Már nem hallom mit mormol a telefonba mert szaladok fel hozzá.
-Ejj, nem vagy te szakadt. Akkor lennél az haaaaa mondjuk tiszta lyuk lenne a ruhád, vagy nagyobb lenne rád, kinyúlva lógna rajtad. De ettől messze vagy! - Vigyorgok rá, dehogy szakadt. - Szia. - Köszönök én is, ennyi jól neveltség még belém is szorult, bár megmosolygom a nézést amivel illet mellé.
-Hmm, megfontolom. És miért pont négynaponta? - Pislogok rá míg örömködöm egy sort magamban hogy nem jöttem potyára. Ez a négyes valami bűvös szám lehet.
Felnevetek, hogy Napóleon oly kiváltságos, hogy a sárkány ágyában is helyet kap.
-Hogy hogy mit? Magunkat! Baj? - Most én döntöm félre a fejem. Szülinapozni jó, igazából másra sem jó csak inni és ajándékot kapni. Bár én nem szoktam keseregni azon hogy lassan harminc leszek, durva is lenne.
-Elég a kicsi, kössz. - Tekintve, mostanában ugyan úgy nem eszem sokat, ez is hamar megárt majd ha nem tartok mértéket. Pedig kell, mert valahogy haza is kell jutnom és hasonlók. Ki tudja mi dolga holnap kedvenc címlapsztárunknak.
-Amúgy mi ez a dizájnváltás? A stylist-od ezt javasolta? - Simogatom meg az állam és az arcom, jelezve lett némi erős borostája. Nekem is ilyen volt mikor Josh meglátogatott, de nem gondolom, hogy Phoenix is hasonló tünetekben szenved mint én szenvedtem. Legalábbis nagyon remélem. Meg hát borotváltan fiatalosabb, de ezt nem merem neki felhozni, még a végén kitér a hitéből.
Közben ha nem zavarja, ledobom magam a kényelmes kanapéjára, szinte már hiányzott.

-Hééhéhéj! - Nevetek, úgy is meredek rá döbbenten. - Te kérdeztél én válaszoltam! Már dicsérni sem szabad? Haaa? Szerintem ez is jól áll. - Mondom nyugodtan, mert látom hogy ez itthoni ruha, semmi baj vele.
-Óhm, értem, értem, hát én válaszolni fogok, biztos lehetsz benne! - Mosolygok, látom némileg morcos lett, bár nem kéne neki. Olyan kis sértődős, már-már szórakoztató.
-Mi nincs? - Vigyorgok, ilyenkor minden ünnepelve van a személyeken nem?
-Igen, kösz. - Mondom már szelídebben, nem azért jöttem hogy leigyam magam, hanem hogy lássam Phoenixet és odaadhassam az ajándékát.
-Hmm, szóval tényleg van? - Mosolyintom el magam, én csak vicceltem, de ezek szerint ő költ ilyenre is. - Jól van, bár szerintem hamarosan rendeld vissza dolgozni. - Mosolygok, nem bántás vagy hasonló beszél belőlem, de borotváltan valahogy... Phoenix-esebb a másik.
Megköszönöm a poharat, amit nyújt, el is veszem és megvárom míg mellém telepszik.
-Egészségünkre! - Emelem a poharam, majd megkóstolom mit is hoztam.
-Ó na mi fene. Gondolom frusztrál, hogy hagyományos módon kell beszerezned a mindennapi infót. - Cukkolom kicsit, de elcsendesedem fél pillanatra. Örülök hogy nem tudja, igazából. - Nincs sok, sokat dolgozom. De kell a lazítás nem? De... úgy alakult, hogy egy hétvége elutaztam végül egy kedves nőismerősömmel Párizsba és... gondoltam hozok neked valamit, mert mikor megláttam te jutottál eszembe... de ha mást nem születésnapod miatt fogadd el, ilyen kis semmiség... - Szabadkozom, mert hát nem tudom mit szól hozzá, leteszem a poharat és előveszem a szatyorból a gondosan csomagolt nehezebb, téglalap alakú tárgyat. Át is nyújtom, nem bírtam sokáig, érdekel tetszik-e neki vagy sem.
