Nem. Ez ma nem az én napom... Helyesbítek, ez se. Mindegy, most már muszáj lesz visszajutnom a szobába. Akármennyire kirúgtak, nekem kötelező visszamennem. Már csak azért is mert kezd sötétedni. Nekem meg kezd lemerülni a telefonom, és kizárt dolog, hogy az épp felújított folyosón rekedjek. Egyszerűen nem hagyhatom, nem akarom itt tölteni az éjszakát. A lányok amúgy is aggódnának. Befordulok jobbra, mikor meglátok valami fényt magam előtt. A falhoz simulok, és egész addig nem moccanok, amíg a fény el nem tűnik, egy hatalmas pukkanás közben. A szám elé kapom a kezem, és egy aprót sikkantok. Lehet, hogy egy ijesztő nagydarab felsőbb éves, de akkor is nagyot esett. Megigazítva a táskám gyorsan odarohanok, és abban a pici fényben amiben még látok leguggolok mellé.
- Jól vagy? Nem fáj sehol? Segítsek felállni? - Közben persze igyekszem nem hozzáérni a földhöz, az kéne még csak, frászt is kapnék, most mostam, két napig nem kell.
Akár akarja, akár nem, belekarolok, és felállítom, és leporolom a kezét. Olyan kis gyámoltalannak látszik, mindig is anyáskodni akartam, hátha felette tudok. Mondjuk nevetséges lesz, de nem baj. Egy Pöttöm is lehet jó pótnővérke, nem?

Oké, talán ijesztően kicsi vagyok, de azért azt sose hittem, hogy tényleg félni fognak tőlem. Mármint...de egyszer reménykedtem benne, de az nagyon régen volt. Mindenesetre segítek felállni és leporolom. Meglep, nagy szemekkel nézek rá, bólintok és felkuncogok. Vajon honnan tudja a nevem? Hmm. Mondjuk inkább a nevem tudja, mint hogy éliennek nézzen.
- De én vagyok. Tudtommal nincs élien hasonmásom. - Mondom halkan, nem akarok hangosan beszélni, még elriasztom itt szegényt. Valami fényesebb helyre kéne menni... Ahogy kimondja a nevét, beugrik, hogy kicsoda. Valószínű, ha nem lenne vaksötét, akkor már megismertem volna, de sötétbe nem jó az arcmemóriám. Sajnos. Elmosolyodom, és bólintok. Bár ezt úgysem látja.
- Persze, hogy emlékszem rád. Telefonod hogy van? Az enyém lemerült. - Mutatom fel a sötét képernyőjű készület, ami megerősítésként csiripel is egyet. Majd ha visszaértem a szobába kap enni. Kilianbe karolok, és körbenézek.
- Nézd, arra van valami fény, szerintem jussunk el odáig. - Igen, az lenne a legésszerűbb. Húzni kezdem, hátha a sokk miatt nem tud rendesen jönni, és nem engedem el. De a fény miért megy egyre távolabb?

Remélem nincs semmi baja. Nem örülnék ki. Tartanom kell magam, nem lenne szerencsés, ha mind a ketten pánikolnánk. Félek, persze, de ez természetes. A telefonját keresi, és igazán örülnék, ha semmi baja nem lenne. De sajnos nem így van. Átkarolom, és megsimogatom hátát.
- Ne aggódj, biztos meg tudják javítani. - Suttogom, és rámosolygok. De most már tényleg ki kéne jutni innen. Húzom magammal, de a fény egyre csak távolodik. Nem lehetett a biztonsági őr. Riadtan nézek Kilianre, de nem engedem el.
- Ne beszélj butaságot, nem fogunk meghalni.- Próbálom nyugtatgatni, de szerintem is meg fogunk halni. Viszont...nekem van egy világító tollam! Ledobom a táskám a földre, mellé kuporodok, és kutakodni kezdek. Meg kell találnom! Szempillaspirál, tükör, naptár, toll. Megvan!
- Nézd, találtam valami világítót. - Nyomom meg rajta a kis gombot, aminek következményében kicsi fény jelenik meg a falon.
- Nem túl jó, de jobb mint a semmi. - Mosolyodom el, és felvéve a táskám, újra elindulok. Valamivel el kéne terelni a figyelmét.
- Milyen a koli? Van szobatársad? Ki az? Kedves? Mesélj róla. - Próbálom szóval tartani, hogy ne a sötétre figyeljen. Meg én se.

Oké. Kilian idegessége kezd átragadni rám, és ez határozottan nem jó. Mert ha egyszer én elkezdek pánikolni annak nem lesz jó vége, megtörténik az apokalipszik....inkább megkeresem a világító tollam. Megtalálom, világítok, juj de jó, mehetünk a másik irányba. Közben azért nyelek egyet, és legszívesebben beragasztanám Kilian száját, mert őszintén szólva nincs segítségemre, de nem teszem, mert én kedves vagyok.
- Igen, épp azt keresünk. - Suttogon én is, és kitartóan húzom. Szerencsére jön magától is, úgyhogy hátat fordítva a fénynek elindulok, erősen imádkozva hogy a tollamból ne most merüljön ki az elem. Ráadásul Zint se tudom felhívni, hogy hozzon egy zseblámpát.
Inkább kérdezek, hátha akkor elterelődik a figyelme, es nem fog itt sipítozni, de olyat mond, amitől görcsbe ránduk a gyomrom. Szinte már dühösen nézek rá, miközben begyorsítok, hogy minél hamarabb kiérjünk.
- Koreai. Pont olyan, amilyen én is vagyok. Ne kínaizd le. Ha a szobatársad, ennyivel megtisztelheted, hogy tudd, hol született.- Lehet nem kéne ennyire hevesen védenem, hiszen ha ezt Zin hallaná, biztos azt mondaná, hogy meg tudja ő is védeni magát. És teljesem igaza lenne. De sajnos nincs itt.
Világosság lesz a fejünk fölött megtorpanok, és Kilian felé fordulok.
- Na most már nem félsz?

