Kagylóleves. Kagylóleves??? Mégis hogy lehet azokat a tengeri vacakokat megenni? Csoda, hogy még nem kapott kiütést attól a sok vízi élőlénytől amit megeszik, vagy nem kapott egy enyhébb gyomor rontást, bár akkor egész biztosan bepereltem volna a boltot ahonnan beszereztem az adott hozzávalót.
A legtöbb étteremből és kifőzdéből elkergettek, hogy ők bizony nem tartanak kagylólevest és nem is tudnak nekem olyat szerezni úgy negyed órával előbbre, mert hogy nekem már tényleg haza kéne mennem és folytatni a melót, mert a sorozat forgatókönyve nem fogja megírni magát helyettem. Van egy új pályázat, amire az első évad forgatókönyvét kérik storyboarddal együtt. Aha... persze megrajzolni huszonhárom ötven perces epizód fontosabb elemeit nem egy egyszerű feladat, mégis megpróbálom, mert tudom, hogy nyerhetek, és elkészíthetik a sorozatomat. Csak egy baj van... aminek igazából senki sem fog örülni, hogy hogyan is akarom kiküszöbölni a hibát. A sorozatot az utazgatásaim alapján készítettem el és hát vannak olyan részek amikre... különböző szerek miatt nem emlékszem. Nos, a tervem az, hogy vissza megyek és mindent újra csinálok, hátha akkor beugrik, hogy eredetileg mi is volt. Juliet nem engedne el, sőt talán egyesével törné el az ujjaimat ha szóba hoznám, hogy itthagyom őt egy pár napra gyerekkel a hasában. Apu... fogalmam sincs, hogy mit szólna, talán észre sem venné azt, hogy elmentem.
A századik étterembe megyek be, ahol végre árulnak kagyló levest. csomagoltatok két adaggal, majd kérek hozzá még kettőt ( ki tudja mennyire éhes Juliet) és már viszem is haza.
Ahogy belépek az ajtón megcsapja az orromat a falfesték össze nem téveszthető szaga, de nincs időm szétnézni, Juliet egyből előttem terem.
- Szia- Mosolyodom el, majd felé nyújtom a zacskót amibe a leveseket hoztam, ha elveszi akkor utána magamhoz húzom nem éppen karcsú testét, hogy megcsókolhassam.
- Persze, hogy kaptam, mondtam, hogy elintézem neked. Miért nem vártál meg a festéssel?- törlök le az arcáról egy kis rózsaszínű festéket. Elengedem és a gyerekszobának kijelölt szobához megyek, benyitok, de semmi, minden ugyan olyan, mint amilyen korábban volt... akkor miért van ez az átható festék szag a lakásban? Benyitok a dolgozó szobámnak kijelölt helységbe, és földbe gyökereznek a lábaim. Rózsaszín. Az egész szoba rózsaszín, legalább is a fele, mert, hogy a felső rész kimaradt. A cuccaimat nézem, hogy mennyire lettek festékesek, első sorban a laptop az ami foglalkoztat, de azt nem találom. Mérgesen fordulok Juliet felé. - Hol van a gépem, és mit csináltál vele? - futott rajta egy program ami a storyboardokat digitalizálta, de ha kikapcsolta... talán oda az egész.

Nagyon remélem, hogy a gyerekem lábakkal és nem uszonnyal meg kopoltyúval fog a világra jönni. Oda adom Julietnek a levest, szemlátomást örül neki és így már el is száll minden negatív gondolatom. Ha Ő örül akkor minden rendben, akkor már nem lesz baj, a világ kerek és a többi.
