Reggel van és csörög az ébresztőm. Sosem fogom megszokni, hogy ilyen korán már előadásra kell mennem. Két és fél órával az előadás kezdete előtt kelek, hogy legyen időm elkészülni. Gyakran mondják, hogy többet készülődök, mint egy lány, de ha jól akarok kinézni muszáj végigcsinálnom a rituálét. Mikor felkelek legördülök az ágyról a földre és csinálok pár felülést és fekvőtámaszt, hogy jó kondiba legyek. A reggeli edzés után elmegyek zuhanyozni. Ilyenkor reggel nagyon jól esik egy frissítő zuhany. Olyan 10 percig élvezem a vizet aztán kiszállok és megtörölközök. Utána beállok a tükör elé, mosolygok bele párat, hogy gyakoroljam a cuki, a helyes és az egyéb fajta mosolyokat. Még mielőtt megszáradna a hajam gyorsan elkezdek valamit kezdeni vele. Nemrég lett levágva szóval rövid, de így is jól áll csak valami forma kéne neki. Meg is van. Elkezdem elkészíteni a mai frizurámat. Minden tincsre figyelek, hogy jó helyen legyen. Kész is. Olyan összevissza, de mégis olyan rendezett és tiszta jó. Na ezzel ki merek lépni az utcára. Miután kész a hajam odamegyek a szekrényemhez és nézelődök, hogy mit vegyek fel. A választásom végülegy szürke hosszú ujjúra, egy átlagos farmerre és egy szürke cipőre esett. Gyorsan felkapom majd kilépek a szobámból és becsukom az ajtót. Lesietek az előadóba és beültem az órára. Végighülyéskedem az órát a mellettem ülővel, szóval nem unatkozok. Óra után elindulok a büfé felé. Ahhoz, hogy eljussak a célomig átkel mennem egy hosszú folyosón.  Már mióta sétálok, olyan mintha sosem lenne vége. Már azon gondolkozok, hogy visszaforduljak-e, de meglátok egy ismerős arcot. Lizzy volt az, akivel együtt jártam általánosba meg gimibe is és egy városból jöttünk. Igazából miatta jöttem ide, mert teljesen bele vagyok zúgva. Ő sajnos nem kedvel engem a régi jellemem miatt és egy osztályba járunk, de még egyszer sem beszélgettünk. Na most nem fog meglógni. Odarohanok és elé ugrok.
- Szia Lizzy. Tudom, hogy nem kedvelsz amiért olyanokat tettem, de én már megváltoztam. - Jól letámadtam szegényt, de én nem bírom ki tovább, hogy ne beszéljünk. Még, ha nem is lehet az enyém, legalább barátok legyünk.

Nem repdes az örömtől, hogy újra lát. Gondoltam, hogy hasonló lesz a reakciója. Már megy is tovább vagyis menne, de megragadom a kezét, hogy ne menjen tovább. Na ezt nem kellett volna, mert nem nagyon szereti, ha fiúk hozzányúlnak. Elég nagy hibát követtem le.
- Lizzy tudom, hogy most kapni fogok, mert ezt nem kellett volna, de előtte kérlek hallgass meg. Tudom milyennek gondolsz. Én voltam a gimiben a nagy nőcsábász, akit nem érdekelt mások érzése. Megváltoztam, most már jó fiú vagyok. Mond, hogy hogyan bizonyíthatnám be neked és megmutatom, hogy most már nem az a srác vagyok, aki régen. - Mondom és felkészülök arra, hogy kapni fogok.
- Na tedd velem, amit akartál, megérdemlem. - Mondom és behunyom a szemem. Nem azért, mert félek, hisz egy lány úgysem bánt nagyon, hanem nem szeretném, ha az lenne az utolsó beszélgetős emlékem vége, hogy látom, ahogyan bever egyet. Remélem előbb-utóbb hinni fog nekem, még ha most nem is. Lehet nem így kellett volna közelítenem felé. Miután megkapom a magamét elég bátorságot szedek, hogy elhívjam valahova. Vagy az még korai lenne? Ki tudja.

