Ezen felhorkantok, nevetésszerű, hát jó sokszor volt szinte filmszerűen koszos az arcom...
-A lényeg, hogy feszes, fiatalos, puha és tetszik neked.
Tolom oda, csókolhatja, vagy megcsodálhatja milyen hibátlan. Hallgatom közben az ízlését, el tudom képzelni az ilyen nyers érdekességekkel, de ezzel úgylátszik mellé lövök kissé.
-A bogarak tényleg nem lehetnek túl jók... vagy a csiga, na azt semmi pénzért nem ennék! A sushiban nincs semmi undorító
Értek egyet, nevetek a japán konyhán és a steaken.
-A vért tényleg eléggé szereted, túl vámpír vagy a másféle ételhez.
Na azért én nem vagyok oda, de jó hír, hogy nem fordult fel a gyomra a véres ajkamtól, talán még élvezte is a csókot (?)
Micsoda fenyegetés! Vigyorgom.
-El is várom, hogy tövig harapd az egészet
Nézek rá kihívóan, tudom nem a krumpliról beszélünk már rég. Ehelyett mondjuk én harapom, már nem fogakkal, de nyelvvel és ajkakkal elkövetek minden tőlem telhetőt, hogy kielégítsem és nagy nehezen sikerül is. Eléggé kikészít. Nem is akarom magam elképzelni a helyében
-Nem is vennék fel!
Nézek rá megint felháborodva, hogy gondolta?! Fuj már, nem vagyok skót! Meg idegesítene az a sok flancos selyem, a harisnyát nem bírnám elviselni, de miért is gondolok bele??? Wááááh!
Szent Seth! A férfias Seth. Összeraktam, még a kondiba is lejár és úgy csinál, mintha sok tesztoszteron lenne a szervezetében, de a nagy része színészkedés!
-Aha, a kondiban szokott edzeni, ahová én is járok az egyik barátommal. Nekem nem tűnik erősnek, szart se csinál csak fellengzősködik. A felszínes libák biztos. Gondolom őt tartod férfiasnak.
Ericket nem ismerem látásból se. Mormolom és inkább rágcsálok egy olyan szart azon füstölögve...jézusom, ha ennyire babaarcúnak, meg kisfiúnak gondol mi a f*omat keres mellettem?
(nem kellett hogy beszéljünk, de ismerem az iskolából és látom a konditeremben

Elégedetten mosolygom egyet, aztán hallgatom milyen ínyencségek taszítják még a véren kívül. Atyám... Vámpír a gyerek!
-Az ilyeneket én se, de a te arisztokratikus kisugárzásodhoz el tudtam képzelni.
Ezen a vér dolgon nézek egyet azért.
-Még egy perverzséged kiderült, most már kettő van, vérivó vagy és szűz lányokat rontasz meg. Már tudom miért tetszel. Mindig is felnéztem Dracula grófra!
De vajon mennyit iszik belőlük? Majd én is adok neki! Azt akarom, hogy kóstolja, szeresse!
Jó, ha a farkam a téma, inkább szopogassa, ne harapja le.
-Úgy van, inkább szopogasd, mert ha leharapod akkor túl sok vérem vennéd és hullaként már az sem lesz kemény.
Megyünk át morbidba, nos én a beharapást átvitt értelemben gondoltam, de a szopogatás is jó. Félreértés ne essék, én is nagyon élvezem az övét, csak épp lefáraszt, meg irányít, tudom, domináns, azt akarom, hogy jó legyen neki, az irányítást viszont önmagában nehezen viselem.
Méghogy van benne erő, pojáca!
-Dehogynem! Irtó férfiasnak! Szerintem a férfiasság nem abban rejlik hogy néz ki valaki, hanem belülről fakad!
Mondom hevesen, hangosabban, mint szeretném, közbevágva a szavába, aztán ő is elmondja, hogy um...ugyanerre gondolt, elvörösödöm.
-Jól van...csak mindig kisfiúnak mondasz és...azok nem férfiak, csak kisfiúk, azt tudom, hogy lányos nem vagyok, csak lágy vonású
Füstölgöm.

-Jaj ne már, azt akarod mondani a kuncsaftjaid sushival tömnek?
