Elee & Seby - Reconnecting

Tárgy: Elee & Seby - Reconnecting Szomb. Dec. 05 2015, 00:22

Szegény Sebyt jól faképnél hagytam múltkor. Az élet már csak ilyen, és néha utoléri az embert a baj, vagy ha az nem is, de valami bonyodalom mindig akad. Apa aznap teljesen elkattant, és nem ismert nemet, hazaparancsolt valami hülye lelki fröccs miatt. Nem is nagyon volt pofám utána felhívni Sebyt, szinte lerántottam a lóról és éppen hogy csak nem tessékeltem ki a kapun.
Végül csak rávettem magam, hogy nagy ajakrágcsálások közepette tárcsázzam a számát. Nem tudom, mitől tartok, hiszen Seby egy áldott jó lélek, soha semmiért nem haragszik. Most sem volt nehéz rávennem egy laza esti sörözésre egy kellemes kis kocsmában. Ha jól emlékszem, akkor pont itt törtem ki a bokámat, amikor először találkoztunk. Persze naná, hogy sietnem kell, mert elszarakodtam az időt a tökéletes tusvonallal, de gyakorlott vagyok a magas sarkúban való sietésben, és még egy kortyot sem ittam, hogy veszélyes legyen. Egyszerű, szűk szárú farmer, fehér ujjatlan felső, fekete zakó és a színesség kedvéért egy piros magas sarkú mellett döntöttem ma este. A hajamat szabadon hagytam, csak egy napszemüveg tartja kordában a rakoncátlan tincseket. Mintha olyan marhára sütne a nap este nyolckor... Nem számít, mert jól nézek ki. Ennyi. Jobbomon karkötők csilingelnek, valahányszor slukkra emelem a cigimet, órám nincs, valamire fogni kell a késést, a telefont meg lusta vagyok előkaparni a kis táskámból, ami az istenért nem akar a vállamon maradni, úgyhogy a lehető legribancosabban, az alkaromon lifeg. Ha sikerül kiszúrnom, messziről vigyorgok felé, de ha megbújt valahol, akkor körbe lesek a teraszon és bent is.

Tárgy: Re: Elee & Seby - Reconnecting Vas. Dec. 06 2015, 19:28

A legutolsó Elees találkozóm elég hirtelen szakad meg, pont mikor már gondoltam mesélek neki valamit de... most vagy nagyon elcsesztem valamit aznap a lovaglással vagy egyszerűen tényleg dolga akadt. Gondoltam majd hív, mondta is hogy majd fog, de most mennem kell. Úgy voltam vele, barátok vagyunk, majd elmondja, ha eljött az ideje. Majd hív. Velem meg csak teltek a napok, hol Reevenre figyeltem, megőrizzem a titkát, hol Ameliát ápolgattam, gyógyuljon fel rendesen, hol Josht istápoltam, ne érezze elhanyagolom, mindeközben szerveztem az életem, hogy csökkentsem a munkaidőm, mert kezdek végkimerülésben elpatkolni szóóóóóval... kissé magam alá temettek a hétköznapok, fel sem tűnt, mennyi idő telt el azóta, hogy Eleevel találkoztam. Akkor szembesültem vele, mikor az ő csengőhangja szólalt meg, az ő hangja szólt bele a telefonba. Annyira megörültem neki, lehet meg is leptem vele. Elhívott sörözni, naná, hogy igent mondtam. Nem is máshova hívott, mint oda, ahol megismerkedtünk, lehet nosztalgiázni fogunk. Ilyen korán? Remélem nincs gond, csak szereti a helyet. Szóval otthon rendbe szedtem magam, amúgy is egyedül lettem volna ma kivételesen este, hagytam üzenetet az asztalon hol vagyok, majd felkaptam magamra egy fekete farmert, egy fekete pólót, fölé egy sötétkék inget és intettem egy taxit. Mivel inni készülök, nem viszem a kocsit. Korábban érek oda úgy öt perccel, kinn várom a bejáratnál. Mikor látom rohamos léptekkel közeledni, elvigyorodom, intek neki, hogy erre vagyok, majd ha ideér kap egy arccsókot nevetve.
-Megint kimegy a bokád, aztán vihetlek a kedvenc dokidhoz, kikészítesz te nő! - Nevetek, ha engedi átkarolom a derekát és elindulok vele befele.
-Szia! Úgy örülök hogy hívtál! Rég láttalak, nyáron alig! - Az sem kizárt, hogy egy éve találkoztunk pont itt... hú remélem nem valami évforduló van, mert akkor lemaradt és joggal mossa majd a fejem! -Honnan jöttél ennyire sietve, hmm? - Érdeklődöm közben, de a vigyorom nem hervad le egy pillanatra sem.

Tárgy: Re: Elee & Seby - Reconnecting Kedd Dec. 08 2015, 11:12

Iszonyatosan mázlim van Sebyvl, mert simán tudjuk ott folytatni, ahol abbahagytuk, pedig… Jesszus, ki sem merem számolni, mennyi ideig nem beszéltünk! Csak az a baj, hogy nem hívtam pár napig, aztán már azért nem hívtam, mert milyen ciki már, hogy csak most, és ez csak halmozódott. Aztán nagy levegőt vettem, és igyekeztem az aggodalmaimat valami fiókba bezárni, hogy ki merjem várni, felvegye a telefont.
És most itt vagyok, rohanok, mint mindig, mert ma is túlvállaltam magam, és kicsit elúsztam a készülődéssel, de akkor is megcsúsztam volna, ha egész nap nem csinálok semmit, senkinek ne legyenek kétségei! Meglátom, hogy a bejáratnál vár, rávigyorgok, amikor felém int, és mintha valami furcsa aggodalmas kifejezés futna át az arcán. Elpöckölöm a csikket valamerre, aztán csak nevetek, azon aggódik, megint korházba kényszerítem. Megölelem, rég láttam.
- Sziaaaaa! – nyújtom el a köszönést, de tényleg, nem is értem, hogy nem tudtuk ezt előbb összehozni. Befelé vezet, remélem stoppolt valami helyet, vagy ha nem, akkor majd vadászunk, elég kedvelt hely ez. Talán foglalnom kellett volna, de hát most már mindegy, nem?
- Igen, igen, ég is a pofám, mondjad még! – nevetek, forgatom a szemem, de igaza van, ezt most én cseszerintettem el – Ó, csak otthonról, de tudod, edzek a tűsarkús maratonra, ezért kénytelen voltam késve indulni. – óriási kamu, és még viccnek is rossz, én meg a maraton… ugyan már! De Seby ismer, és ha tényleg ugyanott folytatjuk, akkor veszi a lapot, és még rá is kontráz. Persze felvettem az „eljegyzési” gyűrűmet is, mondjuk meglepően gyakran hordom, mert tetszik, nagyon én vagyok, és senki meg nem mondja, hogy egy kamu eljegyzésen kaptam, amire kamu igent mondtam.
- Aj, ezer éve nem beszéltünk, mi van veled? – kérdezem, amikor végre találunk egy helyet – Mit iszunk? – kérdezek aztán egy sokkal konkrétabbat, ezen legyünk túl, aztán úgyis egész este beszéltetni fogom!

Tárgy: Re: Elee & Seby - Reconnecting Kedd Dec. 08 2015, 23:01

Elee mindig vigyort csal az arcomra, nem ismerek még egy ilyen nőt komolyan! Szalad a magassarkúban, rohan, közben még dohányzik is valami természetes nőcis eleganciával, kész neveletlen hercegnő.
Megölel, szorosabban ölelem vissza, nagyon hiányzott nekem, de nem fogom mondani, megkapnám, hogy érzelgős vagyok.
-Szeretem, mikor pirosodik az arcod, kiemeli a tüzes jellemed! - Vigyorgok pofátlan. Aztán nevetek is. -Á, így már minden világos, minden! Acélbetétes tűsarok kéne neked, ne kopjon el. - Röhögök, biztos nem tesz jót a cipőnek, de a bokáját már említeni sem merem, mert elküld Kenyába kengurut vadászni. Igen, pont azt, hát ott nincs, jelezné, vissza se jöjjek zsákmány nélkül!
Lélekbizsergető, hogy hordja az ajándékom, még akkor is ha lehet csak akkor veszi fel, ha velem van. De akkor is felteszi a kedvemért, nagyon is jól esik ez a gesztus felém, talán ezért sem bírok szomorú maradni mellette. Nem mintha okom lenne, persze.
-Na mesélek valamit, már a múltkor akartam, csak éppenséggel elrohantál, telefonon meg nem akartam, a többi kommunikációs eszközt nem is említem. Igyunk valami sört vagy koktélt, aztán majd töményezhetünk is, csak na. Ne csapjunk a lovak közé rögtön az elején! - Vigyorgok, nevetek, félek nyálasan adnám elő a sztorit tőle. Vagy kijönne a rejtett depresszióm, hogy bizony akadnak bennem tüskék és félelmek. Nah, szóval addig maradjak már józanabb, aztán ha táncolunk már jöhet.
Ha megfelel neki, akkor odaverekszem magam a pulthoz (nem szó szerint, maradni akarok) és kérek amit/amiket kért, meg magamnak az övéhez hasonlatosan valamit. Hojj, asztalt kell vadászni, de mondom Eleenek, menjünk hátra, ott szoktak lenni félreeső asztalok, anno Gabriellel ott dumáltunk, ha lelki gondja volt... uhh, remélem nem von párhuzamot, mert nekem nincs, most úgy érzem sínen vagyok, remélem ő is!
-Na mielőtt belevágok, te nő! Hát azért tömören mondjad már el, minden okés-e? Remélem csak a suli miatt nem hívtál, nem azért mert gond volt. Nagyon elrohantál, aggódtam ám... - Nézek rá lebiggyesztett ajakkal, hogy a leghülyébb barátjára hozta rá a frászt, hát amúgy is szétaggódom a fejem, le ne essen a paripáiról és még ez is! Ejjj... de nem haragszom, úgy érzékelem nem volt gond, csak az élet kopogtatott.

