyát annak a titoknak is, amit most meg kell osztanom vele.
- Reev..., valamit el kell mondanom. De hidd el, amit most megbeszéltünk, nem változik, nem változhat, ez csak egy.. információ. Nem befolyásolhat semmit. Ahogy a te szüleid sem... - az ajkamba harapok, mégis nehéz kimondani. Sajnos, a gyanú bizonyossá vált, én sem kételkedem benne többé: - Nem vagyunk vér szerinti rokonok. Az édesapám nem a te anyád testvére. Még csak azt sem tudom, kicsoda....- ismét leejtem a fejem. Könnyek marják a szemem. De nem fogok sírni. Nem szabad sírni. Akit az apámnak hittem, azt mondta, szeret. Miért lenne okom bánatra?

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Lia és Reev   Vas. Márc. 27 2016, 22:39

- Nekem mindig
Félvigyor, bár nem kéne...hisz felrobbantottam.. Meg is rázom a fejem. Most rá kell figyelnem nem erre. 
- Igen azt észrevettem, de hogy az életed a kezedben tartsd nem feltétlenül szükséges konfrontálódni, bár változtatni tudni kell, ha úgy érzed szükséges, ilyenkor meg kell tenni a megfelelő lépéseket
Bólogatok, nehéz kérdés, mi mikor jó, én pl a másik véglet vagyok, folyton konfrontálódom. A kérdő tekintetem meghatja végre, mert beszél, ráadásul rólunk, úgy kezdi, kettőnket. Izgatottan fészkelődni kezdek.
- Csak azt hitted?
Biccentem oldalra a fejem savanyúan. Talán már nem érzi mert konfrontálódtunk... Felixen megütődöm, pislogok, nem is tudom melyik máguskalapjából húzza elő. Mindenesetre, ha ő is beszél, nekem is kell, én papoltam arról, kettőnkön múlik, vagyis rajtam is, nekem is áldozatokat kell hoznom.
- Felix más, ő nem is tudom...azt mondta, azt mondta Rám kíváncsi. Nem a régi Reevenre, hogy úgy akar megismerni, ahogy ott, a depressziótól és az anorexiától
Várjunk, nem jó, kimondtam egy kulcsszót. Vissza kellene tekerni. 
- Szóval egy...szar helyzetben látott és úgy is Én kellettem neki, nem a vidám Énem és azóta is Én kellek, akkor is, ha mások is kellenek ugyan úgy. Te mindig arra utaltál az a részem kell, aki elfeledteti minden bánatod. A laza, kis vagány Reeven, aki nem mondom, hogy nem vagyok, csak...nem mindig. Nehéz volt talpra állni a kóma után azzal a tudattal, amit...csináltam és úgy éreztem...te azt a Reevent vártad vissza, aki a problémáit a szőnyeg alá söpörte, nem pedig szembeszállt velük, mint ahogy Te, te is ezt csináltad. falak, szőnyeg...
Pusmogom a térdemnek remegve. Úgy érzem túl sokat mondtam, tudom, hogy bátornak kellene lennem ehhez is, de...kurvára nehéz, sokkal nyögvenyelősebben, fájdalmasabban megy, mint akár megmondani a frankót valaki másnak. Hogy rosszul esett, tényleg és ehhez képest, engem valaki akart, valaki kimondta, ráadásul Felix...
- A módszer...is. Elzártad magad tőlem is és én nem érzetem azt, hogy meg akarsz ismerni, főleg miután azt éreztetted, hogy azt az énem akarod, ami cseppet sem volt...mély. Nem volt az, mindent és mindenkit hülyére venni? Bármelyik gyökér meg tudja csinálni. A hallgatás sem volt jó módszer.
De ezt már mondtam. Vállat vonok.
- Ez hülyeség. Mi az, hogy nekem nem tetszett a pasid? Sebastian? Őt megszerettem és igazad volt, elismertem, összebarátkoztunk. Bocsánatot is kértem, még egy dalt is kaptál... Lionel kinek tetszett volna? Vagy az a fehér szar? Aki bánt baszki! És neked Felix, ha már itt tartunk? A munkád? Asszed ilyen kicsinyes vagyok, hogy a kapcsolata meg a munkája szerint ítéljek meg valakit? Segítesz az embereken bazdmeg, annyit jeleztem, én ezt nem tudnám és féltettelek, hogy megterhelő, de te meg beképzelsz magadnak dolgokat. Szar meló, igen, mert a vénemberek szaros seggét törölni nekem nem lenne felemelő. Se semmilyen segget, semmilyen szart. De ettől nem vagy a szememben kevesebb, sőt.
Nézek rá értetlenül. Rázom a fejem, egy ember nem a "pasijából és a munkájából áll" 
Oké, ilyen hangulatingadozásaim nekem is vannak, megcsóválom a fejem.
- Próbáljuk meg megtalálni a középpontot
Nyögöm a végletek asszonyának. Elhúzom a szám.
- Ez szerintem nagyon lesarkított dolog. Mit vársz magadtól? Nem te vagy szűz mária és nem kell eljátszanod. Inkább elfogadni, hogy igen, féltékeny voltál, de ember vagy. Igen, rossz érzés, én se hagyom, hogy eluralkodjon, de...mégis féltékeny vagyok Ericre.
Sóhajtom, valahogy megpróbálom kordában tartani, uralni, ezek nem olyasmik, amik nem tudnak kialakulni.
Próbálok koncentrálni erre a fehérre. Ezt felfogom, hogy nem mondta el, talán nem is volt kinek.
- Naiv voltál, szeretted.
Sorolom a választ a költői kérdéseire, ez az én haragom nem csillapítja, főleg ez a duma, hogy nem teljesültek az álmai.
- Ne mond, mindjárt megsajnálom. Ő hol is van? Szegeden?
Kérdezem könnyednek szánt hangon. Mi lenne, ha nyomorék lenne? Ha már álom, hozzuk el a rémálmokat, akkor azt is megbánja majd, hogy megszületett. Épp egy ilyen fehér pöcs kell vacsorának, a golyóit tálalom fel neki, meglátjuk akkor milyeneket álmodik! Az tuti, hogy dugni nem fog többet tudni!
Amikor más lesz a téma, a szeretethiányom, az orrom lógatva bámulom a cipőmet. Nem pattanok fel, semmi ilyesmi, eléggé a székhez szegez a dolog.
- A módszer?
Nézek rá kissé kábán. Remeg a kezem az övében, de nem engedem el.
Bocsánatot kérünk, valamennyire én is, érzi, tudom... Érződik, asszem. Liát max. Felix ítéli el, mert úgy látott...
- Nem ítéllek el, csak haragudtam rád...
Mormolom, tehetetlen voltam és azt nem bírom, megbéklyózott, nem tudtam mit akar és nagyon rástresszeltem, hogy elveszíthetem. A szülőknél is belátja, hogy nekik megfelelni? Én is rég feladtam, különben is, őrültek. Biccentek. Szóval életre szóló kapcsolatot akar velem?
- De akkor...máskor is így beszélsz majd velem, mint most? Ezentúl őszintén?
Puhatolózom, mert nekem...ez kell, ez most jó, mintha jobban érteném. Nem vágom hogyan lett több általam, kissé hamiskásan vigyorom rá.
- Látod a nyersebb stílusom mégis hatásos volt, erősebb lettél úgy, hogy kicsit megtapostalak. Túúúl elkényeztetett voltál.
Nézek rá csúfondárosan, mintha poénkodnék, ugyanakkor igazat is mondok, úgy viselkedett. Megfogom a másik kezemmel is az övét, mikor látom elérzékenyül, már azon vagyok, hogy felálljak és megöleljem végre, odamenjek, de...el kell valamit mondania, azt még megvárom. Összeráncolom a szemöldököm, aztán biccentek, tippem sincs mi ez, mi lehet.
Nem vagyunk rokonok. Érzem, ahogy a kezem teljesen kihűl, elnyílik az ajkam. Nem vagyunk? Mert ő nem?
- Dehát...
Nézek rá értetlenül, nem az unokatestvérem? És ez nem változtat? Nem is a rokonom... felfogom és nagyon egyedül érzem magam a világon, de nem tud annyira megviselni, mint a hányás előtt, vagy a szülős cirkusz előtt... Lebiggyed az ajkam, szóval így végül is is senki sem vagyok neki, se Sebastiannak.
- Hát...aha. Én azt hittem... És ezt megbeszélted? És...
Nem is tudom mit kérdezzek, kicsit nehézzé válik a levegővétel.
- Mindenki tudja már? Anyád, apád, Sebastian?
Utóbbinál megremeg a tekintetem.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Lia és Reev   Hétf. Márc. 28 2016, 20:42

