Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Sikíts - Ariana & Gerard

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Gerard Powell
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTéma: Sikíts - Ariana & Gerard   Hétf. Dec. 28 2015, 01:10

A tököm tele van a karácsonnyal, meg az össze rohadék ünneppel, de tényleg! Ilyenkor mindig mindenki meg van bolondulva, ma sem tudtunk időben bezárni, mert a karácsonyi krampusz buli vagy mi a tököm annyi vendéget hozott a klubnak, hogy még reggel ötkor is álltak kint az ajtó előtt. Vicc, komolyan. Nate kurva boldog lesz, ha meglátja a mai bevételt, de nekem ketté áll a pöcsöm is, tényleg. Fáradt vagyok, fáj minden tagom, fel is kúrták az agyamat az idióta részeg seggfejek, akik mindenáron balhézni akartak. Haza felé tartok a napfelkelte előtti homályban, kellemesen duruzsol a motor, az ujjaim mégis indokolatlanul keményen markolják a kormányt, és még az sem nyugtat meg, hogy kihajthatom a kocsi belét, mert semmi forgalom, lámpák sincsenek, a zsaruk ilyenkor a legálmosabbak, meg amúgy is, leszarom, ha lekapcsolnak, kidumálom magam. Mégsem erre vágyom. Ma nem. Lehúzódok az út szélére, és leállítom a motort. Feszült vagyok, és nem értem az okát. Kiszállok, előveszek egy szál cigit, de mielőtt rágyújtanék, valahonnan túl ismerős zajt hallok. Az utca csendjébe élesen hasít bele egy nő sikolya, szemeteskuka kong valahol, és a dulakodás félreismerhetetlen hangjai áramlanak felém. Mi a picsa, de tényleg? Nem vagyok egy önkéntes rendőr típus, de nem szeretem, ha nőket bántanak. Rágyújtok, és kíváncsiságból a hangok felé indulok, nem éppen komótos tempóban, de nem is rohanok. Ha csak valami prosti nem ért egyet az árral, nem akarok feleslegesen megszakadni. Az egyik szűk sikátor előtt megállok, és figyelem kicsit az eseményeket. Egy rózsaszín hajú cicababát rángatnak ketten. Elindulok feléjük, próbálom kitalálni, mi lehet itt a szitu, és hogy szét kell-e csapnom köztük vagy csak egy idióta balfasz vagyok, akinek kezdenek elmenni otthonról, és minden szarba beleüti az orrát.

_________________
Vissza az elejére Go down
Ariana Roberts
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTéma: Re: Sikíts - Ariana & Gerard   Hétf. Dec. 28 2015, 11:53

Karácsony van, a szeretet és béke ünnepe. Na meg az indokolt berúgásoké.

hi - hi – Régen, imádtam minden részletét, az ünnepi vacsora volt a kedvenc estém az évben.  A család együtt van, apával díszítjük a fát, anya pedig a bátyámmal karöltve a világ összes kajáját az asztalra varázsolta. Most pedig az elmúlt karácsonyok bújától megzuhanva tántorgok a kihalt utcákon.  Eredetileg Larával indultam el antikarácsonyozni, de valamikor útközben elhagyott vagy elhagytam. Nem emlékszem mikor tűntünk el egymás mellől.

-Jingle bells, jingle bells,
Jingle all the way.
Oh! what fun it is to ride
In a one-horse open sleigh.
- Rikácsolom bele az éjszaka nyomasztó csendjébe az ismert dallamot. Bakker félek, úgy látszik már fű nélkül is paranoiás leszek. A hidegnek és beszariságomnak köszönhetően egyre jobban kezdek kijózanodni, gyorsabb tempóra kapcsolva rohanok haza fele.

-ÁÁ…- sikítok fel mikor hirtelen rántást érzek egy sikátor felől. A számat azon nyomban mocskos kezek takarják el, az orromba olcsó alkohol és áporodott dohszag kúszik.  Hiába kapálódzom nem segít, karjaimat a mögöttem lévő ipse vasmarokkal szorítja, próbálok hátra rúgni de egy másik fickó a lábaimat kapja el. Jesszusom nem ez nem lehet. Szinte gondolkodni sem tudok a rám törő pániktól.
- Nyugalom kicsi lány csak szórakozunk egy kicsit, - csendül a fülemben a klisé szöveg miközben szétfeszítik combjaimat. Folyamatosan kapálódzom, miközben próbálják leszaggatni a ruháimat, végül a számat eltakaró kézbe sikerül beleharapnom.  

