Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Rangsorolások (Noel és Tami)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Kőrösi Noel
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTéma: Rangsorolások (Noel és Tami)   Pént. Jún. 10 2016, 21:45

Nem vagyok túl jó hangulatban mostanában. Tamarával vannak gondjaim, mert már belefáradtam abba, hogy mindig én szaladgáljak utána. Régebben gyakran reggeliztünk együtt, mostanában alig. Ma én keltem nagyon korán, és hagytam el a koleszt, hogy aztán egy éjjel-nappaliban vegyek néhány kiflit magamnak, meg a kacsáknak, és egy liter kakaót, amit még az előadások kezdete előtt meg akarok inni. Azzal kibírom késő délutánig...
Kimegyek a parkba, és leülök egy padra. A Nap már beragyogja a környéket, de a kacsák még lustálkodnak a tó közepén, csak néhány úszkál algák után kutatva a part közelében. Rágcsálom a kiflimet, és dobok néhány falatot a kacsáknak. Kíváncsian kapja be az egyik, amit dobtam neki, jön közelebb kíváncsian, nyakát nyújtogatva, ebből a finomságból ugyan kaphatna-e még... Eltöltöm velük az időm, még akkor is a tavat bámulva, amikor a kacsák már ott hagytak, csalódottan, hogy elfogyott az összes kifli.
Beballagok a suliba, de az órám kezdetéig még bőven van idő. Leülök egy lépcsőre, és előszedek valami könyvet, látszólag "tanulva", olvasva, mindegy, mert ... nem ez a lényeg. Megdobban a szívem, amikor meglátom Tamarát, de nem állok fel, és nem szaladok elé, még inkább úgy teszek, mintha érdekelne, amit olvasok. Még a homlokom is masszírozom, mintha máris fárasztana az egész. Tamara nem tud kikerülni. Mellettem kell, hogy eljöjjön. Egyszerre vagyok boldog tőle, hogy látom, és szomorú, mennyire eltávolodott tőlem. Nem igazán tetszik a jelenlegi helyzet.
Vissza az elejére Go down
Horváth Tamara
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 19
Foglalkozás : ☄ Egyetemista
Hozzászólások száma : 5

TémanyitásTéma: Re: Rangsorolások (Noel és Tami)   Szomb. Jún. 11 2016, 13:24



Érzem a bűntudatot szétáramlani a testemben, amiért az elmúlt időben elhanyagoltam az egyik legfontosabb személyt az életemben. Miattam jött el egészen idáig én pedig jó formán letojom magasról mi történik vele, pedig neki sem könnyű. Nem csodálom, ha fejvesztve szeretne elmenekülni a kapcsolatunkból és talán… tényleg jogosan találtam ott azt a szőke bigét a múltkor.
Nem kérdeztem rá, nem hoztam fel a témát sőt úgy tettem, mintha nem is tudnék annak a lánynak a létezéséről, mert várom a pillanatot, hogy megossza velem gondolatait. De nem teszi, s ezért eszembe jutott az az alternatíva is, hogy nem az Ő vendége volt. Talán túlreagáltam volna? Előfordulhat…
Az épület felé veszem az irányt miközben a fülembe a legújabb Halsey szám dübörög, ujjaimmal ritmusra dobolok a combomon és külső szemlélőnek sokkal inkább hasonlítok egy zenetagozatos dobosra, mint egy műsorvezetőre. És akkor, ott, a lépcsőn oly lazán ülve megpillantom Őt. A legkedvesebbet, és a szívem egyszerre zakatol erősebben az érzésektől, melyeket irányába táplálok és a szomorúságtól, amiért iderángattam magammal. Szeretem és talán ezért el kéne engednem a kezét, keressen valaki jobbat, valaki olyat, aki nem ment tönkre az elmúlt másfél hónapban mióta megtalálta az apját. Nem tudja. Elküldött, az arcomba csapta az ajtót és kiadta az utamat, ne keressem, ne hívjam, felejtsem el. Átvert. Újra.
Mosolyogva állok meg pár lépcsőfokkal lejjebb és úgy nézek Noelre. Látom rajta, hogy Ő sem a legjobb passzban van, de ez már csak ilyen. Talán nem nekünk való a nagy Amerika. Kiveszem a fülesemet és elteszem a táskámba, majd közelebb megyek hozzá.
- Jó reggelt. – köszöntöm egyszerűen leülve a mellette lévő helyre. Csak nézek, választ várok, egy apró rezdülést vagy valamit. Puszit ilyesmit nem merek adni, mi van ha elutasít? – Hogy vagy Noel? – előrébb dőlök, hogy eltudjam olvasni könyvének a címét, majd újból normális testhelyzetbe érkezek és csak várok. Mit tudnék mondani vagy tenni, hogy jó legyen?


