Fast and Furious - Vincent és Eleonore

Izgatottan készülődök, ma hoztam el a motort a szervizből, és friss vizsgával végre kiszabadulhatok vele az utakra. Feszülős farmert húzok, betűröm a fekete toppomat a derekába és felhúzom a cipzárt a magas szárú motoros csukámon. A motoros dzsekimet a vállamra dobom és kilépek a lakásból. Vigyorogva állok a liftben és várom, hogy megálljon a garázsban. A Kawasaki a fal mellett lapul, a kormányon lóg a bukósisakom, benne a kesztyűmmel. Kilépek a liftből, és szinte táncra perdülök. Belebújok a dzsekimbe, felhúzom a cipzárt, bár iszonyú meleg van, megvédi a bőrömet, ha elesnék. Hajamat felcsavarom és a bukó alá rejtem, végül a kesztyűket tépőzárazom be. Kitolom a motort a fal mellől és átvetem rajta a lábam.
A garázs falai iszonyatos hangerőre erősítik a motor hangját. Duruzsol a közel 210 lóerő a lábaim között. Imádom, ahogy a motor keltette rezgések végigszáguldanak a testemen. Meghúzom a gázkart és felbőg a motor; csuklómban érzem, ahogy húz, kívánja a kilométereket. Érzem a combjaim között, ahogy tombol az energia a zöld fémpáncél alatt. Lecsapom a plexit a bukósisakon és fülig érő szájjal kigurulok a garázsból.
Lassan haladok a forgalmas utcákon, várom, hogy bemelegedjenek a gumik. Begyűjtöm a felém küldött elismerő pillantásokat, és feltűnik, hogy sok csaj utánam néz. Nem bánom, ha pasinak néznek, legalább kevesebben akarnak majd megölni az utakon, amikor szabadjára eresztem a vadállatot. Ahogy arra várok, hogy zöldre váltson a lámpa, leteszem mindkét lábamat az aszfaltra és felegyenesedek. Még csak most indultam el, de a derekam elszokott a motorozástól, a folyamatos görnyedéstől és a motor keltette rezgésektől. Combjaimmal tartom a közel kétszáz kilós testet és figyelem a járókelőket, a mellettem álló autósokat. A jobb oldalamra egy fiatal srácokkal zsúfolásig megtelt Mustang gurul. Lehúzott ablakokkal, üvöltő zenével és nyerítő nevetésekkel érkeznek. A sofőr rám néz, és megbőgeti a motort. Lustán felé fordítom a fejem. Vigyorog és mutogat, hogy a következő lámpáig versenyezzünk. Végigmérem az autóját. Túl van terhelve és a srácon is azt látom, hogy csak az arca nagy, nem tűnik gyakorlott versenyzőnek. Nem lesz nehéz dolgom vele, bár nem szívesen megyek bele; a motor és a gumik még hidegek. De azt sem hagyhatom, hogy ez a csapat hülyegyerek megalázzon. Felkészülök a rajtra, és amikor a srác újra megbőgeti a Mustang motorját, elfordítom a csuklómat a gázon és figyelem az arcát, ahogy a motorom túlharsogja az övét. A lámpa zöldre vált, és én állva hagyom a fiúkat. A tükörben látom, ahogy dühében a kormányt csapkodja a kis hülye. Én pedig vigyorgok.
Könnyű győzelmemen fellelkesülve cikázok az autók között kifelé a városból. Hosszú kört terveztem a város körül, hogy kicsit élvezkedjek frissen visszakapott motorom nyergében. Szélesedik az út, és meglepően nagy a forgalom. Nem bánom, imádok manőverezni, de óvatos vagyok. Még mindig nem érzem elég jónak a tapadást, hogy össze-vissza száguldozzak, és kicsit tartok is tőle, hogy valamelyik türelmetlen, figyelmetlen sofőr kivágódik elém.
Végre enyhül a forgalom és szabad a belső sáv. Visszaváltok és kilövök az araszoló autósok mellett. Enyém az út, és senki nem állíthat meg. Nem megyek lassan, de az is tény, hogy nem hozom ki a maximumot a Kawasakiból, van még idő, majd a hegyek között, a kanyarokban. Élvezem a sebességet, egészen addig, amíg a tükörben meg nem jelenik egy aranyszínű Bentley. Nem akarok meghalni, és látom, hogy valahova veszettül siet, ezért felmerül bennem, hogy lehúzódok és elengedem. Azonban a srácok a pirosnál felpiszkálták az érdeklődésemet, ezért ehelyett inkább fordítok egyet a gázon és felgyorsulok százhetvenre. Kizárt, hogy ennél is gyorsabban jöjjön.

A mai nappal is az a baj, hogy kibaszottul unalmas. Milliónyi dolgom lenne, de a rabszolgáim már dolgoznak a megoldásokon. Annyi a dolgom, hogy néhány hívást felveszek a többit meg hagyom a faszba. Nem is igazán érdekel. A végéra benyomom a blokkot, amin csak néhány embert engedek át, fontossági sorrendben mondjuk hármat. Ha meghalok a világnak, beindul a patkány effektus a süllyedő hajon. Mindenki kapkodni kezd, bakit bakira halmoznak, mint egy telibekurt szerkezet, amire homokot szitáltak.
L.A. az álmok színhelye. A nagy büdös lófaszt. A legtöbb kamugép itt lakik, az álarcos bál egész évben tart.. Nem mondom, lenne, akitől fosnék, ha lehullana a lepel és kiderülne, hogy az enyészet lerágta a húst a csontjairól. Kurva bábuk… Úgy rágatjuk őket, ahogy csak akarjuk.
Mi, a nagyok, ülünk a hatalom köpenyébe burkolódzva és hallgatjuk ahogy haláltusát rí a tömeg.
Ahhoz is unott vagyok, hogy zenét hallgassak. A Bentley amúgy is úgy dorombol, hogy feláll a tarkómon a szőr tőle. Imádom a hangját, a könnyedségét, ahogy az utat falja, mintha mi sem lenne természetesebb és a szelek szárnyán repülnénk. Ki kéne hajózni. A jó öreg yacht a kikötőben vár, készen arra, hogy fedélzetre szálljunk. Be kell fogni Natanielt, hátha elhozza Cornst és kicsit élvezkedhetek. Faszom nők, egy sem kell, mind kurva. Ha más nem akkor háztartási. Jajjjaj Vincent, nincs mit felvennem, nem néznél meg egy szexi kombinkéban? Rohadj meg, kibaszott ribanc. Legszívesebben kést nyomnék a nyakához, hogy a félelemtől kipiruljon az arca, égjen a füle, zakatoljon a szíve… na úgy megnézném. Persze nem teszem meg, nem vagyok állat… de nah, lennének terveim.
A kis futár csaj is, addig üti a vasat, míg lenyomok valamit torkán. Bár azt hiszem fennakadnék. Még csak nem is szórakoztat.
Az idő meg tombolóan vidám, tudnám mitől? Senki nem szólt a napnak a telibevert felmelegedésről? Hahó, kisgeci, kinyírsz minek. Nem baj, baszod?
Feldoromboltatom a motort, míg jelzem az előttem haladó dzsipesnek, hogy húzzon a gecibe. Vagy nyomja a kurva gázt, vagy billenjen ki az utamból, mielőtt megkínálom hátulról. Ha nem sajnálnám a Bentleyt meg is tenném, de többet ér, mint a kopinger sofőr élete. Nem baszom fel, mi van, ha falnak megy? Csak egy féreggel kevesebb lenne én meg nem vagyok bogárirtó.
Unottan tologatom le a kisnyugdíjasokat az útról, pofátlanul nyomulok, majdnem összeérnek a kasznik, de mindig tudom, mennyi fér bele. Úgy ismerem a kocsit, mintha a saját testem meghosszabbítása lenne. A pedálok a talpam alá simulnak, pöcögtetem a sebváltót, van, ami leköt.
Besorolok egy Kawasaki mögé. Faszért tart fel. Szép kis moci. Kurva büszke lehet rá a faszi a nyeregében. Biztos sorba térdelnek elé a csajok, hogy vigye el őket egy körre, cserébe leszívják.
Rühellem a motorosokat. Nem mert pofátlanok, legyenek, leszarom, én is az vagyok, csak kurvára nincsenek tisztában vele, hol férnek még el. Elbaszol egyet és ugyanannyit kapsz érte, mint egy rendes emberért.
Unottan dobolok a kormányon. Rácsúszok a Kawásra. A Bentley engedelmesen siklik előre, megint a hajó jut eszembe. A pöcsfejű meg ráhúz a gázra és megugrik előttem. Rápillantok a sebesség mérőre: 170. Ennél többet kell, hogy tudjon, az egy jó kis sportgép. Gyorsulunk. Király. Szabad az út, na nem szeretnék lemaradni. Úgyis terelgeti előttem az autósokat, szabad az út, száguldjunk. Előre engedik, mert féltik a tyúkszaros életét.
A kis fasz meg velem versenyzik, nem adom meg neki ezt az örömet, nem versenyzek cangásokkal. Kiszámíthatatlanok és nem hiszek a reflexükben, tuti valahol megcsúszik, alám esik, platty. Kiömlik a bele az útra, és összetöri a kocsim. Kell ez nekem?
Rátaposok a gázra, hogy érezze a törődést, de nem megyek túl közel, illetve csak pillanatokra.
Gyerünk fater, húzd a gázt. Kezdeném élvezni, amikor beriaszt az érzékelőm. Még előre nyomulok, hogy beijesszem a Kawást, had repesszen. A fasz!
Drága buli lesz, a visszapillantóba pillantva a fékre lépek. Mennyi is a megengedett sebesség határ? 120, 100? Valami 120 környéki, azért visszaveszek kilóra. A Kawás meg szépen távolodik, remélem leintik a zsernyákok. Mit kockáztatja itt mások életét? Úh de gecire humoros vagyok ma is. Kár, hogy nincs velem senki, aki értékelne. Kéne egyet telefonálni. Inkább dobok egy smst a csitrinek, hogy ne unatkozzon. Meg amúgy is, hol a retekbe jár a cuccommal? Mindjárt írok, csak elhajtok az ellenőrzés mellett és megpróbálom beérni a mocit, de ha csak nem lett láthatatlan mostanra az út mellett vesztegel és éppen kurvára megbírságolják.

