Henry még mindig nem hívott, gondolom belelendültek a forgatásba én meg nagyon remélem, hogy nincs semmi baja. Hogy csak valami egyszerű hullámvölgye volt és ennyi, hogy leállt az anyaggal. Allegra és Callie jó hatással vannak rám, ahogy Phoenix szavai is folyamatosan visszhangoznak a fejemben, most nem akarom elcseszni a dolgokat. Próbálok okosabb lenni. De azért... zsong a fejem, tanácstalan vagyok és aggódó, inkább elmegyek az egyik kedvenc pub-omba és rendelek egy korsó fekete sört. Azért szeretem ezt a helyet, mert rengeteg fajta sörük van, na meg Hrabal nevét viseli, az is kellemes. Persze ebből adódóan inkább cseh sörök vannak, én ma inkább egy németet választottam. Jó hogy brit vagyok, képviselem Európát. Na jó, tényleg kész vagyok, jobb is ha tompítom kicsit magam. Ellenben annyi változás van, hogy valami szülinapi buli lehet ma, mert az asztalok javát összetolták és egy nagy csoport beszélget és sörözget. Csak pár asztal maradt, de mindenhol egy kisebb társaság van, kivéve egyet, oda dobom le magam. A sarokban van, tényleg mintha büntiben lennék, remek... sebaj! Majd ez feldob. Feldob ugye? Azért nem látszom búval béleltnek inkább csak kissé unatkozónak.
Most épp egy világos hosszú farmer és egy világoskék ing van rajtam, tornacipő, szóval semmi extra.

Ez esküszöm, hülye. Nem lehet más magyarázat, mint hogy adoptálták. Még egy ilyen idiótát nem hordott hátán a föld. Természetesen kedves, aranyos bátyámról szól a fáma. Annyira szétszórt, hogy azt már tanítani kellene. Jó, alá írom, én se vagyok a rendszeresség mintaképe. De bakker, ha Párizsba repülök, akkor nem hagyom otthon a jegyemet. Idióta.  Még szerencse, hogy nem kapott el egy rendőr sem, mikor vittem neki a jegyét. A feszkó levezetésére úgy döntök, leparkolom a kocsit és megiszom valami nyugtatót, mondjuk egy finom cseh sört.  Belépve a Hrabalba elég nagy tömeg fogad sajnálatomra, de ha már itt vagyok, akkor iszom is valamit. Oda megyek a pulthoz és kérek egy pohár Staroprament. Megfordulva nekidőlök a pultnak és szépen nyugisan kezdem stírölni az embereket. Az a gáz, hogy a legtöbb asztalnál kisebb nagyobb társaságok ülnek, így senkihez nem tudok oda húzódni, már épp feladnám a dolgot és maradnék a helyemen, csak azzal az a probléma, hogy aki italt kér, mindig meglök és hasonlók, de szerencsémre észreveszek a sarokban egy magányosan üldögélő alakot. Kicsit, mintha felhőnek öltözött volna, világoskék nadrág és ing van rajta, bár a fekete haj jó kontrasztot ad az egész képnek. Na, de csak oda ülhetek mellé.
- Szia, leülhetek melléd? – Ahogy felpillant a söréből, megállapítom, hogy elég helyes, karakteres arca és kiskutya szemei vannak. Bizonyos fokú arrogancia süt róla, de még így is megkapó. De most nem pasizni jöttem, csak egy nyugis sörre. Remélem nem valami idegesítő divatmajom lesz.

Épp elfilozofálgatok azon hogy most céges buli vagy szülinap megy a szomszéd asztaloknál, mikor megszólít valaki. Ahogy felnézek elkerekedik a szemem, de csak mert ilyen rózsaszín hajat erre fele nem láttam.
-Öhm... persze, hogyne, foglalj helyet! - Ocsúdok fel, reflexből felállok, húzom ki neki az egyik széket, el vagyok varázsolva még kissé a gondolataim által, meg sokkolt a haja színe, de igazából tetszik. Nem lehet egy pesszimista, örökkön depressziós valaki, ha pink a haja, nem? Meg az arca is kedves, szóval hamar rá kezdek koncentrálni nem a vakvilágba.
-Nem láttalak még erre, vagy csak elkerültük egymást? - Mosolyodom el, tuti emlékeznék rá, kivéve ha csak nemrég váltott hajszínt, akkor már nem mernék erre megesküdni.
Az ízlése is jó lehet ha itt söröz, bár én elfogult vagyok, ugye.
Közben ujjonganak egy sort valamin mellettünk, elvigyorodom. Nekem is szocializálódni kéne.
-Buli van...  Egészség! - Emelem a korsóm vigyorogva és iszom pár kortyot.

Kis merengés után fel pattan, és kihúzza nekem a széket, hellyel kínál. Udvarias. Ezt díjazom. A hangjának igazán kellemes tónusa van.
- Nem, itt még nem voltam. Szóval nem is találkozhattunk. - mosolyodom el kicsit szórakozottan, míg közelebbről is felmérem az arcát. Merengésemet a szomszéd asztalnál kitört viháncolás zavarja meg, amire odakapom a fejem. Kicsit felöntöttek a garatra. A velem szemben ülő is felfigyelt a hangoskodókra, majd felém pillantva egy hatalmas vigyorral emeli ő is a korsóját. Végül is igaz, buli van, holnap pedig nincs órám.
- Hát igen, nehogy mi itt szárazon maradjunk. - nevetek én is, majd kortyolok egyet a sörömből. Hm, finom. Se nem túl meleg, se nem túl hideg. Utálom mikor úgy akarják eltüntetni egy sör ízbeli hibáit, hogy szinte jegesre hűtik.
- Az igazat megvallva, a jó sörök a gyengéim. - kuncogom el magam - és a csehek remek munkát végeznek ez ügyben. Így mikor megláttam a cégért nagyon megörültem. Hrabal nevével fémjelzett kocsmában csak nem csalódhat az ember? - teszem fel a kicsit költőinek szánt kérdést. - Amúgy Ariananának hívnak. Még egyszer köszi, hogy ide ülhettem. A pultnál esélyes lett volna, hogy sörben ázva mennék haza - mosolygom továbbra is, miközben felé nyújtom a kezem.

-Áh, akkor ajánlom figyelmedbe, kellemes hely, de nem mindig ilyen hangos ám! - Vigyorodom el, mert amúgy ez egy kellemes kis zug a filozofikus sörözésekre, de hát most parti-time van.
-Akklimatizálódjunk, egyetértek! - Vigyorgok, ha már mindenki ilyen viháncka, nekem sem kéne Fülest játszani.
-Ketten vagyunk! - Mosolygok rá, mikor mesél kicsit magáról. Hrabalt illetően mélyeket bólogatok, hogy jól látja. - Én a németek sörét is szeretem, most is azt iszom. - Biccentek a korsómra. - Ugyan, semmiség, amúgy is jobb társaságban inni, én legalábbis ezt vallom. Szóval légy üdvözölve köreimben Ariana, Sebastian vagyok! - Mosolygok rá szélesen, majd mivel adja a kezét finoman elveszem és adok neki egy kézcsókot.
-Amúgy jelenleg szerintem sehol sem biztonságos, még pár kör és mindegy lesz nekik isszák vagy locsolják a sört... - De hátha nem, minden esetre itt a sarokban szerintem elkerülhetjük a dolgot.
-Jaj ne haragudj hogy megkérdezem, szerintem mindenki ezzel zaklat, de... hát én akarat gyenge vagyok jelen pillanatban... hogy jött hogy rózsaszín legyen a hajad? - Kérdezem meg, mert hát gondolom a könyökén jön ki a kérdés meg a válasz is, de annyira érdekel, mi ösztönözte hogy ennyire látványos és nem épp szokványos hajszíne legyen.

Hát igen az örök kérdés. - Teljes mértékben igazad van, szinte mindig mindenki ezzel kezdi az ismerkedést velem - húzom a számat beletörődően, kicsit rá is játszok a helyzetre. Mert nem zavar ám ez ennyire engem. - De tudod ez igazán nagy titok - mondom nagy komolyan, próbálva nem elnevetni magam. Kicsit még húzom az időt, és bele iszom a sörömbe. -Mivel ilyen rendes voltál és ide ülhettem kicsiny asztalodhoz, megosztom veled - folyatom a szöveget még mindig magasztos hangon. Majd mind derült égből villámcsapás, jön a tény.- Egyszerűen tetszett a szín- nevetem el magam Na meg nem csak a hajam festem általában, hanem vászonra és egyéb felületekre is szívesen alkotok. fejezem be mondókám egy szelíd mosollyal. - Mivel cseles módon kihúztad belőlem, hogy mivel töltöm a szabad időmet, most mesélj valamit te magadról Seb. Ó, bocsáss meg. Remélem nem gond, hogy le becéztelek - kérek gyorsan elnézést az elszólásomért. Már megint a nagy szám, egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne becézzem az emberek. Ha mázlim van, akkor nem haragszik meg.

Ahogy ecseteli, hogy mindig ez az első kérdés bocsánatkérően mosolygok rá, hogy nincs mit tenni, megértem őt is és másokat is. Aztán mikor mondja hogy nagy titok a haja színének eredete csak pislogok, kicsit félredöntöm a fejem, hogy ugyan mi lehet a nagy titok? Vöröset akart de kifakult és akkor rájött ez jobb? De nem tudok sokáig vad ötleteket fantáziálni, mert csak megosztja, bár a felvezetése megmosolyogtat.
-Értem, unalmasnak semmiképp sem unalmas. - Legalábbis hajszínben semmiképp. Aztán hozzáfűzi, hogy amúgy festői hajlamai vannak, ami kiszélesíti a mosolyomat.
A cselességem mondjuk meglep, hogy valóban az lettem volna? De csak vigyorgok, én örülök ha mesél magáról.
-Semmi baj, nyugodtan hívj Sebnek, hallgatok rá. - Mondom könnyed hangon, elvégre semmi bajom a becézésekkel. - A festészet engem is érdekel, bár én alkotásban nagyon gyatra vagyok, ellenben galériákba előszeretettel látogatok el. Az impresszionistákat például kifejezetten szeretem. Te miket szoktál festeni? Meg milyen technikával? Vagy vegyeset alkalmazol? Azok nagyon izgalmasak! - Mondjuk a jó kis zsírkréta meg akvarell, vagy szén és pasztell, ó van lehetőség bőven. De a tus is jó. Na nem mintha a sima olajfesték ellen lennék, de pasztellal és akvarellel a színek egyszerűen lebegnek a vászon, olyan lágyak és kifejezőek. Asszem elragadtattam magam és a sörre sem foghatom, hiába erősebb a hőfoka.

Szerencsére vette a lapot és nem akadt fenn a becézésen. A festői hajlamaimat meghallva pedig nagyon aranyosan elragadtatja magát, teljesen bele merül a különféle technikák ecsetelésébe. Cuki.
- Én is kedvelem az impresszionistákat, de az igazi kedvencem a szürrealizmus és persze főként Dali. Próbálkoztam már akvarell és pasztell keverésével, de inkább akrillal dolgozom. Mostanság pedig a szénceruza skiccek ragadták meg a fantáziámat. - mondom mosolyogva. Teljesen feltölt ez a társalgás, rég volt lehetőségem csak úgy szabadon csapongani a témákban. Egy értő de nem okoskodó partnerrel. Lassan el fogy a söröm és mint látom ő is a vége felé tart.
- Jöhet a következő kör ? Remélem nem tervezel még haza menni, igen elszomorítana. - görbítem le a szám sarkát majomkodva. Persze aztán elnevetem, magam.
- Bocsi, hogy ennyit játszom magam, de a fáradtság egy bizonyos fokán már nem tudom vissza tartani magam. - mondom kicsit bűnbánóan. Majd a szempilláim alól lassan körbe kémlelem a helyet, az asztal szomszédaink még mindig dorbézolnak. Jó lehet nekik, már nekem is kéne egy igazi ereszd el a hajam buli, de nem most. Néha elég ha csak iszogatva beszélgetünk, könnyedebb vagy a társaságtól függően komolyabb témákról. Ezt sokan nem értik meg.