©

Vissza az elejére Go down
Kőrösi Noel
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTéma: Re: Rangsorolások (Noel és Tami)   Vas. Jún. 12 2016, 11:42

A legvalószínűbb hely, ahol nem zavarom Tamarát, és ahol összefuthatunk, a suli. Előtte várom, bár úgy teszek, mintha nem így volna. Annyira nem lehet érzéketlen, hogy elsétáljon mellettem, én viszont nem akarom ismét a tudtára adni, mennyire vágyom a társaságára. Nem tartok attól, hogy értik, miről beszélgetünk, mert kettesben mindig saját anyanyelvünkön, azaz magyarul dumálunk, és azt kell mondjam, itt nem hemzsegnek a magyarok. Talán ezért is van honvágyam. Nincs senkim Tamarán kívül, ő pedig alig fordít figyelmet rám.
Megérzem, amikor jön. Nem lehet véletlen, hogy éppen akkor pillantok fel a kamu-könyvemből, amikor éppen megjelenik. Visszatapasztom a szemem a könyvre, bár a betűk összefolynak a szemem előtt. Mire mellém ül, a fülese már nincs a rendeltetési helyén, valószínűleg elrakta. Jó pont. Nem akarja a figyelmét megosztani.
- Helló, idegen- válaszolok neki, és érzem, hogy marja a torkom valami. Miért ilyen szomorú a hangja?
Nem érint meg, puszit sem ad, a könyvem érdekli, amit a kezemben tartok, meg a hogylétem.
- Szerinted hogy vagyok? Az utóbbi időben mintha kerülnél...- becsapom a könyvet, és a kezébe adom, nézegesse, ha érdekli. Én azt sem tudom, mi az.
Lopva nézek rá. Tudom, ha rajta hagyom a szemem, egy perc és megenyhülök; képes vagyok megbocsájtani azt is, hogy levegőnek nézett. Pedig az megbocsájthatatlan normál esetben a szerelmesek között. De vajon szerelmes még? Nem vagyok benne teljesen bizonyos. Kellene a megerősítése.

_________________
I adored you before I laid my eyes on you...
Vissza az elejére Go down
Horváth Tamara
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 19
Foglalkozás : ☄ Egyetemista
Hozzászólások száma : 5