- Ide vele!- néhány bomba biztos hatásosabb lenne, mint a szép szavak.
- Nos igen, beszélni róla könnyebb, mint adott esetben cselekedni. Pl. amikor tele a gatyám!- el sem tudja képzelni, milyen riasztó érzés visszautasítottnak lenni. Vagy mégis... De ez a felismerés már csak a beszélgetésünk hozadéka. Sosem hittem, hogy ő bármitől is félt volna.
Érzem a kérdést a tekintetében, és kivételesen nem bújok el előle. Nem teszek úgy, mintha nem venném észre, noha megint majd egy gyenge pontról kell beszélnem.
- Nos, annyira nem erős, mint képzeltem, különben én is felvirágoztattalak volna, mint Felix. Ő kellett hozzá, nem én, bár a kapocs közöttünk létezik. Különben nem is lennék itt- sosem felejtem el, amikor először beszélt nekem róla. Mégcsak szóba sem kellett hoznia, máris láttam, hogy történt vele valami. Valaki.
Reev. Nagy ó-ra nyílik a szemem és a szám, amikor kimond olyan szavakat magával kapcsolatban, amit nekem sose engedett volna. Tagadta volna, hímezett-hámozott volna, ezernyi indokot húzott volna elő, miért nincs igazam. Engedte, hogy hazudjak magamnak, noha ott volt előttem, feketén-fehéren a tény: mind a hangulati zavara, mint az étkezési szokásai, amit a kómára és a szondatáplállás rovására írt.
- Bocsáss meg Reev... Ő nem ismerte a régi énedet. Tudom, hogy ez fájdalmas neked, de sokkal inkább azt a mosolyt kerestem benned, azt a felhőtlen boldogságot, mert annak véltem(!). És hosszú időnek kellett eltelnie, mire rájöttem, hogy milyen vagy valójában. Hogy az új arcod nem a kóma utáni személyiségváltozás következménye. Hogy a régi én csak pajzs volt, páncél, amivel magadat védted... De gondolom, neked is jobban tetszik a jókedvű Lia, mint az orrát lógató...- próbálom párhuzamba hozni kettőnket, noha szomorkodó Liából neki korábban is kijutott. Én pedig nem ismertem mást korábban, csak a fesztelen, gátlástalan, könnyelmű és boldog Reevent. Hogyne akartam volna hozzá hasonlítani? Tetszett úgy!
- Reev, nem ismertem más arcodat, csak azt. És úgy láttam, neked minden sikerül, neked minden megy, te mindent lazán kezelsz. Rád akartam hasonlítani, elsajátítani a módszered!- én akkor még más Reevent nem láttam, csak azt.
- Nos, igen. Amikor újra találkoztunk, éppen egy nehéz időszakon estem át. Ha próbáltam is erősnek látszani, nem igazán voltam az, és amikor rád gondoltam, nem a kómában fekvő srác utott eszembe, hanem az a fiú, aki mindig képes volt megnevettetnimegvonom a vállam. Kár tagadni, akkor az a Reeven többet dobott volna rajtam. Ehelyett Reev rosszabb álllapotban volt, mint én, és nekem kellett (volna) helytállnom vele kapcsolatban. Több-kevesebb sikerrel. Ami hol így, hol úgy sikerült.Ne hibáztass, akkor még a titkaidról sem tudtam. Nem tudtam elképzelni, milyen nehézségekkel nézel szembe.
Szelíden és csendes hangon beszélek vele. Utóbb mindig okosabb az ember, De azóta hiába mondtam, hogy nekem ez a Reev is tetszik, valahogy mindig szembesített vele, hogy a régi jobban. Ez ellen már nem sokat tudok tenni...
- Te korábban is képes voltál kiállni magadért, másokért... Korábban is felnéztem rád, most sem értékellek kevésbé.
Bólintok. Igaz, elzárkóztam, de nem azért, mert nem akartam közel engedni, hanem mert volt elég baja nélkülem is. Úgy éreztem, az is sok energiáját emészti fel, hogy magát rendben tartsa.
- Aggódtam érted. Így is instabil voltál... Nem akartalak pluszban megterhelni...- mondom tömören. Ezt amúgy is már sokszor mondtam neki. És most is megvédeném a hülyeségeimtől.
Beleharapok a számba. Olyan sokszor értettem már félre, de abban biztos vagyok, hogy igenis lesújtó véleménnyel volt Nagy Fehérről, Lioról, még Sebastianról is. Utóbbiról aztán változott a véleménye, de kezdetben dühös volt rá,és azt hangoztatta, megveri (főleg, ha csalódást okoz). Inkább elmosolyodom azon, hogy belátta, elhamarkodott volt. Az a dal ... nekem írta. Mintha évek teltek volna el azóta.
- Nem ismerem Felixet, csak a te elbeszélésedből. Tudod jól, csak egy szavadba kerül, és vendégeink vagytok ebédre vagy vacsorára... ez csak szervezés kérdése. Én kíváncsi vagyok rá. Eddig csupa jót mondtál róla, és rád jó hatással van, köszönetet érdemel- simítom meg a kézfejét. Ha féltékeny is vagyok rá, igazán hálás vagyok neki.-
- Ez jó cél: a középpont- mosolygok. Ez tetszik.
Nagy Fehérre vállat vonok. Legutóbb még Szegeden dolgozott, de már hírlett róla, hogy külföldön vállal munkát. Hogy hol, nem tudom. Őszintén, nem is érdekel.
- Eric. Kicsoda Erik?- nézek rá értetlenül. Erre a névre nem emlékszem. Amúgy teljesen igaz, amit a féltékenységről mond: rosz véleménnyel vagyok a dologról, mégsem tudom teljesen kiküszöbölni.
//Bocsi, előzőleg félreértettelek. //
Reeven szerint hatákony volt erőteljesebben beszélnie velem, nekem olyan volt, mintha szándékosan bántan. Utólag természetesen más másképp látom, és azt is tudom, azért választotta, mert már nem volt más eszköz, amihez nyúlhatott volna. Utólag annyira-annyira más színt kap minden!
- Én is haragszom magamra. Az akkori magamra. De igyekszem változni... szeretnék...- nézek rá, kapaszkodok a kezébe. Tudom, hogy egyedül nem menne, de nem vagyok egyedül. Számítok rá.
- Erre fogok törekedni, igen- de ha meg kell kímélnem valamitől, ezután is meg fogom tenni...
Kicsit csúfolódik rajtam, kicsit nyelvet öltök rá, de elnevetem, nem is gondolom komolyan. Lehet, hogy így kellett lennie, ha nem is tetszett a módszer, tanultam belőle.
Két kézzel fogja a kezem, és ez talán jó is. Őszinteséget kért tőlem, és van valami, amit eddig titkoltam előle. A bejelentés meglepi. Szerencsére, Sebastian nem szólta el magát, és ő se jött rá (ki tudja, mit kavarnak a szüleink a hátunk mögött). Látom, hogy ez nagyobb vihart kavar benne, mint amilyet kéne, ezért mindkét kezemmel rászorítok az övére.
- Ez csak egy hülye papír, Reev- sóhajtom. Nekem is nehéz volt megemésztenem, hogy akit apámnak hittem, nem az, és az igazi nem is volt kíváncsi rám. Még csak azt sem tudom, ki ő.
- Apámmal volt legnehezebb. Ő is csakmost jött rá, amikor elolvasta a zárójelentésemet... Először nagyon mérges volt, és nem tudta titkolni, mennyire csalódott. Velem sem akart beszélni. Azt hitte, én tudom. Ugyanúgy melglepett, ahogy most téged!
Kicsit szétesett a gondolkodása, de ezzel én sem voltam másképp. Türelmes vagyok vele. Lassabban mondom el, és meglehet, ez sem lesz elég.
- Anyám tagadja vagy hallgat, (ismerős?), apám mérges és csalódott, Sebastian szerint nem kéne ezt annyira komolyan venni. Szerinte a kettőnk kapcsolata nem változhat azzal, mert nincs közöttünk vérségi kötelék. És én ezt mondom neked is. Nincs bennem harag apám ( a nevelőm) iránt, és semmi okom rá, hogy elforduljak tőled. Eddig sem azért szerettelek, mert az unokatesóm vagy... Szóval, no para, ha neked ez a megnevezás kedves, továbbra is az unokaöcsém vagy, de szerintem ennél már több vagy... Barátom és támogatóm, és fordítva is...
Áthajolok az asztal felett, megpuszilom az arcát. Ha nagyon lógatná az orrát, oda is megyek, hogy teljes testtel megölelgessem. Nekem jó, ha úgy szeretné, maradjunk (unoka)testvérek.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Lia és Reev   Pént. Ápr. 01 2016, 20:38

