David és Zin - Igyunk a nagy hírre!

Tárgy: David és Zin - Igyunk a nagy hírre! Hétf. Aug. 18 2014, 21:59

Az ágyamban nézem a plafont, mert unom magam. Szerencsémre most van egy kis időm, hogy lazítsak a sok tanulás közben, de valahogy annyira megszoktam már, hogy mindig kell valamit olvasnom, hogy nem tudok rendesen kikapcsolódni. Oldalra fordítva a fejemet, már azon gondolkozok, hogy inkább előre tanulok, csak teljen az idő valamivel. Nem tudom most jelenleg elfoglalni magam és ez idegesít. Ördögi kör, de már pihenni sem tudok. Dobolok az ujjammal a combomon, miközben azon agyalok, hogy mit kezdjek magammal legalább ezen a napon. Ekkor hallom, hogy az éjjeli szekrényemen rezeg a telefonom. Oda is nyúlok hirtelenjében, mire olyan szerencsétlenül fogom meg, hogy le is ejtem. Természetesen leesik a hátulja és még az aksija is kiesik belőle. Szentségelek egy pár sort, majd összerakva a telefonom, várom, hogy bekapcsoljon. Amint ez megvan megnézem, hogy miért is rezgett. Az üzenetet elolvasom, bár kicsit meglep, hogy Zin írt, de végül is miért ne. Felállok és szépen elkészülök, még van egy kis időm. Bár nem randizni készülök, de mégis izgulok és alig várom, hogy idő legyen, hogy el tudjak indulni. El sem tudom képzelni, hogy mit akarhat és miért kellek ahhoz, hogy igyon. De most kivételesen örülök ennek a meghívásnak, bár a percek nem akarnak eltelni. Ülök az ágyon és a kezeimmel malmozok, hogy mikor indulhatok el. Amint végre átváltott, el is indulok. Magam után bezárom az ajtót, és elindulok a kiválasztott kocsma felé. Sietős a léptem, így muszáj kicsit visszavennem, mert túl hamar érnék oda, ami megint csak nem jó, mert ott sem tudnék mit kezdeni magammal.
Kezeimet a zsebeimbe dugom és élvezem, ahogy a szellő az arcomat simogatja. Beszívom a friss levegőt, de ettől csak elalszok. Végre odaérek a kocsma elé, így rápillantok az órámra, túl korán jöttem. Ez az én formám, de akkor várok. Rugdosom a követ, amíg Zinre várok.

Kicsit kivagyok idegileg, és szükségem van egy lazulós ivós estére. Elhívhatnám persze Kiliant de akkor az alzulós este túl hangos és túl pörgős lenne, mert ő képtelen lenne nyugton ülni a fenekén, nekem meg most nem erre van szükségem. Sokáig latoglatom a lehetőségeimet, de nem sok ismerősöm van. Így végül David-et hívtam el egy sörre. Vagy akármire. A lényeg, hogy ülünk, iszunk, és nem feltétlenül beszélgetünk, de nem leszek egyedül. Mármint... érti mindenki, ha beszélni akarok legyen mellettem valaki, de amúgy meg ne.
Igazából nem tudom én sem, hogy mit akarok. Felkapom a ruháimat, és kiélvezve, hogy már nem kell szemüveg mászkálok a városban, újra meg újra felfedezve a dolgokat. Vicces felfedezni mennyire más egy-egy dolog most, hogy nincs rajtam szemüveg. Elég sokáig elidőzöm és messze is keveredek a központtól, ahova az italt beszéltem meg Daviddel. Gyalog megyek és próbálom kiszellőztetni a fejem, de még így is tele vagyok hülyébbnél hülyébb gondolatokkal.
Kicsit késésben vagyok, így gyorsítok a lépteimen és ha minden igaz nem kések 5 percnél többet. David már ott van. Végigmérem. Így, hogy látok ő sem tűnik annyira értelmetlennek. Mármint... Na mindegy.
- Helló! Kösz, hogy eljöttél - vagy valami ilyesmi. Nem mintha hálás lenne a hangom, de legalább kimondtam. Haladás, nem? Kinyitom a kocsma ajtaját, úgy kérdezgetem tovább.
- Régóta vársz? Volt még egy kis dolgom - hazudok, de kit izgat? - Sikerült végül elintézni a gyorsított képzést?
Csakhogy ne a saját problémáimon kelljen rágódnom, felőle érdeklődöm. Aztán lehet, ha kellően sokat iszom még én is hajlandó leszek beszélni. Egyelőre viszont örülnék, ha elterelné a figyelmem. S bár nem érdekel különösebben mi van vele, igyekszem figyelni rá, és nem elkalandozni.

Kicsit úgy vagyok vele, mint egy fürdős qva, aki alig várja, hogy a suli szexistenével randizhasson, pedig erről szó sincs, csak Zinnel van egy kocsma túrám. Kíváncsi vagyok, hogy mit akarhat velem megbeszélni, mert eddig sosem sikerült két értelmes mondatot váltanunk, valahogy mindig meghal az érdeklődés egymás iránt. Még csak azt sem mondhatom, hogy barátok lennénk, ezért is vagyok a szokásosnál is izgatottabb, hogy eljöjjön az idő és végre ott legyek a kocsmánál. Rám fér egy korsó sör, talán kettő, nagyon rég nem voltam már lent sehol, hogy egy kicsit oldjam a feszültséget. Igaz, hogy az év még csak most kezdődött el, de a tanárok annyi feladattal láttak el, hogy már most nem tudom, hogy hol áll a fejem. Rossz döntés volt ez a gyorsított képzés, de minél előbb akarok Elainenel lenni, ezért muszáj ezt túlélnem.
Még egy kicsit szórakozok a fürdőszobában, csak hogy a nővéremet idegesítsem, majd a hátralevő időt azzal töltöm, hogy az ágyamon fekszek és a plafont bámulom. Ahogy ketyeg az óra, úgy kezd el jobban dobogni a szívem, bár tudja a franc, hogy miért. Elvégre Zin nem a barátom és túlzottan nem is érdekel, hogy mi van velem, mert ez fordítva is igaz. Talán az ellentétek ennyire vonzzák egymást. Várok még egy keveset, majd elindulok, és próbálok lassabban menni, hogy ne érjek oda túl korán. Ez nem jön össze, mert még így is van egy pár perc a megbeszélt időig, de addig is elfoglalom magam és nem bágyadok el így a kellemes levegőn.
- Szia. Nincs mit! Igazából meglepett, hogy engem hívtál. – Rántom meg a vállaimat, már jól indul ez a beszélgetés, de tudom, hogy tőle mást nem várhatok. Igazából azt sem értem, hogy hogyan lehetett csaja, mikor ilyen kuka. Megyek utána be a kocsmába, ha már ezért jöttünk ide.
- Nem számít! Kicsit előbb indultam el. – Legyintek a kezemmel, és azt már mindjárt gondoltam, hogy dolga volt. Nem kérdezek rá, mert szerintem ez nem tartozik rám, hiszen, ha rám tartozna már rég máshogy fogalmazott volna. Helyette, csak a kérdésére válaszolok.
- Igen. Ezt az évet már így kezdtem. Már most fárasztó! Kíváncsi leszek, milyen lesz a vége. – Elhúzom a számat, ha már megkérdezte, akkor én elmondom. Legalább valakinek kibeszélem, még ha ő nem is gondolta komolyan a kérdést. Igazából egy szoborral is beszélgethetnék, mert az is így nézne rám, mint Zin.
- És miért akartad, hogy találkozzunk? – Leülök a pulthoz és kérek egy korsó sört, miközben kíváncsian fürkészem az arcát. Semmit sem akarok leolvasni róla, de akarom tudni, hogy miért is pont engem hívott. Lehet, hogy lenne jobb társaság is, mint én.

