- Nézőpont kérdése- vonok vállat. Vannak csinos férfiak, akikben benne van a nő. Vannak olyan férfiak, akik nevetségesen festenének női ruhában. Sosem kényszerítettem volna Sebastiant ilyesmire, ha nem nézne ki jól. És amikor férfi, eszembe se jut, milyen ...nő- Semmit sem kell szégyellned- mondom neki, amikor lesüti a szemét.
- Gyakorlás, ahogy mondod- mosolygok rá. Én se véletlenül ismerem a fő mozdulatokat olyan jól.
Feladatokat ad nekem: énekelni kell neki, aztán arról kéne meggyőznöm, hogy maradjon velem. Jelen esetben szerepet játszok, hiszen Solange-t kéne magamhoz édesgetnem. De bevallom, nem menne, nem tűnnék hitelesnek, ha valahogy nem szőném bele őt, Sebastiant, és amit iránta érzek. Szeretek vele aludni. Megnyugtat a közelsége, az illata, a szuszogása. Beleszövöm ezt a kívánságba, amit Solange-nak terjesztek elő, ám ő azt hiszi (Solange-ként), többet akarok tőle.
- Sokat?- mosolygok rá- Solange, őszintén mondom, nem vagyok olyan férfi, aki ráerőszakolja magát a nőkre- nézek rá tágra nyílt szemmel- Nagy az ágyam, aludhatunk a két sarkában is, vagy ha bizalmatlan vagy, felmegyek az emeletre... - magyarázok neki halkan, könnyedén- De azt hiszem, te bizol bennem, hiszen hajlandó vagy eljönni a lakásomra. S mert eljössz hozzám, akkor sem élek vissza vele, ha egy ágyban alszol velem. Ígérem
Látom, hogy vívódik, aztán azt mondja, menjünk. Míg várunk a taxira, rágyújt. Hogy oldjam a feszültségét, odahajolok hozzá, halkan duruzsolok neki.
- Kérlek, ne csináld ezt. Ahogy te mondtad: nem történhet semmi, amit te magad ne akarnál. Kettőnkön múlik. Alszok külön, ha így akarod - számra tolulnának a szavak, milyen jól esne mégis, ha ott aludna, úgy, ahogy szoktuk, de attól tartok: megtenné miattam, csak hogy nekem jó legyen, miközben neki nem jó. Ettől viszont én is rosszul érzem magam.
Megérkezik a taxi, besegítem, ahogy idefelé. Szótlanul ülök mellé, mondom be a lakásom címét.

- Nem minden férfinek áll jól, ha beöltözik nőnek. Neked viszont igen...- mondom neki csendesen, mintha titkos vallomást súgnék éppen neki. - De nem vagy lányos, amikor Seby vagy. Finom vagy és kedves, szép a bőröd, selymes a hajad. De férfi vagy, nem csak férfias, nekem elhiheted!- mosolygok rá. Sejtem, milyen gondolatok emésztik.
- Tudom- Nem tudom, Solange ilyen szigorú, vagy Sebastian. Lényegében mindegy. Betartom a játékszabályokat, bármelyikük is kérje.
Partnerem arra kér, menjünk, és miközben a taxira várunk, elszív egy cigit. Szeretném megnyugtatni, nem lettem más amiatt, mert ő más bőrbe bújt. Szeretném, ha tudná, így is bízhat bennem. A szerepjáték akkor sem lép át határokat, ha lenne rá mód; a játék csak addig élvezetes, míg minden szereplője élvezi. A szerep azonban most a valóságon alapul, és nem egészen érzem, mikor, hol, melyikünk és mennyire csúszik bele, ezáltal rezegni kezd a léc. Ő azoban tisztán látja a dolgokat, és nyersen fogalmazza meg, noha nem új, amit kimond. Az egyezségünk villan át rajta.
A taxiban újra suttogni kezd, és a szavai nyomán elképzele a helyzetet. Bizsereg a bőröm, ahogy a lélegzete csiklandoz. Érzem a kezét a testemen, az enyémet az övén. A lopott csók ízét is érzem a számban (még mindig mangó ízű), aztán hallom, a sóhaját, hallom a sajátomat is. Tudom, hogyan korbácsolna fel, korbácsolnám fel én. Egyszer már megtörtént, és azt mondtam... Felé fordítom a fejem.
- Igazad van. Ma este nem tudnék megállni. Bocsásd meg nekem..- a homlokom a homlokának döntöm. Sosem voltam még ilyen gyenge, és félek, megőrülök.
Mielőtt elragadna a szeretethullám, elhajolok tőle, vidámságot erőltetek magamra.
- Hagyjuk egyenlőre az alvást. Vagy álmos vagy? - Nyugi, nyugi. Nem lesz semmi baj!

Sebastian megnyugzsik, hogy nem tartom lányosnak. Pedig Solange bőrébe bújva igencsak vonzó; nem csak én néztem egész este, hanem más is! Bár kellemetlen afférunk senkivel nem volt, meglehet, ez csak a véletlen műve.
Elindulunk hazafelé. Nem tudom, hogy az ő fejében az jár, nem akar hazamenni, hogy Reevent és Ameliát magára hagyja, és csak ezért hozzám. Az együtt alvást így is megvétózza, és utóbb aláírom, igaza van. Bár én -talán- meg tudnám állni, hogy ne menjek azon túl, amihez már hozzászoktunk, nevezetesen, hogy összebújva aludjunk, azonban azt is érzem, nehéz lenne nem viszonozni, ha ... Mindegy. A szavai nyomán elindulva kétségbe vonom, hogy ne lehetnék én, aki kezdeményez (akár akaratlanul, hiszen eddig sosem kellett vigyáznom a mozdulataimra).
- Nem, nem igazán- Sajnos, ez a válasz nem jelent túl sok jót, ránk nézve. Már most hiányzik, hogy nem ölelhetem úgy meg, mint ahogy korábban tettem volna. Elfordulunk egymástól, próbálom lenyelni a gombócot, nem mutatni, mennyire fáj, hogy ez így alakult.
- Nos, majd veszel egy kényeztető lábfürdőt, és meg is masszírozom, ha engeded...- ajánlom fel vigyorogva. Nem is kétlem, hogy elgémberedett a lába, mi ehhez sosem szokunk hozzá, a csajok hogy képesek erre?
Felnevetek a kérdését hallva:
- Nincs. Ennyire bejött a hosszú (női) ruha?- nem akarom lebuktatni, megint közel vagyok a füléhez, szinte sugdolózunk.
Kisegítem a taxiból, bemegyünk a házba. Norát felkapom, neki dörgölöm az orrom. Aztán leteszem, szaladgáljon csak (vagy aludjon tovább, nyafkának tűnik.)
- Na, bújj ki abból a cipőből... Le is zuhanyozhatsz, ha akarsz, addig keresek valami filmet...
Ha elmegy tusolni, előkészítek még egy adag ágyneműt (ma nem készültem a jöttére), de nem úgy ágyazok, ahogy szoktam, hanem külön. Egyenlőre azonban még a nappaliban telepszem el, kirakva néhány vígjátékot és néhány akciófilmet, hogy Seby majd válogatni tudjon, mit nézne szívesen.

Feszeng közöttünk a levegő, vagy vibrál, nem tudom; inkább elszakadok a szomorú gondolatoktól, hogy valami megváltozott. (És ennek én magam vagyok az oka, végső soron)
Forró fürdőre vágyik, legalábbis azt hiszem, erre céloz. Könnyen megteheti, sosem panaszkodtam, ha áztatni akarta magát. A lábát rám bízza. Nevetek azon, hogy feltételezi, csikizném. Hisz nem szereti túlságosan.
- Nem mondanám, hogy gyakorlott talpmasszőr vagyok, de majd próbát teszünk...- vonok vállat. Nem csikizni akarom, hanem segíteni rajta. A saját talpamat remekül fel szoktam oldani. Vajon az övével is boldogulok majd?
- Oh, khm- pirulok el. Ismét Solange az, aki beszél belőle? Sebastianról tudom, hogy hogyan alszik.
Hazaérve aztán felengedünk. Már a hangját sem kéne elváltoztatni. Hálásan nézek rá, hogy eddig is bevállalta (nem csak a cipőt, amit éppen most rúgott le) Máris tapogatja a lábfejét.
- Aucs, nagyon fáj? - kérdem, kissé fintorogva.
Aztán segítek levenni róla a kosztümöt, és közben észreveszem, megint belebújt a kisördög, és kelletti magát nekem. Ami igaz, az igaz, engem sem kell félteni. Így hát mögé állok, és ahogy segítem róla le a kabátot, a fülébe szuszogva kérdezem:
- A ruhádat is segítsek levenni? - megsimítom a vállát. Az ajkamba harapok közben, el ne nevessem magam. Most akkor játszunk tovább?

Behúzom a nyakam, fogalmam sincs, milyen lesz majd meggyúrni a tappancsait. Én megcsinálom, ha hagyja!
Aztán incselkedik velem, én meg, rossz szokásomhoz híven, bele is pirulok. ha észre is veszi, nem teszi szóvá, csak somolyog. Segítek neki a vetkőzésben, s mert megint Solange-ként viselkedik, én aképpen bánok vele. Húzom én is.
A kabátkája után a ruhájából kell kisegítenem. Szándékosan nem csinálom gyorsan: a zippzár minden foga halhatóan kattan, ahogy elengedik egymást, aztán lesimítom a válláról, hogy lazán hulljon a földre. Aztán a melltartójával bíbelődök. De miután kikapcsolom, nem legyeskedek tovább körülötte.
- Tudod, merre a fürdő és hol van a törölköző. Érezd magad otthon! - hus, már ott sem vagyok. Főjjön csak a levében egy kicsit, én már nem tudom visszatartani a nevetést, amúgy se.
Elvágódva teszem magam le a kanapéra a nappaliban, bekapcsolva a tévét, hogy legyen valami alapzaj, míg Seb.. Solange vissza nem tér a fürdésből. Ott van még az asztalon némi kajamaradék és a pia... Azzal szemezek. Kívánok inni, lazább lenni, elfelejteni ezt-azt... Aztán megrázom magam, nem lehetek hülye. Hagyom a piát békén, és keresek valami krémet, amit majd bele tudok kenni a bőrébe. A TV-t pedig átrakom addig valami zenei csatornára, és énekelem azokat a számokat, amiket ismerek.

Hazaérve - bármit is beszéltünk meg korábban otthon, aztán a taxiban- megint húzzuk egymást. Hülyéskedünk, nem kne mindent túl komolyan venni, ezerszer fogadtam már meg. Amikor azonban a harisnyáját emlegeti, csak pislogok.
- Khm.. az... ez övön aluli- nem, ez most nem fér bele a hülyéskedés kategóriába.
Magára hagyom, de amíg a tv-t be nem kapcsolom, hallom, ahogy fellélegzik és röhögcsél, aztán a zuhany hangját. Elvan egy darabig, de sosem sajnáltam a vizet. Magamtól sem fogom.
Míg várok rá, kerítek valami krémet, ami alkalmas arra, hogy talpat masszírozzak vele, közben együtt éneklek valamelyik zenei adóval (legalábbis az előadókkal), aztán kényelmesen elterpeszkedek a kanapén. Botorkálva közeledik egy szál törölközőben, de tudom, hogy nem részeg. Valószínűleg már kivette a lencséit (ő nevezi így), és még nincs rajta szemüveg.
- Vigyázz, kicsit jobbra...- irányítom a kanapéról, nehogy átessen Nora valamelyik játékán.
Aztán, amikor már rajta a szemüveg, mindent könnyebben megtalál. Ahogy magára kap valamit, Sebyként tér vissza, úgy mosolyog rám, hogy dalolásztam.
- Magamat szórakoztattam, míg vártam rád...- vonok vállat, aztán ujjaimmal hívom közelebb.
Mellém telepszik, javasolja, hogy igyunk.
- Biztosan... Mindjárt hozok!- jég! Egy szóval sem tiltakozom, hogy igyunk.
Felpattanok, és kiviharzok a konyhába, előszedem a jégkockatartót. Ki tudja, mikor használtam utoljára, de most is teli van. Ráengedek egy kis vizet, aztán kipattogtatom a kockákat egy pohárba, és teszek mellé egy kanalat is (jégfogóm nincs).
Ha töltött már, csak kiegészítem az italt, ha lustálkodott, kiszolgálom.
- Igyunk a ma estére! Igyunk Solange-re, eszméletlen csaj!- nevetgélek, rá emelem a poharam.

Bólintok, és már ott se vagyok. Nem hiszem, hogy részletekbe menően ecsetelni kellene, mi ezzel a gond, ha én vetkőztetem. Pedig alapjáraton megtenném..., az égadta világon semmi bajom sincs vele!
- Ah- kapok a fejemhez. Mondtam, hogy egy kicsit jobbra, erre csak belerúg egy műanyag kockába, amivel Nora előszeretettel játszik. (Nem akartam bútort írni, attól biztos fájna a lábad!)Leguggol, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e. - Semmi gond, szerencsére nem törékeny.
Ha már fenn van a szemüvege, magabiztosan közlekedik. Pizsamanadrágba bújik, úgy telepszik mellém, közben kinevet.
- Nem is panaszkodtam...- őszintén mondom, csak szórakoztattam magam, ennyi.
Kicsámpázok jégért, aztán rá emelem a poharam. Iszunk. Jól esik hidegen.
- A taxis így is majdnem rád startolt, ha mindketten csajok leszünk, vajon hány pasi nyomulna rád? - most Solange az érdekes, Johannát hanyagolnám. Női ruhába nehezebben magyaráznám meg, hogy miért kelek ki magamból, ha valaki el akarná rabolni a barátnőmet.
Az ajkamba harapok, amikor megemlíti a csókot.
- Nem bujaságból elkövetett... csók volt- mondom alig hallhatóan, és lesütöm a szemem.
Tisztában vagyok vele, többféleképpen is lehet magyarázni. Ha a száraz tényeket nézzük, valóban megcsókoltam, és ez szöges ellentétben áll azzal, amiben megállapodtunk; de nem vágott rögtön pofon, pedig megtehette volna. Úgy is, mint Solange, úgy is, mint Sebastian. Hozzám dönti a vállát, ne vegyem ezt annyira komolyan, de én ilyen vagyok. Mindent komolyan veszek.
- Úgy éreztem, kevés lenne azt mondani: köszönöm - érzékenyülök megint el. Bakker, ő az első igazi barátom, ráadásul mindig a javamat akarja.
- Na, add a tappancsaidat- próbálok terelni, és a krém után nyúlok, miután a lábait belehúztam az ölembe.

- Közlöm veled, hogy tévedsz- húzom összébb a szemöldököm, de aztán röhögök én is. Panaszkodik a ***!
- Neeeem, dehogy!- tagadva rázom a fejem. -Ha azt nézte volna, milyen nemű vagy, másféle érzéseket lehetett volna leolvasni az arcáról, nem a csodálatot!- mondom meggyőzően. Bár nem sok tapasztalatom van, hogy néznek a melegekre, el tudom képzelni. Az átlag gyűlöli őket. (És ugyanez a helyzet a biszexualitással is)
- Rám? Biztos énrám is hajtana valaki, legyen igazad!- nevetem el. Miért ne? Ez sem lehetetlen.
Amúgy biztos vagyok benne, hogy Reevennek igaza van, és a fél osztály bele van zúgva Sebastianba. Helyes pasas, jó modorú, vicces, okos.
Szóba hozza a csókot, ami fura érzést okoz bennem: mintha egy lyuk tátongna a mellkasom közepén, amiből folyamatosan áramlik ki valami... Úgy éreztem (akkor), az a csók nem szorul magyarázatra, és most mintha skatulyába kéne zárnom. Nem esik jól. Amikor adtam, igen. Jókedvű puszit kapok, de aztán elhajol tőlem. Igyekszem megérteni, bizonyos dolgokat miért csinál, de sokszor nem értem. És az a baj, magamat se értem mindig. Miért küzdök az ellen, ami boldoggá tesz?
- Sebastian, irigyellek. Éppen most gondoltam arra, magamat se értem mindig, mit miért teszek. Olyan... következetlennek tűnhetek előtted, mást teszek, mint amit mondok, és ez... borzasztó!- kifakadok, a kezeimbe temetem az arcom. Én nem akarok "úgy" nézni rá... Én nem akarom, hogy "úgy" közeledjen hozzám. De a legjobb barátom, és szükségem van rá, nem csak lelkileg, érzelmileg, hanem a begyöpösödött szokásainkkal együtt is, mint ölelés, érintés, egy ágyban való alvás (összebújás). Mintha mókuskerékben lennék...

Behúzom az ölembe a lábait, kissé szembe fordulok vele, hogy a talpai jobban a kezemre essenek. Megiszom a pohár italt, amit a kezembe ad, és krémet veszek a kezembe, miközben ő attól tart, majd csiklandozni fogom.
- Csak próbálj lazítani... Valami szépre gondolni- terelem el a figyelmét, ahogy a lábához nyúlok, és a tenyeremmel simítom végig a talpát, hogy felhordjak rá némi krémet. Aztán a hüvelykujjaimmal a talpát, a többi ujjammal a lábfejét kezdem nyomogatni (nem túl erősen, de azért határozottan)- Csak szólj, ha túl erős. Vagy ha éppen jól esik valahol- lassan mozog a kezem, hogy megérezzem az esetleges csomókat, merevségeket. Lábat még nem masszíroztam soha a sajátomon kívül, szóval... az ösztöneimre hagyatkozom.
- Örülök Solange-nak...- mondom aztán, mivel róla kezdett beszélgetést- Helyes csaj, bár kissé szigorú- mosolygok rá megint. Bármikor megismételném vele ezt az estét (kísérője lennék, bármikor)

- Hát, olyan gyakran pillogott hátra, hogy észrevetesse magát veled, hogy bele kellett könyökölnöm a hátába, hogy észrevegye magát- ha nem is egészen így volt, majdnem. Számomra egyértelmű volt, hogy a partnerem tetszik a sofőrnek. Neki meg azt kellett észrevenni, a hölgy nincs egyedül.
(Ez még akkor volt, amikor nem ismert még téged igazán; a Tarzanos meghallgatás napján)
Nem ismerem a motivációit, csak azt veszem észre, a csókkal húz, pedig ez most érzékeny téma közöttünk. Talán látja is rajtam, hogy ezt most nem tudom poénosan venni; kapok egy puszit, mintha ezzel akarna kiengesztelni. Azt kell mondjam, sikerül. Nem haragszom rá; csak az az érzés marad, miért vagyunk ekkora lekvárban?
Kifakadok, ő meg bátorítóan magyaráz nekem. Úgy nézek rá, mint egy angyalra. Megkönnyebbülök, hogy érti és átérzi a helyzetemet, és hogy tudja, nem a személye ellen irányul a tartózkodásom. Megnyugodnék, ha ezzel a döntéssel én magam is ki lennék békülve, de mivel azóta tele vagyok feszültséggel...
- Nem hiába vagy a legjobb barátom...- pillanatra összeakad a pillantásom vele. A szeme sokkal többet árul el, mint a szája. Abban ott van ugyanaz a vágy, ami bennem is. Inkább a számra harapok; ha visszaszívnám, amit mondtam, haragudnék magamra; meglehet jobban is, mint most. Mert haragszom. Elcsesztem valamit, mert kemény és merev vagyok, mint a tölgyfa.

Iszunk megint, és a lábát kezdem masszírozni, miközben Solange-ról beszélgetünk. (A kedves bókjára én is nyelvet öltök, akárcsak ő. Tiszta bolond.) Lassan ellazul a kezeim alatt és én igyekszem finoman, de hatékonyan átnyomogatni a talpát. Az ujjperceit külön-külön is megnyomogatom, ez nekem mindig segíteni szokott.
A háttérben még mindig zene szól, a filmekről (egyenlőre) meg is feledkeztünk, ahogy a piáról és a rágcsákról is. Mintha megállt volna velünk az idő, pedig éppen múltat idézünk (közelmúltat). Hitetlenkedve fogadja, hogy szigorúnak tartom Solange-t.
- Aha, tényleg! - bólogatok- Annak ellenére, hogy le sem lehetett tagadni a kölcsönös szimpátiát, szinte végig érezhető volt, hogy távolságot tartasz. Ha megszegtem volna, biztos kapok a pofámra, nem kétlem!- nevetek, valóban így volt; bár alapvetően udvariasnak tartom magam, és nem akartam tolakodónak tűnni.
Mosolygok, milyen estét töltöttünk együtt. Nem akarom ismételgetni, de ... ah, milyen más lenne, ha valóban lány lenne!
A talpára koncentrálok, bedugom az ujjaim a lábujjai közé, a másik kezemmel a lábujjait a talpa felé húzom. Elnyomorgatott lábfejének ez a legkiválóbb ellenszer. Mindezt végigcsinálom a másik lábával is.
- Lezuhanyzok én is. Addig tedd be azt a filmet, amit szívesen megnéznél!- az asztalra mutatok, kitettem néhányat, válogathat, vagy kereshet valamit a csatornák között is, ha van kedve.
Nora játékára most én lépek rá, felszisszenek, de csak meglepettségemben. Apropó, hol a macska? A hálóban találok rá, az ágy közepén hortyog. Magamhoz veszem a pizsamanadrágom, aztán kislattyogok a fürdőbe. Sokáig eresztem magamra a vizet, a meleg víz által el is lazulok. Kicsit álmosabb is leszek, így megmosom a fogam, mielőtt visszamennék a kanapéra. Közvetlenül Seby mellé ülök, bár nem érek hozzá.

- Nem lebuktatni akart, hanem módot találni rá, hogy szóba elegyedjen veled! Ha nem vagyok ott, biztosan határozottabban próbálkozott volna!- állítom magabiztosan. Hát még a hangját is elváltoztatta, nagyon hiteles volt! És a sminkje is tökéletes ! (Annak a nyomát a szemén még látom, de olyan jól néz ki, most még nem törlöm le neki. Majd reggel. Lia nem tudom, jó néven venné-e, hogy csajt csináltam a pasijából)

Solange lesz a téma, amíg a lábait lazítom. Nevetek, hogy milyen harciasan veszi védelmébe (magát).
- Látod, eben pont olyan mint én. Amíg nincs lezárva egy kapcsolata, nem kezd másikba- billentem oldalra a fejem. Gyanítom, hogy Sebastian is olyan, legbelül. Hiszen Ameliának is megfogadta, hogy nem lesz mással, amíg ők együtt vannak.
Míg nekem az jár a fejemben, mi lenne, ha ő valóban lány lenne, valami hasonló jár a fejében neki is. A lába sincs elhanyagolva, olyan trükköket alkalmazok azonban, ami megnevetteti. Próbálja visszafogni, de a lába megugrik a kezemben.
- Ez csikis?- kérdem, de a másik lábánál azért ugyanezt megcsinálom.
Amikor úgy érzem, eleget babusgattam már, kimegyek én is zuhanyozni, fogat mosni. Mikor visszaérek, éppen a Psycho nagyjelenete megy, ő meg röhögcsél magában.
- Micsoda perverz vagy, hogy ezen nevetsz! Mi a vicces abban, hogy halálra szurkálja a lányt? - de emiatt nem ülök tőle messzebb. Akkor viszont hátrahőkölök, amikor az Alkonyatot kezdi ecsetelni.
- Ne, ne, inkább a horrort, az se baj, ha végigneveted!- épp eleget hallottam erről a filmről ahhoz, hogy ne akarjam megnézni.
Ha a kezembe nyomja a távirányítót, gyorsan el is kapcsolom.
- Nem választottál filmet; ez csak két dolgot jelenthet: egyik sem nyerte meg a tetszésedet vagy nagyon álmos vagy?- utóbbi se lepne meg. Hosszú volt a nap, és hiába mondta ... idővel ezelőtt, hogy nem álmos... Az csak úgy néha beköszön az embernek: helló, itt vagyok!
Én is álmosodok, elnyomott a meleg víz, akkor úgy éreztem, állva is el tudnék aludni.
- Gyere, menjünk inkább aludni...- mondom természetesen. Így lenne az!

- Ne is! Solange az én csajom... vagy azé a franciáé...- kacsintok. Másé nem lehet. Ki van sajátítva, így járt, ha tetszik neki, ha nem- Ezek szerint máskor is beöltöznél és eljönnél velem? - így értem, amit mond.


- Honnan tudhattam volna előre? Olyan édes bárányka volt, komolyan, farkasnak éreztem magam mellette!- az biztos, hogy jól felültetett. Csodálkozom, felemlegeti az "első barátnőmet". Magamban azt gondolom, senki nem érdemli meg, hogy becsapják. De ebből a szempontból maradi vagyok.
- Bocs, nem úgy szánom- kicsit változtatok a fogásomon, hogy ne legyek csikis.
Zuhanyozásból visszatérve mellé ülök a kanapéra. Meglep, hogy egy gyilkosságon nevetgél, bár igaz, ami igaz, erről a filmről sok bőrt lehúztak már. Akár a zenéjéről. Bólogatok némán, hogy igaza van, unásig hallottam már. De még mindig jobb, mint az a csillogós-vámpíros sztori. Jaj! És kinevet!
- Szadista!- vágok vissza, ha meg akarná nézetni velem, biztos csak így becézném néhány hétig, hónapig.
Végül én sem választok filmet. Seby elárulja, hogy kicsit kimerült, és én se bánnám, ha már le tudnám csukni a szemem. Aludni invitálom, de amikor rájövök, külön alvásról beszél, fájdalom hasít belém.
- Hát, izé... Ha már külön alszunk, én alszom itt, és vitának nincs helye!- mutatok a kanapéra. Nem egy kényelmes darab, de kibírom. Hős leszek. (Híró, akartam írni)
Szóval fogom a motyómat, és kipakolom a nappaliba, helyet hagyva neki a hálóban.
- Nora majd vigyáz rád. Ő is szeret bújni- mosolygok Sebastianra, aztán kivackolom magam a kanapéra. Időzítőre állítom a tévét, és belenézek abba a vámpíros sztoriba. Űber-borzalmas.

Nem tudok erre mit mondani. Ma klassz volt, hogy Solange bőrébe bújt. Lehet, hogy ugyanezt a hatást elérné nálam legközelebb is; bár törni kéne a fejem, hova vigyem. Moziba? Á, hülyeség, egy ilyen nőt nem moziba visz az ember. Annyiban is hagyjuk; eldönti a sorsunk, leszünk-e még együtt, mint nő, és mint férfi.

- Nem, abszolút nem!- védem még mindig, bár alaposan kitolt velem. - Szelíd és kedves lány volt, a fene tudja, mi ütött belé- Sosem fogom megtudni.
A lábának valóban jót akarok, és nem akartam csikizni. Mégis nevetgél egy sort, amikor szétfeszítem az ujjaimmal a lábujjait. Aztán erősebben csinálom, legalább nem húzkodja el a lábát.
- Na persze, kicsit...- más véleményen vagyunk, de csak húzom, tudja ő is. Bármit megnéznék vele, max szétröhögném az agyam. Vagy lekaparnám a falról a festéket. Jelen esetben utóbbira tippelek, a vámpíros sztori olyan közkincs, amit vagy imádni vagy utálni lehet. Közömbösnek lenni iránta lehetetlen.
Kiderül, mindketten fáradtabbak vagyunk annál, hogy mozizzunk (értelmesen legalábbis), úgyhogy aludni hívom. Nem vethetem szemére, a kanapéra költözne. Csak azzal nem számol, hogy ezt nem hagyom majd neki. Én meg azzal nem számolok, hogy ő is meg tud zsarolni.
- Nora imádja, ha szeretgetik, bár a körme éles, szó se róla!- nevetek.
Huzakodunk egy kicsit, de valóban hajthatatlan, és -bevallom- ellenemre sincs, hogy egy ágyban aludjunk. Nem először fordulna elő, és nem félek tőle, húha mi történik: semmi!
- Akkor ez szép kis megegyezés volt...- nevetem el magam, és bevackolom magam a helyemre. Ha ő ugyanúgy fekszik le, ahogy szokott, közvetlenül mellém, a macska átkerül az ő másik oldalára. Ha viszont távolságot akar tartani, Nora közöttünk lesz. Ez már abszolút rajta múlik.