Tárgy: Re: Elee & Seby - Reconnecting Csüt. Dec. 10 2015, 23:53

Minden aggodalmam elszáll, amikor meglátom a csupa vigyor arcát. Imádom a srácot, mert totál lazán kijövök vele; ha kell, akkor csak egy haver, ha kell, ivócimbora, ha kell, sírhatok a vállán, ha kell sofőr/mentős/ápoló, és nem utolsó sorban a szex sem volt rossz. Igaz, az első után voltak kétségeim, de a második eséllyel remekül élt, és talán csepegtetett belém némi romantikát is azzal a rohadt bújásával. El kell ismernem, nem olyan rossz dolog az, talán ennek köszönhetem azt is, hogy egy kellemetlen reggelem volt az egyik tanárommal, de megérte, mert Domi halál cuki, imádni való pofa, és nem is haltam bele, hogy ott aludtam. Igaz, azóta nem láttam, ami mondjuk elég gáz, de nem gázabb, mint hogy szembe találkoztam az életnagyságú képemmel a szekrényajtón… Jah, asszem kvittek vagyunk a kis versenyzőmmel.
- Te már csak tudod. Ahogy azt is, hogy kell kipirosítanod! – nevetek, szemérmetlenül utalok a mocskos kis titkainkra, de vele meg lehet tenni, meg amúgy sem vagyok az a gátlásos típus – Simán jöhet, de valami könnyített, nem ám valami tíz kilós. Egyébként is, fusson maratont, akinek hét anyja van… - fintorgok, mert ennyi futkározástól is hevesebben ver a szívem, mint ildomos lenne. Basszus, nem elég a lovaglás, akárhonnan nézem. Megint el kéne mennem a kondi terembe, de annyi kedvem van…
- Ne csigázz! Minden mocskos részlet érdekel, ismersz. – kacsintok rá, amikor már beérünk, hely nem nagyon akad, a pultnál is ezren, de majd csak lesz valahogy. Elegánsan nem reagálok arra, hogy milyen csúfosan faképnél hagytam a múltkor, hercegnősen szőnyeg alá söpröm a tényt, hogy bunkó voltam, és mint ha mi sem történt volna, folytatom tovább. Őszintén hiszem, hogy nem várja el tőlem, hogy kanosszát járjak. Hát, mondjuk, addig álljon fél lábon, a bocsánatkérésben nem vagyok jó…
- Jó, meggyőztél. Legyen sör. Guinness? – felcsillan a szemem, mert itt tartanak, és imádom, szerintem pár százalékban az folyik az ereimben. Ha megszerzi a piákat, követem hátra. Basszus, nem is tudtam, hogy itt is vannak asztalok! Mint ahogy szerintem sokan mások sem tudják, mert akad hely, igaz, nem sok, de amekkora tömeg van kint… Hülyék, na mindegy, nekem mázlim van, mert Seby ügyes, meg okos, meg fantasztikus, meg mit mondjak még?
- Ez nem ér! Én kérdeztem előbb… - adom a durcást, biggyesztem az ajkam, de aztán el is nevetem magam, nem lehet mellette komolynak lenni. Eszembe jut a fogadásunk, hogy nem szabad egymás társaságában nevetnünk, de még csak mosolyognunk sem, de ha Ő is emlékszik rá, remélem, nem ma akarja bejátszani, mert máris elbuktam. De nem hiszem, Ő is csupa mosoly, meg vigyor, meg vidámság, ma ne komolykodjunk, majd máskor.
- Na, de dióhéjban: Apa megneszelte, hogy voltam egy fotózáson, nem is akármilyenen, és totál kiakadt, ezért haza parancsolt lelki fröccsre. Ezért kellett olyan viharosan lelépnem. Aztán… Aztán pár napig olyan idegállapotban voltam, hogy nem jártál volna jól velem, meg vizsgák is, meg kiskutya füle, aztán már ezért nem hívtalak, mert milyen ciki, hogy nem hívtalak, aztán egyre cikibb lett. De minden okés, és látod, összeszedtem a bátorságomat is, szóval ennyi. – tárom szét a karom, jelezve, hogy ha van még kérdése, nosza, de én végeztem, most Ő jön. Azért remélem, nem szőtt nagyon brutál összeesküvés elméleteket, csak olyan átlagosakat…
- Na, és veled mizujs? Mit akartál már akkor is mesélni? – terelem inkább felé a témát, én kimondottan utálok ilyen „vegyük fel a fonalat” beszélgetést tartani, már ha nekem kell beszélnem. Úgysem jut eszembe egy csomó miden, és összevissza csapongok, tiszta érthetetlen lenne.

Tárgy: Re: Elee & Seby - Reconnecting Vas. Dec. 13 2015, 21:05

-Mit tehetnék, szeretem, ahogy napfelkeltét játszik a bőröd! - Vigyorgok, ha azt vesszük ő meg kikarmolta a hátam édes vörös csíkokkal kidekorálva, ő is ért a pirosításhoz! Az asztalt és az ő hátát hagyjuk, khm, bár jó menet volt hiába ért véget ahogy (köztünk szinte szokás már a fura befejezés, nem de bár? )
-Hát majd mondod milyen kell, nem én fogom próbálgatni! - Röhögök, durva is lenne... de szórakoztat ahogy kiakad, ő bizony nem fut, pedig futni jó, persze nem tűsarkúban, belátom.
-Mocskos részlet! - Röhögök nagyon, nem, nem mocskos dolgokat akarok mesélni, bár Lionelt tény és való szaftos adaléknak gondolná, de annyira utálom az a férfit, hogy nem vagyok hajlandó a számra venni a nevét. Mr. Anderson... cöh.
-Simán! - Jó ötlet a Guinness, rendelek is amint átverekedtem magam. Kérek két tequilát is mellé, azt szereti meg amúgy is. Miért ne?
Hátul eléggé félreesünk, de nem izgat, a zene ide is eldübörög és legalább van némi levegő, ha nem is sok. Egy asztalra is lecsapok, lopok széket és máris jó úton vagyunk a kocsma feelinghez. Szerencsére ha váltani akarunk csak lemegyünk és táncolunk hajnalig!
Nevetek azon, hogy lázad, de komolyan, mi lelte a múltkor! Mindegy is, a lényeg, hogy nincs gond, csak nyugtasson is meg erről, aztán majd belecsapok a lecsóba.
-Jaj ne butáskodj Édesen, ha fél évig nem hívsz akkor is örülök amikor mégis megteszed! Folytatjuk ahol abbahagytuk, sose érezd cikinek. De remélem nem volt gáz a fateroddal, miért akadt ki a fotózáson? - Van egy olyan sanda gyanúm ez még a Josh féle lesz, de lehet volt másik is, a hangsúly nem ezen van.
-Ahh, háát, hogy is mondjam, velem felgyorsultak akkoriban az események, mostanra lett nyugisabb de... összeköltöztem egy lánnyal, Ameliának hívják. És nos... ő a barátnőm, ami tök fura, mert érted, nekem nem volt, azaz na te megértesz, én tökre f.stam az egésztől, meg elég kacifántosan is indult, de... úgy érzem összejött és boldog vagyok és nem dobott ki, pedig eltelt több mint három hónap, kész csoda! - Nevetek, várva a reakcióját, mit gondol erről. Olyan fura és bizsergető még mindig kimondani, barátnőm van!
-Szóval a te Sebyd feje lágya úgymond benőtt, ezt is megéltük! - Mosolygok, remélem ez nem akadály neki, szerencsére Amelia nem féltékeny alkat, hogy ne találkozhassak ugyan úgy Eleevel, persze a szex és hasonló dolgok nélkül.

Tárgy: Re: Elee & Seby - Reconnecting Hétf. Dec. 28 2015, 02:02

Hát mit mondjak, tényleg ért hozzá, hogy kivörösödjek itt-ott. Mondjuk, hát, nem mindig olyan kellemes, mert azt például nem sírom vissza, hogy az üveglap lenyúzza a hátam, de pedig az egy jó kis menet volt! Hja, azok a régi szép napok… Nem is tudom, mikor szexeltem utoljára egy jót, de lassan ideje lenne felmelegíteni valamelyik ilyen jellegű kapcsolatomat.
- Nem-e? Hát a párizsi szettedhez pedig menne… - vigyorgok, sőt, már nevetek is, sosem fogom elfelejteni a pink szettjét, valahol meg is van az a szuper titkos kép róla…
- Jaj, hát úgy csinálsz, mintha legalábbis szent lennél… - forgatom a szemem, mert biztos vagyok benne, hogy vannak ám ott sötét dolgok a múltjában, ha nem is feltétlenül a közeliben, de azért még egy csomó mindent nem tudok róla. Megszerzi a piát, és felcsillan a szemem a tequila láttán. Csípem, hogy jó a memóriája. Hátra vezet, ami nekem amúgy tök új, de mikor összelopkodja a hozzávalókat egy kellemes estéhez. Szerintem jobban járunk, ha a shot-tal kezdünk meg is emelem felé a poharam, és ha benne van, akkor lehúzom, aztán nyammogok a citromon egy keveset. Hű, mintha itt meleg lenne, nem?
- Jójó, persze, de akkor is… Na mindegy, lényeg, hogy itt vagyunk, hagyjuk a múltamat, nem olyan szép az. – nevetek, legyezgetek a kezemmel, hogy hess, nem jó téma, másikat akarok!
- Dehogy, csak a szokásos, hogy miért engedem, hogy egy szál bugyiban fotózzanak, és ki az a pasi, aki úgy néz rám, hogy a fotóról süt a szex szag, tényleg, semmi extra. – legyintek nevetve, de amúgy már tényleg megszoktam, annyi ilyen van a hátam mögött, hogy ez már nem számít. Mesél, én meg hallgatom, hallgatom, és kezdem azt érezni, hogy április elseje van. A végén persze nem bírom tovább, és hangosan felröhögök, igen, röhögök, nem túl nőies, de ez biztos csak a világ legjobb prank-je. De aztán elbizonytalanodom, és inkább iszom egy férfias korty sört.
- Most csak szívatsz, ugye? – nézek rá átható tekintettel, fürkészőn, és közben iszonyatosan remélem, hogy csak szórakozik.
- Sebastian Drayton, azonnal mondd meg, ha csak életed alakításával próbálsz beszívatni! – kezdek kétségbe esni. Mi van? Három hónapja csaja van? És… Mivan? Mi lett a világgal, amíg nem figyeltem? Mivan? Állj! Mindenki álljon le, kész, ennyi, álljon le a forgatás, fel akarok ébredni! Nem hiszem el, én ezt nem...

Tárgy: Re: Elee & Seby - Reconnecting Hétf. Dec. 28 2015, 18:20

-Bvááá, najah, tuti, de csak akkor ha pink lesz a cipő is, hova gondolsz! - Röhögök vele, én is emlékszem, még mindig megvan a kép a gépen.
-Szent Sebastian, milyen jól hangzik, imádj és tisztelj! - Röhögök, közel sem vagyok szent. Már csak azért sem, mert simán elpiálgatok vele és nem csak a mise bort. A szentek isznak a miseborból? Újabb szenzációs kérdés Sebastiantól, forduljon mindenki hozzá bizalommal! Na de lehuppanunk, előbb kicsit faggatom őt, miért játszott szürke csacsit a ködpamacsban.
Közben koccintunk, vigyorogva szopogatom a citromot, a számban hagyva, rágcsálva, citrom szájú mosolyt varázsolva az arcomra, de kultúrát erőltetek magamra, leteszem a tányérra, nem eszem meg a héját és hasonlók, csak vigyorgok. Lehet nem kéne innom... lehet... áh, dehogy is, jó ez!
-Oh, hát igen, ha apa leszek nekem is nehéz lesz megemészteni, ha a kislányomra hajtanak. De te majd jól fejbe kólintasz és nem lesz gáz! Tényleg csak bugyi volt rajtad? Hol is jelent meg? - Hajolok közelebb vigyorogva, csak dicsekvés céljából vennék egyet, természetesen, brit úriember magáncélra ilyet nem vásárol. De támogatni kell Eleet, nem?
Aztán elmesélem hogy becsajoztam, na jó, komolyabb szó kell, élettársi viszonyba kezdtem, komolyan, de csak röhög, nevetek vele, de látszik az arcomon, hogy amúgy bocs, de igaz.
-Nem, nem, halál komoly, imádom azt a nőt! - Vigyorgok, tényleg oda vagyok Ameliáért, jó, nem tökéletes minden, de kinél az?
-Nem szívatlak! Tényleg odaköltött Amelia. Ápolónő a közeli kórházban, francia órát adtam neki, úgy ismertem meg. Szóval ha random betoppansz ne lepődj meg ha ő nyit ajtót! Bár meséltem rólad neki, fényképen mutattalak is, így elvileg tudná ki vagy, nem lepődne meg. Már akartam mondani a múltkor is, csak elrohantál ugye és nem maradt rá idő. Na de most ezzel kezdtem! Na és te? Valaki? Vagy még mindig szemezgetsz az udvarlók között? - Azóta azt is megtudtam, hogy Josh és Elee ismerik egymást, sőt. De tudtommal Josh-sal nem igen találkoznak, így ezt a témát, magamtól, nem bolygatom.
Persze remélem nem paterol el más merre, hogy már nem vagyok klubtag, ágyő! Kicsit furán nézett rám az előbb...

