Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Tavasztündér - Hinata és Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Tavasztündér - Hinata és Reev   Vas. Márc. 29 2015, 17:26


Végre tavasz van. Elég nyomasztó volt télen visszatérni a kómából egy unalmas, szürke, hó nélküli világba. Most már legalább nem fázom, ha egyszerűen magamra rántom a bőrkabátom. A lábam is javul, már nem kell bot a járáshoz, de még csálén megyek, mintha kő ment volna a cipőmbe, vagy részeg lennék egy kicsit. Az orvosok egész biztatóak, anyámék se csinálnak úgy, mintha holnap megint meghalnék. Szóval tavasz van, lassan itt az allergiaszezon, tele van mindkét kabátzsebem papír zsebkendőkkel. A nagy változások miatt, amik velem történtek, hogy megpróbálok egészségesen élni, már a cigi se nagyon kell, csak néha unalmamból tolom be a számba és sokszor egyszerűen csak szétrágom. Lehet Liz miatt, ha a lakótársam mégiscsak lány, megpróbálok rá tekintettel lenni. Egy kicsit. Meg az orvos mondta. Nagyon mondta.
Itt a városban nem sok zöld övezet van, kutatnom kellett a neten melyik a legzöldebb és a Hollenbeck park mellett döntöttem, ott van víz is, és nem akkora a nyüzsgés mint mondjuk a Gfriithben.
Kocsival jövök, a közelben parkolom le, a további utat cigiszálat rágva, sántikálva teszem meg. Az autó még mindig tök egyszerű, szürke, nagybácsis, vagy apukás, de hát ez van. Most nem sietek, elbámulom a környezetet. A pocsék albérlethez dukált a pocsék kilátás, kezdett idegesíteni, hogy mást sem látok, mint házakat. Hoztam tollat és Lionel egyik üres füzetét, mostanában ezekbe írom a dalszövegeket, de otthon sokszor nem megy a koncentráció, mindig szőke lányok tolakodnak az agyamba és hajszálakról kezdek el írni. Tuti ez is Liz hibája, csaj és vedlik, ráadásul még a borzalmas franciaóra emléke is élénken él bennem, ott is a szőke készítettek ki. Próbálom kiűzni a fejemből a nőket, az a „hallgatásos” szöveg volt az utolsó jól sikerült munkám, kéne valami…
És igen! Megpillantom az ihletet, egy félreeső helyen szőke, de kékes hajú ázsiai lányt! Így lesz a szám címe: Kékarany
Feladom a harcot a hajszálakkal. A visszatérő motívum pedig, hogy az arany hajszálakba hogyan vegyül kék, játszik el vele a szél, ez emlékeztet valamire, amit nem tudok megragadni, az emlék mindig elillan, blabla. Leülök a jelenség közelébe és gyorsan papírra vetem, közben futólag rá- rápillantok ihletért és málásig rágcsálom a meggyújtatlan cigi szálat. Gyorsan ki is köpöm, amikor már nem lehet megmenteni.
Hamar végzek, végülis csak egy oldal lesz és gyorsan írok (olvashatatlan fiúírással) Amint kész, felállok és a múzsám felé evickélek. Kicsit sántán, de ígérték elmúlik ez is, mozgatnom kell.
- Az olyan jelenségekért mint te érdemes kimozdulni.
Ülök le mellé halvány mosollyal.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Kogara Hinata
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 23
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 20

