Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Valerie & Reev - raktárkaland

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Valerie & Reev - raktárkaland   Vas. Ápr. 07 2013, 15:24

Arra gondoltam járok egyet a betondzsungelben, kalapot vettem és kabátot, aztán eljöttem Simonéktól. A gitárt, pénztárcát otthon hagytam, csak néhány igazolványt tettem a zsebembe, azok húznak ki állandóan a szarból. Álmos vagyok, valamivel fel kéne dobnom magam, Marison járom az eszem. A kabátzsebemben hagytam a műgumi Yoda figurát, aminek leégettem a farkát, út közben a csonkját babrálom, mintha az óriáspéniszét nyomogatnám. Lehet szerelek bele valamit, hogy világítson, aztán az lesz a fénykardja. Babonásan ragaszkodom ehhez a vacakhoz, a jedik ereje velem van, mert amióta elloptam mindent megúszok. Lustán kanyargok a járdán, több sarkon befordulok, néha egyenesen megyek, néha fölmászom a járdaszegélyre és egyensúlyozva végigtrappolok rajta. Kb öt perc és azt sem tudom eszik-e a várost vagy isszák, hogy honnan jöttem, vagy hová akarok menni. Valami pubra gondoltam, de ahhoz még korán van, nincs kedvem pangani egy üres sarokban. Szemben velem van egy bolt, mindenesnek néz ki, de főleg kajákat árulnak. Megteszem a száznyolcvanfokos fordulatot szembe a bejárattal és egyenesen behúzok az ajtón. Több minden kéne, pl szappan, Simonéknál minden nőszagú. Úgyhogy most virágillatom van. Nem értek a gazokhoz, de Amanda tusfürdői közt ez volt a legbüdösebb. Az a mákom, hogy természetesen semleges szagom van, háj és izom híján. Szappan. Akkor kéne még zokni. Most nincs rajtam, csak egyet hoztam és a lábamnak sajna nincs természetesen semleges szaga. Pedig a hónaljam és a lábam lehetnének jóban is. Kéne cigi, valami rágcsa, csoki és energiaital, vagy instant kávé. Ennek a fele se fog elférni kalapomban, jobb terv kell. Szemezek egy percig a termékekkel, aztán megpillantok egy ajtót "Raktár" felirattal. Az ilyen helyek mindig sokkal izgalmasabbak, mint az unalmas tömegcuccok a polcokon, sok mindent nem raknak ki. Vannak biztostűk, gombostűk is az üzletben, néhány kör bámészkodás után találkozom egy dobozzal. Úgy állok, széles terpeszben, hogy ne látszódjon, hogy elcsórok belőle egyet, beleszúrom a kabátom szélébe, nem venni észre. Lehet itt hagyom, tűk nekem mindig kellenek. Visszaindulok a raktár ajtó felé.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Valerie Hunt
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 98

TémanyitásTéma: Re: Valerie & Reev - raktárkaland   Pént. Ápr. 12 2013, 22:54

Imádok vásárolni! Egyszerűen fergetegesen jó szórakozás, de csak addig, amíg ruhákat, cipőket, táskákat, smink cuccokat és egyéb ilyen finomságokat vehetek. Az, hogy So Ra és April rám bízták a nagy bevásárlást, egyenesen lehangoló. Utálom! És persze gonoszak, mert azzal kezdték, hogy "Val, ugye te szeretsz vásárolni?" és amikor felragyogott a szemem, hogy a városba megyünk shoppingolni, közölték a nagyszerű hírt, hogy akkor most én vagyok a soros. Kaptam is tőlük listát, meg pénzt, hogy mit szeretnének. Persze, okés, ők is hoznak nekem ezt-azt, ha megkérem őket, de így kihasználni engem?! És a legszörnyűbb, hogy még csak haragudni sem tudok rájuk, mert So Ra cuki, és édes, és gyönyörű... April meg... Nos, mondjuk ő most a barátnőm... A barátnőm, akivel néha, ha unatkozunk egymást boldogítjuk. Az ágyban. Vagy a zuhany alatt. De semmi több. Kötöttségek nélkül. Vagyis... most már úgy látszik, ehhez a bevásárlás is hozzá tartozik. Nagyot sóhajtok, és eléggé szenvedek, ahogy a bevásárlókocsit húzom magam után. Igen húzom, mert hogy máshogy kéne? Na ugye, hogy így.
A fejemen baseball sapi, a farmerom szakadt, a fülhallgatóm messziről rikít: fehér nagy. Az ilyen fülbe rakós vackoktól, mindig megfájdul a fülem. Beyoncé szól, és nem hallok semmi mást sem. Kicsit táncolok is, a napszemüvegem mögött, úgy érzem elbújhatok. Ami vicces, mert nincs ki elől, és egyébként is én vagyok az, aki a sztárokat röhejesnek tartja, amikor hasonlót tesznek, és lencsevégre kapja őket. Na de, én még fiatal vagyok és naiv, ma pedig elrontották a kedvem. Szóval lehet.
Nyalóka lóg ki a számból, itt bent vettem el az üzletbe, és nem tudtam várni, amíg végzek, de majd kifele menet megmutatom, hogy itt vettem, csak nem fognak haragudni.
A papírt lesem, amit So Ra írt, olyan édes kis betűi vannak! Napszemüvegben nem látom túl jól, így elengedem a kocsit magam mögött, és feltolom épp levenném a szemüvegem, csakhogy a kocsi lendületből tovább gurul, egyenesen nekem, én meg szerencsésen nekiesek valakinek. Remélem nem szúrtam ki a szemét a nyalókámmal, rögtön lehúzom a fejemről a fülhallgatót, és lehajolok So Ra bevásárló listájáért.
- Ne haragudj, én.... ööö.... megtámadott a bevásárlókocsim! - először habogok, de aztán nagyon frappánsan vágom ki magam, és a mögöttem levő kocsira mutatok, amiben már szép számmal sorakoznak a müzlik, csokik, zöldségek, tusfürdők, meg mindenféle egyebek, ami éppen kell nekem, vagy a másik két csajszinak.
Aztán veszem csak észre, hogy a raktár feliratú ajtó előtt állok, és biztosra veszem, hogy a srác itt dolgozik, szóval kikapom a nyalókát a számból és szabadkozni kezdek.
- Ki fogom fizetni, csak nem bírtam várni, amíg elérek a kasszáig...
Remélem elnézi nekem. Én elnézném magamnak. Meg másoknak is. Egyébként meg becsületes vagyok. Általában. Nem mondom... volt, hogy elfelejtettem ezt azt. De az nem vészes. Jó... középsuliban lehet el is loptam egy-két dolgot. Na de ki nem? Ez volt a menő! De most jó vagyok. Megígértem!
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Valerie & Reev - raktárkaland   Hétf. Ápr. 15 2013, 21:55