Nevetek ezen és magán a véres dolgon is, mármint nem az a marhacombcsontot szopogató példány.
-Most a csillogó köcsögtől elvonatkoztatva, a vámpírok nem néznek ki rosszul, nekem pl Brad és Tom jut eszembe róluk és ők hm...
Ráncolom a szemöldököm, mert fura róluk így nyilatkozni.
-Oké, neki nem hiszem, hogy működött odalenn, de te egyedi vámpír lennél, nem egy Drakula utánzat
Nézek rá csillogó szemmel, ugyan, ebben is újítana, mindig meg tud lepni, steak.
A vér nem onnan kell, hát csak nézek, honnan szereti, ohm. Talán egyszer hagyni fogom, hogy beleharapjon a nyakamba rendesen, ott úgy is kedvelem a nyalogatást. Neki nem mondom, még a végén túlságosan elbízza magát.
Kicsit ciki, hogy hangosan felfortyanok egy ilyen mondattal egy transzi film kellős közepén, de köhm...nem hatnak meg a kínos szituációk.
Felix bevallja, hogy csak húzott, amit igazán gondolhattam volna. Na ezt érzem cikinek.
Szexi vagyok mérgesen? Erre nem számítok, meglepetten pislogok. Ah...áááh, világos, biztos a szemem színe! Mondják, hogy megváltozik tőle az arckifejezésem, meg a kisugárzásom. Oldalra nézek kissé zavartan.
-Hm...értem
Perszehogy felkapom a fejem
-Nem, nem érzem
Megint pisszegnek, ez is hangos volt. Nem érzem, csak... bonyolult kérdés, túl bonyolult.
-Oké, oké, már nem is haragszom, igazad volt, hamar elpárolog. Tudom...néha bosszant, hogy fiatalabb vagyok, mint az ismerőseim többsége és...egy csomó dolog van, ami nem történt meg velem gyerekkoromban, túl hamar kellett felnőnöm, ahhoz képest, hogy egyik oldalon ez rengeteg tapasztalatot adott, maradt egy jó csomó üres folt. Deh...nézzük a filmet
Nézek előre kortyolva a kólát, kiszáradt a szám az első percekben... Különben is, ezt elég izé volt megfogalmazni, uh... A film végéig már csak apó megjegyzéseket teszek, ha... rajtam múlik.

Vigyorgom ezen, gondolom jó pofát kell vágnia hozzá, deh van, aki véresen szereti (utalás a van, aki forrón szereti c. filmre)
-Micsoda szakértő vagy! Én már nem emlékszem annyira, de Tom volt a jobb szerintem is. A nézeteire se emlékszem pontosan, csak, hogy nem volt valami makulátlan, pl megette a riportert
Ráncolom a szemöldököm, mintha erről dumáltunk volna már korábban is. Elég könnyű összefüggésbe hozni az éjlényekkel.
-Tudod a Napfogyatkozás, vagy mi a szösz, ahol a csávesz bőre csillog, Edward asszem
ÚÚÚú miket tudok.
-Nem láttad?
Kérdem kaján mosollyal, lehet megérné a szenvedést, megnézni, csak hogy ő is részesüljön kicsit. Szerintem betegre röhögnénk magunkat, jó borral isteni szórakozás lenne. Vagy sírnánk, hogy Bella nem hal meg. Felix úgyse szokott, hát megtörnénk a jeget.
Sorozat, valami rémlik, de még nem láttam.
-Te is tudsz olyan lenni, hahh, ha léteznének rólad biztos kiderülne.
Nézek rá sunyin, hisz nem avatott még be a sötétebb titkaiba, csak fokozatosan tudok meg róla dolgokat, hogy szűztipró és kedveli a vért, s az ostormunkát, vagyis kicsit szadista a lelkem. Engem joggal csúfolhatnának mazochistának miatta, de igazából nem, mélyebben gyökerező gondjaim vannak.
Szóval direkt csesztetett, hamar el is párolog a haragom, s valahol sejtettem is, ha tényleg...kisfiúnak nézne, igazából inkább lennék elkeseredett miatta. Vagy nemtom...jobb nem belegondolni. HOgy pisszegnek, teljesen figyelmen kívül hagyom, örüljenek, hogy nem rugdosom fel őket, hogy zavarják a magánbeszélgetésem. Ezt is csak Felix miatt...
