Vizsgaidőszak vége, a legkínosabb időpontok egyike, ha gyorsan akar az ember találni magának segítséget. Az utolsó számok futnak az egyetemi újságnál és kell egy beugró. Usui nem éppen a csapat szíve, legalább is aki ismeri, nem feltétlen barátkozni kezd vele, de munkatársnak jó, mert lelkiismeretes. Mindent időben megcsinál, mindent hamarabb elintéz. Ezért is kérték meg, hogy keressen egy olyan szaktársat, aki még így nyáron is ráérne esetleg és fotózna párat az újságnak. Természetesen igent mondott, de logikusan átgondolva a kérést, szinte a lehetetlent adták neki.
Sokat keresgélt, de vagy elfoglaltak az emberek, vagy már nyaralni készülnek, senki sem óhajt az utolsó hajrában részt venni. Aztán egész más ötlete támadt, a leendő diákok felé orientálódott és ott szemezgetett. Mint HÖKös körbe is kérdezősködött lesz-e bármi elsősöknek való nyílt nap, beiratkozás vagy hasonló és szerencséjére akadt. Aznapra be is készült, de mikor meglátta a diákokat, jó darabig nézegetnie kellett őket, vajon ki melyik karra jön. Az egyik srác szemet szúrt neki, magas, nem túl sportos, nem pózol, nem feltétlen akar kitűnni, jó esélyekkel klasszikus kommunikációra jön, de még ki kell derítenie melyik szakra. Nem egy félénk valaki, oda is lép céltudatosan a férfihoz. Egyszerű fehér ing és farmer van rajta, ami átlagossá tenné, ha nem lenne olyan mint egy... mozgó szobor. Arca mimikátlan, komolynak mondható, hangja semlegesen, kiállása határozott. Az emberek általában nem tudják hova tenni, de ezt már teljesen megszokta.
-Üdvözlet. Usui Kazuki vagyok, klasszikus kommunikáció karos, újságíró szakos hallgató. Szabad megkérdeznem, milyen szakon kezded az egyetemet szeptembertől? - Talán túl célratörő is... De igyekszik nem olyan hangulatot kelteni, mintha kihallgatáson lenne a másik. Tényleg.

Ahhoz képes mennyire hirtelen szólította meg a másikat, az még mindig nyugodt és mondhatni kissé unott. Ez határozottan pozitív, mert Usui általában idegesíti az idegeneket.
-Ez jó hír. Mondd Julian, sok terved van az elkövezendő 2 hétre? Az egyetemi újságba keresünk egy beugró fotóst és habár megkérdeztem vagy egy tucat embert, senkinek sem alkalmas. Mivel új vagy, sok mindent nem tudok felajánlani, de ha tetszik a munka, beszervezhetlek az újságba, vagy bármit megmutathatok vagy elmagyarázhatok, amolyan mentorként. Én végzős leszek szeptembertől, így mint HÖK tag, amúgy is vállalunk ilyeneket. Mit gondolsz, érdekelne egy ilyen ajánlat? - Dönti félre kissé a fejét, ahogy komoly arcával fürkészi a másikat, vajon mit szól az információhalmazhoz, amivel meglepte. Igazán szerencsésnek érzi magát, hogy jól tippelt, de kérdés a szerencse kitart-e még tovább, avagy sem. Igazán jó lenne, ha nem kellene tovább keresnie, mert még a munka is hátravan, de nem türelmetlen valaki, így ha nem lesz a válasz sem esik kétségbe, az amúgy sem szokása.

