Ajánlat először, másodszor... - Reeven-Eric

Ez a nap is eljött. Magamtól keresem fel a kis taknyost... na jó, őt közel sem tudom úgy utálni, mint Sethet, tekintve, Seth úgy ahogy van irritáló, míg Reevenben van valami többlet. Meg okosabb, jobban néz ki és van mire fel hepciáskodnia. Teremtőm, Sethnek hogy nem mondta meg még egy tanárja sem, hogy a nagyanyjuk is jobb színész? Na mindegy... szóval keresem a termet, ahol elvileg az ő évfolyamának kötelező tárgya lesz, tuti hogy benn van, mert Felix mondta, hogy ma tanul. Persze nem olyan egyszerű megtalálni valakit egy egyetemen, így jó fél órámba kerül így is, de csak kiszúrom, hogy épp egy asztalnál ücsörög kinn a folyosón és ír valamit. Lehet házi vagy egy új dalszöveg, esetleg egy halállista, Reevennél nem lehet tudni... Könnyedén dobom le magam mellé, belenézve a lapjába, pofátlanul, még mosolygok is, mintha öreg cimborák lennénk. Valahol azzá váltunk Felix által.
-No lám, no lám... alkotunk, alkotunk?
Remélem nincs a közelében semmi folyós vagy törékeny, aggódom, hogy rajtam fog landolni, pedig ki sem érdemeltem, tekintve a múltkor is jól megdu....tt és lesz....tt szóval ígéretes barátság kezdete a mienk.

//milyen kellemes kis kezdő, főleg a vége XD//

Egy unalmas nap a sok közül. Óráról órára járok, de most lyukasom van, nem éri meg másfél órára hazafurikázni, amikor kezdődik a következő. Ilyenkor mindig letelepedek valahol, pótolok, ha kell, vagy írok egy újabb dalszöveget. A pótolások hamar megvannak, most már csak néhány vizsga van hátra másodévből, tényleg mázli, hogy érdekel a szakma, különben nagyon nyögve nyelősen menne.
Találtam egy szabad asztalt, egy idióta gerlepár se cuppantgat a közelben, nyugodtan tudok írni. Tök jók ezek az üres percek, még a legnagyobb pörgések közeledte is szükségem van néhány óra pause-ra. Tűnődöm, rágyújtsak-e, de végülis semmi kedvem tanárokkal cirkuszolni "A dohányzásra kijelölt helyek, fiatalember!" és most már nem lehetek olyan felelőtlen kirúgatni magam, nincs az isten, aki ide vissza tudna szuszakolni, főleg, hogy ilyen baszott csóró vagyok. ÁÁÁh! Erről fogok írni. Beleütögetem a fejem néhányszor az asztallapra, aztán leírom:
Pénzvarázs, de lehet, hogy a Gazdagsági fogadalom jobb lenne címnek.
Nincs, nincs, nincs - ~~kurvaélet~~
Hm...kéne ez a szó? Attól függ mennyire punkos akarok lenni.
Összerezzenek, mert rohadtul nem számítok most társaságra, felpillantok, hát főleg erre nem. Eric... Összevonom a szemöldököm.
- Valami hasonló
Gyorsan eltakarom azt a kemény egy sort.
- Te mit keresel itt?
Nem nagyon vágom, furán nem illik a képbe pont ő.

Könnyedén elcsípem amit írt, mert nem hosszú, mondhatni nem túl tartalmas, de ki tudja hova fejlődik?
-Ígéretes darab, de szerintem tartsd meg azt a szót, úgy kifejezőbb, ha nem is túl szofisztikált.
Vigyorgok rá, majd ha van még toll vagy ceruza előtte szabadon azzal kezdek játszani, forgatom az ujjaim között.
-Bármilyen hihetetlen és kozmikusan rejtélyes, de Téged. Hitted volna? Mert hát Seth-et semmiképpen. Tudtad, hogy HÖK tag? Hova fajult ez a nívós egyetem, akárkit felvesznek felelősségteljes pozícióba, szégyen. Az az ember még beszélni sem tud, csak odaköp pár gettós szlenget és Ő lett a szociális referens... teremtőm... Khm, szóval Hozzád.
Vágom le sután, de annyira abszurd, ami Seth körül forog, hogy kibukott belőlem.
-Igazából ami még furcsább az egészben, hogy Felixtől függetlenül jövök, kimondottan Hozzád, szóval mint férfi a másik férfihoz, amolyan... munka miatt.
Ingatom a fejem, mert effektív nem kínálok munkát, csak a lehetőséget rá, az annak számít? Hamarost kiderül, de megvárom egyáltalán meghallgat-e, vagy köszönés nélkül odébb áll.

Hát basszus, ez se jött össze, összevont szemöldökkel nézek rá vissza, én nem nevetek. Nem szeretem, ha csak úgy beleolvasnak.
- Meglátjuk, lehet összegyűröm és eldobom, nem minden szokott sikerülni elsőre.
Főleg, ha egyesek random megzavarnak. Belenézek a szemébe, mélyen, kissé félrebiccentem a fejem.
- Tényleg elég fura, ja, szociális referens, én egyáltalán nem csodálkozom, önbizalomhiányos hülyék jelentkeznek abba a baromságba
Én csuklóból lenézek mindent, ami diákönkormányzat, nem a szabályokat betartók csapatában játszom. Félmosoly suhan át az arcomon.
- Naja, elég gáz az egész fellépése, gondolom benyalta magát a csajok közé, a barom állatok kellenek nekik, már meg sem próbálom megérteni mi az izgalmas egy fingós, röfögős bárdolatlan vadbaromban, mintha ettől lenne férfias.
Húzom el a szám, ha nekik ez kell, dugassák meg maguk unalmas segfejekkel, unom már, hogy engem lepattintanak azzal kisfiús és cuki vagyok, amikor rohadtul nem is ismernek. Lehet a férfiasságról kellene inkább dalszöveget írnom. Ahh mindegy, sóhajtva hátradőlök.
Felvonom a szemöldököm.
- Ez már valóban kozmikus rejtély, azt hittem jön az a duma mennyire nincs jogom elvenni tőled, blabla
Amit igazából én szeretettel levágnék neki.
- Mondjad
Na erre kíváncsi vagyok...

-Teljesen normális, nincs olyan alkotó, akinek mindig minden elsőre a végleges lesz. Bár sokan megpróbálták eljátszani, teremtőm.
Vigyorgok, ha dacoskodni is akart, akkor is igaza van, amit nem akarok megcáfolni.
-Mmm, most hogy mondod, lehet. Ebben van logika.
Szánalmasak gyülekezete, legyen, könnyebb elfogadni Seth hogy a fenébe van ott.
-Férfias... Seth...
Nézek rá, hogy ne viccelődjön, annak sem jó.
-Igen, valószínű valami nő vette be, az az elnök is nem? Mit várunk, hát a nők ostobák, semmi logikát nem használnak, ha döntenek.
Legyintek, hogy beszélni sem érdemes a nőkről, egy kezemen meg tudom számolni azon nők számát, akiket hajlandó vagyok elviselni.
-Mi? Ne már, ne nézzél már ennyire szánalmasnak, mint valami ostoba libát... nem, nem, hát elvenni nem is tudod, ahogy én sem Tőled, nem valami tárgyról beszélünk, főleg Felix esetén. Nem, egész más.
Rázom a kézfejem, hogy rossz úton járt, ha ilyesmit hitt.
-Okey... Nos, szeretem a képeid is, főleg azt a sorozatot, ami azzal a lánnyal van, aki homokot szór a levegőbe, szépek, de most a dalszövegeid miatt jöttem. A régieket is mind olvastam, meg is hallgattam, meg Felixtől elkértem azokat az újakat is, amiket már mutattál Neki. Szerintem jók, markánsak, tartalmasak, versszerűek, de ez csak előny. Ismerek egy férfit, aki dalszövegírókat keres. Hol a csapda? Biztos ez jár a fejedben... nos a csapda ott van, hogy habár a Te neved alatt fut maga az írás, a dal más együttesek neve alatt híresül majd el. A szakmában egyre többen megismerhetnek, de ez nem fogja garantálni, hogy mint zenész is befuthass. De nem kizárt.
Vázolom Neki, míg közelebb dőlök és támasztom magam az alkarjaimon, amit elfektetek az asztalon.

Nocsak, tényleg barátkozni akar? Gyanakodva nézek rá, kap egy biccentést, lerakom a tollat. Volt, nincs ihlet.
- Hát persze, tiszta sor.
Vonok vállat, már rég rájöttem, ki más akarna olyan gagyi hatalmat, mint bürokrácia egy iskola titkárságán...
- Nem, nem az, csak próbálja fitogtatni, ugye, amitől csak még visszásabb és férfiatlanabb. Szánalmas.
Egyetértünk, úgyhiszem.
- Persze, csajoké az egész, hm...kezdem én is azt hinni, egyszerűen idegesít, hogy nem értem őket, semmi ráció nincs abban, amit csinálnak, sosem tudom mire gondolnak.
Nem lettem én nőgyűlölő csak nem tudom már elképzelni, hogy szorosabb kapcsolat alakuljon ki köztem és egy lány között. Liát sínylem... marad a szex, bár igazából nem sok lánnyal voltam az utóbbi időkben, már letettem róla, hogy betegesen meg akarjak dugni egyet.
- Ah, igaz, kicsit sem és nem befolyásolható, úgyhogy jah...okos vagy Eric, nem gondoltam volna.
Vallom meg, igaz semmi mást nem tudtam róla, csak hogy a tengert járja.
Miért olvasta? Ez nekem fura...Mert oké, a képeket megnézi az ember, de ezt az olvasást nem tejesen értem.
- Hogyhogy olvastad őket? Hm...kösz, de nem. A gond ott van, hogy mások szájába kell adnom. Eddig is ezt csináltam és már unom. Szeretném őket én előadni, ezt az egészet...akkor éreztem igazán az enyémnek, amikor a zenekarral életre keltettük őket, ezt akarom megint. Nem, ez egyáltalán nem garantálná, más aratná le a babérokat helyettem. Inkább egy jó manager kéne, szólókarriert csinálok.
Mondom, aztán egy másodperc néma csend után oldalra biccentem a fejem.
- Máskülönben kösz, hogyhogy...már bocs a kifejezésért foglalkozol velem?
Mert azt csinálja, határozottan!

Bólogatok, ahogy Ő vázolja az itteni diáktanácsot érthetőbb, mi a jó fenét keres ott egy olyan suttyó paraszt mint Seth.
-Mert ők sem tudják, aztán arra fogják azért csinálták és mondták mert akkor úgy érezték helyesnek... mert úgy érezték, érted. Hát érzelmekre hallgatni eleve nem túl bölcs, főleg milyen gyorsan változnak... de mindegy is.
Igen, ebben határozottan egyetértünk, hogy a nők problémásak.
-Felix "barátja" vagyok én is, mit hittél? Bár... oké, Seth... jól van, nem szóltam, hagyjuk.
Macskakörmözöm, majd legyintek Seth miatt, leír mindkettőnket az a hapsi én mondom.
-Mert érdekelt. Először csak azért, hogy tudjam mégis ki zavarta meg régi barátom fejét, aztán meg azért, mert tetszett. Én mondtam Neki, hogy amúgy nem csak régen voltál aktív, most is jött ki számod, azt tanulta meg hegedűn.
Aztán bólogatok, sejtettem, hogy ezt mondja, Felix utalt rá, hogy Reeve makacs és magának való.
-Kezdetlegesen gondoltam, mert sokat lehet keresni, ha ügyesen adod el. A szólókarrier több idő, nehezebb beindítani, hacsak nem mész el valami tehetségkutatóba.
Húzom a szám, nem vagyok oda értük, nem tesz igazán népszerűvé.
-Hogy miért? Te magad is rájöttél már, mert nem valami bonyolult. Tetszik amit alkotsz, szerintem még jobban ki tudnál bontakozni, ha több időd lenne rá és több motivációd is lenne. Mert úgy vettem észre, inkább a fotózás felé fordultál, elvégre az egyetem, a galéria... vagy tévedek?
Azért annyira nem tudom, a látszat csal, ezért is érdeklődöm. Az külön pozitívum, hogy értelmes és lehet vele beszélgetni...

