Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Quentin Collins
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Boldogságost! ~ Phoenix és Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Boldogságost! ~ Phoenix és Sebastian   Szer. Dec. 03 2014, 15:49



- A szűzkurvasághoz nem kell se kurvának lenni, se szűznek, tudod, olyan szóösszetétel ez, mint a lódarázs. Egyébként meglepően sokan kedvelik, mert attól, hogy milyenek elég jól néznek ki, ráadásul tudni lehet, hogy mire számíthat tőlük az ember, nem feltétlenül a nem kedvelés jele - némi derűt csepegtet a szavaiba, aztán jól végigméri Sebastiant, ahogy ott ül mellette, ha már ilyen provokatív kérdést tesz fel.
- Most annyira nagyon nem. Vérig vagyok sértve - kegyeskedik megadni a választ, de persze az, hogy hajlandó válaszolni már a kedvelés egyfajta jele... nehéz következetesnek lenni ilyen helyzetekben.
- Amit szabad Lucifernek, azt nem szabad neked - éppen csak kidugja a nyelve hegyét, mégsem való, hogy az ő korában és rangjában öltögesse azt csak úgy szabadon, bátran, mindenféle józan megfontolás nélkül, hiába dorombol a hiúsága elégedetten a méltatott duzzogása piedesztálján.
- Néma gyereknek megrontója se érti a gondolatait - vonja meg a vállát félig közönyösen. Majd megtanul Lionel látványosan gondolkodni, arra ne legyen hiba.
- Lódarázs és szűzkurva. Ugyanott vagyunk, csak az előbb te hasogattál rá a szóra szőrszálat - bólint rá, hiszen tényleg ugyanazt a kifejezést használták. - Akkor én nem tudok függetleníteni. Fogd rám, széles a hátam, elbírja. A kenyér és zsemle teljesen más! Ijesztően nem diétabarátok, bár ez nekem alapvetően éppen félig mindegy - az ő diétájába belefér némi péksüti.
- Bahahhaa - nyafogja eltakarva a kezével az arcát, hosszú ujjai a profiljára borulnak, már csak az kéne, hogy tényleg könyv legyen belőle, amiben tényleg pozitív karakter, aztán inkább tölt. Magának felnőtt adagot. Ráfér.
- Nem keverem az élvezeteket, vagy dolgozom, vagy szenvedek. Ittam már barna sört. Meg banán sört. Meg maniókasört. Meg mindenféle sört - neveti csendesen. - Nem vitatom, vannak édesebb sörök, de még mindig ott vannak Bubor-ék. Ez perverz, bár ha belegondolok, hogy a shakespeari színházban elrabolt gyerekek is voltak színészek mmm... tényleg illik hozzád.- igen. Pontosan azt képzeli el, mit kezdene egy színészigazgató helyében Sebastiannal, ha elrabolta volna.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Boldogságost! ~ Phoenix és Sebastian   Szer. Dec. 03 2014, 20:36

-Tudooom, de nem szűzkurva. - Mosolygok, örülök hogy Legra nem hallja, mert szerintem csúnyán kapnék a számra. - Hmm... - Micsoda okfejtés, de inkább mosolyogva arról kérdezem, engem kedvel-e, de elvigyorodom.
-Értem, hát sajnálatos, de majd megkedvelsz újra, ellenállhatatlan vagyok! - Nevetek, mert rám szakad a plafon. De mivel azt mondta, "most" ezért kedvel, és nekem ennyi elég.
-Ó, helyesen Jupiternek, mivé költöd át, nem vagy te olyan ördögi! - Vigyorgok, főleg hogy kidugja a nyelvét, irtó mókás! - Amúgy mitől félsz Őfényessége, túlszárnyallak? Minden tanítvány egyszer meghaladja mesterét, ohó! - Vigyorgok rá, micsoda fenyegetések, gondolom hogy retteg a felvetéstől is.
Aztán csak nevetek, miiiii, ne mááár, megrontója?! Istenek, Phoenix is sokat ivott. Csak rajta nem látszik.
-Azt megnézem hogy megrontod Lionelt... kétlem hogy valaha igazat adott volna bárkinek is amilyen makacs. - Szerencsére semmi szexuális nem jut eszembe, azt nem nézném meg.
-Én nem hasogattam semmit, a legjobb példák, hát nem? - Vigyorgok. - Ejj, azt mondják változni csak öregek nem tudnak, ideje megcáfolnod a kijelentést, függetleníts! Amúgy nem holmi diéta miatt nem eszem meg őket, neked meg diéta sem kell, hogy jött ez neked? Mert a keksz diétabarát? - Mosolygok, csak el ne veszítsem a fonalat, mert a beszélgetés labirintus lesz és hujjuj.
Felnevetek, hogy elszörnyed a könyvem gondolatától, hmmm, karácsonyra írok neki. Megkapja az első fejezetet. Mondjuk... szerintem csak ő fogja olvasni, de mivel neki írom, igazából nem gond.
-Mi köze az élvezeteknek a szenvedéshez vagy a dolgozáshoz, hmm? - Aztán csak lesek. - Wow, hát, durva vagy! - Nevetek, utóbbi sörről nem is halottam még. Bár a banán sör is elég groteszk.
-Nem bírod a szénsavat? Csak nem megárt? Ezért nem ittál a habzó borból sem a partin? - Vigyorgok és csendben örülök Napóleonnak.
-Olyan elrabolt fejem van? Bár lehet a szüleim szívesen lepasszoltak volna de a színészetet nem tartják elég... nos.. előkelő állásnak, főleg kereset terén. Meg aztán ripacs is vagyok, mint emlegettem neked, inkább nézem a darabot, mint előadom, mindenkinek sokkal-sokkal jobb lesz így! De neked tarthatok magánelőadást, mert szülinapunk van. Khm... Lenni... vagy nem lenni... ez itt a kérdés! Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri balsorsa minden nyűgét s nyilait; Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, s fegyvert ragadva véget vet neki?... - Szavalom neki, megragadom a hatás kedvéért az ingét, úgy is el van nyílva rajta, majd műfájdalmas képpel félrefordítom a fejem lesújtva, hogy hah, nem kéne meghalni. Aztán csak somolygok rá, szerintem üvölt benne a kritikus, hogy eltiltson a színészettől. Vagy meglát bennem perverz mód valamit és közli nem olyan rossz ez. De akkor tuti csak pislognék rá, a nagy különbség kettőnk között, hogy míg én tényleg ripacs vagyok, addig ő nem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Boldogságost! ~ Phoenix és Sebastian   Kedd. Dec. 09 2014, 14:22



- Na jó, akkor nem az, de a leírásod alapján úgy jellemezted, szóval... nézzünk a lelkedbe, szeretnéd, ha az lenne? - fitos, gonosz kis mosoly fészkel a szája sarkában.
- Az ellenállhatatlanság azt eredményezi, hogy az ember nem fog ellenállni annak, amit akar. Szóval az a te hibád lesz, bármit csinálok is miattad? - érdeklődő fej, lehetett volna jogász. Tényleg csak akkor a mostban nem kedvelte, de most egy kicsit megint igen. Nehéz egy ittas, depressziós skorpióval.
- Miért nem? Mit kéne tennem ahhoz, hogy elég ördögi legyek? - forgatja meg a szemét felháborodottan, van néhány tippje, hogy mivel tehetné magát elég gonosszá. - Más műfajban utazunk csillagvirágom, aligha tudsz túlszárnyalni, hiszen a mestered sem lehetnék, amíg ennyire bájos vagy - mosolyint. Igaz a megérzés, már azelőtt is ivott ezt-azt, mielőtt a fiú megjött volna, de a teste elég kreatívan dolgozza fel az alkoholt.
- Majd igyekszem ez esetben olyan helyen csinálni, ahol van kamera - sötét mosoly az arcán, nem kétséges, hogy egyszer meglesz neki Lionel. Majd egyszer.
- Nem tudok változni. Ez is a bizonyítéka annak, hogy öreg vagyok, magad mondtad ki - sóhajtó kényelemmel dől hátra, ezzel hát a vita lezárva a kora körül. Öreg már. Ezt nem fogja megcáfolni. - Mindenkinek kell diéta, akinek tönkrement néhány szerve - fanyar kis félmosoly, de nem folytatja azzal, hogy keresztüllőtték a gyomrát és az epéjét, máját, így, ha egy kis esze volna inni se volna szabad neki. - Van olyan keksz - lustul egy felemás hunyorítással.
- Korábban azzal vádoltál, hogy élvezem a szenvedést. Idomulok az elhangzottakhoz, úgyhogy nem keverem őket. Nem durva, gasztronómiailag művelt a helyes kifejezés - derül a fiú meglepetésén.
- Rosszul leszek tőle nagyobb mennyiségben - biccent, és a pezsgőt is többek között ezért nem szereti. Pedig amikor még franciahonban élt! Nem létezik átért franciaság pezsgő nélkül.
- Ezek szerint Henry is a szüleitek ellen lázad a kaszkadőrséggel? Bájos család - sóhajtja bírálón és rosszallón, nem mintha az övéi jobbak lettek volna, de a 21. század gyermekei már nem is olyan ellenállóan, mint ő volt... két évtizede.
Akkor volt 18. Nagyot kortyol a felnőtt konyakadagjából, aztán majdnem a nyitott ingébe borítja a többit, ahogy Sebastian rátalál a költői vénájára, őszinte döbbenet tükröződik színeváltó íriszén, a szigorú szürke most gyorsan fakul egy kellemdús zöldbe, a poharat maga mellé téve két kézzel fogja meg a markoló kéz csuklóját, meleg ujjait szinte lágyan fonja rá és folytatja, szinte ahol a fiú abbahagyta.
- Fönséges úr, hisz tudja, hogy adott; S hozzá illatnak édes szavakat: Vedd vissza, mert illatjok elapad; Nemes szívnek szegény a dús ajándék, Ha az adóban nincs a régi szándék.- ha a konyaktól tompák is a hajlításai, de szomorúsága a soroknak egészen igazi.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Boldogságost! ~ Phoenix és Sebastian   Kedd. Dec. 09 2014, 15:18

-Őő... nem. Csak neki egészen egyedi felfogása van, nem fekszik le kétszer ugyanazzal a pasival. Igazából utána már nem érdekli az illető... szóval inkább erről nevelném le, ha már azt kérdezted mit szeretnék. - Vigyorgok, nincs bajom Allegrával, de mivel ő volt aki helyrerakott mikor hirtelen csúszta le nagy sebességgel a lejtőn, meg sem kísérlem elcsábítani, akarok még vele találkozni. Az más kérdés, hogy szerintem abszolút nem vagyok az esete.
Aztán próbálom követni az okfejtést, nos... ehhez lehet már eggyel több pohárral ittam.
-Hátnos... tulajdonképpen... igeeeen, de szerintem merész kijelentés hogy ellenállhatatlan lennék, Neked! - Nevetek, mert hát másnak még hagyján, de neki?
//Két ittas, depressziós skorpió ül a kanapén... mint egy vicc kezdete xD//
-Hááát... például nem segítenél másoknak, hanem minden kívánságot kiforgatnál, teljesül, de csak rosszabb lesz! Vagy a nyomorultul levőket még nyomorultabbá tennéd, ilyesmi. - Pár példa, ami szerintem abszolút nem jellemzi Phoenixet.
Ezek a becézések... kész. Nevetnem is kell, főleg hogy bájos vagyok. Tud egy férfi bájos lenni? Nem csak nőkre mondják? Nem tudok most ezen agyalni, nem is akarok.
-Ó bájos királylányod nem megrontható, azt mondod? - Nevetek, ha már királyleány lettem, nem hagyom parlagon a jelzőt.
-Jól van, mikrofon is. - Vigyorgok, olyan jó hogy nem látok a fejébe.
-Fárasztó vagy. - Nézek rá, de somolygok. - Úristen, 38 lettél... jön a világ vége! Következő szülinapodra járókeretet hozok. - Gonosz vigyor.
-Ejj... vigyázz magadra. Ha tudom, nem etetek veled pizzát... - Ráncolom a homlokom, remélem semmi komoly.
-Áh... te kis mazochista... akkor is adhatnád kellemesebb, szenvedésmentes dolgokra is a fejed. - Aztán persze meghökkenek az említett sörökön, főleg hogy meg is kóstolta.
-Oh, elnézést, akkor én alul művelt és keveset tapasztalt vagyok! - Vigyorgok, de megtartom magamnak a durva jelzőt, mert a banános sör igenis durva.
-Akkor azt nem kapsz, jó tudni. - Mosolygok, semmi szénsavas, megjegyeztem.
-Hmmm... nem. Azt maga miatt csinálja szerintem, rég nem érdekli mit gondolnak Apáék. Mint ahogy Apát sem érdekeli Henry. Vagy én. - Teszem hozzá, mert hát Henry nem hibás ebben. Szerintem nem.
Aztán látom a döbbenetet az arcán, hogy idézek az én jó kis Will pajtásomtól, a Hamletet amúgy is imádom. Érzem hogy ráfonja a kezét az enyémre, de csak vigyorogni tudok hogy folytatja, ó, de jó! És milyen szépen szavalja... Bár vicces hogy Ophelia részét... hogy is van, jaj ez jó rész! Én is nevetek, nem csak a dán királyfi, főleg hogy fogja a kezem.
-Haha... Becsületes vagy? Szép vagy? Mert ha mindkettő, nehogy szóba álljon becsületed szépségeddel! - Erre már kevésbé emlékszem, csak a lényegre de somolygok, míg látom, mintha más árnyalata lenne a szemének, de lehet csak a fények. Vagy a konyak... A hiú Phoenix barátomnak ez a sor kell, szép vagy-e? Remélem rávágja hogy igen, azon kellőképp felnevetnék.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Boldogságost! ~ Phoenix és Sebastian   Pént. Dec. 12 2014, 17:35



- Ezt mondjuk meg tudom érteni, én is csak ritkán - bólint komolykodó képpen. Sose mondta, hogy nincs valami ennivalóan közös benne és a szemérmetlen hajadonokkal. - De ez akkor is egy rossz szokás. Feküdjön le veled sokszor, máris megnevelted, csak nem un meg, és mindenki boldog - forgatja meg a szemét. Ezek a mai fiatalok! Ki kivel mászik az ágyba! Pontosan olyanok, mint a felettük levő generációk!
- Ne nyilatkozz az ellenállóképességemről - jelenti ki meglehetősen kategorikusan, csak a biztonság kedvéért.
//Vagy egy darabolós horror-pornóé Very Happy //
- Ez stimmel, a múltkor kirúgtam egy kölyök anyját a titkárságról, mert neveletlennek találtam a gyereket, ez elég ördögi - kérdezi hanyagul és könnyedén a szesz elég őszintévé teszi. Nyomorultat még nyomorultabbá, elmosolyodik édesen, sajátos igazságszolgáltatás szerint járt el.
- A megrontáshoz kell valamiféle belső engedély. Különben csak erőszak - sóhajtja egy elaggott sárkány minden gyakorlott bánatával és keservével.
- Hang is legyen? Te kis pajzán - hunyorítja a szemét, ha már fárasztóvá avanzsálódott nem marad a másik adósa egy léhább beszólással. Tényleg a világvége, rosszalló kifejezés költözi az arcára a vicctől, nem találja humoránál a járókeret.
- Pontosan ezért nem kell tudnod. Majd vigyázok magamra - hunyorítva bocsátja meg a fiú sörtudatlanságát, még ha a mai fiatalokhoz képest meglepően keveset is tud, attól még lehet a maga módján bizarrul szeretnivaló.
Fanyarra rándul a száj, méghogy nem öreg, ha, mint egy anyókánál már Sebastian jelzi, hogy mit ihat és mit nem!
- Freud szerint a leszármazottak tetteit akkor is befolyásolja a szülői elnyomás, ha már tudomást sem vesz az egyik a másikról - de nem forszírozza a kérdést, ő nem az apjuk.
Abban az esetben ez a helyzet bizarr volna, és inkább oidipuszi, mint shakespeare-i, de míg a görögöknél annyira nincsen képben, a Hamlettel a fiú emberére talált. Könnyen azonosul a dán királyfival, vagy akár annak elhaló kedvesével, de ha Sebastian viszi a herceget, ő csak a nőt választhatja és sorról sorra nem is marad adósa, erő van a fogásában, de gyengéd cirógatás is, mintha csakugyan egy megtört szívű hölgy búcsúztatná őrült kedvesét.
- Ó, jajj nekem, hogy amit láttam, láttam: és viszont, hogy amit látok, látom az iszonyt! - hördül sértetten, lehet-e ő ennél szebb, persze, hogy lehet, de a fiútól nem volt ez szép választás, ha már fogja, magára is rántja, önnön testét összehúzza, hogy félúton találkozzanak, és hogy a száját befogja egy újabb becsmérlő sor előtt, szabad keze nem révén az ajkával.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Boldogságost! ~ Phoenix és Sebastian   Pént. Dec. 12 2014, 18:20

-Tényleg? - Csodálkozom rá a dologra. - Akkor is ha jó volt? - Nekem ez fura, ha valami bevált miért ne lehetne megismételni? Főleg ha szexről beszélünk? Aztán csak nevetek halkan egy sort. - Szerintem velem sosem fog, de nem baj. Én inkább nem akarom hogy totál egyedül maradjon. Mert most még oké, de később? Amúgy engem szerintem már rég megunt, csak tudja, hogy nem mondok neki nemet! - Nevetek, hát ahogy néha rám néz, nevetnem kell. Látszik az arcán hogy fárasztom a hülyeségeimmel. Mondjuk ez néha kölcsönös... Bár azt hiszem ezt Phoenix kapcsán is tapasztalom, de ő max azzal fáraszt, hogy öreg és nincs szíve.
-Ohm, szóval nee? Szépen nézek rád és megesik rajtam a szíved? - Eresztek meg felé egy "kérlek szépen" tekintetet hűséges nagy barna szemekkel, enyhén lebiggyesztett szájjal. A mosoly csak kikacsingat a kérlelő nézésből.
http://o.O' őőőőőő xDDD Ha te mondoood xDDDD//
-Hát ez valóban nem volt szép, mi köze az anyja munkájához a gyereke jólneveltségének? Ejj... - Képedek el, biztos más oka volt de akkor is. Azért elmosolyodom hitetlenkedve, lehet csak dacból cáfol meg.
-Áh hát igen, ezért kell furmányosan csinálni, nem de? - Nevetek, mondom én, a neves megrontó, ugyebár. Vittem "rosszba" pár lányt, de azok inkább csíntalanságok voltak, főleg hogy ők is akarták, na.
-Pajzááán? Amúgy az vagyok, de így lenne teljes a kép, nem? - Vigyorgok.
-Kedvellek, nem akarom hogy bajod legyen... tudhatnád. Ilyeneket elmondhatnál. De komolyan. - Sóhajtok, de mosolygok, az előbbi sötét nézése a viccért visszafogottabbá tett, de könyörgöm, ha egyszer messze nem öreg még...
Megmosolygom, hogy bosszantja az atyáskodásom, vagy minek nevezzem, de igazából csak a kedvében akarok járni. Majd egyszer rájön.
-Igen, minthogy elvileg úgy neveljük majd a gyerekünk, ahogy minket neveltek, elkerülhetetlen. De azért tudatosan is el lehet határolódni, én például nem lettem se színész, se énekes, se semmi ilyen. Tolmács lettem, határeset. - Mert nem vagyok se vállalkozó, se bankár. De nem is politikusnak meg elitben mozgóknak tolmácskodom. Nekem ez nem fontos.
Aztán poénból és hogy megbotránkoztassam kicsit szavalok, de ahelyett hogy lehurrogna, belemegy a dologba, engem szórakoztatva. Talán magát is. Mert hát a Hamletért odavagyok, megnevetettet a gondolat, hogy a kedvemért elesett női szerepbe bújik. Simogatja a kezem, de csak vigyorgok, főleg hogy nem engedi a csuklóm, lehet felbosszantottam? De azt a sort nem lehetett kihagyni!
Felszalad a szemöldököm, hogy tényleg? Iszonyt látsz vigyorgó arcomon? De... nos... meglep, hogy maga felé ránt, de az még hagyján. Ahogy megérzem az ajkát az enyémen, elkerekedik a szemem, mert... ilyen nincs a darabban... elönt a forróság, ami részben az ital, részben a csók következménye, azt hiszem... most gondolta úgy hogy sokat fecsegtem. De tény, befogom, meglepődve-pislogva nézek rá, hogy ez mi volt. Oké, hogy tudom, hogy nincs baja a férfiakkal ilyen téren, de tapasztalni egész más. Főleg hogy... utóbbi emlékembe nem mennék bele.
De mivel már ittam és az jár a fejemben, hogy nincs az a Hamleti sor ami elhallgattatna, el kell vigyorodnom, még elengedni is elfelejtem, habár ha továbbra is tart és húz, esélyem sincs, tekintve nem vagyok valami jó erőnlétben.
-Gyarlóság, asszony a neved... még jó hogy férfi vagy! - Nevetek, asszem megártott a konyak, ha hagyja a vállára hajtom a fejem, úgy nevetek. Komolyan, hogy engem mindenki megtalál csók terén...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Boldogságost! ~ Phoenix és Sebastian   Vas. Dec. 14 2014, 16:33



- Annál inkább. Mert ha a második kör rosszabb lesz, megrontja az első emlékét, ezért az is hiába volt jó. És általában ez történik. De ha minden biztató, én soha nem zárkózom el a folytatás elől - máris jobbra értékeli magát és a lehetőségeit annál a random csajnál, akit Sebastian emleget. Ha nem lenne ilyen átkozottul közönyös valószínűleg tudna róla többet, kizárt dolog, hogy a magánnyomozó figyelmét elkerülte.
- Ha szépen nézel rám, nem a szívem esik meg rajtad, de valahogy úgy - biccent komolykodón és nem mondja meg, hogy mit akar csinálni ezzel a barna szemmel, valami egészen más fényt ültetne bele.
- Semmi, de nem akarok olyan embert a csapatomban látni, aki a gyerekét sem képes megnevelni - biggyeszti le a száját gőgösen, és szemlátomást egy csepp lelkiismeretfurdalása sincs a dolog végett. Igaz minden szó.
- Furmányosan. Mégis melyik szótárból tanultál te meg angolul? - nevet fel a még hozzá képest is választékos kifejezés hallatán.
- Persze, csak nem gondoltam, hogy a komplett pornósított Lionelmegrontásra vágysz képpel és hanggal. Hol marad egy szende pirulás, hogy a kép is sok lesz neked? - aranyszín pilláin jókedv rebben, pedig igyekszik a helyzethez méltón sötét és komor maradni.
- Ne így kedvelj, ez számomra nem fejez ki semmit - ez egy szinte tételmondat, de nem lepődik meg, ha Sebastian nem fogékony rá, eddig még talán senki sem volt. - Szeretném azt hinni, hogy az emberek képesek máshogy nevelni a gyerekeiket, mint őket neveltek. Viszont te is ferde szakmát csinálsz, és Shakespeart idézel - bár nem sokáig.
Nem tűnik bosszúsnak, tényleg szórakoztatja valahol a dolog, főleg, hogy a testi közelség mintha új erőt töltene hanyakodó tartásában, a kanapén fekve változik meg, az inge alatt megfeszíti a vállát, a hasát, kiegyenesedik a háta, életkedvet lop mohón a másikból, és a csókja sem egy haragvó harapás. Éppen olyan puha, mint dús alsó ajka, és éppen olyan kemény és határozott, mint a modora és a fogása. Nem engedi olyan könnyen elbakkanni a fiút a vállára, ha már szavát szegi, hát lélegzetfulladásig kárhoztatja némaságra, hogy az új sort a lehetőségeihez mérten pihegve hallja a fiúnyi férfi szájáról.
- Kelt a legény, felöltözött, Ajtót nyitott neki: Bement a lány, de mint leány Többé nem jöve ki. - majd pont a darab perverz sorait hagyja benn a pakliban.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Boldogságost! ~ Phoenix és Sebastian   Vas. Dec. 14 2014, 17:45

-Nem tudom... szerintem nem rontja az előzőt. Minden helyzet más, a szeretkezések nem egyformák, meg az első mindig különlegesebb, mert akkor minden új a másikban... Hm, lehet ezt az érzést szeretitek annyira. - Mosolyodom el, meglehet.
-Ne gyere megint azzal hogy nincs szíved, az eszed nem esik meg egy magamfajtán! - Kacagok fel, de legalább tudom, hogy a szépen nézéssel lehet hatni rá kicsit.
-Hmm... akkor ez elvi kérdés... van ilyen. - Valahol elfogadom, mert én mondjuk egy drogdílerrel nem dolgoznék együtt vagy neki. Vagy egy köpönyegforgató alakkal... azokat utálom.
-Sok szótáram van! De ne feledd, az én fejem francia szavakkal is tele, szeretem az érdekes szavakat! - Nevetek, mert tény, annyi sok jó szó van, amit ritkán használunk, pedig sokkal kifejezőbb némelyik általános szónál. De jó érzés hogy nevet a másik, ha csak ideiglenesen is de kicsit feldobtam a kedvét, örülök ennek.
-Ki mondta hogy pornósan rontsd meg? Amúgy... csak jó tanács... kib.szott mérges tud lenni ha a nemi vonzódását a férfiakhoz kötöd... - Mondom kínos vigyorral, mert hááát ugye nekem sikerült, de csak mert hülyén fogalmazott, lehet akkor repedt meg a bordám, nem tudom.
-Ha nem fejez ki semmit akkor kedvelhetlek így a többi a kedvelésem mellett, nem? Mert nem fáj ez neked, sőt! - Vigyorgok. Kiskapu?
Vigyorgok, hogy ferdének nevezi a szakmám, mitől ferde az? De Will-t nem tagadom, nem is tudnám, mert eléggé meglep a másik azzal, hogy magára ránt és lekap. Kizökkenek, meglepődöm és próbálom felfogni a miértet és nos a... hogyant, olyan gyorsan történik. Azt hiszem az utolsó kérdés miatt van... lehet szíven vágta.
Lehet nem kellett volna? Azt hiszem félreértett... vagy én őt... vagy valami teljesen más van, nehéz követni. Főleg mert érzem a hevességét, de már nem bírom kizárni az ajkait... miért férfi Phoenix? Miért? És itt még Júlia sorai sem segítenek, mert rajtam nem segítene, ha Phoenix csak valaha lett volna férfi és mostanra már nő lenne.... basszus. Tekintve szép a szája, az esetem, de nem hiába nem láttam, hát férfi szájakat én nem nézek. Ellenben most érzem, ez zavarba hoz, főként mert reflexből mozog az enyém, a testem nem fogja fel, hogy ez most nem a tipikus szituáció. Teljesen még én sem, az a baj...
De ittasan a gondolatoknak megálljt szabni bajos, a hülyeség csak úgy ömlik az agyamba, így nevetek, folytatom a Hamleti drámát, de ő is, nem hagy túllépni a ... baleseten.
Mert ez az idézet... ez valami célzás? Remélem nem holmi fennmaradt szüzességemre pályázik mert rosszban leszünk. Ellenben eszembe jut az egyik modern átfordítás, kimondottan fiataloknak, hogy jobban értsék, az egész nincs meg de ez a rész igen, de némileg kérdő hangsúllyal szavalom neki, mit is akar ő tőlem.
-Krisztusom és Máriám, gyalázat és szégyen: a legény, ha léket lát, be is tömi szépen.....? - Lihegek kicsit, és imádkozom, hogy a csók kösse le a gondolatait, azon túl ne gondoljon, mert amúgy bajban leszek... vagy... már most is abban vagyok? Nem kéne többet innom.... mennyit ittam? De szerintem látja a tekintetemen, hogy nekem már jó... már az alkohol miatt! Bajban vagyok. Főleg mert próbálom felfogni mi történik, tekintetem a szájára téved. Komolyan csókolóztam vele? Ég a szám és az arcom.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Boldogságost! ~ Phoenix és Sebastian   Kedd. Dec. 16 2014, 13:56



- Ez azt jelenti, hogy nincsenek elég nagy elvárásaid, ezért csalódást okozni is nehéz neked - csóválja meg a fejét higgadtan. Szó sincs semmi olyasmiről, hogy egyformák lennének, tudja ő nagyon is, hogy különböznek egymástól, és rá egyáltalán nem jellemző, hogy az első volna a kedvence.
- Akkor a "megesés" szó a pontatlan - frivol kis farkasmosoly a szája sarkában, lehet, hogy Sebastian művelten okos, de néha olyan dolgokra nem gondol! Az ártatlanság, az ártatlanság.
- Elvi kérdés, bizony-bizony. Persze, adtam esélyt a kölyöknek, hogy bebizonyítsa, hogy az anyja nem követett el akkora hibát vele, mint gondolom, de nem élt vele - Phoenix pedig következetes zsarnok.
- Jobban észben tartom, mint az hinnéd - francia szavak, kifejezések, kipróbálhatna a fiú néhányat az eszmeiségből is, de nem ad neki tanácsokat, most nem.
- Én mondtam, hogy pornósan fogom megrontani, te pedig rögtön beadtad a várakozási kérelmed. Ne aggódj, tudok róla. Egyszer megrugdalt egy liftben - nem nagyon, de egy kicsit igen. A bosszú pedig édes. Vagy sós. Kellemesen veríték ízű.
- De. Fáj - húzza fel az orrát egy kicsit, vérbeli üzletember, őrajta nem fog ki a fiú félhamis szavakkal.
A szavak amúgy is feleslegesek, legalábbis, nem mindig viszik előre a beszélgetést úgy, ahogy ő akarja, és ha már korábban szóba kerültek a másfajta eszközök, hát egyszerűen él vele. Mert megteheti, és mert az első pillanatban nem ütközik ellenállásba, így nincs is lelkiismereti hang, ami arra inthetné, hogy ne csinálja, amit csinál. A testnek pedig mindegy, csak az elmének vannak korlátai, a fiútestnek nincsenek, mosolyogva csókolja, édesen és buján, és szerfelett elégedetten.
Lustán pislant, hunyorgó macska, lélegzethez jutását Sebastian máris kihasználja, pihegő sorait értőn füleli, ám ezúttal kénytelen az adósa maradni, minden verziót őt se ismerhet, de amit mond a kölyök!
- Nem kéne óvatosabban fogalmaznod? - hízelgő hangja mézszínű, a szája enyhén nedves, puhán nyalintja meg, a mosolyától szépre feszül a buja ajak pár. Nem engedi le maga fölül a fiút, kissé megemelkedik újra, hogy mutassa, miként fogja meggátolni abban, hogy még több szemérmetlen sorral ingerelje, pedig hát, ha csak egy kicsit is alább enged a fiú tartása hamar rájöhet a zavarba ejtő igazságra, nem nagyon szorul a férfi ingerlésre. Még Opheliaként is férfibb marad, mint kívánatos volna.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Boldogságost! ~ Phoenix és Sebastian   Kedd. Dec. 16 2014, 17:05

-Hmm. Nem tudom. Vannak, például nekem fontos az elő és az utójáték is, ha a partnernek nem, akkor van hogy nekem is elég egyszer és kész. Van ilyen hölgyismerősöm, nem voltunk annyira összepasszolóak. - Vonok vállat. Na meg ha nem tetszik a másik szája vagy csókja, akkor hagyom is az egészet, de ez megint más.
-Miért, mit használjak helyette? - Nézek rá, én tényleg semmi olyanra nem gondolok, de szerintem látja is a fejemen.
-Az pedig már az ő hibájuk, akkor ezek szerint adtál lehetőséget javítani. - Így szavuk nem lehet, legalábbis szerintem.
-Ó, valóban? - Vigyorgok szélesen, hogy észben tartja francia tudásom.
-Hát de csak vicc nem? Ugye...? - Kérdezem már óvatosabban, mert hát elég durva lenne, ha... szóval mindenki érti. - Micsoda?! - Guvad ki a szemem, hogy megrugdosta? Az egy dolog hogy engem felkent a korlátra, de Phoenix megrugdosni az elég... szentségtörés. Nem tudom miért, talán mert olyan tekintélyt sugárzó a másik. - Ennek ellenére felvetted dolgozni... vagy szívatod ezzel igazából? - Már ezt is kinézem, elegánsabb bosszú, mint a verekedés.
-De csak mert gyenge vagy, ne fájjon. Vagy megszokod és nem fáj. Jó lesz az! - Somolygok, a plafonra emelem a teintetem, hogy dehogy fáj neki, de a végére vigyorgok.
De hát mondhatni Phoenix jócskán érti a revans módját, főleg hogy fel se fogom mi van csak arra eszmélek fel, hogy hajjaj. Lehet nem kéne itt maradni, lehet tovább kéne állni, akármi. De főleg mert nem tudom mit akar, összezavarodtam.
-Nem, mert kettőnk közül te szereted a fiúkat... - Mondom némileg riadtabban, mint akarom, de nem enged elhajolni, már-már úgy vagyok egye-fene a derekára ülök és eltolom, de... hú basszus. Na ettől a mozdulattól dőlök megint előre, mert olyat éreztem amit nem kellett volna, de ez a kis ficánkolás sem a legjobb, tudom én, lányos zavaromban hülyeségeket kezdek beszélni.
-Zavarba hozol... - Ami amúgy igaz, csak milyen gáz már kimondani. Nem vagyok már kölyök, de tény... férfi még nem akart elcsábítani. Meg megbántani sem akarom, meg mittom én, de... nem merek se rá, se a szájára nézni, mert ahogy megteszem elveszek. Pont az esetem a szája, kellően telt, de nem túl dús, ráadásul még tudja is hogy bánjon az ajkaival, hát semmi jó nem származna a dologból, tekintve mennyire csókbolond vagyok, ittam is. Félreérthető lenne, én magam is zavarba jönnék amint felfogtam mi van, ahogy most is. De félek már az is gyanús lesz neki hogy nem fújjogok... normális férfi ezt tenné nem? Abnormális vagyok... vagy csak megedződtem. De próbálom elkerülni, hogy lekaphasson megint, félek mi történne... Tudom, csók, az történne de na... azt hiszem megkapta a királylányos zavart és a kamaszfiút amit annyira akart.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Boldogságost! ~ Phoenix és Sebastian   Csüt. Dec. 18 2014, 13:58



- Az elő és utójáték az nem tartozik a magas elvárások közé - rándul meg a szeme alatt egy izom, éppen csak azt nem kérdezi meg a fiútól, hogy barlangban nevelkedett-e, mert pontosan tudja, hogy nem így történt.
- Másik gondolatot, ne szót. Nem a meghatottságom és gyengéd érzelmeim azok, amik olyan tettekre és szavakra sarkallanak, amiről azt hiszed, hogy azokból lesznek - tedd össze a jelentését, kicsit gúnyos szikra pattog a szemében, és egy nevetős kis félmosoly a gondolatra, hogy valószínűleg Sebastian se fogadta volna el azt a lehetőséget, amit ő ajánlott a vétkes fiúnak, de hát nem kell mindent tudnia. Inkább csak meglepett arccal pillant rá.
- Miért lenne vicc? - szerinte a viccek nem így kezdődnek és főleg nem így folytatódnak. - Áramszünet volt, beragadtunk a liftbe és leállt a légkondicionáló. A fiatalabb szervezet jobban bírja a meleget - vázolja a helyzetet a lehető legrövidebben. - Elájultam, előtte egy kicsit kiborítottam, ő meg megtorolta. Én meg felvettem dolgozni - bár nem egészen önkéntes alapon, és tény, van egy kis szívatás íze a dolognak.
- Még gyenge is vagyok? Ezek után nem tagadhatod meg tőlem az öregséget! - dohog felháborodottan, mielőtt bebizonyítaná, hogy öreg ember egyáltalán nem impotens vagy vágytalan, mi több, konyakízű csókja is messze túlmutat finomultságában egy kölyöksmárnál, de mentségére legyen mondva, eleget gyakorolta.
Kifejezetten a kedvére való efféle revansot venni, kellemes baritonja mélyre boltozódik.
- Mindenki szeret fiúkat, neked is van öcséd és Joshua barátod - a mondat maga nevetséges. Szeretni! Mintha itt a szeretés volna a kérdés, holott csak arról szól az egész, hogy ki csonkítja meg magát azzal, hogyha megkívánja a másikat, akkor nem él vele. Nemi alapon partnert kirekeszteni legalább olyan rasszista, mintha valaki bőrszín, szemszín vagy éppen iskolai végzettség alapján szelektálna. De nem hányja a szemére, így is pajkos jókedv villantja meg farkasmosolyát az arcán, ahogy a fiú közelebb simul, aztán gyorsan, kíváncsi, hogy meddig tudja megtartani magát így, hogy közben minden fickálás ellenére magához fogja.
- Miért vagy zavarban? - kérdezi lustán és értetlenül, nem kapja le a másikat, ahogy Sebastian védekezőn félrefordítja a fejét, így hát a szája helyett egészen a füléhez ér az ajka, oda suttogta kedves kérdését halkan, bizsergő forrón. Közben felül egészen kényelmes fekvéséből, fél kézzel fogja csak Sebastian karját, a másikkal belső oldalt simítja puhán. Visszaél a helyzetével, de ha egyszer annyira élvezi! Végül is, születésnapja lesz.


_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Boldogságost! ~ Phoenix és Sebastian   Csüt. Dec. 18 2014, 17:44

-Hát már dehogynem! Ami közben van az korrigálható, ott még össze lehet csiszolódni, de ha valaki nem szereti az előbbi kettőt azon nem segít semmi. Akkor az vagy nincs, vagy van, de ha van is nem feltétlen kielégítő szóval... - Hát ezzel buktam Eleet is, pedig igazán vonzó és nekem való csaj, de hát tőlem erős kompromisszumot igényelne a dolog, de szerintem tőle is. Bár lehet megérné, Párizsban párszor elmerengtem ezen az eshetőségen.
-Igazán? Hát nem is tudom, akkor te olyan zsigerből segítő szándékú egyén vagy? És még én vagyok a mártír! Mert mindig előadod, hogy nem érdekelnek mások, ennek ellenére, például nekem, sokat segítettél. Úgy hogy az agyadra megyek az esetek... nos... javában? Valami csak kiváltja!- Nevetek kicsit, jaj ugyan, úgy állítja be magát mint valami krampusz vagy nem tudom, közben meg simán tud kedves lenni és szerintem simán megesik a szíve egy kis szép nézésre. Na nem nagyon esik meg, de egy kicsit!
-Hát mert... gondolom nem fogdosod meg ilyenek, hát Lionel nem kedveli a férfiakat. - Nézek rá komolyabban, mert számomra a pornós megrontás és zaklatás itt kezdődik. Aztán rácsodálkozom, hogy megrugdosták őt. - Ez elég... kicsinyes bosszú volt tőle... már nem azért. - Nehéz napirendre térnem felette, hogy egy ájult férfit bántalmazott a másik. Úgy tűnt több gerinc szorult belé.
-Tudod, a kisgyerekek is gyengék és milyen fiatalok! - Vigyorgok rá, áh, bebeszéli magának a dolgot.
De hát csak bajba kerülök, egy faramuci kalamajkába, ahogy ráeszmélek mi is történt, tekintve intimebb kapcsolatba kerültem már most Phoenix-szel, mint ildomos.
-Ah, értem, értem... de... - Elhallgatok, mert felhozta mindkét fiúbarátom, eszembe ötlik egy csomó minden, főleg Henry kapcsán, össze is szorítom a szemem pár pillanatig, hogy kiűzzem a kínos gondolatokat.
De ahogy elnézem ő roppant jól szórakozik rajtam, hiába fordítom el a fejem, csók helyett csábítani próbáló suttogást kapok, a lehelete forrón csiklandozza a fülem, ahogy az ajka is.
Fel is ül a másik, reflexből ülnék én is, de tartom magam, mert megint kínos lesz a dolog. Még simogat is... ami alaphelyzetben jó, de... most csak növeli a zavarom.
-Tudod te azt... - Roppant frappáns és értelmes válasz, de most kezdjem el neki magyarázni, hogy én a nőket szeretem? Hogy nem tudom ilyenkor mi van? Még csak le se zúghatok a kanapéról mert határozottan tartja a kezem. Nem lesz ez így jó...
-Kérlek... - Jobbat nem tudok, de ahogy szabad kezem hirtelen magam mellől a testére csúsztatom, a hasát érem első körben és olyat érzek amit magamon oly sokszor már, meg is lepődöm, hirtelen a zavarom is elfelejtem, mert arccal felé fordulok újra, csak immár csodálkozón, valószínű a szájára lehelem a kérdést.
-Mi történt veled? - Nézek a szemébe, közben akaratlanul rásimul a kezem a sebhelyre, ami másabb mint az enyém. Ez nem vágás, kisebb, kerekebb... mi a szöszt csinált?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Boldogságost! ~ Phoenix és Sebastian   Pént. Dec. 19 2014, 12:27



- Alapvető elvárás, ami az alatt van, az szóra sem érdemes - köti az előjátékot a karóhoz, és nagyon, nagyon furának nézi a fiút, amiért szerinte ez magasra tett lécet jelent.
- Nem, én cselekvő egyén vagyok. Amit csinálok, annak értelme és célja van, nem csak megesik a szívem valakin, és erőmön, lehetőségeimen felül is változtatni akarok a sorsát, mert az a mártírum. Én hasznot húzok a kis megmentettekből - forgatja meg a szemét. Most tényleg egy kicsit az agyára megy, de nem fogja beismerni. Ő maga az ördög elegáns zakóban, felettébb bosszantó, hogy a fiú mindig megtagad tőle, pedig neki az jog szerint jár.
- Majd megszereti - hunyorít kevésbé komolyabban, mint ahogy a fiú teszi. Majdnem kineveti, hogy mennyire megbotránkozik. - Aki elég kicsinyes a nemi alapú szelekcióhoz, az máshoz is az lesz. Nehéz napja volt - persze ő sem menti fel. Valahol ott gyűjti a nemtelen bosszú anyagot.
- Nem véletlenül mondják, hogy az öregkor a második gyerekkor - fölényes, mert ez egy tusé neki.
Ó, hát a kapcsolat nagyon is ildomos. Nem fáj, kellemes, buja, meleg, finom, jó illatú és barátságos, a kanapé is kényelmes és az ital is finom. Vajon mi rossz lehet ebben?
- Magyarázkodás - állapítja meg csendesen, finoman, a fiú nem fogalmazott korrekten, ő pedig nem tud annyit inni, hogy ne rójja fel neki, de nem csak a felrovások gonosz pillanatait élik, hanem kedveskedik is a maga módján, amennyire hagyják, felülve már egészen Sebastian felé fordul, a vállával árnyékot vet rá.
- Nem tudom, én nem vagyok zavarba - cukkolja még egy kicsit finoman. Kifejezetten rossz magyarázati irány volna, hogy mit szeret, elvégre nem csinál vele semmit, ami nem szeretnivaló. Rándul a keze a fiúén, megpróbálja elkapni a másikat, de lecsúszik róla, a hasát beszívja, ahogy megérinti, egészen keményre húzódnak az izmok, mint valami bosszús páncél, szusszan is egyet bosszúsan. A túlzó közelségből életlenül pillant a fiú arcába, de válaszol, noha a szája szinte az övén lebeg. A sebhely élettelenül görcsösödik a bőrén a felhevült húson, kellemetlen és torz.
- Lelőttek. Régesrég, egy évvel voltam fiatalabb, mint te most - a seb a fertőzések miatt sokkal nagyobb, mint egy átlagos lövés, de azért aránylag szabályos.


_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Boldogságost! ~ Phoenix és Sebastian   Szomb. Dec. 20 2014, 00:05

-Válogatós vagy... - Somolyintom el magam, lehet akkor én nem. Nem tudom megítélni, de azt sem ő milyen.
-Ahaaaam, értem, belőlem ugyan mi hasznod? - Vigyorgok, érdekelne.
-Öhm... ez nem így megy, te is tudod. - Nézek rá megütközve. - Még véded? Megvert téged! Már bocs... Annyira agresszív a semmire... engem is majdnem megvert, szerintem düh-kezelési problémái vannak... - Mondom elkerekedett szemekkel, hogy szerintem ez nem indok, hogy rossz napja volt. Nagyon nem.
-Hááát, de a gyerekkor akkor is fiatalságot és könnyedséget tükröz, csupa játék és kacaj, mire fel búslakodsz hát? - Mosolygok rá, már-már gyerekhez szóló hangon magyarázok.
De Phoenix aztán csak nem érti meg, hogy nekem ez kínos, férfival csókolózni fura és bizarr, és akarom hogy zavarhasson, ha már őt nem zavarja...
-Mi más? - Nem tagadom, hogy magyarázkodom, próbálom kimagyarázni a helyzetet, de ittam annyit, hogy megártson és lassabban jöjjenek az érvek. Már az olyan érvek amik érnek is valamit.
-Jó neked... - Motyogom, mert én bizony eléggé abban vagyok. Egészen addig, míg a hasát nem érintem, akkor ez elpárolog, hirtelen másra fókuszálok, arra, mi is történt vele. Érzem ahogy a hasa megfeszül az érintésem nyomán, hogy kikerülné azt ha tehetné, de nincs rá mód. Teljesen ráfeszül a tenyerem, érzem hogy nagyobb a heg, hogy nem esik jól neki, hogy olyan ponton érintem ami sérti a hiúságát. Persze az nem segít a koncentrálásban hogy pár centire vagyunk egymástól, hogy orrom az orrához ér és elönt a meleg, konyakos lehelete.
-Mi? - Pislogok rá. - Deh... miért? Még jó hogy itt vagy... - Elég nagy, valószínű sok vért vesztett. Bele is halhatott volna. De nehéz fókuszálni, mert közel az ajka. Ilyenkor miért nehéz gondolkodni? Miért tudok csak a szájára figyelni, a csók gondolata miért tölti ki az elmém? Ostorozom magam, de nem segít sokat. A hasán lévő kezem reflexből mocorog, suttogva cirógatva titokban a másikat. A másik amivel az ingét markoltam elernyed, felcsúszik a kulcscsontjára és a nyakára, lassan fonom a kezem a vállára. Húzni akarom, de tolni is. Tolni kéne... elfele... akkor miért fagyok le? A lábam is kezd fáradni hogy görcsösen tartom magam, el a másik ölétől. Az ital összezavar... vagy eleve zavaros voltam? Nehéz gondolkodnom, hogy ilyen közel van, az az igazság.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Boldogságost! ~ Phoenix és Sebastian   Vas. Dec. 21 2014, 22:13



- Így van - ő tényleg magasra teszi a lécet, mindig és mindenben, de nem ugyanazokkal a feltéteket szabja minden lécugrónak, elvégre az igazságtalan lenne.
- Miért mondanám meg? - ártatlan rácsodálkozás, de a kérdés költői, nincs olyan érv, ami rábírhatná, hogy megmondja.
- Minden úgy megy, ahogy akarom - finoman rátarti a mosolya, a szemét összehunyorítja, és felnevet. - Egy átlagember életében talán borzasztó trauma, ha egy kicsit belerúgnak, de hidd el, pont ettől olyan szórakoztató - a dühkezelési problémák adrenalinnal töltik a kapcsolatot, amire elég komoly szüksége van az embereknek, akiknek nincs elég izgalom az életükben, de akarnak.
- Láttál te már gyereket? Mármint az ideák világán kívül? A gyerekek többet zokognak, mint kacagnak, ami nem csoda, mert a világuk folyamatosan változik, torzul, vesznek el az álmok és építik magukban a valóságot - költőre itta magát, de inkább a testével szavalna, mint ékes szóval.
Számára egyáltalán nem ciki, és valószínűleg feldühödne, ha Sebastian az arcába mondaná, hogy kínos neki az a csók, amitől az ajkai szétnyíltak, és bizony látta a szeme csillogásán, hogy egyáltalán nem volt számára kellemetlen. Hogy az agya makacskodik más emberek elveiért, holott itt csak ők vannak, kettecskén, önmagának és neki kéne megfelelnie és ettől mindenki boldog lenne.
- Felesleges - dorombolja és sugallja, őt bizony nem fogja meghatni semmilyen magyarázat, még ha a fiúba csap a gömbvillám a kanapé forró világában és a legjobb érveket hozza is fel.
- Nem csak nekem jó - neveti halkan, félreérthetetlen buja célzással, de mielőtt kiteljesedne ez, a fiú zseniálisan eltereli a saját figyelmét, bár figyelemreméltó, hogy Phoenix hasán keresi a kiutat a zavarból, ezért aztán igazán nem fogja elítélni. Főleg, hogy ilyen közel marad, játékosan szusszan, szívesen, legyűrné a maradék távot, de a kérdés szót kíván.
- Kinek jó, kinek nem. Féltékenység, harag, rosszindulat, agresszió, miért-miért, mert valaki lelőtt - emeli a vállát könnyedén, mintha semmi sem volna ez. Mintha nem csorbította volna tökéletes szépségét, és nem vérzett volna ki majdnem. De hát ez már régen volt, olyan régen, mintha csak egy gyerekkori rossz álom lenne, ő pedig egészen másfajta álmokban érdekelt. Előremoccan, az egyik kezét leengedi, a hasára simuló fiúkézhez súrlódva simul el a cirógató mellett, finom határozottsággal nyomja le a tétova csípőt a kanapéra, simul a válla, forró nyaka az ölelő kézbe, és zárja kurtára az ajkával a távolságot, hogy minderről a helyzetváltozásról a fiú figyelmét elterelje. Így már Sebastian ül, és ő magasodik fölé kissé, árnyékát ráborítva, csókjával olvasztva meg kétkedő, önellentmondó ellenállásvágyát.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Boldogságost! ~ Phoenix és Sebastian   Vas. Dec. 21 2014, 22:48

Gondoltam hogy válogatós, valahogy nem is tűnik olyan embernek, akinek minden mindegy.
-Mert szépen kérlek. - Mosolygok rá, egyszerű indok, engem tényleg érdekelne! El nem bírom képzelni se. De lehet azt mondaná, csak úgy... bár az is fura lenne.
-Ó igeen? Hááát... Khm, érdekes. - Ezt most mire véljem? Tetszik neki Lionel és ha a másik ha akarja ha nem, akkor is pucsítani fog? Na ez tényleg elég bizarr... kétlem amúgy, tuti megverné Phoenixet Lionel, nem is kérdés... És nem azért mert Phoenix nem bírna visszaütni, egyszerűen Lio túl agresszív. De hát ki cáfolná meg ezt, főleg azok után, hogy belerúgott egy ájultba? - Elég... fura felfogásod van arról mi szórakoztató és mi nem... - Mosolygok rá.
-Max azért mert a szülők hülyék, de egy kis játékkal simán kacagnak, hidd el. Menj el egy játszótérre. - Mosolygok, jaj, a gyerekek aranyosak, sokat mosolyognak.
-Látom... - Motyogom aztán a csók miatti magyarázatra reagálva. Látom hogy nem hatnám meg, de még csak semmi értelmeset sem tudok felhozni, mi is a baj. De ő ilyen, vele nincs baj, ellenben én nem vagyok ilyen és így nekem ez baj... Basszus, érzem hogy nagyon melegem van.
Megfeszül az állkapcsom, hogy azt mondja én is élvezem... ez zavarba ejtőbb, mint gondoltam, tolnám el, de helyette felfedezem hogy az ő teste sem tökéletes, akárcsak az enyém. Bár az ő hege furcsább, de kiderül miért: lelőtték. Kicsit elhűlök, bár ebben a forróságban fel sem tűnik a dolog.
-Ez... az emberek olyan... - De nem bírom befejezni, mert érzem hogy lenyomja a csípőm, leülök, kicsit hátra is dőlök, de követ, nem hagy szusszanni, levegőt venni, hűsebbet, mint amit átforrósít az ő lehelete. Újra érzem, hogy az ajka az ajkaimat keresik, de meg is találják precíz pontossággal, én pedig esetlen nyögök egyet. Egy darabig próbálok ellenállni, nem moccanni, megdermedni, de az akaratának hulláma áttöri az ellenkezésem gátját és nincs fal, ami meggátolna a visszacsókolásban. Imádom a száját, és már az sem érdekel, hogy férfi, hogy hol vagyok, mi van, csak az, hogy birtokba vehessem a dús ajkait. Kezem ami a vállát fogta a nyakára simul és húzom magamhoz finoman, a másik kezem az oldalára siklik, ott simogatom reflexszerűen a bőrét, noha engem a heg sem zavart. De kissé mohóbban ízlelgetem az ajkait, hol a felsőt hol az alsót, finoman beszívva őket, finoman rájuk harapva. Nem csak cseresznye színűek, de érzetre is olyan ízlelni őket, kellemes. Ám sajnos ha én csókolózni akarok ennyi közel sem elég, finoman elnyitom az ajkait ha hagyja és kérem a francia csókot is. Érezni akarom a nyelve puhaságát és selymességét, mintha csak egy selyemlepődőben forgolódnék lassan, érzékien. Azt kell mondanom, rossz kombó ez... nem csak imádom Phoenix ajkait, de jól is csókol. Amúgy sem vagyok az a típus aki abbahagyná vagy megszakítaná a csókot, de így pláne, főleg hogy az alkohol is dolgozik bennem gátlások terén. Ez egyszerűen jó és én nem akarok gondolkodni. Húzom is a másik derekát, de hogy miért nem tudom, gondolom közel akarom érezni magamhoz csók közben... a nagy problémám egyedül az lesz, hogy nem fogja elhinni hogy engem csak a csókja vonzz (de az nagyon), mert feszesebb a nadrág mindig ha csókolózom, és most sincs másképp, bárhogy is akarnám én... a testem nem gondolkodik.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Boldogságost! ~ Phoenix és Sebastian   Pént. Dec. 26 2014, 21:10



Megingatja a fejét. Kérni csak szépen érdemes, adni viszont csak akkor, ha az embert jól megfizetik, márpedig ez egy ilyen világ, amiben meg kell fizetni a szavak és gondolatok árát. Majd egyszer Sebastian is rájön erre, és akkor lehet, hogy a rugdalás ténye sem értinti majd olyan érzékenyen. Tényleg tetszik neki Lionel. És tényleg pucsítani fog az, ha akar, ha nem, persze a fizikai erőszak nem kenyere, de némi gyengéd terror mindig megengedhető.
- Nem is tudod, hogy mennyire fura - mosolyog, a fogait is kimutatja, fehér jókedv.
- Menj le te, és állj meg, és láthatod, hogy ott is sírnak, a kisebb gyerek veri a nagyobbat, elveszi az egyik a másik játékát és után boldogan kacag a szerzeményén - lusta szavai vontatottak, de ettől még nem kevésbé igaz szomorú igazságuk, amit le kell győzni olyan igazságokkal, mint egy csók igazsága és a testi vonzalom teljesen nyilvánvaló igazsága.
Phoenix ilyen típus, nem hisz a szavaknak, mondta is sokszor, bár azok minden szinten a játékai és fegyverei is egyszerre, igazából a test gesztusainak hisz, azokra hallgat. És a fiú szájának nincsenek olyan kétségei, mint az elméjének, amit megannyiszor bélyegzett már naivnak, bolond lenne engedni annak a visszakozásának. Vagy legalábbis tartósan engedni, hisz kitér a hasának rég elhegedt sebére egy pillanatra, csak hogy aztán még jobban engedjen a születésnapos vágyainak. Kezdi érdekelni, hogy mikor válik a fiú tiltakozása komollyá, ami után már zaklatásnak minősülne a csókja, de nem akarja, hogy eljussanak arra a pontra, hogy hallja. Igazából csak át akar siklani a neuralgikus pont felett, aztán majd gondolkodnak. Mondjuk holnap.
Nem marad adósa a nyelvével, megmosolyogja a fiú akarnokságát, és a kedvére tesz, adja a nyelvét, a száját, játékosan, könnyedén, déli mediterrán, forró francia ízzel, hangulattal csókol, harapós flört ízzel, ahogy a tengerparti bárokban csókolják egymást a pultnál összegabalyodott egy éjszakás, lázas szerelmesek, lelkesítőn és egymást tüzelőn, kóstolva és adakozva, nem akarva túl sokat, de túl keveset sem. Nem fogja le a kezeit, a tarkóján túrt tincsei puhák és bársonyosak, az oldala érzékeny, hálás szusszanással forrósodik a nyitott ing alatt, míg az ő a csípőt cirógatja, majd feljebb támasztja magát, egészen hátradönti a fiút a kényelmes kanapén, és mert vonják, hívják, hát rásimul egészen, a testével, térdével a combjai közé.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Boldogságost! ~ Phoenix és Sebastian   Pént. Dec. 26 2014, 22:08

Legalább mosolyog... attól még fura a felfogása, szinte csalogat, hogy fejtsem meg, mi lappang a háttérben, amiért ezt mondja. Érdekes.
-Néha, de javában nevetést hallasz és csak akkor sírnak ha elesnek... - Mosolygok, ugyan, ugyan, ne lássa ilyen sötéten azt is ami nem az! A gyermekek ártatlanok még, de a felnőttekre ez már nem elmondható... miért érzem hogy szépen lassan megront? Nem kéne ezt csinálnom, nem kéne... de mégis a kellős közepén találom magam. A karjaiban... A karjaimban.
A csókot sem úszom meg, de nem bírok elszakadni, állj mondani, nem kellett volna inni. Sok dolgot nem kellett volna, ami hülyéskedésnek indult hirtelen komollyá vált. De ha az agyam azt is mondja, gondolkodj, mi a jó istent csinálsz?! addig a testem csak azt érzi jó így. Ez a kettősség pedig izgatja fantáziám peremét, jelezve tabut érintek, illetlenséget súrolok, pajzánságot engedek közel lopódzni. Főleg mert a csókja csalogat, hol ad, hol hagyja hogy elvegyem, amit akarok. Szaporább a légzésem, hülye lennék abbahagyni, mikor ez jó, élvezetes, puha és finom. A kezem is kellemesen siklik a bársonyos bőrön, hajon, kiegészítve a sivatagi forróság érzetét némi lágy szellőként.
Érzem, hogy dönt el, de nincs kedvem ellenkezni, főleg mert a csókot nem szakítja meg, nekem jelenleg más se számít. A kanapé szintén puha, kényelmes, de kissé megtámasztom magam, alkaromon támaszkodom, hogy könnyebben csókolhassam, ugyanis mohóságom nem csillapul, sőt... ahogy tapasztalom mennyire jó partit találtam, talán fokozódik, de szenvedéllyé formálódik. Ebből csak az zökkent ki egy sóhajnyi, hosszabb, homályos tekintetű pillanatra, hogy megérzem hozzám simulni egészen, keményen és puhán. Ráemelem tekintetem, alig fókuszálva, hogy várjunk... várjunk... de már hunyom is le újfent a szemem, mert elveszek újra a csókjában, az sem érdekel ha érzi ami érez, amit én érzek, fura így, de nem megszokhatatlan. A támaszkodó kezemmel a mellkasát érem, hát ott simítom, a szabad kezem a hajába vándorol, tetszik a haja, noha rövid. Ha valaki pár napja azt mondja, ezt fogom csinálni, körberöhögöm. Lehet tényleg naiv vagyok? Lehet... elnyújtom az egyik lábam és beleakasztom az övébe, simítom kicsit. Fura így nekem, általában én vagyok felül... én csinálom azt amit Phoenix most velem. Mondhatni... nagyon sok minden új.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Boldogságost! ~ Phoenix és Sebastian   Vas. Dec. 28 2014, 17:05



A mosolyában benne van minden romlottsága, és minden jó tulajdonsága is, kárörvend és pusztít igénye szerint, és olykor-olykor bűvöl is vele. Most csak a fejét csóválja mosolyintva, a szemöldökét emeli: kinek hazudsz Sebastian? A gyermeklét sem az önfeledtségről szól, de nem szól róla többet, amíg nincs egy gyerek kéznél nehezen tudja az elméletet gyakorlatban is bizonyítani, és igazából se kedve, se ideje.
Egészen más dolgok foglalják le a kezét és a száját, csókba oltja mindazt, amit szóban vághatna a fiú fejéhez, és mi tagadás, teljesen a kedvére van ez a fajta csere. Leszereli Sebastiant, méghozzá a szájával, csókkal, mint egy vérbeli hercegleányt. Nem gondolkodik azon, hogy mit tesz vele, csak reagál, eszébe sincs a koponyába gondolni, ott mindig olyan különös és bizarr dolgok történnek, elég neki a test engedékenysége.
Mosolyint, a mohóság a kedvére való, csókot változtat, mélyebben kóstolja a másik száját, nyelvét, alig engedi felzihálni, levegő után kapkodni, perzseli szenvedélyt lop bele, már-már erőszakos, de buja marad, és a finom, kedvére valóan karcsú, de nem sovány test rá is fonódik engedékenyen. Lám és lám, jelen pillanatban Phoenix oly nagyon elégedett, mint születésnapja előtt pár nappal szinte sosem, mert az egyszerű csábítások nem érhetnek fel egy ilyen játékkal, aminek egyáltalán nem biztos a vége. De miért is nem?
Közelebb simul a teste, a mellkasán játszó kéz alatt lélegzik nagyot sima bőre, eleven szíve a bordák túlfeléről dobbantja ki minden ütemmel a tetszését. Fél kézzel letámaszkodik ő is, csókja mellé mást is ad, szabad kezének hosszú ujjai bátran simítanak végig a hosszú combon ami a lábának feszül, gyors szellemérintés és már az ágyékon a keze. Nem úgy cirógatja cicázón, mint egy nő langy ölén tenné, érintése rögtön forró, határozott, a simítása merész és a nadráganyag korlátai fölött zsarnokul érzéki.


_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Boldogságost! ~ Phoenix és Sebastian   Vas. Dec. 28 2014, 20:49

Azt kell mondjam Phoenix sokkal jobban tudja mit csinál, mint én. Én csak... hagyom magam sodródni az árral, elfekszem, élvezem a csókját. Annyira akaratos, annyira merész, kedvemre van heveskedni. Általában az érzéki dolgokat szeretem, de most szenvedélyre vágyom, mert nem bírok betelni az ajkaival és nem akarok gondolkodni. Csak forrón és vággyal viszonozni ezt a táncot. Imádok csókolózni és Phoenix a kedvemre is tesz vele, hát én is mélyebbeket szívok ajkain és nyelvén, néha kellemesen hümmögve egy keveset, élvezkedve, mint holmi doromboló macska.
Simítja a lábam, de az nem zavar, jól esik. Ám aztán kitódul a tüdőmből a levegő és riadtan nyitom ki a szemeim, hogy megérzem a kezét ott ahol nem hittem hogy érintene.
-Phoenix... - Lehelem, közben hátrabicsaklom a kanapén, mert támasztó kezem rántottam ki, hogy megfogjam a kalandozó kezet. Meglepődve lélegzem alatta szaporán, hogy talán nekem ez... gyors? Sok? Nem is tudom. Váratlan. Úgy érzem mindjárt lángra kapok, a csók felhevített, ő is érezheti bárhogy érint. Attól meg csak kiújult a zavarom, hogy hol érint. Tényleg úgy érzem magam mint holmi szűz királylány, de sosem csináltam még ilyet, most sem értem miért csinálom. De mondjuk még sosem kezdett ki velem egy férfi sem, nagyban közrejátszhat a dologba, miét vagyok zavart. Remélem abbahagyta a keze mozgását, mert ha nem összeszalad a szemöldököm és kínosan próbálom elnyomni az érzetet és a nyögéseket, hogy bizony nem közömbös amit csinál, bármennyire zavarba ejtő is.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Boldogságost! ~ Phoenix és Sebastian   Szer. Jan. 07 2015, 16:45



Tudja és akarja, selyemszalagon mozdulnak a kezei, csodás marionett, ezerszer is elbábozva a hasonló mozdulatokat egy másik testen nem unhatja meg sohasem. Egyszerűen csodálatos, az egyetlen játék, ami mindig ugyanúgy leköti, ha maga választhat hozzá partnert, és nem illendőségből, vagy udvariasságból, vagy haszonszerzésből érint meg valakit, csókolja, marja édes szenvedéllyel, mint a fiút, és játékos hévvel, ami oly nagyon a sajátja, bármihez fogjon is.
Nem kér türelmet, nem vár engedélyt, és nem is számít az ellentmondásra, mert hiszen a csók mindig csak a bevezetője valaminek, de ismeri az emberi fajtát, soha, semmi nem lehet ilyen egyszerű. Romlott fényű mosoly a szája sarkán, ahogy Sebastian lehanyatlik, a csókját odahagyja, a csuklója rosszallón feszül bele a lefogásba, de nem mozdítja ki belőle. Patthelyzet, az ujjai az ajzott ölön, Sebastian keze pont megakadályozza, hogy tovább simítsa, de elvonni, eltolni onnan nem tudja, ő pedig nem segíthet magán, hiszen a másik karján támaszkodik, hogy ne essen a lehanyatlott testre, bármilyen vonzó is volna elnyúlni rajta.
Kéklő szemei ráhunyorítanak a felpattant pillantásban meggyűlő zavarra, belemosolyog, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, és mert a nevén szólítják, közelebb hajol, a fejét előrebiccenti, csókmeleg ajkai végigsimítanak a fiú torkán, a nyakát érinti, a gallérja alá furakszik, harapja és nyalintja forrón, a bőrét magához szívja egyetlen pillanatra, mielőtt másik helyet választana magának, végigbecézi a füle alatt és mögött, a tarkójára lehel, türelmesen olvasztgatja értelmetlen ellenállását a cirógatásával, a lélegzetével.


_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Boldogságost! ~ Phoenix és Sebastian   Szer. Jan. 07 2015, 21:01

Valahol, mélyen, teljesen tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen csókot követi más is, nem marad ezen a szinten, még kamaszként sem, nem hogy felnőttként, de... mégis, nekem elég lett volna, ha csak csókolózunk, komolyan, nem vagyok telhetetlen fajta. Phoenix... nos, ő csak Phoenix, neki ez teljesen természetes, nem úgy mint nekem, valahol most irigylem tőle. Mégis valamiképpen izgat a dolog, hogy nekem ezt nem szabadna, mégis megteszem. Persze könnyebb úgy, hogy ittam pár pohárka konyakot, ez tény. Az ember azt hihetné, hogyha a csók megvolt, onnantól már minden simán megy, nem lesz már semmi zavarba ejtő. A frászt nem! Ahogy odalenn érint megfogom a kezét, hogy pillanat, várjunk, ez már... több mint ami volt, mondhatni jóval több, holott ha nővel lennék azt mondanám semmiség, ott érint ahol akar, még csak gyorsnak sem mondanám a dolgot. De most azért kicsit más, én annak érzem.
El is fekszem, hirtelen és esetlen ahogy kirántom magam alól a kezem, hogy megfogjam az övét, de ő csak mosolyog. Már-már elnéző velem. Vajon hány sráccal játszotta ezt el? Lehet szólnom kéne, hogy... én még sosem voltam férfival? Lehet azt hiszi igen és csak kéretem magam, az kínos lenne. Bár bevallani, hogy ő az első sem felemelőbb. Nem szeretem ha tapasztalatlannak vagyok titulálva de kivételesen megérdemelném a jelzőt van egy olyan sejtelmem.
Igazából nem tudom mit szeretnék tőle, mikor a nevén szólítom. Fogalmam sincs. De mivel ő csak mosolyog és csókolgat... némileg reszketegen fogom a kezét, másikat pedig a vállán pihentetem, puhán, engedékenyen, nem eltolva, bár kiváltképp fura, hogy csókolgat. Meg mertem volna esküdni, hogy nem is tetszem neki, de van annyira finnyás szerintem hogy ne vállalja be a dolgot csak az én... nos megrontásom végett. Érzem ahogy a szája siklik a bőrömön, szaporán lélegzem, főleg hogy a nyelvét is érzékelem hevülni a nyakamon. Szinte engedelmeskedve fordítom a fejem kicsit oldalra, mikor a fülemnél jár, hallom a szuszogását, kiráz a hideg kellemesen. De akkor sóhajtok fel remegve, amikor a tarkómmal játszik, azt nehéz kikerülni, lehunyom a szemem. Végtére is... nem kéne félnem, hogy mit csinál velem, csak nehéz gondolkodni. Azaz jobb lenne egyszerűen nem gondolkodni, de annyit sajnos nem ittam, pedig valahol könnyebb lenne. De azt hiszem más... aggályaim is vannak, például a viszonzás, még sem csináltam, ha elrontom? El lehet ezt rontani? Mármint... Férfi vagyok én is, csak nem csinálok olyat ami nem jó, ennyire tisztában vagyok vele, de... akkor is meg kell szoknom, más férfit érinteni. De próbálkozom, más lehetőségem nem igen marad, mert kisétálni sem tudnék csak úgy, nem csak azért mert rajtam fekszik, hanem mert nem is akarnék. Kissé tétován, de elveszem a kezem, csuklójáról, felsimítok a válláig, onnan a nyakára. Azért én még a legkonkrétabb helyre nem merek nyúlni, megelégszem hogy az ing alatt a hátát tapintsam, ahogy elkalandozik a kezem a mellkasáról a hátára, végig a gerince mentén, a lapockáit érintve a derekáig. Finom bőre van, tetszik. Nem vagyok absztinens, ez nyilvánvaló, csak nagyon újszerű a dolog, hiába csináltam igazából már kismilliószor hasonló dolgot. Ámbátor valószínű nem lesz ellenére, mégis némileg bizonytalanul simítom lejjebb a kezem, érintve a fenekét, kíváncsiságból (és mert szeretem mások fenekét simogatni és markolni nyilván).
Ha hagyja és mivel közel van én is hintek pár csókot az arcára, bár az szúr, bizsergeti az elcsókolt szám így inkább a fülét és a nyakát célzom finoman. Fogalmam sincs mi lesz ebből de... egyelőre még jó így.

//Én voltam a 300. hszed *.*//

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Boldogságost! ~ Phoenix és Sebastian   Szer. Jan. 14 2015, 19:23



Igények. Más a fiúé és más a férfié, ez természet adta ősi ellentét. Bár a fiú mindig azzal próbálkozik, hogy ő is férfi, meg nem királylány, meg egyáltalán, most teszik mérlegre a lelkét, vagyis inkább a testét. Szigorú mérleg ez, még ha csók a súly és simítás a serpenyő is Sebastian alatt, vitathatatlanul ez egy mérleg. Le lehet hátrálni róla, ha merészel, ám Phoenix visszatereli újra és újra a puha szájával, hogy biztosan ne hozhasson a másik elhamarkodott menekülő döntést.
Türelmes. Nem olvas jól gondolatokat, bár arcokat igen, kéklő szemében apró kárörvendés a zavaros kételyek láttán. Nem mozdul erőszakosan, de senki nem várhatja tőle, hogy megértő legyen olyan elvekkel szemben, amik csak kínt, zavart és rossz érzéseket ültetnek az emberbe a kéjelgéssel kapcsolatban.
Egyszerűen nincs ezen mit megérteni. Hogy egy nőnek többet szabadna, mint neki pedig kifejezetten sértő gondolat, hiszen alighanem sok nőnél finomabban bánik a szájával és kezével, és mégis, mire fel marad alul velük szemben?
Nem kérdezték, nem felel, ráhagyja a kölyökre a döntés jogát, nem erőszakoskodik, csak kedveskedik, megveszteget csókkal, nyalint és kóstol, a válla belesimul a pihenő kézbe, alig mozdul lejjebb, az orrával cirógat a másik torkán, a lélegzetével hagy nyomot selymes bőrén, a ziháló torok csontját rajzolja körül a nyelve hegyével. Édes játék, neki, örömmel veti magát az engedésre, a hajtő vonalán sikamlik végig a szájával, a tarkón szinte megharapja, győzedelmes kis fogással a bőrt: felprédálta és már az övé egészen, sóhajjal vallnak erről a hazug ajkak.
Elégedett ragadozó, a háta felpúposodik a simítástól, ápolt bőre alatt aprólékosan eldolgozott izomzat, nem túl kérkedő, de erős, magabiztos életerővel teli a test, a mellkasa feszes, a hátát, gerince mély árka mellett hosszú izmok tartják egyenesen, és a dereka már rég nem fiúsan keskeny. A feneke sportos, és határozottan elégedett a bátortalan érintéssel, mintha nevetne, a hang szúrós torkában finoman reszel. Szabadon hagyott keze újrakezdi a zavarbaejtő simogatás a fiú ölén, nem kapkod, nem sürget, egyszerűen csak magától értetődő laza csuklóval csusszan a nadrág anyaga alá a keze. Egy tolvaj ügyességével bontott övet és sliccet, hogy a bőr a bőrön simulhasson.

//Tééényleg *-* *lelocsolja pezsgővel. és lenyalja*//


_________________
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Boldogságost! ~ Phoenix és Sebastian   Today at 12:58

Vissza az elejére Go down
 

Boldogságost! ~ Phoenix és Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)
» hiszem, hogy két paralell történet a végtelenben összeérhet ~ Sebastian

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-