Rázom a fejem, nem tudom elképzelni hogy lehet tele az ember gatyája, bár a lelki dolgok engem is ki tudnak készíteni...
Beleborzolok a hajamba hátul, tanácstalanul nézek. Nem akarok elsütni megint olyan kliséket, mint a " le kell győznünk a félelmeinket"
- Ő küzdött érte, te nem. Ő nem zárkózott el, én se tőle, ez a nyitja, a nyitott kapuk.
Vonok vállat, tök más, ha az egyik ember igyekszik, míg a másik a régi, nemlétező éned keresi. És igen, hahá, bevallja! Bár sokkal rosszabbul esik, mint vártam. Az orrom lehorgad, mintha húzná a föld gravitációs ereje. Mit hisz, hogy így nem szoktam bolondozni, nevetni, hogy ez csak egy emberen múlik? Dühös vagyok, csalódott és zaklatott, ebben a pillanatban cseppet sem érzek lelkiismeret furdalást Sebastian miatt, neki jobban tetszik...
- Nem vagyok olyan kicsinyes, mint te! Tudom, hogy egy ember nem csupa móka és kacagásból áll, sosem gondoltam arra, hogy azt szeretném jobban, amikor vidám vagy. És ha azt hiszed, nem tudok az lenni, kurvára tévedsz! Felixszel és Sebastiannal sokat hülyülök, ez elég fura, nem? Talán a hibát nem is bennem kellene keresni.
Mondom keserű megvetéssel, mert ez igenis tüske nekem,  amikor ezt a hatalmas áldozatot miattuk is hoztam! Hogy aha, akkor majd nyitok és közel engedek embereket, ez az egész sokkal bensőségesebb lesz, én ezt rohadtul megszenvedtem. Talán nem mondtam hangosan, küzdöttem a cél érdekében, de nem is vagyok nyavalygós picsa, hogy folyton ezen rágódjak. Azt hittem jó lesz. 
- Nem volt semmim, csak egy nemtörődöm hülyegyerek voltam, aki a tollába és a papírjába volt szerelmes. Senki nem tudott rólam semmit, vigyorogtam, miközben ordítani lett volna kedvem, jah kurvára menő volt és felszínes. Ezt akarod vissza? Mert bármikor szívesen megjátszom magam és akkor soha nem fogsz tudni semmit, de vidám leszek és mindent megoldok. Ráaásul nem tudom miről beszélsz én most is mindent megoldok. Asszed a régi énem elviselte volna, hogy meggyilkolt egy 13 éves lányt? Kurvára nem!
Emelem fel a hangom, vágom a képébe kiprultan, szikrázó szemekkel.
- Belőtte volna magát és még csak nem is emlékszik! Megoldhatjuk, hogy most se tudj! Különben is, nincsenek nehézségeim!
Vetem oda, leszarom ő milyen gyengéd, nekem ez rohadtul nem megy most, úgy látszik elég mélyre fúródott az elfogadás-téma. Csak jobban reszketek, féloldalt fordulok tőle, elfelé, legszívesebben rácsapnám a saját lakása kurva ajtaját!
- Nem kell felnézned és nem értékelsz, neked az kell, akinek hittél, nem én.
Jövök rá, akármennyire elviselhetetlen is ez. Az egész antiszemélyiségem ellenem fordult? És rájöttem, azóta rájöttem, hogy nekem nem az kell igazán, most pedig arra, hogy Lia valójában nem ismer.
- Erős vagyok, de tökmindegy.
Hessegetem el ezt, mintha már nem számítana. Úgyse veszi észre senki, hogy egy kibaszott hérosz vagyok bazdmeg! Pedig Liának kéne tudnia a legjobban, hogy kinyitni az egész kurva személyiséged micsoda teljesítmény, főleg ha amióta csak élsz, megvetették. És most is ezt kapom, még most se elég jó.
Felixre bólintok, aztán fintorgok értetlenül.
- Féltékeny? De tök más a kapcsolatunk, te még csak...te nem engedtél semmit nekem, nem akartad, hogy közel kerüljünk máshogy is. 
A csókra gondolok, a testiségre, vagy a lelki kapcsolatra gondol? Azt meg ő baszta el, eleve azzal, hogy rohadtul nem is engem kedvel! 
- Van ennek a Fehérnek teljes neve?
Jó lenne kiélni rajta a dolgokat, agyontaposom, aztán a hulláján ülök tort.
- Nem fontos
Legyintek Ericre, minek is tudnia? Minek is megismernie? Szorongatja a kezem, bár az enyém hidegül kissé és lágyabb lesz a szorítása, meredek magam elé reményvesztetten. Elég lesz, ha őszinte? Sosem voltam még meggyőződve arról ennyire tisztán, hogy nem én vagyok az, akit szeret. Csak valami problémás, idegen és gyenge kis senki, akit nem szabad terhelni problémákkal. Lia mindig elintézi az embernek, hogy szarnak érezze magát.
Megkapom, hogy nem is vagyunk rokonok és ez sokkal jobban fájna, ha még pár hónappal ezelőtt lenne, még talán a veszekedésünk előtt. Persze nem mondom, hogy így álmaim netovábbja, amit mond. Úgy tűnik az apjával sikerült megoldania.
- Remélem sikerül megbékítened, végülis Sebastiannak igaza van. Igaz, nem vagyok az unokatesód, hanem a barátod és támogatód.
Mondom lehorgasztott fejjel. A vérségi kötelék annál többet jelent, valamit, amit fel sem tudok fogni, mert az én kötelékeim kegyetlenül szétmarcangolták, most meg...kiderül, hogy amiről azt hittem, összetartozás, nem is létezik. Akiről Lia azt hitte, Reeven, csak egy álca volt. Valaki, akinek csak vidáman kellek, nem kellek igazán. Felületesen talán, de nem Igazán, csak én képzeltem bele többet a dolgokba...és pont ezért fordultam el annak idején az ilyesmitől, mert mindenhogyan visszalöktek és az elviselhetetlenül tud fájni. Most is ezt érzem, hogy mentem neki Lia falainak, próbáltam betörni, lágyan, mint a víz, szeretettel, aztán vadul, mint egy cunami, leoltottam, azért, hogy aztán azt tapasztaljam, neki sokkal felületesebb személyiségre van szüksége, nem rám... hogy megint ne legyek jó, megint elutasítsanak. Nem tudom megölel-e, meredek magam elé üveges szemmel, lehetetlennek érezve a helyzetet ahhoz is, hogy kiboruljak. Ez már olyan sokszor megtörtént...olyan sokan nem kértek belőlem, s ha voltak valaha félelmeim éppen ehhez kötődtek. Az ember, aki semmitől sem fél, talán meg kellett volna maradnia a biztonságos, felszínes nevető burka mögött, hiszen, amitől retteg, éppen előtte van, nem úgy kell, ahogy kellenie érdemes volna, amit megérné élni, tovább folytatni, igazán feladni a színjátékot, az árnyakat és a rideg elzárkózást, ami megvédett. Bátornak lenni a szó legnemesebb értelmében. Nem értékelik az erőfeszítésemet, mert nem tudják mekkorák, mintha csak egy kitalált történet lenne, mese.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Lia és Reev   Szomb. Ápr. 02 2016, 10:39