TémanyitásTéma: Re: Tavasztündér - Hinata és Reev   Vas. Márc. 29 2015, 19:19

Szeretem a tavaszt, a kedvenc évszakom a nyíló virágok, az éledező természet miatt. Ilyenkor már annyira hideg sincs, egyszóval minden tökéletes ahhoz, hogy sok időt töltsünk a szabadban. Vagyis... Egy olyan dolog van, amiért ellen tudnék állni annak, hogy kimerészkedjek a lakásból, az pedig az emberek. Biztos sokan vannak most az utcákon, parkokban, amit persze nem is csodálok. Na de mindegy, ha nem nézek, nem figyelek rájuk, ők sem foglalkoznak velem. Legalábbis nagyon remélem.
Pandás táskámba bepakolom a rajzcuccom, vagyis néhány ceruzát, és színesceruzát, meg egy kisebb fajta vázlatfüzetet is, és útnak indulok. A Hollenbeck park az úticélom, ugyanis ott nem szoktak olyan nagyon sokan lenni, tökéletes lesz számomra, és még a hely is gyönyörű. Már fejből tudom az útvonalat, hisz már évek óta itt élünk, és ide is sokat jövök, a természet közelsége valahogy megnyugtat, és egy csöppet jobban el tudom viselni az emberek közelségét. Vagyis a korombeliek közelségét, mert a nálam jóval idősebb emberek, és a kisgyerekek nem zavarnak, csak a velem egykorúakkal nem tudok sehogy összhangba kerülni, és ez... Ez egy kicsit zavar. Bár nem annyira, mint anyát. Nem is értem, hogy lehetek pont én az ő lánya, teljesen mások vagyunk, mint ég és föld, és néha már elgondolkozom azon, hogy nem is érdemel meg engem.
Törökülésben helyezkedem el a padomon - igen, az én padom, még akkor is, ha ez igazából nem igaz, de mindig itt szoktam ülni -, táskámból pedig kiveszem a vázlatfüzetet és egy ceruzát, majd néhány percnyi a semmibe bámulás után elkezdem rajzolni rajzolni a parkot, már amennyit látok belőle. Szokásomhoz híven nem figyelek a körülöttem mászkáló emberekre, így azt sem veszem észre, hogy valaki közelít felém, csak amikor már késő. Összerezzenek, ennek következtében pedig egy csúnya csíkot hagyok a papíron, aminek nem kéne ott lennie.
- Nenenee..! - mérgelődöm magamban, de talán épp elég hangosan ahhoz, hogy a srác is meghallja, aki... Aki csak úgy fogta magát, és leült mellém. Sicc innen...!
- Izé... Én... - Igen, végre eljut a tudatomig, a srác mondata, és érzem, hogy kezd vörösödni a fejem. Miért mond nekem ilyeneket egyáltalán? És minek ül le ide? Van máshol is hely még... Amint leül, én kicsit arrébb csúszok a padon, hogy a kellő távolságot azért megtartsuk egymás között.

_________________
 
nem vagyok több, mint bárki más.
Felejthető epizód, anyaghiba, apró hasadék a világ szövetén  
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Tavasztündér - Hinata és Reev   Kedd. Márc. 31 2015, 20:14

Az ihletadó fial lány mellé telepszem. Nem tudom belőni a korát, de fiatalabbnak nézem magamnál, az ázsiaiaknál sosem lehet megállapítani. Teljesen el vagyok bájolva, egyrészt már ritka soká ültem ezen a szövegen, másrészt, nem is tudom… szeretem a kéket. Pofátlanul belepillantok a rajzába is, de el vagyok foglalva a megszólításával és ajj. Elhúzom a szám, elrontja. Mindenesetre leülök és ülve nézek már oda, a rajzra, kicsit közelebb csúszva. Asszem én ijesztettem ennyire rá.
- Bocsánat, nem akartalak megijeszteni, ugye még lehet segíteni rajta. Radírral?
Kabátzsebeimbe túrok, de csak annyit érek el, hogy néhány zsebkendődarab kiesik belőle. Hogy is gondoltam, hogy radírt hordok a zsebemben… asszem zavarba jöttem. Gyorsan elhessegetem a kellemetlen gondolatot, mielőtt ez látványosan megnyilvánulna, vagy még inkább kiütközne és tovább trágyáznám papírzsebkendővel a talajt.
Rápislogok, megint túl rámenős vagyok – szólal meg a vészjelző, arrébb is ül a padon. Visszacsúszom egy sajátnak kinevezett térfélre.
- Nyugi, nem kell leesni, nem drogos hajléktalan vagyok csak…
Exdrogos , hehe…
- Megihlettél. Ahogy fújta a hajad a szél…
Meggyűröm a Lioneltől örökölt füzetet. Futó pillantást vetek rá, megint, aztán a rajzra, tök rosszul érzem magam, hogy miattam elcseszte.
- Szóval…amíg te a múzsám voltál én elrontottam valamit. Kárpótolhatlak?
Megfeledkezve magamról megint közelebb ülök. A végén tényleg a földön fog landolni... Igaz, most nem annyira mint az előbb, lehet, hogy félénk.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Kogara Hinata
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 23
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 20

