Az egyik zenész ismerősöm említette, hogy tud egy lányt, aki keres kísérőt maga mellé egy-egy fellépéséhez. Elkértem a számát a csajszinak amolyan próba cseresznye alapon, szerencsémre belement egy találkozóba, hogy megnézzük, milyen is lenne a közös munka. Na meg én szeretem megismerni azokat akikkel együtt dolgozom, szóval mondtam is neki hogy elsőre lehetne valami kötetlen beszélgetés, meg igényfelmérés
Elhívtam a zenesuliba az egyik zeneterembe, ott külön lehetünk, van versenyzongora, ami nem hátrány, mert olyan szépen szól és amúgy is imádom, na meg fenn van a színpadon, így Jennifernek is lesz némi hangulatfestés.
Megadtam neki a teremszámot, meg a címet, hova jöjjön, én már korábban eljöttem ide, hogy tudjak gyakorolni, kísérek másokat is, igaz, őket versenyre (hegedű és fuvola, nagyon cuki tinik amúgy).
Szóval gyakorolok, épp egy darab végén járok, így befejezem az utolsó pár ütemet, csak aztán állok fel és lépek oda mellé (addig le tud pakolni a székekre).
-Szia! Sarah vagyok! Könnyen idetaláltál? - Érdeklődöm míg szusszan egyet, kellett egy keveset lépcsőzni hogy eljusson a terembe. Közben kezet is nyújtok neki, ha hagyja, meg is szorítom finoman.

Mit kéne felvennem? Az örök női dilemma, amikor hosszú percekig állunk a szekrény előtt és fogalmunk sincs arról mit húzzunk fel. A férfiak persze hülyének néznek minket, mondván, hogy nem kell azon annyit rágódni, pedig de. Nehéz munka azokat a ruhadarabokat összeválogatni amikben jól nézünk ki és jól is érezzük magunkat. Kritika és lenézés ide, vagy oda ez igen is fontos. Végül csak sikerül döntenek és felöltözöm. Mire elkészülök már fél nyolc van. És hogy ez miért olyan fontos? Mert ma nem dolgozom, hanem nyolcra kell mennem a zenesuliba, hogy találkozzak azzal, aki felajánlkozott kísérőmnek. Igen, beláttam, hogy szükségem van valakire, aki folyamatosan ott van a fellépések alatt és zenei aláfestést ad - mert azt nem mindig biztosítanak és az előzenét jobbnak tartom az előre felvettnél - ezért kiraktam egy hirdetést és vártam. Végül meg is lett az eredménye, ezért is indulok el ma otthonról. Perceken belül csukom, majd zárom magam után az ajtót, majd megindulok a város forgatában. Kész szerencse, hogy az iskola nincs olyan messze és gyalog is elérek ötvenre az iskolához. Mire megmászom a lépcsőket már szaporábban szedem a levegőt. Beérve még zongorázik, viszont nem szakítom félre, helyette levetem a kabátom és rárakom az egyik székre, a táskámat pedig rá.
- Szia, én pedig Jennifer. Igen, könnyen. - mosolygok rá. Jó, hogy egy év alatt picit már ismerem a várost, pusz vészhelyzet esetére mindig van a táskámban egy kis térkép a várásról, ha netán el találtnák tévednék. Egy ilyen nagy városban ezt sosem lehet tudni. Elég ha egy helyen rosszul fordul be az ember és pár perc séta után azt se tudja hol van.

Nem zavar, hogy még játszik amikor bemegyek. Legalább meghallom milyen jól játszik, ami teljesen príma. Ha már ő kísér ne legyen béna, mert bizony nem csak az énekesre figyel a közönségre, hanem kicsit arra is, aki az alapot adja. Szerintem nem lesz gond, főleg, hogy aranyos lánynak tűnik, olyannak, akivel könnyű kijönni. Így a próbák hangulata kellemes és nem akarjuk egymást megölni.
- Főleg pop dalokat adok elő, azok közül is leginkább saját szerzeményeket, persze néha mást is. Nekem tökéletesen megfelel, ha csak kottából zongorázol. Nincsenek extra kívánságaim, annyi, hogy legyél ügyes. - mosolygok rá és már most jól szót értünk egymással aminek nagyon örülök. Minél jobban meg tudjuk beszélni ki mit akar és megbeszélhetjük őket, így gördülékenyen halad a közös munka. Amikor hellyel kínál természetesen leülök. - Egyébként mennyire érsz rá az ilyesmire? - kérdezem meg a közös munkára értve a kérdést, mert jó lenne tudni neki mikor van ehhez szabad ideje, meg persze kedve.

Jó látni, hogy ennyire lelkes. A szemei csillogására arra emlékeztetnek, mikor a húgom cukorkát kap. Akkor kenyérre lehet kenni. Nagyjából két percig, aztán pörög tőle, mint a felhúzott búgócsiga. Nagyon aranyos, csak mindig tiszta kupi utána a lakás. Anyám szid is rendesen érte, de olyan cuki. Néha nagyon nehéz nem elolvadni tőle. Főleg mikor néz nagy kiskutyus szemekkel, ha megakar kapni valamit. Tudja, hogy úgy sincs szívem nemet mondani. Olyankor legfeljebb elviszem a parkba édességet enni, ott aztán kijátssza magát és nem a házunk néz ki úgy, mint ha végigsöpört volna rajta egy tornádó. Esküszöm rá amennyire tud bosszantani most annyira hiányzik a kis mazsola. Szerencsére mindjárt itt a húsvét és ahogyan azt megbeszéltük hazautazom pár napra. Jó lesz, még ha kicsit fárasztó is, hiszen ünnepekkor mindig befal egy halom csokit és annyi energiája van, hogy mind elfáradunk mire kimerítjük. Nem véletlenül van kint a kertben húsvéti ebéd. Anya örül neki, hogy legalább nem valamelyik szobát túrja fel. Azért karácsonykor már nem tudja ilyen könnyen megoldani a dolgot, de volt már, hogy párszor megígérte neki, hogy kicsukja a hóra, ha nem áll le. Több se kell neki, máris kicsit nyugodtabbnak mutatja magát. Hát most jól elkalandoztam, azért annyira nem, hogy túl feltűnő legyen.
- Én írom a zenét és a szöveget is, a témát legtöbbször az életemből, vagy a környezetemből veszem, hiszen annyi dolog van, amit meg lehet zenésíteni. - válaszolok és látszik rajtam mennyire zeneszerető vagyok én is. A zene az életem, abban mindent ki lehet fejezni, közben szórakoztatsz másokat úgy, hogy ők is átérzik azt, amit te. Szerintem egy dal felér ezer szóval és száz verssel.
- Ez jó ötlet, nekem megfelel. Viszont hétköznap csak este tudok lenni, vagy hétvégén, mert dolgozom. - árulom el és remélem össze tudjuk egyeztetni a próbákat, mivel az elég jó lenne. Akkor hamar össze is csiszolódnánk.

Örülök, hogy ennyire egyezik a véleményünk, mert így nem lesz nehéz a közös munka. Sőt, van egy olyan sejtésem, hogy nagyon jól fog menni. Lehet, hogy még a végén összeállunk egy duóvá. Ki tudja? Részemről semmi akadálya a dolognak, a kérdés már csak az mennyire illünk össze zeneileg. Majd kiderül. Egyenlőre még teljesen felesleges ilyesmin agyalni, hiszen akármi történhet.
- Hát igen, az sem árt, ha van az embernek. - helyeselek. Néha bizony mindenkinek kell némi képzelőerő egy-egy jó dalhoz. Van olyan is, akinek nincs, az vagy berúg, esetleg drogozik, legjobb esetben szerez magának egy dalszövegírót.
- Remek, akkor ezzel nem lesz baj. - ismét ott az arcomon a mosoly.
- Hát már gyerekkoromban is hasonló álmaim voltak, aztán az iskolában ének órákon kibukott, hogy lenne hozzá tehetségem. Bátorítottak sokat aztán elkezdtem gyakorolni, énekelni és először csak főleg a helyi rendezvényeken léptem fel. Aztán mivel úgy láttam lenne sikerem máshol is ideköltöztem. - válaszolok bőven kicsit többet is elmondva, mint amit kérdezett, viszont ez nem baj, így legalább jobban megismerjük egymást.

- Ez így van, egy zenébe kell némi valós érzelmet is vinni. - értek egyet vele. Láttam már olyan énekesnőt, akinek a hangja nagyon jó volt, de teljesen üres volt a dala így nem lehetett igazán élvezni.
- Nem kísért el senki, egyedül jöttem. Elsőre persze szokatlan volt Acton után egy ekkora nagyváros. Viszont minden álom megvalósításához bátorság kell, különben nem lesz belőle semmi. - válaszolom és ez számomra teljesen egyértelmű. Olyan, mint csak arról lenne szó hogy meg kell tanulnia az ábécét annak aki író akar lenni.
- Lassan már több, mint egy éve. - felelem és tisztán emlékszek arra az augusztusi napra amikor a bőröndjeimet félve szorongatva döcögtem a vonaton a fény és a csillogás városa felé, aztán odaérve leszálltam. Annyira nem ismertem még akkor a várost, hogy nem mertem gyalog nekivágni és a vonattól pár utcányira leintettem egy taxit és azzal mentem az előre megbeszélt albérlet felé. Azóta azért már nem annyira idegen a város, viszont még most se esne nehezemre eltévedni itt.

