Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Salutations de la maison!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Salutations de la maison!   Szer. Márc. 23 2016, 00:51

Igaz, hogy a héten már takarítottam egyszer, de ma megint pórszívóztam, port töröltem, felmostam és rendet tettem, kicsinosítottam a fürdőszobát és a konyhát Sebastian érkezésének napjára. Megfőztem és megterítettem, kifejezetten franciás ételeket készítettem, s mert nyílt egy francia pékség az ötödik sugárúton, oda is elmentem bagettet venni. Ha minden igaz, ez nem olyan, mint az itteni, de nem kóstoltam bele. Az első kóstoló Sebastiant illeti. Arra is szántam időt, hogy magamat kicsinosítsam: szép ruhát és diszkrét sminket tettem fel, a hajamat lágy hullámokba csavartam, és parfümöt tettem a fülem mögé.
Ami azt illeti, csak egy hét telt el, és többnyire dolgosan (műszakokat vállaltam), de ma szabad akartam lenni. Itt akartam lenni, amikor Sebastian megérkezik, és vele lenni egész este. Hiányzott. Nem fájdalmasan, és nem látványosan, mert unatkozni sosem volt időm, de... Hazajönni is furcsa volt. Üres volt a lakás. Nem szólt a zene, nem töltötte be étel illata a lakást, nem duruzsolt valakivel, akit éppen vizsgára készített fel, nem kopácsolta a billentyűzetet a kuckójában, nem melegítette fel mellettem az ágyat...
Nagyjából tudom, mikor érkezik a gép, és számolom a perceket, mikor ér már haza. Az ablakban állok, amikor egy taxi gördül a ház elé, és elmosolyodom, amikor meglátom őket kiszállni a taxiból. Josh nagyon udvarias, segít a csomagokkal. Nem számítottam rá, hogy majd feljön, emiatt el is szégyellem magam, de kár volt aggodalmaskodnom. Josh visszaszáll a taxiba.
Meglódul a szívem, hogy igen, igen, gyere, gyere... De Sebastian csak áll, és nem mozdul. Én is megdermedek. Elbújok a függöny mögött, mert Sebastian felnéz... talán az ablakra. Az ajkamba harapok. Mi történhetett? Az ajtóhoz sétálok, lassan, kissé megtörten. Valami húzza a vállamat. Remélem, csak rémeket látok.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Salutations de la maison!   Szer. Márc. 23 2016, 01:05

Elég frusztrál vagyok. Hirtelen minden olyan kusza. Úgy érzem nem hazajöttem ami... eddig talán még nem is volt velem ilyen. Pedig hazajöttem, komótosan pakolom fel magamra a csomagjaim. Próbálom összeszedni magam. Lia talán itthon sincs. Mindig annyit dolgozik. Nem is sejtem hogy les az ablakból hol vagyok már, elvesztettem az időérzékem. Kissé csüggedten caplatok fel, keresem komótosan a kulcsom. Érzem kicsit kijött rajtam, hogy nem aludtunk sokat. Mikor kinyitom az ajtót megcsap az étel illata. Jut eszembe, nem is ettem sokat. Akkor veszem észre ott áll, elnyílik az ajkam, mert milyen csinos!
-De szép vagy! - Csodálkozom el, nem szokta magát kicsípni, főleg nem itthonra. Le is teszem a csomagot és berakom magam mögött az ajtót és elmosolyodom, invitálom egy ölelésre és egy könnyed csókra.
-Nem unatkoztál nagyon míg elvoltam? Főztél? Jó illata van, mi ez? - Kicsit még szétszórt vagyok, de koncentrálni akarok. Igen, Lia a barátnőm, nem gondolhatok most Joshra... Josh amúgy is barátnőt akar magának nem engem. Ahh, miért fáj ez ennyire? Nem akarok gondolkodni. Inkább kibújok a cipőmből és leveszem a kabátom, de próbálok mosolyogni, ha fáradt is vagyok. Nem olyan nehéz, Lia kitakarított és főzött, fura erre hazajönni. Mármint kellemesen fura.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Salutations de la maison!   Szer. Márc. 23 2016, 13:43

Tanár úr, én készültem... Ezt a poént Sebastian talán nem ismeri, de engem megmosolyogtat, ahogy utoljára végig nézek a lakáson. Érdemes volt ennyit dolgozni. Az amúgy is rendben tartott lakásunkról most akár egy katalógusba is be lehetne tenni képeket. Rendben vannak a fények, az illatok és lágy zene szól (Sebastian egyik komolyzenei CD-je).
Az órámra pillantok, aztán ki az ablakon... Ott leragadok egy kicsit, de tanúja leszek, ahogy megérkezik.
Öröm és izgalom keveredik bennem, érzem, ahogy zsiborogni kezd a lábam, hogy szaladjak elé. Elképzeltem, milyen lesz, amikor hazaér: elé szaladok, ő felkap, magához sorít, aztán hosszan csókol... Hmmmm Ezzel ellentétben, ő nem látszik sietni. Pár percig ott áll a járda szélén, és mint egy zuhanó liftben, összeszorul a gyomrom. Kinyithatnám neki az ajtót, de inkább úgy teszek, mintha -eddig- nem vettem volna észre, hogy megérkezett. És nem tudok elé szaladni... Szeretnék, de nem megy. Még nem is láttuk egymást, máris úgy érzem, vissza vagyok utasítva. Visszafogom magam.
Azonnal meglát, ahogy nyitja az ajtót, hiszen elébe megyek... és látom elkerekedő szemét.
- Köszönöm- elpirulok. Őszinte bók, meg is borzolja lelkemet. Tetszik, amikor így felcsillan a szeme.
Lerakja a csomagokat, bezárja az ajtót, és magához int. Könnyedén ölel és csókol meg, és én sem erőszakolom rá magam.
- Te is jól nézel ki... bár egy kicsit fáradtan- simítok végig az arcán, ami árnyalatokkal barnább, mint amikor utoljára láttam. A bőre kisimult, szinte el is tűntek az apró ráncai, csak a szeme komoly (fáradt? szomorú?)
Néhány kérdését elengedek a fülem mellett. És néhány válasszal nem akarok a dolgok elébe menni.
- Gyere, moss kezet, ha kényelmesebb, öltözz át, tálalok, ha éhes vagy, kész a vacsora...- szeretnék sok mindent mondani egyszerre, de remélem, érti, ma ki lesz szolgálva, neki csak pihennie kell.
Beszaladok előtte a fürdőbe, gyorsan elfújom az illatgyertyákat. Ennek most nem sok érteme lenne. Itt is csillog-vollog minden, a zuhanyzó üvege olyan tiszta, hogy akár tükörként is lehetne használni. Úgy teszek, mintha most vettem volna elő neki tiszta törölközőt.
- Mesélj... Az a néhány sor, amit küldtél, nem elégíti ki a kíváncsiságomat! //Gondolom, azért váltottunk néhány üzenetet az egy hét alatt... //
Ki kell engednem. Minden rendben van, csak fáradt. Valószínűleg nem tudtak aludni a gépen, ez csapódik most le. Engem is lefáraszt a hosszú repülőút...

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Salutations de la maison!   Szer. Márc. 23 2016, 19:03

Megérkezem, de egyrészt fájt a búcsú Joshtól, másrészt tudom, hogy beszélnem kell Liával. De összezavarodtam, miről is akarok beszélni pontosan? Eddig arról akartam, hogy mi bánt engem vele kapcsolatban, de most ha megszólalnék, csak én bántanám őt, hisz... annyira egy valaki jár a fejemben és hogy mi lesz, mit akarok, ő mit akar hogy... semmi jogom Liára neheztelni akár egy szemernyit is.
Ahogy belépek ott áll, csinosan, érezhetően készülve, hogy hazajövök. Fura, nem gondoltam volna, hogy sok időre mentem volna el vagy mert én elutaztam kiérdemlek bármi ilyesmit.
De reflexből megdicsérem milyen szép, mert tény és való, nagyon csinos, most kifejezetten az.
-Ah, igen, hosszú volt a repülő út, meg nem aludtam a héten sokat. Idegen hely meg minden.... - Nem hazudok, csak ici-picit, mert tényleg nehezen alszom más ágyában, nem olyan. Persze Josh elterelte volna a figyelmem, ha a hét javában nem épp távolságtartó barátot játszottam volna.
Ahogy megsimít csak nézem őt, nem tudom hova tenni hogy kicsípte magát meg úgy minden más. Lehet elfelejtettem valamit.
A kérdéseimre nem igen figyel, vagy nem tartja fontosnak válaszolni mivel hamarosan magam is meglátom a választ.
-Ühm, jó, együnk, szeretném megkóstolni mit főztél. - Éhes is vagyok meg nem is, érzem összeszorul a gyomrom az idegességtől. De mivel készült minimum pár falatot ennem kell, különben nem tudnék tükörbe sem nézni. Mindezek ellenére eszembe sem jut, hogy semmi dolgom ne lenne ma, miért is szolgálna ki? Én pihentem eddig nem ő... fordítva kéne.
Levetkőzöm, a táskákat beviszem a hálóba egyelőre, majd megyek a fürdőbe, érzem a füst illatát, látom a gyertyákat. Egyre határozottabban azt érzem, valami fordulót ünneplünk vagy ilyesmi, mert gyanúsan sokat készült. Csak a hülyének nem tűnik fel, hogy minden "tökéletes" akar lenni. Csak tudnám mi célból?
-Ahm, tudom, de sok programot csináltam, nem bírtam észben tartani pontosan mikor dolgozol és mikor alszol, az időeltolódás is (egy óra), jobbnak láttam inkább írni, meg most úgy is mesélek. - Szabadkozom, de tényleg túl dekoncentrált voltam le kellett volna írnom, akkor ment volna..
-Nagyon klassz volt, Josh csomó képet csinált, én tudod nem szeretek fotózni. De nagyon jó volt látni, ahogy kitapasztalja milyen az igazi tél, a hó, a havazás, a szánkó, meg úgy a hideg maga. Volt szánhúzó verseny, mindenféle múzeumok, még a sarki fényt is megmutattam neki, az tényleg lenyűgözte, de valóban szép volt. - Mosolyodom el. Mi lett volna velem ha ott nem beszéljük meg a dolgokat? Lehet még sz.rabbul lennék most. De ami rossz, hogy itthon rettentően nyomaszt a tudat, mit éreztem Josh közelében. Mert Lia közelében már nem érzem, ha éreztem is valaha. Azt mondják szerelem és szerelem között is van különbség de... franc.
-De én élveztem, tudod, hogy szeretek barangolni a városokban, Alaszkában meg még én sem voltam. - Közben a konyhában automatikusan segítek neki teríteni, pakolni, ha leint is csak egy pillanatra akadok meg és folytatom. Úgy hiszem csak azért állítana meg, hogy tudjak mesélni, de megy a kettő együtt.
-Eszel velem? Veled szeretnék. De csak keveset egyelőre, meg szeretném kóstolni, nem nagyon bírok még enni. - Ez nem hazugság, bár szerintem ez az idegesség nem fog elmúlni. Annyira szégyellem magam, hogy ő készül én meg... komoly beszélgetést szeretnék. De ha megint eltolom, ha megint halasztom sosem mondom el. Megfogadtam tegnap, hogy ma beszélek vele. Nem halogatom tovább, mert egy hónapja halogatom legalább. Vagy több. De nem akarok vitatkozni.... ha hagyja odamegyek és átölelem, odabújok a nyakába.
-Nem ülnél az ölembe? Tudom nem kényelmes, de... - Sokkal jobban tudnék rá fókuszálni és nem hatvan fele gondolkodni, ha legalább annyira közel lenne. Nem evéshez ideális dolog amit kérek, de talán elnézi.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Salutations de la maison!   Csüt. Márc. 24 2016, 18:36

Izgatott várakozásomat hamar letöri, hogy meglátom őt a ház előtt ácsorogni. Nem értem, miért nem jön fel azonnal, hiszen egy hete nem találkoztunk, és ez akkor fordult elő utoljára, amikor még csak randiztunk. És amikor randiztunk, mindig örömmel jött értem, vagy készült arra, hogy én állítsak be hozzá. Talán nosztalgikus lettem, de szerettem volna, ha valami olyasmit él át, mint akkor. Ha örül nekem, a főztömnek; ha boldoggá tehetem (nem csak ma estére). Mintha régebben könnyebben ment volna. Még gondolkodni sem kellett, mit tegyek.
Sokkal szolidabb a viszontlátás, mint ahogy elképzeltem. Bár fáradtnak vallja magát, valami az súgja, nem csak ennyiről van szó. Minden kurta-furcsa, mintha nem is a kedvese lennék, csak a lakótársa.
- Sajnálom...- mondom őszintén. Bevallom, nem számítottam rá, hogy ezzel gondja lesz
- Itthon majd kialszod magad. Se ma, se holnap nem kell csinálnod semmit, csak bízd magad rám!
Bátorítóan mosolygok rá, és invitálom vacsorára. Nem kell aggódnia, vettem az adást, nem fogom elrabolni vagy "megerőszakolni". Fáradt, aludnia kell. Ha erre vágyik, ebben is támogatom.
Nem érzem szükségét, én beszéljek magamról, mi volt itthon, hgy éreztem magam, mert nem én vagyok a fontos, hanem ő. Ő az, aki egy másik országból tért haza, aki ki tudja, mennyi és milyen élményeket szerzett, akire ki van éhezve minden porcikám. Hogy unatkoztam-e? Mit számít ez most, amikor ő tele van élményekkel?
- Várhatunk az evéssel, ha nem vagy éhes... - ha csak kóstolgatni akar, bizonyára így van. De nagyon cuki, hogy nem akarja kivonni magát az evés alól.
Hagyom, hogy elrendezze a dolgait, ahogy ő szeretné. Még sosem volt távol tőlem, nem tudom, mik a szokásai. Mondjuk, nekem is az lenne, hogy átöltözök, és ha nem is ki-, de elpakolom a bőröndjeim az útból. Azt az érzetet viszont, hogy romantikus együttlétet szeretnék vele, igyekszem elfedni. Nem ez a megfelelő alkalom...
A fürdőszobában beszélgetünk újra.
- Nem szemrehányás volt, félre ne érts!- szabadkozom. Nem véletlenül voltam "csendben" én is; akárhányszor szerettem volna felhívni, hogy halljam a hangját, arra gondoltam, csak egy hét... Biztosan rosszul venné ki magát, ha állandóan "zaklatnám". Josh a legjobb barátja, és ritkán vannak együtt, ez a kirándulás pedig már tolódott egy ideje. Elmosolyodok- Igen, erre számítottam: hogy majd mesélsz!- szeretem őt hallgatni.
Átmegyünk közben a konyhába, és miközben mesél, még egy két dolgot az asztalra tesz (noha megterítettem). Megborzongok, ahogy a sarki fényről beszél. Az egész nagyon varázsosnak tűnik, még a hangja is bársonyosabbá válik közben. Egy picit irigykedem Josh-ra, de nem nagyon. Úgy érzem, voltak és lesznek olyan élmények is, ami majd mi kettőnket kapcsolnak így össze. (És különben is, igazságtalan lennék. reevennel számos olyan kalandunk volt, van, lesz, ami a kettőnké, és Sebastiannak nincs benne része.)
- Akkor mindkettőtök számára feltöltődés és kikapcsolódás volt- nyugtázom mosolyogva, mert most úgy tűnik, csak pozitív élményekkel van tele.
- Nem sürgetlek, én is tudok várni még. A vacsorát is lehet melegíteni, ha inkább később ennél- ismétlem meg másképp, amit már korábban. Nem baj, ha nem frissen esszük meg a vacsorát. Várhatunk vele, az a cél, hogy jól essen neki.
Közelebb lép hozzám, átölel, a nyakamba bújik. Jóleső remegés szalad rajtam végig. Ilyesmi üdvözlés is megtette volna. Ez..., ebben van érzelem. Ez igazán Sebastianos. Olyan bújós, cicás fajta, amire nem mindenki képes, és amit én nagyon szeretek benne. Szeretem, ahogy hozzám ér, ahogy összeolvad a testünk. Elgyengülök tőle. Amennyire csak a helyzet engedi, megölelem én is, puszit nyomok az arcára, homlokára... (amit elérek)
- Jól van...- mondom csendesen, és arra számítok, most jön majd a fekete leves. Hogy milyen jellegű, nem tudom, de úgy érzem, valami olyan dologról lesz szó, ami bántja. Elsőként Josh-ra gondolok, hiszen ő olyan gyorsan húzott el a taxival... és olyan fura volt az a búcsú...
Elmegyünk a székig, ráül, és én beleülök az ölébe, átölelve a nyakát, hozzá is bújva, ha az öleléséből érezném, kívánja. Nem aggódok azom, nehéz vagyok-e, mert ez most nem számít. Sebastiannak testi kontakt kell, mert ez neki a szeretetnyelve. Valamiért mégis szomorúbb leszek. Rossz előérzet talán... De Seby nem mosolyog, márpedig, az ölelésben eddig mindig örömöt talált.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Salutations de la maison!   Csüt. Márc. 24 2016, 19:32