Először csak éppen összepréseli az ajkait, annak jeleként, hogy ezt is bukta, de homlokának enyhe ráncolása mutatja meglepettségét, hangja pedig azt is tükrözi, hogy kellemesen csalódott.
-Kellene egy fotósorozat a mostani diplomaosztóról, még egy a felújított parkrészről lehetőleg minél több diákkal a háttérben valamint a "lásd másképp" rovathoz olyan képek, amik az egyetem jellegzetes részeit célozzák meg, de valami teljesen más szemszögből, elvonatkoztatva vagy épp valami egyedi megközelítésben. Ebben teljesen szabad kezet kapnál, de elbírálni nem én fogom mi kerül majd be az újságba. Én csak írom a cikkeket, egyéb dologra nincs ráhatásom. - Ezt úgy érzi jobb tisztázni, mert a fényképészethez nem ért, laikus képkedvelő csupán.
-Ahogy óhajtod. Akár ha van kérdésed, most is felteheted. Esetleg, ha a környék érdekel, abban is tudok segíteni, én mindig is Los Angelesben éltem. Bár tény és való, szerintem egészen más kerületeit és zugait tartom ismerősnek, mint mondjuk... a szociális referensünk, Seth. - Tekint oldalra, na nem azért, mert ott az említett, csak épp elfordulni nem tartja illőnek és zavarát eképp leplezi.
-Kollégium vagy albérlet? - Ez sem hátrány, mint kollegista, ott is tud segíteni, ha szükséges.

Igazán szerencséje, hogy nem sablonos és unalmas témákra keresnek embert, ekképpen lehet, hogy Julian is érdeklődést mutat.
-Két hét múlva, legkésőbb 20 nap. Az utolsó számba kellenek valamint az iskola honlapjára és a HÖK oldalára. Hogy pontosan ki fog válogatni sajnos ebben a percben nem tudom megválaszolni, mert lehet Nicholas, de lehet az utódja, Bridget vagy az utóda, esetleg más, engem a részletekbe nem avattak be ennyire, mivel teljesen más jellegű dolgokkal foglalatoskodtam az elmúlt három hétben. De ha nekem eljuttatod a fotókat tökéletes, addigra tudni fogom, kit keress és be is mutatlak neki. - Mi sem természetesebb, nem várja el a másiktól, hogy név alapján keresgéljen a nyomdában vagy a HÖKben.
-Nem az a fontos, mennyi és milyen idős, hanem az, hogy mennyi munkád van benne és mennyire teszed lakályossá. Egy nagy ház is lehet üres és kietlen, szűkös a semmit mondástól és egy kis ház is lehet tágas a maga baráti módján. - Adja a másik tudtára a maga sajátosan furcsa módján, hogy nem érdekli a vagyon vagy a küllem, többre tartja azt, hogy nem akarja másnak láttatni a dolgokat a másik, mint amik. Jelen esetben, hogy első lakása talán szegényesnek mondható.
-Ahogy óhajtod. - Hajtja meg kissé a fejét a másiknak, hogy rendelkezésére áll, remélve tényleg tud segíteni. Bár mivel rendőr, olyan helyeket is ismer, ahova magától nem menne, így kocsmákat, lebujokat, diszkókat és plázákat is. Fogalma sincs, mi érdekli majd a másikat, de jobb felkészülnie mindenre.
-Van egy lakásom a belvárosban, de év közben a kollégiumban bérelek szobát. Közelebb van az egyetemhez és a munkahelyemhez. De mostanra ki kellett költözni. - Válaszol készséggel, bár talán érezni a hangjából, nem szívesen költözött ki a kollégiumból. Egészen kezdte megszokni Sethet. Zin és Kilian után egészen... új élmény volt. Persze hozzá kell tenni, a semleges-jó viszony feltehetőleg annak köszönhető, hogy alig találkoztak.
-Ha engeded, megmutatnám hol lesz a diplomaosztó, a park mely részéről kellenének a fotók és pár általam és ismerőseim által érdekesnek tartott zugot és helyet az egyetemen. - Mutatja, hogy menjenek, ha végzett a másik a dolgával, ha nem, megvárja, nem teher.
-Vannak már ismerőseid az egyetemen vagy a városban? - Érdeklődik még, míg várnak vagy épp sétálnak.