TémanyitásTéma: Re: Tavasztündér - Hinata és Reev   Kedd. Ápr. 07 2015, 12:19

Miért, miért, miért...? Miért kellett ennek a srácnak pont erre a padra leülni, és pont velem társalgást kezdeményezni? Biztos van más lány is itt a parkban, az meg tuti biztos, hogy más pad is van. De nem, neki pont ide kellett jönnie, mert miért ne... A hab a tortán pedig az, hogy annyira belemerülök a rajzolásba, hogy észre sem veszem, csak amikor már késő, és elrontom a készülő rajzot.
- Nem... Semmi baj... - válaszolom hadarva, és kicsit talán halkan is, közben egy radír után kezdek kutatni a táskámban, amit csakhamar meg is találok. Elég csúnyán elrontottam, de egy jó minőségű radír ezt is helyre tudja olvasni. Én pedig nem használok ócska, rossz minőségű dolgokat.
Személyes tér. Ez az ember zavarja a személyes terem, ami engem egy picit idegesít. Arrébb is csúszom a padon, mire neki is leesik a tantusz, és ő is arrébb ül. Hál' Istennek...! Ha így folytatta volna, szerintem hamar a földön lyukadtam volna ki, bár ki tudja, lehet, hogy nemsokára ismét belép a személyes terembe. Következő mondata hallatán fülig elpirulok, hajam a fülem mögé tűröm, és még egy halvány mosoly is kiül az arcomra. Ilyet se sűrűn hall az ember, legalábbis én nem. Igazából nem is nagyon foglalkozom mostanában az ilyenekkel, meg amúgy semmi mással, se jóval se rosszal.
- Nem tudom... Nem, nem kell kárpótolnod... Ez csak e-egy kis se-semmiség. - Kárpótolni? És mégis mivel tudna kárpótolni? Szerintem semmivel, de nem is kell.
Ránézek a srácra, aki ismét túl közel került hozzám, így én is még egy picit arrébb csúszom, már teljesen a pad szélén vagyok. A végén még tényleg leesem.
- Meg... Megnézhetem a... a rajzot? - kérdezem, a füzetre pillantva, mert már kezd érdekelni, mégis miféle vers született az én ihletésemből.

_________________
 
nem vagyok több, mint bárki más.
Felejthető epizód, anyaghiba, apró hasadék a világ szövetén  
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Tavasztündér - Hinata és Reev   Szer. Ápr. 08 2015, 15:51