-Ugyan szívem, mégiscsak én voltam telelni, te meg dolgoztál. De igen, kialszom magam majd most. - Mosolygok, de kétlem hogy így lenne. Félek ma megint nem alszom. Abban sem vagyok biztos ma velem akar-e aludni majd... Összeszorul a gyomrom.
-Nem, nem... együnk. - Legalább kicsit. Később esélytelen lesz... nem fog nekem menni.
-Hívhattalak is volna... max nem veszed fel... de így jobbnak találtam... - Szabadkozom tovább, őszintén úgy gondoltam, így jobb, de lehet igénye lett volna, hogy ne csak írjak. Úgy érzem azt is elrontom amit nem, de... azt hiszem rájöttem, félek bevallani neki a dolgaim. Tényleg gyáva vagyok... de legalább eltökélt, az is valami.
De mivel a mesélést terveztem is, igényli is, elöljáróban mesélek kicsit.
-Ühm, szerintem igen. Ránk fért... - Bár a fele szenvedés volt, a vége kárpótolt mindenért. Komolyan. Létezik ez?
-Meg szeretném kóstolni. - Ismétlem meg én is, mert tényleg meg szeretném.
Aztán úgy érzem ölelni akarom, kizárni minden mást és csak őt érezni, de nekem ehhez most az kell, hogy szorosan legyen közel hozzám. Abba is belemegy, hogy az ölembe üljön, bár talán nem értette hogy én így akarok enni. Mindegy is, ahogy átkarolom és bújok szedek egy kanállal az ételből és megkóstolom. Elmosolyodom.
-Hm, ez finom lett, nagyon is. - Mosolygok rá, ha engedi a szájához emelek egy falatot. Ha elfogadta, felváltva teszek a szánkba még egy-egy falatot egy ideig. Habozok beszélni. Nem szoktam csendes lenni, de fél kezemmel aggódva ölelem át, ha én magam nem is realizálom.
Gondolkodom. Hogyan fogjak neki? Annyi érzés van bennem. Mit akarok csinálni? Mire vágyom? Sóhajtok egy aprót, csak kicsit emeltem el a falatot a tányérból visszaeresztem. Nem bírnám lenyelni, ideges vagyok. Lia meg fog utálni.
-Lia... annyira utálom magam. Annyira a kedvemre akartál tenni, annyira készültél de... egy hónapja akarok veled beszélni de... sosem volt jó. Főleg Reeven miatt, sokszor veszekedtetek, nem akartam, hogy úgy érezd én is problémás vagyok de... már egyszerűen felemészt, hogy nem tudom veled megbeszélni. Most szeretném. Beszélgetni szeretnék rólunk. Erről a kapcsolatról... - Nyelek egyet aggódva. Mennyire fog ezért megutálni? Lehet érzi hogy félek, de... azt is érezheti én erre elhatároztam magam. Elengedtem a kanalat és a másik kezemmel is ölelem, remélem nem hagy itt.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Salutations de la maison!   Csüt. Márc. 24 2016, 20:50

- Oké, tudom. De ismerem az érzést, hogy a pihenést is ki kell pihenni- nevetek egy kicsit, mert igaznak hiszem. Kikapcsolódásból visszazökkeni a hétköznapokba nem is olyan könnyű. Mintha egy másik világból térne haza az ember.
Úgy érzem, vágyott haza. Pihennie kell. Nagyon fáradt lehet!
- Jól van, ahogy akarod- bólogatok.
- Így volt jó... Ezt a hetet vele akartad tölteni, ez rólatok szólt, régóta tolódott is... Szóval ne bánd, megértettem- éppen úgy, hogy kéthetente együtt töltik a péntek-szombatot. Számomra ez nem furcsa. Nem csak én vagyok a világon az életében. Ahogy ő sem tudna kisajátítani engem. Szükségem van Reevre, és a vele töltött időre. Ha Sebastian belekötne, rosszul érintene.
- Elhiszem. Számomra is sokat jelent, ha azzal vagyok, akit szeretek- semmi célzás nincs a mondandóban. Így gondolkodok. Nem titok hogy kedvelik/szeretik egymást. Igazi barátok. Kezdetektől tudom. Mindezzel csak azt akarom kifejezni, nem hibáztatom, hogy nem beszéltünk naponta. Jól érezte magát, hasznosan töltötte az idejét, talán eszébe se jutottam. Ez sem baj... (Én sem gondolok egyfolytában Sebastianra)
- Oké- nyugszom bele csendesen. Mert ez azt jelenti, nem rendes vacsora lesz, csak némi csipegetés. Ez is jobb, mint a semmi, vagy ha érdeklődést sem mutatott volna, mit főztem neki (nekünk).
Szed magának az ételből (úgy értem, a másodikból, legyen az valami egytálétel, tepsiben sült hús krumplival, zöldségekkel) //Bár csináltam levest és desszertet is, erről eddig nem írtam, nem tehetsz róla, hogy nem tudod. Kihagyható, ne bonyolítsuk.//
Hozzám bújik, és ismerős borzongások, érzések futnak át rajtam. Mintha igazából csak most ért volna haza, ebben az ölelésben. Aztán az ölébe húz, és egy tányérból eszünk, és ezzel igazán meglep, de jól is esik... Mint amikor beteg voltam, és hasonló módon etetett. Fura érzés jár át. Ő is fura. Olyan... csöndes!
Az egyik falatnál megáll a kanál a levegőben. Visszateszi a tányérra, sóhajt. A gyomrom rögtön összeugrik, és úgy látom, ő is nagyon elgyötört. Reeven már célzott rá, hogy nem csak neki van baja velem, de nem bírtam szembesülni azzal, hogy ezt Sebastiannal megbeszéljem. Nem volt alkalmas rá az idő, pláne nem az elutazása előtt. De hogy ilyen hamar szóba hozza, arra nem voltam felkészülve.
Sebastian két kézzel ölel át, és egyértelmű a szándéka, hogy ne mozduljak el, noha álltam volna fel, kissé menekülőre fogva, tartva azt a három lépést, hogy ne tudjon bántani. Önvédelem. Becsukom a szemem, veszek néhány mély levegőt. Nem akar bántani. Reeven sem akart. Beszélgetni akar, kijavítani valamit, ami eddig nem jól működött. Miért is akadályoznám meg benne? Átölelem én is két kézzek a nyakát, fejemet a fejének döntöm.
- Jó. Akkor beszéljük meg- harapok az ajkamba, mert félek, ez sem lesz fáklyás menet, és ahogy Reeven, úgy Sebastian is sebzett, mert én... ilyen vagyok. Voltam?

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Salutations de la maison!   Csüt. Márc. 24 2016, 21:26

Mosolygok, van benne valami, hogy ki kéne pihennem a telelést, de... nagyobb bajom is van annál.
Josh-sal és a vakációval kapcsolatban megértő, bár ha elmondom mennyi minden kavarog bennem szerintem már nem lesz az. Ahhh...
Közben beszélgetünk, leülünk enni, bár őt nem hagyom rendesen, az ölembe húzom, kell hogy közel legyen.
//Ok, nem leveses és desszertes, szóval neki a közepe a kedvence xD//
Szerencsére nincs ellenére, hogy így egyen velem, hogy az ölemben van és etetem, de nekem így jobb, bensőségesebb. Jobban esik. De a fejem így is zajong, akár a szívem, nincs bennem egy szem harmónia sem. Még Amelia sem bír elcsendesíteni. Talán Joshnak menne.... ahh, hogy gondolhatok ilyet???
Nagy nehezen kinyögöm, hogy bajom van. Nyílt titok, Henry szerint ránézésből meg lehet mondani, mert tök fura vagyok olyankor. Ameliát sem lepem meg, szóval nem csak Henry elfogult.
-Jó... köszönöm. - Nyugszom meg kicsit, hogy nem azt mondta, most nem akarja. Bár az igazi neheze most jön, de ha már belement jobb a helyzet.
-Sajnálom, mégsem bírom megenni... félreteszem jó? Nem azért mert nem finom, ízlik. Csak... ideges vagyok. - Vallom meg, miért titkoljam, hogy izgulok mi lesz? De érezheti ez nem mérges idegesség, haragot nem mutatok, inkább szenvedek. Hogy mi miatt még én sem tudom pontosan, minden felborult.
-Át... átmennénk a... öö... - Nézek körbe. -Hálóba? A konyha olyan.... nem jó erre. - Magam sem értem miért, de olyan rideg erre a konyha. Ha hagyja kézen fogva átmegyek vele és az ágyra húzom, lábait az ölembe áthúzva, szorosan legyen mellettem de kényelmesen, kezem keresi az övéit. Ha nem akkor így maradok itt vele. Nem ezen fog múlni.
Így is-úgy is habozok. Azt se tudom hol kezdjem.
-Tudod... ö... van pár dolog ami... hát... nem esik jól... szóval... hagy mondjam el egybe... khm... szóval ami megvisel. Amióta ideköltöztél valahogy ha nem értünk egyet valamiben akkor... elég elutasító voltál. Ha valamiről már beszéltünk nem akartál újra... meg... tudod én gondolkodtam. Úgy voltam vele, ha te nem szeretsz szerelemmel nem baj, mert nem lényeg. Nem az a fontos, hanem hogy itt vagyunk egymásnak, működik a dolog meg ilyenek. De... nem bírtam mai napig túltenni magam azon, hogy téged ez az egész téma stresszel és nem akarod. Mert nem azt mondtad, hogy még nem, mert idő kell, vagy bármi hasonló, hanem hogy nem akarod. Ez... nagyon fájt. Folyton az járt a fejemben, miért nem akarsz belém szeretni? Mi olyat tettem ami miatt nem tetszene ez neked. Lionelt szeretted, és nem azért hozom fel hogy bántsalak, Lia ez tény. Iránta éreztél valami pluszt. Azt hittem ha megvallom, biztos vagyok benne mit érzek, akkor örülni fogsz, erre azt mondtad, amit meg hogy ÉN nem akarok... mikor én mindig is erre vágytam. Az is eszembe jutott, ha ezzel az alap dologgal kapcsolatban tévedésben élsz, mivel még? Lehet nem is olyannak gondolsz amilyen vagyok, akkor meg mi értelme? Csak csalódást fogok okozni... próbáltam hát kerülni a témát, Reevenek esetében is, ne érezd akaratos vagyok. De nem tudom hogyan kell "simán" a barátodnak lenni, hogy ne stresszeljelek! Annyira felőrölt a dolog! De ha meg szóba hozom megint csak a fejemhez vágod, hogy ezt megbeszéltük és mondtad stresszel, mintha nem fogtam volna fel, érted... ahhh... olyan elkeseredett voltam, valahogy azt éreztem bármit teszek nem elég. Nem jó... nagyon ritkán mintha tényleg igazán boldoggá tudtalak volna tenni, de... több mint fél éve vagyunk együtt és az esetek többségében azt éreztem valami még kellene hogy boldog legyél. Én kerestem... programokban, barátokban, azért is akartam Suzyt annyira, legyen egy barátnőd, vagy a tánc, mert szereted, másfajta táncot, mozit, ilyesmit de nem... próbálkoztam romantikusabbal, mert szereted, de közölted nem fontos... pedig tudom, hogy szereted ezt, hát láttam hogy igen... nem konkrétan de a nyomait, anno... - Eper és pezsgő az ágy mellett... szirmok... mittom én mit szedtem akkor össze. - Szóval... fogalmam sincs mit is vársz el ettől a kapcsolattól, vagy neked jó hogy ilyen csendes? Olyan mintha 50 éve élnénk együtt... nekem olyan, túl... szóval nem érzem azt megéltük volna a párkapcsolat kezdeti szakaszát, már úgy értem mintha egy lépcső kimaradt volna. De valószínű azért mert mást szerettél mikor idejöttél, de reméltem elfelejted őt és átveszem a helyét de... átvettem de nem pont úgy ahogy akartam, azt hiszem. - Mondom csüggedten... a végére kissé hadartam is, de szégyellem magam mindezért. Kevés vagyok neki, a kapcsolathoz és úgy érzem csalódás vagyok neki. Nem bírtam megoldani, rájönni mit szeretne, és... elcsesztem. Nem akarok sírni, de szúr a szemem, elfojtom, akor nem bírnék koncentrálni. Így is nagyon nehéz. De legalább kicsit elhallgattam, várom hogy reagáljon valamit. Akármit... a csendtől nem lennék okosabb, pedig szeret csendben maradni.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Salutations de la maison!   Csüt. Márc. 24 2016, 23:53

Az ölébe ülve eszegetünk. Ez valóban csak kóstolgatás, nem igazi étkezés. Ambivalens érzéseim vannak. Olyan jó, hogy itt van, ilyen közel, ennyire meghitten... és feszélyez, hogy egyáltalán nem boldog. Régóta élek vele ahhoz, hogy megérezzem, ez már nem írható a fáradtság számlájára. Valami bántja...
A Reevennel szerzett tapasztalat miatt nem menekülök el azonnal. Úgy állok hozzá, értelmes felnőtt emberek vagyunk, ha problémáink vannak, ez az első lépés: megbeszélni. Próbát tenni rá. Bár nagyon félek, mi az, ami gondot jelent neki, az alapja ennek sem lesz más, mint amit Reeven mondott. Hiszen vele sem vagyok másmilyen, pedig ő a ... kedvesem.
Beleegyezem, hogy beszélgessünk, itt és most, és nem lep meg, ahogy leteszi a kanalat. Nekem is összeugrott a gyomrom. A beszélgetéseinknek általában mindig sírás a vége, akkor is, ha úgy túnik, sikerül megbeszélni. És most már azzal is okosabb vagyok, hogy ebben is tévedtem. Hazudtam magamnak. Nem léptem át azokon a falakon.
- Jól van, semmi baj. Majd megesszük később- mondom, és zakatolni kezd a szívem.
Aztán kiderül, az ölében lenni, a konyhában, mégsem jó. Kézen fog, és bevezet a hálóba. Hűvös a keze. Ideges. Nem megyek a dolgok elébe, nem akarok beszélni róla, milyen elhatározások születtek bennem, milyen döntéseket hoztam... És rájövök, megint minden csak rólam szólt, arról, én mit akarok. Önzőnek érzem magam. Még azok után is, hogy Reeven kinyitotta a szemem.
- Nincs okod idegeskedni- szorítom meg a kezét. Szeretném, ha ő is adna még egy esélyt, beszélni, megbeszélni, igen! Én is szeretném, hogy megbeszéljük. Én is szeretném, hogy jobb legyen!
Az ágyba húz. Csábító illata most eltörpül. Csak a szélére ül le, maga mellé ültetve engem, lábaimat felkapva az ölébe, magához húzva, megfogva a kezem. Akár egy lánykérés is kezdődhetne így, olyan bensőséges ez a pozitúra. Egyszerre ölel és véd, simogat. Félénken pillantok rá, nem akarom megzavarni, mert mintha a gondolatait rendezné össze, és ez... nem könnyű, tudom. Én is nehezen fogalmazom meg kifelé a gondolataimat, noha fejben minden összeáll. Igyekszem minden porcikámmal figyelni, hogy ne maradjak le semmiről, reagálhassak mindenre, ha ez az igénye (és Reeven szerint igen)
- Sebastian...- az ajkamba harapok, mert ugyanazt érzem, mint néhány napja, Reevennel. Ott úsznak a dobozok, amiket el akartam zárni, ráadásul mind ki van forgatva, fosztva. Egyáltalán nem jó érzés, akkor se, ha már nem először kell végigcsinálnom ezt. Sejthettem, hogy így lesz, nem? Reevenhez én mentem át, Sebynek pedig elég volt az az egy hét, hogy összeszedje magát.
- Nem tudom, hol kezdjem... Annyi mindent mondtál... - mondom akadozva, de talán nem akar majd félbeszakítani. -Nos,  kezdem veled is az elején- Reevennel kapcslatban nem igazán volt alkalmunk beszélni. Csak annyit mondtam neki vele kapcsolatban, hogy mindketten nyitottak vagyunk az újrakezdésre //Bocsi, de nem tudom, valójában hogy végződik az a játék. Reménykedem, hogy ennél többre jutunk, de ez olyan, mintha befolyásolni akarnám a múltat. Szóval ez a bizonytalan igen kb lefesti Lia gondolkodását//
Nem hittem, hogy ennyi dolog emészti Sebastiant. Egy részét viszont nagyon is értem. A Reevennel való beszélgetésem során is felmerült.
- Nem akarom ismételni magam, de ha szükségét érzed, hogy valamirő részletesebben beszéljek, szólj rám, oké? - sóhajtok, mert nem szeretném, ha unná, amit elmondok. Igyekszem úgy elmondani, ahogy ő láthatott engem, ezek szerint értelmezni és megfogalmazni a választ.
- Amikor idejöttem, LA-be összetört voltam és bizalmatlan. Nem akartam kapcsolatot. Nem, ez nem igaz, mindig is akartam...- elrévedek a szoba sarka felé- Sokáig azonban egyetlen férfiben sem bíztam, és nem mondhatnám, hogy Lionel megkönnyítette a dolgom, de azt hittem, képes leszek ezen változtatni. Ugyanolyan mogorva volt és elutasító, mint amilyennek saját magamat éreztem, és azt gondoltam, ez majd jó párosítás lesz. Hogy ő majd én őt töröm be, ő meg engem... Egyik sem járt sikerrel. Nem is járhatott, mást akartunk. Ő szexet, én szerelmet.
- Veled már akkor találkoztam, amikor már ki akartam belőle lábalni. De ... nálam semmi sem egyszerű. Kilábalni se- húzom el a szám.- Ami fontosabb, te pont egy olyan pasast testesítettél meg, amire minden csaj vágyik- Én legalábbis biztos. Szeretettel nézek Sebyre. Most is így érzem. Ideális pasi- Udvarias vagy, kellően bohém, nagyon vicces,  nagyon édes, őrülten simulékony, ellenállhatatlan...!
Ha engedi, odadugom az orrom az arcához, hozzá dörgölöm, megpuszilgatom. Szeretném megcsókolni is, de nem tudom, hagyná-e. Ha hagyja, lágyan csókolom, megsimítva közben az arcát.
- És te udvarolni kezdtél... Nekem! Hihetetlenül jól esett, és ... elcsábultam veled. Lefeküdtünk, pedig emondtad, neked nyitott kapcsolataid vannak, és én sem számíthatok többre...- magam elé nézek.
Lényegében szexet akart, mint Lio. Más kérdés, hogy közöttünk más szálak is szövődtek. Sokat beszélgettünk, ismerkedtünk, nevettünk. Barátokká lettünk, és kevés esélye volt, hogy megváltozzon az után.- Elfogadtam a tényt, hogy nyitott kapcsolatban vagyunk, enyém a pénteki nap, és be kell érnem ennyivel.
Vállat vonok.
- Néha úgy éreztem, sokkal jobban szeretlek, mint bárkit valaha is. Hogy szerencsés és boldog lennék, ha engem választanál egyszer párodnak... De aztán ismét feltűnt Lio. Mindent összezavart, a régi érzelmeim úgy lángoltak fel, mint hamvadó tűzbe dobott száraz faág...
- Veled megtartottam azt a kapcsolatot, amit korábban kialakítottunk, miközben egy se ilyen-se olyan kapcsolatom volt Lioval... - Mindkettőt megcsaltam, csak ez jár a fejemben. Holott egyik sem kötelezte el magát nekem, és egyiknek sem köteleztem el magam.
- Amikor a balesetem volt, azt hittem, nem szeretsz. Amikor másnap beállítottál, úgy éreztem, mégis. Amikor hazaértem, Lioról hittem azt, hogy szeret, és másnap úgy..., hogy mégse...
- Teljesen meg voltam zavarodva. És igazából most sem tudom, mi az igazság. Te nem lettél másmilyen, én most is annyira érzem, hogy szeretsz, mint amikor nyitott kapcsolatban voltunk. Nem jobban, nem erősebben. És te arra azt mondtad, az nem szerelem. Hogyan hihetném el, hogy most az?
Sóhajtok. Azt hiszem, első nekifutásra ennyi tellett tőlem.
- Én nagyon szeretlek, és nagyon kívánlak. Most is te vagy számomra az ideális pasi, de amíg nem vagyok biztos a szerelmedben, mindig marad fal közöttünk. Nem engedhetem, hogy újra összetörjön valaki. Neked sem engedhetem meg...
- A bezárkózás, a frusztráció... mind ehhez vezet. Nem akarok szembesülni azzal, hogy igazam van!- átkarolom a nyakát- Nekem te kellesz, és nem az erőlködés, hogy Lio helyébe lépj.
Épp az előbb árulta el magát. Olyan igyekezett leni, amiről feltételezte, tetszik nekem Lioból. Az a romantikus este, pezsgő és eper... Hát nem érti, felejteni akarom, nem feleleveníteni?

