A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby

-Engem? Miért, kaotikusnak tűnök? - Nevetek, és még én hittem magam rendmániásnak, no lám, lehet tévedtem?
-Nem. Idegenekre nem bízom, a dadusok nem jók semmire, nem is szeretik a gyerekeket, mert nem a sajátjuk... Nem, majd én otthon maradok, én tudok otthonról is dolgozni, szeretem a gyerekeket, az apjuknak mellettük a helye. Amelia gyógyító, ha elég erős lesz és vissza akar menni dolgozni, visszamehet, ha otthon akar maradni, otthon marad. Majd ő eldönti. - Magyarázom, számomra ez egyértelmű, a saját a fiam vagy lányom nem egy dadára lesz bízva, ott leszünk neki. Legalábbis én biztosan. Addig míg elég nagy nem lesz, hogy mondjuk Henryre vagy Reevenre vagy akár Joshra bízzam.

-Nem mutatod elég jeléééét, azért van, szeretgess többször, hogy érezzem! - Nevetek, húzom az agyát.
-Ha harapsz igen! -nevetek, de közel hajolok, lássa merész vagyok, csak ne harapjon!- Áh, ha szopogatnál és csókolgatnál akkor odaadnám magam teljesen, de a harapdálással nem vagyok kibékülve, légy drasztikus valaki mással, ez szakító ok! - Húzom ki magam és keresztbe fonom a karjaim magam előtt, utánozva az ő állszegését is. Azért félszemmel lesem mit reagál persze.
-Ha itt lesz az ideje? Lesz ennek eljövő ideje? - Vigyorodom el, bár meglepődtem, de a vigyor erősebb. Ahaaam, szóval kikutathatom még? Hmmmm....
De nevetve ölelkezünk, jól esik hozzábújni, nem is mozdulok addig, míg játszani nem akar és hozza ide a kelléket hozzá.

-Oké! Oké! Nyugi van, de tudod bármikor játszatunk még... tudod... - Vigyorgok, de szentimentális, nem is hittem volna. Én tárgyakhoz nem szoktam ragaszkodni, kevés ilyen dolog van (pl a kocsim) de hogy egy laphoz így kötődjön... vicces srác ez a Josh.
-Igen, nagyon is, igyekszem nem visszaélni vele de oooolyan nehééééz! - Röhögök, amúgy nem használnám ki őt. Max egy ici-picit, de csak mert jól esik, ha érzem a törődését.
Míg fogja a macskát én pöckölök újra, de csak a végére érzek rá az ízére. Sokra nem megyek vele, a mínuszok, a mínuszok.
-Ahm, jó, szóval macsek. - Megfogom én, amúgy sem nagy cica, érzem is hogy szökne, de esélye sincs. Ketten figyeljük mit alkot a gazdi.
-Há jó. - Mondom, de mivel a karmait is a combomba ereszti, ami fáj, hát megfogom a grabancánál és megemelem. Tudom hol kell, szóval nem fáj neki, ellenben elhúzza a mancsocskáit és kushad, vár. Így várjuk meg Josht.
-Na mit találtál neki? Nincs gombolyagod? Azt imádják! A wcpapír gurigát csak azért nem javaslom mert azt feltakarítani egy rémálom. - Vigyorgok, elengedem a macskát, aki puhán ér földet és lesi a gazdi minden mozdulatát. Ha szerencsénk van Josh lefoglalja így, hát felmarkolom újra a skatulyát és megvárom hogy visszatelepedjen. Közben ránézek a papírra, megcsóválom a fejem.
-Amúgy... nem az a lényeg, hogy egyszerre harmincat csinálj, szóval ezeket össze kell adni. Tudod ugye? Ergo nekem hat, neked 33 pontod van, tehááát, mivel nem 35-ig játszunk nyertél... Feltűnt? De tudod mit? ha most összeszedek 24 pontot, döntetlen! Elvégre te kezdtél, így fer! - Vigyorgok, nevetek, majd pöckölök, mert miért ne?
(5,4,3) Először megint leesik, hát nem szerencsés kezdet, 21 pont kell! De csak 10-et szerzek, így megy ez... csettintek egyet, hogy így jártam, de attól még vigyorgok. Alkudozom tovább.
-Na jó, ezt te nyerted meg. De az elsőnél csúnyán helyben hagytalak, szóóóóval, egy döntetlen? Mindketten nyertünk. Jó így? Szóval tartod a téted, arra vagy kíváncsi még mindig mi tetszik nekem legjobban az ágyban? - Azt hiszem ezt kérdezte, bár lehet nem ezekkel a szavakkal. Töltök magunknak valami töményebbet is ha van, ideje váltani, a sört szerintem már megittuk, ha nem, felhajtjuk.

- Azt mondtad: élj túl. Úgy értelmeztem, téged, és nem láttam az összefüggést- csóválom a fejem. Most már látom, hogy nem magáról, hanem a káoszról beszélt, de ahhoz el kellett jutni idáig- Dehogy vagy kaotikus!
- Ez szuper terv, én is hasonlót tervezek!- mármint otthon maradni a gyerkőcökkel, már ha lesz olyan kegyes az Isten, és megáld velük (meg az asszonykával)- Majd megyünk együtt játszóterezni, abban úgyis profik vagyunk- vigyorgok. Nem csak Suzyval lehet hülyülni a játszótéren. Meg sem kérdezem, biztos-e benne, hogy Amelia lesz a gyerekei anyja. Ezt mondta, készpénznek veszem.

- Nem-eeee? - mondom elnyújtva, és átölelem a vállát, nekidöntve a fejem az övének. Ha csak hülyült is, az ilyesmit sosem utasítja el.
-Akkor inkább bevarrom a pofám. Te olyan... harapnivaló vagy!- húzom én is az agyát, távol álljon tőlem minden erőszak. Amikor megharaptam, az... nem szándékos volt. Máris adok neki egy csattanós puszit, a fene bánja, bár nehéz elfelejteni, hogyan tud csókolni.
- Soha ne mondd, hogy soha, ismerős?- vonok vállat. Oldódik a feszes testtartása, ölelésbe lendül a karja, nem térek ki előle. A mosoly az arcán sokat mondó, de ennyire azért engem nem lelkesít az ötlet. A terveimben egy nőnek van főszerepe. Az ölelésből is kibújok lassan, hogy előkészítsem a terepet a játékhoz.

- Nem vagyok ideges...- szerelem le nevetve. Én szeretem ezeket az apróságokat. Talán mert kevés részem volt hasonlóban, s mert ez is egy apróság, amiről kedves emlék juthat eszembe.
- Ebből is leszűrheted, nem a versengés fontos, csak a játék...- röhögök, tiszta hülye vagyok.
Nora egyre kevésbé bír magával, elragadja őt is a pörgő skatulya varázsa, legszívesebben levadászná, ha engednénk neki. Hozok neki egy ping-ponglabdát (és magunknak JD-t), és pattogtatni kezdem neki. Mindjárt fel is kapja rá a fejét, feszülten figyeli. Újra elejtem a labdát, és hagyom, hogy Nora rávesse magát. Eszelős játék kezdődik a szobában, ahogy kergeti a labdát, de lagalább már nem velünk foglalkozik.
Visszaülök Sebastian mellé, aki épp a papírt nézi.
- Épp ez az, nekem három köröm volt, neked csak kettő, még semmiképp se nyertem. Mi van, ha megint 30-at csinálsz? - mutatok a számokra. Aztán pöcköl, közben fél szemmel Norát lesem, de jól elvan a labdával. Egyenlőre még érdekes neki.
Sebastian aztán mosolyogva veszi tudomásul, hogy nem sikerült beérnie. De nem lenne ő, ha nem alkudozna most is. Fogalmam sincs, mit is akar. Nyerni, odázni a kérdést vagy éppen beszélni róla? Talán utóbbi, mert a Jack Danielsből is tölt rendesen. Mindkettőnknek.
- Aha, valami ilyesmi... Úgy értem, mit szeretsz legjobban csinálni ...- inkább arra lennék kíváncsi, milyen módon aktív. Nagyapám sosem beszélt velem a szexről, Eleevel pedig csak sodortak az események, ösztönösen történt minden.

+16

-Neeeem, úgy általánosságban éld túl a káoszt! Engem talán nem túlélned kell! - Nevetek, vicces, hogy így értette.
-Igen? Nocsak. - Mosolygok rá, otthonmaradós apukák leszünk. -Áh, simán, legálisan lehet hülyülni, szerintem ha ketten megyünk a többi anyuka csak lesni fog, hogy minket ki hozott ide! - Nevetek, szegény gyerekeink, lehet kínos lesz nekik, de talán bulinak fogják tartani.

-Neeeeeeem! - Hülyülök persze csak, de attól még önző vagyok és visszaélek ezen szavak erejével, ölelgessen!
-Nyááááh.. - Harapnivaló mi? De kapok egy hangos puszit, nevetek, bújok az arcához, ráharapok az ajkára finoman, morogva, majd elengedem, röhögök. -Akkor visszaharapok vigyázz! - Nevetek, átölelem, úristen, de hiányzott ez... de hogy miért nem tudom, de most nagyon jól érzem magam.
-Áh, értem, értem! - Nevetek, inkább ölelem, adok a homlokára egy csókot és simogatom a hátát, de elengedem mikor menne. Úgy is vele alszom, majd akkor kiölelgetem magam.

