Nem régen kezdődött újra a tanév és hát persze, hogy a hökösök szerveztek egy kis évnyitó bulit. Ránk is fér, legalábbis rám, akartam már valami szórakozást is a kezdeti stressz mellé. Szóval pár barátnőmmel az egyetemről fogtuk és kicsíptük magunkat, (rajtam egy kék virágmintás blúz, fehér szoknya, fehér magassarkú van, kiengedett hajjal). A szórakozóhelynél még csak most indul be a buli, jönnek a dj-k és teszik ki a sok sört, amik között sok kézműves fajta vagy milyen. A lányok szóltak hogy vannak erősebbek is, szóval óvatosan, ha nem akarunk ideje korán becsípni. Kérek is magamnak egyet, valami barnát, édeskésebb, érdekes íze van az biztos. Csacsogunk is, egyre több az ember, mikor kiszúrom azt a srácot, akivel az atlétikám együtt volt (van). Mondom is a csajoknak, hogy odamegyek köszönni, mert nem láttam egy ideje. Igaz, a nevek továbbra sem erősségeim, kicsit sem, de nem baj. Brazilos neve azt hiszem, de nem José Armando, szóval nem kell aggódnia, nem mondok rá ilyet.
-Sziaaa! Rég nem láttalak, hogy vagy? Már ha még emlékszel rám persze! - Kezdek bele nevetgélve, mert most jut eszembe, hogy kimondom, lehet nem is fogja tudni ki vagyok, az cseppet kínos lesz. Ha haverokkal van, nekik is integetek köszönésképp, persze.