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Salutations de la maison!   Pént. Márc. 25 2016, 00:35

//Rövidítek, bocs//

Szerencsére nem tér ki a beszélgetés elől, nem tudom mi az oka, de nem is érdekel most, csak az hogy végre beszélhetünk. Komolyan. Direkt.
Engedi átvezetni magát a hálóba, keresek valami kényelmes pózt, mert akarom érezze, nem veszekedni akarok, hanem... rendet tenni a fejemben és a szívemben. Fogalmam sincs neki vannak e ilyen gondjai, nekem sok.
És noha azt mondja nincs okom idegeskedni, eléggé félek. Érzésem szerint végigdarálom ami első körben nyomaszt, a mi legrégebben nyomaszt, nem tűnik úgy elhajtana, szóval nem esek kétsége.
-Bocsánat, ideges vagyok. - Szabadkozom megint, ilyenkor nem tudok összeszedett és tömör lenni.
Elhúzom a szám, szóljak rá... aztán meg az lesz nyüstölöm, de jó, bólintok.
Ecseteli miben rejlett -valószínű- Lionel vonzereje, majd engem miért tart szimpatikusnak. Az ideálisra rázom a fejem, szinte nevetve, hagyjon már, tudom, hogy sok a bajom. De az ellenállhatatlanra megadom magam, lesütöm a szemem és bizonytalanul elmosolyodom, a csókot is hagyom, viszonzom. Hálásan nézek rá hogy ezt mondja. De nem szólok közbe, mert ez csak a felvezetés volt.
-Csak azt nem értem... miért nem mondtad? Mindig váltig állítottad, hogy neked ez a nyitott kapcsolat nm való, én kivétel vagyok. Erre kiderült Lioval is hasonlód volt... nem értem. Miért nem mondtad el, hiszen megértettem volna, én nekem is ott volt Callie akkor még az elején. - Kérdezem őszintén, ez az egyik dolog, amit sosem értettem.
-Úgy érzed kicsit sem vagyok másabb az irányodba, mint anno, mikor nem volt semmi komoly? - Ezen látványosan megdöbbenek. Mások állították, látszik rajtam, hogy szerelmes vagyok. Mindenki látta csak mi nem? De most úgy érzem Alaszkában mindenki aki látott TUDTA hogy szerelmes vagyok. Annyira sütött rólam, még én is észrevettem. -Lehet tényleg nem vagyok beléd szerelmes, csak azt hittem? - Motyogom, nézve a térdeink. Ez... nem esik jól. Ijesztő. Mert ha nem is szeretem és végig Josht szerettem... mi van?
Ijedten nézek fel rá. Ezért nem tudom lebontani a falat?
-Ennél jobban nem tudlak szeretni... - Mondom lehelve, megsemmisülve. A fal amit éreztem miattam van ott, mert ő nem érez különbséget, de én nem tudom éreztetni jobban, mert ahhoz ő is kéne.
Simogatom a derekát, de remeg a kezem.
-Amelia... Igazságtalan vagy. Lionelnek nem kellett semmit bizonyítania ő még csak nem is volt a szerelem közelében sem mint én, őneki odaadtad magad. Én nekem bizonyítani kell a szerelmem, elsőre el is utasítottál, reflexből, de elvártad, jobban és jobban tegyem oda magam. De ez szélmalomharc, ha te nem is akarsz belém szeretni, egy szerelem akkor kifejező és táplálja magát, ha kap hasonló visszajelzést! Feltétel nélkül, csak elfogadva amit kapsz, amit adsz, falak nélkül, mert vetkőzni akarsz a másiknak, csupasz lenni, hogy mindig jobban és jobban el legyél fogadva. Én mindig adtam ki magamból, de mivel te nem, egy idő után fel kellett hagynom vele, mert frusztrált, hogy te nem viszonzod. Hogy várod el így, hogy biztosítékot adjak neked? Ha te nem adsz semmit és elutasító vagy! Véded magad, értem, de ezzel azt éred el, hogy azt érezzem, minden amit teszek neked csalódás, magamnak csalódás, mert a fal nem omlik... hiába vagyok szerinted a logikus döntés, az ideális pasi, ha nem kívánsz megnyílni nekem, ha félsz odaadni a lelked, tesztelve elfogadlak-e, de miért ne tenném, ha azt vallom, szeretlek? Amelia... gondold át kérlek miket mondasz. Szerintem te azért nem bontod a falat, mert nem akarod. Nem mozdítok meg benned semmit, ami miatt késztetést érezz, szerencsét próbálj. Neked jó, hogy én nem firtatok, nem dörömbölök, de azért próbálkozom és odateszem magam. Kényelmes... de őszintén ez kell neked? Nekem... nekem nem erről szól a szerelem és a párkapcsolat. Hogy küzdenem kelljen és bizonyítani. Én is féltem bevallani a szerelmem, én is frusztrált voltam, nem is akarsz, mégsem álltam meg, mentem tovább, akartam, dolgoztam érte. - Képedek el, mert most értettem meg, mitől más a kapcsolatom vele és Josh-sal, miért söpör el mindent bennem Joshua és miért ilyen kicsi a visszhang Lia esetén. A hangom is ezt adja vissza, nem dühöt, nem igazságtalanság érzetet, csak a felismerést, hogy mi tök mást akarunk. Én tök mást akarok... én olyan szerelmet akarok, mint Joshé. Nézek is Liára elkerekedett szemekkel, hogy miért nem vettük ezt észre eddig. Vajon érti mit mondtam? Vajon érti miért lebbezek fel, miért a megdöbbenés az arcomon?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Salutations de la maison!   Pént. Márc. 25 2016, 03:01

//Én is fogok, mert különben belealszol... Razz//

Noha nem vagyok olyan nyugodt, amilyennek mutatom magam, nem szeretném, ha Sebastian is idegeskedne. Első nekifutásra még nem is értem, mi lehet a baja, hiszen itthon rend és béke fogadja. Kitettem magamért. A lakás minden szöglete neki kedveskedik, énrólam is árad, mennyire vártam haza. (Ha nem látom meg az ablakból, talán többet is)
Érezhető, hogy bántja valami, egyre inkább eluralkodik rajtam az érzés, ahogy telnek a percek. Talán -tudat alatt- fel is voltam rá készülve. Reeven azért tett róla, hogy jobban figyeljem Sebastiant. Szívem szerint bármennyire menekülnék, szembe kell néznem a kettőnk "falával" is. Lia vagyok, ismerem magam, tudom, hogy ha Reevennel elkövettem ezt a hibát, Sebastian sem kivétel. Férfiak, érzelmek...
Beszélni kezdek neki. Tudatosan kimondva a gondolataim, ahogy születnek, akárhogy is jönnek, olykor szaggatottan, máskor pörgősebb nyelvvel. Hol szomorúbb hangon, hol vidámabban, hol egészen elérzékenyülten. Nem mondok neki újat, legalábbis nem hiszem igazán, hogy sok újat mondanék neki, hiszen párszor átrágtuk már magunkat ezeken a dolgokon. Főleg Lion... De kénytelen vagyok róla beszélni, mert úgy érzem, végig azzal ostorozta magát, hogy ő nem olyan.
Elfogadja a vallomásomat, és megmosolyogtatja, noha nem ért mindennel egyet, még a csókom is viszonozza, amikor arra térek ki, mit jelentett ő nekem. Úgy érzem, elégszer mondtam neki, mennyire hálás vagyok, hogy nőt nevelt belőlem... (és nem a szexualitásra gondolok)
- Nem volt olyan kapcsolatom vele, mint veled- hökkenek meg. Azt hiszi, két pasassal kavartam egyszerre, párhuzamosan?- Valamikor a nyáron voltam vele, és aztán aznap, amikor a balesetem volt. - Utálja, ha kimondom, lefeküdtem Lioval, de ez az igazság. Mindössze két estét töltöttünk együtt. Igencsak naív volnék, ha ez alapján azt mondanám, jártunk! Hiszen még vele sem, akivel rendszeresebb nemi életet éltem.
Aztán ő döbben meg.
- Többet vagyunk együtt, és te éppen olyan figyelmes és kedves vagy. Mindig úgy éreztem, a tenyereden hordozol. Mindig kivételezettnek éreztem magam- válaszolok őszintén. Nem ismétlem most magamat, mert nekem is fájna kimondani: ő ugyanúgy nem szerelmes belém, ahogy anno. Talán csak azért érezte úgy, többet érez, mert ott volt Lio. Féltékenység, birtoklási vágy, kötődni akarás... Ki tudja?
És kimondja... Éles tőrt vág belém, pedig sejthettem volna. Akkor is fájt, amikor először mondta, ez nem szerelem. Megrogynak a vállaim, úgy érzem, bevonzom a bajt, akkor is fáj, ha óvakodok tőle. Ijedten néz rám, és egyszerre vagyok csalódott, mérges, ijedt, megkönnyebbült. Ez nem szerelem, és sosem lesz az, vonom le a következtetést. Az álompasi mégsem az én álmaimat váltja valóra. De hogy szeret, nem kérdés, még most is ölel, holott meg van rémülve, a keze is remeg.
Én is remegek, amikor Lionelről kezd beszélni. Ebben nagyon egy követ fúj Reevennel. A számra harapok, ne szakítsam félbe. Ha egy számára idegen pasas lett volna a lakásomban, akkor is ennyire ellenséges vele szemben?
- Honnan tudod, mit tett ő értem? Miről beszélt, miről álmodott, hogy képzelte a jövőt?- kérdezem, és nem magam tartom igazságtalannak, hanem őt. Ha utólag be is bizonyosodott, Lio nem hitt eléggé bennem, akkor és ott az szerelem volt.
- Sebastian...- Csak a nevét ejtem ki, amolyan "jaj, ne csináld ezt" hangsúllyal. Rosszul esik, hogy úgy állít be, én becsaptam őt.
- Mikor utasítottalak el?- kérdezem. Nem emlékszem miről beszél. Reflexből? Mikor?
Rázom a fejem. Nem vártam el semmit. Karmok marják a torkomat, egyre bizonyosabb, ez a beszélgetés sem érhet másképp véget, mint az utóbbi időben majdnem mindig: veszekszünk. Ennek ellenére még mindig vágyam, hogy tisztázzuk a dolgokat, hiszen több hibás gondolat is megfogant a fejében, ahogy az ábra mutatja.
- Pontosan így éreztem a nyitott kapcsolatunk idején...- mondom, kissé szomorúan, mert úgy látszik, minden azzal romlott el, hogy "zárt kapcsolatba" léptünk- Gondold csak végig, milyen nyúl voltam, amikor először találkoztunk, vagy hogyan kezeltem akkor a bókjaid!
Lehet, hogy ő semmit sem változott, én rengeteget. Ha nem emlékszik arra a falra, ami akkor volt közöttünk, akkor sosem ismert engem igazán. Éppen miatta voltam képes változni és változtatni, nyitni, adni, elfogadni...  Igaza volt, vetkőzni akartam, és őt vetkőztetni, beleszédültem, hogy nem csak testi vágy köt össze minket, hanem annél sokkal több.
- Nem vagyok elutasító...- harapok az ujjamra, visszanyelve a könnyeimet.
Ha arra gondol, nem akarok hátrafelé nézni, csak előre, örülnie kéne. Ha meg arra, mire vagyok hajlandó az ágyban... Nem ő tapasztalta meg, hogy véresre döngölik. És ott nem csak a szüzességem elvesztéséről volt szó.
- Nem voltál csalódás. Te beszélted be ezt magadnak. Állandóan Liohoz hasonlítottad magad, hiába bizonygattam, hogy magadért szeretlek- nem akarom, hogy csalódásként élje meg, ami közöttünk volt. Volt. Már úgy gondolok rá, mint valamire, ami elveszett. Kiserken a vérem, úgy harapom az ujjam, de elrejtem. Nem számít most.
Egyre távolabbról néz a lelki szemeivel. Bírál, pálcát tör fölöttem. Bizonyos tekintetben igaza van, de mindig elfelejt valamit. Nem akarom ezt a szemébe mondani, de lehet kénytelen leszek, most ő játszik önzőt, aki nem lát tovább a saját problémáján. Aztán... Megint kimond valamit, amiben valószínűleg igaza van. Eléggé bonyolult így is az élet, de ez a felismerés még engem is zavarba ejt. lgondolkodom, van-e értelme még bármit is mondani, inkább csapjam be az ajtókat vagy nyissam ki jobban, hogy esélyt adjak rá, jobban megsebezzen
- Szeretlek, Sebastian. Őszintén szeretlek, mint barátomat, mint férfit, mindenhogyan. De ... nem akkor mondtál nekem igent, amikor kellett volna. Nem akkor akartál. Belezúgtam Lioba, és amikor elhagyott, elvártad, hogy viszonozzam az érzelmeidet, amiket a baleset előtti napon még... tagadtál. TE utasítottál el, akárhogy is lett vége annak az estének. A száddal azt mondtad, ez nem szerelem, a tested pedig bennem elégült ki. Mégis, hogyan gondolod, hogy ez nem hagyott nyomot bennem?
Bekapom az ujjam, és leszopom róla a vért, mert nem akarom, hogy a frissen vetett ágyra csöppenjen.
- Valóban..., nem akartam azonnal hozzád költözni. Úgy éreztem, korai- //ha jól sejtem, korábban erre utaltál//- Azt állítod, nem vállaltam kockázatot? Hogyan mondhatod, nem mozdítottál meg bennem semmit, hogy nem akartam "szerencsét" próbálni veled? Hát nem miattad vagyok itt?- kérdem csüggedten, és megint elgondolkodom, szabad-e ennyit beszélni. Vajon okos ötlet volt? És mégis, amit nem mondok ki, a torkomat fojtja.  
De úgy látom, késő. Ő már nem akar úgy, nem akar annyira. Talán sehogyan sem akar. Mást jelent neki a szerelem... S mert tudja, hogy mást jelent... Ismeri. Megtapasztalta. Úgy áll össze a fejemben  a sok kis puzzle-darab, mint egyetlen valóságos kép: másba szerelmes.