Élvezem a csaj társaságát. Hasonló dolgok érdekelnek mindkettőnket és a beszélgetéssel sincs gond, mert szinte folyamatosan megy. Mondjuk mellette biztos nehéz csendben maradni, mert úgy dől belőle a szó, mint keményből a füst. Ez persze nem baj, így legalább kevesebb eséllyel fogom őrületbe kergetni, ha rám jön a szómenés. Ha találok jó hallgatóságot akit érdekel amit mondok néha szabályosan le kell lőni, hogy beálljon a szám. viszont ezt nem szégyenlem, mert lefogadom ez a gén minden nőben megvan.
- Meg kell találni az aranyközéputat és akkor nem esz se túl csöpögős, se túl gépies a dal. - árulom el a saját véleményem. Persze egy nagyon szomorú dalhoz rettent sok érzelem kell, de az már kicsit más tészta.
- Úgy voltam vele, hogy nem veszíthetek. Legfeljebb ha nem jön össze hazamegyek, hiszen nincs messze az otthonom és a családom visszafogad. - mosolyodom el. Igen, jó, ha az ember tudja, hogy ha el is bukik van, aki nem taszítja el magától, aki visszavárja. Néha hiányzik Acton, mivel ott van minden barátom és oda köt számtalan emlék. Olyan más ez a város, annyival nagyobb és nyüzsgőbb. Acton százszor kisebb és nyugalmasabb. Mind a két hely szép a maga módján.
- Elhiszem, mert ez nagyon nagy város, az egyik legnagyobb mind közül. Pont az szép, hogy mindig van benne valami újdonság, sose unja meg az ember. - ilyen szempontból talán jobb, ez azonban kétszer se biztos. Egy kisvárosban is aki akarja megtalálja a változatosságot, csak azon múlik mennyire jár nyitott szemmel az ember.

- Igen, ebben tejesen egyetértünk. - bólogatok és bizony ezt minden dalnál az előadónak magának kel kitapasztalnia, neki is, nekem is. Egyes daloknál könnyű, viszont másoknál elég nehéz tud lenni.
- Támogattak. Én szoktam őket ünnepekkor meglátogatni. Néha persze hiányoznak, de hát valamit valamiért, ugye. - mondom és már tényleg nagyon várom a következő ünnepet amikor láthatom őket.
- Mindig tartok magamnál egy kis térképet erre az esetre. - mosolygok. Ennek az ötlete azután jött, miután majdnem elkéstem reggel a munkából, mert elgondolkodtam és rossz helyen fordultam le. Ha akkor nincs pár segítőkész járókelő jól le lettem volna tolva a főnököm által.
- Ez volt közelebb, meg érdekelt mennyi esélyem lehet abban a városban, ahol annyi jó filmet készítenek évente. - árulom el, bár azért az enyhe túlzás, hogy minden film, ami itt készül jó, de engedjünk meg ennyi túlzást és általánosítsunk kicsit.

- Igen, mindig jó őket látni. Nem gyakran jönnek fel, eddig kétszer voltak. - válaszolom és egyáltalán nem haragszom anyáékra emiatt. Apa heti hat nap dolgozik, anyának meg ott vannak a házimunkák és a húgom, akivel foglalkozni kell.
- Azzal az baj, hogy ha valakinek nincs mobilnetje rosszul járhat,mert nincs mindenütt wifi. Plusz nem frissítik túl gyakran. Könnyen lehet, hogy hiába keresed az adott utcát, mert azóta már átnevezték. A papíral is lehetnek bajok, de talán nem annyi. - véleményezem a dolgot és rámosolyogok. Persze ismerős az érzés, csak én sminkcuccaimmal szoktam így járni. A sima papírtérképbe is könnyen bele lehet kötni, viszont én maradok ennél. Ezt legalább nem kell folyton feltölteni, csak átrakni és az se nagy dolog. Ha az ember sokat csinálja rutinszerűen belerögződik és nem felejti el.
- Eddig még nem foglalkoztam velük, szóval nem tudom az ilyesmik hogy mennek, viszont lehet, hogy lehet, hogy úgy van, ahogy te mondod, hiszen egyes dalok teljesen jellemzik a filmet. - mondom és egyből beugrik a Frozen betétdala, mint legjobb példa erre, amit akkor hallottam, amikor karácsonykor megnézette velem a húgom.