Most biztos kurva nőellenesnek tűnök, nem erről van szó, egyszerűen csak kiborítóan érthetetlenek és a tököm tele a döntéseikkel. Basszák meg magukat, Liával az élen. Na jah...még mindig felkavar.
- Hagyjuk, franc se érti őket, én már nem is akarom
Vállatrántok, ezt a harcot feladtam.
- Hát igen, Felixnél nem lehet tudni, lehettél volna te is egy üresfejű egzotikum, ő azt mondja mindenkit másért kedvel, talán nagy farka van, franc se tudja.
Rántok vállat, aztán összeszűkített szemmel, gyanakodva vizslatom. Naná, érdekelte...
- Hm, milyen érdeklődő vagy... Egen, az egy elég jó húzás volt. Nem bánod? Mármint fura, hogy te biztatod ilyenekre, taktikai szempontból rosszul teszed, hogy felhívod a figyelmét az erényeimre.
Látszik a fejemen nem igazán vágom, gyanakszom, hol a becsapás. Márpedig én be fogom indítani, a lényeg, hogy keressek, mert most rohadt szarul áll a szénám anyagilag és ha csak a szövegeim adom el, nos az nem olyan, legszívesebben lejogvédetném őket.
- Egyetem mellett is abból éltem meg, ja, tudom, csak szar érzés, hogy mások a te tollaiddal ékeskednek, mert gitározni és énekelni én is tudok, ráadásul szeretek, hiányzik.
A fotózás az, ami marha lassú folyamat. Nem akarom, hogy Felix tartson el, legfeljebb lopok,vagy fasz tudja.
- Az írásra? Pff, mit tudsz te rólam? Mindig firkálgatok, van elég időm és motivációm, rengeteg anyagom van.
Az más kérdés, hogy sokat nem mutattam még...senkinek.
-Nem, az írás mindig ott volt mindenben. A szerencsétlen és kérészéletű rocker karrieremben, minden órán, ha unom magam, és általában így van, mert ami érdekel, az elsőre is megjegyzem. Mindig van nálam toll és füzet, semmi más személyes tárgyam nincs, csak teleirkált papirosaim. A szarabbakat talán eladhatnám
Nézek rá, mint aki megfontolja az ajánlatot, de még...mindig keresem hol a kamu.

-Én sosem akartam.
Megérteni a nőket, mert Ők se akartam engem. Kvittek vagyunk.
-Kétlem... egzotikumnak sem mondanám... biztos jól idomított pincsi, azért kedveli.
Határozottan nem kedvelem ezt a Seth gyereket, de ezt a tényt sosem tagadtam.
-Hf, nem verseny a verseny, ha nem nézünk minden szempontot. Nem tartom magam kevesebbnek, hogy titkoljam az erényeid, így legalább nagyobb a kihívás! De az igazat megvallva, magától is rájött volna egy idő után, teljesen mindegy. Valamint tetszik, ahogy megtanulta hegedűn, legalább lett motivációja. Elég régen tanult már meg új darabot...
Most, hogy így belegondolok, idejét sem tudom. Sokat tud, szó se róla, azokat ismételgeti újra és újra.
-Tudod, az élet ilyen. Meg írhatsz kimondottan olyan dalokat, amiket csak eladsz. Amik... nyálasabbak vagy tudom is én, amit kevésbé sajnálsz. Vagy mondják mit írj és megírod, igazodva az együtteshez akinek írsz. Sok lehetőség van ám.
Vázolok neki párat, hogy nem annyira nagy dolog eladnia magát és a műveit.
-Annyira sokat nem, csak amit hallottam Felixtől és másoktól.
Nem mondom azt, hogy ismerem, hát most látom másodjára.
-Javaslom ne a rosszakat add el. Gondolj bele, az is Téged minősít... bár könnyen előfordulhat, hogy ami Neked szar az nekem mondjuk a kedvencem lenne... ez nagyon képlékeny dolog, szóval... végül is, miért ne? Össze kéne gyűjtened őket egy mappába és megmutatni pár managernek, hátha dotálnának. Amúgy ha ennyit írsz... nem vagy Te kicsit grafomán?
Vigyorodom el, mert én nem tudnék ennyit körmölni, az is biztos.

- Mindig tudtad, hogy meleg vagy?
Firtatom, én akartam, csak mostanában adtam fel a dolgot, hogy nem találkoztam normális példánnyal.
A raszta hajjal egész egzotikus, Eric talán jobban utálja, mint én. Nekem vannak nagyobb problémáim is emberekkel, mint Sethttel, vállat rántok.
- Ha te mondod! Én nem ismerem a srácot, csak hírből és a folyosón látom mekkora visszás barom. Viszont Felix nem nagyon szereti a pincsiket, bennem azt kedveli, hogy van saját véleményem.
De most azért elgondolkodom, lehet azért kellettem neki, mert eddig szolgalelkűek vették körül? Seth és Eric nem mernek neki ellentmondani?
- Te se sűrűn veszekedtél vele, mi?
Vagy de, igazából ki tudja? A versenynél megütődöm, összeszűkített szemmel nézek rá.
- Szóval versenynek fogod fel?
Firtatom, az ágyban nem úgy nézett ki, megtévesztően odaadó volt.
- Vagy te is álszent vagy.
Kicsit fintorgok, de hagyom őt beszélni. Felvonom a szemöldökét, hogy nem tartja magát kevesebbnek, az oké, biccentek és próbálok nem elismerően nézni, mégiscsak Ericről van szó.
- Értem, de azért fura,csak hogy tudd, vagy te már játszi könnyedséggel osztozol rajta?
Az ilyen az életre gúnyosan felhorkantok.
- Na ne mond. Hm...igaz... rendelésre is lehet írni, amíg ki nem harcolok magamnak egy pozíciót. És te tudsz egy ilyen cégről, akik írókat keresnek?
Érdeklődőbben nézek rá, elgondolkodtat az ajánlat, hiszen a legjobbakat úgyis magamnak tartanám meg és van egy csomó.
- Másoktól? Másoktól nem tudhatsz semmit
Tudtommal Sebastiannal nincs kapcsolatban. Hiszen más sem tud rólam semmit...
- A nagyon rosszakat összegyűröm és eldobom, az Immortals se épp egy jónak nevezhető darab volt, ezértis adtam el, mert slágernek nem rossz és.. csak hülye, beteges késztetést éreztem előadni valakinek.
Fájdalmasan megvonaglik az arcom, szórakozottan játszani kezdek a papírral.
- Rendben, megmutatom.
Felnézek, amikor mosolyog.
- De, abszolút. Neked nincs semmilyen mániád?
Kérdezem, ha már az egyik ilyenemre rátapintottunk.

-Maradjunk annyiban, hogy elég régen tudom.
Mondok ennyit, mert szerintem már így is sokat mondtam.
-Mindenkinek kellenek ölebek, de nem lehet mindenki az. Kellenek értelmes társaságok is az ölebek mellé.
Mondom kedvesnek ható mosollyal, mert Seth szerintem akkor is csak egy kis nyomorult pincsi.
-Felix-szel vagy Seth-tel? Mert igazából egyre megy, mindkettővel sokat veszekedtem már.
Lehet nem nézi ki belőlem, de elég öntörvényű tudok lenni, ha más érdekem nem kívánja a hallgatást és a tűrést.
-Itt csak Neked van veszteni valód. Ez megijeszt?
Vigyorgok, igazából nincs miért versenyezni, Felix nem befolyásolható, de ettől még vicces szívatni vele Reevent. Majd rájön Ő is, addig kiszórakozom magam.
-Álszent... jó szó, tetszik. De csak az ál igaz, szent sosem voltam. Talán még gyerekként, de hamar túladtam ezen a rózsaszín elven. Ahogy Te magad is. Ahogy Felix is. A szenteskedést meghagyom másoknak. Álszentségtelen meg nincs, pedig az jó szó lenne!
Nevetek, nem tudom honnan jött ez Neki, de mindegy is végül is. A véleményében befolyásolni kis mértékben tudom csupán, végtére is ellenségnek vél.
-Hogy osztozkodjon olyan dolgon, ami sosem volt az enyém?
Mosolygok a naivitásán, hogy elhiszi, Felix önmagán kívül valaha is másé is volt.
-Céget nem, bandákat esetleg.
Somolygok, úgy fest megfontolta az ajánlatom, ki hitte volna?
-Hát, kedves fiatal barátom, a madarak csicseregnek, volt életed a Frances és Felix előtt is... Sok ismerősöm van, sok helyről... nekik is vannak ismerősei...
Emelem az égnek a tekintetem, majd vissza rá. Pénz beszél, a volt haverok ugatnak.
-Mi is a művészet, ha nem az, hogy hülye, beteges késztetést érezzünk arra, hogy előadjunk valamit valakinek.
A miértek mindegyek, a végeredmény a lényeg, szerintem.
-Nocsak. Érdekes fejlemény, azt hittem meg sem hallgatsz, a végeredmény meg az lett, olyan szemmel látod magad mint én. Érdekes, nem de bár?
Mosolygok, majd nevetek.
-Mi számít annak ennek a beteg világban? Mániám, hogy a férfiak seggét bámuljam a nők idomai helyett. Mániám, hogy utazok és ismerkedem. Mániám, hogy szeretek többet tudni az emberekről, mint hiszik, hogy tudom. Ostobának tűnni könnyű, eszesnek felelősség, csöndben bólogatni unalmas. Izgalmas a középutat keresni és megtalálni.
Hogy ebből Ő mit szűr le velem kapcsolatban, az már az Ő dolga.

Ha titokzatoskodni akar, okés, ráhagyom, viszont az ölebes teóriáján felvonom a szemöldököm.
- Ez mekkora marhaság! Felix pont azt értékeli bennem, hogy van különvéleményem, ki akarna egy mozgatható marionett-figurát? Seth is biztos egyéni a maga idióta, visszás módján. Vagy te beállnál a plázapicsák sorába egy pincsiért? Hát én nem, ha valaki bólogatós kutya, nekem barátnak se kell.
Fintorgok, ez a bajom Joshsal is, miért nem mondja ki, ha baja van velem? Miért kell ennyire erőltetni a bratyizást?
- Felixre gondoltam, Sethttel gondolom, aha, szóval voltak vitáitok, fura
Nem gondoltam volna, mondjuk Felix elég hisztis tud lenni. Megütődöm, mert amit mond a versenyről, na ja, jó volt az első megérzésem, hogy nem bízhatok benne, az a készségesség az ágyban álca volt, bizonyára Felix miatt. Jó pár árnyalattal fehérebb leszek, keményen fúrom harcias tekintetem az övébe.
- Semmi nem ijeszt meg.
Ezt jobb, ha leszögezzük, első körben.
- Azért mondod ezt, mert te feladtad? Lemondtál róla, vagy ennyire biztos vagy, hogy kiütsz a nyeregből?
Kérdezem halkan, szinte sziszegve. A kérdést meg is válaszolta, hogyne lenne álszent... Ellovagol itt a szavakon.
- Nocsak, te is olyan gonosz-vérből való vagy, mint Felix? Az álszentségtelen azt jelentené, álcázod a szentségtelenséged, erről lenne szó?
Ha már szó szerint vesszük, akkor ja, Felix is ezt csinálta, persze ő előre figyelmeztetett, hogy nem a szentek csapatában játszik. Kezdjük ott,hogy szerintem nem is léteznek szentek. Felvonom a szemöldököm, ez rossz hír nekem, abból a szempontból:
- Ő sosem lehet senkié, nemigaz?
Próbálom elleplezni a fájdalmat a hangomban. Különben is be akar szervezni valamibe, biccentek, hogy bandák, nem managerek cége.
- Gondolom tudsz a bandánkról a Killer peaceről és hogy drogoztam.
Ennyit tudhat, de a balesetről pl nem, azt apám eltussolta.
- Hülye, beteges késztetés, hogy létrehozzunk valamit, de mivel elkötelezzük magunk ennek, ebből akarunk élni, mert így önmagában ez a mondat csak arra engedne következtetni, hogy valaki feltűnési viszketegségben szenved, de a teremtés az igazi művészet, előadni azért jó, hogy megosszuk, ez is egyfajta katarzis.
Legalábbis én a feeling miatt szeretem előadni.
- Ez azért túlzás, nem látom olyan szemmel magam, mint te hisz nem tudom hogyan látsz, egyszerűen csak logikusnak gondolom, amit mondasz.
Már ha nem becsapás...
- Hm...érdekes, szóval te olyan kis sikamlós, tömegbe beleolvadós lényként definiálod magad, aki csak megfigyel tulajdonképpen és a szálakat max.a háttérből irányítja, ártatlannak tűnik, de nagyon is szeret hatással lenni az eseményekre
Én ebből ezt a következtetést vonom le és valamiért egy fehér kígyó jut az eszembe.