-Még szerencse, érted kitör belőled a Hulk, csak mert kidobnék egy lapot, durvaság lenne! - Röhögök, mert abszurd és vicces elgondolni. Josh nekem olyan nyugodt típus.
-Áááááh, ahaaaa, de valld be kicsit a versengés is! - Bennem van versenyszellem, de szerencsére nem erős mértékben, nem esem kétségbe ha vesztek.
Mikor elengedem a macsekot az őrült táncba kezd a ping-pong labdával, eltakarom a szám míg röhögök, hogy ez haláli! Nem hiába imádom a macskákat.
-Rettegsz mi? - Igazából csak úgy nyerhetnék, de esély sincs rá, főleg mikor leesik (és nem 21-et hanem 27-et kéne szerezni, de semmi baj userke, számolni tudni kell xDDD) szóval esélytelen hogy nyerjek, de megpróbálom. Persze nem jön be, de nem csüggedek. Alkudozom.
Még megfontolja ér-e a döntetlen, addig is módosítja, vagy inkább pontosítja mire kíváncsi. Lehúzom a piát, élvezem, hogy marja a torkom, töltök megint, neki is ha megitta.
-Khm. Legjobban csinálni? Hááát... - Simogatom az állam alatt a nyakam, jó kérdés. -Mikor mit. De általánosságban szeretem végigcsókolni a másikat, feltérképezni, akár tucatszorra is, megcsókolni ott, ahol a leginkább izgató... Játékosan elnyújtva. - Vigyorgok, hát előtte sem titok, hogy szeretem az oralitást. -Szeretem a misszionárius pózt, felül lenni, szeretek domináns lenni. De pont ezért hoz izgalomba, ha alul vagyok, ha lefognak, ha meglovagolnak. Persze akkor sem vagyok passzív, felveszem a ritmust, csak a látvány, ah, az duplán jó. De a 69-et is imádom. Ez érdekelt? Vagy nem ez... a mit szeretek legjobban csinálni elég tág Joshom! - Vigyorgok, iszok még egy kört, ez már kevésbé mar, nézek rá, pontosan mi érdekli, mert úgy érzem, ő még mindig szemérmes tud lenni, ha a szexről van szó.

Tárgy: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby Kedd Nov. 03 2015, 11:24

- Vagy úgy!- esik le a tantusz. Röhögök, milyen hülye vagyok. Megölelgetem a vállát- Szép is volna... - Túlélni Sebastiant. Röhejes ötlet.
- Két óriásbébi...- nevetek jókedvűen. Kizárt, hogy mi ne éreznénk magunkat jól, ha egymásra vagyunk hagyva (és ránk a bébik)- Ez jó buli lesz, máris ki akarom próbálni!- nevetek tovább. Istenem, egyáltalán érettek vagyunk mi az apaságra?

- Óóóó- sóhajtom csalódottan, de aztán megölelgetem, és nem csak mert kérte.
Hülyülünk, és az ajkamra harap. Felszisszenek, pedig igazából nem fájdalmas, amit csinál. Meglódul a szívem, hirtelen lesz melegem. Aztán összeölelkezünk, talán még jobban, mint a előbb. Nem tudom, miért, úgy érzem, mindig erre az érzésre vágytam. Sebastianban van valami, ami miatt teljesnek érzem magam. Mintha semmi sem hiányozna, ha velem van. Kicsit megint összekuszálódnak a gondolataim, de aztán a jövőmre gondolok, a terveimre, a terveinkre, a családra, a gyerekekre, és ettől elcsendesül bennem a féktelenség.

- Jaj, ne legyél ennyire szélsőséges, nem haraptam volna le a fejed, ha kidobod. De miért ne tarthatnám meg? Számok egy papíron, ezt jelenti neked... és lehet, én is elfelejtem, sok év múlva, játék közben éppen miről beszélgettünk, de TÉGED nem feledlek el, remélem, lehetőségem se lesz!- ah, azt hiszem, nem ért, de meglehet, én vagyok szentimentális (vagy infantilis).
- Hát... ha szoros, akkor az is, ez önkéntelen reflex, az ember győzni akar, jobb lenni!- mondom, bár vele szemben kevésbé akarok nyerni. Nem ez a fontos.
Nora bevadul a játékunktól. Olyan feszült, hogy muszáj lekötnöm valamivel, különben nekiesik a fyufásskatulyának. Egy labdát hozok neki, játsszon azzal. A terv be is válik, Mindjárt érdekes lesz a pattogó kislabda, és hamarosan azzal kezd vad játékba.
//Látszik, hogy nem a nyeremény számít, csak a játék. Simán megvezethetnél, hogy állunk. Razz

//
- Rettegek- bóhockodom el, és az ujjaimat a számba veszem, minth a körmöm rágnám.
A lapra pillantok. Sebastiannak kb. úgy kéne teljesítenie, mint az első körben, sok félnivalóm nincsen.Nem is sikerül neki a mutatvány, de nem is örömködök látványosan.
Sebastian ugyan alkudozni akar, de győz a kíváncsiság, amúgy is iszunk, ilyenkor van lehetőség mindenféléről beszélni, amiről máskor (vagy józanul) ciki. Sebastian soha nem jön zavarba, én annál inkább; kihasználom ezeket a lehetőségeket. Ő most is olyan lazán beszél, mintha azt mesélné el, hogyan szokott megfőzni egy adag rizst. Én válaszolni sem tudok, csak bólintok, valami ilyesmi érdekelt, igen. Ami nekem fantázia, abban neki nap mint nap része van. Frusztráltnak érzem magam ebben a pillanatban, lázadoznak a hormonjaim. Úgy vágyom a szexre! Jelenleg is bizsereg a bőröm, legszívesebben azonnal marokra fognám és... A poharam kapom el. Úgy szorítom, szinte elfehérednek az ujjaim, és egy az egybe lehajtom az italt, amit Sebastian töltött.
- Komolyan, bekattanok, ha ... sokáig kell ezt még magamnak intézni...- vallom be szenvedősen, és töltök megint, nem gondolva arra, milyen következményei lehetnek, ha hirtelen iszok sokat.

Tárgy: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby Kedd Nov. 03 2015, 20:21

-Nekem mondod? - Nevetek, csak nem vagyok ennyire katasztrófa.
-Áááh neeem, hát sírni nem sírnánk, csak két nagy gyerek. - Kacsintok rá, szerintem haláli lenne. -Nanana, csak ne siessünk úgy kérlek alássan! Majd beidőzítjük hogy a csajaink egyszerre akarjanak gyerekek! Milyen király lenne már! - De komolyan, buli lenne!

Az ölelésbe bújok, háháhá, "kiharcoltam", élvezem is. Azt is hogy az ajkára harapok, mikor szisszen reflexből puhán meg is csókolom, bocsánatkérő tekintettel, úgy fest nem voltam elég finom.
-Bocs... - Mosolygok rá, de kimelegszem én is hirtelen, eszembe jutnak a csókjai, a forró ajkai, nehéz lenne azt mondani nem kívánom őket úgy... általában. Vagy bármikor amikor látom.
Könnyen elveszek az ölelésében, de tudja jól mennyire élvezek így is lenni vele.

-Nem, meg is bántódom ha elfelejtesz aranyapám! De okés, tartsd meg, de akkor írjunk rá valami kis emlékeztetőt majd, hogy ne csak számok legyenek. - Mosolygok, úgy több értelme lenne.
-Na ugye, de ennyi kell, felpezsdíti az egészet! - Így sokkal szenvedélyesebb lesz bármilyen játék. Ettől lesz benne élet, kihívás.
//Jah, látom Razz

//
Míg Nora elvan és lefárasztja magát, mi bohóckodunk, majd mivel nyer, lerovom a tartozásom. Kifejtem mit szeretek az ágyban átélni, kifejtve, mert gondolom bővebben érdekli nem csak két szóban. Ő csak bólint, érdeklődve figyelem, de látom, hogy megfeszül valahogy. Szavaira elnyílnak az ajkaim, érdekes vallomás, de megértem őt. Közelebb csúszok, átkarolom a derekát, másik kezemmel az arcára simítok.
-Joshom... - Hagyom inni, ha iszik még, ilyenkor nem árt némi szesz, belátom. -Erre mondtam, hogy ez szükséglet, 'testi szükséglet, szóval egy egy éjszakára valaki... akár megfizetve a kedves hölgyet... nem szégyen az. - Vetem fel óvatosan, majd halkan beszélek tovább.
-Na meg... én nem helyettesíthetek egy lányt sem, de... tudod, hogy én szívesen... bármikor, bármit. Neked bármit, azt hiszem. Kérned sem kell, csak hagyni... - Keresem a tekintetét, jár-e ilyesmi a fejében, mert úgy éreztem, a múltkor, az az éjszaka nem csak nekem esett nagyon jól, hanem neki is. De nem tudom ő hogy van vele, azóta megbánta-e, haragszik-e miatta... nem beszéltünk róla, szóba se került igazából. De szeretném, ha nem lennének kétségei afelől, nekem mi az álláspontom.

Tárgy: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby Kedd Nov. 03 2015, 23:53

- Úgy értettem én is. Kér nagy gyerek. Nem vagyunk bőgőmasinák, épp ellenkezőleg!- nevetek, felszabadultan, nem csak azért, mert most ő értett félre, hanem mert előttem van a kép. Hintázunk, mászókázunk, homokozunk... Anyukák legnagyobb döbbenetére.
- Amilyen mázlisták vagyunk, mg ez is összejöhet, nem gondolod?- bár nekem még csajom sincs, ha úgy vesszük.

Elvagyunk egymással, évődünk és ugratjuk egymást egyfeszt. A vége úgyis az ölelés, mint kiderül, mindketten ki voltunk rá éhezve. Érezni ezt, látni is, nem kell róla beszélni. Meglehet,nem is tudnék normálisan. Beszélnék, mint valami hülye liba a gimiből, összefüggéstelenül.