A kis suhancok lemaradtak, de nem bánom. Nem tervezem, hogy a közeljövőben meghalok, és az ilyen rutintalan menő csávók szokták a legtöbb balesetet okozni. Bár egy kicsit sajnálom, hogy nem tudják, egy csaj alázta meg őket, de csak ezért nem fogom bevárni őket. Inkább hagyom, hogy a motor és a sebesség élvezete magával ragadjon, és türelmesen tisztogatom a sávot magam előtt. Kellemes tempót diktálok, bár a közelében nem vagyok annak, hogy betartsam a sebesség korlátozást. Legszívesebben nem mennék lassabban kétszáznál, de még nem értem ki a városból és itt megvan az esélye, hogy valami szédült gyalogos megjelenik az úttesten. Megelégszem az százzal és csak akkor gyorsítok kicsit, amikor már nagyon közel járok az országúthoz, itt már nem mászkál senki gyalog, maximum biciklivel, de ők úgysem a belsőben tötymögnek.
Hosszú egyenes szakasz következik az utolsó lámpás kereszteződés előtt, és üres a belső. Gyorsítok, de nem viszem túlzásba. A tükörbe pillantok és meglátok egy Bentleyt. Hova siet, nem vagyok elég gyors? Még ha le is akarnék húzódni, hova tegyem? Tőlem jobbra sokkal lassabbak az autók, komolyan elvárja, hogy bevágódjak kettő közé, és satuzzak egyet? Nevetséges. Inkább ellépek előle, nem szeretem, ha megtolnak. A 170 is kevés neki, én nem értem. Hol megérkezik mögém, hol távolságot tart. Értem én, hogy siet, de baszki, nem tudok hova menni. Még az ő kedvéért sem fogok nyaktörő sebességgel nekifutni egy kereszteződésnek. Zavar, hogy meg-megjelenik a tükörben, de próbálok nem figyelni rá.
Lemarad és ez nagyon gyanús. Az utat kezdem pásztázni magam előtt, kicsit lassítok, és finoman feljebb emelem a felsőtestem. Nem nagyon, mert nehéz a menetszélben nem görnyedni, de pont eléggé ahhoz, hogy lássam, pár száz méter múlva a zsaruk meg fognak látni. Elengedem a gázt, nem akarok fékezni, az túl látványos, ahhoz már késő. Finoman lassul a motor, de érzem, hogy nem eléggé. Imádkozni kezdek, hogy ne szúrjanak ki, halálosan ciki lenne. Felcsillan a remény, amikor meglátok egy kisbuszt a külsőben. Mellé érek, és felveszem a tempóját, így takarásban leszek a zsaruk elől. Elsuhanunk a rendőrök mellett és egyből a tükröt kezdem figyelni. Utánam néznek ugyan, de valamiért nem izgatom fel a fantáziájukat. Elvigyorodok és lehagyom a kisbuszt.
A lámpánál áll néhány autó, sejtem, hogy hamarosan zöldre vált. Fékezek, visszaváltok és a két kocsisor között előre pofátlankodok. Nem szégyellem magam, úgysem fogom őket akadályozni semmiben. Épphogy leteszem a jobb lábam, már vált is a lámpa. Finoman indulok el, nincs miért sietnem, de ahogy kiérek a városból, megtámadom az aszfaltot. Húzom a kart, mint egy ökör, és élvezem, ahogy kétszázzal repesztek a felezővonalon.
Kék villanást látok a tükörben, és nem hiszem el, amit látok. A zsaruk mégiscsak utánam jöttek, csak ravaszabbak, mint gondoltam. Megvárták, míg kihúzatom a motort. Nem hiszem el. Mióta van ezeknek eszük is? Magamban káromkodva lassítok, és a leállósávba húzódok. Megállok, leállítom a motort, leveszem a kesztyűmet és a tankra dobom. Kicsatolom a bukót, leveszem, a kormányra akasztom. Combjaimmal érzem, ahogy a forró motor pattog, nem szeretem hirtelen leállítani, de a zsarukkal mégsem szórakozhatok. Érzem, ahogy hajam melegíti a tarkómat, kicsit beletúrok és várom, hogy a kárörvendő biztos úr megjelenjen mellettem.
Előre utálom, hogy itt fog elhúzni mellettem a Bentley, és én majd nem tehetek semmit, csak nézem, ahogy itt hagy. Pedig milyen jól elszórakoztunk…

Már éppen oldanám fel a billentyű zárat, hogy írjak a hülyegyereknek. pöccintsen egy helymeghatározást, amikor a Kawás láthatóan átcsúszik az ellenőrészen. Mázlista, vagy nem. Lelassítok kékek mellett és örömmel nyugtázom, hogy hatból kettőt ismerek. Az egyiknek megcsináltam a húgát párszor, jó party volt, egyszer elfenekeltem a bátyja gumibotjával, na jó volt ott más is az ominózus eszközzel. Megállítom a sort, ahogy befékezek, lehúzom az ablakot és oda intem a srácot. Váltunk öt mondatot, "kezetrázunk". Kocsiba pattannak és már előre vigyorgok, amikor kilőnek a mocis után.
Peches napod van apukám. Szeretek geci lenni ettől szépek a nappalok és az éjszakák. Meg amúgy is mit össze száguldozott a fószer? Mintha én nem tettem volna, de én megtehetem, a kurva zsernyákok mindig örülnek egy kis bankónak. Ha ismered a kódjeleket, tudtod kinek éri meg pénzt adni.
Nem nyomom mélyen a gázpedált, elpattintgatom a sebesség váltót. Várok, hogy leintsék a csávót és vigyorogva elhúzhassak mellette.
A faszkalap, simán megúszta volna. Dobok egy smst, a csetresznek, hogy hova vigye a csomagom és remélem, hogy tud olvasni, különben kitépem a szívét és eladom a piacon. Tuti az összes többi belső szervét már szétdrogozta.
Mindenki milyen ráérős lett az úton, tiszta mázli, hogy betartjuk a szabályokat, mindenki nyugisan autókázik. Bassza meg de rühellem. Ráakarok feszülni a pedálra és nyomni neki, mint a veszett, csak legyen már szabad a pálya. Kivagyok ettől a faszom hétköznapi nyomortól.
Nem messze látom, hogy beérték a bicajost, le is intették. Jobban lassítok, hogy beintsek egy kedveset, amikor kiszúrom a motoros hosszú hajét, bukó nélkül elég csajos.
Oh bassza meg, a hülye picsa!! Faszért nem tudott lassabban haladni? Utálok nőket megalázni. Faszom, Ostoba tyúk, mi a fasznak.. ? Mindegy is
Simán lecövekelek a mellettük lévő sávba, ahol már ezerrel igazoltatnak és leállítom a motort, hogy felém forduljanak. Lehúzom az ablakot és kiintek a kék ruhásoknak.
- Velem van! - vetem oda unottan, mint egy csontot, noha örülnek, hogy meló nélkül maradnak és még én is nyomtam őket a csaj után. Felé pillantok, elhúzom a számat. Milyen kibaszott béna. Nem tudta motorral lehúzni az egész szart. Megvárom, hogy vissza adják a papírjait, amint elindulnak a kocsi felé, előre nyúlok és bepöccintem a motort.

