Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Quentin Collins
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Kouji Oohara
Marketing kommunikáció
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetmista
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTéma: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Pént. Jún. 17 2016, 01:21


Christopher &Kouji

Még mindig a tegnapi bulitól kissé kótyagos fejjel, enyhe másnaposságtól szenvedve támolygok be az egyetem kapuján. Valójában már azt értékelni kellene, hogy ma egyáltalán bejöttem. Ez is kisebb fajta hőstett tőlem. Ritkán vetemedem ilyesmire egyébként. Hiába, a bulizás nem is olyan könnyű mesterség, mint azt egyesek gondolják. Nem is tudom, mi vett ma rá egyáltalán arra, hogy délelőtt felkeljek.
Azaz dehogynem, a szeminárium, ahonnan még egy hiányzás és buktam a félévemet. Kelletlenül baktatok el a folyosón az egyik nagy előadó előtt, ahol hirtelen elkap a kifelé tóduló diákok áradata. Na szuper! Tutira elkések az órámról, míg ezen a tömegen átverekszem magam. Eltűnődök, vajon milyen előadás lehetett az, ahová ennyien beültek a korai időpont ellenére. Nekem aligha tudnának olyan témát feldobni, ami miatt én feladnám a reggeli alvásomat. Pláne egy ilyen éjszaka után, mint a tegnapi. De hát vannak fura dolgok a világon….


All I do is win| 175 |

_________________

I don’t care what you think
as long as it’s about me



Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Pént. Jún. 17 2016, 21:41

Egy újabb ált. köt. Nem szeretem őket, mert unalmasabbak, mint a többi, katalógusos, hármat lehet hiányozni vagy mennyit? Nonszensz... szadista tanár. Ráadásul korán van. Igaz, nem szokott gondot okozni felkelni, de idő mire hat a reggeli kávé. Főleg, hogy mindig kell innom még egyet, mert már nem nagyon pörget fel, lehet rászoktam. Nem csoda, ha majdnem bealudtam és komótosan támolygok ki az előadóból. Észre sem veszem a tömegben, hogy mögöttem elfut valaki, ezzel meglök és nekimegyek egy... ázsiai férfiba. Olyan szinten rosszul esem, hogyha volt a kezében valami füzet vagy bármi egyéb, egészen biztos kivertem a kezéből.
-Ne... ne haragudj, meglöktek, igazán sajnálom, segítek összeszedni.
Már ha nem gázoltak át az adott cuccon vagy hasonló, mert még mindig nagy a zsivaj és a tömeg.
-Tényleg sajnálom, lehetetlen itt közlekedni.
Szabadkozom és nézek rá, hogy tudnék segíteni, mert tényleg akaratomon kívül történt minden, bár felelősséget érzek a dolog iránt azért.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Kouji Oohara
Marketing kommunikáció
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetmista
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTéma: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Szomb. Júl. 16 2016, 16:41


Christopher &Kouji

Kissé bunkó módon igyekszem utat vágni magamnak a tömegben, az sem érdekel, ha közben kissé erélyesebben taszítok arrébb valakit. Ha már egyszer rávettem magam, hogy kimásszak az ágyamból emiatt a nyomorult szeminárium miatt, csak nem fogok már mások miatt elkésni! Ám ahogy éppen igyekszem átfurakodni a tömegen, valaki teljes erőből belém jön, aminek hála az aktatáskám kiesik a kezemből és a tartalma szanaszét szóródik a folyosón. Kissé bizonytalan hang kezd zavart szabadkozásba szinte rögtön ezután. Még igyekezetem közepette is ösztönösen megállok, és a hang irányába fordulok. Nem telik sok időbe megpillantanom és azonosítanom a hang tulajdonosát, még a tömegben sem.
- Valóban lehetetlen, ha olyan bénákkal van tele, mint te - mordulok rá barátságtalanul és megpróbálom menteni, amit lehet abból, ami az elefántcsordaként trappoló diákhad lábai alá került. Gyorsan kapkodom a cuccaimat, de nem eléggé. Még éppen látom, ahogy az iphone-om kijelzőjére egy láb tapos és ezzel búcsút is mondhatok neki. Hát ez szuper. Most már tényleg dühösen hajolok le érte és kezemben a használhatatlanná vált készülékkel, azt jól láthatóan felmutatva, a srác felé fordulok.
- Remélem látod, mit csináltál, te balek! A telefonomnak annyi, hála neked! - nem is titkolom, hogy haragszom, miért tenném. Nem mintha anyagilag megviselne új telefont venni, de az elv, hogy egy ilyen kis nyomorék bénázása miatt kényszerülök erre, az kihoz a sodromból. És nem érdekel, hogy nem szándékosan csinálta, akkor is az ő hibája! Ez a telefon többet ér így ránézésre, mint minden, ami jelenleg ennél a srácnál van együttvéve. Ezt nem úszhatja meg büntetlenül!