- Oké, majd ráírjuk az este aranyköpéseit, meg a dátumot. Dokumentáljuk, hogy már ilyen fiatalon is hülyék voltunk! Mert jobbak nem leszünk, ezt garantálom!- nevetgélek.
- Jól van, pezsdülj, nekem elég a tudat, hogy játszok!- és tényleg! Biztos ez egyfajta hozzászokás, nem tehetek róla. A kaszinóban is nagy előny, ha fapofa tudok maradni.
Az első kihívást megnyerem, így kis ízelítőt kapok, Sebastian mit szeret az ágyban. Lehet, hogy nem volt okos dolog felhozni a témát (de, az volt, nagyon szükségszerű volt!), mert hát... én igencsak hiányt szenvedek a szexualitást illetően.
Közelebb csúszik és átölel. Azt gondolom, valami biztató dolgot fog mondani, de csak részben jön be, amit elképzeltem. Hallgatom, amit mond, nem szakítom félbe, pedig az első ajánlata eleve ellenkezik az elveimmel. Ő is tudja. Aztán a második ajánlat, hát, huh...
- Ha lány lennél... Nincs egy húgod?- próbálom elnevetni- Figyelj, értékelem, amit mondasz, de nekem idegennel nem menne, te meg a legjobb barátom vagy, és... bármilyen csábító az ajánlatod, ez nekem... nem megy- ennek ellenére (?) hozzá bújok, a fejének támasztom a fejem.
- Klassz vagy, Sebastian, tényleg, a múltkor is...- nyöszörgöm a fülébe. Milyen fura erről beszélni, de kivel, ha nem vele?

Tárgy: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby Szer. Nov. 04 2015, 21:18

-Durva is lenne... - Nevetek, elképzelem, hogy sírunk mindenért, mert "bibis" ez meg az, jaj, valaki bántott, csúnyát mondott... uhh.
-Persze, miért is ne? - Szerintem simán, csak jöjjön neki össze a tanárnőcskéjével, vagy akár Eleevel, mint kiderült. Mindegy, csak szeressék ezt a hülyét legalább annyira mint én!

-Én sosem voltam normális, nem is leszek már, de okés! - Nevetek, mindegy milyen dátumot írunk oda, mindig passzolna szerintem.
-Áh! - Nevetek, nem hiszem el hogy nem jön legalább egy pirinyót is lázba attól, hogy van valami kis tétje a dolognak, mint a fogadás például. Elvégre nyert, eleget is teszek a kérések, mesélek arról mi csigáz fel az ágyban úgy általában. A lista ennél bővebb, de hát kevés dolog van ami hagyományosnak mondható és ne szeretném. De amire nem számítottam, hogy saját magának árt ezzel, kibukik belőle, hogy igencsak dolgoznak a hormonjai, de a maszturbálás már kevés. Sejtem hogy az örömlányok és egy éjszakás kalandok nem a vágyjai netovábbja, de reméltem legalább megfontolja, most, hogy érzi, ez olyan mint néha nassolni, kell az édesség, kell a szex. Emellett magam is felajánlom úgymond, mert nem tudom erre vágyna-e, vagy elhidegíti a gondolat, de jobb tisztázni, engem nem zavar, ha ez is járna a fejében.
-Tudod, hogy csak egy öcsém van, de.... Ő elég messze van jelenleg, bocsi. - Mosolygok, bár forgatom a szemem. -Szóval ennyi a gond csak? Hogy fiú vagyok? - Simogatom a hátát, az arcát, hogy bújik.
-A múltkor is? Szerintem jó volt... én élveztem. Nagyon is... Josh... - Tolom el magamtól, de csak annyira, hogy szemben legyen az arca, orrom súrolja az övét. - Csak felejtsd el hogy fiú vagyok... csak egy kicsit... - Végleg azért ne, az nem lenne jó. Minden esetre puhán tapasztom az ajkam az övére, húzva magamhoz a tarkójánál, el ne szökjön. Nem akarom hogy szenvedjen, Eleen kívül nem ismerek lányt a környezetéből, akiben megbízna és menne neki vele a szex, bár Elee meg külön kategória szóval... be kell érje velem, de lelkemre legyen mondva, kiteszek magamért, nálam jobban kevesen akarják így is boldoggá tenni szerintem. Külsőre is tetszik nekem Josh, azt pedig ami Josh-sá teszi imádom... amúgy is nehéz ellenállnom a dolognak, hogy mindenhogy érezzem, de mikor ilyeneket mond, esélyét sem látom. Na meg mivel tudom nem élte meg szörnyűségként ami köztünk történt, tudok merészebb lenni, ha finoman is teszem.
Ha sikerülne úgy alakítani, hogy ne toljon el, ne akarjon szökni, akkor a nyelvem is áttolom a szájába, szenvedéllyel csókolva őt, mert úgy érzem nekem ez rettenetesen hiányzott. Tőle.
Ha nem hagyja, erősebben tolna el, abbahagyom, de akkor áttérek puhán a nyakára, ölelve, próbálkozva még. Elvégre tisztában vagyok vele, a gátlásait kell lehámoznom róla, nem mást.

Tárgy: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby Csüt. Nov. 12 2015, 00:48

Csak nevetek, ahogy elképzelem, ahogy bőgünk. Vajon min kapunk össze? A sárga lapáton? Inkább az a kép van előttem, hogy a gyerekeinkkel együtt alkotunk valami nagyot és csodásat; de az sem baj, ha csak aprócska. A közös élmény a lényeg. Hogy ott vagyunk mindannyian. Összenevetünk. Szép álmok, szép remények! (Bárhogy is lesz a kölykökkel, mi ott leszünk)

- Látod, ezért is csíplek, valószínűleg hasonlítunk!- nevetek. Semmi bajom Sebastiannal, épp az a jó benne, hogy nem olyan, mint a hétköznapi értelemben vett "normális" emberek. Van benne valami plusz, amire rákattantam, már az első nap, és azóta... Hát, csak jobban megkedveltem.
Adom a lazát, hogy a játék a lényeg, nem a győzelem, de akárhogy vesszük, ha nagyon magamba nézek, minden fontos. Különben nem lenne tétje a játéknak, csak játszanánk... De nekem információra van szükségem. És Sebastian is kap belőle, pedig nem kérte.
Mint mindig, neki vannak ötletei, hogyan lehetne segíteni rajtam. Egyre csak rázom a fejem, a megoldásiaban mindenhol van hiba, hol kisebb, hol nagyobb. Nem csak céloz rá, nyíltan tesz ajánlatot, lesz ő a "partnerem", ha akarom: Szinte dadogva hárítom.
- Hát az bizony nagy baj, hogy fiú vagy...- ismerem el. Ha csaj lenne, már legalább a jegyesem volna. Miért a "csak"? Neki miért ilyen könnyű? Miért látja másképp, mint én?
Összebújunk, de aztán kissé eltol magától. Valószínűleg csak azért, hogy lássa a szemem, amikor hozzám beszél. Közben folyamatosan hozzám ér. Olyan vagyok, mint egy rongybaba, hullik előre a vállam.
- Nehezet...- (kérsz tőlem). Belém ragad a folytatás, ahogy az ajka az enyémhez ér, és bennem rögtön ficánkolni kezd a kisördög, mint aki tudja, hogy jó napja van. Sebastian keze a tarkómra csúszik. Akkor se tudnék messze szökni, ha akarnék, de nem akarok. Hagyom, hogy csókolja az ajkam, és csak akkor mutatok némi ellenálást, amikor a nyelvét is áttolja a számba.
- Ah - nyögöm, sóhajtom, ahogy a nyakam harapdálja- Haragszom rád- mondom neki ellágyulva- Hogy vagy képes ilyet tenni velem?
Tudatában van, hogy vonzódom hozzá, hogy nagyon csípem, sőt, szeretem, és hogy az ujja köré tud csavarni, nagyon-nagyon könnyen....
- Ez most olyan, mint olajra a tűz, inkább ne csináld, mert...- a nyálunktól csillogó ajkaira szalad a tekintetem. A manó rúgja meg, kívánok csókolózni, bújni hozzá! NEM LEHET!!!!
Elfordulok tőle, italt töltök magamnak és neki, próbálom rendezni a gondolataim. Nem könnyű. Francba a hormonokkal!

Tárgy: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby Csüt. Nov. 12 2015, 01:09

-Valószínűűűleeeg? - Röhögök, ez erős elnyomás, hát nagyon hasonlítunk! Talán ezért imádom ennyire, tudom, hogy ő se más, megért.
Mikor színt vall, próbálom terelni valamerre, tegyen ez ellen valamit, mert nem egészséges. Így vagy úgy, de baja lesz belőle, azt pedig semmi szín alatt nem akarom.
Látom nehezen tud mit kezdeni a ténnyel, hogy tőlem csak kérnie kéne, vagy még azt sem, sugallnia, hogy vágyná a dolgot, bármilyet. Fejem csóválva mosolygok azon, hogy baj, hogy fiú vagyok.
-Operációt nem vállalok. - Szögezem le nevetve, maradok fiú, jó nekem így.
Eltolom az ölelésben csupán annyira, lássam az arcát, majd nem hagyom gondolkodni, nem sokat legalábbis, mert puhán megcsókolom. Addig hagyja is, míg a nyelvemmel nem kísértem, akkor húzódik el, mint a múltkor, de most tudom, nem azért teszi mert nem esne jól neki, egyszerűen csak fura neki a szituáció. A nyakán folytatom a csókokat, majd somolyogva emelem a tekintetem rá. Hogy hogy vagyok képes?
-Hogy vagyok képes ellenállni? Ez a helyesebb kérdés... - De komolyan, amikor tehetném én csókolnám és szorosan ölelném, az ajkamba harapok, kívánom a francia csókot vele.
-Mert...? - nem hagyom agyalni, nem tesz neki jót. Hagyom, hogy igyon, noszogatom is, lehúzom a saját adagom, de aztán már újra a nyakát szívogatom gyöngéden, kezem a hátán és a hajában kirándul, halk sóhajt lehelek a fülébe, majd gyengéden harapom a fülcimpáját. Ha felém fordul újra csókolom az ajakit, bár még féken tartom a nyelvem, legalábbis csak az ajkát nyalintom meg párszor, kezem meg a mellkasát simogatja. Érzem, hogy kívánja a dolgot, engem, végeredményben sokkal megkönnyebbült lesz, ha kiadja a fáradt gőzt, tudom én. Nekem nincs ellenemre, hogy ebben segítsek neki, még viszonzás sem kell, csupán a csókja, ahhh, de hiányzott a csókja!