A Bentley-s tol rajtam egy utolsót, amitől húzok még egy kicsit a gázkaron, aztán lemarad. Gyorsan távolodik, mintha fékezne. Ösztönösen feljebb emelem a felső testem, mert nem annak a típusnak tűnik, aki csak úgy hagyna elhúzni. Kiszúrom a zsarukat és magamban káromkodok. Túl közel vannak, már biztos hallják, ahogy repesztek. Egy kisbusz menti meg a seggem az igazoltatástól és én önkéntelenül is elvigyorodom. Simán kidumálom magam, elég, ha meglátják a vezetéknevemet, hiszen Apa nagy haverja a rendőrfőnöknek és a polgármesternek is, mégsem szeretem, ha megakasztanak. Unalmas és felesleges időhúzás, ráadásul utálom, hogy ilyenkor apa kicsi lánya szerepben kell tündökölnöm, de persze megvannak az előnyei.
A lámpa zöldre vált, és a motor lágyan felduruzsol, ahogy finoman elindulok. Az út kiürül előttem és én örömmel fordítok a csuklómon. A motor sikít, testemet megrántják a lóerők és máris kétszázzal falom a csíkokat. Amikor a tükörbe pillantok, hogy a Bentley-t keressem, egy pillanatra kihagy a szívem. Az aranyszínű luxusautó helyett csak a kék villanást látom, ahogy a rendőrök felvillantják a jelzőfényt. Mikor indultak utánam? Amikor elhagytam őket, csak lustán utánam néztek és legyintettek egyet. Már kezdtem reménykedni benne, hogy agyukba égett a rendszámom és már megtanulták, hogy feleslegesen baszogatnak. Remekül vezetek, soha még balesetem nem volt, semmit nem tudnak felhozni ellenem – a gyorshajtásokon kívül persze, amit mindig kidumálok, meg egy két illegális versenyt, de azt meg Apa elrendezte.
Elengedem a gázkart, hagyom, hogy magától lassuljon a moci, és a leállósávba húzódok. Finoman fékezek, még a zsaruk kedvéért sem fogok egy keréken megállni, nem éri meg. Csizmám talpa keményen csattan az aszfalton, a motor forrón pattog két lábam között, szinte dühödten, amiért ilyen hirtelen állítottam le. Ingerülten csapom a tankra a kesztyűmet és idegesen rázom meg a fejem, ahogy leveszem a bukót. Még annyi időt sem ültem a motoron, hogy megizzadjak kicsit. Dzsekim zsebéből előhalászom a papírjaimat, de nem teszem meg azt a szívességet a rend éber őreinek, hogy leszállok imádott motoromról. Jöjjenek csak ide, ha már ennyire meg akartak állítani.
Szó nélkül adom át a forgalmit és a jogsit a kajánul vigyorgó egyenruhásnak, és figyelem az arcát; szemei elkerekednek, ahogy elolvassa a nevemet, de még mielőtt bármit mondhatna, észreveszem a tükörben, hogy megáll mellettünk a Bently. Mintha ott sem lennék, a zsaruk az autó felé fordulnak, én pedig villámokat szóró szemekkel pillantok hátra a vállam fölött, amikor meghallom a sofőr hangját. Mi az, hogy vele vagyok? Ki ez az arrogáns fasz? Soha életemben nem láttam, és akkor beközli, hogy vele vagyok?! Egy pillanat alatt elszáll az agyam. Ó, nekem ne húzogasd a szádat, te kis köcsög! – sikítja egy hang a fejemben. Elfordítom a fejem, mereven előre bámulok. Keményen tartom a combjaimmal a motor testét és felveszem a bukómat; tiszta sor, hogy el fognak engedni. Biccentek a kissé megalázott rendőrnek, amikor visszaadja az irataimat, becipzárazom a zsebemet és felrántom a kesztyűimet. Mögöttem felmordul a Bentley motorja és én lecsapom a plexit és bepöccintem a motort; minden idegbajom ellenére is megmelengeti a szívemet a hangja.. Figyelem a tükörből, ezúttal ő fog előttem menni. Abban a pillanatban, hogy leáll valahol, ahol ki is száll ez a kis köcsög, ott leszek, és nem fogja megköszönni, amit tőlem kap. Engem csak ne mentsen meg senki, tudok én vigyázni magamra! Hülye fasz. Paraszt. Féreg. Köcsög. Ha nem tudnám, hogy a motoros szerkómban pasinak nézek ki, még azt hinném, így akar felszedni. Idióta.

Még annyit sem várok, hogy a zsaruk eltűnjenek az útból, azonnal előidézek egy kis fémcsikorgást a startommal. Imádom ezt a járgányt, annyi pénzem fekszik benne amennyit nem sajnáltam. Nem spóroltunk semmin, ahogy hangzik el az egyik gyerekkori kedvenc filmemben.
Rágyorsulok az előttem haladóra, egy pillanatig nem kétlem, hogy a motoros a nyomomba ered. A hülye picsa olyan szeneket meresztett felém, lehet valahol megkésel. A gondolaton felnevetnék, ha humoros kedvemben lennék, de ez a pillanat sem azok ritkásságok egyike.
A hülye bringa meg motorral ijesztgeti a jó népet. Arra nem gondol, hogy épelméjű ember fosik a motorostól, mert olyan kibaszott bénák, az senkit nem hat meg, ha felfordul egy az úton. Annak meg főleg nem örülök, hogy egy nő tekereg a nyomomban, az kell nekem, hogy nekiálljon vagizni, és a végén tényleg összetörje a kocsim. Amúgy is nő, már egyből lehetetlenné teszi, hogy bármilyen járművel jól tudjon bánni. Főleg nem egy kétkerekűvel.
Még csak jobb sem lesz a kedvem a nyomulásától, nyomulhatna máshogy azt lehet még értékelni is tudnám.
Hűséges kutyának bizonyul, mert akárhányszor a visszapillantóba kukkantok megjelenik. Nem versenyzik velem, teszik helyette mások. Ráérősen csalogatom a mocist magam után, néha kicsit megszívatom egy kis csalinkázással, de sokkal fordulékonyabb, mint én.
Mennyit bírhat a tankja? Remélem kicsit kitart még, mert nem szeretnék az autópálya mellé leállni. Direkt szopatom, lassítok, gyorsítok, tekergek, bevágok a kocsik közé, hagyom, hogy mögöttem szarakodjon. Csak kitöri valahol a nyakát. Buta picsa, fogalma sincs róla, milyen kurva nagyot eshet és hogy egy halom autós a fajtájára vadászik. Véletlen tologatják neki őket a szalagkorlátnak. Én mondjuk véletlenül sem bántanám, kezd érdekelni mi miatt válik matricává a a Bentley-n? Kikattogok az egyik lekanyarodó sávba. hátra sem nézve tudom, hogy követ a csaj, levakarhatatlanul liheg a sarkamban.
Ezt az utat csak azért ismertem bitang jól, mert erre lakik a nagyanyám. Milliószor megtettem éjjel és nappal, amikor riogat, hogy elhalálozik. Becsukott szemmel is tudom melyik útra kell lefordulni, amit jószerivel senki sem használ.
A gázra taposok, kicsi igyekszem meglépni előle, de mivel nem kanyargós az út lerázni mégsem tudom, azonban elhiheti, hogy menekülök. Amennyiben sikerül olyan távolságra kerülnöm, hogy le tudjon lassítani és ne csapjon telibe, a fékre taposok, felrántom a kéziféket és majdnem tökéletesen keresztbe állítom a kocsit az úton. Simán elfér mellettem, ha akar, nem fogom kétélű késsel várni, de lehet jól tenném.
Kíváncsi vagyok, milyen közlendője akad számomra, remélem hálálkodni jött és kivetkőzik ma még a motoros szerkójából. Sóhajtva állítom le a motort, a kulcsot a helyén hagyom, még az is lehet ő a késes gyilkos és nem is én.
Kilököm az ajtót, kiszállok. Finom mozdulattal lököm a helyére, neki is támaszkodom.
Unott, kaján mosollyal várom be a picsát, érdekel mivel szeretne elkábítani. Biztos van valami szar dumája, és azzal akar felszedni. Vagy ki tudja?
Akad pár jó beszólásom, mivel szólítsam meg, de inkább kivárom, hogy kezdeményezzen. Noha nem sok időm van rá, éppen úton vagyok valahova, így adok neki olyan 7-8 percet. hogy feltartson, legyen az indoka bármi is.