All I do is win| 280 |

_________________

I don’t care what you think
as long as it’s about me



Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Vas. Júl. 17 2016, 17:43

-Ehm... sajnálom.
Mit is mondhatnék? Hiába szabadkoznék, hogy nem direkt estem neki, mert hát ugyan mi okom lett volna rá, így inkább ráhagyom a bénaságot. Meglehet, ha jobb lenne az egyensúlyérzékem, nem billent ki egy rohanva nekem jövő ember sem.
Minden esetre próbálok neki segíteni, amit érek összeszedek, pár lapot, miegyebet, de amit az arcomhoz tolnak, az annál drágább holmi.

-Sajnálom, de nem én tapostam rá. Mint mondtam, engem is ellöktek. Tessék...
Nyújtom neki amit összeszedtem, de amennyire szikrát szór a szeme...
-Megpróbálhatom megjavítani. A kijelzőt nem tudom, de működni attól még működhet utána...
Reményeim szerint. Mert sok mindent meg tudok javítani, de törött dolgokból nem tudok vadi újat csinálni, nincs olyan ember. De abban igaza van, ha csak gondolja is, hogy az a telefon önmagában többet ér, mint bármi ami nálam van, ránézésre én is megmondom. Nem is tudom vajon hány havi fizetésemet látom a kezében... Tudtam, hogy sok a gazdag itt, de a magamfajta csórók örülnek, ha a tandíjat kipengetik. Egy ilyen telefont nem engedhetnék meg magamnak. Lehet soha nem is fogok... ki tudja.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Kouji Oohara
Marketing kommunikáció
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetmista
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTéma: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Szer. Aug. 03 2016, 14:49


Christopher &Kouji

Sajnálja. Ennél jobb komolyan nem jutott eszébe? Nem elég, hogy béna, még retardált is… Persze ránézésre is egy lúzer, nem is tudom, mit vártam. Ettől persze a haragom nem csökken, sőt. Mogorván kikapom a kezéből az általa összeszedett papírjaim, mielőtt még azokban is további károkat tenne.
- Megjavítani? – gúnyosan, erőltetetten felnevetek éreztetve a felvetés abszurditását.
- Ezt ugye te sem gondoltad komolyan? Hogy te majd az én telefonomat „megjavítod – hangomból süt a maró gúny és a düh. Igencsak kihozott a sodromból ez a balfácán, a vak is láthatja. Bár a folyosó lassan kiürül körülöttünk, nem sokan szemtanúi az esetnek.
- És szerinted ez elég? A telefonom használhatatlan. A te bénaságod miatt. Nem gondolod, hogy a minimum az, hogy kompenzálnod kellene valamivel? – villámokat szóró szemmel meredek rá. Muszáj vagyok rákérdezni, ha már magától idióta átlátni a helyzetet. Ugye nem gondolta komolyan, hogy egy egyszerű „sajnálommal” megúszhatja? Mégis kinek képzeli magát ez a kis csicska? Ha nem változtat záros határidőn belül a magatartásán, kénytelen leszek neki én megmutatni, hogy hol a helye. És azt nem fogja megköszönni, azt garantálhatom.


All I do is win| 177 |

_________________

I don’t care what you think
as long as it’s about me



Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Hétf. Aug. 08 2016, 16:48

-Igen, szerelő vagyok.
Persze, nekem elég ezzel a fogalommal élni, mert csak hallomásból ismerem a másik végletet, hogy ami kicsit is selejtes lecserélem egy drágábbra, mert gazdagabb embereknél ez a tisztességes mód, ami elromlott, elromlik megint, jobban jár ha vesz egy újat, logikus. De nekem nem futja ilyenekre, én sokkal hétköznapibb dolgokban gondolkodom.
-Miért? Mint mondtam szerelő vagyok, meg tudom javítani, ha nem sérültek a csipek vagy a vezetékek.
A legőszintébben kérdezem, lehet nem hiszi el rólam, hogy képes vagyok rá, de ennél jobban nem tudok vele ártani. Aztán kikerekedik a szemem.
-Nem én estem neked, úgy löktek el engem is. De ugyan mivel tudnálak kompenzálni?
Ugyan mit adhatnék neki én ami nincs még meg neki? Látom, hogy nagyon ideges, de tényleg nem tudom mit vár tőlem. Én próbálok neki segíteni, de mivel nincs más akin kitöltheti a dühét hát rám zúdítja az egészet, ami nem szép dolog, lássuk be. De érezheti, fogalmam sincs mit vár tőlem, nem voltam még ilyen helyzetben. A gimiben és alsóbb osztályokban szándékosan vették el amim van, volt hogy néhány ütéssel helyben is hagytak, de egyetemen már nem ez a módi, nem? Kulturált emberek beszélgetnek... remélem.