Tárgy: Re: Elee & Seby - Reconnecting Csüt. Dec. 31 2015, 03:02

Mondjuk egy ilyen? http://picture-cdn.wheretoget.it/icq52e-i.jpg Very Happy

Hát igen, az emlékezetes párizsi kirándulás… Mások városnézős fotókat mutogatnak, amikkel persze én is teleszórtam a facebook-ot, mi meg erre emlékszünk: Seby a pink cuccban a butik közepén parádézva. Istenem, még sok olyan túra kéne!
- Ó, életem, ismersz, szívesen térdre borulok nagyságod előtt. – vigyorgok, mert ezt a labdát kár lett volna repülni hagyni, jobb neki, ha keményen a földre van csapva. Még talán krátert is hagy maga után…
Bohóckodik a citrommal, mint egy kisfiú, de pont az ilyenjei miatt imádom, nevetek rajta, vagy vele, ki tudja?
- Ó, ne félj, mindenképp tarkón csapkodlak, hogy hagyd élni. Sőt, majd mesélek neki, had tanuljon! – nevetek. Seby, mint apa… Hát, nem látom, nem igazán. Már nem azt mondom, hogy nem bírna el egy gyerekkel, csak… Az a Seby, akit én ismerek, nem csinál gyereket, még véletlenül sem, mert nem marad meg egy nő mellett. És annyira meg igenis felelősségteljes, hogy csak úgy a világba nem szórja az utódokat.
- Igen… Olyan is készült. De hiába csillog úgy a szemed, mert semmi lényeges nem látszik, mert kőkeményen pasihoz bújós szemezős szexéhes pózban simulok rajta Josh-hoz. – vigyorgok rá. Nekem ugyan fogalmam sincs, hogy a két srác ismeri egymást, nagyot is néznék, ha kiderülne, de hát mindig is mondtam, hogy kicsi a világ, LA meg még kisebb.
Aztán jön a sokk, mert mivan? Három hónapja lakik nála valami bige, és én nem is tudom? Nem mintha bármi közöm lenne hozzá, illetve… Várjunk csak! Hahhahahhaaaa, ezt most kicsinálom!!!
- Várjál már… - elkomolyodok, félretolom magam elől a sört, és a tequilás pohárral kezdek el játszani. Kéne még egy kör, ez most megütött. Odébb lököm a poharat egy ujjal, aztán a gyűrűmet kezdem el piszkálni – Azért, tudod, legalább egy sms jól esett volna… Hogy… Csak hogy tudjam, hogy felbontod az eljegyzésünket. – felpillantok rá, eddig az asztalt bámultam. Nem tudom, hogy csinálom, de nem röhögöm el magam. Halálosan komoly arcot vágok. Életem alakítása. Hol van most egy kamera? Egy operatő? Egy komplett stáb? Oscart nekem!
- Amelia… Ápolónő? Várj, nem úgy volt, hogy a kórházas dolgokat nem csíped? Vagy… Ah, és azt mondtad, sosem leszel szerelmes. És… Baszki, tök átvertél! Egyedül hagytál az elméletünkkel. Tök egyedül. Nincs más, aki úgy látja a világot, mint én, téged is elrontottak… Pedig… Pedig akartam mesélni, hogy megfertőztél a rohadt bújásoddal, de… Komolyan? Három hónapja? És… - tenyereimbe temetem az arcom, rázkódik a vállam, de nem sírok, max a nevetéstől, de nem akarom, hogy lássa. Kicsit szívni akarom a vérét, ahhoz nagyon értek. Némán ráz a nevetés, szorosan nyomom kezeim az arcomra, és minden erőmre szükségem van, hogy ne buktassam le magam.

Tárgy: Re: Elee & Seby - Reconnecting Pént. Jan. 01 2016, 13:40

//Úristen nagyon brutál vagy xDDDD//

-Tudom, tudom, térdre borulsz, szeretsz is... arany életem van melletted! - Vigyorgok kajánul, de csak pimaszkodom vele.
-Uhh.... jó, de csak ha elmúlt 16, addig szigorúan csak más témáitok lehetnek mint a fiúk! Úristen, várj, veled beszélgetne, legyen 21.... - Röhögök, nem gondolom ám komolyan, de tény, Elee és a kalandjai... szerintem mindketten tudnánk mesélni annak a gyereknek, ha csak magamból indulok ki, velem mit művelt ez a nő és kitanítaná a kislányom, reszkethetnének a fiúk... tőlem is. Hm. Megfontolandó, de komolyan!
Szóba jön a fotózásuk, elvigyorodom, hogy wow, tényleg? Josh nem is mondta, a kis piszok, kihagyott a jó kis részletekből!
-Na komolyan? Felcsigázod az embert és még csak sunyi pluszfotó sem készült, mikor pont levetkőzöl, vagy valami! - Nevetek, komolyan, Josh hogy bírta? Én már Eleenek akkor nehezen tudtam csak ellenállni, mikor takarítani jött át.
Aztán végre valahára el tudom mesélni neki, hogy van valakim, de nem akarja elhinni, még a sört is félretolja komoly fejjel. Nem értem mi a baj, aztán közli amit. Egy pillanatig nem is értem, bámulok rá, hogy kirakjam a puzzlet, mert mi van? Majd félvigyor kúszik a számra, elveszem a kezét, amin a gyűrűt hordja és a számhoz emelem.
-Csak vele élek, de ez nem jelenti hogy felbontottam az eljegyzésünk! - Vigyorodom el, nevetek kicsit, mert úristen, ez de brutálul hangzik, de hálásabb mosollyal csókolom meg a kezét.
-Az az ajánlatom egy életre szól, sosem bontanám fel. - Legalábbis remélem mindig a barátom marad. Nem is tudja mekkora örömöt okoz vele minden alkalommal, mikor látom a kezén csillanni ezt az ékszert.
-De... de... de hát mit csináljak ha ez a szakmája? Nagyon sokáig nem is akartam róla tudomást venni, hova jár nap mint nap... - Nevetek kicsit, mert de, kerülöm a kórházat, mondhatni nem szaladok be a munkahelyére, hogy édes, otthon hagytad az ebéded... De Amelia van olyan kedves és elnézi ezt nekem.
Aztán mosolygok, hogy egyedül hagytam az elméletünkkel, hirtelen nem tudom melyikkel, de megeshet valóban megesett. Pislogok, hogy azt mondja megfertőztem a bújással, én? Tényleg? Aztán nem tudom eldönteni sír vagy nevet, tényleg bántja-e vagy sem, vagy... nincs rutinom ebben a témában, hogy a lány barátomnak, akivel volt plusz is közöljem, van barátnőm, szóval... Beletúrok a hajamba, hogy hajj, azt hittem örülni fog, de lehet mégsem, hát ha már megfertőztem állítása szerint közelebb ülök és átölelem, simogatom a karját. Én nem tudom meghazudtolni magam, na...
-Már hogyne látnám úgy a világot mint te... rokon bolondok vagyunk és nem mondom ami eddig volt rossz volt csak mert most más van... de valóban azt hittem nem leszek szerelmes, mégis bekúszott az érzés a bőröm alá... és csak örülök ha bújósabb lettél, akkor nem fogsz fintorogni, ha ölelgetlek... - Mosolyodom el az elején azért néha vágott pofákat rám, én emlékszem! Adok egy csókot a halántékára is, nem gondoltam megbántom ezzel, bár tény, szólhattam volna hamarabb, nem akarom azt higgye, nem tartottam fontosnak neki elmondani, mert el akartam ugye...

//Mindig beszívatod ezt a hülyét xDD //

Tárgy: Re: Elee & Seby - Reconnecting Pént. Jan. 08 2016, 03:42

Annyira szeretem, hogy veszi a poénjaimat, komolyan, manapság ritkaság az ilyen. Mert Seby nem érti félre, tudja, hogy ez csak vicc. Nem mintha nem lett volna rá példa, hogy több lett annál, és jó is volt, de nekünk ahhoz hangolódni kell, mert nagyon más stílust képviselünk az ágyban.
- Így is van, nem is kívánhatsz nálam jobbat. Még féltékeny sem vagyok. Kész kincs! – vigyorgok én is, mert így is gondolom. Ah, a szerénységem ma otthon maradt, de csak elnézi nekem.
- Hát, őszintén remélem, hogy nem készült! – nevetek, így is elég nagy botrány lett belőle otthon, pedig alig látszom azon a rohadt képen, de tényleg! – Mondjuk, olyan van, hogy boxerben pózolok… Valahol van is belőle, majd dedikálok neked egyet! – kacsintok sokat sejtetően, mert abból tényleg van valahol néhány változat valamelyik fiókban. Eddig arra vártak, hogy berakjam őket a munkáim közé, de oda úgyis csak egy kerül, majd választ egy kellemeset.
- De aztán tessék tiszteletben tartani, kezek a takaró fölött, tudod! – fenyegetem meg az ujjammal nevetve. Nem akarok belegondolni, hogy mit akar azzal a képpel, amikor élőben is itt vagyok neki.
- Tényleg? És mégis… Milyen eljegyzés az olyan, ami ezt megengedi? – a miénk, természetesen, hiszen az az örök barátságot hivatott jelképezni, de ez akkor is hatalmas lehetőség, és én hülye lennék nem szívni vele a vérét. Kicsit hagyom a kezem az övében pihenni, mielőtt elhúzom. Ujjaim újra a sör köré fonom, szorosan, mintha attól félnék ezt (is) elveszik tőlem.
- Ja, tudom, a szerelem vak… - fintorgok, mert igen, valóban az, olyankor semmi sem zavar, és még azokat a jeleket sem veszed észre, amik kibökik a szemed. És itt most nem Sebyről van szó, elvégre nem ismerem a csajt. A csaját… Brrr, na mindegy, ezt még meg kell szoknom. Ezek csak az én tapasztalataim, de féltem, mert a szerelem veszélyes, és tönkre tud tenni embereket, elvégre szíveket zúz össze… De nem, örülnöm kéne, és örülök is, tényleg, csak ezt még nem tudhatja meg. Egyelőre. Előbb jön még az oscaros alakításom. Istenem, annyira szeretném látni a fejét, de akkor lebuknék, és azt nem engedhetem. Szóval csak elképzelni tudom, most milyen arca lehet. Sokat elárul, hogy nyugtatólag ölel, és én nem bírom tovább, hogy kiejti a szavakat.
- Istenem, annyira hülye vagy, és én annyira szeretlek érte! – nézek fel rá, mosolyom olyan széles, háromszor körbeéri a fejemet. Átölelem a nyakát, úgy nevetek tovább, aztán eltolom, hogy tanulmányozzam az arcát.
- Komolyan kinézted belőlem ezt az egész hisztit? Hiszen ismersz… - nevetek, megborzolom a haját, ahogy mindig is teszem, amikor hülyét csinálok belőle. Imádom, hogy elnézi nekem. Mindent elnéz nekem. Hol találok még egy ilyet?
- Örülök neked. Tényleg. Bár be kell vallanom, hogy féltelek is, mert a szerelem csúnya hályogot tud vonni az ember szemére, de hiszek neked, ha azt mondod boldog vagy így. – hazudnék, ha tagadnám, én tudok örülni más örömének. Látszik is, ahogy szinte sugárzik, árad belőle valami extra pozitívság. Eddig nem tudtam hova rakni, de ez sok mindent megmagyaráz.
- Ezek után az én sztorijaim labdába sem rúgnak, pedig… Fertőzöl, szóval kezeltesd magad a házi ápolónőddel! – nevetek, és oldalba bököm, aztán kortyolok a sörömből. Az a rohadt bújása, meg romantikája… Meggyengített, mi sem bizonyítja jobban, hogy Dommynál aludtam. Nem lesz ez így jó, rozsdásodik a páncélom!