Rendbe szedem magam a röp-igazoltatás után és ráadom a gyújtást a motorra, amikor meghallom a Bentleyt felhördülni mögöttem. Remek autó, biztosan élvezet vezetni, de nekem sosem kéne ilyen. A luxusnak az a mértéke már riaszt. Gondolataimat egy pillanat alatt félresöpri a menetszél, amit a csikorogva induló arany villanás hagy maga után. Megránt a motor, amikor hirtelen engedem fel a kuplungot, és kicsit ficánkol alattam az izmos fémtest a hirtelen indulástól. Erősen tartom a kormányt, és megteszek pár száz métert a leállósávban, míg visszasorolok a forgalomba.
Kemény tempót diktál a kis köcsög, de bármennyire is forr a vérem, visszafogom magam. Hagyom egy kicsit kinyúlni a távolságot, tisztes távolból figyelem, ahogy cikázik és ráhozz a frászt a többi autósra. Nem mászok rá nagyon, mert félek, hogy egy papi szívinfarktust kap az egyik vad manőverétől és én iszom meg a levét. Nagyrészt a belsőből figyelem, ahogy próbál szívatni, és egyre feljebb megy bennem a pumpa. Komolyan azt hiszi, hogy ennyire hülye vagyok? Csak azért mert nőként ülök motorra, még nem jelenti azt, hogy nem vagyok tudatában a veszélyeknek.
Hálát adok az égnek, hogy megtankoltam a mocit a vizsga előtt, így most nem kell aggódnom, bármerre megy, én a nyomában leszek. Játszik, cikázik, mintha le akarna rázni, de elfelejti, hogy bármilyen izmos bálnában ül, én két keréken sokkal fürgébb vagyok. Ha le akar rázni, ennél sokkal többre lesz szüksége.
Édes pofa, még indexel is a lehajtónál, nehogy szem elől tévesszem. Jaj, apuci, ha tudnád… Lehet velem játszani, csak nem érdemes! Kivágódok a külsőbe, majd onnan egyenesen a lehajtóra. Nem ismerem az utat, ezért kicsit rámászok, nehogy szem elől tévesszem. Előre tekintek a Bentley teteje felett és megnyugszom, hogy nincs túl sok kanyar. A gázra lép, elhúz kicsit. Hagyom, hadd menjen, szemmel tudom tartani, nem jár erre más. Vagy rohadt nagy mázlija van, vagy pontosan tudta, hogy a madár sem jár ezen az úton. Kicsit megmozgatom a motort, táncoltatom az út széle és a felezővonal között, melegen tartom a gumikat. Ismét megnyúlik köztünk a távolság és hirtelen felvillannak a féklámpái. Sehol egy mellékút, sehol egy kiszélesedés, nem értem, miért pont itt lassít. Csikorognak a kerekek, ahogy keresztbe fordul az úton. Elengedem a gázkart, figyelem, ahogy kiszáll, és a kocsinak támaszkodik. Üresbe teszem a motort és hagyom gurulni, még mindig eszelős sebességgel az utat keresztben elfoglaló autó felé. Az orra felé húzódok, ahol van egy kis helyem és az utolsó pillanatban rámarkolok az első fékre. Érzem, ahogy megemelkedik a motor teste és bal lábammal finoman meglököm; a hatalmas fémváz lágyan emelkedik és fordul a motorháztető felett, puhán érkezik a hátsó kerék az autó túloldalán, és hátrafelé gurulok még egy kicsit, ahogy precízen végrehajtom a feladatot. Megállítom a lassú gurulást, két lábammal letámaszkodok az aszfaltra és leállítom a duruzsoló motort.
Felcsapom a plexit és az autó felé pillantok. Keresem ennek a gyökérnek a tekintetét. Komolyan azt hitte, hogy csak egy egyszerű béna tyúk vagyok? Hát tessék! Leveszem a bukót és a tankra teszem. Megrázom a fejem, hogy a hajam a helyére kerüljön és lecipzárazom a bőrdzsekit. Kezd melegem lenni. Kirúgom a támaszt, bal lábamra helyezem a testsúlyomat és kicsit előre dőlve átlendítem a lábam a motor felett. Nem veszem le a kesztyűmet, a protektorok még jól jöhetnek, ha be akarnék neki húzni.
Határozott léptekkel közeledek felé és már veszem a levegőt, hogy elküldjem a picsába.
- Kinek képzeled magad, mi? – kezdek bele, ahogy közelebb érek – Ki a bánat kért meg rá, hogy kihúzz a szarból? De most komolyan! Mit érdekel az téged, hogy megbasznak-e a rendőrök vagy sem? Hidd el nekem, nagylány vagyok, meg tudom oldani!
Érzem, ahogy mellkasom ég, szinte tüzel. Biztos vagyok benne, hogy már rákvörös az idegtől, de nem érdekel. Melegem van a bőrdzsekiben, de le kéne vennem a kesztyűket, hogy megszabaduljak tőle. Nincs hozzá kedvem, biztonságot ad a kemény műanyag az ujjaim tövénél, mint egy jó boxkesztyű. Észre sem vettem, hogy ujjaimat ökölbe szorítottam, de pattanásig feszült izmokkal nem olyan egyszerű kinyújtanom az ujjaimat, nem mintha titkolni akarnám, mennyire idegesít ezzel a minden lében kanál hozzáállásával.

Lecsalom a kis útra, valamiért van egy olyan kósza érzésem, hogy a kis csaj kontaktálódni akar velem. Nincs ellenemre, szeretem a rámenős nőket.
Már a kocsi ajtónak dőlve, kezdek aggódni, hogy a picsa esetleg belém száll. Ennél azért csak több esze van, bár ha éppen havibaja van, lehet beépít az ülésre ajtóval együtt. Örömmel nyugtázom, hogy a motort nem bőgeti, talán túléljük, én mondjuk sanszos. De ha összetöri a kocsimat, neki rohamosan leredukálódnak a túlélési esélyei. A bukójával csapom agyon.
A manővertől lever a víz. A hülye kurva valami cirkusz szökevény, de ha megkarcolja a kocsim, itt fogom elásni a fák gyökerei alatt. Ha mázlija van vele temet a csodajárgányát, a kutya nem keresi erre nyeszlet testét.
Latba vetem minden akaraterőm, hogy ne lépjek arrébb. Elég jól tolja, régebben, míg gyerek voltam én is képes voltam ilyesmire, bmx-el.
Sejtem, hogy le akar nyűgözni, szó sem róla nem rossz a mutatvány, de még egy kicsit váratom a piros ponttal.
Amint leveszi a bukót, elpattintok három lusta tapsot. A szíven ugyan hatszázra kúszik, a hülye picsa. Most aztán de feltetet a lécet.
Ahogy felém indul szemrevételezném alakját, ha nem vonná magára a figyelmem a szája, illetve a szavai. Felszalad a szemöldököm.
A ki pukkancs, aztanebasz. Milyen mocskos szájú. Helyből megkedvelem.
Kirohanását fa arccal hallgatom, majd a végén, felé pillantok.
- Ennyi? - olyan unalom bujkál a hangomban, amitől lehet nem kap kedvet a folytatásra. Dűhe nem ragályos, inkább a lépteit szemlélem, ruganyos járását, idegtől izzó szemeit.
- Higgadj le, méregzsák! - én is azt hittem nagylány, de ahogy nekem ugrik az mókás, sőt mi több, kurva vicces.
- Tiszta felnőtt nő. - pont úgy viselkedik. Atyaszentfasz. Minden hülyék? Minden nő megroppant idegileg a városban? Elhiszem, hogy kimagyarázta volna magát, de akkor meg nem mindegy? Ahogy vezet lesz még elég alkalma járatni azt az ordenáré száját.
Türelmesen várom a folytatást, de úgy tűnik nem lesz kedvemre. Milyen szépen pirul, imádom a dühös nőket. Nincs szebb, mint egy indulattól vibráló szempár. Nem szeretném, hogy lehiggadjon, hagy pattogjon. Jó sok energiája lehet, le kéne vezetnie... köhöm.
Nem hiszem, hogy igazából velem van baja, mert olyan feszült, majd felrobban. Lehet az zavarja, hogy melege van, vetkőznie kéne.
Türelmesen pillantok felé, kivárom mi lesz ebből, a végén összeseik nekem szívrohamban, vagy a magas vérnyomás viszi el.

http://kepfeltoltes.hu/140616/kawasaki_zx_10r_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Leállítom a motort és félig-meddig könnyítek a felszerelésemen. Nem messze álltam meg tőle, és azt a kevés távolságot is határozott léptekkel szelem át, ami köztünk van. Lassú tapsa szítja haragomat, megúszta volna a kiosztást, legalábbis moderáltam volna magam, mert belül veszettül vigyorogtam, hogy sikerült a kis trükköm. De ezzel a lenéző tapsikolásával eltapossa büszkeségemet, mint egy csikket. Bassza meg, otthon hagytam a cigimet. Pedig most hogy rágyújtanék!
Befejezem kis monológomat, és én is érzem, hogy pont ez az, ami miatt nem vagyok felnőtt. Mint egy hisztis tini, aki nem kapta meg a rózsaszín pónit a szülinapjára. Egyre jobban kéne az a cigi. Vajon menyire lennék paraszt, ha megkérdezném, van-e egy szála a számomra? Valószínűleg nagyon. Mondjuk számítani biztos nem számít rá…
Félrebillentem a fejem, amikor kevesli a lebaszást. Talán kihagytam valamit? Nem hinném. Szemöldököm a magasba szökik a „méregzsák” kifejezésre. Ó, tényleg? Rohadj meg! Legszívesebben leüvölteném azt a pókerarcot róla, de eszemben sincs adni alá a lovat. Csak megrázom a fejem, majd ismét a szemébe nézek. Utolsó megjegyzésére vékony vonallá préselem az ajkamat.
- Jézusom, mekkora pöcs vagy! – fakadok ki, nem bírom tovább. Megállok a Bentley másik oldalán és az arcába bámulok. Próbálok leolvasni róla valamit. Bármit. De sajnos nincs vele szerencsém, nem látok át rajta.
- Mondd, te mindig ilyen arrogáns vagy, vagy csak nekem tartogatod ezt a remek modorodat? – karjaimat keresztbe fonva a Bentley tetejére fektetem és rátámasztom az állam. Mosolygok, bár ez nem őszinte. Még mindig érzem, ahogy tüzel a testem és biztos vagyok benne, hogy a szememből mindent ki tud olvasni, nem úgy, mint én az övéből.
- Azt hittem, sietsz valahova. – vetem oda neki, majd ellököm magam az autójától és lerántom a kesztyűimet, majd a farzsebembe dugom őket. Lassan indulok el a kocsi orra felé, ujjbegyeimet lazán húzom végig az elegáns vonalvezetésen. A motorháztető közepéhez érve megállok, a hűtőrácsnak dőlök és rápillantok. – Ennyire ráérsz?
A kabátom zsebét kezdem tapogatni, mintha keresnék valamit. A cigim kell, most azonnal, és hiába tudom, hogy nincs nálam, egy próbát megér. A függőség átka. Érzem, ahogy hátamon hideg veríték csepp indul útjára. Melegem van, szétvet az ideg és nincs cigim. Bőven elég ok az izzadásra. Leveszem a dzsekimet és a vállamra dobom, egy ujjal tartom, hogy ne essen le.
- Komolyan, csodálom, hogy magadat el tudod viselni. – kihívóan nézek a szemébe, nem érdekel, ha megsértem, vagy ha kiröhög. Kitelik tőle. Ha cigizik és eléggé kiakasztom nála a mérőt, akkor rágyújt majd, és akkor lecsaphatok. Utálok lejmolni, de nem érdekel. Remélem, soha többet nem látom ezt a hólyagot, akkor meg minek aggódjak?

