Haverokkal össze veszés a világ legrosszabb dolga, hisz így még a szívedet se tudod senkinek kiönteni, csak a feszültségeket lemozogni tudod. Ezért döntöttem úgy hogy elmegyek futni, jó pár kört. Kikapok a szekrényből egy szimpla rövidnadrágot és egy fekete trikót, a hajamat felkötöm lófarokba, sminkelni nem sminkelek, minek úgy is csak elmosódna. Utálom azokat a lányokat akik még fürdeni is sminkelnek. Majd az előszobában lévő lévő cipős szekrényből kiveszek egy pár kék tornacipőt. És készen is állok egy órányi kimerítő futáshoz. A telefonba bedugom a fülhallgatót és bedugom a fülembe. Maxra állítom a kedvenc pörgős számom hangerejét, és elindulok. Csak futok és futok, miközben elgondolkozom azon, hogy lehet, hogy ennyire megtudnak bántani az emberek egy kicsi szócskával. Egy olyan szóval amiről az életem nagy része szólt, és ha meghallom akkor mindig felfigyelek rá. Ki, mikor és hol csinálta, és mikor az egyik barátom is azt mondja, hogy elkezdet drogozni akkor rögtön kiakadok, egyszerűen nem tudok vele mit csinálni és nem is akarok vele mit csinálni.
Ahogy futok a parkban elbambulok és csak a zenére figyelek. Mikor valakinek neki futok és a következő pillanatban már a földön találom magam.

Végre vége egy újabb szörnyű hétköznap délelőttnek. Fáradtan térek vissza a kolis szobámba és amint belépek, ledobom a táskám és bevetem magam az ágyamba. Már majdnem alszok, de elkezd jelezni a telefonom. Minden napra beállítottam egy jelzést, hogy ne felejtsem el, hogy minden nap edzeni kell, mert nem szeretnék elpunnyadni. Gyorsan kikapcsolom a jelzést és felkelek az ágyból. Semmi kedvem most ehhez, de muszáj. Gyorsan lekapom a pólóm és a nadrágom (nehogy már a sulis ruhámba izzadjak) és utána felkapok egy melegítő nadrágot. Lefekszek a földre és csinálok pár has prést és pár felülést. Utána pár fekvőtámasz és ennyi elég is volt. Vagyis nem mert még leszoktam járni futni, de így télen nem így fogok menni, szóval még felkapok egy pólót amit sportoláshoz szoktak viselni, nem tudom, hogy mi a rendes neve. Még felkapok egy jó futócipőt és már indulok is ki a koliból. Elkezdek futni olyan normális tempóban, hogy sokáig bírjam. A szokásos utamon megyek és már körülbelül 20 perce futok, de a következő pillanatban azt veszem észre, hogy a földön vagyok. Mi történt? Bizonyára nekem jött valaki. Elkezdem keresni azt, aki nekem jött. Először arra gondoltam, hogy most leordítom a fejét a balfácánnak, de megláttam, hogy aki nekem jött az egy lány. Gyorsan felállok és felsegítem.
- Jól vagy? Nem esett bajod? – Kérdem a lánytól.

Én lehetek csak ilyen béna, de sebaj. A következő pillanatban egy fiú segít felállni, majd vissza nyúlok a telefonomért ami a földön landolt.
-Köszi, jól. És nagyon sajnálom, hogy neked mentem. Te jól vagy? - Mondom az ilyenkor szokásos mondani valót. Igen ez nálam már szinte évenkénti rendszerességgel, furcsa de igaz. A fülhallgató dugója kicsúszott a telefonomból, ezért hangosan megszólalt a kedvenc számom. Gyorsan kikapcsolom, mikor észre veszem, hogy betört a képernyője és ezért fele képernyője nem érzékel semmit. Hát persze, gondolhattam volna. Mért is úszta volna meg csak egy karcolással. Kedvem lenne újra a földhöz vágni, de akkor már a garancia se lenne rá érvényes.

-Igen, jól vagyok. – Válaszolom a lány kérdésére. Elkezd szólni hangosan a zene a lány telefonjából. Biztos kihúzódott a fülhallgató dugója.

- Én is szeretem ezt a számot. – Mondom mosolyogva, hogy ne érezze annyira kínosan magát. Mikor kikapcsolja, a zenét észreveszem, hogy betört a telefonja képernyője. Szegény lány.

- Ismerek itt a közelben egy ilyen telefonszerelőt, elkísérjelek oda? – Kérdem a lányt. Nagyon megsajnáltam szegény, mert nekem is sokat jelent a telefonom és nem tudom, hogy bírnám ki, ha berepedne a képernyője. Ha a lány elfogadja, akkor a szerelő felé veszem az irányt. Hamar megérkezünk és, mivel ismerem a fickót, aki ott dolgozik így hamar sorra is kerülünk. Elmondom neki, hogy mi történt. Azt mondja, hogy kell egy kis idő, míg megnézi, hogy megtudja-e csinálni.