- Segítség!- Kiabálok bele az éjszakába hátha meghalja valaki. Istenem csak mentsen meg valaki. Az akciómat követően valamelyik szörnyetegtől kapok egy fejest. A számat elönti a vér, a fejem bekábul távolról érzékelem, hogy valamit le erőszakolnak a torkomon. Minden homályos és lassú körülöttem, már nem tudok semmit tenni.
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTéma: Re: Sikíts - Ariana & Gerard   Szer. Dec. 30 2015, 23:30

Vannak bizonyos napok, vagy inkább időszakok, amikor az emberek többsége valami szent ünnepre hivatkozva napokig seggrészeg. Na, a karácsony is ilyen, és közvetlen utána jön az újév. Jézus fasza, mi lesz itt szilveszterkor! Az isten bassza meg, szar melót választottam. Mondjuk tény, hogy elég jó a fizu, talán pont azért, hogy eszembe ne jusson felmondani és esetleg a konkurenciához szaladozni…
Rossz érzésem van, ahogy kiszállok a kocsiból, valahogy olyasmi, mint amikor Irakban lemészárolták a fél csapatomat, köztük az öcsémet. Mondjuk, most nem hiszem, hogy rám robbantaná valaki a kihalt utcát, de valami feszkót érzek a levegőben, és bizsereg tőle a tarkóm. Felkapom a fejem a sikításra, mint egy jó vadászkutya, de azért ésszel indulok el a hangok felé. Ráérősen rágyújtok, mélyet szívok a koporsószögből, és aztán megállok a sikátor torkánál. Gyáva féreg az ilyen, aki nőkre támad a sötétből. Ráadásul ketten kellenek egy ilyen törékeny kiscsajhoz. Nem férfi ez, de nem is ember. Az elsők között válna belőlük köcsög a sitten. A gyomrom forog a fajtájuktól, de komolyan. A csaj küzd, rúgkapál, aztán szerintem harap is, mert levegőhöz jut, ki is ereszti a hangját, nem szégyenlős. Még mindig a cigimet szívom, ahogy elindulok befelé, a mocskos, ragadós sötétségbe. Megnyújtom az utolsó két lépést, amikor látom, hogy megfejelik, sosem bírtam nézni, ha nőt bántanak. Vér fog folyni, és nem az enyém, meg nem is a kiscsajé. Mondjuk, az lehet, hogy fog, de nem miattam, az is tuti. Retkes kis köcsögök, de viszket a tenyerem! A feszültség, ami bennem forrongott idáig, most mind a jobb karomban van, készen rá, hogy kitörjön az első horoggal.
- Hé, seggfej! – kocogtatom meg annak a vállát, aki nekem háttal áll. Amikor megfordul, elnyomom a cigit az arcán, az ilyet meg kell bélyegezni. Legalább tudni fogom, ha szembe jön velem valahol, hogy ki kell tépni a nyelvét a torkán, és nyakkendőt kell kötni belőle. Csak hogy elegánsan dögöljön meg. Ordít, mint a kurvaanyja, és nekem önkéntelenül is vigyorra húzódik a szám. A másik persze szintén vinnyog, öleli a csajt, pajzsként tartja maga előtt.
- Engedd el szépen, te gyáva kis szar. Engedd el, és nem lesz bajod. – mondom neki nyugodt hangon. Akik ismernek, tudják, hogy addig jó, amíg üvöltök. Addig nem bántok senkit. Csakhogy ez a geci nem ismer. Én örülök neki, már szétvet a kín, hogy hagy húzzak be valakinek egy kellemeset. Felé lépek, amikor megroggyan a térdem, mert a másik tarkón baszott valamivel. Megpördülök, kicsit homályosan látok, de közel van, ütőtávon belül, meg is indul a jobbom, állkapcson kapom, és érzem, ahogy mozdulnak a csontok. Csak azt nem tudom, hogy az én kezem törik, vagy az ő álla recseg. Fájdalmat nem érzek, de az adrenalin erős drog. Az viszont elég biztos, hogy a faszi összeesik, mint egy kupac rongy, ami a jedik után marad, amikor kipurcannak.
- Fred! Fred! – szinte sír a csávó a havernak, aki a csajt tartja. Szánalmas, tényleg, és meg sem kell szólalnom, már löki is felém a csajt, és megy összekaparni a társát. Ja, sejtettem, benne még annyi bátorság sincs, mint a másikban, még a kiscsajt is hátulról fogta, nehogy megkarmolja. Undorító tetves kis geci. Elkapom a lány derekát, magamhoz ölelem, reflexből kapálózik, elhajolok egy karmolásos pofon elől, és kifelé húzom az utcára.
- Hé, nyugi, semmi baj, vége van. – igyekszem nyugodt hangon előadni, de még szétbasz az ideg. Az egészcsaj van vagy negyven kiló vasággyal, és ketten álltak neki, az ilyet kurvára nem bírom.

_________________
Vissza az elejére Go down
Ariana Roberts
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTéma: Re: Sikíts - Ariana & Gerard   Csüt. Dec. 31 2015, 00:11

A homályon keresztül is érzékelem a helyzetem megváltoztatását. Az idő, amíg a mocskos szörnyetegtől eltávolodva megérkezem a másik testhez új erőt ad. Ütök, karmolok, próbálok szabadulni a harmadik férfi karjaiból. Érzem, hogy ő más. Mélyen búgó baritonja megnyugtatja a lelkem, kezei finoman tartanak, óvón. Rég éreztem magam ilyen biztonságban. Akaratom utolsó cseppjeivel próbálok az arcára fókuszálni, de nem nagyon sikerül, meg akarom köszönni neki, hogy megmentett. Legalább is remélem, hogy megment és nem esem a következő szarkupacba. Erőm, szinte teljesen elhagy, és nem marad más csak a sötét.
Egy újabb klisé.