Tárgy: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby Csüt. Nov. 12 2015, 12:49

Nem gondolom komolyan, Sebastian ki is kéri magának, hogy csak "valószínűleg" hasonlítunk. Pedig sok dologban nem, de ha ez ilyen fontos, én aláírom, egyet értek vele! Röhögünk ezen, és ezzel meg is beszéltük. Nem úgy a másik témát (amiben annyira különbözünk)
- Jaj, de hülye vagy!- hörrenek fel. Operáció. Még csak az kéne! Elképesztő, hogy vannak olyan emberek, akik képesek ezn a procedúrán átmenni.
Megölel és megcsókol, és csak azért bújok ki belőle, mert a testem hevesen reagál. Megtanultam magam kioldani, meglehetősen jó vagyok magamhoz, a testem nem sírhat, hogy el lenne hanyagolva, de összehasonlíthatatlan élmény, hogy egy másik ember izgat, okoz örömöt. Ezzel senki nem szállna vitába.
- Ez baromság. Ne is mondj ilyet!- még hogy ellenállni. Talán provokálom?- Provokállak? - kérdem. Jó lesz ezt a dolgot tisztába tenni. Ha így is van, nem szándékosan csinálom.
Sebastianra nézek. Úgy harap az ajkára, mintha tartana attól, mit fogok mondani. Figyelmeztetem, hogy ne csinálja. n is csak gyarló ember vagyok, bukhatok és vétkezhetek, nehéz Sebastiannak nemet mondani, bármiről is legyen szó! Kell a józan ész.
És mit csinálok? Töltök még egy pohárral, neki is, magamnak is. Gyorsan be is lököm, Sebastian pedig nem beszél le róla.
- Hehe, tudod, hogy elindultam a lejtőn?- kérdezem, és az ujjaimat belefúrom a hajába, így tartva a tarkóját, miközben harapdálja a nyakam és a fülem. Olyan könnyű volna elengedni magam, engedni, hogy kalandozzon a keze a testemen... NEM!
- Emlékszel, azt mondtad, értesz a nemből... - nézek rá, kissé fátyolosan, de reménykedve, bízhatok abban, amit mondott. Ha tovább próbálkozik, lehetséges, hogy megtöri az ellenállásomat- Most azt mondom: nem. Nem akarom, hogy te segíts, legalábbis nem így- ingatom a fejem. Kiabál a fejemben egy hang, mekkora barom vagyok, de nem foglalkozom vele. Így döntöttem, így (lenne) helyes.
- Fel nem tudom fogni számodra hogy lehet ez ennyire egyszerű...- kérdem halkan. Talán elmondja. talán megértem. Hogy aztán magamévá tudom-e tenni? Ez itt a kérdés.

Tárgy: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby Csüt. Nov. 12 2015, 18:54

Vigyorgok, örülök, hogy nem akar Sabrinát varázsoltatni belőlem, amúgy sem lenne az igazi attól tartok.
Csókolom, míg ölelem, de elfordítja a fejem egy idő után, pedig érzem a heves vágyat ott lapulni mögötte. Aztán csak a szemem forgatom, hogy baromságot beszélek.
-Nem baromság, olyan mintha azt mondanád nem lennél szexi és nem lehetne téged imádni ahogy vagy. Pedig nagyon könnyű, szörnyen könnyű, már megmondtam neked, hogy nagyon jól nézel ki. - Mondom már-már legyintős hangsúllyal, hogy úgy fest nem akarja meghallani. A provokálásra kérdőn nézek rá. -Provokálásnak számít az, hogy olyan vagy amilyen? Imádlak ilyennek Joshua. Egyszerűen csak... bennem a vágy, hogy boldognak lássalak, érezzelek, mindenhogy... önző mód mindenhogy. - Azt hiszem ez már az önző kategória...
Iszunk még egy pohárral, nekem nem kell, forró a levegő szerintem így is, de neki a múltkor is segített.
-Ez miért lenne lejtő? Vagy ha arra gondolsz sokat ittál, hát nos... közel sem vagy részeg, szóval. - Nem értem mire mondja, lejtőnek minősül, ha velem érzi jól magát? De talán nem, ahogy a tarkómra simul a keze halkan sóhajtok egyet. Ízlik a bőre, jól esik a nyakát csókolni.
-Ighen... - Csókolom a száját röviden, szemezve vele, de ez nem túl meggyőző nem nekem. -Tudod, én arra értem ha valaki valóban nem akarja... ha valóban nem akar engem. Te valóban nem akarsz engem? Hmm? - Túrok bele a hajába és bekapom az alsó ajkát, hogy megízleljem, figyelem őt.
Aztán a szavaira elmosolyodom.
-Én szerintem tudom, megsúgom... - Hajolok oda a füléhez, puhán és halkan belecsókolok, majd két szót mondok: -Szeretlek, azért... - Csókolom újra a nyakát, bújok az arcához. Újra szembenézek vele, leheletem melegen simogatja az arcát, aztán ha hagyja gyöngéden csókolgatom az ajkait és az arcát, finoman eldöntve a padlóra (elvileg ott ülnek a játék miatt, ha nem, akkor a kanapén és arra dönt el). Szeretnék közel lenni hozzá, összesimulni, és főleg csókolni.

Tárgy: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby Vas. Nov. 15 2015, 12:30

- Ó, bazz', ha ennyi elég...- hány jóképű pasi szaladgál LA-ban? Éh hány csinos lány? Nem hinném, hogy Sebastiannak ennyi elég. Csalódás lenne rájönni, hogy felszínes.
- Ezek szerint igen...- provokálom. De hogy mivel? Most úgy beszél, mintha be lenne állítva, ah, nem lehet ennyire ködös a feje. Mégis így kell legyen, különben azt hihetném... Ah, nem, ha azt hiszem, én ittam sokat. Vagy nem eleget.
Iszunk. Én gyorsan, ő megfontoltabban. Érezheti is, hogy vékony jégre értünk, fölösleges figyelmeztetnem.
- Lejtő... Elindulsz és begyorsulsz, és egyre nehezebb megállni, egyre több erőfeszítést igényel. Ennyivel még megbirkózok, most még azt tudom mondani... állj, de...- simogat az ajka, fogalmam sincs, mit akarok jobban. Ölelni vagy viszonozni a csókjait?
A kérdés önmagában árulkodó. Nehéz nemet mondani, ha róla van szó. Mégis ilyesmit ejtek ki a számon. Nem is hisz nekem. Szemez velem, míg a válaszomon agyalok, aztán bekapja az alsó ajkam és a hajamba túr. Behunyom a szemem, sóhajtok, igyekszem uralni az érzéseket, amik tombolni kezdtek bennem. Hogy lehet ilyen egyszerű neki? Még csak azt se mondhatom, ki lenne éhezve (mint én). A válasza megint egyszerű, és megint félreérthető. Én is szeretem, de ez...
- Ha szeretsz, most hagyd abba- kérem tőle, pedig lehetséges, már ledöntött, és csókokkal borította be az arcomat. Nem akarok újra durva lenni, megharagítani vagy megharagudni. Még van energiám kapaszkodni, visszamászni, megállni. A vágyakat nem olyan nehéz lecsillapítani, ha nem tüzeli senki. Erősebb bennem a vágy, hogy normális módját keressem a kielégülésnek, és ne őt használjam ki erre. Én lennék tisztességtelen.

Tárgy: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby Vas. Nov. 15 2015, 14:21

-Hát, nem olyan egyszerű, én nem tudom összeszámolni mik miatt szeretlek, miket szeretek benned, sokakban a tört része sincs meg. - A külsőség egy dolog én a belsejére is értettem (és nem, nem a beleire és a tüdejére... )
-Nem direkt, erre már a múltkor rájöttem. De talán egy picit... - Mutatom az ujjaimmal hogy nagyon picikét, de mosolygok.
-Hmmm, így már értem. De nincs lenn szakadék, sosem volt. - Én valahogy nem érzem azt hogyha hirtelen kisimul a talaj megint akkor gond lesz (ergo valaki azt mondja, ennyi elég volt)
Csókolgatom, eldöntöm, nekem annyira könnyű szeretve ölelni és csókolni, adja magát, hogy mindent megadjak, amire vágyik, nem tudok és nem is akarok ellenállni, mert örömöm van az ő boldogságában, bármilyenben. Arra jutok azért, mert szeretem és akkor annyira nem számít semmi, csak a másik boldogsága. Amíg azt érzem, szeretve vagyok, semmi sem zavar, ha bánt is, mert próbálok adni, mindent, amit lehet. De a szavai... megdermedek rajta. Őszinte leszek, de csak magamhoz: ez fájt. Ez a mondat nekem mindig visszatetsző volt, mert olyan érzetet kelt, minthogy hiába jó, de nem szabad, a szeretetemre hivatkozni kész zsarolás. El is szégyellem magam, hogy ezt használja fel ellenem, de a visszajelzései... azok.... én azt éreztem a testén és rajta is, hogy szeretné! Összezavar. Nem hajolok el, még nem megy, olyan lenne, mint mikor a zuhanynál lökött el magától. Csak gombóc lesz a torkomban.
-Sajnálom... én... úgy éreztem, hogy... amit mondtál, ahogy reagáltál... nem is szóban, hanem... én... én csak... - Nem is tudom mit mondjak, úgy fest nem tudok kiigazodni rajta. Kicsit sem, csak megbántom. Lehet a múltkori miatt is utál valahol, bűntudatom lesz megint. Arcom az arca mellett van, támasztom magam, csak a testem melegét érezheti, mert nem simulok hozzá, elemeltem magam. Hirtelen váltás volt nekem, kell némi idő, míg összeszedem magam és gond nélkül továbblépjek, feljegyezve magamnak, hogy hülye voltam. Megint. Na meg hogy többet ne csináljak ilyet. Komolyan veszem a kérését, ha ezzel tudom kimutatni hogy szeretem, semmi túl intimet nem csinálok vele. Bár ez a fogalom... ésszel értem mire gondol, de amúgy nem érzem. Nekem nincs ilyen a szótárban, ha Joshról van szó. Ha vár egy kicsit és nem ér hozzám felülök és töltök magamnak, lehajtom. Az talán jobban fog égetni mint a tény, hogy valamit megint nem vettem észre.