-Hidd el, hogy nem az, mindig jól jön egy talpnyaló, aki lesi minden szavad. Persze nem nevezed barátodnak, erős lenne, ez amolyan... szimbiózis. Seth szerintem semmiben sem egyedi, hacsak a csípőmozgása nem az, de ennyi kevés, az nekem is van. Ha meg a színészi antitalentumára gondolsz, hát pf, Felixnek nincs ízlésficama! És persze, hogy értékeli benned a véleményed, mert Neked van, ahogy nekem is, minket ezért tart, kávét hozatni a sarki boltból meg Sethet...
Nézek rá, hogy soha sem mondtam, hogy egy szinten lennénk Seth-tel, annál többre tartom magunk.
-Sok vitánk volt. Rém makacs egy pasas Felix, így nem csoda, konok is. Hacsak nem mondod el úgy az érved, hogy más szemszögből lássa a dolgokat, órákig lehet Vele a dacos játékait űzni.
Látom elfehéredik, könnyed nevetésbe török ki.
-Helyes, bár egynémely egészséges lenne, de Felix mesélte, hogy nincs félelem érzeted. Biztos halálba szívattad ezzel az embereket régebben.
Mosolygok. Főleg a következő mondatán.
-Rád bízom a választ. Ha válaszolnék elveszne a játék varázsa!
Vigyorodom el, nem küzdene eléggé, ha elmondanám tudom, hogy mi sosem leszünk egy pár, de nem hinné el, ha azt mondanám, nem óhajtom kitúrni. Felix boldog vele, szeretem, ha boldog.
-Hm... nos, igen. Egy gizda buziról senki sem gondolná, hogy bosszúálló vagy rosszindulatú. Pedig az vagyok. De Felix... maradjunk annyiban, bizonyos dolgokban különbözik az értékrendünk.
Én nem tartom magam annyira... megátalkodottnak vagy könyörtelennek. Felix tud az lenni, de szerencsére sok benne a jó érzés is és a figyelmesség.
-Ez egy érdekes kérdés. Ő váltig állítja, hogy így van, mert túl független, mint egy macska. De... Ő nem egy macska. Szerintem sok kompromisszummal és valami... plusszal megoldható. De hogy mi az a plusz.
Vállat vonok, látványosan, hogy jelezzem, nem tudom mi az. Bennem nincs meg, vagy ha meg is van, mások a prioritások nálunk.
-Persze. Az összes számot meghallgattam. A drogozás meg... voltak durva következményei, hallottam. De itt vagy, számít más is?
Tudom, hogy kómába esett és hogy evészavarai vannak, Felix sokat panaszkodott, hogy nem tudja mit főzzön, mi az amit vajon megehet, mi az ami könnyű, Ő sosem figyelt ezekre. Még jó, hogy én tudok főzni... meg nézem mit eszek, a vegetáriánus étrend egy része tökéletes Reevennek is.
-Igen, irigylem is ezt az állapotot. Az új érzését. Azt az újét, ami a sajátod. Szeretem nézni, mikor Felix fest.
Van benne valami misztikus amikor elragadja az embert a hév.
-Bölcs meglátás, de ha egy véleményen vagyunk, hasonlóan is gondolkodunk jelen esetben.
Ami sosem hátrány.
-Már ha tudok hatással lenni rá. De igen. Ha nyíltan konfliktusba is keveredem, sosem mutatom ki mennyire vagyok bosszús vagy sértett. Viszont szeretek kárörvendeni, nem érdekel, ha nem jönnek rá én voltam. Az intelligensebbre rájön, Ők ellenfelek, a többiek nem érdekelnek. De amíg nem adnak okot, addig nincs gond. Mint Te, egyelőre nem adtál okot az utálatra. Még... fogalmam sincs mennyire utálsz ez érdekessé teszi a dolgot.
Ez egy játék mint minden más is, de nem zavar.
-Felix említette, hogy nézegetni is szereted a képeket és albumokat, nem csak létrehozni őket, ez igaz?
Váltok témát, mert ez jobban érdekel. Régóta meg akartam Őt ismerni, miért ilyen... más. Felixnek miért ilyen más.

- Ja, persze, nekem is volt, aztán kb 18 éves koromban ki is nőttem. A csicskákban nem lehet megbízni, feleslegesek, ha akarok valamit, fizetek, de embert nem akarok már vásárolni, az olyan...kisstílű, mostanában inkább megválogatom az embereket, akikkel kontaktusba kerülök.
Könnyelműen beszélek a pénzről ahhoz képest, hogy nem rendelkezem vele.Talán jobban utálja Sethtet nálam? Meglehet.
- Nekem valami olyasmit mondott a fickóval kapcsolatban, hogy kitanította és valójában gyűlöli, ha ennek ellenére nem bírja elhagyni, tényleg gyenge.
Nem nagyon értem, de Seth lelkivilágával nem is próbálkozom.
A dacos játékokat vágom, egyetértően bólintok, úgy tűnik Eric proaktív személyiség ahhoz, hogy kötekedjen vele.
- Te nem élvezed ezeket a vitákat? Ha megvan a hangulat nagyon szórakoztató meggyőzni
Kihívás! Ráadásul nem mindig sikerül, szinten tartja a kudarctűrő képességet, s van, hogy ő győz meg engem a megfellebbezhetetlen érveivel.
Tekintetem elborul, mikor röhögcsél rajtam, igaz arcom végül kisimul, hiszen a szívatás kerül szóba.
- Hogyne, mindig ellenük fordítottam
Hagyom ennyiben a dolgot, elég fura lenne így második látásra megymarázni mennyire volt ez rossz ötlet és mi lett a következménye.
Játékos fickó ez az Eric...összeszűkítem szemeim bizalmatlanul.
- Szóval neked is megvan a maga ártalmatlan szórakozása.
Gondolom ezt kedveli Felix benne annyira, a hülye kis játszmáit, még nekem is el kell ismernem, izgalmas... nem hagyja, hogy félvállról vegyem.
- Nagylelkű vagy, megtisztelsz
Helyezem magam kényelmesebb testtartásba, hátradőlök a széken, ujjaim könnyedén összefűzöm.
- Nem a gizdaságon és a buziságon múlik, most már látom, hogy te sem a pónibolygóról származol, bizonyos dolgokban nekünk is, pedig senki sem gondolná egy anorex kómásról, hogy elbánik egyszerre négy szekrényméretű heteroval is.
Ha már ilyentén, nemi identitásokban fogalmazunk. Megeresztek felé egy mosolyt, nem annyira antipatikus, mint gondoltam, hogy lesz, de nem szavazhatok neki túl sok bizalmat, ha ekkora játékos, főleg.
- Mi az amiben a te értékrended eltér az övétől?
Levegőt veszek, jó mélyet, elnézek oldalra.
- Tényleg olyan, mint egy macska. Szerintem a kompromisszumok nála nem elegek
S hogy mi az a plussz, nem tudom.
- Benned meg van? Mit gondolsz?
Kérdezem kicsit előrehajolva.
Elkerekednek szemeim, hogy az összes számot meghallgatta, próbálom nem el tátani a szám. Félrenézek.
- Hm... és bejön neked a zenei stílusunk?
Firtatom kis mosollyal, ami hamar lelohad, ahogy szóbajön a kóma.
- Ja, az a lényeg
Nem tervezek a témára sok időt pocsékolni.
- Ha irigyled nem próbáltad még meg te is átélni? Gondolom neked más formában jelentkezik, ha nézed a tengert?
Találgatok, matróz vagy mi, kissé merengve teszem hozzá, hiszen Róla van szó.
- Én is, egészen rendkívüli olyankor a kisugárzása
Sóhajtok beleremegve már abba is, ha felidézem, persze pont Eric előtt nem kéne szerelmesnek mutatkozni. Hogy jelen esetben hasonlóan gondolkodunk, cáfolni nem tudom.
Biztosan hatással van rá, de nem fogom biztatni. Felhúzom kicsit az orrom.
- Hát én nem! Bár igyekszem, mert nem akarom, hogy gyengének tartson
Nem is tudom miért mondom ezt neki el.
- Ha ez a filozófiád, hajrá. Én azt mondom, bárki lehet bármilyen, ha képes azt megvalósítani. Nem is foglak felvilágosítani
Ha játék, legyen játék, én sem terítem ki elé a lapjaim.
- Azt is említette vannak albumaid. HOgyhogy, gyűjtöd a képeket? Szeretem a szépet
Rántok vállat
- Meg akarod mutatni az albumod?
Kérdem felvont szemöldökkel, gondolom azért hozta szóba.

-Ugyan már, ha nem tudja, hogy az, akkor fizetned sem kell! A hit és pár kedves szó sok mindenre képes... az emberek java naiv és ostoba.
Mondom homlok ráncolva, mert én nem fizetnék senkinek ilyenért, én pont ezért nem bíznék benne, mert pénzen vettem. Bizalmat nem lehet. Kaját, szexet, információt igen, de bizalmat vagy bármi érzelmet... felejtős.
-Gyenge hát... bár megértem, ha nem akarja elhagyni Felixet. Szerintem nem is lehet, hacsak Ő maga el nem enged... nem?
Somolygok. Felixnek elég erős kisugárzása van, könnyű függővé válni.
-Van hogy élvezem és van hogy bosszant. Attól függ mi a téma. De igen, a heves eszmecserék néha üdítőek tudnak lenni.
Mosolygok, mert tény, van amikor direkt bosszantottam fel, csak hogy vitázzunk egyet, aztán szexeljünk. Régi szép idők...
-Helyes.
Nem is vártam kevesebbet tőle, minthogy kihasználja mások gyengéit.
-Ó, hát ebből a szempontból nagyon átlagos vagyok.
Vigyorodom el, mert ennyi szórakozás kell, egy kis játék.
-Ma a vendégem vagy erre!
Vigyorgok tovább és örömmel konstatálom, hogy elkényelmesedik ültében. Igyekszem nem végigmérni, de nehéz, főleg, hogy eszembe jut milyen volt kikötözve az ágyamban.
-Néggyel? Hm, meg kell hagyni nem aprózod. De a heterok olyan könnyen megtéveszthetők, ha külsőségről van szó.
Jobban kéne vigyáznom vele, én még mindig csak egy gizda meleg vagyok, ha felbosszantom, lehet egy életrevaló leckét kapok tőle. A francba is, könnyű rájönni, hogy Felix élvezi ezt a fajta veszélyességét... evészavar ide vagy oda.
-Nem kedvelem a szüzeket.
Mondom örömtelen mosollyal, aztán eldönti pontosan hogyan érti. Felix ezen élet elleni bosszúja nem az én műfajom, de értem miért csinálja. Talán ezért sem szóltam bele soha.
-Meglehet.
Nem is volt elég a mienk, ez tény. Aztán csak lassan elmosolyodom és közelebb hajolok.
-Szerinted megosztom Veled?
Játékos a hangom, de igazából nem tudnék válaszolni. Hogy van-e bennem plusz vagy sem, csak Felix tudná, de mindegy is. Nem működött.
-Igen, az első számok nem mindig, de ahogy jobban kiforrtál és összecsiszolódtatok egyre jobban tetszett.
Tetszett az album, azért is hallgattam végig. Látva a kóma nem kegyes téma nála, lopozok. Aztán amit Ő hoz fel, nekem nem kedvez.
-Próbáltam.
Azt hiszem ennyi elég is, mindent elmondtam vele. Ha valami nem megy, nem kell erőltetni. Hamar megtanultam, kezdve a lányokkal. Aztán elnézem, ahogy beszél Felixről... anyám, mintha magamat látnám.
-Egyre rendkívülibb lesz.
Jegyzem meg halkan, majd mintha semmit sem mondtam volna megnézek magamnak pár közeli srácot, akik elsétálnak. Az egyiknek talán túl feltűnően nézem meg a seggét, ah, fiatal. Mennyi lehet, 19?
-Ha annak tartana, nem lenne Veled. Utálja azokat, akikben nincs tartás.
Ez olyannyira nyilvánvaló, hogy szinte meglep, hogy nem tudja. Ki is ül az arcomra.
-HA képes. HA akarja. Ha...
Én ebben nem hiszek, van ami megy és van ami nem. Mindenki másban jó, emiatt nem mindig lehetünk olyanok, amilyenek akarunk vagy amilyennek mások akarnak.
-Mert én is szeretem a szépet.
Válaszolom meg az Ő szavaival, miért gyűjtök képeket. Aztán önkéntelen felnevetek, odahajolok és cukros bácsi módjára kéjes lesz a hangom.
-Meg akarod nézni a bélyeggyűjteményemet?
Nevetek tovább, pont így hangzott, de felemelem a kezem, hogy nem az Ő hibája, megtörlöm a szemem.
-Akár. Kérdés mit választasz. Az előadást, amire vélhetőleg úgy sem figyelnél, mert ez a beszélgetés járna a fejedben, vagy akár velem is jöhetsz és megmutatom. Akár Felix korai festményeit is. De inkább a fotóalbumom. Érdekel, milyen az ízlésed.
Még az is lehet kérek Tőle képet, mert volt ami tetszett. De mivel nem láttam mind, lehet kap ném inspirációt és akkor úgy bővül a gyűjteményem. Mint mondottam volt: szeretem a szépet.