A világ kifordult sarkaiból, eljött az apokalipszis, vagy mi az Isten történhetett, hogy Lara főzött. Mert tuti főzött valaki. Friss kávé és rántotta illatát érzem a levegőben. Ez a mennyország.  Próbálnék szólni neki, hogy én ágyba kérem a részem, de még hangot kiadnom is fáj. Mi a franc?
Lassan nyitom ki a szememet, hogy a reggelimért kéz jelekkel harcoljak. Mikor ér a sokk. A francba, ez nem a mi szobánk. Próbálnék mozogni, de mindenem fáj. Vissza hanyatlok a párnákra és próbálom össze kaparni, hogy mi is történt tegnap este.
Hipp hipp hurrá, éljen a kirakó!
Lara. Antikarácsonyi buli. … stimt. Utána, vannak homályos pillanatok. Egyedül az utcán sétálok…
-Jesszusom- Kiáltok fel rémülten,  engem tegnap. Ne, ugye nem. Felrántom a takarót és megbizonyosodom róla, hogy ruhában vagyok. Adta a mindenható.
- Na, jó! Erőltesd meg magad Risa. – Morgok magammal. Valaki megmentett tisztán emlékszem a kellemesen búgó baritonra. Na, jó nem tisztán, de emlékszem. Felkaparom magam az  ágyról és a kölcsön pólóban megindulok felfedező utamra. Lassú léptekkel kivonszolom magam a hálóból, margóra megjegyzendő piszokul ízléses, pasis hálóból.
- Hogy az a Kurva…- Szidnám a tervező mérnök összes felmenőjét ha a káromkodás nem akadna a torkomon. –Istenem mond, hogy nem álmodom és Ő a szőke hercegem – Rimánkodom remélhetőleg magamban az előttem megjelenő karizmatikus félisten láttán.
- Piszkosul strapabíró fal. – Basszus ezt viszont már tuti kimondtam. Ásd el magad Risa jó mélyre.
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTéma: Re: Sikíts - Ariana & Gerard   Csüt. Dec. 31 2015, 13:19

Kicsit nagyobb bunyóra számítottam. Mondjuk, nem tudom, mit vártam két kis patkánytól, de azért maradt még bennem erő bőséggel, és szét tudnék verni még néhány ilyen seggarcot, mint ezek. De most fontosabb, hogy a rózsaszín hajú cicalányt biztonságba helyezzem. Nincs mázlim, mert kábé azonnal a karjaimba ájul, szóval esélyem sincs, haza kell vinnem. Inkább vittem volna a saját lakására, de bassza meg, ez van, az utcán nem fogom hagyni. De mi a picsától ájult el? Remélem nem hányja össze magát sem a kocsiban, sem a lakásban.
Mire hazaérünk, már felkel a nap, a kezem sajog mint az állat, de mozgatni tudom, max zúzódott. Remélem. Fasznak kell a fekete bőrömre egy rikító fehér gipsz, de tényleg! Nincs valami fényűzés nálam, egy régi raktárépületet alakítottak át, annak az egyik lakása az enyém. Csupasz téglafalak, minimál bútorok, épp csak ami kell. Kezd magához térni, ahogy leteszem az ágyra, adok neki egy pólót, ha akar, öltözzön át, aztán magára hagyom. Ledobom a cuccaimat, felkapok egy melegítő alsót, és jégzselét túrok a fagyasztóból, egy konyharuhával a kezemre kötöm, és alszom pár órát. Tíz óra van, mire felébredek. El van baszva a napom, a reggeli edzésnek oda, bár ráfoghatom, hogy megvolt, elvégre verekedtem egy kört. A jégzselé langyos, a kezem kicsit duzzadt, de nagy baja nincs. Túlélem. Ránézek a csajra, nem hányt össze semmit, nem lesz itt baj, aztán a konyhába megyek. Zombinak érzem magam, kiropogtatom a nyakam, az ujjaimat most inkább békén hagyom. Valami hiányzik a reggelemből, még félig alszom, ezért veszek egy gyors zuhanyt, mielőtt összedobnék valami reggelit; kávé, rántotta, bacon. A bajnokok reggelije. Anyám mindig ezt mondta. Idejét sem tudom, mikor főztem utoljára két főre. Vagy egynél többre. Szerintem csaj nem is aludt nálam, max egy-egy menetre jöttek föl, és azok is a klubból hazahozott csajok voltak. Nincs nekem erre időm, meg kell a fasznak, hogy megint átverjen valami kis ribanc.
Hallom, hogy ébredezik, de majd előkerül, én nem akarom ráhozni a frászt azzal, hogy betoppanok. Kapja csak össze magát, kisurranni úgysem tud, nem mintha zavarna, de azért jobban járna, ha enne valamit. Tisztára kiütötte magát, vagy azok a gecik adtak be neki valamit. Fasz se tudja, igazából mindegy is. A kézfejemet masszírozom, a fájósat, amikor kilép a hálószobából. Összehúzom a szemöldököm, hogy mi a retkes picsát káromkodik, aztán csak elnevetem magam.
- Hát, sok mindent mondtak már rám, de szőke az nem vagyok. – kíváncsian figyelem, ebből hogy hozza ki magát. Végigmérem, jól áll neki a pólóm, meg tudnám rajta gyűrni az anyagot. Kinéz vagy tizenhatnak, egy lázadó tinit hoztam haza, annyira jó vagyok! De nem leszek az apja, az is biztos. Szépen hazahúz, amint összekapta magát. Vincent sírva fog röhögni rajtam, hogy minek fogadtam be a kóbor cicát, ha meg sem húzom, de nem vagyok olyan, mint ő. Meg sem kell tudnia, és akkor le van a gond.
- Hát, hosszú évek óta itt áll, szerintem még egy atomtámadást is túlélne. – hagyom helyben a megállapítását. Ja, elég jól bírja a múlt századi tégla. Akkor még volt benne anyag.
- Gyere, kapj be valamit. – villantok rá egy csupa fog mosolyt, és fejemmel a konyha felé biccentek. Nincs asztal vagy ilyesmi, én a tévé előtt szoktam enni, de van egy kis pult, meg néhány bárszék az ilyen esetekre. Vagy nem tudom, mi a lófaszért, a lakberendező szerint jól illik ide. Hát, egy kezemen meg tudom számolni, hányszor ültem ott, de most jól jön.
- Hogy érzed magad? Kell valami gyógyszer? – elég nyúzottnak tűnik, meg sápadt is. Bár, ezek a fehérek mindig olyan rohadt sápadtak… Fasznak hiányzik, hogy itt ájuldozzon, még a végén meghal nekem, aztán mehetek a sittre. Tudod, ki! Elé tolom a tányért, én már megettem a sajátomat, meg kap egy bögre friss kávét is, aztán felülök a székre vele szemben. A kávém fölött nézem, mit alkot.