Tárgy: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby Vas. Nov. 15 2015, 15:31

- Ezzel én is így vagyok, elhiheted- nevetek felszabadultan. Fel sem tudnám sorolni, mi mindent szeretek Sebastianban. De az érzés attól még nagyon ott van!
- Szólj rám... Én nem tudom, mik ezek a dolgok...- horgasztom le a fejem. Ha félreérthető a viselkedésem, más is félreértheti, nem csak ő. Bár ilyen viszonyban nem vagyok senkivel, mint vele.
Hümmögök, hogy a lejtő alján nincs szakadék. Én félek attól, hogy mégis. Könnyű belecsúszni abba a hibába, hogy hagyom sodortatni magam. Biztos jó lenne, épp ezért veszélyes. Belekóstolni valamibe, ami ily kellemes, aztán megfosztani magam tőle, mintha magamon vennék erőszakot. Eleenek van igaza (és Sebastiannak), az életet élvezni kell. Kellene. Csak ez a szemléletmód merőben más, mint amiben nevelkedtem. Olyan, mintha a múltamat venném semmibe. A nevelésemet. A nagyszüleimet. Az elveimet, amiket már így is megnyirbáltam...
Sebastian máshogy nőtt fel. Más értékeket képvisel. Neki nem gond ismeretségeket kötni, udvarolni, csajozni, szerelmeskedni, ha kedve tartja. És eszméletlenül jól csinálja, mintha tudná, mire és hogyan lenne szükségem. Csábít is, vágyam is gerjed. De a józan ész... Mégsem tudok magamra hagyatkozni. Kevés lenne. Ő is kell hozzá. Abba KELL hagynia, különben megint egymáshoz nyúlunk.
Érzem, ahogy lefagy egy pillanatra. Még nem hajol el, de abbahagyja, amit eddig csinált, és hallom, ahogy kattog az agya. Mondanom kell valamit... Mielőtt ő valami butaságot mondana.
- Figyelj, hé, semmi gáz, én vagyok gáz, tudom... Hatalmas vagy, szeretlek, köszönöm, hogy ilyen jó vagy!- kezdek hadarni, pedig ennek nem szokott jó vége lenni- Ahogy már mondtam: nem ellened van kifogásom, csupán...
Felülök vele, ha ő felült, és dumálok neki. Szeretném, ha megértene, és nem sértésnek vagy elutasításnak könyvelné el.
- Egyre jobban vágyom a szexre, olyan vagyok, mint egy időzített bomba, de értsd meg, sem az alkalmi kapcsolatok, sem a maszturbálás nem oldja meg hosszú távon a gondjaim. Kell a napi kapcsolat, a napi érintkezés, egyre inkább érzem, mióta Suzyt ismerem. Komolyan, mintha kinyitott volna bennem egy ... izét, és amióta létezik, nem tudom betömni.
Felhajt egy pohár italt. Én is kívánnék inni, de nem nyúlok a pohárhoz. Egyre csak Sebastiant lesem. Túl csendes, és ez megijeszt. Mintha most ő lenne időzített bomba.
- Szeretek veled lenni. Megölelni is szeretlek, sőt, megcsókolni is...- vallom be neki kissé megtörten, mintha bűnös dolgot mondtam volna. Sóhajtva nézek rá. Hogyan gátolhatnám meg abban, amit tenni akar értem, ha én is vágyom rá? Nem tudok elvonatkoztatni: sem attól, hogy ő is férfi, sem attól, hogy barátnője van. Sem attól, hogy én is barátnőt, családot, gyereket szeretnék. Ez így mind... nem fér össze.

Tárgy: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby Vas. Nov. 15 2015, 16:17

-Hát akkor meg érted, miért bosszant, ha leszólod magad. - Mosolygok, Josh remek barát, jó parti, ne mondjon ilyeneket!
-Nem szólok, miért tenném? Úgy vagy jó ahogy vagy. - Mosolygok rá, én nem változtatnék rajta semmit. Vagy nem jöttem rá, mi lehetne ami hú meg ha, negatív értelemben. Szerintem nincs is.
Mivel úgy érzem, ezt szeretné, erre vágyik (mindennemű kihasználás nélkül, mert nekem eszembe sem jut), hát csókolom, ölelem, szeretem a magam módján. Éreztetni akarom vele, hogy ha ő mondja, nincs nem. De aztán akad, olyan nemet kapok, ami valahogy nekem felülírhatatlan. Ennyire nem szeretné? Ennyire rossz? Összezavart, nem is kicsit, magam okolom, hogy elcsesztem valamit megint, csak mert félreértettem. De én tényleg azt hittem, szeretné!
Felülök, iszok, míg magyaráz. Marja a torkom a pia, de meg sem hat, a szavai jobban marják. Összeszalad a szemöldököm, nem értem őt. Töltök még egyet, lehúzom azt is. Mivan?! Szóval Suzyt akarja... jó értem, de akkor miért nem ezt mondja?! Bár ebben nem tudok segíteni, azaz nem akarok, Eleevel is lehet én csesztem el neki, a-a, ebbe nem szólok bele, Suzy gondolom ha akar valamit, úgy is megtörténik a dolog.
Aztán megint jön azzal, hogy élvezi a dolgot. Tényleg nem értem, mit akar tőlem és mit nem. Töltök megint, de most nem iszom meg. Még.
-Nem értelek. Azt mondod szereted és élvezed, de arra kérsz, ne csináljam, ha szeretlek. Én... ki akarom mutatni, mennyire jól érzem magam veled, mennyire fontos vagy, egyszerűen... nekem olyan természetessé vált, hogy testileg is kimutatom, hogy nem csak megölellek, hanem érintelek, csókollak, hozzád simulok. De még akkor sem érzem, hogy elég, mert ennél is többet érzek, én... én nem tudom hogy kell szavakkal kifejezni, bármit vennék vagy készítenék neked nem lenne elég, bárhogy dicsérlek az is kevés, ha szorosan hozzád bújok és ölellek közelebb érzem magam ahhoz, hogy kifejezzem magam, hogy te lettél a legjobb barátom, egy olyan ember, aki nélkül már nem is tudom elképzelni a mindennapokat, nekem ez... ez... mittom én, mi ez, annyira ragaszkodom hozzád és nekem annyira természetesen jön hogy szeresselek nem is értem! Ha a közelemben vagy én... én csak akarom a boldogságod, valahogy szeretnék a részese lenni, adni, nem tudom. De azt kéred ha szeretlek ezt hagyjam, ne csináljam, hát nem csinálom! De ha Suzannát kívánod és nem engem ezt mondjad! Normális, hogy ez van, de akkor ne zavarj össze, hogy szereted a csókom, de nem akarod. Vagy... én nem is értem, természetes hogy szeretem Ameliát, hogy a párkapcsolatunk része a testiség, de ő nő. Nem kizárt, hogy gyereket is szeretnék tőle, ha elvisel engem még egy ideig, de... szerintem a testiség nem csak azt jelenti járok valakivel és máshoz nem érhetek. Az egy szeretet nyelv, én máshogy nem tudom kifejezni amit érzek. Én... ahh a fenébe is. - Húzom le az italt, azt hiszem sokat ittam hirtelen egyszerre. Kicsit meg is ütött a pia, de nem zavar. Nem bírom elmondani amit érzek, nem fog megérteni, össze vagyok zavarodva, nem is értem. Semmit sem értek.
-A szex természetes dolog, szükséglet Joshua, szerinted én miért csajoztam? Kell és kész. Nem követsz el bűnt. Ez olyan mintha bűn lenne ha ennél, csak mert éhes vagy. Lehet arra neveltek, ne kaviárt egyél, meg zabálj össze vissza, de enni kell. Koplalni nem egészséges, megzavarodsz tőle. És oké, nem velem, nem akarod velem, megértem, de akkor mással. Bár én... én akkor még közelebb érezlek magamhoz és az jó. Nekem jó. Szerethetlek, így is, mindenhogy. Nem bírom elmagyarázni. Látod hogy nem. De értettem, elfogadom a kérésed, hát tudod hogy szeretlek. Amit akarsz, amit csak akarsz. - Nézek rá bánatosan, de ez annak szól, hogy nem tudom hogyan fogom megoldani hogy szeressem, ha nem nyúlkálhatok. Ha nem halmozhatom el, ha... nem is tudom. Lehet átszokok arra, hogy mindenféle tárgyi dolgot ügyködök kézzel, vagy valami ilyesmi módon járjak a kedvébe. Még ki kell találnom. Nagyon nehéz lesz...

