Zin & David - kínos kérés

Tárgy: Zin & David - kínos kérés Vas. Feb. 17 2013, 19:22

Délután... Nem szeretem a délutánt, mert olyan unalmas, nem lehet semmit se csinálni. Most például nincs semmilyen szakkör. Pech. Megint nézek ki a fejemből, mint általában. Csak tudnám, hogy mások mivel töltik az idejüket, amivel állandóan elfoglaltak. Végre sikerül felöltöznöm, konkrétan mire ez a cselekvés véget ér már besötétedett. Sóhajtva gombolom be a nadrágomat, ahogy a lépcsőn lefelé haladok. Itthon vagyunk már suli óta, de most mégis vissza kell mennem. Hosszú civódások árán, de megszületett a döntésem. Nem mehet ez így tovább. Igazság szerint, ha lenne másik egyetem, rég átiratkoznék... Kezdem utálni ezt az egész társaságot. Felkapva a cipőmet, már itthon sem vagyok. Tudom megint örülni fognak nekem a késői látogatásért, de pontot kell tenni ennek az ügynek a végére. Kicsit megszaporítom a lépteimet, hogy előbb beérjek az egyetemre, mielőtt még zárva lenne a HÖK. Csak remélni tudom, hogy nem az a személy van bent, akit kerülni akarok. Nagy levegőt veszek és bekopogok. Tudom, hogy még bent van valaki, mert egyrészt ég a lámpa, másrészt pedig van még 20 perc. Pech, hogy megint itt vagyok... De a kérésem, nem tűr halasztást. Várom a beinvitáló szót és ha megkapom ezt az engedélyt, akkor belépek magam mögött becsukva az ajtót.

Tárgy: Re: Zin & David - kínos kérés Vas. Feb. 17 2013, 20:09

Kezdem nem szeretni a HÖK-öt. Pontosabban, elveszteni, minden motivációmat, ami eddig volt, mert szeretni igazán sosem szerettem, de legalább úgy voltam vele, hogy jól mutat az ember önéletrajzában, meg hasonlók. De nem izgat már ez sem.
Sikerült úgy intéznem az összes beosztást, hogy még véletlenül se találkozzam Izzievel. Pedig szeretnék vele találkozni, még azt az őrültséget is elkövettem, hogy vettem neki Valentin-napra lapot, és el is juttattam hozzá, remélve, hogy nem fogja tudni, hogy tőlem van, bár a szöveg alapján eléggé lejövős volt. De legalább utána viszonylag normálisan beszélt velem. Én vele nem, de nem akartam, hogy azt higgye, változott bármi is. Szerintem, továbbra is tartani kell a távolságot. Szóval elintéztem, hogy ha nem muszáj ne lássam, és ha hiányzik, akkor csak a HÖK-ös képeket nézegetem.
A telefonomról, a saját gépemről kimentettem mindent egy hordozható merevlemezre, és eltettem a szekrény aljába, hogy még véletlenül se vegyem elő. Egyébként is, nekem barátnőm van, én nem nézegetem másik nő képét. Na jó, de. Most is azt csinálom, de nem feltűnően, és épp csak odapillantottam.
Már nincs itt senki. Elküldtem haza a lányt, akivel ügyeltünk volna. Egyrészt, mert még csak kis gólya, másrészt, mert láttam rajta, hogy nem szívesen van velem. Nekem meg könnyebb rendet rakni, ha nincs itt. Mondhatni, nincs láb alatt.
Elpakolok mindent, és ellenőrzöm, hogy a mappákat a megfelelő helyre rakták vissza a többiek. Amikor ezzel megvagyok, akkor a tollakat kezdem ellenőrizni, és ami nem fog, kidobom a szemétben. Igen, ilyen nagyon fontos dolgokkal töltöm az időt, hogy ne unjam magam halálra, amíg végre le nem jár a "munka" időm.
Már épp azon vagyok, hogy leviszem a szemetet is, amikor kopognak. Visszateszem a zsákot a szemetesbe, és csak azután szólok ki, a várakozónak.
- Kerülj beljebb!
Ezt ma tanultam. Mármint... Hallottam már korábban is, és tudom mit jelent, csak sosem használtam, nálam a "gyere be" volt eddig a legtöbb... szóval most elégedetten fordulok meg, hogy aztán megállapítsam, ez már megint az a szerencsétlen srác, akit Elaine is elcsábított... és akinek a projektjéről azóta sem sokat hallottam.
- A projekt miatt jöttél?
Kérdezem, mert ez lenne a nyilvánvaló, de aztán inkább várok, és meghallgatom, mit is szeretne.

Tárgy: Re: Zin & David - kínos kérés Kedd Feb. 26 2013, 00:30

Amint beérkezek az egyetemre, egyből a HÖK felé veszem az irányt. Céltudatosan megyek az ajtó felé, meg sem bírna senki sem állítani, mert muszáj, hogy beszéljek azzal, aki bent van. Egy kicsit dühös vagyok még mindig, de inkább magamra, viszont így mindkettőnknek jobb lesz. Elvégre úgy is csak teher számunkra ez az egész, legalábbis én így vagyok vele. Kopogok és várom, hogy valaki kiszóljon. Ez hamar megtörténik, így lenyomom a kilincset, majd beljebb lépek és meglep, hogy Zin az, mert ez a beinvitálás nem rá jellemző. Legalábbis, ahogy megismertem, sokkal inkább valami bunkóbb szövegre számítottam. Amint túl teszem magam a kezdeti meglepettségemen, eljutok oda is, hogy köszönjek.
- Szia. - Lépek közelebb hozzá, majd megrázom a fejemet. El is felejtettem a projektet, Elainenel erről nem is beszélgettünk, bár volt nekem most ennél fontosabb dolgom is.
- Nem. Mentort szeretnék váltani... Izziet... - Mondom a szemeibe, hogy mit akarok. Nem kerülgetem a forró kását, az a tiszta, ha mindjárt in medias res van. Már csak azért is, mert nem akarok kifutni az ügyeleti időből. Isten ments, hogy miattam késse le a szappanoperáját. Rátámaszkodok az asztalra, várok valamiféle papírt, hogy mit kell kitölteni, vagy kik közül lehet választani, ha már nagyon muszáj mindez. Tudom, hogy most kérdések hada fog érni, vagy legalábbis egy biztosan, de úgy vagyok vele, hogy ez az én magánügyem, majd kimagyarázom.

Tárgy: Re: Zin & David - kínos kérés Kedd Feb. 26 2013, 15:16

Szeretek pakolgatni, és olyan semmiségekkel foglalkozni, mint a tollak válogatása, ceruzák hegyezése. Főleg akkor, ha semmi más dolog nincs. Ezek egyszerű kis apróságok, mégis kellően lekötik a figyelmem. És amikor már ezzel is kész vagyok... Nos, akkor jön az, hogy leviszem a szemetet. Vagy legalábbis vinném, de kopognak, ami azt jelenti, hogy munka van.
Sóhajtok egyet. Nem tudom örüljek-e a látogatónak, vagy sem, de végül magamhoz képest kedvesen szólok ki neki.
Amikor belép, az arcán némi meglepettséget vélek felfedezni. Ezek szerint valaki mást várt itt? Hát szívás, öcsi, ma csak én vagyok. Hehe. Azért, be kell vallanom szeretem, amikor ilyesmi látszik az emberek arcán, mert amúgy nehezen tudok én ilyeneket megállapítani. Bár az utóbbi időben egyre jobban megy ez is. Mindegy.
Hogy kizökkentsem, megkérdezem miért jött, és ez láthatóan hat, mert hamar a lényegre tér. A lényegre, amiben rögtön az a név, amit nem akartam hallani. Nagyot sóhajtok. Muszáj nekem ezzel foglalkozni? Nyilván igen... Kicsit megmasszírozom a tarkóm, úgy válaszolok.
- Izziet akarod leváltani, vagy őt akarod mentornak?
Mert ez nem volt világos a szavai alapján. Bár az első verzió elég képtelennek hangzik nekem. Isabelláért mindenki oda van, még én is, csak én jól tagadom. Vagy legalábbis szeretem azt hinni, hogy jól teszem.
Közben azért intek a srácnak, hogy üljön le. A nevére nem emlékszem, de nem is lényeges. Sajnos az első feladatom az, hogy megpróbáljam lebeszélni. Aztán ha az végképp lehetetlennek bizonyul, csak akkor kezdhetünk bele a többibe.
Vele szemben, az asztalra ülve/támaszkodva helyezkedem el, úgy szólalok meg újra.
- Megtudhatnám, hogy mégis miért szeretnéd leváltani?
Pillantok rá, kicsit talán gondterhelten, mert... mert lássuk be, ez a fajta "lelkizzünk és oldjuk meg a gondokat" dolog, nem nekem való. De igyekezni fogok.