Tárgy: Re: Elee & Seby - Reconnecting Vas. Jan. 10 2016, 00:10

-Az az! Pedig magadra féltékeny lehetnél... hmm. - Szűkítem össze a szemem, hogy na az durva lenne, de csak nevetek.
-Wúw, király, jó! Majd... hát... falra nem teszem ki, de... na meg a polcra sem de... találok neki helyet! Végtére is egy dedikált sehol be nem mutatott példány, hát igazi kincs lesz! - Vigyorgok, Amelia szerintem ki fog nyírni érte, de ha kapok elrakom, ehehe.
-Az egész testem a takaró felett lesz, ne izgulj! - Röhögök, ezt nem lehetett kihagyni!
-Hát... egyedi! - Vigyorgok tovább finoman szorongatva a kezét, ami azt illeti tényleg egyedi a kapcsolatunk, tökre belefér minden hülyeségünk.
-Hát... igen. Tudom, hogy hülyeség az egész dolog de... nem tudom elnyomni. - Vonok vállat, megkaptam már, ha burkoltan is, hogy több eszem is lehetne. Mondjuk nem mindenkitől de... mindegy is. Nem bírom elnyomni és tagadni is hülyeség lenne.
De eléggé furán viselkedik, nem bírok kiigazodni rajta, hogy akkor most haragszik vagy bánatos, vagy... nem is tudom. Szóval átkarolom és mondom a hülyeségeim, erre nem telibe vigyorog. A hangulatingadozás durva jelenségét látom, vagy átvert... Először nem értem, mikor átkarolja a nyakam, nevet, aztán a szemem forgatom, hogy megint kihasználta, hogy aggódós vagyok. El is húzom a szám durcásabban, hogy ez nem volt szép ám!
-Nehéz volt eldönteni, jó? - Bár ha belegondolok, Elee kicsit sem hisztis. Velem sosem volt, szóval talán azért is zavart ezzel most össze.
Persze mikor mondja, hogy örül nekem teljesen megbékélek, hálásan mosolygok rá, ölelem magamhoz (ha már megfertőztem, kihasználom, olyan jó ölelgetni őt!)
-Amelia sosem bántana. Sehogy se. Ő csak... őszinte de az jó. Boldog vagyok mellette. - Jó, oké, néha fáj, amit mondott hogy nem akar belém szeretni, ergo most sem szerelmes belém és nem is igen reagált arra hogy én igen, de... Ő csendesen szeret engem, vagy hogy, szóval... már megbékéltem ezzel és örülök, hogy egyáltalán szeretve vagyok. Amúgy sem tudnám elképzelni a mindennapjaim már nélküle, mindig ő jár a fejemben és nagyon hiányzik, ha sokat dolgozik. De most örülök annak, hogy Elee örül nekem, boldoggá tesz vele.
-Már hogy ne rúgnának! Max kettőt vagy... hármat is kell mesélned hogy utolérj, csupa jó sztorit deeee... van esélyed, hidd el! - Röhögök, húzom magamhoz, csak ugratom. -Na szóval mivel is fertőztelek meeeeg? Haaaa? Kivel bújsz össze mostanság? Már rajtam kívül, de esélyed sincs, egész este ölelgetni foglak, vagy egy év ölelgetési hajlamát kell bepótolnom, féééélsz mi? - Suttogom a végét a fülébe, nevetek, szerintem most kapom a pofámba a söröm. Vagy ha szerencsém van az övét és az enyém megmarad! Hehe.

Tárgy: Re: Elee & Seby - Reconnecting Pént. Jan. 15 2016, 00:06

- Az elég skizoid lenne azért… - nevetek, de azért most ezzel egy kicsit összezavar, mert MIVAN? Féltékeny amúgy sem vagyok. Magamra meg főleg nem, elvégre… Nekem jó, akkor mi is a probléma?
- De nem adhatod el! Soha, semmi pénzért. – nézek rá komolyan, mert ez egy bizalmi dolog, ilyen képet nem adnék akárkinek, és nem szeretném, ha érdemtelen kezekbe kerülne.
- Szerződést fogunk írni róla! – bólogatok roppant komolyan, mint egy igazi vérbeli üzletasszony. Alá kell írnia, hogy sosem teszi pénzzé, még akkor sem, ha az élete múlik rajta.
- Bakker… Jó, de ellenőrizni fogom, és ha foltos lesz… Bünti lesz! – fenyegetem most már nevetve, mert tőlem aztán azt csinál, amit akar, de szívni a vérét felemelő érzés.
- Jó, nem kell bemutatni, túl vagyok rajta. – legyintek, és húzom a szám. Ja, én korán megtapasztaltam, Seby csak most. Remélem, nem esik majd úgy pofára, mint én, velem konkrétan feltörölték a padlót, de nem ám egy négyzetméteren…
Szívom inkább a kis vérét, meg talán a lelkét is, mert ilyenkor szerintem megrövidítem az életét egy pár hónappal. De nem lehet kihagyni, hát olyan magas az a labda, és olyan szépen csattan, amikor lecsapom. Ha nem is láttam a fejét, amíg „zokogtam”, most nézhetem, és mondhatom, megéri! Húzza a száját, amikor rájön, csúfosan átvertem.
- Ugyan ne csináld már! – nevetek, és megszokásból adok neki egy gyors csókot – Ó, baszki, bocsi! Ezt meg kell szoknom… - kapom a szám elé a kezem, és kicsit elhúzódok tőle. Bakker, ez nagyon cinkes!
Hihetetlen, hogy mennyire megváltozik, amikor a csajról beszél. Amelia, Elee, neve is van, mégpedig Amelia. Igyekszem memorizálni, az a tuti. Tényleg boldog, látszik rajta. Hogy a francba nem vettem észre, hogy van valami? Valószínűleg nem akartam elhinni, olyan hihetetlen, de tényleg. Seby meg a szerelem? Hát nem fogadtam volna rá.
- Figyelj, basszus, ha így folytatod, akkor átülök az asztal másik oldalára, aztán úgy ölelgessél! – morgok rá, mert oké, hogy ragad ez a bújás dolog, de azért na!
- Hát, nem is tudom, hogy kezdjem, de tudod, én nem szoktam ott aludni senkinél, mert… Mert nem, és kész. – nevetek, mert nem szeretek magyarázkodni, inkább iszom egy kis sört – Szóval összegabalyodtam egy kicsit egy sráccal, aztán nála aludtam, ami tökre annak köszönhető, hogy megfertőztél, mert amúgy tök elképzelhetetlen lett volna számomra, főleg mert nem is volt olyan vészesen vad a szex sem, szóval… Abszolút ragályos vagy! – nevetek, és emelem a poharam, hogy erre inni kell. Komolyan gondolom, hogy Seby hatására következhetett be, hogy akkor és ott meggyőzött Dommy arról, hogy ott maradjak. Na meg az is benne volt, hogy ha el akartam indulni, akkor nyomtunk még egy menetet, és a végére már hulla fáradt voltam. De akkor is! Régebben ilyen nem fordulhatott volna elő!

Tárgy: Re: Elee & Seby - Reconnecting Szomb. Jan. 16 2016, 14:33

Röhögök, látom el is gondolkodott az önmagán való féltékenységen, ettől csak jobban nevetek.
-Miért adnám? Az enyém... eszményi értéke van. - Nézek rá meglepődve. Ilyen dolgokból én sosem csinálnék pénzt. Ez olyan mintha Reeventől kérnék munkadíjat, amiért lefordítom a francia erotikus verseket neki. Nekem az kikapcsolódás, ráadásul sok időt keresgélhetett.
-Ehm... jó. - Vonok vállat kicsit, ha szeretne. Ha ez megnyugtatja... bár egyszerűbb akkor ha oda sem adja, nem tudtam hogy neki ez ilyen komoly. Boldoggá akarom tenni, nem feszültté.
-Ó, a tisztaságra nagyon ügyelek tudod, semmi se lesz foltos, se a kép, se az ágy! Majd lelaminálom a képet, mit szólsz? - Viccelődöm, nem, nincsenek ilyen szándékaim. Amolyanok sem. Ha nem lenne Amelia, akkor egyértelmű lenne, hogyha olyanom van, elcsábítanám egy kicsit a baráti extrák felé.
-De nem minden esetben... rossz ez. - Motyogom szinte, mert igaz, ha viszonzott szerelmes nagy pillanataim lettek volna, valószínű hevesebben mondanám, de szerintem jó érzés, hogy így szeretek valakit, hogy olyan mintha lelkem egy része megkerült volna. Persze ha Amelia kidobna holnap akkor valóban rossz lenne. Nagyon rossz.
De az is rossz lenne, ha Elee megbántódna, mert nem vagyok már a singli flörtölős klub része, igyekszem is vigasztalni, meggyőzni, de mint kiderül tök feleslegesen, mert semmi baja, csak ugrat. Ahh... Durcázom is egy sort, de pontosan tudja mit csináljon, hogy abbahagyjam, bár... hehe, ezt már nem kéne, kicsit meg is lep, hogy szájon csókol az édes puha ajkaival (attól hogy van valakim, még nem felejtek) de elmosolyodom, hogy szokni kell a dolgot.
-Tudom, nekem is, semmi baj. Nem elcsábítani akarsz csak megvigasztalni. A baráti szájra puszi ellen semmi kifogásom. - Húzódom közelebb, kap egy röpke puszit a szájára viszonzásul, lássa, nem dőlt össze a világ, nem sújtott le semmi égi figyelmeztetés... Ha szenvedéllyel lekapott volna, na ott gondok lettek volna, de ennyitől... most mi?
De Ameliát tényleg szeretem, érezheti, így is elég nagy csatákat vívtam, hogy együtt legyünk, sok kompromisszum is volt de... én nagyon jól érzem magam vele, egyszerűen zsibong minden porcikám, hogy tudom, ha hazamegyek otthon lesz, megölelhetem, ha tudom, olyat főzök amit szeret, vagy bármit tudok tenni, ami boldoggá teszi. Én szeretem ezt az érzést.
-Naaaa, onnan szebb a panoráma? Átülök veled! - Vigyorgok, kis bosszú, de igazából csak önző vagyok, olyan jó közel lenni, mert engedi ha kicsit is. Na meg hasznos, hallok mindent amit mond.
-Tudom, azt sem szereted ha nálad aludnak. - Mosolygok kedvesen, amikor én ott aludtam a kanapén aludtam, meg Párizsban is külön ágyon, de éreztem hogy az nagy szó, hogy engedi. De pont azért leszek nagyon kíváncsi, hogy vajon egy ágyban aludt-e az illetővel?
-Ááááhá, hmmm, és vele aludtál az ágyában? Tényleg? Mesélj még! Honnan ismerted meg? Találkozol még vele ugye? - Tudom, hogy nem Josh, Josh mondta volna... gondolom. De nem féltem Josht, Eleet sem, örülök, hogy egyáltalán valaki elérte ezt nála! Meg ki tudja nekik mit hoz a jövő! Amúgy is megfogadtam nem szólok bele ebbe, eddig sem kellett volna, csak nem tudtam hogy megteszem... De ez a srác mindentől független érdekel. Hátha komolyan tetszik neki! Szeretném Elee boldogságát, nem hiába érdekel annyira az egész sztori!
Emelem én is poharam, erre tényleg kell inni egy kicsit, jó hírek! Az pedig hogy miattam történt... fura hatással vagyok az emberekre... azt hiszem. De nem bánom, ha ezzel előremozdítom a boldogságuk! Remélem legalábbis hogy a boldogságuk szorgalmazom ilyenkor... huh. Na de lesem Elee minden szavát, meséljen még!