Tárgy: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby Vas. Nov. 15 2015, 17:02

- Nem is szóltam le magam... - nyújtok rá nyelvet röhögve. Honnan veszi ezt?
- De...- aztán elharapom. Fingom sincs, mit csinálok rosszul, de azt mondja, szeret így is. Nem tudom, mi a provokáció nála, hisz neki minden természetes; én is egy csomó dolgot tanultam tőle, és nem bánom, hogy elsajátítottam; valahogy könnyebb az élet azóta.
Míg vívódom, ő tovább ölelget és puszilgat. Mindez nem lenne ellenemre, ha tudnám, beérem ennyivel, vagy beérné ő, de azt hiszem, pontosan érzi a vágyódásomat, és megpróbálná ő kézbe venni a boldogságomat (átvitt értelemben is). Azóta, hogy "együtt voltunk", rengeteget gondolkodtam ezen. Sebastian biszexuális. Én is az lennék, ha az az esemény kellemes élményként maradt meg bennem? Sosem érdekeltek a fiúk. Sebastian sem azért érdekel.
Nehéznek érzem magam, ahogy eltávolodik. Mozdulok vele. A közelsége olyan volt, mintha kályha mellett ülnék, most jégből vagyok. Fázok. Igyekszem elmondani neki, amit érzek, és belekeverem Suzyt is (Ameliát szándékosan nem, mert nem akarok hárítani. Nem úgy, hogy vele példálózok.) Nem tudom..., újabb italt húz le, míg beszélek hozzá. Rossz jelnek veszem. Mintha azt éreztetném, őt nem akarom. Pedig ez így nem igaz... Szeretem őt. Megfoghatatlanul mély érzés, ha nem legyintett volna meg a szerelem, azt hinném, ez az. De mert létezik valaki, akivel ugyanúgy jól el tudok lenni, mint vele, ráadásul a női nemet erősíti, így a családra vonatkozó álmaimat is beteljesíthetné...
Beszélni kezd, és tisztelem annyira, hogy ne szóljak bele, bár sarkosítva fogalmaz. A szeretet kimutatásáról beszél, és ismét melegség áramlik szét a tagjaimban. Ó, nagyon is hasonlítunk, a szeretet kimutatása mindkettőnknek nagyon fontos. Sebastian sajátos módján képviseli és mutatja ki a szeretetét; sokkal jobban értem már, ahogy Ameliát vagy Reevent ölelgette a mai ebédnél. Őket is szereti, velük is ugyanúgy viselkedik. Számára ez természetes és semmi kivetnivaló nincs benne, és talán a biszexualitáshoz sincs köze. (Vagy nem tudom)Lehajt még egy italt, én pedig szótlanul nézem, gondolkodva azon, amit eddig mondott, és azon, hogyan fogok minderre reagálni. Aztán beszél tovább, és úgy fogalmaz meg dolgokat, ahogy nekem eszembe nem jutott volna, de bólintok, jelezve, valahol ott az igazság.
- Hol is kezdjem? - kérdem elgondolkodva, de közben, ha hagyja, átölelem a vállát- Kezdjük az elején. Tényleg másképp neveltek. Tudod, Isten, meg a parancsolatok, a Szentírás és hasonlók- mondom nyugodtan- Én így nőttem fel, őket láttam példaként, egyik sem kacsingatott kifelé, pedig nagyapámra tapadtak a nők. A házasság szent, a nemi kapcsolat csak abba fér bele... Sebastian, hol vagyok én már ettől? - kérdem, és elnevetem magam, noha inkább kínomban.
- Tudom, hogy manapság nem divat így élni, Eleetől is megkaptam, hogy kisebbségben vagyok a véleményemmel. De ha számomra érték, hogy ne szennyezzek be tiszta dolgokat, akkor lehet akármilyen csábító az ajánlatod, könnyebb nemet mondani, mint szembenézni a furdaló lelkiismeretemmel. Mert ahogy te..., én is más módon keresem a boldogságot. Mindketten gyerekeket akarunk, nem igaz? - próbálok utalni arra, amiről korábban beszéltünk, de említette most is.
- Jó veled lenni, összeölelkezni veled, finom a csókod is, tényleg..., de utóbbi nem létszükséglet a kapcsolatunkban- próbálom rávezetni, hol az a határ, amit szerintem a kapcsolatunk még elvisel(ne)- Értem és érzem, hogy szeretsz, nem feltétlenül ragaszkodom ahhoz, hogy így mutasd ki. Attól félek, ezt így nem tudom viszonozni. Legalábbis ilyen módon nem...
Mert kérhetne tőlem bármit, tényleg bármit! Jelenleg nekem ő az első az életemben. Mindennél és mindenkinél fontosabb. Elee bizonytalan pont az életemben, és jelenleg Suzy is az, hiszen barátkozunk. Még azt is tagadná, hogy randizunk. Ő nem pasizni akar. Elee valószínűleg lazán orvosolná a gondjaim.

Tárgy: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby Vas. Nov. 15 2015, 17:31

-Na csak azért! - Vigyorgok rá.
Aztán minden összezavarodik, összegabalyodik, és úgy érzem csak jobban belegabalyodom, ahogy kibogozni próbálom. A pia nem segít, csupán annyiban, megpróbálkozom szóban kifejezni magam, de csak feldühítem magam, hogy nem megy. Sosem ment. Nem tudom hogyan kell. Elcsitulok, hogy kiszaladt belőlem minden, de nem lett könnyebb. Félek attól mit mond. Rettegek. Mikor ránézek még erős vagyok, de ahogy beszélni kezd elfordítom a fejem. Nem tudom mi jön és félek olyasmit hallok majd, ami fáj. Átöleli a vállam, én a poharat szorongatom. Miért csinálja? Neki szabad lesz nekem meg nem?! Olyan érzés mint gyerekként, hogy van amit a felnőtteknek szabad nekem meg nem. Frusztrál.
Rásandítok, hogy milyen elavult nézeteket vall(ott), de nem fogom bírálni, ki vagyok én ahhoz? De látom hogy nem egészséges ez az önmegtartóztatás a fenébe is... de nem mondom ki, tudja, hogy ezt gondolom.
-Mi köze ehhez a gyerekekhez... - Nézek rá értetlen bámulva rá, mert nekem a szex nem csak a gyerekcsinálás, bár egy nővel fontos szempont. Vele nem szempont, tök másképp élem meg.
-Nem, valóban nem. De igazából melyikben az? Ennyi erővel az ölelés vagy az érintkezés sem az. Egy kapcsolatba annyi fér bele, amit mindkettő fél még élvez és jól esik. És te viszonzod! Érzem... én szeretem a csókod érezni, mindenhol érinteni téged. És viszonoztad. Csak sokat ittál, azért? Mert akkor elfogadom, egyoldalú a dolog, hát van ez így. De... nálad nem ezt érzem. Én... őszinte leszek, én teljesebbnek érzem magam, ha veled úgy is lehetek. Aznap én úgy éreztem, jobban önmagam lehetek, látni a mosolyod, érezni minden porcikád, elveszni a belsőségesebb ölelésedben. Más férfitól és nőtől nem igénylem. Tőled és Liától. Henrytől is, de... az más kérdés, vele megint másképp élem meg, vele fura lenne így, ő is tudja, mert elmondtam neki. De te nem a testvérem vagy. Én... Hah... ne érezd magad feszélyezve, mert nem tudod viszonozni vagy nem akarod. De szerintem neked sem titok, hogy nekem... több vagy mint barát. Nem tudom, mi a jó szó rá, de... én csak azt akarom boldog legyél. Lehet én... többet szeretnék, mint te. Liánál is ezt érzem. Nála máshogy de ezt. Nem ugyanúgy élem meg az együttlétet veletek. Mert más. És nem csak a fizikai különbségekre értem. De a végeredmény ugyan az, teljesebbnek érzem magam általatok. Olyan jó érzés. És nem úgy provokálsz ahogy gondolod, hogy kacsintgatsz rám, vagy ilyesmi, nem tudom hogyan gondoltad. Egyszerűen csak... a lényed kell. - Nézek rá, olyan közel van, ég a számon a csókja, sóhajtok egyet.
-Ahh... kib.szott kva nehéz lesz betartanom ha te ölelhetsz én meg nem. És a francba is kívánlak. Ne utálj ezért a vallomásért jó? Hány százalékos ez a wishky... vagy mit is iszunk? - Jó, kissé becsíptem. Azaz jelenleg nagyon a fejembe szállt, nézem az ajkát vágytól telve, majd kipirulva az üveget próbálom elolvasni felfogva, mit is pusztítottam az elmúlt percekben és hogy hülyeséget csinálok. Miért érzem kínosnak amit mondtam? Biztos azért mert kussolni bölcsebb lett volna.

Tárgy: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby Hétf. Nov. 16 2015, 20:57

Megszoktam már, hogy Sebastian mennyire közvetlen tud lenni, és nincs ellenemre, ahogy megölel vagy hozzám bújik (akkor sem, amikor nálam alszik). Ez valahogy velünk jár, mi ilyenek vagyunk egymással, kezdettől fogva: mintha ezeréves jó barátok lennénk. Ikrei egymásnak, meg sem tudom magyarázni, hogyan. De az ötlet, hogy vele legyek, úgy, szexuálisan megint vele (vagy általa) elégüljek ki, nem megy. Az agyamban ég a STOP tábla, X év önmegtartóztatás és önkielégítés után most is elfogadhatatlan számomra, hogy a legjobb barátom segítsen rajtam. De hiába magyarázok, agyban azt is tudom, Sebastian mennyire másképp gondolkodok ezzel kapcsolatban, mint én.
- Ha egyikünk sem akarna családot, már együtt élnénk, vagy nem?- számomra nem kérdés. Lényegében nyitva az ajtóm előtte, most is akkor jön-megy, amikor akar. Aztán hogy ez a fogalom mennyi mindent rejt magában, még nem kristályosodott ki előttem. Hiszen barátok is élhetnek együtt, ha nincs is közöttük "semmi". Miközöttünk azért több van, és ha boldogok lennénk egymással, talán a véleményem is megváltozna: minek nekem egy nő, család, gyerek, ha a boldogsághoz csak Sebastian kell?
(Ennyire messze azért még sosem szaladtam. Gyerekről mindig álmodoztam.)
Figyelmesen hallgatok, hallgatom. Számomra éppen olyan fontos, hogy tisztázzuk ezt, mint neki. Sóhajtok, amikor azt mondja, viszonoztam az érintéseit. Igaza van! Lezsibbadok, hogy azokat az érzéseket fogalmazza meg, amiket én is érzek, ha vele vagyok. Ezek szerint igaza van, ez nem egyoldalú, jól érzi, csak éppen ő nem küzd ellene!
- Nem utállak- mondom, és megsimogatom az arcát- Nem tiltom meg neked, hogy megérints, megölelj, amikor csak jól esik, csináld!
Nem vezet félre, hogy az üveget bámulja, tudom, hogy figyel rám, hallja a hangom.
- Majd 40%. Számít? Múltkor sem voltunk beállva, nem azért történt, ami történt- válaszolok egy korábbi kérdésére vadul dübörgő szívvel. Nem pillanatnyi gyengeség volt. Nem agyaltam akkor is sokáig, vívódva magammal?
Sebastian arcát nézem. Szokatlanul ki van pirulva. Ahogy nézem, ragyog a szeme.
- Jól vagy? Bez baszkódás, nem akarsz lepihenni egy kicsit? Főzzek egy feketét?- kérdem, elhalkulva, kicsit aggódva. Hány pohárral töltött magába gyors egymásutánban? Hárommal? Remélem, nem ártott meg neki.