Már az indokon gondolkozok, hogy mit válaszoljak arra, hogy miért akarom leváltani. Igazság szerint ezt a kérdést mellőzném, de tudom, hogy az emberi kíváncsiság határtalan és talán egy ilyen kérdés is lesz a kérdőívben... Nos, igen nem tudom, hogy hogyan működik ez, de remélem, hogy nem lesz hosszú, csak egy kérvény, aztán már mehetek is. Ma valahogy senkihez sincs hangulatom, azért is jöttem idáig gyalog. Belépve az egyetem folyosójára, örülök, hogy egy ismerős sem jön velem szemben, mert a végén bunkó mód elküldeném. Egyenesen a HÖK ajtajához megyek, ahol már be is megyek, kicsit szokatlan beinvitálás után. Főleg az a szokatlan, aki mondja. Nem tudom, hogy ilyen udvarias is tud lenni. Mindenesetre nem kerülöm a kását, egyből megmondom, hogy miért jövök. Gondoltam, hogy nem sikerült értelemesen elmondani, hogy mit szeretnék, pedig olyan simán ment ez a tükör előtt. Sóhajtok egyet, majd beszívom a levegőt, hogy újból elmondjam, immáron érthetően.
- Természetesen leváltani szeretném. - Nézek Zin szemeibe, még emlékszek a nevére, bár legszívesebben nem tenném. Tudom, hogy nem vagyok a kedvence, ahogy nekem sem ő. Túl kell élni, mindenesetre, örülök, hogy most nem Izzie van itt, mert az még kellemetlenebb lenne. Nincs kedvem leülni, de ezek szerint hosszú lesz, így mégis megteszem. Egy fejbiccentéssel köszönöm meg ezt a gesztust, majd hátradőlve várom a papírokat. Már kezdek rutinos lenni a töltögetésben. És előkerül az a kérdés, amire nem szívesen válaszolok. Forognak az agykerekeim, hogy milyen hazugságot mondjak, mert az igazság az senkire sem tartozik, kettőnkön kívül.
- Nem illünk össze. Teljesen más a nézőpontunk egy-egy témában, és így nem lehet senkivel se együtt dolgozni, hogyha feszültség van köztünk emiatt. - Magam sem gondoltam, hogy ilyen szépen ki tudom magam fejezni. Ha ebből nem érti meg a lényeget, akkor itt már nem velem van a baj, mert körbe írtam és nagyon hazugságot sem mondtam. Tökéletes, így remélem, hogy több kérdése nincs.
- Ennyire hihetetlen, hogy valaki nem jön ki Izzievel? - Vonom fel a szemöldökömet, mert kíváncsi vagyok. Gondolom, Zinnek a szív ügye a lány, ahogy nekem is más, de nem passzolhat mindenki mindenkivel, mert úgy túl unalmas lenne az élet.
- Ugye nem kell túl sok papírt kitölteni? Meg az sem baj, hogy nem kérek másikat... - Nézek továbbra is rá, hogy adjon instrukciókat, mi a teendő ilyenkor, mert gólya vagyok csupán és nem tudom, hogy működik itt a dolog, de nem is szeretném már ezután.

Természetesen leváltani. Hmm. Milyen simán hangzik az ő szájából. Nekem is ezt kéne tennem... Természetesen leváltani. Miért nem megy ilyen könnyen? Ahh, most jut eszembe, már leváltottam. So Ra-ra. Nagy levegő Zin, nem gáz, hogy nem emlékszel, hogy van barátnőd, nem tudja senki rajtad kívül. Magamon röhögni gáz lenne, főleg mások előtt. Tudom ám! Szóval csak szépen nyugodtan.
Bólintok neki. Természetesen leváltani. Igen, én is így szeretném. Ilyen könnyedén, és hiába tettem lépéseket, még sem ilyen egyszerű. Mindegy. Most nem rólam van szó, hanem erről a szerencsétlen srácról, meg arról, hogy valami baja van a mentorával, akit amúgy mindenki imád. Még szép, hogy megkérdezem, miért is döntött így.
Figyelek, bólogatok. Igen. Ezt ismerem. Tulajdonképpen érthető. Bár azért érdekelne, hogy milyen témáik lehetnek, ami odavezetett, hogy nem értették meg egymást. Most komolyan az olyasmikben, mint: hogyan vegyél fel tantárgyat, hogy megy a beilleszkedés, és még tudom is én hány ilyen (egyébként külön le vannak írva, egy mappában lefűzve, arra az esetre, ha valamelyik mentornak kinevezett annyira szerencsétlen lenne, hogy ezt nem tudja magától megkérdezni) kérdés van még. De ez egyik sem olyasmi, ami konfliktust szülhetne. És vajon ha ő leadja Izziet, én is leadhatom...? Ja, nem. A barátnőm. Ah, macera.
- Teljesen érthető - mondom végül, kicsit talán megkésve, mert rögtön kérdez is - Nem, dehogy. Igazából, azon szoktam csodálkozni, hogy van, aki tud vele dolgozni.
Félmosolyra húzom a számat. Félmosolyra, mert valójában nem örülök neki. Én mindent megpróbáltam, még esélyt is adtam neki. De mindig csak felidegesített... És az egyetlen dolgot, ami működött köztünk, azt is tönkre tette.
Azt hiszem, megértem a srácot velem szemben. El is lököm magam az asztaltól, és rögtön neki állok megkeresni a szükséges papírt... Mi a francnak ehhez papír? Na mindegy.
- Ha azt mondod nincs szükséged a továbbiakban mentorra, nekem oké. Szerintem, amúgy is baromság az egész... Csak aztán ne gyere minden héten valami problémával ide...
Mondom és közben elő is szedem a megfelelő mappát, csakhogy abban nincs benne a papír. Nagyot sóhajtok, és mérgesen félreteszem a dossziét, majd a számítógépen keresem meg a megfelelő fájlt. Nyomtatok kettőt, az egyiket a mappába teszem, a másikat átnyújtom a velem szemben levő srácnak.
Mielőtt azonban elvehetné, visszarántom a papírt, és bár semmi közöm hozzá, egyszerűen érdekel, muszáj megkérdeznem.
- Lefeküdtél vele is?
Mert Elaine-nel megtette ez biztos. De az nem érdekel különösebben. Engem Izzie érdekel. Bár nem kéne, hogy érdekeljen. De talán könnyebb utálni, ha tudom, hogy ilyen kis pisisekkel is lefekszik. Habár, ő azt mondta... Nem gondolok arra, hogy mit mondott. Az érdekel, hogy ez a srác mit mond. A lapot így is úgy is meg fogja kapni, csak előbb válaszoljon valamit.

Elég gyorsan elhadarom, hogy miért is szeretném leváltani. Ha azt vesszük nem is hazudtam sokban, hiszen valóban ez volt a gond, csak az egy másik kérdés, hogy melyik témában. Azt azért nem mondom el, hogy mert nem akart velem lefeküdni és ezért vesztünk össze. De mindegy is, most már itt vagyok, és mivel dühös vagyok Izziere, ezért nem akarom, hogy a mentorom legyen továbbra is. Megforgatom a szemeimet, azt hittem, hogy egy papír darabot aláírok és már itt sem vagyok. Tévedtem.
- Biztos összhangba kerülnek... - Célzok itt a szexre, bár nem ismerem még annyira a lányt, de kinézem belőle. Elvégre ahogy észrevettem, elég sok srác fordul utána. Nem akarom sürgetni Zint, de már mennék. Mellkasom előtt összefűzöm a karjaimat és figyelem, azt amit csinál. Annak azért örülök, hogy nem kell új mentor.
- Nem fogok. Csak a legvégsőbb esetben. Azért vagyok annyira talpraesett, hogy a kisebb ügyeket magam is elintézzem. - Komolyan mondom, mert így is gondolom. Érzem a Zinből áradó negatívot irántam. Gondolom nem igazán szeret, de ez nem érdekel, elvégre neki pont, hogy nem kell szeretnie. Elég a lányoknak. Az órára pillantok és már 5 perce itt vagyok, de még semmi sem történt. Ha így haladunk a nap is lemegy és nem jutunk egyről a kettőre. Felfigyelek arra, hogy nyomtat, majd arra irányítom a tekintetemet. Szinte óráknak tűnik, mire kijön egy lap, a kérdése pedig, mintha távoli hangként szólna. Összeráncolom a homlokomat, és Zinre nézek.
- Már ne haragudj, de ehhez semmi közöd. Ez Izziere és rám tartozik. - Adom meg a választ, nem fogok neki a szexuális életemről beszámolni. Az "is"-re direkt nem kérdezek rá, mert valószínűleg tudja, hogy elég sok lánnyal voltam már itt együtt, így úgy értelmezem, hogy róluk van szó. Viszont nem adok neki egyértelmű választ, had egye a penész. Megtámaszkodok a szék háttámláján és már csak a papírt szuggerálom a kezéből, hogy adja ide.