Csodás is lehetne ez a délután, de ekkor megyek a nagyra nőtt orrom után és megtalálom a tönkretett szobámat. Ami az enyém... nem a gyereké. Direkt a másikat választottuk, az van közvetlenül a mi szobánk mellett így ha a baba majd éjjel üvöltözni fog, akkor Juliet nyugodt szívvel rughat majd ki az ágyból, hogy menjek nézem meg mi baja a babának. Legalább nem kell messzire menni. Na persze ezt nem így beszéltük meg, de úgy is az lesz. Ő fáradt lesz nekem meg nem lesz kedvem veszekedni vele inkább megteszek minden tőlem telhetőt azért, hogy boldog legyen.
Nyomban elkezd magyarázkodni, csak arra nem válaszol ami engem érdekel. Hogy hol a gép. Már az sem érdekel ha kikapcsolta, csak legyen meg! Mikor végre kiböki, hogy hol is a gép nyomban megyek és megnézem, megfogom a kezemben, megforgatom, de nem, nem lett festékes, látszólag nincsen semmi baja sem. Hatalmas kő esik le a szívemről és már van hely a fejemben fontos dolgokon is gondolkozni.
- Igen, dolgoztam, de nem lényeg. - Legyintek és odamegyek hozzá, majd kissé lehajolok, hogy felemelhessem és elviszem az ágyig, ahova leteszem és jól betakargatom.
- Azt viszont igazán megmondhatnád, hogy mégis mi a fenéért kezdesz neki festegetni állapotosan? Azt akarod, hogy beszívjon a baba a hasadban a festékszagtól? Vagy ki akarod rázni magadból azért ugráltál annyit? - Kicsit sem vagyok ideges, áh dehogy, hozzám képest egy faltörő kos szelíd házi állat.

Nem fogad szót nekem. Egyszerűen képtelen azt csinálni, amit mondok neki, pedig ez lenne a dolga, főleg most, hallgatnia kellene rám, hiszen a hormonok miatt, amik tombolnak a szervezetében nem tudja, hogy mi az ami jó neki és mi az ami nem. Most is feküdnie kéne és mondjuk aludnia, vagy nézhetné a buta csajos sorozatait, bár azokat inkább ne, mert a végén elkezd rajtuk sírni és akkor nekem kell megvigasztalni és bár sok mindenhez értek, a nők megvigasztalása egyszerűen nem tartozik a szakterületeim közé.
Lefektetem, betakarnám, de Ő rögtön felül, legalább nem áll fel, mondjuk ezzel a testhelyzettel is kibékülnék, ha így maradna és ha nem lennénk egy vita kellős közepén.
- Még szép, hogy elraktam a létrát! Azt akarod, hogy mikor fölmászol rá akkor elveszítsd az egyensúlyodat és leesel? Mikor nem vagyok itt és nem tudok vigyázni rád? Ha nekiállok megcsinálni azt a részt amit kihagytál akkor csúnya csíkos lesz szóval kezdhetem elölről az egészet és rohangálhatok festékért, és az az én szobám volt!! Már ki volt festve. - Nem mondom neki, hogy akár egy székre is ugyan úgy felállhatott volna, nem vagyok a magam ellensége, hogy még külön ötleteket is adjak neki arra, hogy hogyan sodorja veszélybe a saját és a babám testi épségét.
Nyuszinak szólít, ettől valamiképpen megnyugszom, mikor pedig a levesét említi, mintha a fejemben átkapcsoltak volna valamit és megyek hozom a levesét meg egy kanalat hozzá, meg egy partedlit, amit a nyakába köthet, nehogy én legyek azért is a hibás amiért leeszi a kedvenc pólóját.
- Akkor sem csinálhatsz semmit sem amíg nem vagyok itt. Megtiltom! Ha nem tudsz nyugton maradni akkor oda kötözlek a kanapéhoz. - Jelentem ki mert jobb ötletem már tényleg nincs. - Ha unatkozol nézelődj az interneten, rendelj baba ruhákat, meg ilyen vacakokat. Mondjuk játékot, még nem vettél egy játékot sem pedig nagy szüksége lesz rájuk, de plüsst ne vegyél, azt én veszek. - jelentem ki neki.