-Igen, igazad van, én magam sosem gondolok rá negatívként, csak túl sokszor kapok felnőtt üntyülüpüntyüt, ami idegesít. Ilyen áh, te még fiatal vagy, vagy jaaa te még fiatal vagy, nem tudhatod...
Sandítok rá, tőle is megkapom, de mindegy, nem olyan fontos, vállat vonok, van igazság abban, amit mondanak. Biccentek, gondolom...
-Például sokáig tündér-félének hittem a jójétpuszit, vagy nem ittam még kakaót, néha vannak ilyen homály foltok, sok dolgot nem tapasztaltam, ezért úgy érzem nem tudom átérezni és túl sok mindent csináltam dacból, ez sokkal meghatározóbb életérzés lett, mint pl a lelkiismeret furdalás.
Leszámítva a gyilkosságot, amiatt igenis szarul éreztem magam.
-Neked mi maradt ki?
Persze figyelünk mi a filmre is.

De ja vu, elmondom megint, hogy én csak filmen láttam és óh, szóval csak megharapta. Ez Felixesebb... Kezdem jobban érteni őt, miért tartja vonzónak ezt a fajta...gonoszságot.
-Ja igen és ez rosszabb, mint a halál, ergo gonoszabban járt el, hisz az idők végezetéig szenvedni fog...
Rakom össze a mozaikdarabkákat, ez őt jobban vonzza, mintha felfalta volna. Hm...és ebben gonoszságot kéne látnom, ugye? Na itt a probléma... mert a másik oldalon, örök lét...valahol micsoda lehetőségek! Bár valószínűleg én sem örülnék neki...
Rémlik neki a fogatkozás, vagy mi, somolygok kérlelőn, de szar...mintha meg akarnám nézni. De vonz, hogy magammal rántanám.
-Ugyan... Te magad sem gondolhatod komolyan, hogy komolyan veszem azt a filmet. Gondolj bele...nálad vagyunk két üveg minőségi bor társaságában és betekre röhögjük magunk a dolgon, össze-vissza gyalázzuk, aztán...ellenértéket modasz? Eljátszhatod, hogy Te ellentétben a kis selejttel, igazi vámpír vagy és megkóstolhatod a vérem, fájdalmat is okozhatsz...
Hogyne lenne? Semmi taszító nincs ebbe az egészben, csupa móka. Azon vigyorgok én is, hogy vámpír lenne. Felvonom a szemöldököm, nem érti az üntyülüpüntyüt? Olyan hangosan nevetek fel, hogy a pisszegő (meleg) srác hátrafordul és megpróbál rondán nézni rá, mire rúgok egyet a székébe, közelebb hajolok, a füléhez és súgok valamit a fülébe, amibe belereszket-borzong.
(Bemászom a széked alá és leharpom a f*od, ha kukkolsz perverzkém)
Nem igazán tud reagálni.
-Becézőszócska.
Abbahagyom a nevetést, bólintok.
-Igen, igen, meg lehet ezt oldani kreatívan, csak az ember belefárad.
Biccentek, ahogy a kakaóra is, némileg zavartabban.
-Ohm...köszönöm. Igen, abszolút! Most már tudom mit jelent.
Bújok kicsit hozzá, ragaszkodom hozzá nagyon. Ajkai közé veszi az enyém, felvillanyozva, beleremegve hagyom.
Az anyján meglepetten nevetek kicsit.
-Tényleg kikezdene velem? Amúgy tud már rólam?
Biztosan...de konkrétan szerintem csak Ericket kérdeztem meg. Kicsit csodálkozom, hogy ezekből kimaradt.
-Nem igazán tudom elképzelni a gyerekkorodat... Nem akarod ezeket pótolni? Megtanulok pulykát sütni hálaadásra, véresen. Ilyenek nekem sem voltak, de én...hiányként éltem meg. Viszont velem...nos, igazából...azt hiszem...