-Sosem tapétáztam még. - mondja ki hangosan is amit gondol. Az igazat megvallva, sosem csinált semmi házimunkát, főzni és mosogatni is csak mióta egyedül van. Furcsa szembesülnie olyan apróságokkal, mint a tapétázás, hogy sosem csinálta, pedig mennyire alap dolog az ember életében.
-Rendben. - Ő vár türelemmel, az egész délutánt annak szentelte, hogy keresgél, most hogy megtalálta az illetőt, már csak rászánja.
Míg a másik az okiratokat rendezi, addig Usui az egyik HÖK-össel vált pár szót, aztán elnézést kérve Julianhez megy, mikor végzett.
El is indul vele aztán rögtön, hogy minden fontosat megmutasson, közben az egyetemet magát is.
-Két hét... igazán nem sok idő. Bár ez relatív persze. Erre gyere. - Int a fejével, hogy kanyarodjanak, arra lesz a nagy terem, ahol a diplomaosztó lesz. El is magyarázza, hogy nagyjából hogyan fog kinézni, hol érdemes majd állnia.
-És honnan jöttél? - Kérdezget azért közben, ha már ismerkednek.

Usui arcát nem nehéz megjegyezni. Azaz... Az arcát lehet nem olyan könnyű, tekintve egy "fehér" embernek minden "sárga" egyforma, de Usui kiállása és megjelenése elüt. Egyrészt mert mindig egyforma arcot lát (kivéve ha Markot látja, akkor némi fintor befigyel) és mindig kimért, mindig van egy távolság tőle. Nem azért, mert nem lenne ápolt vagy mogorva lenne, egyszerűen az emberek csak érzik ezt a merevséget és nem tudják hova tenni általában. Persze kivételek vannak, mint anno Demetria, aki simán a nyakába vetette magát.
-Horvátország... az valahol a tengernél van. - Annyira pontosan nem tudná meghatározni, mert Európát csak futólag tanulmányozta, de ez dereng neki. -Az akcentus elmúlik, ha folyamatosan használod a nyelvet. - Csak annyi észrevehető, hogy próbál artikuláltabban és valamivel lassabban beszélni, hogy könnyítse a másik dolgát. Neki nincs, kétnyelvűnek lett nevelve tudatosan.
-Los angelesi vagyok. Mindig is itt éltem. Anyai ágról Hinohara városban, Tokió államban vannak rokonaim elvileg. Sajnos még nem volt szerencsém a családom szülőhazájához, Japánhoz. A látszat nálam is csalóka. - Teszi hozzá játékosabb hangon, mivel az előbb a másikon érezte, nem olyan nagy szó, hogy európai, nos, Usui esetén még csak azt sem mondhatjuk, "igazi" japán.
Közben persze tovább vezeti a park felé, ott is magyarázza milyen volt régen az adott és rész és mit újítottak fel rajta, hol lettek kialakítva új pihenők, új virágágyások, miegyebek.
-A szakköröket és az iskola utáni lehetőségeket nézegetted már? Talán van olyan, ami egybevág valamelyik hobbiddal, ott könnyen ismerkedhetsz, ha gondolod. Nem ismerem mind, de ha valamelyik érdekel, szólj, talán ismerek olyat, akit érdemes megkeresned némi plusz információért. - Ajánlkozik még, mert neki eleinte nagyon furcsa belecsöppenni egy ekkora közösségbe, de már kellemesen érzi magát bennük. Talán a másiknak is kedvet csinál, bár nem mindenki közösség kedvelő, ez is tény.

Míg sétálnak és átbeszélik a változásokat, amiket fotózni kellene, egyéb dolgok is szóba kerülnek, legutóbb a szakkörök. Biccent arra, hogy még ilyenekkel nem foglalkozott a másik, logikus, ha előbb égetőbb problémákat kellett megoldani, mint a lakás és a beiratkozás.
-Én sem. Ettől függetlenül mégis ajánlom. Mások lelkesedése valahogy ragadós tud lenni, ami a látszat ellenére nem kényelmetlen dolog. - Demetria vagy Amelia jó példák, bár Lacey is lehetne. A sportot hozza szóba a másik, bár a sznob izompacsirta megnevezésre felszalad az egyik szemöldöke. Idő, míg rájön, kicsi az esély, hogy rá értették, noha önmagán is el kellett gondolkoznia, miért is vette magára. Nem szegény, de nem látszik, hogy nagyon jó módú és a testalkata miatt azzal sem lehet vádolni, hogy túl izmos. Ha nem felejtette volna el, hogyan kell nevetni, most biztos gyakorolna némi öniróniát. Így csak vidám hangon szólal meg, szórakozottan.
-Fotóklub van, sokan kedvelik, bár állítólag a vezető tanár átjön hozzánk a rádióba. De eléggé... szociális, ha gondolod keresd meg Mr. Draytont, kimerítően válaszol minden kérdésedre. Ami pedig a sportot illeti több minden van. Én a karatéért vagyok felelős, ha testnevelésként veszed fel, ingyenes. Ez igaz a többire is. Ha szereted a lovakat a lovaglás is népszerű, bár főleg lányokat látok lovagolni. Az atlétikát nem veszik komolyan, azt nem ajánlom... - Bár Mark elballagott, van esély, hogy nem csak puhányok rinyálását kell hallgatni azon az órán... -Van szertorna, bár az nem népszerű, de jól felszerelt az iskola és változatosnak mondanám. Közösségiből a táncot említeném. A szobatársam Seth a tagja és szerinte jó a hangulat. - Hirtelen ezek jutnak eszébe, de persze rengeteg minden más is van, egyszer érdemes lenne átbogarásznia a másiknak, de ráér vele persze.

-Bőven van időd. Kivéve akkor, ha csapongó alkat vagy, mert akkor két szempillantás és kezdődik a szeptember. - Valamiért Demetria jut eszébe és a szórakozottsága. Ezer éve nem hallott a lány felől, ami igazán sajnálatos.
-A karate inkább életforma. A karate felét kiteszi a meditáció és a tested fegyelmezése, megismerése, tévhit, hogy szanaszét verjük egymást. Meg sem kell érinteni a másikat, ha nem a küzdelem része érdekel vagy az önvédelem. Nem szoktam szigorú lenni, ha az elméleti rész érdekli jobban az embereket. Olyan ez mint a jóga. Talán jóga is van. - mintha egyszer látott volna jóga órát, pár éve.
-Az úszást tudom, hogy sokan választják testnevelésnek, de más vízi sport hirtelen nem jut eszembe, amiről hallottam volna véleményt. De bizonyára van vízilabda is. Jobban szeretsz úszni? - Kérdezi, mert sokan nincsenek oda a vízért, úgy magáért, főleg nem sportolni benne. Pedig az úszás kíméli az ízületeket és karban tartja az izmokat.
-Az egyik csoporttársam felvette az egyik órát testnevelésként és ha hiányzott, más testnevelés órákon pótolta, így mindegyikbe belelátott és a kreditet is megkapta. Következő félévben könnyebb volt választania, esetleg te is cselekedhetsz hasonlóan, bár az órarenddel és a napirenddel jóval bonyolultabb összeegyeztetni, nem is tudom, hogyan csinálta... - Mereng el rajta kissé, mert csak most realizálódott benne, mennyire nehéz lehetett kivitelezni. Vagy csak Usui vett fel mindig sok órát? Ki tudja, elvégre strébernek van mondva.
Közben megmutatott - szerinte - minden fontosabb helyet és elmagyarázott amit csak tudott.
-Esetleg érdekel még valami amit megnéznél, csak nem tudod merre van? Klubhelyiségek, termek, a büfé, akármi? - Ráér, de feltartani sem szeretné a másikat, elvégre ő maga mondta, hogy most sok a dolga, mivel csak most érkezett nem olyan régen a városba.