Dühösnek látszik, de legalább tudja a teljes nevem, szóval emlékszik rám. Be van hunyva a szemem és várom, hogy jöjjön aminek jönnie kell. Még mindig semmi, szóval egy kis résnyire kinyitom a szemem. Látom, hogy lábujjhegyre áll és összeborzolja a hajam. Ezt nem értem, de ez akkor is övön aluli volt. Gyorsan pár mozdulattal megpróbálom helyrerakni a hajamat. Szerencséjére ma nem zseléztem és nem lett csupa ragacs a keze. Mondja, hogy semmi baj.
- Tényleg csak ennyi? Azt hittem nagyon utálsz. - Tényleg többre számítottam, de örülök neki, hogy nem haragszik. Megkérdezi, hogy miért szólítottam le. Gyanakvóan néz rám. Látszik, hogy nem hisz még nekem teljesen.
- Nem, nem azért szólítottalak le, mert kell valami, hanem, mert nagyon bántott engem, hogy mióta ide járok nem beszélsz velem, pedig egy osztályba járunk. - Mondom és szomorú fejet vágok hozzá. Ezt nem csak azért mondom meg teszem, mert fel akarom szedni, hanem részben igaz.
- Tudom, hogy nem hiszel még nekem teljesen, de eljönnél velem valahova enni? Nyugi nem randi, csak szeretnék beszélgetni veled. - Mondom és remélem eljön velem.

Meglepődök, hogy könnyen beleegyezik. Megkérdezi, hogy van-e kajám. Nincs nálam, de nem akarok elmenni a büfébe, mert örülök, hogy Lizzyvel lehetek. Van még egy fél szendvicsem majd azt megeszem.
- Igen van kajám. Mennyünk a parkba ott van pár pad, amire leülhetünk és ott nyugodtan beszélgethetünk. - A park felé veszem az irányt és kiérve leülök egy padra. Előkapom a kis szendvicskémet és elkezdem majszolgatni.
- Te miért jelentkeztél ide? - Kérdem tőle, de meg is bántam, mert valószínűleg vissza fogja kérdezni ugyan ezt és nem mondhatom, hogy azért, mert te idejöttél, szóval valami mást kell majd kitalálnom. Olyan szívesen elmondanám, hogy belezúgtam, de egyenlőre örülnöm kéne, hogy egyáltalán szóba áll velem. Van egy kérdés, amit nagyon szeretnék feltenni, de lehet megharagudna. Valahogy átfogalmazom, hogy nehogy azt higgye, hogy máris rá akarok mászni.
- És, hogy állsz a pasikkal? - Ez a kérdés gyakran elhangzik barátok között, szóval remélem nem sértődik meg.

Forgatókönyvírás?? Akkor majd dolgozhatunk közösen.
- Pont azt nem mondtad, ami szeretnék lenni. Szerinted egy ilyen jóképű srác mi lenne majd, ha nem színész. -Mondom mosolyogva. Na igen az önbizalmam a régi. A pasijára vonatkozó kérdésemre azt válaszolja, hogy nem kedveli a pasikat. Ezt eddig is tudtam és szerintem ezért részben a gimi a hibás (vagyis az ottani közösség). Egyenlőre én is a fiúbarátaihoz fogok tartozni (legalábbis remélem) és utána rátérek majd másra is. Ezek után természetes, hogy visszakérdez.
- Nem, már nem cserélgetem őket. Rájöttem, hogy nektek lányoknak is vannak érzéseitek. Bocs ez bunkó kijelentés volt. A lényeg, hogy már nem szeretek megbántani embereket, szóval nem váltogatom a barátnőimet, de ez nem jelenti, hogy nem csajozok.- Azt mondtam ki, amit gondolok, mert nem fogom hazugságra építeni a kapcsolatunkat. Ezek után a munkával kapcsolatosan kezd el kérdezgetni.
- Néha felkérnek egy-egy filmbe szereplőnek, de amúgy semmi komoly. - Mondom és lassan eltűnik a fél szendvicsem. Ezek után egy kis csönd ülepszik közénk. Miközben eszek őt figyelem, ahogyan eszik. A napfény megvilágítja ragyogó bőrét és szép lassan falatozik, ahogy egy nőhöz méltó. Remélem nem hozom zavarba azzal, hogy így nézem. Vagyis az jó lenne, ha zavarba hoznám, hisz akkor csak érez irántam valamit.