Levegő
-Nem fordítottak rám figyelmet
Szerintem ez a bajom, ez minden baj forrása, ezért voltam rossz, fel akartam hívni, de nehéz erről beszélni, megfogalmazni...esetlenül nézem a kezem. Mesélhetne inkább ő és közben figyelni kéne a filmet... A kis buzi lány akar lenni, hm, hm

-Jah, bocs, viszont elég sokáig elvannak, ha vigyáznak. Hát persze, hogy nem. De nem feltétlen kell ölni hozzá, önuralom kérdése
Ez tetszik a vámpírokban, vannak lehetőségeik.
-A fájdalomból? Így csinálnám belőlem mazochistát, vagy mi? Deh akkor hol maradna a Te szenvedésed Ravernon? Gondolod, hogy büntetlenül kínozhatsz?
Emelem meg jelentékenyen a szemöldököm, deh huh, ő tényleg beleélte magát, vajon...mit művelne velem? Tényleg fájna, amit csinálna? Baromi határozottan adja elő, hogy folytatást kérnék/engednék.
A gügyögést nem érti és ez valahogy baromi vicces, hogy értetlen képpel kérdezi, aztán nem érti, miért olyan vicces. Nem illik hozzá a szó, annyira abszurdul kiszorul belőle, hogy valahol egyértelmű, hogy nem érti, hogy is érthetné, mintha egy apácának magyaráznám a nekrofíliát.
-Hogy nem értetted... annyira antigügyögős vagy, hogy nem érted a gügyögést.
Vihogok,  szeretem az ilyen antiFelixes dolgokat, közben kiosztom a csittegőst, elégedetten visszadőlök, hátperszehogy beleköt. Nem ő lenne.
-De az ütyülüpüntyü állandósult gagyogási szókapcsolat. Persze, hogy nincs értelme, mert a gügyögésnek nincs.
Vigyorgom, előre fordulok és iszogatom a kólám, közben elpirulok, hogy ő megadja nekem, ami kimaradt. De jó hogy sötét van és ezt most nem látja.
-Kösz...majd, ha eszembe jut valami
Motyogom zavartan. Az anyján csak kuncogok, kikezdene velem? A kuncogás nevetésbe fullad
-Nagy forma lehet. Az jó, mármint, ha Te is élvezted, de a családodhoz azért elengedlek
Viccelődöm, húúúh tényleg mesélni fog? Az anyja biztos jól néz ki... Asszem a suschi gép ugrott, majd veszek neki véres csülök darabolót, vagy bárdot.
-Oké. Miket csináltál a családoddal?
El nem tudom képzelni, de érdekel, ha nem titok, talán beavat. Észrevette, hogy nem figyeltek rám, remélem nem az idióta viselkedésem miatt, ahogy ők mondták.
Ismét pírban fürödve mosolyodom el, szerencsére ezt sem látja, s azt sem, ahogy szerelmesen oldalt pillantok rá. Szerencsére, hogy úgy nézek, én sem fogom fel. Nem, nem vették és kreatív voltam, ez igaz.
-Tudom, kösz... Mármint, nem, nem is kell pótolni őket, az élményeket, igazán? A kakaóval máris fel fogod dobni, érdekel milyen íze van a házinak.
Kigyúl az arcom, idegesít, hogy nem férek közel hozzá.
-Jó... jó lenne. Eddig nem nagyon fogtam fel, ha karácsony van. Az egyiket majd én is az unokatestvéremékkel. Woh...tényleg? Majd gyere át.
Gondolom Eric otthon lesz...
-Én is tudom, bár nemrég kilőtted az egyiket
Félmosollyal figyelem a csáveszt, ahogy a magassarkúban tipeg.
-Nah ezt semmi pénzért nem próbálnám ki.
Patás állatnak érezném magam. Veszek egy kis nachost, nem kell sok és tele leszek, különben a filmnek is vége lassan. A the end után közlöm vele.
-Na gyere, meghívlak egy steakre. De előbb mosdóba megyünk
Kóla meg mojito után szerintem versenyezni fogunk egy üres piszoárért.

Nekem az evéshez furább a hozzáállásom...