-Természetesen. De ha gondolod gyere el párszor kipróbálni, azután döntesz. Én magam nagyon szeretem. - Mondja, mert tényleg rengeteget segített neki a karate, nem csak fizikai erőnlét ügyileg, de mentálisan is, hogy kiegyensúlyozott legyen.
-A változatosság mindig jó, talán jobban is fog tetszeni, ha kedvedre van a csapat. - Szerinte ez is sokat számít, milyen közösségbe kerül, mert ha jóba, igazán kellemes lesz, ha mást nem a társaság miatt a sportolás, de ha nem lesznek szimpatikusak az emberek, akkor lehetnek gondok. De ő bizakodó, elvégre az ő furcsa kimért stílusát is elfogadják az emberek egyre inkább, Julian pedig kifejezetten alkalmazkodónak tűnik és szimpatikusnak.
-Bölcs döntés. - Bólogat, jobb biztosra menni, mint utólag megbánni. Az egyetemi életet is szokni kell, ez tény.
-Igen, rá. Mivel már több napja keresek egy fotográfust, szerencsém volt, hogy ilyen hamar megtaláltalak, rászántam a napom. Szóval klubhelyiségek. Sok fajta van, van a filmklubnak, a rajzklubnak, a táncklubnak. A lovasnak természetesen. A filmklub az A szárnyban van, a rajzklub itt a főépületben, a tánc pedig a B alagsorában, mert ott van a tükrös táncterem. A táncklubnál nem voltam, de Seth mesélte, hogy koreográfiákat és stílusokat tanulnak, a lovagló klub kijjebb van, ott értelemszerűen a lovakkal foglalkoznak, megtanítják hogyan csutakold a lovat, milyen lószerszámok vannak, etetés van, takarítás. A rajzklubban egyszer voltam, mikor Hinatát kerestem, nos... őt nem találtam, de akkor épp egy csendélet kompozíciót rajzoltak a többiek vagy festettek. A filmklubnál megbeszélés alapján vannak vetítések és átbeszélik a filmeket. Minden esetben rendben tartják az adott termet és annak eszközeit, van valami téma és az alapján kapcsolódnak ki. Gondolom megbeszélés alapján van, mi a téma. A fotósklub is hasonló, azt hiszem. - Nem tudja pontosan milyen választ várt a másik, de reméli ilyen jellegűt. Usui maga csak a karatért felel, a többibe csak betévedt általában vagy meséltek róla neki. -De Seth Blackwood a szociális referensünk, őt is nyugodtan kérdezd, bármelyik lányt megkérdezed a folyosón szerintem nagy eséllyel tudni fogja, kit keresel. - Seth népszerű a hölgyek körében, ez tény, így Usui hangjából sem érezni ki semmilyen negatív érzelmet a dologgal kapcsolatban.
-És dolgozni is fogsz vagy csak a tanulásra koncentrálsz? - Kérdezi, mert ez is nagyban befolyásolhatja a másikat, mennyi szabadideje lesz.

Biccentve fogadja a köszönönetet, reméli tudott segíteni valamelyest.
-És milyen munkára gondoltál? - Ez csak úgy érdekli, mert édekes lehet mi vonzza a másikat.
-Bizonyos szempontból ez nagyon jó dolog. Úgy gazdálkodhatsz a pénzeddel, ahogy neked jól esik. Bár beleszokni eleinte furcsa, de szerintem nem rossz dolog. - Őt is a kényszer vitte rá, hogy megtanuljon gondoskodni magáról, bár neki nem ez volt a teher, hanem rengeteg minden más.
-Igen, rendőr vagyok. Főleg hétvégén és éjszaka dolgozom. De ez az utolsó évem, azután meglátom pontosan hogyan is tovább. - Már teszi le a továbbképzéseket a nyomozói álláshoz, sokat túlórázik is, így hoyg nem kellett tanulni, több ideje volt.

