Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Quentin Collins
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Megint mi (Lacey - Reev)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Megint mi (Lacey - Reev)   Szomb. Ápr. 18 2015, 22:21


Este van, este van, ki-ki nyugalomban. Sosem voltam jó alvó, lehet ez is attól van, hogy olyan életet éltem amilyet. Már-már gáznak érzek mindent erre fogni. A lényeg, hogy nem tudok aludni és az utcán kóválygom pofámban a cigimmel. A lábam már egész jó, csak kicsit venni észre, hogy sántítok, mondjuk futás közben, még mindig nem bírok annyit és úgy rohanni mint régen. A séta pl jót tesz neki és az idegeimnek, merthogy néha szellőztetni kell a fejem a sulitól, anyáméktól, az elbűvölő szobatársamtól (bármennyire is kedvelem) a rengeteg dalszövegtől és dallamtól, meg a melótól, amin folyamatosan agyalok. Kéne valami tanácsadás, mert fingom nincs hogy kell dolgozni, hogy kezdjek egyáltalán neki? Aztán anyáméknál is be kell vágódnom megint a nagyratörő eszméimmel, jó fiú leszek, csak adjanak tőkét. Egyelőre tartom magam, mióta felébredtem még csak rendőrségen sem voltam. Igaz, lezuhantam egy hőlégballonnal és kifosztottam egy hullát puszta szívjóságból, de ez nem stikli, akkor ezt kellett és kész. Befordulok egy elhagyatottabb játszótérre, ahol egész fura konstrukciók vannak. Vágok egy wtf fejet, hogy ide milyen beteg állatok hordhatnak gyereket, aztán ráállok egy mérleghintára. Kifújom a füstöt, nézem, hogy terjengve szállong a levegőben, aztán szerte foszlik. Kéne valami izgalom… Unottan ráállok a hinta egyik végére, úgyhogy csattan egyet, aztán visszahelyezem a súlyt a másikra, hogy ott is becsapódjon. Sehol senki, akibe érdemes lenne belekötni, hogy mit csinál egy játszótér területén. Mert tuti ide járnak szipuzni, vagy füvezni, én is ide jönnék. Nem arról van szó, hogy önjelölt hősnek álltam, csak néha kell az adrenalin és ahhoz nem árt néhány jó indok, hiszen szeretném azt hinni, megváltoztam. És valamennyire tényleg, de vannak dolgok, amiket képtelen vagyok elhagyni.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Lacey Howard
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : Basszus gitáros
Hozzászólások száma : 113

TémanyitásTéma: Re: Megint mi (Lacey - Reev)   Szomb. Ápr. 18 2015, 22:57

Ma éjjel is járja az éjszakát. Egy üveg pia van a kezében, és időnként, ha úgy érzi, hogy nem bírja elviselni tovább a hülye embereket és ezt az egész életet, akkor alaposan meghúzza. A whiskey jó, a whiskey a barátja. Ahogy issza, marja a torkát, bántja a gyomrát, mégis egyre kevésbé fáj már bármi. Egyre tompább, bár jól edzett mája miatt még nem részeg, csupán kicsit spicces. Jól érzi magát, elég jól ahhoz, hogy nekivágjon az éjszakának és jöjjön a csodás ötlet: el kell menni egy játszótérre. Hátha talál ott valami érdekeset, meg gyerekkorában amúgy sem sokat hozták le ilyen helyekre, hát most bepótolja.
Azt tervezte, hogy egyedül lesz, először nem is tűnik fel neki Reeven alakja, de aztán hallja a hinta csattanását és összerezzen. Figyeli az alakot, hunyorogva közelít, de egy jó ideig nem ismeri meg. Már éppen odaszólna neki valami durvát, csak hogy belé köthessen, amikor belé hasít a felismerés és szélesen elvigyorodik.
- Reeven, te senkiházi, mikor tervezted elém dugni a pofád, mi?! - Cseszi le egyből mérges, felháborodott hangon, de mégis örül neki, hogy látja. Na, a felejtés állapotába még abszolút nem ért el, nagyon is emlékszik a srácra. Régebben volt vele egy-két balhéja, szeretett vele bandázni, jókat drogoztak együtt, igazi romantikus egy kapcsolat volt. Csakhogy azóta... Reeven sehol.
- Egy csomó üzenetet hagytam, te meg b*sztál se válaszolni, mikor terveztél felkeresni, hogy itt van LA-ben, te p*csfej? - Ez már sokkal kevésbé felháborodott, inkább nemtörődöm, érdeklődő, hogy amúgy, mikor állt szándékában. Mégis csendesen feszült, ami nála sokkal, de sokkal rosszabb, mintha őrjöngene. Zöldeskék tekintete villan a fiún, ahogy még közelebb merészkedik hozzá, egy pillanatra nem az igazi az egyensúlya, megkapaszkodik a lábában, hiszen még mindig magasabban van, mint ő.
- Adj a cigidből. - Követel máris, mint egy igazi, régi, kedves ismerős. Csupán egy picit van csak szétcsúszva.

_________________
Just surrender,
and remember what
You've done to me

♩ ♫ ♩ ♪ ♬
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Megint mi (Lacey - Reev)   Szomb. Ápr. 18 2015, 23:34