-Gyakorlás kérdése. Nyilván először tapasztalatlanabb lenne a lény és nem tudná megállni, de elhatározás kérdése minden. Ezekben a művekben is van rá példa, hogy meg tudják állni és biztosan nem könnyű, sőt kényelmetlen, de nem kizárt
Kötöm az ebet a karóhoz. Az ő szenvedése alatt annak a szemétnek a megnézését értem.
-Hát nem szenvednél a Napnyugta megnézése közben? Ha nem, akkor az kérdésessé teszi, hogy akarom-e, én se szeretem, akkor kitalálok neked mást.
Gonoszan csillan fel a szemem, megnézünk egy mesét! De olyat, amit én szeretek, hogy csak neki legyen rossz. Megoldjuk, megoldjuk. Már meg sem lep, hogy ennyire határozott, fogom ezt én még akarni, bár egyelőre nemtom elképzelni, hogy nagy rendszert akarnék csinálni belőle, viszont...sok mindent nem tudtam elképzelni Felix előtt, ahogy mondta, új fejezetet nyitott az életemben. A gügyögésen kiakadok, ő kiakad azon, hogy kiakadok és magyarázza, amit én is neki. Imáááádom. Megsimogatom a fejét, mert ez most nagyon aranyos.
-Nem mondod? Azt hittem azt jelenti, hogy gugu-gá. Ugye tudod, mi az?
Szórakozok vele egy kicsit, jó ez, felváltva sértődhetünk be legalább. Simogatja a lábam, én a keze felületét, amelyikkel csinálja. Mosoly bújik meg ajkam sarkában, hogy nem, nem lehet állandó szókapcsolat.
-Jól van Mr Terminus Technikus, igazad van
Adom meg magam, de csak mert ezzel nem lehet ellenkezni. A perverz mosolyát elkapom, élvezte, tudom én, szeretem vele az ilyesmit. Feltétlen szólni fogok neki kívánságügyben, érintéseibe ismét belereszketek, megsimogatom a fülénél, ahogy duruzsol, én a nyakcsókon aléltan sóhajtok.
Az anyján mosolygom, és gyorsan elűzöm a képet a bombázóról, aki a képzeletemben szőke és nagy mellű.
-Majd ellenállok a kísértésnek, ha veled megyek, nem fekszem le mással.
Kapom be a cimpáját egy pillanatra, hogy megszopogassam, azt nem teszem hozzá, hogy egyébként szívesen kipróbálnám... valahogy tiszteletlenség lenne, mégiscsak az anyja.
A röpke csók után őt figyelem, nem a filmet, ahogy mesél. Hm, igen olyan Felixes, arisztokratikus programok, lóverseny, azt eltom képzelni, várjunk csak, valami nem stimmelt.
-HOgy mi? Mármint...lefekszetek a kliensekkel? Vagy?
Nagy szemekkel és tátott szájjal nézek rá, nem mondja, hogy az anyjával? Mert az azért...úúú az azért durva lenne! De esküszöm, mintha erre célozna! Mármint, úristen, dehát...
A kakaó finom, hogy reggelire kérek-e, vagy vacsorára.
-Jó lesz reggelire is, igen, reggelire kérem.
Ma már így is sokat ettem, nem lenne jó fosni nála, a fenekem különben is el lesz foglalva mással. Hálásan viszonozom a csókot, megint felvillanyozva érzem magam, mintha apró elektromos pikacsutöltetek mászkálnának az egész testemben fel s alá. Megbeszéljük, hogy ő jön, bólogatok, az ajándéktól csak még vidámabb leszek, ha ez lehetséges egyáltalán. Bár apám épp most húzott be, de mellette...mellette nem tudok nem boldog lenni! Basszus...mi van ha elértem a tizenhármas szintet?
-Mert...
Mondom kicsit pihegve attól, hogy a gondolataim ugye cikáznak bizonyos necces témakörök felé.
-Nem szereted a sushit
Árulom el, úgysem kapja azt már meg.
A férfilábra csak bólintok, szar lehet, mondjuk...ha kerekei lennének talán kipróbálnám egy körre, de szerintem azt a fazont görkorcsolyának hívják.
-Majd paradicsomot
Kérek hozzá köretet, ilyesmi, megoldjuk. Szerencse, hogy a férfi mosdó előtt nincs sor, mert láthatja, furán táncikálok odafelé menet, szinte berobbanok és jó időre kisajátítok egy piszoárt, uh, ha sor lett volna, szerintem nem bírom ki, még egy ok, amiért soha, semmi pénzért nem lennék nő. Az éttermet kinézem telefonon, olyan helyet, ahol biztos van, amit szeretne, kérünk jó sok köretet és abból szemezgetek egy kicsit, a húst nem kóstolom meg és a kakaót is csak reggel kérem. A szex, a simogatása és a gesztus után másnapra egészen biztossá válok egy borzasztó kínos dologban...amit fülig vörösen, már otthon a tükör előtt vallok be magamnak, mármint Lia házában, otthon.
Szerelmes vagyok...
Ba*ki
Lángolok, ezer fokon, mintha lázas lennék és borzasztó lelkesedéssel hívom fel Sebastiant. Azért őt, mert Lia....valahogy kevésbé jól fogadta Felixet, szóval el is dől, ki fog nekem segíteni költözködni.
A telefonban nagyon vidám vagyok annak ellenére, hogy tulajdonképpen megkérem segítsen pakolni (rá fog érni XDXD) de majd élőben, asszem élőben mondom el neki.

Micsoda kérdés
-Szerintem nem ennék minden csavargóból, ha én csinálnám, érted. Válogatnék és az okos, értékes vért hajhásznám, mondjuk visszajárnék többször is megcsapolni és ehhez "ügyfélkört" kellene kialakítani, na meg jó sok önuralmat gyakorolni
Kacsintok rá, nos nem vagyok olyan ártatlan, mint amilyennek sokan gondolnak és nem...ezt még mindig nem tartom gonosz dolognak, hisz életben maradnának, max. lennének rosszabb napjaik.

Elhúzom a szám, nem, úgy nem érné meg. Persze tetszik, hogy velem lenne elfoglalva...nagyon is.
Rengeteg filmnél. Vigyorgom a két orgazmuson és az érdekességemen, rövid, hálás ajakszopogatós csókot kap cserébe.
-Tényleg nagyon meggyőző vagy
Ennyit a Naphasadásról.
Hát igen, ami nem érdekel, azt én sem jegyzem meg, hasonlítunk... Mintha nem tetszene neki, hogy simogatom, pedig imádnivaló...
Biccentve vigyorgok, hogy bizony, nagyon szellemes vagyok. Kicsit nevetek azon, hogy hát igen, elismerem, szinte messze van, pedig itt ül mellettem. Máris kevésbé érdekes, hogy műtik a fazont.
Az anyja istenes nő lehet, végigsimítok az arcán, miközben amennyire lehetséges közel hajolok hozzá.
-Nem féltem az akaraterőm
És nem hiszek a szirénekben, biztos érdekes az anyja, de elsősorban rá vagyok kíváncsi. Arra nem gondoltam, hogy annyira tanította, hogy úgy tanította. Még a szám is elnyílik, pislogni kezdek, mert rájövök szükséges, egy ideje nem csináltam.
-Nem gondoltam bele. Húh, ez meredek, mármint nem volt fura? Mármint, belegondolva minden fiú valahol vonzódik az anyjához, de hűha.
Meglepett, mit tagadjam? Nem mintha ettől megváltozna irányában bármi is. Most nem nevetek a poénon, milyen drágák lennének ők, idő kell, mire felfogom és túllendülök, azért ez nem mindennapi infó.
-Igen, de nem annyira szereted, mint gondoltam és felelőtlenség volt azt hinnem, meg kell róla győződni. Még nem vettem meg.
Talán húspörzsölőt kéne? A nyúlon már nevetek, miközben elnyúlok a karjaiban, nincs igaza, elég lenne nekem a saláta, különben is finom saláták is vannak, de engedek neki, legalábbis eszem egy keveset, talán még arra is rávesz, hogy hagyjam fizetni.
A nap további része is van olyan intenzív és maradandó, hogy a dolgok bennem túltelítődjenek és bizonyossá váljak: beleszerettem. Másnapig semmi más nem létezik számomra, csak ez az érzés.

// Köszi //