Igaz, hogy a héten már takarítottam egyszer, de ma megint pórszívóztam, port töröltem, felmostam és rendet tettem, kicsinosítottam a fürdőszobát és a konyhát Sebastian érkezésének napjára. Megfőztem és megterítettem, kifejezetten franciás ételeket készítettem, s mert nyílt egy francia pékség az ötödik sugárúton, oda is elmentem bagettet venni. Ha minden igaz, ez nem olyan, mint az itteni, de nem kóstoltam bele. Az első kóstoló Sebastiant illeti. Arra is szántam időt, hogy magamat kicsinosítsam: szép ruhát és diszkrét sminket tettem fel, a hajamat lágy hullámokba csavartam, és parfümöt tettem a fülem mögé.
Ami azt illeti, csak egy hét telt el, és többnyire dolgosan (műszakokat vállaltam), de ma szabad akartam lenni. Itt akartam lenni, amikor Sebastian megérkezik, és vele lenni egész este. Hiányzott. Nem fájdalmasan, és nem látványosan, mert unatkozni sosem volt időm, de... Hazajönni is furcsa volt. Üres volt a lakás. Nem szólt a zene, nem töltötte be étel illata a lakást, nem duruzsolt valakivel, akit éppen vizsgára készített fel, nem kopácsolta a billentyűzetet a kuckójában, nem melegítette fel mellettem az ágyat...
Nagyjából tudom, mikor érkezik a gép, és számolom a perceket, mikor ér már haza. Az ablakban állok, amikor egy taxi gördül a ház elé, és elmosolyodom, amikor meglátom őket kiszállni a taxiból. Josh nagyon udvarias, segít a csomagokkal. Nem számítottam rá, hogy majd feljön, emiatt el is szégyellem magam, de kár volt aggodalmaskodnom. Josh visszaszáll a taxiba.
Meglódul a szívem, hogy igen, igen, gyere, gyere... De Sebastian csak áll, és nem mozdul. Én is megdermedek. Elbújok a függöny mögött, mert Sebastian felnéz... talán az ablakra. Az ajkamba harapok. Mi történhetett? Az ajtóhoz sétálok, lassan, kissé megtörten. Valami húzza a vállamat. Remélem, csak rémeket látok.

Tanár úr, én készültem... Ezt a poént Sebastian talán nem ismeri, de engem megmosolyogtat, ahogy utoljára végig nézek a lakáson. Érdemes volt ennyit dolgozni. Az amúgy is rendben tartott lakásunkról most akár egy katalógusba is be lehetne tenni képeket. Rendben vannak a fények, az illatok és lágy zene szól (Sebastian egyik komolyzenei CD-je).
Az órámra pillantok, aztán ki az ablakon... Ott leragadok egy kicsit, de tanúja leszek, ahogy megérkezik.
Öröm és izgalom keveredik bennem, érzem, ahogy zsiborogni kezd a lábam, hogy szaladjak elé. Elképzeltem, milyen lesz, amikor hazaér: elé szaladok, ő felkap, magához sorít, aztán hosszan csókol... Hmmmm Ezzel ellentétben, ő nem látszik sietni. Pár percig ott áll a járda szélén, és mint egy zuhanó liftben, összeszorul a gyomrom. Kinyithatnám neki az ajtót, de inkább úgy teszek, mintha -eddig- nem vettem volna észre, hogy megérkezett. És nem tudok elé szaladni... Szeretnék, de nem megy. Még nem is láttuk egymást, máris úgy érzem, vissza vagyok utasítva. Visszafogom magam.
Azonnal meglát, ahogy nyitja az ajtót, hiszen elébe megyek... és látom elkerekedő szemét.
- Köszönöm- elpirulok. Őszinte bók, meg is borzolja lelkemet. Tetszik, amikor így felcsillan a szeme.
Lerakja a csomagokat, bezárja az ajtót, és magához int. Könnyedén ölel és csókol meg, és én sem erőszakolom rá magam.
- Te is jól nézel ki... bár egy kicsit fáradtan- simítok végig az arcán, ami árnyalatokkal barnább, mint amikor utoljára láttam. A bőre kisimult, szinte el is tűntek az apró ráncai, csak a szeme komoly (fáradt? szomorú?)
Néhány kérdését elengedek a fülem mellett. És néhány válasszal nem akarok a dolgok elébe menni.
- Gyere, moss kezet, ha kényelmesebb, öltözz át, tálalok, ha éhes vagy, kész a vacsora...- szeretnék sok mindent mondani egyszerre, de remélem, érti, ma ki lesz szolgálva, neki csak pihennie kell.
Beszaladok előtte a fürdőbe, gyorsan elfújom az illatgyertyákat. Ennek most nem sok érteme lenne. Itt is csillog-vollog minden, a zuhanyzó üvege olyan tiszta, hogy akár tükörként is lehetne használni. Úgy teszek, mintha most vettem volna elő neki tiszta törölközőt.
- Mesélj... Az a néhány sor, amit küldtél, nem elégíti ki a kíváncsiságomat! //Gondolom, azért váltottunk néhány üzenetet az egy hét alatt... //
Ki kell engednem. Minden rendben van, csak fáradt. Valószínűleg nem tudtak aludni a gépen, ez csapódik most le. Engem is lefáraszt a hosszú repülőút...

Izgatott várakozásomat hamar letöri, hogy meglátom őt a ház előtt ácsorogni. Nem értem, miért nem jön fel azonnal, hiszen egy hete nem találkoztunk, és ez akkor fordult elő utoljára, amikor még csak randiztunk. És amikor randiztunk, mindig örömmel jött értem, vagy készült arra, hogy én állítsak be hozzá. Talán nosztalgikus lettem, de szerettem volna, ha valami olyasmit él át, mint akkor. Ha örül nekem, a főztömnek; ha boldoggá tehetem (nem csak ma estére). Mintha régebben könnyebben ment volna. Még gondolkodni sem kellett, mit tegyek.
Sokkal szolidabb a viszontlátás, mint ahogy elképzeltem. Bár fáradtnak vallja magát, valami az súgja, nem csak ennyiről van szó. Minden kurta-furcsa, mintha nem is a kedvese lennék, csak a lakótársa.
- Sajnálom...- mondom őszintén. Bevallom, nem számítottam rá, hogy ezzel gondja lesz
- Itthon majd kialszod magad. Se ma, se holnap nem kell csinálnod semmit, csak bízd magad rám!
Bátorítóan mosolygok rá, és invitálom vacsorára. Nem kell aggódnia, vettem az adást, nem fogom elrabolni vagy "megerőszakolni". Fáradt, aludnia kell. Ha erre vágyik, ebben is támogatom.
Nem érzem szükségét, én beszéljek magamról, mi volt itthon, hgy éreztem magam, mert nem én vagyok a fontos, hanem ő. Ő az, aki egy másik országból tért haza, aki ki tudja, mennyi és milyen élményeket szerzett, akire ki van éhezve minden porcikám. Hogy unatkoztam-e? Mit számít ez most, amikor ő tele van élményekkel?
- Várhatunk az evéssel, ha nem vagy éhes... - ha csak kóstolgatni akar, bizonyára így van. De nagyon cuki, hogy nem akarja kivonni magát az evés alól.
Hagyom, hogy elrendezze a dolgait, ahogy ő szeretné. Még sosem volt távol tőlem, nem tudom, mik a szokásai. Mondjuk, nekem is az lenne, hogy átöltözök, és ha nem is ki-, de elpakolom a bőröndjeim az útból. Azt az érzetet viszont, hogy romantikus együttlétet szeretnék vele, igyekszem elfedni. Nem ez a megfelelő alkalom...
A fürdőszobában beszélgetünk újra.
- Nem szemrehányás volt, félre ne érts!- szabadkozom. Nem véletlenül voltam "csendben" én is; akárhányszor szerettem volna felhívni, hogy halljam a hangját, arra gondoltam, csak egy hét... Biztosan rosszul venné ki magát, ha állandóan "zaklatnám". Josh a legjobb barátja, és ritkán vannak együtt, ez a kirándulás pedig már tolódott egy ideje. Elmosolyodok- Igen, erre számítottam: hogy majd mesélsz!- szeretem őt hallgatni.
Átmegyünk közben a konyhába, és miközben mesél, még egy két dolgot az asztalra tesz (noha megterítettem). Megborzongok, ahogy a sarki fényről beszél. Az egész nagyon varázsosnak tűnik, még a hangja is bársonyosabbá válik közben. Egy picit irigykedem Josh-ra, de nem nagyon. Úgy érzem, voltak és lesznek olyan élmények is, ami majd mi kettőnket kapcsolnak így össze. (És különben is, igazságtalan lennék. reevennel számos olyan kalandunk volt, van, lesz, ami a kettőnké, és Sebastiannak nincs benne része.)
- Akkor mindkettőtök számára feltöltődés és kikapcsolódás volt- nyugtázom mosolyogva, mert most úgy tűnik, csak pozitív élményekkel van tele.
- Nem sürgetlek, én is tudok várni még. A vacsorát is lehet melegíteni, ha inkább később ennél- ismétlem meg másképp, amit már korábban. Nem baj, ha nem frissen esszük meg a vacsorát. Várhatunk vele, az a cél, hogy jól essen neki.
