Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Pént. Feb. 21 2014, 16:57

A lakásom sem árulkodik arról ki vagyok valójában, most, hogy lezártam a pincét már minden tökéletes. A terep előkészíttetett. Micsoda ejtőzés vár kettőnkre az istenháta mögötti hajlékom rejtekében, messze mindenféle felesleges emberi segítségtől.
Már biztos elindult, azt kell tapasztaljam leheletnyi izgalom száll meg, miközben az utolsó kulcsot is elfordítom a pincéhez vezető zárban és miközben eltüntetem. Miért is keresné bárki a pincekulcsokat? Mr Phoenix csupán kezelésre jött, speciális kezelésre.
Eldugott kis hely, de nem lehetetlen idetalálni, megoldja. Van még időm, tíz perc múlva kell csak érkeznie, addig gyors zuhanyt veszek az alsó szinten, az egyik fürdő innen nyílik. Futó pillantást vetek a tükörben meztelen testemre, ígéretes, kívánatos, egyik isten sem birtokolhatna szebbet, ha emberbőrbe kényszerülne mint egy Eros. Mr Phoenix közelgő látogatásának gondolatára még a farkam is feláll zuhanyozás közben, de nem nyúlok hozzá. Teljesen mindegy férfi, vagy nő-e valaki, nem szoktam ellenállni, ha nem szükséges, ha egy páciensemről van szó, nos...meglátjuk. A múlt héten felírtam magam az özvegy Ericksonnénak terápiás célzatból, a volt férje félmunkát végzett, ráadásul nekem adta az agyát elkelt némi kompenzáció. Így került Mr Erickson néhány tagja most pár tartályba néhány emelettel lejjebb. Törölközőt rántok magamra, amint a víz lemos rólam minden síkos habot, de új nadrágot veszek fel. Ez is egy szűk farmer, otthon vagyok, nem kell a formalitás. A redőnyöket már lehúztam, a bejárati ajtó nyitva áll, bár arra tippelek csengetni, kopogni, vagy valami hasonlót fog mielőtt belépne. Inget rántok meztelen felsőtestemre, de nem gombolom be, kellemes a hőmérséklet. Kinézek az előszobába jön-e már. Várom, jó lesz, a madár berepül a kalitkába, amit magunkra fogok zárni. Mitológiai lény a mitológiai lénnyel. Az isteneknek kellenek a madarak, főleg egy mindig regenerálódni tudó Phoenix.

Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Kedd. Márc. 04 2014, 17:03



Amikor legutóbb látta azt az embert, akire az elmúlt órákban mind zaklatottabban gondol, hasonlóan feldúlt volt, bár inkább ingerült. Kihozták a konszolidált béketűréséből, és ehhez „csak” egy szerfelett intenzív, és pszichológiailag némileg kimerítő óra kellett.
Persze, vannak intő jelek az ellen, amire most készül, gondosan és alaposan. Ott vannak mindjárt a publikációk a doktorról, amire, Erosszal ellentétben nem sajnálja az időt, hiszen a sajtó régóta visszás barátja. Aztán ott van maga az az egy óra, amit eddig volt szerencséjük eltölteni. Van némi pszichológusjárási rutinja, tudja magáról, hogy egyszerű, normális halandó miatt így nem dobja le a láncot. Valami nagy baj lehet Mr. Skourisszal.
De igazából extravagáns nagyvonalúsággal, és egy elkényeztetett kölyök arroganciájával fütyül erre. Olyannyira fütyül, hogy a „világ végére” maga vezeti a kocsit, mellőzve a sofőrt és a hasonló mókákat, amúgy is hétvége van, ki ne örülne egy kis kimenőnek.
Alig bizonytalanodik el, ahogy becsukja maga mögött a kocsiajtót, kritikusan szemügyre veszi a házat, ahova érkezett, megigazítja a vállán az utazáshoz megfelelően kicsi, kompakt méretű táska szíját, vajon mennyire tenné magát nevetségessé azzal, ha megfutamodna? Valószínűleg sokkal jobban annál, semhogy azt az egoja elbírja, így aránylag ellazulnak a gondolatai és a tartásai is. Ha eldönti, hogy természetesen itt akar lenni, akkor ugyan mi hozhatná zavarba? Nyílt kihívás, elvégre olyan feltételekkel jött, miszerint „nem mehetnek ki a házból”, amíg a „kezelés” tart. Vagy az ő fantáziája nagyon mocskos, vagy az élet és erkölcsi ösztöne teljesen halott, hogy mégis itt van, ilyen szabályok mellett. Tudatosan derül magán, ám hiába gúnyolja és szórakoztatja ezzel önmagát, valóban megtorpan az ajtó előtt, és kopog. Mert jól nevelt és bizonytalan. Éppen annyira, amennyire a helyzet pikantériája megkívánja, de a kiállása magabiztos, mint mindig, sötét haja lazán hátrakotorva, az inge kockás, és farmerre cserélte a zakónadrágot is.
Végül is, hétvége van.
- Helo-helo? - egészíti ki a kopogást, és a tenyerét a kilincsre simítja, hogy aztán belépéssel folytassa, elvégre nagy ez a ház, ki tudja, a jó doktor hol készül arra, hogy a vérét szívja. Pontos, mint mindig.


_________________
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Hétf. Márc. 31 2014, 19:47

Megneszelem a kopogást, szám sarkát mosolyra ingerli valamely ideg, csak kicsit engedek a késztetésnek. Ostobaság lenne fülig érő vigyorral kezdeni egy kezelést. Egy ilyen hosszú tortúrát. Szinte azt hiszem botorság, Phoenix híres ember lévén árnyékot vethet a jó híremre, de meg kell győznöm magam, természetesen, hogy első a páciens, segíteni szeretnénk a betegen.
Máris az ajtónál termek, még hallom az a furcsa, mókás kis bekiabálását "helo, helo" mintha csak egy régi barátjához jött volna. Gyorsan mindenféle formális "ki az?" nélkül kinyitom az ajtót, úgyis tudom, hogy Mr Phoenix ellenállhatatlan megjelenésével találom majd szembe magam. Hideg, kifürkészhetetlen tekintetem el is időzik bájain, külön figyelemre méltatva húsos ajkát.
- Örülök, hogy eljött. Kérem, fáradjon beljebb.
Állok el az ajtóból, hogy bejöhessen. Enyhe szél fújdogál, biztos érezni fogja földöntúlivá avanzsált tusfürdőm illatát. Szeretek kísérletezni, tudom mik a vágyfokozó illatok, mik hatnak megfelelőképpen az érzékekre. Kentem egy finom illóolajat a bőrömre, teljesen lényegtelen, de  Damiana levelet és Tárnicsgyökér kivonatot tartalmaz, az illatom erősen potencianövelő - s akkor még finoman fogalmaztam. Gyorsan bezárom mögötte az ajtót, míg ő feltételezem előre megy. Ha nem megy, szívélyesen előre küldöm. Addigis el tudok babrálni a zárral és észrevétlenül elrejteni a kulcsot. A kimenet csak a kezelés után lehetséges, aztán ki tudja...fordulhat agresszívra is a hangulat.
- Foglaljon helyet egész nyugodtan, főként a nappaliban leszünk. Kicsit talán érdekes elrendezésű, de én szeretem. Kér valamit inni?
Kérdem mint egy jó vendéglátó és nem hagyom békén sokáig.
- Történt valami érdemleges amióta nem találkoztunk?
Kérdem kedélyesen, megvárom míg helyet foglal. Gondolom fog, bár ki tudja az őrülteknél sosem lehet tudni és az igazat megvallva Mr kedvenckémről sem feltételezhetem, hogy teljesen normális...

Nappali

Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Vas. Ápr. 06 2014, 09:27



Megfeszül a nyaka, ahogy egy kissé hátrahökken az ajtónyitás láttán, édes paranoia muzsikál a háttérben, talpalávalót húz, felkötni való nyúlcipőt, és ilyesmit. Teljesen elment a józan esze. Vagy éppen nagyon is az lenne a józan megoldás.
- Hiszen megbeszéltük - mosolyog, megcsóválja a fejét. Naná, hogy a jó doktor örül, elvégre a beteg fizet az egész zavarbaejtő helyzetért. Mintha abban reménykedne, hogy bármit is helyrehozhat benne a dolog, pedig régről tudja, hogy ez egy meddő és meglehetősen buta gondolat.
Beljebb fárad, ritmusos, könnyed léptekkel, a tekintette elidőzik Eroson, ahogy ellép mellette, puhán moccannak az orrkagylói, ó nagyon is jól ismeri ezt az ösztönökre ható illat-terápiát, a módszert magát, hiszen éveket töltött a szép Franciahonban, ahol talán feltalálták az efféle úri mulatságokat. Ám az ismeret még nem mentesít a hatás alól, gyorsan továbblép, fürgén, mielőtt egészen az elméjére telepedne a kellemesség. Mindazonáltal el kell mosolyodnia, nagyon is jó helyen ragadja meg az orvos felkészültsége a pácienset. Ennél jobb helyet keresve se találhatott volna.
Valóban előremegy, körbetekint a nappaliban.
- Váó. Egyedi tervezés, vagy valamelyik sztárocska-belsőépítésznek még lehetnek jó ötletei? - körbefordul a tágas helyiségben, aztán Erosra sandít, jelzésértékűen meglengeti a vállán a táskát, ugyan a nappaliban lesznek, de a holmijával nem tudja, hogy mit kezdjen ott, végül ha egyéb megoldás nem születik, lehelyezi a kanapé végén.
- Mintha az egész egy hatalmas orgiára kitalált bútordarab volna - méri végig aztán, megsimítja a kárpitot.
- Nem tudom, mint orvos tart-e itthon whiskeyt - pillant fel, aztán választ magának helyet, magától értetődően a centrumban, a kanapé karjai nagyjából egyforma hosszan nyújtóznak el mellette. Kényelmesen hátra is dől, onnan figyel. - Esetleg egy kávét... mit ért érdemleges alatt? - elmosolyodik - Megkaptam, amit akartam, de hát mindig megkapom - szinte dorombolva visszaemlékező hangja valami erkölcstelenséget sejtet.


_________________
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Hétf. Ápr. 14 2014, 22:30

Egy biccentéssel nyugtázom Phoenix udvariaskodását. Ha töpörödött, kopasz és foghíjas lennék nem jött volna el. Észreveszem, hogy kikerül, kicsit összehúzom hipnotikus szemeim, milyen buta vagyok, Mr Phoenix ért a csábításhoz. Persze még mindig ott van a kibúvó, kaptam valakitől, nem vagyok tudatában a hatásának, esetleg tudat alatt imponálni akarok neki. Nem ostoba, nem hiszem, hogy azt hinné véletlen egybeesés. Mégis bejön. Magunkra is zárom ezt a privát fészket, s indulok utána, a színhelyre terelem áldozatomat. Pont ő beszél a sztárocska-belsőépítészekről...ironikus.
- Utóbbi, én is szeretem a luxust Mr Phoenix, gondolom maga sem adná lejjebb, ha megteheti.
Hiszen sztárocska-pszichiáter vagyok, lásd: legújabb kegyeltem a meleg exdrogos modell a világ legkívánatosabb ajkaival.
A humorán most is felnevetek.
-Értékelem az őszinteségét. Élénk a fantáziája, de igaza van erre is lehetne használni.
Ó ha tudná...
- Rendszeres szexuális életet él?
Jut eszembe miért is asszociálhatott rögtön erre.
- Természetesen. Jéggel?
Kérdem, s már lépek is a bárszekrényhez. A kávés kérdésére megint felé fordulok. Visszafolytok egy epés megjegyzést: bizonytalanság gyötri?
- Meggondolta magát? Ja igen, ha szeretne rögtön benézhetünk a vendégszobába is, de a csomagok...
Követem mozdulatait tekintetemmel
- Várhatnak. Nahát, nem kellett csalódnia magában! Üzleti sikerek, vagy magánéleti?
Kérdem, majd kívánságának megfelelően töltök. Ha kávét kér, akkor viszont a konyhába kell átmennem megcsinálni.
- Hogy vannak a feltételezhetően létező mentális devianciái?
Érdeklődöm hogy viseli a csökkentett gyógyszeradagot. Ahogy számolom nem fognak kontraindikációba lépni az újakkal. A teljesen újakkal, a Mr Phoenixre váró különlegességekkel.
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Pént. Ápr. 18 2014, 13:43



- Megtehetem, hogy nem adom lejjebb - mosolyog, elhessentve a feltételes mód oda nem illő kifejezéseit, elvégre minek tagadná, kedveli a luxust, meg is fizeti, még ha a saját fészkét igazából ő maga tervezte, amatőr élvezettel, de annál nagyobb kedvvel. Így elkerülhette, hogy olyasmi történjen vele, mint ebben a nappaliban. Az ülőrész nagyon tetszik neki, de egyébiránt túl sok a nagy, tágas, kihasználatlan üres tér. Bár ha mondjuk egy orgiáról van szó, legalább van hova plusz bútorokat berendezni.
Megingatja a fejét. Elég néhány illatminta és egy vadító kékségű szempár, és máris mindenféle túlzó fantáziálásba bocsátkozik. Ha a saját pszichiátere lenne, eltanácsolná önmagát ettől.
Mindazonáltal ő is elmosolyodik, ahogy a másik nevet.
- Nyilvánvalóan igen. Fura, hogy ez kérdésként felmerül - végtelen magabiztosság, mire fel kellene egy hozzá hasonló harmincas férfinek aggodalmaskodnia a szexuális élete miatt.
- Nocsak, nem gondoltam volna - emeli a szemöldökét a whiskey-kérdésre, megrázza a fejét, nem gondolta meg magát, csak nem számított arra, hogy valóban alkohollal ihat a viszontlátás sajátos örömére. - Nem kérek jeget, köszönöm.
Csak a fejével, a pillantásával követi a másik útját, kényelmesen elhelyezkedett, nem tápászkodik fel onnan egyelőre, csak azért, hogy állva szemlélje, kellő szakértelemmel töltik-e a poharába a szeszt. Ennyire azért még nem sznob.
- Nem kellene, hogy így meglepődjön doktor, velem mindig érdemleges dolgok történnek, üzleti és magánéleti életben is, ráadásul általában sikerek. Tudja, ez táplálja a kérkedő egomat - vigyorodik el kissé, átveszi az italt, ha megkapja, belekortyol.
- Jól vagyok. Aránylag mérsékelt mennyiségben jutnak eszembe őrült dolgok - és az utcán se kódorgott már egy ideje, hogy a frászt hozza a bátyjára. Bár tervez némi őrültséget, ha egy motorverseny megfinanszírozása annak számít, de erről egyelőre nem kell tudnia a jó doktornak.
- És ön? Hány kritikusan elkényeztetett hozzám hasonlót sikerült visszakezelnie a nihilizmusból?


_________________
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Szer. Máj. 28 2014, 16:41

Semmitmondóan biccentek, láthatóan nem érdekel a luxus iránti igénye, természetes környezetét és emberi mivoltát tekintve.
- Mivel az ülőalkalmatosságról rögtön az orgia jutott eszébe elsődleges asszociációként egyáltalán nem fura. Ebből egy pszichiáter feltételezhet bármit, például, hogy nincs kielégítve vagy hogy erre vágyik.
Magyarázom unott türelemmel. Tudom, hogy ő minden szavamba beleköt, de egy olyan mondatom sincs, ami ne lenne releváns.
Nem gondolta volna? Mosolygom egy kicsit ezen, nálam mindig van alkohol és alkalom a jó szexre, de ne ugorjunk ennyire előre. Töltöm az italt. Ahogyan megyek valami különös megcsillan ujjaim között, majd furcsa csörrenés hallatszik. Periférikus látásommal figyelem Phoenix reakcióit, észrevette-e, vagy nem.
Függetlenül tőle megmarkolom a poharat és visszafordulok felé. Én nem iszom, mert most nagyon sok mindenben kell koncentrálnom Phoenixre. Szuggesztív szemekkel adom neki át a poharat, persze én mindig így nézek, úgyhogy nem feltűnő.
- Maga mindig távlatokban fogalmaz Mr Phoenix. Sosem mondja konkrétan milyen sikerek ezek. Őszintén remélem, hogy ezek valóban sikerek és nem csak magával akarja elhitetni, hogy azok. Az illúziók is táplálhatják az egoimust.
Várom, hogy igyon.
- Nagyszerű, hatnak a gyógyszerek.
Ülök le vele szemben.
- Csak kamaszok szoktak jönni hasonló tünetetekkel, a legtöbb ember automatikusan kinövi, ön és a Celebek szélsőségesen szemléletes példái annak, ami nem természetes
Mosolygok rá, majd kezembe veszem a saját vizespoharam. Kisvártatva megkérdezem.
- Már éreznie kéne a hatását. Érzi?
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Csüt. Máj. 29 2014, 17:50



- Miért, kielégülten nem vágyhatom rá? - tökéletes előfeltételezés, ha csak egy lehetőséget kap rá, akkor ő azon az egy helyen fog belekötni az elhangzottakban. Méghozzá meglehetősen pimaszul.
De igazából voltaképpen ezért fizeti a jó/rossz/ki tudja doktort. Csak Skouris még lehet, hogy nem tudja, hogy tudat alatt csak arra kell az orvos, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét, belekössön, és egyáltalán, mert így szokás, felírja az altatóját, nyugtatóját, egyébiránt úgysem hagyná magát meggyógyítani. Elvégre nem tartja magát betegnek.
Bár a paranoia betegségnek számít? Abból kiveszi a részét, még ha elég szelektíven is, a fél szeme mindig az isten-nevű férfin van, hiszen van valami gyanús benne, a csillanást is észreveszi, a zörrenés hallatán kulcsra tippel, ezzel nyugtatja meg magát, és fogja szoros pórázra hirtelen túlbuzduló fantáziáját. Még megpróbálja a pohár-átvétellel elcsípni a pillantásával az a valamit, de nem ad okot arra, hogy Eros lecsapjon rá, hogy milyen paranoid.
És a pohárba is belekortyol, a gyomra körül a sima izmok aggodalmas húzódással fogadják a whisky hígítatlan adományát, ha a feszültség meg is ül alattuk, nem figyel a jelekre.
- Tudja mit csinálnak a magamfajta emberek, ha sikertelenek? Felkötik magukat, az elegánsabbak pisztolyt használnak, az okosak pedig a maradék pénzükkel lelépnek valami olyan országba, ahol nincs adó, de forró a klíma - vigyorodik el szélesen. - Csak nem akarom untatni a részletekkel, amúgy sem lényegesek, csak az ördög lakik bennünk.
Vagy az ördög a poharában lakik? Megforgatja a nyelvén a whiskey kortyot, már úgyis mindegy, lenyeli.
- Pardon?



_________________
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Pént. Máj. 30 2014, 00:04

Szinte vártam, hogy belekössön, kissé vállat vonok.
- Ha kielégületlen jobban vágyik rá az ember, bár ki tudja, lehet magánál másképp van.
Minden őrült különbözik egy kicsit a másiktól, az ő agya különben is foglalkoztat, talán több szexuális hormont termel.
Megitatom vele az italt, fogalmam sincs gyanút fogott-e, hidegkék szemeim sem beszédesek.
- Nos, ez esetben a magafajta emberek igencsak szánalmasak és ostobák, kivéve az okosakat ők jól teszik. Elvégre maga is lelépett, nem? Amikor nem volt épp sikeres, nem mindig volt az.
Emlékeztetem finoman, szemöldököm sejtelmesen megbicsaklik a poharam mögött. Nem értem pontosan milyen részletekkel nem akar untatni, de nem firtatom, most úgyis másra figyelek. Hatna az alkohol? Hatnának az agyában keletkező, még ki nem bontakozó kérdések, melyek hamarosan megfogalmazódnak? Talán, hacsak épp nem fog halálra rémülni, megtörtént már. Kis mosoly kúszik ajkaimra, szeretném azt hinni, hogy Mr Poenix más, mint a többi páciensem.
- Különleges szert kapott ma Mr Phoenix, talán máris érzi a hatását, kicsit tompábbak az érzékei, igaz? Többféle vegyületet alkalmazva kifejlesztettek egyfajta igazságszérumot, most elvileg bármit kérdezhetek maga őszintén, bőven válaszol. Érzi, hogy elárassza a vérköreit, hogy késztetése van hosszan mesélni? Beszámolna a legnagyobb félelmeiről?
Érdeklődöm, az emberek általában nem szeretnek arról beszélni, amitől tartanak. Meglátjuk ez Mr Phoenixnél hogy működik. Egyelőre tárgyilagos, hideg vagyok, tekintetem nem árulja el mennyire élvezem a szituációt.
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Pént. Máj. 30 2014, 00:34



- A kielégületleneknek már mindegy, csak legyen, nem sorolnám a "jobban" vágyik kategóriába - kölyökcápa mosoly - Mindennek meg kell adni a módját, doktor - szurkál finoman és puhán, a saját fölényében egészen biztosan, kényelmesen elhelyezkedve abszolút.
Ha nem is fogadta meg tudatosan, hogy megbánatja a pofátlanul arrogáns, és elképesztően magabiztos szaktekintéllyel a meghívatását, akkor is valahol tudat alatt ég benne a motiváció. Bár holló a hollónak nem vájja ki a szemét, valami elemi versenyszellemet, szemkivájós hangulatot szít benne a másik.
Kicsit emlékezteti latinos temperamentumával egynémely francia fiújára és ez gyakorlatilag tűrhetetlen.
Kortyol újra, még gyanútlanul.
- Minden ember szánalmas és ostoba, csak aki nagyobb tétben játszik, az drámaibban éli meg a veszteséget, és nagyobbat bukik, mint a sakktáblán a parasztok - és mondhatná, hogy ezen a táblán Eros is oda tartozik, de csak megüzeni a mosolyával.
- Amikor én leléptem, akkor még nem voltam versenyszférába. Én azért mentem el, hogy bosszút álljak azokon, akiket ez kínosan érintett. Semmi köze nem volt a sikerességemhez - kemény a hangja és nem a szesztől.
Megrebbennek a szemei, magabiztos fényükbe némi óvatosság költözik, a whiskeyt körbeforgatja a poharában azzal a mozdulattal, amit az előkelő szalonokban tanítanak meg az embernek, hogy az időt tudja húzni.
- Egy szer, amit alkoholban oldunk fel? Harmincéves elmúltam már doktor, a májam nem a régi -talán figyelmeztetésnek szánja, de igazából önmaga számára húzza az időt, amíg az első ijedt görcsén úrrá lesz, ami valószínűleg teljesen természetes minden ember számára.
Mintha tényleg puhább volna a fény itt, és oldottabban bizsergetné a fülét Eros hangja, mintha nem csak a dobhártyájához, hanem egyenesen az agykérgéhez szólna.
- Micsoda csempész módszer, gondolta volna, hogy nem veszem be, ha ez is része a játéknak, és előre szól? - emeli meg a szemöldökét. - Egyébként ilyen varázsszerek nem csak a mesékben vannak? - a helyére billen, elvigyorodik.
- És hogy fog rávenni arra, hogy a kérdésre válaszoljak bőven, ne pedig bőven félrebeszéljek? Maga a szerekhez ért, én viszont... a ködösítéshez - hajol előre egy kissé, de annyira azért nem merész, hogy beleigyon újra az italába.



_________________
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Pént. Máj. 30 2014, 17:37

Lehetséges, hogy Phoenix agyában kategóriák vannak, tetetett tűnődéssel nézek rá, valójában a mosolyán gondolkodom az ajkai mindig elvonják a figyelmem. Természetesen ennek a kielégületlen avagy sem diskurzusnak sincs semmi értelme.
- Emberre válogatja, ön meg tudja adni a módját, mások lehet, hogy nem.
Sajnos ebbe egyetértek vele, minden ember szánalmas és ostoba, ámbár ezt a véleményem nem tehetem közzé orvosként, így kifejezéstelen arccal hallgatom mit gondol erről.
- Valóban megéri drámaibban megélni a veszteségeket? Én nem hiszem, energiapazarlásnak tűnik.
Észreveszek a pillantásában valami beszédeset, nem hinném, hogy a parasztokhoz hasonlítana a sakktáblán, de nyilván nem élek meg veszteségeket nagy intenzitással. Szám sarkában mintha nekem is mosoly bujkálna, de hamar eltüntetem és inkább figyelmessé mintsem érdeklődővé avanzsálom tekintetem.
- Sikerült bosszút állnia? Miért akart bosszút állni?
Kérdem, megnyerő lehetett a vad tekintetű, lázadó fiatal Phoenix, aki azt hitte le tudja nyelni az egész világot. Még mindig azt hiszi.
Figyelem milyen reakciót vált ki belőle, amit az előbb mondtam, közelebb hajolok hozzá, elmés a fickó, de velem nem tudja elhitetni, hogy a mája gyengélkedik.
- Nem féltem magát Mr Phoenix, máskor sem veti a gyógyszer-alkohol kombót, most is ki fogja bírni
Közlöm kegyetlenebb félmosollyal. Hazudnék magamnak, ha azt mondanám kezd túlságosan izgatni a szituáció.
- Ugyan Mr Phoenix ne féljen, az élet játékának nagyon sok érdekes része van.
Suttogom neki a magam selymes basszusában, igaz másféleképpen vagyok kellemes mint ő, az én modorom sosem behízelgő, de annál iszonytatóbb, ha ilyen hangnemre váltok ilyen hangszínt használnak a pszichopata pedofilok.
- Sodium Penthotal keverék, tulajdonképpen semmi bonyolult. Nem teljesen úgy működik mint a Harry Potterben, de azt hiszem körünkben éppen megfelelő lesz.
Csevegem lazábban.
- Nem akarom elérni Mr Phoenix, csak érdekel hogyan hat magára a szer és szeretem, ha ködösít. Tudja a legtöbb páciensem nyíltan elmondja, ha vatacukornak képzeli magát, vagy a hobbitlábakra izgul, de magában van kihívás. Maga igazi aranybánya nekem. Beszélne tehát a félelméről? Ha jól tudom a bátyához köthető, de cáfoljon meg, ha tévedek.
Nem húzódom el tőle, ha már még közelebb merészkedett, finoman a felső combjára teszem a kezem, mintha csak biztatnám, vagy ezt is csak képzeli?
- Szóljon, ha heves szédülés fogná el, gyorsulna a szívverése, vagy furcsa hangokat hallana.
Közlöm természetesen, mintha csak azt magyaráznám, hogy holnapra esős idő várható.
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Pént. Máj. 30 2014, 19:26



Könnyedén bólint, ezzel az igazsággal nem tud, és nem is akar szembeszállni. Mégsem köt bele mindenbe. Csak amibe lehet, és kedvére van, de ebben nem sok örömét látná. Hiszen szinte neki hízeleg a gondolat, hogy másokkal ellentétben meg tudja adni a dolgok módját.
- Ez nem megérés kérdése. Egyszerűen csak megtörténik, általában az embereknek nincs hatalmuk felette - elmagyarázza, miért ne tenné, nincs oka arra, hogy titokban tartsa, a saját társadalmi közegét milyennek látja. A lelki problémáikon keresztül valószínűleg Eros is láthatta elégszer, hogy ugyanolyanok, mint a többi ember.
- A drámaiság benne van az emberi alaptermészetben, csak a tömegeknek nincs rá lehetőségük. Csak a felső rétegnek, ettől persze tűnhetnek szánalmasabbnak, de ha a középrétegből töltenénk fel a magas polcokat, biztos vagyok benne, hogy a végeredmény reakció ugyanaz volna - emberismeret, rutin, keserűség. Akármelyik mondathat ilyesmit.
- Sikerült? sikerült - eltűnődik rajta, de csak egy gondolatnyit. - A sekélyességért, ami körbevett.
Még mosolyog, de kisvártatva megrontja ezt a mosolyt a doktor bejelentése, gyanakvóbbá válik, aztán tartózkodóvá.
Kissé összehúzza a szemeit, egészen elszürkülnek.
- Az irodalom nem kifejezetten az én asztalom - felel a nem félésre bíztató mondatra. Nem túl hiteles biztatás, elvégre miként is kéne reagálnia? Figyelmesen összehúzza magát egy kissé, az úrifiú viselkedésköntöst amúgy magán tartja egyelőre.
- Sajnos kémikus sem vagyok - nem is érti a keverék nevét, el se tudja képzelni, hogy mi lehet benne, ennyi erővel Veritaserumnak is nevezhették volna.
- Mik az elvárások hogyan fog hatni? - kérdezi praktikusan, és meg is kapja rá a választ rögtön.
- Van olyan ember, aki vattacukornak képzeli magát? - a szánalom áttör a riadtságon, meg egy kis kaján rosszindulat. - Már ha nem sérti meg ezzel az orvosi titoktartást, ismerhetem is esetleg?
Egy kissé lehunyorítja a szemét, a combján megfeszül egy izom, nem mintha amúgy kellemetlenül fogadná az efféle érintéseket, sőt! Ám az előzmények fényében sértetten borzolja a lelke a lángtollait.
- Nem félek a bátyámtól - fanyar kis mosoly, kitérő válasz. - Valószínűleg túlbecsül, semmi olyan különlegességem sincs, mint egy vattacukor-kar.
Felnéz, a szemeit a közelségben perzselő kékségű szemekbe fúrja.
- Gyorsul a szívverésem - jelenti incselgő hangon.



_________________
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Pént. Máj. 30 2014, 21:45

Biccentek és elfogadom Phoenix nézőpontját.
- Kis embereknek is lehetnek nagy drámáik, felfogás kérdése, bárki megölheti magát. Az emberek ebben is szabadon dönthetnek. Természetesen, egy bizonyos pont után minden ember egyforma
Adok hangot annak, amire előzőleg gondoltam, hogy minden ember ocsmány, vagy egyformán sáros.
Fürkészem Phoenixet, sekélyesség. Meglep kicsit vele, főleg ezzel a kellemes öniróniával.
- Milyen volt egy ilyen műanyag közegben felnőnie? Nem kapott szeretetet?
Kérdezem, bár szinte biztos vagyok a válaszban. Mr Phoenix valóban ködösít, de tudok következtetni, hogy így közvetve talán éppen a családján. Persze lehet rosszul következtetek, de végülis a közvetlen környezete felelős a sekélyességért elsősorban. Az anyja, az apja.
Finoman elmosolyodom, úgy tűnik Mr Phoenix is csak halandó emberből van, nyugtalan lesz, izgatott, fél, elhúzódik, valami ismeretlen történik vele, amit nem tud megmagyarázni.
- Ez esetben felesleges lenne részletezni az összetevőket, de sokat bizonyára ismer is, ha nem pontosan összetételükben, hiszen élt tudatmódosító szerekkel. Van némi hallucinogén hatása is a dolognak
Magyarázom szinte lelkesen.
- Előfordulhat, hogy olyasmit lát, ami nincs is itt, vagy nem történik meg.
Mosolyodom el természetellenesen szélesen.
- Nagyon sok érdekes esettel találkoztam, bizony előfordul, de nem, nem ismeri.
Nem Edről van szó, sem Ed kis szeretőjéről, a többieket nem ismeri.
Érdekes, hogy nem mutat érdeklődést az érintésemre, mintha hidegen hagynám, pedig nem vagyok rossz látvány egy homoszexuális férfi számára, sőt, ha számításaim nem csalnak izgatom.
- Akkor mitől fél vele kapcsolatban?
Nem engedem kibújni a válasz alól, kék szemeim az ő szürkülő tekintetébe fúrom, szinte megbilincselem.
- Talán tényleg nincs...
Nézek rá szomorkásan, kezem lassan végighúzom a combján, lefelé a térdéig.
- Azt nem is feltételeztem önnek köze sincs a cukorkához Mr Phoenix, hacsak nem az ajkait nézzük, azoknak meglehetősen édes lehet az ízük.
Lehelem finoman a sajátomra szavaimat.
- Hm...én még nem hallom olyan vészesnek, ha nem érez egyebet, akkor nagyon jól reagál.
Simogatom végig tekintetemmel az említett ajkakat, figyelem produkál-e testi tüneteket, milyen a beszédkészsége, mennyire mond baromságokat és válaszol a kérdéseimre, hiszi mesének, ahogy ránézek, vagy valóságnak.

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Szomb. Máj. 31 2014, 14:47



Ezzel sem száll vitában. Nagyon is egy gondolatiságban vannak az orvossal, bár gyanús, hogy az orvosnak nem lenne szabad ezt gondolnia a kezeltjeiről, de ha igazából belegondol, pont nála a legindokoltabb a kiábrándultság, aki túl sokat lát az emberi lélekből.
De mégis, ha ennyire nem hisz bennük, mi tartja az orvos pályán? Akinek annyi esze van, hogy orvos lehessen, igazából akármi más is lehet. Gyanús körülmény.
- Ki kap elég szeretetet? Közegtől függetlenül. Senki. Én se kaptam többet, mint mások, de nem is kevesebbet, csak határtalan önbizalmat és szabadságot ahhoz, hogy másokkal ellentétben én ezt kifelé fordulva tudassam a közönséggel, ne csak befelé emózzak rajta, mint az átlagember - lám, annyi haszna mégis volt annak, hogy éveken át orvoshoz járt, hogy nagyon is tudatában van a saját gyengeségeinek, még ha amúgy nem is feltétlenül kezeli őket.
Tényleg halandó anyagból gyúrták, és momentán erősen rosszallja Eros tevékenységét, hiszen ahogy kérdezte is: nem lett volna egyszerűbb megmondani neki, hogy a terápia részeként valami szert kap? Nem olyan típus, aki amúgy ódzkodik dolgokat bevenni, ha azok szükségesek.
- Élek velük, de a mechanizmusuk soha nem érdekelt. Meg a hatóanyagaik - körbefordítja a poharát, belenéz a borostyán italba mélyen, sóhajt.
- Sunyítás íze van, kérnék valamit, aminek nincs - nyújtja végül oda a poharat Erosnak, mintha legalábbis pincér volna, a mosolyát tartózkodón viszonozza.
- Az sohse baj, ha valami nem történik meg, mégis megéli az ember. A legérdekesebb élményeket így lehet összeszedni életveszély nélkül. Kár, szívesen megleptem volna az illetőt egy vattacukor-géppel - mert benne is van gonoszság.
Szándékosan mellőzi az érintést, hiszen ahogy említette, nem kielégületlen, és most minden vonzósága ellenére Eros a veszélyérzetét piszkálta meg, és feltámasztotta benne a vágyat, leginkább az ellenkezésre, holott máshol is lett volna kedve.
- Mitől fél mindenki, ha egy szeretett testvérről van szó? Az elveszítésétől, de ez nem olyasmi, amit így kellett volna kicsalni - neveti arcon a kérdést, puha, meleg nevetéssel, annak ellenére nevet, hogy a szeme hűvösebb aligha lehetne.
Ha Eros nem vette el a poharát, most annak a hideg talpával fogja le a térdénél járó kézfejet, a vastag üvegtalpat a kézfej csontjaira koppintva keményen. Dicsért ajkain gusztusosan kaján kis mosoly.
- Az én szférámban muszáj jól reagálni, és kinőttünk az édes-ajkakról szőtt mesékből - leheli halkabban, bizalmasan, még egy kissé közelebb is hajol.
- Mondja Dr. Skouris, legutóbb az önmagamról alkotott erény-képekre volt kíváncsi, hogy meggyőződjön a nárcizmusomról, ennek a kérdezésnek mi az igazi lényege?



_________________
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Vas. Jún. 01 2014, 23:20

Sunyi mosollyal mustrálom a férfit, nem tagadom nagyon szórakozok, mint egy olyan viccen, aminek csak én ismerem a poénját, mert ez így van, csak én tudom a történet végét, vagyis a valóságot egyelőre, de nagyon érdekel Mr Phoenix erre hogyan reagál majd. Eddig egészen jól veszi az akadályokat, a legtöbb páciensem elbukott a teszten, a félelem nagy úr, nála úgy látszik máshogy ütközik ki.
- Ugyan, ez elég sötét meglátás. Ha nem is feltétlen a szüleitől, de az ember nem nyugszik, amíg meg nem kapja a maga kicsikart szeretet-adagját, gondoljon csak az elbaltázott kapcsolatokra.
- Örülök, hogy látszólag hasznosítani tudta a szüleinek ezt a sajátos gondoskodását, végülis megtanították túlélni.
A páciens hálásnak tűnik, de ezek az érzései is ellentétesek lehetnek.
- De kétélű fegyvert adtak a kezébe, nemdebár? Hiszen a maga önbizalma mármár ártalmas a saját egészségére nézve.
Nézek derűsen a szemeibe, szinte hömpölygöm a tekintetében, most még inkább, hogy visszakozik.
Sóhajtozik, bár testi tüneteket kevésbé produkál, nagyszerű. Csak biccentek, ha nem érdeklik a hatóanyagok, minek kérdezi?
Sunyítás? Prüszkölve nevetek fel.
- Esetleg még egy körrel, vagy üdítőt parancsol?
Kérdem, amíg nem mondja feleslegesen nem mozdulok. Milyen szép mondat, akár én is mondhatnám, ráadásul erre a helyzetre tökéletesen igaz. Nem történik meg, mégis megéli.
- Hm...biztos vagyok benne, hogy egészen sajátosan fogta volna fel.
Érdekel elkezdett-e volna a géppel maszturbálni, avagy sem.
Kicsalni, nézek rá olyan tekintettel, mintha erről most hallanék először.
- Ugyan Mr Phoenix már hogy csalnék ki önből akármit? Legalábbis erőszakkal
Nézek rá elkerekedett szemekkel.
- Érez valami testi tünetet talán?
Hunyorítok rá aztán, sokkal jobban élvezek hozzáérni most, hogy felpiszkáltam az ellenállását, az állán igyekszem lassan, leheletfinoman végigsiklani kecses mutatóujjammal.
A beteg egyre kiábrándultnak látszik, még a végén legyőzi a tesztet, hm...persze teljesen nem tudhatja.
- Nagyon fontos tényezői voltak ezeknek a kérdéseknek, az egoját félretéve tulajdonképpen azt vizsgáltam meg ön mennyire ember Mr Phoenix, mennyire tud őszinte lenni, ha annak Kell lennie, mennyire enged a társas befolyásnak. Mesélhetek önnek egy Solomon Ash nevű kutatóról, aki azt vizsgálta az emberek mennyire engednek a társas nyomásnak, mi mindent hisznek el, ha a másikat kompetensnek gondolják az adott dologban, még maga is Mr Phoenix.
Villan ujjaim közt újra a fiola, most már felderenghet az emlék róla, mintha látta volna a kezemben, de az is lehet, hogy nem jegyezte meg.
- És az is világossá vált, hogy a szeretet adagját, amiről beszéltünk a bátyjától kapta meg
Tűnődöm el szinte játékosan, bosszantó nyugalommal és otthonossággal. Itthon nehéz olyan merevnek mutatkoznom, mint a munkahelyemen, főleg ilyen érdekfeszítő helyzetben.

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Hétf. Jún. 02 2014, 15:13



- Miért, az elbaltázott kapcsolatok pszichiáter szempontból elégséges szeretet-pótlóknak számítanak? Mint tipikus esete a túl kevés figyelemnek, túl nagy hatalomnak karakter, ezt a leghatározottabban cáfolnám - még a végén felülír néhány pszichiáteri dogmát, elvégre ki, ha nem ő?
- Túlélni sokféleképpen lehet, nem vagyok elégedett az eredménnyel - most éppen, noha általában az önelégültség sugárzik róla, egy szakértő szemét nem kerülheti el az az örökké jelen levő elégedetlenség sem, ami ezt a kifelé sugárzott képet táplálja belülről, mint egy fekélycsatorna a tályogot.
- Így van. Inkább káros, mint hasznos, csak éppen a mértéktartásra nem tanítottak meg, ami a dolguk lett volna - biccent egyetértőn, kissé homlokráncolva.
Egyáltalán nem akarta errefelé kanyarítani a beszélgetést, nincs ínyére.
- De ne vonjon le olyan következtetést, hogy titokban sóvárgom a szüleim elismerésére. Már rég fütyülök rájuk. Vizet. Gondolom, annak elég semleges íze és színe van ahhoz, hogy a varázsszereket nehezebb legyen elrejteni benne - ironizál egy kissé gúnyosan.
- Maga még megajándékozhatja, névtelenül. Bár ha kiderül, biztos kizárnák a szakmából - szinte sajnálkozó. Ilyen nagyszerű lehetőséget kihagyni, pusztán a szakmai elismertség végett.
Most rajta a szembe nevetés sora.
- Miért ne? Egyrészt, foglalkozási ártalom, másrészt, ahogy nézem, egyáltalán nincsenek erkölcsi gátlásai a megtévesztés, félrevezetés irányába. Sőt. Kifejezetten élvezi. Ahogy engem minősített legutóbb, a mások kiszolgáltatottságában lelt örömem - emlékeztet szelíden.
((ha nem írod meg pm-ben, vagy bárhol, hogy milyen testi tüneteket kéne éreznem, hiába kérdezi meg Eros hatszor, sajnos nem fogok tudni rá válaszolni Sad ))
Hátradől, a könyökeit a háttámlára támasztja, hanyagul lógatja az az egyik kezében a poharat, simára borotvált álla mozdulatlanságában is szinte incseleg a cirógató ujjal, de a szemei higanyszürkére haragosodtak.
- És mi az értékelés? - ez tényleg érdekli, a hatóanyagokkal ellentétben, ott inkább a rosszul feltett kérdés magára a hatásra vonatkozott. - Meséljen róla - biztat, az elméletektől nem zárkózik el, legfeljebb finom szkepticizmusban szedi őket apró darabokra, használhatatlanná.
Ellenben a fioláról egyáltalán nem feledkezett meg, megélénkül a figyelme. Most már nem kínos, a kezét nyújtja ki, számonkérő pillantással, meg akarja nézni, akkor is, ha semmi érdekes nincs amúgy egy kis tárolóban.
- Tévedés. Nem kaptam meg - feleli nyersen, egy kissé talán indulatosan. - Ha megkaptam volna, nem magánál tölteném a péntek délutánt, hagyva, hogy valami szert adjon be nekem - igazából nem szemrehányó, a mondat első fele a lényeg. - Amin nem mellesleg valószínűleg ő határozottan felháborodna. Ha megkapnám a szeretetét, nem engednék olyasmit, ami kellemetlen érzést vált ki belőle.



_________________
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Kedd. Jún. 03 2014, 14:20

- Egyáltalán nem. Azt mondtam az emberek inkább menekülnek rossz kapcsolatokba, ami azt az illúziót kelti bennük, hogy szeretik őket. Természetesen nem elégségesek, hiszen akkor a kapcsolat nem számítana rossznak. Talán érzik ezt, mégsem hajlandóak róla tudomást venni, az emberi világban az illúzók uralkodnak.
Tulajdonképpen nem is értem mit tagad.
- Mr Phoenix, önnek lételeme a tagadás, ki az az ember akivel a leginkább egyet tud érteni?
A bátyára tippelek, de azért rákérdezek.
- Nem elégedett tehát a szülei nevelésével, ami tulajdonképp a saját egy korábbi alternatívájához vezetett. Miben változtatna rajta? Mikor lenne elégedett? Milyen szeretne lenni Mr Phoenix? Annyi mindent tagad, hogy az ego-álcája ellenére úgy gondolom nem elégedett saját magával sem.
Legalábbis ez megerősíti ezt a hipotézisemet, hisz ha nem elégedett a nevelésével nem elégedett az ennek következtében kialakuló személyiségével sem, vagy azon részével, ami így kialakult.
Mértéktartás, ezen már el tudunk indulni, sőt végre egyetért, úgy tűnik ez számára kellemetlen. Nagyon izgató a viselkedése.
- Egyebek mellett ez is a dolguk lett volna. De felismerte magában ezt a hibát Mr Phoenix, ez nagy dolog, így már a gyógyulás útjára lépett. Ezen belül mi az, amin változtatni szeretne?
Elvileg az lenne a dolgom, hogy segítsek neki, az már más lapra tartozik, hogy közben ki is használom, de érdekelne miben szeretne mértéket tartani, végülis a kondicionálás sem árthat neki. A vízre biccentek, teljesen elhitte, amit mondtam neki, megfordulok és hozok neki egy pohárral.
- Elhiszem, hogy már nem érdekli. Az ember egy idő után valóban nemtörődömséggel reagál az ilyesmire.
A megjegyzésen csak vigyorgom, hamarosan el fogom mondani neki. Azért a pohár vizet megkapja.
- Nem hiszem, hogy ezért kizárnának Mr Phoenix
Állom a nevetését, muszáj, hogy szórakoztassa magát egy stresszesebb helyzetben.
- Sajnos már kikezeltem az illetőt, de mint kísérlet vajon visszaesik-e egy ilyen ajándéktól egészen jó ötlet, köszönöm szépen.
Gondolkodom el, ezt is meg kellene vizsgálnom. Szélesen mosolyogva adom vissza neki a vízzel telt poharat, közben finoman hozzáérek az ujjaihoz. Naná,hogy Mr Phoenix éber és rájön egyes, ki nem mondott dolgaimra.
- Kitűnő megfigyelés, a gátak nem túl kényelmesek, ezek szerint sokban hasonlítunk Mr Phoenix, bár helyesbítenék csak a vonzó, vagy érdekes emberek gyakorolnak rám hatást.
Végülis ez tény, kár lenne tagadnom, Phoenix okos ember, nem venné be ha tiltakoznék. De nem zavar, hogy rájött.
( semmi baj, pont azért nem írtam mert is kell rá válaszolnod, de meg kellett kérdeznem hatszor, hogy sikeres legyen a kísérlet Smile)
A fiolát megmutatom, teljesen üres, látszik rajta, hogy nem is volt benne folyadék száraz és szagtalan, ha esetleg beleszagolna.
- Természetesen. Placebo. Az emberek egy kompetens személynek, ez esetben maga nekem elhiszik, ha állít az illető valamit. Mivel én pszichogén szerekkel foglalkozom, nekem elhiszi, ha azt mondom tettem az italába valamit az alkoholon kívül. A legtöbb ember így van ezzel, számos kísérlet bizonyítja. A legelterjedtebb Solomon Ashé, aki Egyetemistákat kért meg, hogy döntsék el vonalak méretét, miközben a kísérleti személyek közé a saját embereit ültette, akik rossz választ adtak. Világos volt melyik vonal nagyobb, vagy kisebb, de a kísérleti személyek hittek a rossz megoldásnak és a társas befolyás következtében hibába tudták, hogy melyik lenne a helyes válasz hittek a többieknek. Ez a befolyás még erősebb ha egy kompetens személy állít valamit. Mivel én orvos vagyok, nekem könnyű hinni, ha azt mondom tettem valamit az italába. Elhitte, hiszen nagyon haragudott, amiért orvos létemre ilyet műveltem, ugyanakkor nem produkált testi tüneteket. Azt teszteltem mennyire befolyásolható, mivel ön egy nagyon erős személyiség és hogy vajon hogyan reagál erre a félelmetes helyzetre. Nos, a legjobban. Az elődjei nagyon megijedtek, ön viszonylag higgadt maradt, én pedig örülök, hogy végre felpiszkáltam az állóvizét, hisz látom egyes témák mennyire kellemetlenek. Nyilván ezekre fogunk eztán koncentrálni, a kísérlet segítségével jobban kiütköztek ezek. Direkt úgy intéztem, hogy megcsillanjon a kezemben a fiola
Emlékeztetem és egyelőre valóban nem raktam Phoenix italába semmit, hisz csak most jött...
- Felháborodna? Tehát valamennyi szeretet mégiscsak kellett kapnia Mr Griffintől... Dehogynem, éppen aszért engedné, hogy törődést csikarjon ki belőle, hogy a bátyja foglalkozzon önnel, hogy aggódjon, hogy ártatlannak és elesettnek érezze magát, mint amikor törődött ezzel, mert magának ez jó volt, ez természetes.
Mutatok rá finoman mosolyogva.

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Szer. Jún. 04 2014, 00:02



- Nagyon sok teljesen átlagos embernek is vannak rossz kapcsolatai, sőt, kifejezetten rosszak is, ezt az állítást egyelőre felülbírálásra félretenném. Az illúzióvilágnak helyt adok - mert ő egy nagyvonalú zsarnok.
- "Lucifer, tagadás szelleme ..."- dúdolja keserű bohémiával- Túlbecsül doktor. Egyébiránt senki sem tévedhetetlen, még én sem, így aztán milyen alapon értenék egyet bárkivel is? Pont az illúzió világ miatt. Minden állítás, gondolat lehet ugyanúgy szín és fonák is, csak aktuálisan amikor egyetértenék kevés az információm az eljövőkhöz.
Ó nem, de erre még nem készült felmérés, mert az előző orvos nem sok mindent tudott kicsalogatni a bátyjával kapcsolatban.
- Gyakorlatilag mindent megváltoztatnék rajta. Lehetnék egy helyes, elit iskolába járó jókeresztény anyuka-kedvence jelölt, aki ebben boldog. Szerintem nem lenne rossz alternatíva, ha boldoggá tenne, nem? - tágra nyitott szürke szemében hideg univerzumok fénye, van kreativitása, van képzelőereje, vannak vágyai és lehetőségei, és van egy személyisége, ami mindennek az útjában áll.
Annyira igaz rá az elégedetlenség, hogy nem is tiltakozik. Talált, süllyedt, de a következő torpedó elől hátrahúzza védtelen hajóját.
- Felismertem a hibát, de nem fogok kigyógyulni a hibáimból - mosolyodik el szinte alattomosan. - Nincs olyan változás, ami jelen állapotomban kívánatos lenne. Ezzel a tudással és tapasztalattal, undorral és haraggal, amivel én rendelkezem már nem érdemes új életet kezdeni, minden, amire vágyhatnék alapvetően az én saját élettapasztalataimat hagyja ki magából - lehet, hogy a könnyed mérgezés hozza ki belőle az ékesszólást, a vizet megszimatolja, mielőtt belekortyol, bár nem egy vadászeb, egy burgundiai bort azért meg tud különböztetni egy ócska utánzattól.
- Kikezelte? Micsoda veszteség a sors humorfaktorából - csóválja meg a fejét, aztán válik éberebbé, kissé cinikus mosoly a szája sarkán.
- Szomorú, hogy vannak, akik nem így mérlegelnek - teszi a bók tartalmát könnyedén alapvető elvárássá egy kis, kaján mosollyal.
((*aggódik, hogy valamire nem reagál, félős állat q.q *))
Nem tetszik neki a fiola, megforgatja az ujjai között, határozottan átverés-szaga van, végül a hüvelyk, a mutató és a középső ujja hármasába csippenti, úgy figyeli az elhangzóakat.
Nem vág közbe, bár pontosan az a fajta, aki nem hagyja monologizálni a partnereit, most kivételt tesz, csendes izzással figyeli a szavakat.
Őszintén szólva lenyűgözi a kísérlet egyszerű nagyszerűsége, és ahogy tudományosan is igazolja gőgös lenézését az átlagemberek felé, akik képesek vakon menni a rossz irányba, holott mehetnének oda önként, szabad elhatározásból, és akkor nem lenne képmutatóság, és utólagos fejkapkodás, hogy "de ők azt nem úgy gondolták". Az emberek buták. Egyszerűen van agyuk, de nem azért, hogy használják, hanem hogy összekoordinálják a testi funkciókat.
Egyébként megint érzi, hogy gyorsabban dobog a szíve, de ahogy korábban, ez is csak az izgalom halvány jele.
Kissé félrebiccenti a fejét, ezzel jelezve, hogy tökéletesen helytálló a tézis, miszerint simán elhitte Erosról, hogy valamit az italába tett. Ő se okosabb, mint más, hiszen nem győződött meg róla, hogy így van-e. Tudatos manipuláció áldozata lett, pedig figyelt. Igenis figyelt, de nem eléggé figyelt, nem járt utána, nem volt elég óvatos és paranoiás.
- Én is nagyon megijedtem - jelenti ki, de annyi arroganciával a hangjában, hogy attól talán még a Szent András törésvonal is rándul egyet alattuk.
- Ezt - mutatja a fiolát, ha már erről beszéltek - legszívesebben "valamennyi szeretettel" dugnám fel a seggébe Mr Skouris - és pont úgy néz, mint aki ezt szándékozik is megtenni, de hát nem barbárok, megcsóválja a fejét.
- Ebben téved doktor, mert túl magabiztos. Nem azért vagyok itt, hogy aztán a bátyám pátyolítson, amiért gonoszul bánt velem valaki, akinek megengedtem, mi több, fizetek érte. Azért vagyok itt, hogy szórakoztassam magam, ha már ő nem teszi.
((*nem aggódik tovább*))



_________________
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Csüt. Jún. 05 2014, 20:51

Áttörő eredményeket értem el Mr Phoenixnél, egyet tud érteni velem, ünnepelnem kéne...
- Nekem is eszembe jutott már magáról az a szereplő
Biccentek.
- Nos az egyet nem értés is állapot, ámbár nem fárasztja az örökös akadékoskodás?
Érdeklődöm, végülis én is ezt csinálom, így nincs jogom ítélkezni, megjegyzem nem is szoktam.
- Természetesen, én is azt vallom minden nézőpont és árnyalatok kérdése.
- Elég groteszk így elképzelnem magát. De ha boldoggá teszi nem létezik rossz alternatíva. Van, aki akkor boldog, ha a kutyája szőrét nyalogathatja, ez is megoldás, a létezést nehéz elviselni.
De azért belekötök Phoenixbe.
- Ha mindent megváltoztatna elveti, talán gyűlöli a jelenlegi énjét? Hisz ez, ami maga most részben a nevelésének következménye. Maga nem boldog Mr Phoenix? Így akadékoskodva? Hiszen azt mondta megkaphat bármit... Mi az amit még hiányzik, ami nem teszi teljesen elégedetté? Viszonzott érzések?
Találgatok, nem vagyok pszichológus én az agy mechanikájához értek. De szükséghelyzetek szükséglépésekért kiáltanak.
Szkeptikusan nézem.
- Mert nem is akar, ez esetben teljesen felesleges pszichiáterhez járnia.
Bizonyára eddig is csak azért tette, hogy csúfot űzzön belőlük, de én nehezebb préda vagyok, nem tud meghatni.
- Értem, teljesen logikus, amit mond, jöhetnék azzal, hogy sosem késő és hogy legyen boldog, de valóban, az már nem az a maga lenne, aki most. Rövid és kitörő örömöktől mentes, élvhajhász, mohó, mindent megkaparintó és soha semmi fontosat el nem érő életet fog élni
Jósolom finom mosollyal. Ez is egy megoldás, egy percig sem gondolom azt, hogy változtatnék Mr Phoenix hozzáállásán, tiszteleteben tartom a szabad akaratot, az ember azzá lesz, amivé akar lenni, a kényszer nem megoldás.
- Nem én, hanem a gyógyszerek, de igen szeretem elrontani a jó poénokat
Mosolygok rá sötéten. Minden öröm elrontója a középső nevem. Nos, én értékelem Mr Phoenix személyiségét és seperec alatt be is vallom neki.
- Azok az emberek kisstílűek
Jegyzem meg mellesleg. És gyengék, Phoenix arroganciájához erős idegek kellenek.
Ő is nagyon megijedt? Nocsak, majdnem nevetek!
- Nagyszerű, majdnem azt hittem Mr Phoenixet nem lehet megijeszteni
Somolygom, a fiolát érdektelenül nézem.
- Nincs akkora, hogy élvezném, ha feldugná nekem.
Szinte szomorkás a hangom, az a fiola kicsi.
Aztán felkapom a fejem, fizet azért, hogy kínozzák? Ez kicsit kizökkent, de szemeim élénken csillannak fel.
- Arról beszél, hogy ön mazochista Mr Phoenix? Ha már a bátyja nem teszi, hogy én kínozzam?
Mert ezt nem igazán értem, bár nem merek reménykedni egy ennyire kedvező igenben.

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Pént. Jún. 06 2014, 12:19



- "Szereplő" - csóválja meg a fejét ironikus hitetlenséggel, csúnyán leírták az ördögöt csak egy szereplővé.
- Fárasztania kéne? Nem, egyáltalán nem tűnik tevékenységnek, ami fárasztó volna - nem is gondolt rá így. Sokkal többet kivesz belőle, amikor a diplomácia kedvéért kénytelen egyetérteni. Szegény doktor aligha hinné el, hogy képes rá, hiszen a nyomát sem láthatja.
- Groteszk, szélsőséges, és mint olyan, lehetetlen elérni jelen állapotomban. Egek, mennyire betegek az emberek - nyomkodja meg az orrnyergét. Ő hajlamos magát nagyon betegnek, és egyszerre nem betegnek teljesíteni, de ezek a nyalós, cukros alakok egészen jól versenyben vannak az ő bajaival.
A helyzethez illő komolysággal tekint a férfire, aki az orvosának adja ki magát, és minden szépsége ellenére néhány baromi nagy pofont is megkíván magának az arca. Szelíden válaszol, mégiscsak úriember.
- Ha régebb óta volna az orvosom tudná, hogy nincs sok szeretnivaló a jelenlegi énemben. Azt gyűlölöm, amilyennek a világot látom magam körül, és hogy látom magam körül. Az érzéketlensége, a lényegtelensége, a látszatok fontossága utálatos és megvetendő, de éppen úgy részese és fenntartója vagyok a rendszernek. Remélem, nem ilyen egyszerű, mint kérdezi - fintorog kissé. Túl egyszerű volna az érzelmi nyomorultságára lekorlátozni azt az egész arrogancia-felépítményt, amit felnevelt magában.
- Egyáltalán nem felesleges, csak nem a szokásos célkitűzésben kell látni az értelmét - a megállapításon leplezetlenül derül, de mélyebb részletekbe egyelőre nem avatja Erost. Felbosszantotta. Majd később. Talán.
- Aki most vagyok, az pedig már nem képes visszabutulni arra a szintre, amikor elérhet egyszerű, boldog célokat - bólint egyetértőn, aztán a jóslatra is, finom profilú arcán nem látszik megrendültség. - Ezt magam is tudom, és mivel tudom, még mindig úgy gondolja, hogy felesleges ilyen lelkesítő körülmények között orvoshoz járnom?
- A gyógyszer orvos nélkül csak porfogó a polcon - szerinte igenis az orvos kezel, aki adja a szereket.
Vagy éppen csak elhiteti, hogy adja őket. A feszültsége lassan olvad, de a szeme még mindig szürkén villog, hiába az elhangzók könnyedebb hangneme, puhán remeg a tarkójában a féken tartott pánik, most nem fog kiborulni, de majdnem sikerült a magabiztosságának álcája alatt addig heccelnie magát. Óvatosabbnak kell lennie.
- Ha-ha. Ne kapjon rá, ritkán hagyom magam ugyanaz az ember által átverni -ezt a mondatot szépen összerakta, nyugodtan letagadhatja, hogy majdnem elvégezte a főiskolát.
Kiscápa mosolyának az élével borotválkozni lehet.
- Így egyben nem is, de összetörve már megérezné - persze, továbbra sem barbárok, az üvegcsécskét a tenyerébe fordítja az ujjai közül, elrejti ő is, éppen csak megvillan a kezében. Gyakorol.
Félrehajtja a fejét, rápislant Erosra, amikor felkapja a fejét. Nocsak, milyen lelkes lett hirtelen. Vajon ez egy következő játék bevezetőjének színházi előadása, vagy igazi gesztus? A nagyonkék szeműnél nem nagyon lehet tudni.
- Nem mondanám ezt így kifejezetten - mivel nem illik az imázsához. Bezzeg tíz évvel ezelőtt franciahonban. De akkor még fényévekkel rugalmasabb volt (nem testi értelemben), és kevésbé bekövesedett fejben, és a létezésének nem volt igazán jelentősége azon kívül, mint hogy kivel hozza hírbe magát. Boldog idők.
- A kínzás amúgy is egy erős kifejezés, és látom, teszteli, hogy figyelek-e mert a bátyámról teljesen más miatt beszéltünk - elnéző, intellektuális hangot választ, önnön fontosságának és komolyságának teljes tudatában, ezen a szuggesztív baritonon szokott beszélni a kissé összezavarodott egyetemistákkal, akikkel kapcsolatba kerül. - Gonosz játékot játszott Mr Skouris, és gondolom, még lesznek ehhez hasonló bosszantó ötletei, amíg az összes nyulat ki nem ugrasztja a bokorból - bár nyulak helyett talán sakálokat is mondhatott volna, mert ha sokat buzerálják a titkait, akkor visszaharap - de mivel magam jöttem ide, azért, hogy ez megtörténjen, a magam elhatározásából, maga pedig azt sugallta, hogy ez csak egy lehetőséget ad arra, hogy legyen mit elpanaszolnom neki - nem az istennek, hanem Griffinnek. Fontossági sorrend is van a világon - így ezt a lehetőséget határozottan el kell vetnem, és kitörölnöm a maga fejéből is. Remélem kielégítettem az információigényét - issza ki a vizét, mintha whiskey volna. Meg is lepődik attól, hogy mi csúszik le a torkán, összerázkódik.



_________________
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Pént. Jún. 06 2014, 15:08

Felesleges annyira felmagasztalni Lucifer alakját, az ördög is csak egy szereplő.
- A legtöbb embert fárasztaná
Kényelmetlenebb tiltakozni és ellent mondani, mint mechanikusan rábólintani mindenre.
- De ha önnek így jó
Tárom szét ujjaim, hogy ez is rá van bízva Mr Phoenixre, ezen az anyuka kedvence álcán viszont csak fintorgom, amit elmesélt olyanból sok van, Phoenixből kevés.
- Nos, boldogok a lelki szegények, de így Mr Phoeni maga legalább érdekes, nem illene magának annyira az a szerep mint ez.
Nézek a szemébe vájkálón, sajátos felfogásom van az emberi természetről és a szerepekről, lehet, hogy Phoenix egyik legnagyobb baja az, hogy nem olyan fiatal már. Felvonom a szemöldökét, csoda, hogy elértem ezt az őszinte önvallomást.
- Úgy érzi így már senki sem szereti? Még Griffin sem eléggé?
Muszáj feltennem ilyen agyhurkász kérdéseket is, néha egyet többször. Ettől lesz egy pszichiáter "közkedvelt" Különben a depressziósok mondanak tipikusan ilyeneket.
- A dolgok sokszor olyanok, mint amilyennek látni akarjuk őket. Egyszerűek, vagy épp bonyolultak, tudta, hogy az ember legveszélyesebb szerve saját magára nézve az agya? Sokan belehalnak a saját gondolkodásukba. Maga kiábrándult a világból, ezért keresi az olyan élvezeteket, amik kikapcsolják, beleolvadt, ugyanakkor mondhatni megveti magát érte, ezért deviáns nézeteket és tetteket követ el, hogy saját magának is ellent tudjon mondani. Hát nem sokkal érdekesebb ez mint elkényeztetettnek és egyszerűnek lenni?
Teszem fel a költői kérdést, kicsit élvezkedem a kiábrándultságában.
- Talán
Ismerem el, Phoenix "kezelése" valóban más gondolkodást kíván. Megint biccentek, sajnálatos, hogy nem tud visszabutulni és boldog lenni.
- Akkor maga szerint mi a megoldás? Talán megbékélni ezzel a helyzettel? A világ nem fog változni, hiába szeretné.
Lelkesítő körülmények...nem igazán. Phoenix esete sajátosan tragikus.
- Nem, de van egy olyan szabály a pszichiátriában, amit minden beteg mindig elfelejt, hisz itt az agyról van szó. Önnek nem a keze tört el, amit be tudok gipszelni. Az emberek mindig elfelejtik, hogy csakis egyvalaki segíthet rajtuk. Saját maguk. Gyógyszereket tudok adni, amik enyhíthetik a tüneteket, ki tudom mosni az agyát, szembesíteni a félelmeivel, esetleg kondicionálni, bár ezek idejétmúlt eszközök, hisz a modern tudomány a szabad akaratot részesíti előnyben, a legnagyobb döntéseket a betegekre ruházva. Hogy meg akar-e gyógyulni?
Megint egy igazán költői kérdést tettem fel.
- Oda fogok erre figyelni.
Biccentek, úgy látom ez a kis kísérlet nagyon megzavarta. Nem értette volna a perverz utalást a fiolával kapcsolatban?
- Ahhoz viszont nekem is lenne egy-két szavam.
Azt hittem másra asszociál, még a végén kiderül mennyire kis ártatlan. Természetesen nem ad egyértelmű választ,vagy csak túl egyszerű lenne elismernie, hogy élvezi a fájdalmat, talán csak rávetítem a saját elképzeléseimet.
- Úgy gondolom a bátyja sok mindennel összefügg
Fűzöm össze ujjaim elgondolkodva, próbálok nem mosolyogni az alávaló, pökhendi arroganciáján.
- Ó, hogyne, kielégítette.
Hazudom könnyeden, majd visszatérek egy korábbi kérdésre.
- Ha már a bosszantó módszereknél tartunk, mit szólna egy könnyed hipnózishoz?
Vetem fel, miközben érdeklődve figyelem, ahogy összerázkódik a víztől.
- Talán valami baj van? Úgy érzi a vizet is megmérgeztem?
Nézek rá úgy, mint aki simán elkövetné kétszer ugyan azt a trükköt, hogy aztán az utóbbi igaz legyen és Mr Phoenix valóban kiboruljon. De ne ugorjunk ennyire előre...


_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Pént. Jún. 06 2014, 18:21



- Ha fárasztana, nem csinálnám, mert akkor untatna - és ritkán hagyja magát untatni. Bár csak fanyar fintor rándul dús száján. Méghogy "jó". Semmi nem jó. Momentán különösen nincs olyan hangulatban, hogy jó legyen, de ki előtt lenne őszintén boldogtalan az ember, ha nem a pszichiáter előtt?
Önmaga számára is megdöbbentő, mennyire máshogy viselkedik Eros előtt, mint mások előtt. Ezt persze maga a doktor talán nem is tudja, hiszen legfeljebb távolról ismerheti a mindennapjainak csillogó, sziporkázó kavalkádját, amikor ő a minden, ő a hatalom, ő a szépség, a gazdagság, és sugározza magából az esszenciális bájt, amire nagyon sokan irigyek. Főleg a fiatalabb generáció, elvégre Phoenix már közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz, de kirobbanó energikussága, sármja és nagyszerűsége még mindig töretlen. Mindig van a zsebében egy olyan mosoly, amit a kandiknak lőhet. Senki nem hinné el róla, hogy egy elégedetlen ember. Minden oka megvan az elégedettségre, sikeres, jóképű, és nagyjából egészséges. Simán eljátszhatná Erosnak is. Csak akkor tényleg felesleges lenne pszichiáterhez járnia.
- Magának érdekes. Gondolom egyik betege se érzi különlegesnek magát amúgy. És ha mégis... az érdekességem nem erényem, nem adózik elég jó érzéssel - szürke szeme nyílt, nem elutasító, de nem is befogadó a vájkálással szemben, sőt, haragosan összeszűkül egy kissé, ahogy Griffin neve elhangzik.
- Nem is érdekel, hogy szeretnek-e. Az a legnagyobb baj a jelen állapottal. Akár szeretnek, akár nem, hidegen hagy. Griffin - lélegzetvételnyi szünet, aztán átlépi a csapdát. - Griffin a testvérem, ő jobban nem is szerethetne - nagyvonalú hazugság.
- Nem gondolkodtam még rajta, így nem tudtam, de azért nem olyan meglepő - engedi a témát elterelni könnyedén, és úriember módjára. Főleg azért, mert ezzel nem kell vitatkoznia. Ez igaz, még ha az igazság valamilyen szinten undorító is, de azért mégiscsak igaz.
- Az érdekességről fenntartom a véleményem, szerintem ez csak magát szórakoztatja. Félre ne értsen, nem zavar, ha az én bajomon is szórakozik, én is szoktam az orvosaimon - azok a bizonyos hasonlóságok igen.
- Szerintem nincs megoldás, hiszen igazából nincs probléma. Ez egy állapot, egy kialakult dolog. Elmondta a jövőképet, biztos, és legfeljebb kis részleteiben módosítható. Megbékélni vele elég bugyuta kifejezés, de valószínűleg korrekt.
Csendes. Egy kicsit elszomorodik, ha ilyesmiről beszélnek. Figyelmesen hallgatja az orvosi paradigmát, elsimulnak a ráncolások a homlokán, ahogy figyel, nem kell külön koncentrálnia ahhoz, hogy ezt befogadja.
- A szabad akaratom eredménye a luxushisztim. Akkor én vagyok a pszichiátriailag kezelhetetlen beteg, mert a szabad akarat ellen csak illegális szerek vannak? - dobja vissza a maga költői kérdését komolyan.
- Szavak - enyhíti a saját komor hangulatát egy kis, kaján mosollyal, mintha ezzel ellegyintené a dolgot.
- Sok mindennel összefügg, igen, de nem ezen a szinten. Kutasson még doktor, mert erről a témáról túl keveset tud, ne húzzon bele egy olyan skatulyába, amibe nem férek bele - kegyes hangot választ, elnézi ezt a kis "hibát".
Szinte hitetlenkedve néz Erosra, először nem is válaszol a kérdésre, tévesen lehajtja a vizét.
- Elfeledkeztem róla, hogy kicseréltük - fintorog, egyelőre nem feltételezte, hogy megint megpróbálkozik vele, de ... most hogy felhívták rá a figyelmet lehet számolnia kellene ezzel. Whiskeyre vágyott, és vizet ivott, nem csoda, ha rosszul lesz, a dolgoknak úgy kéne történniük, ahogy vágyik rájuk.
- Egyébként maga vagy nagyon bátor, vagy kicsit hülye. A leghatározottabban nemet mondok a hipnózisra, mivel momentán nem bízom annyira magában, de... kedves próbálkozás volt - kis vigyor.



_________________
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Vas. Jún. 08 2014, 17:45

Az unalmat még én sem viselem jól, egy szavam sem lehet Mr Phoenixre. De mégsem elégedett, nem úgy szervezi az életét, hogy az legyen, meglehetősen bosszantó állapot lehet, hisz arra sem egyszerű rájönni esetében, hogy elégedetlen.
- Mitől lenne boldog? Tudja erre a kérdésre a választ egyáltalán?
Mert nem mindenki. Úgy tűnik Phoenix nem profitál abból, hogy számomra érdekes, nos valóban nem tartom túlzottan szerencsésnek emiatt. Phoenix nem érzi magát elég különlegesnek – nem hittem volna, hogy ezt is megélem.
- Van, akit éppen abból kell kikezelnem, hogy túlértékeli magát. Ön azt a benyomást keltette, hogy hasonló cipőben jár.
Persze tudvalevő volt, hogy ez Phoenixen csak a külső máz.
- Egyszerűen depressziós Mr Phoenix, rossz állapotban van a szerotonin szintje.
Az érdektelenség az egyik alap tünet, látszik rajtam, hogy ezt nem igazán gondolom nagy dolognak, és azt is kifejtettem, hogy elsősorban magában kell elrendeznie, a gyógyszerek csak a tüneteket enyhítik. Griffinnél megvillan a szemem, de az élvezetet takarom benne.
- Nem úgy szeret, ahogy te szeretnéd.
Szólok hozzá most először kevésbé hivatalosan. Ez a mondat megkívánta, hogy másmilyen legyen mint a többi. Nem hiszem el neki, hogy nem gondolkodott el róla, de ráhagyom.
Igen, ijesztő, hogy sok mindenben hasonlítunk a tévelygő örökössel, kissé szórakozottá válik a pillantásom, ahogy arra gondolok ugyanakkor mennyire mások vagyunk. Még a felvázolt jövőképemmel is egyetért, bizonyára elfáradt.
- Luxushiszti, elmés kifejezés
Nagyon találó.
- Nem teljesen kezelhetetlen, de így is fogalmazhatunk, sajnos a szabad akarat is kétélű fegyver, az emberek saját maguk rontják el az életüket, a gyógyszerek olyanok mint a mankók, segítenek járni, de meg nem tanítanak.
Válaszolom kissé lustán. Szavak, igen, eszembe jut, hogy a fiolát akarta feldugni a hátsómba.
- Biztos, hogy a fiola lenne a legmegfelelőbb erre? Nyugodtan asszociáljon mi mindent dugna fel nekem szívesen
Kérdem, vagy kérem könnyeden, egyrészt az asszociációk fontosak, másrészt néha nem tudok eligazodni rajta, hogy pont ő ne menjen bele mélyebben ebbe a feldugás témába.
- Azért kérdezgetem, hogy többet tudjak róla. Mesélne nekem Griffinről?
Megkímélne az exkollégiám talán téves következtetéseitől, elvégre szeretem első kézből hallani a dolgokat.
- Tudja Mr Phoenix minden pszichiáter kettyós egy kicsit, de a bátorságommal sem voltak gondok soha. Azt hittem bevállalós, akkor játszunk bizalomjátékot, hogy visszanyerhessem, hiszen elhitettem magával valamit, ami nem volt igaz.
Felállok, szó nélkül a pulthoz megyek és töltök Phoenixnek még egy pohárral a whiskyből. Időközben egy fekete kendő is a kezembe kerül. Először a poharat adom át a férfinak.
- Nem szeretném, ha csalódott lenne a kis betegem
Nyújtom át neki ironikus félmosollyal, majd letelepedem mellé, elég hirtelen és életerős mozdulattal.
- Ennek a játéknak az lenne a lényege, hogy bekötöm a szemét, milyen érdekes lenne, ha előbb fedezhetné fel a házam vakon, mintsem látna valamit, bebizonyíthatnám, hogy nem kell tőlem félni, maga pedig, hogy elég bátor ahhoz, hogy a betegem legyen. Sajnos sokan nem elég merészek hozzá.
Mondom őszintén, ugyanakkor célzatosan, megemelem a kendőt, készen arra, hogy bekössem Phoenix sokat látott, szép szemeit.


_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Vas. Jún. 08 2014, 22:59



- Már mondtam, a saját lényemtől való megszabadulástól. Egyébként minden mást megpróbáltam már, amiről feltételeztem, hogy esetleg boldoggá tenne - Griffinen kívül.
Elgondolkodva maga elé néz, nem Erosra, csak úgy maga elé, kissé összerázkódik, mielőtt újra megtelne éber, feszülő figyelemmel a doktor felé.
- Milyen lehangoló konklúzió - nem tiltakozik a depresszió ellen. Tudja. Csak nem kezd vele semmit, ha jó passzban van, akkor jó, ha rossz, akkor rosszban. Erre is szedett gyógyszert, de mostanában valahogy elmaradt. Elpillant oldalra. Már-már azt mondhatnák, hogy szégyelli magát, pedig igazából nem annyira.
Ellenben a személyes hangra felkapja a fejét, szúrósan rámered a doktorra, aztán inkább hallgat. Griffin ingatag terület. Nem csak őt szolgáltatja ki, de úgy érzi, hogy magát a testvért is. Eros pedig egyelőre az óvatosságának peremterületén ólálkodik, a látszat ellenére nagyon is megválogatja a hozzá intézett szavait.
A hallgatása beleegyezés. Ezzel talán nem mond többet, mint amennyit a doktor amúgy is kikövetkeztethet.
- Felírhatod a kórlapomra - viszont a téma hozományaként a személyes hangvételt megtartja.
- Minden betegnek ezt mondod? És használ nekik? Mármint, magukba szállnak? - neki is akadnak kérdései, bár elég lényegtelenek, főleg a következők árnyékában.
Elvigyorodik, de tényleg, olyan igazi, saját magára valló sajátos vigyorral, az asszociáció gyorsan kapcsolódik össze.
- Miért? Azoknak a formájából akarsz következtetéseket levonni? - egyáltalán nem ártatlanul kihívó.
Gyorsan megváltoztatja a doktor a hangulatát, ahogy megint Griffin kerül az asztalra, bár igazából számíthatott volna rá. Főleg a dugás téma után. Sóhajt. Kiszámíthatóan logikus.
- Griffin az én világomnak a legértékesebb embere. Egy vicces kedvű néhai bulvárlap azt írta, hogy ő a félkarú idomár a ketrecem mellett. Voltaképpen igazuk volt, de végül mégis csődbe mentek - benne volt a keze, büszke félmosoly a szája sarkán. - los angelesi viszonylatokban ő egy jó ember, nem drogos, nem megalomán, felelősségteljes, magas beosztású vezető, elég talpraesett, hogy gyönyörű városunk sakálvermében is életben maradjon. Ő foglalkozik igazából a családunk cégeivel és érdekeltségeivel. Az én kapcsolatom vele túl sokrétű ahhoz doktor, hogy így hirtelenjében elregéljem - ettől a gondolattól hátrahőköl. Méltatlan is volna ahhoz a kapcsolathoz.
- Bizalomjáték? Nem mondom, hogy nem fér rá a bizalmi állapotra némi javítás, de gondolod, hogy ez... hasznos lesz? - nézi a kendőt bírálón, de a biccentéssel megköszönt italba kortyolva kíváncsinak is tűnik, a hirtelen mozdulat nem zavarja, hunyorítva biztatja a folytatásra.
- Gondolom a legtöbben teljesen hülyének érzik magukat botladozva, és hálásak, ha nem hagyod - Eros elég erős alkat ahhoz, hogy ne hagyja, de igazából Phoenix nem fél ettől a játéktól. Kifejezetten jól mozog vakon, elég óvatosan és lassan. Lenyalja a szája széléről az ital maradékát, biccentve engedélyt ad a szemkötésre.
- Egyébiránt kikérem magamnak a bátorságpróba alapú betegméltósági eldöntést -csak a miheztartás végett hozzáteszi csendesen búgó hangon. - Mielőtt azt hinnéd, hogy csak azért hagyom, hogy a beteged lehessek.



_________________
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Kedd. Jún. 10 2014, 22:10

// user nagyon sajnálja Phoenixet//
Mondja ki megint, az jót tesz a betegnek, igyekszem elrejteni a lesajnáló villanást a szemeimből.
- Elintézhetem, de kockázatos lenne.
Sajnálnám az elméjét, vannak határai az emberi tűrésküszöbnek.
- Felejtse el, ha vannak barátai, vagy ott van a testvére kérdezze meg miket szeret önben.
Nem fogja megkérdezni, én pedig nem tudom az agyába szuggerálni, maximum sokszor elmondani, hogy később sűrűn eszébe jusson.
- Azok csak külsőségek voltak, drog, pia, szex, keresse a választ mélyebben.
Ha nincs igazam megcáfol és elmondja, hogy mi mindent próbált meg, nem mintha csacsogós fajta volna... Viszont egyre emberibb testet ölt, mintha lassan levetkőzné a műanyag bájait és kevesebbet akadékoskodik. A hangulatingadozás is a depresszió egy jellemzője lehet.
Az igazság néha fáj, csak bólintok, nem ragozom. Tragikomikus, sóhajtok, elnézek a mennyezet felé.
- Ugyan, ne legyél ilyen teátrális, ha jól tudom harminchét éves vagy, itt az ideje elengedni ezt a mélyen magadban tartogatott vágyat. Vagy valld be és megkönnyebbülsz, könnyebben elengeded őt.
A hangom tárgyilagos, a megoldás mindig egyszerű. Érdekelne ez a Griffin és a jelenetet is szívesen megnézném.
- Sajnos sokszor el kell ismételnem, van az az ősrégi mondás, mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Én segítek, te cselekszel.
Fontos kérdés, magát a kérdést, így még nem tették föl nekem, csak tudomásul vették ezt a szomorú tényt. Az emberek szeretik azt hinni, hogy mindent megoldhatok helyettük.
- Ha tud nekem formai érdekességgel szolgálni vonhatok.
Nézek rá kihívó-unottan, szerintem csak egy bizonyos forma járhat a fejében és arról könnyen le tudok vonni egyértelmű következtetéseket.
Hallgatom a Griffinről szóló ódát és az én szám sarka is megrándul a rosszindulat eme halovány visszfényénél. Természetesen nagy általánosságban jellemzi, nem azt mondja neki mit jelent, csak az derül ki, hogy felnéz rá, amit nem volt nehéz kitalálni.
- Lefeküdtél vele?
Vagy válaszol vagy nem, áttérünk a bizalomjátékra. Mindenképp, de az még kérdéses Phoenix bizalma milyen irányba fog perdülni.
- Hogyne, nagyon hasznos.
Harapom be alsó ajkam szélét sejtelmesen, a kendőt aztán óvatosan felkötöm neki. Hátul eljátszom a tincseivel kötözgetés közben, mindig érdekelt milyen a hajának tapintása. Szándékosan babrálok a kendővel egy jó darabig.
- Attól függ, sokan ebbe bele sem mennek, félnek tőlem
Közlöm könnyedebben, végigsimítok még egy fürtjén, majd elveszem a haja közeléből az ujjaim.
- Általánosítottam, megesik, te sok tekintetben különleges vagy.
Fogom meg a karját finoman, arra ösztökélve, hogy kezdjen el felállni az ülőalkalmatosságomból. Meglátjuk az alkoholt mennyire bírja.

_________________
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter   Today at 22:18

Vissza az elejére Go down
 

Erosnak lakásán Mr Phoenix és a pszichiáter

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-