Biztos vagyok a dolgomban, megvan a tű és jönnek többen, nem kéne hogy kiszúrjanak. Mázli, hogy kulturáltan nézek ki, nőszaggal. Aztán majd bent csak lesz valami vészkijárat vagy ablak, ahol kimászhatok, ezen most nem aggódom. Tétovázok a raktár előtt, pont nem jön senki, megfordulok. Megint terpesz, hátulról úgy néz ki, mintha telibehugyoznám a kilincset, pláne, ahogy vacakolok a tűvel és a zárba illesztem. Hiába vagyok profi, gyakorlott betörő (á, de rossz így gondolni magamra) nem megy olyan gyorsan a zárnyitás mint Harry Potternek. Az ember elbíbelődik az ilyesmivel, pont úgy kell megpiszkálni, hogy éppen oda essen, hogy, aztán még forgatni, meg csavargatni, nehéz meló. De a heccért megéri. Kidugom a nyelvem, remélem, ha meglátnak csak azt fogják hinni vizelek, azt még ki tudom magyarázni: eljátszom a részeget, vagy a hülyét.
Na ekkor jönnek nekem. Egyszer csak azt érzem, hogy oldalba ütnek, valami lök, de azt nem nehéz, pehelysúlyú vagyok, férfiak szégyene, nemistudomhánykiló, de nem sok. Azért hanyatt nem esem, botladozom néhány tánclépést és megállok. A biztostűt elejtettem, most ott van a zár alatt, a csaj papírkája mellett. Mert csaj! Egy csaj is el tud ütni, mosolyogva pillantok fel. Naná, mert én ha elütnek csak gratulálni tudok az illetőnek és éppen jókor, már majdnem bent voltam! De a csaj nagy szerencséje, hogy jól néz ki, meg különben is, szeretem a csajokat. A bevásárlókocsira nézek, nem röhögök hangosan, nem akarunk társaságot. A bevásárlókocsi az egy nagyon jó dolog, el fogom lopni majdnem olyan mint a roller! Sőt, ha szétszerelem eladhatom belőle a rácsokat, vagy csak úgy hazaállítok vele, hogy ajándék.
- Rajtad keresztül engem is, vajon mitől lett ilyen agresszív?
Először azt hiszem fel akar szedni, mert nekem jött csak úgy, de aztán kiveszi a szájából a nyalókáját és leesik a tantusz. Hoppá, a csaj azt hiszi itt melózom! Na hogyne! Lépek felé egyet, összevont szemöldökkel.
- Most az egyszer szemet hunyhatok felette, ha...adsz belőle nekem is.
Nyílnak tágra hirtelen a szemeim, először viccesen, aztán elég cinkosan. Nem egy Maris, de nyalni lehet és nyalni jó!

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Valerie Hunt
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 98

TémanyitásTéma: Re: Valerie & Reev - raktárkaland   Kedd. Ápr. 16 2013, 19:48

Kicsit szétszórt vagyok, és duzzogok. A kettő együtt nem jó kombináció, bár a nyalóka a számban határozottan megnyugtat, legalább ennyivel kevesebb bajom van. Mármint, hogy nyalókázhatok. Nem lenne szabad, de kit izgat? Ez még igazán belefér. Beleférne, ha nem olvadoznék So Ra írásától, és nem feledkeznék meg a hátam mögött húzott kocsiról, ami frankón nekem jön, és amitől neki esek valakinek.
A valaki meg egészen megtántorodik, még utána is nyúlok, milyen már, hogy a csávó feldől? Neki kellett volna elkapnia! Nem mintha vágynék ilyesmire, de azért ennek ez a módja. Segáz. Felkapom a számomra érdekes fecnit a földről, és szabadkozni kezdek, a kezemben még ott a napszemcsi, jól mutathatok, ahogy össze-visszahadonászom vele.
- Nem tudom. Lehet nem foglalkoznak vele eleget a szülei - Ha már lúd legyen kövér. Meg vonom a vállam, de vigyorgok. Jó fejnek tűnik a srác. Mellesleg most jut csak el a tudatomig, hogy olyan illata volt mint nekem, ami azt jelenti, hogy egyforma tusfürdőt használunk, ami azt jelenti, hogy meleg! Ami tök király! Sosem volt meleg barátom, pedig az sokkal jobb, mert nem lenne féltékeny. Ő pasizik, én csajozom, minden szuper. Ettől a gondolattól csak még jobb kedvem lesz.
Aztán kapcsolok! Hogy is jutottam oda, hogy barátok vagyunk? Még nem is vagyunk. Egyébként is. Épp lebuktam, hogy fizetés nélkül kezdtem el nyalókázni. Szabadkozom, de úgy látszik jó napja van, mert elenged. Megkönnyebbülten sóhajtok, aztán felé nyújtom a nyalókám. Egyenesen a szájához, kapja csak be nyugodtan, aztán ha már a szájában lesz elengedem.
- Tessék! - vigyorgok rá, aztán a napszemüvegem is a fejemre teszem. Vagyis a baseball sapkára. Szerintem nagyon vagány így. Mellesleg, az előbb néztem valami még hiányzott és a polcokon sem láttam. - Ott bent - lökök a raktár ajtóra, aztán a listát kezdem nézni, szörnyű de elfelejtettem mi volt az - oh igen! ramen... izé... ilyen tészta... tudod...?
Kérdőn pislogok rá, én sosem láttam korábban, de az elismerem egész fincsi. És már azt is tudom melyik polcon kéne lennie, So Ra legutóbb megmutatta, de most nem láttam. Szóval pont kapóra jön, hogy itt a srác, rögtön meg is nézheti nekem. Minden szuper!
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Valerie & Reev - raktárkaland   Pént. Ápr. 19 2013, 14:56