A füstfelhő kósza terjedését figyelem, ahogy mintázatot alkot a csillagos boltozaton. Ekkor hallom meg a fura, közeledő, de rendszertelen léptek zaját. Hátralesek, valami részeg liba, sajnos nő, nem köthetek bele. Az elveim ugye, a féltve őrzött kicsi elvecskék. Meg most egy nővel tényleg mit kezdenék, hol lenne a kihívás? Viszont sejtem, hogy mivel közel s távol senki élő ember nincs, hozzám fog odajönni. Áh basszus, ha szép, akkor üsse kő, hazaviszem. Megfordulok, s már épp megállapítanám, hogy bizony megér egy misét, mikor megingok a hintán. Azt mondta Reeven? Hirtelen és úgy fagyok le mint Tessnél, noha Tessnél volt hülye, rossz, negatív előérzetem, nála nincs, viszont rá ugyanúgy nem emlékszem, mint a másik lányra. Sok lány volt, sok pia, sokféle drog.
- Hát tudod…jöttem volna. Csak épp nem vágom ki vagy.
Pislogok rá kicsikét pofátlanul, basszus szinte meg sem lepődöm annyira, hogy jé még egy ember a múltból. Szóval nem annyira, hogy lezúgjak a hintáról, de azért mégis lever a víz.
Basszus…őt se hívtam vissza? Nem hiszem, hogy direkt, tököm se tudja, alig voltam józan. Szerintem nem hatja meg, ha sajnálkozó arcot vágok, de azért megpróbálkozom vele.
- Tudod, hogy mindig be voltam állva, azt se tudtam melyik városban vagyok. Amikor meg visszajöttem balesetem volt. Vagyis basszus, mit szépítsem, nem baleset, túladagoltam.
Egyrészt részeg, másrészt pont az a kategória, akivel tuti biztos, hogy lógtam akkoriban, vagyis ismer, így nem kell lefutnom a felesleges kendőző köröket. Belenézek a szemeibe, hm…tetszenek, de mintha nem állna egészen biztos lábakon. Megpróbálom elkapni a karját, s ha hagyja, mert még egy mozdulat és magára ránt, viszont, ha nem tépi ki magát a fogásomból, megpróbálom finoman felhúzni magam mellé. Megtámasztom a lábam, valamennyire stabil, jöhet. Ha akar és kér a cigimből tényleg.
- Hogyne, csak sima. Már nem füvezem.
Pedig neki adnék egy shotot. Szóval, ha hajlandó, akkor óvatosan felsegítem magam mellé és hogy tartsam, átkarolom a derekát. Nem hiszem, hogy képes lenne egyedül egyensúlyozni. Ha fogom, akkor pedig a nyakam előrébb nyomva és a cigit kissé kitolva jelzem, hogy vegye csak el.
- Te is adsz a piádból?
Nem kéne, egy kortytól is kikészülnék, a szervezetem teljesen tropára ment, de kockázatok nélkül nem nagyon érne semmit ez az élet. Pedig ma én fogok rá vigyázni, ez biztos. Akkor is, ha abszolút nem tudom hová tenni. Viszont úgy tűnik nála csak annyi bűnöm van, hogy nem kerestem.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Lacey Howard
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : Basszus gitáros
Hozzászólások száma : 113

TémanyitásTéma: Re: Megint mi (Lacey - Reev)   Vas. Ápr. 19 2015, 00:02

- Chh, jó trükk. - Állapítja meg fintorogva. Persze, megérti, ha nincs kedve hozzá, nem valami király társaság, főleg akkor nem, ha a másik józan. Bár arra elég kevés esélyt lát, hiszen Reevenről van szó. Csak le akarja rázni, azt megmondhatja a szemébe, az őszinteséget mindig sokkal jobban kedvelte, mint a kedves bájolgást. Laceyvel bármi sokkal jobban összeegyeztethető, mint a kedves bájolgás. De Reeven elég értetlenül pislog rá, őszintének tűnik... bár nem, nem bízik most a saját ítélőképességében. Ahhoz még túlságosan él benne a józan énje.
De aztán amikor meghallja a magyarázkodást, már alapból fura, a történettől azonban kissé elkerekednek a szemei, majd hümmögve gondolkozik el.
- Akkor lehet, hogy be vagyok állva és most csak ideképzellek? - Kérdezi végül elgondolkozva. Végül is, itt van Reeven, aki mégsem teljesen az a Reeven, aki az emlékeiben él. De végül megvonja a vállát lazán, egye fene, egy flashnek elmegy.
Közelebb botorkál, de már nem teljesen biztos az egyensúlyában. De Reeven (vagy a látomás) megfogja a karját, pontosabban a könyökét és felhúzza magához. Ha józan lenne, valószínűleg ezen a ponton könyökölné orrba, oldalba, tetszés szerint és küldené el melegebb éghajlatra, hogy hagyja békén. Így viszont, ügyes kislányként hagyja magát, majd követel magának egy kicsit a cigijéből.
- Kár... - Sóhajtja végül. Azért reménykedett abban, hogy az nem csak egy sima cigi. Most szívesen elszívna egyet és elrepülne egy másik dimenzióba, mondjuk olyanba, ahol egy boldog, szép életet él. De - minő fájdalom! - ma sajnos nem Reeven lesz az Álomhajó. Legalább a derekát karolja, hogy ne essen le, meg a cigit is nyújtja, ő pedig rákoncentrál kicsit a mozdulatra, de el tudja venni egyensúlyvesztés nélkül. Így is jó lesz, majd talán tovább tompítja kicsit, beleszív egyet, aztán a fiú arcába fújja a füstöt, hogy egy kicsit azért mégis szenvedjen, ha már nem tudja most ellátni a baját.
- Nesze! - Nyújtja oda az üveget, úgy érzi, mára elég volt neki. Ha igazán be lenne rúgva, valószínűleg egyhamar érzelmesre inná magát, az pedig nem fordulhat vele elő többet. Amíg Reevenre bízza a kicsikéjét, addig megtalálja a bátorságát, kicsit kibontakozik az öleléséből, inkább csak fogja a karját mankóként és pár, meglepően biztos lépést tesz a mérleghinta másik felének irányába.
- Lacey vagyok. - Mondja azért végül, magához képest elég halkan és kevésbé harsányan. Talán mégis hinnie kéne a srácnak, hogy nem csak bunkóságból felejtette el a nevét, meg mindent róla. Amikor legutóbb látta még abszolút emlékezett rá, annyira csak nem épült le ennyi idő alatt...