Közelebb lép hozzám, átölel, a nyakamba bújik. Jóleső remegés szalad rajtam végig. Ilyesmi üdvözlés is megtette volna. Ez..., ebben van érzelem. Ez igazán Sebastianos. Olyan bújós, cicás fajta, amire nem mindenki képes, és amit én nagyon szeretek benne. Szeretem, ahogy hozzám ér, ahogy összeolvad a testünk. Elgyengülök tőle. Amennyire csak a helyzet engedi, megölelem én is, puszit nyomok az arcára, homlokára... (amit elérek)
- Jól van...- mondom csendesen, és arra számítok, most jön majd a fekete leves. Hogy milyen jellegű, nem tudom, de úgy érzem, valami olyan dologról lesz szó, ami bántja. Elsőként Josh-ra gondolok, hiszen ő olyan gyorsan húzott el a taxival... és olyan fura volt az a búcsú...
Elmegyünk a székig, ráül, és én beleülök az ölébe, átölelve a nyakát, hozzá is bújva, ha az öleléséből érezném, kívánja. Nem aggódok azom, nehéz vagyok-e, mert ez most nem számít. Sebastiannak testi kontakt kell, mert ez neki a szeretetnyelve. Valamiért mégis szomorúbb leszek. Rossz előérzet talán... De Seby nem mosolyog, márpedig, az ölelésben eddig mindig örömöt talált.

- Oké, tudom. De ismerem az érzést, hogy a pihenést is ki kell pihenni- nevetek egy kicsit, mert igaznak hiszem. Kikapcsolódásból visszazökkeni a hétköznapokba nem is olyan könnyű. Mintha egy másik világból térne haza az ember.
Úgy érzem, vágyott haza. Pihennie kell. Nagyon fáradt lehet!
- Jól van, ahogy akarod- bólogatok.
- Így volt jó... Ezt a hetet vele akartad tölteni, ez rólatok szólt, régóta tolódott is... Szóval ne bánd, megértettem- éppen úgy, hogy kéthetente együtt töltik a péntek-szombatot. Számomra ez nem furcsa. Nem csak én vagyok a világon az életében. Ahogy ő sem tudna kisajátítani engem. Szükségem van Reevre, és a vele töltött időre. Ha Sebastian belekötne, rosszul érintene.
- Elhiszem. Számomra is sokat jelent, ha azzal vagyok, akit szeretek- semmi célzás nincs a mondandóban. Így gondolkodok. Nem titok hogy kedvelik/szeretik egymást. Igazi barátok. Kezdetektől tudom. Mindezzel csak azt akarom kifejezni, nem hibáztatom, hogy nem beszéltünk naponta. Jól érezte magát, hasznosan töltötte az idejét, talán eszébe se jutottam. Ez sem baj... (Én sem gondolok egyfolytában Sebastianra)
- Oké- nyugszom bele csendesen. Mert ez azt jelenti, nem rendes vacsora lesz, csak némi csipegetés. Ez is jobb, mint a semmi, vagy ha érdeklődést sem mutatott volna, mit főztem neki (nekünk).
Szed magának az ételből (úgy értem, a másodikból, legyen az valami egytálétel, tepsiben sült hús krumplival, zöldségekkel) //Bár csináltam levest és desszertet is, erről eddig nem írtam, nem tehetsz róla, hogy nem tudod. Kihagyható, ne bonyolítsuk.//
Hozzám bújik, és ismerős borzongások, érzések futnak át rajtam. Mintha igazából csak most ért volna haza, ebben az ölelésben. Aztán az ölébe húz, és egy tányérból eszünk, és ezzel igazán meglep, de jól is esik... Mint amikor beteg voltam, és hasonló módon etetett. Fura érzés jár át. Ő is fura. Olyan... csöndes!
Az egyik falatnál megáll a kanál a levegőben. Visszateszi a tányérra, sóhajt. A gyomrom rögtön összeugrik, és úgy látom, ő is nagyon elgyötört. Reeven már célzott rá, hogy nem csak neki van baja velem, de nem bírtam szembesülni azzal, hogy ezt Sebastiannal megbeszéljem. Nem volt alkalmas rá az idő, pláne nem az elutazása előtt. De hogy ilyen hamar szóba hozza, arra nem voltam felkészülve.
Sebastian két kézzel ölel át, és egyértelmű a szándéka, hogy ne mozduljak el, noha álltam volna fel, kissé menekülőre fogva, tartva azt a három lépést, hogy ne tudjon bántani. Önvédelem. Becsukom a szemem, veszek néhány mély levegőt. Nem akar bántani. Reeven sem akart. Beszélgetni akar, kijavítani valamit, ami eddig nem jól működött. Miért is akadályoznám meg benne? Átölelem én is két kézzek a nyakát, fejemet a fejének döntöm.
- Jó. Akkor beszéljük meg- harapok az ajkamba, mert félek, ez sem lesz fáklyás menet, és ahogy Reeven, úgy Sebastian is sebzett, mert én... ilyen vagyok. Voltam?

Az ölébe ülve eszegetünk. Ez valóban csak kóstolgatás, nem igazi étkezés. Ambivalens érzéseim vannak. Olyan jó, hogy itt van, ilyen közel, ennyire meghitten... és feszélyez, hogy egyáltalán nem boldog. Régóta élek vele ahhoz, hogy megérezzem, ez már nem írható a fáradtság számlájára. Valami bántja...
A Reevennel szerzett tapasztalat miatt nem menekülök el azonnal. Úgy állok hozzá, értelmes felnőtt emberek vagyunk, ha problémáink vannak, ez az első lépés: megbeszélni. Próbát tenni rá. Bár nagyon félek, mi az, ami gondot jelent neki, az alapja ennek sem lesz más, mint amit Reeven mondott. Hiszen vele sem vagyok másmilyen, pedig ő a ... kedvesem.
Beleegyezem, hogy beszélgessünk, itt és most, és nem lep meg, ahogy leteszi a kanalat. Nekem is összeugrott a gyomrom. A beszélgetéseinknek általában mindig sírás a vége, akkor is, ha úgy túnik, sikerül megbeszélni. És most már azzal is okosabb vagyok, hogy ebben is tévedtem. Hazudtam magamnak. Nem léptem át azokon a falakon.
- Jól van, semmi baj. Majd megesszük később- mondom, és zakatolni kezd a szívem.
Aztán kiderül, az ölében lenni, a konyhában, mégsem jó. Kézen fog, és bevezet a hálóba. Hűvös a keze. Ideges. Nem megyek a dolgok elébe, nem akarok beszélni róla, milyen elhatározások születtek bennem, milyen döntéseket hoztam... És rájövök, megint minden csak rólam szólt, arról, én mit akarok. Önzőnek érzem magam. Még azok után is, hogy Reeven kinyitotta a szemem.
- Nincs okod idegeskedni- szorítom meg a kezét. Szeretném, ha ő is adna még egy esélyt, beszélni, megbeszélni, igen! Én is szeretném, hogy megbeszéljük. Én is szeretném, hogy jobb legyen!
Az ágyba húz. Csábító illata most eltörpül. Csak a szélére ül le, maga mellé ültetve engem, lábaimat felkapva az ölébe, magához húzva, megfogva a kezem. Akár egy lánykérés is kezdődhetne így, olyan bensőséges ez a pozitúra. Egyszerre ölel és véd, simogat. Félénken pillantok rá, nem akarom megzavarni, mert mintha a gondolatait rendezné össze, és ez... nem könnyű, tudom. Én is nehezen fogalmazom meg kifelé a gondolataimat, noha fejben minden összeáll. Igyekszem minden porcikámmal figyelni, hogy ne maradjak le semmiről, reagálhassak mindenre, ha ez az igénye (és Reeven szerint igen)
- Sebastian...- az ajkamba harapok, mert ugyanazt érzem, mint néhány napja, Reevennel. Ott úsznak a dobozok, amiket el akartam zárni, ráadásul mind ki van forgatva, fosztva. Egyáltalán nem jó érzés, akkor se, ha már nem először kell végigcsinálnom ezt. Sejthettem, hogy így lesz, nem? Reevenhez én mentem át, Sebynek pedig elég volt az az egy hét, hogy összeszedje magát.
- Nem tudom, hol kezdjem... Annyi mindent mondtál... - mondom akadozva, de talán nem akar majd félbeszakítani. -Nos,  kezdem veled is az elején- Reevennel kapcslatban nem igazán volt alkalmunk beszélni. Csak annyit mondtam neki vele kapcsolatban, hogy mindketten nyitottak vagyunk az újrakezdésre //Bocsi, de nem tudom, valójában hogy végződik az a játék. Reménykedem, hogy ennél többre jutunk, de ez olyan, mintha befolyásolni akarnám a múltat. Szóval ez a bizonytalan igen kb lefesti Lia gondolkodását//
Nem hittem, hogy ennyi dolog emészti Sebastiant. Egy részét viszont nagyon is értem. A Reevennel való beszélgetésem során is felmerült.
- Nem akarom ismételni magam, de ha szükségét érzed, hogy valamirő részletesebben beszéljek, szólj rám, oké? - sóhajtok, mert nem szeretném, ha unná, amit elmondok. Igyekszem úgy elmondani, ahogy ő láthatott engem, ezek szerint értelmezni és megfogalmazni a választ.
- Amikor idejöttem, LA-be összetört voltam és bizalmatlan. Nem akartam kapcsolatot. Nem, ez nem igaz, mindig is akartam...- elrévedek a szoba sarka felé- Sokáig azonban egyetlen férfiben sem bíztam, és nem mondhatnám, hogy Lionel megkönnyítette a dolgom, de azt hittem, képes leszek ezen változtatni. Ugyanolyan mogorva volt és elutasító, mint amilyennek saját magamat éreztem, és azt gondoltam, ez majd jó párosítás lesz. Hogy ő majd én őt töröm be, ő meg engem... Egyik sem járt sikerrel. Nem is járhatott, mást akartunk. Ő szexet, én szerelmet.