Nem ért, vagy nem akar érteni; én pedig nem megyek bele újra abba, olyan erős tud lenni a félelem, hogy minden tevékenységben megakadályoz.
- Te is tudod, mennyire nem egyszerű ez...- lehorgasztom a fejem. Sose voltam jó küzdő.
Minél többet beszél Felixről, annál biztosabban érzem, nem azzal van a baj, hogy ő mikor ismerte meg, és mennyivel érettebb nálam, hanem az... nekem van óriási hiányosságom ön- és társismeretből.
- Nem... vagyok... kicsinyes- mondom, megbántottan. Nem szeretem, ahogy sarkosít, és ellenem használja a szavaimat. Mintha egy fehér papírlapon csak a fekete pöttyöt látná, a többit nem.
Fogalmam sincs, mit kéne csinálnom. Ha a dolgok mélyére akarok ásni, megtalálni és kiírtani a probléma gyökerét, szőrszálhasogató vagyok. Mellesleg kegyetlen is. Ki szereti, ha a sebeit újra és újra feltépik? Ha viszont úgy teszek, mintha a probléma nem is létezne, felszínes p*csa vagyok, aki a szőnyeg alá söpri a gondokat.
Vállat vonok. Nekem már úgyis mindegy.
- Taínácstalan vagyok. Még a saját hülyeségeimet sem tudom orvosolni, nemhogy mások problémáit.
//Így persze változna egy "kicsit" a vég, de amit leírtam, azon nem változtathatok//
- Akkor egyszerű a megoldás: légy azokkal, akik téged boldoggá tesznek!- És a következtetés: az nem én vagyok, nem én kellek.
- Velük miért megy jobban? Én mit rontok el?- kérdezem, és olyan üresség érzet van a mellkasomban, két kezemmel sem tudnám kitölteni.
A feszültség megint egyre csak nő közöttünk, és még mindig ez a téma: régi én, új én. Nem tudom, egy rosszul fogalmazott véleménynek hogyan lehet ekkora viszhangja. és még csak meg sem tudom védeni magam, mert ugyanazt a mondatot dobja újra és újra vissza, mintha beragadt volna a lemez.
- Igazán édes vagy. Hát bedőltem neked én is! Honnan a rákból kellett volna tudnom, hogy amit látok, nem te vagy? - nem értem, nem értem, miért probléma, hogy akkor- ismeretlenül- nem tudtam felismerni a színjátékot. Ha akkor tudom, hogy játszik, talán jobban kapargatom az igazság felszínét. de mire rájöttem (vagy inkább rájöhettem volna), már el is vesztettem.
- Nem a felszínes énedet akartam vissza Reev...- tiltakozom, ez megint tánc a szavakon, és vékony a jég- De nekem túl éles volt a kontraszt. Nem ehhez szoktam hozzá, hiányzott amaz... A fenébe!- beleharapok az ujjamba. Ebből megint az lesz, nekem a régi énje kell. A homlokom dörzsölöm, mert szét akar esni.
Az a baleset... Igaza van, én sem bírnám ki ép ésszel, ha megöltem volna valakit. Nem is feltételeztem soha, hogy ez őt nem rázta meg (mondjuk, nem is tudom túl régóta, de ez most mellékes)
- De én nem a te nehézségeid elől zárkóztam el, hanem a sajátjaim elől...- Nem az a baj, hogy nem akarok tudni Reeven gondjairól. Az a baj, hogy nem akartam hogy tudjon az enyéimről. Én sem akartam róluk tudni! Miféle korcs illúzióban ringattam magam, hogy ez sikerülhet?
Nem akartam veszekedni, ő mégis emeli a hangját, olykor gúnyos és megvető. Nem tudom, mi a szándéka ezzel. Ki akarja próbálni, mivel tud felbosszantani? Fel akar piszkálni, azt akarja, kiabáljam, üvöltsem ki a fájdalmam én is?
Most éppen reszket a dühtől, és nem tudom, valóban mérges-e, vagy "csak" csalódott, vagy ezek keveréke... Bizonyos, hogy haragszik rám, hiszen elfordul tőlem.
Egyre tehetetlenebbnek érzem magam. Minden szavamba beleköt. Nem csak a testével fordul el tőlem, hanem mintha minden más módon is távol akarna tartani.
- Ugyan, hagyd már ezt a lemezt Reev!- kérem tőle- Mégis hogyan ismerkedjek veled, ha flolyton erre gondolsz és egyre zárkózottabb leszel?