_________________
Just surrender,
and remember what
You've done to me

♩ ♫ ♩ ♪ ♬
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Megint mi (Lacey - Reev)   Vas. Ápr. 19 2015, 01:09


Kicsit elhúzott szájjal rázom meg a fejem, hogy nem trükk, nem vágom ki ő. A látomáson felröhögök, sunyin hunyorítok
- Nincs kizárva. De ez azt jelenti álmodban rám vágysz?
Kötekszem kicsit, vigyorgom, eszem ágában sincs a biztos talajra terelni, legalábbis egyelőre. Inkább megfogom és felhúzom magam mellé, ismerős érzés fog el, mintha már érintettem volna így, de csak az érzés van meg, arról még mindig halvány fogalmam sincs ki ő.
Felhúzom szépen magam mellé és biztonságban megtartom, csak mosolygom azon, hogy nincs nálam füves cigi, beledöglenék, szóval arra odafigyelek. Állítólag és az orvosok szerint. De legalább tudom mit csináljak majd, ha egyszer tényleg meg akarok halni. Lehet neki szólnék, biztos jó társaság volt, lesz is, lenne is, meg most is ki tudunk egymásból hozni valamit. A füstöt az arcomba fújja, nem bánom, szeretem a nikotin bűzét, bár kicsit kellemetlen, nem látszik rajtam, hogy szenvednék. Nagy előnyöm, hogy nem szokott látszani, most még a szám is kitátom, hogy nyeljem a füstöt.
- Jót tesz a tüdőnek
Kacsintok rá.
Kapok egy üveget, kicsit meglötyögtetem, aztán meghúzom. Azért lesz necces, mert a szervezetemben alig van valami, ami felszívja, a kóma és előtte a durva drogok annyira tönkretették, hogy nem szabad ennem, illetve nagyon fokozatosan kell hozzászoktatni a szervezetem a szilárd ételek gondolatához. Ki is ráz a hideg, össze is fanyalodom, mikor meghúzom, sőt belenyögök, mint akinek ez erős volt. Neki nem kell, elsétál a hinta végére én meg a piával egyensúlyozom, aztán elindulok felé. Lacey, egészen egyedi név
- Figyelj, tudom, hogy kifogásnak hangzik, de tényleg túllőttem a célon, mármint szó szerint. Majdnem megdöglöttem, aztán valamiért mégsem, jött a kóma, amnézia, még mindig sántítok egy kicsit. Pont azok a dolgok maradtak ki, amiket beszívva, bedrogozva csináltam. Azok az emberek. De kárpótollak. Hm? Miénk az egész éjszaka, az egész játszótér, vedd úgy, hogy mára elraboltalak.
Szerintem most nagyjából odaérek hozzá és ha engedi és háttal van nekem, átkarolom a nyakát. Közben mellékesen még egyszer meghúzom az ajándék piát, máris beindul a rezgés, elég erős bakker.
- Megígérem, hogy nagyon jól fogsz szórakozni, mintha el sem mentem volna. Nekem pedig újra eszembe jutsz. Vagy nem.
Ez is benne van a pakliban.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Lacey Howard
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : Basszus gitáros
Hozzászólások száma : 113

TémanyitásTéma: Re: Megint mi (Lacey - Reev)   Vas. Ápr. 19 2015, 01:55

Kell neki egy iszonyatosan picike pillanat, amíg leesik neki, hogy mit mond. Nincs kizárva? Azért nem ártana tudni, a valóságban jár-e éppen, mert akkor annak függvényében csinál hülyeségeket. Viszont a második mondaton kénytelen elvigyorodni.
- Annyira azért biztosan nem vagyok beszívva. - Válaszolja gúnyos vigyorral az ajkain, ez a flash tényleg hasonlít az eredeti Reevenhez. Pont olyan szemtelen, mint régen, de nem az elviselhetetlen, inkább a vonzó fajta. Nagyon éles emlékei lehetnek, ha ilyet produkál az agya. Bár az előbb még hinni akart neki, nem?
- Épp ideje egy kis életet lehelni beléd, ha már elpatkoltál. - Mondja végül, miután a kifújt füstöt Reeven magába szívta, de aztán úgy dönt, összeszedi magát és egyensúlyozik kicsit. Még saját magát is meglepi azzal, hogy eljut az egyik végéhez, csak egy kis türelem kell hozzá. Még be is mutatkozik, ha már ez a fiú nem ismeri őt. Illetve, a sztorija szerint nem emlékszik rá.
- Az a gond, ha flash lennél, előbb hinnék neked. - Neveti el magát kicsit a helyzet iróniáján, majd vigyorog. - Jó, tegyük fel, hogy hiszek neked. - Adja meg magát egy bizonyos szinten, pont annyira, ahonnan még játszi könnyedséggel visszakozhat. De végül is, annyi, meg annyi meggondolatlanságot csinált már az életében, hogy ez az egy már nem oszt, nem szoroz. Lacey amúgy is abban a hitben van, hogy az ő életét nem lehet jobban elcseszni.
Közben pedig Reeven odaér mögé és átkarolja a nyakát. Iszik a piából, amitől érezhetően megremeg. De ő azért örül, hogy ott van és fogja, mert nem biztos, hogy egyedül olyan nagyon sokáig meg tudna ott fent maradni.
- Igazából lesz*rom. - Óóó, dehogy szarja le, ezzel csak magát akarja áltatni. Igazából Reeven azon kevesek egyike közé tartozott, akiknek egy picit fogalma volt róla, kicsoda ő. Ha érzelmesre issza magát, mindig beszél, egy csomó hülyeséget, a fiú pedig akkoriban emlékezett és talán egy szemernyit mintha meg is értette volna. De az már... rég volt, most már úgyis mindegy - legalábbis erről próbálja meggyőzni magát.
- De akkor hadd meséljek neked Reeven Callagherről. - Mondja, miközben halkan nevetgélve hátra hajtja a fejét a fiú vállára. Alig látni a csillagokat a fényszennyezéstől, szóval inkább a holdat nézi, miközben szív még egyet a cigiből, aztán visszanyújtja a másiknak.
- Ő sosem állt volna le a drogokkal, inkább beledöglött volna.. Emellett akkora egy életművész rocker volt, hogy ha felment a színpadra és csapatta, az összes kis tiniribi bugyija nedves lett. Bezzeg te... - Neveti el magát, mert annyira abszurd ez az egész, a régi emlékek összeegyeztetve a képlékeny, jelen állapottal. Ami talán nem is létezik, ki tudja azt már?