//Nem jártam sok sikerrel. Ez is hosszú... Razz//

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Salutations de la maison!   Pént. Márc. 25 2016, 20:17

-Én nem a szexre értem... tudom hogy nem feküdtél le vele csak kevésszer. De ha randizgattál vele... ha meg nem nem értem, hogy mire fel a szerelem? Ha alig ismerted... - Valahol nem áll nekem össze.
-Na ez az... többet vagyunk együtt, odatettem magam, hogy érezd nem csak fontos vagy, de különleges is. Mert az vagy. Miért mondod akkor pont ugyan úgy kezellek? Mások szerint egyértelmű volt hogy szerelmes vagyok, Josh és Reeven is mondta, a kollégám, Zin... úgy éreztem tényleg az vagyok, de ha te semmit sem éreztél ebből... hát akkor érted... ha nem bírtam pont neked kimutatni akkor megette a fene! Nem kirakatba érzem a szerelmet! - Nem értem, teljesen összezavar. Ha érezte mennyire kivételezek vele, mennyire szeretem, akkor miért nem hiszi hogy ez szerelem?
De hát mivel ezt mondja, nem voltam, ő nem érzi, igazat adok neki. Lehet csak akartam. De... én tényleg őszintén hittem. Hát emiatt jöttem rá Joshra is! Vagy nem? Összezavar.
Lionel miatt és hogy miatta kapom én az összes falat és a bizonyítási előírást nála viszont igenis bosszant. Miért nem indulhatok ugyan olyan eséllyel? Miért én dolgozzam le mások hibáit? Főleg hogy fizikai lehetetlenség, ennél jobban nem tudom szeretni. Csak ha viszonozná ahogy én érzek, de ezt nem teszi mert bizonyítanom kell. Lehetetlen.
Lionelen viszont kiakad. Sóhajtok egy kicsit.
-Sehonnan mert nem beszélsz róla. Azokból az információmorzsákból ítélkezem amiket mondtál. Előttem nyáron párszor találkoztatok nagy hatást gyakorolt rád. Majd alig láttad. Egyszer vagy kétszer lefeküdtél vele. Én fél évig rendszeresen ott voltam, rengeteget beszélgettünk, figyeltem rád, nekem öröm volt a boldogságod. Én ott voltam mikor beteg voltál, nem csak mikor olyan kedvem volt. Lia, gőzöm sincs hogy azalatt a pár alkalom alatt mit képzelt, mit mondott, mit álmodott, mert úgy fest neki a kevese is több, mint az én folyamatos energiám a kapcsolatba. Annyira véded, mindig véded, holott nem bánt veled jól, és nem érdekel hogy milyen kedves volt, magadra hagyott a bajban. Lefeküdtél vele és továbbállt. Az én szememben mindegy mit mondott ha a tettei nem igazolják. Én is azt mondhatok amit akarok, a tetteim igazolnak. Mondhatom, hogy teljesen beléd estem és mikor elutasítottad a vallomásom sírva rohantam Reevenhez, miért nem szeretsz... mert te nem érzed, hogy az vagyok vagy voltam, szóval... - Tárom szét kicsit a kezeim, hogy nem tudom sajnálni Lionelt. Nem tudom kedvelni. És nem tudom megérteni, miért néz el neki mindent, nekem meg hány föl minden hibát. Nekem ez igazságtalan. (De lehetne Nagy Fehér is, nekem igazából mindegy, a lényeg a tetteken van most nálam.)
-Hogy mikor? Mielőtt elmondtad volna, hogy Reeven nem vér szerinti rokonod. Beszélgettünk és bevallottam hogy beléd szerettem. Akkora már teljesen biztos voltam benne és úgy gondoltam elmondom, ki akartam mondani. Arra mondtad, hogy te nem hiszed mert nem is akarok az lenni... és hogy téged ez stresszel, te nagyon szeretsz, de a szerelmet hagyjuk. Amelia... neked ez mi ha nem visszautasítás? Lehet neked ez nem az, de nekem ez totálisan az. Nem azt mondtad még nem, vagy idő kell, vagy bármi olyan, hogy oké, örülök hogy így érzel, de ha még nem is tudom viszonozni, majd idővel. Akkor reménykedtem volna. De így már még azt sem tudtam. Csak beletörődni. Hogy sosem fogsz belém szeretni... - komolyan az jobban fáj, hogy nem is emlékszik. Ennyit jelentett neki hogy elmondtam mennyire szeretem. Még egy széljegyzetet sem... főleg annak fényében, hogy azt hitte nem is akarom, akkor pláne örülnie kellett volna neki nem? Nem? Sokat kértem? Lehet... de Josh meg... ahh a fenébe!
-Jó, oké... önbizalmat szereztél. De mégsem bízol bennem annyira, hogy ne emelj falakat. Az hogy fejlődsz és hagyod magad megismerni két külön dolog. Mert ha te fejlődtél is a kapcsolatunk egy idő után nem tudott, megrekedt, mert ahhoz ketten kellünk és te a falaid mögött maradtál. - Úgy fest neki ez egy dolog, de nem az. Nekem legalább is nem. nem azt mondom kicsit sem fejlődött a kapcsolatunk, hát sokat fejlődött de egy idő után már nem éreztem. Ahogy ő mondja, húzott egy határt és míg nem bizonyítok meg is marad.
-De az vagy! Te magad mondod hogy falakat emelsz, bizonyítást kérsz... pedig tőlem nagy szó, hogy kimondtam szeretlek, szerelemmel égek, de te nem akartad. Most sem akarod. Most is falakat emelsz, azt mondod nem is szeretlek de az istenért, hát tudom hogy szeretlek, hát tudom és kész! - Csattanok fel egy kicsit, hogy hülyeség hogy nem szeretem, határozott akarok ebben lenni és Josh miatt az is vagyok. Igen. Joshnál is Lia miatt jöttem rá. Én vagyok a hülye hogy hagyom hogy bemagyarázza. Ha ő nem érzi attól még lehet tény, hogy szeretem! És ennek semmi köze Lionelhez vagy a szexhez, utóbbit sosem kevertem ebbe bele, de ez őt valamiért nem érdekli. Nem tudja mennyi vágyamról mondtam le, hogy neki biztonságérzete legyen, de ez így jó. Csak feszélyezné és értelmét vesztené az egész.
-De ha magamért szeretsz miért nem akarsz jobban szeretni? Miért nem hagyod ezt a magadba fordulósdit és nyílsz meg nekem? Őt mindig véded, neki megnyíltál, azért fáj neked még mindig ennyire. Értem hogy Lio csalódás volt, de én nem Lio vagyok, hiába pedzegeted hasonlítunk. Én sosem hagynálak el csak úgy, sosem bántanálak, nem vennélek semmibe, mindig is tiszteltelek, ellenben vele. Csak tudod tény, hogy bizonyos dolgokat neki megengedtél, minden feltétel nélkül, nekem már nem. Persze hogy azt keresem, miért! Keresem az utat hozzád, hogy megnyílj nekem, de nem hagyod! - Fakadok ki kicsit. Kvára nem Lionel érdekel, hanem ő, miért nem fogja már fel? Hogyan mondjam másképp, hogy megértse? Mert azt akarom végre lássa.
Annyira harapja az ujját, már én leszek rosszul, nekem fáj, benyúlok az ajkai közé és ha elengedte a fogával erősebben fogom meg a kezét és eresztem le az ölébe. Ne harapja már az ujját, még a végén véres lesz. Nem veszem észre, hogy már az, de ez neki most szerencséje. Tuti lecseszném érte.
-Te sem akkor akartál mikor nekem szükségem volt rá... amúgy nem erőltettem rád magam. Ne mondd ezt, mert én türelemmel vártam és folyton azt mondtad, ha felhoztam Liot már hónapok múlva, hogy minek emlegetem, rég elfelejtetted és csak én gondolok már rá. Most akkor mi az igaz? Hazudtál, hogy ne aggódjak, vagy nem de akkor meg ne fogd Liora, hogy akadály volt, hogy megszeress. És nem én úgy mondtam nemet mint te nekem. Én azt mondtam, akkor és ott nem érzem hogy szerelmes lennék. De ez nem jelentette hogy nem akartam vagy esélyét sem láttam, csak azt nekem ezzel idő kell, többet találkozzunk, komolyodjon a dolog. Amiért tettem is. Nekem viszont már így egy év után mikor kimondtam... kellett volna felőled a megerősítés, hogy tényleg szeretsz, tényleg akarsz de... pont nem ezt éreztetted akkor. És eléggé fáj hogy azt mondod, csak szexre kellettél, ez erős túlzás, már akkor is a barátom voltál. Tudod jól, ha nemet mondtál volna, tekintve arra, akkor Lionnel töltöd az éjszakát, felfogtam volna és nem szeretkezünk. De te lefeküdtél velem. Lia én komolyan nem értelek. És ennyi erővel, én is mondhatom, hogy közölted nem szerelemmel szeretsz de mégis lefeküdtél velem aznap mikor elutasítottál. Én is mondhattam volna nemet, de a szerelmednek hogy mondasz nemet, ha ezt érzed mondhat a másik amit akar, nem tudsz rá haragudni vagy nélkülözni. Te is tudod, ha nem is az én irányomban de korábbi fiúid esetén, nem? - Vádol, de csak félig van igaza. Ez zavar. A kezét meg fogom, csak ha elrántja tudja az ujját megszopogatni, amúgy nem.
-Mondhattál volna nemet. De bevallom, akkor nem hiszem hogy lett volna belőle valami. Az hogy másba vagy szerelmes nálam kizáró ok volt. De annyira úgy éreztem veled működne és annyira reméltem, elfelejted Liot mert nem friss a mi kapcsolatunk, hogy akartam hogy sokat legyél velem. Ismerj meg jobban, próbáljuk meg. Nem mondom nem kockáztattál, de én is kockáztattam. Olyat nőt tettem az életem szerves részévé és középpontjává, annak adtam az első komoly kapcsolatom, aki másba szerelmes. És nem erre értettem. OKé, odaköltöztél, ez egyfajta engedmény, de ettől nem hagytad magad jobban megismerni. Nagyon nehezen mondtál el nekem dolgokat és kvára nem arra gondolok, hogy lekapott egy pasi valami bulin, hol érdekel, mert otthagytad, jöttél hozzám, nekem a többi nem fontos. Engem választottál nem őt. Én arról beszélek, hogy a családod, Reeven, főleg Reeven. Semmit nem mondtál, csak hogy kicsit összevesztetek, nem egyszer. Aztán Reeven mondta meg, mennyire veszekedtetek és kért tanácsot. Néha úgy éreztem ő inkább tart bizalmasának mint te. Én erre értem. A végén már egy fokkal jobb volt, el-el mondogattad ha nyomasztott valami de... megint legutóbb is ugyan az, mikor kezdtem úgy érezni megnyílsz összevesztél Reevennel és úgy állítottál haza ahogy. Nem is jutottam eszedbe... Reevennek ott volt Felix, otthon várta, meg gondolom joggal hitte velem vagy. De nem. Én ezekre értem Amelia. Mintha nem bíznál bennem eléggé. Alig mondtál akkor is valamit... Itt vagy, de közrejátszott, nem akartál már otthon lakni és az apukádhoz nem szívesen mentél volna. Én pedig nyíltan felajánlottam, akarnám hogy gyere. Volt benne nyomás nem tagadom. Aztán pedig összeszoktunk, ami jó. De pontosan tudom, a megszokás könnyen rabigába hajt, az ember nem akarja megtörni. Minél tovább élsz valakivel együtt, annál nehezebben változtatsz. Annál ijesztőbb. Engem nagyon megviselt, mikor Henrytől elköltöztem. Lehet nem miattam vagy itt még, hanem magad miatt. Nem tudom, nem mondod! Alig tudom mit akarsz mik a céljaid, de nem tíz év múlvára, hanem mondjuk idénre. Az én hibám, szarul kérdezek, tudom, de segíthetnél, ha már látod érdekel, nem? Ezek apróságok, de nekem ezek is fontosak. Én mindent tudni akarok rólad, mindegy milyen kicsi dolog. Hátha még fontos, érted, de azokról sem tudok! - Sóhajtok, megfáradtan, hogy nem ért de lehet nem is akar. Tessék kimondtam a nyűgjeimet de miért? Minek? Mintha nem értene. Lehet én sem értem őt. Mióta élünk így egymás mellett? Megint eszembe jut Josh... elcsüggedem. Vele annyira más. De ő nem akarná hogy a fiúja legyek szerintem. Szereti Suzyt... de én meg egyre csak sóvárgok utána, hiába erőlködöm hogy Liával minden olyan könnyed legyen. Nem megy. Lehet őt nem tudom úgy megérteni, vagy ő engem vagy mindketten kevesek vagyunk ehhez nem tudom, de Joshnál minden annyira természetes. És azt érzem a normálisnak, nem ezt. Úgy érzem el vagyok átkozva. Nem is kicsit...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Salutations de la maison!   Vas. Márc. 27 2016, 19:34