- Veled már akkor találkoztam, amikor már ki akartam belőle lábalni. De ... nálam semmi sem egyszerű. Kilábalni se- húzom el a szám.- Ami fontosabb, te pont egy olyan pasast testesítettél meg, amire minden csaj vágyik- Én legalábbis biztos. Szeretettel nézek Sebyre. Most is így érzem. Ideális pasi- Udvarias vagy, kellően bohém, nagyon vicces,  nagyon édes, őrülten simulékony, ellenállhatatlan...!
Ha engedi, odadugom az orrom az arcához, hozzá dörgölöm, megpuszilgatom. Szeretném megcsókolni is, de nem tudom, hagyná-e. Ha hagyja, lágyan csókolom, megsimítva közben az arcát.
- És te udvarolni kezdtél... Nekem! Hihetetlenül jól esett, és ... elcsábultam veled. Lefeküdtünk, pedig emondtad, neked nyitott kapcsolataid vannak, és én sem számíthatok többre...- magam elé nézek.
Lényegében szexet akart, mint Lio. Más kérdés, hogy közöttünk más szálak is szövődtek. Sokat beszélgettünk, ismerkedtünk, nevettünk. Barátokká lettünk, és kevés esélye volt, hogy megváltozzon az után.- Elfogadtam a tényt, hogy nyitott kapcsolatban vagyunk, enyém a pénteki nap, és be kell érnem ennyivel.
Vállat vonok.
- Néha úgy éreztem, sokkal jobban szeretlek, mint bárkit valaha is. Hogy szerencsés és boldog lennék, ha engem választanál egyszer párodnak... De aztán ismét feltűnt Lio. Mindent összezavart, a régi érzelmeim úgy lángoltak fel, mint hamvadó tűzbe dobott száraz faág...
- Veled megtartottam azt a kapcsolatot, amit korábban kialakítottunk, miközben egy se ilyen-se olyan kapcsolatom volt Lioval... - Mindkettőt megcsaltam, csak ez jár a fejemben. Holott egyik sem kötelezte el magát nekem, és egyiknek sem köteleztem el magam.
- Amikor a balesetem volt, azt hittem, nem szeretsz. Amikor másnap beállítottál, úgy éreztem, mégis. Amikor hazaértem, Lioról hittem azt, hogy szeret, és másnap úgy..., hogy mégse...
- Teljesen meg voltam zavarodva. És igazából most sem tudom, mi az igazság. Te nem lettél másmilyen, én most is annyira érzem, hogy szeretsz, mint amikor nyitott kapcsolatban voltunk. Nem jobban, nem erősebben. És te arra azt mondtad, az nem szerelem. Hogyan hihetném el, hogy most az?
Sóhajtok. Azt hiszem, első nekifutásra ennyi tellett tőlem.
- Én nagyon szeretlek, és nagyon kívánlak. Most is te vagy számomra az ideális pasi, de amíg nem vagyok biztos a szerelmedben, mindig marad fal közöttünk. Nem engedhetem, hogy újra összetörjön valaki. Neked sem engedhetem meg...
- A bezárkózás, a frusztráció... mind ehhez vezet. Nem akarok szembesülni azzal, hogy igazam van!- átkarolom a nyakát- Nekem te kellesz, és nem az erőlködés, hogy Lio helyébe lépj.
Épp az előbb árulta el magát. Olyan igyekezett leni, amiről feltételezte, tetszik nekem Lioból. Az a romantikus este, pezsgő és eper... Hát nem érti, felejteni akarom, nem feleleveníteni?

//Én is fogok, mert különben belealszol... //

Noha nem vagyok olyan nyugodt, amilyennek mutatom magam, nem szeretném, ha Sebastian is idegeskedne. Első nekifutásra még nem is értem, mi lehet a baja, hiszen itthon rend és béke fogadja. Kitettem magamért. A lakás minden szöglete neki kedveskedik, énrólam is árad, mennyire vártam haza. (Ha nem látom meg az ablakból, talán többet is)
Érezhető, hogy bántja valami, egyre inkább eluralkodik rajtam az érzés, ahogy telnek a percek. Talán -tudat alatt- fel is voltam rá készülve. Reeven azért tett róla, hogy jobban figyeljem Sebastiant. Szívem szerint bármennyire menekülnék, szembe kell néznem a kettőnk "falával" is. Lia vagyok, ismerem magam, tudom, hogy ha Reevennel elkövettem ezt a hibát, Sebastian sem kivétel. Férfiak, érzelmek...
Beszélni kezdek neki. Tudatosan kimondva a gondolataim, ahogy születnek, akárhogy is jönnek, olykor szaggatottan, máskor pörgősebb nyelvvel. Hol szomorúbb hangon, hol vidámabban, hol egészen elérzékenyülten. Nem mondok neki újat, legalábbis nem hiszem igazán, hogy sok újat mondanék neki, hiszen párszor átrágtuk már magunkat ezeken a dolgokon. Főleg Lion... De kénytelen vagyok róla beszélni, mert úgy érzem, végig azzal ostorozta magát, hogy ő nem olyan.
Elfogadja a vallomásomat, és megmosolyogtatja, noha nem ért mindennel egyet, még a csókom is viszonozza, amikor arra térek ki, mit jelentett ő nekem. Úgy érzem, elégszer mondtam neki, mennyire hálás vagyok, hogy nőt nevelt belőlem... (és nem a szexualitásra gondolok)
- Nem volt olyan kapcsolatom vele, mint veled- hökkenek meg. Azt hiszi, két pasassal kavartam egyszerre, párhuzamosan?- Valamikor a nyáron voltam vele, és aztán aznap, amikor a balesetem volt. - Utálja, ha kimondom, lefeküdtem Lioval, de ez az igazság. Mindössze két estét töltöttünk együtt. Igencsak naív volnék, ha ez alapján azt mondanám, jártunk! Hiszen még vele sem, akivel rendszeresebb nemi életet éltem.
Aztán ő döbben meg.
- Többet vagyunk együtt, és te éppen olyan figyelmes és kedves vagy. Mindig úgy éreztem, a tenyereden hordozol. Mindig kivételezettnek éreztem magam- válaszolok őszintén. Nem ismétlem most magamat, mert nekem is fájna kimondani: ő ugyanúgy nem szerelmes belém, ahogy anno. Talán csak azért érezte úgy, többet érez, mert ott volt Lio. Féltékenység, birtoklási vágy, kötődni akarás... Ki tudja?
És kimondja... Éles tőrt vág belém, pedig sejthettem volna. Akkor is fájt, amikor először mondta, ez nem szerelem. Megrogynak a vállaim, úgy érzem, bevonzom a bajt, akkor is fáj, ha óvakodok tőle. Ijedten néz rám, és egyszerre vagyok csalódott, mérges, ijedt, megkönnyebbült. Ez nem szerelem, és sosem lesz az, vonom le a következtetést. Az álompasi mégsem az én álmaimat váltja valóra. De hogy szeret, nem kérdés, még most is ölel, holott meg van rémülve, a keze is remeg.
Én is remegek, amikor Lionelről kezd beszélni. Ebben nagyon egy követ fúj Reevennel. A számra harapok, ne szakítsam félbe. Ha egy számára idegen pasas lett volna a lakásomban, akkor is ennyire ellenséges vele szemben?
- Honnan tudod, mit tett ő értem? Miről beszélt, miről álmodott, hogy képzelte a jövőt?- kérdezem, és nem magam tartom igazságtalannak, hanem őt. Ha utólag be is bizonyosodott, Lio nem hitt eléggé bennem, akkor és ott az szerelem volt.
- Sebastian...- Csak a nevét ejtem ki, amolyan "jaj, ne csináld ezt" hangsúllyal. Rosszul esik, hogy úgy állít be, én becsaptam őt.
- Mikor utasítottalak el?- kérdezem. Nem emlékszem miről beszél. Reflexből? Mikor?
Rázom a fejem. Nem vártam el semmit. Karmok marják a torkomat, egyre bizonyosabb, ez a beszélgetés sem érhet másképp véget, mint az utóbbi időben majdnem mindig: veszekszünk. Ennek ellenére még mindig vágyam, hogy tisztázzuk a dolgokat, hiszen több hibás gondolat is megfogant a fejében, ahogy az ábra mutatja.
- Pontosan így éreztem a nyitott kapcsolatunk idején...- mondom, kissé szomorúan, mert úgy látszik, minden azzal romlott el, hogy "zárt kapcsolatba" léptünk- Gondold csak végig, milyen nyúl voltam, amikor először találkoztunk, vagy hogyan kezeltem akkor a bókjaid!
Lehet, hogy ő semmit sem változott, én rengeteget. Ha nem emlékszik arra a falra, ami akkor volt közöttünk, akkor sosem ismert engem igazán. Éppen miatta voltam képes változni és változtatni, nyitni, adni, elfogadni...  Igaza volt, vetkőzni akartam, és őt vetkőztetni, beleszédültem, hogy nem csak testi vágy köt össze minket, hanem annél sokkal több.
- Nem vagyok elutasító...- harapok az ujjamra, visszanyelve a könnyeimet.
Ha arra gondol, nem akarok hátrafelé nézni, csak előre, örülnie kéne. Ha meg arra, mire vagyok hajlandó az ágyban... Nem ő tapasztalta meg, hogy véresre döngölik. És ott nem csak a szüzességem elvesztéséről volt szó.