Nem tesz jót nekem ha Izzie a téma. Komolyan. Feszült leszek tőle. Már a neve hallatán is. Erre még beszélnem is kell róla. Vagyis nem kéne. Igazából senki sem tudná meg, hogy valamit nem jól csináltam, vagy nem tettem fel a kötelező kérdéseket. Az, hogy mégis ezt teszem, nyilván azért van, mert akárhogy is nézem, Isabella a gyenge pontom. Mindegy, hogy milyen formában jön fel a neve, egyszerűen szükségem van rá, hogy beszéljenek róla, hogy én beszélhessek. Néha komolyan úgy érzem, már-már nem normális, ahogy viselkedem...
- Lehet... - nem tudom erre mit kéne mondanom. Én elképzelhetetlennek tartom, de közben meg odáig vagyok érte. Annyira, hogy nekem is fáj. De mindegy, mert már nem járunk. Én már So Ra-val járok.
Elmondom, hogy igazából nem kötelező már ez a mentor dolog, csak ha szüksége van segítségre még, mert ugye nem fogunk neki mindig mindenért ugrálgatni. Azért fűzöm ezt hozzá, mert legutóbb elég összeszedetlennek tűnt. Még ha nem is az ő hibája volt, akkor is tett vele egy benyomást. Nem, nincs vele semmi bajom. Vagy legalábbis, nem több, mint általában más emberekkel, de ezt nem tudhatja.
- Gondoltam - hagyom rá, valamelyest enyhébb stílusban, és nem fűzöm hozzá, hogy kinek mi a végső helyzet. Mert ugye, nem vagyunk egyformák, de inkább nem teszem. Olyan fura ez a srác. Idegesnek látszik, és nem értem miért az, teljesen ártatlan kérdéseket teszek fel. Lehet, hogy nem kellett volna a szexuális ügyeibe belemenni, de rengeteget hallom, hogy itt a HÖKben a srácok ezt megdumáljál. Én olyankor süketnek tettetem magam, és nem figyelek rájuk. Mert engem nem érdekel, hogy ők, kivel, mikor, hol, hogyan csinálták. Engem csak Izzie érdekel. Rá rámerek kérdezni. A válasz pedig, nos... igaza van. De ahogy mondja, az a lényeg. Szerintem nem. És lehet gáz, de ettől jobban érzem magam.
- Igazad van. Sajnálom - válaszolom könnyedén, megbánás nélkül, és felé nyújtom a papírokat - Be kéne rúgni...
Állapítom még meg nagyon értelmesen. Neki is, hátha lelazulna, nekem meg csak azért, hogy ne gondoljak Izziere. Ha eleget iszom akkor egyáltalán nem fogok gondolkodni. Az egy jó állapot. Csak sokáig tart odáig eljutni.
Az órámra pillantok, és sóhajtok egyet. Még van pár perc. De leszarom. Kikapcsolom a gépet, és felkapom a kabátom meg a táskám, ha ez a srác, megyek én is.

Gyanúsan kezdem el méregetni, mindig olyan komoly lesz, ha Izzie kerül szóba. Igaz nem rám tartozik, de szerintem érez valamit iránta. Ezek az egyszavas válaszok is ezt bizonyítják, de nem kombinálok, mert nem érdekel a szerelmi élete. Nem válaszolok semmit, mert túl sokat nem tudok erre mondani, és igazából már szabadulnék is. Mennem kéne, azt hittem, hogy azt mondom nem kell, válasz ok, csá, azt készen vagyunk. Persze a hivatalos útról mindig megfeledkezek, de annyira unalmas és fárasztó már. Valahogy érzem, hogy a jelenlétem nem hiányzott Zinnek, amin nem csodálkozok, mert én is inkább egy gyönyörű szép lány testét nézegetni, mint az ő elfuserált ábrázatát.
- Eleve Izzie sem segített többet, mint amennyit magamtól is megtudtam volna oldani. – Rántom meg a vállaimat, komolyabb ügyem nem volt, mint egy hivatalos papír kitöltése, amit valljuk be, egyedül is megtudok csinálni. Kezd kicsit bosszantani, hogy az itt töltött időmet még tovább húzza. Nagyon mennék már, de az jobban felháborít, hogy rákérdez Izziere. Nem tudom hova tenni, de nem mondom el neki az igazat, ez a magánéletem és nem vagyunk olyan jóban, hogy megosszam ezt vele. Nem szólok semmit a bocsánat kérésére, csak bólintok egyet, hogy azért lássa hallottam. Amit utána mond felvonom az egyik szemöldökömet.
- Neked? – Ledöbbenve nézek rá. Nem hittem volna, hogy látott már az életében valaha is alkoholt, mert teljesen más stílusúnak nézem. Viszont kíváncsi vagyok, hogy mennyire bírja.
- Belőled könyvkukacot nézek ki, aki képekről látott alkoholt, de lesz egy buli lent a klubban. Nézz le hozzánk! Persze csak ha komolyan gondolod, az ivászatot. – Ajánlom fel neki az ivászat lehetőségét, ha visszautasítja, tuti, hogy nem gondolta komolyan. Viszont lesznek ott lányok, amik mindkettőnknek jót tennének. Mindez csak Zinen múlik, bár fogalmam sincs, hogy mivel tudnám elszórakoztatni egész este. Ezt a fancsali képet meg nem akarom nézni, szóval tényleg ráférne valami alkoholtartalmú ital, vagy egy-két bogyó, amitől jobban érezné magát.

Nem foglalkozom azzal, hogy néz. Nekem is lehet rossz napom, és pechje van, mert az van. Vagyis eddig tűrhető volt, de sikeresen elrontotta, mert az egyetlen nőt hozta fel, akiről nem akartam hallani. Pedig akartam, de ez bonyolult. Lehet hanyagolni kéne a témát, de természetesen ez nem megy olyan könnyedén.
- Valóban? Az baj... akkor kirúgom! - háh! végre lesz indokom! Vagyis... ha jobban belegondolok, lehet ez az egész tök felesleges. Hiszen már aláírtam az egyéni tanrendes papírjait, és a dékánéknak is továbbítottam, ahogy a HÖK-ös feladatkörének csökkentését is. Tulajdonképpen, lehet, hogy ha nem is jön ide David, akkor is lekerült volna a mentoraltaktól. Vagy máshoz kerül. De ezt neki nem kell tudnia. Én meg, nem mondom el.
Inkább a kezébe nyomom, azokat a papírokat, amiket ki kell töltenie, és az órámra pillantok, hogy mennyit kell még itt várnom. Semmi kedvem az egészhez, és komolyan úgy érzem, hogy ma be kell rúgnom. Ezt vele is közlöm, és ki is kapcsolom a gépet.
- Aha, lehet neked is... - épp csak ránézek, aztán felkapom a táskám meg a kabátom. Indulnék, de megállít, amit mond. Lenézek rá, úgy hallgatom végig. Van némi igazság abban, amit mond, de most kedvem lenne kiröhögni. Nem teszem, csak a szám sarka rándul felfelé.
- Előítéletes - közlöm egyszerűen, aztán a vállára teszem a kezem, és kifelé irányítom az ajtón. Ha ő próbálkozna hasonlóval elküldeném a fenébe, de ő alacsonyabb, fiatalabb, és amúgy sem bírom a képét, szóval én megtehetem.
- Na, mutasd merre van az a "klub"! - adom ki neki az utasítást, és amint kint vagyunk a HÖK-ből ráfordítom a kulcsot, és indulhatunk is.
Persze a portán még leadom a kulcsot, de utána tényleg semmi sem tarthat vissza, hogy megigyak legalább egy sört.

Úgy nézem, mintha örülne, hogy végre van erre indok. Nem tudom, hogy mi volt, van köztük, de nem is érdekel, egészen addig, amíg Zin sem üti bele az orrát az én dolgomba. Nagyon nem tudok erre mit mondani, megrántom a vállaimat, elvégre nem az én dolgom, hogy mit csinálnak itt. Eddig sem volt nagyon hasznomra az itt eltöltött idő, de ha hivatalosan akarok bármit is csinálni, muszáj ide betévednem.
- Nem hiszem, hogy ezért nagyon ki lehet rúgni, de a te dolgod. Szerintem nagyjából minden mentor azt csinálja, mint Izzie. Hivatalos papírokat, én is ki tudok tölteni, ahhoz nem kell mentor. – Mondom el a véleményemet, mielőtt elhamarkodottan hozna döntést, bár az, hogy mi lesz a lány sorsa, igazán nem érdekel. Eléggé megbántott lent a klubban, így nem akarok róla se hallani, se látni és találkozni vele. Azt hiszem innentől kezdve elfogom kerülni, hogy nekem a lehető legjobb legyen. Így is van elég lány, aki keresi a társaságomat, nem fog hiányozni, egy hisztis liba. Gyorsan kitöltöm a kezembe adott papírokat, hogy végre szabadulhassak innen és egy gyönyörű lány, meg egy pohár sör társaságában folytassam az estémet. Kihagyhattam volna ezt a látogatást, de muszáj volt. Még egy gyors aláírást biggyesztek a végére, majd visszaadom, hogy nézze át, minden rendben van-e.
- Én így is, úgy is lemegyek, mert elég sokan keresik a társaságom. – Rántom meg a vállaimat, nem igazán hat meg ez a lekezelő, bunkó viselkedése. Nem akarom, hogy a legjobb barátom legyen, még csak az kéne. Mindenesetre elmondom, hogy én hogyan is látom őt, mire egy szavas választ kapok. Muszáj gonosz mód elmosolyodnom.
- Lehet, de van benne igazság, nem? – Döntöm oldalra a fejemet, ahogy rápillantok. Talán mégsem annyira idióta, mint elsőnek gondoltam, de azért nem fogja megkapni az oscar-díjat. A vállamra pillantok, ahogy hozzámér. Legszívesebben az ablakon dobnám ki, de nem akarom, hogy kirúgjanak innen, még nem. Engedelmesen hátat fordítok és elindulok, hogy minél előbb levegye rólam a kezét. Ki is lépek az ajtón, majd megállok mellette.
- Nincs messze. Háromsaroknyira innen. – Rántom meg a vállaimat, majd elindulok mellette. Fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék neki, mert egyáltalán nem érzem úgy, mintha lenne bármi közös bennünk, amiről lehetne beszélgetni. Szerencsére amúgy is közel a klub, így nem kell sokáig a kínos csendet eltűrni. Már a második saroknál lehet hallani a dübörgő zenét, mire apró mosoly jelenik meg az arcomon. Azt hiszem Zinnek emlékezetes lesz ez a nap, ahogy más elmeséli neki.

Darius Allyn írta:: A következő reagodban vakargasd meg a társad füle tövét.