Tárgy: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby Hétf. Nov. 16 2015, 21:27

-Öhm... - Nézek rá meglepetten, mert sosem gondoltam bele ennyire. - Ha nem lett volna Amelia, meg úgy senki és úgy alakult volna, én akkor is szívesen összeköltöztem volna veled ha... szóval mondjuk pár hónapja is már könnyedén. - Fogalmazok így, mert én nem ehhez kötöm, de nem is gondolok bele egyelőre mélyebben, mire utal.
Aztán elkeseredetten próbálom elmagyarázni milyen nekem ez az egész, főleg ez az hol enged nekem, hol nem hullámvasút, bár eszemben sincs bántani miatta. Egyszerűen ezt érzem, de leírni nekem olyan, mint görögül tanulni. Kvára akarom, de kib.szott nehéz.
Szerintem látni rajtam, hogy megkönnyebbülök, hogy nem utál. Na meg hogy nem tilos "fogdosnom" őt, bár nehéz nem agyonfogdosnom, hogy így mondjam. De majd megoldom. A simításokra lejjebb eresztem a szemhéjam, szeretem ha simogatnak. Ki nem? Biztos van olyan ember... remete.
-Nem. - Nem számít, abszint is lehetne, de jó volt a hülyeségem a piára fogni. Josh azonban jobban ismer annál, minthogy bedőljön az átlátszó kifogásaimnak. Nem nagyon nézek rá, csak lopva, szóval tényleg józan volt esetleg lazább a piától, de mindenképpen döntőképes állapotú, mikor együtt voltunk. Ezt jó tudni, bár akkor is összezavar folyton.
A kérdésére forgatom a szemem, majd végre ráemelem, de úgy, hogy ha nem bazkodás, akkor terelés? Nem hiszem el hogy nem levágós neki, épp mi a fenét csinálok.
-Nem kell, kössz. Egyáltalán nem bírnék aludni és nem a feketét kívánom, mint említettem. Kell egy kis idő te szadista, míg csillapszik a testem is nem csak én. - Somolygok rá, komolyan magyaráznom kell? A pia eltompított, bár tény, szemérmetlenebb is lettem tőle, már ha nálam létezik a fogalom. Minden esetre ez annyit tesz, somolyogva mérem végig Josht, magam mögött a kezeimre támaszkodva. Aztán újra a piát pásztázom, kell valami elterelés. Már megint felhúz, bevisz a bokorba, de közli bocs, nem így gondoltam, csak bújócskáztam, megtaláltál, ügyes vagy, na szia... ahh, kikészít, komolyan. Szívem szerint úgy lesmárolnám, dehát, dehát... A whisky selymes színéről is az ajka jut eszembe. Bazzz...

Tárgy: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby Kedd Nov. 24 2015, 21:20

- Igen, valami ilyesmire számítottam...- nevetek felszabadultan- Így sem késő, a felső szint még szabad!- utalok arra, ha Ameliát is hozná, aludhatnak az emeleten. Együtt lennénk, ez a lényeg! Amelia nem jelent akadályt. Persze, ha ő nem lenne, a kapcsolatunk talán más irányt venne. Ha ő lenne az egyedüli, aki viszonozza az érzelmeim, talán könnyebben fogadnám el a testi közeledését is. Hisz ez is szükséglet, ebben igaza van, és jobb közösségben élni valakivel, mint magányosan. Egyenlőre azonban több ponton is hibás a sztori: neki komoly barátnője van, én pedig azon vagyok, hogy legyen. Elee elérhetetlennek tűnik, Suzyval pedig még alig ismerjük egymást, de amit vele tapasztalok, az jó, kedves és vicces. Tetszik nekem...
Sebyben megint fellobban a szenvedély. Le kell állítani, amíg nem késő. Azt hiszem, még nem az. Érzékenyebben reagál, mint vártam. Számon van, hogy ezt már egyszer megbeszéltük, de nem akarom piszkálni vele. Ez most nem olyan helyzet. És ha a csókomat vette biztatásnak? Akkor éppen olyan ludas vagyok a dologban. Sőt.
Iszik, én meg a bókjában fürdőzök, és ha lány lennék, azonnal azt mondanám, bújjunk ágyba, most azonnal! De sajnos, nem vagyok lány. Megjátszhatnám, de hazudnék, hogy én is "úgy" kívánom. Annyit nem. Úgy nem. Számomra ez nem elfogadható. S bár elméletben könnyű eljátszani a gondolattal, a gyakorlat valahogy döcögősebb. (Minden fejben dől el, mondják, de az én fejem csökönyös.)
- Tényleg nem akarlak kínozni. Félek, hogy megárt, mert ilyen gyorsan ittad, ez azért nem valami olcsó lőre, amiből két litertől sem érzed magad kótyagosnak...- aztán mosolyogva nézek rá- akkor inkább egy zuhany? Én veled akarok lenni, élvezni a társaságod. Ha végigalszod a délutánt és az éjszakát, mi hasznom abból, hogy itt vagy, velem?
Önző volnék? Olyan ritkán látom! Hiányzik, hogy hülyüljünk, röhögjünk. Időnként szomorú és megtört embereken kívül nem is találkozok mással. És jól esik az az öröm is, amit Sebyn látok, ha együtt van velem!
- Ne igyál most még egyet, kérlek...- látom, hogy szemezik a piával. Elterelésként én kerülök a látómezejébe (kitakarva az üveget)- inkább mondj valamit... Mit csináljunk? - fel kéne oldanom.

Tárgy: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby Kedd Nov. 24 2015, 21:53

-Áh, kulcsom is van, tudom, tudom, ha Amelia kidob, nem is gondolkozom majd, hol húzzam meg magam. - Nézek rá hálásan, de arra is utalok, van lakásom és élettársam jelenleg, így furán venné ki magát. De a tudat, hogy van hova mennem, bármi van, rettentően megnyugtató.
Aztán megint belebonyolódunk ezekbe a testi dolgokba, hiába érzem kíván, kicsit enged, majd feleszmél ez nem jó. A teste mást mondd, de inkább eltol, ha nem is szó szerint. Én pedig hagyom ezt, igazodom, mint mindig, bár én csak azért mondok nemet, mert ő erre kér. Nem is a szex jár a fejemben, mert az nem, hanem csókolózni vele, simogatni, csókolni a testét... valahogy nála bármi van, mindig érzem magamban az igényt erre, talán ezért sem fortyogok, hogy ellök, ha legalább kicsit hagyta, kicsit kaptam abból, amire vágyom. Fura dolog ez, de nem érzem azt, hogy a dac és az elérhetetlen iránti vágy hajtana, sokkal inkább pusztán az érzés, hogy vele lehetek. De ezt megfogalmazni nem megy, nem tudom hogyan kéne, fel is hagyok vele, értelme sincs sok. Bár ahogy próbál terelni, hogy elterelje a figyelmem, hát... ebben nincs gyakorlata, az már szent. Szerintem egyértelműen érzi, hogy amikor azt mondom kívánom, nem a levegőbe beszélek.
-Ittam én már gyorsabban is, kevesebb kajára többet is. Nem vagyok rá büszke, de egy biztos, nem rúgok be könnyen. A fejembe szállt hirtelen, de ennyi messze nem elég, hidd el. Ne aggódj. - Inkább nem megyek bele a részletekbe, nem is fontos. -Pff, csak akkor ha jössz, de akkor nem úszod meg, hogy ne mossalak meg mindenhol, szóval nem ajánlom Joshom. - Mosolygok kajánul, hogy neki ezt nem ajánlom, mert megint rám förmed majd, hogy mi ütött belém.
-Nem akartam inni... koncentrálok. - Dünnyögöm, de nevetek, ez kész, azt hiszi leiszom magam? Ennyire nem rossz a helyzet, de szórakoztat, hogy aggódik, igen, becsíptem azt hiszem. De szerencsére csak a kedvemen javít most, hála a felajzott állapotnak. Közel is hajolok, túl közel is, de nem zavar, vigyorgok.
-Hmmm... Olyat, amiben nem kell sokat gondolkodni, dekoncentrált vagyok! Ó, játszhatnánk olyat, hogy mindenki mondd három állítást magáról, egy hamisat és két igazat és ki kell találni mi a hamis! Mit szólsz? - Adok egy gyors puszit a szájára, majd eldőlök az ölébe ha hagyja, úgy nézek és mosolygok fel rá. Ahh a fenébe is, nem tudok rá haragudni, pedig kikészít, mindig kikészít, de kezdem megszokni, egyszerűen élvezem a közelségét, a szórakozottságunkat, jelenleg a forróságot a testemben, aminek csak a fele a pia. Játszani meg jó, legalábbis én szeretem ezt a játékot. Ismerkedős, de ki tudja mit tudok meg róla amit eddig nem is sejtettem?