Tárgy: Re: Elee & Seby - Reconnecting Szomb. Jan. 16 2016, 21:10

- Jól van akkor, ezt akartam hallani! – nevetek, hát nehogy már komolyan vegyen, mi van vele? Jó, mondjuk, nyugodtabb lennék, ha nem adná el, mert azért ezek olyan képek, amiket nem véletlenül nem szeretnék nyilvánosság előtt látni, és nem azért, mert nem vagyok velük megelégedve, csak nem kell feltétlenül polgárt pukkasztani. Vagy Apa agyát, mert az előbbi nem áll tőlem olyan távol.
- Jesszus, nehogy már komolyan vegyél! – szinte prüszkölök a nevetéstől, hát komolyan azt gondolta, hogy összedobok egy harminc oldalas szerződést, hogy mit csinálhat a képpel vagy mit nem? - De amúgy benne lennél? - kérdezem hirtelen elkomolyodva, pedig megint csak viccelek, el is nevetem magam újra. Aztán csak fokozza a vidámságomat, ahogy felháborodik, minek nézem. Mondjuk, ja, nála elég nagy rend szokott lenni.
- Nem, persze, addig rohadt jó, amíg tart… - nevetek keserűen, de nem akarom elvenni a kedvét, meg semmi ilyesmi, csak… Nekem nincsenek olyan húúúú de jó emlékeim a szerelemről. Mármint szép volt, jó volt, amíg tartott, méterekkel a föld felett röpködtem én is, csak kurva nagyot zuhantam, amikor vége lett, meg össze is törtem magam, szóval… Nem lehetne valami másról beszélni? Ja, nem, ez a nap fő témája, hát akkor ennyi.
Reflexből csókkal próbálom enyhíteni a durciját, de talán nem kéne… Nem sértődik meg különösebben, de… Nem kéne feszegetni a határokat, meg húzkodni az oroszlán bajuszát. Jó vicc, na mindegy…
- Na, jó, hogy neked nincs, de… - nem, még mindig nem stílusom harmadikként megjelenni, meg elcsábítani meg ilyesmik. Meglep, hogy Ő is megcsókol, nem is tudom, hova rakni. Jó, csak egy puszi, de… Nem, ezt nagyon nem kéne, nem érzem helyesnek.
- Seby, ne játssz az ördöggel, jobban járunk, ha erről lemondunk. – nézek rá a szempilláim alól. Aztán fenyegetem, hogy elülök mellőle, ha nem tudja kordában tartani magát. Azért, mert egyszer Dommynál aludtam, még nem viselem el, hogy egyfolytában ölelgetve legyek.
- Nem, nem, sokkal rosszabb, maradj csak. – vigyorgok szélesen. Panoráma? Itt, a föld alatt? Körbenézek azért, mondjuk akadnak jó csávók, de csak azért, mert van csaja nem fogok nekiállni vadidegenekkel szemezgetni. Nem, most vele vagyok, a haverommal, és ennyi.
- Hát, nem igazán rajongok érte, igen. Szóval… Nem is tudom, lehet, hogy csak egyszeri elgyengülés volt. Franc se tudja. – nevetek, aztán hagyom, had faggasson még egy kicsit.
- Nem, a földön aludtam… - forgatom a szemem – Igen, képzeld, vele aludtam egy ágyban. Hát, összefutottam vele az utcán, két kocsma között, és kiderült, hogy a rajongóm. Szóval elmentem vele billiárdozni, aztán… Hazavitt. – iszom egy korty sört, mert kicsit kiszárad a szám az emlékektől – Nem is tudom, azóta nem találkoztunk, de mondjuk… - beharapom az ajkam. Most elmondjam? Francba, hát akkora sztori, és még csak Halenak mondtam! – Reggel belefutottam az anyjába a konyhában… - félve pillantok rá, most mennyire fog röhögni vajon? Felkészülök az őrületes röhögő görcsre, meg miegymásra, beszólogatásokra, amik ilyenkor járnak.

Tárgy: Re: Elee & Seby - Reconnecting Szomb. Jan. 16 2016, 22:19

-De aláírom ha szeretnéd! De aztán ne csempéssz bele olyan részeket, hogy "amikor azt mondom, hogy masszírozd meg a lábam, azonnal ugranod kell. Ha azt mondom márpedig te mosogatsz muszáj szót fogadnod. Sőt, te mosod a ruháim is ezentúl." Juj... Én meg ötleteket adok, mon Diou! - Meredek rá szörnyülködve, majd nevetek, egyikben sem jeleskedem, bár a masszázzsal szerintem ő járna rosszul, azt mondják én inkább simogatom az embert olyankor.
-Miért, el tud múlni? - Én úgy érzem sosem fog, pedig lehet jól jönne... nem stresszelnék vele tovább senkit...
A szájra puszi kapcsán nekem nincs semmi extra, még csóknak sem nevezném, nézek is rá hogy ennyire veszélyesnek tartja. Ha folyton csókolóztunk volna, talán meg is érteném, de csak vállat vonok.
-Jó, persze, nem akartalak megbántani. Nekem ez... inkább baráti dolog mintsem bármi több. - Ameliának is magyaráztam már, bár tény, ő és én teljesen másképp gondolkodunk. Eleevel ebből a szempontból tényleg sokkal inkább egy hullámhosszon vagyok. De ha ő azt mondja, szerinte ez is sok, nem teszem. Az ölelésről viszont semmi pénzért nem mondanák le, hát végérvényesen meg kell fertőzzem, hogy máshogy csináljam? Hehe.
Nevetek, hogy maradjak csak ott sem jobb a kilátás, de tény, nincs mit látni, de ez mellékes. A lényeg, hogy marad.
-De ha már egyszer megtört a jég és túl is élted... Hmmm? - Akkor talán nem fog ódzkodni ezután sem ha együtt alvásról lesz szó!
Először csak nézek rá, hogy ugye nem a földön aludt, de persze nem, nem, huh, oké! Elee csökönyössége néha ijesztő, bár hamarabb foglalta volna be az ágyat szerintem. Hmmm.
-Rajongó! Huh, mondjuk ez elsőre kicsit furcsa... már a lovagló tudásodért rajong vagy a képeidért? Nem mindegy... ja de nem úgy lovagló tudás, hát érted! - Vigyorodom el, azért a tudásért is lehet rajongani, már aki tapasztalta ugye.
-Az... anyjába? Íííí az necces, hány éves amúgy? - Olyan velem is volt, hát az kínos, vigyorom is mutatja, hogy az nem mindig sül el jól, de Elee biztos kivágta magát a helyzetből. Kivéve ha a srác fala tele van plakátolva Elee képeivel és az anyja is tudja, hogy a fia nos... rajongó.
-Az ilyenek miatt nem szeretsz ott aludni? - Vigyorgok, ki tudja, lehet anyós jelölt fóbiában szenved. Konkrét indokot sosem mondott még, lehet meg van hol van a kutya elásva? Hehe.

Tárgy: Re: Elee & Seby - Reconnecting Csüt. Jan. 21 2016, 20:38

- Ne hülyéskedj már, hát bízom benned. De ha aláírod… Én összedobok egy rövidkét bármikor. – nevetek, mert jó ötletei vannak, simán lehet, hogy alkotok valami nevetségesen szánalmasan röhejes aláírni valót.
- Hát… Nem akarlak elkeseríteni, de el. És akkor jársz jobban, ha előbb nálad múlik el. – bólogatok komolyan, miközben bekúszik valahonnan mélyről az a keserű érzés, amikor tudatosul benned, hogy kegyetlenül át lett cseszve a fejed. Najó, nem a konkrét érzés, csak a halvány emléke, de akkor is rossz lesz a szám íze egy pillanatra.
- Tudod, azt mondják, hogy a szerelem csak egy molekula, és hogy hét évig képes elhomályosítani az elmédet, aztán szertefoszlik. De ezt csak a hideg szívű tudósok mondják, szóval rajtad áll, hogy elhiszed-e. – egyszer tényleg olvastam valahol egy ilyen cikket, és nem, nem valami libanyúzban, hanem valami rendes doktor pszichológusos cikkben.
- Nem bántottál meg, csak… Nekem mindig is tabu volt a foglalt pasi, szóval, jobb, ha ezt sztornózzuk. – mosolygok rá. Édes, hogy neki ez csak baráti, persze, nekem is, de nem akarok balhét, hogy elmegyünk valahova, elcsattan egy baráti puszi, ami majd visszajut a csajhoz… Ameliához, mert kicsi ez a város, mindenki ismer mindenkit. Hát hiányzik ez nekem? Nem.
- Ó, de hát rég volt az, azóta visszafagyott, csak már nem olyan erős. – nevetek. Édes, azt hiszi, hogy mostantól mindent lehet? Hát azért na!
- Ja, hát nekem is az volt, elvégre már egy ideje nem praktizálok. – nevetek, mert tényleg kicsit meglepődtem, hogy még most is van, aki megismer. Lecsengett már az a roham, amikor kábé minden sarkon odajöttek hozzám, hogy én vagyok-e én, mert már nem vagyok annyira közszemlére téve.
- A képeim miatt. Bár, szerintem az este végére már a lovaglótudásomért is rajongott. – vigyorgok én is, mert azért kapott egy kis kiképzést, az biztos.
- Aham… Elég gáz volt. – nevetek, ahogy visszaemlékszem, hát majdnem összevissza lezúztam a konyhát kínomban – Már a srác vagy az anyja? – nevetek, mert ez most nekem nem egészen tiszta.
- Hát, nem, igazából azért, mert az esélyét sem akarom megadni, hogy beleélje magát az illető, hogy több is lesz a dologból. De így belegondolva… Ja, anyukák miatt sem szeretem az ilyesmit. –kicsit elgondolkodva iszom bele a sörömbe, ezt sosem beszéltem ki konkrétan senkivel.
- De amúgy te ezt hogy csinálod? Már ezt a bújást meg mindent. Hogy hozod össze azzal, vagy hoztad össze azzal, hogy a csajok ne értsék félre? – sosem faggattam, de tényleg érdekel, hogy ezt hogy rendezte le annak idején, amikor még olyan életet élt, mint én.