- Erős vagy, igen! - nem is azt mondtam, most lenne gyenge- De amikor a kóma után először találkoztunk...., nem tűntél annak. És én sem. Megriadtam, hogy nem tudok segíteni neked, és bevallom attól is, hogy te se rajtam. De azt nehéz megfogalmaznom, miért vágytam a társaságodra..., hiszen a legtöbbször nevetés lett a vége, bármit is csináltunk... Így lett aztán bennem asszociáció: Reeven= jókedv. Olyan nagy baj ez? Nem csak azt vártam, te nevettess mindig, azt hittem, én is kiváltom belőled ugyanezt. Azt hittem, miattam vagy jókedvű, velem vagy... boldog... Én csak... újabban szembesültem vele, mekkorát tévedtem. -Ő maga mondta, színészkedett csupán. Sosem volt boldog, sem jókedvű, tehát én sem gyakoroltam rá semmiféle hatást.
Nem ismertem a gondjait. Nem ismertem a titkait. Nem tudtam, mennyi fájdalmat hordoz, és mire rájöttem, már késő volt, mert megvezetett, és a másik Reevent kezdtem keresni az újban, mert az új lényegesen komorabb és komolyabb volt a korábbinál. Későn jöttem rá, miféle félelmei vannak, hogy emiatt reagál olyan... visszafogottan.
És aztán jött Felix... és felragyogott a Nap.
- Máshogy? Hogy máshogy? - kerekedik el a szemem. Épp csak a testem nem dobtam oda neki, a szívem az övé volt, nagyon szerettem! (Most is.)
- Közel akartam kerülni..., most is szeretnék..., de olyan, mintha nem hagynád. Ha próbálkozom, valami olyasmit teszel, amivel azt jelzed, nem akarod, hogy azt tegyem. Én nem akartam pióca lenni, nem akartam teher lenni, nem akartam, hogy valaha is azt mondd: ez is csak egy csaj, aki folyton lóg a nyakamon... Én mindig lógnék...- vallom be szomorkásan.
Lehajtom a fejem. Nincs válasz. Nem is lesz. Ngy Fehérnek nincs elérhető neve. Számomra nem létezik, nem él, nem más csak egy becenév. Nagy Fehér. Moby Dick. Kár, hogy ez korábban nem nekem jutott eszembe. Nevettem rajta. Nos, ez is egy példa, milyen apróságokkal is örömöt tudott szerezni nekem Reeven. Kinevetni azt, aki bántott!
Csatát nyertem egy háborúban...
Ericre ő féltékeny, és bár nem kapok választ a kérdésemre, vannak elképzeléseim. Legyint, hogy nem kar beszélni róla. Tolakodásnak is vehetné, ha mégis folytatom.
//Csak useresen írhatom le, mennyire félrevezetettnek érezhetném magam, ha tudnék gondolatot olvasni. Mert Lia is másképp reagálna, ha tudná, amit Én//
Kész vagyok változni érte. Többet beszélni, nyitni, falakat rombolni, hogy ismerhessem, ismerhessen, közelebb kerülhessünk egymáshoz, testben és lélekben is. Úgy érzem, erre van szüksége, és igazából nekem is szükségem van rá. Meg kell tanulnom bízni benne és ugyanúgy magamban is. Az ő szeretnyelvét akarom beszélni, hogy ne csak hallja, érezze és tudja is, hogy szeretem.
S mert őszinteséget kért tőlem, és én meg is fogadtam neki; előhozakodom azzal a témával, ami hónapok óta csorbít. Az apám nem az igazi, így mi sem vagyunk rokonok. Mivel lehorgasztja a fejét, joggal hiszem, hogy elkeseríti a dolog. Próbálom meggyőzni arról, kettőnk viszonyához a genetikának eddig sem volt sok köze; nem a vérségi azonosság miatt szeretem. Míg én reménykedem, hogy új alapokra építhetjük összetöredezett barátságunkat, ő éppen lemond rólam. (De persze, ezt megint csak user tudja, nem Lia)
Odalépek elé, lehajolok hozzá, átölelem a nyakát.
- Az apám az apám, ő nevelt fel, nekem mindig az marad...- mondom szomorkásan- Engem most az érdekel, te ki tudsz-e békülni ezzel? Haragszol-e emiatt rám, vagy a szüleimre? Érzed-e úgy, elvettek valamit tőled? - csak azért kérdezem, mert én átmentem ezeken. Én haragudtam, és dühös voltam, mert ellopták egy rokonomat. és csak azért nem fordultam befelé, mert úgy éreztem, Reeven a vérségi kötelék nélkül is szeretne. Ha nem volnánk rokonok. És most iderül, nem vagyunk. Vajon változik, hogy szeret?
- Komolyan gondolom Reev. Csináljuk máshogy. Segíts nekem abban, hogy megismerhesselek. Benne vagy?

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Lia és Reev   Vas. Ápr. 03 2016, 17:30

- Semmi sem az
Mégiscsak nyögök egy klisét. Hirtelen jött, az, hogy nem kellek, így nyíltan kimondva, sokkal rosszabb, nem készültem fel, nem gondoltam volna, hogy ez előjön, Sebastian annyiszor mondta, hogy nincs így, már-már meggyőzött. Lehorgasztom a fejem, nem mondok erre semmit, igenis az...sosem gondoltam, hogy nekem ő csak vidáman felelne meg.
Próbálok érzelemmentesen meredni az asztalra, de a csalódottság és a keserűség  fojtogatják a torkom.
Most meg azt mondja "mások problémái" mintha valaha is kértem volna, hogy oldja meg, sosem kellett segítség, nem kértem, nem mondtam, nem akartam! A kezembe rejtem a fejem, az egészet, próbálok lélegezni, mert az oxigén hirtelen megint elfogy. Nem hiszem el, hogy mindig ez történik Lia közelében!
De ezzel kimondta, ő nem akar engem rossz kedvűen, nem akar a bajban és nem kíváncsi a gondjaimra. Ettől...féltem, amikor elmondtam neki a gyilkosságot, persze csak másodlagosan, mert nem tudtam, hogy ennyire önző. Nem fogad el velük, ahogy a szüleim sem és ezt...most nagyon nehéz felfogni. Egyszer már beleszédültem abba, hogy ugyanolyan, mint ők. Nem érzem azt, hogy képes lennék válaszolni, megszólalni, mondani rá valamit, talán egy utolsó haraggal még néhány szótag kibukna normálisan.
- Nem kértem...Te mondtad, hogy egy kapcsolat, barátság, a bajban is kitart a másik mellett, de megint másképp gondolod, te már nem fogadsz el így, neked ez már...
Ki is mondja, legyek másokkal, mert ő nem tesz azzá, van illusztráció is, nem bírom visszafogni, ez az egész megint annyira...elviselhetetlen, ugyan az a mellkasi nyomás, reménytelenségérzet, mintha folyton csak a víz alá nyomnám, felbukkanna, megenne vacsorára. Tehetetlenül pislogok az asztalra szemerkélő könnycseppjeim után. Pedig erre fel voltam készülve, hogy azt mondja majd...hagyjuk, nem mondott ezzel újat, hagyjuk, mert nem szeret, nem ismer így és nem kellenek neki a gondjaim.
- Nem voltál velem boldog soha, amióta visszatértem? Mindig csak nehézséget okoztam? Csak ezt látod, neked nem kellek ezekkel a nehézségekkel
Annyira hülye voltam, hogy elmondtam, hogy lehetek ilyen ostoba? Amikor a gyengeségeimről soha nem beszélek, ez alapszabály! Nem is fogok, most már nem fogok...
- Nem mondtam, hogy át kellett volna látni. Én csak azt akartam...hogy azt szeresd, aki most  vagyok.
Sírom el a mondat végét tehetetlenül. Utálom most magam, gyűlölöm ezért! Próbálom összeszedni magam, hevesen kaparom az arcom, deh...csak azt kívánom egyedül lehessek és pont ő jön azzal, hogy bezárkózom. Úgy nézek rá, mintha pofon ütött volna.
- Pont neked kurvára nincs jogod ehhez! Te voltál végig bezárkózva és bánom, hogy én nem, most nem érezném EZt
Üvöltök a képébe zokogva
//Reev soha nem mondta, hogy ő nem boldog Liával, a kari megint beképzel magának olyan dolgokat amik sosem hangzottak el//
Aztán ismét eldugom előle a tenyerembe az arcom. 
- Megint beképzelsz magadnak dolgokat, soha nem mondtam ilyet
Mondom tompán a tenyerembe. Már úgy unom, hogy folyton lekerülök a mélybe, hogy mindig lehet fokozni bassza meg, ha már jó, hirtelen jön valami, ami leránt arra a szintre, bárcsak lenne valami, egy szál füves cigi, esküszöm csak egy, vagy egyetlen darab nyugtató, valami pszichoszer, nem akarom ezt, menekülnék, folyton, de akármilyen Reev is vagyok, régi vagy új, ilyenkor mindig azt érzem, nem bírok szembenézni vele, hogy kell valami, ami megment, ami erőssé tesz, nem érzem magam annak, hiába jelentettem ki az előbb, ez mégis nagyon rossz, ugyan az, mint a szüleimnél, keserves küszködés, kértem Liát szépen, csúnyán, hogy a végén kiderüljön nem ezt akarta, nem engem.
- Mindenhogy...
Zihálom, már nem fontos, próbálok felállni, keresni valamit, elmenni, nem bírok itt ülni.
- Te hülye vagy, esküszöm hülye vagy, nem azért csináltam ezt az egészet, hogy közel kerüljünk? Hogy én nem hagyom? Amikor minden szart elmondtam, még az anorexiát is? Kurva életbe!
Arrébb rúgom a széket, lesz egy törött példány, megint ugyanaz a tehetetlenség, fájdalom baszki, értetlenség! Sebastiant tartottam csak meg, hálaég, milyen jól tettem!
- Azzal basztad el, hogy nem akartad, akarnod kellett volna, én is ezt akartam, tessék, kimondom, most már úgyis kurva mindegy, most mát úgyis szétbasztam magam totálisan előtted! Azt akartam, hogy lógj, hogy szeress, de olyannak fogadj el, amilyen vagyok! Ez fontos és te ezt nem tudod
Hisz most mondta, hogy a régit, meg a vidámat keresi, de teljesen felesleges, ha azt sem veszi észre, amikor vidám vagyok, vagy ha nem tartana ki mellettem, ha nem vagyok. Minden csak egy kibaszott színjáték lenne, titkokkal és régi Reevenekkel, nekem több kell, Felix óta sokkal több.
//ne mond? akkor érzed már milyen szar, ha a kari csak magában szenved és nem mondja ki? Veled mindig ez volt...//
Már az sem érdekel, hogy nem vagyunk rokonok, berontok a hálóba és bemászom az ágy alá, annak az aljára ragasztottam valamit, egy doboz xanaxot, reszkető kézzel letépem, mi lesz ha Felix megöl? De nem bírom...mi van, ha nem vagyok annyira erős, mint mondja? HIsz elrejtettem ezt. Így nem tud megölelni...és most nem is akarom. 
- Leszarom. Soha se lesz vér szerinti családom, de igaz nem ez a lényeg, teljesen más kellett... amit Sebastian csinált a vészerződéssel és Felix, hogy olyannak akartak, amilyen vagyok még akkor is, ha...
Forgatom a dobozt a kezeim között, még ha őrült is vagyok...
- Nem, ebben a percben nem, adj időt ennek. Magadnak...nekem ez kevés, nekem nem kell, hogy a régire gondolj, nekem az kell, hogy...így szeress. Mert most...most azt csinálod, mint ők, a szüleim. Ők ismertek...és olyannak utáltak, amilyen vagyok. Én...nem akarom ezt, ha így nem fogadsz el, nem akarom. Gondold át. Egyik percben azt mondod, hogy nem leszel velem, mert nem vagyok veled boldog, aztán meg akarsz ismerni és én csak úgy tudok boldog lenni, ha elfelejted az álarcot.
Nem, nem szoktam ennyire teátrális lenni... Talán még én sem felejtettem el...de ideje megszabadulni tőle, még ha bele is halok egy kicsit. Kinyitom az dobozt, a másik kezemmel az ablakot, felállok a párkányra, az egyik lábam beakasztom a radiátorcsőbe, máskülönben mélyen előrehajolok és nézem hogy a xanax életet, lazaságot, részegítő nyugalmat...hamis vidámságot adó darabkáit felkapja a szél és messzire sodorja. Viszi vele a könnyeim, a megbánásaim és a régi Reveent. Nehéz, meghalni mindig nehéz, de szükséges, kell az újjászületéshez.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Lia és Reev   Hétf. Ápr. 04 2016, 09:27

