OPHELIA MARGARET WATSON

Neme: nő
Kor: 21 év
Kar és Szakirány: Marketing Komm. - Üzleti Marketing
Évfolyam: 3. évfolyam

Előtörténet:
- Szülei egyszerű,felső-középosztálybeli amerikai állampolgárok. Apja Richard Watson egy helyi kiskereskedést vezet az Alabama állam beli Birmingham-ben, míg édesanyja, Molly C. Watson ott segít be, mint üzletvezető és eladó.
- O.-nak átlagos gyerekkora volt, társasági és vidám kislányként tengette iskolás mindennapjait, szülei pedig nagy gondot fordítottak a lányuk taníttatására, hogy többre vigye majd, mint ők. Így esett meg, hogy a sikeres érettségi és felvételi után nehéz szívvel bár, de elengedték LA-be, a tőlük igencsak távoli Frances Egyetemre.
- A problémák már elsőéves korában elkezdődtek. Inkább magányosan olvasgatott tv-zett, éjszaka sokáig ébren maradt és az iskolai teljesítménye sokat romlott ...
- O. kerülte az új környezetét, visszahúzódóvá vált a társaival szemben és gyanakvóvá. Mindenkiben kapásból a rosszat feltételezte. Kollégiumi szobatársa gyakran látta üres tekintettel maga elé bámulni a szobájában. Megesett, hogy elfelejtett valamit, szétszórt volt és összességében "olyan fura".
- Második félév elején véresre vert egy focistát, mert állítása szerint zaklatta és bántotta. - Holott a srác csak a beadandóval kapcsolatban érdeklődött nála. Dr. Lowell, az egyetem pszichológusa ekkor állapított meg skizofréniát nála.
- Azóta rendszeresen jár a dokihoz beszélgetni, kezelésre és valami gyógyszert is szed. Betegsége élhető szinten van, de akadnak csúnya kirohanások... A terápia része egyébként az is, hogy minél többet legyen közösségben.

A karakter jelleme:
O. alapjáraton egy társasági, kedves lány...lenne, ha nem szenvedne skizofréniában. Ha ezt közli valakivel, akkor az illető nyilván kapásból hasadt személyiségre és hangok hallására asszociál. Tévesen.
" A skizofrénia agyi rendellenesség, mely befolyásolja az ember cselekedeteit, gondolkodását, és azt, ahogy a világot látja. A skizofréniában szenvedők a másképp észlelik a valóságot, sőt elvesztik a realitásérzéküket. Előfordul, hogy nem létező dolgokat látnak vagy hallanak, furcsa, zavarba ejtő dolgokat mondanak, azt képzelik, hogy mások kárt akarnak okozni nekik, vagy hogy folyamatosan figyelik őket. Mivel a valós és a képzelt közötti határvonal ennyire elmosódott, skizofréniában nehéz – sőt ijesztő – lehet a mindennapi teendők ellátása. Az érintettek erre a külső világtól való visszahúzódással reagálnak, vagy zavartan, félelemben intézik teendőiket."

Szerepjátékos példa:

Idézet :

Álomtalan álom. Nincs is ennél jobb odalenn valahol a Földön, amit már jó ideje maga mögött hagyott. Hát még az űr végtelenjében! Az utolsó emléke a rajta úrrá levő unalmas közöny - nem túl izgalmas végignéznie, ahogy mindenkit hibernálnak, utolsók közt őt magát is - és Rae ezredes viccesnek szánt megjegyzése, amiben szép álmokat kíván. Majd besétál a kabinjába és hirtelen...
Felbolydul a világ. Mintha nem férne a bőrébe - törik, szakad fájdalmasan fémes hanggal. Csontos is törnek, ahogy valami közvetlen mellé vágódik be, isten se tudja mekkora sebességgel - neki pedig erre az első reakciója, hogy az övében levő fegyveréhez kap-na, ha lenne ott bármi is. Ettől sebezhetőnek és meztelennek érzi magát. Még ha nem is mutatja, azért rendkívüli módon frusztrálja a hiányosság. Szerencsére a vértől maszatos plexin túl megelevenedő pokolban senkinek sem fog ez feltűnni.
A becsapódás... a szomszédos kabint érhette el. Még kótyagos a feje, nehezére esik összeszedetten gondolkozni, de rossz a szájíze a cikázó gondolatokat illetően. Ahogy kitépi karjából az oxigént biztosító kis csövet és kitámolyog a fülkéből, már be is ugrik, miért: Rae ezredesé volt a mellette levő kabin.
~ Basztikula.~ A mellette levő fülkére mered, a sajátja ajtajában kapaszkodva meg. Tekintete metsző ürességgel van tele, ahogy a felettese maradványaira mered. Okkal gondolhatná bárki, sokkot kapott, noha pusztán tompának érzi magát ahhoz, hogy bármit is tegyen. És kissé hitevesztettnek is, ami azt illeti. Elbukott a feladatában, még ha nem is tehet róla. Ezen nincs mit szépíteni.
Segélykérések és kiabálások töltik be a teret a robajok után, melyek fokozatosan jutnak el az agyáig. Talán a Stephanie gombnyomásával járó hanghatás az, ami "felébreszti" ebből az éber álomból. Menten körbetekint és igyekszik kivenni bármit is a jelen helyzetből. Nehéz a hang forrását meglelnie innét, mivel szinte az egész teret betölti.
Azért megindul, maga mögött hagyva a néhai felettes tetemét. Gyorsan átáll az agya a krízishelyzetre, - hisz erre is ki van képezve, igaz, inkább földi viszonylatban - még ha kissé tompa továbbra is elméje.
A roncsok és kicsavarodott testek között megleli a kiabáló Monicát. Ha kiabál, az jó... az azt jelenti, hogy él és nincsen igazán komoly baja. Láthatólag nem is sérült, de azért ahogy odasiet hozzá és meglepő határozottsággal ragadja meg a vállát - kissé rá is támaszkodik, mert a nagy lendületet nem díjazza a teste még túlzottan - megkérdezi:
- Szedje össze magát. Megsérült? - Nem kimondottan az az őrangyal típus, ez süt felőle. A választ hallgatva nem is igazán figyel a lányra, tekintete továbbra is igyekszik a vészjelző hangjának forrását meglelni, illetve a komolyabb segítségre szorulókat kiszúrni.

Szépséges Őrültem!

Nagyon jól kitaláltad ezt a karaktert, igazán tetszik, hogy ennyire más mint a megszokott. Gyönyörű szín folt leszel a köreinkben!

ELFOGADVA!


Már csak annyi dolgod van, hogy írd be magad a nyilvántartásba, nézz szét a HÖK-ben, és az egyéb extra lehetőségek közt (ezek remek társasági elfoglaltságok - megjegyzem én utálom, de az én pszichológusom is állítja, hogy szükségem van rá... ) és foglalj koli szobát ^^

Z