Végre ő is poénkodik egy picit. Ez jó jel, mert azt jelenti ellazult. Megkérdezi, hogy milyen színész leszek.
- Aha filmszínésze leszek. - Mosolygok rá. Nem tudom, miért mosolyogtam, de jól esett.
- A végén talán még kedvelhető leszel, nem csak egy bunkó bájgúnár. - Mondja mosolyogva, de emellett akkor sem mehetek el szó nélkül, még ha régen igaz is volt rám.
- Miért régen annak tartottál? - Kérdezem vissza mosolyogva. Hamar észreveszi, hogy őt nézem. Remélem nem haragszik meg érte. Felém fordul. Na most lesz végem.
- Kérsz? - Először nem értem miért mondja ezt, aztán leesett. Biztos azt, hiszi azért nézem, mert elfogyott a kajám és szeretnék az övéből.
- Persze. - Mondom és kinyitom a táskámat, majd előkotrok belőle egy villát. Mindig van nálam, mert ha olyat veszek a büfében akkor jól jön. Közelebb ülök hozzá,hogy hozzáférjek a kajájához. Megragadom a villámat és én is elkezdek enni az ételéből. Mennyiszer álmodtam, hogy egy tálból eszünk és most végre teljesült. Nagyon finom az étel és egy tálból eszük, ez a pillanat már csak egyféle képen lehetne jobb, ha ő etetne engem vagy én őt.
- Nagyon finom. Ezt te csináltad?. -

-Aham, valahogy sejtettem... Te leszel az új Zack Efron és majd énekeled hogy "jajj mindenki imád, pedig csak isteníteni kéne... "... - Nem bírtam kihagyni, pedig ez lehet tényleg gonosz volt. De olyan hiú, valahogy egy Számkivetettbe nem bírnám elképzelni, hát kócosnak kéne lennie! Minimum...
Aztán csak kedveskedem neki még egy kicsit úgymond, visszakérdez.
-Nem csak én... Will... Egy bunkó szépfiú voltál. - Közlöm vele halál nyugodtan mert nem vagyok szívbajos kicsit se. Talán túl szókimondó is, de sosem csomagoltam cukrospapírba a véleményem.
Ahh mondom én hogy éhenkórász... De megosztom vele, úgy is többet hoztam mert mára mégsem kért Neile. Mondjuk hogy közelebb ült annyira nem kellemes, benne van a személyes teremben de nagy lány leszek és tűrök. Tiszta hiró vagyok ma, komolyan.
-Aham. Olcsóbb ha főzök és azt hozom be, mintha a menzán ennék. Meg aztán így tuti ehető és laktató. - Magyarázom neki csak úgy. Meg hát legalább a srácok is értelmes kaját esznek, nem csak pizzát...

Én valahol komolyan gondoltam, hogy az új tini szépfiú lesz, de ő csak nevet. Hát... legalább nem sértődős, akkor tiszavirág életű lenne a kapcsolatunk...
-Pff... Az hogy helyes vagy egy dolog, rengeteg helyes pasi van. Okos már kevesebb... - Mondom negédesen, mert külsőre valóban helyes a másik, de sosem volt egy észkombájn. Persze lehet csak ciki volt neki okosnak lenni ezért adta a hülyét. Kérdés hogy a jegyeit megveszi-e itt a Francesen, vagy valóban tud valamit produkálni...
Eszegetünk el is fogy, így hogy besegít. El is teszem a dobozt egy "nincs mit" biccentés kíséretében, örülnék hogy végre odébb megy az aurámból de... mire visszafordulok már a feje az ölemben én meg ledöbbenve pislogok rá. Ez komolyan gondolja?! Hát... úgy látom igen.
-Eltaláltad. Nem vagy olyan hülye, gratulálok... - Meredek rá. Játszik az idegeimen, mint holmi gitárhúrokon. Nem tudom eldönteni hogy merész vagy hülye. Esetleg mindkettő, az esetben vakmerő.
-Húúú micsoda nagylelkű gesztus... hova rohadjak... - Morgok neki, és nem, nem állok neki birizgálni a haját. Sosem érzek késztetést. Egyetlen srác esetén merül fel bennem ilyen vágy néha, az Lui. De neki egy puha szénaboglya van a fején, meg Lui nem érti félre. Willnél más a helyzet, elvégre ő amolyan... imádj, megengedem típus.
Erősen agyalok azon hogy mekkorát zakózik ha felállok. Hát, mindjárt kiderül, ha ügyes semmi baja nem lesz, mert bizony én nem akarok kispárna szerepbe bújni. Ennyire nem vagyunk jóban. Nagyon nem. Szóval felállok, a vállamra veszem a táskám.
-Ha aludni akarsz akkor jó sziesztát, ha esetleg úri gyomrod bírja a sétát, akkor elkísérhetsz a 203-as teremig. - Nem csak ő tud "kegyes" lenni. Nem akarok rohanni az órára, de elég messze van innen, szóval nekem el kell indulni. Nem tudom neki lesz-e órája és ha igen hol. Asszem ezen nem vagyunk együtt, mert ez a matekos, amivel Lippel járok... ha tényleg. Megint másfél óra töméy borzalom... ez nem dob fel, de majd csak túlélem.
Megvárom mit reagál, hogy jön vagy marad, aztán elindulok a terem fele.

- Tudod a választ, amely a tagadást foglalja magába. Amúgy... ez bejön a csajoknál? De komolyan! - Gondoltam, hogy nem fogja megtenni, de amilyen voltam régen, én sem tenném meg.
- Igen, általában bejön a lányoknak. - Mondom mosolyogva.
- De nem mindig és olyankor bevetek mást is, például a remek mosolyomat. - Mondom és a szexi fogkivillantós félmosolyomat megmutatom neki.
- Legtöbbször már ilyenkor a nyakamba ugranak, de nem csak a számmal tudok csajozni. - Mondom és beletúrok a hajamba és az ajkamba harapok.
- Ez sem rossz mi? - Mondom és rákacsintok.
- De olyan is van, hogy játszom a laza, menő srácot. - Mondom majd nekitámaszkodok az ajtófélfának és kieresztem az ilyenkor használatos mondatomat: "Mizu bébi?"
- Ha ez sem váll be akkor jön az utolsó, aminek sosem álltak még ellen. - Közelebb lépek hozzá, annyira hogy az ajkaink szinte összeérnek és a szemébe nézek, majd hátralépek és vigyorgok.
- Na most már biztos érted miért kedvelnek a csajok és, hogy miért akarok színész lenni. - Na most biztos megont azt gondolja, hogy nem változtam semmit, szóval valahogy vissza kéne csinálnom.
- Amúgy ne légy ennyire komor. Gyakran mikor ilyet csinálnak a fiúk nem is csajozni akarnak, hanem legtöbbször csak viccnek szánják. -

- William Parker...Még egy ilyen és nem pofon vágni foglak...- Na jó most már kezdek félni. Sajnos nem nagyon érti az ilyen poénokat szóval le kéne nyugtatnom.
- Semmit nem változtál, ugyan olyan pofátlan vagy!Úgy megfojtanálak. Komolyan... Fogadjunk remekül szórakozol. De előre közlöm, ha még valaha az életben beszélgetni akarsz velem ezt nagyon gyorsan abbahagyod! - Legalább nem azt mondta, hogy soha többé nem beszél velem. Na jó most azonnal ki kell találnom valamit különben örökre lemondhatok róla.
- Lizzy, én ezeket nem azért csinálom, mert belédzúgtam...- vagyis egyrészt igen, de erről még nem kell tudnia.
- Azt hittem barátok vagyunk és a barátok poénkodnak egymással, minden lány barátommal ezt csinálom és nem viszem őket utána az ágyamba. - Mondom és most nem nevetek.
- Tényleg megváltoztam, de mivel fiú vagyok és ráadásul nem vagyok meleg, így szeretem a lányokat és ezért csajozok. Minden pasi csajozik. De én nem úgy tekintettem most rád, mint egy prédára, hanem mint egy barátra és még egyszer mondom ez mind vicc volt. Neked is biztos vannak barátaid, akikkel nevetgélsz, lehet hogy nekik más féle poénjaik vannak, de minden ember más. - Mondom neki és reménykedek, hogy nem haragszik.
- És, ha megbocsájtottál és így elkomolyodtunk, elmesélnéd miért gyűlölöd ennyire a férfiakat? - Kérdem, mert csak a gimis fiúk miatt nem utálhatott meg minden férfit ennyire.