Ó, bárcsak...
Bárcsak visszaforgathatnám az idő kerekét. Oda, hogy sms-t ír nekem... Nem kelltt volna semmit csinálnom, csak örülni, hogy él! Hogy valóban él, nem csak vegetál, mint egy fikusz egy kórházi ágyon. K*rvára nem nézni hátra, hanem megfogni a kezét, és vinni magammal... Mindenhova. Elmesélni neki, mi történt azalatt az idő alatt, míg nem volt velem... Nem jó... Akkor is nyöszörögtem volna, mennyire hiányzott. Miért baj az, hogy hiányzott? Ebből indult ki minden. Ebből indult ki az is, csak a régi énjét szeretem... Mennyire félreért!
Úgy érzem magam, mintha hintára ültünk volna. Ellentétben a szamarat fogtam kötél nélkül játéktól, csak távolabb kerülünk egymástól, más ütemben lendülünk.
Ha megbántódik valamin, és visszaszól, azon én bántódok meg, és szólok rosszat. Az pedig újabb bántó megjegyzést szül... Borzasztó. Békülés helyett így összeveszni! Bár megfogadtam, nem teszek ilyet, időnként jobb, ha hallgatok. Mert a beszéddel csak rontok a helyzeten. Már megszólalni is félek.
- Te is tudod, hogy ez nem igaz!- mondom indulatosan. Hogy is mondhat ilyet, hogy nekem ő nem kell? Hogy nem voltam vele boldog soha? Hogy csak a nehézségeit látom?
Lehorgasztom a fejem. Ez olyan nehéz. Eltávolodtunk egymástól. Azt kívánom, bár sose ismertem volna őt régebben. Akkor legalább nem tudnám kihez hasonlítani. Tényleg, csak azt szeretném, aki most, nem jobban vagy nem kevésbé, mint egy másik énjét.
- Szeretlek, Reev- mndom, és kétségbeesett a hangom. Olyan nagyon elutasító! Ha ennyire akarja, hogy szeressem, miért ilyen hideg velem? Megmarja az arcát, könnyek folynak végig az arcán.
Ugyanazokat a dolgokat ismételgetjük: én arról igyekszem meggyőzni, most is szeretem, ő pedig arról, hogy úgy érzi, nekem csak a régi énje kell. Ezt a mondatot emelte kettőnk közé, és nincs hozzá módszerem, hogy eltüntssem azt.
- Ez igaz. Nekem is volna mit lebontani...- igaz. A falak. A mentségeim azonban megint olybá tűnnek, őt gyengítem velük. Azt jelenthetik, nem bíztam őbenne eléggé, nem bíztam az erejében, ergo... De ez nem igaz! Én nem fordultam el tőle, csak azért, mert nem mondhattam el neki minden bánatom! És akkor sem fordultam el, amikor megosztotta velem a sajátjait!
Ledermeszt, milyennek látom. Ugranék, hogy öleljem, de félek, majd megint inkább a cigire akarna rágyújtani.
// Nem mondta. Lia sem állítja, hogy mondtad. Utólag érzi úgy, hogy így van, mindazok fényében, amikről most vitatkoztok.//
Mindenhogy... - ismétlem halkan, csak ezt az egy szót, és érzem, éppen az ellenkező hatást értük el. A mindenhogytól még sosem voltunk ilyen távol.
Bólogatok. Hülye vagyok. Valóban, hülye vagyok, a félelmeimnek jobban hittem, mint az érzéseimben. Hagytam, hogy azok uralkodjanak felettem, hogy elszaladjak minden kihívás elől, attól tartva, nem győzhetek. Hát így se. Kib*szott vesztes vagyok, de így nem csak én. Magammal rántottam Reevent is. Úgy érzi, ez az ő kudarca, pedig csak az enyém. Egyedül, egyedül csak az enyém...
Túlságosan fáj, amikor az arcomba vágja az igazságot. Nem akartam... Megbénít, tagadnám, megint szaladnék előle. Fogok is, mert megfogalmazni sem tudom, magamnak se, miért. Mert inkább megfutamodtam, nem tudtam, nem akartam küzdeni, ez tökmindegy. Joggal hiheti, nem ért nekem annyit, hogy megtegyem érte. Miközben végig azt hittem, éppen így teszek vele jót.
// Tudod, ha idáig eljutunk; nemhogy most, talán sosem tudod meg, nem vagyunk rokonok. Akkor legalább abba az egy szálba kapaszkodnék még, mert hinném, létezik és tart. //
Felugrik, és repül egy szék, talán törik is. Talán arrébb is taszít (ha elfogadtzad, hgy korábban megöleltelek, vagy legalább a közeledben voltam, akkor most biztos útban voltam). Beront a hálóba (feltételezem, hogy oda, csak a zajokból ítélve), és beszél magában. (Hiszen nem vagyok ott)
Sebastian és Felix nevét hallom. Aztán megjelenik egy dobozzal. Ismerem azt a dobozt. Bázisterápiának hívjuk az SBO-n. Tudom, hogy nem sok esélyem van, és rövidre kell fognom. Reszketek, mint a kocsonya, de már talpon vagyok. Megpróbálok nyugalmat erőltetni magamra. Oké, kiabáltunk egymással. Oké, kijött a harag. Nyissun új lappal, kezdjünk úk életet...
Elutasít. Ráadásul a szüleihez hasonlít, akit szívből gyűlöl. Időt kér, magának és nekem. És kér még valami mást is: felejtsem el, aki régen volt. Igaza volt, erre, így, hirtelen, nem vagyok képes. Mintha elém tennék a kedvenc tortaszeletem, és azt mondanák, felejtsem el, milyen volt az íze. Ha nem is mindig sikerült tökéletesre, én mindig arra az ízre emlékszem. Mert... éppen azért szerettem meg. Reev arra kér, felejtsem el, hogyan szerettem őt. Nem akarom őt kitépni magamból.
Lassan hátrálok, ahogy kinytja az ablakot, de amikor fellép a párkányra, és kihajol, utána ugrok, belé kapaszkodok, és visszarántom. Ha elveszítjük az egyensúlyunkat, ismét a padlón kötünk kii, de nem emiatt sírunk. Újabb púp lesz a fejemen, de ki bánja, engem nem a púp érdekel. Az ürességtől félek, amit Reeve hiánya okozna.
- Nem... akarlak... elveszíteni- sírom a hátába, vállába, mit tudom én, melyik testrészét érem.