Tárgy: Re: David és Zin - Igyunk a nagy hírre! Pént. Nov. 07 2014, 09:20

Nem kések sokat, David is ott van. Minden perfekt. Vagyis nem, mert, nekem kedvem az például még mindig 0. De hát ez van. Az pedig, hogy ő is, ilyen felettébb boldog, hogy láthat, nem sokat dob a hangulaton. Sóhajtok egyet, aztán válaszolok.
- Igazság szerint engem is... De nem nagyon volt ötletem ki mással ülhetnék le egy körre, anélkül, hogy teljes katasztrófa lenne a vége...
Ezt akár bóknak is veheti, de valószínűleg előbb jön rá, hogy rajta kívül nem sok ismerősöm van, és azok sem éppen százasok. Igaz, nekem vannak kétségeim, hogy ő az-e, de legalább inni lehet vele, ezt már biztosan tudom. Legutóbb legalábbis nem volt vészes, miért ne próbálnánk meg újra?
- Akkor jó - mármint, ha nem várt sokat, az szuper. A többi meg mellékes. El is indulok befelé, ne itt kint rontsuk a levegőt, ha már inni jöttünk. Közben pedig érdeklődöm - vagy próbálkozom - hátha eltereli a figyelmem a saját gondjaival, mert abban biztos vagyok, hogy van neki, már ha tényleg bejött a kérvénye. A jelek szerint pedig igen, szóval kicsit hátba veregetem, amolyan megértő jelleggel. Úgy láttam ez szokás, és végül is nem is tűnik olyan rossznak a dolog. Akkor meg miért ne?
- Képzelem! De ha van motiváció akkor nem lesz gond - magyarázom, bár ez is sablon szöveg, de legalább igaz. Odaérünk a pulthoz és bár sörre hívtam érzem, hogy nekem erősebb kell, kérek hát egy brandyt és várom, hogy ő is rendeljen, helyette viszont kérdezget, jelezve, hogy az elterelési kísérletem nem volt a legjobb.
- Csak. Be akarok rúgni - mondom és megvonom a vállam. Ha pedig neki is megfelel, akkor az italainkkal együtt egy csöndesebb, sötétebb sarok felé indulok. Talán néhány pohár után már tudok majd beszélni róla. Addig viszont szimplán csak inni akarok, tűrhető társaságban.

Tárgy: Re: David és Zin - Igyunk a nagy hírre! Vas. Dec. 14 2014, 17:40

Ha már ilyen hamar egymásra találtunk, akkor mehetnénk is inni. Igazából nem muszáj nekünk beszélgetnünk, ha csinos a pultos csaj, akkor én el vagyok vele is. Az, hogy egymás mellett ülünk, majd kiböki, hogy miért is engem hívott.
- Ez akár jó baráti kezdet is. Már ha nem borít ki a jelenlétem. - Rántom meg a vállaimat, mert azzal, hogy engem hívott, apró bók számomra. Bár nekem a sör vagy bármelyik másik alkohol ugyanúgy csúszik, mint mással. Nem érzem magam megtisztelve azért, mert épp Zin ül mellettem. Ha már ilyen jól megbeszéltük, hogy nem késett sokat, akkor már élvezhetem is az italomat. Lassan kortyolgatom, hogy elzsibbassza az arcomat és az egész szájüregemet. Imádom ezt az érzést, főleg mikor annyira érzéstelenít, hogy azt sem érzem, hogy lecsúszott és szétmarta a torkom.
- Az van, csak nem tudom mennyire elég. - Húzom el a számat és inkább a poharamat veszem a kezembe. Elaine egyszerűen megőrjít és már nem tudom, nem vagyok biztos abban, hogy jól döntöttem ezzel, hogy gyorsítottan teszem le a diplomát. Csak kikészítem magam velem.
- De valami oka van. Mondd el! Könnyebb lesz! - Fordítom felé a fejemet és komoly, határozott hangon szólok hozzá. Akarom tudni, hogy miért is vagyunk itt, mert nekem elég fura ez a helyzet. Azért a szemem néha-néha megakad egy-egy pincérnőn, akik fel-alá járkálnak, hogy felszolgáljanak.