- Addig van kedved bemenni a közeli pizzázóba? – Kérdem mosolyogva, mert csak nem akar itt várni, míg meg nem csinálják a mobilját.

-Akkor jó. - Legalább neki nincs semmi baja. Ahogy mondja, hogy tetszik neki ez a szám, csak egy mosolyt engedek el. Majd nézem a telefonom, és egyszerre csak megszólal a fiú. Tud egy telefonos szervizt a közelben, és én meg egy halvány mosollyal elfogadom a felajánlását.
-Igen, ha nem gond. - Rendes fiúnak tűnik, ugyan ki ajánlaná fel egy vadidegen embernek, aki ráadásul fel is löki, elkíséri egy szervizbe.
Elindulunk, és oda is érünk körülbelül tíz perc múlva. Elég hamar sorra kerültünk, mert ahogy én levetem a fiú ismeri a szerviz üzemeltetőt.
-Oké, de én fizetek. - Válaszolok a srácnak a kérdésére. Jó, hogy én fizetek, ez a minimum amit tehetek érte, mert hogy fellöktem, és még ő hozott el megcsináltatni a mobilom. Úgy hogy tényleg ez a minimum.

Egyből beleegyezik a kajás ötletembe, de azt mondja, hogy ő fizet.
- Okés menjünk. - Mondom és a pizzázó felé veszem az irányt. Amúgy nem fogom neki engedni, hogy ő fizessen, de majd csak fizetesnél tudja meg ezt. Milyen pasi lennék, ha hagynám, hogy a lány fizessen? Hamar odaérünk és gyorsan leülök egy kétszemélyes asztalhoz. A pincér felveszi a rendelésünket majd a lány felé fordulok.
- Amúgy te nem a francesra jársz? - Nagyon ismerős a lány és tuti az egyetemeb láttam.

Bemegyünk a pizzázóba és leülünk egy két személyes asztalhoz, a pincér felveszi a rendelést. És míg várunk a pizzára elkezdünk beszélgetni.
-De, és gondolom te is. - Mondom, hisz egyszer kétszer láttam a suliba.
-Egyébként Lana. - Kapok észbe és bemutatkozok, hogy lehetek ilyen bunkó, elgázolom és még be se mutatkozok. Ez tényleg rám vall.
-Milyen szakra jársz? - Kérdem, hisz biztos vagyok benne, hogy az egyetemre jár.

Megkérdi milyen szakra járok.
- Filmművészet, és te? - Mondom és közben megkapjuk a pizzát. Szép lassan kezdem el enni, mert még tűz forró. Az első pár falat után eszembe jut, hogy nem rendeltünk itat, szóval rendelek azt is. Milyen rég ettem pizzát. Szerintem mióta egyetemre járok, azóta nem is ettem. Útóljára még akkor ettem mikor nagy csajozógép voltam. Az jó régen volt. Talán pont ebben a pizzázóban ettünk. Utólag nem valami jó dolgok jutnak eszembe, vagyis jó dolgok, de most jobban belegondolva gusztustalan. Ha jól emlékszem pont ennél az asztalnál ültünk. Igen ez volt az, mert itt jó hosszú a terítő és nem lehetett belátni az asztal alá. El is megy az étvágyam, ha belegondolok, hogy mit csinált itt a lány az asztal alatt. Biztos nem hagynám még egyszer senkinek azt. A viccéhez sem fűznek gusztusosabb élmények. Egyáltalán, hogy tud ott azóta wc-zni valaki? Na jó inkább másra kéne figyelnem, mert mióta ezen jár az eszem nem ettem semmit. Elkezdek belehúzni és mikor a pizza felénél járok kapok egy üzenetet a telefonomon. Megnézem. A mobilszerelő fickó küldte.
- Kész a telód, szóval utána mehetünk is érte. -

-Én is. - Mosolyodok el a fiú válaszára. Annyi fiművészetis-el találkoztam már, ebben az egy hétben, hogy talán egy kezemen meg se tudnám számolni, és a sulisokat nem számolva.
Kihozzák a pizzát, én meg szépen lassan elkezdem enni, hisz forró. Bele gondolva, már hét éve itt élek, de még egyszer se láttam ezt a pizzázót. Pedig rendszeresen járok a környékre futni.
Mondja, hogy kész a telom, én meg a pincért oda hívom magamhoz, hogy vizesem a számlát.