Tárgy: Re: Elee & Seby - Reconnecting Kedd Jan. 26 2016, 23:05

-Alá, neked alá! - Nevetek, tudom, hogy max valami hülyeséget írna bele, az meg akár vicces is.
-Értem. - Nem merem hangosan mondani, hogy az nem baj. Hogy az... jó. Ha nem múlna el lehet be is csavarodnék, hogy szét-stresszelem a barátnőm. Bár ez is elég... hah, hülye vagyok, nincs mit tenni, de úgy fest leszek jobban is, idő kérdése.
-Hét? Hét évig? Hét évig leszek zizi?! - Meredek rá, kínomban elnevetem magam, hát csoda ha megmaradnak körülöttem az emberek akkor. De elég izé, hogy egyetlen molekula mennyi fejtörést képes okozni.
-Értem, szoknunk kell. - Vigyorgok, nekem is szokni kell, hogy bizony a lánybarátaimmal sokkal megfontoltabbnak kell lennem, mint eddig bármikor. Örülök, hogy Elee figyel rám és "megnevel". Tény, hogy nem szeretném, ha Amelia félreértené.
-A vékony jég könnyen törik, a kellemes emlék nem melengeti a szíved? - Vigyorgok rá, én próbálkozom, de tényleg!
-Az nem jelent semmit, ha igazi rajongó! - Vigyorgok tovább, ha valaki rajong valakiért és nem csak divatból, akkor nem pártol el.
-Nah, akkor a srácot elvesztettük! - Nevetek, szerintem neki már csak Elee a világ!
-A srác! Az anyja... bár ha fiatal akkor talán megértőbb! - Mosolygok, az idősebbek nem mindig kezelik jól ezeket a szitukat, mintha csak elfelejtenék, milyen kamasznak vagy huszonévesnek lenni.
-Ebben a korban már alig vannak anyukás fiúk. Egyetem alatt már kevesen laknak otthon. Szerintem. De, amúgy meg is lehet beszélni, hogy ez jó volt, de ennyi. Attól még aludhatnátok együtt. Nekem ezzel sosem volt gondom. Nem hiszem, hogy szűz fiúkat viszel lakásra, akik rögtön megkérnék a kezed! - Vigyorgok, a szerencse hogy most nem jut eszembe Josh, de őt nem ebbe a kategóriába sorolom. Na meg... szerintem Elee sem.
-Rajtam érezni, hogy nekem ez... kell. Hogy nem azért csinálom, hogy elcsavarjam a fejük, hanem mert én így éreztem jól magam. De persze nem egyszer volt, hogy félreértették a randikat, hiába közöltem mindenkivel az elején, hogy nekem csak nyitott kapcsolat jó és semmi komoly, csak szeretek ismerkedni meg az ágyban kikötni. De a lányok jobban igénylik általában a bújást, könnyebb dolgom volt szerintem. Miért? Amúgy ha csak az ölelést veszed vagy hogy nekidőlsz, az ölébe ülsz, ilyesmi, az nem olyan, hogy séta közben fogod a kezét, vagy átkarolod a derekát, nem hinném, hogy azt hinnék, nyomulsz. - Mosolygok rá, mert nem emlékszem, hogy nálunk ebből gond lett volna pl. Jó, én sokszor sok voltam neki, de nem tűnt hidegnek Elee, hogy féltenem kelljen vagy ilyesmi. Főleg milyen kis tüzes!

Tárgy: Re: Elee & Seby - Reconnecting Pént. Jan. 29 2016, 23:43

Hát ez zseniális! Ha hazamegyek – akármilyen állapotban legyek is – megírom a szerződés szövegét, ez kihagyhatatlan ziccer, és amúgy sem arról vagyok híres, hogy csak elengedek ilyen lehetőségeket.
- De ezt most nem azért mondtam… Szóval nem akarom elvenni a kedved vagy ilyesmi! – szabadkozom egyből, mert tiszta hülye vagyok. Soha nem volt még szerelmes, én meg rögtön azzal kezdem, mekkora szívás az egész… Jól van O’Hara, ügyes vagy. Gratulálok!
- Igen… De fokozatosan fakul, és igazából nem veszed észre, hogy mikor múlt el. Az elején ilyen lángszórós az energia, aztán majd redukálódik kis mécsesre… - magyarázom, mutogatok közben, hogy eeeeeeeeekkora, aztán már csak ilyen picike – Nem mintha valaha is ilyen hosszú távon tapasztaltam volna… Szóval simán lehet, hogy ez az egész csak egy rohadt nagy kamu. – vigyorodom el, mert amúgy is, mindenki másképp éli meg, szóval nincs kitaposott út, neki kell átvágnia magát a dzsungelen.
- Ööööö… Nem? – nevetek rá, mert oké, hogy engedem, hogy ölelgessen, mert tudom, hogy neki ez az életformája, meg jó, hogy Dommynál ott aludtam, de… Na, azért tartsuk magunkat a rendhez!
- Persze, de… Én még sosem tapasztaltam ilyet. Mármint, találkoztam rajongókkal, még akkor, amikor felkapott modell voltam, meg tudom, hogy vannak, akik azóta is sasszemmel figyelik a munkáimat, amik így szökőévben egyszer ha vannak, de… Így sosem. És egyiknek sem jártam a szobájában és nem néztem vissza magamra a szekrényből. – hehehehe, ez azért elég furán hangzik így kimondva, de szerintem a tequila meg a pár korty guinness megteszi a hatását lassan, és ha még nem is vagyok berúgva, kezdek hülyeségeket beszélni.
- A srác velem egyidős. Asszem. Vagy valahogy úgy… - nem, nem fogom itt előadni, hogy kábé mindent tudok róla, mert amúgy egy csomó infót szereztem még kis bakfis koromban, amikor elkezdett versenyezni, és fanatikusan követtem minden szóbeszédet, ami róla szólt. Aztán ez elmúlt, és megmaradt a tv előtt drukkolás, amikor futam volt.
- Az anyja meg… Basszus, te lehet, hogy ismered is! Tanít az egyetemen. És aznap órám is volt vele. Ne tudd meg, milyen ciki volt! – nevetek, ahogy visszaemlékszem az órára. A nő totál rám volt állva, én meg csak vigyorogtam, mint valami betépett lajhár.
- Jó, jó, persze, csak… Nem tudom, én valahogy nem szeretem. Mármint, alvás közben iszonyat kiszolgáltatott vagy, és én jobb szeretek egyedül aludni. Azt hiszem, csak ennyi. – vonok vállat, mert amúgy kábé ennyi van a dolog mögött.
- És amúgy… Rontottam meg szűz srácot, és azóta sem tisztázott a dolog, hogy mi van, vagy mi nincs köztünk. – grimaszolok, mert Josh… Örök rejtély marad számomra, hogy mi a helyzet.
- Jó, tudom, neked ez olyan, mint levegőt venni. – nevetek, és megborzolom a haját. Nekem meg ez reflex. Valahogy olyan… Nem tudom, de kell, mint neki az ölelés meg a szájra puszi – De látod? Akkor is van félreértés, ha előre szólok… Hát akkor meg jobb nem feszegetni a határokat. – állapítom meg, és iszom egy nagy korty sört. Olyan… Hülyén érzem magam, mintha valami bajom lenne, hogy én vagyok olyan bújós.
- És, hogy bírod, hogy három hónapja csak egy nő létezik számodra? Meg egyáltalán, mesélj már, milyen szerelmesnek lenni? – faggatom egy kicsit én is. Már nem emlékszem, milyen ez, illetve dehogynem, csak félek, az idő megszépítette az emlékeket.

Tárgy: Re: Elee & Seby - Reconnecting Vas. Jan. 31 2016, 14:58

Nevetek kicsit meg mosolygok, hogy szabadkozik a szerelem elmúlása kapcsán, rázom a fejem, hogy nem vette el a kedvem. Nem ő vette el a kedvem, fogalmazzunk így. Igazából most kezdem megérteni, Elee miért ódzkodott tőle annyira, annak ellenére milyen lélekemelő érzés, na meg mások számára talán idegesítő, hogy folyton bazsalygok, ha nem figyelek, de... úgy is elkönyveltek már hülyének, aki folyton vigyorog, talán fel sem tűnik nekik!
-Gondolom egyénfüggő is. Szóval mivel az elején vagyok nekem eeeeekora? - Utánozom nevetve őt, mert rettentő bájos, ahogy érzékelteti.
Röhögök, szóval nem, nem reped a jég, nem csöpög el, pedig ha már olvadásnak indult, hmhmhm.
-Whááá tudtam, hogy valahol ki vagy téve! Tudtam! Ohohohh, szóval kinn vagy a szekrényén tényleg furcsa lehetett, de jó is nem? Szerintem ez tök jó, ha tényleg értékeli a munkád... vagy a szépséged. - Kacsintok rá, mert lehet itt főleg ez húzódik a háttérben, Elee gyönyörű nő.
-Hm, akkor még teljesen jó. - Ha idősebb lett volna lett volna fura, így nem.
-Ne mááár! Tényleg? Aztarohadt! Nem ismerek mindenkit de elég sokakat már. Jobb ha nem tudom meg ki az hallod, még vigyorogva beszélgetnék vele legközelebb, nem értené mi bajom van! - Nevetek, ú, na jó, ez tényleg ciki, szegénykém!
-Nemhogy azt nézné, hogy boldoggá tetted a fiát, nem? - Jó gondolom szülőként enm így megy, de na!
-De összebújva olyan jó, hogy reggel ott melegít a másik, érzed a selymes bőrét, hallod ahogy szuszog, eszedbe jut az este, milyen jó volt, kedved támad megismételni és mivel ott van melletted könnyű dolgod lesz, ha kicsit rámenős vagy... ah, szerintem az jó dolog! - Nevetek, én imádtam, Ameliával persze nem mindig jön össze, de nem is alszunk mindig együtt, mert sokat éjszakázik a kórházban. Reggel meg fáradt, nem fogom noszogatni. Vagy nem sokszor...
-Mert? - Ezt nem értem, hogy hogy nem tisztázott? Most félig jár valakivel? Vagy az nem tisztázott lefekszenek-e még?
-Kábé... Nézd! - Összeborzol, ezen is nevetek, szórakoztat vele mindig. Veszek egy mély levegőt, kifújom, a következőnél veszek még egyet és megölelem, kap az arcára egy csókot és kifújva (kissé nevetve) a levegőt visszadőlök, egyik karom ott hagyva a szék támláján elvezetve, ha nem bánja. Nem bírtam kihagyni!
-De a félreértéseket lehet tisztázni. Nem vagyok olyan gyengeelméjű, hogy ne fogjam fel! Ezt szerettem benned mindig is, szólsz ha valami nem jó és akkor tudok korrigálni. Fontos barátom vagy, nem akarom hogy feszengj velem. - Emelem meg a kezem és az ujjammal megsimogatom az arcát kicsit, mosolyogva. Ne aggassza semmi, megbeszéljük ami bántja, szerintem nem lesz gond. Amelia pedig tudja, hogy nekem fontos Elee, nem hiába van kinn a polcomon a közös képünk.
-Könnyen. Előtte sem volt nagyon más. Csak veled feküdtem le, meg vele. Szóval ha ez a része érdekel, akkor elmondhatom jó így. Jó érzés együtt lakni valakivel megint, hogy nem üres a lakás feltétlen, ha hazamegyek, hogy mindig van mellettem valaki akivel ébredek. Jó érzés mosolyt csalni az arcára akár csak egy ebéddel is. - Mosolygok, észre sem veszem, elkezdek kicsit játszani Elee hajával. De a szerelem, hogy milyen...-Jó... - Igazából tényleg jó, csak... úgy fest én nem tudom kiváltani ezt az emberekből, mármint őszintén, nem pedig hirtelen fellángolás szintjén vagy amolyan azt hiszi az de szerintem mégsem állapotként. Na meg, ha Eleenek igaza van, Lia azért sem akar erről beszélni valószínű, mert még mindig Lionelt szereti. Ez logikus magyarázat lenne arra, miért stresszelem ezzel. Elkeserítő, de talán idővel tényleg elfelejti őt és akkor... akkor nem tudom mi lesz. Azt sem tudom néha most mi van.
-És fogsz még találkozni azzal a rajongó sráccal? Mit beszéltetek meg? - Terelek kicsit, mert joggal hordana el a világ idiótájának, ha tudná miken gondolkodom. Na meg érdekel mennyire keltette fel az érdeklődését ez a srác! Hátha bejön neki annyira, megint ott aludjon (mondjuk mikor nincs otthon az "anyós-pajtás").

Tárgy: Re: Elee & Seby - Reconnecting Vas. Jan. 31 2016, 22:35

Még szerencse, hogy Seby kábé semmin nem akad ki, így nem gáz, hogy rögtön elővezettem, mennyire sötéten látom a jövőjét szerelem terén. Pedig tényleg kívánom neki, hogy élete nője legyen a mostani, hogy akkor mostantól boldogság hepinessz meg anyám kínja.
- Hát, igen. Mindenki másképp éli meg. Én… Én nagyon idióta voltam. – nevetem el magam, ahogy visszaemlékszem. De csak 16 voltam, nem kellett hozzá szerelem, hogy hülye picsa legyek. És azóta sem igen változtak a dolgok.
- De te eddig cuki szerelmesnek tűnsz! – biztosítom róla vigyorogva, mert ha jobban megnézem, ki van simulva, mondjuk eddig is folyton vigyorgott, abban nincs nagy változás, de valahogy másképp csillog a szeme, meg olyan iszonyatos pozitív energiái vannak, hogy jó, hogy nem esek hanyatt.
- Hát most mondd meg! – nevetek, hogy milyen elánnal tombol, hogy Ő tudta előre! Ja, persze… - De amúgy tök ijesztő! Most halál komolyan, felmész egy pasihoz, és gyanútlanul kinyitod a szekrényt és ott vagy. Életnagyságban. Teljes alakban. – nevetek, de azért elsőre kirázott a hideg – Kicsit olyan pszichoizés… De amúgy el kell lopnom tőle azt a plakátot… - ajkamba harapok, és elgondolkozom, hogy hogy is kéne ezt kivitelezni. Eleve, vissza kéne jutni, ugye. Ott kezdődik.
- Persze, tök hízelgő, meg minden, csak… Durva. – nevetek megint, mert a plakát lopásban sok a buktató, és most nem vagyok képes mindenre kiterjedő haditervet akotni.
- Ja, épp ezét nem is mondom el, hogy Mrs. Tveit az. Bakker! – tapasztom kezem a szám elé, igaz, már túl későn, és mert persze, véletlenül köptem el. Ja, mert olyan sok véletlen van… Aha. Nevetek bele a kezembe, tágra nyílt szemekkel figyelem az arcát, hogy ismeri-e a nőt. De hát szívjon azzal a boszorkával Ő is egy keveset, ne legyek már annyira egyedül a dologgal. Mondjuk, kábé az összes diák szív vele, akit tanít, de ez így sokkal murisabb!
- Amúgy szerintem az szúrta a szemét, hogy feszt csak vigyorgok, rohadtul nem figyelek, és ennek pontosan tudta az okát. – nevetek, mert anyuci feje, ahogy vörösödött… Hát, legalább annyira kielégítő volt, mint számára a zavarom reggel a konyhában.
- Aha, persze, de ilyen csak a filmekben van. – mondom egy halvány mosoly kíséretében – A kemény valóság az, hogy horkol, vagy ne adja isten fingik álmában a másik, ha éppen nem te, és reggel iszonyú büdös a szád, meg kifolyt a nyálad és a hajad olyan, mint egy több hetes hulláé. Ja, és igen, melegít is egész éjjel, szóval büdös vagy, mint a dög, és eszedbe jut a tegnap, azonnal megfájdul a fejed, és elszégyelled magad, hogy mikre nem vagy képes. – nevetek, mert jócskán eltúlzom a dolgokat, de Ő is azt tette, szóval kötelességem a másik végletet is bemutatni.
- Mit mert? – nézek rá értetlenül, aztán felfogom, hogy Josh-ról még nem beszéltem neki, semmit nem tud a dologról.
- Hát, elég kalandos az ismeretségünk. Röviden, amikor megismertem, volt valakije, de aztán végül engem választott. Aztán kiderült, hogy szűz, de… Általában nem vállalok szűzoltást, de vele kivételt tettem, mert… Ajh, mert olyan szemei vannak és iszonyú szexi! – forgatom a szemem nevetve, ahogy belekezdek – De tudod, hogy milyen vagyok, nem bújok és nem maradok. Ő meg ezen kiakadt, és mindig kiakad, valahányszor találkozunk. Aztán elkezdtem tanítgatni a lovak körüli munkára, mert kellett neki valami szerephez, és megint összegabalyodtunk, de én akkor is leléptem, és abból is balhé lett. Aztán elvitt a fotózására… Hát, majd megkapod a képet, és akkor megérted, milyen is volt. Most meg… Á, most nem tudom, mi van, de mindig a szememre van vetve, hogy világgá szaladok, és hogy neki többre van szüksége, mint a szex, de… Én meg nem akarom lekötni magam, de megbántani sem akarom, hogy fűt fát ígérek, aztán meg félre járok. Érted? – huhh, levegőt! Basszus, mi van velem, hogy így fosom a szót? Iszom is, mert tök kiszáradt a szám. Aztán csak kinevetem, ahogy ölelget.
- Persze, és kell is. De veled soha nem volt bajom, mármint ebben a témában. Amúgy se, ne nézz így rám! Baszki… - nevetek, mert ebből már nem jövök ki jól. Csak mosolyogva hallgatom, ahogy áradzok, milyen jó szerelmesnek lenni. Ja, el is hiszem, fájón édes tud lenni. Mondjuk én sosem laktam együtt senkivel, csak Apával, de már annak is vége egy ideje. Én szeretek egyedül lenni, otthon azt csinálok, amit akarok, nem lát senki, nem szól rám senki. Jó ez így. Hagyom, hogy játsszon a tincseimmel, nincs ebben semmi rossz, ha neki jól esik, csinálja csak, én csak mosolygok.
- Uh, nem tudom. Azóta nem beszéltünk, meg akkor sem beszéltünk meg semmit, annyira gáz volt az az anyás dolog. De egy kicsit úgy vagyok vele, hogy ha kell még találkoznunk, úgyis fogunk. – mosolygok, mert ezt egy kicsit jó rábízni a sorsra. Nem mondom, hogy nem kerül elő álmomban, vagy nem annyira álmomban az az este és variációi, de nem szokásom rohangálni a pasik után, szóval ha ennyi volt, ennyi volt. Ha meg nem… Az élet tartogat meglepetéseket!

Tárgy: Re: Elee & Seby - Reconnecting Vas. Jan. 31 2016, 23:33

-Mert én normálisabb vagyok? Alapból olyan vagyok mint egy bohóc, hát még így! - Nevetek vele, szerintem nagyon aranyos lehet Elee szerelmesen. Ki tudja, lehet bújik is! Hehehe.
-Cuki?! Mondtad volna, hogy aranyos, vagy mittpm én! Ájh! - Szörnyülködöm nevetve, a cuki az olyan... kislányos! Jó hogy nem hiszi nyalókázva rohangálok egy szivárványos réten! Bár az giccsesen röhejes, nem cuki... hmmmmm.
Röhögök, hogy valami pszicho cuccnak éli meg a dolgot a plakáttal, de valljuk be, lehet erősen elgondolkodnék, ha valamelyik diákom falán ott lógnék valami lesifotón vagy ilyesmi.
-Addig amíg nem woodoozik vele és nincsenek rajta furcsa fehér foltok... - Röhögök nagyon, olyan rohadéknak érzem magam, át kéne érezni az ijesztő részt deeeeee... nem megy, bocsi Eleeeeeee!
-Ne mááááár, Tveit fiával kavarsz?! - Röhögök, nem tudok sokat a nőről, de tudtam hogy idősebb, meg van fia. De elég szigorú, ferde szemmel néz rám, elvégre az a pletyka van rólam, hogy minden diákommal flörtölök. Pedig nem is... a fiúkkal nem szoktam példának okáért!
-Figyeeelj, legalább büszke lehetett volna magára, hogy olyan fia van, aki kelégít egy nőt, nem? - tapasztom most én a kezem a számra, jó hogy nem hallja, szerintem akkora nyaklevest kapnék mint ide a ház!
Aztán megint röhögök az általa felvázolt valóságon.
-Neeeehehe! - Röhögök, azért ez nagyon erős túlzás!-Elee... teh... mindig babot eszel a közös vacsin és... ahahha... hagymát, hogy reggel így keltek? - Röhögök nagyon a többire nem is tudok reagálni, fűt a pia meg a röhögés, kész vagyok!
Aztán törlöm a szemem, próbálok értelmet keresni a szavaiban, hogy van egy srác akivel nem tudja hogy áll.
-Miért nem tudod, hogyan álltok? Mi nem egyértelmű? - Nyögöm, iszok a sörből, kell a folyadék. Kár hogy a hülyeségem is nő majd vele, bár szerintem ennyi röhögéstől lassan kijózanodom.
Mesél, nem nehéz rájönnöm a szemek tájékán, hogy Joshról beszél, elmosolyodom. Jah, a szemei tényleg irigylésre méltók, nem olyan pocsolya barnák mint az enyém!
-Tudod Elee... köztünk maradjon, de... azt hittem meg leszek verve. Kinn vagy a polcomon, az egyik párizsos kép, imádom. Karácsonykor a legjobb barátom átjött. Nos... pontosan tudta, hogy nem sima barátok vagyunk. De Josh még sem a hangját sem emelte fel, noha én majdnem szívrohamot kaptam, hogy te vagy az a lány, akiért annyira odavan. Te se üss meg... ha tudom már régebben... nem is tudom. Félek hülye tanácsot adtam, mikor beszélgettünk esetleg... Ne utálj. - Kérem szépen őt is bűnbánóan, mert egyrészt el kellett mondanom, másrészt tényleg fingom sincs, milyen tanácsot is adtam már neki, vagy épp Joshnak, de sajnos mindketten hozzám fordultak az elején én meg... hát félek miattam is alakult így, pedig nekem mindkettejük boldogsága fontos.
Remélem nem lök el magától vagy ilyesmi, magamról beszélve jön vissza a színem, jól esik Ameliáról beszélni. Bár elég önzőnek érzem magam, hogy nekem ott van Amelia, neki meg gondjai vannak Josh-sal pl. Mosolygok azon, hogy ez a rajongó srác még kosárban van.
-Háát... tudod hol lakik, a számát ha tudod... vagy hogy merre lődörög... kicsit rá lehet segíteni arra a "véletlenre", hm? - Ugyan, ennyi belefér, nem lehet mindig mindent a véletlenre hagyni! A boldogságért sajnos keményen meg kell dolgozni!

Tárgy: Re: Elee & Seby - Reconnecting Hétf. Feb. 01 2016, 00:13

Basszus, hát a számból veszi ki a szavakat, nem is szállok vele vitába. Eleve bolond, ez meg nem segített rajta, ennyi.
- Látod? Olyan kis cukihusi vagy! – gügyögöm, és összecsípem kicsit a bőrét az arcán, ahogy a nagyik szokták, és kicsit meg is rángatom. Édes pofa, imádom, hogy lehet nyúzni!
- Ümm, ja, kábé. – nevetek – Nem, amúgy nincs a sráccal semmi baj, nagyon jófej. Csak… Nem tudom, fura az egész. Mármint… Ő sem egy akármilyen srác, és valahogy mindig is úgy képzeltem, hogy az ilyen kaliberű csávóknál nincsenek random plakátok. – de tényleg, elvégre profi versenyző, róla vannak plakátok meg poszterek a tinilányok szobájában. De hogy nála is legyenek ilyen relikviák… Nem hittem volna.
- Csak kavartam. – igazítom helyre szelíden mosolyogva, mer ja, ismeri a nőt, és innentől kezdve aztán csak győzze rendezni a vonásait a tanáriban! Aztán felröhögök, mert ez a szöveg… Basszus, Dommy 23 éves vagy mennyi, naná, hogy ki tud elégíteni egy nőt! Nem valami béna vagy ilyesmi, csak a lába tört millió darabra…
- Dehogy, baszki, csak ha te a rózsaszín szemüveges verzióval jössz, akkor kötelességem ezt a részét is felvésni a listára. Tudod, pro és kontra. – nevetek, mert persze, hogy nem. De attól még megeshet, és nincs annál cinkesebb.
A sörös poharat forgatom, miközben mesélek neki Josh-ról. El sem hiszem, hogy még nem avattam be. Bár, biztosan meséltem neki róla futólag, csak nem lett összerakva a kép. Aztán nagyot kortyolok a sörömből, amikor végre a végére érek. Illetve nem érek a végére, de már így is túl sokat fecsegek. Tágra nyílik a szemem, ahogy Josh neve elhangzik. Legjobb barát. Kép. Párizs. Karácsony. Mivan? Nem is, inkább MIVAN? Aztán fogom és a maradék sörömet, ami szűk fél korsó, kiiszom, mert ez így nagyon durva. Fintorogva rázom a fejem, ahogy leteszem az üres poharat az asztalra.
- Seby… - összeszorítom a szám, mert jön egy büfi, aztán rendezem a vonásaimat, és enyhének nem mondhatóan alkoholos kilégzéssel belekezdek újra: - Te azt akarod mondani… Baszki, te megdugtad a legjobb haverod nőjét! – nevetek, nem bírom, ezt nem lehet épp ésszel kibírni!
- Semmi gond, én nagylány… vagyok már, és örülök a tanácsaidnak, de hidd el, megoldom… egyedül. – azt hiszem elkezdtem csuklani – De ettől… függetlenül, nyugodtan avass be a részletekbe. – vigyorodom el. Isteni, hogy ismeri Josht, így egy csomó infót kiszedhetek belőle. Csak le kell itatnom. Azt hiszem. Mert már nem tudom zsarolni és kínozni úgy, ahogy régen tettem, elvégre halálosan szerelmes. És nem én vagyok a célpont, ahogy a mondókájából kiderül, meg amúgy is.
- Persze… Csak hát tudod, busz és pasi után nem futunk, mert jön a következő. És egyébként is, lehet, hogy csak egy éjszaka jutott nekünk, minek kockáztassam, hogy elkezdjem követni és minden nap más csajjal lássam? Kell az nekem? Nem. Hát ennyi. – vigyorgok. Basszus, berúgtam, és kezdek összefüggéstelenül beszélni.

Tárgy: Re: Elee & Seby - Reconnecting Hétf. Feb. 01 2016, 00:33

-Bvaaaah, az max te vagy, de én egy kevély férfi vagyok! - Söpröm el finoman a kezét és feszítek neki egyet, de hamar röhögni kezdek, mert se kevély, se férfiállat nem vagyok, ennyire tisztában vagyok magammal, de azért a cukihusi sok na!
-Sosem tudhatod. Lehet nem csak plakátja van, hanem egy fotóalbuma veled sok-sok-sok szívecskével... - Hajolok közelebb ijesztegős-pletykás hangszínnel tálalva mindezt, csak a hülye vigyorom töri meg az összképet.
-Persze-persze-persze! - Mosolygok rá ártatlan, csak kavartak, persze, de nála aludt, látta az anyját, naaa, azért kicsit legyen már több egy sima kavarásnál! De az anyjával nem beszélhetek, már a srácéval, hehe.
-Jó, de nem kell rögtön illúziót rombolni! Ennyire nem durva a helyzet! - Röhögök, bár meglehet nem is olyan szép ahogy én vázoltam, csak nekem tűnik úgy. De tényleg jó érzés együtt aludni és kelni, Elee is kicsit belekóstolt, nem baj az!
Aztán kínosan színt vallok, hogy háááát, történetesen ismerem a sztorit, ő is mesélt hébe-hóba, meg Josh is íííígy... nos ha eléggé jó lenne a memóriám, akkor tök tisztán láthatnék, de sajnos ennyire nem vagyok pro. Kissé ijedt és aggódó arcot vágok, hogy beszéd helyett lehúzza a fél korsót inkább. A nevemmel kezdi, arra kicsit össze is rezzenek, vajon mi jön?! De... amit mond hát... kell egy kis szünet hogy egyáltalán felfogjam.
-He? - Pislogok rá, majd visszatér a kínos fej, szabadkozom is. -Neeeem! Azaz igen, de csak kétszer és nem is tudtam és... höh? A nőjét? A nője vagy? - Hajolok közel, hogy lemaradtam?! Most akkor mégis jártak?! Aztán én is nevetek, minek szabadkozom, az a nő itt ül mellettem! Pontosan tudja mi van, de... a szomorú igazság ez, valóban, szerencsére Josh nem így gondolt erre, bár nekem is ez volt anno az első gondolatom.
-Nem kell egyedül... nem azért mondtam... csak... ahh, sok volt egyszerre a sör kisasszony, nem gondolod? - Vigyorgok, hogy csuklani kezdett. -Részletek? Mire vagy kíváncsi? - Döntöm félre a fejem, mert most nem értem minek a részleteire kíváncsi. Hogy hogyan jöttünk rá vagy másra?
-Igen, de lehet ha már azt elérte vele aludj, akkor tud valamit ergo... minek keresni megint valami extrásabbat, ha most van egy? És miből gondolod, hogy más nővel fogod látni, hm? Na nem mintha te nem lehetnél közben másik pasival... tudod, nyitott kapcsolat, szexelgettek, megismeritek egymást... nekem bejött! - Elvégre Ameliával is így kezdődött, ha ezt ő maga szereti is tagadni.

Tárgy: Re: Elee & Seby - Reconnecting Csüt. Feb. 04 2016, 00:25

Nevetek, hogy kiakasztom a cukizással. Ez általában nem szokott bejönni a pasiknak, de Seby akkor is cuki, max legközelebb ezt nem hangoztatom. Édeske… Na, de foglalt is, meg amúgy is, mi szerintem hosszútávon rövid úton kinyírnánk egymást. Mi? Baszki, hát tök nem tudom magam követni.
- Úristen. – döbbent fejet vágok. És mi van, ha tényleg? – Nem, azt nem akarom tudni! – nevetek megint, mert ugye nem? Légyszi, mondja valaki, hogy nem!
- Most mi? – nézek rá értetlenkedve, de mégis vigyorogva – Egy éjszaka volt, Seby! Egy nyomorúságos isteni éjszaka! Azóta meg mint csacsi a ködben, szóval ja, csak múlt idő a dolog. – de tényleg, nem mondhatnám jelen időben a dolgot, még ha esetleg szeretném is.
- Hát bocsi, de amit felvázolsz, az egy illúzió, és nekem kötelességem letépni rólad a szemüveget, mielőtt még meglepődnél, hogy amikor megjön a pukibizalom, akkor aztán elszabadul a pokol. – nevetek, mert kezdem belelovalni magam a dologba, de ezt tudnia kell – Azért remélem azt tudod, hogy a lányok is finganak, és nem szivárványt. Azt az unikornisok szoktak. – teszem hozzá véresen komolyan. Aztán jön a fekete leves, és én lehúzok egy tekintélyes mennyiséget a kedvenc sörömből. Azért csípem, hogy be tudom szívatni. Bárhol. Bármikor. Ahogy most is.
- Csak kétszer… Micsoda gyalázat, hogy nem használtalak ki eléggé. – ciccegek kicsit, sajnálkozom – Hát, nem tudom, te tudod, minek tart. – vonok vállat. Én ugyan nem nagyon éreztem késztetést, hogy Josh-t a pasimnak tekintsem, de nem lehetek biztos benne, hogy ez abból az irányból is így áll – A te legjobb haverod. – teszem még hozzá, és rákacsintok, miközben nekikezdek csuklani. Némán rázom a fejem a kérdésére, visszafojtom a lélegzetem, próbálom elmulasztani ezt a görcsös rángatózást. Felemelem az ujjam, hogy perc türelmet kérjek, míg csendesen fulladozom a csuklástól. Szinte ugrálok a széken.
- Hát… - mély levegőt veszek – Hát csak arra, hogy mit tudsz rólam Josh-tól. – próbálok ellenállhatatlanul mosolyogni rá, bár sejtem, hogy kevésbé vagyok szexi, mint amennyire annak érzem magam.
- Persze, tud valamit… - mosolygok, ez olyan belső poén, nekem, mert hát… Ó, igen – Nem keresek én senkit, ismersz. Csak megragadom a lehetőségeket, amik adódnak. – félrebillentem a fejem, és a hajával kezdek játszadozni. Jézusom, le kéne állnom! El is húzom a kezem.
- Hogy miből? Seby… A srác profi versenyző. – nézek rá olyan „ember, ez tök egyértelmű” fejjel. És ez meg is magyarázza, hogy miért nem fogok rákattanni. Nem leszek az őrült rajongó csaj, még akkor sem, ha amúgy stílusom lenne pasik után mászkálni.

karakterinformáció