Az igaz
Hogy az emberek ostobák, de csicskát szerezni kedveskedéssel nem az én világom, bár mi lenne, ha olyan simlis kis dög lennék, mint ő és bepaliznám mondjuk...Josht.
Seth nagyon a begyében van, ez szórakoztat.
- Ez hülyeség, miért ne lehetne elhagyni? Felix is csak ember, bármilyen misztikus is
Nem nyilatkozok, valójában mit érzek ezzel kapcsolatban, hogy én se tudnám...Ez a somolygás pont olyan arckifejezés, ami arra késztet, ne legyek túlontúl őszinte.
Ezzel egyetértek, bár néha nem élmény veszekedni Felixszel.
- Vele kihívás minden
Félmosoly, ha viszonozza, tudni fogom ő is így gondolja-e.
Komolyan így végigstíröl? Vágok egy fejet, egyrészt Wtf, másrészt belepirulós döbbent, hisz voltunk együtt. Belemeredek a szemébe, nagy, tágra nyíltan, aztán leszegem tekintetem, de a pír hatása nem múlik.
- Igen, logikusan végiggondolva néggyel még elbánok, öttel nem biztos
Állítom magabiztosan a 4 menne.
- Eléggé megtéveszthetők, de nem csak a heterok
Engem nem szoktak elég férfiasnak tartani és ez még mindig nagy szívfájdalmam.
- Mi bajod a szüzekkel? Nem szereted az első élmény érzését? Pedig sokszor az a meghatározó, nem akarsz bevésődni valaki élményeibe, élvezni, ahogy küszköd alattad?
Szűkített szemmel méregetem, rá kell jönnöm a szüzeknek ezt a részét én is élvezem. Eric nem ilyen típus lenne?
Játszik, komolyan gondolja? Az arcomba hajol, szemei kissé zöldülnek a tekintetétől, mintha valami macskajáték lenne...
- Nem kérem az engedélyed
Leszarom, ha nem ossza meg, belefúrom változó színű szemeim az övébe, csak nem képzeli, hogy nem harcolnék érte a végsőkig? Hogy nem söpörném el, mint egy tomboló hurrikán, csak döntés kérdése, semmi másé.Felnevetek, hogy az első számok nem voltak valami jók. Tény, hogy jópárat nagyon beszívva írtam.
Arra hogy próbált, nem ragálok, szerintem igaz a mondás, próbálkozni kevés én sem hátrálnék meg vele szemben. Felixet aki kapja marja? Rendben, akkor az enyém lesz!
Megemelem az egyik szemöldököm, egyre rendkívülibb, látom elfelé néz, köhintek, aztán követem a pillantását.
- Pedig ezek még szüzek
Jegyzem meg epésem. Az elsősök általában azok.
Meglepem a tartással, Seth jut eszembe, mert az övé csak megjátszott.
- Tudom, csak az ember bizonyos állapotokban mindig bizonyítana. Ez egy késztetés. Biztos neked is volt, akár Felixszel kapcsolatban is. Vagy nem akartál jó lenni neki?
Tudakolom hamiskás félvigyorral.Gondoltam, hogy szereti, ha beleszeretett egy festőbe...
Mikor cukros bácsi módjára odahajol nem húzódok el, hanem belehajolok a képébe.
- A bélyegedet nem, de a fotóid miért ne? Én is szeretem a szépet. Gondolom láttad már a kiállításom.
Feltételezem könnyeden és hátrahajolok, míg ő röhög, én nem igazán, max. enyhén mosolygom.
- Hm...gondolod, hogy ennyire nagy hatással vagy rám?
Viszont elgondolkodom, szeretek lógni.
- Bejössz velem a terembe, aláírom a katalógust, aztán lelépünk. Addigis bámulhatod a szexi osztálytársaim.
Ajánlom
- És megnézem
Hátha ihletrohamot kapok, vagy valami. Nyűgözzön le, ha ezt akarja.

Seth valóban nagyon utálatos személy az életemben, nincs mit tenni.
-Mert erőszakos és önző. Ha el akar menni, leszarja, hogy nem hagynád, ha meg akar tartani, nincs menekvés, megtalál. Nem tudom ez ijesztő vagy vonzó benne, talán egyszerre mindkettő.
Somolygok, tudom, hogy Ő sem tudná egykönnyen elhagyni. Lehet megpróbálná, de hogy sikerül-e, az másik kérdés. Aztán csak vigyorogva félrenézek (mint a kis képen az aláírásban).
-Ez már igaz!
Felix maga egy kihívás, de ezért sem lehet megunni. De Reeven is elég érdekes, végig is mérem, ami meglepő, hogy belepirul. Vajon a gesztustól vagy attól, hogy Neki is eszébe jutott első találkozásunk emléke? Még el is pirul, ettől én is zavarba jövök, mert elszoktam attól, hogy bárkit zavarba tudjak hozni. Legalább is így.
-Dicső. Én inkább maradok a hátulról támadásnál, akkor talán van esélyem.
Nézek vele farkasszemet, bár hogy miért mondtam az előbbit nem tudom, valószínű az előzőek hatása miatt. Én nem vagyok olyan merész vagy ügyes mint Ő, ez tudott.
-Meglehet.
De szerintem főleg a heterok megtéveszthetőek. A szüzek kapcsán megköszörülöm a torkom és inkább félrenézek.
-Az első élmény érzését szeretem, de nem így akarok bevésődni senkinek. És nem szeretem, ha küszködnek alattam, azt szeretem, ha könnyedek felettem...
Emelem vissza a tekintetem Rá, szűrjön le ebből amit szeretne, de én közel sem vagyok olyan durva ember, mint hiszi, feltehetőleg Felix miatt. Szeretem az élvezeteket, de a tiszta és tudatos élvezetet, nem a rávezetőt és nem a durvát, az erőszakosat. Úgy sejtem Felix örül, hogy Reeven ennyire tüzes. De aztán az arcába hajolok, látom mérgesedik, Felix említette, hogy szereti felbosszantani új kedvencét, mert gyönyörű zöld szemei lesznek. Ahogy Ő mondta: A dühtől csak elviselhetetlenül szebb lesz.
-Jól teszed.
Vigyorgok. A dalai viszont tényleg tetszettek, ezt meg is osztom Vele. Az meg, hogy ami nem megy nem erőltetem, egy másik dolog. A csalódást nehezen viselem. A szüzes beszólása zökkent vissza.
-Csak hiszed. Biztos volt dolguk már lánnyal, ekképpen pedig nem szüzek.
Mosolyodom el kicsit, mert ezzel nem bánt meg, régóta nehéz ilyenekkel. Felix és az óvatosság kapcsán meglep.
-Mindig jó akarok lenni Neki és soha. A függetlenségem és az akaratom örök ostromban van, ha Róla van szó. Utálom és imádom érte. Kissé ambivalens, koherensen érezni egy ilyen férfi iránt szerintem lehetetlen, ettől pedig csak izgalmasabb lesz. Nem de?
Szerintem Ő pontosan érti miről beszélek. A bélyeggyűjtemény és a játszott szerep mellé nem riasztja el, lehet csak a stírölést nem állja, minden esetre én élvezem, ha közel van.
-Élőben sajnos nem volt szerencsém, egyben, de sok képedet láttam, valóban. De nem volt merszem felmenni Felix-hez még, mert még a végén késsel kergetsz ki. Pedig a képeid valóban érdekelnek.
Vigyorgok Rá pár pillanatig, majd invitálom magamhoz, ahogy kinevettem magam a cukros bácsis szerep után.
-Én ugyan nem, de a gyűjteményem szerintem igen.
Nem vagyok ostoba, Felix nyomába sem érek, ha másokra való hatást nézünk, pedig mi, akik tapasztaltuk ez milyen, nehezen adjuk alább sajnos.
-Legyen! Bár attól tartok, azt hiszik tanár vagyok nem diák.
Aztán nevetek szórakozottan, hogy ezt így külön hozzáteszi: megnézem.
-De hisz már láttad! De ne izgulj, megmutatom, ahogy a fotókat is!
Kacsintok Rá, de csak viccelődöm, közel sem vagyok olyannyira pajzán mint közös barátunk. Ha gondolja, lassan be is mehetünk, de ha már így alakult valóban körbenézek. Persze irritálóan sok a nőszemély, de próbálom kizárni a csipogásukat. Ha megvan Reeven az aláírással és jelzi mehetünk, akkor követem.
-Impozáns épület. Arra egyébként nem gondoltál, hogy valami zeneiskolába iratkozz be? Énektanár, szövegírás, kottaírás miegyebek.
Csak kérdezem, nem tudom mi inspirálta hogy ide jelentkezzen, de míg sétálunk, hogy fogjunk egy taxit, legalább mesél magáról.

