Ma ismét lehetőségem nyílik arra, hogy rendező-segéd lehessek egy filmforgatásnál. Ez most egy horrorfilm, vagyis inkább thriller, mert valami pszichopata sorban gyilkolássza le az árvaház lakóit. Sok statisztát kell irányítani, nem beszélve azokról a szereplőkről, akik bár viszonylag hamar meghalnak, de az ő haláluk részletesen be van mutatva, szóval nekik jóknak kell lenniük. Kb. egy óra múlva kezdődik a forgatás, és két perce kaptam a hírt, hogy az egyik srác az előbb említett kategóriából autóbalesetet szenvedett és kórházba került, ami sajnálatos, tényleg, de villámgyorsan keríteni kell valakit a helyére, mert a statisztáknak nincs ilyen tapasztalata, szóval az ő „előléptetésük” kilőve. Megkaptam feladatnak, hogy próbáljak meg a suliból szerezni valakit. Pörgetem a telefonom névjegyzékét, és megakad a szemem Will Parkeren. Nem sokat beszélgettem vele, de ismerem, váltottunk már pár szót, és egész ígéretes színésznek tartom, így már nyomom is a „hívás” gombot.
- Szia Will, itt Diego Martín! Lenne egy forgatás, ahova jó lenne ha be tudnál ugrani. Egy horrorfilmről van szó, nem nagyon bonyolult szerep, ami para, hogy egy órán belül meg kéne érkezned. Be tudod vállalni? – kérdezem, és hangom reménykedő, remélem van olyan rugalmas, hogy el tudjon jönni, ha nem, hát akkor még próbálgatok pár embert felhívni, de azzal is megy az idő, de abból van most a legkevesebb nekünk.

Last minute kell egy színész, remélem, Will elvállalja. Ééés győzelem!
- Remek! Sms-ben küldöm a címet! Köszi! Szia! – leteszem a telefont, és megkönnyebbülten fújom ki a levegőt. Ez szerencsére gyorsan ment. Na de mielőtt elfelejtem, elküldöm sms-ben a stúdió címét Willnek, hogy tudja, hova kell jönni, tekintve, hogy jó pár stúdió van Hollywoodban. Ezután szólok a rendezőnek, hogy megvan az ember, aztán a bejárathoz megyek, és szólok a biztonsági őrnek, hogy hamarosan érkezik egy William Parker nevű srác, akit engedjen be, mert színész. Szigorú az őr, de korrekt, szóval bólint, aztán én visszamegyek a backstage-be, és átbeszélem a legfontosabb dolgokat a stábbal, hogy mi lesz a feladatom, meg ilyesmi.
- Oh helló! – köszönök Willnek, aki idő közben megérkezett, és köszönésképp még kezet is rázok vele. Az órámra nézek, és még hamarabb is ideért, mint egy óra, ami jó, mert így legalább nyugodtabb körülmények között van időnk átbeszélni, mit is kell csinálnia majd.
- Hát, igazából nem nagy szerep, azt fogjuk felvenni, ahogy meghalsz. A film lényegében arról szól, hogy van egy pszichopata gyilkos, aki túszul ejt mindenkit egy árvaházban, és sorra gyilkol mindenkit, de persze vannak főhősök, akik próbálják megállítani, de azzal neked nem kell foglalkoznod. – kezdek bele, de mivel kicsit rendbe akarja még szedni magát, ezért az öltözők felé mutatok. A statisztákét tudja majd használni, de van ott mosdó, tükör, szék, meg alap kellékek, valamint a ruhája is, amit fel kell majd venni.
- Itt rendbe tudod szedni magad, kérlek vedd át azt a kikészített ruhát, addig én szerzek neked egy másolatot a forgatókönyv azon részéből, ami téged érint. – mondom, majd néhány percre magára hagyom. A jelmeze semmi extra, csak egy pizsama alsó meg egy póló, ami itt-ott szakadt. Cipő nincs, mezítláb kell lennie.
- Szerepeltél már egyébként ilyen típusú filmben? Kellett már meghalnod a kamerák előtt? – kérdezem tőle, mikor visszatérek ismét. Könnyebb úgy, ha már játszott el halált, de ha nem, hát remélhetőleg akkor is megoldja. Nincs már idő új embert keresni.

Nem a legjobb szerep egy hulla eljátszása, bár igazából nem csak hulla lesz, hanem egy szereplő, aki majd meghal, szóval igenis szükség van a színészi képességeire. Az öltözőben kicsit magára hagyom Will-t, de aztán vissza is térek egy forgatókönyvvel. Annyira tele van a fejem az előkészületekkel, meg az ilyesmi dolgokkal, hogy fel se tűnik először, hogy kicsi rá a póló, egyből az eddigi tapasztalatairól kérdezem.
- Hát igen, ha színészként szeretnél a későbbiekben is dolgozni, akkor bizony meg kell birkózni az ilyen helyzetekkel is, és ahogy mondod, egyszer mindent el kell kezdeni. – vigyorgok én is, majd amikor végigmutat magán, kirobban belőlem a nevetés.
