Los Angeles egyik mocskos, teljesen unalmas sikátorában barangol. A normális, korabeli lányok félnek ilyen helyeken, sőt, igyekszik kerülni. Kifejezetten ilyenkor, amikor már leszállt az éj. Lacey alapvetően most érzi magát elemében, elégedett mosoly ül az arcán, ahogy zsebre dugott kézzel, gyors léptekkel sétál. Egy kapucnis mackópulcsi van rajta, rövidnadrág, sötét, szaggatott harisnya és kedves kis bakancsai. Hóna alatt gördeszka, jó ideig jött vele, de már szívesebben sétál.
Egy szimpatikus, kissé omladozó falat keres magának, ahol megáll, lerakja a deszkáját, lábfejével megtámasztja. Rágyújt egy cigire, jóízűt szív belőle, majd előveszi a spray-t a zsebéből. Itt az ideje kidíszíteni kicsit ezt a szánalmas környéket. Lacey-t pedig senki nem fogja megakadályozni az alkotásban! Megrázza a festéket és már el is kezdi az alkotást. Egy csodás, absztrakt mű lesz belőle, pár felismerhető elemmel. Egyik kezével takarja a száját, hogy ne szívjon be túl sok festéket. Remélhetőleg az itt lakók nagyon örülni fognak majd neki, hogy nem kell tovább bámulniuk az unalmas, omladozó falakat, hanem egy kis színt visz az életükbe. Ő természetesen csak jót tesz velük, meg az erre járókkal. Ebben a hitben ringatja magát, ahogy tovább fújja a festéket, alakítgatja csodás művét.

Éjszakai műszakot vállalt, mert holnap nincs sok dolga, és néha belefér, hogy csak kevesebbet aludjon, mondjuk 3 órát. A bűn sosem alszik, akkor Usui miért tegye? Most is éberen lépdel, sétál, a kollégája hamarabb lelépett mert az asszony már kivan hogy egyedül van a három éves forma gyerekkel, Usui meg egyedül is bírja a frontot. Ha nem akkor hív erősítést, ennyi, nem szívbajos. Unalmában - és mert ő sem fél bármerre is sétafikálni - egy sikátorosabb részbe is elnéz. A hajléktalanokkal is néha vált pár szót vagy hoz nekik némi gyengébb bort, mert azzal nem árt senkinek. Ő nem híve az alkoholnak, de ha ez az egyetlen vágya a szegény szerencsétlennek, akkor nem tagadja meg tőle. Most még ennyi öröme sincs teljesen kihalt részre téved, de a viszonylagos csöndet így is fülsértően töri meg a spray jellegzetes sziszegő hangja.
~Huligánok...
Több se kell, megint kölykök szórakoznak. Ám mikor odaér csak egy személyt lát, ahogy a gördeszka is szemet szúr neki. Tapasztalta, hogy hiába fut gyorsan, a deszkások gyorsak, így csendben oson és lépdel a másik háta mögé, hogyha sikerül, ellökhesse a deszkát, ha nem, akkor megragadja a másik karját, el ne szaladjon. Ha meg észreveszik még mielőtt odaérne, akkor se esik kétségbe, lassan közelít tovább.
-Ez a köztulajdon rongálása, mondanom sem kell, ugye? - Hangja kimért és hangsúlymentes, tényközlő és némileg monoton. Ellenben a nem tetszés teljesen kivehető.

Nyugodtan alkot, a sziszegéstől, zörgéstől nem igazán hallja a közeledést. Meg amúgy sem szívbajos természet, nem fél ő senkitől. Úgy van vele, hogy az emberek úgyis leszarják, mit csinál, senkit nem fog meghatni az ő munkája. Lacey viszont jól érzi magát, szereti ezt csinálni. Azonban amikor a lábfeje alól eltűnik a deszka, felkapja a fejét, elkerekedett szemekkel néz a rendőrre.
- Vedd le a kezed rólam, de nagyon gyorsan! - Förmed rá, már most utálja, hogy fogja a karját. Semmi joga nincsen hozzá, hiszen még nem is ellenkezett, még csak jelvényt sem villogtatott. De még ha meg is tette volna, akkor se tapizza őt egy karót nyelt rendőr. Szóval próbálja is kirántani a karját a férfi szorításából, hogy végre békén hagyja.
- Amúgy meg b***ottul nem, társadalmi munkát végzek, Los Angeles megszépítéséért, van engedélyem is, várjá' má', megkeresem... - Motyogja a végét, ahogy egyik kezével elkezd kutakodni a zsebében, mintha az engedélyét keresné. Közben másikkal pedig szív egy nagyot a cigijéből, meglehetősen ideges. Direktben fújja arcon a füsttel a rendőrt, ha eddig még nem sikerült volna elvenni a karját, ismét megpróbálja elkapni, hátha a megzavarással sikerül.
- Figyu, kapd el! - Vágja hozzá "finoman" a másik festések dobozát, ahogy máris futásnak ered, egyenesen a deszkája felé. Remélhetőleg elég elterelő hadművelete volt, hogy megfuttassa kicsit a járőrt. Ha sikerül elérnie a deszkát, akkor felpattan rá, de túl nagy volt a lendület, nem tud gyorsan suhanni egyből.

-Nem. - Közli magától értetődően, elvégre nem akarja hogy tovább fújkáljon, de azt sem hogy elszaladjon. Nem fogja erősen, csak határozottan. Nem egy durva valaki, habár izmosnak izmos.
A heves reakció nem zavarná, de elengedi, egyelőre, egy biccentés kíséretében, hogy ám legyen. Pontosan tudja hogy nincs engedélye, némileg fáradtan emeli az egyik szemöldökét, hogy ez komoly? A füstre is csak kicsit köszörüli a torkát, nem dohányzik és nem is szereti.
A flakont meg sem próbálja elkapni, csak megcsóválja a fejét, hogy megint futhat, nem is teketóriázik, elvégre ott áll nem messze a másiktól, nem marad le sokkal. Ahogy felpattan a másik és kiesik a minimális idő míg elindul, kihasználja, ő a derekánál karolja át és emeli fel, teszi arrébb el nem engedve.
-Nem kell emlékeztesselek, hogy csak rontottál a helyzeteden, ugye? A nem együttműködés súlyosbítja a büntetésedet. - Mondja monotonon, unottan, mert nem tudja megérteni, miért nem képesek vállalni a felelősséget ezek az emberek. Persze úgy sejti nagyon fog rúgkapálni a másik, szóval matat a bilincséért, a deszkát meg újfent megpróbálja arrébb rúgni, kérdés mi sikerül mindebből.

