ROSALIE ALENA WESTON

Neme:nő
Kor: 20
Kar és Szakirány: Klasszikus kommunikáció-->Újságírás
Évfolyam: 2.

Előtörténet:
- Egyke
- Anyukája meghalt, mellrákban, amikor ő csak öt éves volt
- Apukája a munkába menekült, keveset foglalkozott a kislányával
- Spanyolországban született, anyanyelve a spanyol, az édesapja spanyol, az anyukája amerikai volt, de miután anyukája meghalt, elköltöztek Angliába
- Világéletében imádta a történelmet, nagyra törő tervei vannak még vele
- Középiskolába Oroszországba járt, egy jóhírű magániskolába, ahol a töritanárja azt mondta neki, hogy esélye sincs arra, hogy sikere legyen
- Azért tanul újságírást, mert igazából könyvet szeretne írni, a kedvenc történelmi témájáról, aminek a pontos megnevezése, még titok
- Amíg Oroszországban élt, rendszeresen színpadra lépett a helyi színházban, ugyanis vonzotta a dolog
- Versenyúszó volt négy évig emellett balettozott tizenegy évig
- Kétszer modellkedett élete során, mind a kétszer bikiniben kellett és ez fontos volt a számára, mert ez iránt is érdeklődött
- Középiskolában lefeküdt az orosz nyelvtanárával és mindig emiatt mehetett csak át, a dolgot nem bánja, mert sokat köszönhet ennek
- Komoly kapcsolata nem igen volt, a kavarások és az egyéjszakás kalandok jellemzik
- Koleszos és élvezi



A karakter jelleme: Nekem van egyéniségem. Igen, fontos, hogy ezzel kezdjek, ugyanis szeretném már most közölni veled, hogy én nem leszek az a hülye talpnyaló pincsi, akinek gondolsz. Én megyek a saját fejem után, ez mindig is így volt, mindig is így lesz. Azt teszem, amihez kedvem tartja, nem igazán szeretem, ha megpróbálnak irányítani. Elég makacs és önfejű vagyok, néha kicsit túlságosan is, de akkor sem engedem meg, hogy valaki kihasználhasson. Én a magam ura vagyok és ha valami nem tetszik, akkor azt megmondom neked. Lelkiismeret furdalás nélkül közlöm, ha valami bajom van veled, mert legtöbb esetben te vagy a hibás, nem pedig én, akkor már miért érezzem szarul magam? Kicsit nagyszájú vagyok, ami nem minden esetben olyan jó, mert néha akkor is megmondom a magamét, amikor senki sem kérdezett. Nem igényel ez nekem túl sok bátorságot, de nekem azom is van, csak úgy mellékesen. Kegyetlenség ilyen őszintén beszélni néhány dologról, de legalább őszinte vagyok. Tudom, hogy a rosszat mondom, de édesem, ki fogja neked mondani, ha nem én? Szeretek mindenről véleményt alkotni és ezt a világ tudtára adni. Nagy kritikus vagyok, nekem megfelelni lehetetlen, mindig a legjobbra törekszem. Ettől függetlenül nem vagyok akkora maximalista, van, hogy elkap a lustaság, viszont ha valami belekezdek, akkor azt szeretem végigvinni és a legjobb tudásom szerint végigvinni. Az sem jelet számomra problémát, ha valami akadályba ütközöm, mert megoldom. Akárcsak mindenkinek, nekem is meg vannak a saját kis módszereim és én mindig mindent elérek, jobb, ha tőlem tudod, hogy nincs olyan, amit meg ne kaptam volna. Olykor-olykor kegyetlenül kell eltaposnom vagy elsöpörnöm néhány embert az utamból, de nem rettenek el. Tudom, hogy vannak, sőt, lesznek is, olyanok, akik akadályoznak majd, de nem érdekel túlságosan. Megfogadtam, hogy az álmaimat valóra váltom és jó úton haladok. Nehéz megfélemlíteni, bár aki nagyon akar, az úgy is meg fog tudni. Nem szeretem, ha a múltamban vájkálnak, főleg nem azt, ha anyu halálával piszkálnak. Gondolom senkinek sem esne jól, ha emiatt bántanák. Kicsit bizalmatlan vagyok az emberekkel, de csak azért, mert sokat csalódtam már. Alapvetően nem hiszek a mindent elsöprő szerelemben, de a szívem mélyén azért remélem, hogy tévedek és egy nap kellemes meglepetésként fog érni a tudat, hogy engem bizony elért. Abban sem hiszek, hogy egy ember képes egyetlen ember mellett leélni az életét, mert szerintem ilyen nincs. Nem mellesleg ateista vagyok, tehát amolyan saját hitem van. Nem hiszek a mennyben, a pokolban, a szellemekben, sem a lélekvándorlásban, abban hiszek, amit látok, amit megtapasztalok. Általában nyitott könyv vagyok, simán elmondok magamról bármit, hála a nagy számnak, de nem szeretem, ha ezt kihasználják. Tudnod kell, hogy én nem ítélkezem. Hiszek abban, amit Elena mondott, hogy a tetteink határozzák meg, hogy kik vagyunk, ami azt jelenti, hogy külsőből, vagy egy-egy hibából nem foglak elítélni. Néha kicsit kétségbeesettnek érzem magam, de nem fuldoklom, inkább csak nyugodtan lebegek a vízben és várom, hogy mikor fog kisütni a nap...

Szerepjátékos példa:
Az ősz beköszöntött, nekem meg alig van egy-két olyan ruhám, amit felvehetnék. Igazából meglepett, hogy egyik napról a másikra mennyire lehűlt a levegő, de számíthattam volna rá. Sokkal jobban szeretem a nyarat és emiatt ilyenkor hajlamos vagyok, olyan téveszmék világába ringatni magam, hogy a nyár még picikét tart. Most viszont rá kellett, hogy döbbenjek arra, hogy sajnos ez, akármennyire is szeretném, nem így van. Az ősz az ősz, a nyár meg nyár és az égiek nem úgy akarják, hogy tovább tartson, mind ameddig meg van írva. Október van és engem idegesít, hogy az emberek már a hálaadásról beszélnek. Igen, hallottam, amikor apu anyuval beszélt, hogy idén hogy legyen, mármint, hogy egybe legyen-e, miattam, vagy külön és kiválasztom, hogy melyikükkel akarok lenni. Szívem szerint bezárkóznék a szobámba, maxra tekerném a hangerőt és pont leszarnám, hogy kinek kell hálát adni és miért. Képtelen vagyok arra, hogy ezt meg is tegyem, pedig szép estém lenne.
- Készpénzzel vagy bankkártyával kíván fizetni, kisasszony?
A gondolataimból ez a hülye kisasszonyozás ver fel, mikor is a pénztárosnő szeretné tudni, hogy a ruhát, amit vettem, mivel fogom fizetni. Igazából nekem mindegy, mármint, mind a kettőm van. Egyébként meg annyira uncsi és béna dolog, hogy azért, mert a szüleim gazdagok, már rögtön kisasszony vagyok. Nem szeretem, amikor így hívnak, úgy érzem magam, mintha Franciaországban lennék, ahol ugye szokás a Madmoseille vagy mi. Nem mosolygok, pedig elvárná. Én sosem mosolygok, miért tenném? Nem tesz boldoggá a tudat, hogy elkérnek egy vagyont egy olyan ruháért, amit fél napig se hordok. Durcásan előveszem a kártyát és a kezébe nyomom, nem olyan finoman, amitől kicsit mintha megijedne, de kit is érdekel? Halkan motyogok, mint aki rekedt, mert beteg.
- Tessék.

Vettem egy ruhát és sikerült szereznem egy csokoládés shake-t is. Nem tudom, hogy szeretnék-e még vásárolni. Pénzem lenne rá, de kedvem az nagyon nincs. Valahogy mindig is utáltam vásárolni. A legtöbb lány szereti költeni a pénzt teljesen felesleges dolgokra, mert márkásak, szépek, egyediek és mert felvághatnak vele a többiek előtt, én viszont nem. Utálok vásárolni, főleg órákig. Megiszom a shake-emet, aztán meg elmegyek Bree-hez, kíváncsi vagyok, hogy hogy alakult a tegnapi estéje azzal a sráccal. Szerintem lefeküdtek, majdnem biztos, hogy Bree-nél aludtak, ugyanis ma nyolc előtt hívtam és nem vette fel a telefont. Bree szokása, hogy ha szexelt, akkor nem veszi fel másnap a telefont, ugyanis ilyenkor képes tízig aludni. Anyut is meglátogatom szerintem, de még nem biztos. Ma Effy, vagyis a drága féltestvérem, egyik barátnőjénél alszik és anyu meghívott hozzájuk vacsorára. Mondtam apunak, aki fintorogva szólt, hogy nem jó ötlet, mert tuti, hogy anyu megint akar valami extrát, csak úgy nem hívna magához. Engem igazából nem érdekel. Hozzászoktam ahhoz, hogy nincs anyám, szeretem az életemet, az apámmal. Megszoktam, hogy csak mi ketten, meg néha néhány futó kaland apunál, néha meg nálam. Most már anyu nem hiányzik az életemből. Volt, hogy majdnem meghaltam miatta, depressziós korszakom kezdetén. Oh egek, tényleg, még a pszichiátert is vissza kell hívnom, időpont miatt. Mennyi dolgom van! Én meg itt lófrálok a városban és élvezem, hogy nincs mit tennem. Csak egyetlen dolog teszi tönkre, az egyébként majdnem tökéletes napot: az időjárás. Október van gyerekek, nem nyár. Én azonban képtelen vagyok elhinni, hogy már is vége, a nekem rövid, nyárnak. A hülye egyetemi felvételizés miatt, megrövidült az egész szezon. Basszus, a shake-m! Hát ez a hülye nő, meg honnan jött? Mégis mit képzel magáról? Imádom az ilyen libákat, akik megfordulnak és azt hiszik, hogy csak náluk zajlik az élet, gyakorlatilag leszarják a világot. Gratulálok neki, mert a shake-m, most a földön landol. Ijedtemben eldobom az üveget, le a földre, majd egyet hátralépve rápillantok és hangosan, már-már ordítozva, szólalok meg:
- Gratulálok.

//603 szót tartalmaz, Gossip Girl- Next Generation-ről való, öhm Leyla-ként írtam. (: //

És mielőtt még elfelejtem:
foglalj avatart, vedd magad nyilvántartásba, igényelj koli szobát és persze érezd nagyon jól magad! ^^