//Nyugodtan találj ki bármit, bánthatod is, legalább edződik XD //

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Kouji Oohara
Marketing kommunikáció
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetmista
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTéma: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Kedd. Aug. 30 2016, 01:30


Christopher &Kouji

Szerelő. Szárazon, gúnyosan felnevetek a kijelentésére. Mire megyek én azzal? Kizárt, hogy ezt helyre tudja hozni. Egyébként sem fogok valami tákolmánnyal nyomulni. És még ő van meglepődve, mikor kigúnyolom, hogy megjavítaná. Egy ilyen... az én telefonomat, ami hála neki, borzalmas állapotban van. Mégsem veszi a lapot, így rámutatok arra, hogy illene valami tényleg komoly kompenzációt felajánlania, ha már így megkárosított. Mert lássuk be, ez történt. Nem elég, hogy most késésben vagyok miatta, még tönkre is tette a telefonomat. Hogy szándékosan, vagy véletlenül, az teljesen mindegy. És még látom rajta, hogy megütközik, mikor ezt az értésére adom. Szinte kigúvadnak a szemei a döbbenettől. Ez a srác még retardáltabb, mint amilyennek kinéz, komolyan.
- Az engem nem érdekel. Kárt okoztál nekem. Fizesd ki - egészen közel lépek hozzá és szinte az arcába köpöm a szavakat. Mégis mit gondolt? Bocsánatot kér és minden rendben? Itt elvekről van szó. Persze, zsebből veszek egy másikat a hazaúton, nem arról van szó. De ami jár, az jár. Még akkor is, ha ránézésre megmondom, hogy nem tud csakúgy előkapni ennyi pénzt. De ez nem az én gondom.
- Na jó, legyen, csak mert rendes vagyok, eltekintek a pénztől, ha egy hétig a csicskám leszel. Ez úgyis testhezálló szerep lenne neked - teszem hozzá kicsit hátrébb lépve tőle, ha nagyon úgy látom az arcán, hogy ledöbben és próbál valahogy kimászni a helyzetből. Nem akarom én anyagi csődbe vinni és nyilván nekem sem nagy megrázkódtatás az összeg. Inkább csak megleckéztetni akarom. Hogy legközelebb tudja, hol a helye.
- Kezdhetnéd mondjuk azzal, hogy hozol nekem egy kávét és viszed cuccaimat a teremig, ahová megyek - folytatom lazán. Nyilván meg is verhetném, ha akarnám, elég nyeszlettnek tűnik, de a pszichikai alázást mindig is sokkal jobban szerettem.


All I do is win| 285 |

_________________

I don’t care what you think
as long as it’s about me



Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Szer. Szept. 07 2016, 20:31

Értetlenül állok a dolog előtt, miért nevet ki ennyire csúnyán a munkám miatt. Tisztességes kereset, szeretem is a munkám, így összezavar. Főleg azzal, hogy azt akarja engeszteljem ki, de teljesen érthetetlen miért, nem én tettem tönkre, én csak rossz helyen voltam rossz időben... mint mindig, ah.
-Nekem nincs ennyi pénzem... nem tudom kifizetni.
De elég csak jobban megnéznie, nem hazudok. Minden ami rajtam van használt vagy régi, még a füzeteim is gimiből vannak. Erre egy másik egészen abszurd ötletet mond. Hogy mije legyek?
-Már mire gondolsz... kövesselek mindenfele?
Nem tudom mennyire járna jól de be kell lássam, sokkal előnyösebb ajánlat, mint kifizetni a telefonját... Érzem semmi jó nem származik abból, ha igent mondok, de abból sem, ha nemet. Sőt... amilyen rátarti a másik, lehet még meg is ver, bár talán nem, de... jobb nem kockáztatni. Kelletlen tolul ki a tüdőmből a levegő, hogy kérdezzek.
-Hogyan iszod a kávét?
A teljes megsemmisülés, a beletörődés hangja ez, hogy a kisebbik rosszat választottam. Ha megmondja, akkor nem túl lelkes ugyan, de elmegyek kávét venni neki és aztán ha visszajöttem, akkor viszem a táskáját meg amit ad, bizonyára rám van írva, nem szaladok el velük. Nem is értem hogyan keveredem mindig ekkora galibába.
-De mégis hogyan gondoltad kivitelezni ezt? Azt sem tudom hol van órád, mikor vagy benn...
Nem a csoporttársam, még csak évfolyamtársam sem, fogalmam sincs hol lesznek órái...

