Rachel Joanna Bryson

Neme: nő
Kor: 22
Kar és Szakirány: üzleti marketing.
Évfolyam: 4. évfolyam.

Előtörténet:
● Szimplán gyűlöltem a gyerekkoromat. 10 éves koromban súlyos depresszióba estem.
● Ami a családomat illeti nem szeretek arról beszélni. Elváltak a szüleim, amit nehezen tudtam feldolgozni, és ezt talán sosem bocsátom meg. Anyám talált egy alkoholista férfit, akit igazán szívből gyűlöltem, ráadásul szegények voltunk. Szerintem jogosan utáltam a gyerekkorom.
● A gyűlölet nem volt egy oldalú. A pasi, Michael szintén minden nap éreztette velem, hogy nem kellek oda. Többször kerekedet ebből vita, néha tettlegességig is fajultak a dolgok, de anyám akkor is az ő pártját fogta.
● Van egy nővérem, aki 2 évvel idősebb nálam. Tehetséges művész, rajz tanár. Fiatal kora ellenére már feleség és nem rég adott életet az unokahúgomnak. Vele mindig összetartottunk, és ez a mai napig így van. Mindketten tudjuk, hogy itt vagyunk egymásnak, és próbálunk segíteni.
● Tinédzser koromban sokszor keveredtem rossz társaságokba, ahol ittunk, cigiztünk, stb.
● Az életem folyamán sokszor használtam ki a tökéletes külsőmet a céljaim eléréséhez.
● Azt a fényűző életet, amit most élhetek leginkább a tehetősebb férfiak pénztárcájának köszönhetem.

A karakter jelleme: Nem szeretek magamról beszélni. Nem szeretek semmit kiadni magamból. Szeretnék mindig sérthetetlen lenni, hogy ne tudjanak bántani, akár csak szavakkal sem. Lelkileg meggyötört vagyok. Ezt a keresztet gyerek korom óta cipelem magamon, és talán soha nem is szabadulok tőle. könnyen meg lehet bántani, de ezt sosem mutatom. Mindig csak elfojtom magamban, mert erős akarok maradni mindig, minden helyzetben. Ezt azzal próbálom ellensúlyozni, hogy mindent próbálok irányítani és megszerezni. Törekvőnek is nevezhetsz, de nem érdekel. Szerintem csak jogosan szerzem meg azt, amit gyerekkoromban nélkülöznöm kellett. Sosem szerettek igazán, ezért nem is bízom az emberekben. Nem tudok sokáig egy helyben maradni, nem is kötődöm igazán semmihez. Sokszor illetnek a pasifaló jelzővel, pedig nem így van. Ők csak elég hülyék ahhoz, hogy kihasználják őket és én ezt meg is teszem.
Most, hogy már nem kell nélkülöznöm sokszor költöm a pénzt drága, márkás ruhákra, cipőkre, kiegészítőkre. Adok a külsőmre, nem sajnálom magamtól a pénzt.

Szerepjátékos példa:
Újabb ismeretlen hely. Újabb ismeretlen arc. Biztos mondta a nevét, de vagy nem hallottam vagy nem figyeltem. Valószínűleg az utóbbi, mert különösebben nem érdekel mi a neve.Kezeit átfonja a derekamon és közelebb húz magához, hogy az estére magával ragadjon. Mindenki ezt akarja, hogy az övé legyek, kizárólag az övé, legalább egy estére. Mert mi gyarló emberek furcsa módon erre vágyunk. hogy valaki vagy valami csak a miénk legyen. Én is így vagyok a pénzzel. Mert a pénz felér a hatalommal, és ha elég jó pozícióban vagy, nem tudnak megsérteni. És én leginkább erre vágyom. Na meg egy karra, ami biztonságot, szeretet nyújt. Nem hiszem, hogy ez az ismeretlen bármelyiket is tudná nyújtani, de addig sem kell mással foglalkoznom. Mély hangján a fülembe búgja, hogy menjünk egy csendesebb helyre. Nem ellenkezem. Miért is tenném? Ha nem akartam volna ezt, nem jövök ide. Egyedül Damien lenne az, aki miatt nem mennék bele. De vele ismét szakítottunk, már nem is tudom hányadjára, de különösebben nem is érdekel, mert nálunk ez nem jelent semmit. Le merem fogadni, hogy egy-két napon belül ismét együtt leszünk, mindez csak idők kérdése. Legrosszabb esetben Wanda segít majd rajtam, mint legtöbbször szokott. Az idegen srác, akinek a nevét sem tudom kifelé húz a tömegből, amikor elkezd rezegni a telefonom. A kijelzőn csak egy betű áll.D. Kirántom magam a szorításából, és felveszem.
- Ennyire hiányoztam? -A hangom magabiztosnak hat, de én érzem, hogy egy kicsit megremeg. De miért? Idegesít a kapcsolatom vele. Idegesít, hogy nem vagyok annyira önmagam mint előtte. Nem vagyok olyan erőszakos, hogy még magasabba kerüljek a ranglétrán. Nem mondom, hogy ez teljesen háttérbe szorul, de legalább egy századdal kevésbé érdekelnek ezek a témák. Főleg amikor vihar felhők borulnak a kapcsolatunkra, mint most. Damien mondhatni jobbat hoz ki belőlem mint amilyen vagyok. Vagy talán épp azt hozza ki, ami igazán én vagyok...

Gyors csókot nyomok az ajkaira és lassan elmosolyodom. Vékony ujjaimat átfonom a nyakánál. A hideg fém szekrényektől borsózik a hátam, ahogy Damien szinte hozzá présel. A csengő viszont hirtelen elrontott mindent. Fáradtan elmosolyodok és elindulok az órámra.

Nos, Miss Perfect!

Hogy illene bele az imidzsedbe, ha azt mondanám írj még hozzá ezt-azt? Most mit nevetsz? Hogy te annyira tökéletes vagy, hogy ez csak egy rossz vicc lehet?

Na jó, igazad van. Tényleg elér rossz vicc volt. De nekem a humorom az. Természetesen ELFOGADVA!

Menj írd be magad a nyílvántartásba, jelentkezz a HÖK-ben valami pozícióra, vagy ha inkább ahhoz van kedved, akkor válassz más szabadidős elfoglaltságot. Mondanám, hogy foglalj koli szobát, de azt hiszem, neked arra nincs szükséged.

Jó játékot, jó szórakozást!

Z