_________________
Vissza az elejére Go down
Ariana Roberts
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTéma: Re: Sikíts - Ariana & Gerard   Pént. Jan. 01 2016, 23:52

Te hülye idióta. Kell neked folyamatosan jártatni a lepcses szádat Risa. Ennél mélyebbre már nem süllyedhetek. Ah.
De legalább az előttem álló szépfiú jól szórakozik rajtam. Szőke az tényleg nem vagy cicám. Vagy inkább tigrisem. Hm. Ezen még gondolkodni kell. Jesszus ahogy rám néz, máris olvadok. Miközben ő le csekkolt engem a felsőjében, én is kényeztetem a szemeimet az ő látványával. Hát, mit ne mondjak azért letesztelném veled, hogy mennyire is strapabíróak ezek a drága falak. Egész szépen össze rakta őt az anyatermészet.

Mamiii. Jól van csajszi, ne kiálts rögtön felmosórongy után, csak mert egy ízlésesen kigyúrt, vadállat feléd küldött egy szédítő vigyort.
Akkor tigris marad, tuti, hogy nem egy házi kedvenc típus legalább is nagyon remélem.
-Ó, köszi, farkas éhes vagyok. - és még főz is. Vegyél feleségül most.
Az egész lakást uralja valami nyugodt kiegyensúlyozott aura. A téglafalak, a minimalista bútorok, na meg persze a ház ura együttesen bár milyen disszonánsan is hangzik, de békét sugároz. Blee, Ris ne nyáladzál.

Na, jó még is csorgathatod a nyálad, de kizárólag a rántottára. Basszus olyan vagyok, mint egy baba. Felkelek, reggeli kell, mert különben meg halok. Erősen fókuszálok a felém közeledő kajára.
-Tessék? Gyógyszer? Nem az nem kell. –Kuncogok egy sort. – Megviselt a tegnap nem mondom, de a reggeli biztos, rendbe rak. – Erősebb vagyok, mint az a legtöbben gondolják. Hm. Lehet egy darabig nem fogok sehova egyedül menni, de na, még élek és egy piszok jó pasi csinált nekem reggelit. Lehet ez most isteni kárpótlás. Hihi.
Ó, és kávét is kaptam. Már csak egy cigi kéne.
Fincsa.
Nem mondom, hogy nem ettem jobbat de, egész jól főz.
Hm, egész jól főzöl. – Mosolygok rá – Tudtad, hogy a francia konyha alapja a rántotta. Aki ismeri a konyhaművészet titkait, sok mindent meg tud mondani egy rántottából, és …..- Basszus, már megint szövegelek itt a semmiről. - Ő, sajnálom, biztos untatlak. Ja és köszönöm! – Nézek mélyen a szemébe felpillantva a tányéromból, de szép szemei vannak, bár kicsit ridegnek tűnnek. Bambulok egy kicsit el. – Még meg se köszöntem neked, hogy megmentettél, nagyon kedves tőled. Nem emlékszem sok mindenre, de a hangodra igen. – Lakat. Lakat kell a számra. Zavaromban elkapom róla a tekintetem. – Szóval nagyon köszi, majd valahogy megpróbálom meghálálni. – rá kell gyújtanom most – Nincs véletlenül cigid? Reggeli kávé, reggeli cigivel az igazi. – Emelem fel a bögrém egy féloldalas mosollyal.
Ésss, a legtöbbet fecsegő, legbunkóbb díjat kapja Ariana Roberts. Köszönöm, köszönöm virágokat az öltözőbe várom.
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTéma: Re: Sikíts - Ariana & Gerard   Szomb. Jan. 02 2016, 17:29