Nemleges választ nem fogad el. Ahogy felpillant a férfire, igazán dacosak az arckifejezése, szemei villámot szórnak. Száját ideges, görcsös grimaszba húzza és elkapja a karját. A rendőrbácsi enged neki, majd felemelt szemöldökkel várja, hogy Lacey keresgesse a nem létező papírját. Addig ötli ki a tervét, ahogy a füstöt Usui arcába fújja, amitől köszörüli a torkát. Ő pedig jót mosolyog magában a kis mimóza rendőrbácsin.
Amikor úgy érzi, megfelelően előkészítette a terepet, dobja is a flakont és futásnak ered. Megindítja a deszkát, de mielőtt még belemerülhetne és belendülhetne, érzi, ahogy elkapják a derekát. Kissé kétségbeesetten próbálja lelökni magáról a kezeket, de azok határozottan fogják //gondolom XD//, így nem sok esélye van. Minden esetre próbálkozik, mindennel, hogy lehetőleg kicsusszanjon Usui karmai közül.
- B***ÓDJ MEG! - Véleményét jelenleg ilyen formában tudja csak kifejteni, hiszen sikeresen eldurrant az agya. Emiatt ficánkol, próbálkozik, hogy kiszabaduljon és meneküljön. Érzi a vesztét, ahogy a férfi a bilincs után kutat, szóval vesz egy mély levegőt és tudja, hogy már nincs vissza út. Úgyis beviszik, amúgy sem tudja most érdekelni, mi lesz vele. Felelőtlen döntésének végeredménye pedig nem más, mint hogy előre hajol, majd lendületből hátra, hogy lehetőség szerint megfejelje a férfit. Nagyon-nagyon reméli, hogy maradandó károkat okozott az orrcsontjában és így elengedi majd.

//Csak úgy jelzem, a káromkodásokat a netikett értelmében és mert kiskorúak is olvashatják ki szokás pontozni vagy egyéb módon cenzúrázni xD Főleg ha ennyire szemet gyönyörködtető xD//

Nem egyszerű eset a lány, de Usuit nem szokták meghatni a csúnya tekintetek. A szépek sem, ha úgy vesszük, szóval teljesen mindegy.
//naná, el nem engedne ha már megvagy xD//
Amikor utoléri a lányt és szó szerint elkapja, erősen tartja, de óvatosan, mert fájdalmat nem óhajt okozni, nem olyan fából lett kifaragva. Ellenben kicsit unja hogy ilyen vehemens a másik, a káromkodást fel sem veszi.
-Kihagynám. - Válaszolja nem törődöm módon, semlegesen, elvégre mondtak neki csúnyábbat is már.
Amíg kapálózik a másik már veszi is elő a bilincset, kattan a lány csuklóján, de mivel a másik megfejeli, a párja a sajátján csattan, összekötve őket. Nem így tervezte, főleg mert elered az orra vére, nem bírt ennyi mindenre figyelni, mert vagy az orra, vagy a bilincs, választott. El is engedi a lányt, de amaz futni nem tud, mert csörög a lánc.
-Bah... - Morog, fogja az orrát, ez nem volt kellemes. Vérzik is, ahogy ezt konstatálja a kézfején kissé megremeg a szabad keze, hátra is hajtja a fejét, hogy mihamarabb elálljon.
-Eddek meglesz a bö'tje, ugye tudod? - Érzi hogy dagad az orra, fantasztikus. Ha tovább ficánkolna a lány, le is rántja a láncolt karját, lévén hosszabb talán a karja és a fém vágó érzése talán kicsit csillapítja akkor a lányt. Ha veszteg maradna, akkor ő is az marad, de kétli hogy ilyen szerencséje legyen.
-És most séta. - Indul el az örs fele bár nem siet. Ő ráér.

Nyugodtan, fapofával viseli a férfi az őrjöngését. Nem, ez nem hat nyugtatólag rá, sőt, inkább csak olaj a tűzre. Nem megy túl sokra a ficánkolásával. Nem gondol bele, hogy mi lehet belőle, inkább csak megfejeli a rendőrt, amennyire csak tudja, hadd fájjon neki, hadd szenvedjen! De még ez sem tudja megfelelően eltéríteni a céljától és érzi a csuklóján kattanó bilincset. Próbál még egyet húzni rajta, megtartja emlékbe, de nem jön össze. Usui gyorsabb és máris hozzá van bilincselve.
El akar futni, de a karja visszarántja, kissé ijedten pillant végig a két, összeláncolt karon, majd a másik tulajdonosán. Egy kis rántás a karján, érzi, ahogy újdonsült karperece belevág a karjába. Végigpillant a dagadó, vérző orrú férfin, ahogy utasítást ad ki neki, majd csillapíthatatlannak tűnő nevetés szakad ki belőle.
- Ezt besz*ptad, öregem! Sosem lesz már szép, egyenes sasorrod, és az a fej... látnod kéne magad! - Nevetgél, de még ez sem nyugtatja le. Ó, nem, az úgy túl egyszerű volna. A tombolást, ha megindul, nehéz visszafogni, még a fájdalom sem segít, az is csak tovább nyomja benne a pumpát. Bár a nevetés egész jó megoldás lehetne, ha tényleg jól szórakozna valamin, de a helyzet jelenleg nem igazán vicces.
- B*szottul... nem... megyek... sehova... a deszkám... NÉLKÜL! - Minden egyes szó között ránt egyet a férfin, fogva a bilincset, hogy ne fájjon neki. Az ellenkező irányba akar menni, ahol a drága gördeszkája pihen. Azért is számolnia kell még Usuival, amiért csak úgy rugdosta a drágaságot. A végére már kiabál is, és megállíthatatlannak tűnik.

-Nem érdekelnek a külsőségek. Ha így lenne a közeledbe sem jöttem volna. - Mondja negédesen, direkt sértegetésnek szánva. Tört már el az orra, ha mása nem is, bár volt már rosszabb is, magas a fájdalomküszöbe, muszáj is. Ettől van még életben.
Persze a fém fájó érzete nem csillapítja a másikat, tombol tovább, ő maga meg csak sóhajt, hogy megint egy hülyével lett összezárva. Úgy fest az égiek büntetik, ez a karma, akármi. Minden esetre megindul a szabadulása felé, mert nem kíván órákig így lenni, az is biztos.
A második rántás után rámarkol a lány kezére, hogy hagyja abba, legalábbis ne érezze a fájó vágó érzetet amit a bilincs okoz, de csak felszalad a szemöldöke, lecövekel.
-Ha szépen kéred. 'Talán. - Mondja gúnyosan, megnyomva a szót, közben törli az orrát, meg a vért róla, ha tudna mosolyogni bizonyára gúnyosra festené az arcát. Így sajnos csak a hangja érezteti a véleményét és a gondolatait.