- Azt te csak hiszed! - vágom rá, és megforgatom a szemeimet. Ha tudná, mennyi hülye van, és hogy hány papírt dobunk vissza, mert a nagy okosok, azt hitték egyedül is ki tudják tölteni, aztán persze, mindig lemarad valami. A rosszabb az, amikor mentorral együtt töltögetnek, és még a szájukba is rágod, hogy mit hogy, és úgy sem sikerül nekik. Ilyen is akad bőven, még jó, hogy nekem csak egy-két gólyát varrnak a nyakamba.
David viszont kivételesen tényleg ügyesnek látszik. a múltkori után nem néztem volna ki belőle, de ezt a papírt nagyon gyorsan kitölti és visszaadja. Én épp csak átfutom, jónak tűnik, így nem is foglalkozom vele sokat. Az asztalomon hagyom, holnap ez lesz az első, most viszont, vár az ivászat.
Tényleg erre vágyom, és nem érdekel, mit gondol ez a kis gólya. Elég ha én tudom, milyen vagyok, ő meg azt képzel, amit akar.
- Aha... - beképzelt is. Szuper. Na nem baj, az én társaságom nem keresi senki sem, az átlagunk átlagos lesz, ez pedig egész jó. Nem mintha vágynék a nagy társaságra... Én csak inni akarok egy sört, esetleg egy pár felest aztán hazamenni, bedőlni az ágyamba és elmerülni az édes sötétségben.
Nem tudom, mit vár? Mondjam azt, hogy a kedvenc időtöltésem a könyvtárban a tananyaghoz kapcsolódó kötetek kivégzése? Mert az hazugság lenne, sokkal jobb dolgokkal is el tudom magam foglalni, csak éppenséggel a jegyeimnek ártana meg. Neki persze nyilván mindegy, de nekem nem az. Nem tudnék két szakra tandíjat fizetni.
- Mindegy mit mondok, te ezt már eldöntötted magadban... - rántom meg végül a vállam, és nem foglalkozom ezzel a továbbiakban. Inkább azzal, hogy menjünk már kifele. Irányba állítom hát őt is, és kicsit tolok rajta. Szerencsére veszi a lapot, így nem is tapizom sokáig a vállát. Azonban, ahogy bezárom az ajtót, és felé fordulok észreveszek egy kis fehér foltot a füle tövénél.
- Fogkrém, vagy borotvahab? - teszem fel a költői kérdést, és mielőtt bármit is tehetne, odanyúlok, és levakarom a füle tövéről a kis pacát - Hogy lehetsz, ennyire béna?
Csupa kedvesség vagyok. De persze, most moshatok kezet... a táskámba kezdek kutatni, szerencsére van nálam törlőkendő, azzal megtörölgetem a kezem, úgy indulok el mellette.
- Az jó - válaszolom tömören, a három sarok az belefér, bár kérdéses, hogy melyik irányba három sarok. Remélem a jobb környéken van, mert ha be is rúgok, azt valami igényes helyen szeretném tenni.
Két sarok után, már hallani valami lármát, én meg felhúzom a szemöldököm, ugye ezt nem zenének nevezik? Te jó ég... Oké, ez nem olyan hely, mint amihez szokva vagyok. Ennél valószínűleg a HH is jobb, és ez nagy szó. Persze bemegyek, egyetlen fintor nélkül, és rögtön rendelésre adom a fejem.
- Bármi jó, csak erős legyen! - közlöm és várok, azt is megnézem a kis gólya mit iszik, azzal pedig, hogy neki valószínűleg még nem is lenne szabad innia, inkább nem foglalkozom.

A véleménye egyáltalán nem érdekel. Én ki tudom tölteni a papírokat, elvégre megtanultam olvasni és értelmezni is tudom, ami le van írva. Nem válaszolok neki, megrántom a vállaimat, és hagyom, hogy vesszen a téma. Csak a papírral foglalkozok, ami előttem van, így gyorsan ki is töltöm, nem kell rá túl sok adat, még a magyarázat részt is kitöltöttem, mindenféle gondolkodás nélkül, elvégre tudom, hogy miért akarom „leadni”, nem kertelek és nem ostoba kifogásokkal jövök. Mivel Zin nem adja vissza, így elkönyvelem magamban, hogy jól töltöttem ki, tehát valóban bizonyítottam, hogy nincs szükségem mentorra. Ez már egy jó pont, ahogy látom az arcát, bár ennél a srácnál semmi sem biztos. Nem felvágásból mondom, de vagy velem jön, vagy nélküle, de én mindenképp jól fogom magam érezni. Gondoltam, hogy nem hatja meg, hogy keresik a társaságomat, de hát erről nem tehetek, van egy csomó ilyen savanyú ember, akik abban lelik az örömüket, hogy elolvasnak néhány hivatalos papírt. Nem baj, végül is kellenek ilyenek is, mert különben nem lesz kiegyenlítődve a társadalom.
Kilépek az ajtón, mintegy engedelmeskedve neki, bár egyáltalán nem vagyok ilyen, viszont ha már megbeszéltük az ivászatot, akkor miért ne? Legalább előbb ott leszünk és ha unom a társaságát, mert befőtt, akkor lesz körülöttem olyan, akivel el tudok lenni. Nem lep meg, amit mond, szinte számítottam erre. Csak megforgatom a szemeimet, nem érdekel, hogy látja-e vagy sem.
- Kötve hiszem, hogy érdekelne a véleményem, de a mai este után talán egy részedet megismerem és változhat a kialakult képem rólad. – Rántom meg a vállaimat, őszintén mondom, bár szerintem biztos, hogy nem érdekli, hogy milyen véleménnyel vagyok róla. Elvégre engem sem érdekel, hogy megtűr vagy tényleg velem akar inni. Végül is teljesen, mindegy, hogy unatkozik és azért jön velem, vagy más okból. Eléggé b*zis mozdulatot hajt végre, amikor a fülemhez nyúl. Fogalmam sincs, hogy mit csinál, de eléggé kínos és remélem, hogy ezt senki sem látta. Kezdetben nem tudom, hogy mit akar, de aztán valamit lekapar rólam, mire elhúzom a fejem.
- Valószínű borotvahab. Fogkrém aligha kerülhet a fülemhez. – Megforgatom megint a szemeimet, majd ezt lezárva már el is indulok a folyosón, remélve, hogy követ és felzárkózik mellém. Mondok pár GPS koordinátát, hátha úgy jobban felfogja, majd egy halvány mosollyal nyugtázom, hogy nem tartja túl messzinek, bár reméltem is, hogy így lesz, mert valóban nincs messze. Már csak az hiányozna, ha itt hisztizne, hogy fárasztó a gyaloglás.
Nem telik sok időbe és már ott is vagyunk. Belépve a pulthoz sétálok és leadom én is a rendelésemet. Egyből a szokásossal kezdem, ami tequila formájában jelenik meg előttem. Nem nézem, hogy Zin mit kap, talán whiskyt, de ezzel nem foglalkozok.
- Túl melegnek tűnne az ismerkedés, de máshogy nem tudom kezdeni. Ha már lejöttünk ketten, akkor valamiről kéne dumálni, nem? – Fordulok Zin felé, hogy megbizonyosodjak arról, hogy ugyanazon a véleményen vagyunk-e vagy sem. Igaz nekem most nem jut eszembe nagyon olyan, amit egy fiúval ki tudnék beszélni, mert nem tűnik túl nagy csajozósnak, így szinte megvagyok lőve.

Szerencsére gyorsan kitölti a papírokat, és bár meglep, hogy mégsem nyomi, ha iratokról van szó, nem mutatom. Épp csak átfutom a nyomtatványt, jónak tűnik, de most tényleg nem akarok ezzel többet foglalkozni, ráér a dolog holnapig.
A mai napra vonatkozóan pedig egész jó javaslata van, bár nem rajongok az ilyen szórakozóhelyekért, egyedül inni mégis csak unalmas, és ha nem is vallom be, még én is társas lény vagyok. Így kapok az alkalmon, és rábólintok, hogy vele megyek.
A véleménye valóban nem érdekel, és szerintem túl sokat beszél, de nem igazán van választásom, és ha megiszom pár pohárral, ez sem lesz olyan idegesítő, csak tompa zúgás, vagy ilyesmi, szóval elviselhető lesz, nem aggódom.
- Szuper - mondom, nem is igazán figyelve, mert már csak azon jár az agyam, hogy berúgok, és reggelig gondtalan leszek, az akkori fejfájásra meg ott a zuhany, a kávé, és a fájdalomcsillapító. Akkor meg végleg kidőlök majd. Lesz jó okom kivenni pár napot. Egyre jobban tetszik az elképzelés, és közben a HÖK-ből is kijutunk.
Ajtózárás közben veszem észre az apró fehér foltot a fülénél, és egyszerűen tényleg irritál, muszáj onnan letörölnöm. Nem foglalkozom azzal, hogy ez milyennek látszik, hálás lehetne, amiért nem egy gázos fehér folttal a fején fog közlekedni a továbbiakban, erre mintha hülyének nézne.
- Te olyan szélesen vigyorgó típusnak látszol, szóval lehetne az is - Én is tudok előítéletes lenni, és örüljön, hogy ezt a változatot mondom, nem azt, ami szerint, bénának tartom, aki még a fogát sem tudja rendesen megmosni.
Elindul, én meg követem, és nem panaszkodom a séta egészséges, vagy mi fene. Nem zavar az sem, hogy csendben haladunk egymás mellett. A felesleges beszédet sokkal kevésbé tűröm. Arról nem is beszélve, hogy így gyorsabban haladunk, hiszen nem tereli el semmi más a figyelmünket. Több szempontból is praktikus.
A helytől nem vagyok elragadtatva. Túl hangos a zene, az én elképzeléseimnek túl sötét, de legalább a rendelésemre rábólintanak, és kapok is valamit, ami valóban erősnek tűnik. Aztán ahogy a poharat a számhoz emelem, már tudom, hogy whisky. Egész jó fajta, kellemes illata van. Bele is kortyolok, és elégedetten pillantok a pultosra, ez most betalált.
A már-már tökélyt, a mellettem ülő srác zavarja meg, aki eddig szuperül csendben tudott maradni.
- Nem - közlöm tömören, de aztán rájövök, hogy ez így mégis csak túl genya. Bár én általában ilyen vagyok, és nem szokásom értékelni, hogy mások mennyire próbálkoznak, még mindig úgy gondolom, hogy egyedül inni elég gáz. - Na jó, várj...
Toldom meg gyorsan, és felhajtom a whiskymet, aztán intek, hogy ilyet kérek még. Ha ezt megvárja, akkor felhajtom azt is. Kicsit összeráncolom a homlokom, veszek egy nagy levegőt, és csak utána szólalok meg.
- Miről akarsz dumálni?