//Írhatsz zárót, vagy veheted ezt annak. Köszi //

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Lia és Reev   Kedd. Ápr. 05 2016, 21:35

Már nem tudom mi nem igaz? Amikor az imént azt mondta, neki túl sok, megterhelő, ha nehézségeim vannak? Sokkal jobban tetszett a látszólag gondtalan Reeven, még akkor is, ha csak megjátszotta, mert pont, hogy nem bírt szembenézni a problémáival. Igen, talán jobban hasonlított rá, mert ő sem bír, de egyszer mindenkinek a sarkára kell állnia...
Mondja, hogy nem igaz, de nem hiszek neki, hisz öt percre mást mondott és egy sima tagadás, nulla érv nélkül, hallgatással megspékelve már nem győz meg. Megint azt a bizonytalanságot érzem, csak most keserű, mély szomorúsággal, az a Lia, akit én Liának hittem nem volt ennyire önző, ő segíteni akart volna az összes nehézségemen, csak jobban szeretett volna miattuk, mert tudta volna, hogy sokkal jobban van rá...szükségem! Az hová tűnt? És akkor én vonjam kérdőre, hogy bocs, de félreismertelek? Hogy nekem is a kóma előtti Lia kell? De én, én sem akarok hamis ábrándokat keresni, szeretni, Sebastiannak volt igaza, úgy kell elfogadnom, amilyen, viszont a némasága nem megoldás és azt nem tudom. Ezt megmondtam, hogy ezt nem tudom.
Pedig megint ez van, nem szól, csak mondogatja, hogy szeret én pedig nézek rá, próbálok nem bőgni, letörlöm a könnyeket, szégyellem őket, megvetem miattuk magam.
Próbálom abbahagyni, nagyon próbálom, ő pedig egyetért mindennel, megint. Lebontani a falakat és hogy hülye, tehetetlenül meredek magam elé. Ez olyasmi, amin én nem változtathatok, hisz már próbáltam mindenhogyan...
Ráadásul ő azt mondja, neki a régi Reevenre van szüksége, akit, amit nem tudok és nem is akarhatok megadni neki, még akkor sem, ha szeretem. Nem hazudhatok magunknak, vele sem lenne tisztességes. Az egyik percben úgy érzem, nem bírom elviselni, ha nem térek vissza a boldog, gyógyszerek nyújtotta narkotikus öntudatlansághoz nemes egyszerűséggel beleőrülök, másrészt...
Együtt élek valakivel, vannak, akik tényleg Engem akarnak, még így, ezzel a xanaxos dobozzal a kezemben is.
Úgyhogy valahogyan összeszedem magam egy utolsó művelethez, bár szerintem nem fogja érteni, mit akarok, talán azt hiszi majd kiugrom az ablakon, megfordul a fejemben, milyen egyszerű és könnyű volna, fejjel a betonnak zuhanni, eltűnne minden rossz, szorító, akadályozható, elviselhetetlen érzés, aztán mégis elengedem egy részem, végleg...
Potyognak a gyógyszerek, könnyek, ő pedig visszahúz //kis userhatalom, mert most éppen nem akarok törött lábat XD// szerencsére még éppen kiakasztom a lábam és megtámaszkodom a nyitott ablakban, úgyhogy Lia rajtam csüng és csak akkor engedem el (az ablakot), amikor már nem bírom magunkat tartani, úgyhogy a földön térdelünk.
- Én is szeretlek Lia, de... a régi Reevent már elveszítetted, mert igazából sosem létezett. Kérlek gondolkodj egy kicsit, fel tudod-e fedezni a régi önfeledtséget, vagányságot, vagy bármit, amit szerettél...Bennem, vagy csak a depressziót látod, ami neked túl sok és ezzel te nem akarsz foglalkozni. Nekem az kell, hogy engem láss és olyannak, amilyen vagyok, lehet, hogy ez nehézséget jelent, de én meg nem egy önző Liát akarok és én sem csakis vidámat, hogy kiszórakozhassam magam vele, aztán ennyi, hiszen te éppen ezeket vágtad a fejemhez. Úgyhogy most menj el kérlek és gondolkodj el ezen, mert addig...én nem kötődhetek hozzád és szerethetlek ennyire, amíg te Engem utasítasz el.
Én jobban vagyok, ahogy lezuhantam a gyógyszerszemekkel...bár kómás, ami azt illeti, azt hiszem Felix megint nem a legjobb állapotban fog rám találni...
Lia meg gondolkodjon, az ajtót megtalálja, kitalál rajta, helyreteszi, nem tudom megcsinálni helyette, nem lehet. Nem engem szeret, de az álarcot neki is el kell engednie. Talán a sajátját is.
Én a szobámba vánszorgom, becsukom az ajtót és leheveredem az ágyra, mintha gyógyszer nélkül is elpillednék.

// köszi//

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Lia és Reev   Today at 08:59

Vissza az elejére Go down
 

Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Lia és Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Kerülőúton - Usui, Reev
» Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-