Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Gyerekrajzok (Pearl és Lia)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Gyerekrajzok (Pearl és Lia)   Szer. Máj. 22 2013, 00:29

Beszaladtam a kórházba, hogy leszámoljak a rehabbal, már csak a vizsgakönyvemet kellett aláíratni, de a Főnővér nem ért rá, vagy csak letagadtatta magát, ezért beugrottam az osztályra is. Persze ott sem volt, valami nagyon fontos dolga akadt, mert amikor észrevett, elviharzott az osztályról, és azt az üzenetet hagyta, hogy ma már nem is lesz elérhető. Szuper! Egy aláírás miatt ismét szembe kell néznem majd vele.
Az egyik lány azonban rögtön felismert, és odajött hozzám, megkérdezni, hogy ment a vizsga, hogy vagyok, felvettem-e már a kapcsolatot azzal a "helyes fiúval". Ámulva nézek rá, ő meg csak kuncog, fura, mert olyankor kivillannak a színes fogszabályzói. Mintha minden egyes fogán más színű lenne. Hát már ilyet is gyártanak?
Nem akarok ennek a kis csitrinek magyarázkodni, túl sokat lógott a Főnővér közelében, jobb, ha csendben maradok. Aztán a kezembe nyom valamit. Egy telefontöltő. Értetlenül nézek rá, aztán a számba rágja, hogy Lioé. Leesik a tantusz, hogy azt akarja, én vigyem el neki, de nem értem miért, amikor látni sem akar. De ő csak erősködik, hogy vigyem én, és nagyon vigyorog. Több, mint gyanús. De nekem már mindegy.
Megnézem a címét a gépben, és elhatározom, hogy elviszem neki a kütyüt, lesz, ami lesz. Talán nem dob ki. Vagy ha kidob, legalább tudom, mihez tartsam magam. Átvágok a játszótéren, és meglátok egy lányt, aki a krétarajzokat és a készítőiket fotózza. Talán mert friss az élmény, hogy Charlotte-tól rajzot kaptam, megállok egy pillanatra, és megnézem, ezek a picik mit is alkottak... A lány pedig sűrűn kattogtatja a gépét. Úgy látszik, érdekli a téma. Nem csak a maszatos kisgyerekeket kapja le, hanem a színezett betont is....
Vissza az elejére Go down
Pearlie Moors
Életkor : 24
Hozzászólások száma : 10

TémanyitásTéma: Re: Gyerekrajzok (Pearl és Lia)   Szer. Máj. 22 2013, 09:05

Gyerekeket fényképezni érdekes, izgalmas. Az ember sose tudhatja mit fognak csinálni, hiszen a gondolataik szabadok. Elvegyülök a pirospozsgás, kréta és lekvárfoltos pofik között. Már amennyire tudok... Egy három év körüli, copfos tündérbogár boldogan kiállt fel, mikor meglát: "Anya nézd! Bohóc néni!" Rám tör a nevetés, gyorsan lekapom a csillogó szemét, amivel a bennem felfedezni vélt bohócnénit szemléli, majd rohanok is "anyuhoz", hogy elmagyarázzam neki a a helyzetet. Odanyújtom névjegykártyámat a blogom címével, de elmondom, hogy a kiállításra kerülő fényképek nincsenek fenn. Az elmúlt napokban elég sok időt töltöttem a laptopom előtt a szűk kollégiumi szobában, hogy tökéletesítsem a képeket. Hamar visszatérek a rajzokhoz. Egy hosszú hajú kisfiú rakétát rajzol, meg szkafanderes embereket. Őt is körbekattogtatom. Nagyon tetszik a rajza is. A rakéta teljesen egyéni formatervezésű és rettenetesen színes. Ha kilőnének az őrbe én is pont ilyennel szeretnék menni... Eszembe jut, hogy én most dolgozni vagyok itt és elvigyorodok. Apa gyakran szívat azzal, hogy keressek rendes munkát, mert a fotózás csak egy hobbi lehet. De minél többet csinálom annál biztosabb vagyok benne, hogy nagyon jó dolgom lesz később ebben a szakmában. És szerencsés vagyok mert elmondhatom, hogy a szakmám a hobbim is. Amíg ezen merengek véletlenül beletáncolok egy pufi kislány rajzába , aki bosszúból hozzám vágja a barna krétáját. Jogos, kinek kéne a barna kréta. Hat éves létére fantasztikusan céloz, mert pont a homlokom közepén talál el, ahol most egy apró sebből elkezd szivárogni a vér. Úgy döntök leállok egy kicsit, nehogy megijesszek valakit a véremmel. Homlokomra fektetett tenyérrel egy közeli padhoz battyogok és levetem magam rá. Egy papírzsepi után kutatok a táskámban, de szinte biztos vagyok benne, hogy ahogy sose szokott, most sincs nálam.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Gyerekrajzok (Pearl és Lia)   Szer. Máj. 22 2013, 09:32