Cuki. Nem szívesen használom ezt a szót, legyen szó bármiről, de ez a csaj zabálnivaló. Fel is zabálom a nyalókáját. Rázza a szemüvegét, mosolyogva követem tekintetemmel a tárgy irányvonalát, majd visszapillantok a nyalókás, kocsis teremtésre.
- Szegééény, látszik is rajta, teljesen instabil.
Nem nézek a kocsira, sokkal esztétikusabb látvány Miss Aranyos, még a nyalókáját is boldogan nyújtja felém, valszeg azért mert azt hiszi jogomban áll megbüntetni, ilyen az élet, ő felém tartja, én bekapom. Szuper a nyalóízlése. Megforgatom a számban, hümmögök, aztán cuppantva kihúzom, felé lendítem, ha kell még neki visszaveheti, ha nem megtartom. A szemüvege jó így, az egész csaj egy fantasztikus árú, pedig hátulról még nem láttam. A raktárra mutogat, ott, igen, oda fogunk betörni, de csak felvonok két szemöldököt, mintha nem érteném mit akar és ez igaz is, nem értem. Ramen? Az milyen betegség? Nézek rá, rohama van-e vagy mi baja, aztán kezd derengeni, hogy én most eladó fiú vagyok. Elvileg tudnom kéne mi az a rámen és melyik polcon van.
- Ja, hogy rámen! Van a raktárban, mindjárt hozom a kulcsokat!
Lépek el előle, végülis a tulajnak talán fel sem tűnne, hogy babrálok a dereka körül, vagy végigtapogatom a mellkasát, esetleg a seggzsebeit. Azért tűkkel könnyebben menne. Másrészt meg nehezebben. Most már nem tökölök, óvatosan (hisz nem először csinálom) zsebre vágom az egész doboz tűkészletet, az a fontos, hogy nem feltűnően, de azért mégis csörögjön. Visszacsörtetek a lányhoz, az iméntit remélem nem látta senki.
- Egy perc, annyi kulcs van, mindig összekeverem őket, addig nyugodtan nézegess, majd szólok.
Terpeszállás megint és matatás a zárral, igyekszem gyorsan, háttal a lánynak ugye, hogy ne lássa mivel akarom én kinyitni az ajtót, így megint olyan mintha a sliccem huzigálnám, de már közönségem is van. Az is lehet ez beindítja! Raktárban még nem csináltam, asszem.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Valerie Hunt
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 98

TémanyitásTéma: Re: Valerie & Reev - raktárkaland   Vas. Ápr. 28 2013, 09:19

- Ugye? Nem csoda, hogy agresszív... - Válaszolok, és közben vigyorgok, tök jó, hogy ez a srác ennyire laza, és benne van a viccben - Amúgy... nem ütötted meg magad?
Na igen. Ez is eszembe jutott, mert én azért érzem, hogy nekem jött ez a vacak. Remélem nem lesz ronda lila foltom tőle. Kezd jó idő lenni, és én a partra akartam menni bámulni a csajokat, de foltosan nem mehetek. De talán nem fog látszani.
Viszont, nem kéne elkalandoznom. Ha ez a srác itt dolgozik, akkor tuti tud nekem segíteni. Rögtön oda is adom neki a nyalókámat, és figyelem, ahogy kezelésbe veszi. Visszanyújtja, én meg kérdőn pislogok rá.
- Ha neked adom, akkor ugye nem kell kifizetnem? - szépen pislogok rá, ha neki adom, ő eszi meg a nagy részét, akkor spórolhatok pár centet. Igaz a nyalókámnak is lőttek, de már kinyalogattam magam. Hűű... ez de perverzen hangzik. Na nem baj, nem mondtam ki hangosan nem lesz gáz. Talán csak a vigyor a fejemen, amit ő nem ért, mert nem hallotta a poént. Neki rossz, én meg témát terelek. Ki kell használni a lehetőséget, hogy ő onnan bentről hoz nekem ráment.
Először furán néz, én meg azon gondolkozom, vajon, hogy máshogy írhatnám körbe ezt az kaját, mert fogalmam sincs. Van valami neve a csomagoláson, ami más, de őszintén szólva sosem figyeltem. A lényeg, hogy egész fincsi, aztán nekem ennyi elég. Közben meg a srác velem szemben is megvilágosodik, és szerencsére segítőkésznek is bizonyul.
- Oh, oké! Csodás - bár... nem értem. Miért nincs kulcsa? És akkor, eddig, mit csinált itt? Figyelem, ahogy megy, és csörren is valami. Talán vált is pár szót azzal a másik fazonnal, aztán már jön is vissza. Szuper, jó napom van!
- Persze, csak nyugodtan - a kulcsokkal én is szoktam szórakozni, bár nekem már mindegyik másféle. Amelyik nem, azokra raktam színes kis jelölőket, így könnyen megtalálom a nekem kellőt. Aztán, ahogy azt mondja menjek, majd szól bólintok - Jó, akkor addig szerzek még... - a listámra pillantok - ...cukrot meg kávét.
És szépen el is pattogok az említett cuccokért, magára hagyva a srácot, aki szerez nekem rament a raktárból. Csak egy perc az egész, hamar megtalálom a kávét meg a cukrot. Ezek szerencsére nem hiányoznak. Vissza is szökkenek, és beleejtem őket, az agresszív bevásárlókocsiba.
- Na...? Megvan a kulcs? - Faggatom a raktárba igyekvőt, és közben a falnak dőlök. Először a kocsinak akartam, de az ugye, nem elég stabil. Kétszer pedig nem lökhetem fel szerencsétlent.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Valerie & Reev - raktárkaland   Csüt. Máj. 02 2013, 19:21