- Hát… igen, ez így nem lesz jó. –  rázom a fejem még mindig kicsit nevetve, bár nem szép dolog kinevetni a másikat, de na, akkor is vicces, hogy erőteljesen hasvillantós pólóban itt feszít.
- Na várj, keresek neked valami mást. – mondom, és a fal mellett álló fogason lógó ruhákat nézem át. – Ez jó lesz? –  kérdezem viccelődve, és felmutatok neki egy szivárványos, pónis női felsőt, aminek még V kivágása is van. Na de visszateszem a helyére, és még egy kis nézelődés után találok is egy, az előzőhöz hasonló pólót, így át is nyújtom a srácnak. Viszont ha átvette, indulnunk kell, mert nemsokára kezdődik a forgatás, és még előtte felveszünk egy másik halálesetet, de utána ő jön. Út közben gyorsan vázolom neki, mit is kell eljátszania.
- Szóóval te vagy az egyik árvaházi fiú, aki menekülés közben pont belefut abba, aki elől menekült, vagyis a pszichopata gyilkosba. Hadakoztok kicsit, aztán beleszúr a hasadba, de nem tud még megölni, mert valaki megzavarja, így van esélyed elfutni. Be tudsz bújni az egyik ágy alá, ám a vérnyom, illetve vértócsa elárul, így a gyilkos fél kézzel felemeli az ágyat, arrébb dobja, és szíven szúr. A vért művérrel fogjuk megoldani, Camille, a kellékes felszereli majd rád a művér-tasakokat, szóval kérlek majd menj oda hozzá. Az érzelmek igazából szerintem egyértelműek, hogy miket kell eljátszanod, félelem, rettegés, kétségbeesés, ilyesmi. Nem ez az első színészi feladatod, szóval szerintem menni fog. Van esetleg kérdésed? – igyekeztem röviden, de lényegre törően elmondani neki, hogy mi is lesz a feladata, remélem világos neki, de úgyis csinálunk pár próbafelvételt még az éles forgatás előtt, és annak se kell feltétlenül elsőre sikerülnie.

Nem zavar, hogy nevet a helyzeten, sőtt még én is nevetek.
- Nem kell másik, ez így szexibb. A lányokat így tuti jobban beindítanám. - Mondom, de természetesen csak viccből. Milyen is lenne, ha a horrorfilm nyálcsorgatást idézne elő a nézőkből. Utána egy női szivárványos felsőt mutat.
- Na ebbe már nem csak a lányokat indítanám be. - Mondkm nevetve. Mikor ad egy rendes póló végighallgatom, hogy mit kell majd csinálnom. Közben lekapom a szűk póló és venném fel a másikat, de mondja, hogy rámszerelik a művértasakokat, szoval nem veszem fel a pólót, hanem megyek, hogy rámtegyek azokat a tasakokat. Miután rámtették felkapom a pólót és beállok a helyemre. Mikor mondják, hogy felvétel mindent megcsinálok, amit Diego mondott és a végén kíváncsian megyek oda hozzá.
- Na jó volt? -

Jót szórakozunk azon, hogy kicsi rá a póló, és vigyorgok azon, amit mond.
- Most már értem, miért vagy színész. Így csajozol, mi? Bár jó taktika, el kell ismernem. – viccelődök, aztán újra felnevetek én is azon, amit arra reagál, hogy felmutatok neki egy igen csinos kis női felsőt, mint opció, hogy azt viselje a forgatáson. Csak bólogatok, de aztán odaadok neki egy megfelelő pólót, aztán kifelé menet vázolom neki a szerepét. Utána kicsit elválnak útjaink, elvégre nagy fiú már, és Camille úgyis eligazítja, hogy hova tovább, nekem pedig van még egyéb elintéznivalóm. Hamarosan kezdődik is a felvétel, és a rendező mellől nézem, hogy hogy alakít Will. Már a próbafelvételek is egész jól sikerülnek, úgy látom, ráérzett a szerepre, így az ő részét hamar le tudjuk, ami jó dolog, remélem a továbbiakban is ilyen gördülékenyen fog haladni a forgatás. Ma a kisebb jeleneteket vesszük fel, meg néhány főszereplőset is, de a nagyja még hátra marad az elkövetkező napokra.
- Jó volt, szerintem tök jól eljátszottad a szereped. A rendezőn is úgy láttam, hogy bejött neki, szóval köszi, hogy be tudtál ugrani! – mondom Willnek, miután a vele való forgatás után odajön hozzám, és megveregetem a vállát kicsit.
- Diego, gyere ide légy szíves! – hallom meg a rendező hangját magam mögül, én pedig sóhajtok egyet. Nem a legnyugisabb meló rendező-segédnek lenni, de igazából szeretem ezt csinálni.
- Nos, mint hallottad, mennem kell, viszont az öltözőben át tudsz öltözni, és mivel ahogy látom, eléggé művéres vagy, ezért ha gondolod, le is zuhanyozhatsz, az öltözőből nyílik az ajtó a fürdőhöz. – kicsit talán hadarok, de nem szeretném nagyon megvárakoztatni a főnököt.
- Este 8-kor ér véget a forgatás, nincs kedved utána beülni egy sörre, vagy ilyesmi? Egy ilyen hajtás után, mint amilyen a mai napom, jól esne egy-két sör, és inni mindig jobb társaságban. – vetem fel neki az ötletet, aztán ha belemegy, akkor a stúdió előtt találkozunk 8 körül, aztán eldöntjük onnan, hogy hová menjünk, de ha nincs kedve, akkor elköszönök tőle, megköszönve még egyszer, hogy beugrott a forgatásra.

Jó döntés volt Will-t felhívni, hogy ugorjon be a szerepre, még ha nem is olyan hű de nagy, sőt, a filmben igazából szerintem kb. két perc lesz a jelenet, mert utána meghal, de jól eljátszotta, és meg is fogja kapni érte a fizetését. A végén elhívom sörözni, és mikor mondja, hogy itt maradna, bólintok.
- Rendben, de amit itt látsz, azt jó lenne, ha nem mondanád el senkinek. Nem lenne jó, hogyha kiderülnének a részletek a filmről, mert akkor oda a hatás a végén. Ebben megegyezhetünk? – nézek rá, és tényleg jó lenne, ha tudná tartani a száját, mert ha kiderülne, hogy fecsegett a forgatásról, akkor engem szednének elő, tekintve, hogy én szerveztem be a srácot, de remélhetőleg megbízhatok benne ez ügyben. Will ezután elmegy fürdeni, én pedig segítek a rendezőnek. Kell neki hoznom egy kávét, aztán meg beszélnem kell pár statisztával, hogy a következő jelenetben mi is lesz a szerepük, hova álljanak, meg ilyesmi. Csörög a telefonom, és mikor látom, hogy Will az, kicsit felhúzom a szemöldökömet, mert nem tudom, minek hív, ha ott van az öltözőben. Mikor hallom a problémáját, felnevetek.
- Szia! Oké, nemsokára ott vagyok egy törölközővel. –  válaszolok neki, és leteszem a mobilt, majd a farmerzsebembe csúsztatom, ahol eddig is volt. Még pár utasítást közlök a statisztákkal, mert ez prioritást élvez, aztán elindulok az öltöző felé. Ott a szekrényből előveszek egy sötétkék törölközőt, majd beviszem a zuhanyzókhoz.
- Will, meghoztam  a törölközőt! Remélem tudod, hogy egy nagyon amatőr hibát követtél el. – közlöm vele vigyorogva, és amennyiben nyúl érte, odanyújtom neki, amennyiben nem, akkor pedig lerakom úgy, hogy elérhető közelségben legyen hozzá.
- Kell még valami? Mert vissza kell mennem segíteni, viszont ha végeztél, nyugodtan gyere ki, hátul találsz némi ennivalót meg innivalót, szolgáld ki magad nyugodtan. Nem hiszem, hogy én sokat fogok tudni veled foglalkozni, nem unalmas a rendező-segéd dolga, de vannak itt olyanok, akikkel el tudsz csevegni, ha úgy van kedved. – mondom el neki a szitut, és ha kell neki még valami segítség, akkor azt még elintézem, de aztán vissza a melóhoz. Egészen este nyolcig futkározok ide-oda, intézkedek, a színészeket és statisztákat irányítom, a forgatás végére eléggé elfáradok.
- Elszaladok még zuhanyozni, utána viszont mehetünk! – mondom Willnek, aztán gyors tusolás következik, majd felveszek egy tiszta, fekete ujjatlan pólót, miben látszanak a tetkóim, visszaveszem a farmernadrágomat meg a fekete tornacipő is a lábamra kerül, aztán elindulok, hogy újra találkozzak Willel.
- Na, felőlem mehetünk! Itt a szomszédban van egy kocsma, a Roberts, szerintem jó hely, mehetnénk oda. – ajánlom fel, de ha ellenvetés van, én rugalmas vagyok, de elfáradtam, szóval jó lenne a közelben maradni, meg a kocsim is itt parkol nem messze.

- Köszi. – örülök, hogy nem kotyog ki információkat a forgatásról, legalábbis ezt mondja, remélem, be is tartja, bár nincs okom nem megbízni benne, nem ismerem még annyira, hogy mennyire szavahihető, avagy sem. Én vagyok a felmentő sereg, mikor törölközőre van szüksége, és át is nyújtom neki, de nem állom meg, hogy ne jegyezzem meg, hogy milyen amatőr hibát vétett.
- Ez igaz, de nem néztél körbe, hogy nincs kirakva. Legközelebb használd a szemed. – mondom poénkodva, majd mivel nincs másra szüksége, ezért visszamegyek a forgatás helyszínére, és a következő órákban ide-oda mászkálok, nem sok szabadidőm van, néha van pár percem meginni valamit, vagy enni pár falatot, de nincs nyugi. Viszont ezt szeretem, imádok itt lenni a forgatásokon.
- Óóó, de kár, hogy ezt nem mondtad előbb… ilyen ajánlatot kihagyni… - rázom meg a fejem csalódottságot színlelve, de aztán felnevetek, ez tényleg jó vicc volt. Hamar elkészülök, aztán irány a kocsma, ahol bár nem vártam volna el, de Will fizeti az italomat, ami egy korsó sör. Amióta délelőtt felvetettem Willnek a sörözés ötletét, azóta várok erre, többek között ez is motivált, hogy csináljam a dolgom, mert este ez lesz a jutalmam.
- Hát, jelenleg kb. sehogy. Pár hete ért véget egy egy hónapos kapcsolatom, nem működött köztünk a dolog, azóta találkozgattam pár lánnyal, de eddig semmi komoly. És veled mizu e téren? – dobom vissza a labdát. Nem tudom, hogy ő a kalandokat keresi, vagy esetleg komoly kapcsolatot, én utóbbit, és ezt nem is szégyellem, elvégre nincs ebben semmi rossz.
- Ja, egyébként köszönöm a sört! Egészségedre! – kicsit fáradt vagyok, majdnem el is felejtettem megköszönni, aztán még a végén bunkónak lettem volna titulálva, ami meg nem vagyok.
- Mennyire jó csajozási módszer az, ha közlöd, hogy színész vagy? Kihasználod ezt? – kérdezem, tovább vesézgetve kicsit a lányokat, mint témát, mert tényleg, ha két srác összeül, ott előbb-utóbb szóba jön a másik nem.

Természetesen sajnálom, hogy szakítottunk Lilyvel, de közös megegyezés volt, és szerencsére nem haragban váltunk el, bár tény, hogy azóta nem nagyon beszélgettünk.
- Na, tényleg? A Frances-re jár ő is? Kölcsönös az érzés? – kérdezem, és nem tudom, mennyire kérdeztem rá olyan dologra, ami esetleg személyesebb, és nem szívesen osztaná meg egy olyan sráccal, akit kb még nem is ismer. Ha úgy van, majd szól, hogy nem beszélne róla, de nehéz nem észrevenni a fülig érő mosolyát, és egy kis pírt is mintha látnék az arcán, de úgy teszek, mintha nem vettem volna észre, és talán kibeszélné valakivel a témát. Én elég jó beszélgetőpartnernek tartom magam, mindenféle önteltség nélkül, visszajelzések alapján vontam le ezt a következtetést. Közben persze iszom a sörömet, mert egy fárasztó nap után igencsak jól esik, és úgy tűnik, látszik is rajtam, hogy kimerítő volt az elmúlt jó pár óra, így a kérdésére bólogatok.
- Aha, ezek a forgatások már csak ilyenek. De nem bánom, mert szeretem csinálni, és szakmailag rengeteget fejlődök, szóval megéri, de nap végére általában hulla vagyok. – mondom mosolyogva, és tényleg imádom a munkámat. És fizetést is kapok, ami tök jó, mert 23 évesen nem lóghatok már a szüleim nyakán, hogy támogassanak anyagilag.
- Nem, van egy lakásom a belvárosban. Nem lenne bajom a kolival, de ott nem igen lehet egyedül az ember, nekem meg néha jó egy kicsit elvonulni,bár alapvetően társaságkedvelő ember vagyok. És te? A koliban laksz? – dobom vissza a kérdést, bár szerintem ha kérdezte, akkor valószínűleg ő az, de aztán ki tudja.
- Hát nem tudom. Én nem szoktam ezt kihasználni, bár az tény, hogy nem egy lány akarta nekem ledobni a bugyiját, mikor meghallotta, hogy segédrendező vagyok. – vigyorgok rá, mert ez tényleg jó csajozási alap lehet, de én nem éltem vissza ezzel sosem, én nem olyan típusú srác vagyok. Közben észreveszem, hogy a sörömnek már legalább a fele hiányzik, könnyen csúszik a hideg ital. Hamarosan vennem kell majd újat, de még pár percig elég lesz ez.

- Utál, de te szerelmes vagy belé? Haver, ezt hogy hoztad össze? – kérdezem egy vigyorral a képemen, mert hát lássuk be, tényleg kicsit paradoxon a helyzet. Mikor hallom a leányzó nevét, elgondolkodom egy nagy korty sör társaságában, hogy tudom-e, kiről van szó, de bár sok embert ismerek, sajnos mégse mindenkit, hiába ő is filmművészetis.
- Elizabeth… így névről nem rémlik, de ettől függetlenül lehet, hogy arcról felismerném. – vonom meg a vállam, és bár kíváncsi lennék, ki is ez a lány, aki elcsavarta ennek az ifjú színészpalántának a fejét, legfeljebb otthon rákeresek az interneten. Mire nem jó a 21. századi modern technológia?
- Ugyan, ez nem csicskáztatás. Na jó, néha annak tűnhet, de összességében a javamat szolgálja, és tényleg rengeteget fejlődök. De amúgy elhiszem, hogy a színészkedés is fárasztó dolog. Nehéz lehet x időn keresztül mást alakítani, közben meg mondják, hogy így állj, erre nézz, menj oda, ilyesmi. – jegyzem meg. Én nem hiszem, hogy bírnám a színészkedést, mert bár többnyire precíz embernek vallom magam, nekem ez az egész túl sok lenne. Jó nekem a rendezői hivatás. Na de ezek után kitárgyaljuk, ki hol lakik, és elnevetem magam én is, mikor a lányok szobára viteléről esik szó.
- Persze, hogyne. Amúgy most vicc nélkül, nekem van egy haverom Brazíliában, aki amúgy kolis, mert bulis a társaság, meg minden, de van egy albérlete, ahova felviszi a lányokat… khm…beszélgetni. - mondandóm utolsó felénél egy „if you know what I mean” tekintetet küldök Will felé, de szerintem e nélkül is vágná, hogy mi a szitu.
- Aha, általában mindig vannak kapcsolataim, hosszabbak-rövidebbek, de két kapcsolat között azért egy ideig mindig szingli vagyok, nem akarom megsérteni a lányt, hogy egyből beleugrok egy új kapcsolatba, meg ha én járok valakivel, aziránt érzek is valamit, nem feltétlen szerelmet, de többet, mint barátság, és ha vége, akkor egy ideig ki kell ezt heverni. – őszinte vagyok vele, nem kenyerem a hazugság, és most lehet a kijelentésem miatt nyálasnak fog tartani, de na, én tisztelem a lányokat, és nem használom ki őket, csak akkor jövök össze valakivel, ha látom benne a potenciált, egy éjszakás kaland nekem nem kell. Amikor a szexre, illetve annak a hiányára kerül a szó, kirobban belőlem a nevetés, na nem a kijelentés miatt, ez igazából természetes érzés egy srác részéről, ha egy ideje már nem volt nővel, ami igazán vicces, az inkább a reakciója, ahogy a szájára teszi a kezét, és mint a filmekben, megkérdezi, hogy ezt kimondta-e hangosan is.
- Kimondani? Mit? – játszom a hülyét, de ő maga is tudja, hogy ez a kijelentés megtörtént. Körbepillantok, de talán nem figyelt fel erre senki, vagy csak eljátsszák, hogy nem hallották.
- Imidzs? Miért, nagy nőcsábász szerepében tetszelegsz, akinek minden napra jut egy csaj, hogy kicsit gyakoroljátok a lepedőakrobatikát? – kérdezem vigyorogva, majd lehúzom a maradék sörömet.
- Hát ez elfogyott. Veszek még egyet, te kérsz valamit? – pillantok rá, aztán ha kér valamit, veszek, ha nem, akkor csak magamnak ugrok el sörért.

Will megmagyarázza, hogy van ez az utálós dolog, és bólogatok, hogy így már értem a szitut.
- Őt is kihasználtad? Vagy csak maga a viselkedésed szúrta a szemét? – boncolgatom tovább a témát, közvetlen és őszinte srácnak tűnik, szóval szerintem válaszol a kérdésre, de ha nem, hát azt se veszem a szívemre.
- Jaj bocs főnök. Viszont ha profi vagy, mit keresel a Frances-en? – kérdezem viccelődve. Tényleg jó színész, de azért profinak nem mondanám, dolgoztam én már együtt tényleges profikkal, és Will azért még jócskán tepernie kell, hogy elérjen az ő szintjükre, de jó úton halad efelé.
- Áá, nem az én világom. Nekem a kamera másik oldalán van a helyem, a stábtagok között, de azért köszi. – legyintek az ötletre, miszerint próbáljam ki a színészetet. Nem mondom, hogy nem játszottam el a gondolattal, de tudom, hogy nem nekem való a színészi pálya.
- Magánórákat? Na persze, aztán elmennék hozzád, és kiderülne, hogy Elizabeth igazából…hm… Elvis, és megpróbálsz rám nyomulni! Átlátok én a szitán! – vigyorgok rá, de természetesen csak viccelek, sejtem én, hogy Will hetero, bár az se lenne számomra probléma, ha az ellenkezője derülne ki, vagy épp az, hogy két kapura játszik. Nem vagyok homofób, sose voltam, sose leszek.
- Csak néha. De ha unatkozok, áthívom a haverokat sörözni, videójátékozni, vagy elmegyünk valahova, de sokat járok forgatásokra is, szóval igazából sok időm nincs is unatkozni. – válaszolok a kérdésére, és tényleg nem szoktam nagyon unni a fejem otthon. Általában feltalálom magam szabadidőmben is, kreatív gyerek vagyok én. Ez után a téma után – minő meglepő – ismét feljönnek a csajok és a szex, mint téma, de hát férfiból vagyunk, ez csak természetes.
- El tudom képzelni, hogy a menő csávót játszod. Hogy is mondtad az előbb? Ja igen… megvan a kisugárzásod hozzá! – nevetek fel, de amúgy tényleg, simán kinézem belőle, hogy ő volt a nagymenő srác, és minden csaj odavolt érte. Will visszadobja a labdát, és mikor az imidzsemről kérdez, megvonom a vállam.
- Hát, elég népszerű vagyok, a lányok körében is, nagyon sok ismerősöm van, sok haverom, barátom, akik számíthatnak rám bármikor, és ezt tudják is. A lányokat nem használom ki, ezért sokan kihívásnak tekintik, hogy megszerezzenek maguknak, ami azért simogatja az egomat, de nem élek vissza a helyzettel. – válaszolok. Sokan, sőt talán a legtöbben kihasználnák a helyzetemet, hogy rajongnak értük a csajok, de én, mint ahogy már említettem, nem ilyen vagyok, és nem is nagyon tetszik az ilyenfajta viselkedésmód, de mindezért nem fogom elítélni Will-t, hogy ő is ilyen volt, baráti társaságomban is előfordul ilyen ember.
- Oké, akkor még egy kör rendel. – bólintok, de a megjegyzésén, miszerint meztelenül fog táncolni az asztalon, elnevetem magam, és ezt egyszerűen nem hagyhatom szó nélkül.
- Felőlem táncolhatsz, de remélem nem haragszol meg, ha azt a jelenetet már nem nézem végig. Ma még szeretnék nyugodtan aludni. – vigyorgok rá poénkodva. Egyébként ha ilyen ambíciói lennének, időben leállítanám, és visszakísérném a koliba, a lelkiismeretem nem hagyná, hogy ne segítsek rajta, ha esetleg totál szétcsapja magát.
- Amúgy, jut is eszembe, nagykorú vagy már? –kérdezem, mert ha nincs még 21, akkor megbüntethetik a pultost is, mert kiadta a piát, talán őt is, meg engem is, hogy mit itatok itt kiskorúakat, azt meg nem akarom, de ha inni akar, én nem fogom megakadályozni, csak nem lesz itt balhé ebből.[/b]

- Talán tetszettél neki akkoriban, és ezért nem tetszett, hogy másokra nyomulsz. De nem vagyok szakértő a nők érzelmi világát illetően, szóval ez csak egy tipp. – vonom meg a vállam, mert számomra vagy az tűnik logikusnak, amit Will mondott, vagy ez, mást nem igazán tudok kitalálni én se, meg egyébként is, a múlton felesleges rágódni.
- Ez elég nyálasan hangzott. – bököm oldalba viccelődve, közben meg vigyorgok, de amúgy megértem őt, szerintem ha bele lennék zúgva valakibe, én is elmennék abba az iskolába tanulni, ahol ő tanul.
- Oké, majd igyekszem szerezni neked szerepet, de mi ez a kikötés? Azt mondtad profi vagy, és a profik mindent eljátszanak. – húzom fel a szemöldökömet szívatva a másikat, de csak haveri szinten, ennyi úgy gondolom, simán belefér. Amikor arról beszél, hogy majd a koliban kapok a popsimra, hát majdnem kiköpöm a sörömet, amit épp akkor kortyoltam a pohárból, de inkább lenyeltem, amitől meg majdnem megfulladok, de pillanatok alatt helyre hozom magam.
- Hogy őszinte legyek, ilyen ajánlatot se kaptam meg, de vissza kell, hogy utasítsam, nem igazán vonz, hogy fiúk csapkodják a fenekemet. – mondom nevetve, és tudom, hogy Will is csak viccelt, de valamit válaszolnom kellett rá. Amúgy nem vagyok homofób, meg semmi, szóval engem nem zavarnak a melegek, vagy épp a leszbikusok, utóbbiak még a fantáziámat is megmozgatják, de hát melyik férfinak nem?
- A fene…lebuktam. – sütöm le a szemeimet, de aztán felnevetek, mert ez jó replika volt, tetszett, és azok alapján, amit mondtam, kicsit jogos is. Ez után szó esik arról, kinek milyen imidzse van, és elvigyorodom Will válaszán.
- Oh, látom az egód rendesen a helyén van, még talán túl is csordul kicsit. – mondom neki, majd felhúzom a szemöldökömet, mikor papucsnak nevez, de az „érzékeny lelkű szívtipró” jelző jobban lefedi azt, ami valójában vagyok.
- Érzékeny lelkű szívtipró… hmm ezt se használta még soha senki rám, de lényegében igen, erről van szó. – mondom, és ezt a kifejezést el is raktározom magamnak, egész jól hangzik, kicsit nyálas, de ha őszinte akarok lenni, ilyen vagyok picit.
- Hát akkor húzz bele. – válaszolok vissza. Én támogatom, hogy berúgjunk itt, megérdemeljük ez után a nap után, szóval lassan indulok is a pulthoz, de még folyik közöttünk egy kis csevej.
- Rám bízod a borravaló szedését? Nem félsz, hogy fogom magam, és lelépek vele? – kérdezem egy sunyi tekintettel, aztán eszembe jut, hogy csak meg kéne érdeklődni, hogy ivócimborám elmúlt-e 21, és elnevetem magam azon, amit mond.
- „Igen is idős vagyok”. Mondod ezt 22 évesen, de mit mondasz majd akkor 50-60 évesen? – vigyorgok rá, és ez az elszólása amúgy vicces. Nem néztem 22-nek, de végülis a látszat csal.
- Szerintem is fura a 21, tekintve, hogy nálunk otthon 18, de ez a törvény, szóval ne akadj ki. – pillantok le rá, és furcsállom, hogy ennyire fennakadt ezen a dolgon, szóval inkább megyek is piáért, attól majd megnyugszik.
- Egészségedre! – teszem le elé a rendelését kb két perc múlva, majd visszaülök a helyemre.

- Hát haver, ezzel jár a színész szakma. Amúgy meg jó menedzsert kell felvenned magad mellé, aki elsimítja az ilyen ügyeket, és kész. – ajánlom neki, mert tényleg, ha jó az ember menedzsere, akkor ő el tudja intézni az olyan ügyeket, mintha például egy színészről elkezdene terjedni egy olyan pletyka, hogy meleg, vagy ilyesmi.
- Te jó ég, milyen gondolataid vannak. – pislogok rá, de elnevetem magam, aztán mikor látom, hogy egy mellettünk elsétáló lány elég érdekesen néz ránk ennél a cerkás mondatnál, akkor még inkább kirobban belőlem a röhögés.
- Na szép, annyira fejtegeted ezt a dolgot, hogy nem csak téged, de engem is melegnek fognak nézni. – szólok oda Willnek poénkodva. Noha nem vagyok homofób, de azért nem szeretném, ha az az információ élne rólam a köztudatban, hogy a saját nememhez vonzódok.
- Nekem nem kell meztelenül táncolnom, hogy a lányok szobára akarjanak jönni velem. – kacsintok rá cinkosul a másikra, és noha nem vagyok én ilyen nagyképű, de na, ehhez a szituációhoz ez illett.
- Érdekesen vagy te beállítva, azt kell, hogy mondjam. – nevetek rá. Most azt mondja, hogy öreg, később meg majd fiatal lesz. Vajon tisztában van Will a fogalmakkal? Na mindegy, ez az ő dolga, ráhagyom. Veszek inni, aztán bólintok a kérdésére.
- Kondizni szoktam eljárni. Meg néha futok, de inkább a konditeremben vagyok megtalálható, ha sportról van szó. És te? Gondolom te is karban tartod magad, vagy a szél hordta össze a kockákat a hasadon? - ezeket természetesen onnan tudom, hogy ott voltam, mikor átöltözött, meg a pólóból is kint volt a hasa, szóval nem azt lestem, de vak azért én sem vagyok.
- Ha már sport, egyszer tök jó lenne kipróbálni a síelést. Még nem volt rá lehetőségem, mert itt is elég enyhe az idő, meg otthon is, de vonz a lehetőség. Te síeltél már? – kérdezem, és tényleg eljátszottam már nem egyszer a gondolattal, hogy elmegyek valahova a hegyekbe síelni a családdal vagy a barátokkal.

De, megvan pár menedzser telefonszáma otthon, ha gondolod, majd elküldöm neked. – ajánlom fel neki, hisz miért ne segítenék Will-nek? Mindig is úgy neveltek, hogy segítsek másokon, ha tudok, és most lehetőségem van erre, így meg is jegyzem magamnak, hogy otthon a névjegyzékemből keressem ki azt a 3-4 menedzsert, akit ismerek. A „komoly” dolgok után egy kis nevetés jön, mikor egy mondattal sikerül totál homoszexuálisnak tűnni egy lány előtt, de nem baj, belefér ez egyszer, bár csinos volt, szóval remélem nem gondolja komolyan, vagy ha meg igen, akkor na bumm, ez van.
- Sose baj, ha az embernek van egy egészséges önbizalma. – vonom meg a vállam vigyorogva. – Amúgy meg ezt a kijelentésemet 23 év tapasztalatára alapozom, és ezek a tények nem hazudnak. – teszem még hozzá, mert tényleg a lányok hozzám való viszonyulása alapján vontam le ezt a következtetést, meg hát van tükör, és tény, hogy jóképű csávó vagyok, minden nagyképűség nélkül.
- Na, akkor nagyjából egy cipőben járunk, bár én nem focizok. Európai vagy amerikai? – érdeklődöm, mert nagyon nem mindegy, mert kvázi két különböző sportról beszélünk.
- Részemről oké. Az egyik haverommal szoktam menni általában, de simán csatlakozhatsz te is, majd egyeztetünk időpontot. – bólintok rá az ötletre, mert ha tényleg nincs kivel kondiznia, az azért úgy nem a legjobb, ha társasággal megy az ember, akkor tudjuk egymást motiválni, és az idő is gyorsabban megy.
- Bent voltam az öltözőben, mikor öltöztél, szakadt volt a pólód, és nem vittél törölközőt mikor zuhanyoztál. Remélem elég okot kaptál. – válaszolok nevetve, és vicces, ahogy „drágaságaimnak” hívja a kockáit, ezt nem is hagyhatom szó nélkül.
- Amúgy meg… drágaságaid? Ha ilyeneket mondasz, nehéz lesz elhinnem, hogy nem a saját nemedhez vonzódsz. – vigyorgok rá, és érzékelheti, hogy szívatom. Szeretek viccelődni, és úgy látom, Will partner is ebben, szóval nem féltem őt.
- Pedig a síelés meg a snowboard kvázi testvérsportok, érdekes, hogy az egyik érdekel, a másik nem. – mondom egy vállvonás kíséretében, de igazából mindegy. – Amúgy a snowboard is tök jó lehet. A következő idényben el kéne menni. Összeszedném a bandámat, te is a hívnád a haverjaidat, aztán elmegyünk. Biztos jó buli lenne, mit szólsz? – kérdezem, és igazából fel se tűnik számomra, hogy most ismertem meg Will-t, de az eddigi beszélgetéseink alapján szerintem jóban leszünk a jövőben is.

Egy kicsit áttért a beszélgetés saját magunk fényezésére, de most igazából belefér, bár alapjáraton én nem vagyok nagyképű és beképzelt, csak normális énképpel rendelkezem. Jól hallhatóan megemelte kicsit a hangerőt, amivel beszél, amin én csak vigyorgok, mert sejtem, mire megy ki az egész, és bár szerintem felesleges, inkább ráhagyom a dolgot.
- Khm puhány… -  álcázom egy köhögéssel azt, hogy puhánynak hívom, amiért az ő szavaival élve „félti a pofiját” az amerikai focitól, de vigyorgok, szóval érezheti, hogy csak viccelődök. A továbbiakban megbeszéljük, hogy majd együtt eljárunk kondizni, ezen nincs is mit ragozni, szóval csak biccentek, miközben sörömből kortyolok, és lám, megint előjön Will hiúsága, lassan már kezdek hozzászokni, de tényleg.
- Enyhe feltűnési viszketegségben szenvedsz, nem? – nevetek fel, mikor látom, hogy felállva a hasát kezdi mutatni a kocsma vendégeinek. Néhány csaj vihogni kezd, valakik a fejüket rázzák, de vannak, akik nem törődnek vele, szóval vegyes a fogadtatás.
- Akkor jól kijönne a két banda, mert mi is szeretünk bulizni. –  mondom, az immár végre helyére visszaült Willnek, mikor a snowboardozásról beszélgetünk.  Az ő ötlete is tetszik, szóval kiül egy cinkos vigyor az arcomra.
- Oké, nekem ez is megfelel. – nevetem magam el végül, és tényleg jó lesz, ha találunk lányokat, akikhez csatlakozhatunk, így két kellemes dolgot kapcsolunk akkor össze. Na de ezek még csak tervek, a végén még az is lehet, hogy nem lesz belőle semmi attól függetlenül, hogy én komolyan mondtam, amit mondtam erről a közös kis kiruccanásról.
- Az is igaz! Akkor majd megbeszéljük! – zárom le ennyivel ezt az egészet, innen a kocsmából úgyse tudjuk leszervezni a dolgot. A második söröm is egész gyorsan csúszik le a torkomon, mindjárt elfogy, de azért még van benne, így el is kezdem kicsivel nagyobb kortyokban inni.
- Öhm szia! Bocsi, hogy megzavarlak, de az egyik barátnőm hallotta, hogy az előbb mit mondtál, és ha szeretnéd valakibe belepakolni a cerkád… hívj fel! –  hajol oda Willhez egy barna hajú, szemüveges, vékony alak, akin látszik, hogy meleg, a kisugárzásából, és a hangján is hallani, majd miután átcsúsztat egy névjegyet a szöszi srácnak, kacsint egyet neki, majd visszasétál az asztalukhoz. Én nem tehetek mást, kirobban belőlem a nevetés, de azzal nem számoltam, hogy épp egy korty közben vagyok, így kis híján megfulladok, de a röhögést csak nem tudom abbahagyni.
- Hát haver, úgy látom, szereztél magadnak egy hódolót. – mondom ki nagy nehezen, de  a nevetéstől tényleg alig bírok most beszélni. Ezért kell vigyázni, hogy mit mondasz nyilvános helyen.