Fura, ahogy ők állnak Felixhez. Megcsóválom a fejem némileg hihetetlenkedve. Ha ő erőszakos és önző, én is az vagyok. Meredek magam elé eltűnődve a szavain. Igen, azt hiszem leszarná, ha én nem akarnám elengedni...
- Öntörvényű, de ha el akarna engedni és mégis maradna már nem olyan lenne vele. Felix legalább őszinte, ha el akar menni, tudod, hogy nincs értelme marasztalni, viszont szándék kérdése, én pl tudnék neki olyat mondani, amivel simán leráznám.
Csúnya dolgok lennének, de baromság ennyire túlmisztifikálni, talán még nálam is elvakultabb?
- Az ijesztő és a vonzó együtt jár
Eresztek mosolyt felé, nálam mindképp, számomra Felix veszélyessége izgalmas fűszerkeverék, mely megőrjít. Zavarba hoz a nézésével, eléggé kiszolgáltatott állapotba hoztak... másfelé nézek, az orrom alatt elmosolyodom. Ezt a dicsőt úgy adja elő, mint valami filmes jelenetben. Nagyon bele akar nézni a szemembe, hát tessék, hiszek én neki, hátulról támadva is leszedné az ellenfeleit, harcban én is sunyi vagyok, hisz ha csak a fizikai képességeimre támaszkodnék, nem lenne elég a bátorság. Nem akar bevésődni... Vállat vonok, aztán elvigyorodom.
- Vagyis te akarsz lenni a passzív fél? Mindig?
Fura, de legalább egy ilyen véleményt is hallani fogok. Akár játszadozik velem, akár nem, nem árt óvatosnak lennem, immár zöldülő szememmel meredek a szemébe, de a meglepetéstől, hogy belegyezését adja tiltakozásomnak, szemöldököm magas szárba szökken.
A srácokat jó hogy le nem vetkőzteti a pillantásával, de nem árt tudnia, nem valami tapasztaltak, ha a srácot veszem alapul, aki odaült mellém az egyik unalmas órán...ő is elsős volt és azon a héten vesztette el a szüzességét.
- Csak hiszed, ezek 18, 19 évesek, sokan még csak most kóstolgatják a másik nemet.
Mindig és soha?
- Hm, micsoda ambivalencia. Hát igen, Felix képes nagy ellentéteket kiváltani az emberben. Utálod is? Épp, mint Seth... Számomra is megosztó Felix egynémely viselt dolga
Jut eszembe az erőszak a hátsó helyiségben, kicsit komoran oldalra biccentem a fejem
- Izgalmas, a legizgalmasabb ember, akivel valaha találkoztam, de totál koherensen tudom, hogy szeretem. Annak ellenére, hogy mondjuk belekényszerített egy hármasba, tök kiszolgáltatottan, éppen veled, vagy hasonló dolgok.
Nézek rá átható, zöldülőn szúrós szemmel. Az is furcsa, hogy így kijelentem neki, mint egy tényt, de nem találok rá célszerűbb, pontosabb megnevezést.
- Mondjuk úgy, hogy az ő lényének is megvan a maga árnyoldala, de az enyémnek is, mégis amit iránta érzek cseppet sem bizonytalan, vagy kettős...míg furcsa módon minden más az életemben az.
Nem tudok Felixen kívül semmi mást mondani, ami állandó lenne. Legalábbis az iránta érzettnél állandóbb, hiszen engem minden megoszt, még saját magamban is. Úgyhogy érdekes, amit Eric mond, még inkább megerősít, hogy valóban fordítottja vagyok a világnak. Egy mátrixhiba.
Röhögök egy sort az elképzelt jeleneten, hogy egy késsel kergetném ki.
- Meglátjuk, ha tetszik a bélyeggyűjteményed, én is megmutatom az enyémet
Ha ő cukros bácsi, én óvodás, leereszkedem a mutassuk meg a micsodánk szintjére.
- Ugyan, ennyire önbizalomhiányos lennél? Pedig tudod elég nagy volt a visszhangod Felixnél.
Mondom ezt a mondatot végig úgy, hogy arcizmom se rezzen. Viszont tényleg érdekel már az a híres gyűjtemény. Ugyanakkor, nem mulasztok aláírást emiatt, úgyhogy jöjjön be velem és várja meg, amíg körbeér az a szarság.
- Ugyan már, miért ne iratkozhatna be valaki 30 évesen?
Megrovó (némileg, kicsit) pillantást vetek rá, hogy már láttam, mindketten tudjuk, mire gondol.
- Maradjunk a fotóknál, azt már láttam, azóta is jövök neked eggyel, hogy levetted rólam azt a baromságot.
Csak viccelek, nem jövök én neki semmivel. Jó helyet választok, elöl, de mégse közel a tanárhoz, aki tíz perc után valóban útjára indítja a katalógust. Szépen odafirkantom a nevem, továbbadom, s két perc múlva megbököm, ébredjen, ideje lépni. Kifelé menet nézelődik, én csak a lábam elé figyelek.
- Zeneiskolába? Jézusom, dehogy, meg is halnék, ha unalmas hangjegyeket kellene magolnom. Tanááár? Én? Látszik nem ismersz még! A szövegírást nem kell tanulni, baromság, különben is elő akarom adni őket. Egyedül a fényképészet érdekel ilyen szinten, szerencsére a legtöbb technikai blablának is meglesz később az eredménye, azért bírom még idegekkel, máskülönben nem szeretem a megkötöttségeket.
Valahol még mindig fura, hogy Egyetemre járok. Taxit hívni nem fogok, mutatom, hogy erre van a kocsim.
- Te jártál valamilyen suliba? Egyáltalán hogy jött az, hogy hajóra szállj?
Ha már ő is hülye kérdéseket tesz fel...

-Hát ha beletiporsz a fene nagy ego-jába, akkor valóban.
Bár alaposan bele kellene taposni, egymás után többször, hogy valóban felfogja és megérezze. Amúgy nem tudom mivel lehetne lerázni. Valószínűleg azért, mert sosem akartam.
-Hah, nem mindenkinél!
Nevetek, nálam például nem jár együtt a kettő. Az ijesztőt kihagynám gond nélkül. Ahogy a szexben is szeretem, ha gördülékenyen mennek a dolgok vagy egy párkapcsolatban, nem kell ijedelem, elesettség, szenvedés.
-Az is vagyok. Csak ha nagyon máshoz van hangulata a partnernek, általában Felixnek, akkor teszek kivételt. De az számomra nem akkora élvezet.
Ez nem titok, ha észrevette, első találkozásunk alkalmával sem volt bennem erre ingerencia. A dühe aztán nem emiatt, hanem az őszinteségem miatt hamar átcsap értetlenségbe, ami megnevetett, de csak éppen hogy. Jó dolog, ha nem hagyja magát valaki szerintem, ha van benne öntörvényűség, mert kell.
-Komolyan? Én 18 évesen bordélyba mentem már... mert tudtam mit akarok. Mindenhol azt hallani, már 15 évesen sem szüzek a fiatalok, ezek szerint ez nem igaz? Nocsak...
Meglepő, de nincs okom nem hinni Reevennek.
-Én nem utálom Őt, sosem tudnám utálni. Bosszantani tud, nem is kicsit, de sosem utálnám.
Sethre reagálni sem vagyok hajlandó, a neve is csak apró fintorként jelezte, hallottam, csak nem érdekel.
-Másnak nem hagyta volna, hogy így lásson, bárhogy hozzád érhessen, maximum Sethnek vagy Mirának, de előbbi Te magad is zsigerből utálod, Mira pedig Chicagoban van. Remélem ott is marad... Szóval maradtam én. De mennyire szereted? Váltig állítja nem vagy szerelmes igazából, de úgy sejtem, ez nem igaz
Csak kíváncsiskodom, ha nem akar válaszolni, vállat vonok és lapozok, érezhető.
-A szerelem koherenssé tesz mindent. Célt ad, kiteljesít. Jó érzés. Legalább is egy darabig jó. Szóval nem furcsa amiről beszélsz.
Én teljesen értem Őt, bármennyire is furcsállni fogja talán.
-Valóban? Ígéretes kezdet.
Nevetek, mert szórakoztat ez a virágnyelv.
-Nem, nem mondanám magam annak, egyszerűen csak Felix után tudom, hogy nehéz eleinte bevágódni bármivel is...
Mosolygok rá, bár fogalmam sincs Felix mit mesélt vagy miről mesélt. Mert van mit mesélni, régóta ismerjük egymást.
-Kinek van arra ideje...
Már az iskolára 30 évesen. Persze akár megtehetném, de költséges, időigényes és persze nem feltétlenül hasznos...
-Sokkal kreatívabb úgy együtt lenni, de Felix szereti elnyújtani az... effajta gyötrést. Én élveztem, hogy szabadon mozogsz.
Mosolygok, mert ez tény, a szabad akarat elve nekem ha nem is szent, de fontos, ez elfojtja. Egy ideig izgató, aztán csak hátráltat.

-Világos. De az éneklés és zenélés is csak egy szintig vihető tanár nélkül, ugye tudod? És nem hangjegyeket tanulnál, hanem dallamvilágokat, stílusokat, technikákat, irányzatokat.
Szerintem nem annyira hülyeség, mint hiszi. Mikor intenék egy taxit rögtön szól, hogy van kocsija. El is felejtettem.
-Persze, alkalmazott közgazdaságtant tanultam, arról van diplomám. Mérhetetlenül utáltam, csak apám elvárta. Miután kitagadott munka kellett, az egyik ismerősöm ajánlotta, hogy menjek hajóra, tanuljam ki a dolgokat, mert szeretek utazni. Így is tettem, jól is keresek vele, tudok bárkivel társalogni, ami előny egy hajón, mert hetekig tart az út néha. Szeretem a munkám.
Nem egy nagy dolog a miértje, egyszerűen csak így alakult, ezt dobta a gép, de szerencsére kedvemre van nagyon is. Közben ha beszálltunk és esetleg nem tudná fejből az utat, segítek Neki tájékozódni.

Nevetve fejet csóválok, nem is rossz valakivel szórakozni rajta, aki ennyire ismeri...
- Hát persze, és azt nem nehéz összetörni, elég sok opció lehetséges, csak hogy a legártatlanabbat vegyük, példádul a kora. Megjegyzést tenni a szarkalábaira, Felix, ráncosodsz, túl öreg vagy hozzám, nem kelessz, vagy ha jönnék a kurvasággal, ami észrevehetően elég necces téma nála, ha például azt mondanám nem akarok vele együtt élni, mert szégyellem, hogy kurva, megfordulna, elmenne és soha többet nem látnám.
Mi a pöcsért kell lehangolnom magam? Ilyet nyilván sosem mondanék... Még a szám is lebiccen a gondolattól, hogy ez futólag, mint lehetséges és borzasztó alternatíva átfutott a fejemen.Megrázom a fejem, ja, nem mindenkinél, gondolom ő nyugodtan típus. Fura, mert azt képzeltem nem...
Hogy bevallja! Bólogatok magam elé, hogy ő a passzív
- Ettől nem érzed úgy, hogy te vagy a lány?
teszem fel az engem birizgáló kérdést. Én nem feltétlen szeretek befogadó lenni, Felix viszont...van egy bizonyos hajlandóság, amire miatta képes vagyok, de ha buziba tolnám teljesen és másokkal is, tutira aktív lennék.
- És ezek a srácok is kb 18 évesek. Szerintem most veszítik el...vagy egy év múlva, pl leültem egy elsőshöz, aki pár hete volt túl a beavatáson, de nem tudta megmondani lánnyal-e vagy fiúval. Nem jellemző, rengeteg a szűz, de nem végeztem felmérést, csak tippelek.
A drogos éveimre nem hagyatkozom inkább ezt az egyetemesdit veszem elő.
- Akkor jó, ezt az utálat szeretet dolgot nem is nagyon értem, Seth nincs elég tökös otthagyni, ha fél tőle? Vagy utálja...baromság.
Megtorpanok, mit mondtam az előbb? Akkor jó? Összeszűkítem a szemem és visszahunyorgok rá.
- Rosszul fejeztem ki magam, úgy értettem logikusabb...hogy nem utálod, persze tud bosszantó lenni, de bizonyára te is.
Dőlök hátra, kicsit sem akarom kedveli, akkor meg mit józok basszus? Nem engedi mindenkinek, csak 3 embernek, na kösz... Elfordítom a fejem és Mirára már végképp nem reagálok, jobb lesz mindenkinek. Aztán a kérdése meglep, felkapom a fejem, nyelek és valami egészen különleges árnyalatot ölt a képem.
- Hát...ő nem hisz ebben a dologban, igazából...előtte én se hittem. Ez csak úgy van, nem is tudom, lehet mérni? Mert mindenféle nyálas hasonlatot tudnék mondani...
Nem akarom, kiröhögne, meg különben is, ellenség! Mérni nem tudom, csak azzal vagyok tisztában...
- Ő az a különleges személy, aki egy összetört világban az áram-víz és étkészletet jelenti számomra.
Motyogom nagy levegőt véve, mert végülis miért ne hallhatná.
- Egy darabig? Utána rossz lesz? Akaratlanul is sóvárogni fog az ember a viszonzás után?
Pillantok rá, ha valaki, akkor ő erről tudna mesélni. Hogy ígéretes-e a kezdet? Vállat rántok, asszem ezt majd az idő dönti el. Felvonom a szemöldököm kissé gyanakodva.
- Talán be akarsz vágódni nálam?
Miért is? Még egy dugás reményében? Felix örömmel szervez orgiákat, tudjuk mind.
- Arra van, amire szánsz.
Nem, nem feltétlenül van értelme, még nekem 21 mínusz kóma évesen is nehéz volt beiratkozni.
- De értelek, én se voltam száz százalékig biztos benne, hogy akarom, pedig még csak 21 voltam, vagy 20, nem is tudom...
Mintha nem lenne mindegy.
Megtúrom a hajam hátul, érzem, hogy kimelegedek, úristen, megint vörös lehetek.
- Értem hátő...ki mit szeret, gondolom. Te a szabados, könnyed aktust, Felix pedig a szenvedést
Közlöm könnyednek szánt hangon.