_________________
Just surrender,
and remember what
You've done to me

♩ ♫ ♩ ♪ ♬
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Megint mi (Lacey - Reev)   Hétf. Ápr. 20 2015, 22:32

Felröhögök, hogy annyira nincs beszívva, hogy én kellenék neki. Végülis lehet nem vagyok annyira népszerű, mint amennyire képzelem.
- Talán nem, bár van még pia, lehetsz.
Lötyögtetem meg az üveget, kicsit hülyén egyensúlyozva, de ennyi belefér. Óvom a két értékeset, az üveget meg a nőt. Annak ellenére, hogy „nem ismerem” mégis egész jól eldumálok vele, mint egy régi ismerőssel, szóval érzés szintjén, tuti, hogy benne van a zsigereimben. S hogy én pár fokkal normálisabb lettem csak jót tett, nem jelenti, hogy az új Reevent ne kedvelné. Igen, az új, a régi, az unokanővéremtől is mindig megkapom.
Ismét nevetés, jó a humora és lenyelem még a füstjét is, nem számít, hogy kellemetlen, meghalni sem volt vicces, bár tényleg nem sokra emlékszem, abból sem.
- Nem rossz újjászületni különben, csak először fura miért vannak benned csövek.
Emlékszem vissza valamire mégis. Az elég égő volt, mesterséges élet másfél éven keresztül…
- Ráadásul átaludtam a 21. Szülinapom, milyen gáz már…
Mondjuk nem nagyon érdekel, hogy a legális piálásról maradtam le. Lacey isz nekem! Huhh. Könnyebb volt meggyőzni, mint Tesst, őt tutira nem csaltam meg!!! Csak nem kerestem! Basszus, kövek esnek le a szívemről, egész hegyomlás.
Mintha elszomorodna, átkarolom, itatom, az orrom kicsit hozzáér a füléhez, nekem már nem kéne többet, tök gyenge a szervezetem, teljesen kicsináltam, így is hullámzik a levegő. Leszarja, én hiszek neki, hümmögök és még egyszer beleiszom a piájába. Csak még egy korty…kinyírna az orvos. (Már ezért megéri)
- Te is látod a levegőt?
Mert nekem gyanús. Aztán meg is ütközöm, hogy rólam akar mesélni, inogni kezdek, ameddig rám nem hajtja a fejét, mert akkor megállok. Nem eshetek le éppen ebben a pillanatban. Fontos.
- Hm…tudom. Sosem állt volna le, max. huszonöt évesen megdöglik szétdrogozott aggyal, agyonszúrt karral egy sikátorban, miközben a rokonait kell felkérni azonosításra, mert senki nem ismeri fel a holttestét. De amúgy jah, a zenélést jól nyomta, valami rémlik nekem is. Néha hiányzik…
Csak a pia, az dumál belőlem és valahogy annyival egyszerűbb harmadik személyben beszélni rólam. Főleg akkor hiányzott, mikor én „oktattam” ki Sebastiant a nőzésről, vagy közöltem, hogy nekem is a lábaim előtt heverhetett, bárki.
- Nade mesélj nekem Laceyről. Mi a helyzet az ő bugyijával?
Jelenik meg szám szegletében szényentelen vigyor. Ő tényleg ismert, legalábbis azt, akinek mutattam magam. Nagyon durva, főleg mert kimondja, egy harmadik személy, amit én is tudok. Sosem álltam volna le…

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Lacey Howard
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : Basszus gitáros
Hozzászólások száma : 113

TémanyitásTéma: Re: Megint mi (Lacey - Reev)   Hétf. Ápr. 20 2015, 23:33

- Van benne valami. - Muszáj elismernie, de nem, nem fog többet annyit inni, hogy szüksége legyen valakire és vágyjon valaki társaságára. Eddig minden egyes alkalommal megbánta, ha ilyesmit csinált, pedig általában egyenes gerinccel viseli a tettei következményeit.
- Amúgy mennyi ideig voltál kiütve? - Kérdi, ha már témánál vannak, csak hogy tudja, mikor ignorálta simán és mikor nem volt csevegős állapotában. Fogjuk rá, hogy hisz neki, végül is tényleg nem volt oka Reevennek csak úgy elsétálni és vissza se nézni, nem olyannak ismerte meg.
- Én nem emlékszem a 21. szülinapomra, de azt hiszem, ez nagyon jó jel. - Vigyorog szélesen, homályos emlékképek még megvannak neki, de semmi konkrétum. Azt tudja nagyjából, kikkel indult neki az éjszakának, de a másnapról is csak a tompa fejfájás maradt meg, semmi több.
De aztán Reeven átöleli és itatja, ő pedig készségesen fogadja el. Jól esik neki, ahogy az ital tovább tompítja és egyre kevésbé tudja, ki is ő. Az aprócska ábrándozásból a fiú zökkenti ki, valami furát kérdez. Először kicsit megütközik rajta, de aztán nevetgél, mert rég hallott már ekkora random baromságot.
- Persze, Reev. - Mondja ugyanazt, amit a fiú összes régi hülyeségére is, amikor flashelt. Ha azt mondja, hogy nem, akkor kétségbeesik, de így tök nyugodt lehet, hogy nincs egyedül az álomvilágban. Nagyon régi, nagyon hülye szokás, amit igyekszik kinevelni magából, de még mindig nem tud másokat egyedül hagyni.
Érzi azonban, hogy Reeven meginog kicsit, amikor elkezd róla mesélni, de folytatja. Régi, jó szokása, hogy nem mindig gondolkozik, mielőtt beszél. Néhányan szókimondónak hívnák ezt a tulajdonságot, mások sokkal negatívabb jelzőket aggatnak rá.
- Szóval tényleg tiszta vagy... - Vonja le a következtetést egy apró sóhaj kíséretében. Nem lesajnáló, sokkal inkább beletörődő sóhaj ez. Reeven túl tisztán látja a dolgokat, biztos benne, hogy régen ezt sosem ismerte volna el, vagy ha igen, akkor sem nagyon törődött volna vele. De most kapott egy új esélyt, ami miatt Lacey kicsit még féltékeny is. Az ő életét mások cseszték el, neki nem jár újrakezdés?
Amikor meghallja a kérdést, érzi a hangsúlyon Reeven vigyorát, még ha látni nem is látja és beleszív a cigibe, elneveti magát jóízűen.
- Nem hordok bugyit. - Válaszolja vigyorogva, bár jelen esetben nem teljesen igaz, mert kényelmetlen volna. De egyszerűen nem hagyhatta ki, annyira magas labdát kapott.

_________________
Just surrender,
and remember what
You've done to me

♩ ♫ ♩ ♪ ♬
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Megint mi (Lacey - Reev)   Pént. Ápr. 24 2015, 17:14

Eszembe jut, amit Joshnak mondtam: hogy enyém lehetne bárki, ha akarnám. Nem kell ahhoz pia... De fura, hogy ő ismer, én őt nem és egyáltalán.
- Másfél évig.
Vigyorgom rá, mintha a ginisz rekordommal dicsekednék. Nem emlékszik a 21.-re, egen az normális.
- Nálad az. Mármint gondolom nem vagy mindig beállva és akkor… van különbség, ha berúgsz, vagy betépsz és aközött, ha józan maradsz.
Hátha csak most ilyen és nem nekem kell megváltanom. Hátha nem nyomja olyan keményen.
A piája működik, rajtam biztosan, szinte alig ehetek, totál szétcseszte a gyomrom a drogozás, aztán a kóma, mintha valami selejtes burokban élnék. Csomó hátránya van, de azt előnynek venném, hogy nem kell sokat fizetnem ahhoz, hogy berúgjak. Nem, nem vagyok részeg, csak a levegő fura. Lacey azt mondja ő is látja, de olyan hangon, mint aki csak el akarja hitetni velem, hogy normális vagyok. Ölelem hátulról, ez nekem fura, neki nemtom, mégiscsak érintés, ha valahol mélyen ismerős is.
Úgy mondja ezt a tisztát, mintha baj lenne. Mert ezt a Reevent nem ismerik. Csatlakozom a sóhajtáshoz.
- Azért ez nem akkora tragédia, még mindig nagyon jó fej vagyok és őrült is, hidd el. Csak visszafogom magam, de amikor józan voltam régen, akkor is…kb ilyen lettem volna.
Csak szinte sosem voltam az. Amint az lettem, már rohantam a valóság elől. Mind ezt csináljuk, de Lacey esetében nem merek messzemenő következtetéseket levonni. Lehet csak szeret bulizni és kész. Inni nem bűn, drogozni se, rászokni szar és nem tudod sokáig csinálni, nem keményen.
- Hogy…tényleg?
Üt meg a guta egy pillanatra, nincs rajta? Most sincs rajta? Elhajolok, mert nem néztem meg a seggét és kész, a fejembe vér tódul (vagy máshová) és én is tódulok vele. Fel sem fogom nadrágban van-e, ennyit az egyensúlyról. Csak meg kell említeni, hogy bugyi. Csak az a baj lehet őt is rántom magammal. Attól függ, ha nagyon ügyes, megoldja. Én hátraesem, a fejemben bugyik és bugyik nélküli lányok, a piája remélem vastag üvegű, bár tény, hogy arra jobban vigyázok, mint magamra. Visszapislogva a mérleghintára centiken múlt, hogy a földre estem és nem a másik felére, hogy őt meg fellőjjem az űrbe. Basszus… Köves a talaj, néhány kavicska bekavar a bőrömnek, de én a piát meg őt ellenőrzöm először.
- Ez nem ért… Nekem is tudnom kéne erről. A bugyiról, rólad, meg minden.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Lacey Howard
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : Basszus gitáros
Hozzászólások száma : 113

TémanyitásTéma: Re: Megint mi (Lacey - Reev)   Pént. Ápr. 24 2015, 22:25

- Az szép. - Állapítja meg halkan, mert elég durva így kimondva. Jó, ő sem váltotta meg a világot másfél év alatt, de azért elég sok dolog történt vele. Ekkora kiesésnek nagyon nem örült volna, az biztos. Rengeteg idő, ha belegondol, és ezt mind elpazarolni... neki se lenne jó kedve tőle, az biztos.
- Ja, nagyon ritkán sikerül emlékeket törölni a fejemből. - Mondja végül, elhúzva a száját, mert igazából ez egy szomorú tény. Pedig ha ezzel megoldhatná, hogy ne emlékezzen semmire, biztosan olyan életet élne, mint Reeven anno.
Szokás szerint azt mondja, ő is látja, hogy fura a levegő, de már nem olyan hatásos. A józan Reev nem elég hiszékeny ahhoz, meg jobban figyel rá, mint amelyik teljesen be van állva. Ennek van előnye, mert valahol jobb érzés, mégis sokkal nehezebb lesz most már megvezetni. Hm, elgondolkodtató.
- Nem tragédia. Igazából elég király. Mármint, hogy le tudtál szokni. - Magyarázza, bár sejti, hogy nem volt túl sok választása a fiúnak. - Hiányzik? - Kérdezi tök ártatlanul és normális hangnemben, ami ritkaság tőle, de tényleg érdekli. A halálközeli élmény vajon végleg elriasztotta Reevent minden ilyen gondolattól? Vagy még mindig sóvárog a régi élete után? Lacey ezt próbálja kideríteni, mert számára egyelőre egyáltalán nem egyértelmű a helyzet.
De aztán hirtelen a bugyikra terelődik a téma és Reev magas labdája túl csábító, hogy Lacey ne csapja le. Nevetgélve meséli, hogy ő nem hord bugyit és valószínűleg a fiúnak ez volt az utolsó csepp a pohárban. Érzi, hogy megbillen az egyensúlya, próbálja ellensúlyozni, de reménytelen, már dől is le a kavicsokba, Lacey-t pedig magával rántja. Felkönyököl mellette, de ahelyett, hogy mérges lenne, inkább csak jóízűen nevet. Egyrészt azon, hogy a fiú mennyire kiakadt ettől a választól, másrészt pedig, hogy micsoda részeg reflexe van, amivel mentette az üveget végig. Bámulatos.
- Mit szeretnél tudni a bugyimról...? - Kérdezi végül vigyorogva, közelebb hajolva kicsit, hogy mondja nyugodtan, ő meghallgatja, mi érdekli ennyire. Annyira viccesnek találja a helyzetet, hogy Reeven semmire nem emlékszik és egy ilyen aprócska megjegyzéstől bámul, mint borjú az új kapura.
- Amúgy egész... sok dolgot tudtál rólam. - Vallja be végül halkan, inkább elpillantva, kerülve a másik tekintetét.

