Megfogadtam, hogy kevesebbet fogok dolgozni, többet leszek otthon, főleg Ameliával. De sajnos mindegyik munkám szenvedélyem, a fordítást eléggé parkoló pályára tettem, a rádió is módosult mikor megkaptam a műsorvezetői állást, de a magándiákoktól nehezen szakadok el. Így történt akkor is, mikor egy Adam nevű (számomra még kamasz) felhívott, hogy vállalok-e még oktatást. Kicsit húzós most nekem minden, de szeretek tanítani, főleg hogy ilyenkor kötetlenül beszélgethetek franciául, így végig sem gondoltam teljesen, azt mondtam jöjjön nyugodtan, megbeszéltünk egy időpontot és megadtam a lakcímem. Hát ma van a találkozásunk napja, remélem idetalál. A többi diákom úgy is inkább délelőtt és kora délután jön, nem öt után.
A lakás maga tágas, a legtágasabb amit csak remélhettem, előttem valami festőé volt, aki műteremnek is használta. Amerikai konyhás, tehát mondhatni egybe a konyha és a nappali, utóbbi jó nagy, a falakon rengeteg könyvespolccal, amiken főleg könyvek, de hifi lejátszó és bakelit-lejátszó is kapott helyett. Van egy elektromos kandallóm, de első blikkre teljesen olyan mint az ódivatú, hagyományos. Előtte kellemesen puha, nagy fehér szőnyeg terül el, egy nagy fehér kanapé, előtte kis üveg dohányzóasztallal. Hátul rálátni a fürdőre, nyitva az ajtó is, meg a lakás másik végében a háló, közötte meg valami dolgozó/edző szoba féleség ajtó nélkül, így inkább valami beugrónak tűnik. Régimódi angolos hangulat uralkodik, bár már Amelia holmijai is helyet kapnak benne. Lényegében teljesen rend van, csak az asztalokon vannak össze-vissza könyvek elhányva, valami kaotikus rendet imitálva. Van amiről Amelia sem képes leszoktatni...
A polcokon inkább sci-fi, krimi és nyelvkönyvek vannak, rengeteg, mondhatni,hiszen szaknyelvi fordítást is vállalok. A könyveim fele francia, de vannak művészeti könyvek is: verses kötetek, szépirodalom, útikönyvek. Ezek kiegészültek Amelia könyveivel, szóval zsúfoltabbak a polcok, látszik még keressük a helyük.  
Zenék közül jóval nagyobb a választék, van itt minden, komolytól a könnyűig, azon belül poptól a rockig. Bakelitből inkább komoly zenéim vannak és Edith Piaf-om, szépen sorakozva az egyik sarokrészben.
Filmek vannak még itt, javarészt pár alap klasszikus, nem vagyok hatalmas filmnéző, ellenben drámám sok van a polcokon könyv formájában.
A kandalló fölött bekeretezve Van Gogh Csillagos éj című képe díszeleg. Van pár fénykép is, mindenféle híres épület előtt. Az egyik egy velem egykorúnak tűnő sráccal van, telibe vigyorgunk a kamerának a velencei Szent Márk bazilika előtt, másikon már négyen vagyunk, a szüleimmel a berlini Alexander téren, igaz, itt szerényen mosolygunk csak. Továbbá még egy amin Josh-sal és Callievel karácsonyozunk a jelmezekben, meg még pár kép a lány barátaimmal. Mütyürjeim nem nagyon vannak, inkább művirágok, amik élethűen ontják a kellemes zöld látványt. Imádom hogy sosem hervadnak el és még locsolni sem kell őket...
Én magam épp limonádét csinálok, hogy megkínálhassam ebben a melegben, rendes citromból mert nem vagyok a bolti lé híve. Egy kék ing van rajtam meg egy fehér vászonnadrág, a lábam mezítláb van. Nagy a tisztaság a földön, de erre majd a kedves vendég is rá fog jönni.
Az asztalra a konyhában kikészítettem mindent, ami kellhet, Amelia most épp dolgozik, mire hazaér a srác már messze jár majd, így nem fogják zavarni egymást.

//Leírtam a lakást ha nem gond //