Nem tudom, mire számítottam, amikor hazahoztam. Igazából úgy voltam vele, hogy kialussza magát, aztán kirakom az ajtó elé, oldja meg. De aludtam rá egyet, és bármennyire is ellenkezik az elveimmel az ilyen puhapöcsű gondoskodás, főzök neki reggelit. Jó, túlzás, hogy főzök, de összeütök valamit. Gyorsan belapátolom a részem, egyenesen a serpenyőből. Majd plusz egy tányért koszolok, mi? Ahhhha, persze, jó nekem így is, akkor meg minek fárasszam magam?
A hálószoba ajtajával szemben várom, hogy kibotorkáljon. Egészen összeszedte magát, csak az elfolyt sminken látszik, hogy nem egészen úgy ébredt, ahogy tervezte. Azért nem vagyok hülye, kicsit még tántorog, biztos volt benne anyag rendesen, mi sem mutatja jobban, mint hogy megpróbál lyukat rúgni a falba. Ellököm magam a faltól, mert kicsit megrogynak a térdei, de aztán talpon marad. Mondjuk, ha ekkora faszságokat mondanék, én is jobban örülnék, ha megnyílna alattam a föld, de én mindenesetre remekül szórakozom rajta. Nincs is annál szórakoztatóbb, mint amikor tinilányok kínlódnak az ember szeme láttára a saját hülyeségük miatt. Van benne valami szívet melengető, ahogy vergődik. De nekem ugye a szívem rég kihűt, szóval nem melegszik az semerre, csak az emlék van meg, hogy ilyenkor mit kell érezni. Nagymacskás lazasággal közlekedek, vezetem a konyhába, elvégre itthon vagyok. Fel sem merül bennem, hogy rendesen felöltözzek, még így is melegem van, elvégre csak a főzőlap mellett álltam legalább öt percet!
- Hát, jó, te tudod. Csak úgy változik a színed, azt hittem nem vagy jól. – utalok rá, hogy hol falfehér, hol olyan a feje, amilyen a haja. Tisztára átmenetes, nem tudom eldönteni, hogy el fog-e ájulni, vagy agyvérzést kap. Belekortyolok a kávémba, és tanulmányozom az arcát. Csinos csaj, van benne valami… Ha elvonatkozatok a rózsaszín hajától, akkor nem is annyira kislányos.
Felszalad a szemöldököm; egész jól? Na, nem mintha michelin csillagos szakács lennék, de baszki, legalább hazudjon. Mondjuk, nem, inkább ne tegye. Faszom, nem mindegy? Csak egy kibaszott rántotta, és úgysem látom többet a csajt, jó lenne, ha leakadnék a témáról. Bassza meg, nem tett jót nekem a hős szerep.
- Igazán? És mit mond neked a rántottám? – vigyorgok rá, hogy ha már felhozta, lássuk a tudományát. Ezek szerint ő eléggé otthon van a konyhában. Hát, mondjuk tudnék is vele mit kezdeni itt a pulton… Vissza kéne kérnem a pólómat, csak hogy kiderüljön, mit rejteget. De nem, baszki ne már, hát tegnap majdnem megerőszakolták… Fasz kivan, hogy az ilyen sérült csajokat mindig megtalálom!
- Nincs mit. Bunkóság lett volna, ha csak magamnak csinálok. – ja, mert csak azért csináltam neki, aha. Na, mindegy, mindegy, majd jobb lesz, ha már nem lengi be az agglegénylakásomat ezzel a buja illattal, ami árad belőle. Cigi kéne… Egyszerre három, hogy le is higgadjak.
- Nem szeretem az olyan tetveket érvényesülni hagyni… - elkomorodik a tekintetem, ahogy visszaemlékszem – Szóval ez csak természetes. Eléggé kiütöttek, de majd visszajön, lehet, hogy álmodban vagy ilyesmi, de mindig visszajönnek az ilyen emlékek. – kuss, Gerard, kussoljál befelé, ne akard meggyógyítani a lelkét, elég volt egyszer, most már kussoljál szépen és igyad a kávédat, aztán terelgesd ki a kiscsirkét a kakas fészkéből, menjen csak vissza a többi pipihez.
Hogy meghálálni? Felnevetek, lecsúszok a székről, és fejemet csóválva elindulok a hűtő felé. Igazából a narancslevet akartam elő venni, de ekkor meghallom, hogy cigiért sír. Mi vagyok én, valami kibaszott eladó a pult mögött? Na, mindegy, én is úgyis rá akartam gyújtani. Elé tolom a hamust, és a pultra dobom a cigis dobozomat, miután kivettem belőle egy szálat.
- Bele is lehet ám halni, tudtad? – biccentek fejemmel a doboz felé, aztán rágyújtok. Mélyet slukkolok, jólesőn fújom ki. Hátrálok, a mosogató mellé támaszkodok, hogy a hamu belepotyogjon, majd leöblítem. Bal lábamon a súlyom, meg a két karommal tartom magam, bár a jobb kezem eléggé fáj, nehezen mozognak az ujjaim, de kurvára nem fogok itt rinyálni előtte. Ha nagyon gáz, tudom, kit kell felhívni, ha fű alatt doki kell.

_________________
Vissza az elejére Go down
Ariana Roberts
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTéma: Re: Sikíts - Ariana & Gerard   Csüt. Jan. 07 2016, 15:10

Kedves az érdeklődése, amikor az állapotom felől, tudakolódzik, de erre per pillanat semmi szükség. A tegnap történteket elrakva, lelakatozva egy fiók mélyére száműztem. Most csak az isteni ajándékommal, és a rántottámmal foglalkozom. Ó, hogy az arcom színváltozásai miatt aggódik. Hát drága tigrisem ennek csak is te vagy az oka, te meg az a fene jól kidolgozott felsőtested.
Őrült szexhiányom és az előttem ülő gyönyörű szemű Adonisz kedvéért sem fogok hazudni. Az étel is művészet, bocsi édesem. És ami művészet az komolyan is kell venni.

- Hm, na lássuk csak. Nem bonyolítod túl. Markáns íz világot teremtesz kevés összetevővel. Lazán főzöl, gyorsan összedobva mindent, látszik abból, hogy nem keverted simára a tojást. -  Forgatom a számban lassan a falatokat, főként csukva van a szemem, hogy az ételre koncentrálhassak. Miután kész vagyok, leteszem a villám és szempilláim alól nézek fel rá, miközben letisztogatom az ajkamat szalvéta hiányában a nyelvemmel. – Ilyen stílusban szerintem csak erős személyiségek főznek, akiknek vagy nincs idejük vagy kedvük pepecselni a számukra érdektelen tényezőkkel. De még is, egyenes és korrekt lehetsz, mivel összességében nagyon finom lett. – mosolygom rá kedvesen – Persze a legfontosabb, hogy melegszívű, mert egyáltalán gondoltál rám.

Sikerült örömködöm magamban, miközben az arcát figyelem. Megleptem. Hehe, tudok én ám rendes felnőtt kommunikációt is lebonyolítani, szívem, csak nem mindig sikerül. Uh, a kommunikációról jut eszembe, még meg se köszöntem neki. Szóval ennyit is arról, hogy nagy kis lány vagyok. Hebegem-habogom össze vissza. Miközben azokban a gyönyörű, magányos szemekben szinte elveszek. Anyukám, veszélyes ez a pasi. És nem csak azért mert minden erotikus vágyam megtestesítője, ha nem tényleg veszélyes. Mikor a tegnapi támadóimról beszél, elönti a szemét a harag, mondhatni már a gyilkos düh. A szemem előtt elevenedik meg a színek összessége, a belőle áradó érzelmek pillanatnyi kavalkádja. Fekete, karmazsin piros, lila.  Ah, festeni akarok most. Annyi minden rejtőzhet ebben az emberben.
Miközben lassan a konyha pult felé igyekszik, a hátán játszó izmokat figyelem, és az előbbi kirohanásán gondolkodom. Megjegyzését miszerint káros az egészségre figyelmen kívül hagyom. Nem volt a hangjában sem helytelenítő sem kioktató felhang, csak közölte.

- Persze, hogy előfog. Az emberi elme ez egyik legcsodálatosabb dolog, ami létezik. Most még megvéd a tegnapi szörnyektől, és még te is itt vagy így elvonod a figyelmem. – elmélkedem, hangosan miközben lassan számhoz emelem a cigit és meg gyújtom. – De majd eljön, az idő mikor szembe kell néznem a tegnap történtekkel, mindig szembe kell néznünk a mumussal az ágyunk alatt. – húzom keserédes mosolyra a számat. Az első csikket szépen elnyomom és automatikusan húzom a következőt. – De meg van a módszerem ne aggódj. – Villantom rá az ezer wattos mosolyom. – Festő vagyok. Gimis korom óta tudom, hogy számomra a legjobb, ha át adom magam neki és alakot adok a mumusaimnak, így én kerülök föléjük. – Kacsintok rá. Nem lesz itt semmi gond. Bár traumatikus az egész, de egyáltalán nem annyira, mint apa halálakor.
- Szép próbálkozás, nagyfiú. – Morgok rá mérgesen. Miközben könnyedén leugrom a székről és át tipegem hozzá, a konyhapult másik oldalára. Értetlenül áll a kirohanásommal szemben, addig, míg óvatosan a kezéért nem nyúlok. – Jó vagy abban, hogy eltereld az ember lányának figyelmét, ha úgy kell. – Festő vagyok picinyem, mindenem a részletek. Ha nem lenne ilyen tökéletes tested, és vakító fogsorod, már hamarabb is észrevettem volna, hogy összezúzódott a kezed. – Van valahol elsősegély dobozod? Gondolom, kórházba nem tervezel vele menni. - Kuncogom el magam. Istenem, hogy mennyire is férfi.
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Városlakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