_________________
Just surrender,
and remember what
You've done to me

♩ ♫ ♩ ♪ ♬
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Megint mi (Lacey - Reev)   Hétf. Ápr. 27 2015, 20:53

Legalább most már legálisan mehetek night klubbokba, kicsit megrántom a vállam, nem akkora trauma. Az se nagy szám, hogy legaláisan mehetek, mert így meg a kihívás veszett el. Lehet, hogy meg kéne viselnie, velem van baj? Néha nem tudom mi lenne normális reakció.
Az szívás, nekem könnyű volt, kezdhettem tiszta lappal, de nemtom kell-e kitörölnöm valamit. Neki igen?
- Miket akarsz törölni?
Hátha feleleveníti, amit tudnom…kéne róla.
- Mert ha nem olyan gáz, akkor jobb, ha tudod, mert mondjuk máskor már nem lépsz ugyan úgy abba a szarba, vagy másképp csinálod.
Néha újszülöttnek érzem magam ettől, ha elcsesznék valamit, nem tudnám csesztem-e már el. Egyelőre, lekopogom nincs ilyen, meg alapból kevés dolgot bánok meg,. Nade Lacey?
Mosolygom rá egy kicsit, bizony király, de mikor megkérdi hiányzik-e ránézek a levegőre, meglötyögtetem a piát, kicsit vállat vonok.
- Néha irigylem a csókát.
Így harmadik személyben beszélve magamról, nem is olyan nehéz, lehet ezt a technikát fogom alkalmazni.
- Azért rendes életet élni jóval nehezebb. Dolgozni akarok, én… elég durva, nem? Te most mit csinálsz?
Kérdem átkarolgatva, s hát a bugyis téma kicsit rosszul jön le, vagyis nem jön le, nincs is, én meg ettől dobok – szó szerint – egy hátast. Az első, amit védek az a pia, aztán az első mellett a másik első Lacey, akit rántok. A köves föld nem valami kellemes, ő meg rám esik, nevet, úgyhogy csatlakozom.
Kis pír szökik az arcomba, tök meleg lesz, jó ez az ital, gyenge a szervezet, rögtön megérzem, bódultan meredek rá.
- Van egyáltalán olyanod, ha nem hordasz?
Igazából nincs messze a feneke… Elindul felé a kezem. Aprót sóhajtok, ilyenkor gáznak érzem az amnéziát.
- Most hiányzik. A tudás, a hatalom
Meredek rá megbabonázó, nagy kerekre nyílt szemekkel, átkarolom a derekát, majd beharapom a fél ajkam.
- Mi lenne, ha emlékeztetnél rá. Kezdjük a bugyinál…
Maximum leüt, egy fenékfogdosásért simán megéri, óvatosan megtapogatom. Ha ügyes vagyok biztos érzem, menet közben persze elfeledkezem mit is kerestem.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Lacey Howard
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : Basszus gitáros
Hozzászólások száma : 113