-Igen dicséretes, hogy fizikai munkát is vállalnál. Szerintem irodait könnyebben kapsz errefele a belvárosban, de persze ki tudja. Remélem, találsz olyat, ami elnyeri a tetszésedet és a javadra válik. - Mondja amolyan biztatásként és drukkolásként egyaránt.
-Igen, úgy sejtem igen. De a kertészkedés kellemes szakma, csendesebb, mint egy étterem, ha olyanra vágysz. Ott csak a növények susognak neked. - Mondja kedvesen, szerinte lehet akkor az lenne egy jobb állás, de attól fél, azzal is csak a zsebpénzt keresne, mivel nem hivatásos kertész, nem biztos, hogy megfizetnék rendesen.
-Valószínű nem, vagy ha mégis, hamar lemaradtál volna, attól tartok. De legalább itt majd kipróbálhatsz majd mindenféle készüléket, annak fényében gyűjthetsz egy újra vagy egészítheted ezt ki különböző lencsékkel. - Annyira nem ért hozzá, de Nina egyszer valami ilyesmit is mesélt neki, mikor elment a fotókiállításra.
-Általában mindenki. - Mondja kajánabb hangon, ne érezze egyedül magát a rendőrséget illető reakciójával. -Igen, szeretem. Eleinte csak forgalmat irányítottam, papírmunkát végeztem, később már járőröztem is. De elég vegyes, sokat helyettesítek is. De ha minden jól megy tavasztól lehet munkakört váltok és nyomozó leszek, addigra meglesz minden papírom és gyakorlatom. Azt élvezném igazán. - Ezt is szereti, de nyomozóként úgy érzi többet tehet, no meg nagyobb rálátásra lesz sok aktára, amik szükségesek neki ahhoz, hogy jobban belelásson a saját múltjába is. De nagyon keményen dolgozik ezért, van célja, úgy sokkal könnyebb azért.
-De nem kell aggódnod, ha látom, hogy cigizel a suliban, vagy szemetelsz, nem viszlek be az Őrsre, mert szabályt szegtél... - Közli játékosabban, mert hallott már ehhez hasonló pletykát, hogy vele rémisztgetik a gólyákat, mint valami robotzsaruval.

-Én sem. Szerintem nem nyújt akkora élvezetet, mint amekkora kárt okoz a tüdőnek és a környezetnek. - Nem egy dohányzó valaki.
-Attól függ mi számít neked annak. Bandaharcokba keveredtem már, rablásokba is. Utóbbinál legutóbb fegyvere is volt az illetőnek, kézitusában is jártas volt, alig bírtam legyőzni, de még így is meglógott a végén. Igen kellemetlen volt, de legalább nem tudott eltulajdonítani semmilyen értéket és nem sérült meg senki sem komolyan. Bár az orrom eltörte, számomra elég emlékezetes volt. - Meg is simítja az orrnyergét, ami azóta nem tökéletesen egyenes, hanem van benne egy apró törés. De nincs olyan régóta terepen, hogy ennél érdekesebbet meséljen, úgy gondolja. A legtöbb éjszaka csendes vagy sokkal egyszerűbb feladatok vannak.
-Ha engem kérdezel, kerüld el a veszélyesebb, sötétebb vagy épp kétesebb környékeket és akkor semmi problémád nem lesz, általában minden békés és nyugodt, az talál bajt, aki keresi. - Ergo ha olyan helyekre megy, amiről látszik, hogy züllött, akkor ne csodálkozzon.
-Nem megterhelő, hogy nem csak országot, de kontinenst is kellett váltanod? Hazautazni sem lesz egyszerű. Vagy most amíg tanulsz, nem is tervezted? - Nem akar személyeskedni, de ő ha nem is látszik nagyon családcentrikus valaki lenne, számára ez szokatlan, ha nem is idegen, mert Amelia is európából jött.