A csomagban egy francia nyelvű és idei kiadású könyv van, amiben egy gyűjtemény van az elmúlt tíz esztendőben feltűnt francia festőkről, szobrászokról, költőkről és írókról. Közli a műveiket is, írók és költők esetén ha nem az egészet akkor egy részletet legalább. Vannak ismertebbek, (még) kevésbé ismertebbek. Azt mondta szereti a kortárs művészetet, remélem kedvére lesz.
-Remélem tetszik, legalább egy kicsit. - Mosolygok rá, nem igen akarok magamról beszélni, az az igazság, de Párizs jó téma volt most, na meg a könyv is. Némileg harapdálom a szám, hogy mit szól. Tudom hogy azt vesz meg amit akar, netről is bármi megrendelhető, de... hátha tetszik neki.

-Majd leszeeeel! - Nevetek, ú az de durva, tényleg beb.szás lenne ha az én véleményemre szorulna. De én csak megjegyeztem jól van így, ő fújja fel. Csakazértis!
-Ajh, szigorú mint mindig. - Vigyorgok, de azt nem teszem hozzá hogy ez a korral csak durvulni fog. Leharapná a fejem.
-Jah tudom rajtam nincs mit dicsérni, kérlek alássan, azért legalább most ne bánts! - Vigyorgok és csóválom a fejem.
-Ahh. - A gyerek megnevezés a szájából visszatetsző a múltkori óta, de azért sem veszem fel.
-Érdekes dolgok szórakoztatnak. Bár te is szórakoztató vagy ha morogsz, tudtad? - Mondom szemtelen hangon, mert amúgy is morgós most valahogy.
-Óh, elnézést, el is felejtettem hogy téged nem lehet megfogni! - Vigyorgok, sejtem hogy van jobb dolga is, mint folyton ilyeneket hallgatni.
-Idevalósi a lány és nem lépett le egy francia fiúval sem. De nem járunk, ő a barátom. És nem sikerült jól a randija, sajnos. - Tájékoztatom, bár szerintem annyira nem érdekelte, de mindegy. Így járt.
-Pfff, elég felületes lettem volna ha csak a wikipédiát olvasom el rólad. Megcsináltam a házimat, ott pedig benn van a november 17. is. - Mosolygok, elvégre volt újság ami leközölte, onnan ő már át nem szerkeszti.
-Azt hittem a munkád a hobbid is és a hobbid a munkád. Valamint te inkább az amerikai tehetségeket gyűjtöd és ismered elsősorban, nem? De ha nem tetszik mond meg, nem fogok megsértődni. - Mosolygok, bár kicsit lejjebb görbül a szám, tényleg nem mennek nekem ezek a dolgok. Nem munkát akartam neki adni, de ezek szerint valami mást kellett volna adnom. Szomorú.

-Még az is megeshet. - Sejtelmeskedem, de nem, nem leitatni jöttem. Valamint amilyen állapotban vagyok, ebben is ő nyerne, bár a járulékos veszteség - a részeg mivoltom - kétlem hogy valóban győzelemmé avanzsálná a sikerét.
Szinte csak pislogok rá, micsoda okfejtést nyom le nekem, hogy igazából nem vagyok ám szerencsétlen, csak épp méltó sem vagyok ennek elismerésére. Oho. Hát elvigyorodom, ezért (is) imádom az én Phoenix barátom, ilyen őszinte szövegeket csak ő tol a képembe merő lazaságból.
-Értem, hát akkor próbálok felnőni a feladathoz. - Mondom némileg ironikusan a felnőnit, de jobb a kedvem egyelőre annál, hogy bármi bántson. Meg valóban fura lenne ha "random" megdicsérne valamiért, ez tény.
-Azt hittem elevenen megeszed. - Csattogtatom a fogaim kicsit és vigyorgok, amilyen kis bosszúállónak tűnik, én sem viszem túlzásba a piszkálását. Bár... nem igen tudom piszkálni akármivel is szóval mondhatni nem vagyok veszélyben. Édes tudatlanság, ugye, ugye.
-Mert még nem járt ott én meg régen voltam ott. És rég szórakoztam olyan jól, mint vele, egy cseppet sem bántam hogy vele mentem. Na meg mi nem sima barátok vagyunk... vagy hogy mondjam. Kiélhettem udvarlói hajlamaim is. - Mosolygok, mert bár szeretkezni nem szeretkeztünk, de annyit öleltem és csókoltam amennyit nem szégyelltem és nálam ez fontos szempont.
Kicsit zavarba jövök aztán a kis monológjától, miszerint keserű szájízt hagy benne hogy ilyen formán nézegeti Párizs művészeit, akiket nem dotálhat onnan, abban a környezetben, bűntudatom is lesz, hogy valóban mellé nyúltam. De tényleg ő jutott eszembe, szóval így is-úgy is megvettem volna neki. Mert eleve nem gondoltam át, mint oly sok mindent amit teszek. Le is sütöm a szemem, mert noha kiérzem, hogy nem utálja a könyvet, de azt is hogy vegyesek vele az érzései - jogosan.
Csak akkor emelem fel a tekintetem rá, mikor újra megszólal.
-Persze hogy érdemes rá. De csak azért mert Te érdemes vagy rá. - Mondom őszinte mosollyal, mert én tényleg kedvelem őt, de kezdem érezni hogy megint magával ránt az a sűrű mocsaras része a lelkemnek, ami ha egyszer elnyel és összecsapnak a mocskos hullámok a fejem felett, megint kiállhatatlan leszek. Egyelőre a legegyszerűbb gondelűzéshez nyúlok: iszom. Nem feltűnő hogy bajom van, az sem hogy nagyobb kortyokat iszom, elvégre a pohár kicsi, a konyak finom...

-Óh, milyen kegyes vagy! - Vigyorgok, nevetek, bár tény, kényelmes ez a kanapé... legalább annyira mint az ágyam, tök durva. Aztán csak vigyorogva szemet fogatok. Nekem nem kínos ilyenről beszélni, csak valahogy... némileg fura jelen esetben.
-Hát tudod, az egyik modell lány nem túl beszédes és eléggé idegesítőnek vélte a fecsegésem így váratlanul lekapott. Pár percig valóban befogtam, szóval ez is egy megoldás, de hát a lányok tudják, könnyű lefoglalni a számat hogy ne beszéljek. Imádok csókolózni, szóval könnyű dolguk van velem. Főleg hogy nincs panasz, csönd van, kellemesség, nekem is jó... - Vigyorgok, semmi nagyon pajzánra nem gondoltam, csupán erre. Vállat is vonok, hogy semmi extra, ha kínos sztorikat akar hallgatni akkor előbb iszom még kicsit.
-Hmm, csak tízzel vagy beljebb. Olyan sokat számítana? Mondd Phoenix, szerinted a 38 komolyan olyan vészesen sok? Komolyan azt hiszed, ha megkérdezel egy vadidegent mennyinek tűnsz, nem azt fogja mondani hogy annyi vagy mint én? Már hogy huszonsok, mert hát rólam nem feltételezik, de ez más kérdés. - Legyintek, de komolyan kérdezem. Nem hittem volna hogy ennyire nyűgös miatta.
-Pfffffffff.... - Eltakarom a szám és komolyságot erőltetek. - Ehm... szóval titkár... Értem... - Igazából nem, nagyon nem, de jól van. - De nem amolyan... titkárnői állása van, nem? Mármint... a sztereotip titkárnő... Lionell eléggé harap a dologért, hogy hogy belement? - Vigyorgok, valahogy annyira nem passzol az általam gyorsban megismert Lionellhez a dolog, bár ki tudja.
-De komolyan, mit számít hogy az a buli témát kapott, itt épp a szülinapod? Mi a különbség? Annyi hogy ajándékot is kapsz, ugyan mááár! - Legyintek a lábára, hogy nah, ne drámakirálynősködjön, megpróbálhatná.
-De én a májadról beszéltem! - Nevetek fel, nem vérben gondolkodom, mert az valóban nincs. - És az nagyobb veszély, hogy kilöki a szervezeted a szervet, minthogy elfertőződj. - Tudálékosabb hang, ha már ilyen kis formális.
-A végén a válladon fogok ülni és tömhetsz keksszel. - Vigyorgok rá, nem, nem szándékozom papagáj lenni.
A válasza azonban sóhajt csal ki belőlem.
-Kicsit hosszú idő, nem gondolod? És nem leszel öngyidepi tőle, menj már! De jó, akkor lehet vígjáték is, mondjuk a Sok hűhó semmiért? Olyan találó a címe, hmmm, Phoenix? - Somolygok rá, majd szemet forgatok. - "Ó, Sebastian, komolyan miét nem mozdulsz ki? Besavanyodsz a lakásba!" khm... na jó, nem pont így mondtad de ez volt a lényege, haaa? De akkor is, itthon inni más, mint elmenni valahova! Ezt te sem tagadhatod! Amúgy kétlem hogy mindenütt ittál volna! De akkor menjünk máshova, nekem mindegy. Nah? Ugyan, valamihez csak lenne kedved, nem? - Noszogatom, ő is noszogatott, csak ő sokkal ügyesebb nálam, én nem vagyok egy profi vigasztaló ami azt illeti. Én csak... én vagyok.

-Hát őt nem kell félteni, szerintem kedvelnéd! Szép is és okos is, amolyan megszerezhetetlen típus. - Vigyorgok, szerintem Phoenixnek is tetszene Allegra. Egyikük sem keres komoly kapcsolatot csak könnyed esti szórakozást, szóval... De nem kerítősködöm, elég béna vagyok benne.
-Figyelj, szerintem ez nem kor függő ki mennyit tapasztal, főleg szex terén. Ez életvitel kérdése. Szóval az érvelésed nem fogadom el kivételesen, érvelj máshogy. De igazából felesleges, cseppet sem vagy öreg, nem is nézel ki úgy, hagyjuk is, jól van? - De tényleg, nem értem miért hiszi hogy az lenne.
Aztán jön szóba Lionell, szegény, ha tudná hogy így megmosolyogjuk...
-Akkor jó! - Nevetek, elképzeltem miniszoknyában és nagyon nevetek. - Hát igen, gondolom nem ilyen állása vágyott, de a munka az munka. - Mosolygok, szerintem simán belejön a másik.
-Jaj de durcás valaki, kérlek alássan! "Nem kell ajándék!" - Utánozom a hanghordozását, de rámosolygok. - Ugyan már Phoenix, senki sem a korral foglalkozik egy szülinapon!
Aztán kissé meglegyintem, de azt hiszem nincs hozzászokva hogy random hozzáérek, pedig ha iszom kevésbé fogom vissza magam, fel sem tűnik jelenleg.
-Hülye vagy! - Ilyet sem mondtam még rá, megéltük. - Egyrészt nem fröcsög a véred, nem vesztesz annyit a csendes csordogálástól és nem feltétlen lököd ki, főleg nem te döntöd el, hah! - Bosszankodom én kicsit kivételesen. Hol van a túlélő ösztön, hmm?
-Hát ha kegyes vagy mást adsz, mert nem vagyok kekszes. - Nevetek.
Elkerekedik a szemem, ez a kikapcsollak elég öööö. Komolyan lekapna? Kétlem, nem is tetszem neki, meg amúgy is. Tudja hogy hetero vagyok, nem csinál ilyet.
-Anyegin nem olyan mint te, mert nem túl pozitív karakter, ellenben veled, szóval.... már nem is célozgatok, hanem telibe találok kedves barátom! - Számító vigyor, meg kell néznünk a remek shakespeare-i darabot, amúgy is az egyik kedvencem! - Óóóó, nem nagyipari csak előre eltervezed, hogy majd' két hónapig itt vágysz aszalódni luxus körülmények között! - Hüledezem de vigyorgok, főleg hogy kiakad.
-Hát tudod, remek mesterem volt, igazán kedvelem az illetőt és noha nem érek a nyomába, próbálkozom! - Gonosz vigyor, igen-igen, rád gondolok Phoenix, bizony. - Ugyan ugyan, naaaa, egy jó kis ritka cseh sör? Elvihetlek az egyik kedvenc helyemre! Vagy akkor a színház, legyen Will darabja, ha már nem kívánod az orosz romantikát, hmm? - Vigyorgok, mert jól szórakozom és a pia is rátesz. De nem mondhatja hogy nem vagyok engedékeny!

-Hááát, nem szűz, de nem is kurva, inkább csak válogatós. A szűzkurvákat ki kedveli? Minek ajánlanék úgymond olyan csajt? Elfelejted hogy kedvellek... - Nevetek kicsit. - Amúgy akkor engem sem kedvelsz? Sok fajta kedvelés van. - Mosolygok, mert most nem úgy értem testileg kedvelne-e hanem úgy általánosságban. Bár úgy sem amilyen morcos megkapom, hogy haza is mehetnék.
-De utaltál rá! Amúgy csak hogy tudd, te is pontosan ezt csinálod. A ki nem mondott dolgokat domborítod ki, szóval csak ne duzzogj, hiába áll jól. - Somolygok, mert a vicces az hogy valahogy jól áll a másiknak. Puffogósárkány uraság... ahaha. De asszem ma én sem kímélem szegényt, de legalább elterelem a gondolatait.
-Gondolkodik ő, csak nem mondja. - Mosolygok, mert én így tapasztaltam röpke menekülésünk alatt.
-Az lehet, de tudod sok olyan szó van, ami magában foglal valamilyen szót és köze sincs a fogalomhoz. A legegyszerűbb példa a lódarázs, benne van az a szó, de nem beszélünk lovakról a kapcsán, hmm? Ott a buli a lényeg, a szórakozás, az összejövetel maga. - Elnézem a rossz kedvét, mivel ő is elnézte anno nekem. De amúgy is elnézném, elvégre kedvelem.
-Az hinné az ember a kenyeret, meg a zsemlét is mindenki szereti, én már csak ilyen fura fiú vagyok. - Vigyorgok, bár megjegyeztem, hogy teletömne keksszel, noha nem szeretem. Olyan leszek mint Jago Jaffar oldalán.
Igazából komolyan vehetném a fenyegetését miszerint lekap, mert bizonyos dolgok attól hogy "nem megengedettek" még átszeghetők, vezetésnél is az útra festett jelzés és tiltás nem kerítés, simán megszeghető. De nem gondolok ilyesmivel.
-Ugyan, szerintem sokaknál, már készül a könyv, ne félj, ha eddig csak én tudtam, megtudja más is! - Veregetem meg a vállát, bár a szájából a barát szó kellemesen cseng, akkor is ha csak szófordulat és ráadásul tagadva is van. De ott van!
-Kérek. - Mosolygok, gyerek adag... Igazából nekem ez most felnőtt adag, tekintve érzem hogy kezd megártani. - Mintha nem tudnál mellette dolgozni, tuti megoldanád...
-Hmmm, rossz fiú vagyok mégis csak, hajjaj! - Nevetek fel. - Hmmm, nem ittál még barna sört. Ó vagy német feketét! Vannak kimondottan a te édes szádnak is megfelelőek, ott még kapni is ahova vinnélek! - Aztán felnevetek. - Hát mondhatni, több Shakespeare szemináriumom is volt, kutatást is írtam belőle, sőőőt, a szakdolgozatom belőle és Molière-ből írtam. Szóval igen, jóban vagyunk Willel, anno esténként ő volt az esti mesém is. - Vigyorgok, tényleg szeretem az írót, de sosem tagadtam.