TémanyitásTéma: Re: Megint mi (Lacey - Reev)   Hétf. Máj. 11 2015, 18:31

- Úgy tizenöt-tizenhat évet. De a többi jó volt. - Állapítja meg végül, mert tinédzserként sokkal nehezebben viselte a dolgokat. Ha visszamehetne, biztosan másképp csinálná a dolgait. Nem akarna annyira megfelelni, nem akarna annyira tökéletes lenni, nem fojtana magába annyi keserűséget, annyi fájdalmat, dühöt.
Lacey azonban nem bírja ki, hogy ne kérdezze meg, Reevennek tulajdonképpen hiányzik-e. A régi ő, a régi élet, minden ami azzal járt. Bár nem sok dologra emlékszik, úgy tűnik, Reeven sok mesét hallott magáról. Bár jobban belegondolva, talán nem tesz neki olyan jót, ha a múltját kutatják.
- Munkát keresek. - Állapítja meg a választ kissé nevetgélve, mert olyan ironikus. Neki nem kellett megtérnie, nem kellett kóma, hogy felnőjön. Neki elég volt egy olyan pokoli hely az életében, mint az otthona. Ott nem fogja kibírni huzamosabb ideig. Vagy megőrül, vagy megöl valakit és dutyiban tölti a maradék életét. Egyik sem túl kecsegtető megoldás, szóval nagyon gyorsan munkát kéne találnia.
- Amúgy suliba járok és grafikus leszek. Vannak alkalmi melóim. - Ja, de egy szerencsétlen kis grafikusnak, akinek se neve, se diplomája, senki nem fog sokat fizetni. MIndkettőt próbálja kiküszöbölni és az egyetem tűnik az egyetlen lehetséges opciónak. Lacey is révbe ért, suliba jár, munkát keres, el akar költözni. Végre képes felelősségteljesen viselkedni.
Bár amit most csinál, az kicsit sem felnőttes vagy felelősségteljes. Tudja, hogy nem kéne Reevennek piát adnia, de nem nagyon foglalkozik vele. Bár látszik, hogy hamar megárt, mert leesik, húzza magával Lacey-t is, de ahelyett, hogy leteremtené csak nevet kicsit. Na igen, sosem vett semmit halálosan komolyan, a fájdalommal meg jóban van. Bár még csak be sem ütötte magát rendesen a kavicsoknak és Reevennek köszönhetően.
- Van, néha hordok. - Neveti el magát, mert most már kénytelen összetörni a csodás álomképet. Látja, hogy Reevnek már bőven elég volt a pia ahhoz, hogy kicsit elkalandozzon, szóval úgy gondolja, mindegy, mit mond, nem nagyon lesz következménye úgyse. Ezért állapítja meg, hogy elég sok dolgot tudott róla a fiú, aki kap az alkalmon és egyből azt mondja, hiányzik a tudás.
De aztán leesik Lacey-nek is, hogy mire megy ki a játék, és elneveti magát. Nem is tudja, mire gondolt, Reeven javíthatatlan és ezen semmilyen agymosás nem segít, ez bebizonyosodott.
- K*rva nagy mázlid van, hogy piáltam. - Így csak nevetni tud a dolgon, pedig nem könnyűvérű lány, most sem az, csak később üt. Amúgy nem túl részeg, csak kicsit be van csiccsentve, hogy kellemesen érezze magát. És ha már itt van, ha már Reev ennyire érdeklődik a bugyija iránt, amiről ő nem szeretne tovább beszélni, inkább befogja a száját. Egyedi módon, végigsimít a nyakán finoman, mielőtt még közelebb hajolva megcsókolná őt. Nem hosszan vagy érzelmesen, inkább csak könnyedén és jókedvűen, így hamar el is húzódik tőle, hogy a ruháját porolgatva felkászálódjon. Aztán pedig a kezeit nyújtja Reevennek.
- Na, gyere, szedd össze magad, szánalmasan festesz. - Állapítja meg végül, tudjuk, nem túl kedves, de legalább őszinte!

_________________
Just surrender,
and remember what
You've done to me

♩ ♫ ♩ ♪ ♬
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Megint mi (Lacey - Reev)   Kedd. Máj. 12 2015, 22:24

Ezen felröhögök.
- Több mint a fél életed? Ezt még akkor is kétszer meggondolnám, ha Isten lennék, bár ha nagyon szívatnálak mondjuk az első kb hetet hagynám meg.
Vigyorgok rá gonoszak, szeretek nagyon szívatni, de szerencsére nem rajtam múlik és azóta túl jó nő lett, kár volna visszavenni az idomokból. A munkán én is röhögök, akkora baromság, ő is érzi. Biztos nincs olyan szerencsés helyzetben, mint én, hogy hozzám vágtak egy fotóstúdiót. Érzelmi zsarolás forever.
- Amúgy mi érdekelne?
Kérdem komolyra fordítva a szót, így ránézésre egy középkori fantasyba tudom elképzelni, mint… hmmm
- Pultoslány?
Mondom a legenyhébbet. Szóval suliba jár!
- A grafikus elég komolyan hangzik, nem is tudtam, basszus….nem emlékszem, hogy szeretsz rajzolni. Miket?
Sokat kérdezek, de nekem ő tök új és érdekes. Azt is vállalom, hogy rám essen és így nem is olyan rossz nekem, főleg, hogy még a bugyi a téma. A bugyijai…amik vannak. Azt sem rossz elképzelni, bár ha így folytatom ő is elképzelheti mi mászott a nadrágomba. Néha… Beleharapok az ajkamba, szerintem lerí, hogy most számolok el tízig.
Éppen röhögnék azon, hogy ebben is kurva mázlim van, bár sok mindent nem tudna csinálni velem, a pofonokra meg még mindig immunis vagyok. Mondjuk, ha alaposan tökönrúgna…
Nem ez történik, hanem megsimogatja a nyakam, amibe beleborzongok és hát a dolog nem segít azon, hogy a farkam szimatot kap. Aztán egy csókot is kapok, hát én nem úgy reagálok, mint ő, a kezdeti könnyedséget adom, aztán rájövök mi ez, s hogy ez nekem jó, s mohóbban, behatóbban kapnék az ajkai után. De ő remekel és szerintem csak a levegővel folytatom. Ülök én is fel,újabb csókot várok, de most hidegzuhanyt kapok. Egy percre megfagyok, felfogom ennek a jelentését és azt hiszem a merevedés miatt, bár a nadrág elnyomja.
- Ja, kösz, mindig arra vágytam.
Nem kell felsegítenie, feltápászkodom magamtól, ha úgyis szánalmas vagyok, akkor meg már ne egy nő segítsen fel. Nem porolom magam, mocskosabban jobban nézek ki- hülye filozófia. Mindegy, nekem jól áll.
- Szóval, felgyújtunk valamit?
Talán bizonyítani akarom maradtam menő, vagy Lacey olyan laza és régi (mint régi élet) hogy ha már felelevenítésről van szó, ez jut eszembe. Végülis az egyik olyan dolog, ami a leginkább hiányzik.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Lacey Howard
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : Basszus gitáros
Hozzászólások száma : 113

TémanyitásTéma: Re: Megint mi (Lacey - Reev)   Csüt. Máj. 28 2015, 02:26

- Tudod, csak a vicces részét tartanám meg, amin mai napig tudok röhögni. A többinek nem sok értelme volt. - Állapítja meg megvonva a vállát. Ilyen volt mindig, sosem merült el a melankolikus merengésben és nem sírt a szája a sorsa miatt. Sokkal inkább arra koncentrált világ életében, milyen hülyeséggel tudná elnyomni ezeket, és hát az adrenalin, a fájdalom hamar a legjobb barátjaivá váltak.
- Áh, igazából tök mindegy. Csak szépen be tudjak mutatni apámnak nap, mint nap és elégedett leszek. - A gondolatra akaratlanul is ábrándos vigyor ül ajkaira. Az, amit a jelenlegi helyzetben legjobban gyűlöl az, hogy tőle kell függenie. Bár ha független lenne, máris megoldódna minden gondja, mert már rég nem lakna abban az átkozott lakásban és nem kellene eltűrnie a sok hülyeséget.
- Ja, elég komolyan gondolom. - Ami azért kicsit furcsa, főleg az ő szájából, a következő kérdésre viszont gúnyos fintorba torzul arca. - Kiscicákat és virágokat. - Mondja merő iróniával a hangjában. - Amúgy nem szoktam behatárolni, mit alkotok, inkább csak úgy, ami jön. - Na, stílusa az mindig volt, ezt le se tudná tagadni. És olyan stílusa van, ami egyedi, és ez az, ami manapság mindenkit megőrjít. Légy egyedi, légy önmagad, tűnj ki a tömegből, ne légy egy a sok közül! - ehhez hasonló hangzatos eszmékkel tömik az ember fejét, bár Lacey szerint ugyanolyan parasztbutítás. De ha ez kell neki ahhoz, hogy megvegyék a munkáit, ám legyen.
Viszont úgy dönt, hagyja magát. Túlságosan a jelen pillanatnak él, hogy ezt felesleges idegeskedésre vagy veszekedésre használja. Sőt, ha már Reeven megteheti, hogy elveszi, amit akar, ő miért ne tehetné? Jelenleg ez az ürügye, hogy megcsókolja őt. Mindig a legjobb pillanatban csinál ilyesmit, valószínűleg soha, senki nem tudja majd meg, hogy igazából szeret csókolózni. De nem hagyja a fiút belemerülni, mert hamar észnél van, és rájön, hogy ez így nagyon nem lesz kóser. Szóval inkább elhúzódik és feláll, kicsit leporolva magát, aztán nyújtja a kezét Reevennek, miközben némi motivációs beszéddel csalogatja vissza a valóságba.
- Úú, csak nem belegyalogoltam a kis egódba? - Kérdezi végül elvigyorodva, mert látja, Reeven hogy morog a dolog miatt, még csak a segítséget sem fogadja el, feláll egyedül. Lacey pedig elégedetten vigyorogva pillant rá.
- Hogy a fenébe ne?! - Neveti el magát végül, mert ez olyasmi, amivel hagyja magát lázba hozni. Olyan ötletnek tűnik, amit holnap is bánni fog. Ami azt jelenti, hogy nagyon-nagyon sokáig fog röhögni, ha visszagondol rá, és neki ilyesmi kell, ilyesmikért él.
- Te, mint szakértő, mit ajánlanál? A libikókát? Esetleg a mászókát? - Kérdezi, miközben állát simogatva mustrálja a játékokat, melyik égne jobban. Amúgy is tök lepukkant ez a játszótér, ő biztos nem engedne ide gyereket. Ez maximum a hozzájuk hasonló ördögfajzatoknak ideális hely, a pokolba pedig mint tudjuk, szükséges egy kis tűz.

_________________
Just surrender,
and remember what
You've done to me

♩ ♫ ♩ ♪ ♬
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Megint mi (Lacey - Reev)   Szomb. Máj. 30 2015, 16:02

Úgy beszél, mintha sanyarú sorsa lett volna, ha velem hozta össze a balsors, az is volt.
- Koncentrálj a vidámakra, a többit nem is érdemes figyelembe venni.
Vonok vállat, persze én könnyen beszélek, nem emlékszem semmire.
- Az apákkal nehéz…
Bólogatok szakértő fejjel, igaz én most elvagyok a sajátjaim kedves szívatásával.
- Egész életemben halálra szívattam őket, most próbálok kegyelmezni.
Az tuti, hogy az én őseim akarva sem kaphattak volna rosszabb gyereket, kezdve onnan, amikor először szembehugyoztam őket.
- De csak addig borítsd ki, amíg neked megéri, különben ő nyer.
Azt meg nem akarja, gondolom, legalábbis az én hadviselésemben az állt: csak én járjak jól.
- Mindjárt gondoltam, az megy hozzád
Vágok vissza gúnyosan, aztán csak biccentek. Én is azt írom le, ami éppen jön és akkor talán használható lesz.
A dolog, ami ezután következik kiszorít belőlem egy rakás levegőt, az agyamból a vért egyetlen, szent, becsben tartott férfiasságomba pumpálja, vagyis csak annyit fogok fel a dologból jó és hogy kell még, mert olyan hirtelen történt, alig értem hozzá. Pedig ennek nagy specialistája voltam. Olyan, mint a biciklizés, a csókolózást nem lehet elfelejteni. Lacey viszont máshogy van vele, véget vet neki, mielőtt igazán jó lenne neki is. Kábán tápászkodom fel, a nadrágom kidudorodik.
- Ezt…csináltuk régen is?
Kérdem, aztán kicsit morgom az orrom alatt, mert beéget és álló f*al hülyén a földön hemperegve én sem éreztem magam nyerő helyzetben.
- Ne féltsd, nem olyan kicsi
Húzom ki magam az egóra. Hiányzik a régi Reeven, a tűz és minden adrenalinlöket, ami ezzel jár, ráadásul ezt az ócska szart tutira lebontanák. Szakértő szemmel mustrálom a két lehetséges jelöltet, végül rárakom a lábam a mérleghintára.
- Legyen ez, a mászóka túl nagy tüzet csinálna, nagyobb, feltűnőbb, kihívnák a tűzoltókat, meg meggyulladhatnának a fák. Ez kisebb, jobban tudjuk koordinálni.
Előveszek egy öngyújtót, igazából víz sincs a közelben… Papír mindig van nálam, arra az esetre, ha elkapna az ihlet, most azt gyújtom meg előbb, csillogó szemmel figyelem, ahogy lángra kap, aztán leguggolok és megpróbálom meggyújtani a hintának azt a részét, ami száraz fának tűnik.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Megint mi (Lacey - Reev)   Today at 12:56

Vissza az elejére Go down
 

Megint mi (Lacey - Reev)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Kerülőúton - Usui, Reev

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-