- Nálam nem az a lényeg, hogy minden hangjegyet tökéletesen szólaltassak meg, nem vagyok perfekcionalista. Csak elő akarom adni a számaim mert feltölt energiával, ennyi az egész. Kevés rocksztár járt konzervatóriumba, amúgy
Nem filharmonikus akarok lenni bazdmeg!
- Te egy kicsit sznob vagy, ugye?
Nézek rá, bár ez költői kérdés, nem mintha nem érdekelnének az irányzatok, de nem olyan mélységekig...a tudásnak van egy bizonyos szöszölős túl tudálékos része, ami tőlem abszolút távol áll. Ilyen pl az építészetben a különféle korstílus-redőzetek, vagy a testrészek latin neve, bár bioszból mindig is szar voltam.
Inkább a kocsimhoz vezetem nem költünk taxira, ha itt áll ez.
- Ú basszus, az de unalmas lehetett, elhiszem. Miért nem vágtad pofán? Bár én se tettem a sajátommal, máig nem értem...
Az a lényeg! Ha ez neked megfelel... az utazás tényleg izgalmas egy bizonyos szintig
Legalábbis nekem.
- Mit szeretsz benne annyira?
Ez tényleg érdekel. Közben kinyitom neki a kocsit, beszállhat az anyósülésre. Ha nem kapcsolná be magát, figyelmeztetem, aztán elindulunk. Kissé vad a vezetési stílusom, de majd megszokja.

Amikor megemlíti Felix korát kitör belőlem a hangos nevetés, páran fel is kapják a fejüket, de basszus, mennyire igaza van! A kurvaságon aztán nem nevetek, elcsitulok és bólogatok.
-Az bizonyos. A korát nem venné komolyan, de azt igen, hogy egy szajhával ha luxus kivitelezésű is, nem akarsz hosszútávú kapcsolatot. De ha elfogadsz egy tanácsot, ez a kurva dolgot ne hozd fel, maximum ha ivott vagy füvezett, akkor elveszed az élét és nem akar menekülni Tőled. Túl ambivalensen reagál rá amúgy. Sosem jöttem rá, utálja, élvezi, szégyelli vagy titkon nimfomán. Annyi biztos, hogy meg van benne a hajlam az elszakadásra, mert saját galériát akar, festő akar lenni.
Látom elkedvtelenedett, de nem kell. Ez Felix harca, nem a mienk.
-Lány? Nem. Egyszerűen sokkal nagyobb az élvezési faktor, ha én vagyok a passzív fél. Attól még férfi vagyok, tudod hány lány szereti az anált? Ez független, ez arról szól, mi okoz nagyobb élvezetet. Például ettől nem hívatom meg magam a partnereimmel és nem lakkozom a körmöm. Akkor már transzi lennék, aki lány akar lenni. A kettő qvára nem ugyan az.
Nevetek kicsit, de nem rajta, hanem a gondolaton, lány leszek ettől.
-De én már nem voltam szűz, mikor a bordélyba mentem.
Nekem furcsa, hogy ennyi a szűz, de lehet csak sok a lúzer bátortalan.
-Valószínű be volt baszva, de az is szánalmas, ha ez kell, hogy megtörténjen... nehéz olyan férfit találni, akinek nem csak fizikailag van töke, de valóban tökös.
Elmélkedem hangosan.
-Sethet hagyjuk már, akkora szánalom, hogy kár is róla beszélni.
Legyintek, semmire sem tartom azt az alakot. Fel sem tűnik az, hogy rám hagyta a dolgot, csak mikor javítja magát. Sunyi is lesz a vigyorom.
-Szóval logikusabb. Szereted a kihívásokat, igaz-e? Meg ne utálja senki azt, aki Neked fontos, hm?
Vigyorgok, csak tippelek, nem tudom miért javította magát. Látom nem tetszik neki a "kit engedek az ágyamba és a tulajdonommal játszani" téma, de az igazság görbe tükör. A szerelem kérdés viszont érezhetően határfeszegetős pont.
-Mondhatni az életet jelenti, nem de? Minden alapvető szükségletet a túléléshez. Nekem is sokáig mondta, hogy nem tudom mit érzek. Azt hiszem, ez a rögeszméje.
Mert könyörgöm, had tudjam már jobban én magam, mit érzek! De Felixre hagytam sokáig.
-Mindig sóvárogni fogsz utána. Egészen addig, míg nem találsz egy jobbat, különlegesebbet. De talán még utána is. A szerelem nem egy mulandó dolog, csak, ha nem igazi, én mondom.
Sóhajtok, de egyelőre többet nem tennék hozzá, ez érezhető.
-Nem akarok, de befogok, ilyen fess, intelligens és művész-lélek férfi mindig bevágódik!
Nevetem el a végét, de nekem nincs okom utálni egyelőre, akkor pedig kedvelhetem is akár, nem?
-Szánni szánhatok, de minek egy papír valamiről, amit gyakorlatban jobban meg lehet tanulni? Annyi felesleges dolgot tanultam a főiskolán, nem vágyom az üres maszlagra megint.
Egy célirányos kurzus esetleg szóba jöhetne, de több év szenvedés.. nem.
-21. És egyszer jó megtapasztalni, legalább lesz szakmád és sok a szabadidőd mellette. Az egyetem a kapcsolatépítésre is van, ne feledd. Egy jó gyakornoki hely és megalapoztad a jövőd.
Mosolygok, mi másért megy az ember egyetemre?
A zavara aztán megnevettet.
-Igen, Ő szereti azt. Már éreztetni, persze.
Csóválom a fejem, bár még mosolygok. Vajon miért jött zavarba?

-Persze, de úgy gondoltam, Te eredetibb akarsz lenni, sok új technikát és lehetőséget megragadni. A rocksztárok java igénytelen alkoholista.
Viccet félretéve.
-Attól függ. De neveltetésemből adódóan igen, számodra annak tűnhetek.
Ráncolom a homlokom, miért kérdezi, noha sejtem. Közben beülök a kocsijába, nem vagyok egy szívbajos, de mivel megkér, bekötöm magam. Utólag rá fogok jönni valószínűleg, jobb így.
-Eléggé az volt. Hogy én az apám? Nem... természetesen nem... No meg... csesződjön meg, nem adok okot, hogy megvonja az örökséget. Csak emiatt türtőztetem magam, de jogilag nekem jár, ha végre magamra maradok, ennyi örömöm legyen már...
Elfojtott düh van bennem, ha a szüleimre gondolok, sokszor megaláztak, de valahogy sosem éreztem késztetést vagy inkább bátorságot, hogy megüssem atyám. Pedig sokszor kiérdemelte, én már kevésbé, megítélésem szerint. A hajó kellemesebb téma.
-Nem is tudom. A tenger sós illatát, hogy olyan érzés, mintha a végtelenben lennél, sehonnan sehova sem tartanál, de mégis. A ringatózást, a viharok izgalmát. Hogy a világ minden tájáról megismerek embereket, velük a kultúrákat, a szokásokat, a történelmüket. Rengeteg egyéniséggel találkozom, zenében, egyéb művészetekben jártas személyeket, hírességeket is olykor. Bár a többségük unalmas fráter, Tom Cruise nem is szórakoztató, csak törpe.
Nevetek, átmenetileg összefutottam a példának okáért vele is. De a harmadik éles jobbosnál már meg kell kérdeznem.
-Te mindig így vezetsz?

Elmosolyodom azon, hogy Eric így kiakad, kuncogok (csak férfiasan XD) vele, röhögnék, de elnyomom, ezért sikeredik kuncogósra.
- Tudom,nem vagy idióta, csak az elmélet szintjén hoztam szóba. Hm...tudod azt hittem majd direkt arra játszol, hogy hülyeséget csináljak...
Gondolkodom félhangosan.
- Ugye? Én sem...de a nimfománban lesz a válasz. Mindenesetre én örülnék, ha nem csinálná már...és összejönne neki a galéria
Kicsit még gyúrnom kell a sztárságra.
Rákérdezek bizonyos dolgokra, de asszem én hamarabb jövök zavarba, mint ő. Nyelek, kifújok egy kis meleg levegőt, aztán megrántom kissé a vállam.
- Ja...öhm, elég sokan kedvelik. Jól van na, csak kérdeztem, nekem ezt volt a legnehezebb feldolgozni, hogy nem-e leszek ezzel lányos, vagy valami. Mert tudod vannak ezek a szerepek az ilyen jellegű...kapcsolatokban és én kurvára nem akarok lány lenni, sehogy... A nőket csak dugni jó
Mondom kissé degradálóan, sajnos ez a tapasztalatom
- Ou, fiúval volt az első?
Kérdem, aztán vigyorgom egy kicsit.
- Ezt mondtam Felixnek én is, kevés az igazán tökös figura.
Értek egyet, én nem nagyon botlok beléjük szürke hétköznapjaimon.Seth sem tartozik közéjük, őt annyiban hagyjuk.
- Szeretem, hogyne, de utálhatod, szíved joga. Sebastian, az egyik...barátom is mindig azzal jön, nekem azért sem kéne utálnom az ő fasziját, mert ő sem utálja Felixet,hát felőlem aztán, az a lényeg, hogy én szeretem!
Nem erre gondoltam, de nem jött rá...annál jobb!Zavartan fészkelődni kezdek a helyemen.
- Igen
Talált, süllyedt, jöhet a gúnyos kacaj, de ha már a faszagyerekeket emlegettük, annak tartom magam, vállalom ezt is.
- Szörnyű, mintha helyettem akarná eldönteni! Szóval te még mindig?
Kérdezem nagy, tágra nyílt szemmel. A következő vallomással kb be is vallja, de azért mondja csak ki.
- Felix egyébként sem az a felejthető figura. Bár nálam ő az első, aki kiváltott ilyesmit
Nem számítva Sebastiant, de azt nagyon igyekszem átalakítani. Szóval még mindig gondol rá és ahogy Felixet ismerem, ő ezzel tökéletesen tisztában van.
Megütődöm,ezt most rám érti? A fessen nevetni kezdek.
- Ezt még sosem mondták rólam! Művész-lélek, ahhaz
Végülis igen, csak általában titkolom.
- Jah, igazad van, a gyakorlati tudás mindig hasznosabb, és állítólag azt tudjuk a legjobban, amit nem tanulunk
Idézek egy filozófustól.
- Azért sokat tanulok itt, szerencsére gyakorlatibb az oktatás, de ja...próbálom reklámozni a galériám. Csak elég telített a piac
Célzok finoman arra, hogy nem olyan egyszerű ez.
Az igénytelen alkoholistán röhögök, igen egy sznob meleg pasi számára, bizonyára.
- Ha legközelebb piától hányok, majd marha igényesen teszem, de alapvetően arra törekszem, hogy egyedi legyek! Ha befutok és lesz videoklippem majd megmutatom
Lehet ezt a stílust is "stílusosan" művelni.
- Mivel nekem nem volt neveltetésem, bármiféle neveltetés, ami számomra még mindig röhejes fogalom, igen....
Pillantok rá bujkáló mosollyal.
- Én meg számodra biztosan igénytelennek tűntem volna.
Hajléktalanként, gondolom. Most már odafigyelek, Felix mellett még szöszös sem lehetek...
- Ja, szedd el, ami a tiéd
Biztatom, én se adtam okot rá, hogy bepereljem, de nem pont azért, mert akartam tőle valamit. Mindegy...szebb témánk lesz, egészen jól adja elő a hajókázást.
- Azta...először zsigerből hülyének néztelek, de...nagyon jól hangzik. Van ebben valami rendkívüli, kalandos, élményszerű...hm, egész jó életed lehet. Változatos, tartalmas
Nézek előre, beveszek egy éles jobb kanyart.
- És a valóságban is olyan idegbeteg, mint a filmjeiben?
Kérdezem nevetve
- Mindenkit mentorálsz akivel így út közben találkozol, vagy csak a dekoratív hímeket?
Sunyulok, beveszem a többedik éles jobb kanyart is.
- Általában. Képzeld csak el mit fogok művelni motorral, húúúú
Nagy előnye a dolognak, hogy végülis hamar odaérünk Erichez.

Hirtelen nem értem mire céloz, ez látszik is.
-Hülyeséget? Mire érted?
Szeretek játszani, szó se róla, de miféle hülyeséget csinálhatna, ami nekem kamatot hoz?
-Nem, nem az. Egyszer kipróbáltam. Már épp szex is lett volna, nem csak előjáték, amikor egyszerűen nemet mondtam. Hogy most mégsem. Ha boldoggá akar tenni, amit akkor épp nagyon hajtogatott, azt kértem, énekeljen vagy simogasson, de ne legyen szex. Te, az a fej, fintor és idegesség keveréke volt, de képes volt lehűteni magát és teljesítette amit kértem. Utána nem győztem a kedvében járni, qva nehéz kiengesztelni, mert persze elmondtam, miért tettem mindezt. Szóval nem nimfomán, azaz hogy precízek legyünk szatiriázisban nem szenved mert képes elélvezni és szexfüggő se, mert nem válik agresszívvá vagy kezd el remegni, ha nem kapja meg amit akar, jelen esetben a kiérdemelt menetet.
Csak hogy megkíméljem új ismerősöm egy ilyen felfedező túrától és a hosszú-hosszú canossa járástól, amit Felix elvárna emiatt.
-Fogja még, sosincs elég pénze, meg hiú, élvezi, hogy licitálnak rá. Nehéz eset.
A váltsuk meg Felixet a szexrabszolgaságból imidzset én is magamra vállaltam már, mindhiába. Ehhez Felix is kellene.
A lány leszek-e ha én vagyok a passzív kérdés Őt sokkal inkább zavarba hozza, mint engem.
-Mi a jó a női testben? A melleik talán? Engem taszít, nem fogdosnám, művészi szentpontból sem érdekel. De igen, általában vannak szerepek, Felix rettentő domináns, de ez nem jelenti, hogy azt akarja, hogy lányos legyél. Elvégre melyik nőt ne tudná megkapni, ha úgy akarná?
Intek, szerintem ilyenen kár agyalnia, inkább írjon dalszöveget, hasznosabb.
-Sosem voltam nővel. A gondolat sem hozott lázba. Persze, hogy fiúval volt az első.
Mosolygok, én tényleg mióta az eszem tudom meleg vagyok, nők kizárva.
-Mert igazunk van, ennyi.
Felix meg mond amit akar. Nincsen tökük a mai férfiaknak.
-Sebastian, aki a testvérként kezelt szeretőd... opsz, elnézést, erről nem kéne tudnom, igaz-e? Felix fecsegősebb mint hinnéd, bár közrejátszik, hogy Ő abban a kényelmes tudatban él, hogy mi sosem fogunk beszélgetni, főleg ilyenekről... naiv Kale, nem de?
Vigyorgok, de könnyed hangon folytatom.
-Sebastian naiv, azt utálsz akit akarsz és azért amiért akarod. Ez egy érzés és mint sok más dolgot, ezt sem lehet befolyásolni.
Nem, valóban nem jöttem rá zavarának valódi forrására, de ezután nem is fogok, úgy hiszem, mert kétlem, hogy sejti mennyi mindent tudok róla. Felixnek is van lelki szemetese, pletykafogója és hasonló státuszú barátja, az lennék én. Ez persze kölcsönös.
Reevent sem kárhoztatom, hogy beleszeretett, nem is nevetem ki érte. Akkor magamnak is gratulálhatnék, nem?
-Mert elakarja. Nem jöttél még rá? Nem tud azzal mit kezdeni amit nem tud irányítani.
A következő kérdésére nem válaszolok, csak mosolygok és félrenézek, majd vissza rá. Ebből azt szűr le amit akar. De mivel úgy sejtem egyértelmű, könnyedén utalok rá és adok tanácsot, hogy bizony megszenvedi ezt.
-Nálam is.
Elég tartósan, maradjunk annyiban. De sajnos nem találtam még olyan férfit, aki megfogott volna kellőképpen intelligenciával, érzékenységgel, külsőleg és szenvedéllyel. Magas a mérce. De inkább ebbe nem mennék bele. A következő megnyilvánulása viszont megnevetett, magamról beszéltem, de tetszik, hogy így értelmezi.
-Ó, nahát, szóval magadra ismertél önjellemzésemben? Nocsak, akkor mi fess, intelligens művész-lélek férfiak élvezzünk egymást és a társaságot, nem de?
Nevetek, de érezni, tetszik, hogy magára ismert, szeretem az ilyen jellemzésű férfiakat.
-Ami ösztönös, így van.
Fogalmam sincs nekem mi lenne az, ami ösztönből megy... jó a mozgásom, de a tánc sosem érdekelt. Kétlem, hogy ki bírnám fejezni magam vele, meg csak azért, mert meleg vagyok, nem kell balettosnak mennem... micsoda közhely.
-Ha jó ajtókon kopogtatsz, azt sem kell mondanod szezám tárulj...
Mondom sejtelmes hangon, jelezve, a tudás és a kapcsolatok új ajtókat nyitnak, maguktól.
-Nos, ahogy érzed, majd lájkolom a videódat.
Miért is ne? De várom, milyen is lesz az, érdekel.
-A vadóc kisfiú, akire nem hatnak az észérvek. Akkor kijelenthetjük, lett egy sznob ismerősöd, micsoda fordulat!
Ha annak tart, hajrá, nem állom útját, nem kezdem bizonygatni, hogy nem. Talán mert lehet igaza van, ki tudja?
-Ha az utcán bedrogozva kéregetsz? Nos, igen, eléggé. Szeretem a frissen fürdött férfiakat, Te akkoriban nem csak kölyök lettél volna nekem, de igénytelen is, ahogy mondod.
Nem szégyellem, hogy igenis taszít a szegénység és a mocsok. Ember vagyok könyörgöm, de nem a szenteskedő fajta.
-Sokan furcsállják mi a jó benne, mert monotonnak tűnik, de minden, csak nem az. Igaz, az állandóság fogalma is formálódik egy ilyen munkánál.
Tom Cruise miatt nevetek.
-Én nem láttam, hogy az lett volna, de lehet a pia tette, ami betompította... ki tudja? Nem eseteim az alacsony férfiak...
Nevetek, nem foglalkoztam a színésszel.
-Fogós kérdés, de azt hiszem sokat elárulok azzal, hogy nőket kivételes esetekben mentorálok. Én a fiatal tehetségeket támogatom, akik ebből kívánnak megélni.
A látszat ellenére volt női ügyfelem, nem bírtam nemet mondani a szenvedélyének és a zsenialitásának ami a zongorát illeti, vagy a másiknak, aki olyan elvont volt, mint valami tündér Csodaországból és emiatt olyan rajzai voltak, mint senki másnak. De ők csak erősítik a szabályt, hogy fiatalabb férfi kapcsolataim lettek. Nem bírom a nőket...
-Motorral? Meg fogsz halni...
Sápadok el, veheti úgy figyelmeztettem, vagy épp úgy, féltem, ahogy akarja, de mikor megáll a kocsi, enyhén émelyegve szállok ki.
-Aszfalt beteg leszek melletted, ha már a tengeribetegség kimaradt... te jó ég... innom kell valamit Te állat...
Dorgálom, de erőtlen és hamar össze is szedem magam, kikeresem a kulcsot a zsebemből és már nyitom is az ajtót, invitálom a konyhába, ahol iszok egy pohár ásvány vizet és töltök neki amit csak kér (és van persze.)
-Akkor, mire vagy kíváncsi először?
Kérdem meg, a fotók vagy a festmények érdeklik jobban, esetleg valami mást szeretne, ki tudja. Elég spontánnak képzelem Őt, hogy harmadik ötletet vessen fel.

Összeszűkítem gyanakvó szemeim
- Biztos vagyok benne, hogy ki tudnál találni valamit, kreatívnak tűnsz
Látszik, nem bízom még benne, érdekelt abban, hogy elcsessze a kapcsolatom Felixszel
Viszont érdeklődéssel figyelem hogyan próbálta "kikészíteni"
Azt evést szokták a puding próbájának mondani, saját magamnak kell a dolgokat tapasztalni, viszont a fintorért már megérné, én készítenék róla néhány fotót.
- Bakker, mekkora vagy! Na ja, ha nem kapja meg, amit akar makrancos lesz, mint valami elkényeztetett házi macska. Na látod, itt hibáztál, minek mondtad el? Lehet megúsztad volna a kedvében járást, meg mi az, hogy neked kell a kedvében járni? Nem állhatsz folyton készenlétben, ha nincs kedved, nincs, kapja be neked és kényeztessen, nehogy még te puhítsd, nem? Jah, ilyen szinten nem is, de ha ennyire beteg lenne nem Felixről beszélnénk
Vágom, vágom a dolgokat. A neki szóló tanácsaim különben inkább duruzsolom magamnak, hiába van ő is a játszmában, valahogy éreztetnem kellene, hogy harmadik kerék, de nehéz, nem elég rossz fej, túlságosan...kedvelhető.
Kissé elgondolkodva nézek rá, akárhogyis több tapasztalata van vele.
- Gondolod nem fogja abbahagyni? Hülyeség, mert nem élvezi
Közlöm gorombán magam elé. Meg fogom győzni...idővel.
érdekel a kérdés a passzivitásával kapcsolatban, nem nagyon látszik, de időről-időre rágódok rajta.
- A kerekded formák, a mellek kifejezetten
Nézek rá kicsit ostobán, mint aki nem fogja fel, mit nem zabál ezen. Vannak előnyei, nagyon is, de úgy tűnik másképp érez ezzel kapcsolatban, elvégre a két orientáció közt van különbség, ő valószínűleg egyáltalán nem tartja vonzónak.
- Az, csak az a baj én is. Persze nem mondom, hogy nem jó a másik, mint ahogy ő sem mondja, hogy nem az. Legalább mindig le kell győznie, ha akar valamit, nem igaz?
Mert én is domiáns lennék...
- Tudom, nem vagyok lányos, csak eleinte volt egy ilyen félelmem, hiszen Felix az első ilyen jellegű próbálkozásom, úgyhogy jogos
Ha engedem nem-e leszek ettől a nőies oldal képviselője, igazából nem rá tartozik, mégis jó megosztani ezt valakivel. Mogorván nézek rá, egyáltalán nem volt tervben, hogy esetleg kedvelhetném is!
A nincs tökük a férfiaknak kérdéssel egyetértek, hogy őt nem vonzotta, biccentek, van ez így, másságnak hívják.
Megütődöm, hogy tud Sebastianról, mégedig ilyen formában. A döbbenet megfagy az arcomon.
- Hát nem, ezek szerint, amit neki mondok, az előbb-utóbb eljut hozzád is?
Vonom össze a szemöldököm, az baj... elég sok minden van, amit csak neki mondtam el. Próbálok visszatérni a sápadalomból.
- Rettenetesen naiv, tudom
Sok mindent ráhagyok, mert virág-világban ér.
- Feltűnően sok mindenben egyetértesz velem... Ez durva
Közlöm magam is megrendülten. Merthogy pont ő meg én? Esküdt ellenségemnek gondoltam, ráadásul úgy tűnik Felix túl sok mindent megoszt vele.
Kihúzom magam és kissé dacosan közlöm
- Márpedig engem nem tud
Ha nem kellene...ha nem, akkor én tuti ellenállnék bármilyen vonzerejének. De közösek a céljaink, útjaink találkoznak. Az teljesen egyértelmű számomra, hogy ő is bele van zúgva, márpedig én nem egy hármas hacacáréba mentem bele. A félrenézése is árulkodó, de ettől csak hülyébben érzem magam, hogy ennyi mindent tud rólam.
- Önjellemzés volt? Hát hoppá, na ja, magamra,hm...meglátjuk mennyire fogom élvezni a tiédet.
Egyelőre nincs bajom vele, de ne igyunk előre a medve bőrére. Jesszus, de klisésen gondolkodom a közelében!
Feszült levegőt fújok ki, s igyekszem koncentrálni rá.
- Micsoda ajtókat ismersz te?
Én úgy tudom nem egyszerű kinyitogatni őket. Persze, ha akarom, előttem bármi megnyílik, elintézni mindent el lehet.
- Nyisd meg előttem azokat a kapukat, amikről beszélsz
Nézek rá kihívóan, többet érek, mintha lajkolná, ha már így szóba kerültek.
- Kisfiú már nem vagyok, az élet tele van nem várt fordulatukkal, bár téged nem terveztelek megismerni.
Közlöm könnyeden, de azért látszik rajtam, nem bánom, hogy mégis megtörténik.
- Még a végén Seth ellenére el kell ismernem, hogy Felixnek jó ízlése van.
Nézek rá fitymálóan. Az egyik kezemmel adok, a másikkal elveszek.
- Na és nem vonzott volna, hogy hazavigyél és megfürdess?
Kérdezem szemtelen vigyorral. A gazdag, sznob urak kedvelt hobbijai...
- Amit elmondtál, az elég megkapó
Nem biztos, hogy én tudnám csinálni, amit ő (főleg, hogy nincs is szakmai tudásom) de át tudom érezni, miért szereti.
Felröhögök Tom Cruison és az alacsony férfiakon.
- Válogatós vagy, mint bizonyos közös ismerősünk. Na és milyenek jönnek be külsőleg? A karcsú, sötét, hosszúhajúak?
Magamból és Felixből indulok ki.
Azt már tudom, mire bukik belül, rám.
Szóval nőket nem mentorál,csak fiatal srácokat, sokatmondó.
- Ja, érezhetően nem kedveled a nőket
Próbálok minél kevesebb kajánságot a hangomba csempészni, aztán viszont nagyon röhögök, szerencséje, hogy megállunk, ráborulhatok a kormányra. Jól jött ki, egen, lehet meg fogok halni.
- Esélyes, Felix biztos említette, hogy nincs veszélyérzetem.
Hát ez kurva jó volt, könny szökött a szemembe. Francba, asszem menthetetlenül kedvelni fogom.
- Legalább bekerülsz a regisztrálatlan betegségek könyvébe - ha van ilyen! Jah és ezt bóknak vettem
Biccentek, megköszönve, vigyorogva szállok ki az autóból és követem a konyhába, ahol lazán nekidőlök a pultnak.
A víz nekem is jó lesz, gyorsan fel is hajtom.
- Melyik volt az első képed tőle? Az érdekel először, mi fogott meg benne
A fotók ráérnek, kezdjük a képekkel. Ha még megvan neki egyáltalán. Meglátjuk.

-Nos ez vitathatatlan, de mi a jó nekem abban, ha Felix elégedetlen? Csak morog és hőbörög, szinte nyafog. Ha csak kaland vagy, magadtól elkopsz, ha tartósan akar Tőled valamit, nincs mit tenni. Ha lehetne, Seth-ről még csak hallani sem hallottál volna semmit.
Ha Seth maradt, akit utálok, gondolja Reevent elkergetem, akit még kedvelek is? Abból is láthatja, hogy szívesen beszélgetek vele Felixről, még a saját félresikerült próbálkozásaim is megosztom.
-Nem, sejtette, hogy okkal csinálom és nagyon rondán tud nézni, ha feleslegesen titkolózol. Ez a kisebbik rossz volt.
Nevetek keserűen, mert volt részem az elején a sértődöttségeiből.
-Azt csak azért kérte, mert az feltételeztem, beteg. Az ilyen dolgokat mindig kamatostul kikéri magának. Meg tudom, hogy mikor én kívántam volna mint a veszett fene, nemet mond és még ott is hagy. Bosszúállóbb mint én, óvatosnak kell lenni.
Vigyorgok, Felix tényleg makrancos.
-Mint mondtam, nem tudom mennyire élvezi. Az egoja szerintem megköveteli, hogy sokan imádják a testét is, a kisugárzását, hogy mint egy kirakati elemet mutogassák maguk mellett elegáns vacsorákon. De idővel abba kell hagynia, hát kiöregedik. Ezt neki ne mond, de ki akar egy negyven éves férfiért fizetni, ha vehet egy húsz éveset? Én is fiatalabbat vennék magamnak társaságnak... már így is koros. Lassan harminc.
Ezek a rideg tények, de Felixszel lehetetlen ezekről beszélni.
-A mellek? Ha még a fenék, azt belátnám, de a mellek? A többségük lóg, nagy és lötyög mindenfele, nem értem mi a vonzó bennük. Elmegy minden szexuális életkedvem, ha egy futó nőre gondolok.
Magam elé emelem a kezeim, hogy Isten mentsen a látványtól. Szerintem visszataszító, semmi erotikus nincs benne. Na meg a vagina sem szép. Ah, hagyjuk is.
-Felix eléggé uni, ezzel nem lesz gondotok. Egyszer ejtsd el neki mennyire izgató, ha ő a passzív, a kedvenc pózoddal, biztos többször kezdeményezi majd szex közben. Szereti, ha elégedettek vele, szereti éreztetni, Ő tudja mi kell Neked, ennyi manipuláció belefér.
Legyintek, hogy Reeven gondja letudva. Felixet az egoján keresztül a legkönnyebb megfogni.
-Nos, megeshet. Végtére is lányokkal voltál eddig. De egyáltalán nem kell így felfogni, ha vannak is ilyen kapcsolatok, nem ez az általános.
Szerintem nem.
Aztán kiakasztom Sebastiannal, de nem bírtam kihagyni, túl nagy volt a csábítás.
-Sok minden. Imádja elmondani, ha valami irritálja, hogy panaszkodhasson, de ugyan ez igaz arra is, ha boldog. Eleinte irritáló volt hallgatni, megint mivel lepted meg és mit mondtál, miről mi a véleményed, de idővel már engem is érdekelt, mert kiderült nem egy üres fejű kisfiú vagy, akit éppen erre a félévre összeszedett. Azután már volt hogy én kérdeztem, de Neki olyan természetes volt, hogy beszél Rólad és úgy se akarsz velem beszélni, mert utálsz, hogy elmondta. Sethnek nem akarta, mert egy iskolába jártok, de hozzám ugyan mi közöd lehetne? Más kérdés, hogy miután élőben láttalak csak jobban meg akartalak ismerni. Tőled is jó lenne hallani ezeket. De ne félj, én bizalmasan csak Felixszel beszélek, mással nem.
Mielőtt azzal jönne megzsarolom vagy hasonló. Persze, ha ellenség akar lenni, akkor bejátszom, de szerintem kényelmesebb jóban lenni.
-Nem baj az. Csak vigyázni kell rá, mert koppanni fog.
Felix-szel ellentétben, szerintem ezek az emberek nem életképtelenek, csak álmodozók.
-Igen, nekem is feltűnt, azért akartam Veled beszélgetni. Azt hittem Felix ferdít, de nem.
Nekem is különös élmény, de kellemes is. Kevesekkel tudok igazán elbeszélgetni, hogy kikapcsoljon.
-Vagy csak nem veszed észre, qva manipulatív kis dög. De mivel Neked is jó ami Neki is, így nem feltűnő.
Vigyorgok, Reevennek esélye sincs, Ravernon nagyon jól keveri a lapokat.
-Ezek után? Felix rettegjen!
Nevetek, mert ez csak vicc volt, mások vagyunk Felixszel.
-Jó kiadókat, stúdió tulajdonosokat, már befutott embereket. Azok mindig hasznosak tudod.
Ilyen ajtókat ismerek én.
-Áh, mit kapok cserébe?
Sunyi mosoly, a két szép szeméért is megtehetném, Felix is boldog lenne, de így jobb. Érdekelne mit ajánlana cserébe, hogy őszinte legyek.
-Hahaha, na igen, én sem Téged eleinte!
Nevetek, mert saját akaratomból jöttem ide. Már jó ideje akartam Vele találkozni ami azt illeti.
-Ó, igen, az van Neki.
Nézek rajta megint végig, de már direkt, bujkáló mosollyal. Helyes a másik, engem a kora sem zavar, szenvedélyes is, tapasztaltam a saját bőrömön. De persze a személyisége is tetszik, de azt egész eddig éreztettem Vele.
-Nem. Haza?! Megvesztél? Viszed amit érsz komám! Bár a fürdés lehet kellemes lett volna.
Nevetek, egy szép férfi testet fürdetni mindig kellemes.
-Akkor talán mégsem reménytelen erről beszélnem, én imádom. Egyszer eljöhetnél, de félek túl hosszú lenne Neked.
Mert nem egy hétről beszélünk, hanem hónapokról.
-Na igen, de ez nem válogatósság, hanem igényesség! Hm, szeretem a szőkéket is, a hajszín és hossz nem fontos, bár szeretem, ha van frizurája a másiknak. De igen, a karcsú, magasabb férfiakat szeretem, ha nyílt a tekintetük, ha elragadó a mosolyuk. Na meg ha formás a fenekük!
Nevetek, de nem annyira a külsőség szokott megfogni, mint a jellem.
-Nem.
Közlöm tömören a nőkre, de kiérezni az elutasítást részemről állandó jelleggel. Közben a végső állomásban érzem magam, úgy száguld, ráadásul motort akar! Hallatlan...
-Igen, de azt hittem túloz... néha hajlamos a költői retorikára...
Motyogom halkan, de kénytelen leszek elhinni ezt az apróságot Reeven kapcsán.
-Uhh... hátköznapi maradnék kösz...
Kászálódok ki émelyegve, erre még büszkének is érzi magát, hogy felkavarta a gyomrom, durva egy srác, de szerencsére nem mentünk messzire, így hamar elmúlik a futó rosszullétem. Benn a konyhában iszunk egy egy pohár vizet, ez már kellett úgy érzem.
-Ó, az könnyű gyere.
Biccentek és kivezetem a folyosóra megint, ahonnan a szobák nyílnak és felmutatok az első képre a falon.
-Ez volna. Rettenetesen zavart voltam akkoriban, mert akkor tagadtak ki, megismertem őt, munkát kellett keresnem, lakást, új életet... ez egyszerre adta vissza és adott egyfajta... reményt, hogy minden vihar elcsitul egyszer. Szeretem ezt a képét, holott, ez sötétebb mint a többi, de nekem nagyon személyes lett.
Magyarázom, érezni valóban kötődöm a képhez, mert még mindig elmerengve tudom nézni, mintha új lenne.

karakterinformáció

» Kapj le! - Louis és Reeven
» Posztapokalipszis - Sam-Eric
» Félretárcsa Sebastian-Reeven
» Run, Forest! Run!!! - Reeven & Chris
» "Best of kérdés" Reeven/Leopold

Ajánlat először, másodszor... - Reeven-Eric

Ajánlat először, másodszor... - Reeven-Eric

Similar topics

Similar topics