Nem nagyon hallom mit mond, de hunyorítok, koncentrálok, figyelek és összerakom: semmi baj! Ez lesz az. Biccentek, közben látom, előmatat egy radírt, az biztos megoldja.
Napirendre térek a dolog fölött, csak az feszélyez engem is, hogy olyan messzire húzódik tőlem. Biztos ijesztő, ha egy idegen fickó csak úgy leül egy idegen földről jött lány mellé, de az is lehet, hogy megizzadtam. Nem jellemző, de mi van, ha tényleg és büdös vagyok?
Nagy nehezen kinyögi, hogy nem kell kárpótolni, pedig szemlátomást eléggé ráijesztettem.
- Dehogynem!
Forgatom a fejem van-e a közelben fagylaltos, vattacukros… amikor kiszúrok egy üres csónakot a vízen.
- Elvinnélek csónakázni.
Mosolyodom el.
Nem csináltam még ilyet, de annyira nem lehet nehéz és romantikus  lelkületű lánykáknak biztos felemelő lehet.
Mielőtt közelebb ülnék megint, kérdez valamit, amitől én is összerezzenek és nem mozdulok, hanem elfelé dőlök tőle. Nem ijedek meg, csak meglepődöm. Nem nagyon mutattam még meg a dalszövegeim senkinek a bandán kívül. Ezt még nekik se fogom, biztos rásütnék, hogy nyálas.
- Nem rajz, dalszöveg. Az a címe, hogy Kékarany… Nem nagy durranás igazából.
Pillantok a gyűrött füzetre. Érzem magamon én is a zavart, akkor is, ha egyébként nem jellemző. Ezek a szövegek olyan belső dolgok, amiket nemhogy nem mutogatok, de amikről nem beszélek, mintha nem is léteznének.
- De a csónakban elolvashatod
Jut eszembe, hogy majd biztos visszakozni fog, így viszont már talán csábító az ajánlat? Bár nem hiszem, hogy az én szövegem bárkit is akkora lázba hozna, hogy beszálljon velem egy csónakba. Nem lehet tudni.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Kogara Hinata
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 23
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 20

TémanyitásTéma: Re: Tavasztündér - Hinata és Reev   Hétf. Ápr. 13 2015, 17:35

Miért is kéne engem kiengesztelni? Csak elrontottam a rajzot, amit amúgy ki lehet javítani, el lehet tüntetni a hibát elég egyszerűen, nina semmi szükség a kiengesztelésre, tök felesleges. Azonban ő szemmel láthatóan ragaszkodik hozzá, és nem hiszem, hogy olyan egyszerűen meg lehet őt győzni, biztos ő is olyan makacs ember, aki eltervez, meg akar csinálni valamit, akkor meg is teszi, még ha az teljesen felesleges is. Nem is értem az ilyen embereket, hogy ez nekik miért jó, de ha boldoggá teszik, akkor csinálják csak, nekem semmi beleszólásom nincs.
A következő mondatára felkapom a fejem, döbbenten, és talán egy picit ijedten nézek a srácra, majd szememmel megkeresem azt a bizonyos csónakot, amibe vele együtt kéne beszállnom, mert biztos vagyok benne, hogy talál valamilyen módot arra, hogy elvigyen csónakázni..
- De... Miért..? - kérdem halkan, közben gyorsan körbekémlelek, hátha találok valami jó kis menekülési utat, azonban nem találok egyet sem... Kezdenek elég sokan lenni, legalábbis a hangzavar nagyobb kint volt. Bár ez lehet, hogy csak annak a tinicsapatnak köszönhető, akik most haladnak el mellettünk hangosan beszélgetve, és nevetgélve.
Aztán a téma végre más mederben folyik tovább, aminek szerencsére semmi közé hozzám. Vagyis hogy annyiban igen, hogy én voltam az alkotójának a múzsája, valamilyen hihetetlen oknál fogva. És ezért gondolom jogosan kérem, hogy hadd nézzem meg. Ő viszont láthatóan kicsit megdöbbent a kérésem hallatán, biztos épp annyira nem számított erre a kérdésre, mint ahogy én őrá. Reméltem, hogy ezzel elfelejti az előbbi ajánlatát, de sajnos tévedtem...
- De... Ah... Re-re-re-rendben... - Istenem, hogy ezt milyen nehéz volt kinyögni... Szörnyű. De nincs más választásom, ha el szeretném olvasni azt a dalszöveget, már pedig én akarom. Visszagyömöszölöm a cuccaim a táskámba, majd felállok, s a cipőm orrát bámulva indulok el a csónak felé, persze csak azután, hogy ő is elindult.

