Chase Marshall

Neme:férfi
Kor: 20
Kar és Szakirány: Vizuális Kommunikáció - Számítógépes grafika
Évfolyam: 1.

Előtörténet: A karakter előtörténete, de csak néhány fontos vázlatpontban, pl:
• 1999. nyarán születtem Londonban, a Marshall család első gyermekeként
• Apám egy vérbeli politikus, és tőlem is azt várja, hogy az legyek
• Anyám lakberendező, a családjával 24 órából 3-at ha eltölt
• Van egy 17 éves húgom, Anelie, aki velem lakik, mert képtelen elviselni a szüleim társaságát
• A 15 éves öcsém, Jason, kiköpött apám. Mindig azt csinálja, amit az öreg mond neki... idegesítő
• Engem soha nem érdekelt a politika, mindig is a sport és a számítógép érdekelt igazán
• Az iskola igazából soha sem érdekelt, mindig csak a bulik és a barátok, bár igaz, hogy általában jó jegyekkel mentem haza. Nem azért, mert tanultam, hanem azért, mert órán hajlandó voltam oda figyelni, és persze profin ment a puskázás is
• Amikor az apámmal közöltem, hogy felvettek abba a Frances University of Communication Egyetemre, nem akart elengedni
• Egy év kimaradás után végül elhatároztam, hogy nem is kérek engedélyt, csak megyek. Elvégre is nagykorú vagyok
• Ez persze nem tetszett a szüleimnek, de hajlandóak voltak Hollywood-ban egy kisebb házat venni nekem, az Egyetem mellé. Persze közölték velem, hogy soha többé nem fogok tőlük egy árva vasat sem kapni, tartsam fel magam a lakást
• Esténként csippendél fiúként táncolok egy bárban, és drogdiller is vagyok.
• Alig egy fél év elteltével anyám felhívott, hogy a húgom hozzám fog költözni, mivel közölte az otthoniakkal, hogy nem akar többet egy percet sem eltölteni veük
• Örültem, hogy lesz egy lakótársam, de azért nem mondom, nélküle is remekül megvoltam.


A karakter jelleme: Igazi szívtipró, szó szerint. Majdnem minden lány csorgatja utána a nyálát, akiknek meg is adja a lehetőséget, hogy megkapják egy éjszakára. Nem szereti a rámenős és nyafogós lányokat, azokról csak annyi a véleménye, hogy elkényeztetett kis libák, akik minden fiúval képesek ágyba bújni. Az ilyeneket messziről elkerüli. Szeret szórakozni a lányokkal és igazán hosszú kapcsolata még sosem volt. Nem hisz a szerelemben, szerinte az nyalás dolog. Utálja a romantikát és minden dolgot ami azzal kapcsolatos.
Nincs olyan szórakozóhely, ahol ne ismernék. Imádja a húgát és még a széltől is óvja. Mivel elég makacs természetű, úgy gondolja, hogy a szüleivel soha sem fog kibékülni, sőt egyenesen gyűlöli Őket. Az Ő családja csak a húga. Nem akarja beismerni, de azért neki is vannak érzései.


Szerepjátékos példa:
Imádom a húgomat bosszantani. Bár azért most egy kicsit túlzásba vitte. Mi a csodáért kellett neki elszökni? Nem lett volna egyszerűbb, ha megkérdezi anyáékat, hogy mehet-e. Oké, persze megvan az az esély is, hogy nem engedték volna, de sosem lehet tudni. Ha mondjuk valami barátnőjéhez akarna menni, akkor biztosan elengednék anyáék. De így, hogy elszökött, azt kell feltételezzem, hogy valami bulin volt. Ráadásul kötve hiszem, hogy fiú nélkül. Márpedig ha úgy van, ahogy én gondolom, akkor annak a fiúnak annyi.
- És neked miért kellett a hajnalok-hajnalán elszöknöd? -Kérdésére nem válaszoltam, mivel igazából még én magam sem igazán tudom rá a választ. Talán szerencsém van, hogy mindig jókor vagyok, jó helyen. Inkább feltettem azt a kérdés, ami igazából érdekel. Mert, ha valóban bulizni volt, akkor nem ússza meg, hogy ne faggassam addig, míg be nem vallja, hogy igenis fiúval volt. Aztán meg kénytelen lesz megmondani a fiú nevét, ami természetesen azzal jár, hogy elbeszélgetek egy kicsit vele, aztán meg közlöm, hogy szálljon le Loliról. Eddig is sikerült elüldöznöm mellőle mindenkit, és most is fog. Még túl kicsi ahhoz, hogy pasizzon.
Bementem utána az szobájába, majd csendesen becsuktam magam mögött az ajtót, hogy még véletlenül se hallja meg senki, hogy Loli és én is ébren vagyunk. Amikor megpillantottam kezébe a cipőt, alig bírtam ki, hogy ne nevessem el magam. De persze nem akarom, hogy azt higgye, hogy az egészet elhülyéskedem, mert valóban csúnya dolog volt tőle, hogy ellógott. Ki tudja még hányszor tette....
Mikor megállt előttem karba font kézzel, én is úgy tettem, majd csúnya szemekkel néztem rá.
- Hallgatlak. - Mondtam, majd várakozó pillantással néztem rá. Valahogy van egy olyan érzésem, hogy épp azon agyal, hogy mit találhatna ki. Milyen kár, hogy ahhoz túl ismerjem, hogy rájöjjek mikor hazudik és mikor nem. Szóval nem fog tudni egyhamar lerázni magáról. Ha kell egész éjjel fent maradok, úgysem tudok sehogy elaludni.
- Már hogyne haragudnék, mikor most jössz haza valahonnan, ráadásul még csak nem is kéresztél. Mi lett volna, ha valami bajod esik? Vagy ha elüt egy autó? Van fogalmad arról, hogy ilyenkor mennyi olyan ember járkál, aki ilyen lányokat erőszakol meg, mint amilyen Te vagy?! Egyáltalán normális vagy??
Ezt már majdhogynem kiabálva mondtam. Tényleg borzasztóan féltem Őt. Nem úgy, mint az öcséimet. Ők még megvédik magukat, ha baj van. De Loli...még olyan kislány. Persze nem én vagyok a legnagyobb hanem David, de mióta Ő elköltözött, valahogy úgy érzem, hogy nekem kell vigyáznom a testvéreimre. Meg hát, ha most David fogta volna meg Lolit, miközben vissza akar osonni, tuti, hogy elröhögné az egészet. Nincs benne semmi szigor. És az nem egyáltalán nem jó.
- Egy buliban? - Tudtam én! De komolyan azt hiszi, hogy elhiszem, hogy Lizzy-ékkel volt? Azt még el tudom hinni, hogy nem nyúlt semmilyen italhoz, de az már kevésbé hihető, hogy egy pasival sem állt szóba. Viszont az, hogy a wc-ben ragadt, már nagyon is rávall. Szívem szerint röhögtem volna rajta egy nagyot.
- Komolyan azt hiszed, hogy elhiszem, hogy Lizzy-ékkel voltál? - Azért már annyira ismerhetne, hogy tudja nem dőlök be az ilyen dumáknak. Még sosem hallottam olyasmiről, hogy egy lány egy buliba ne pasizzon. Akkor meg mi értelme oda menni? Na de persze ugyanez ránk fiúkra is érvényes. Kivéve rám, mivel én nem megyek buliba a menyasszonyom nélkül, és még csak a fejemben sem fordult meg soha, hogy ránézzek más lányra. De Loli Ő....Loli.
- Kamaszodsz...szerintem meg nagyon gyerekes vagy. Egy épeszű kamasz nem szökik el ilyenkor egy buliba. Védelmezünk, mert a húgunk vagy. Elérsz még tanulni....
Mióta van nekem ilyen bulizós húgom? És mióta olyan bátor, hogy elszökjön? Tényleg kamaszodik...
- De én sosem szöktem el bulizni. Ami meg a pasikat jelenti, félhetsz is tőlük. Mert amíg nem töltöd be a 18 évet, nem fogsz pasizni! Arról majd én magam gondoskodom.
Na az azért nem igaz, hogy nem szöktem el. Éjjel biztosan nem, mivel bárhová elengedtek, viszont mikor szobafogságban voltam - ami elég gyakran volt -, akkor képes voltam én is elszökni. De az teljesen más volt. Ő csak egy kislány, aki mindenkinek mindent elhisz. Nem járkálhat bárhol ilyenkor.
- Igen, nagyon haragszom. - Vágtam rá gyorsan, de természetesen nem volt igaz. Hiszen valahogy rá soha nem tudok haragudni. Persze nem kellett volna ilyen dolgot tegyen, de mindenki hibázhat. Azért nagyon remélem, hogy nem fog még egyszer ilyet tenni. Az biztos, hogy ezentúl jobban fogok rá figyelni!
- Nem tudom. - Még jó, hogy nem mondom el anyáéknak. Hiszen engem hibáztatnának, hogy nem vigyázok rá rendesen. Pedig mindenki nagyon jól tudja, hogy vigyázok rá. Már kiskora óta. Nem hiába nincs neki soha udvarlója. Bár az nem is olyan nagy baj. Szegény húgi....nagyon rossz lehet neki pasik nélkül. De még egy kis ideig be kell élje a testvérei társaságával, mert én nem fogok engedni.

Nem találkoztunk mi már valahol? Vagy csak szerettem volna? Kétlem én azt! Tuti, hogy egy buliban, mivel te is elég sűrűn megfordulsz mindenfelé, habár még nem régóta jársz ide.
Azért vigyázz magadra, nehogy lebukj a zsekáknál... kár lenne a cuki pofidat rácsok mögött látni.
Nem szaporítom tovább a szót: elfogadva!
(Azért a helyesírásra egy kicsivel több figyelmet fordíts!)

Foglalj avatart, iratkozz a rendszerbe, és nézz körül, hátha megtetszik valamelyik sport vagy művészeti klub! Azután pedig nyomás az ágyamba... izé, játéktérre!