Hallgatok, mint a sült hal. Hogyan lettem szerelmes Lioba? Nem tudom! Fogadásból megcsókoltam, ő meg... eljátszotta velem a fordított Csipkerózsikát. Biztos nevetségesnek tartja, hoogy ennyi elég volt, hogy elinduljon valami, de elindult... Ez nem olyan dolog, amit szívesen elmesélek, mert ez az én emlékem, az én élményem, ez az én szívemet borzongatta meg. Másra lehet nem így hatott volna. Különben is, erről beszéltem már neki, akkor is rácsodálkozott, milyen kevés elég volt nekem... Nem tehetek róla. Akkor nekem ez nagyon sokat jelentett. Ezek szerint. Csak vonogatom a vállam, bármennyit beszélhetnék, úgysem értené meg, mert nem is akarja megérteni. Alapból gyűlöli Liot, én sem kellettem hozzá. Volt közöttük az az ellentét. Nekem bármilyen kedves lehet az a férfi, ha ő el sem tudja róla ezt képzelni.
- Én csak azt mondtam... - kissé most elkeseredett vagyok- Korábban is éreztem úgy, szerelmes vagy belém. Mint ahogy azt is éreztem, én szeretlek jobban, mint ami egy barátságba belefér. De amikor ezt felvetettem neked, azt mondtad, te még nem voltál szerelmes és biztosan éreznéd, ha így volna...- harapdálom magam. Ha az ujjamat nem érem el, akkor a szám szélét, vagy a szám belsejét. Hogy nem kirakatszerelmet akartam, na erre rátapintott, sosem kifelé éltem az életemet, hanem befelé. Csak arra tartozik, akivel élek, másra nem.
Az elméletünk ott bukik, hogy arra alapozunk, amit  a másiktól hallottunk (talán meggondolatlanul vagy elhamarkodottan). Mindkettőnkben van sérelem, és talán még most is a csalódástól való félelem az erősebb, minthogy ezt belássuk. Én őt éppen olyannak szerettem meg, ahogy megismertem. Nem is tudott volna elcsábítani, ha nincs rám akkora hatással. Nőből vagyok, általában a nők nem is tudnak érzelmek nélkül kapcsolatot kialakítani. Pláne én nem... Hogy mi rontott el mindent? Véleményem szerint az, hogy bebeszélte magának, hogy én jobban szeretem Lionelt nála, és ez egy olyan útra vezette, ami... nem volt jó. Sosem akartam egy második Lionelt, sosem akartam, hogy olyan dolgokkal tegyen a kedvemre, mint amivel Lio. Mindig akkor voltam a legboldogabb, ha Sebastian volt velem, amikor önmaga volt, felszabadult és vidám, de ez... egyre elhalványult. Mintha nem is ő élne velem, csak az árnyéka önmagának, vagy egy hasonmása..., nem is tudom.
- Ne hátrafelé nézzünk, hanem előre- emelem rá szomorú szemeim. Nem az a lényeg, milyen volt Lio, mit gondolt, mit érzett, mit mondott ki... Különben is, mit számít már? Én csak azt akartam, ne ítélkezzen felette, mert nem ismeri. Szíven üt, ahogy most is hasonlítgatja magát, mintha egy verseny, ki tesz értem többet, eldöntené helyettem, kit kell szeretnem. Összeszorul a torkom, mert pontosan emlékszem, hogyan gondoskodott rólam a legnehezebb napjaimon, és sosem jutott eszembe, hogy ezt nem önzetlenül csinálja. Bajban voltam. Éppen elhagyott (megint és immár végleg), akit sokáig dédelgettem a szívemben.
- Nem utasítottam el a vallomásod...- rázom a fejem, mert az nem igaz, hogy elutasítottam. Az már bizonyos, nem ugrottam boldogan a nyakába, ahogy várta. Vajon azt várta? Úgy emlékszem, azt mondtam, én is nagyon-nagyon szeretem, de a szerelem... Nos a szerelem még nem nekem való, mert frusztrál.
Hinni akartam, hogy vele gyorsabban átvészelelm majd a csalódást, mint nélküle, de azzal nem akartam hitegetni, máris szerelmes vagyok belé, holott csak hónapokkal alig túl vagyok egy szakításon. Ráadásul az a kettősség, amit éreztem vele kapcsolatban  és amit korábban mondott rólunk, óvatosságra intett. Kiszolgáltatott voltam, nem lett volna csoda, ha neki van igaza, és nem nekem, szóval ha csak beleképzelem, hogy Sebastianba vagyok szerelmes, holott nem. Minden okom megvolt rá, hogy higgyek a jeleknek, hiszen tenyerén hordott. És ő maga mondta, -ennek ellenére- hogy ő nem szerelmes. Akkor miért is csoda, hogy össze voltam zavarodva? Hogy óvatosabb voltam? Hogy nem vallottam én is azt, szerelmes vagyok, pedig lehet, így volt már akkor is? (Korábban is?)
Hogy sírva rohant volna Reevenhez, nem volt róla tudomásom. Ha tudom, hogy az a kérdés (válasz) így megviselli, talán újra megbeszéltük volna a dolgot. Részletesebben, jobban... Nem tudom. Mindenesetre nem akartam, hogy azt higgye, nem akarok szerelmes lenni belé. Nem akartam viszonzatlanul szerelmes lenni belé.
//Nem hánytorgatok fel neked egyetlen hibát sem. Nem mondhatom, mert nem olvasok gondolatot, de komolyan; Lia nem bántaná Sebastiant//
Megint úgy érzem, félreértettük egymást. És mintha nem az lenne a fontos, hogy most másképp van, hanem az, akkor hogyan volt.  Miért fáj ez ennyire?
- Akkor, abban a pillanatban így is éltem meg. De azóta változtak a dolgok...- egy csomó idő eltelt. A Lioval kapcsolatos lelkiismereti kérdéseimet is elcsitítottam, hoiszen értelmetlen lenne bármi célból újra felvenni a kapcsolatot vele. Egyszerűen lezártam, hibáival, hiányosságaival és fájdalmaival együtt. Én azt hittem, ezen a kérdéskörön már rég túl vagyunk...- Gondolod, ha nem szeretnélek, ha nem lenne fontos, amit irántam érzel, itt maradok? Mit gondolsz, csak játszom veled, az érzelmeiddel? Kihasznállak, használlak..., eldobnálak?- kétkedve és fájdalmasan pillantok rá. Nem, az nem lehet, hogy ennek a hiábavaló mérlegelésnek ez lett a vége.
- Igen, ebben igazad van... Falakat emeltem magam köré, és maradt köztünk is, igen. De az a célom, és tudom, az utat is megtaláljuk hozzá, hogy ezt eltűntessük innen. Erről nem te tehetsz. Erről én tehetek. Az én hibás múltam, a hibás gondolkodásmódom, hibás világnézetem. Ne haragudj rám emiatt! - Hogy mennyire rosszul ítéltem meg dolgokat, Reeven világított rá. Sajnos, nem csak a szüleimmel, vele, Lioval, hanem Sebastiannal kapcsolatban is hibákat követtem el. És még csak azt sem vettem észre, milyen súlyosakat. Én úgy láttam, eddig is változtam. Bontottam falakat. Nem mindet, de elkezdtem, és ettől elégedettnek éreztem magam.
-Hogyne akarnám? Most is akarom... - elfordulok. Semmit sem vett észre abból, mennyire a kedvében akartam járni? Seemmit sem ért abból, mennyire tetszeni akartam neki, vágyat ébreszteni benne, bármennyire is fáradtan ér haza? Ő volt az, aki úgy kommunikálta le a hazaérkezését, hogy semmi nem érdekli... én se nagyon...
Sírás marja a torkomat, de az utóbbi időben mintha sikerülne úrrá lenni rajta. Néhány autotréninges ki-belégzés, "szuszá", ahogy egy kollega mondaná, és valamivel erősebbnek érzem magam. Nem-vagyok-nebáncsvirág!
- Sosem mondtam, hogy nem szeretsz...- más kérdés, a szerelmét elhittem-e, - és pontosan tudom, hogy miattam sok dologról mondtál le, ami korábban az életed része volt. Tudod, az utóbbi időben az is eszembe jutott, te hogyan érzed magad emiatt... Nem érzed-e hiányát, elég vagyok-e önmagamban, hiszen -valljuk be-  vannak dolgok és szokások, amikben különbözünk...- nézek rá nyílt tekintettel, lássa be, nem tudom minden vágyát kielégíteni. Nemde az én fejemben forog folyton a kerék: nem vagyok elég?
Megint Lionel... Szétrágom az ujjam, már a vérem is kiserkent. Elhúzza a számból a kezem, az ölembe húzza.
- Nem vagyok elfogultabb vele, mint veled. Téged éppen úgy megvédelek...- mondom elhalón. Mintha nem is beszélgetnénk, hiába ontom rá minden gondolatomat. Nem hall, nem akar meghallani, csak abba kapaszkodik bele, amire ő reagálni akar. Nem közeledünk... Távolodunk. Mintha minden mondatommal csak tovább rontanék a helyzetemen. Ó, jaj, hacsak rólam volna szó... A kapcsolatunk a tét.  És ahelyett, hogy építő dolgokat mondanánk egymásnak, csak mondjuk és mondjuk a sérelmeinket, egyre mélyebbre ásva, egyre több dolgot hánytorgatva fel, kifordítva, kibelezve, félreértelmezve. Veszekszünk.
- Igen... Most már világosan látom- hajtom le a fejem. Jogos, amit mond. Az ő megnyugtatása végett tagadtam, hogy gondolnék Liora. Nem akartam hátrafelé nézni, felejteni akartam, sérelmeztem, amikor emlegette... stb. És igen, kellett nekem az idő, hogy begyógyuljanak azok a sebek, de mindig azt hangoztatta, képes és hajlandó várni... Behunyom a szemem, nehéz nem sajnálni magam, amikor minden másképp alakult volna, ha... én nem vagyok olyan gyenge, a reményeim rabja, a vágyaim elítéltje, és nem hajlok arra, amerre a szél fúj. Döntenem kellett volna így-vagy úgy, és másnap is szilárdan ragaszkodni hozzá, de a másnap, a másnap kusza volt, és Sebastian maradt velem, nem Lio.
- Mintha nem akarnád érteni, Sebastian...- miért állít be hazugnak, képmutatónak?- Közöttünk régóta működik a kémia..., de nem csak ennyi volt, nem csak ennyi van. Ha csak szex lett volna, nem érzem azt a zavart, másnap, amivel Lio szembesített. Emlékszel? Egyikőnk sem tagadta, nem csak a szexet, azt se, szeretjük egymást. Előző nap, mégis, miért? Másnap miért nem? Lényegében Lio előtt vallottál először szerelmet, és ezt nem is tudod, ezek szerint. És tettem ezt én is...- mondom, hiszen így volt. Egy ideje Sebastian testesítette meg az ideális pasit, és amikor rájöttem, van esélyem nála, hagytam elmenni azt, akibe (korábban) szerelmes voltam.
- Nem voltak fiúim...- biggyesztem a szám. Talán le kellett volna feküdnöm néhánnyal, hogy tapasztalatot szerezzek. - Nekem te vagy a pasim..., és sosem haragudtam rád. Nem mindenben értek veled egyet, de szeretlek. Képes vagyok változni, nyitni, beszélgetni, megosztani... Látod, most is összeveszünk csak amiatt, mert felhánytorgatjuk a múltat.
Míg összeszedem a gondolataim, hogy sorsdöntő kérdéseket tegyek fel: ő mit akar, velem akar-e lenni, szeret-e még annyira, hogy együtt folytassuk tovább... hasonlók, ő is hasonló gondolatsorba kezd.
- Igazad van. Hibáztam. Kétségbeestem, tudod te is... El akartam menni... Talán meghalni is, de ez most már nevetségesnek tűnik. Aznap meghalhattam volna, és küzdöttem az életemért. Szóval, hülye p*csa voltam, talán vagyok is, de sosem éreztem még nagyobb szükségét, hogy szeressen valaki. És nem mindegy, Sebastian. Nem azért te, mert nincs más, és nem azért, mert te vagy az utolsó, aki még így is képes volt szeretni. Lio nyomott hagyott bennem, ahogy benned nyomot hagyott Callie vagy Henry, de kérlek, ne vessük egymás szemére, hogyan érzünk mások iránt, ha egymást szeretjük. Beletörődtem abba, hogy csak második lehetek az életedben, de nem akartalak büntetni azzal, hogy ... te sosem lehetsz első. Nem is igaz, hogy nem lehetsz. Már az vagy...
A nyakába bújok, most is küzdenem kell a könnyeimmel.
- Kezdjünk tiszta lappal, kérlek... Beszélgessünk minden nap, ahogy régen. Menjünk el itthonról, mondjuk sétálni, levegőzni, fagyizni, hintázni... Úgy hiányoznak azok az együttlétek! Tudom, hogy nehéz eset vagyok, eddig mindent rosszul csináltam, de te mondtad, ha szeretsz valakit, akkor nem kérdőjelezed meg, nem tiltakozol... Úgy érzem, még formálható vagyok... Igazítsd ki, ami hibás bennem, segíts rajtam, s ezzel magadon!
Segítségre van szükségem, de pszichológusnak többé meg nem nyílok, az is biztos. Kihez fordulhatnék, ha nem azokhoz, akik azt mondják, szeretnek? Én is szeretem őket: Sebastiant, Reevent. Nekik is jót akarok, magamnak is. De egyedül nem tudom megcsinálni. Képtelen vagyok.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Salutations de la maison!   Vas. Márc. 27 2016, 20:48

-Ez tény, nem voltam szerelmes, nem tudtam milyen, csak azt tudtam, nincs az a hatalmas lila köd, mint másoknál láttam, hát hazudni sem akartam, hogy azt mondom az vagyok és ha nem? Én csak akkor mondok biztosat, ha én magam is teljesen meg vagyok győződve róla. És nekem erre nem elég kevés dolog, nekem sok dolog kell, azt hiszem. - Nem bántom őt, de én ilyen vagyok. Könnyen megszeretek bárkit, ragaszkodom is hozzá, de pont emiatt nem fogom elkapkodni ha azt mondom mélyebben érzek iránta.
-Próbálnék előre, de ahhoz hátra is kell. Unom, hogy nem akarod átbeszélni a régi dolgokat, nekem szükségem van rá. Mert nem értelek és ahhoz hogy megértselek, nekem az is kell. Értsd meg, nem azért csinálom hogy bosszantsalak. - Megint hárít, nekem ez az, noha értem, hogy ő lezárná, de marad egy tüske is akkor az nem jó. Megmérgezi az egészet.
-De nem is mondtál rá semmit, csak hogy neked ez nem megy. Kábé ennyit csináltál... - Igen, lehet romantikusan azt vártam hevesebben megcsókol, megölel, azt mondja "én is"... de nem ez történt. Vele nem...
-Igen, változtak... - Hajtom le a fejem. Velem sok minden történt, lehet vele is. Még mindig szeretem őt, ezért vagyok ennyire elkeseredett, hogy nem tudjuk úgy megbeszélni mint szeretném, mert mindkettőnkben sok a sérelem. A félreértés, nem bírunk rendesen kiigazodni egymáson. Próbálom de nem megy. Máshogy működünk Liával, azt hiszem, mindketten félünk, aggódunk és... értetlenkedünk.
-Nem, azt nem... ugye nem? - Ijedek meg, látszik ez eszembe sem jutott, de hülyeség, Lia nem csinálna ilyet. -Én csak azt mondom... nem értem miért emelsz falakat nekem. - Ez tömören a lényeg. Nem több. Meg akarom érteni, de nem tudom.
-Én rád haragszom, hanem magamra. Nem tudom, hogyan kell lebontani azt a falat. Annyi mindennel próbálkoztam, de nem megy. Nem tudom hogyan kell... - Mondom elkeseredetten, csalódtam magamban. Azt hittem, ha eléggé szeretem lebomlik a fal, de... valahogy ha kicsit lejjebb is omlott, mintha visszaépült volna. Olyan érzésem volt mindig.
-Ahh... - Én vagyok aki elfáradt, azt hiszem. Annyi minden nyomja a lelkem és nem lett jobb. Csak rosszabb, úgy érzem már haragszik is rám.
-Persze hogy elég vagy. Én csak... úgy éreztem mégsem engedsz elég közel magadhoz. Nehéz elmagyarázni. De én szerintem mindig gyorsan akarok mindent, mert én ha egyszer odaadom magam, teljesen odaadom. Aztán a másik eldönti kell e vagy sem... - Vonok vállat. Nem éreztem elég közel magamhoz, holott mások nagyon közel engedtek magukhoz. Szerintem ez volt a bajom. Ez a bajom.
-Mitől védesz meg? Mitől félsz, mi lesz ha azt mondod szeretsz engem szerelmemmel? Mi lesz ha nincs fal? Mitől félsz? Annyira a tied akartam lenni, szerettem volna ha te is az enyém. Én nem félek attól amit adsz. Mindenkinek vannak hibái és félelmei, de én ezeket is meg akartam tapasztalni veled, nem csak a derűs oldalad, hanem a többit is! - szorítom a kezét, lássa már be, a lehető legközelebb akartam férkőzni hozzá, de nem hagyta.
-Én nem vagyok jó emberismerő Lia... ha azt mondod nem zavar már valami, én úgy kezelem. Látod, csak bántottalak, sokat vártam, mert nem láttam, hogy mi van. Én ebben nem vagyok jó... és még csak rám sem szóltál... - Úgy fest tényleg szerette még. Én csak féltem ettől, nem akartam elhinni, neki akartam hinni. De hülyeség volt, ki tudja mennyire bántottam meg egy csomószor.
-Mert én olyan típus vagyok aki fél kötődni azért... ha azt mondom szerelmes vagyok, de kiderül csak a szokásos ragaszkodásom, akkor becsaplak. Én azt nem akartam. De igenis fájt, mikor hirtelen kiderült nem csak én vagyok neked, hogy megint lassú vagyok, hogy nem bírják kivárni hogy mélyebben érezzek, és... az fájt, és összezavarodtam, miért fáj ennyire, mikor én magam mondtam nyugodtan. Ha tudok róla talán nem fáj annyira, de ott valahogy becsapottnak éreztem magam, hogy mégsem csak velem kivételezel, hogy én láttam többet a dologba hogy csak én akarok haladni a zárt kapcsolat fele, vagy legalább is te nem velem. Nem tudom hogy az vallomás volt-e... én csak úgy éreztem mindent elrontottam neked... - Tördelem a kezem, szégyellem magam azért a napért.
-Én nem vesztem veled össze és nem azért vagyok ideges, mert a múltról beszélünk hanem azért mert így sem értelek jobban! Magamra vagyok dühös és nem rád. Mert én cseszem el fojtom, mindig mindent elcseszek, nem akkor érzek valamit amikor kell vagy akkor is érzem mikor már nem kéne! Hülyén működöm, nagyon hülyén.... - Horgasztom le a fejem én nem akarok vele összeveszni. De úgy fest ő úgy éli meg.
-Lia... ostobaság hogy nálam nem lehet valaki első.. bár tény Henry örök gyenge pontom marad. De amúgy sem szeretem ezt a rangsorolást. Első.. utolsó... mit számít ha szeretem? Én nem is így fogom fel. Én nem azt bánom nem első vagyok. Megszoktam hogy nem vagyok első. Talán Henry volt az első akinek igen, fura is volt. De... engem az zavar, hogy nem érzem azt közel engednél. Már úgy... teljesen. Ez a kapcsolat nem friss, már jó ideje együtt élünk. De te magad mondtad, olyan dolgok jártak a fejedben és... tudom milyen az. Engem Henry húzott vissza. De én mindig is szerettelek még jobban is mikor igent mondtál rám és ideköltöztél de.. valahogy sosem éreztem azt, akármit elmondanál. Ha arra kérnélek nem tennéd. Nem tudom miért, talán mert érzelmileg mindig tartottál egy lépés távolságot. Nem mondtad el ha valami bánt, akkor sem ha nem én csináltam. Vagy nagyon nehezen, mikor már kár volt titkolni. Emiatt úgy éreztem én sem mondhatok el akármit, ami meg zavart. nehéz megfogalmaznom, sosem ment. - Szabadkozom. Szorosan ölelem magamhoz. Én csak nem is tudom mit akartam. Azt érezni lelkileg meztelen lehet előttem ahogy én előtte.
Újrakezdést kér. Mindig is ezt akartam, nem zavart, ha visszább kell lépni ha utána haladunk előre. De... eszembe jut Josh. Ahogy elbúcsúzott. Ahogy ölelt. Hiányzik... Én sírom el hamarabb magam, kibújok és törlöm a szemem, gyűlölöm magam.
-Én szeretnék! Erre vágytam, annyira akartam, én... a francba is már, erre vágytam! De én nagyon szeretlek és nem bírok titkolózni... Nem is akarok... Amelia jó vagy így, nem kell formálni téged. Egyszerűen csak légy nagyobb bizalommal és engedd hogy szeressenek... ennyi, nincs benned hiba. Bennem van a hiba... a francba már.. - Két fele húz a szívem. Megőrülök. -Én... nem akarlak elveszteni de amit most mondok azzal elfoglak és gyűlölöm magam érte mert sosem azt érzem amit kéne és hülye is vagyok! De... a fenébe... - Tapasztom a számra a kezem, lenyelem a hányingerem. Úgy érzem meg fog gyűlölni. Rettentően félek. - Amelia... én... nem tudom pontosan mikor de... én... beleszerettem valaki másba is... de nem akartam bevallani magamnak, mert onnan jöttem rá, hogy tudtam téged szeretlek és az hasonló volt és... amikor elutasítottál, én úgy éltem meg, akkor... féltem látszik rajtam és frusztrálom a másikat is, hogy látja esetleg és én veled akartam lenni, mert az sem érdekelt ha nem fogsz sosem úgy szeretni de én nem akartalak elveszteni... de emiatt egyre rosszabbul éreztem magam, hogy engem nem is lehet szeretni úgy és csak stresszelek mindenkit magammal, hogy elrontok mindent és nem is tudom... - Szégyellem magam a dolog miatt. Nehéz is elmondani neki, mennyire fáj még mindig az egész hiába tudom félreértettem, mint anno ő engem, de... akkor is megtapasztaltam milyen ha elsöprően szeretnek, nem bírok elszakadni tőle, vágyom oda Josh mellé. -Én... úgy voltam vele, hogy hagyom a fenébe az egész szerelem dolgot és nem stresszellek vele téged, mást se ezért bevallottam az illetőnek, hogy szeretem, mert biztos voltam benne, hogy elutasít, hogy elhord mindennek, amiért két embert is szeretek egyszerre és különben is... akkor végre hagyhattam volna az egészet. De... ő... hát... ehelyett csak annyit mondott, hogy "én is". Olyan természetességgel, hogy megijesztett. Én sosem tapasztaltam ilyet, hogy valakinek ez ennyire természetes legyen. És jobban megnyílt nekem mint valaha, pedig előtte sem zárkózott el és... szégyellem, de veled is ezt akartam. Annyira akartam. De... nem bírom őt kiverni a fejemből és gyűlölöm magam ezért, mert vele nem lehetek együtt, ez ütne mindent és elvesztenélek téged amit nem akarok, mert én akarom azokat a sétákat, hogy elmenjünk fagyizni, táncolni, a játszótérre, el akarok veled menni Párizsba és Szegedre! De így hogyan kérhetnélek, ha ilyet csináltam? Boldog voltam mással... szégyellem magam érte. - Húzom fel a térdeim és abba sírok, mert magamtól vontam meg most az újrakezdést. Mert nem bírok Joshon túllépni. De nem is akarok. A szívem azt dörömböli, milyen boldog voltam, miért nem akarom? De akkor is megbántottam ezzel Ameliát, tudom, hogy olyan lettem a szemében, mint a többi férfi. Azok, akik nem vigyáznak rá és nem tisztelik. Pedig ez nem igaz, de nem bírom bebizonyítani. Eddig sem tudtam... de nem tudom lebontani a falait. Mert az enyémeket más lebontotta a talapzatig és húz oda a szívem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Salutations de la maison!   Vas. Márc. 27 2016, 22:55

Naigen, a lila köd. Azóta már én is elgondolkodtam ezen, hogyan lehetséges, hogy két férfit tudtam szeretni párhuzamosan? ( Vagy akár hármat is, ha Reevent is ide soroljuk.) Hm, ha egy hülyeség beindul, nincsenek akadályai...
Egyre jobban értem, Sebastiant milyen dolgok bántják, és azt is, hány dolgot hibáztam el azzal, amikor valahogyan őt védeni próbáltam. Bólintok, elhiszem, hogy nem bántani akart. És tudom, azzal, hogy semmit sem mondtam el, elszúrtem... Hitt, amit akart. De én akkor még rossz szemmel néztem a világra, és rossz mércével mértem: elsősorban magamat, de őt is. Hittem, amiot akartam, hittem, ami jobban beleillett abba a képbe, amit a múltamról építettem, hogy miért úgy történt minden, ahogy történt. Könnyebb volt őt hibáztatni, mint magamat. Kömnnyebb volt rá kenni, ő vezetett félre először, pedig nem tudom, így volt-e... Miért nem beszéltem neki nyíltabban Lioról?
Néha teljesen kétségbe ejt, miket is feltételez vagy gondol rólam, utóbb kiderül, megint csak rémeket látok. Megijedek, amikor a változás miatt lecsüggeszti a fejét. Miért gondol rosszra? Én előre nézek, vele tervezek...
- Ne haragudj magadra. Én sem ismertem jól magamat, saját börtönöm kulcsát se ismertem, honnan ismerhették volna mások?- kérdezem, és megsimogatom a haját. Olyat vártam el, ami lehetetlen. Talán el se vártam. Talán Reevennek volt igaza, hogy bezártam magam, hogy magammal lehessek, hogy nyalogathassam a sebeimet, milyen rossz nekem. Brühühü. Sosem bocsátom meg magamnak.- Nem veled volt a baj, te mindent jól csináltál. És ha nem is hiszed, nagyon sok falat bontottál le. De... nem akartam, hogy eljuss hozzám..., féltem. Féltem, hogy megsebzel majd. Olyan hülye voltam!
- Igen... ez igaz. Hirtelen jöttél rá, te hogyan érzel, és gyorsan akartál mindent. Rosszul csapódtak le bennem korábbi események, és nem mertem elhinni, ha kimondom, amit érzek, el is fogod hinni. Én sem hittem el igazán... Ott volt Lio, meg amit iráénta érezetem, amiket nekem róla és rólam mondtál, amit... hiányoltál belőlem...- harapdálom az ajkam. Hogyne éreztem volna, hogy nem vagyok elég jó? Hogy a szerelmem nem elég? Nem olyan, mint Lio felé? Nem is lehet olyan... Ez... képtelenség.
- Nem akartam, hogy hazugnak, vagy csalfának tarts. Én nem vagyok méhecske, nem szállok egy virágról a másikra. Ma te, holnap Lio, másnap megint te..., hol ennek a vége? - nem lett volna hitelem, ha úgy mondom ki, szerelmes vagyok, ha ő nem érzi. Márpedig... nem érezte... Ahogy ő fogalmazott, én is biztos akartam lenni benne, hogy amit érzek, valódi.
Elszégyenlem magam. Ugyanaz a hiba, mint Reev esetrében: védeni akartam, és ártottam vele. Ha beszélek a félelmeimről, nemde előbbre tartanánk?
- A félelmeim nem vonzóak. Bánthattalak volna vele... Ha azt mondom, bizalmatlan vagyok, ha félek a sérülésektől, ha félek, hogy elhagysz...- ölelem egy kicsit magamhoz. Most is ugyanott tartunk, bár nem a bizalmatlanság a legnagyobb baj. Vagy nem úgy, ahogy Sebastian képzeli. Most sem hiszem, hogy szándékosan bántana. Szorítja a kezem, és bevallom, jól esik. Én is szorítanám az övét.
- Én sem akartalak bántani. Olyan jó ember vagy!- Féltem, hogy elveszítem, igen. Lio vagy a makacs védekezésem miatt, lényegtelen, de ott volt a fal, én emeltem, és szándékosan maradtam mögötte, védve magamat, az emlékeimet, az érzéseimet... mindent. Önző mód, csak magamra figyelve, rá nem.
Bólintok. Annyira másképp látom a dolgokat most, mint akkor! Sebastian viselkedése is érthető. Talán ő is jobban ért már engem. Fura, hogy éppen így tévedtünk el az érzelmeink útvesztőjében. Átérzem, mit érzett, amikor szembesült Lioval, és mégcsak nem is lett volna lehetőségem, hogy felkészítsem. Nem tudhattam, hogy így lesz. És igen, gyenge voltam. Ha tetszik, ha nem... elcsábultam Lionak a szerelem reményében.
- Ha nem érzed, hogy szeretsz, rávágtad volna Lionak is: ez nem igaz!- felvonom a szemöldököm, nem így van-e? Vagy csak azért hallgatott, ne legyen olyan nagy sértés rám nézve, hogy csak szexelünk? Tudom, hogy utóbbi nem igaz; ha nem is szerelemmel, de már akkor is szeretett.
Megremegek, amikor azt mondja, most sem ért jobban. Ennél jobban ... tényleg nem tudom elmondani, mi zajlott bennem. Az ajkamra harapok, mert az ujjamra nem lehet. De vajon mire érti, akkor is érzi, amikor nem kéne? Én... nem hagytam abba szeretni... Nem lenne oka rá, hogy ezt mondja, hacsak... Az viszont megint billenti a mérleget, hogy nem akar veszekedni. Én sem akarok... De ez az egész... olyan nyomasztó.
- Igen, ez így volt. Attól féltem, a hibák, a gondok, a nyűgjeim... elriasztanak. Inkább próbáltam megoldani magam, mint téged terhelni vele. Így is sokat vállaltál velem Reevennel kapcsolatban. Sokszor te voltál ott magam helyett. Te lettél a bizalmasa inkább, mint én...- és nem is említem, hánytorgatom, hogyan esett, amikor ez kiderült. De már ezt is más fényben látom.
Megzavar a gondolat, ő is titkolózni kezdett előttem. Jaj, Istenem... És megint az ölelés... Olyan vigasztaló, olyan nyugtató. Mintha azt sugallná, minden rendbe jöhet. Bízom benned, szeretlek... Jaj, nagyon szeretném, ha tudná, én is akarom, szeretem, bízok... Nem elég a testem, kimondom feketén-fehééren, mire gondolok, mire vágyok, mit szeretnék. Őt. Újra. Tiszta lappal. És erre... elenged, elsírja magát.
Ahogy beszélni kezd, én sem bírom soká... Hisz arról beszél, mással legyek nyitott. Vagy mégsem? Látom, hogy szenved, keresi a szavakat, és retteg attól, hogy amit kimond, azzal engem megbánt. Zavaros a történet, kezdetben nem értem, engem szeret, és közben beleszeretett valaki másba is, aki viszonozza, akivel viszont nem lehet, miközben velem is újrakezdené... Nem is tudja, milyen érzés az, amit most elmond nekem. Ha nem is ugyanezt, hasonllót éreztem vele és Lioval, ezt a kettősséget, ezt a széthúzást, ezt a veszteségtől való félelmet.
Sírok vele. Nem hagyom, hogy a térdére borulva sírjon, magam felé fordítom, vagy a vállamra húzom, és sírok vele. Nem tudom, ennek van-e értelme, de tudatni akarom, megértem, és nem haragszom. Miféle az olyan ember, aki ellenáll saját boldogságának?
- Seby, drágám..., figyelj rám. Kérlek, egy kicsit, cssss, cssss- csitítom, amikor már tudok beszélni.- Emlékszel? Egyszer arról beszéltünk, lehet, hogy eljön ez a pillanat. Hogy egyikünk beleszeret valaki másba. Semmit sem változtat a tényen, hogy barátok vagyunk, mert korábban is azok voltunk. Én... nem akarok útban lenni. Ha boldog voltál, akkor ő a helyes választás, nem én. Tudom, hogy boldog akartál lenni, és tudom, hogy tudod, én is azzá akartalak tenni téged. Eddig nem sikerült. Garancia sincs rá, hogy sikerül, bárhogy próbálkozunk.
Felemelem a fejét, megpuszilom az arcát.
- Köszönöm, hogy esélyt adnál nekünk. Azt is, hogy nem akarsz elveszíteni. De hidd el, nem lehet két lovon ülni egyszerre. Nekem sem sikerült...- ismét az ajkamba harapok bele- Bárhogy lesz, a barátod leszek. Mindig is jobb barátod voltam, mint szerelmed...- törölgetem az arcomat- De ha vele akarsz lenni inkább, legyél vele... Mi akadályoz meg benne?

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Salutations de la maison!   Vas. Márc. 27 2016, 23:39

-Illet volna rájönnöm, velem élsz, én vagyok a kedvesed... - Személyes küldetés, nekem kellett volna rájönnöm, még ha el sem mondja. De... anélkül nem leszek okosabb, csak butább, mint utóbb kiderült.
-De még mindig annyi fal van... de miért nem? Annyira vágyom rá! Sosem bántanálak, hiszen szeretlek! - Ez az amit nem hisz el nekem, hogy nem azért akarok a közelébe férkőzni hogy megbántsam, hanem hogy jobban szerethessem!
-Sajnos, de csak félig jöttem rá, mert csak azt láttam be, hogy én veled akarom megpróbálni, de hogy pontosan miért azt nem láttam be. Szerintem féltem belátni, mert Lioba voltál szerelmes és én is féltem, hogy kidobsz és megbántasz. Mindig is attól féltem ha belekezdek egy komoly kapcsolatba, akkor a másik meggondolja magát és szakít velem. - Vonok vállat, hát már kár titkolóznom, legalább annyira féltem mint ő.
-Sajnálom, amiért bántom Lionelt, de... bántott téged és nem tudom neki megbocsátani. - Nézek félre. Szerintem sosem fog menni, bár nálam nem lehet tudni.
-Nem is gondoltam hogy ilyen vagy. Csak azt találtál nálam jobbat. - ami nem nehéz, Lionel is csak férfi, lehet vonzóbb.
-Legalább tudtam volna, máshogy közelítelek meg. Én is féltem, megértettem volna, ahogy most is megértem. Ha tudnád én mennyire rettegtem elhagysz és mész Lio után vagy akárhova máshova... - Sóhajtom, hülyeség, mindketten ettől féltünk de... érthető valahol. Az ölelése viszont megnyugtat, tudja mennyire meg tud nyugtatni vele.
-Te is... és kedves... és... ahh, hosszú a lista. - De tényleg nagyon szeretem őt, nem csak úgy mondom.
-Hát, talán... de én senkit sem utasítok el így, ilyen durván, de tény, megijedtem, hogy igen, és azon nyomban el is vesztelek. Az lett volna az epic fail... - Avagy amolyan hat kockából hat egyest dobni, egyszerre, szinte lehetetlen bukás.
-Dehogy riasztanak, a gondokat meg kell oldani, ennyi. Nekem is sok hülyeségem és gondom van, amit... hát... nehezen oldottam meg. Volt segítségem. - Köztük ő is, ha nem is tudja. -Szeretem Reevent, nem teher. És azért mondott el nekem több dolgot mert egyrészt én férfi vagyok másrészt eléggé aggódott mit fogsz szólni. Sokszor az volt a lényeg, hogy megnyugtassam, el fogod őt fogadni. - Vonok vállat. Nem azért lettem a bizalmasa, mert olyan kivételes vagyok.
De amikor új lappal kezdene engem megijeszt amit Josh iránt érzek. Akarnám az újrakezdést, de folyton Joshra gondolok... ami nem jó így.
El is sírom mennyire lehetetlen alak vagyok, hogy mindent elrontok, minden késő... de ahelyett hogy ellökne megölel, elkeseredetten sírok a vállába.
Nagyon nehezen szedem magam össze, mert csitít, próbálok nem teljesen szerencsétlen lenni, de nehéz.
-Nem vagy útban... - Ez a mondat fáj tőle. -De... én rontottam el, ha nem mondom meg neki, ha hamarabb beszélek veled... -Nem tudom mi lett volna, ki tudja, lehet utána bukik ki belőlem Joshnak és akkor is közli szeret és az még talán rosszabb... nem tudom.
-Ezt nem mondanám. Boldog vagyok veled csak most... úgy éreztem kevés vagyok neked. - Túl kedves, nem tudok ezzel mit kezdeni. Aztán elpirulok és zavarba jövök. Mi akadályoz? Sok minden...
-Khm... hát... nem épp így képzeltem el a jövőm... ő pláne... szeretnék a fiúja lenni, de... kétlem hogy ő is erre vágyna, bármennyire is szeret mert... hát... ohh... amit most mondok... kérlek ne haragudj rá, ő nagyon akarta, hogy megoldjam veled a gondjainkat, csak... egyszerűen... ő lebontotta az összes falamat és annyira erőteljesen mutatta ki hogy szeret és ő olyan mintha a másik felem lenne és... ahh... ne haragudj ránk ezért.... szóval... én... izé... -Lánynak még sosem mondtam, hogy biszex vagyok. Ki hitte volna, hogy nehéz? - Én... Joshuába szerettem bele. Érted már miért olyan... fura ez? Mármint... ezen se akadj ki... de én biszex vagyok. Ő nem az. De... ohh... félek, hogy azt mondja majd, ő Suzyval szeretne komoly kapcsolatot. De hiába akarom veled annyira újrakezdeni, folyton ő jár a fejemben, ami tisztességtelen. Bántalak vele pedig nem akarlak. De még ha el is utasít, azt hiszem... szeretném megpróbálni, megkérdezi őt. De ez azzal jár, hogy veled szakítanom kell és... félek mivel szakítok akkor elmész, elhagysz és a barátom sem akarsz lenni, amit meg is értenék, mert milyen dolog ez, hogy beleszeretettem valakibe, ráadásul a legjobb barátomba? De önző vagyok és fontos vagy nekem, mert te nem csak a barátnőm vagy, hanem a családom is. És nem akarom, hogy még egy családtagom elforduljon tőlem... mert én csalódást okoztam. Kérlek ne haragudj rám! Joshra se... Ő csak... önmaga volt. - Sütöm le a szemem, fogom a kezét, ha hagyja. Mást nem merek csinálni, mert félek utál. És haragszik.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Salutations de la maison!   Hétf. Márc. 28 2016, 21:54

- Nem volt könnyű dolgod...- és sosem panaszkodtál. Reevennel kapcsolatban is úgy adott tanácsot, mintha ő érintetlen lenne a kérdésben.
- Most úgy látom, a félreértéseink miatt. De ezen tudunk változtatni. Szeretnék is...- mondom, és melengeti a szívemet, hogy szeret- Én is szeretlek téged.
- Akkor mondd ki most: miért velem akarod megpróbálni? - kérdezem, és jót tenne a lelkemnek, ha olyan indokot mondana, ami valahogy nem Lioval kapcsolatos.
Sosem éreztem azt, meg akarnám szakítani a barátságom vele. Meg is fogadtuk egymásnak, hogy bárhogy lesz is, tartjuk a kapcsolatot, jelzünk egymásnak, még akkor is, ha az intimebb dolgok kimaradnak a kapcsolatunkvól. Ez nem erről szólt, vagy nem csak erről. Felszabadított az érzés, hogy egyikünk sem haragszik a másikra, ha társat talál.
- Bántott, bántottam, rég volt, elmúlt...- el kéne felejtenünk a szerelmeinket, a sérelmeinket; nem csak a sajátjainkat, hanem a másik múltjában is! Nem számít. Már nem számít. Ketten irányítjuk az életünket. Bár a felejtés rossz szó. Elfelejteni nem lehet. De elnyomni, hogy ne legyen hatással ránk most.... elengedhetetlen!
- Máshogy, hogy máshogy? - csodálkozom rá. Nekem tetszett, ahogy udvarolt, ahogy találkozgattunk, ahogy beszélgettünk. Nem éreztem nyomást, hogy valamit kell csinálnom, kell reagálnom... egyszerűen csak élvezhettem, hogy egyike vagyok Sebastian barátainak. Bár utóbb azt mondta, egyre szűküölt a kör.
Rettegni attól, hogy valakit elveszítek, engem is megkísért, újra és újra. Lio, Seby, Reeven, csak az utóbbi év listája, de minden félelem olyan erős volt, majdnem megszakadt a szívem. Az ölelésében van vigasz, oda és vissza is: megnyugtató, hogy bármennyire is hányottatott a kapcsolatunk, azért mi kitartunk egymás mellett.
Egy kicsit mellbe vág, amikor azt mondja, attól való félelmében nem tiltakozott Lio kijelentése ellen, mert azzal én haragudtam volna meg... Hogyan is haragudhattam volna, ha előző nap megbeszéltük kettőnk dolgát?
A bajos dolgainból leginkább az ragadja meg a figyelmemet, amit Reevenről mond.
- Tudtad, hogy bebeszélte magának, én csaka régi énjét szeretem? A kóma előttit? Bár már megbeszéltük, nem vagyok benne biztos, hogy egy kis tüske nem szúrja még mindig...- mondom szomorkásan. Hiányzik belőlem a meggyőző erő.
Ha kissé nehézkesen is, olykor sérelmeinket egymásra olvasva, de eljutunk arraa pontra, most is fontosak vagyunk egymásnak, a szeretet is működik, akarunk is egymással kezdeni valamit. Vagy mindez csak nekem tűnt úgy? Azt hittem, rólunk beszélünk, kettőnkről, a mi kapcsolatunkról,és arról, hogyan lehetne kijavítani a hibákat. Ez rajtam állt, nagyrészt, és én hajlandó lennék változtatni. De a dolog nem ilyen egyszerű.
Számíthattam volna rá, és mégis felkészületlenül ér. Sebastian nyitott valaki más felé, és az a másik... Többet viszonoz, jobban nyílik, mint ahogy én eddig. Elkéstem. Bármit is szerettem volna, már késő, mert Sebastian valaki más mellett találta meg a boldogságot. És még csak nem is hibáztatom. Nem is lenne fair. Biztatom, hogy vágjon bele, ne gondoljon rám; mindaz, amit korábban megbeszéltünk él és érvényes, mert ő is akarja: kapcsolatban maradunk, nem leszünk haragban...Ennek ellenére sír, int egy kiskölyök, pedig -úgy hiszem- örülnie kéne. Nem balhézok, nem rendezek jelenetet, nem fakadok dühödt kiabálásba, akkor mire volt jó ez az egész... Úgy érzem, tényleg jót tett, hogy kibeszéltük, megbeszéltük. És úgy érzem, várható is volt, hogy ez fog történni. Sebastian éppen olyan édes bújós cica, mint amilyen Reev szokott lenni. És ez csak egyet jelent: ő is szeretetéhes. (Nem is csodálkozom, hogy ők ketten jól megértik egymást. Bár hogy mennyire jól, ... khm, nos, azt nem tudom)
Kissé azonban értelmetlennek tűnika kérés, hogy velem újrakezdené (megtenné azokat a lépéseket, amiket felsoroltam), amikor már eljutott a másikkal arra a szintre, ahol boldog. Hiába mondja, velem is az, és én érzem őt kevésnek... Nem értem, mit számít az idő, aikor az volt alényeg, hogy az az "én is" határozott volt és egyenes, és nem tett semmilyen kikötéseket. Nem értem, mi lehet az oka, hogy vacillál, hogy ez kérdés lehet... És talán jobb lenne, ha nem is tudnám.
Ahogy megint belefog, izgatottan, dadogva, szavakat és mentségeket keresve neki (a másiknak), rögtön az jut eszembe, egy valaki a régi életéből. Rólam is tud, mert meg akarta győzni, hogy beszéljen velem (meg is tette, s fájón kérdem most: minek, ha tudta, mást szeret igazán?), és ha tudta, hogy vagyok... hogy tehette....?
- Josh?- mintha hideg vízzel öntöttek volna nyakon. Meg is merevedek Sebastian ölelésében. Minden, amit ezután mond, már alig jut el az agyamig. Biszex. Istenem. Liora azt mondták buzi, Reeven egy férfi prostival él, Sebastian biszex... Josh nem, ő nem! Ő szent, csak éppen szerelmes a barátomba. Mellesleg Suzynak csapja a szelet.
-Ez... egy kicsit váratlanul ért- mondom, és a tenyerembe temetem az arcom. Mindig az volt a rémálmaimban, hogy egy csaj, (mondjuk Elee vagy Callie vagy valamelyik bombázó tanítványa) csavarja majd el a fejét. Josh? Pont Ő, az ártatlannak tűnő kék szemeivel? Az a Josh, aki udvarias, távolságtartó, kedves és vicces Suzy szerint? És ő nem biszex, amikor szerelmet vall Sebastiannak? Persze, hogy nem biszex. Homoszexuális. *rvára nem érdekel, hány barátnője volt már korábban...
- Josh..., Suzy..., te... Úristen- nem tudom, mi történik velem, egyszerűen nem állnak össza a szavak a számban, csak hebegek, mint aki éppen most vesztette el a józan eszét. Sírok, aztán nevetek, aztán a számba tömöm az ujjaim, hogy ne kiáltsak fel. Harapok. Nyűszítek, mert fáj, nagyon fáj....
- Bocs...ss meg, ez... sok... sokk nekem- haha, marha jó szóvicc, éppen ide való. Jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaajjjjjjjjjjj!
- Úristen... Suzy.... Josh... TE!- rázom a fejem, ujjaimat újra és újra a számba nyomom, ha meg nem akadályoz, véresre harapom- Ezt nem hiszem el... - remegek. De persze mégis.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Salutations de la maison!   Hétf. Márc. 28 2016, 22:20

-Az mindegy könnyű-e vagy sem... - Nekem legalábbis mindegy volt mindig is. Egyik ember sem skatulyázható be könnyűnek vagy nehéznek megismerés szempontjából szerintem.
-Igen... sok mindent félreértettünk, azért akarok minden ilyet átbeszélni. - Elmosolyodom picit, hogy szeret, jól esik hallani.
-Hogy hogy miért? Mert veled tök jól összepasszolok, úgy érzem jól kijövünk és az esetek többségében egy hullámhosszon vagyunk, hasonlóan gondolkodunk és tervezünk, jól érzem magam veled, szeretem a társaságod, szeretem amilyen vagy... nehéz lenne megfogalmazni. - Nem, ennek semmi köze senkihez, csak neki.
-Tudom... de néha úgy érzem, azért mert bántva voltál félsz én is bántalak. - Emiatt nehéz azt mondani elmúlt, mert a nyomuk még izzik Lián, hiába tagadja. De lehet még rajtam is vannak régi sebek, csak nem szerelemből adódóak.
-Azt... nem tudom, bizalom próbákkal, vagy többet beszélgetünk a félelmeinkről vagy... nem tudom, kitaláltam volna valamit. - Miért ne? Akkor talán látta volna, komolyan gondolom.
-Hmmm, említette. Nehezen alkotok véleményt, mi a különbség, mert én akkor nem ismertem. De úgy érezte akkor jobban kijöttetek, szerintem ez lehet az oka. - Hogyne említette volna, Felix kapcsán is sokat említi, örül, hogy Felixnek így tetszik és nem "tinisztárként".
Aztán nagy nehezen kilyukadok oda mi az igazi bajom, miért vagyok zavaros, miért húzok két fele. Azt is sikerül kinyögnöm, Josh az az illető akire vágyom de... sejtettem ez lesz a mélypont.
-Hát... igen. Joshua... - Nézek rá ne haragudj fejjel. Gondolom mennyire rossz érzés lehet, hogy nem is egy nő, hanem rögtön egy férfi az, aki új változó az életünk egyenletében.
-Ehm... tudom, tudom, ne haragudj, én próbáltam elnyomni, elhiheted mennyire, főleg előtte, mert... hát érhető, nekem is fura. Nem tartottam magam melegnek sosem ... - Nézek félre, a szemében biztos azzá váltam fél pillanat alatt.
-Tudom, tudom, szörnyű vagyok pedig Suzynak is tetszik Josh... Joshnak is Suzy... Nekem meg itt vagy Te... de... nem bírom elnyomni, próbáltam, majdnem belebetegedtem... - Be kell lássam, magamat csapom be, ha azt mondom jót tett hogy elfojtottam. De látom rajta most vonja vissza minden szavát. Félek nagyon rosszul érinti, úgy fest az hogy melegnek néz teljesen kiakasztja... Vagy csak attól fél hónapok óta csalom Josh-sal? Ez nem igaz!
-Szívem... - Kapom el a kezét, de látszik én sem vagyok a helyzet magaslatán. -Tudom, hogy fáj belátni, nem vagyok hetero. De én sem tudom régóta... valamint elég rosszul indult a kapcsolatunk, nem mentem bele ebbe. Aztán meg mikor kiderült Reeven is az, akkor sem reagáltál jól. Féltem elmondani! De úgy voltam vele, nem számít, mert veled vagyok. Arra nem gondoltam, hogy beleszeretek egy férfiba bassza meg! Nem vagyok meleg... De... hát most meleg kapcsolatra vágyom... - Mondom halkan, mert magamnak mondok ellent. Sóhajtok, megfogom a fejem.
-Sajnálom, hogy még ebben is csalódnod kell bennem... én tényleg nem vagyok ideális... sajnálom ha ez taszít bennem... De kérlek Josht akkor se ítéld el... Az én hibám az egész... Henrynél is én csesztem el... nem vagyok erre büszke. - Hajtom le a fejem, elönt a szégyen érzet. Jól gondoltam, hogy elítélne érte, meg is teszi, a reakciója árulkodó. Ennek nem akartam kitenni Josht, ő azt mondja nem érdekli a többi ember, de ezt a reakciót nem kívánom neki. Reevennek se, ami azt illeti... úgy fest nála könnyebben kezelte Lia, még ez a szerencse...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Salutations de la maison!   Hétf. Márc. 28 2016, 23:09

Vethet akármennyi fordulatot a beszélgetésbe a sors, a szerencse, a mondandó alakulása... A kezdeti feszültségek után úgy kezdem érzeni, jó úton haladunk, hiszen szeretjük egymást, akarunk is egymástól valamit... Úgy látszik, sikerül annyira kinyitni magamat, hogy meglásson, ahogy mindig is akart látni, félelmeimmel együtt, és még ez sem riasztja el, ahogy bennem is melegséget ébreszt, ahogy beszél, ahogy lefest bennünket.
Seby vallomása, hogy mást (is) akar, ebben a formában váratlan, de emészthető. Szeretem annyira, hogy ne álljak a boldogsága útjába, hogy szabadon éljen azzal, akit szeret, és aki úgy szereti viszont, falak nélkül. El tudom képzelni, hogy barátok vagyunk, miközben mással jár, hiszen most is vannak barátai (lányok is), miközben velem él, és ezt komolyan is gondolom, bár fáj, hogy elkéstem, hogy a vallomásom nem előzte meg azét a másikét. De amikor a történetbe jobban beavat, többet árul el, mint amit én fel tudnék dolgozni.
Felszalad bennem a pumpa, hogy Josh az. Csak hápogok, próbálok értelmet keresni a szavai mögött, de még a szavak sem jönnek a számra, nemhogy a gondolatok. Ő meg csak beszél tovább, mintha érzéketlen p*csa lennék, és nem lennék már így is összetörve, megalázva, nem is tudom... ez olyan...
- Mindjárt könnybe lábad a szemem...- mondom cinikusan, közben pedig már valóban bőgök.
Josh, az a Josh, akinek baráti jobbom nyújtottam, akitől sosem szakítottam el Sebastiant, aki miatt mindent megengedtem, aki kezdettől fogva rózsaszín szívecske Seby életében... Josh? Az a Josh, aki ebédet hozott nekem Sebytől, amikor az éppen belemerült valami melóba, aki hónapok óta Suzyt szórakoztatja, viszi mindenfelé, avatja be az életábe, aki... félénknek tűnt, kedvesnek és udvariasnak, legfőképpen becsületesnek, nem széltolónak, csapodárnak... PONT Ő sz*rik bele Sebastian életébe?
- Ne... légy igazságtalan...- mondom száraz szájjal, és fájnak a fogaim. Az ujjaim vörösek, némelyik vérzik is, de nem érdekel.
- Korábban röhögtem rajta, de talán mégis igaz: a pasiknak kell valami izgalom: homoszexuális kapcsolat, kikötözés, mmmm... már nem tudom, mi a fenéket hordott össze az a sarlatán!- kiáltom indulatosabban, és érzem, marnak a könnyek, nem tudom abbahagyni majd, csak sírok, csak sírok... A francba!
- Nem az bánt..., hogy őt szereted, hanem az..., hogy nem vettem észre... Hiszen sosem tagadtad...., mennyire szereted, mennyire fontos neked... már amikor megismertelek, akkor is ott volt ő... a csodafiú... Állandóan tudtál mondani róla valami szépet, valami jót...- csukladozok, és közben szorongatom Seby kezét, hogy ne dugjam vissza őket a számba.
- Reeven? Nem reagáltam jól? Hogyan kellett volna jól reagálni?- kérdem szipogva. Nem fűtenek eklőítéletek. Nem tartom magam távol tőle, juj, fertőz, és nem zárkóztam el megismerni a barátját, bár másképp sikerült, mint terveztem.
Rázom a fejem. Becsapja magát. Vagy én csapom be saját magam. Hogy mikor jött rá, szereti Josht? Hogy mikor jött rá, hogy őrá vágyik, vele akar lenni? Csak tippem van rá: mindig is tudta. Fontosabbak voltak a Josh-sal töltött péntekek, mint a mi hétvégéink. Előbbi sosem maradt el...
- Ne beszéljünk Henryről. Már nem akarom tudni, vele mit csesztél el. Azt már.. nem bírnám el ma este...- nézek rá kérlelőn, ugyan, mit akar még az arcomba vágni? Lassan megnyugszik a lélegzésem is. Vadul törlöm az arcom, az orrom (valahonnan kezembe kerül egy-két-tíz zsepi is)
- Nekem ez a kép nem áll össze. Sajnálom. Suzy és Josh, Te és Josh, Te és én... Mint egy szappanopera, állítom- pörögnek a kerekek, de akkor sem értem, Joshnak mik a szándékai. Miért kavar Suzyval, ha Sebyt szereti? És miért kavar be Sebynek, ha valóban szereti?
- Készülj fel, Reeven a sz*rt is ki fogja verni belőled... Basszus, neki hogy akarod elmondani?