Mi tagadás a trükk egész pofás volt, de elég kockázatos. Mondjuk a buta picsa, nem hiszem, hogy tudja, elfolyt volna a bele az úton, ha megkarcolja a csodámat. Többet ér, mint az élete az egyszer biztos.
Kitombolja magát, biztos rájött, hogy nem a havernői egyike vagyok, akikkel a véres tamponos témákat vitatják meg. Meg a kutyája sem, fel sem veszem szépszavait, melyek kiömlöttek a száján, mint szennyvíz a lefolyóból. Bírom a vagány nőket, de egy nő legyen nő… Próbáljon meg. Mindig is féltem az ilyen ordenáré nőktől, mert ők azok, akik ordítanak, aztán a másiknak ugranak, én meg kénytelen vagyok védekezni. Sírás, zsarolás…. Geci undorító fajták. Adok neki még egy esélyt, mert a szemei ragyognak, ritka szépséget kölcsönözve az arcának. Hátha csak elpattant az agya és lesz még értelmes. Csak nem ilyen buta picsa.
Viszonzom a szemkontaktot, kijelentésére felszalad a szemöldököm. Én vagyok a pöcs? Egy újabb apuci kicsi lánya, aki ahhoz van szokva, hogy a lábai elé vetődnek. Unottan szemlélem. Ahogy látom, nem lesz nagy kihívásban részem vele sem. Olyan kifejezéstelen az arcom, amit csak elbír a póker tudásom.
- Ez a csajozós énem. – vetem oda unottan. Arrogáns? Kezdem azt érezni, hogy ismer valahonnan. Kicsit sokat leszűrt abból a pár másodpercből, amióta ismer. Beskatulyázott a 12 egy tucatba, ami akkor sem lenne igaz, ha így akarná. De lévén, hogy magasról szarok a véleményére, nem hat meg túlságosan. Most ruhákat húzgál rám, amiket nem is viselek, szóval, akinek nem inge, nem bújik bele, én most nem teszem. Azt sem hagyom, hogy felbassza az agyam, nem vagyok ma jó játékos. Mellesleg én is megkérdezhetném, hogy mindig ilyen kismalac és mocskos szájú? De ki a faszt érdekel?
Mosolya halottnak a mélylélegeztetés. Olyan kamu, hogy majdnem felnevetek rajta. Kíváncsi lennék mi jár a fejében? Vagyis inkább nem. Női agy… addig jó, míg őket rágják a bogarak. Talán kezd kicsit lehiggadni, kiüvöltötte a bánatát. Baszatlan picsa, ez az összefoglaló véleményem. Szívesen segítenék ezen baján. Még motoros szerkóban is kívánatos. Idegességre is kitűnő lenne, levezethetné… alattam.
Halkan felnevetek az újabb beszóláson, persze a kocsi másik oldalán vele tartok, szemmel tartom mozdulatait. Én nem lépek a kocsi elé, megállok egyvonalban vele, de nem túl közel. Pofátlanul szemrevételezem. Minek is titkolnám? Nem vagyok 15 éves. Hála az égnek. Tetszik, hogy szeretkezik kicsit a Bentley-vel, tudja értékelni a szépet és jót. Haladunk a piros pont felé.
- Szánok rád egy kis időt. – mint azt maga is szemmel láthatja. Továbbra is kifejezéstelen arccal szemlélem, mint aki, nem tudja eldönteni,hogy mit is akar csinálni. Bár biztos vagyok benne, hogy ezt ne veszi be. Nem igazán vagyok bizonytalan alkat, ha akarok valamit, azért küzdök és az esetek többségében meg is kapom. Még nem tudom, mit akarok tőle, lehet csak újra felbaszni, hogy fröcsögjön egy kört. Mert ha fel nem is, de meg szívesen. Vicces, ahogy keresgél. Aki függő ne szopassa magát és mindig hordjon magánál szívni valót, na nem mondom ide is lenne néhány jó ötletem, de még eldöntöm, felvetem-e őket? Lehet egy igazi prűd fapicsa. Semmi kedvem hadakozni vele, meg kiselőadást hallgatni, a végén sírva vezetek hazáig.
Az meg másik tény, hogy éppen elkések miatta, de lehet megéri.. Bízom benne. Laza mozdulata felcsigázza érdeklődésem. A kabát eddig elvette a formái nagy részét, így elég nőies. Végre nem egy csontroppancs. Megérte kicsit szívatni.
Megjegyzése megint elég fura, mert nem értem, hogy mitől kéne magam sem elviselni, mit tettem vele? Na ne már. A csaj valahonnan ismer. Arcomra megint kiül az érdektelenség, még az is azt sugallja, ahogy újra végig mérem.
- Milyen jól ismersz. – istenem de utálom a pszichómacákat. Már éppen meg akartam kínálni egy szál cigivel, de ezek után szívja a fogát, meg az én vérem. Azonban azt nem tudom honnan szűrte le egy az egyben milyen alkat vagyok. Egy összetűzésből? Én sem bélyegeztem meg őt, lévén, hogy máris sokat higgadt, 30másodprc alatt. Közelebb lépek egy lépéssel.