TémanyitásTéma: Re: Rangsorolások (Noel és Tami)   Vas. Jún. 12 2016, 16:42



Egy perc erejéig végigfut a fejemben az ötlet, miszerint álljak meg és tűnjek el mielőtt túl késő lenne és meglátna. De nem teszem, mert tudom mi mindent tett értem és azért, hogy lehetőségem legyen eljönni ide. Ráadásul ő is csatlakozott hozzám így a legkevesebb az, hogy nem kerülöm. Pedig szoktam és valószínűleg Noel is nagyon jól tudja ezt a dolgot.
Kell némi bátorságot gyűjtenem mielőtt felé sétálok, mert ez így nem mehet tovább. A múltkor a szobatársaim azt mondták nem kéne játszadoznom, mert neki és nekem sem jó. Pedig én nem hülyítem Noelt… Tényleg érzek iránta szerelmet tiszta szívből, szeretném, ha együtt lennénk de nem azon az áron, hogy pokolian érezze magát, mint én.
Márpedig a mostani viselkedésemmel tudom, hogy nem csak magamnak ártok, hanem a kapcsolatunknak is ezzel egyetemben pedig Noelnek. Nem érdemli meg, hogy egy csalódott lány mellett legyen, aki nem tudja túltenni magát a dolgokon. Talán szakítanom kéne? De akkor elfutok a problémák elől ahelyett, hogy megoldanám őket. Nem akarom feladni. Őt nem szeretném elveszíteni.
Fájnak a szavai. Ahogyan kimondja az idegent úgy érzem, mintha tőrt döfnének a szívembe és kétszer megcsavarnák benne, hogy biztosan megérezzem. Jogosan teszi, én meg félős kutya módjára inkább összehúzom magam és nem üdvözlöm normálisan.
- Nem kerüllek, csak… összejöttek a dolgaim. Sajnálom, amiért így érezted Noel. – a kezemben lévő könyvet nézem pár másodpercig, majd leteszem magunk mellé és a keze után nyúlok. Oly régen fogtam már puha kezét, már nem is emlékszem érintésére és arra milyen jókat nevettünk együtt. – Nem mentség a kifogásom, tudom nagyon jól, de… Rosszul mennek dolgaink az utóbbi időben, legalábbis az enyémek nagyon. – összeszorul a torkom, ha arra gondolok Ő mit élhet át most. Miattam jött el én pedig padlóra küldtem, a nemtörődömségem és a tény, hogy az apámat hajkurásztam rendesen betett a kapcsolatunkban.
- Találkoztam az apámmal. – nagyot nyelek és tekintetét keresem. Vajon érdekli még ez a dolog? Érdeklem még egyáltalán? Akar még látni?



©


_________________



Noel és Tamara

I would rather have hope with you than certainty anywhere else.


A hozzászólást Horváth Tamara összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jún. 12 2016, 21:01-kor.
Vissza az elejére Go down
Kőrösi Noel
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTéma: Re: Rangsorolások (Noel és Tami)   Vas. Jún. 12 2016, 19:24

Odaül mellém. Nehéz hűvösnek tenni magam vele szemben, hiszen leginkább ő felelős érte, hogy nem egy antiszociális személy vagyok. De a védekező mechanizmus már csak olyan, bekapcsol akkor is, ha félek az újabb csalódástól. Most pedig félek.
Hűvösen viselkedik ő is, bár mellém ül, és elteszi a fülhallgató-szettjét, mire odaér hozzám (állandóan zenét hallgat, ha teheti). Válaszomra csak sajnálkozik, engem meg a keserűség folytogat. Sajnálja. Hát, sajnálom, hogy sajnálja.
- Nem értelek, Tamara. Eddig is könnyebb volt közösen megoldani; mi változott?- bukik ki belőlem, hiszen akármiről volt szó, mindig egymásra támaszkodtunk egészen 16 éves korunk óta- Mi másra gondolhatnék, hogy én lettem felesleges?
leteszi a könyvet, amit a kezébe nyomtam, és megfogja a kezem. Mintha áramütés érne; ugyanaz a borzongás szalad rajtam végig, minden egyes alkalommal, ugyanaz a bizonyosság: nekem ez a lány kell. Mélyt sóhajtok, ujjaimat az övéi közé kulcsolom, a hüvelykujjamat végig futtatom a kézfején.
- Jogos a többes szám- nézek rá szelíden- Amikor te rosszul vagy, én sem érzem magam jól. Érezlek, Tamara; akkor is, ha nem beszélsz velem.
Persze, konkrétan nem tudom, mi a baja. Legutóbb akkor láttam boldognak, amikor hírt kapott az apjáról. Nem valami homályosat, egészen pontosnak tűnt az információ, bár a korábbi csalódásai miatt -vagy babonából- már azt sem osztotta meg velem.
- Úgy érted, személyesen?- hirtelen kiszáll belőlem az erő. Ha így van, ez a végállomás, ez volt a cél, amiért ide jöttünk; de Tamara nem tűnik boldognak, tehát nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogy várta. Vagy éppen katasztrófális volt. Különben örömmámorban fürödne.
Annak ellenére, hogy úgy ismerem, mint a tenyeremet, és majdnem biztos vagyok benne, mit fog mondani, megszorítom kicsit a kezét, bátorítólag.
- Meséld el, mi történt...

_________________
I adored you before I laid my eyes on you...
Vissza az elejére Go down
Horváth Tamara
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 19
Foglalkozás : ☄ Egyetemista
Hozzászólások száma : 5

TémanyitásTéma: Re: Rangsorolások (Noel és Tami)   Vas. Jún. 12 2016, 21:32



Annyival könnyebb volt minden Magyarországon, mikor még csak osztálytársak voltunk és ültünk a padban várva a következő magyar órát, meg az utána lévő szüneteket, amikor lemehettünk a büfébe és citromos süteményt vettem. Egymás társaságát élvezték éjjel-nappal, reggel mindig első dolgom volt SMS-t küldeni a legjobb barátomnak… most meg? Kerülöm. Mert szégyellek a szeme elé kerülni, amiért elrángattam ilyen messzire. Vajon mik voltak a tervei? Mi lett volna, ha nem ismerkedik meg velem és éli a normális életét?
Annyi mindenért kéne bocsánatot kérnem, hogy már nem tudom hol a lista eleje, melyik a legfontosabb és miért haragudhat a legjobban. Nem akartam sose megbántani, ez pedig egy olyan perc, amikor vallani kell.
- Fogalmam sincs Noel. Talán mi változtunk meg az új környezet miatt és a dolgok, amiket a nyakunkba varrnak már nem a megszokottak. – fáj, amiért ezt csináltam az egyetlen emberrel, aki támogatta ezt a megszállottságomat apám iránt. Ha tehetném, megbüntetném magam, amiért úgymond játszadoztam Noellel az elmúlt időben. – Nem vagy felesleges szívem, tényleg nem. halványan elmosolyodok és a szabad kezemmel végigsimítok borostás arcán. Szökés fürtjei most is összevissza állnak, mégis oly rendezettnek tűnik, mintha direkt állnának úgy.
Kiráz a hideg, amikor hüvelykujjával simít végig a kezemen. Mindig ilyen érzést vált ki belőlem az érintése, mintha perzselődni kezdene ott a bőröm, melegség járja át a szívem és előjönnek azok a bizonyos boldogság hormonok, amiket a csoki is ki szokott váltani. De ezt most mind Noel közelsége idézi elő.
- Beszélnem kéne veled, tudom. De olyan nehéz elmondani mindazt, ami a fejembe jár. Annyi mindent tettél már értem Noel. Nem akarlak már tovább bántani. – miért kerülget a sírás? Érzem a torkomban egyre jobban növekedő szorítást, a szemem ég és nagyokat kell pislognom, hogy elő ne törjenek a könnyeim. Nem tudom eldönteni, hogy a kapcsolatunk, a mostani őszinte beszélgetés vagy az apám miatt vagyok szomorú. Talán mindhárom egyszerre.
Aprót bólintok kérdésére és hosszú idők óta először bújok hozzá, arcomat nyakába rejtem, hogy még véletlenül se pillantsanak rám a körülöttünk lévő emberek. El akarok tűni innen, messze, ahol boldog voltam még régebben. Noel karjaiba vágyok, amelyek megvédenek és szeretnek, mert Ő legalább szeret.
- Kiderítettem hol dolgozik és elmentem a munkahelyére, ahol összetalálkoztunk. Kedves volt, érdeklődő és nem tudtam volna elképzelni semmi rosszat róla, ezért egy újabb találkozót beszéltünk meg. – ajkamba harapok és pár percig csak az összekulcsolt kezünket nézem, majd folytatom. – Elmentem hozzá haza, ahol minden a lehető legjobban folytatódott. Majd borult a bili, a kezembe nyomott egy nagy köteg pénzt és azt kérte, hogy tűnjek el. Mindennek lehordott. – az eddig oly gondosan eltorlaszolt könnycsatornáim már nem viselkednek úgy, ahogy én akarom, a könnyeim patakként csorognak lefelé arcomon miközben előttem az apám ordibáló, leszidó és szitkozódó arca jelenik meg. Remegek. Miért pont nekem jutott ez?


©


_________________



Noel és Tamara

I would rather have hope with you than certainty anywhere else.
Vissza az elejére Go down
Kőrösi Noel
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTéma: Re: Rangsorolások (Noel és Tami)   Csüt. Jún. 16 2016, 18:11

Lényegében azóta, hogy első nap beléptünk a gimi kapuján ez a lány a mindenem, hiszen amikor összetörve feküdtem a kórházi ágyamon, róla álmodtam szinte minden éjjel, és utána is, a rehabilitáció alatt. Pedig akkor még nem is ismertem. Kapcsolatunk lassan betölti az öt évet, és ezalatt volt már néhány vészterhes időszak. Azt kell mondjam, kezdetben főleg miattam. De ahogy nekem, neki is megvoltak a maga titkai, és ezeket -idővel- megosztotta velem. Szerelmes voltam (vagyok) és elvakult; vagy inkább elkötelezett Tamarának, hiszen amikor a Dóm tetejében szerelmet vallottam neki, azt ígértem, kitartok mellette jóban-rosszban. Kérdés sem volt, jövök-e vele LA-be, mint ahogy Párizsban is voltunk az apját kutatni. De azért van egy nagy különbség aközött, ami odahaza volt, és ami itt van: háttérként mindig ott volt a családom, és Tamié is, míg itt csa egymásra vagyunk utalva. Mégis, vagy ennek ellenére, Tamara magába forduló lett és kevésbé osztja meg velem a gondolatait (és az érzéseit). Előbbit kevésbé sérelmezném, vannak dolgok, amiket megtart magának az ember, de utóbbi a MI ügyünk, nem sajátíthatja ki, így sért vele, ha így viselkedik.
- Szerintem pedig most mellébeszélsz- mondom kissé nyersen, mert a körülményekre fogni azt, ami velünk történik a legrosszabb takaró. Nem vagyok én hozzászokva, hogy bántsam, így amikor megfogja a kezem, már nem vagyok bunkó. Végigsimít az arcomon, én pedig olyan leszek, mint a vaj, akár kenyérre is kenhetne.
- Hát ne bánts! - rá nézek, homlokomba ráncok futnak, ahogy méregetem: vajon mi az, ami ennyire kiakasztja? Mi az, ami engem is annyira lelombozna, amitől ennyire félt?
Egyetlen ilyet tudok. De hogy szakítson velem (azok után, amit most mondott), nem sok esélye van.
- Inkább beszélj, mielőtt kombinálni kezdek, és rossz következtetéseket vonok le- mondom neki; volt egy eset a gimiben, amikor féltékeny voltam rá, mert sokszor találkozott egy sráccal, aztán kiderült, "csak" korrepetálja. Én büszke voltam rákérdezni, ő nem beszélt róla; a srác volt kedves felvilágosítani, amikor vigyorgó arccal mondott köszönetet, hogy lemondtam Tamaráról a kedvéért, és így sikeres vizsgát tudott tenni. Csöppet sem éreztem baromnak magam, á, nehogy azt hidd!
Aztán a nyakamba bújik, és én átölelem őt, mindkét kezemmel melengetve, odahajtva a fejem a fejéhez. Mesélni kezd, és érzem, hogy a történet majd valahol fordulatot vesz, mert nem lenne ilyen hangulatban, ha minden úgy végződött volna, ahogy vágyott rá. De azt nem hittem volna, hogy a saját apja fogja ennyire megbántani. Tamaránál most is eltörik a mécses, ő sírni kezd, én magamban dühöngeni, hogy az apja ekkora balfék. Mi történhetett? Mi hozta ki a sodrából? Mi okozta ezt a pálfordulást? Néhány percig néma maradok, és csak Tami arcáról törölgetem puhán a könnyeket.
- Szóval, először kedves volt... Mégis, szerinted min akadt ki? - "borul a bili"- Tamara valószínűleg mondott valamit, amin besértődött. Fura egy felnőtt férfi részéről így viselkedni.

_________________
I adored you before I laid my eyes on you...
Vissza az elejére Go down
Horváth Tamara
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 19
Foglalkozás : ☄ Egyetemista
Hozzászólások száma : 5

TémanyitásTéma: Re: Rangsorolások (Noel és Tami)   Szomb. Okt. 01 2016, 14:42



Mindig vártam a taxi felbukkanását az utcánkban, majd azt, hogy apa kiszálljon belőle én pedig futhatok hozzá boldogan mire Ő felkap és megpörget. A tökéletes forgatókönyv szerint a szülinapomra kellett volna visszajöjjön, de nem tette meg és erre már nem is lesz esélye. Sőt, soha többé nem fogom látni, amilyen szerencsém van. Legalábbis ezt hittem.
Azon a szülinapomon határoztam el, hogy minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy megkeressem és megkérdezzem miért nem jött vissza. Azóta tudom, hogy anyával gondjaik voltak és azért futott zátonyra a házasságuk, de azt még most sem értem, hogy engem miért nem keresett. Kilencedik elején ütköztem bele életem szerelmébe, aki lefoglalja a gondolataimat és segített túlélni a gimnáziumot, de sajnálatos módon sose sikerült neki befoltoznia az űrt, amit apám hiánya okoz. Még akkor sem mikor eljött velem Párizsba azért, hogy megnézzük ott él-e még. És most sem tudja, ráadásul elfordulok tőle, minél közelebb a cél annál kevesebb időt töltök vele és ez fáj. Választanom kéne, hogy ki az igazán fontos számomra, de nem tudom.
- Nem beszélek mellé, csak az észrevételeimet közlöm Veled. Nem mondhatod, hogy nincs igazam. – sóhajtok, eltűrve egy tincset a szememből. – Odahaza rengeteg közös óránk volt, most meg nincs egy se, az órarendünk is más, máskor van szünetünk is. Ez megnehezíti a dolgot. – lehet, hogy nem ért velem egyet, de ez így van.
Amikor ketten voltunk, és egymás mellett ültünk egész nap akkor természetesen minden időmet vele töltöttem. Most meg örülök, ha átérek egyik teremből a másikba mielőtt elkezdődne az óra és még időm is van bekapni valamit.
- Nem akarlak! De nem megy, jobbat érdemelsz. – bármennyire is szeretem, nem tarthatom magam mellett, muszáj elengednem még akkor is, ha ez neki is és nekem is rossz. Miért szenvedjen kettő, mikor szenvedhet csak egy? Legalábbis nem szeretném, ha szenved mellettem, pedig azt teszi. Nem vagyok tökéletes barátnő.
- Nem akarom, hogy kombinálni kezdj Noel, abból soha semmi jó nem sül ki. – elhúzom a számat és próbálom azt mutatni, hogy minden rendben van, pedig nincs így. Ha az ember fia megtalálja az apját, és próbál közeledni felé akkor ugyanazt várja vissza, nem azt, hogy elküldi melegebb éghajlatra, mert nem alkalmas az időpont. Nem bírom sokáig és bőgésbe kezdek, nem tudok uralkodni magamon és lehet már nem is kell. Noel úgyis tudja, hogy gyenge vagyok.
- A munkahelyén csak én meg ő voltunk, egy félreeső helyen, ahol senki nem látott. Ott pedig… otthon volt a családja, és szerintem nem akart bemutatni. Nem hibáztatom, nézz rám. – hatalmas kisírt szemekkel nézek a mellettem ülő szőke bongyorira és örülök neki, hogy Ő van mellettem nem egy másik ember. – Egy rakás szerencsétlenség vagyok, még én magam sem lennék kíváncsi rám az apám helyében. – nagyot nyelek, majd újból Noel vállára döntöm fejemet, olyan nehéznek érzem a körülöttem lévő világot.

©


_________________



Noel és Tamara

I would rather have hope with you than certainty anywhere else.
Vissza az elejére Go down
Kőrösi Noel
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 32

TémanyitásTéma: Re: Rangsorolások (Noel és Tami)   Vas. Okt. 02 2016, 14:41

Úgy érzem, mellébeszél, és a véleményemnem is rejtem véka alá. Tagad.
- Márpedig nincs- mondom konokul. Százezer problémát gyűrtünk már le együtt, nehogy már azt állítsa, időt nem tud rám szakítani, amikor én bármit képes vagyok félredobni, ha szól.
- A ***ba az órákkal, engem egy sem érdekel, csak töltöm az időm, míg nem lehetek veled- mondom ismét indulattal. Százszor mondtam neki, egy szavába kerül és repülök. Százszor vártam rá a menzán, a suli vagy a koli előtt, és mindig lerázott, most nem ér rá.
- Jobbat érdemelsz, aha- elcsapom a fejem, mint aki mindent ért, ilyen szokott lenni egy szakítás.
- Épp ezért kérlek, beszélj, az Istenért!- felszakad belőlem a kétségbeesés.
Minden könyörgésem ellenére csak nehezen töri meg a hallgatást, és mondja el, mi bántja. Olyan megindító, ahogy a vállamon sír, mégis vegyes érzelmek dúlnak bennem. Hol volt eddig? Csak erre vagyok jó? És egy csomó ilyen f*szság.
- Családja, milyen családja? - //Ezek szerint a szüleid már elváltak? Olyan régen játszottuk ki ezt, hogy nem emlékszem// Talán azért viselkedett úgy, mert nekik nem mondta el, hogy korábban is volt már családja. De mi oka titkolózni?
Tamara indokai nevetségesek. Hogy lehetne ő az ok? Akit tagadni vagy rejtegetni kellene?
- Gyönyörű vagy és okos. Mi másért titkolózna, ha neki van vaj a füle mögött? Téged nem kéne dugdosnia mások elől, pláne így, hogy porig aláz...- mérges vagyok az apjára; nem először az öt év alatt, de most a legjobban. Attól tartok, a viselkedése miatt Tamarával mi is elszakadhatunk egymástól.
- Miért érzed úgy, hogy az vagy? Miért csak az ő véleménye számít? Miért nem hallgatsz meg engem soha, nem fogadod el a véleményem, mért fordulsz el tőlem? Én szeretnélek, ha hagynád!- Talán nem kellene, de rázúdítom a bánatom. Vegye csak észre, nem csak ő szenved, szenvedek miatta (az apja miatt) én is. Én miért nem vagyok ennyire fontos nei? Karnyújtásnyi távolságra vagyok, még tengereket sem kel átröpködnie miattam.

_________________
I adored you before I laid my eyes on you...
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Rangsorolások (Noel és Tami)   Today at 22:19

Vissza az elejére Go down
 

Rangsorolások (Noel és Tami)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek-