Míg Elee eltűnik egy kis időre, mi Sebyvel kettesben maradunk. Egymástól kérünk elnézést a kialakult helyzetért. A véleményem miatt megvonom a vállam. Lehet, hogy nem ugyanúgy ismerjük Eleet. Másképp ítéli meg a helyzetet Seby, mint én. És Elee álláspontjához inkább Sebyé áll közelebb, tehát ahogy Eleevel vitáztam egyszer, úgy most lenne okom Sebyvel is, de nincs kedvem vitázni. Ahogy értelme se. Elee csodálatos lány, és semmit sem csökkent a vonzereje; mindössze az elhatározásom lett erősebb, hogy ellent állok neki. (Bár mennyi az esélye, hogy újra az ujja köré akarna csavarni?)
Észreveszem, hogy másképp kezel, mint Sebyt, és ebből levonom a magam következtetéseit (amelyek persze, nem biztos, hogy helyesek). Míg ő úgy ítéli meg, hogy Seby szorul vigaszra, én úgy, hogy ő, de abból nem kér. Kihúzza a kezét az enyémből, a kérdésem és a javaslatom elől kitér. Neheztel rám, bár ennek okát nem igazán tudom értelmezni. Na jó, de. Valakinek rossznak, hibásnak kell lennie. Miért is ne legyek én az?
Abban teljesen igaza van, hogy Seby törékenynek tűnik. Miért is vagyok én nyugodt? Magabiztos? Tudom, mit érzek, és azt is, mit éreznek irántam. Nem érzem magam bizonytalanságban, és bármilyen furcsa, ez tesz erőssé Eleevel szemben. Nem szándékos a viselkedésem, ilyenné lettem, ilyenné tett Seby. Bár nyugalomért sosem kellett a szomszédba menni, magabiztosságom azóta erősödött, amióta Seby mellett ébredek. Minden nap. Elee... Rejtély marad nekem. Az az érzés, hogy ő éppe olyan szeretetéhes, mint amilyen én vagyok, vagy Seby, vagy Reeven, egy pillanatra megint felerősödik. Kár, hogy annyira megkeményítette magát, hogy erről sosem tudott nyíltan beszélni. Talán máshol tartanánk. Máshol tartana. Nem minden férfi szemétláda. Remélem, idővel ő is rájön... Időt kér, és igyekszem alkalmazkodni hozzá; a válasza mégis inkább irónikus. Arra gondolok, sosem látom majd viszont, minden mosoly, és "majd kibulizzuk", csak terelés. A bögyében vagyok, az én fejemet kívánná elválasztani a nyakamtól, de amikor felvetem ennek a lehetőségét, ezt is elutasítja.
Seby a maga módján (és engem erősítve) mondja a magáét; ennek ellenére Elee otthagy bennünket, egy fura mosollyal és suta intéssel, amely annyira nem jellemző rá. Valami kaparni kezdi a torkom; ellenálhatatlan vágyat érzek, hogy igyak a kólából, vagy bármiből, ami a kezem ügyébe kerül. Más kérdés, olyan gombóc van a torkomban, hogy le sem tudom nyelni, így csak tartogatom a számban, míg a taxi el nem suhan, így az én búcsúm is elég béna lesz. Az elsuhanó kocsira pillantok, aztán Sebyre.
//Bocs, Elee. Ha már leléptél, nem volt értelme a beszélgetést "folytatni"//

Ismét kettesben vagyok Sebyvel.
- Mit gondolsz?- anélkül, hogy befolyásolnám a saját benyomásaimmal, kíváncsi vagyok a véleményére Elee reakcióiról. Talán segít eloszlani azt a gondolatot, ami most befészkelte magát az agyamba.