A megnyitó beszédre vár mindenki, köztük én is, mikor mellém lép egy szőke, hegyes fülű... illető.
Kissé meglepetten kerekedik el bizonytalan, bizalmatlan tekintetem, miközben felé sandítok. Kérdése és hasonló "esetlensége" azonban valahol old ezen a dolgon belül. Biztosan nem akar bántani, csak beképzelem, ahogy sok minden mást is!
De mi van, ha mégis? Az az íj veszélyesnek tűnik... mondjuk a tőr sem különbül az övemen, szóval ajánlom neki, hogy ne tegyen rossz mozdulatokat, különben kénytelen leszek használni és jogos önvédelem lesz! A paprika spray-t is el akartam hozni, de anya elkobozta a kocsiban, majd közölte, hogy éjfél után értem jön a Ford márkájú "hintóval".
Messze van még az az éjfél?
- Nem egészen. - Felelek a srácnak, s kissé lejjebb húzom fejemről a csuklyát, hogy hajamat fülem mögé tűrjem egy finom mozdulattal. - Nincsenek tünde-füleim. - szélesedik ki mosolyom szinte már cinkosan, közben meg persze félig-meddig a megnyitó beszédre figyelek.
Tapsolok ugyan, mikor véget ér, ám a tömegben több gyanús, számomra nem túl szimpatikus egyedet vélek felismerni, s különben is mikor lett itt ilyen kicsi a hely?! Menten megfulladok! Menekülni kellene valamerre, de mivel egyedül ciki, így Killian karját kapom el.
- Gyere! - húzom finoman, ám ellentmondást nem tűrőn arrafelé, amerre a "Titkok sikátora" feliratot írja a bejárat melletti útjelző tábla.