És ebben a pillanatban felcsillan a szeme, mert érzi a hangulatváltozást a férfinél. Nem csak egyszerűen tényeket közöl, nem sóhajtozik, nem fáradt. Gúnyos, Lacey pedig imádja ezt, szélesen vigyorog rá, mint a vadalma.
- Nahááát, csak nem bepipult a rendőr bácsi? - De a vigyort, nevetést ismét hirtelen kitörő, mélyről jövő, maró düh és kiabálás váltja fel. - Akkor jártál volna a legjobban, ha a közelembe se jössz, te s*ggfej! - Mellé felmutatja középső ujját is, a nemzetközi jelzés kiküldve, remélhetőleg Usui is veszi majd, hogy nem csak a szép, feketére lakkozott körmét mutogatja. A férfi utasítja arra, hogy sétáljanak, mégpedig arra, amerre ő akar. De ő biztosan nem megy a deszkája nélkül. Hiába rángatja Usuit, az csak nem akar jönni, és ismét gúnyos, meg már elég véres is. Ahányszor az arcára néz Lacey, el kell vigyorodnia, de ez nem számít nála semmit. Abszolút nincs jó kedve, még csak le sem nyugodott.
- Mert mi lesz, ha nem kérem szépen, ha?! - Kötözködni, na azt viszont imád. A vérében van és véletlen, egyetlen szót sem enged el. Fogást pedig lehetetlen találni rajta. - Láthatod, mennyire félek tőled, összesz*rom magam, ha rád nézek! - Tárja szét karjait, már amennyire képes ilyesmire a férfi fogásában. Menjen, fenyítse be, üsse meg, lője le, csináljon vele amit akar. Sajnos olyan személlyel van dolga, akinek jelenleg nincs semmi veszítenivalója. Nem lehet büntetni vagy hatni rá, csak viselni az őrjöngését.
- Ha nem kapom meg a deszkám úgyis megkeserítem az estéd minden percét, amennyire csak lehet. - Igen, még mindig abban a hitben van, hogy itt ő diktál. De legalább komolyan beszél, ha kell, lefekszik a földre és belekapaszkodik egy oszlopba, aztán Usui játszhat ökröt, ameddig akar.

-Azt nem, csak idegesítesz. - Ez tény. Egyszerűen tömören így lehet leírni mit érez Usui jelenleg a lány iránt. A nevetés alapjáraton nem zavarná, bár mivel gúnyos így nem lel benne örömöt, de úgy sejti a lány is örömtelenül nevet.
-Te meg jobban jártál volna ha gondolkozol is nem csak gyerekesen rongálsz, mint holmi tizenéves suhanc... - Közli némileg lekezelő hangsúllyal, mert ezt sosem fogja megérteni miétr jó szó szerint firkálni a falat, festékkel.
-Nem kapod meg. Pápá deszka. - Közli negédesen, mert halál komolyan gondolja. Ha itt marad, hűlt helye lesz mire a lány kiszabadul a cellájából. Mert azt mindenki elkönyvelheti, hogy minimum az éjszakát benn fogja tölteni a lány.
-Nem célom hogy félj. Az se hogy kedvelj. Ha bevittelek reményeim szerint meg is szakad az ismerettségünk. - Franc akar egy ilyen hisztis nőszeméllyel egy légtérben lenni!
-Így is úgy is el lett már cs.szve, nem mindegy? - Néz rá felvont szemöldökkel, hogy csak ennyire futja a másiktól fenyegetés terén?
-Szóval? Utolsó lehetőség, aztán indulunk, deszkával vagy anélkül. Abszolút tőled függ. - Von vállat, pedig nem szokása, de éreztetni akarja, neki aztán valóban mindegy. Áll és várja a másik válaszát, végtelenül türelmes valaki amúgy szóval nem zavarja a várakozás.

- Kezdetnek nem rossz... - Válaszolja végül vállvonás kíséretében. Ha még nem utálja teljes szívéből, na, majd az este végére fogja. Ma Usui az ő áldozata, akin megpróbálja levezetni az összes indulatán. De a férfi túl passzív lesz, akkor pedig nincs benne annyi móka, mint amennyit szeretne.
- Leszek inkább tizenéves suhanc, mint karót nyelt f*szfej! - Húzza fel magát pillanatok alatt újra. Neki ehhez nem kell különösebb dolog, de a férfi sértéseit csak nem fogja lenyelni. Lehet, hogy felelőtlen kisgyerekként viselkedik, de szerinte ő így jó, ahogy van. Úgy gondolja, ha olyan ember lenne, mint Usui, abszolút semmi értelme nem lenne az életének.
- NEM!!!! - Vágja rá egyből, ő biztosan nem fogja itt hagyni a deszkát. Inkább égeti magát annyira, hogy pofájával a betonon kelljen a rendőrnek végighúznia őt Los Angeles utcáin, amíg el nem fárad. De a deszkája, a szeretett deszkája nem maradhat itt. Engedni pedig képtelen, ahhoz túlságosan inkorrekt és be van pipulva.
- Ó, tök király, mert tényleg nem teljesült egyik sem. - Vágja vissza gúnyosan, de aztán a férfi ismét csak önti az olajat a tűzre, érezni lehet a lányon, hogy egyre feszültebb. Bizony, hamarosan ismét ki fog törni, mint a vulkán, fel is lehet rá készülni, a tekintete már izzik, és lassan tűzokádó sárkánnyá változik és elrepül innen messzire.
- Bemegyek veled az őrsre, ha elmehetek a kib***ott deszkámért! - Kiabál újra, mintha ezzel akarna nagyobbnak, erősebbnek, dominánsabbnak tűnni a valóságnál. De most már legalább hajlandó alkudozni valamennyit, nem csak a saját igazát hajtja és szabályokat diktál.
- Nem verték bele a fejedbe az emberi jogokat, ha?! Nem hallottál még a tulajdonhoz való jogró... - És itt benne reked a szó, szóval valaki jegyezze fel ezt a történelmi pillanatot. Egy ideje már követ a szemével egy gyanús csoportot, de most már biztos, hogy feléjük tartanak. És nem, nem az ő hős, megmentő lovagjai, látja már most. Egy ilyen környéken mégis Usuinak van félnivalója, de aztán az összebilincselt karjukra csúszik le a tekintete.
- Óóó, b*zmeg. - Hangzik a fáradt, kissé megtört sóhaj.

Forgatja a szemét a másik megjegyzésére, ahhoz korábban kéne felkelnie, hogy úgy istenesen az agyára tudjon menni.
-Amíg csak káromkodni tudsz szánalmas tizenéves suhanc maradsz. - Jegyzi meg mellé, csak amolyan mellékesen, mert ki kéne mosni a másik száját. Az őrsön majd átgondolja.
Magában elégedetten mosolyog, hogy mennyire jól meg lehet regulázni majd a másik egy ilyen egyszerű dologgal, mint az a deszka. Kívülről persze vágja a fapofát, ahogy eddig is.
-Nem érdekel. - Valóban nem érdekli a dolog, mint mondta neki se a kedvelés se a félelem nem célja, csupán annyi a célja jelenleg, hogy bevigye egy csinos kis cellára estére ezt a lányt és ennyi.
-Hm. - Ezt nem nevezné szépen kérésnek, de észleli a tényt, hogy ez már amolyan alku tárgya lett. Persze semmi sem garantálja hogy betartja a szavát a másik és ha nem akadna meg a mondatban, valószínű kötné az ebet a karóhoz, hogy ez nem volt szépen kérés, így csak követi a tekintetével a lányét. Rögtön venné fel az alapállást a karatéhoz, hogy most jobban sül el a dolog mint múltkor, de csörren a lánc.
-B.zdmeg bizony... - Ő nem szokott káromkodni, most is csak azért teszi, hogy a lány értse: gond van.
Hallja is a kiabálásukat az öt-hat huszon-harminc férfiaknak.
-Becsajozott a kis g.ci? Nééé mááá!
-Betörte az öcsém orrát a kis p@cs! Kiverem belőle a sz@rt is! Add a kést!
És hasonló zúgolódások, aminek egyáltalán nem örül, tekintve nincs nála a kulcs, továbbá a lányt sem érzi biztonságban, noha lehet őt hagynák futni. Már ha nem akarják zaklatni mert elég csinos.
-Futunk. - Kijelentés, nem kérés, de mentségére legyen mondva, menet közben a deszkát is felnyalábolja, mert reméli úgy készségesebb lesz a lány.


//
Itt tudod majd az eredményeket megnézni:
http://www.lanawin.hu/kocka.php?do=eredmenyek
és itt tudsz dobni:
http://www.lanawin.hu/kocka.php
Mi úgy szoktuk, hogy beírjuk a nevünk és a leírásba a cselekvést, hogy pl: sikerül-e átugrani a kerítést. 1-2nél pl nem, 3-4-nél fennakadsz de azért megoldod pl, 5-6 meg simán átugrod. De módosíthatod, a lényeg, hogy ez alapján írod le mi történik És dobsz amire úgy érzed, hogy lehet, akár az ellenségeknek is, nekik sikerül-e
//

Már ragaszkodna ahhoz, hogy ő igenis úgy beszél, ahogy akar. Nem tiltja semmilyen törvény, hogy úgy beszéljen, mint egy sokat megélt kocsis. Amúgy sem a cukiság vagy a nőiesség jelképe, szóval még csak imázs sincs, amit lerombolhatna vele. De nincs ideje ilyesmire, mert kiszúrja az alakokat, akik feléjük tartanak. Végignéz a bilincsen, és kivételesen csak sóhajt. Magában szidja a kialakult helyzetet, na meg persze a jelen lévők anyukáját. Hallja Usui egyetértését, úgy látszik, neki sem tetszik a kialakult helyzet.
Egyelőre sajnos nincs más választása, mint futásnak eredni, ahogy a férfi javasolja. Pedig már harcba akart szállni, megnézte volna, ahogy Usui nekiáll bunyózni azokkal a kemény gyerekekkel. Ha kevesebben lennének, ő is szívesen szállna szembe velük, tulajdonképpen szeret verekedni, lány létére. Szégyen a futás, de hasznos, tudja ezt Lacey is, szóval nekiiramodik Usui mellett.
- Mi a sz*rt akarnak tőled? - Kérdezi végül futás közben, szemét egy pillanatig a felnyalábolt deszkán tartva. Na jó, be kell ismernie, hogy korrekt húzás volt tőle, hogy nem hagyta sorsára. Azonban hallja a mögöttük loholó férfiakat, a kiáltásaikat, nem lesz ez így jó. Hátrapillant, de a látványtól már meg is szaporázza lépteit, mély levegőket vesz, hogy ne fáradjon ki hamar.
- Na jó, mennyire ismered a környéket? Én egész jól. - Egyértelmű, hogy az fog vezetni, aki jobban kiismeri magát és nem vezeti helyből zsákutcába őket. De mielőtt még ezen agyalhatna huzamosabban, a leggyorsabb futó, Usain Bolt utóda már a nyomukban is van, nem messze tőlük. Ő pedig ismét hátranéz, amikor meglátja a helyzetet, gyors ötlet fogalmazódik meg a fejében. //5-öst dobtam rá, szóval nagyon menő vagyok XD// Egy ügyes mozdulattal nyúl és kikapja Usui kezéből a deszkát. Lendületből fordítja is a törzsét, nyújtott karral, kötelező csatakiáltás kíséretében. Repül a deszka, ki tudja, hol áll meg... hát, a tag fejét sikerül lezúznia vele, aki ezután már biztosan nem lesz túlságosan futós kedvében. Nem is lassította le őt túlságosan, felkapaszkodik, de azért fáj a szíve, mert jó nagyot ütött és biztos benne, hogy a deszkája sem úszta meg teljesen a találkozást.

//Jah, látod? Tiszta Tomb Raider leszel xDDD//

Nagyon kellemesen elveszekedne a másikkal, ha a: nem lüktetne az orra, b: nem üldéznék megint azok a nyomorékok, akikkel a múltkor összetűzésbe keveredett, megint. Néha már kezdi bánni hogy azt a Martinez gyereket becsukatta és javítóba küldték, de aztán eszébe jut hogy így volt helyes és elmúlik. A zúzódások is elmúltak a múltkorról, de a mostani helyzet más, nem segít a karaté ha egy lányhoz van láncolva...
Felnyalábolja a "szent" deszkát és futnak loholva, de persze ég a bosszútól a fámíliá, így elég gázos a helyzet.
-Gondolom a belem húznák ki a számon... elég? - Nem akarja kifejteni, hogy zsigerből utálják és bizonyára örömmel késelnék meg. De ő abból nem kér, ha meghal nem így fog, ezt már elhatározta, valamint a lány se lásson ilyet, főleg ne sérüljön. Elvégre csak egy huligán a másik, de semmi több.
-Te vezetsz... - Ő annyira nem, legalábbis ismeri, de a zegzugos sikátoros részeket most nem fogja kenni-vágni lóhalálában.
Ami meglepi, hogy a csajszi kirángatja a hóna alól a deszkát és... elhajítja?!
-Ezért sírt a szád? Bah... - Ő meg még utána is kapott, hogy elhozza. Minden esetre nem áll meg, de ahogy futnak zsákutca, van egy kerítés is, előtte egy nagy konténerrel.
//annyira éreztem... de annyira... xD tényleg megmenthetsz xD *dobja a következőt is* Csúnyán...//
-Gyere! - Mondja, azzal neki is lendül, hogy felugorjon a konténerre, de azt nem nézi mi van rajta, így ahogy felugrik és ráesik egy törött ablakba érkezik, ami felhasítja a combját, elveszti az egyensúlyát és még csak megkapaszkodni sem tud, mert a véres keze megcsúszik és ahogy van hátraesik, rántva a lányt.
-Kuso... - Szakad ki belőle is, mert ég a combja és dübörög a vér a fülében. Nem akar a pisztolyért nyúlni, de a lányt meg kell védenie, nem bír miatta elfutni sem a fenébe.
-Valahogy le kell ezt szednem rólad... - Mondja elkeseredetten, előveszi a pisztolyt és a láncra tartja, bár nem tudja ez megoldja-e a problémát de nincs ideje gondolkodni, de a lány még közbeléphet, ha akar.

- Igazából megnézném. - Állapítja meg vigyorogva, de sajnos oda van kötve a férfihez és biztosan nem úszná meg ezt ép bőrrel ő sem. Neki pedig nincs kedve még egy-két traumához ma este, szóval lohol a férfival. De amikor az egyik már veszélyesen közel ér, akkor elveszi tőle a deszkát és leszedi. Minimum egy kisebb agyrázkódást szenved, talán pár csontja is tört a találkozással. Igenis büszke a deszkájára, hogy ilyen, hozzá méltó vége lehetett. Az utódát is annyira fogja szeretni, mint őt.
- Inkább legyél neki hálás! - Förmed rá, amikor hallja az elégedetlenséget. Legszívesebben megállna és visszamenne érte, de a roppant erős életösztöne nem hagyja, hogy ilyesmit csináljon. Az adrenalin száguld benne, út közben el-elborít kukákat maguk mögött, hogy kicsit nehezítse a követést. De ez sem állítja meg, hogy egyhamar zsákutcába keveredjenek. De a konténer segít mászni, Usui már meg is indul, Lacey pedig okos-ügyes kutyuskaként utána. Azonban hallja a férfi nyögését, mintha fájna neki valami. De mielőtt még meg tudná nézni, a karja már rántja is vissza a földre, a fejét nem üti be, mert megemeli, de elpuffan a talajon.
- Mi a f*sz...? - Kérdezi értetlenül, ahogy feltápászkodik. Látja a vért, a sebet a combján, de ettől sem retten el. Inkább gyorsan feláll, Usui pedig előkapja a fegyverét, a láncra szegezve azt. //4// Lacey pedig befogja a fülét és várja, a durranás megszabadítja ugyan a lánctól, de csaknem megsüketíti és kicsit szédül is tőle. Nem volt a legjobb ötlet ez az egész, az biztos, viszont elég hamar elmúlik.
Addig viszont nem teketóriázik, gyorsan letép a pulcsija alatt lévő ingéből egy darabot, elég vastagot, hogy gyorsan átkösse a férfi combját vele, a seb felett. Alaposan meghúzza, nem fog itt elvérezni neki ez a szerencsétlen.
- Na mi van, Csuporka, beijedtél? - Kérdezi végül vigyorogva, mert Usui meglehetősen kétségbeesettnek tűnik. Ő viszont imádja ezt az adrenalindús állapotot, hogy nem kell gondolkozni, nem kell visszafognia magát. Talán most van elemében csak igazán, ahogy dübörög a szíve, lüktet benne az életösztön.
- Itt az ideje, hogy lezúzzuk az arcukat! - Nem fog ő beijedni egy kis verekedéstől, itt hagyni ezt a szerencsétlent meg nem fogja egyedül. Lehet, hogy nem éppen egy mintapolgár, de ha valami, hát a legjobb bajtárs, akit Usui kívánhatott magának. Feláll és úgy pillant le rá, csípőre vágott kézzel.
De mielőtt még belemerülhetnének az érzelgős pillanatba, megérkeznek a csodálatos barátaik, az egyik már hajítja is a kést, egyenesen Usui feje felé. //3// Lacey pedig nem elég gyors, elrúgja ugyan a vállánál fogva a férfit, de helyette a lábába, pontosabban a bakancsába áll a kés. Az, hogy megsebesült, fele annyira sem érdekli, mint a cipője, mert a fájdalom javát elnyomja az adrenalin.
- Ezért meghalsz! - Hangzik a csatakiáltás, ő pedig szalad is, felkapva egy üvegszilánkot a konténer tetejéről. //3// A hapsitól kap egy szép ütést, amitől elharapja a száját és felreped a szemöldöke, de nem tántorodik meg. Inkább előre tör és szépen a másik hasába szúrja az üvegszilánkot. Persze a saját kezét is megvágja, de oly mindegy már neki. Dolga végeztével pedig elrúgja magától távolra az összegörnyedt alakot, az pedig a földön marad.
- Lődd le őket a p*csába! - Adja ki végül az utasítást, Usui felé fordulva.

//Hát, nem vagyok egy tökéletes Tomb Raider, de egész jól csinálom XD//

-Azt sejtem. Állj be a sorba. - Mert hát nem ő lenne az egyetlen vagy az utolsó úgy sejti. De inkább szalad és próbálja lerázni őket, szerencsére a lány bírja a sprintet. A deszkára nem szól semmit, amit menet közben feláldoznak, hiába ment érte a kemény vita.
Persze mivel csak úgy loholnak, gond lesz hogy van egy kerítés, Usui sima ügynek tartaná hogy azon keresztül másszanak fel egy ugrással és tovább a kerítésen, de mivel a keze a másikhoz van láncolva és még meglepi is várja a konténeren, nincs szerencséje. Konstatálja, hogy ő maga komoly gondba keveredett, de ehhez semmi köze a lánynak, így elsüti a pisztolyt és szerencsére a bilincs elfeleződik. Ő maga megszokta a hangját, kevésbé zavarja, bár a környéket felzavarja vele az tuti.
-Mi a fenét csinálsz, szaladj már! - Ül fel és értetlenkedik, hogy elszorítják a lábát, bár az tény, így elvérezni nem fog és talán el tud még futni.
-Nem itt fogok megdögleni, volt már rosszabb is... - Na igen... mondjuk ez csak egy fokkal jobb mint ami volt anno vele, de megfogadta nem adja könnyen az életét. Tartja is magát ehhez.
-Ne légy hülye... - Anno neki is sokan voltak, pedig fekete öves karatés, de ha egyszerre rohanják le, akkor nincs esélye.
De mire feleszmélne már be is igazolódik a gyanúja, hogy holtan szívesebben látnák mint élve, még az a szerencse, hogy bakancs van a lányon, nem holmi vékony vászoncipő.
Na meg ha már így alakult, akkor nincs választása, feláll és tűr, a kezeinek semmi baja, örüljön ennek is nem igaz?
Hallja az utasítást, de ő nem ismeri Usuit. Rendőr, ráadásul ismeretleneket nem öl, főleg nem ilyen kis suttyókat, akik az utcán nevelkedtek. A fegyvert el is teszi, majd ahogy közel ér az egyik pasi, meg is üti, tenyérrel, az orrát. //4// Kreccsen, ugyan nem törte be tökéletesen, mert nem áll tökéletesen még, de elég ez ahhoz, hogy utána egy gyomrost adjon az illetőnek.
A többiek a csaj tettén akadnak ki, hogy leszúrta simán Josét, nem is teketóriáznak, megpróbálják ketten lefogni. //3// Eléggé nehezen találnak rajta fogást, de azért csak sikerül, így erősen is próbálják tartani de nincs könnyű dolguk.
-Kibelezünk kis csaj... lassú halálod lesz... - Fenyegetőzek vicsorogva de érezhető hogy valóban ez lehet a szándékuk.
Usui persze nem áll meg, az egyik tagot megragadja és próbál behúzni neki, hogy engedje el a lányt. //2// A lány persze nem akarja hogy lefogják, meg a pasi is nagy darab, nem bírja eléggé elrángatni, így az ütés is lesiklik az arcáról, de legalább Usuira figyel már, ez is valami, bár a lányt még fogja.

//Te kis aggreszív xDDDD//

Csak grimaszol, amikor arra szólítják fel, hogy szaladjon. Ő biztos nem fog megfutamodni és nem fogja itt hagyni a rendőrt, még akkor sem, ha pár perce még be akarta rángatni az őrsre, miatta vannak itt és nem is olyan rég még tényleg a pokolba kívánta. Vigyázz, mit kívánsz, Lacey, most te is szívsz. Valószínűleg megérdemled az ütést is, amit kapsz, hogy az üveg szétvágja a kezed, de semmi baj, most megnyugodhatsz kicsit! Hiszen főhősnőnket ketten fogják le, amíg Usui az egyik szerencsétlent likvidálja.
- Lehet próbálkozni, te p*csfej! - Káromkodik tovább, hiszen amikor el van durranva az agya, nem nagyon tud emberien kommunikálni. Rúgkapál, ficánkol, még hevesebben, mint ahogy Usuival csinálta, de most sem használ sokat. Lehet, hogy életrevaló, vadóc, és edzett is, de mégiscsak egy nő, akit két férfi fog le és éppen készül kitömni, majd a kandalló fölé akasztani maradványait.
Usui megpróbálja leszedni az egyiket róla, de nem jön össze. Viszont Lacey sem marad tétlen, //5, muhahah// már rántja is magát a férfi felé, hogy fogait minél erősebben belevájhassa az állába. Meglehetősen jól sikerül elkapnia, majdnem ki is harap belőle egy darabot. Amaz azonban jobbnak látja távol lökni magától a fájdalom forrását, nem számított ilyesmire tőle. Lacey pedig azonnal elkapja az egyik karját, a megharapott tagot hagyja Usuinak, hadd játsszon vele, neki van még egy delikvense, akinek el kell látnia a baját. //4, muhahha// Már fordul is rá, és emeli a térdét. Oda rúg, ahova a férfiaknak a legfájdalmasabb, elég erős hatása is van. A hapsi sokkal inkább szorongatja most az ágyékát, mint Lacey karját, de még nem ártalmatlanították. Ezen úgy dönt, hamar segít és megkönyököli a tarkóját rendesen, amitől szépen elfekszik ő is a pajtásai mellé.
Ha Usuinak nem sikerült még ellátnia a másik baját, akkor azonnal a segítségére siet. Egy csatakiáltás kíséretében már szalad is, hogy a hátára ugorjon és lábait rákulcsolva, karját átvetve próbálja megfojtani, vagy legalább magára dönteni, az is több, mint a semmi. //ezt majd dobd ki te, ha úgy jön ki a lépés //

Nincs jó passzban és habár erre edzette magát, hogy ne viselje meg a tény, hogy ki akarják csinálni, attól ez még nem dobja fel. Fel is tápászkodik, egy csávót lerendez, de közben a maradék kettő megpróbálja a lányt lefogni, sikerrel. Sajnos jó erőben vannak, de így hogy ketten vannak kettő ellen (még ha Usui sérült is, Lacey meg nő) elég jó csapatot alkotnak. Eltereli a figyelmét az egyik tagnak, mire Lacey váratlan dologgal áll elő: megharapja, az állán, szóval elég durva és sokkoló csajsziról beszélünk, az tény. Míg a lány elvan a másikkal, Usui ezt a tagot próbálja elkábítani. Ha már felfeszíti a fejét, hogy fogja az állát, ami nagyon vérzik, Usui torokra megy. Ebből a szempontból ő sem túl kedves, de most nem magát félti hanem a lányt, akinek szintén van sérülése. //2// Nos, Usui nincs a toppon, legalábbis nincs szerencséje //ez tuti useri átok xD// így pont lehorgasztja a fejét a csávó és nem tudja úgy megütni ahogy kell, mondhatni félremegy az ütés. Arra eszmélnek fel mindketten, hogy a harapott pasin ott csüng a vad csajszi. Usuinak több sem kell, egy mesés veséssel próbálkozik. //1...// Persze miért sikerülne? A pasi sem hülye, megrúgja Usui lábát, ahol a sebe van, így nyög egyet, mert az kvára fáj neki, nem is tudja megütni.
Na meg a csaj is rettentően irritálja, így hátrakönyököl, mit neki egy pihesúlyú lányka, sikeresen oldalba is könyököli, hogy kiszaladjon a lány tüdejéből a levegő és elengedje //ez persze 5-ös de kell a kihívás//.
El is kapja Usui torkát, hogy majd akkor kiszorítja belőle a szuszt, de Usui is küzd, üti hogy tudja, feszegeti a kezét a hapsinak.

Hiába támadja le a srácot igazi vadóc módjára, fojtogatja, úgy tűnik, ő lesz a legkeményebb ellenfelünk. Usui is nyög a talpa alatt, Lacey-t pedig a könyökével sújtja. Ő is felnyög, ahogy kiszorul a tüdőjéből a levegő, kénytelen elengedni, a földön tántorogva fogja oldalát, próbál levegőhöz jutni. Usui lefoglalja még egy picit a csávót, de már nem sokáig. Lacey pedig csak arra tud gondolni, hogy el kell intéziük még ezt a fazont, mielőtt a többi összeszedi magát. //3, váá @.@// Szóval már megy is, hogy kikapja Usui tartójából a fegyverét és rászegezze. Kivenni sikerül, de elbénázza, elejti, szóval már vetődne is utána, de a hapsi látja, mire készül, szóval elkapja a haját. A rózsaszín tincseket fogva rántja visszafelé, ő pedig csak arrébb rúgni tudja.
Ahogy fogja a haját, jobban fáj, mint az eddigi sérülései, majdnem elkezd nyafogni, de helyette inkább lázasan azon gondolkozik, mivel segíthetne. Aztán meglátja a lábában lévő kést. Eddig jó helyen volt, de ha kiveszi, biztosan vérezni fog, de muszáj kockáztatnia. Fájdalmas nyögés közepette szedi ki a fegyvert és próbálja beleállítani a hapsi mellkasába. //4// Még ha nem is sikerül jó helyre szúrnia, legalább a vállába sikerül beleállítania, amitől felnyög a delikvens. Biztosan fáj neki, enged kicsit Lacey haján, aki térdre rogy és haját nem kímélve nyújtózkodik, hogy elérje a fegyvert. Nem érdekli, hogy fáj. Ha Usui nem elég tökös, hogy ráfogja, majd ő az lesz, feltéve, ha eléri. //3 -.- nem akarják, hogy lövöldözzek XD//
Eléri ugyan a fegyvert, de mielőtt még normálisan a kezébe foghatná, a férfi elrúgja őt távol, fegyverestől, elengedi a haját, ő pedig elterül a földön. Zúg a füle, felrepedt szemöldökéből a szemébe folyt a vér, és amúgy is homályosan lát most, rendesen megszédült ettől a rúgástól. Az úriember pedig felé tart, vélhetőleg a fegyverrel neki is van kedve játszani.

//Usui nem akarja hogy lövöldözz, kiterjeszti a bénaság aurát ha érzi ezt akarod //

Meg kell hagyni, az utolsó tag a főellenség, mert masszív. A többiek csak a gyalogosok voltak a játszmában, elfogadható veszteség, de ez a tag, ez a király, amíg ő a pályán van könnyen kaphatnak sakk-mattot. Mivel Lacey eléggé felhúzza, így Usuit elengedi, de taszajtva, amúgy is előbb okozott neki egy éles fájdalmat, szóval inkább a küzdő rózsaszínke felé veszi az irányt, aki a fegyverrel próbált játszani. De azért kiveszi magából a kést és ledobja a földre.
-Gyerek kezébe fegyver nem való picim... - Vigyorodik el gonoszan, ahogy felemeli a fegyvert a földről.
Usui hülyét is kapna ha a szolgálati fegyverével lőnék le a lányt, így összeszedi magát és teljes erőből nekimegy a tagnak, elrántva a fegyvert, nehogy a lányt eltalálhassa, küzd vele érte. //na jó...1// Persze nem tudja elvenni, sőt, a pisztollyal még fejbe is vágja a szemétláda, hogy csituljon már a kis kínai zsernyák (aki amúgy japán, de mellékes).
Több se kell, eléggé elkeseredett lesz, hogy ne érdekelje mi történik a pasival, a kés után nyúl, ami lenn hever nem messze és megpróbálja a pasi combjába vájni. //2// Nem sikerül, de legalább megvágja.
-Te kis görcs... kinyírom a csajodat, akarom hogy lásd ahogy kivérzik, aztán te is sorra kerülsz ne félj! - Veri ki a kést Usui kezéből és belerúg egyet, az eléggé fáj, de kap a lába után, nem ereszti, hogy ne menjen el, őt zaklassa, hagyja a lányt.
-Fuss... - Kéri, szinte könyörög, mert nem bírná elviselni, ha őt sem tudná megmenteni. Újra eluralkodik rajta a tehetetlen pánik, hogy nem képes segíteni, hogy miatta az egész és még végig is kell nézni. Nem akarja újra...