Közeledek az autóhoz és egyben a pasihoz is. Meg kell hagyni, nem rossz darab. Valahogy arra számítottam, hogy egy vén buzi fog kiszállni a járgányból. Hogy juthat hozzá egy ilyen fiatal fószer egy ilyen autóhoz? Gyanús, vagy apuci! A viselkedése – az a lassú taps – és az arckifejezése, azzal a „leszaromavilágot” flegmaságával… Mintha öregebb lenne belül. Fura gondolataim támadnak. Lehet, hogy agyvérzést kaptam?
Kiszalad a számon egy nem túl kedves megjegyzés, talán az adrenalin hatása, talán csak tesztelgetem a pókerarcát. Legalább a szemöldöke megmozdult, ez is valami. Égnek emelem a tekintetem, amikor a csajozásra fogja, hogy ekkora pöcs. De végül is bejött neki, nem? Hiszen itt vagyok, tök másfelé hajtom a motort, mint terveztem, csak azért, hogy az arcába vágjam, hogy egy pöcs. Nem is csinálja rosszul… A kocsijára támaszkodom, és az arcát tanulmányozom. Folytatom a nem túl diszkrét cseverészést vele és saját magamon is csodálkozom; mi van ebben a fickóban, hogy alig pár másodperces ismeretség után így kivetkőzöm magamból? Nagyon sokat kell tennie valakinek azért, hogy így elengedjem magam és ne burkoltan küldjem el melegebb éghajlatra. Ez a fickó meg… Kihúz a szarból és én nemhogy nem köszönöm meg, de elmondom mindennek, ami csak az eszembe jut. Mi lehet az, ami miatt lázong a vérem, és nem tudok hideg fejjel gondolkodni? Elmosolyodom, hogy elvegyem megjegyzésem élét, de érzem, hiábavaló. Egy pillanatra mintha megrándult volna az ajka, de simán lehet, hogy csak hallucinálok az idegtől.
Ellököm magam az autótól és miután kesztyűimet a farzsebembe csúsztatom, elindulok a kocsi orra felé. Habár nem érint meg különösebben a luxusnak ez a mértéke, sőt, inkább taszít, nem tudok ellenállni, hogy ne érintsem lágyan az áramvonalas kasztnit. Egy karcolás sincs az autón és az alapján, ahogy ma láttam vezetni, ez szinte csoda számba megy. Biztos remekül vezet. Vagy milliókat hagy a szervizben… Megállok és nekidőlök a hűtőrácsnak. Ráemelem a tekintetem, miközben újabb szurkálódást ejtek el, bár láthatóan lepattan róla minden szavam. Látom, ahogy méreget, de valahogy nem örülök neki. Felszegem az állam és arcvonásait kezdem tanulmányozni. Kemény arc, mintha márványból faragták volna. Mégis, valahogy kedves a szemnek. Az a típusú pasi lehet, akiért minden nő oda van, még akkor is, ha kutyába sem veszi őket. Akit megtiszteltetés megkapni. Méreget, de nem csorgatja a nyálát, mint annyian mások tennék ilyen helyzetben, és szinte örülök neki. Már nagyon unom, hogy mindenki csak egy darab húsként tekint rám. Egy szelet szépen vágott bélszínre a hentesnél, akit mellesleg meg is lehet dugni. Pfuj! Összerándulok a gondolatra.
- Ó, milyen megtisztelő! – felelem gúnyosan, és kissé meghajlok előtte – csak hogy kifejezzem iróniámat. – Megkérdezhetem, hogy mivel érdemeltem ki a figyelmedet?
Arca kifejezéstelen, de szemében mintha villanna valami. Túl rövid időre ahhoz, hogy megállapítsam, mi lehet az. A cigim után kutatok, amiről tudom, hogy nincs. Szinte könyörögve mérem végig az ő ruházatát is, egy kidudorodó zsebet keresek, ami cigi lehet, de nem látok semmit. Egy pillanatra a slicce környékén megakad a szemem, aztán tekintetem az ujjaira, majd az orrára ugrik; önkéntelenül tippelgetem, vajon mekkora lehet a farka… Miért jár ekkor autóval, miért versenyezget velem, miért tologatja hobbiból a papikat és mamikat az utakon? Hiszen ha annyira sietne, amennyire őrülten vezet, most nem beszélgetnénk itt. Szégyen lenne, ha egy ilyen jó pasi apró ékszerrel mászkálna. Egyszerűen kibaszás lenne a női nemmel…
Lehámozom magamról a kabátom, és bár első gondolatom az, hogy hozzávágom egy „Megfognád egy kicsit?” mondat kíséretében, meggondolom magam. Amennyire szarik a világra, még hagyná, hogy a földön landoljon a kabátom. Inkább a vállamra vetem és odaszúrok még egyet. Ezzel mintha kissé gondolkodásra ösztönözném, de ismét csak egy tőmondatot kapok. Ezek szerint beletaláltam a jellemzésbe.
- Találkoztam már hozzád hasonlóval. Nem nehéz felismerni azt, amit már láttam… - ismét felszegem az állam, ahogy közelebb lép, és tudatosul bennem, hogy talán nem kéne szívóznom vele. Ha akarja, bármikor kettéroppanthatja a légcsövemet egyetlen mozdulattal. Remekül játszom a magabiztos nőt, holott kissé remeg a gyomrom, de már nem a dühtől. Istenem, hogy hagyhattam otthon azt a kurva cigit?! Tessék, már magamban káromkodok, ez nem jó jel, ez nagyon nem jó jel!
- Még véletlenül sincs egy szál cigid, igaz? – egy életem, egy halálom, semmit sem veszíthetek, ha megkérdezem. Maximum elküld a picsába, vagy kiröhög, ne adja Isten, megver. De ilyen egy magabiztos Elee; még egy kifejezetten ijesztő vadidegentől is tudok cigit lejmolni, ha a szükség úgy hozza. Ilyen egy igazi függő. Le kéne szokni… De szeretek cigizni, és Anya is cigizett, hát miért ne tenném én is? Legalább ebben hasonlítsak rá, ha másban nem tudok.

Az a típusú csaj, akinek nem fog lecsúszni a bugyija attól, hogy méregetem, találgatom milyen lehet. Talán ettől lesz izgalmas, vagy válik íztelenné, ez majd eldől, amennyiben érdekeltségem lesz a témában. A faszom kivan a hisztis, önmagukat kérető picsákkal. Simán lehet, hogy 5 perc múlva elhúzok a rákba, csak ne is lássam, halljam pattogó szavait.
Kis méregzsák, bírom, amikor a nők tombolnak, amíg nincs csapkodás, dobálózás, zokogást, attól a falnak megyek.
Unottan figyelem a mozdulatait, ahogy a kocsimmal játszik, szinte mintha engem érintene, az elsőszámú kedvencem. A mádik és a sokadik helyek meg még nincsenek kiadva.
Szavai, kedvessége oly megható, majdnem elsírom magam. A világfájdalma meg a veszett kutyát sem érdekli, tőlem addig pattog, amíg jókedve engedélyezi, mert magasról teszek a kínjára. Láthatóan bunkóságért ő sem megy a szomszédba, ahogy nekem ugrik, lekezel egyből, nyitogatja szárnyait…. Ajaj kislány.
Újra felszalad a szemöldököm, hogy gúnyosan felém ejti a szavakat. Ránézésre olyan 26 körüli lehet, szavaiból meg 13. Itt van a döglött kutya elásva. Egy újabb nebántsvirágocska.
Lazán zsebre dugom félig az egyik kezem, nem zárkózom, ez nem is annak a jele. A meghajlása felmorranok. Nem szeretem az ilyen jellegű iróniát, olyan gyerekes, akkor is, ha én magam is űzőm néha. Tekintetemmel beiszom a látványát, szép darab, mint a Kawa.
- Csakis a motorral. – meg a pofátlanságával, a megjelenésével, azzal, ami sugárzik belőle. Tetszik, hogy karakán jellem, nem bujkál senki szoknyája mögött, kiáll a helyzetekért, csak most gecire mellé lőtt, mert én leszarom a kiakadását, a hanghordozást a hisztériát. Biztos vérzése van, agybani.
- Baj? – vetem oda mintha full mellékes lenne, de valamiért ő is leállt velem cicózni, szóval 1-1 balerina.
Méregető pillantást végig állom, meg sem moccanok, az arcát figyelem, tudom, hogy mit keres. De nem fog találni, nem hordok a zsebeimben sem atombombát, sem bagót, de még csak üdítőt sem. Szemmel láthatóan küzd a vágyai ellen, biztos vagyok benne, hogy lehetne jobbat csinálni, mint tüdőt rágatni egy kibaszott nikotinrúddal. Amitől büdös lesz, mint egy utcalány, de szerencsére nem az én kurvám, csinál, amit jónak lát.
Jószerivel elnevetem magam a méretvételen, amit nem lehet másnak betudni, felmorran a gyomrom égető tekintetétől a farkam környékén.
Miért is nem játszunk nyílt lapokkal? Nincs félni valóm, semmilyen téren. Még sosem vallottam kudarcot, nem jutok el odáig, de tény, hogy a nők elég hamar elalélnak, semmi kihívás nincs egyikben sem. Kibaszott unalmasak, mint a szukák a kan kutya előtt, csak nincs farkuk, amit félre rántsanak, ezért bitang gyorsan kerülnek le a bugyik., jószerivel magukat dugják velem. Kurva igénytelen.
Sem az egom, sem a farkam nem méregetem másokéval, enyém a biztos tudat, hogy mindenből a legnagyobbal bírok város szerte és még messzebb is. Nem kell bizonygatnom, nincs mit. Ha érdekel a véleménye, majd megkérdezem, letesztelhet, addig meg… Minek is stresszelnék a kínján?
Imádom, amikor beterelnek egy kis dobozba, mint a legyeket és sajnos Ő is elköveti ezt a hibát.
- Ennél jobb dumád nincs? – rühellem, ha bélyeget nyomnak a homlokoméra. Oh pénzes, magabiztos, nem rossz csávó, 12 egy tucat, mert baszod, mind ilyenek vagyunk…. Hozzám hasonló, a fajtám. A nők olyan degradálóak. Az ilyen kijelentsek alapján nyomom én is a billogot a homlokukra. Szajhák, okoskodó ribancok. Semmi egyéniségük nincs, tolják a pompomlány okosságokat. Olyan vagy, mint a többi, te sem vagy jobb, vagy amitől beszarok: nem találsz még egy olyat, mint én!! Hála a jó égnek, beledöglenék.
Corns szerint is két nőtípus van, mi a faszom van a nőkkel? Mind hülyék?
Vetkőzése szemnek tetszetős játék, megáldotta az isten mindennel, ami kell egy nőben. Nem titkoltan nézem meg a melleit, a hasát, onnan lefelé a combját, majd visszafelé, míg lecövekelek egy pillanatra az ajkain, onnan megint a szemére téved a tekintetem.
Lennének elképzeléseim, szívesen magam alá gyűrném, lenne mire markolni. Kiosztok neki pár jobb pontot a 10-es skálán. Ha már skatulyázunk…
Még egyet közelebb lépek
- Talán direkt is van. – véletlen, ki a faszomnak van véletlen cigije? Tudom, hogy szójáték, de bitang gyenge. Véletlen… Természeten nem moccanok, nem kért. Márpedig megvárom míg megteszi. Kis lecke, hogy nem Ő szarta a spanyolviaszt. Megállok tőle szűk két lépésre. Késztetést érzek, hogy előre nyúljak, a hajába markoljak, hátra rántsam a fejét és fogaimat puha nyakába mélyesszem. Büntetésként, hogy ilyen hülye, buta picsa szerepbe bújt, amikor vadítóan néz ki, a kisugárzása felborzolja a légzésem, nehézzé válik a vér az ereimben. Fenyegető közelségben állok meg. Tudom, hogy kínlódik a nikotin hiánytól, erre játszom, meg arra, hogy testi fölényemmel hatok valamicskét. Noha szerintem szűzkurva, így elsőnek.

A hűtőrácsnak dőlve tűröm, hogy végigmérjen. Mert ennyi és nem több, csak tűröm. Cserébe viszonzom, és habár megállapítom magamban, hogy úgy néz rám, mint egy darab húsra, én is ezt teszem. De ez valahol ösztönös nem? A zöldes húst is elkerüli az ember, meg a szar pasit is, hát most mit csináljak? Biztos a fél város a lába elé dobná magát egyetlen érintéséért, ha nem az egész, de én valahogy megelégszem azzal, hogy nézzem. Mert jó nézni. Gúnyos megjegyzésemmel próbálom a tudtára hozni, hogy én nem fogok elé térdelni egyetlen csettintésére. Azt nem mondom, hogy nem vághatna a motorháztetőre, de magamtól nem fogok felmászni.
Mosoly bujkál az ajkamon, és ez most őszinte. Tényleg jól esik, hogy tetszik neki a mocim, én is imádom, és meg sem fordul a fejemben, hogy nem gondolja komolyan. Talán nem ártana megfontolnom ezt a lehetőséget, de valahogy hiszek neki. Lehet, rosszul teszem.
- Annak kéne lennie? – kérdezek vissza és fél lépést ellépek a kocsitól, hogy kiegyenesedve megálljak vele szemben – Ha tetszik, cseréljünk egy körre. Bár nem hiszem, hogy rád menne a bukóm. Ekkora ego nem fér bele.
A zsebeimet kezdem tapogatni, és meg sem fordul a fejemben, hogy nem kéne sértegetnem. Kisebb gondom is nagyobb annál, hogy a lelkivilágával foglalkozzam. Mikor teljesen megbizonyosodok róla, hogy nincs nálam cigi, szememmel őt is átkutatom, de semmit nem látok, ami arra utalna, dohányzik. Közben nem állom meg, hogy meg ne nézzem azokat a bizonyos jeleket, amikből tippelni lehet egy pasi méreteire. Nem látom jelét, hogy bármiben is hiányt szenvedne, de persze ez nem tudományos mérés… Csak egy becslés.
Nem kezdek el magyarázkodni, amikor kissé ingerültebben reagál a „skatulyázásra”. Minek magyarázkodjak, nem tehetek róla, hogy van szemem az ilyesmihez. Persze, találkoztam már tuskókkal, de ilyen helyes paraszt még nem tévedt a szemem elé. Erről meg nem kell tudnia. Amúgy is kiveri a szemem az egója, nem kell azt még simogatni is. Simogatni mást kéne, de annyira meg nem vagyunk jóban. Sőt, egyáltalán nem vagyunk jóban! Elengedem hát fülem mellett a kérdését, nem is hiszem, hogy komolyan választ várna rá. Inkább lehámozom magamról a kabátot, lassan meggyulladok benne így, hogy nincs menetszél, ami hűtene. Újfent méreget, most jobban meg tud nézni, hiszen semmi bő nincs rajtam, az nem előnyös, ha az ember lánya nyeregbe pattan – legyen szó bármiről. Toppom mindent kiemel, amit ki kell, farmerom is combomra simul, hát had legeltesse a szemét, nem áll szándékomban takargatni magam.
Közelebb lép, és válaszol a kérdésemre. De a válaszától ökölbe szorul a kezem, még a gyomrom is. Persze, jogos, hiszen kinél lenne véletlenül cigi? Amúgy sem hiszek a véletlenekben, bár fogalmam sincs, hogy kinek ártottam és mivel, hogy meg kellett ismernem ezt a fazont. Legszívesebben üvöltenék, toporzékolnék, de már megállapította egyszer, hogy koránt sem vagyok felnőtt, hát nem okozok neki örömet a hisztimmel. Csupán a szememet forgatom, majd a szemébe nézek és egy lépéssel közelebb lépek hozzá. Nehogy már azt higgye, összecsinálom magam a közelségétől. Bár talán tartanom kéne tőle. Sokkal erősebb, ez egyértelmű, és nem kétlem, hogy bármit meg tudna tenni velem, hiába hadakoznék ellene.
- Csak talán? – közelebbről még jobban néz ki, nagyot nyelek – És hol tartod direkt a cigit?
Szívem vadul kalapál, mert nem tudom, hogy fog reagálni. Lehet, eltöri a kezem, és akkor itt ragadok a világ végén, de bal kezemet felé nyújtom, hogy kitapintsam a farzsebét. Hátha oda dugta a cigit, bár már korántsem vágyom rá annyira. Sokkal jobban érdekel, hogy feszegessem a határait ennek a bunkónak. Hogy kiderítsem, tényleg olyan fasza gyerek-e, mint amennyire mutatja magát. Tekintetem továbbra is az övébe fúródik, még véletlenül sem néznék félre. Sejtem, nem sokan állják hideg tekintetét, de én nem ijedek meg tőle – legalábbis eszemben sincs kimutatni.

A kölcsönös szemrevételezésnek megvan az az előnye, hogy felfedezzük egymásban, mi tetszik. Minden egyes kapcsolat férfi és nő között azzal kezdődik, hogy a felek eldöntik kölcsönös-e a vonzalom? Ha nem tetszene leráznám valami nagyon geci dumával, ami meg ugyan nem alázná de a kedvét elvenné. Nem nagyon szeretek nőket megalázni, nem méltó egy férfihoz. Fasztudja az meg miért érdekel. Vannak helyzetek, amikor még engem is hidegen hagy mennyire bántok meg egy picsát, de ahhoz nagyon butának kell lennie, vagy túl nyomulósnak.
Unottan pislogok felé. Leaszorom, hogy baj vagy sem. Így alakult és ennyi. Véletlenek biztos nincsenek, szóval hiszem, hogy lesz ma még ennek pozitív része... már a versengésnek, leszorításnak, zsaruk felbérlésének, mellesleg kurva sok pénznembe került, hogy most itt fecserészünk. Faszt pattog? Örülhetne.
Gúnyosan felmorranok a cserére. Nem zavar, ha azt hiszi, félek a mocitól, de ember lánya, de még fia sem, fogja vezetni a Bentleymet, nincs az a hatalom. Ahhoz minimum le kell, hogy vágják a fél lábam és éppen a kórház felé, kell hogy száguldjunk. Az meg geci esélytelen.
Milyen lelkesen tapogatja magát! Nem lehetne, hogy én tapogassam? Szívesen lemeozom, hogy tutira nincs nála egy staub? Mondjuk a mellével kéne kezdeni. Ínycsiklandó. Ha már szóba került meg is nézem.
Kis kötekedése csak olaj a tűzre. Milyen lepcses szájú, csapkodja a labdákat lefelé, meg dobál is, élvezet lesz kínozni.
- A tied már kitágította, kislány! - vetem oda lezserül, mert hahhaha. Amúgy jó poén lett volna, ha épen nevetős kedvembe lennék, nem szoktam abba lenni, a nevetés káros, kurva sok lesz tőle az ember ránca. Anyám szerint még az is lehet úgy maradsz. Igaz akkor olyan 3 éves lehettem, de halálosan megrémültem, mégis csak 14 évesen szoktam le a nevetgélésről. Csúnya időszak volt. Fuck!
Lejmolása mulattat, megdobnám egy szállal, ha lenne nálam, itt helyben, de inkább kicsit felbaszom az 5 pontos válaszommal. Látom, hogy menten elönti a pulykaméreg, nagyon jót tenne neki, szép, amikor lángol a bőre ég a szeme. Így is jó lesz. Megmarkolásznám itt-ott-amott! Kósza gondolatnak átszalad az agyamban, hogy van-e nálam óvszer? Biztos, talán, véltelne bazd meg!
Fa arccal nézem végig, ahogy lefut az agyában a program, hogy éppen szopatom, de valahogy tenném máshogy is. Igaz én nem csak a nyelvemmel merülnék el benne, sőt elsősorban nem azzal.
Tetszik, hogy kezdeményez, nagyon bejönnek a vagány csajok, máris sokkal többet nőt a szememben, mint a paprikás dumájával. Megvárom, hogy közelebb lépjen, pedig épen terveztem, hogy hozok neki egy cigit, hátha lehiggad az agya, is, többek között.
- Az attól függ! - hogy mennyire tud szépen kérni. Máris előny, ha nem gecizik közben, csak elhangzik egy kérek szócska és megesik a szívem rajta, illetve a szívem nem annyira, mert azt eladtam már rég a fektet piacon, szart sem ért, de legalább nem bánt. Olyan közel lép, hogy megcsap az illata, különösen jót tesz neki, hogy kissé megizzadt ettől van fűszere, én meg nem tagadom, hogy beteg elme vagyok. Tartom a szemkontaktust, amikor is a seggemre markol. Ha nem lennék épen úri ember elnevetném magam. A helyzet elég vad, kár, hogy nem hagy hidegen, akkor tudnám, hogy kezeljem,de így... Közelebbről még szebbek a szemei. Izgató közelségének hála elakad a lélegzetem egy pillanatra.
- Jó kezdet! - tényleg az. Érdekelne ez mennyire is szól még a szívnivalónak és mennyire már velem szórakozik? Azt hiszem az utóbbi. Jobb kezemmel a nyakára fogok, hüvely ujjammal az állára simítok, onnan az ajkára, végig futom az ívét és kicsit közelebb hajolok. Tekintetem egy pillanatra leszalad a szájára, jelzek vele.
- Okosan játssz! - keveset még felé és ezzel kicsit fölé is hajolok, pofátlanul közelebb is lépek hozzá, hogy mellkasom a mellének simuljon. Van benne anyag bőven, biztos vagyok benne, hogy érintésre nehéz, súlyos, tenyérbe való. A gondolattól is feláll a nyakamon a szőr. Kezem a tarkójára csúszik, a hajába túrok, az ujjaim közé szorítom és nem kímélve kissé hátra húzom a fejét, ajkam már majdnem az öv éhez ér. Szinte érzem a szívverését, ami az enyémet is felgyorsítja, ha ugyan kell ehhez az övét éreznem. A vérem izgatottan duruzsol az ereimben, hajtanak felé a vágyak. Semmilyen téren nem hagy hidegen.

