Alex, Daryl & Zachary

* Daryllel már jó ideje beszéltük, hogy ha letudtam a vizsgáimat, össze kellene futni és esz a fene érte, hogy ez csak mostanra sikerült... de sikerült! Miss Perkins, tisztelt Mr. Blackburry: én nyertem!
Épp csak lezuhanyoztam edzés után és a farmerom mellé egy fehér trikót valamint egy laza, kockás inget magamra kaptam, majd gyors ellenőrzés: kulcsok, lé, napszemcsi, iratok, kézi kamera... mind megvannak. Nagyszerű.
A szemüveget az orrnyergemre tolva le homlokomról léptem ki az utcára. Nincs messze a törzshelyünk a lakásomtól Daryllel, de kellően messze van az ő melóhelyétől, hogy elfeledtesse vele az ottani szarságokat.
Kellemes, kiülős, kerthelyiséges kis kertvárosi kocsmáról van szó - éljen én, aki a francért sem költözne be a belvárosba, inkább korábban kel és autózik a suliba is - a maga törzsközönségével, akiknek 1-2 éve már mi is a tagjai vagyunk Daryllel.
Ahogy az utcán sétálok, ismerős alakot látok közeledni. Te, ez nem a... ú, öcsém, te meg hogy keveredtél erre? Baráti a mosolyom, ahogy közelítek Alex felé - merthogy a szobatársam az, aki olyan elveszetten ácsorog a kocsmától alig pár lépésnyire.*
- Heló Campbell! *köszönök neki.* Hát te? *Üdvözlésképp lekezelek vele és nem sietek semerre: nem áll itt Daryl kocsija, szóval hacsak nem hozatta el magát valakivel, még bőven ráérek - úgysincs odabent.*

Tudom, hogy hamarabb érkezem a megbeszéltnél, de már nem volt kedvem téblábolni az üres lakásban. Lio csavarog valahol, Domira ma Izzie vigyáz, a boltot SoRa viszi, én meg...
Már olyan régóta terveztük ezt a találkozót, tulajdonképpen nagyon lelkesnek kellene lennem, de ismerve a barátomat, az ő pörgős életét, én most biztos lelomboznám. Mostanában gyakrabban nyúlok alkoholhoz, igaz, csak mértékkel, de megalapozom egy kicsit a hangulatomat, bedobok egy sört.
Ülök a kerthelyiségben, és örülök a szerencsémnek, hogy nem autóval jöttem, bár ritkán mozgok vele, annyira rászoktam a kétkerekűre. Minek fogyasztani a benzint, ha a városban nincsenek igazi távolságok? Vagy csak nagyon hozzászoktam, hogy mozgalmas életet élek a munkám miatt.
Időnként ránézek az órámra, de nem aggódom túlságosan. Zach az a fajta, aki mindent lekameráz, ha valami érdekeset lát. Így belefér egy kis késés. Biztos valami megint elragadta a fantáziája. Benne éppen ezt szeretem. Mindenben meglátja a a lehetőséget.
Iszom a söröm, és igyekszem nem búslakodni. A sör jó. Amióta Auróra megkínált, időnként Guinness-t iszom. Sajnos, elég kevés helyen lehet kapni. De itt van, és én kihasználom a lehetőséget. Piálgatok, egyenlőre magamban.

* A srác valószínűleg előáll valamiféle magyarázattal, melyet én nyugtázok, majd elköszönve tőle befelé veszem az irányt.
Ott ki is szúrom a haveromat, képemre mellé mosolyt kerítek, ahogy odalépek hozzá és mielőtt még lezuttyannék vele szemközt, kezet is rázok Daryllel. *
- Szevasz! Bocs, ha sokat vártál, belefutottam egy iskolatársba odakinn. Na de mi a helyzet veled? * Érdeklődök inkább, elnézve a poharát és végül intek, hogy én is egy korsó sört kérnék, ebből a fajtából. Meg is kapom, Daisy, a pultoslány ismerős mosollyal és játékos évődéssel fogad. Idősebb nálam jóval, valami motoros barátja van, de a baráti heccelés nem marad el sem felém, sem pedig Daryl irányába tőle. *

//Eddig voltam hajlandó várni, bocsánat. //

//Talán nem lesz belőle harag. Ha Alex befut, majd csatlakozik. Remélem.//

Kortyolgatom a sörömet, és várom a barátomat. Tudom, hogy el fog jönni, nem arról híres, hogy átverné a fejemet. Csak... ő mindig a pillanatnak él. És az első számú szerelme a gépe: vagy fényképez vagy kameráz, de valami mindig van nála, úgyhogy a késésének is valószínűleg az az oka, hogy rábukkant valamire, aminek nem tudott ellenállni.
Aztán betoppan. Nem csalódom, éppen olyan laza, mint mindig. Kezet fogunk, leül, már rendeli is a sörét, a pincérlánnyal flörtöl egy kicsit... Máris pezseg körülötte az élet.
- Szevasz! - köszöntöm őszinte örömmel. Hónapok óta nem találkoztunk, és a kérdése emiatt egy kicsit zavarba hoz.
- Bakker, ne akard, hogy lelombozzalak. Szóval hagyjuk a "Daryl megint depressziós" témát- húzom félre a szám. Nagyjából képben van azt illetően, hogy Gwennel hogyan alakul a kapcsolatom, most ebből sejtheti, jelenleg nem túl rózsás a helyzet. Inkább olyasmiről akarok vele beszélni, ami őt is lázba hozhatja. De nem rohanhatok ajtóstól a házba, egy-két kört nekem is illik futnom, mielőtt letámadom a terveimmel.
- Te? Szingliként nyomod vagy egyszerre több lánynak is csapod a szelet? - Korábban is így volt. Kitárgyaltuk a csajokat, aztán jöhetett a munka. Eszemben sincs a magánéletébe kotorászni, de a hagyomány, az hagyomány. Fussuk csak a köröket. Bár azt hiszem, most a második téma lesz az, amit jobban ki fogunk vesézni.

//Sziasztok, ne haragudjatok, családdal voltam nyaralni, istenhátamögöttmucsröcsögén, wifi sem volt....csatlakozom. //

Zach már jó ideje bement, és valószínűleg a kerthelyiségben ült le, mert hallom a hangját, és beszélget valakivel. A barátnőm most dobott ki, mert tudja, hogy nekem más tetszik. Talán épp itt az ideje, hogy elfelejtsem ezt a dolgot, és bemenjek a srácokhoz. Mikor belépek a pultos csúnyán néz rám, de vállat von, gondolom nem érdekli a korom, csak az, hogy van-e pénzem fizetni. Figyelmen kívűl hagyom a részeg, nyáladzó öregek beszólásait, és a kettes számú kijárat felé veszem az irányt, ahol a sarokban meg is látom őket, igaz, a másik srácot, aki szemben ül velem, nem ismerem, tehát nem is ismerhet fel. Zach háttal ül, de mikorra odaérek, megfordul, biztosan meghallotta a lépteimet. Sziasztok!-köszönök, és egy álmosolyt erőltetek az arcomra, nem vagyok túl rózsás helyzetben, mióta Bellával szakítottunk, de mindegy. Hello, a nevem Alex. Campbell.-mutatkozok be a számomra ismeretlen srácnak, és kezet nyújtok. Az arcomon eddig tudtam megtartani a művigyort, és -szerintem- eléggé szomorú arckifejezéssel megkérdem:Nem gond, ha leülök?majd a pincérnőtől kértem egy Gintonikot, és leültem a srácok közé, némán hallgatva a beszélgetésüket.