Tárgy: Re: David és Zin - Igyunk a nagy hírre! Hétf. Jan. 19 2015, 18:30

- Értelmesebb vagy, mint a legtöbb ismerősöm együtt, úgyhogy egyetértek - felelem meglepően nyersen, de teljesen őszintén. Néha úgy érzem egy rakás idiótával vagyok körülvéve. David meg valahogy másnak tűnik, bár nem tartom jó döntésnek, hogy előre hozta a tanulmányait, az hogy engedték ezt neki, és hogy kibírja - legalábbis eddig - azt mutatja nem teljesen sügér. Na meg eddig egyszer sem éreztem azt a társaságában, hogy felvágnám az ereimet, amit Kilian mellett már megtettem volna. Főleg, ha nyilvános helyen akarok vele inni, mert mostanra Kilian, akit egyébként nem utálok, sőt!, teljesen kész lenne az ivásnak a gondolatától is.
S ha már mindezeket ilyen szépen megállapítottam, akkor meg is kérdezem rögtön, hogy megy neki ez a tanulósdi.
- Ha jól emlékszem nem sok választásod van... Ki kell tartson - elvégre a családi háttérre hivatkozott, és ha valamit hát ezt tökéletesen megértem. Előbb befejezeni az egyetemet, hogy rendben legyenek a dolgok otthon. Én emiatt kezdtem később, és emiatt vagyok most megint a padlón. Persze egy baba jó dolog. Egy babának örülünk. Örülök... hogyne örülnék? Ezért akarom leinni magam. Na jó, magamat sem tudom átverni, de próbálkozni szabad.
- Jó. Majd. Ahhoz még nem ittam eleget - felelem, immár nem titkolva, hogy valóban van okom az ivásra, s hogy lássa, mennyire komolyan gondolom az ivás dolgot fel is hajtom egyszerre a poharam tartalmát s rögtön rendelek is egy újabb kört. Talán még kettő- három és képes leszek kinyögni, ami a lelkemet nyomja. Addig pedig...
- Lányok? - érdeklődöm, mert ez olyan "semleges" téma, ami kapcsán majd felvezethetem az ivászat okát is... Legalábbis remélem, hogy ez a jó módszer.

Tárgy: Re: David és Zin - Igyunk a nagy hírre! Kedd Jan. 20 2015, 16:20

- Kössz... Eeezzz... Igazán kedves. - Nézek a poharamra, azért jó ezt hallani, főleg tőle, mert a kezdeti ismerkedéseink sosem voltak jók. Sőt, unalmas volt, mert inni egyedül is lehet, teljesen felesleges egymás társaságában ülni, úgy hogy nem is szólunk egymáshoz. Most viszont, mintha többet beszélne, mint valaha. Micsoda megtisztelés!
Elhúzom a számat és némán bólogatok. Azért úgy elég nehéz, hogy a szeretett nő, akiért ezt az egészet csinálom, csak úgy eltűnik és még csak a telefont sem veszi fel. Lelki depresszióban vagyok már réges-régen, de megpróbálom mindenkitől távol tartani magam, így a kíváncsiskodók nem kérdezősködnek és ez nekem segít a felejtésben.
- Remélem, ki fog. Még csak most jön a húzós része! - Sóhajtok egyet, hogy a fejemből a gondolatok elszálljanak. Talán azért is jó, hogy ennyire hajtanak, mert így nem tudok gondolkozni. Illetve nem jut időm azon álmélkodni, hogy vert át egy nő, akit tényleg valóban szeretek.
- Akkor ne fogd vissza magad, haver. - Mondom mosolyogva, mit sem számít, hogy most legszívesebben Elainehez bújnék, aki sehol sincs. De azzal, hogy Zin újabb kört rendel magának azt mutatja, hogy elakarja mondani. És ez nekem csak jó. Mert így látom, hogy valóban megbízik bennem, vagy legalábbis többnek tart, mint egy srácot, akivel ugyanarra az egyetemre jár. Én is követem a példáját és lehúzva az italomat, kérek egy másikat. Most különös, de hónapok óta nagyon is jól esik most az alkohol íze. Talán a szerelmi bánat miatt érzem így.
- Ahh... Tiszta hülye mind. Egyfolytában hisztiznek, meg is untam őket. És ezzel az előre hozással még időm sincs erre. - Azért a lekorholás mellett mást is mondok, mielőtt bármit is megsejtene. De részben igaz is, hiszen nem jut időm erre. Nem is tudom, hogy mit tett velem Elaine, hogy feladtam érte a szabadságom és voltam olyan hülye, hogy felgyorsítottam a tanulmányaimat.
- Te, hogy állsz a lányokkal? So Ra? - Azért az utolsó nevet kicsit bátortalanul ejtem ki, mert nem tudom, hogy mi is történt velük. Azt tudom, hogy egyszer csak eltűnt a lány is. Úgy tűnik ebben is hasonlítunk, körülöttünk mindenki eltűnik.

Tárgy: Re: David és Zin - Igyunk a nagy hírre! Pént. Feb. 06 2015, 07:08

Elhúzom a számat a szavaira. Igen, így utólag belegondolva, talán nem a legmegfelelőbben fejeztem ki magam, de nézze el nekem.
- Bocs, nem vagyok jó az ilyesmiben - mondom, nem igazán bocsánatkérően, de a szándék a fontos. Mármint nem mondtam rosszat, így bocsánatot sem kell kérnem legfeljebb a kifejezés mód miatt, ahhoz meg elég ez is. Inkább terelek és iszom, addig se kell a saját gondjaimmal foglalkozni. Neki pedig igyekszem valami biztatót mondani, de nem vagyok túl sikeres, legalábbis ő nem tűnik kellően magabiztosnak. Furcsa, de lehet csak a vizsgák miatt ideges. Aztán ha túl lesz rajtuk majd röhög egy jót - vagy nem.
A terelésem amúgy nem nagyon jön be szinte rögtön megkérdezi, én miért akartam inni, de egyelőre nem érzem, hogy el kéne mondanom, így kitérek a kérdéstől, újabb italt rendelek és őt faggatom a nőkről. Elvégre az én problémám is a nőkhöz - egészen pontosan egyhez - köthető. Hallgatom, bólogatok. Igen, valószínűleg az a legjobb, ha az embernek ideje sincs rájuk.
- Az jó... - felelem tömören és felhajtom ismét a poharam tartalmát. Be fogok rúgni, ha még egy pár ilyen erőset megiszom. De nem baj. Megrendelem a harmadikat is, abba viszont még nem iszom bele, már jön a kérdés, amire keserűen-bosszusan felnevetek.
- Februárban lelépett... Csak úgy... egy szó nélkül... vissza Koreába... - megvonom a vállam. Most már nem bánom, túl vagyok rajta. Iszom picit, aztán folytatom - Szerencséje, hogy olyan messzire ment... Megmondtam volna neki a véleményemet...
Sóhajtok egyet, egy darabig nézegetem a poharamat, aztán hirtelen ötlettől vezérelve, előveszem a telefonom és írok Davidnek még egy smst, a lakcímemmel, mert van egy sanda gyanúm, hogy én ma már nem megyek magamtól haza. Pedig annyit még nem írtam, de jobb előre látónak lenni.
- Ráérsz megnézni, a lakcímem. Rakj majd be egy taxiba - mondom, amikor elküldöm az üzit, bár biztos hülyének néz. Kikérek egy egész üveg whiskeyt, aztán felállok a poharammal és intek Davidnek. - Üljünk át valami nyugisabb helyre.
Kérem és megis indulok, egyelőre egyenesen, de már érzem a 3 pohárkát egész rendesen.
Beülök egy félre eső boxba, aztán töltök neki is, meg magamnak is. Iszom még egy picit, aztán megszólalok újra.
- Van azóta új barátnőm - mondom félszeg mosollyal, amit csak részben vált ki az elégedettség belőlem, nagyobb részben az alkohol "felszabadító" hatása. Itt azonban meg is akadok, és a poharamat kezdem nézegetni. Lötyögtetem benne a whiskeyt és várom, hátha David mond valamit. Bár foglalmam sincs mit is várok tőle erre válasznak.

Tárgy: Re: David és Zin - Igyunk a nagy hírre! Szomb. Feb. 14 2015, 20:06

Legyintek egyet, mert azért ez is valami Zintől. Még nem hallottam őt bocsánatot kérni és lehet, hogy ez melegnek hangzana, de jól esett tőle. Ahogy az is, hogy értelmesebb vagyok, mint a többiek. Igaz, hogy már lenyugodtam a csajozást illetően, vagy csak azért, mert nincs időm, de én is másnak látom magam.
- Wáo. - Csak ennyit tudok kinyögni a hirtelen jött meglepettségemtől. Igaz, hogy Elaine is ugyanezt csinálta, bár ő csak Európába jött, de ki tudja, hogy most kivel hancúrozik. Még mindig bánt és igen, féltékeny vagyok, hogy nem velem van, de azt hiszem, muszáj lesz kivernem a fejemből.
- Azt elhiszem. És, hogy tudtál túl lépni rajta? - Vonom fel kérdőn a szemöldökömet, miközben belekortyolok az italomba. Azt hiszem, hogyha mond valami ésszerűt, én is megfogadom a tanácsát. Muszáj lesz tovább lépnem és felejtenem. Nem is értem, hogy mit gondoltam, hogy majd egy sikeres műsorvezető, gyönyörű nő, majd engem fog választani. Engem, a diákját. A szerelem úgy látszik tényleg kihozza a férfiakból a legértelmetlenebb döntéseiket. De az is nagyon érdekel most már, hogy miért is iszunk ketten. Nem zavar, mert rám fér, de kíváncsi vagyok.
- Áh... Akkor valami komoly lehet. - Elő se veszem a telefonom, mert akkor tőle jött sms. Bár csak nem fogunk tajrészeg lenni, de amint meglátom, hogy egy üveg whiskeyvel akar félrevonulni... És engem vajon ki fog hazaküldeni? Bólintok egyet, majd felállok és követem. Jó hátra ülünk, így már érzem a bajt, bár nem tudom még mindig, hogy miről van szó.
- Na! Hát akkor erre iszunk barátom. Gratulálok! - Emelem a poharam és koccintok vele, majd le is húzom. Ha így folytatom bánatomban és a pia hatására el fogom neki árulni, hogy Elainebe vagyok szerelmes és miatta csináltam ezt az egész előre hozatalt.
- Mesélj! Ki a szerencsés? - Vigyorgok, már az alkohol engem is magába kerített. Azt hiszem jól esne még egy, de ezt biztos nem fogom lehúzni, mert akkor nagyon a fejembe szállna. Meg, így, hogy őt kérdezem, legalább nem nekem kell beszélnem, ami csak annyiban jó, hogy nem fogom elszólni magam. Töltök magamnak még egy kört és ha Zin is megitta, akkor neki is és várom a fejleményeket.

Tárgy: Re: David és Zin - Igyunk a nagy hírre! Kedd Feb. 17 2015, 09:36

Na igen. So Ra... érdekes. Nem is tudom mit gondoljak róla. De hát ez van. Nem igazán akarok róla beszélni. Nem azért, mert zavar a dolog, hanem mert csak felidegesítem magam, mert még mindig nem értem, miért is ment el. A kérdésére azért válaszolok.
- Vannak nagyon rendes lány barátaim - röhögök, ez már az alkohol hatása is, de momentán ez hangzik jól - mondjuk a kurvát kihagytam volna...
Fűzöm hozzá, csak úgy, miközben töltök magamnak megint. Igen. Jó kedvem van. Arról az éjszakáról meg még ennyit sem kellett volna mondanom. De már mindegy. Túl vagyok rajta. Tényleg. Most meg egy igazából idegen srácnak mesélek erről. Na nem baj. Mi lehet a legrosszabb? Elmondja valakinek? És? Leszarom. Momentán tényleg. Az sem biztos, hogy emlékszem majd rá, mit mondtam neki. De legalább nem vagyok egyedül. Ha egyedül lennék most, abba beleőrülnék ez egész biztos.
Bólogatok vagy fél percig, hogy ez bizony komoly. Nekem. Neki mondjuk biztos nem. De talán megért majd. Ő is fiatal, és nem olyannak látszik, mint aki a hírre vár, hogy apa lesz. Aztán lehet tévedek. Mellesleg, az sem biztos, hogy apa leszek. Höhö. Lehet Brooke lesz apa. Hát tényleg csodás. Innom is kell újra a gondolatra. Fogalmam sincs hányadiknál tartok. De David rendes és tölt még nekem. Tudtam ám, hogy vele kell inni jönnöm! Azért megint csak felröhögök, amikor inni akar az új baránőmre, de megfogom a kezét a másik kezemmel meg tiltó mozdulatot teszek, még a fejem is csóválom. Erre nem iszunk. De mostanra hatott a pia rendesen, azt hiszem.
- Ki? Höhö. Az exem... - Lehajtom a fejem, úgy nevetek egyet megint - Isabella Williams - mondom ki, és bár rohadtul nem tesz boldoggá, ami nem rég közölt velem, azért a nevét még így részegen is csak olyan szerelmesen tudom kimondani, hogy az őrület. Várok picit, szerintem tudja ki. Izziet mindenki ismeri. Sokan még túl közelről is. Na de, a hatás szünet megvolt, jöhet a lényeg.
- Terhes - nyögöm ki, és a mosoly leolvad az arcomról. Felhajtom újra a pohár tartalmát, és szinte rögtön töltök is magamnak. Na tessék kimondtam. Jobb nem lett. De legalább ki mondtam. Az is valami, nem?

Tárgy: Re: David és Zin - Igyunk a nagy hírre! Kedd Feb. 17 2015, 10:04

Mosolygok, mert nálam már hat a pia. Nem tudom, amúgy sem, hogy miért húzódtak ajkaim mosolyra. Mert a téma nem olyan, de remélem nem kérdezi meg.
- Mindig kéznél vannak, ha baj van. - Célzok arra, hogy ilyenkor jól jönnek, hogyha szexbe fojtaná a bánatát. Bár Zinből nem nézem ki, hogy csak úgy bárkivel is lefekszik.
- A kurvát So Ra-ra érted, ugye? - Azért pontosítok, mert nem egészen állt ez nekem össze, hogy milyen kurváról beszél. De végül is, nem esik nehezemre meghallgatni őt. Aztán félrevonulunk és iszunk. Az új barátnőre is innék, de megállít, így csak vállat vonok. Még sosem láttam így Zint, ennyire felszabadultnak látni. És az, hogy így nevet, muszáj nekem is nevetnem. Nem vele, inkább rajta. Izzie nevét hallva, kezdem érteni, hogy miért nevet. Szerintem. Az én teóriám szerint. De ezt nem osztom meg Zinnel.
- Oh... Hát sok boldogságot, vagy mit szokás ilyenkor mondani. - Kicsit felállok, csak azért, hogy átérjek az asztalon hozzá és vállon veregessem mosolyogva. Azért nehéz lehet így elköteleznie magát. Bár én beszélek, mikor ott van Elaine, vagy már nincs, fene se tudja. Iszok, mert ezekre a gondolatokra muszáj. Bár ne tettem volna. A hír, amit közöl velem nemes egyszerűséggel arra késztet, hogy kiköpjem az italom. Persze nem Zinre, mert nem közvetlen szembe ülök vele. Gusztustalan vagy sem, de az asztal olyan lett, ahogy a szemben lévő szék támlája is. Még jó, hogy meg nem fulladok. Nagyokat pislogok rá, mert szinte úgy közölte, mintha az lenne a téma, hogy a mekiben milyen szendvicset szeret.
- MI?!?! - Elkerekednek a szemeim és mintha a hangom magasabb lett volna, mert azért ez nem mindennapi hír, vagy legalábbis nem számomra. Na ezért használok én óvszert a betegségek elkerülése végett, ha egy alkalmi partnerem van. Bár az látszik rajta, hogy szerelmes, de az is, hogy ennek a hírnek annyira nem örülök. Még így ittasan is meg tudom ezt állapítani.
- D-d-de tőled?!?! - Alig bírom kinyögni a kérdésem, amire kíváncsi vagyok. Azért nem semmi ez a csaj. Áldom az eget, hogy annak idején lerázott és nem kerültünk közelebbi viszonyba. Bár nekem is megvan a magam keresztje Elainenel, bár ha ő bejelentené, hogy terhes... Hát nem is tudom, mit csinálnék. Azért erre muszáj inni, így lehúzom én is a poharam tartalmát, még egyet töltve ugyanúgy cselekszem. Ez most váratlanul ért.

Tárgy: Re: David és Zin - Igyunk a nagy hírre! Kedd Feb. 17 2015, 11:22

Bólogatok. Igen, a barátok ilyenek. Ott vannak ha baj van. Milyen jó is! Kivéve, ha rájössz, hogy több a csaj, egyszerű barátnál. Mert lássuk be, hiába vagyunk újra együtt Izzivel a helyzet jelenleg nem a legjobb. Davidmeg kicsit félreért, így megrázom a fejem.
- Neeem... Ő... Ő... hát ő nem is tudom mi. A kurvát fizették nekem... de... ah - legyintek. Remélem így már érti. A kedves barátnőm vett nekem egy ribancot. Nem óhajtok bele menni, mert nekem annyira nem jött be a dolog. Amíg táncolt egész jó volt, de aztán. Aztán nem sokra emlékszem.
Iszom. Sokat. De nem számít, mert jól esik. Jól esik olyan állapotba kerülni, amikor már semmi sem számít és nem tűnnek a dolgok annyira bonyolultnak én pedig igen csak közelítek ehhez a helyzethez.
- Köszi - nevetek fel megint, kissé talán keserűen, mert azért mégsem lehet olyan boldog a kapcsolatunk, mint szeretném. S ahogy idejutok a gondolatmenetben, már azt is ki tudom mondani, ami miatt inni jöttünk. A reakció egészen olyan, mint vártam. Felemelem a poharam, aztán Davidre mutatok, bólogatok, hogy bezony ám.
- Igyál inkább! - rá is ráfér, amennyire sokkolta a hír és persze én is ezt teszem. Egyébként is jobb mint ha köpköd - Drága ahhoz, hogy így pazarolj!
Mondom még de egyáltalán nem mérgesen, emiatt most nem tudok aggódni. Csak szétnézek van-e valami amivel fel tudnánk törölni, viszont ezt az ötletet is elvetem hamar, főleg, hogy felteszi a lényegretörő kérdést. Közelebb intem magamhoz, de ha nem jön, akkor én állok fel, és teszem a vállára a kezem. Miért? Valószínűleg mert nekem kéne egy kéz a vállamra, ami együttérzésről biztosít.
- No látod, ez! Ez a kérdés! Mert még ő sem tudja - mondom közel hajolva, aztán megveregetem a vállát és visszahuppanok a székemre, hogy aztán még jobban röhögni kezdjek. Majd a fejem az asztalapra hajtom.
- Szerintee! Szerinte!!! Az enyém. Mi a szart csináljak, azzal, hogy szerinte??? - fakadok ki és az asztalra csapok, amire a poharamból kilötyög egy kis itóka. Felemelm a fejem, szomorúan ránézek a pohárra, aztán felemelem és felhajtom.
- Szerintem meg, legközelebb kérdezzen meg akarok-e gyereket... - motyogom aztán visszahajtom a fejem az asztalra. Eddig tartott a jó kedvem. Töltök még egyet.

Tárgy: Re: David és Zin - Igyunk a nagy hírre! Kedd Feb. 17 2015, 11:42

Bólogatok, hogy most már értem, bár én nem mentem volna kurvához. Ez is ironikus, hiszen részben Elaine sem veti meg, hogy mindennap mással bújjon ágyba. Igaz, ő az élvezetért csinálja, nem a pénzért. De most ez sem tud megnyugtatni. Mélyen hallgatok erről még, de ha többet iszok, lehet ki fog csúszni. Hiába figyelem Zin reakcióját, valahogy úgy érzem nem akar Izzievel lenni, hiába szerelmes. De az mindent kiüt nálam, hogy terhes a lány.
- Bocs. - Megtörlöm a számat, nem akartam, azért nekem sem ment el az eszem, hogy csak így pazaroljak. Drága és finom, nem az asztalon a helye, de legközelebb várja meg míg lenyelem.
- Ez, hogy történt meg? Minden csaj szed olyan kis izét... Bigyót. - Hüvelyk és mutatóujjammal mutatom a pirula nagyságát, mert mindegyik szed fogamzásgátlót, csak épp nem jut eszembe, hogy mi is az. De Zin csak érti, mire gondolok.
- Jól eldöntötte egyedül, hogy lesz gyerek. - Elhúzom a számat, bár nagyon örülök neki, hogy nem én vagyok ebben a helyzetben. Azért lehet, hogy lemondtam volna a gyerekről, bár ez én vagyok. Én semmit sem veszek komolyan, csak élni akarom az életem napról napra. Elég kétségbeesett lett a hangja, fogalmam sincs, hogy mit csináljak.
- Apasági teszt? Mit csinálsz, ha nem a tiéd? - Érdekes téma, bár még mindig nem tudom őket elképzelni, hogy babáznak. Izziet még talán, na de Zint? Egyáltalán tudja, hogy néz ki egy kisbaba? Vagy, hogy melyik a feje? Abszurd az egész és most már tényleg egyre jobban örülök annak, hogy nem feküdtem le Izzievel. Megrezzenek, ahogy az asztalra csap, de meg tudom érteni. Illetve inkább empátiát tudok mutatni, mert nekem még egy csaj sem jött oda, hogy ilyet bejelentsen. Nem is akarom átélni.
- És nem akarsz? - Az már mindegy lenne, ha múlt időben kérdezném, elvégre már összejött. Bár látom rajta, hogy nem akarja, de tőle akarom hallani. Elvégre ilyenkor már rossz a megítélő képességem. Iszok még, majd az alkarjára teszem a kezem, mert azt érem el.
- Hát barátom neked sem könnyű a csajokkal! - Kicsit megszorítom az alkarját, hogy együtt érzést nyilvánítsak így. Ami engem illet... Valahogy nekem sem jön össze sosem, amit én akarok.

Tárgy: Re: David és Zin - Igyunk a nagy hírre! Kedd Feb. 17 2015, 15:52

Leintem párszor, mert igazából nem számít annyira, ne vegye olyan komolyan. Én is kiköptem volna, amit iszom, ha akkor ittam volna. Gondolom. Ez a hír ez olyan sokkoló. Fura, ha örülök, hogy őt is sokkolta? Ettől valahogy nem érzem magam olyan egyedül. Mármint, én értem, hogy Izzie örül, de miért gondolja, hogy én örülni fogok? Na mindegy. Szóval olyan izé.
- Olyan izét! Ugye?! - mutatok rá én is a kezére, hogy bizony az olyan pici és bólogatok. - Nos az az izé, csődöt mondott! Érted? Azt mondja nekem, hogy előfordul, hogy nem használ!!! E-lő-for-dul - szótagolom, hogy David is megértse. Mondjuk, ő tuti értette elsőre is. Csak nekem kell megismételnem, mert kezdek részeg lenni. Összeszorítom a szemeimet, aztán megszólalok újra. - És akkor ennyivel el van intézve! Mert nem használt! Nekem meg mikor szól?? Mikor már túl van 6 héten! Érted te ezt?
Kérdezem, bár a kérdés költői, de most olyan jól esik erről beszélni. Aztán persze eszembe jut, hogy ez amúgy rohadtul titok. Szóval közelebb intem.
- Figyi David, ez a dolog... - rámutatok, majd magamra és ezt ismételgetem elég lassan - ez köztünk marad. Érted?
Aztán bólogatok, mert hát tényleg egyedül döntötte el, de mondjuk ezt valahol értem, mégis csak benne van, én sem biztos, hogy akarnám, hogy belém nyúljanak és kikaparjanak belőlem valamit. Egyáltalán nem hangzik jónak. Mondjuk az sem, ha 9 hónapgi nő bennem, aztán ki kell nyomni, de ez a veszély engem speciel sosem fenyegetett. Mindegy. Nem ez a lényeg. Rázom a fejem a tesztre.
- Méhen belül egy vagyok, én csóró vagyok - megvonom a vállam. - Na meg, tudod, ha megszületik már nem fog kelleni... - erre keserűen felröhögök. Milyen jó, hogy "jellegzetes" külsővel rendelkezem, amit egész biztos tovább örökítek. Nem nyugtat meg. Rohadtul nem. De ugye nincs beleszólásom. Inkább iszom!
- Szerinted? Élni akarok, nem egy síró koloncot a nyakamba... Terveztem, úgy 10 év múlvára, hogy estleg... De nem most! - Legörbül a szám. Olyan borzasztó ez az egész - Miért velem történik ez? Komolyan az eszem megáll, hogy mindig engem szivat a sors, minden szarral!
Fakadok ki aztán visszahajtom a fejem az asztalra. Azt, hogy megszorítja a karom nem is nagyon érzékelem a szavaira is csak annyit tudok kinyögni még, hogy "ah", egyetértésem jeléül, aztán töltenék még, csakhogy már nincs mit.
- Naaa! Ez miért fogyott el? - nézek rá a szőke srácra, mintha bizony ő itta volna meg - Hozz még egyet!
Utasítom, aztán visszahajtom a fejem az asztalra. Elegem van nagyon.

Tárgy: Re: David és Zin - Igyunk a nagy hírre! Kedd Feb. 24 2015, 21:35

Gyorsan túl lépek azon, hogy kiköptem az italt. De ilyen hír miatt, máshogy nem tehettem. Viszont kérdezősködök tovább, és bármennyire is kiakarom mondani, nem jut eszembe, pedig a nyelvemen van. Mondhatni szerencse, hogy ilyen állapotban Zinnel fél szavakból is megértjük egymást. Elkerekednek a szemeim, amikor szótagolva is elmondja az utolsó szót.
- Előfordul, hogy nem használ? Ez komoly?! - Még mindig meg vagyok hökkenve. Mi az, hogy nem használ? Miért nem szól akkor és hasonló kérdések keringenek a fejemben, de egyet sem mondok még ki hangosan. Talán kínos a téma, bár ennyi alkoholtól, olyan mintha egy természetes dologról beszélnénk, mint a pamut zokni vásárlása.
- El akartad vetetni vele? - Döntöm oldalra a fejem, bár hamar megbánom, mert nagyon is rossz szögben áll. Iszok egy kortyot, de nem segít, talán nekem most kéne ezt abbahagynom. Nem tudom, hogy igazából most ünnepelni akar erre a jó hírre vagy inkább dühös, hogy ilyen korán apa lesz.
- Persze! Ez a mi közös titkunk. - Bólogatok, de nem sokáig, mert eszem ágában sem lett volna ezt tovább adni. Az sem biztos, hogy emlékezni fogok erre. A következőket nem igazán értem, hogy mit is akar mondani, de jobb is így.
- Elhagyod, ha megszüli? - A kikövetkeztetésre erre jutottam. Majd kijavít, ha nem így van, bár nekem ez nagyon így tűnik. Nem az én dolgom, szóval ha elhagyja, ha vele marad, jól meg kell gondolnia. Egy gyerek nagy felelősség.
- Meg tudlak érteni. Én sem akarnék most gyereket! Az ember fiatal, élnie kell! - Értek vele egyet, de lehet, hogy csak azért, mert az én nememhez tartozik és könnyebben adok neki igazat. De most nem, most valóban így gondolom. Az ember szüljön később, most meg bulizzon. Később már nem tud szórakozni.
- Jól beletenyereltél, haver! Még jó, hogy nekem nincs ilyenem! Csak egy szerelmi bánatom, de azon túl teszem magam. - Legyintek egyet, mert csak kicsúszott, hogy mi bántja az én lelkem. Elaine... Csak tudnám, hogy mivel fogott meg ennyire. Nagyon ért a férfiakhoz azzal tisztában vagyok, de hogy engem, hogy tudott megbolondítani, az rejtély.
- Dehogy hozok! - Mondok neki ellent, majd kicsúszok a szélére, és amint erre felé figyel egy pohár összeszedő, intek neki. Amikor odaér hozzánk, odaadom az üres üveget, hogy még egyet kérünk ebből és szépen elsétál.

Tárgy: Re: David és Zin - Igyunk a nagy hírre! Pént. Feb. 27 2015, 17:21

Megvonom a vállam. Gondolja, hogy szakértő vagyok? Hát baromira nem. Bár utána néztem és valóban írták, hogy semmi sem nyújt 100%-os védelmet... De akkor is. Így végül csak bólintok. Aztán hozzáfűzöm.
- Szóval akármi van, használj gumit, szedjél te is bogyót ő meg legalább hármat! - adom ki a jó tanácsot, aminek semmi értelme. De szerencsére hat az alkohol, így már nem igazán tudok gondolkozni, az értelmes megszlalások pedig egyre távolabb állnak tőlem.
A kérdésére megrázom a fejem. Nem, nem akartam elvetetni. Igazából nem tudom mit akartam. Vagyis azt szeretném ha a kecske is jól lakna meg a káposzta is megmaradna... Vagy inkább káposzta nélkül lakna jól... De hát ezt nem lehet. Rázom a fejem egyre jobban.
- De akkor is! 6 hét!!! - nem tudom változott volna-e bármi is ha 2-3 hét után tudom. Valószínűleg nem. Ettől még zavar. Ahogy az is, hogy azt sem tudom enyém-e vagy sem. De David megértő és meg is ígéri, hogy ez köztünk marad. Viszont megint olyat kérdez, hogy a fejemet kezdem rázni. Ettől viszont a világ is forogni kezd, így le kell támasztanom a fejem az asztalra.
- Nehhheeem! - eszemben sincs elhagyni Isabellát. Bár azt sem tudom így mi lesz... - De ha nem az enyém... - kezdem bizonytalanul - mi van, ha visszamegy az apjához?
Teszem fel a hülye kérdést, mert ez is egy lehetőség ugye. Mármint nem Isabella megy az apjához, hanem a gyerek apjához. Megy. Mert hát... jah. A gyereknek apa kell. Vagy mi.
Nem tudom, mit gondoljak erről.
- Ugye? - kérdezek vissza fájdalmasan, és közben felhajtom az innivalómat is, majd visszafekszem az asztalra. - Az élet kegyetlen! - fűzöm még hozzá, és lebiggyesztem a számat. Mert akárhogy is, egyelőre nem repesem a boldogságtól Szerintem a helyemben senki sem tenné. Aki meg mégis... Az fura. Bólogatok nagyban, igen rossz nekem, aztán mond valamit, amire felhúzom a szemöldököm.
- Na! Na! - mondom miközben nagy nehezen felülök és igyekszem komolyan ránézni. Mellékes, hogy nem is igazán látom... - Mi történt?
Kérdezem meg nagyon halkan, mert érzem ám a dolog súlyát, meg hogy ez sem tartozik nagy közönségre. Aztán nem biztos, hogy elmondja, de ha ő is rosszul van jobban tenné. Ahogy azt is, hogy hoz még inni.
- Miért nem? - nézek rá megrökönyödve, mert hát... lássuk be, ő még talán képes lenne rá. Én már kevésbé. Igaz, nem vagyok olyan állapotban, hogy ez fel tudjam mérni, így inkább csak legyintek neki, és megkísérlek felállni. Elsőre nem sikerül, másodjára is csak nagyban kapaszkodva. Asztaltól asztalig bukdácsolok, nagy nehezen mászom el a pultig és rendelek még egy üveggel. A csapos mond valamit, hogy nem kéne, én meg azt ígérem, hogy duplán fizetek, mire hajlandó még az asztalhoz is kihozni az itókát. Helyes.
Visszabukdácsolok és diadallal pillantok Davidre:
- Jön a pia! - aztán röhögni kezdek, mert ez valamiért, rettentően vicces. Nem úgy a helyzetem. A helyzetünk. Bármi is legyen az övé.

Együtt tudok érezni Zinnel, még csak az kéne, hogy Elaine bejelentené, hogy terhes. Na akkor kiakanék, bár elsőnek meggyanúsítanám, hogy nem az enyém, hiszen fél évig itthon sem volt. Nehéz dolog ez.
- Én használok gumit, a csaj meg szed gyógyszert. - Rántom meg a vállaimat, és lehet, hogy ez miatt lenéz, de így legalább minden betegségtől megkímélem magam, na meg a hasonló problémáktól. Elvégre mindenki tudja rólam, hogy milyen életet élek, fenének sem kell egy betegség.
- Miért, mit csináltál volna, ha előbb tudod meg? Rábeszéled az abortuszra? - Ráncolom össze a homlokomat, és úgy pillantok a szemeibe, már amennyire tudok, mert az ital nekem is a fejembe szállt. Lehet, hogy rossz vége lesz, ha tovább iszunk, de talán mire hazaérek valamennyivel jobb lesz.
- Zin, te paranoiás vagy! Izzie szeret téged? Nem hiszem, hogy a gyerek miatt visszamenne a sráchoz, mert az egyiküknek sem lesz jó. - Pár apró részletet kihagyott, bár nem ismerem Izziet, nekünk csak egy éjszakánk lett volna, de elutasított és ahogy hallom Zint, hálát is adok az égnek, hogy akkor nem történt köztünk semmi.
- Ha meg igen, akkor nem kell korán apának lenned. - Még ezt gyorsan odabiggyesztem az előző mondatomhoz, mert szerintem neki a fő baja a gyerek. Bár kezdem az egész történetet nem érteni. Bólintok egyet, hogy az élet valóban kegyetlen, bár én sem vagyok jobb passzban, de legalább ilyen problémám nincs, mint neki.
- Hát... Ha már őszinték vagyunk és köztünk marad... - Sóhajtok egyet és elhúzom a számat. Remélem ez tényleg köztünk fog maradni. Körbenézek és közelebb hajolok hozzá.
- Belezúgtam Elainebe... És ő is szeret, legalábbis ezt mondja. De elhagyott azért, mert neki egyszerűbb volt elmenni, mint az akadályokkal szembenézni... A nők mind ostobák! - Csak az első mondatot suttogom annyira, hogy Zin hallja, de más ne. A többiről pedig senki sem tudja feltételezni, hogy róla van szó, ezért hátradőlök. Dühös leszek a végére, így fel kell hajtanom a poharamban lévő italt. Kicsit megkönnyebbültem, hogy ezt elmondhattam neki, bár mindenki tudja Elaine hírét is, szerintem nem lesz neki meglepő és egyértelmű lesz, hogy párszor lefeküdtem már vele.
- Majd ide hozzák! - Rántom meg a vállaimat, hiszen kértem még egy üveggel, fene se akar odáig elsétálni.
- Zin! - Szólok rá, hogy maradjon, de valahogy túl vicces az, ahogy elvánszorog a pulthoz. Megforgatom a szemeimet, hogy tényleg ennyire nem tudott várni. Mindegy is. Ha már újból szemközt ül velem, ránézek.
- Nem panaszkodásképp. De jó, hogy leisszuk most magunkat. És mi lesz holnap? A problémák sajnos megmaradnak attól még. - Tanácstalan vagyok, talán tud valami megoldást, bár nem ihatunk itt mindennap. Az valahogy nem rám vallana és szerintem Zinre se.

- Helyes, helyes! - bólogatok, jól teszi. Nekem is kellett volna, de ha nem szeretem azt a vackot... Na mindegy. Iszogatok és újra meg újra kiakadok.
- Nem - vágom rá gondolkodás nélkül. Az abortusz az nekem fura. Nem tudnék utána tiszta lelkiismerettel élni, szóval ki vagy csukva - Nem tudom... csak... csak... 6 hét!
S persze nem ez a legrosszabb, hanem a Brooke dolog. Tudom, hogy nem kéne rajta aggódnom. De aggódom miatta. Egyszerűen ezen kattog az agyam folyamatosan.
- Egyszer már elhagyott, David... És tök sokáig együtt voltak ezzel a másikkal... - magyarázom, félig a srácnak, félig a poharamnak. Nem tudom elmagyarázni, hogy miért aggódom ezen. Talán mert So Ra is úgy lépett le, hogy nem szólt. Valahogy úgy érzem, az én életemből így tűnik el mindenki. A családom, a barátaim, a nők... Árt a pia, azért lesznek ilyen depresszív gondolatim, de nem vagyok olyan állapotban, hogy erre rájöjjek, így ez egy ördögi kör, amibe egyre jobban belehajszolom magam.
- Pff... - még ha van is valami a szavaiban, nem akarom még egyszer elveszíteni ezt a nőt. Nem bírnám ki. Inkább terelem a témát, rá. Hátha könnyebb lesz az élet, ha nem kell a saját problémáimmal foglalkozni.
Bólogatok neki bőszen, hogy köztünk marad minden. Én rám aztán számíthat. Főleg mert nagy valószínűséggel semmire sem fogok emlékezni a mai estéből. De ezzel sem vagyok szerencsére tisztában jelenleg...
- Elaine... - lassan ismétlem a nevet utána, hümmögök egyet, ahogy felidézem az emlékeimet vele kapcsolatban, aztán megrázom a fejem - Elaine, minden, csak nem ostoba haver... Tény, hogy néha, nem értem a nőket... De mind közül még őt értettem eddig a legjobban...
Talán mert csak arról szólt a kapcsolatunk, hogy lefeküdtünk. Reggelit csináltam, összepakoltam és legtöbbször leléptem, mire felébredt. Mindegy is. Kinyújtom a kezem, hogy hátba veregessem Davidet, de csak az alkarját érem el, így azt csapkodom meg, együttérzésem jeléül, mert azért szerelmesnek lenni, mindenhogy macerás.
Ezt követően fedezem fel, hogy elfogyott a pia, s mivel David nem hozza ide, kénytelen vagyok magam elmenni érte. Nem hallom meg, hogy állítólag majd hozzák, és különben is, így nem kell várnom senkire sem.
A megszerzett piával, diadalittasan ülök vissza Davidhez. Töltök neki is meg magamnak is, aztán fel is hajtom, mint aki nagyon szomjas. A szavai nem igazán jutnak el hozzám, csak megrázom a fejem és újra töltök magamnak. Aztán iszom is. Körülbelül ennyi kell, hogy elérjek arra a pontra, amikor sötét lesz a világ, és minden mindegy. Most örülök, hogy megadtam Davidnek a címet, remélhetőleg benne még van annyi, hogy hívjon egy taxit, ami elvisz, és bele is pakol. Én már csak az asztalra borulok, és nem gondolkodom az életem problémáin.

//köszöntem, asszem ideje befejezni XD//

karakterinformáció

» "Igyunk, hogy felejtsünk!"- Dé, Lio és Aurora
» Nick & Will -- A nagy hír
» a nagy találkozás ~ Zin && Izzie && Na Na
» Nagy család Nana-Lui-Adam
» Elee & Seby - nagy lesz a számla

David és Zin - Igyunk a nagy hírre!

David és Zin - Igyunk a nagy hírre!

Similar topics

Similar topics