_________________
 
nem vagyok több, mint bárki más.
Felejthető epizód, anyaghiba, apró hasadék a világ szövetén  
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Tavasztündér - Hinata és Reev   Csüt. Ápr. 16 2015, 21:38


A lány még mindig nagyon le van döbbenve, a mosolyom kicsit kínosba torzul. Ráadásul ilyen kérdést nem nagyon tettek még fel nekem, noha nagyon jó kérdés: miért?
Mert megláttam azt a csónakot és az első gondolatom az volt: meg kell fújni! Igazából, hogy fel kell gyújtani, de az ellen küzdöttem, a megfújás ellen már nem tudok. Egyedül viszont ki a tököm akar csónakázni? Ráadásul tényleg megihletett a lány, én viszont elcsesztem a rajzát, nem fer, valamivel kárpótolni szeretném és a csónakban ugyan hová menekülhetne előlem?
- Hát…gondoltam érdekes lenne elevezni vele valamerre. Biztos vannak benne evezők és talán látunk valami szépet út közben. Gondolom a természet illetőleg hat rád…
Pillantok rá. Rajzolás, művészet, csendes hely. De tévedhetek is.
- Ha már rád hoztam a frászt a fene nagy közvetlenségemmel.
Nevetek fel.
A dalszövegem elkérése ledöbbent, de végülis alkuképesnek bizonyul. Rámosolygom, biccentek, tudom, hogy ez a japánoknál amolyan „beleegyező szokás” épp csak nem nyögök hozzá. Valahogy olyan hülyén érezném magam, ha nyögnöm kéne…
Felállok és elindulok a csónak felé, ő aranyosan követ. Mintha valami kitalált figura lenne, hihetetlen.
A csónak mélán ring a tavon, ki van kötve, talán elment kajálni a tulajdonosa,  pénzért néha körbecsónakáztatja a turistákat, merthogy van benne evező. Nos, ebben az esetben az illető szív egy kicsit, miközben mi nagyon jól járunk.  Megragadom a kötelet és közelebb húzom, hogy a lány be tudjon szállni.
- Még nem is tudom a neved… Én Reeven vagyok. Segítsek?
Mármint beszállni a csónakba. Arra tippelek kapok egy istenes nemet, de azért próbálkozom, jobbom azonnal lendül és besegítem a csónakba, ha igényli. Ha nem, akkor megvárom, amíg rendesen elhelyezkedik benne és eloldom a kötelet. Igazából előző esetben is ez van, csak akkor pluszban még segítek is. Nagy erőt fejtek ki, sietve, hátha valaki meglátja mit művelek, vagy visszajön a tulaj, ne adj isten valami közteres. Az adrenalin mindig nagyobb löketet ad, így sikerül az eloldozás és én is be tudok pattanni mellé. Felveszem az evezőket, legalábbis egyelőre az egyiket és ellököm magunkat a parttól. Nincs más választásom, oda kell adnom a füzetet. Egy pár firka és helyesbítés mellett…ott a szöveg.

Kékarany

Tószín tincsekkel játszik a szellő
Borzolgatja kékarany haját a lánynak
Mintha vízre napsugár sütne
S elmémbe visszaköszönne
Az aranytincsűek elveszett emléke


Mintha álmodnám azt a volt életet
Mintha álmodnám az aranyat és kéket
Mintha álmodnám a tegnapok sorát
A folyton tovatűnő szőke emléket

Nem tudom kik, vagy mik voltak
Léteztek? Meghaltak?
Szőkék és őszinték?
Becsaptak, hazudtak?
Mintha álmodnám azt a volt életet
Mintha álmodnám az aranyat és kéket
Mintha álmodnám a tegnapok sorát
A folyton tovatűnő szőke emléket

Nem látok át a kékarany tincsek fátylán
Sziporkáznak előttem mélán
Mint szellők és tavak kincsei
Miket emberi szem csak ritkán lát
És soha nem érinthet
Mintha álmodnám azt a volt életet
Mintha álmodnám az aranyat és kéket
Mintha álmodnám a tegnapok sorát
A folyton tovatűnő szőke emléket

// én írtam, de elég gyorsan, szóval nem olyan jó, de tegyük fel…hogy angolul jobban hangzik XD//

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Kogara Hinata
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 23
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 20

TémanyitásTéma: Re: Tavasztündér - Hinata és Reev   Csüt. Ápr. 23 2015, 18:24

Egyik szemöldököm felszökik, mikor meghallom a válaszát a rövidke, de annál fontosabb kérdésemre. Egy csónakban nem tudok tőle nagyon eltávolodni, és még csak el sem tudok menekülni, ha úgy érezném, ebből elegem van, és el akarok tűnni. Max ha kiúsznék, csakhogy itt a másik bökkenő az, hogy nem igazán tudok úszni. Régen tanulgattam, meg próbáltam úszni, de az nem volt úszásnak nevezhető produkció, csak valami ahhoz hasonló, majdnem vízbe fulladós jelenet. Azóta nem is igazán mentem mély vízbe, max derékig érőbe, már amikor muszáj volt strandra menni a családdal. De akkor is inkább a parton, vagy a medence mellett ültem, és olvastam valami jó könyvet.
Na de most? Most még egy jó könyv sincs nálam, emellett ez a srác tuti szóval fog tartani, és akkor tényleg beszélgetnem kell. Bár lehet, hogy így látni fogunk olyat, amit innen, a partról nem igazán lehet észrevenni, és az nagyon jó lenne. Főképp ha valami szép, vagy cuki dolog lenne. Végül csak sikerül rábeszélnie, hogy menjek vele csónakázni, persze csak a dalszöveg miatt mentem bele. Úrrá lett rajtam a kíváncsiság, hogy vajon miféle dalszöveget írt, ami rólam jutott az eszébe, és csak akkor hajlandó megmutatni, ha vele tartok. Persze az is lehet, sőt tuti, hogy meg fogom bánni, hogy belementem, de ezen még kár gondolkozni, majd akkor, ha megtörténik a baj. Mondjuk akkor már késő lesz. Közben elindulunk a csónak felé, ő megy elől, én pedig követem. Addig nem is indultam volna el, míg ő sem, nem szeretek valaki előtt menni. Mármint úgy értem, hogy akkor nem, ha tudom, hogy az illetővel ugyanoda tartunk, mert akkor hajlamos vagyok mindenféle butaságra gondolni, amitől csak még idegesebb leszek, ezért mindig előre engedem őket, ahogy most is.
- Hinata. - Árulom el a nevem én is, majd csak megrázom a fejem, mikor megkérdi, segítsen-e beszállni. Egyedül próbálkozom meg a művelettel, végül azonban mégis csak belekapaszkodom a kezébe, nehogy beleessek a vízbe az utolsó pillanatban. Na ennyit arról, hogy nem kell segítség. Idegesen pillantok az egyre távolodó part felé, mintha soha nem érintené többet a lábam a talajt, majd figyelmem a füzetre terelődik, figyelmesen olvasom a sorokat, amiket én ihlettem. Hű hát ez... Nahát!
- Ez... Tetszik. Jó... Jó lett. Ügyes vagy. - még egy halovány félmosoly is megjelenik az arcomon, ami azért már haladás, de ne bízzuk el magunkat. Nem biztos, hogy ez a mosoly, ami a jelenlegi higgadtság jele, sokáig ott is marad.

_________________
 
nem vagyok több, mint bárki más.
Felejthető epizód, anyaghiba, apró hasadék a világ szövetén  
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Tavasztündér - Hinata és Reev   Hétf. Ápr. 27 2015, 14:15

Úgy tűnik hatnak rá az érveim, vagy csak a dalszövegre ennyire kíváncsi. Hát jó…megmutatom neki, kompromisszumos megoldás. A csónaknál a nevét is megtudom, felderül az arcom, mert ez nagyon szép név.
- Gyönyörű, jelent valamit japánul?
Nekem csak ismerős és tudom, hogy néhány névnek van jelentése is. Úgy tűnik igényli a segítséget, óvatosan megfogom a kezét és besegítem a csónakba. Lassú és megnyugtató tempóban, el ne essen, vagy bármi ilyesmi, nagyon törékenynek tűnik. A japánok különben is babaszerűek, a férfiakról nemtok nyilatkozni, csak a szumósokat vágom, azokra ez nem igaz. Ha már bent van a csónakban én is bepattanok mellé, ellököm magunkat, vetek rá egy biztató mosolyt, s már szeljük is a vizet. A füzetet neki adom, majd zavartan kezdem el keresni az evezőket. Nem nagyon mutogatom a szövegeim csak úgy, lehet, hogy rossz és… észre sem veszem, hogy zavarban vagyok. Merthogy nem jellemző, de az sem, hogy csak úgy megmutassam a dalszövegeim. Betépve, a bandával más volt, ez most…megint egy különleges eset. Amíg ő olvas, megpróbálom kitalálni hogy kell evezni, nem lehet olyan nehéz. Megfogom a lapátokat és belerakom abba a kampószerű izébe, ami kitüremkedik rajta. Ettől kicsit himbálózik a csónak. Az egyik meg is van, akkor kicsit megtorpanok, mert a szövegem végére ér.
- Tényleg? Hát…köszi, bocs a himbálózásért, esetleg kapaszkodj. Szerintem a másikat is bele kéne tenni.
Megemelem azt is, a csónak valóban össze-vissza ring, de hát ülve csinálom én is, ő meg gondolom kapaszkodik.
Amint ennek végre rásandítok nem-e lett folyami beteg. Megragadom a lapátokat, végre jó helyen és teszek néhány evezőcsapást.
- Ez fura, szólj, ha ki akarod próbálni.
Érdekes érzés, egyelőre élvezem, szinte érzete van annak, ahogy a lapát a vízfelszínt súrolja, király. Közben a közeg is kellemes, itt több madarat hallani, haladunk szépen a part mentén, mégis elég messze tőle, inkább közép tájt. Megfontolt vagyok, nehogy a partról beugorjon az ipse, akié a csónak.
- Hát…szóval majd megzenésítem és lesz egy kékarany dalod, ha ne adj isten híres lenne és hallanád a rádióban…
Kacsintok rá félmosollyal. Ha megtehetném neki ajánlanám.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Kogara Hinata
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 23
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 20

TémanyitásTéma: Re: Tavasztündér - Hinata és Reev   Hétf. Máj. 04 2015, 15:20

Ha az érvei nem is, a kíváncsiság nagyon is hat rám. Ezért is egyezem bele, hogy elkösse azt a csónakot, és elvigyen egy "körre". Cserébe pedig elolvashatom a dalszöveget, amit az imént ír. Így mindenki jól jár, nem? Hát én mondjuk annyira nem, mert vele leszek összezárva, és mivel nem szeretnék a vízbe fulladni, így ezt a kis időt muszáj lesz kibírnom.
- Na-nap... A jel-jelentése napos terület. - ami azért vicces, mert egy apró napos területről az embernek valami cuki, és vidám dolog jut az eszébe, ami én általában nem vagyok. Na de mindegy is, a nevemet csak nem változtathatom meg. Vagyis de, ha mondjuk el akarok tűnni innen, és új életet kezdeni máshol, de azt én nem akarom. Még... A japán nevek meg... Hát azoknak pedig kivétel nélkül van jelentésük, és a szülők általában jelentés alapján választanak nevet. Csak hát van amikor a jelentés nem passzol a tulajdonoshoz, de mindegy is. Végül is nem tudhatják a szülők, hogy milyen lesz a gyerekük idősebb korukban. Ez van, ezt kell elfogadni.
Noha nem akartam, hogy segítsen, mert azt hittem egyedül is meg tudom oldani a beszállást, végül mégis csak megkapaszkodom a kezében, míg nem sikerül biztonságosan leülnöm a csónakban. Egy kósza pillantást vetek a távolodó part felé, amitől azért annyira nagyon nem távolodunk el, de épp eléggé ahhoz, hogy ne tudjak innen szabadulni. Akarom mondani ahhoz, hogy az elcsórt csónak tulajdonosa ne tudjon beugrani, ha észrevenne esetleg minket.
- Tényleg... És... már kapaszkodom. - az utolsó mondatot csak halkan jegyzem meg. Már akkor automatikusan elkezdtem kapaszkodni az egyik kezemmel a csónakba, mikor az először elkezdett himbálózni, és most már a másik kezemmel is szinte már görcsösen fogom, hogy még véletlenül se akarjak kiesni.
- Nem... Nem akarom. Evezz csak te... - Nekem még fel sem tűnik, de hangom egy árnyalattal nyugodtabb, és már nem is dadogok. Kicsit tényleg megnyugodtam már, de azért még mindig szinte percenként nézek a part felé.
- Nem nagyon szoktam rádiót hallgatni. De ha... ha híres lesz a dalod, akkor... akkor talán... - húzódik egy picit szélesebb mosolyra a szám. Lesz egy dalom. Hát ez olyan egy hogy fuuh... Szavakat sem találok rá, és komolyan el sem akarom hinni. Ez nem igaz. Mondjuk lehet, hogy nem lesz híres a dal, de akkor is. Egy dal, amit én ihlettem? Na ne!