Amikor egyetért velem csak mosolyogva bólintok. Amennyire hasznosak első ránézésre a mostani modern kütyük és a rajta lévő alkalmazások annyira lehet velük sok a macera. Leesik a készülék, vagy meghibásodik és máris lehet vinni a szervizbe. Ettől függetlenül nekem is van ilyen úgymond okos telefonom, de nem vagyok tőle túlságosan elszállva. Az a legnagyobb baj ezekkel a mai készülékekkel, hogy kényes kis jószágok, plusz sokszor okosabbak, mint a gazdáik. Én se vagyok teljesen sötét, viszont képes olyanokat kiírni a telefon, hogy csak nézek, hogy miket nem tud.
- Hallottam már róla, jó hangja van. - mondom bár nem lepődnék meg rajta, ha nem sokára eltűnne ő is a süllyesztőbe. Sok tehetségkutatóban megismert sztárról pár év múlva már egy fél szót sem hallani. Ezért is nem próbálkoztam még ilyen műsorokban.
- Mennyire veszed komolyan a zenélést? - teszem fel a kérdést, ami jelenleg mozgatja a fantáziám. Szerintem komolyan veszi hallva a játékát, de lehet, hogy csak simán ügyes.

- Igen, nagyon ügyes. Kevesen tudnak két dolgot ilyen jól csinálni. - illetem én is pár dicsérő szóval a tehetséges hegedűművészt. A játéka mellett még az általa írt dal szövege is nagyon jó, le a kalappal előtte. Nem kis dolog lehet megnyerni egy ilyen nívós versenyt, akinek mégis sikerül arra nem csak ráfogják, hogy tehetséges és erre ő az élő példa.
Nem is gondoltam, hogy ilyen összetett választ kapok, viszont kicsit se bánom, hogy nem pár rövid mondattal elégítette ki a kíváncsiságom. Minél jobban kitárulkozunk egymásnak annál jobban összeszokunk, ami a későbbi közös munkáknál jól jöhet.
- Az a jó, ha az embernek nem csak a zenéből áll az élete. Kell hogy más is érdekeljen minket, mással is foglalkozzunk. - árulom el a véleményem. Hallottam már olyan sztárokról, akiknek annyira csak a zene körül forgott minden, hogy amikor a karrierük elkezdett hanyatlani jóformán beleőrültek.
- Nem nagyon, heti 1-2 max. Nem vagyok olyan, aki szinte hány az izgalomtól és úgy kell kiskanállal összekaparni fellépés előtt, de az egészséges izgulás azért megvan. - válaszolom. Ha lámpalázas lennék egyedül valószínűleg még idáig se jutottam volna el, mert nem mertem volna színpadra lépni amikor lehetőségem volt rá. Viszont a másik véglet se vagyok. Valahova a kettő közé helyezem magam az előbbihez picit közelebb állva.

Nagyon örülök, hogy így egyetértünk Sarahval. Megértjük egymást, nem vitatkozunk. Úgy érzem kezdünk kicsit össze is barátkozni. Így a közös munka is jobban fog menni, amitől a közös fellépéseink is jobbak, élvezhetőbbek lesznek.
- Teljesen igazad van. Jó, ha az ember szereti azt, amit csinál, viszont nem szabad, hogy csak ebből álljon az élete. - mondom. Sajnos egy karrier sem tart örökké, ezért is fontos, ha mással is törődünk. Akkor legalább van valami amibe kapaszkodhatunk, ha leáldozik a csillagunk.
- Annyira nem. Szombat estenként szoktak fellépni egy kis bárban, néha becsúsznak apróbb fellépések, de nem mindig. Egy kis adrenalin pedig tényleg kell. - felelem. Egy kis izgalom kell, mert ez is hozzátesz a dalhoz.
[color#ff0066]- Nem. Régebben próbálkoztam többek közt a gitárral is, viszont nem igazán ment.[/color] - válaszolom. Nem minden énekes tud hangszeren is játszani. Én ettől nem érzem magam kevesebbnek és szerintem ez számít igazán. Az embernek fontos, hogy elégedett legyen önmagával.

//Én kérek elnézést. //