Egy kicsit kómás, de tudja, hogy észhez kell térnie, fel kell kelnie és csinálni tovább. De kezd ő is vért veszíteni, meg jó sokat kapott már ma. Viszont ha valaki, hát Lacey az a személy, akit nem hat meg a fenyegetőzés és aki nem fogja feladni soha. Az utolsó leheletéig küzdeni fog, de nem magáért, vagy Usuiért, nem a megmentés hajtja, talán már nem is az életben maradás. Sokkal, de sokkal inkább az, hogy végre megkapja a szemét, ami jár neki. Ki akarja verni belőle a szuszt is, méghozzá minél hamarabb.
Összeszedi magát, felismeri a helyzetet, látja, hogy Usuit próbála lerúgni a lábáról. Hallja a nevetséges kérést, de nem is törődik vele. Ő biztosan nem fog elfutni, amúgy sincs garancia rá, hogy nem fogják fejbe lőni egyhamar. //Azt hiszem, szükség idején leszek igazi Tomb Raider 6 // Szóval már újra hevesen lobog is benne a tűz, egy nagyon jól irányzott rúgást intéz a férfi lábai közé, a földről kényelmesen eléri. Kicsit sem sajnálja, hogy valószínűleg a tag már csak keresztapa lehet, ezeket a gorilla-géneket amúgy is bűn lenne továbbörökíteni. Amaz összegörnyed és szerencsétlenségében, hirtelen még lábon is lövi saját magát, ahogy a fegyverrel hadonászik. Jajgatva káromkodik, mint valami kocsis, lerúgja magáról Usuit és már éppen, dühében fegyvert fogna Lacey-re. Ő viszont nem tétlen, már feltápászkodott és megpróbálja gyomorszájon rúgni a hapsit, majd eldönteni. //3, nem baj. XD még mindig nem mentem 3 alá XD// A rúgás sikerül is neki, de eldönteni nem bírja, sem annyira legyengíteni, hogy elvegye tőle a fegyvert. Lihegve egyenesedik fel, a görnyedő férfit nézi egy pillanatig. Gyorsan jár az esze, fáj mindene, de nincs mit tennie. //megint 3... hajj, ez a hármas XD// Nekiiramodik és minden erejével próbálja eltolni a férfit, sikerül is neki, a csatakiáltás pedig erőt ad, de nem jön be a terve és nem esik rá az üvegmaradék a konténer tetejéről, szóval fájó lábával a férfi pisztolyos kezére lép, az pedig ütést mér rá, felkiált a fájdalomtól. Az üveget már nem éri el, de a konténer kissé nyitva van, belelát, reméli, hogy talál valami fegyvert benne. //4, huh// Egy üres üveg kandikál ki az egyik oldalt, ő pedig már el is kapja és azzal a lendülettel, megadja neki a kegyelemdöfést, ahogy széttöri a fején.

A szánalmas kis kérése igazi mély, gurgulázós nevetésre sarkallja a férfit, aki már veszi is célba a lányt, persze olyan aprósággal nem számol, hogy valóban tűzről pattant a másik és olyan csodálatos tökön rúgást produkál, hogy szó szerint megkönnyezi. A bakancs csúnya dolgokra képes, még Usui arca is eltorzul belé kissé olyan szépre sikeredett. Mondjuk mint férfi neki ilyen eszébe nem jutna, de magában nagyon elkönyveli hogy nőkkel nem érdemes cseszekednie.
A lövés szerencsére nem őt éri, hanem a férfi lábát, gyorsan is állna bosszút. A szerencse az hogy a lány belelendült, dulakodnak egy sort. Usui maga újra feláll és megy is hogy valamit tegyen, de látja hogy leütötte a férfit a lány egy üveggel, amaz meg a fegyvert is elejti hirtelenjében ahogy elkábul végre. Usui próbálja is összeszedni, sikerül is, de tiszta vér a keze, amitől ő maga remeg, de elteszi a fegyvert. Így is bajos lesz elszámolnia vele, mitől sült el ennyiszer.
-Bah... - Nyúl is az adóvevőért és beleszól. - Kazuki járőr, 9891026. Mentőt és járőrt kérnék a harmadik sugárút sikátorába, lövöldözés történt. - Ezt még egyszer elismétli majd a női diszpécser közli pár perc és ott van a kért segítség. Oda is támolyog a lányhoz, elveszi a kezét, remegve nyúl a zsebébe, van nála keszkendő és beköti a másik kezét ha hagyja, bár remegve, falfehéren. Túl sok a vér... túl sok. Minden véres és mindenki vérzik. Belőle is szökik a vér, miután annyira nem volt erős a szorító kötés, idő és erőhiányban.
-Sajnálom... - Nyögi, de halál komolyan gondolja. Ha belegondol, hogy milyen felelőtlen volt, elborzad. - Sajnálom... - Össze kéne szednie magát, nagyon hamar, de nem segít hogy mély levegőt vesz, mert mindenhol a fémes-sós szag terjeng, tekintve az orra is vérzik még kicsit.

//én nem haragszok érte, csak vigyázz, nehogy Lacey élve felfaljon XD//

Ahogy végzett az utolsó hapsival is, lihegve áll fel és mutat be neki nevetgélve kicsit. Ennyit róla, Lacey vigyorog és tök büszke magára, hogy megtanította a gorillának, hogy hol a helye. Pont ott, a szemetes mellett. Ő viszont, ahogy feláll, tántorog picit, mire megtalálja az egyensúlyát, sérült lábára inkább nem lép, de nem látszik rajta, hogy szenvedne. Köp egyet a földre, ahogy elharapta a száját, sós, fémes íz van a szájában. Idáig nem zavarta, de legalább már figyelhet a részletekre és kicsit összeszedi magát, amíg Usui hívja az erősítést.
Aztán a rendőrbácsi már ott is van, Lacey csak éretlenül emeli szemöldökét, ahogy elveszi a kezét és kötözgeti. Nos, kedves tőle, de nem tervezett itt elvérezni. Közben még motyog is neki valamit, egy picit figyelnie kell, hogy értse.
- Mit, Húzottszemű? - Kérdezi tök értetlenül, majd elvigyorodik. - Nem patkoltam el, a fájdalmat meg bírom. De te nyugodtan elmehetsz a sarokba sírni, nem nézek oda. - Vigyorog rá pimaszul, mert annyira imádja kihasználni, hogy a másik sokkal gyengébb jelenleg nála. Arra gondol, biztosan kezdő rendőr és még nem volt egy jó kis, igazi verekedése. Őt páholták már el ennél jobban is, bár a bakancsáért meg a deszkájáért még mindig fáj a szíve, de úgy érzi, méltó bosszút állt értük.
Elveszi bekötözött kezét, ökölbe szorítja, majd kinyújtja. Úgy gondolja jobb, mint új korában, de aztán csak nem kerüli el a tekintetét, mennyire rosszul van a férfi. Egy ideig nézi őt, látja, hogy mennyire el van fehéredve.
- Hé te, nem nézel ki valami jól. - Állapítja meg nem túl kedvesen. - Na, szedjed össze magad! - Szól rá, miközben ép karjával megpaskolja a nyakát, egyáltalán nem kedvesen vagy finoman. Sajnos egyáltalán nem nőies, sem a beszéde, sem a mozdulatai, de reméli, hogy Usui nem fog tőle a szomszéd sarokig rohanni.
Ő viszont jobbnak látja a fal mellé leguggolni, mielőtt még állva érné a szédülés. Tudja, hogy lassan elfogy az adrenalin és akkor nagyon ki lesz ütve, már előre utálja a helyzetet. Kézfejével próbálja szeméből kidörzsölni a maradék vért, mert zavarja a látásban. Közben ráérősen előveszi a zsebéből a cigijét és rágyújt egy szálra, legalább olyan jól esik neki, mint szex után.
- Ezt megtartom. - Mondja, miközben kinyújtja a karját. Még mindig ott feszít rajta karkötőként a bilincs fele. Kulcsot azért majd kér hozzá, de ez vele marad, az biztos.

Erősítést hív, így hogy végre túlvannak az egészen, meg hallja a saját hangját és nem zúg a füle.
Persze a vér mint olyan elég sok negatív emléket felkavar benne, nem hiába nem lövöldöz az is vérrel járna... a karate mennyivel jobb, kár hogy lesérült, így sok haszna nem volt neki. Ez is megterhelő.
Bocsánatot kér, próbálja feldolgozni saját döbbenetét, hogy mennyire elég egy rossz vágás és annyi. Még mindig sokat kell fejlődnie, nincs mese.
Kötözi a lány kezét, a szavait fel sem veszi, mert a lány nem látja amit ő lát most, ha lehunyja a szemét. De soha ne is tapasztalja, haragudni sem tud.
Próbálja kiűzni a fejéből a sikolyokat és a bántó képeket, már sokkal jobban megy neki mint pár éve, a dilidokiknak szavuk sem lehetne ha hajlandó lenne járni, kicsit rendezi is magát gondolatban, bár sok vért vesztett és a színe sem az igazi.
-Volt már rosszabb is. - Mondja száraz hangon, mint valami pergamen sercegése, kicsit meg is köszörüli a torkát. Az ütögetés nem esik jól neki, de igazat ad a lánynak. A gyenge nem marad életben, márpedig ne a véletlen műve legyen már, hogy ő még itt van. Ki is húzza magát, kaparja össze magát fokról fokra.
-Jövök neked egyel. - Közli kelletlen, mert egy ilyen lánynak lógni inkább átok, mint áldás, de így tartja helyesnek. Az meg hogy mit kér a lány, már rajta áll.
-Tied lehet, már semmi haszna. - Nem akarta visszakérni, minek neki? Kap másikat, de ezt is öröm lesz a jelentésbe belevenni...
-Van hova hazamenned? - Nem tűnt csövesnek a másik, de nem is olyannak tűnik, aki párnák közt fetreng álló nap otthon anyuci és apuci figyelmében fürödve. Ki tudja hol húzta meg magát.
Ő maga állva marad, várja a mentősöket meg a kollégákat, reméli a leszúrt pasi is túléli, halotti jelentést pláne nem akar írni. Na meg akkor hol maradna a tanulság?
Szép lassan újra semleges lesz a maga Usuis módján, bár a véresebb részeket kerüli a tekintete, biztos ami biztos alapon.

Látszik a férfin, hogy leperegnek róla Lacey szavai, de kivételesen ő sem bánja. Csak azért nem, mert egyelőre sikeresen levezette a benne élő, naponta tomboló feszültséget. Valójában ez a kis kaland még jól is esett neki, a fegyvertől félt ugyan, amikor nem az ő kezében volt, de akkor és ott az is eltörpült. Utólag belegondolva nem lett volna szerencsés szembenézni a rosszabbik végével, nagyon nem.
Kicsit próbál lelket önteni a férfiba, de ő sajnos nem az a személy, aki babusgatni és motiválni tud. Inkább csak paskol és keményen felszólít, hogy szedje már össze magát, ez a legtöbb, ami telik tőle. Ha egy aranyos, lelkizős valaki lenne, nem olyan, amilyen, már rég nem lenne itt, legalábbis egy darabban valószínűleg nem. De mégis büszke magára valahol, azért, ami történt. Hogy egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy feladja. Nem mintha annyira szeretné az életét és ragaszkodna hozzá. Sokkal inkább a büszkesége nem tudná elviselni, hogy csak úgy hagyta magát és legyűrték. Most pedig igazi bősz oroszlánként nyalogatja a sebeit, a fal mellett guggolva szedi össze magát ő is. Ahogy felpillant Usuira, látja, hogy kezdi összeszedni magát, szóval lehet, hogy egyszer jól csinált valamit.
- De még mennyire, hogy jössz. Ha lett volna egy kis eszem az első adandó alkalommal lelépek. - Mondja fintorogva végül a nyilvánvalót. Nem, nem bírja elviselni egy kicsit sem, ha a hős szerepét akarják ráhúzni. Egyből össze is rombolja az illúziót, már-már tudatosan ijesztve magától a férfit és torzítva a róla kialakult képet. Nem mintha nem ezt csinálná egész nap, mindenkivel szemben.
Amúgy sem fogadott volna el nemleges választ, de így csak bólint egyet, hogy megtarthatja egyedi karkötőjét. Na, hogy minek volt az rajta, azt még jó lesz bemagyarázni. Vajon Usui még mindig be akarja vinni egy kis rongálásért?
- Nem t'om. - Mondja a füstöt kifújva. Amikor eljön engedély nélkül, sosem tudja van-e még hova visszamennie. Főleg így nem, hogy szét van verve, az oldala is sajog, de levegőt kap, szóval olyan nagy baja csak nem lehet. Szóval egyelőre inkább nem fog hazatámolyogni, majd egy óvatlan pillanatban. Amúgy is pokoli számára az a hely.
- De nem kell játszanod a tündérkeresztanyám, megvagyok nélküle is. - Veti oda még, mert szokás szerint, tudatosan rugdos magától távol bárkit, aki segíteni akarna neki. Vagy esetleg sajnálni egy kicsikét. Nem, őt ne sajnálgassa senki, ne pátyolgassa. Ha eddig elboldogult egyedül, ezentúl is menni fog neki, az biztos. (És részben ez a makacs önfejűsége juttatta oda, ahol most van.)