TémanyitásTéma: Re: Sikíts - Ariana & Gerard   Szomb. Jan. 09 2016, 00:52

Hazudnék, ha azt mondanám, magasról leszarom, hogy van. Tényleg érdekel, mert ad egy, nem szeretném, ha itt esne össze nekem, ad kettő, nem tudom meghazudtolni magam, és aki nem az ellenségem, annak nem kívánok semmi rosszat. Ennek a csajnak meg különösen nem, akkor ott hagytam volna a faszba hajnalban. Egyébként azon túl, hogy megütötte valami szer, nem igazán tűnik úgy, mint egy erőszak áldozata. Igaz, nem is erőszakolták meg. Csak majdnem.
Érdeklődve hallgatom, ahogy elemzi a főztöm. Nem mondhatnám, hogy nagyon vakon van, de azért mindezt egy rántottából? Ugyan már! Ahogy az ajkait nyalogatja, összeszorul az állkapcsom, érzem, ahogy megfeszülnek az izmaim, és az ujjaim szorosabban fogják körbe a bögrét. Nem kell sok, hogy összeroppanjon a kerámia. Basszameg, mi van ebben a csajban, ami ennyire kicsinál? Semmi különös. Jó, rózsaszín a haja, de ennyi.
- Aha. – konstatálom, hogy befejezte a monológot – Szép beszéd. – megdörzsölöm az arcom, mert nyúzottnak érzem magam, nem hat a kávé, és valamit csak illene erre reagálnom, de üres az agyam. Illetve korántsem az, de azok nem túl publikus fantáziaképek, amikkel tele van.
- És mit mondtál volna, ha kiszúrom a szemed egy tál gabonapehellyel? – hót komolyan kérdezem, mert első körben az volt a terv, csak aztán rájöttem, hogy ilyen szintetikus szarokat nem tartok itthon.
Úgy vizslat, mintha legalábbis valami árverési darab lennék, de nem zavar, már megszoktam. Teszek érte, hogy ilyen hatást váltsak ki a nőkből, na meg az sem mellékes, hogy a munkám megköveteli a tiszteletet parancsoló külsőt.
Felmegy bennem a pumpa, ahogy a tegnapi fickók szóba kerülnek, és kedvem lenne újra játszani a meccset, de most nem úsznák meg ennyivel. Addig ütném őket, amíg mozognak. Talán le kéne mennem a terembe. Kihívhatnám Vincentet egy meccsre, nem simogatnánk egymást, az is biztos.
- Mi vagy te? Valami pszichológus tanonc? – húzom össze a szemem, ahogy az emberi elméről meg a mumusokról beszél. Nagyon hasonlít ez a stílus a katonai pszichológusra, és az sem segített. Csak újra meg újra elmeséltette velem a sztorit, ami kikészített, és csak egyre szarabb lett, szóval egy életre leírtam a szakmát. Ah, festő! Tudhattam volna, hogy valami művészlelkecske. Ezzel a külsővel… Mi más is lehetne?
- És a hajadat is te fested? – vigyorgok rá, mert bár szar poén, valamit nyögnöm kell. Kényszert érzek rá. Baszki, hogy tud valaki ennyit beszélni? A fejem is belesajdul. Engedek egy kis vizet a csikkre, és a mosogató szélére teszem. Megmasszírozom az orrnyergemet, kikészít a csacsogásával. Miért van még itt? Miért nem sunnyogott még haza? Mi van ezzel a csajjal? Egy olyan este után, amin túl van, a helyében legkevésbé egy vadidegen pasi társaságára vágynék. Hülye ez? Vagy csak őrült? Mert ha az utóbbi…
Értetlenül nézem, hogy most mi van? Milyen próbálkozás? Meg milyen figyelemelterelés? Jó, most már biztos, hogy őrült, és nem a jó értelemben! Ahogy megáll előttem, megcsap az illata, és egy pillanatra lehúzzák a redőnyöket. Aztán hozzám ér, kezébe veszi a kezem, és megrándul az arcom. Nem fáj, csak… Ujjai melegek, puhák, finomak. Határozottak. Mást is fogdoshatna…
- Semmi szükség rá. – húzom ki kezem az övéből, és kilépek előle, elveszem az üres tányért a pultról és a mosogatóba teszem – Egész éjjel jegeltem. Majd rendbe jön. – teszem még hozzá magyarázatképp.
- Ha le akarsz zuhanyozni vagy ilyesmi, a fürdő arra van. – mutatok a megfelelő irányba, bár az is igaz, hogy igazi pasi fürdő, semmi extrém cuccot nem tartok. Kerülöm a tekintetét, félek, hogy feltűnne neki, mennyi vágy lobog benne. Baszki, ez a csaj mindent észrevesz, hát kell az nekem, hogy sikítófrászt kapjon? Inkább veszek majd egy jeges zuhanyt, ha elment, hogy lehiggadjak.