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Kouji Oohara
Marketing kommunikáció
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetmista
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTéma: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Kedd. Okt. 04 2016, 17:22

Istenem, mennyire ostoba ez a srác! Persze nem véletlenül egy kis senki, mit is várhattam volna tőle? Úgy néz rám, mint aki nem érti, miért nem veszem komolyan az ajánlatát, hogy megjavítja a telefonomat. Na persze. Még jó, hogy azt nem teszi hozzá, hogy jobb lesz, mint újkorában. Az természetesen nem lep meg, hogy nem tudja kifizetni a nekem okozott kárt. Elég csak ránéznem. Mi ez az öltözet, ez a haj? Meg úgy minden. Borzalmas. Kis senkiházi, aki képtelen volt odafigyelni. Hát most viselje a következményeit! De az én szívem sincs kőből, láthatja bárki. Eltekintek az összegtől, de a kompenzációtól nem és ezt az értésére is adom. Tulajdonképpen még megtisztelve is érezheti magát az ajánlatomtól, ha azt nézzük. De ma ilyen nagylelkű hangulatomban vagyok. Ez egyébként is sokkal viccesebbnek is ígérkezik számomra. Az újabb ostoba kérdésére megint szárazon felnevetek.
- Követni mindenfelé? Hogy még együtt is lásson mindenki egy hozzád hasonlóval? Na azt már nem. Ennyit azért nem érdemelsz meg, mi lenne akkor a jó híremmel? Ott vagy, ahol és amikor szükségem van rád és megteszed, amire utasítalak. Ennyi. Világos vagy esetleg megpróbáljam még lebutítani a szintedre, hogy te is megértsd? - tényleg nem értem, mit nem ért ezen. Ez a srác tényleg nagyon retardált. Még kezdem úgy érezni, hogy én teszek jót neki azzal, hogy egy kicsit kiképzem. Így legalább valami alja alkalmazottnak jó lehet egyszer valamikor.
- Édesítővel és egy kevés tejjel. Mire vársz még? Hozod már vagy mi lesz? Nem érek rá egész nap - mordulok rá, míg el nem indul. Magamban gúnyosan elmosolyodok, míg várok rá, hogy visszaérjen. Kicsit mindenképp elkések ugyan az órámról, de kit érdekel? Ez bőven megér ennyit. Pár percen belül visszaér ugyan kezében a kávéval, de nem valami iparkodva. Ez pedig büntetésért kiált. Majd megtanítom én, hogy kell nekem pattogni. Nem hatvanéves, ne vánszorogjon már így, könyörgöm! Elveszem tőle a papírpoharat minden köszönet nélkül, hiszen ez nekem jár és belekortyolok, majd látványosan ki is köpöm a földre, amit a számba vettem.
- Mi ez a szar? Ebben nem olyan édesítő van, amit én szeretek és abból is túl sok. Egyébként meg még ki is hűlt, míg a csigatempódban ideértél. Egy ilyen egyszerű dolgot sem bírsz normálisan megcsinálni? - beszéd közben megfogom a poharat és a teljes tartalmát a lába elé öntöm. Ha arrébb lépne közben, a cipője így is úgyis kap belőle. Valójában persze semmi baj nem volt a kávéval. Illetve csak annyi, hogy a vacak sulis automatából vette, ami jobbra ha megfeszül sem képes, de ez most lényegtelen. Nem a kávé számított, hanem hogy móresre tanítsam. Az egész ajánlatnak ez a lényege végül is. Nem is várok semmit, egy mozdulattal odavágom neki a cuccomat és tempós léptekkel megindulok a terem felé, ahol az órám már minden bizonnyal meg is kezdődött. De nem baj, majd kimagyarázom magam. Akkor is megéri ez most nekem.
- Még ennyit se látsz át magadtól? Természetesen megmondom, hogy mikor és hol legyél. És te ott leszel. Világos? És jobb, ha nem próbálkozol olyasmivel, hogy eltűnsz vagy késel, mert csúnyán megjárhatod. Érthető voltam? - nézek rá továbbra sem túl barátságosan, hogy értse, a legkevésbé sem viccelek. Megpróbálhat eltűnni, de megtalálom a módját úgyis, hogy a nyomára bukkanjak és akkor nem ússza meg ennyivel. Egy kiadós verés, aztán pedig a telefonom árának akár jogi úton való kikényszerítése. Talán nem kell fejtegetnem  neki, mire vagyok képes. De ha igen, szívesen megteszem. Közben odaérünk a teremhez.
- Most elmehetsz, de pontban délben látni akarlak az aulában. Éhes leszek, úgyhogy hozz nekem ebédet. Két sarokkal arrébb van egy egycsillagos japán étterem, remélem, ismered, ha nem, érdeklődj. Onnan hozz kaját és mellé a Starbucksból egy normális kávét. Ajánlom, hogy ne késs és ne felejts el semmit, mert bajok lesznek! - ezután leveszem a válláról a táskámat és köszönés nélkül hátat fordítva neki, lenyomom a kilincset, hogy csatlakozzam az órámhoz. Bár korán van, elég jó a kedvem. Talán még az eltört telefon is megérte. Ez a hét kifejezetten szórakoztatónak ígérkezik a számomra.
Christopher
&
Kouji

©


_________________

I don’t care what you think
as long as it’s about me



Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Vas. Okt. 09 2016, 17:08

//Tetszik ez a Kouji XD//
Csak nézek rá, hogy mennyire abszurd az egész szituáció, de a tekintetéből könnyű kiolvasnom, hogy lenéz és semmibe sem vesz. Nem mindenkinek lehet márkás ruhája és jó kiállása, az is biztos, de kissé elpirulok szégyenemben, hogy így végigmér.
-Nem kell... értettem...
Csak azt nem értem, hogyan fogjuk kivitelezni... nem követhetem egész nap! De gondolom majd adja magát a dolog... ha nem maximum majd megmondja. Vagy nem és megver... azt nem akarom, hah, nehéz hetem lesz. Aztán kelletlen, de elmegyek neki kávéért, de úgy hozom ahogy mondta, édesítő, kis tej. Még sietni is próbálok ebbe ne köthessen már bele, legalább ebbe ne... Persze nem vagyok egy Flash, hogy egyik pillanatban itt majd ott és újra itt. Beleiszik a kávéba de nem kiköpi? Még a szám is eltátom, úgy elcsodálkozom. Komolyan kiköpte? Még kis is önti elém, noha hátrébb lépek reflexből, olyan lesz a cipőm és a nadrágom is alul.
-Honnan tudhatnám milyen édesítőt szeretsz? Majd szerzek olyat ha mondod milyet...
Mondom csodálkozva, abban van különbség? Ezt nem tudtam, még kicsit bűnbánó is vagyok, lehet meg kellett volna kérdezni elkerülve a gondokat, lehet cukorbeteg, honnan is tudhatnám? Bár inkább csak bosszantani vágy engem, úgy sejtem, de azt elég nehéz lenne. Inkább csak előhalászok egy pár zsebkendőt és felitatom a lét a földről, nehogy valaki elcsússzon, legalább is megpróbálom. De csak pár mozdulatra va időm, már kapom is a kezembe a cuccait és rohanhatok utána, mert elindul. A terem előtt még odavágja, hogy majd szól. Van egy értetlen fejem, de szerintem mostanra már megszokta.
-Ehm, igen.
Lehet nem voltam valami határozott, de érezhetően nem ellenkezem. Kiadja az utasításokat, de mielőtt kérdezhetnék az orromra csukódik az ajtó.
-Jó és mégis milyen kaját szeretsz...
Dünnyögöm megsemmisülten az ajtónak, na meg az az étterem sem lehet valami olcsó... fogom a fejem, hogy mire is vállalkoztam, lehet a verést kellett volna, de ahhoz túl gyáva vagyok. Megsemmisülten jövök rá, nekem is órám van, el is rohanok, hogy ne késsek sokat. Ellenben kicsit korábban el kell majd jönnöm az órámról majd, hogy mindent megvegyek neki és még én is egyek és igyak valamennyit... Szóval fél 12 előtt elindulok legalább 10 perccel és menet közben eszem pár falatot. Az éttermet kikerestem az órán telón a neten, hát... van kínálat. Ez akkor is kiviláglik, mikor bemegyek. Nem is olcsó és mittom én mi finom én nem eszem ilyeneket. Jobb híján megkérdezem mit visznek a legsűrűbben az emberek, és kapok egy szusitálat vagy mit, hozzá valami zöld izét meg valami öntetet, pálcikát... ezt komolyan meg fogja enni? Erősen kétlem, de elcsomagolnak nekem mindent, rendesek. De azt hiszem túlóráznom kell a héten... aztán szaladok a kávéért, ott mivel dolgoztam így tudom csak egy fajta édesítő van, hát felmarkolok belőle, kérek egy kis tejet bele, és elhozom. Kb egy perccel dél előtt érek vissza az aulába, keresem is merre van. Ha meglátom igyekszem is felé, hogy lássa vagyok.
-Szia... hoztam mindent, de... nem mondtad mit ennél szívesen.
Teszem hozzá gyorsan érezhetően kételkedve abban, én el bírtam találni az ízlését. De szusszanok kicsit, remélem javult a kedve.
-Amúgy... Matt vagyok. Te?
Még a nevét sem tudom, pedig a héten sokat fogom látni úgy sejtem.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Kouji Oohara
Marketing kommunikáció
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetmista
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTéma: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Csüt. Nov. 03 2016, 02:07

