[Bridge]
Beszélni kezd, miközben figyelem, szépen odasétálok a környékére, és várom, hogy majd elkaphassam. Megtapsolom, amikor befejezi, szerintem lényegretörő, jó kis beszéd volt, és amikor jön felém, (nem tudom, hová indul) akkor odatoppanok elé, és elkapom a derekát, hogy azután laza csókot hintsek ajkaira.
-Remélem megtisztel a mai este folyamán csepegtetett figyelmével, széphölgy.-
Mondom azután átszellemülve egy régebbi korba, és már csak a kezét fogom, mintha az előbbi csók meg sem történt volna, és meghajolok előtte, kézen csókolva őt.
-Ha esetleg nem tartaná méltónak egy egyszerű dalnok személyét becses szerénységéhez, kérem, hódolatom jeléül hallgasson meg!-
Folytatom a játékot, és elengedve a kezét a lantot ragadom meg, hogy játszani kezdjek rajta valami nagyon egyszerűt, tudjátok, egy pengetés, egy sor ének, na ilyen stílusban.
-Kegyed bájos kereksége
Szívemnek légy ékessége!-
Nem tudom, meddig lesz képes hallgatni a csodás dalnoki előadásomat, de ha még vevő rá, akkor természetesen folytatom. Sőt, ha nem vevő rá, magamat ismerve akkor is egész este folytatni fogom, amíg vevő nem lesz rá.