_________________
Vissza az elejére Go down
Ariana Roberts
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 35

TémanyitásTéma: Re: Sikíts - Ariana & Gerard   Szomb. Jan. 09 2016, 02:27

A duma dől belőlem mintha muszáj volna. Ez van picinyem. Rózsákat és a bonbonokat az öltözőmbe kérem. Szegénykém szóhoz sem jut tőlem, tesóm szerint ebben tiszta apu vagyok. Filozofálok, osztom az észt még akkor is ha nincs rá igény.  A reggeli kitárgyalása közben fokozatosan fordulok felé, finoman keresztbe rakom fedetlen combjaim. A reakció persze nem marad el. Ó, mami azok a megfeszülő izmok.

- Attól függ milyennel, drága. - mosolyodom el hirtelen, talán ki kéne javítanom magam, de inkább hagyom. Hátha veszi a lapot. – Több mint valószínű, kedvesen elutasítottam volna a reggelit és maradtam volna a kávénál. Nem a kedvencem, max jósok csokival és gyümölcs darabbal. – Nevetem el magam.

Összezavarom, látom az arcán. Nem tud hova rakni. Itt egy fura kattant csaj aki, annak ellenére, hogy tegnap majd nem megerőszakolták, nevet, viccelődik. De, nekem most ez kell laza flört, két erős kar ami biztonságot nyújt, mégis szétkap ha kell.

Miért van az, hogy mi nők extrára felizgulunk arra, ha egy pasiból kijön az állat, főleg ha minket véd. Hm… . Talán amolyan ősi, családfenntartó ösztön. Erős, harcos, megvéd, család. Jesszus Ris, kapard fel magad.  Érzem, ahogy áramlik felőle a veszély, még is vonz. A cigi jó a cigi finom, a cigi lenyugtat, így tudok figyelni az éppen folyó témára. Meg arra a feszes kis popóra, miközben átsétál a pult másik részére.  
- Művészként, számomra a lélek és annak állapotai, gyötrődése, öröme különösen fontos. Hisz mikor festek, még ha megrendelésre is, akkor is beleteszek magamból. Még a legapróbb rajzom is árulkodik itt-ott a pillanatnyi hangulatomról. Ha pedig modellel dolgozom, próbálom olyan lelki állapotba hozni, hogy az passzoljon az általam vagy mások által megálmodott, megszabott környezethez. – Reagálok a kis megjegyzésére. – ó bakker, fogd be a számat. Néha, na jó általában túl sokat dumálok. – Hülye, hülye lány nem akarjuk elriasztani. Ho, hó mi volt az.
Apró rándulás csak az arcán, de láttam. Nem lesz ez így jó nagyfiú. Jól megszidom, miközben át robogok mellé és óvatosan kezeim közé veszem a kezét. Figyelem az arcát továbbra is fél szemmel, hogy nem okozom e neki fájdalmat. De nem. Sőt valami egészen buja kifejezés ül az arcán. Meg vagy. Terül el arcomon az elégedett nagymacska vigyor.
- Nem kell játszanod a macsó, kemény pasit. Meg zúzódott a kezed, be kell kötni. – Szólalok meg kicsit kioktatóan. Piszkálni az alvó oroszlánt elvileg nem szabad, de hát, ha nem figyel rám, akkor nincs mit tenni.  
És az eheti ötös lottó nyertese Ariana Roberts. Még mindig ott van a szemében az a forró, őrületes szexet ígérő tűz. Ki vagyok én, hogy nemet mondjak. Elégedett mosolyom még jobban kiszélesedik, majd egy finom lépéssel egészen hozzá simulok. Kezem alig érintve fedetlen mellkasát, rajzol nonfiguratív ábrákat, miközben búgó hangon vázolom neki a tervem.
- Mindenképp be kell kötni, de a zuhany jól hangzik, esetleg csatlakozhatnál. Nekem is van egy két harci sérülésem, a forró víz jót tesz, ilyenkor nem gondolod? – Nézek fel rá kacér mosollyal.  Gyerünk, ne törd össze a rólad alkotott elképzelésem mert sírva fakadok. Kellesz most nekem nagyon, nem akarom, hogy annak a két szörnyetegnek a képe maradjon meg bennem. Kezük szorítása, az a undorító szag. NEM. Hirtelen döntésből kapaszkodom a nyakába és lábujjhegyre állva nyomom erőszakosan a számát az ajkaihoz.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Sikíts - Ariana & Gerard   Today at 15:27

Vissza az elejére Go down
 

Sikíts - Ariana & Gerard

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-