A kórházból kijövet még Lio köti le a gondolataimat, de a parkba érve már valami más. Krétarajzok a kövezeten, pár kisgyerek, egy fotós lány, anyukák nyüzsije a padon.
Gyönyörű idő van. Tetszik, ahogy átnyomakodik a napfény a fák ágai között. Már önmagában ez is megér néhány kattogtatást, amilyen árnyakat vet a kövezetre. De ha az ember felfelé néz, a nap sugarai válnak szinte megfoghatóvá. Igazán csodaszép.
Közelebb érve a rajzokat veszem szemügyre. Elnagyolt, s olykor aránytalan rajzocskák, tele bűbájjal. Engem megmosolyogtat most ez, nemrég éppen Charlotte apukájának (Gregory) magyaráztam, mit is fejeznek ki a színek és a rajzok. Ház, tó, virágok..., űrhajó...
Arra leszek figyelmes, hogy a lány, aki eddig a gyerekek között időnként guggolva fényképezett, most egy padhoz sétál. A homlokát fogja. Az egyik anyuka pedig kézen ragadja a kislányát, és kérdőre vonja.
-De hát rátaposott a rajzomra!- kiáltja a kislány panaszosan, mérgesen. Még a két kezét is összefonja a mellkasa előtt, kis terpeszbe vágja magát, kikapva kezét az anyjáéból.
A lányra nézek, nem nagyon értem, mi történt, de a gyerekkel jól elvan az anyja, ez a lány pedig...
-Megsérültél?- látom, hogy a táskájában kutat, de csak az egyik kezét használja, a másikkal a homlokát fogja. Hiába, nővér ösztön, odalépek hozzá- Megnézhetem?
Elsőre nem tűnik nagyon vészesnek, bár vérzik. A fej tele van apró erekkel, a legapróbb sérülések is ijesztő vérzéssel tudnak járni. Közben kikapok egy papírzsebkendő köteget a táskám külső zsebéből. A lány felé nyújtom.
Vissza az elejére Go down
Pearlie Moors
Életkor : 24
Hozzászólások száma : 10

TémanyitásTéma: Re: Gyerekrajzok (Pearl és Lia)   Szer. Máj. 22 2013, 10:10

Veszélyes szakmát választottam. Még mikor ilyen viszonylag békés témájú képeket is készítek bármikor érhet támadás. lelki, vagy mint ebben az esetben fizikai. Mindig elfelejtem milyen gonoszak és önzők tudnak néha lenni a gyerekek is. Így most egy apró sebecskével a homlokomon ülök le egy padra. A áskámban kutakodok egy zsepi vagy ilyesmi után, de semmi sincs nálam. Vagyis van, de az ötletet, hogy egy tampont szorítsak a homlokomhoz és úgy járkáljak a városban még az én megbomlott elmém is elutasítja. közben félfüllel hallom, hogy az anyuka tehetetlen a dacos ducival szemben. egy fiatal nő lép mellém, és mintha aggódna miattam. Mosolyommal biztosítom róla, hogy teljeen jól vagyok.
- Csak egy kis karcolás. Nem kell aggódni. -de azért leveszem a kezem a homlokomról. Tényleg nincs fél centi a kis repedés, de a friss, oxigéndús piros vér buzgón csorog belőle. A tenyerem is csupa maszat. Mikor meglátom az az első gondolatom, hogy legközelebb ilyen színű lesz a hajam.
- Köszönöm. -fogadom el a papírzsepiket, majd elkezdek mosakodni. Nagyon remélem, hogy ennyi idő alatt nem száradt rám a vér. Körbenézek és a közelben megpillantok egy ivókutat. Ott majd tényleg megmoshatom a fejem. Egyenlőre azonban maradok, megvárom amíg eláll a vérzés. A zsepit nem a sebre szorítom, hanem alá teszem, hogy ne hagyja lecsorogni, viszont a sebecske is levegőhöz jusson és szépen megalvadjon. Amíg erre várok előkapom a gépemet és fél kézzel ügyetlenkedve átfutom a mai termést. Nem is rosszak, de talán ha 2 lesz belőle használható, ami még jó aránynak számít.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Gyerekrajzok (Pearl és Lia)   Szer. Máj. 22 2013, 11:56

A parkban megint nővérkévé vedlek, bár apám szerint ezt a tulajdonságomat sosem leszek képes levetkőzni. Beismerte, hogy jó választás volt számomra ez a szakma, bár azt mondta, képességeimet orvosként is kamatoztathatnám. Ilyenkor csak félre húzom a szám. Nem akarom elmondani neki, hogy anyja akarok majd lenni a gyerekemnek, mellette lenni, ha beteg vagy vigaszra van szüksége, és nem a beteg az első, aki a kórházból (vagy éppen otthonról) hívja, ügyes-bajos dolgai miatt. Még nem látom, hogy a nővér is gyakran így él...
Pedig most is ezt teszem. Simán mehetnék a dolgomra. Megkeresni Liot, a fejéhez vágni a vacakját, vagy kérdőre vonni, miért is küldött el melegebb éghajlatra. Azután, hogy átadtam őt a Főnővérnek a rehabon, hogy majdnem újra megcsókoltuk egymást, azt hittem, megbocsájtott, de aztán... Mindegy. Mindegy? Már nem tudom, mit higgyek.
A lányhoz lépek, aki megsérült, a homlokát mutatja, eléggé vérzik. Nem ijedek meg. A fej nagyon tud vérezni, akkor is, ha csak kis sebzés van rajta.
-Megdobott valamivel? Megkarmolt?- még nem látom pontosan a sebet, eltakarja a vér, de már nyúlok is a zsebkendőkért.
A lány tenyere enyhén szólva maszatos lett a vértől. Meg kellene mosni. Nem csak azt, az arcát is. Nem tudom, hajlamos-e az ájulásra, inkább a padon marasztalom.
-Maradj csak itt. Mindjárt bevizezek néhány zsepit.
Ő közben a sebre (vagy inkább az alá) teszi az egyiket. Talán azt reméli, így könnyebben áll el a vérzés? Meglehet. A puding próbája az evés, ahogy mondani szokták.
Elmegyek a kúthoz, nem rohanva, nehogy túlságosan nagy feltűnést keltsek, vagy netán ijedelmet. Semmi gáz nincsen, apró karcolásról van szó, még csak varrni sem kell, egyenes a sebszél, ahogy láttam.
- Tetanuszt mikor kaptál utoljára?- Hehe. Kijön ám a szakmaiság! Nem ijesztgetni akarom, de ha már sebről van szó, az behatolási kapu a baktériumoknak, úgyhogy nem árt elővigyázatosnak lenni.
Miután "megmosakodott", és még arra vár, hogy alvadjon a vér a fején, a fotós lány máris a "termést" nézegeti. Csak úgy, fél kézzel. Lehet, ez jelzés nekem, hogy jobban tenném, ha lelépnék, de még nem tágítok mellőle. Én is megvárom, míg eláll az a vérzés.
A hisztis kisgyerek közben kikap az anyjától. Most már bőg, vadul dörgöli a szemét, és lefelé biggyeszti az ajkát. Én most fotóznám le, aztán mutogatnám neki, milyen csúnya, amikor ezt csinálja. Biztos leszokna róla, ha van benne egy kis hiúság. De olyan a gyerekben nincs. Vagy igen?
Vissza az elejére Go down
Pearlie Moors
Életkor : 24
Hozzászólások száma : 10

TémanyitásTéma: Re: Gyerekrajzok (Pearl és Lia)   Szer. Máj. 22 2013, 12:16

Nem így terveztem a napot, de ha már egy hisztis gyerek áldozatává váltam kiélvezem a helyzetet, már amennyire lehet. nem bosszankodok a dolog miatt, mert meggyőződésem, hogy nem a gyerek a hibás. Eszébe se jutott volna hozzám vágni azt a krétát, ha otthon elmondják neki értelmesen, hogy nem szabad. Egy nagyon kedves fiatal nő azonnal mellettem terem. Az a gondoskodó típus lehet, aki az egész világot meg akarja menteni minden rossztól. Kedvelem a "fajtáját".
- Barna kréta. - felelek engedelmesen.
- Én is azt dobtam volna el, ha a helyében vagyok. - próbálok poénkodni. Kapok egy pár zsepit, de a száraz mosdás nem túl eredményes. A nő elrohan én pedig nyitom már a számat.
- Igazán nem kell. Én is... - De addigra már elsétált. Szépen, komótosan. Tisztában van vele ő is, hogy nincs semmi bajom. Akkor miért foglalkozik még mindig velem? Már most előveszem a gépemet és mielőtt elkezdem nézegetni a képeket lekapom, ahogy hozza vissza a nedves zsepiket. Hálás vagyok neki. Egyedül vérezni rosszabb. Mikor visszaér megkérdezi mikor kaptam tetanuszt válaszul megvonom a vállam.
- Talán öt évesen. - mondom rövid gondolkodás után. Igen, akkor harapott meg a szomszéd macskája. Nem vicc, még most is ott a hegyes fogak nyoma a lábamon. Az a macska teljesen őrült volt. Felemelem és megmutatom a nőnek a róla készült képeket.
- Ezek jól sikerültek. Megtarthatom? -kérdezem meg. Ha nem egyezik bele itt rögtön a szeme láttára fogom kitörölni, de nagyon remélem, hogy igent mondd. Olyan gyönyörű arca van és olyan jól látszik rajta a gondoskodni akarás.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Gyerekrajzok (Pearl és Lia)   Szer. Máj. 22 2013, 13:28

Nem szokásom kapásból tegeződni, de ez a lány velem egykorú lehet, vagy fiatalabb. Olyan hülyén jönne ki, ha magáznám! Nem azért lépek hozzá, mert éppen nincs jobb dolgom, vagy mert túltengenek bennem az anyai ösztönök. Megsérült, vérzik... Én meg ápolónő vagyok, még ha nem is vagyok uniformisban, akkor is!
Oké, lehet, egy kicsit tényleg anyáskodó vagyok. De talán nem aggodalmaskodó. vagy már az lennék? Charlotte apukájának éppen azt fejtegettem, nekem ebben nincs tapasztalatom... És tessék, idegeneket ugyanúgy veszek a szárnyaim alá, mint a rám bízott betegeket.
A sérülés nem nagy, és a lány sem lihegi túl. Még viccel is.
- Mi bajod a barnával? - kérdem tőle nevetve.
Aztán elhúzok bevizezni néhány zsepit, mert a vér maszatol és ragad. Ha eláll a vérzés, majd igazi mosdásra is sort kell keríteni, mert ez így ijesztően feszt... egy kicsit.
Én a tetanuszról kérdezem, míg törölgeti magát.
- Talán nem ártana most egy... Ki tudja, hol járt az a barna kréta...- kicsi poén. Igazából nem a kréta a legfontosabb tényező, bár ahogy azt a fejünkbe verték fertőzéstanból, a fertőzéshez 3 dolog kell: maga a forrás, a közeg, ahol a fertőzés terjed, és a fogékony szervezet. Nos... Itt a kréta, a seb... És kellő immunizáció hiányában máris beszélhetünk egyfajta fertőzésről... fenébe a sok vizsgával, hogy mindig ezekre gondolok!
Közben megosztja velem a macska-harapás élményét. Engem csak kutyák kergettek meg, és ugyan csak egyszer kaptak el, de én is szereztem néhány heget.
- Azóta kerülöd őket?- mármint a macskákat. Mert engem nem tart vissza semmi a kutyáktól. Talán mélyebb sérüléseket kellett volna szereznem. Egyszerűen nem félek tőlük. A legnagyobb példányt is képes vagyok megsimogatni, ismeretlenül.
Úgy veszem észre, nem csak én vagyok elhivatott. Ha én mániás ápolónő vagyok, ez a lány mániás fotós. Még vérezve is kattogtatott. Ezúttal rólam. Már mutogatja is a képeket, amiket rólam készített. Magamtól sosem voltam elájulva. De ha neki tetszik!
- Csak ne ijesztgess vele gyerekeket, jó? - amúgy áldásom rá.
Ha engedi, megnézem a sérülését. Sima sebszél, magától gyógyuló. Nem kizárt, hogy aprócska forradásos heg marad majd utána, de még így sem mondhatni, hogy komoly a sérülés. Rosszabbul is járhatott volna.
- Még szivárog egy kicsit, de már nem olyan vészes...- mondom aztán, a sérülésére célozva. - Ha gondolod, bekísérlek a kórházba, megkérdezzük azt a Tetanuszt. lehet, hogy nem is kell, de nem árt az óvatosság. Erre meg kaphatsz egy kis tapaszt, hogy ne koszolódjon... - Protekciót is szerzek neki, ha kell, hogy ne kelljen sokáig várnia. Ha kell, a szurit is beadom. Fő az egészség!
Vissza az elejére Go down
Pearlie Moors
Életkor : 24
Hozzászólások száma : 10

TémanyitásTéma: Re: Gyerekrajzok (Pearl és Lia)   Kedd. Máj. 28 2013, 10:50

-Semmi. Csak nem mutat jól az aszfalton. Papíron viszont nagyon szép. - fejtem ki a véleményem a barnáról. Addig sem a sebemről beszélünk, ami már alig fáj, csak ha megmozdítom az arcom. Egy darabig nem éri meg homlokot ráncolnom... És ez tulajdonképpen még egy ok a mosolygásra. Mesélek a gyerekkori macska-esetemről is. Nem volt szép attól az állattól.
- Valószínűleg én voltam a hibás. Amúgy bírom a macskákat. -Viszont a kórház és szuri gondolatától kiráz a hideg.
- Nem lehet. Még egy csomó dolgom van ma. Holnap le kell adnom a beadandóim egy részét és még nincs meg minden. Ha most elmegyek az egész éjszakámat retusálással kell töltenem, akkor viszont holnap kávét kéne innom, akkor viszont megint rászoknék és a vége az lenne, hogy megint bevisznek a kórházba a drága barátaim koffeintúladagolással. Tehát ha most bemegyek, akkor egy hónapon belül visszajutok. -magyarázom kétségbeesve, hogy miért is nem szabad nekem kórházba mennem. Az előbb felvázoltakra pedig tényleg volt már példa a középiskolában. Megkérdezem a képet és engedélyt kapok a megtartására. Bár elég fura a válasz... vajon tényleg nem tudja, hogy gyönyörű? igazából nekem mindegy, hogy ő mit gondol magáról. Elsüllyesztem a táskámban a gépemet és még mindig homlokomra tapasztott zsepivel felállok
- Ha nem is kell, akkor meg főleg nem megyek be oda. De köszönöm a kedvességet meg az aggódást. Remélem még látjuk egymást. Pearlie Moors. -mutatkozom be, majd a névjegyem is odaadom, amin a blogom címe és a nevem olvasható.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Gyerekrajzok (Pearl és Lia)   Kedd. Máj. 28 2013, 19:19

A sérült lánnyal beszélgetni kezdünk, és természetesnek tűnik, hogy tegeződünk. A sérülése nem túl mély, lehet, hogy csak én aggódom túl, a lány nem veszi túl komolyan. A vérzés gyorsan csillapodik, közben beszélgetni kezdünk. Szóba kerül egy régi sérülése is, a tetanusz kapcsán. Macskatámadás. Azt hihetném, viccel, de az elszenvedett sérülés nyomait is megmutatja a lábán.
- Nos, azt hiszem, ez nem hagy majd nyomot- mutatok a homlokára. - Ennek tulajdonképpen az a feltétele, hogy szépen egymásra simuljanak a sebszélek. Akkor heg nélkül gyógyul. Ezért is lenne jó, ha megnézné valaki... egy orvos, érted...- Nem akarom én ráerőszakolni a kórházat, a tetanuszt, de nem árt, ha tudja, milyen lehetőségei vannak.
Ő viszont óckodik tőle, hogy bekísérjem, hosszú magyarázatba kell, hogy miért nem, és biztos van abban logika, amit mond, csak nehezen fogom fel. De azok a szavak, hogy beadandó, meglehetősen ismerős, és megértően bólogatok. Bár nem biztos, hogy egy flórás kitérővel koffeintúladagolásba hajszolnám, nem erőszakoskodom. Ez az ő dolga.
- Suli vagy munka? - Csak mert a retusálást is említi. Azt meg a fotózással kötöm össze. Közben engedélyt kér arra is, hogy megtarthassa, amit rólam készített. Hát, ha tudja valamire használni, hát egészségére. Csak ne ijesztgessen vele(m) senkit. Az talán nem esne túl jól. Egyszer már megtették egy fényképemmel...
Elsüllyeszti a gépét, majd egy zsepit még mindig a homlokára tapasztva feláll, és búcsúzkodni kezd. Névjegyet csúsztat a kezembe, amit elolvasok, miközben bemutatkozik.
- Amelia Simeon- mondom neki automatikusan, de aztán hozzáteszem- A sugárút felé megyek... Ha neked is arra van dolgod, esetleg... Mehetünk együtt?
Talán dolga van, nem akarom feltartani, de az a néhány perc, amíg átvágunk a parkon, talán elég lesz, hogy pár dolgot elmondjak neki (talán teljesen fölöslegesen, a sebfertőtlenítés szükségességéről. Tulajdonképpen azt otthon is meg tudja oldani.)
- Pearl..., az a tetanusz... 24 órán belül ráér, de nézz utána, jó? Ártani nem árthat!- mondom neki kedvesen. Talán nem haragszik rám érte, hogy ismét szóba hozom. Ha pedig magamra hagy azzal, hogy más irányba megy... Hát, így jártam. Megyek én is a dolgomra.

Vissza az elejére Go down
Mesélő
Mesélő
Hozzászólások száma : 122

TémanyitásTéma: Re: Gyerekrajzok (Pearl és Lia)   Vas. Júl. 21 2013, 23:11

A játék inaktivitás miatt
FAGYASZTVA!
( Ha folytatni szeretnétek, PM-ben jelezhetitek!)
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Gyerekrajzok (Pearl és Lia)   Today at 22:19

Vissza az elejére Go down
 

Gyerekrajzok (Pearl és Lia)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-