- Nem voltál csalódás. Te beszélted be ezt magadnak. Állandóan Liohoz hasonlítottad magad, hiába bizonygattam, hogy magadért szeretlek- nem akarom, hogy csalódásként élje meg, ami közöttünk volt. Volt. Már úgy gondolok rá, mint valamire, ami elveszett. Kiserken a vérem, úgy harapom az ujjam, de elrejtem. Nem számít most.
Egyre távolabbról néz a lelki szemeivel. Bírál, pálcát tör fölöttem. Bizonyos tekintetben igaza van, de mindig elfelejt valamit. Nem akarom ezt a szemébe mondani, de lehet kénytelen leszek, most ő játszik önzőt, aki nem lát tovább a saját problémáján. Aztán... Megint kimond valamit, amiben valószínűleg igaza van. Eléggé bonyolult így is az élet, de ez a felismerés még engem is zavarba ejt. lgondolkodom, van-e értelme még bármit is mondani, inkább csapjam be az ajtókat vagy nyissam ki jobban, hogy esélyt adjak rá, jobban megsebezzen
- Szeretlek, Sebastian. Őszintén szeretlek, mint barátomat, mint férfit, mindenhogyan. De ... nem akkor mondtál nekem igent, amikor kellett volna. Nem akkor akartál. Belezúgtam Lioba, és amikor elhagyott, elvártad, hogy viszonozzam az érzelmeidet, amiket a baleset előtti napon még... tagadtál. TE utasítottál el, akárhogy is lett vége annak az estének. A száddal azt mondtad, ez nem szerelem, a tested pedig bennem elégült ki. Mégis, hogyan gondolod, hogy ez nem hagyott nyomot bennem?
Bekapom az ujjam, és leszopom róla a vért, mert nem akarom, hogy a frissen vetett ágyra csöppenjen.
- Valóban..., nem akartam azonnal hozzád költözni. Úgy éreztem, korai- //ha jól sejtem, korábban erre utaltál//- Azt állítod, nem vállaltam kockázatot? Hogyan mondhatod, nem mozdítottál meg bennem semmit, hogy nem akartam "szerencsét" próbálni veled? Hát nem miattad vagyok itt?- kérdem csüggedten, és megint elgondolkodom, szabad-e ennyit beszélni. Vajon okos ötlet volt? És mégis, amit nem mondok ki, a torkomat fojtja.  
De úgy látom, késő. Ő már nem akar úgy, nem akar annyira. Talán sehogyan sem akar. Mást jelent neki a szerelem... S mert tudja, hogy mást jelent... Ismeri. Megtapasztalta. Úgy áll össze a fejemben  a sok kis puzzle-darab, mint egyetlen valóságos kép: másba szerelmes.

//Nem jártam sok sikerrel. Ez is hosszú... //

Hallgatok, mint a sült hal. Hogyan lettem szerelmes Lioba? Nem tudom! Fogadásból megcsókoltam, ő meg... eljátszotta velem a fordított Csipkerózsikát. Biztos nevetségesnek tartja, hoogy ennyi elég volt, hogy elinduljon valami, de elindult... Ez nem olyan dolog, amit szívesen elmesélek, mert ez az én emlékem, az én élményem, ez az én szívemet borzongatta meg. Másra lehet nem így hatott volna. Különben is, erről beszéltem már neki, akkor is rácsodálkozott, milyen kevés elég volt nekem... Nem tehetek róla. Akkor nekem ez nagyon sokat jelentett. Ezek szerint. Csak vonogatom a vállam, bármennyit beszélhetnék, úgysem értené meg, mert nem is akarja megérteni. Alapból gyűlöli Liot, én sem kellettem hozzá. Volt közöttük az az ellentét. Nekem bármilyen kedves lehet az a férfi, ha ő el sem tudja róla ezt képzelni.
- Én csak azt mondtam... - kissé most elkeseredett vagyok- Korábban is éreztem úgy, szerelmes vagy belém. Mint ahogy azt is éreztem, én szeretlek jobban, mint ami egy barátságba belefér. De amikor ezt felvetettem neked, azt mondtad, te még nem voltál szerelmes és biztosan éreznéd, ha így volna...- harapdálom magam. Ha az ujjamat nem érem el, akkor a szám szélét, vagy a szám belsejét. Hogy nem kirakatszerelmet akartam, na erre rátapintott, sosem kifelé éltem az életemet, hanem befelé. Csak arra tartozik, akivel élek, másra nem.
Az elméletünk ott bukik, hogy arra alapozunk, amit  a másiktól hallottunk (talán meggondolatlanul vagy elhamarkodottan). Mindkettőnkben van sérelem, és talán még most is a csalódástól való félelem az erősebb, minthogy ezt belássuk. Én őt éppen olyannak szerettem meg, ahogy megismertem. Nem is tudott volna elcsábítani, ha nincs rám akkora hatással. Nőből vagyok, általában a nők nem is tudnak érzelmek nélkül kapcsolatot kialakítani. Pláne én nem... Hogy mi rontott el mindent? Véleményem szerint az, hogy bebeszélte magának, hogy én jobban szeretem Lionelt nála, és ez egy olyan útra vezette, ami... nem volt jó. Sosem akartam egy második Lionelt, sosem akartam, hogy olyan dolgokkal tegyen a kedvemre, mint amivel Lio. Mindig akkor voltam a legboldogabb, ha Sebastian volt velem, amikor önmaga volt, felszabadult és vidám, de ez... egyre elhalványult. Mintha nem is ő élne velem, csak az árnyéka önmagának, vagy egy hasonmása..., nem is tudom.
- Ne hátrafelé nézzünk, hanem előre- emelem rá szomorú szemeim. Nem az a lényeg, milyen volt Lio, mit gondolt, mit érzett, mit mondott ki... Különben is, mit számít már? Én csak azt akartam, ne ítélkezzen felette, mert nem ismeri. Szíven üt, ahogy most is hasonlítgatja magát, mintha egy verseny, ki tesz értem többet, eldöntené helyettem, kit kell szeretnem. Összeszorul a torkom, mert pontosan emlékszem, hogyan gondoskodott rólam a legnehezebb napjaimon, és sosem jutott eszembe, hogy ezt nem önzetlenül csinálja. Bajban voltam. Éppen elhagyott (megint és immár végleg), akit sokáig dédelgettem a szívemben.
- Nem utasítottam el a vallomásod...- rázom a fejem, mert az nem igaz, hogy elutasítottam. Az már bizonyos, nem ugrottam boldogan a nyakába, ahogy várta. Vajon azt várta? Úgy emlékszem, azt mondtam, én is nagyon-nagyon szeretem, de a szerelem... Nos a szerelem még nem nekem való, mert frusztrál.
Hinni akartam, hogy vele gyorsabban átvészelelm majd a csalódást, mint nélküle, de azzal nem akartam hitegetni, máris szerelmes vagyok belé, holott csak hónapokkal alig túl vagyok egy szakításon. Ráadásul az a kettősség, amit éreztem vele kapcsolatban  és amit korábban mondott rólunk, óvatosságra intett. Kiszolgáltatott voltam, nem lett volna csoda, ha neki van igaza, és nem nekem, szóval ha csak beleképzelem, hogy Sebastianba vagyok szerelmes, holott nem. Minden okom megvolt rá, hogy higgyek a jeleknek, hiszen tenyerén hordott. És ő maga mondta, -ennek ellenére- hogy ő nem szerelmes. Akkor miért is csoda, hogy össze voltam zavarodva? Hogy óvatosabb voltam? Hogy nem vallottam én is azt, szerelmes vagyok, pedig lehet, így volt már akkor is? (Korábban is?)
Hogy sírva rohant volna Reevenhez, nem volt róla tudomásom. Ha tudom, hogy az a kérdés (válasz) így megviselli, talán újra megbeszéltük volna a dolgot. Részletesebben, jobban... Nem tudom. Mindenesetre nem akartam, hogy azt higgye, nem akarok szerelmes lenni belé. Nem akartam viszonzatlanul szerelmes lenni belé.
//Nem hánytorgatok fel neked egyetlen hibát sem. Nem mondhatom, mert nem olvasok gondolatot, de komolyan; Lia nem bántaná Sebastiant//
Megint úgy érzem, félreértettük egymást. És mintha nem az lenne a fontos, hogy most másképp van, hanem az, akkor hogyan volt.  Miért fáj ez ennyire?
- Akkor, abban a pillanatban így is éltem meg. De azóta változtak a dolgok...- egy csomó idő eltelt. A Lioval kapcsolatos lelkiismereti kérdéseimet is elcsitítottam, hoiszen értelmetlen lenne bármi célból újra felvenni a kapcsolatot vele. Egyszerűen lezártam, hibáival, hiányosságaival és fájdalmaival együtt. Én azt hittem, ezen a kérdéskörön már rég túl vagyunk...- Gondolod, ha nem szeretnélek, ha nem lenne fontos, amit irántam érzel, itt maradok? Mit gondolsz, csak játszom veled, az érzelmeiddel? Kihasznállak, használlak..., eldobnálak?- kétkedve és fájdalmasan pillantok rá. Nem, az nem lehet, hogy ennek a hiábavaló mérlegelésnek ez lett a vége.