Néha komolyan elképeszt, mennyire életképtelen, semmirevaló kis férgek rohangálnak embernek álcázva a társadalomban. Alja nép. Mint amilyen ez a srác is, aki nekem jön a folyosón és jól meg is tapossa a telefonomat. Nem annyira az anyagi oldala, ami kiakaszt (suli után vetetek is egy újat valamelyik alkalmazottunkkal), egyszerűen csak az elv. Nem úszhatja meg egy egyszerű "bocsival", pedig ahogy látom, ez a terve. Az ilyen emberekre azért van szükség, azt mondják, hogy legyenek a hozzám hasonlóaknak alkalmazottaik is. Ez azonban nem tudom, ilyen bárgyú képpel és lassú felfogással mire fogja vinni egyáltalán valaha. Még jót is teszek neki, hogy felajánlom, ha már nem tud fizetni, lehet a csicskám a következő hétre és elnézem neki, hogy megkárosított. Így legalább talán tanul valamit. Persze lehet, hogy menthetetlen. Mindegy, én akkor is jól fogok szórakozni. Csak bólogat és lehorgasztja a fejét. Legalább tudja hol a helye. Vagy csak olyan hülye, hogy fel sem fogja ezt az egészet. Mindegy. A lényeg, hogy megy és hoz is nekem egy kávét.
Arcán végre megjelenik valami érzelem, bár nem túl értelmes, ahogy szinte még el is tátja a száját, mikor a lába elé öntöm azt a vacakot, amit hozott. Elugrik, de a cipője és a nadrágja így is kap belőle valamennyit. Teljesen jó. Megsemmisülten áll ott és erőtlenül szabadkozik. Magamban kajánul örvendezek a szituáción, de kívül megtartom a felháborodottság látszatát. Idióta. Még neki is áll feltörölgetni a tócsát? Hát mi ez az ember? Nem hagyok neki sok időt takarítónőt játszani, odavágom a cuccomat azzal a felkiáltással, hogy hozza és a további utasításokat már menet közben adom ki neki.
A délelőttöm még a késésem ellenére is jó hangulatban telik. Előre örvendezek magamban és tervezgetem, milyen feladatokat is adjak az újdonsült szolgámnak. Már ha ott lesz az aulában délben. De úgy hiszem, amilyen mafla, nem fog "lázadással" kísérletezni. És nem is tévedek. Szinte futva terem ott, amint észrevesz. Nagyon helyes. Talán tényleg nem menthetetlen.
- Hm... nem a kedvencem, de végül is ehető - kicsit elhúzom a számat, ahogy szemrevételezem az általa hozott szushitálat. Vicces lenne megint ráborítani az egészet, ha már ennyi pénzt elvert rá (mert az ő pénztárcája biztos vagyok benne, hogy megérezte), de túl éhes vagyok ahhoz, hogy ilyesmivel szórakozzak most. Leülök egy szabad asztalhoz, kicsomagolom az ételt, a szószt, a pálcikákat és a kezembe véve utóbbiakat, falatozni kezdek. Kifejezetten jól esik. Megéhezik azért az ember a délelőtt alatt. Látszólag nem is veszek tudomást arról, hogy a srác is ott van mellettem addig, míg meg nem szólal.
- Szólíts Nagyságos Oohara Úrnak. Az jó lesz - válaszolom rövid gondolkodás után a bemutatkozására. Az ő neve nem érdekel, egyébként is egy teljesen középszerű név egy középszerű embernek, de az, hogy ő engem hogy nevezzen, már sokkal érdekesebb. Mert ugye ennek is meg kell adni a módját. Egy szolgáló nem hívhatja akárhogy az urát! Ha mást nem mond vagy kérdez, én csak jóízűen elfogyasztom, amit hozott, majd mikor végeztem, szólalok meg.
- Na idefigyelj. Igencsak elfáradtam így délelőtt, este pedig programom van, úgyhogy hazamegyek pihenni. Fél kettőtől a főépületi nagy előadóban van egy dupla előadásom, fontos, úgyhogy ülj be helyettem, ikszeld be a nevem a katalóguson és jegyzetelj szorgosan. Este hétkor pedig legyél a jegyzetekkel együtt ezen a címen, világos? - beszéd közben letépek egy sarkot az egyik füzetemből és lefirkantom rá a lakcímemet, majd odanyújtom felé.
- Ja és... próbálj meg valami vállalhatóbb öltözetben megjelenni - a számat elhúzva mérem végig.
- Takaríts össze. A kávét most nem kérem, megtarthatod - teszem még hozzá menetből, a vállam fölött hátravetve neki, ahogy felállok és a kijárat felé indulok. Így már az arcomon egyre inkább elterülő kaján vigyort sem láthatja. Pedig ha tudná, milyen jól szórakozom és még milyen jól is fogok! Ez a helyzet sokszorosan megérte nekem azt a vacak telefont, én mondom!
Oohara-Sama
&
Matt

©


_________________

I don’t care what you think
as long as it’s about me



Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló; hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTéma: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Vas. Nov. 06 2016, 22:47

Senki se kérdezze hogy kerültem ekkora bajba. Igazából... csak egy hétről van szó, mégis úgy érzem, hogy vagy legatyásodom, vagy meg leszek verve, vagy... ah, inkább bele sem gondolok mi jöhet még! Teszem amit mond, hozok neki ételt, kávét, de az, hogy elfogadja igazából siker. Fogalmam sem volt mit enne, de úgy fest érdemes volt kérdezősködnöm kicsit, a fura, hogy fel is dob, hogy elkezdi megenni. Aztán csak megkérdezem hogyan is hívják, mert csak meg kell majd szólítanom valahogy. El kell mosolyodjak és beszívom az ajkaim, ez komoly? Nagyságos? Ráharapok a számra és bólintok.
-Szóval nagyságos uram. Oohara, cserediák vagy vagy ideköltöztetek?
Nem valami amerikaias név, persze látom, hogy ázsiai, de ettől lehetne még amerikai neve. Hagyom enni, amúgy is meglepően gyorsan eszik a pálcikákkal, igazából nehéz megfejtenem hogyan csinálja. Mire rájöhetnék már végez is, újra belekezd a feladatokba.
-Hogy én jegyzeteljek? Neked? Nem fogom érteni mi a fontos és mi nem...  
Mert nem hangmérnök vagy viz komos az is biztos, egy órán se láttam még, ergo mást tanul amiről nekem gőzöm sincs, de csak vakarom a fejem, megpróbálom. Bár eléggé hihetetlen lesz, hogy én lennék Nagyságos Oohara Úr, mert nem vagyok ázsiai... mindegy is.
-Vállalhatóbb?
Vagy arra gondol kávés a nadrágom? Lehet át kéne öltözni valóban... Amúgy nem értem mi baja a ruhámmal.
-Kösz.
Ja, lehet egy kávé jól esne, bár én feketén iszom. Közben el is megy, sóhajtok megint, kimegyek meginni a kávét és elszívni pár cigit. Én meg a jegyzetelés ember... magamnak sem tudok, nem hogy másnak! De majd... elkérem valakitől. Így is teszek, beülök, végighallgatok valami eszement dolgot és marketing szöveget, de a felét sem értem. Sokszor nézem a mellettem ülő srác jegyzeteit, ő mit ír, de lemaradok, nem tudom követni, szokás szerint kikapcsol az agyam. Nem győzöm kérlelni a mellettem ülőt az óra végén, hogy szánjon meg, mert segíteni jöttem egy ismerősömnek, de én hangmérnöknek tanulok, nem értettem mit is kéne leírni... van annyira jó fej és megszán, így eljön velem lemásolni a jegyzeteit. Jövök neki eggyel. Neki is. Gyorsan megvagyunk vele, megkönnyebbülve megyek a koliba. Át is öltözöm, mert rám fér, bár hasonlóan öltözöm vissza, mint eredetileg: farmer és póló, pulóver és kabát, semmi extra. Ma nem dolgozom, apával vacsiztam volna, de felhívom, hogy kések majd, be kell ugranom valakihez. Szóval este a jegyzetekkel teszek egy kitérőt az új... ismerősöm felé, de... ez nem az a környék, amihez én szokva vagyok, a kocsim is kilóg, mivel régi, ha jól karban is tartom, nem egy új modell, mint a környékbeliek. Eléggé bizonytalanul csöngetek be hét előtt nem sokkal, komolyan ide kellett jönnöm? Szerintem nem... minden esetre szemüveggel az orromon nézelődöm, a vezetéshez ugyanis kell.