_________________
 
nem vagyok több, mint bárki más.
Felejthető epizód, anyaghiba, apró hasadék a világ szövetén  
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Tavasztündér - Hinata és Reev   Szer. Máj. 06 2015, 16:46

Nem szoktam learanyosozni a dolgokat, főleg a c betűs szót kerülöm (cuki) de Hinatánál nehéz nem gondolni erre. Szélesem mosolygom a napon. Látszik, nem vágom a csajt, mert kijelentem.
- Illik hozzád. Napos terület vagy.
Nekem feldobta a napom, volt értelme elkötni egy csónakot, megírni egy dalt.
- Hát az én nevem nemtom mit jelent.
Biztos valami baromságot. Besegítem Hinatát óvatosan a csónakba, szűz vagyok a terepen, látszik, arra is csak időközben jövök rá, hogy hatásosabb lenne két evezőt használni a művelethez. Mialatt kihalászom őket, berakom a tartó kütyübe a csónak is ring össze-vissza, Hinata kapaszkodik, legalábbis nagyon halkan mond valamit, amire most nem tudok figyelni, de nem úgy tűnik, mint aki ki akarna zuhanni. Vacillálok a lapátokkal, de aztán már jó, maga az érzés is, siklani a vízen, olyan mint a számítógépes játékoknál, élvezetes, amikor a te kezedben van az irányítás. Bár Hinata törékeny lány, neki biztos nehéz lenne tartani, nem olyan könnyű megtolni a csónakot előre.
- Bízd csak ide, ha rajtam múlik, nem fulladunk meg.
Húzom ki magam vigyorogva, pont kicsit félre tolom az egyik lapátot és megbiccen a csónak, de nem vészesen.
- Gyakran jársz ide? Gondolom jobban szereted a természetet mint a nyüzsgést.
Mintha nyugodtabb lenne, egy percre még attól tartottam sikítva könyörögni kezd, hogy evezzünk ki, gyakran nézi a partot.
- Amúgy én se sűrűn… Nah, ezért már megéri híressé tenni.
Akkor viszont teszek róla, úgy tűnik Hinatát feldobja. Max. eladom a szöveget valami bandának, ha nem is én adnám elő feltétlen. Bár szerveződik a zenekar, de szerintem jó ideig maradunk a garázs szinten.
- Melyik suliba jársz?
Mert eszembe jut, ha sulirádióban játszanák kénytelen lenne hallgatni, hacsak nem fülessel mászkál.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Tavasztündér - Hinata és Reev   Today at 23:15

Vissza az elejére Go down
 

Tavasztündér - Hinata és Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Kerülőúton - Usui, Reev
» Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-