Tudom, hogy kicsit igazságtalanul reagáltam, de, csak mert tudom, hogy Zint mennyire zavarja, ha kínainak nézik. Pedig nem is hasonlít rájuk. Kicsit rosszul is érzem magam, pont elég kínja van szegény Kiliannak.
- Ne haragudj, nem akartalak lerohanni. - Mosolyodom el, és inkább megyek tovább. De ő csak nem bír csöndbe maradni. Már értem, miért zavar embereket, ha sokat beszélek. Majd ezután figyelek rá. Viszont felfogom, mit mond. Bulit? Zinnek?
- Figyelj csak, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne… - De persze meg se hallja, amit mondok, csak mondja tovább. Jézusom, ennek nem lesz jó vége. Szerencsére kiérünk a fényre, úgyhogy most már nem kell félnie. Szembe fordulok vele, és megkérdezek. Válaszol, jól van, él, nem fog meghalni. Huh, remek.
- Rendben, akkor most még egyszer, milyen bulit akarsz te szervezni? Kérlek, nagyon kérlek, ezt ne említsd Zinnek, kitér a hitéből, és vallást vált. Csak… csak felejtsd el jó, nem haragszom se én, se ő. De hogy bulit a tudta nélkül, ráadásul úgy, hogy torta meg minden… nem kéne, tényleg, ne kísértsd a sorsot, jó? – Kicsit kétségbeesettnek hangozhatok, de ez tényleg egy borzalmas ötlet, egyszerűen csak szörnyű, és biztos, hogy Zin kikészülne. Azt pedig nagyon nem akarom. Nem!

Koreai buli, te jó gatyamadzag. Mármint, hízelgő meg minden, de nem hiszem, hogy tudná, ez pontosan mivel is jár. Na meg azért azt se felejtsük el, hogy Zin biztos nem örülne neki, ha beállítanék, hogy hé, jöttem, mert bulizunk. Azon nyomban rámcsapná az ajtót, akkor meg aztán végképp semmi értelme.
Újra belekarolok, és húzni kezdem a koli felé.
- Figyelj. Nem tudom, Zin biztos elfoglaltm meg minden, nem szereti ha zavarják, nem vagyok biztos benne, hogy jól érezné magát. És mivel ez lenne a cél, ezért így eléggé veszett ügy lenne, nem? Majd talán később, ha Zin is még jobban megkedvelt, meg már nem lesz ilyen sok dolga, rendben? - Próbálom úgy magyarázni, hogy megértse, és belássa magától, hogy rossz ötlet. Annyira nem rossz ötlet, én örülnék, ha Zinnel bulizhatnék, még ha nem is lenne buli, de azért a biztonság kedvéért le kell beszélni róla.
Kérdőn pillantok rá, és olyan hirtelen állok meg, hogy majdnem orra bukok, de sikerül függőlegesbe maradnom. Hát ezt meg mégis honnan szedte?
- Dehogy is, miből gondolod?- Pislogok, és egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy mi lenne, ha. De nem, Zin utál, vagy ha nem is utál, nem szívlel különösebb képpen. Tovább indulok, minél harabb koli, annál jobb. Semmi bajom Kiliannal, nagyon kedvelem, de fáradt vagyok, és nyűgös.
Bár...nem lenne rossz, ha a barátnője lehetnék. Elkalandozom, és nem is hallom amit Kilian mond, csak bólogatok, miérg is ne. Mondjuk, most pont meghazudtoltam magam, de végül is miért ne.
- Oké, rendezhetsz bulit, de csak akkor ha segíthetek benne, és a kaját rám bízod!- Közlöm vele, és kedvesen rámosolygok. Lehet mégsem lesz olyan rossz.

Zin biztos nagyon örülne egy bulinak csak a saját faja részére. Majd én is bebarnítom a bőröm alapozóval, vagy valami! Nagyon furdal a lelkiismeret, hogy nem koreaiaknak gondoltam őket. Kicsit lelomboz, hogy So Rának nem tetszik az ötlet és nem is értem igazából, hogy miért. Húzni kezd a koli felé és én hagyom magam neki.
- De...annyira nagyon sajnálom, hogy megbántottam az érzéseit és szeretném jóvá tenni és ez a buli csak nektek lenne. Mindenki szereti a bulikat, nem?
A normális emberek biztos, hogy szeretik, csak én nem voltam még bulizni soha, de Zin biztos, hogy volt már és elég népszerű. Majd összehozom So Rával, lehet, hogy azért olyan mogorva mert nem szexel rendesen.
- De...szerintem Zin már eléggé kedvel engem és ettől csak még jobban szeretne.
Rázogatom a fejem, nem lehet lebeszélni. Mégsem jár Zin meg So Ra pedig lehet jót tenne nekik és a fajuk se halna ki, ha szaporodnának.
Megérkezünk a koli elé és nem tudom mi történik a lánnyal, de benne lesz a buliban! Rámosolygom, majdnem megölelem, de akkor rájövök, hogy ő lány meg minden és hogy ilyet nem szabad.
- Nagyon jó, akkor én megcsinálom a meghívókat és a dekorációt, veszek egy telefont és majd egyeztetünk! A bulin találkozunk! Szia So Ra!
Mivel megérkeztünk és sürgősen néznem kell a neten koreai díszeket és hozzá illő orkokat elbúcsúzom So Rától és majd szerintem együtt fogunk bulizni!

// köszi szépen //