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Salutations de la maison!   Hétf. Márc. 28 2016, 23:34

Sejtettem hogy az lesz a legfájóbb pont, hogy Josh-t szeretem. Bár nem tudom mi a fájóbb neki, hogy egy férfiről beszélünk vagy pedig hogy pont Joshról. Nehéz lenne megítélni, de csak azt érzem bántja Josht amit nem szívlelek, mert ha engem elhord egy dolog de... Josht ne bántsa.
-Nem azt várom hogy sajnálj, feldolgoztam hogy nem vagyok normális, csak tőled sem várok mást. Egyszerűen fogadd el, jobbat nem tudok. Megérteni nem kell. - Mit is kell ezen érteni? Fogalmam sincs.
-Igazságtalan? Mivel? Miért? Te nevetsz ki mert más... vagyok. - Sütöm le a szemem. Megértem ha utál csak arra kértem Josh-sal ne tegye, mert én rángattam bele.
-Pff... Josh felőlem lány is lehetne vagy transzvesztita, egy ufó, nekem édes mindegy. Nem a nemét nézem, hanem őt magát. Nem azért tetszik mert férfi, ennyi erővel kavarhattam volna Phoenixel is mást úgy sem akart tőlem szerintem... - Mondom némileg sértetten, mert fáj, azt hiszi nekem Josh csak ennyi, egy strigula, hogy nah, meleg kapcsolat pipa! El is engedem a kezét, keresztbe fonom a karjaim magam előtt, összébb húzom magam.
Persze a karomat szorongathatja, de elfordítom a fejem, fáj hogy bánt. De nem tudok haragudni rá, én csesztem el.
-De én is csak pár hónapja jöttem rá... nem volt mit látni. Fogalmam sincs miért és hogyan történt, érted?! A legjobb barátom, persze hogy tudtam... Henryről és Reevenről sem mondanék soha rosszat, Rólad sem, mielőtt belekötsz, hogy mind fiúk... - Még mindig nem nézek rá, csak húzom magam összébb, törlöm az orrom.
-Láttam, hogy rosszul érint, nem egy lányt szeret. Ez már csak ilyen. Nem a te hibád. Az emberek többsége elítéli a magamfajtát, semmi új nincs ebben. - Lionel is ilyen volt, de ezt nem vágom az arcába, lenyelem. Szegény Kilian is csak azért lett megverve általa mert meleg.
-Nem is mondom el. Henry érzékeny téma nálam. Mint tudod. - Kész, ennyi nekem is elég volt. Bizonyára azt hiszi megrontottam az öcsém, vagy akármi ilyen, de jobb ez. Ha elítélné amiatt amit érzett lehet nem is beszélnék vele jó ideig. Szóval érezheti kivételesen ő botlott egy betonfalba nálam.
-Jah, az. Elcsesztem, mondd ki. Vagy inkább ne. - Nem s nézek rá, csendben folyik a könnyem, bezzeg ha Eleevel jövök össze simán elenged... mi a különbség? nem értem... Ember ember.
-Akkor kiveri. Mondhatja hogy ő megmondta hogy egy szar alak vagyok, rosszabb mint Lionel és az a doki együtt! Hogy akarnám elmondani? Leülök vele és elmondom. Nem fogok kék meg rózsaszín virágokról beszélni pont neki, aki maga is meleg kapcsolatban van és tudja rólam, hogy biszex vagyok! Most ha megbocsátasz, ki kell mennem. - Állok fel és kimegyek a fürdőbe. Levetkőzöm, megengedem a vizet, nem baj ha hideg és beülök a zuhanyzóba. Nem akarom hogy még több dolgot a fejemhez vágjon milyen röhejes és mocskos vagyok, ha tudná milyen nehezen mondtam el... de így volt tisztességes. De... lehet jobb lenne mindkettejükkel szakítani és hagyni hogy éljék az életüket. Reeven meg megverhet, nem tudnám megütni, hisz olyan mintha a testvérem lenne. De be kell látnom, engem csak Josh fogad el, de ha meg vele leszek és ezt a sok szart el kell viselnie... nem akarom. Önző voltam hogy vele akartam lenni... csak bajt hozok rá, Lia felnyitotta a szemem. Suzyval normális élete lehetne...
A térdeim közé hajtom a fejem és sírok, én nem akartam meleg lenni... nem akartam biszex lenni... nem akartam férfit szeretni... nem akartam semmit csak boldog lenni... nem megy.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Salutations de la maison!   Kedd. Márc. 29 2016, 00:17

Pontosan tudom, mi történik, és hiába akarom, nem tudok ellene tenni semmit. Dühös vagyok! Mint valami gyászreakció: rossz hír, tagadás, düh, düh, düh, kompromisszumok, belenyugvás, depresszió. Én nem akarom ezt újra. Én nem így akartam érezni. Nekem semmi bajom se lenne, ha ... nem így beszélgettünk volna korábban, ha nem érzem a reményt, ha nem... nem Josh lenne, aki majd átveszi a helyem. Átveszi? Nem tudom biztosan, és Seby se tudja. De mert mer és akar velem szakítani, egyéretlmű, hogy őt sokkal jobban szereti, mint engem valaha. Lényegében bizonytalan azzal kapcsolatban, akar-e Josh a fiúja lenni (vagy fordítva, ez számomra lényegtelen), mégis szakít velem. Fáj, noha csak őszinte, és amiért őszinte.... nagyon becsülöm.
- Semmit nem értesz...- túrom a hajam, azt hiszi bántom. Bántom, de nem szándékosan, be kellene látnia, ez mennyire fáj. Fáj, jaj, jobban mint a vérző kezem, pedig szétharaptam már. Le kell valahogy győzni, küzdeni, nem vagyok gyorsabb, mint a betanult ösztönök: rúgok, vágok, csípek, harapok... nem mindig fizikálisan. Nem mindig őt.
- Igazságtalan...- veszek nagy levegőt, és nyelek, nyelek, hogy ne harapjak, ne csípjek, ne üssek megint- mert belekavarod a kapcsolatunk elejét. Megint a régi lemez, megint az én hibám- jaj, ez nagyon nem megy nekem. Pedig... azt szeretném, boldog legyen! Nem látja? Nem látja, nem láthatja, csak egy kínlódó, vagdalkozó, hisztis csajt lát. Mégcsak nem is Liát. Ez nem én vagyok. Ez nem is jellemző rám.
Féltem őt!
Adok, kapok. Phoenix. Újabb név, újabb férfi, újabb titok. Az ajtóban is, Lioval... Ez a név hangzott el, és a  feszültség mindjárt kézzel fogható lett. Ki az a pasas? Kije Lionak, kije Sebastiannak? És Josh,a hibátlan. A tökéletes. Valóban, UFO. Bakker, még én is kedvelem.
Újabb pofonokkal kerülünk egymástól távolabb, Sebastian összefont karja miatt automatikusan kapom ki a lábam az öléből, fordulok el én is kissé tőle. Csodálatos párbeszéd. Csodálatos szakítás. Csodálatos vagy Lia, ugyan, kösd már föl magad!
- Nem ítéllek el. Nem ítélem el Reevent se. De ahogy te, ő is bárkit megkaphatna. Én csak azt nem értem... az fura... miért egy pasas kell neki... és neked. De már tudom. - bólogatok, hogy értem, összeállt a kép, az "én is" a kulcsszó, és hogy nincsenek falak.
- Ó Seby, éppen te hoztad fel!- sóhajtom; nem gondolok semmire, nem is tudnék, nem is akarok. Így is elég nekem, amit magammal kell hordanom.
- Félek, hogy elcseszed... - nem múlt idő. Nem azzal, amit eddig tett.
Sír, megint sír, és nem miattunk. Talán korábban sem miattunk. De én átölelem megint (persze, ha hagyja). Idegesen vetem fel, Reeven majd mit szól ehhez. Még Nagy Fehér miatt is vörös szikrákat szórt a szeme, ő pedig hol van már? De még ezt is rém komolyan veszi, és megint valami litániába kezd, amibe beleszövi a pasijaimat mind, egy kalap alá véve velük magát. Kapok. Kapok. Újabb információt: Reeven régóta tudja, hogy Seby biszex.
Ha otthagy, bennem megint egy világ törik össze. Reev tudja. És nem szólt. Reev tudja..., miért nem szólt? Reev figyelmeztetett a diákokkal kapcsolatban. Miért nem mondott el egy ilyen fontos dolgot?

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Salutations de la maison!   Kedd. Márc. 29 2016, 00:31

-Vagy inkább te nem érted... ez nálam nem valami divathóbort... egy strigula! - Fogalmam sincs ki vagy miért mondta azt a mondatot amit mondott, de semmi olyan kicsengése nem volt, hogy én ezt komolynak vagy őszintének gondolnám.
-Mit kavarom bele?! Hogy nem mondtam el hogy biszex vagyok?! Bocs, hogy nem kezelem könnyen még én is emésztem... - Hüledezem, ennek semmi köze hozzánk, ez a saját gyávaságom, csak arra utaltam sosem volt jó elmondani.
Most először fordulunk el egymástól, testileg is. Fáj hogy ennyire vagdalkozik, holott ha egy lányról beszélnék még sütit is sütne az illetőnek, mert megérti. De Josht nem hajlandó, Joshom rettentően bántja és ez fáj.
-De senki sem olyan mint te vagy mint Josh! Ahogy Reeven sem talált egy olyat lányba mint Felix! a személyiség a lényeg, nem a neme... ahh... -Nem érti. Azt hiszi érti, de mivel neki csak férfiak tetszenek, nehezen dolgozza fel. Nekem sem egyszerű, elhiheti.
-Kicsúszott, elbasztam. - Vetem oda foghegyről, mert bezárkóztam. Jobban mint ő szokta, ami nagy szó. Igazából csak félek és utálom magam, utálom hogy semmi sem jön össze.
-Elcseszem? Már rég elcseszett vagyok, apám is megmondta, hiába a dac... hagyjuk. - mert ugyan mit csesznék el? Suzy és Josh kapcsolatát? Az lehet, ebben az egyben igaza van. Önző vagyok, mert én akarok Josh párja lenni...
Az ölelése nem esik jól, csak törlöm a szemem. Ha ennyire taszítom minek ölel? Reevenre se mond semmit, valószínű azért, mert tudja nem érdekel ha meg is ver. Nincs mit tenni, ez van. Ő figyelmeztetett: ha bántom Liát halál fia vagyok. Nem akartam bántani, de sikerült, hát vállalom a következményt. Inkább elvonulok a fürdőbe lemosni magamról mindent, bár ez lehetetlen ugye, de nem izgat. Elcsesztem, ennyi.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Salutations de la maison!   Kedd. Márc. 29 2016, 01:01

Hatalmas energiák szabadulnak fel. A dühöm egyre nagyobb, holott meg szeretném fogni, és meg akarom fojtani. De a fájdalom erősebb, ami szítja a dühömet, és felemészti -jelen pillanatban- mindazt, mait Seby iránt érzek. Féltékeny vagyok. Az érzésre, amit Seby érez Josh iránt, amit Josh Seby iránt, ami olyan erős, és tagadhatatlan, hogy mindkét fiú felvállalja, noha egyiknek párja van, a másik meg (talán tényleg) hetero.
Seby sem ért, és egyre kevésbé magamat. A dühöm nem én vagyok, kifordít, egy másik nőt csinál belőlem. Egy hárpiát.
Megint úgy van, mint néhányszor korábban, felrakjuk a lemezeinket és csak a hangerőt állítjuk, egymást nem akarjuk hallani. Emeljük a falakat. Jó magasra, úgy, úgy! Seby jobb építész, mint én magam.
"Senki sem olyan, mint te vagy Josh", kezdi, és az én szívem megint összeszorul. Az a baj, hogy a sorrend fordított. Én nem voltam első, és nem is lehettem... Pedig mindenki erre vágyik: Reev is, Seby is, én is... valószínűleg Josh is. Értem, megértem. Személyiség, szerelem, elérhetőség. Hiába az első kettő, ha fal van közöttünk.
Mire mindez összeáll bennem, lecsendesedik, majdnem békességre is lelek, valamin újra összekapunk, és magamra hagy, lelökve ölelésemet, eltaszítva magától, könnyeit törölve. Otthagy a szobában, egy szó nélkül, és kimegy a fürdőbe. Megengedi a vizet.
Csak ülök egy darabig... Véresre harapott ujjaim távoli képek csupán. Aztán egy vércsepp végiggördül a ruhámon, és anélkül, hogy az anyag magába szívná, landol az ágyneműn. Fehér takaró. Vörös vércsepp.
Kiszaladok a konyhába, és szeszt, kötszert kotrok elő. Mindig van, gyakran vannak kisebb baleseteim. Élesek a kések. Kések, kések... Az a kés is a kezembe akad, amit "legutóbb" vittem magammal. Kissé rozsdás, de Seby nem vette észre. Nézegetem egy darabig.
Leöntöm szesszel a kezem. Marhára csíp, de nem érdekel, majd gézpólyába tekerem az ujjaim. Mint egy kétujjas kesztyű.... Érzékeny fogammal tépem el a gézt, ragtapaszt, bal kézzel vágni se tudok. Elpakolok a konyhában. Minden t a hűtőbe, a helyére. A meg nem evett ételt a kukába. Tányért a mosogatógépbe. Vissza a szobába. Lehúzok mindent, holott most a vércseppet szinte keresnem kell, oly apró. Friss ágyneműt teszek fel, a lehúzottat kiviszem a fürdő elé. A zuhany még mindig megy, Seby tusol.. vagy ki tudja, mit csinál. Állok az ajtóban. Nem megyek be. Leülök elé, hátamat az ajtónak vetve.



_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Salutations de la maison!   Kedd. Márc. 29 2016, 01:16

Nem hittem volna hogy pont ezen veszünk össze ennyire. De mit lepődöm meg, ha meleg kapcsolatot akarok? Egy nőnek biztos megalázó, ha egy férfit választanak helyette, de hiába is mondom, nekem nem ez a fontos, tök mindegy Josh milyen nemű, a tény az tény marad. Joshua férfi. Én férfi vagyok. És Lia helyett ezt a férfit szeretném választani, akkor is ha hülyeség, akkor is ha elutasít. Josh felé húz a szívem és tagadni sem tudom. Ő is látta volna, mert ha ránézek Joshra már abból süt mennyire beleszerettem. Lia pedig joggal elutasító, joggal hozza fel, meg lesz ennek a böjtje, Reeven összever, talán közli nem is akar többet látni.
Kimegyek a fürdőbe, mert le akarok higgadni. Lehet Liának van igaza. Elcseszem Josh életét. Henryét is majdnem tönkre tettem... de Reeven volt pont aki erőt adott, aki felnyitotta a szemem, mennyire fontos hogy azt érezzem, teljesen el vagyok fogadva. Ahogy ő Felix által. Nekem Josh ilyen... de... ha tényleg tönkreteszem, mert magamhoz láncolom? De nem bírnám elviselni ha nem láthatnám sokat, ha főleg Suzyval lenne, ha én csak egy barát lennék extrákkal... nála nem menne, mert a szerelem elvette az eszem. Utálom is magam. Vagy negyed óráig engedem magamra a hideg vizet, mire hajlandó vagyok felfogni, hogy fázom. Elkékült a szám, de nem izgat. Úgy érzem lenyugodtam. De félek ha kimegyek Lia megint ordibálni fog velem. Hanyagul megtörlöm a hajam és magam, felkapom a futócuccom, igaz, ebben már futottam egyszer, de most nem érdekel. Inni nem akarok, láttam Liával is mit csinált, akkor pedig futok. Nincs kedvem, de maximum elvonulok egy fa alá sírni. Kinyitom az ajtót, nem túl gyorsan, be vagyok lassulva a hideg víztől, így talán esik el. Meglepődöm hogy itt ül. Csak nézek le bánatosan, hajamból még csöpög némi víz. Meglátom hogy csinált valamit a kezével. Leguggolok, finoman veszel el ha hagyja.
-Olyan hülye vagy... miért nem vigyázol magadra... - Mondom bánatosan, ki tudja mit csinált, hogy be kellett kötni a kezét. Eszembe nem jut hogy elharapta. Nézegetem vajon tényleg normálisan bekötötte-e vagy bénázott vele. Feltéve ha hagyja, lehet nem akar látni se... nem tudom.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Salutations de la maison!   Kedd. Márc. 29 2016, 02:14

Elutasítja az ölelésem, magamra hagy. Pedig el akarom mondani neki, mindent értek, minden világos. De az igazság fáj! Lassú vagyok. Leblokkolok, mint Reev esetében, és egy ideig éppen úgy gyászolom is magam. Utána kéne menni, szólít egy hang, de csak ülök, és nézem kiserkenő vérem. Mintha azzal ébrednék fel egy rossz álomból, hogy az a lepedőre szalad.
Én is szaladni kezdek. Fogalmam sincs, mennyi idő telt el, tehetetlenül. Rendet teszek, és mire végzek, majdnem ugyanolyan makulátlan minden, mint Seby érkezése előtt. Csak a szennyezett ágynemű van a kezemben, és azzal ülök le a fürdő ajtaja elé. Bent Sebastian zuhanyozik. Hallom a vizet zubogni...
Gondolkodom. Szerepeket játszok. Szavakat mondok ki a fejemben és válaszolok Seby helyett. Nem vagyok túl jó ebben, még nem mindig látom magam mások szemével. Nem tudom, Sebastian hogy reagál majd, hiszen pár dolog egészen más, mint ahogy képzeltem. Célom van. Küldetésem. Több ember életét nem cseszhetem el. Beleélem magam Seby helyzetébe. Mindabba, amit mondott, azzal a hittel, hogy igaz, amit mondott.
Kis idő, míg végez, de nem nyitom rá az ajtót. Ott ülök, ajtónak vetett háttal. És hulla fáradtan. Kimerült vagyok. És amikor nyílik az ajtó, ő futócucban van (nem lehet piszkos, mindent kimostam, míg nem voltál otthon, hacsak nem azt vetted fel, amit Alaszkából hoztál haza). Bánatos a hangja, amikoe megfed, és az ajkamra harapok, ne szóljam el magam, ez még a kisebb bánatom. Bólintok, felállok.
- Kérlek, ne menj most el. Ne menj el haraggal, mert a harag rossz tanácsadó. Látod, én is veszekedtem, pedig... nem ezt akartam...- Felnézek rá, nekidőlve az ajtófélfának, szorongatva a lepedőt.
- Javasolnék valamit...- mondom határozottan, de csendesen, nyugodtan, és ha akar, bármikor félbe is szakíthat, ott is hagyhat a mondat közepén. Arra számítok, meghallgat majd, hiszen azt mondta, meg akar tartani, maradjak családja, kezdjünk tiszta lappal. Szeretné, amit én... De most valamit jobban.
- Elmegyek egy rövid időre... Úgyis szabadságot vettem ki a festés miatt....- harapok megint a számra. Most abból sem lesz semmi- Nem sürgetlek, de szeretném, ha ezalatt tisztáznád a helyzetet Josh-sal. Tudod, akarja-e, hogy a fiúja légy, vagy Suzyt akarja- nem bántó a hangom, inkább nagyon csendes, beletörödő- Szeretlek, de ha azt akarod, szakíthatsz velem, Sebastian. De ne ma. Ne előre. Így még az a verés is elkerülhető Reeventől...- mosolyodom el egy picit. Először majdnem azt mondtam: szakítok veled; de ez az ő választása. Neki kell döntést hoznia. Szerintem hozott is... Csak nem akarom, hogy két szék közül a pad alá essen...
Kérdőn nézek rá. Vajon ez a megoldás hogy tetszik neki?

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Salutations de la maison!   Today at 12:51

Vissza az elejére Go down
 

Salutations de la maison!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-