Látom rajta, hogy nem annyira igényli a társaságom, mint más szokta. Nem lep meg, mert ami kialakult róla bennem, az megerősödni látszik. Túl keveset beszél és akkor is kimérten. Mintha ő lenne itt a császár, de végül is nem foglalkozok vele, ha álomvilágban él. Gyorsan lerendezzük az iskolában a dolgokat, még piszkál is egy kicsit. Azért megfordul a fejemben, hogy esetleg meleg, amíg az ellenkezője nem bizonyosodik be, addig kicsit távolabb tartom magamtól. Nem tenne jót a hírnevemnek, ha rám mozdulna.
- Csak szimplán szeretek mosolyogni, hogy lássák árad belőlem a pozitívság. – Rántom meg a vállaimat, nem pont az ő véleménye érdekel, de ha már ennyire hosszú mondatot is kimondott, akkor megtisztelve érzem magam. El is indulok vele az utcán, nem mondok semmit, mert nem tudok mit. De ő sem töri magát, hogy beszélgessünk, így elkönyvelem annak, hogy elég különc figura. Szerencsére nem a legmesszebb lévő szórakozóhelyet választottam ki. Így legalább nem lesz túl kínos, hogy csak úgy egymás mellett sétálgatunk, mint egy tini pár, akik többet éreznek a másik iránt, de annyira zavarban vannak, hogy megfogni nem merik a másik kezét. Azért erre a gondolatra már a szőr is feláll a karomon, eléggé bizarr. Inkább kiverem a fejemből és hagyom, hogy az éj leple eltüntesse a karomon lévő libabőrt. Hamarosan el is érjük a szórakozóhelyet, mire belépek és egyből ott termek a pultnál. Kikérek egy sört, majd Zin felé fordulok. Valami beszélgetés félét próbálok kezdeményezni, ha már ennyire velem akart jönni, hogy igyunk. Mikor egyből rávágja, hogy nem, megfogom a söröm.
- Akkor savanyodj egyedül! – Mondom neki és elindulok, mire megállít. Sóhajtok egyet, nem hittem volna, hogy tud egy kicsit kedvesebb is lenni, ha már itt vagyunk. Nyilván lenne jobb társaságom is, de azért adok neki egy esélyt. Visszaülök a székbe és kortyolok egyet a sörömből, mert most rám fér. A kérdése meglep, de pókerarcot veszek fel és megrántom a vállaimat.
- Beszéljünk Izzieről! –Vágom rá a választ, ha már nem mond beszédtémát, akkor muszáj nekem felhoznom valamit. Mivel gondolom, hogy ez a közös pont kettőnk közt, így itt a legjobb pillanat arra, hogy egy kicsit elkezdjük a beszélgetést. Hol lenne a legjobb kezdőpont, mint a lányok. Muszáj kiderítenem, hogy meleg vagy csak tényleg ennyire elvont.
- Miért érdekelt, hogy mi volt köztünk Izzievel? Tetszik neked vagy mi? – Teszem fel a kérdéseimet, még mindig érdekel, hogy miért volt neki ennyire fontos, hogy lefeküdtem-e vele, vagy sem. Bár úgy sem tudja meg, de szerintem a lány amúgy is elmondta neki. Engem meg különösképp nem érdekel. Már nem a mentorom.

Milyen frappáns válaszai vannak. Az eszem megáll. Bár, inkább ne álljon meg, rossz lenne az a világnak. Leginkább nekem. Mindegy. Ha tudnám, mi jár a fejében talán felvilágosítanám, hogy nekem van barátnőm, de nem tudom, és őszintén szólva nem is nagyon érdekel.
- Világos... - mondanám, hogy én meg ezért nem mosolygok, de felesleges rizsa lenne, azt meg utálom. Most egy dolog érdekel, az meg az, hogy igyak valamit, és legyen hozzá társaságom, még ha én magam nem is vagyok olyan jó társaság. Igaz, ezt csak mások gondolják így én általában jól érzem magam, de azt hiszem, ma bal lábbal kellhettem fel. Mert lassan már saját magam idegesítem.
Szerencsére nem megyünk túl messzire, és közben sem kell hallgatnom semmi hülyeséget. Bent valami erőset rendelek, David meg tequilát aztán sört. Én ugyanabból kérek még egyet, még mielőtt itt hagyna. Nem értem, miért kell feltétlenül beszélgetni, mert mint mondta ez az ismerkedősdi elég buzis, de láthatóan nincs más lehetőségem. A beszólást elengedem a fülem mellett, és inkább megállítom, hogy aztán nyaggathasson a hülye kérdéseivel.
Rosszul indít, mert Izzie az egyetlen személy, akiről nem szeretnék beszélni. Fel is húzom a szemöldököm, amolyan kérdés jelleggel, hiszen eddig ő akart tőle megszabadulni, minek beszéljünk akkor most róla? Aztán kifejti, megmagyarázza, én meg érezhetem úgy, hogy az egész az én hibám, mert én nyaggattam őt még a HÖK-be. Végül is... számítanom kellett volna erre, nem is tudom, hogy mit vártam. Mondjuk, hogy tök hülye...
Végül bólintok, és miközben kitöltik nekem a harmadik pohárt, a poharamat nézve válaszolok.
- A volt barátnőm - ez így kimondva nagyon rosszul hangzik, és nem óhajtok róla többet beszélni. Egyrészt, mert akkor magamról meg az érzéseimről is kéne beszélni, azt meg utálok. Ráadásul nem ezzel a David nevű sráccal kéne megosztanom ezeket a dolgokat, hiszen nem is ismerem. Mindenesetre, én megpróbáltam. Válaszoltam neki. Állítólag ez egy jó kezdet. Gondolom nekem is kéne kérdeznem, de én már kérdeztem, arra meg nem válaszolt, szóval inkább nem erőltetem a dolgot. Legfeljebb itt hagy, akkor meg hazamegyek... Ennyi...

Kezdem nagyon rossz ötletnek tartani, hogy ezzel a savanyodott uborkával fogom tölteni az estémet, legalább egy sör erejéig. Valahogy már az elején éreztem, hogy nem vagyunk egy szinten. Én nem akarok ilyen befőtt lenni, szeretek beszélgetni és nekem eléggé kínos, hogyha egy-két szavas válasszal illetnek. Néha elgondolkozok rajta, hogy rosszul választottak, mikor Zint nevezték ki elnöknek, hiszen nem tud beszélni. De ez már nem az én gondom, csak annyiban, hogy most el kell viselnem a savanyú képét. Zsebre dugott kezekkel közlekedek, mert mást nem tudok tenni, ilyenkor bezzeg egy ismerős sem jön velem szembe, hogy megmentsen a haláltól, amit az unalom fog előidézni. Sok mindenen gondolkozok, például egy hívás bejátszása, bár az annyira randi lemondó szöveg, ami most nem állja meg a helyét. Forognak az agy kerekeim, hogy mit is kezdhetnék egy ilyen emberrel. Azt hiszem ebben az esetben a sakk is izgalmasabb, mint az ő társasága.
Végül megérkezünk a szórakozóhelyre, most áldom az eget, hogy ilyen közeli helyet választottam, mert sok az ismerős, akikkel beszélgetni is tudok. Inni egyedül is tud, nem kellek én ahhoz, nem is értem, hogy minek jött velem, ha csak ezt akarta. Részegedett volna le egyedül egy neve-sincs kocsmában. Mondjuk csak őket sajnáltam volna, hogy látniuk kell a képét. Most persze mindezt nekem kell elviselnem. Mivel a pultnál sem mutat semmi érdeklődést, hogy esetleg valamiféle baráti kapcsolatunk legyen, ezért úgy döntök, hogy választok magamnak egy jobb társaságot, mikor megállít. Úgy döntök, adok egy esélyt, hogy bizonyítson arra, hogy valóban egy értelmes lény. Erre a bő kifejtésre megforgatom a szemeimet, tényleg ennyire hülyének néz? Már nem abban az esetben, hogy nem hiszem el, hogy volt köze Izziehez, de azért kifejthette volna magát.
- Nem csodálom, hogy már nem vagytok együtt. Nem vagy túl érdekes személy. Ha csak inni akartál csendben, egy kocsmát is választhattál volna, vagy egy boltot, ahol megveszed és otthon megiszod. – Rántom meg a vállaimat, valahogy máshogy ismertem meg Izziet. Egy olyannak, akik szeret pörögni és beszélgetni bármiről, de Zin a szöge ellentéte mindennek. Bár nem tudom, hogy miért mentek szét, de azt hiszem, hogy ez már nem is nagyon érdekel. Megiszom a sörömet, aztán lelépek. Igen, ez lesz a terv, csak egy baj van, hogy imádom kiélvezni a sör minden kortyát. Hosszú lesz ez a kis idő. Megtámasztom a fejemet a pultnál és a poháron kezdek el a körmömmel rajzolgatni rajta. Látványosan unatkozok, de azt hiszem, ez egy cseppet sem fogja érdekelni a mellettem ülőt. Néha-néha belekortyolok a sörbe és azon kezd pörögni az agyam, hogy milyen vizsgáim is lesznek nemsokára. Még ezen is izgalmasabb gondolkozni, mint itt ülni és nézni egymást.

Szívesen elmondanám neki, hogy a sakk az egy nagyon izgalmas szellemi sport, hogy mennyire jól megmozgatja az ember szürkeállományát, és hogy az, hogy nem beszélek folyamatosan, az nem jelenti, hogy unalmas vagyok, a baj az, hogy szerintem ez is felesleges fecsegés lenne. Nem áll szándékomban senki kedvében sem járni. Nem érdekel a véleménye, és az sem, hogy az megváltozik-e. Momentán, egyetlen dolog érdekel, és az önző módon az, hogy legyen társaságom. Valaki olyan, akit nem először látok életemben. Nem kell, hogy ő ezt értse, de ez benne a lényeg. Hogyha esetleg beszélgetni akarok, akkor ne egy vadidegennel tegyem. Bár lehet az jobb lenne, de már mindegy. Most itt van, és meglepő mód, még arra is rávette, hogy ne hagyjon itt. Az pedig, hogy még a kérdésére is válaszolok - még ha tömören is - tőlem kifejezetten nagy szó. Persze, nem bírja ki, hogy ne nyilvánítson véleményt.
- Ökör iszik magába... - motyogom, ami nem jellemző rám, de tudjuk be a két whiskynek, amit megittam. Vagy már három? - Mitől lesz valaki érdekes? Attól, hogy sokat beszél?
Kérdezek vissza, de nem várok választ, még mielőtt megszólalna folytatom. Oh a francba, három volt az a whisky!
- Ha teszem azt, atomfizikáról beszélnék, azt sem tartanád érdekesnek, feltételezem ugyanez vonatkozik a HÖK működésére vagy bármilyen egyetemi dologra. Az irodában elég világosan közölted, hogy nem akarsz Isabelláról beszélni, feltételezem ugyanez vonatkozik Elaine-re is. És ha igazam van, akkor itt kifogytunk a közös témákból. De ha van valami, ami érdekel, szólj. Szívesen untatlak, ha neked attól jobb!
Nyugodtan beszélek, de kicsit talán pörgősebben, és amikor befejezem ezt a kis monológot kérek még egy pohárkával. Mert akárhogy is nézem, jó ez a lötty. Ha másra nem, arra, hogy nem akadok ki a hülyeségein, hanem türelmesen válaszolgatok neki. Igen. Erre az egyre, tökéletesen megfelel.

Kezdem úgy érzeni, hogy valóban felesleges volt kihívnom a sorsot, hogy Zinnel jöjjek inni, mert nagyon is unalmas egy társaság. Semmi sem jó neki, én mondom egyedül is lehet inni, de akkor én is had menjek inkább a haverokhoz, mert ott jobban érzem magam. Nem tudom mi baja van, de most már értem, hogy miért nincsenek együtt Izzievel. Talán neki is ez volt a baja, hogy semmiről sem lehet vele beszélni, mert egyáltalán nem is tud. Sóhajtok egyet és megforgatom a szemeimet. Ha ennyire egyedül sem akar inni, akkor be kell szereznie egy kutyát vagy valamit, aztán otthon leülve a kanapén mégsem lesz egyedül. Vagy csak egy magafajta megkukult embert kellene keresnie.
- Nem feltétlenül. De attól biztos, hogy nem, hogy csendben üldögélsz és nézel ki a fejedből. A beszélgetés meg nem rossz dolog. - Rántom meg a vállaimat, azért néha elgondolkozok azon, hogy él-e még itt mellettem, ahogy semmit sem csinál. Legszívesebben megpiszkálnám bottal, hogy legalább valami történjen. Nem tudom mi baja van ennek a srácnak, de az tény, hogyha lány lennék messziről elkerülném. És ugyanezt fogom csinálni így fiúként. Szerintem mindannyian jól járunk, ha legközelebb kell valami a HÖK-ből, valakit megkérek, hogy intézze el nekem, legalább nem találkoznék ezután Zinnel. Amit mond, kezdem úgy érezni, hogy silány élete.
- Valóban nem, de miért kéne egyetemi dolgokról beszélnünk? Nincs életed a sulin kívül vagy mi? - Mondjuk nem lepődnék meg, ha nem lenne neki. Szeretek tanulni, nem arról van szó, de azért túlzásba sem kell vinni, hogy csak ez legyen a közös témánk. Izzieről valóban nem akarok beszélni, de mivel látom - és most már tudom -, hogy nagyon izgatja a vele kapcsolatos dolog, így felőlem még akár ő is lehet téma.
- Miért kéne Elaineről beszélnünk? - Most az egyszer értetlenül nézek rá, nem értem, hogy most megint, hogy jött ide ő. Az tény, hogy szerelmes vagyok belé, de kifele nem mutatom - még ha látszik is rajtam, abban még semmi sincs, hogy többet érzek iránta -, pláne akkor nem, amikor nincs a közelben, a szexuális viszonyunkat meg biztosra veszem, hogy nem is sejti, hiszen óvatosak vagyunk. Azért most az egyszer érdekel, hogy mit is akar róla beszélni, mert nem hiszem, hogy vele is volt már kalandja Elainenek, azért kiismertem már annyira, hogy az életképes srácokat szereti.

Lehet nem volt olyan jó ötlet ezzel a sráccal inni jönni. De gondolta a fene, hogy neki ilyen nagy beszélőkéje van. Félre értés ne essen, ha lány lennék, akkor megérteném, hogy mindenáron meg akar ismerkedni, de miért kell nekem kiselőadást tartanom neki bármiről is, csak azért, hogy ne unatkozzon? Ha annyira szeret dumálni meséljen ő. De nem... felidegesít, hát persze, hogy kap egy hosszabb választ, de ezzel sem elégedett.
- A fejembe befelé nézni nem tudok... - jegyzem meg, csak úgy mellékesen. Ez a nézel ki a fejedből, tipikusan olyan megjegyzés, amitől a falra mászom. Persze, tudom mit jelent, de lássuk be, logikailag egy ilyen megállapításnak semmi értelme. Arról nem is beszélve, hogy úgy, ahogy ő érti sosem szoktam "nézni ki a fejemből". Szerintem ha bárki rám néz, azt könnyedén megállapíthatja, hogy értelmes, gondolkodó lény vagyok, és elmélyülten gondolkodom valamin. De lehet, erre csak a hozzám hasonló értelmesebb személyek képesek, és ez esetben meg kell állapítanom, hogy David nem az.
- Van, egyszerűen csak nem hiszem, hogy téged érdekel. A felületes beszélgetéseknek meg nem látom értelmét - válaszolom könnyedén, elvégre ittam már annyit, hogy könnyed lehessek. - Miért nem mesélsz te valamit? Ha olyan nagyon beszélgetni akarsz, kezdhetnéd te...
Vetem fel, bár ezt lehet megbánom, elvégre ha beindul a beszélőkéje, és valami tök lényegtelen baromságról kezd magyarázni, akkor még vagy három whisky-t be kell nyelnem, hogy élvezni is tudjam, amiről halandzsázik.
Végül a lányokat hozza fel, nekem meg csak kettő jut eszembe, akiről lenne értelme beszélgetni, de nem akar. Sem egyikről, sem másikról. Vagyis... Talán Elaine-ről mégis hajlandó.
- Gondoltam, ő az egyik "közös pont", akkor miért ne? - figyelem a reakcióit. Nem hiszem, hogy erre számított. Igaz, az már nagyon régen volt. És nem is volt komoly. Nekem egy pótlék kellett, neki meg mindegy volt. Úgy hiszem legalábbis, hogy nem igazán számított neki, hogy ki vagyok, vagy mi vagyok. Igazság szerint eléggé megvetem az életformát, amit folytat. De a munkája miatt tisztelem, mert akárhogy is, azt azért jól csinálja.

Egyre unszimpatikus kezd lenni ez a srác. Semmi se tetszik rajta, és tudom ez furán hangozna, hogyha máshogy lenne, de nem a vonzalmat keresem benne, csak valami haverság kialakítására némi szikrát, de semmi. Annyira két külön világ vagyunk, hogy szerintem még a folyosón is elfogom kerülni, nehogy a pesszimista hozzáállása megfertőzzön. Nem is értem, hogy kezdhetett vele Izzie, ennyire nincs ízlése. Néha tényleg elgondolkozok azon, hogy miért is dobott engem, de már túltettem magam rajta. Megforgatom a szemeimet, nekem ez a beszólás elég nagyképűen hangzik. Mintha ő lenne a császár, mi pedig az alattvalói és járjunk a kedvében. Ez nekem eléggé rossz felfogás, de valahogy ez lerí róla. Talán azért, mert nem tudok még róla semmit, de nem is hagyja, hogy a beszélgetés másról is szóljon, hogy egy kicsit megismerjük egymást és talán máskor is eljöjjünk ide inni.
- Néha azért kíváncsi vagyok, hogy mi bajod. Nem szeded a gyógyszered vagy csak alapból ilyen vagy? – Vonom fel az egyik szemöldökömet, hogy megtudjam, alapból ilyen a stílusa-e vagy csak megjátssza magát azért, mert a HÖK-nél elnök, akkor már mindenhol az. Pedig ez most az én területem, de egyáltalán nem úgy viselkedik, mint aki el tudja lazítani magát, talán pár bogyó segítene neki. Érdekes, amit mond és ebben van is valami, de mivel nem akarok szótlanul üldögélni, mert az nem én vagyok, ezért úgy döntök, hogy miért is ne.
- Próbáljuk ki. Szex, drogok, csajok. Vagy valamelyik szóval nem vagy tisztában? Mert elmagyarázhatom, ha még egyikhez sem volt még szerencséd. – Dobok be egy nagyon általános témát, amiről a fiúk szoktak leginkább beszélgetni. Nem nézem ki belőle, hogy az összes lánnyal kavart volna, és ha nem említi meg Izziet, akkor simán kinézem belőle, hogy még nem volt szerencséje az imént említett két dologhoz. A harmadikhoz, mint a drog már meg sem jegyzem, hiszen tuti, hogy egy stréber, aktakukaccal van dolgom, aki nyilván csak a szakirodalomban találkozott ezzel a kifejezéssel.
- Szerintem elég sok mindent hallottál már rólam. Tudod, pletyka… Nem nagyon szeretem, de nem lehet mit tenni, a csajok elfoglaltsága már csak ez. De, ha már tényleg én meséljek. Nos, szeretek rajzolni és tudok is. Eléggé elfoglalt vagyok, így a rajzszakkörre nincs mindig időm, csak néha ugrok be. Focizok az egyetemi csapatban, ami kezd már unalmassá válni. Ezen kívül még a színjátszó szakkörben is részt veszek. – Mondok pár alapvető tulajdonságot az elfoglaltságaim közül, amiket pletykákból nem hallhatott. Nem tudom ez mennyire érdekel, de ahogy eddig megismertem szerintem semennyire, de majd csak kiderül. Mikor Elaine feljön gyanúsan méregetni kezdem. Nem egészen értem, hogy mire akar kilyukadni.
- Közös pont? És mégis miért lenne az? – Kíváncsiskodok, hogy vajon miért lenne a kettőnk közös pontja a szerelmem. Azért elég jól tudom titkolni még Elaine előtt is, hogy mennyire bele vagyok zúgva. Azt hiszem mégsem olyan reménytelen eset ez a srác, de majd kiderül.

Megjegyzem most is beszélgetünk, bár nem úgy, ahogy ez a magát menőnek képzelő pojáca képzeli. Nem kifejezetten szeretnék megfelelni az igényeinek, de azért próbálkozom, amit persze nem érdekeli, innentől kezdve, felesleges az egész. Azért a véleményem még elmondom, és jééé! neki is van hozzáfűzni valója. Ergó beszélünk tovább. Hurrá.
- A gyógyszertől bealszom - nézek rá komolyan, várva a reakcióját, aztán megcsóválom a fejem, és csak a szám sarka görbül felfelé, jelezve, hogy totál hülye. Még hogy gyógyszer. Van persze... Kritikus pillanatokra, de ez most közel sem az. Évek óta nem volt rá szükségem. És nem, ezt nem fogom az orrára kötni. Inkább kortyolok a whiskymbe, úgy hallgatom az újabb csodás ötleteit.
- A szexuális életemhez nem sok közöd van, egyébként van barátnőm. Az ópiumra allergiás vagyok. A speed az jó cucc... A fűnek nem bírom a szagát. Na meg a dohányzást is abbahagytam január elsejével, bár néha úgy érzem bármit megtennék egy szál cigiért...
Egy pillanatra elgondolkozom, a szám is elhúzom, aztán biccentek magamnak, szerintem beszéltem eleget. Davidre pillantok. Remélem kellőképpen leromboltam a rólam alkotott illúzióit. Ennél többet nem tehetek az ügyben.
- Na és te? - ha már ilyen kellemesen csevegünk, miért ne mondhatná el ő is, hogy mik a tapasztaltai vagy mit tudom én. Persze, tök leszarom, de azért igyekszem érdeklődést mutatni.
Ugyanezt teszem, amikor magáról kezd mesélni. Hogy hallottam róla? Nem... nem szoktam pletykálni, és ha nekem egy csaj más pasiról kezd el beszélni, nagy valószínűséggel otthagyom. Talán önző vagyok... Nem vitatom, de nehogy már ez legyen az egyetlen témánk.
- Látod, rögtön az egyetemhez kapcsolódóan kezdesz mesélni... - de nem zavartatom magam - ... sosem láttalak még rajzon, bár én sem vagyok mindig ott... A HÖK-től függ - elhúzom a szám erről nincs kedvem beszélgetni - a foci csapat tele van egy rakat idiótával, már bocsi én hokizom.
Na tessék. Tudok én. És éppenséggel még azt is mondtam, hogy ő nem idióta. Ezt pedig azzal érdemelte ki, hogy itt maradt. Ez egy jó pont. Bár ki tudja, még simán leléphet. Na nem gáz, ittam már eleget ahhoz, hogy jól elszórakozzak.
Azért Elaine-t még bedobom. Nem azért mert részletezni akarom, ami kettőnk, vagy kettejük között történt. Egyszerűen mert tényleg csak ő van közös. Vagyis most már a rajz is.
- Na szerinted miért? Nem mintha közöd lenne hozzá... - felhúzom a szemöldököm, és úgy nézek rá, hátha leesik neki a tantusz - Elaine majdnem minden gólyával lefekszik. Ez egy nyílt titok, amit mindenki tud. A blogban is megírják, egyszerűen csak nem foglalkozik vele senki sem...
Más tészta, hogy én éppenséggel nem voltam gólya már. De ez tök lényegtelen. Azon, amit mondani próbáltam, nem változtat. Megiszom, ami a poharamban van, aztán az asztalra teszem a kiürült poharat. Remélhetőleg a pultos magától is újra tölti.

Csak szimplán megforgatom a szemeimet, hogy a gyógyszertől bealszik. Tényleg ennyire nem érti a viccet és mindent komolyan vesz. Bár megjegyzem el tudnám képzelni, hogy depresszáns gyógyszereken él vagy valami nyugtatón, ami lelassítja a gondolkodásában. Nagyon ehhez nem tudok mit hozzáfűzni és őszintén szólva nem is szeretnék. Az arcát figyelem, ahogy a szája sarka mosolyra húzódik. Lehet nem ártana, ha adnék neki valamit, amitől jobb kedve lesz és kicsit beszédesebb lesz, mert ez a kínszenvedés nem az én stílusom. És lám csodát, végre hosszabban is tud beszélni.
- Nocsak, csak nem drogoztál? A cigit illetően, tudom. Pont volt hozzá szerencsém, mikor elsőnek mentem a HÖK-be. - Azért most ez meglepett, hogy drogozott, legalábbis kipróbálta a speedet. A szexuális életéhez valóban nincs közöm és igazából örülök is neki, hogy nem avat bele a részletekbe. Annyira azért nem vagyok kíváncsi, hogy a barátnőjével meddig jutottak. Feltéve, ha igazat mond, de nem fogom leellenőrizni, azért annyira nem szeretném, hogy a barátom legyen.
- A cigit még nem próbáltam ki. Nem érzem magam attól nagy menőnek, hogy rágyújtsak. Mellesleg sok lány nem szereti, ha bűzlök a szagától. A drogot természetesen kipróbáltam, de nem vagyok függő. Ugyanúgy speedet szedek néha vagy partydrogot. Most is van nálam. Szerintem nem fogod megbánni. Vagy félsz tőle? - Mesélek én is, ahogy ő. Majd a végére lehalkulok és közelebb hajolok, mert azért még mindig illegális ez. A zsebemben mindig itt lapul pár tabletta, hogyha lankadna a buli, akkor valamivel fel tudjak pörögni. Nem mindig kell, csak végszükség esetben szedem be.
- Mivel a hobbijaimat ott űzöm. Otthon erre nincs időm, mert tanulni is kell valamikor. Főleg ha ZH van. - Rántom meg a vállaimat, nem tehetek róla, hogy csak az egyetemen van időm ezeket csinálni.
- Nem szoktam mindig bent lenni. Egyszer-kétszer vagyok bent, de leginkább valamelyik lánnyal szoktunk esténként portrét rajzolni. Leutóbb szénnel rajzoltuk le egymást. - Emlékezek vissza arra, hogy meddig tartott Annenel megrajzolni a másikat. Azért az utána következő program is jó volt, az evés. Igaz majd őt is meg kell keresnem, mert kezdem úgy érezni, hogy elfelejtek rajzolni.
- Ebben igazad van. De én nem vagyok olyan, mint ők. Kezdem megutálni, és egyre kevesebbszer megyek edzésre. - Régen szerettem, de most már annyira agyilag zoknik a csapattársaim, hogy legszívesebben helyette rajzolnék vagy bármi mást csinálnék, csak ne keljen ott lennem. Két külön világ vagyunk, én már csak tudom. Aztán hirtelen megváltozik körülöttem a levegő. Izzik bennem a düh, ahogy Elaineről kezd el beszélni. Mindig is érzékeny téma volt nálam, most, hogy belészerettem csak jobban.
- Na persze... Majd elhiszem, hogy pont veled kezdett ki. - Egyáltalán nem hiszek neki, bár gondolom mi lesz a következő válasza, mindössze annyi, hogy nem érdekli, hogy elhiszem-e vagy sem. De ez viszont gondolkozásra késztet. Nem lehet, hogy csak velem játszik, nem hiszem el. Kezdem úgy érezni, hogy rosszul leszek és valami facsaró érzés kezd a hatalmába keríteni.

Remélem kellően rombolom az illúzióit. Nem, még mindig nem érdekel a véleménye, de akárhogy is, élvezem, ha az emberek elképzeléseit megcáfolhatom. Engem ez szórakoztat, őt meg az szórakoztatná, ha fecserésznék az életemről, a csajokról, vagy bármi hasonló "férfias" témáról.
- Oh, tényleg... régi szép idők... - emlékszem vissza, ideges voltam. El kellett miatta nyomnom a cigimet. Talán ez is az oka annak, hogy nem szeretek vele beszélgetni. A fene tudja. - De már leszoktam. Szóval ha füst szagot érzel a HÖK-ben az nem én voltam.
Bár olyat nem kéne éreznie, hiszen tilos az ilyesmi. Az, hogy én nem tartom magam a szabályhoz, más dolog. Ami meg a drogokat illeti, arra inkább nem válaszolok.
Ahogy ő beszél. Te jó ég. Megforgatom a szemem. Nem lesz menő a cigitől ez jó, és természetesen kipróbálta.
- Alapvetően a cigi is drog mert függővé tesz... és sosem hittem, hogy menőbb leszek tőle - igen, tudom, nem kéne most kioktatnom, de idegesít, ahogy beszél. Szóval tanuljon valamit. Mellesleg ez most tényleg droggal kínált? Felhúzom a szemöldököm, úgy nézek rá.
- Nem kell, kösz - higgyen, amit akar. Meg van az okom, de ezt nem fogom neki elmondani. Akkor sem, ha ettől gyáva leszek.
Tovább dumálunk. Nekem ez már az, neki lehet még mindig uncsi. Nem mintha én olyan nagyon szórakoznék. El tudnék képzelni jobb elfoglaltságot is. Részegen sakkozni, teszem azt nagyon vicces, de nem biztos, hogy ezzel egyetértene.
- Legalább meztelenül? - oké, sokat ittam. Meztelen lányokon jár az eszem. Szörnyű. Na jó nem. Inkább ez, mint valami más. De azért elég sokat mond, hogy ez az első, ami az eszembe jut. - Szénnel szeretek rajzolni, könnyen siklik a papíron...
Fűzöm még hozzá, de nem tudom számít-e ez még valamit. Ha érdekli szívesen beszélek a rajzolásról, de ha nem kezdeményez ebben a témában mélyebben.
Én is felsorolom a hobbijaim, a hokiról is szívesebben beszélnék hosszabban, de nem kérdez rá, tehát nem érdekli. A foci az meg hülyékkel van tele, és szerencsére egyetért. Aztán jut eszembe! Rá is nézek Davidre úgy kérdezek rá.
- Anderson miatt? - ha jól tudom az szemét a csapatkapitány. Azt hiszem, igazából miatta utálom a focisokat is. Aki vele jóban van, az csak egy idióta lehet. David pedig, most egész nagyot nőtt a szememben, hogy azt mondja utálja. A csapatot, de ha a csapatot utálja, akkor Andersont is. Remélem. Jó lenne ha nem lennék egyedül.
Elaine-t hozom szóba, mert ő lehetne még közös témánk. Ahogy megváltozik körülötte a levegő, az nagyon árulkodó. A hangja is máshogy cseng, olyan hitetlen. De én nyugodt maradok. Úgy válaszolok neki.
- Nyugi, az már vagy egy éve volt... De, kérdezd meg őt! - javaslom, elvégre ha nekem nem hisz, nyugodtan megkérdezheti Elaine-t aztán legfeljebb utálni fog. Bár ez hülyeség. Nem kéne utálnia amiért lefeküdtem egy nővel, amikor ő még nem ismerte azt. Na mindegy. Beleiszom a whiskeymbe. A pultos jó fej. Tényleg kitalálja a gondolataimat.

Még emlékszem, hogy volt cigi a kezében és még meg is kért, hogy ne szóljak senkinek, mikor legelsőnek ott voltam a HÖK-ben. Azt hiszem, nem nagyon érdekel, hogy érzek-e majd ott füst szagot, mert szeretném minél messzebbre elkerülni azt a helyet. Nincs kedvem megint papírokat intézni valami miatt. Inkább akkor nem is kell, vagy mást megkérek, de isten ments, hogy még egyszer Zinnel találkozzak. Annyira ellenszenves a számomra, mert egyáltalán nem úgy érzem, mintha lennének közös témáink. Maradunk a cigi témánál. Még nem próbáltam ki, de nem is szeretném, viszont megvan róla a véleményem, ahogy az összes többiről is. Az egy dolog, hogy valamelyiket ritka esetben használom is.
- Akkor minek kezdtél el cigizni? Az idegességet és a feszültséget máshogy is le lehet vezetni. – Nem akarok okoskodni, de ha nagyon felidegesítenek inkább elmegyek futni vagy focizok egyedül, de nem gyújtanék rá a cigire. Már csak a hírnevem miatt sem, mert hallottam már elég sokszor, hogy milyen büdös és rossz ízű ettől az ember. Én is éreztem már, amikor cigiző csajjal smároltam. Nem tudom, hogy mi az élvezet benne és hiába kérdeztem meg az embereket, akik használják nap, mint nap, ők sem tudnak normális magyarázatot adni. Ehelyett inkább valami gyorsítót adnék a srácnak, hogy felpörögjön, mert ez így nagyon nehezen alakul. Meghökkenek, hogy nem kér. Azért azt hittem, annyira bevállalós, hogy kipróbálja.
- Miért nem? Ettől az egy darabtól nem lesz bajod. Nincs benne semmi olyan, ami káros lenne, szimplán felpörget. – Rántom meg a vállaimat, akkor is valahogy elérem, hogy ezt az egyet beszedje. Maximum a pultos belecsempészi a következő whiskyébe. Kíváncsi vagyok milyen mikor igazán elengedi magát és pörög. Ennyi whisky nem fogja ugyanazt a hatást elérni nála, mint ez az egy szem bogyó. Hogy ne csak ezekről beszélgessünk, áttérünk a hobbikra, ami épp az egyetemhez köthető, mivel ott tudok kibontakozni ebben.
- Sajnos a partnerem nem vállalta be. – Halványan mosolygok rá, azért nem kicsit döbbentett meg most ezzel a kérdésével. Nem hittem volna, hogy ilyet is tud, de láss csodát és mégis. Valahogy én nem értek vele egyet a szénnel való rajzolásban. Lehet, ha gyakorolnám, akkor nekem is menne.
- Én inkább ceruzára teszem a voksot. Több mindent lehet kihozni belőle, mint a szénnel. Az csak maszatol, de ízlések és pofonok. Miket szoktál rajzolni? – Hozzáfűzöm a véleményemet, ha már beszélgetünk, akkor ez erről szól. Talán mégsem annyira borzasztó ez a srác, mint gondoltam, de attól még nem fog díjat kapni. A másik hobbimról is beszélünk, amit inkább már megutáltam. A kérdésre sóhajtok egyet.
- Ő csak egy kis része volt ennek. Nem nagyon szeretem azokat, akik parancsolgatnak nekem. Látszik rajta, hogy üres a feje és egy tahó. De nem feltétlen miatta, csak ő adta meg a végső döfést, ha kifejezhetem így magam. – Mesélek erről, bár Lio tényleg csak az utolsó csepp volt a pohárban, amikor azt mondtam, hogy ebből elég. Nem szeretek senkivel se haragban lenni, de egyáltalán nem szimpatikus a srác. Nem tudom, hogy mennyire érdekli Zint, de azért még ezt hozzáfűzöm neki.
- De attól függetlenül alapból nem szimpatikus a srác. Túlságosan nagyra tartja magát. – Rántom meg a vállamat, bár az sem érdekel, ha azért kérdezte, mert jóban van vele és minden információt leszállít neki. Egy érzékeny témára térünk át, ami azért kellemetlen, mert Elaineről nem szeretek beszélni. Annyira belezúgtam, hogy alig bírom magam kontrollálni, amikor róla lesz szó.
- Cöh. – Ennyit nyögök ki, majd jó nagyokat kortyolok a sörömből. Amikor elfogy egyből kérek egy másikat és azt is egy húzásra megiszom. Kell az alkohol, hogy ne támadjam le. Kérek egy újabbat, de ezt már nem iszom meg. Ebből már csak aprókat kortyolgatok, sikerült az előzőekkel lehiggadnom.

karakterinformáció

» Zin és David - HÖK
» Ain't it fun? || David&Demi
» Here come us - David & Alicia
» I need a hero - David&Amy
» Here we meet again - Elaine és David

Zin & David - kínos kérés

Zin & David - kínos kérés

Similar topics

Similar topics