Lassan nyolc óra és még nem is vagyok kész. Javíthatatlan késő vagyok, sose fogok megjavulni. Nem tudom mire ez a nagy felhajtás, amúgy sem randi lesz, csak simán egy megbeszélt összefutás, semmi extra. Nem is értem miért kellett ennyire kiöltöznöm, főleg, hogy azt se tudom hova megyünk, mert azt persze elfelejtette közölni. Most már végül is mindegy, felöltöztem és nincs kedvem új ruhát keresgélni, ezt is kellően sokáig válogattam. De nehéz is úgy öltözni, hogy nem tudja az ember hol fog kilukadni. Igyekeztem valami köztes megoldást találni, bár a magassarkú nem biztos, hogy a legjobb választás, de ma valahogy kedvem volt hozzá, így hát nem tarthat vissza semmi. Lassan a hajam is elkészül, már csak pár tincs van hátra, amiket még be kell göndörítenem és kész. A sminkkel pedig már végeztem, semmi extra, egy pici csillogás, de abszolút nem feltűnő, főleg nem a pasiknak. És igen, elkészültem. Gyorsan egy kis parfüm és még a fiú érkezése előtt kész leszek. Ebben a pillanatban csönget fel, így már ott is termek a kaputelefonnál és válaszolok.
-Megyek, egy pillanat. -vissza is száguldok a tükör elé, gyorsan bedobom még a táskámba a parfümömet és már indulhatok is. Még egy utolsó pillantás a tükör előtt, majd felkapom fekete szövetkabátom és indulás. Leérve egy mosollyal fogadom a fiút.
-Szia. -mosolyodom el, miközben becsukom az épület ajtaját.

Életemben először nem vagyok teljes késésben, sikerült behoznom és ez boldogsággal tölt el. Talán mégis javítható vagyok. Mire a fiú megérkezik, majdnem teljesen kész vagyok. Még gyorsan bedobálok egy-két dolgot a táskámba és irány az ajtó. Elmosolyodom a fiú csodálkozásán, de szerencsére hamar vissza is tér a megszokott gonoszkodásához. Nem is értem miért egyeztem bele, hogy szándékosan elmegyek vele valahova.
-Igen, mindenképp aggódj. Úgy terveztem, hogy ezen a héten te leszel az áldozat. -válaszolok továbbra is a megszokott mosollyal az arcomon, majd egy bólintással jelzem, hogy felőlem mehetünk és el is indulok a fiú kocsija felé. Szép darab, azt meg kell hagyni. Én mindig is akartam egy bmw-t, de végül másik kocsi lett belőle, amit ugyanúgy szeretek és igazán csajos. Beülve aztán kényelembe helyezem magam, már amennyire kényelmesen lehet létezni egy ilyen cipőben, és a zenét hallva felnevetek.
-Te mióta hallgatsz pop-zenét? -kérdezem nevetve, hiszen ez híresen egy állandóan pop slágereket játszó rádióadó.
-Okés, kibírom kérdezés nélkül. -húzom ki magam, miközben azért kíváncsi lennék, mégis hova megyünk. Nem tudom mennyire kellett kiöltöznöm és ez még mindig frusztrál egy kicsit.
-Sokáig aludtam, mert hulla fáradt voltam. Utána olvastam, zenét hallgattam és nekiálltam készülődni. Ennyi volt a mai programom, nem túl tevékeny. -mesélem el, milyen mozgalmas napom volt, de hát istenem, néha kell egy-egy lazább napot is tartani.
-És te? -kérdezek vissza egyrészt udvariasságból, másrészt megelőzve, hogy esetleg ismét feltekerje a hangerőt ezeken a szuper popslágereken.

Nevetve hallgatom a halálhíréről szóló rögtönzött riportot, majd elindulok a kocsi felé. Egész magabiztosan megyek már most a cipőbe, de mire a kocsihoz érek, már teljesen belejövök. Szerencsére tudok menni bármekkora sarkakon, valahogy tehetségem van hozzá vagy nem tudom, de mindig kell egy pár lépés mire belerázódok.
-Hát ez, ő... lenyűgöző volt. -dicsérem meg a fiú énekesi tehetségét, főleg eme nemes műfajban tudja igazán csillogtatni tudását.
-Na igen, nem nagyon létezik ennél jobb. -értek egyet továbbra is nevetve, bár valahogy én sosem voltam a tipikus popzenerajongó, sokkal inkább rokkosabb vonal, bármennyire is nem látszik rajtam, akár Pink, Cher Lloyd és természetesen Imagine Dragons. Figyelem a beszámolóját a nap eddigi részéről, meglehetősen hasonló. De körülbelül ezzel ki is merül a bennünk lévő hasonlóságok sora, sokáig alszunk és szeretünk semmittevéssel foglalkozni. Ennyi.
-Ó igen, a munka. Mintha valaki mondott volna olyat, hogy keresnek fotóst és beajánl.... amúgy azóta van egy fotósorozat rendelésem, de kéne találnom valami hosszabb távút. -jegyzem meg feledékeny úrfinak az ígéretét, majd eszembe jut, hogy nekem holnapra megbeszélt találkozóm van a pasassal, előnyös lenne nem elfelejtenem, mert különben gáz lesz.
-És te hogy haladsz a munkáddal? Mikor küldenek valami veszélyes és távoli helyre? -nem mintha szeretném, hogy elpatkoljon, annyira nem vagyok vele gonosz, de azt el tudnám viselni, ha valami távoli helyre szállítanák és hosszabb ideig ott is tartanák.

-Egyértelműen. Nem is értem miért vártál eddig. -vicces lenne elképzelni, hogy tényleg elmenjen leégetni magát, ahhoz túlzottan egoista, de azért elképzelésnek nem rossz. Egy mosoly szökik fel az arcomra egyik kedvenc számom hallatán, bár a fiú ebbe is belekornyikál, de úgyis tudom fejből, így egyáltalán nem zavar.
-A Nickhiato jótékony hatásai. -fuu, de jó is volt az a kávé. Azt hiszem én is rá tudnék szokni.. minél hamarabb meg kell szereznem a receptjét, nincs mese. Addig is figyelem a beszámolóját a munkájáról és ismét egy mosoly szökik fel az arcomra, félsiker.
-Szuper. -válaszolok mosolyogva, majd igyekszem minél több dolgot felfogni a rögtönzött életrajzából, bár elsőre eléggé lesokkol. Nem gondoltam volna, hogy pont New Yorki. Valahogy én törzsgyökeres LA-i srácnak képzeltem, de ezek szerint még mindig tud meglepetést okozni, ha akar.
-Nahát, én mindig azt hittem, hogy itt születtél. -fejtem ki neki is csodálkozásom, de aztán hamar túlteszem magam az új információn és inkább megpróbálok a helyre koncentrálni. Szóval How I met your mother... sose gondoltam volna, hogy egyszer egy olyan helyre megyek, de ideje valami újat kipróbálni. Érdeklődve szemlélem a környéket, teljesen más, mint az angyalok városának többi része, olyan, mintha egy másik világban, vagy legalábbis másik városban lennék.
-Nahát. Erre még sose voltam. Igazából nem is tudtam, hogy létezik ilyen része is a városnak. Te sűrűn jársz erre? -értettem én, hogy akkor, amikor honvágya van, de az azért egy elég tág fogalom, annál kicsit behatároltabb időre vagyok kíváncsi.