Érdekli a mocim, engem meg nem hagy hidegen a Bentley, de nem is igazán pezsdíti fel a vérem. Felajánlok neki egy cserét, de nem állom meg, hogy ne szúrjak oda mellé. Felmorran, de nem tudom, mire reagál vele; a csere gondolata nem tetszik neki, vagy a beszólásom mulattatja. Kezem közben végigfut a testemen, ahogy cigi után kutatok és látom, hogy szemével követi a mozdulataimat. Szinte tekintetével simogat végig. Pulzusom felszökik, és nem a nikotinhiánytól, az már múlóban van, van ami leköt helyette. Nem is az idegtől, már el is felejtettem, hogy első gondolatom az volt, hogy behúzok neki. Egyszerűen ilyen hatással van rám, bár megmagyarázni nem tudom.
Ó, hogy az a… Még, hogy az én egóm tágította ki a bukót… És komolyan? Kislány? Fú, apám, ezt nem kellett volna… Mondjuk fogalmam sincs, mit teszek vele ezért. Tényleg, mi az istent tudnék vele csinálni? Semmit, valószínűleg… Kissé összehúzom a szemem és odavetek egy gyors választ.
- Felesleges az egónkat méregetni. Nem kétlem, hogy te nyernél. – mint ahogy mindenben fölém kerekedne, bármiben is kelnék vele versenyre.
Nem kell sokat várnom a következő győzelmére. Elkövetem azt a hibát, hogy hülyén kérdezek, és nem késlekedik a labda lecsapásával. De most komolyan, ez mire jó? Miért jó az neki, hogy mikor kezdek kicsit megnyugodni, akkor megint felbassza az agyamat? Biztos valami perverz állat. Mégis, valami furcsa, meghatározhatatlan módon vonzónak találom, hogy ekkora görény. Vagy csak szimplán megbocsátom neki, hogy ilyen bunkó, hiszen minden nő álma egy ilyen szexi pasi. Játszanak az izmok az állkapcsánál, és apró buborékokként pattognak a gondolataim; ideges? elnyomja a mosolyát, nevetését? izgatom a fantáziáját? jól csinálok valamit, vagy éppen rosszul?
Hogy elhessegessem a gondolatok tömkelegét, közelebb lépek hozzá, egészen közel, alig pár centire vagyunk egymástól. Mélyen a szemébe nézek és megérdeklődöm, merre tartja a dohányárut. Mitől függ baszki? Mégis mi a bánattól függ, hogy hol tartod? Bár lennének elképzeléseim, hogy hol tartja azt az egy szálat, ami mindig nála van… Bal kezem a farzsebére csúszik, és mivel nem érzem, hogy tartana ott bármit is, rámarkolok. Kemény, kerek hátsója van, tipikus „jóseggű” pasi. Nem eresztem a tekintetét, és látni vélem, ahogy egy pillanatra megvillan valami a szemében. Elvigyorodom, egyrészt, mert elégedett vagyok azzal, ami a markomban van, másrészt pedig tetszik, hogy mégis ki tudok belőle váltani valamit, még ha igen keveset is. Legalább biztos nem impotens, és nem ezt kompenzálja a luxusautóval.
- Tényleg? – felszegem az állam, kevélyen, egyre kevésbé érzem feszélyezve magam a közelében. Múlik a szorongásom, valami őrületes mennyiségű adrenalin kering az ereimben és löki a pulzusomat egyre magasabbra. – Ezt szereted? – kérdezem és kicsit erősebben fogok rá, szinte húzom magamhoz,de csak nagyon gyengéden, jelzés értékűen.
Keze a nyakamra fonódik, szinte nem is látom, mikor emeli fel, csak érzem, ahogy bőröm az övéhez simul. Szívem vadul zakatol, de már korántsem a félelemtől. Testem tüzel, hormonjaim tombolnak, pórusaimból feromonok tsunamija zúdul felé – ebben biztos vagyok. Megfordul a fejemben, hogy ez a vágynak az a foka, amit Joshua még egy csókkal sem tudott kiváltani belőlem. Napokkal ezelőtt csattant el az a bizonyos első csók, ami után faképnél hagytam. De még az sem tudott úgy felizgatni, mint ennek a vadidegen görénynek egyetlen érintése. Hüvelykujja az államon, ajkamon táncol. Ahogy szám ívét járja be, ajkaim önkéntelenül kissé szétnyílnak, és reszketve engedem ki a levegőt. Mintha megbabonáztak volna, tekintetem nem ereszti az övét. Közelebb hajol és tekintete az ajkamra siklik. Nemzetközi jelzés; csókot vár.
Közelebb lép, melleim kemény mellkasának nyomódnak, bal kezem még mindig a seggén pihen. Ha korábban azt gondoltam, az arcát márványból faragták, most meg kell állapítanom, hogy az egész testét ebből a nemes anyagból formázták meg. Okosan? Szemeim kissé elkerekednek halkan odavetett megjegyzésére. Hát hogyan legyek okos ilyen állapotban? Testem forrong, lángol, vágy önt el, de olyan mértékben, amit már régen tapasztaltam, ha egyáltalán…
Keze mozdul a nyakamon, bőre szinte égeti az enyémet. Már a tarkómat támasztja, hajamnál fogva húzza hátra a fejem. Fáj, de csak annyira, hogy érezzem, kár volt ma este bugyit vennem. Szívem, akár egy megbolondult ütve fúró, szinte szétveri a bordáimat, csoda, hogy még nem ájultam el. Ajkunk szinte összeér, alig pár milliméter választhat el minket az egybeolvadástól. Jobb kezem, amivel eddig a kabátomat tartottam a vállamon, felé lendül, tarkójánál a hajába túrok, belemarkolok. Bőrdzsekim hátamat végigsimítva az aszfaltra esik, de nem tud érdekelni. Ezzel egy időben ismét megmarkolom a fenekét és magam felé húzom csípőjét, öklömmel pedig a tarkóját támasztom, amikor enyhén reszkető ajkaim az övéhez érnek. Önkéntelenül hunyom le a szemem, lábaim között érzem szívem vad ritmusának lüktetését. Nem finomkodok, ez nem egy lágy csók lesz, mint amit Joshua szánt nekem. Ennek pontosan olyan vadnak és keménynek kell lennie, mint amit akkor este, a tengerkék szemű idegentől vártam.
Tényleg, mi a bánat van velem, hogy vadidegenekkel csókolózom? Hol a lakásukon, hol az út közepén. Biztosan megbolondultam, elment az eszem a szex hiánytól, vagy valami. Nem bánom. Helyesebben nem érdekel. Csak az érdekel, hogy ez a sznob paraszt visszacsókoljon, keményen, hogy a lábam is beleremegjen, és azt csináljon velem, amit csak akar. Mert belemegyek mindenbe – na, jó, majdnem mindenbe – amit kér, de nem fogok finomkodni. Nem fogok simulni, nem fogok lehajtott fejjel várni az utasításaira. Állni fogom a tekintetét. Persze csak ha szemből csináljuk…

https://frances.hungarianforum.com/t975-fast-and-furious-vincent-es-eleonore

karakterinformáció

» Rövid sms Eleonore-nak

Fast and Furious - Vincent és Eleonore

Fast and Furious - Vincent és Eleonore

Similar topics

Similar topics