Tárgy: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby Kedd Nov. 24 2015, 22:53

- Buggyant vagy, nem úgy értettem, ha szétmentek- nevetek- Itt is aludhattok, ha van kedvetek, megcsinálom a felső szintet nektek... - Nem hiszem, hogy szétmennének. Inkább, hogy Sebastian majd nem velem, hanem Ameliával akar majd aludni. Ez se legyen akadály, jöhetnek ketten, elbohóckodunk hármasban is (vagy négyesben?)
Örülök, hogy nem jutunk el odáig, hogy durván kéne szólni, amikor kissé elmélyül a csókja, és meg kell állítanom. A vágy az vágy, fiziológiai szükséglet, nem véletlenül vagyunk emberek, és nem állatok, hogy szabadon engedjünk "mindenféle" vágynak.
- Aha, aha, már tudom...- bólogatok, mint aki mindent ért. - Kicsit fura, hogy éppen most lettél szomjas, nem?- kuncogok. Hát oké, kicsit kiakadt, de én azért aggódhatok, nem?
- Nem, kössz..., tudod, ez... olyan, mint vékony jégre menni- mondom óvatosan, de igyekszem könnyedén venni, mintha ez lenne az első eset és ugratna. Ezek a játékok régebben jobban mentek nekünk, húztuk egymást folyamatosan, de ... nem árt óvatosabbnak lenni. Nem csak Seby miatt. Ha elszalad a ló, én is elfelejtem, hogy ember vagyok...
- Á, és Jacktől okosabb válaszokat vársz, mint Josh-tól, értem, értem- kuncogok megint. Koncentrálni? Mihez? Nem "Ki nyer ma?" a mai program címe. Nem is kéne gondolkodni!
Rötyög, közelebb hajol. Nevetek rajta, imádom, amikor ilyen. Flúgos, egyértelmű! Megint csak egy leheletnyi hely van kettőnk között, de nem húzom el magam tőle. Szemezünk. Alkoholos lehellette az ajkaim simogatja, ahogy beszélni kezd.
- Ez jó, ez jó, tetszik!- lelkesedek, és nevetek, mert közben gyorsan szájon csókolt, s most pimaszul elfeküdt az ölemben. A kezem automatikusan csúszik a hajába, imádom így fésülni, finom és selymes a haja.
- Kezdjél te, legalább tudom, kb miket kell mondani- fogalmam sincs a játékról, ő legalább példát mutat. Menni fog!

Tárgy: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby Kedd Nov. 24 2015, 23:18

-Buggyant... - Ízlelgetem a szót mosolyogva. - Köszi, nem tudom Amelia hogyan van a másoknál alvással, nekem gondjaim vannak vele, persze nem nálad, hát itt már otthon vagyok, csak előbb megkérdem őt mennyire lenne fura neki. Bár jó a koszt, van cica, szerintem nem bír majd nemet mondani! - Nevetek, de tényleg, nem tudom Amelia mennyire másoknál alvó típus.
Aztán jön az affér és még ő szó be érte! Hah! Nézek is rá, hogy nah, mi van fiam, kinyílt a csipád? De vigyorgok.
-Figyelj, el kellett nyomnom az ingert, hogy téged fogyasszalak el, ne ród fel, okés? - nevetek kicsit, ez kész.
-Hát Josh barátom másképp veszi el az eszem, mint Jack, Josh felpörget, Jack meg eltompít. Ez nem válasz kérdése, reakció kérdése! - Nevetek, legyintek, lökött. A pia nem válasz semmire, én tudom jól.
-Hah, tudtam, hogy tetszeni fog! - Mondom önelégült vigyorral, eltelve az ajkamon égő röpke csók ízével, élvezve a hajam fésülését az ölében.
-Azt mondasz amit akarsz! Ez a lényege. Na lássuk....mmm.... - Gondolkodom, közben élvezem, hogy játszik a hajammal.
-1: Nem vagyok valami édesszájú. 2: Mindig is ki akartam próbálni egy hármas menetet az ágyban ééés 3: 12 voltam, amikor először lovagoltam. - Mosolygok fel rá, meglátjuk mire tippel, melyik volt a füllentés! De próbáltam vegyesen mondani neki dolgokat, szeret/nem szeret dolog, szex, emlék... jelezve, akármit mondhat!

Tárgy: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby Szer. Nov. 25 2015, 00:36

- Az hát!- nevetek, hogy ízlelgeti a szót. Annál inkább!
- Megkérdezed! Hozta Isten nálam, mondd meg neki! Mi a kedvence? Azt főzök!- hehe. A nőket is megfogjuk a gyomrukon át- A cica! El is felejttem, hogy bejöhet neki! Macskás? - kacsintok rá. -Közibünk való!
- Igaz is, legalább Jack nem mond nemet...- halkul el a hangom. Bakker, ez nem jó poén, valamit hozzá kell tennem- Legalábbis háromszor egymás után...
- De mi a te célod? Pörögni vagy tompulni? Ne hagyd, hogy én befolyásoljam a te kedvedet...- harapok a számra megint. Ő nevet, ez jó. Nem haragszik rám.
Játékot kezdeményez, szuper az ötlet, gyors és forró a csókja, a haja pedig puha és selymes. Ellenállhatatlan. Vonzza a kezem. Mosolyog, elkezdi a játékot. Hümmögök, ízlelgetem, a válaszait, összerakom azzal, amiket tudok róla.
- Az első válaszod igaz. Nem vagy édes szájú. Hm, hm, a másodikon még gondolkodom. Muti a lábaid!- a két lábának állására koncentrálok. Egyenes mindkettő, nincs "o" lába. Ha lovagolt is, nem sokáig. Mit is mondott a hármas szexről? A saját csaját nem tolná be a közösbe, de az nem kizárt, hogy betársulna harmadiknak valahova...- Legyen a hármas! Nem tudsz lovagolni, vagy nem 12 évesen kezdted... - mondom határozottan, mert úgy tartom, Sebastianban megvan a mersz egy hármashoz. Kíváncsi ne lenne, ő??? Ez a hármas menet? Vagy háromszor egymás után? Naná, hogy az menne neki!
- Nos... Első: legelőször egy moziban volt orgazmusom. Kettő: 45 percig tudom tartani az erekciómat. Hátom: a baracklekvár a kedvenc csemegém.

Tárgy: Re: A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby Szer. Nov. 25 2015, 20:37

Nevetek, mondom mi Lia egyik kedvence, vagy amit nagyon szeret (bocs, Seby tudja, neki ez alap, de useresen nem tom XD), meg bólogatok, hogy megkérdezem.
-Öhm, szereti az állatokat, szerintem ezt a macskát amúgy sem lehet nem szeretni, szóóóóóval. - Vigyorgok hát ez egy über cuki cica.
Nézek rá, hogy a szesz nem mondd nekem nemet, mintha ez mekkora jó dolog lenne. Vagy mekkora baj, hogy ő meg igen. Hát nem baj az, neki se lehet jó mindig minden! Ez természetes, nem pedig gond.
-Öhm, szóval negyedjére már engedni fogsz? Hmmmmm? - Vigyorgok, meglököm a vállammal az övét, ne legyen már maga alatt.
-Josh. Kimondom kerek perec hogy végre megértsd, akkor is ha látványosan nem akarod. - Vigyorgok rá, hát b.sszameg ilyen nincs. -Kedvem éppenséggel ahhoz lenne hogy órákig csókoljalak, simogassalak, reggel meztelen ébredjek melletted, úgy hogy érzem magamon minden porcikád és az illatod! Ez felpörget, de mivel azt mondtad, a-a, így tompulni kényszerítem ezt a vágyat, ergo ittam kicsit, mert az segít ebben, tudod az hogy székekre meg kismadarakra gondolok sz.rt sem ér, szóóóóval ez gyorsabb volt! Szóval ha azt akarod ne hagyjam hogy befolyásold a kedvemet, az azt jelenti jelen esetben, ne foglalkozzak azzal hogy nem, hanem másszak rád és csábítsalak bűnös puszilkodásba! - Röhögök, mert komolyan el kellett magyaráznom? Megpaskolom a (borostás?) arcát párszor, hogy olyan lökött, magát hozza zavarba nem engem, nevetek is. Bár amúgy komolyan mondtam, de síri hangon előadva már gyászosnak hatna a helyzetem, ejj.
Aztán elkényelmesedem, simogatja a hajam és játszunk. Vigyorgok az okfejtésén.
-A lábaim? - Először a lábfejem mutogatom, hogy kinyújtom a lábam, aztán látom az egész lábam, a combom nézi. -Levegyem a gatyám, segít? - Pimaszkodom vele. Aztán elvigyorodom.
-Eeeeeeeeeeee. Hibás választás! 12 voltam, apa megengedte hogy lovagoljak, akkor lepasszolhattak egy másfél órára, inkább kettőre, én meg megszerettem. Tudok amúgy lovagolni, bár Elee eléggé tépte rajtam a haját, mert eléggé berozsdásodtam! - Nevetek, behúztam a csőbe! -Nekem a szex intim dolog, szeretek egy partnerre fókuszálni, kettővel frusztrálna a dolog. Biztos jó ha tudod a taktikát hozzá, de mivel én nem tudom, ódzkodom tőle! - Nevetek, megcsikizem a hasát, míg mondok egy "ejj de pajzánnak gondolsz" mondatot, röhögve, mert az én számból ez így vicces, valljuk be.
Hallgatom az övéit, meglep hogy egyből két szexeset rak bele. A baracklekvár azért necces, az lenne neki? Nem kizárt.
-Hmhmhm. Simán elképzelhető hogy egy moziban volt merevedésed, de orgazmusod is? Szerintem ahhoz bátortalan voltál, kellene ahhoz valami stimulálás is, nem elég a látvány nem? Na meg 45 percig simán van erekciód szerintem, legalábbis könnyen feltételezem rólad, ahogy a baracklekvár élvezettel teli elnyammogását is! Szóval az első a hamis! Meséld el az első orgazmusod! - Vigyorgok, bár lehet mégis egy moziban esett meg, akkor meg azt mesélje el. De abból kiindulva, hogy mennyire csak magához nyúlva élt sokáig, szerintem simán kitolta ezt az időt, akár még szándékán kívül is, ha úgy alakult.
-Na mondok megint hármat! Lássuk... 1: Egy velem egykorú lánnyal vesztettem el a szüzességem. 2: Összesen három férfival csókolóztam eddig életemben és 3: Ha fordítok csak klasszikus vagy filmzenét tudok hallgatni, más elvonja a figyelmem vagy idegesít. - Mosolygok fel rá, hogy na, tippelj!

karakterinformáció

» "Hamarosan" ~ Josh&Seby
» Mindennapok ~ Josh&Seby
» Meglepetés! (Josh és Seby)
» Segíts Haver! - Josh és Seby
» A randi után... (Josh és Seby)

A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby

A lányok, a lányok... ~ Josh & Seby

Similar topics

Similar topics