- Igen, ebben igazad van... Falakat emeltem magam köré, és maradt köztünk is, igen. De az a célom, és tudom, az utat is megtaláljuk hozzá, hogy ezt eltűntessük innen. Erről nem te tehetsz. Erről én tehetek. Az én hibás múltam, a hibás gondolkodásmódom, hibás világnézetem. Ne haragudj rám emiatt! - Hogy mennyire rosszul ítéltem meg dolgokat, Reeven világított rá. Sajnos, nem csak a szüleimmel, vele, Lioval, hanem Sebastiannal kapcsolatban is hibákat követtem el. És még csak azt sem vettem észre, milyen súlyosakat. Én úgy láttam, eddig is változtam. Bontottam falakat. Nem mindet, de elkezdtem, és ettől elégedettnek éreztem magam.
-Hogyne akarnám? Most is akarom... - elfordulok. Semmit sem vett észre abból, mennyire a kedvében akartam járni? Seemmit sem ért abból, mennyire tetszeni akartam neki, vágyat ébreszteni benne, bármennyire is fáradtan ér haza? Ő volt az, aki úgy kommunikálta le a hazaérkezését, hogy semmi nem érdekli... én se nagyon...
Sírás marja a torkomat, de az utóbbi időben mintha sikerülne úrrá lenni rajta. Néhány autotréninges ki-belégzés, "szuszá", ahogy egy kollega mondaná, és valamivel erősebbnek érzem magam. Nem-vagyok-nebáncsvirág!
- Sosem mondtam, hogy nem szeretsz...- más kérdés, a szerelmét elhittem-e, - és pontosan tudom, hogy miattam sok dologról mondtál le, ami korábban az életed része volt. Tudod, az utóbbi időben az is eszembe jutott, te hogyan érzed magad emiatt... Nem érzed-e hiányát, elég vagyok-e önmagamban, hiszen -valljuk be-  vannak dolgok és szokások, amikben különbözünk...- nézek rá nyílt tekintettel, lássa be, nem tudom minden vágyát kielégíteni. Nemde az én fejemben forog folyton a kerék: nem vagyok elég?
Megint Lionel... Szétrágom az ujjam, már a vérem is kiserkent. Elhúzza a számból a kezem, az ölembe húzza.
- Nem vagyok elfogultabb vele, mint veled. Téged éppen úgy megvédelek...- mondom elhalón. Mintha nem is beszélgetnénk, hiába ontom rá minden gondolatomat. Nem hall, nem akar meghallani, csak abba kapaszkodik bele, amire ő reagálni akar. Nem közeledünk... Távolodunk. Mintha minden mondatommal csak tovább rontanék a helyzetemen. Ó, jaj, hacsak rólam volna szó... A kapcsolatunk a tét.  És ahelyett, hogy építő dolgokat mondanánk egymásnak, csak mondjuk és mondjuk a sérelmeinket, egyre mélyebbre ásva, egyre több dolgot hánytorgatva fel, kifordítva, kibelezve, félreértelmezve. Veszekszünk.
- Igen... Most már világosan látom- hajtom le a fejem. Jogos, amit mond. Az ő megnyugtatása végett tagadtam, hogy gondolnék Liora. Nem akartam hátrafelé nézni, felejteni akartam, sérelmeztem, amikor emlegette... stb. És igen, kellett nekem az idő, hogy begyógyuljanak azok a sebek, de mindig azt hangoztatta, képes és hajlandó várni... Behunyom a szemem, nehéz nem sajnálni magam, amikor minden másképp alakult volna, ha... én nem vagyok olyan gyenge, a reményeim rabja, a vágyaim elítéltje, és nem hajlok arra, amerre a szél fúj. Döntenem kellett volna így-vagy úgy, és másnap is szilárdan ragaszkodni hozzá, de a másnap, a másnap kusza volt, és Sebastian maradt velem, nem Lio.
- Mintha nem akarnád érteni, Sebastian...- miért állít be hazugnak, képmutatónak?- Közöttünk régóta működik a kémia..., de nem csak ennyi volt, nem csak ennyi van. Ha csak szex lett volna, nem érzem azt a zavart, másnap, amivel Lio szembesített. Emlékszel? Egyikőnk sem tagadta, nem csak a szexet, azt se, szeretjük egymást. Előző nap, mégis, miért? Másnap miért nem? Lényegében Lio előtt vallottál először szerelmet, és ezt nem is tudod, ezek szerint. És tettem ezt én is...- mondom, hiszen így volt. Egy ideje Sebastian testesítette meg az ideális pasit, és amikor rájöttem, van esélyem nála, hagytam elmenni azt, akibe (korábban) szerelmes voltam.
- Nem voltak fiúim...- biggyesztem a szám. Talán le kellett volna feküdnöm néhánnyal, hogy tapasztalatot szerezzek. - Nekem te vagy a pasim..., és sosem haragudtam rád. Nem mindenben értek veled egyet, de szeretlek. Képes vagyok változni, nyitni, beszélgetni, megosztani... Látod, most is összeveszünk csak amiatt, mert felhánytorgatjuk a múltat.
Míg összeszedem a gondolataim, hogy sorsdöntő kérdéseket tegyek fel: ő mit akar, velem akar-e lenni, szeret-e még annyira, hogy együtt folytassuk tovább... hasonlók, ő is hasonló gondolatsorba kezd.
- Igazad van. Hibáztam. Kétségbeestem, tudod te is... El akartam menni... Talán meghalni is, de ez most már nevetségesnek tűnik. Aznap meghalhattam volna, és küzdöttem az életemért. Szóval, hülye p*csa voltam, talán vagyok is, de sosem éreztem még nagyobb szükségét, hogy szeressen valaki. És nem mindegy, Sebastian. Nem azért te, mert nincs más, és nem azért, mert te vagy az utolsó, aki még így is képes volt szeretni. Lio nyomott hagyott bennem, ahogy benned nyomot hagyott Callie vagy Henry, de kérlek, ne vessük egymás szemére, hogyan érzünk mások iránt, ha egymást szeretjük. Beletörődtem abba, hogy csak második lehetek az életedben, de nem akartalak büntetni azzal, hogy ... te sosem lehetsz első. Nem is igaz, hogy nem lehetsz. Már az vagy...
A nyakába bújok, most is küzdenem kell a könnyeimmel.
- Kezdjünk tiszta lappal, kérlek... Beszélgessünk minden nap, ahogy régen. Menjünk el itthonról, mondjuk sétálni, levegőzni, fagyizni, hintázni... Úgy hiányoznak azok az együttlétek! Tudom, hogy nehéz eset vagyok, eddig mindent rosszul csináltam, de te mondtad, ha szeretsz valakit, akkor nem kérdőjelezed meg, nem tiltakozol... Úgy érzem, még formálható vagyok... Igazítsd ki, ami hibás bennem, segíts rajtam, s ezzel magadon!
Segítségre van szükségem, de pszichológusnak többé meg nem nyílok, az is biztos. Kihez fordulhatnék, ha nem azokhoz, akik azt mondják, szeretnek? Én is szeretem őket: Sebastiant, Reevent. Nekik is jót akarok, magamnak is. De egyedül nem tudom megcsinálni. Képtelen vagyok.

Naigen, a lila köd. Azóta már én is elgondolkodtam ezen, hogyan lehetséges, hogy két férfit tudtam szeretni párhuzamosan? ( Vagy akár hármat is, ha Reevent is ide soroljuk.) Hm, ha egy hülyeség beindul, nincsenek akadályai...
Egyre jobban értem, Sebastiant milyen dolgok bántják, és azt is, hány dolgot hibáztam el azzal, amikor valahogyan őt védeni próbáltam. Bólintok, elhiszem, hogy nem bántani akart. És tudom, azzal, hogy semmit sem mondtam el, elszúrtem... Hitt, amit akart. De én akkor még rossz szemmel néztem a világra, és rossz mércével mértem: elsősorban magamat, de őt is. Hittem, amiot akartam, hittem, ami jobban beleillett abba a képbe, amit a múltamról építettem, hogy miért úgy történt minden, ahogy történt. Könnyebb volt őt hibáztatni, mint magamat. Kömnnyebb volt rá kenni, ő vezetett félre először, pedig nem tudom, így volt-e... Miért nem beszéltem neki nyíltabban Lioról?
Néha teljesen kétségbe ejt, miket is feltételez vagy gondol rólam, utóbb kiderül, megint csak rémeket látok. Megijedek, amikor a változás miatt lecsüggeszti a fejét. Miért gondol rosszra? Én előre nézek, vele tervezek...
- Ne haragudj magadra. Én sem ismertem jól magamat, saját börtönöm kulcsát se ismertem, honnan ismerhették volna mások?- kérdezem, és megsimogatom a haját. Olyat vártam el, ami lehetetlen. Talán el se vártam. Talán Reevennek volt igaza, hogy bezártam magam, hogy magammal lehessek, hogy nyalogathassam a sebeimet, milyen rossz nekem. Brühühü. Sosem bocsátom meg magamnak.- Nem veled volt a baj, te mindent jól csináltál. És ha nem is hiszed, nagyon sok falat bontottál le. De... nem akartam, hogy eljuss hozzám..., féltem. Féltem, hogy megsebzel majd. Olyan hülye voltam!
- Igen... ez igaz. Hirtelen jöttél rá, te hogyan érzel, és gyorsan akartál mindent. Rosszul csapódtak le bennem korábbi események, és nem mertem elhinni, ha kimondom, amit érzek, el is fogod hinni. Én sem hittem el igazán... Ott volt Lio, meg amit iráénta érezetem, amiket nekem róla és rólam mondtál, amit... hiányoltál belőlem...- harapdálom az ajkam. Hogyne éreztem volna, hogy nem vagyok elég jó? Hogy a szerelmem nem elég? Nem olyan, mint Lio felé? Nem is lehet olyan... Ez... képtelenség.
- Nem akartam, hogy hazugnak, vagy csalfának tarts. Én nem vagyok méhecske, nem szállok egy virágról a másikra. Ma te, holnap Lio, másnap megint te..., hol ennek a vége? - nem lett volna hitelem, ha úgy mondom ki, szerelmes vagyok, ha ő nem érzi. Márpedig... nem érezte... Ahogy ő fogalmazott, én is biztos akartam lenni benne, hogy amit érzek, valódi.
Elszégyenlem magam. Ugyanaz a hiba, mint Reev esetrében: védeni akartam, és ártottam vele. Ha beszélek a félelmeimről, nemde előbbre tartanánk?
- A félelmeim nem vonzóak. Bánthattalak volna vele... Ha azt mondom, bizalmatlan vagyok, ha félek a sérülésektől, ha félek, hogy elhagysz...- ölelem egy kicsit magamhoz. Most is ugyanott tartunk, bár nem a bizalmatlanság a legnagyobb baj. Vagy nem úgy, ahogy Sebastian képzeli. Most sem hiszem, hogy szándékosan bántana. Szorítja a kezem, és bevallom, jól esik. Én is szorítanám az övét.
- Én sem akartalak bántani. Olyan jó ember vagy!- Féltem, hogy elveszítem, igen. Lio vagy a makacs védekezésem miatt, lényegtelen, de ott volt a fal, én emeltem, és szándékosan maradtam mögötte, védve magamat, az emlékeimet, az érzéseimet... mindent. Önző mód, csak magamra figyelve, rá nem.
Bólintok. Annyira másképp látom a dolgokat most, mint akkor! Sebastian viselkedése is érthető. Talán ő is jobban ért már engem. Fura, hogy éppen így tévedtünk el az érzelmeink útvesztőjében. Átérzem, mit érzett, amikor szembesült Lioval, és mégcsak nem is lett volna lehetőségem, hogy felkészítsem. Nem tudhattam, hogy így lesz. És igen, gyenge voltam. Ha tetszik, ha nem... elcsábultam Lionak a szerelem reményében.
- Ha nem érzed, hogy szeretsz, rávágtad volna Lionak is: ez nem igaz!- felvonom a szemöldököm, nem így van-e? Vagy csak azért hallgatott, ne legyen olyan nagy sértés rám nézve, hogy csak szexelünk? Tudom, hogy utóbbi nem igaz; ha nem is szerelemmel, de már akkor is szeretett.
Megremegek, amikor azt mondja, most sem ért jobban. Ennél jobban ... tényleg nem tudom elmondani, mi zajlott bennem. Az ajkamra harapok, mert az ujjamra nem lehet. De vajon mire érti, akkor is érzi, amikor nem kéne? Én... nem hagytam abba szeretni... Nem lenne oka rá, hogy ezt mondja, hacsak... Az viszont megint billenti a mérleget, hogy nem akar veszekedni. Én sem akarok... De ez az egész... olyan nyomasztó.
- Igen, ez így volt. Attól féltem, a hibák, a gondok, a nyűgjeim... elriasztanak. Inkább próbáltam megoldani magam, mint téged terhelni vele. Így is sokat vállaltál velem Reevennel kapcsolatban. Sokszor te voltál ott magam helyett. Te lettél a bizalmasa inkább, mint én...- és nem is említem, hánytorgatom, hogyan esett, amikor ez kiderült. De már ezt is más fényben látom.
Megzavar a gondolat, ő is titkolózni kezdett előttem. Jaj, Istenem... És megint az ölelés... Olyan vigasztaló, olyan nyugtató. Mintha azt sugallná, minden rendbe jöhet. Bízom benned, szeretlek... Jaj, nagyon szeretném, ha tudná, én is akarom, szeretem, bízok... Nem elég a testem, kimondom feketén-fehééren, mire gondolok, mire vágyok, mit szeretnék. Őt. Újra. Tiszta lappal. És erre... elenged, elsírja magát.
Ahogy beszélni kezd, én sem bírom soká... Hisz arról beszél, mással legyek nyitott. Vagy mégsem? Látom, hogy szenved, keresi a szavakat, és retteg attól, hogy amit kimond, azzal engem megbánt. Zavaros a történet, kezdetben nem értem, engem szeret, és közben beleszeretett valaki másba is, aki viszonozza, akivel viszont nem lehet, miközben velem is újrakezdené... Nem is tudja, milyen érzés az, amit most elmond nekem. Ha nem is ugyanezt, hasonllót éreztem vele és Lioval, ezt a kettősséget, ezt a széthúzást, ezt a veszteségtől való félelmet.
Sírok vele. Nem hagyom, hogy a térdére borulva sírjon, magam felé fordítom, vagy a vállamra húzom, és sírok vele. Nem tudom, ennek van-e értelme, de tudatni akarom, megértem, és nem haragszom. Miféle az olyan ember, aki ellenáll saját boldogságának?
- Seby, drágám..., figyelj rám. Kérlek, egy kicsit, cssss, cssss- csitítom, amikor már tudok beszélni.- Emlékszel? Egyszer arról beszéltünk, lehet, hogy eljön ez a pillanat. Hogy egyikünk beleszeret valaki másba. Semmit sem változtat a tényen, hogy barátok vagyunk, mert korábban is azok voltunk. Én... nem akarok útban lenni. Ha boldog voltál, akkor ő a helyes választás, nem én. Tudom, hogy boldog akartál lenni, és tudom, hogy tudod, én is azzá akartalak tenni téged. Eddig nem sikerült. Garancia sincs rá, hogy sikerül, bárhogy próbálkozunk.
Felemelem a fejét, megpuszilom az arcát.
- Köszönöm, hogy esélyt adnál nekünk. Azt is, hogy nem akarsz elveszíteni. De hidd el, nem lehet két lovon ülni egyszerre. Nekem sem sikerült...- ismét az ajkamba harapok bele- Bárhogy lesz, a barátod leszek. Mindig is jobb barátod voltam, mint szerelmed...- törölgetem az arcomat- De ha vele akarsz lenni inkább, legyél vele... Mi akadályoz meg benne?

- Nem volt könnyű dolgod...- és sosem panaszkodtál. Reevennel kapcsolatban is úgy adott tanácsot, mintha ő érintetlen lenne a kérdésben.
- Most úgy látom, a félreértéseink miatt. De ezen tudunk változtatni. Szeretnék is...- mondom, és melengeti a szívemet, hogy szeret- Én is szeretlek téged.
- Akkor mondd ki most: miért velem akarod megpróbálni? - kérdezem, és jót tenne a lelkemnek, ha olyan indokot mondana, ami valahogy nem Lioval kapcsolatos.
Sosem éreztem azt, meg akarnám szakítani a barátságom vele. Meg is fogadtuk egymásnak, hogy bárhogy lesz is, tartjuk a kapcsolatot, jelzünk egymásnak, még akkor is, ha az intimebb dolgok kimaradnak a kapcsolatunkvól. Ez nem erről szólt, vagy nem csak erről. Felszabadított az érzés, hogy egyikünk sem haragszik a másikra, ha társat talál.
- Bántott, bántottam, rég volt, elmúlt...- el kéne felejtenünk a szerelmeinket, a sérelmeinket; nem csak a sajátjainkat, hanem a másik múltjában is! Nem számít. Már nem számít. Ketten irányítjuk az életünket. Bár a felejtés rossz szó. Elfelejteni nem lehet. De elnyomni, hogy ne legyen hatással ránk most.... elengedhetetlen!
- Máshogy, hogy máshogy? - csodálkozom rá. Nekem tetszett, ahogy udvarolt, ahogy találkozgattunk, ahogy beszélgettünk. Nem éreztem nyomást, hogy valamit kell csinálnom, kell reagálnom... egyszerűen csak élvezhettem, hogy egyike vagyok Sebastian barátainak. Bár utóbb azt mondta, egyre szűküölt a kör.
Rettegni attól, hogy valakit elveszítek, engem is megkísért, újra és újra. Lio, Seby, Reeven, csak az utóbbi év listája, de minden félelem olyan erős volt, majdnem megszakadt a szívem. Az ölelésében van vigasz, oda és vissza is: megnyugtató, hogy bármennyire is hányottatott a kapcsolatunk, azért mi kitartunk egymás mellett.
Egy kicsit mellbe vág, amikor azt mondja, attól való félelmében nem tiltakozott Lio kijelentése ellen, mert azzal én haragudtam volna meg... Hogyan is haragudhattam volna, ha előző nap megbeszéltük kettőnk dolgát?
A bajos dolgainból leginkább az ragadja meg a figyelmemet, amit Reevenről mond.
- Tudtad, hogy bebeszélte magának, én csaka régi énjét szeretem? A kóma előttit? Bár már megbeszéltük, nem vagyok benne biztos, hogy egy kis tüske nem szúrja még mindig...- mondom szomorkásan. Hiányzik belőlem a meggyőző erő.
Ha kissé nehézkesen is, olykor sérelmeinket egymásra olvasva, de eljutunk arraa pontra, most is fontosak vagyunk egymásnak, a szeretet is működik, akarunk is egymással kezdeni valamit. Vagy mindez csak nekem tűnt úgy? Azt hittem, rólunk beszélünk, kettőnkről, a mi kapcsolatunkról,és arról, hogyan lehetne kijavítani a hibákat. Ez rajtam állt, nagyrészt, és én hajlandó lennék változtatni. De a dolog nem ilyen egyszerű.
Számíthattam volna rá, és mégis felkészületlenül ér. Sebastian nyitott valaki más felé, és az a másik... Többet viszonoz, jobban nyílik, mint ahogy én eddig. Elkéstem. Bármit is szerettem volna, már késő, mert Sebastian valaki más mellett találta meg a boldogságot. És még csak nem is hibáztatom. Nem is lenne fair. Biztatom, hogy vágjon bele, ne gondoljon rám; mindaz, amit korábban megbeszéltünk él és érvényes, mert ő is akarja: kapcsolatban maradunk, nem leszünk haragban...Ennek ellenére sír, int egy kiskölyök, pedig -úgy hiszem- örülnie kéne. Nem balhézok, nem rendezek jelenetet, nem fakadok dühödt kiabálásba, akkor mire volt jó ez az egész... Úgy érzem, tényleg jót tett, hogy kibeszéltük, megbeszéltük. És úgy érzem, várható is volt, hogy ez fog történni. Sebastian éppen olyan édes bújós cica, mint amilyen Reev szokott lenni. És ez csak egyet jelent: ő is szeretetéhes. (Nem is csodálkozom, hogy ők ketten jól megértik egymást. Bár hogy mennyire jól, ... khm, nos, azt nem tudom)
Kissé azonban értelmetlennek tűnika kérés, hogy velem újrakezdené (megtenné azokat a lépéseket, amiket felsoroltam), amikor már eljutott a másikkal arra a szintre, ahol boldog. Hiába mondja, velem is az, és én érzem őt kevésnek... Nem értem, mit számít az idő, aikor az volt alényeg, hogy az az "én is" határozott volt és egyenes, és nem tett semmilyen kikötéseket. Nem értem, mi lehet az oka, hogy vacillál, hogy ez kérdés lehet... És talán jobb lenne, ha nem is tudnám.
Ahogy megint belefog, izgatottan, dadogva, szavakat és mentségeket keresve neki (a másiknak), rögtön az jut eszembe, egy valaki a régi életéből. Rólam is tud, mert meg akarta győzni, hogy beszéljen velem (meg is tette, s fájón kérdem most: minek, ha tudta, mást szeret igazán?), és ha tudta, hogy vagyok... hogy tehette....?
- Josh?- mintha hideg vízzel öntöttek volna nyakon. Meg is merevedek Sebastian ölelésében. Minden, amit ezután mond, már alig jut el az agyamig. Biszex. Istenem. Liora azt mondták buzi, Reeven egy férfi prostival él, Sebastian biszex... Josh nem, ő nem! Ő szent, csak éppen szerelmes a barátomba. Mellesleg Suzynak csapja a szelet.
-Ez... egy kicsit váratlanul ért- mondom, és a tenyerembe temetem az arcom. Mindig az volt a rémálmaimban, hogy egy csaj, (mondjuk Elee vagy Callie vagy valamelyik bombázó tanítványa) csavarja majd el a fejét. Josh? Pont Ő, az ártatlannak tűnő kék szemeivel? Az a Josh, aki udvarias, távolságtartó, kedves és vicces Suzy szerint? És ő nem biszex, amikor szerelmet vall Sebastiannak? Persze, hogy nem biszex. Homoszexuális. *rvára nem érdekel, hány barátnője volt már korábban...
- Josh..., Suzy..., te... Úristen- nem tudom, mi történik velem, egyszerűen nem állnak össza a szavak a számban, csak hebegek, mint aki éppen most vesztette el a józan eszét. Sírok, aztán nevetek, aztán a számba tömöm az ujjaim, hogy ne kiáltsak fel. Harapok. Nyűszítek, mert fáj, nagyon fáj....
- Bocs...ss meg, ez... sok... sokk nekem- haha, marha jó szóvicc, éppen ide való. Jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaajjjjjjjjjjj!
- Úristen... Suzy.... Josh... TE!- rázom a fejem, ujjaimat újra és újra a számba nyomom, ha meg nem akadályoz, véresre harapom- Ezt nem hiszem el... - remegek. De persze mégis.

Vethet akármennyi fordulatot a beszélgetésbe a sors, a szerencse, a mondandó alakulása... A kezdeti feszültségek után úgy kezdem érzeni, jó úton haladunk, hiszen szeretjük egymást, akarunk is egymástól valamit... Úgy látszik, sikerül annyira kinyitni magamat, hogy meglásson, ahogy mindig is akart látni, félelmeimmel együtt, és még ez sem riasztja el, ahogy bennem is melegséget ébreszt, ahogy beszél, ahogy lefest bennünket.
Seby vallomása, hogy mást (is) akar, ebben a formában váratlan, de emészthető. Szeretem annyira, hogy ne álljak a boldogsága útjába, hogy szabadon éljen azzal, akit szeret, és aki úgy szereti viszont, falak nélkül. El tudom képzelni, hogy barátok vagyunk, miközben mással jár, hiszen most is vannak barátai (lányok is), miközben velem él, és ezt komolyan is gondolom, bár fáj, hogy elkéstem, hogy a vallomásom nem előzte meg azét a másikét. De amikor a történetbe jobban beavat, többet árul el, mint amit én fel tudnék dolgozni.
Felszalad bennem a pumpa, hogy Josh az. Csak hápogok, próbálok értelmet keresni a szavai mögött, de még a szavak sem jönnek a számra, nemhogy a gondolatok. Ő meg csak beszél tovább, mintha érzéketlen p*csa lennék, és nem lennék már így is összetörve, megalázva, nem is tudom... ez olyan...
- Mindjárt könnybe lábad a szemem...- mondom cinikusan, közben pedig már valóban bőgök.
Josh, az a Josh, akinek baráti jobbom nyújtottam, akitől sosem szakítottam el Sebastiant, aki miatt mindent megengedtem, aki kezdettől fogva rózsaszín szívecske Seby életében... Josh? Az a Josh, aki ebédet hozott nekem Sebytől, amikor az éppen belemerült valami melóba, aki hónapok óta Suzyt szórakoztatja, viszi mindenfelé, avatja be az életábe, aki... félénknek tűnt, kedvesnek és udvariasnak, legfőképpen becsületesnek, nem széltolónak, csapodárnak... PONT Ő sz*rik bele Sebastian életébe?
- Ne... légy igazságtalan...- mondom száraz szájjal, és fájnak a fogaim. Az ujjaim vörösek, némelyik vérzik is, de nem érdekel.
- Korábban röhögtem rajta, de talán mégis igaz: a pasiknak kell valami izgalom: homoszexuális kapcsolat, kikötözés, mmmm... már nem tudom, mi a fenéket hordott össze az a sarlatán!- kiáltom indulatosabban, és érzem, marnak a könnyek, nem tudom abbahagyni majd, csak sírok, csak sírok... A francba!
- Nem az bánt..., hogy őt szereted, hanem az..., hogy nem vettem észre... Hiszen sosem tagadtad...., mennyire szereted, mennyire fontos neked... már amikor megismertelek, akkor is ott volt ő... a csodafiú... Állandóan tudtál mondani róla valami szépet, valami jót...- csukladozok, és közben szorongatom Seby kezét, hogy ne dugjam vissza őket a számba.
- Reeven? Nem reagáltam jól? Hogyan kellett volna jól reagálni?- kérdem szipogva. Nem fűtenek eklőítéletek. Nem tartom magam távol tőle, juj, fertőz, és nem zárkóztam el megismerni a barátját, bár másképp sikerült, mint terveztem.
Rázom a fejem. Becsapja magát. Vagy én csapom be saját magam. Hogy mikor jött rá, szereti Josht? Hogy mikor jött rá, hogy őrá vágyik, vele akar lenni? Csak tippem van rá: mindig is tudta. Fontosabbak voltak a Josh-sal töltött péntekek, mint a mi hétvégéink. Előbbi sosem maradt el...
- Ne beszéljünk Henryről. Már nem akarom tudni, vele mit csesztél el. Azt már.. nem bírnám el ma este...- nézek rá kérlelőn, ugyan, mit akar még az arcomba vágni? Lassan megnyugszik a lélegzésem is. Vadul törlöm az arcom, az orrom (valahonnan kezembe kerül egy-két-tíz zsepi is)
- Nekem ez a kép nem áll össze. Sajnálom. Suzy és Josh, Te és Josh, Te és én... Mint egy szappanopera, állítom- pörögnek a kerekek, de akkor sem értem, Joshnak mik a szándékai. Miért kavar Suzyval, ha Sebyt szereti? És miért kavar be Sebynek, ha valóban szereti?
- Készülj fel, Reeven a sz*rt is ki fogja verni belőled... Basszus, neki hogy akarod elmondani?

Pontosan tudom, mi történik, és hiába akarom, nem tudok ellene tenni semmit. Dühös vagyok! Mint valami gyászreakció: rossz hír, tagadás, düh, düh, düh, kompromisszumok, belenyugvás, depresszió. Én nem akarom ezt újra. Én nem így akartam érezni. Nekem semmi bajom se lenne, ha ... nem így beszélgettünk volna korábban, ha nem érzem a reményt, ha nem... nem Josh lenne, aki majd átveszi a helyem. Átveszi? Nem tudom biztosan, és Seby se tudja. De mert mer és akar velem szakítani, egyéretlmű, hogy őt sokkal jobban szereti, mint engem valaha. Lényegében bizonytalan azzal kapcsolatban, akar-e Josh a fiúja lenni (vagy fordítva, ez számomra lényegtelen), mégis szakít velem. Fáj, noha csak őszinte, és amiért őszinte.... nagyon becsülöm.
- Semmit nem értesz...- túrom a hajam, azt hiszi bántom. Bántom, de nem szándékosan, be kellene látnia, ez mennyire fáj. Fáj, jaj, jobban mint a vérző kezem, pedig szétharaptam már. Le kell valahogy győzni, küzdeni, nem vagyok gyorsabb, mint a betanult ösztönök: rúgok, vágok, csípek, harapok... nem mindig fizikálisan. Nem mindig őt.
- Igazságtalan...- veszek nagy levegőt, és nyelek, nyelek, hogy ne harapjak, ne csípjek, ne üssek megint- mert belekavarod a kapcsolatunk elejét. Megint a régi lemez, megint az én hibám- jaj, ez nagyon nem megy nekem. Pedig... azt szeretném, boldog legyen! Nem látja? Nem látja, nem láthatja, csak egy kínlódó, vagdalkozó, hisztis csajt lát. Mégcsak nem is Liát. Ez nem én vagyok. Ez nem is jellemző rám.
Féltem őt!
Adok, kapok. Phoenix. Újabb név, újabb férfi, újabb titok. Az ajtóban is, Lioval... Ez a név hangzott el, és a  feszültség mindjárt kézzel fogható lett. Ki az a pasas? Kije Lionak, kije Sebastiannak? És Josh,a hibátlan. A tökéletes. Valóban, UFO. Bakker, még én is kedvelem.
Újabb pofonokkal kerülünk egymástól távolabb, Sebastian összefont karja miatt automatikusan kapom ki a lábam az öléből, fordulok el én is kissé tőle. Csodálatos párbeszéd. Csodálatos szakítás. Csodálatos vagy Lia, ugyan, kösd már föl magad!
- Nem ítéllek el. Nem ítélem el Reevent se. De ahogy te, ő is bárkit megkaphatna. Én csak azt nem értem... az fura... miért egy pasas kell neki... és neked. De már tudom. - bólogatok, hogy értem, összeállt a kép, az "én is" a kulcsszó, és hogy nincsenek falak.
- Ó Seby, éppen te hoztad fel!- sóhajtom; nem gondolok semmire, nem is tudnék, nem is akarok. Így is elég nekem, amit magammal kell hordanom.
- Félek, hogy elcseszed... - nem múlt idő. Nem azzal, amit eddig tett.
Sír, megint sír, és nem miattunk. Talán korábban sem miattunk. De én átölelem megint (persze, ha hagyja). Idegesen vetem fel, Reeven majd mit szól ehhez. Még Nagy Fehér miatt is vörös szikrákat szórt a szeme, ő pedig hol van már? De még ezt is rém komolyan veszi, és megint valami litániába kezd, amibe beleszövi a pasijaimat mind, egy kalap alá véve velük magát. Kapok. Kapok. Újabb információt: Reeven régóta tudja, hogy Seby biszex.
Ha otthagy, bennem megint egy világ törik össze. Reev tudja. És nem szólt. Reev tudja..., miért nem szólt? Reev figyelmeztetett a diákokkal kapcsolatban. Miért nem mondott el egy ilyen fontos dolgot?

Hatalmas energiák szabadulnak fel. A dühöm egyre nagyobb, holott meg szeretném fogni, és meg akarom fojtani. De a fájdalom erősebb, ami szítja a dühömet, és felemészti -jelen pillanatban- mindazt, mait Seby iránt érzek. Féltékeny vagyok. Az érzésre, amit Seby érez Josh iránt, amit Josh Seby iránt, ami olyan erős, és tagadhatatlan, hogy mindkét fiú felvállalja, noha egyiknek párja van, a másik meg (talán tényleg) hetero.
Seby sem ért, és egyre kevésbé magamat. A dühöm nem én vagyok, kifordít, egy másik nőt csinál belőlem. Egy hárpiát.
Megint úgy van, mint néhányszor korábban, felrakjuk a lemezeinket és csak a hangerőt állítjuk, egymást nem akarjuk hallani. Emeljük a falakat. Jó magasra, úgy, úgy! Seby jobb építész, mint én magam.
"Senki sem olyan, mint te vagy Josh", kezdi, és az én szívem megint összeszorul. Az a baj, hogy a sorrend fordított. Én nem voltam első, és nem is lehettem... Pedig mindenki erre vágyik: Reev is, Seby is, én is... valószínűleg Josh is. Értem, megértem. Személyiség, szerelem, elérhetőség. Hiába az első kettő, ha fal van közöttünk.
Mire mindez összeáll bennem, lecsendesedik, majdnem békességre is lelek, valamin újra összekapunk, és magamra hagy, lelökve ölelésemet, eltaszítva magától, könnyeit törölve. Otthagy a szobában, egy szó nélkül, és kimegy a fürdőbe. Megengedi a vizet.
Csak ülök egy darabig... Véresre harapott ujjaim távoli képek csupán. Aztán egy vércsepp végiggördül a ruhámon, és anélkül, hogy az anyag magába szívná, landol az ágyneműn. Fehér takaró. Vörös vércsepp.
Kiszaladok a konyhába, és szeszt, kötszert kotrok elő. Mindig van, gyakran vannak kisebb baleseteim. Élesek a kések. Kések, kések... Az a kés is a kezembe akad, amit "legutóbb" vittem magammal. Kissé rozsdás, de Seby nem vette észre. Nézegetem egy darabig.
Leöntöm szesszel a kezem. Marhára csíp, de nem érdekel, majd gézpólyába tekerem az ujjaim. Mint egy kétujjas kesztyű.... Érzékeny fogammal tépem el a gézt, ragtapaszt, bal kézzel vágni se tudok. Elpakolok a konyhában. Minden t a hűtőbe, a helyére. A meg nem evett ételt a kukába. Tányért a mosogatógépbe. Vissza a szobába. Lehúzok mindent, holott most a vércseppet szinte keresnem kell, oly apró. Friss ágyneműt teszek fel, a lehúzottat kiviszem a fürdő elé. A zuhany még mindig megy, Seby tusol.. vagy ki tudja, mit csinál. Állok az ajtóban. Nem megyek be. Leülök elé, hátamat az ajtónak vetve.

Elutasítja az ölelésem, magamra hagy. Pedig el akarom mondani neki, mindent értek, minden világos. De az igazság fáj! Lassú vagyok. Leblokkolok, mint Reev esetében, és egy ideig éppen úgy gyászolom is magam. Utána kéne menni, szólít egy hang, de csak ülök, és nézem kiserkenő vérem. Mintha azzal ébrednék fel egy rossz álomból, hogy az a lepedőre szalad.
Én is szaladni kezdek. Fogalmam sincs, mennyi idő telt el, tehetetlenül. Rendet teszek, és mire végzek, majdnem ugyanolyan makulátlan minden, mint Seby érkezése előtt. Csak a szennyezett ágynemű van a kezemben, és azzal ülök le a fürdő ajtaja elé. Bent Sebastian zuhanyozik. Hallom a vizet zubogni...
Gondolkodom. Szerepeket játszok. Szavakat mondok ki a fejemben és válaszolok Seby helyett. Nem vagyok túl jó ebben, még nem mindig látom magam mások szemével. Nem tudom, Sebastian hogy reagál majd, hiszen pár dolog egészen más, mint ahogy képzeltem. Célom van. Küldetésem. Több ember életét nem cseszhetem el. Beleélem magam Seby helyzetébe. Mindabba, amit mondott, azzal a hittel, hogy igaz, amit mondott.
Kis idő, míg végez, de nem nyitom rá az ajtót. Ott ülök, ajtónak vetett háttal. És hulla fáradtan. Kimerült vagyok. És amikor nyílik az ajtó, ő futócucban van (nem lehet piszkos, mindent kimostam, míg nem voltál otthon, hacsak nem azt vetted fel, amit Alaszkából hoztál haza). Bánatos a hangja, amikoe megfed, és az ajkamra harapok, ne szóljam el magam, ez még a kisebb bánatom. Bólintok, felállok.
- Kérlek, ne menj most el. Ne menj el haraggal, mert a harag rossz tanácsadó. Látod, én is veszekedtem, pedig... nem ezt akartam...- Felnézek rá, nekidőlve az ajtófélfának, szorongatva a lepedőt.
- Javasolnék valamit...- mondom határozottan, de csendesen, nyugodtan, és ha akar, bármikor félbe is szakíthat, ott is hagyhat a mondat közepén. Arra számítok, meghallgat majd, hiszen azt mondta, meg akar tartani, maradjak családja, kezdjünk tiszta lappal. Szeretné, amit én... De most valamit jobban.
- Elmegyek egy rövid időre... Úgyis szabadságot vettem ki a festés miatt....- harapok megint a számra. Most abból sem lesz semmi- Nem sürgetlek, de szeretném, ha ezalatt tisztáznád a helyzetet Josh-sal. Tudod, akarja-e, hogy a fiúja légy, vagy Suzyt akarja- nem bántó a hangom, inkább nagyon csendes, beletörödő- Szeretlek, de ha azt akarod, szakíthatsz velem, Sebastian. De ne ma. Ne előre. Így még az a verés is elkerülhető Reeventől...- mosolyodom el egy picit. Először majdnem azt mondtam: szakítok veled; de ez az ő választása. Neki kell döntést hoznia. Szerintem hozott is... Csak nem akarom, hogy két szék közül a pad alá essen...
Kérdőn nézek rá. Vajon ez a megoldás hogy tetszik neki?