Bejövős a kislány, nem lesz vele rossz a raktárszobában. Az agresszív, pesszimista bevásárlókocsit hagyom sírni és látványosan elgondolkodom mim fáj. Azt hiszem semmi, a fejem is rázom hozzá, hogy nem, ez nem az eljátszom a halálom pillanat. Én és a fájdalom különben furcsa párost alkotunk, de nem most szeretnék ezen filózni. Fontosabb a lány, a raktár, a kamukulcs. Még a nyalókámat is megtarthatom, király, úgyis éhes voltam, asszem. Én és az evés is furcsa páros vagyunk, mondjuk ez látszik rajtam, lehet már rég tönkrement a gyomrom, külön életet él. Ezzel jól is lakom, máris bőszen szopom.
- Dnem, dehogy kell, a ház ajándéka
Nyammogom, beszéd közben azért félig kiveszem, ma is de jól jártam. A csajszi vigyorog, nem értem min, de biztos jó lehet, úgyhogy viszonzom. Elindulok úgy csinálni, mint aki kulcsot kér a főnökétől, miközben elcsórok egy doboz tűt, amivel jól felsülnék, ha nem lenne praxisom ebben, de valamiből meg kellett élni a turné alatt. A csaj nem sejt semmit, a nevét hiába mondaná, nehezen jegyzek meg neveket, ő egyelőre A csaj. Na mindegy visszaőgyelgek, közben pont olyan képet vágok, mint aki tudja mi az a rámen, fogalmam nincs eszik-e vagy isszák. Halál lazán, mert profi vagyok visszakacsintok rá, leállok pisiállásban a zár elé.
- Jójó, nyugodtan, annyi kulcs van, mindig elvacakolok velük.
Milyen meggyőző! Ha annyi kulcsom lenne, mint mondjuk ahány tű van a dobozban el is szarakodnék a próbálgatással egy ideig, most az a mákom, hogy nem kell válogatni, úgyis minden tű egyforma, illetve, ami a művelet közben kicsorbul már dobom is el. Csattogok picit, a nyelvem hegyét is kidugom, közben hátulról változatlanul hülyén nézek ki A csaj meg addig úgyis kávét meg asszem cukrot szerez. Időközben sikerül, mire visszaér a lány óvatosan kitárom neki az ajtót.
- Csak utánad, nyugodtan kapcsold fel a villanyt, mint otthon.
Ha bemegy beslisszolok én is mellette, óvatosan bezárom az ajtót. Ha jön a tulaj a dolog úgyis veszve van, neki van olyan kulcsa amit ígyisúgyis gyorsan megtalál, na de minek is az ördögöt a falra vetíteni? Hoppá, valamit elfelejtettem. Kidugom a fejem, aztán a karom, valahogy behúzom a bevásárlókocsit is.
- Ki ne hagyjuk még komplexusos lesz.
Súgom előre a lánynak, meg aztán nekem kell a kocsi, hozzánőttem. A terméket A csaj megtarthatja, csak szappant adjon nekem.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Valerie Hunt
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 98

TémanyitásTéma: Re: Valerie & Reev - raktárkaland   Pént. Máj. 03 2013, 17:31

Szerencse, hogy nem fáj semmije, mert akkor most vehetnék neki valami elsősegély izét, de így legalább megúszom, egyébként sem biztos, hogy jól járna velem. Nem vagyok az az ápoló típus, általában engem kellett ápolni, mert én kerültem bajba, de tényleg megígértem Mamáéknak, hogy jó kislány leszek, elvégre ösztöndíjat kaptam az ország egyik legmenőbb egyetemére! Nem akarok nekik csalódást okozni. Na meg azt sem szeretném, hogy kicsapjanak.
- Oké, de a boltból való távozásom után, nem fogadok el panaszt! - nézek rá vigyorogva, nehogy nekem két nap múlva meggondolja magát, hogy lila foltjai vannak, és erről én tehetek.
Aztán elkéri a nyalókámat, én meg készségesen odaadom, mert így lehet jobban járok. Meg is kérdezem, azt mondja a cég ajándéka, én meg még szélesebben vigyorgok rá. Még egy puszit is dobok neki, ahogy a kulcsokért megy. Remélhetőleg nem ért félre, mert tökre nem az esetem. Mondjuk, nem olyan férfias, de semmi nőies sincs benne, szóval megcsóválom a fejem, amíg nekem háttal áll, és megállapítom, hogy nem kár érte. Max azért, mert eddig tök jó fejnek bizonyult.
Vissza is ér a kulcsokkal, de valamit még szórakozik, így magára hagyom, hogy szerezzek még kávét meg cukrot, mert So Ra mérges lesz, ha ezek nincsenek meg, márpedig ezek kellenek.
Szerencsére mire megtalálom a felírt fajtát, addigra a raktár ajtó is kinyílik. Vagyis, pont akkor, amikor visszaérek.
- Oh, milyen kedves! - röhögök, hogy érezzem magam otthon, ez jó! De azért belépek, és kutatni kezdek a kapcsoló után. Hamar meg is találom, és felkapcsolom a villanyt, aztán szétnézek.
- Végülis... majdnem olyan... Ennyi kajánk mondjuk, sosem volt, de a kupi az stimmel...
Állapítom meg vidáman, aztán hátrapillantok a srácra, aki beengedett. Kizárt, hogy én itt megtaláljam a rament, szóval csak rá számíthatok. Amikor azonban megszólal, még jobban röhögni kezdek, valószínűleg ezért is nem tűnik fel, milyen gyorsan zárja be az ajtót.
- Igazad van... - a nevetés miatt nem tudom egybe végig mondani - Lehet babusgatni is kéne...
Oda is lépek, és szépen elkezdem előre hátra tologatni.
- Szerinted énekeljünk neki? - kérdezem még mindig vigyorogva. Így már annyira nem is szörnyű a bevásárlás. Vajon So Ra-ék voltak már raktárban? Lökök egy nagyobbat a kocsin, és fellépek a kerekei között levő izére, mintha roller lenne, és beszáguldok a polcok közé, tovább nevetve.
- Ez rohadt jó! - kiáltom vissza a srácnak, bár lehet nem kéne hangoskodni, mert biztos nem azért fizetik, hogy vevőket beengedjen. De azért tudnia kell, hogy szuperül feldobta a napomat.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Valerie & Reev - raktárkaland   Szer. Máj. 08 2013, 18:35

Panaszt? Én ugyan hogy panaszkodhatnék, amikor lopni jöttem ide nem dolgozni?! Egy nyalóka máris van a közös számlámon a szimpatikus csajjal, akivel jó lesz egy raktárba zárva lenni, még akkor is, ha be se leszünk zárva. A kisebb sérülések fel sem tűnnek már, ha eltörne valamim talán észrevenném és nem vigyorognék.
- Egyelőre semmi panaszom rád.
Viszonozom a vigyort, kegyesen magaménak ítélem a nyalókáját és még puszit is dob távolról. Úgy látszik bejövök a csajnak! Megbámulom a seggét, tízes skálán húszas, lassan ideje lenne önmagam adnom! Elvacakolok a zárnyitással, de mire végzek a lány már vissza is ér, a kocsi meg kell nekünk mint egy közös gyerek, betolom magunkhoz. Amint belép jó szorosan magunkra zárom az ajtót, de a kulccsal most nem foglalkozom, főleg mert nincs. Kicsit pislogok, amikor hirtelen nagy fény lesz, természetes reflex. Csak mosolygom azon, hogy kedves lennék, hát persze, nem is cáfolom.
- Most lehet, nem vagy éhes?
Kérdem, közben elindulok utána, van itt mindenféle jó, biztos még az a rámen is, amit ha akar majd ő megkeres. Út közben lenyúlok valami kekszet, kezdetnek jó lesz, felbontom, beleharapok, karamellás töltelék lesz benne, rögtön arra gondolok megkínálom őt is, majd összetapad a szánk, ha megcsókolom. Felé nyújtom a csomagolást, hogy vegyen nyugodtan.
Elvigyorodom én is, de a nevetésig még nem jutok, figyelem, ahogy tologatja a "picit" ami jó kövér már, beletett egy pár dolgot.
- Szerintem ne kényeztessük el.
Kacsintok rá, remélem megszoptatni nem nekem kell.
- Ez jó ötlet
Vetek az ajtó felé egy óvatos pillantást.
- De csak halkan dúdoljunk, hagy aludjon szegény. Ismersz altatódalt?
Idő előtt kár lenne ránk rontani.
Csaj már fel is pattan, zúg a kocsin mint a roller, szaladok utána, kicsit hangos, de már jócskán benne járunk a térben, talán nem fogják meghallani. Mindegy, nem vagyok aggodalmaskodó figura, ha odaérek kicsit hozzá is érek.
- Ülj bele én majd tollak, vagy felállok mögéd.
Ez utóbbi még jobb lenne, buzgón csillognak szemeim, ajkam szegletében ott az az ellenállhatatlanul aranyos mosoly, amiért minden bíró mindig felment minden vád alól.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Valerie Hunt
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 98

TémanyitásTéma: Re: Valerie & Reev - raktárkaland   Pént. Máj. 10 2013, 20:21

Nevetek, bár kezdem úgy érezni, hogy fel kéne világosítanom, ne várjon tőlem semmit, mert nem az esetem. Egyelőre azonban, élvezem a helyzetet, és tetszik, hogy nevettet. Benne vagyok a játékban, puszit is dobok neki, ahogy elsietek megszerezni a kellő cuccokat, amik még hiányoznak a ramenen kívül a kocsimból. Szerencsére közben ő is megtalálja a kulcsot, én meg ahogy mondja beljebb is megyek a raktárba.
Sosem voltam még ilyen helyen, de hamar megtalálom a lámpát, és lesz világosság, miközben még mindig nagyon jól szórakozom az új barátomon. Mert azt hiszem, mondhatom hogy az. Lehet csak átmenetileg, de akkoris!
- Nem igazán... - meg is rázom a fejem, ettem, mielőtt idejöttem, mert a vásárlás az hosszú időtöltés. - Te még nem ebédeltél?
Kérdezek vissza, elég rossz lenne, ha most miattam marad le az ebédidejéről. Bár csak egy szavába kerülne, na mindegy. Nem is kell sokáig aggódnom, elvesz valami kekszet az egyik polcról és enni kezd. Felém nyújtja, én meg egy pillanatig kérdőn nézek, de aztán rájövök, hogy nekem is lehet a kávézóban fogyasztani bizonyos mennyiséget, szóval nem agyalok sokáig, elveszek egy kekszet, és beleharapok.
- Köszi! - aztán már fordulok is, hogy jobban szétnézzek. Közben a kocsink is szóba kerül, és beszélünk már összevissza minden hülyeséget. De én remekül szórakozom, és élvezem azt is, hogy van valaki, akivel egy hullámhosszon vagyunk. Legalább a hülyeség terén. Ilyet amúgy nehéz találni, de ez most nagyon jól jön ki.
- Nem is tudom, de akkor... nem lesz megint agresszív? - Fordulok ismét a sráchoz, és kérdezek tőle, nem értek a bevásárlókocsik pszichológiájához, de azért el tudom képzelni, ha nem kapja meg a kellő gondoskodást milyen más agresszióra lehet képes. Felvetem az éneklést is, ami tetszik a csávónak, sőt altatót javasol.
- Persze, nem gond! - és csak a hecc kedvéért, elkezdem énekelni, hogy Twinkle, twinkle little star... Közben meg simogatom a kocsit, de hamar ráunok, el is nevetem magam, és jobb ötletem támad, ellököm magam, és a kocsira felállva, száguldok a raktár belsejébe. Nagyon tetszik a dolog, még sikítok is.
Erre persze utánam jönnek, de nem baj. Tetszik az ötlete, csak a megvalósítás felől vannak kételyeim.
- Szerintem kettőnket már nem bírna el, nem azért mert kövér vagy, hanem mert alattam is megbillent már. A beleülés meg azért necces, mert összenyomom a kaját. Nem hozhatunk be még egyet? - szépen pislogok rá. Szerintem nagyon buli lenne. - akkor versenyezhetnénk is!
Vetem fel és közben zseniálisnak érzem magam. Le is mászom a kocsiról, és szétnézek. Hátha van idebent is egy kocsi, akkor nem kéne végig menni az egész üzleten. Remélem ő is szétnéz, négy szem, többet lát...
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Valerie & Reev - raktárkaland   Hétf. Máj. 13 2013, 15:45

Ez már biztos, bejövök a csajnak! Az ilyesmi sosem kérdéses, de azért valljuk be: nem vagyok egy kigyúrt állat és sok csajnak mennek el otthonról, neki itthon vannak, neki...nem emlékszem kinek.
Beszompolygunk ide, sok "ingyen" kaja, neki nem kell, biztos azt hiszi én tervezem kifizetni. Kis naiv, na dehát ő hitt eladófiúnak.
- Én még nem, úgyhogy egy kicsit.
Sosem vagyok nagyon, valahogy, talán a megszokás. Magamévá teszek egy szelet csokit, azt mégis elfogadja, vicces, hogy megköszöni.
- Igazán nincs mit.
Vigyorgom, nincs mit, szó szerint. Elég jó ez a valami, lehet viszek hazára is, meg ha már ott vagyok lopni kellene valami jót. Szétnézni ne felejtsünk el, mielőtt kimászunk valahol, legalábbis én biztosan. De ez még messzebb, élvezzük, ami most van. A csaj lökött, ez tetszik, megint a bevásárlókocsi lelki világánál kötünk ki.
- Téged szeret, biztos mert te vagy az anyja
Vigyorgom
-De ha agresszív lesz majd emberesen megnevelem
Ígérem, vágok egy hozzá egy "emberes" képet, parasztbácsi disznóvágáskor ábrázat. A kocsit el kell lopni, ez egyértelmű, hogy a csajt hogy mentem majd ki nem tudom, ha itt lesz az ideje felfedem a kis titkom, most jó az eladófiú szerep, aki a raktárban csajozik munkaidő helyett. Csajozna, de inkább csak hülyül vele. Így eltékozlom én ezt a nemet! Énekel, ezen vigyorgom, mikor meg száguld, szaladok utána. Szívesen felállnék mögé szorosan hozzásimulnék, satöbbi, hogy rácáfoljak a nem csajozásra, de jobb ötlete van. Tényleg jó, elismerően mérem végig. A gond csak az, ha kimegyek nem biztos, hogy még egyszer vissza tudok lógni.
- Biztos nem vagyok kövér? Néha úgy érzem, nem nagy a seggem?
Hülyéskedem, remélem veszi a lapot nem gondolja mondjuk, hogy buzie vagyok, meg eleve röhejes a kérdés, csont és bőr van rajtam, hús kevés.
- Inkább keressünk itt bent, biztos van.
Elindulok, befordulok néhány sarkon, hamar felfedezem a logikát a rendszerben, hogy mi alapján vannak szétosztva a cuccok és így a végén ott találom a gurulós bevásárlókocsikat. Elveszek kettőt, hogy ő is üresben tudjon versenyezni, ne a gyerekünkben és azokra felállva száguldok vissza. Kicsit meghajolok neki, mikor odaérek hozzá.
- Madam, a hintó előállt, birtokba veheti.
Kihúzom neki a kocsit és elé gördítem.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Valerie Hunt
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 98

TémanyitásTéma: Re: Valerie & Reev - raktárkaland   Szer. Máj. 15 2013, 15:35

Engem nem zavar, hogy eszik, de én nem vagyok éhes, és egyébként is oda kell figyelnem, mit eszem. Na jó, nem. De ez egy olyan jó szöveg, ha mégis rám akarnak valamit tukmálni. Most nem áll fent ez a veszély, így csak biccentek neki.
- Akkor jó étvágyat - mosolygok is hozzá, nem hiszem, hogy pont a keksszel fog jól lakni, de nem az én dolgom. Ha erre vágyik, nassoljon csak nyugodtan. Azért illedelmesen elveszek egyet én is, amikor megkínál, de csak azt az egyet. Többet tényleg nem fogok! Szépen megköszönöm, és mosolygok tovább, bár nekem annyira nem jön be ez a keksz.
Közben valahogy megint a kocsi kerül szóba, és remekül elszórakozunk rajta.
- Én? Jesszus! Eddig ezt nem is tudtam! - tényleg nem, de most csak hülyéskedünk - És te lennél az apja? - nyújtom tovább a dolgot, mert bár nem valószínű, hogy valaha is gyerekeim lesznek, azért el-eljátszom néha a gondolattal. Kifejezetten teszik, bár nem ilyen gyerekre vágytam, az igaz.
- Helyes, helyes! Legyél jó apja, a... a... - elgondolkodva nézek le a bevásárló kocsira, ez most fiú vagy lány? - a bevásárlókocsinknak!
Na ez nem volt olyan frappáns, de mindegy. Nem lehetek mindig az. Értékelje, hogy megpróbáltam. Amúgy, tényleg remekül szórakozom. Altató énekelek, aztán meg ellököm magam kocsistól, és úgy suhanok végig a raktáron. Csuda klassz móka, kicsit újra gyereknek érzem magam, de nem bánom. Jó partnerem van a dologban.
Vagyis, lenne, ha tudnánk egyszerre ketten lovagolni egy kocsin, de félek, az már valóban veszélyeztetné a testi épségét.
- Hmm...? - kérdőn, felhúzott szemöldökkel, aztán közelebb lépek hozzá. - Nem tudom, szerintem ez a nadrág kicsit nagy rád, így ha kövér is vagy, azt eléggé eltakarja... Szabad?
A kezem nyújtom a segge felé, és ha nem ellenkezik tuti belecsípek. Bár biztos vagyok benne, hogy semmi feneke nincs, de nem baj. Nevetek nagyon, aztán levonom a következtetést.
- Nem... a segged nem nagy.
Közlöm határozottan, aztán felvetem, hogy behozhatnánk egy másik kocsit, és akkor versenyezhetnénk is. Persze nem ragaszkodom a kintről hozott kocsiért, és szerencsére neki van ötlete, merre vannak a használaton kívüli járművek. Ez nem meglepő, elvégre ő itt dolgozik, szóval az lenne a fura, ha nem tudná.
Hamar meg is vannak, és én is kapok egy teljesen üres kocsit. Szélesebben vigyorgok rá, és pukedlizek, ahogy elém áll.
- Oh, igazán fenséges hintó... Hálás köszönetem! - mondom még, a helyzethez illően, aztán beállok a nekem szánt kocsi mögé. Kicsit megtologatom, tesztelem, nem selejtes-e, de nem látok, nem érzek semmi hibát, így pár pillanattal később a srácra pillantok.
- Meddig megyünk, és mi a tét? - ha már verseny, legyen izgis, én bevállalós vagyok, remélem ő is az.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Valerie & Reev - raktárkaland   Pént. Máj. 31 2013, 13:31

Valahogy mindig úgy érzem nekem mindig mindent szabad, ha nem így lenne talán már begolyóztam volna. De nem fogok éppen most lelkizni, lássuk a szitut. Eszem, általában keveset és hülyeségeket, ezzel az egy szar keksszel is tök tele leszek, dobom is el a papírját valahová a hátam mögé, nem figyelem merre. Elmormolok az orrom alatt egy "köszt" kicsit csámcsogom, de inkább aranyosan, aki nem tud undorító lenni, az nem tud.
- Hogyne már!
Legyintem meg a vasszerkezetet, mintha csak pofon csapnám a kölykömet.
- Tiszta apja, vasból, rácsból és még gurul is, le sem tagadhatnám!
Futólag ránézek, elkalandozok a mellein, ez a gyengém, köhm, igyekszem azért nem nagyon bámulni a "szoptatós anyát"
- Rád egyáltalán nem hasonlít, olyan sík mint én, nem olyan finom dombocskás mint te.
"bár bejárhatnám termékeny testének lankás tájait"
El is kapom a tekintetem mert még elpirulok és az nem vetne jó fényt a kisegítőfiú imadzsemre, ami persze soha nem lennék és nem is leszek. Viszont jó lenne felkapaszkodni mögé és letapizni...izé ellenőrizni mennyire görbülnek az idomai, rég voltam már nővel, az agyam nem annyira klassz mint ez a csajszi itt. A csajszi, akinek tuti biztos bejövök, mert rámarkol a seggemre. Első, gyenge pillanatomban még meg is lepődöm. Nagy rám? Hát ezen még nem gondolkodtam... lehet többet kellene adnom az öltözködésre? Ahá, rongyos vagyok, itt a bibi, biztos ezért nem dugok napjában többször. Nem markol csak csíp, nézek rá, hogy milyen következtetést von le, mennyire jó anyag. Nem nagy, sokkal okosabb lettem, ezt eddig is sejtettem valahogy.
- Most már teljesen megnyugodtam.
Mondom valahogy buzisan, persze poén, az előbb is valami ilyesmi miatt tettem fel ezt a hülye kérdést.
Tolok neki egy "gyereket" na ez volt a buzi gondolat, aztán nehogy tévesen következtessen. Illetve egy hintót, meg magamnak is, ha már elrontotta az örömöm, hogy felálljak mögé a borulást is vállalva. Nézem a pályát, eltűnődöm, végig egyenesen mehetnénk, de mi legyen a tét? A vetkőzés olyan snassz, pedig rögtön az ugrik be.
- Aki veszít annak meg kell ennie bármit, amit a másik mond neki. Vagy ha én nyerek meg kell mutatnod a melleidet.
Találgatok, de hátha neki van jobb ötlete. Felállok a kocsimra és startolhat, ennyi előnyt igazán adhatok neki. Magam nem féltem, remélem jó esélyem lesz a győzelemre.
- Próbáljuk ki először gyorsan, egyenes terepen, ez lesz a rövidtávú, aztán szlalomozhatunk is.
Vetem fel, ha már rám bízta a döntést.


_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Valerie Hunt
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 98

TémanyitásTéma: Re: Valerie & Reev - raktárkaland   Hétf. Júl. 01 2013, 08:55

Nevetek. Hangosan és jóízűen. ez a srác tiszta dilis, de nem baj. Sőt! Pont hogy jó. Én remekül szórakozom. Vajon az ilyenek hol vannak a suliból? Miért egy ilyen boltban dolgozik? Igazán érthetetlen. Persze, nem szép dolog, hogy püföli a gyereket. Jesszus, az agyamra ment a társasága.
- Most, hogy mondod... De azért ne püföld, még a végén rinyálni kezd, és lebukunk - intem meg egy kicsit, mert ha már eddig ilyen jól titokban maradt, hogy itt vagyunk, ezután se bukjunk már le. Persze kicsi az esély, hogy a bevásárlókocsi buktasson le minket, de igazán sosem lehet tudni. A végén tényleg szája lesz, és sírni kezd, az meg igazán szörnyű lenne. - Oh, hát ez igazán kedves, de így kezdek kételkedni, hogy én vagyok az anyja...
Ez a bók annyira nem hiányzott most, mert ez azt sejteti, hogy tetszem neki, azt meg nem akarok. Eddig reménykedem, hogy meleg, de úgy látszik, nem az. Na nem baj, szerintem jól tereltem a témát a gyerek kérdést illetően. Ami persze tök röhej, de akkor is szórakoztatóbb.
Annyira, hogy fél perccel később meg is feledkezem, hogy nem meleg, és a seggére csapok, mert hát adja magát a dolog. És nem, nem jut eszembe, hogy ezzel téves eszméket keltek benne magamról. Megnyugszom, a válasza egészen buzis, akkor ő is csak próbálja tagadni a nyilvánvalót. Így azért könnyebb.
felmerül a versenyzés ötlete, és még kocsit is kerít nekünk, csak a tét a kérdés, amire neki rögtön van ötlete. Egész jól indul, a végére elnevetem magam.
- Várj, várj! - mondom nevetés közben - Azt mondtad, meg kell enni bármit, és még a melleimet is mutogassam? - nevetek. Ez nagyon jó - De akkor ha én nyerek te megmutatod a farkad - röhögök. Tök mindegy kinyer. Akkor sem lesz semmi. Ha pedig belemegy, akkor mehetünk is, amint tisztázzuk, hogy először egyenes, aztán szlalom. Nem hiszem, hogy tudok szlalomozni, de rábólintok. Simán megpróbálom. Nem vagyok szégyellős, megmutatom én a melleimet vesztés nélkül is.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Valerie & Reev - raktárkaland   Pént. Júl. 05 2013, 13:18

Hagyom a kocsi témát, beleuntam, annyira kiveséztük, hogy gondolom ő is. Igaza van, ha nagyon nyikorog majd benyitnak, nem tudok tartani ettől, az sem lenne poén mentes. Anyja, nem anyja mindegy, vállat rántok félvigyorral, inkább szerzek magunknak "járművet" Elétolom, tetszik neki, helyes! Fogadhatnánk, találgatok, hagy lehessen válogatni mell, vagy kaja, mert ha egyik feszélyezi, még mindig ott a másik.
- Vagy ez, vagy az, azt se bánom, ha mindkettő.
Legfeljebb fosunk egyet, összeszarjuk a raktárat, ilyet még úgysem csináltam, főleg csajjal együtt. Kiváncsi vagyok hogy fosnak a lányok.
- Válasszon a hölgy, akinek természetesen bármikor megmutatom a farkam.
Vékony vagyok, seggem az nincs, úgyhogy a természet pótolta elöl. Bármikor letolnám a gatyám, templomban is csináltam már ilyet, igaz nem mise közben. Most, ha elfilózom, te jó ég mi minden maradt ki az életemből!
- Mi lenne, ha meg is foghatnám? Tapintás alapján könnyebben jegyzek.
Kacsintok rá, ő is megfoghatja, csak akkor számoljon vele, hogy fel is fog állni. Lehet akkor is, ha csak én fogom meg a melleit, ha elég jók neki.
- Mehet?
Kérdem vigyorogva, ha készen áll fel is pattanok hátra. Az előny nálam, bár szar a fizikumom, azért egy csaj nem könnyen ver le. Adok neki kerek egy másodperc előnyt, az én farkamban nincs semmi érdekes, azon kívül, hogy nagy. Aztán eltolom magam és gátlástalanul száguldok egyenesen. Nincs veszélyérzetem, ami azt jelenti, a száguldás tényleg száguldás, a nekimenés valaminek meg egyáltalán nem számít, pl simán el tudom képzelni, hogy ha pl nagyon felgyorsulok nem tudok megállni a fal előtt.

// szerintem dobjuk ki Smile//

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Valerie Hunt
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 98

TémanyitásTéma: Re: Valerie & Reev - raktárkaland   Vas. Júl. 21 2013, 11:29

Hamar kerít kocsit, és még fogadást is ajánl, hogy mit csináljunk. Ezt egy kicsit félreértem, mert én úgy gondoltam mindkettőt kell, de a válaszából levágós, hogy választási lehetőséget ajánlott volna. Én viszont, tökre nem izgatom magam miatta. Szégyellős sem vagyok, amúgy is pasi, nem érdekelnek a pasik...
- Legyen akkor mindkettő. Az izgisebb - rákacsintok. Mert miért ne. Mondjuk, addig, amíg nem jut eszébe, hogy egymásról kéne megenni valamit. ah... nem akarok a szálkás vékony testével semmit. Ha legalább egy kis gömbölyű lenne rajta.
- Ha bármikor megmutatod, akkor mi értelme fogadni? - kérdezek vissza, és nem fűzöm hozzá, hogy én a melleimmel vagyok így, mert rögtön akarná, de én versenyezni akarok. Tökre beleéltem már magam.
- Tapizni is akarsz? Nem vagy kicsit telhetetlen? - nevetek, és a rajthoz állok, nem válaszolok. Azt hiszem belefér még az is, ha megfogja. Legyen egy jó napja. Ha belegondolok, az még nekem is jó lehet, majd becsukom a szemem, és azt képzelem, hogy So Ra az... vagy April... igaziból mindegy.
- Mehet! - kiáltom, és már bele is húzok, és megyek, hátrapillantok. Rájövök, hogy előnyt adott, és elhúzom a szám. Emiatt persze lelassulok, és mire észbe kapok már mellettem van, le is hagyott. Suhanok utána lököm magam, és szerintem egész jó vagyok, de ő a végén arra is rájövök, hogy nem akarok a falnak ütközni, így leugrom és csak a kocsim csattan, egy másodperccel elmaradva a srác kocsija mögött. Ergó, vesztettem. De azért megvárom, hogy ezt ő is megállapítsa. Na meg, hogy ne legyen baja, mert ki tudja, nem fáj-e egy ilyen ütközés. Én az utolsó pillanatban kicsit beparáztam emiatt, ezért nyert ő. De nem baj.
Ha semmi baja, és szerinte is ő nyert, akkor leveszem a baseball sapit, hogy kibújhassak a pólómból és levehessem a melltartómat.

//itt: http://www.lanawin.hu/oldal/kocka.php?do=eredmenyek nyertél Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Valerie & Reev - raktárkaland   Vas. Júl. 28 2013, 19:48

Ez a lány csak helyes válaszokat tud adni, gátlásosság se nagyon van benne, még a végén párhuzamokat vonok magunk között. Biccentek a mindkettőre, igaz az egyik miatt veszíteni akarok mert tulajdonképpen éhes vagyok, vagy legalábbis az agyam tudja, hogy annak kéne lennem, másrészt lenyomoznám ezt a nőt! Igaz elég ovis hozzáállás, de az egész helyzet gyerekes, jobban illik ehhez a játékhoz a tapi mint a "menjünk a bokorba és csináljuk azt, mint a nyulak" ötlet. Az lehetne egy másik, következő játék. Kicsit elszúrom, rondán beszélek meg még le is leplezem magam, hogy valójában én vagyok a mutogatós bácsi. Visszaszívni nem tudom, de próbálok kanyarintani valami cirkamlósat belőle.
- Elragadott a hölgy személyiségének varázsa... Úgy értettem feldíszítem gyümölccsel, vagy amivel akarod, ha veszítek.
Magamban már továbbszövöm, hogy majd leeszi róla a dolgokat, ha nem szívat meg chilis szósszal például, ebből a csajból azt is kinézem.
- Az érzékeim közül a tapintásom a legkifinomultabb
Magyarázom ravaszkás mosollyal, aztán én is felállok a rajthoz. Tetszik, hogy nem tetszik neki az előnyöm, aztán mégis nyerek, a nő túl jó, legyőzi az éhséget. Az utolsó pillanatban kiszáll, ez várható, senki sem olyan bolond csak én. Nem esem nagyot, meg sem érzem, igazából, csak a gyomrom vágom be, meg hülyén nézek ki, de próbálok gyorsan eldőlni, úgyhogy főleg az oldalamat kapja, az meg talán nem olyan érzékeny mint a hasam. Hm, azért miután esem szükségem van egy-két mély lélegzetre és hirtelen felállni sem tudok. Sebaj!
- Nem ülnél le? Hogy...meghittebb legyen
Nyögöm, bár ugye két dolog is volt, egyrészt a melleit fogom, másrészt ennie kell valamit.
- Remélem szereted a banánt!
Fel kéne állni és elmenni érte, egyelőre nem megy, különben is veszi le a pólóját, maradni akarok. Eléggé azt nem nézem és nem is izgat most semmi más.
- Ha akarod én is megcsinálom és feldíszítem neked, végülis csaltam, kihasználtam a superképességemet és nekimentem a falnak.
És tényleg. De már befogom...most...úristen, érzem, hogy ez jó lesz! De nem, mert hirtelen ránk nyitnak, a tulajdonos az. Éppen belendültem, de mindennek vége, üvöltve a telefonjáért nyúl.
- Hívom a rendőrséget! Azonnal térítsék meg a kárt! Ki maga? Hogy jutott be?
Na tessék, már le is vagyok leplezve. 
- Nyugalom, a csaj nem tehet róla, azt hitte itt dolgozom, nekem szabad, őt elengedheti. Vállalom a felelősséget.
Mekkora szavak tőlem! Ha minden igaz a kiscajt elengedik, én úgyis meg fogom úszni, egyrészt van papírom elmebetegségről, a másik zsebemben pedig ott lapul a sztárügyvéd apám telefonszáma. Nem félek, csak a csajt sajnálom egy kicsit és hogy már nem fogunk messzebbre jutni. Gondolom csalódott lesz és nekem nem lesz alkalmam megmagyarázni, csak legalább egy vicces emlék maradnék agyának egy poénszegletében, jobb társaságokban felemlegetné, így maradnék fenn egy picit még.

// köszi és bocsi, egy időre jegelem a karaktert, ha "feléledne" a kómából elsők között lennél értesítve, de egyelőre túlságosan emlékeztet valakire...tudod kire és ez rossz nekem Smile PÁPÁ//

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Valerie & Reev - raktárkaland   Today at 11:16

Vissza az elejére Go down
 

Valerie & Reev - raktárkaland

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Kerülőúton - Usui, Reev

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-