_________________
''Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.''
Példabeszédek 4. fejezet 23. vers

Vissza az elejére Go down
Kouji Oohara
Marketing kommunikáció
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetmista
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTéma: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Hétf. Nov. 28 2016, 01:11

Bár nem indult túl jól a napom, ha a korán kelést, a késést és azt nézzük, hogy egy telefonomnak annyi lett. Viszont nagyban kárpótol, hogy gyakorlatilag kaptam egy csicskát. Személyi asszisztens, ha szépen akarom mondani. Szolgáló, ez viszont kifejezőbb. Na nem mintha olyan nagy szükségem lenne ilyesmire (különben akár már fel is vehettem volna valakit), inkább csak a móka kedvéért. Mert engem valahol mélyen módfelett szórakoztat ez a mafla srác. Szép kis hétnek nézek elébe. És ő még hálás is lehet nekem. Kicsit nevelem az életre. Abból baja nem származhat. Sőt. Egyszer még lehet jó is ebben akár. Egyszer.
Szívesen a fejére borítanám a neki valószínűleg méregdrágának számító kaját, amivel délben az aulában fogad a megbeszéltek szerint, ahogy korábban a kávéval is tettem, azonban túl éhes vagyok hozzá. Egyébként is, kétszer ugyanazt eljátszani unalmas lenne. A kérdésére, hogy hogyan szólítson, már érdekesebb feleletet kitalálni. Mert ha már kiszolgál, igenis adja meg a módját.
- Te most kinevetsz engem? - hangom fenyegető tónust vesz fel, ahogy látok arcán egy mosolyt, hiába próbálja visszafogni. Remélem ennyi elég lesz ahhoz, hogy észrevegye, hol a helye, megütni nem akarom feltétlenül. Persze, ha kihúzza a gyufát... Jobb nem játszani a türelmemmel. Nem jár jól vele.
- Középiskolás korom óta élek itt - válaszolom röviden a kérdésére. Bár nem tudom, miért fontos ez. Jobban jár, ha nem valami rasszista, aki szerint a japán nevem miatt nem vagyok idevaló, mert akkor viszont tényleg megjárja. Az ilyesmit nem tolerálom. Ez egy szabad ország. Azért, mert ő itt született, én meg nem, valószínűleg már most többre vittem, mint ő valaha is fogja. Végül is én egy elismert nemzetközi vállalatlánc örököse vagyok. Ő meg csak egy kis senki. És valószínűleg az is marad. Ezt szinte borítékolni merem.
Ezután legalább befogja és csak nézi, ahogy én a legnagyobb lelki nyugalommal falatozom, majd miután végeztem, elkezdem kiadni neki a további utasításokat.
- Nem emlékszem, hogy kérdeztem volna a véleményedet - nézek rá hűvösen, mikor mintha tiltakozni próbálna a feladat ellen mondvacsinált indokokkal. Engem nem érdekel hogyan, de oldja meg, különben megnézheti magát. Ennyi. Az öltözetét illető megjegyzésemre való visszakérdezését figyelmen kívül hagyom. Láthatóan semmi stílusérzék nem szorult bele, így szinte borítékolom, hogy hasonló borzalomban fog megjelenni este, mint amit most is visel, de így legalább készíthetek neki egy kis meglepetést emiatt is. Csak ledarálom neki a további tudnivalókat, átadom neki a cetlit a címemmel és már ott sem vagyok.
Odarendelem a sofőrömet, majd hazaérve meghagyom a komornyikunknak, hogy intézzen nekem egy új telefont, plusz még egy-két dolgot, amire este szükségem lesz. Nem akad fenn a kéréseimen, még ha némelyik elég speciális is, hiszen az a dolga, hogy minden kérésemet teljesítse kérdezés nélkül. Ezek után már előre örülve az estének, ledőlök aludni néhány órát. Tényleg csak néhányat. Na nem azért, mert az a bambajancsi a saját érdekében remélhetőleg pontosan a megbeszélt időre itt lesz, hanem mert ma is a srácokkal fogunk kimozdulni, méghozzá valószínűleg az egyik nívós sztriptízbár felé vesszük majd az irányt. Nekiállok időben készülődni, miután felkelek, tiszta pólót, farmert veszek és épp a hajam lövöm be, mikor a személyzet egyik tagja jelenti, hogy vendégem van. Nem kell sokat gondolkoznom azon, ki lehet az.
- Mondja meg, hogy a szobámban várom, de siessen. Nem kell kísérgetni, csak küldje fel, aztán hagyja ott, ismeri a járást - mondom neki, mire a szolgáló csak bólint és már távozik is, én pedig már magamban előre jól szórakozok. Kizárt, hogy ne tévedjen el a házunkban, így, hogy először lévén itt, fogalma sincs, hol jár. De ez csak apró gonoszság. Hadd higgye, hogy rosszabb nem lesz. Pedig dehogynem. Hiszen még sejtelme sincs, mit tartogatok még neki mára.
Oohara-Sama
&
Matt

©


_________________

I don’t care what you think
as long as it’s about me



Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Today at 12:52

Vissza az elejére Go down
 

Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek-