San Francisco Kalifornia egyik legkeresettebb városa, természetesen Los Angeles után. Gyönyörű, színes házak, zöld parkok és a Golden Gate híd jut először az ember eszébe, ha erre a fantasztikus, Los Angelesnél kétségkívül emberibb városra gondol.
Ki ne szeretne ellátogatni ide az életében legalább egyszer?
Csakhogy a külvárosban van egy hely, a kalandvágyó kamaszok kedvenc találkozóhelye: egy mára már névtelenné vált, legalább ötven éve üresen álló elmegyógyintézet, ahol a legenda szerint az orvosok brutális módon kísérleteztek a betegeken. Akik már jártak bent – az udvaron és a volt alkalmazottak romos házaiban, mert maga az elmegyógyintézet lánccal és lakattal van levédve –, váltig állítják, hogy elsuhanó árnyakat láttak az ablakokban, néha felhangzik egy-egy sikoltás, még ritkább esetben zöld fény villódzik a poros üvegek mögött.
Soha senki nem jutott be magába az épületbe – az ötven éve érintetlen. A rozsdás lánc, ami tartja a két kapuszárnyat, nagyon erősnek bizonyult, pedig a kovácsoltvas kapuból az üveg nagyrésze már régen kitört, remek a kilátás a poros, romos előcsarnokra.
Az ablakok még jól bírják. Legtöbbjük kinyílt ugyan, az üvegek piszkosak, de még a helyükön vannak.
Sokan járnak be a birtokra körülnézni, néhányan bátorságpróbákat is rendeznek – éjszaka a volt alkalmazottak házában kell aludni –, de csak sóvárogva bámulják a hatalmas, lassan magába omló épületet. Ez mindig is így volt.
Mostanáig.
A lánc és a lakat egyik napról a másikra bármilyen magyarázat nélkül eltűnt, és bár az embereknek még nem sikerült belökniük a kaput – az valamiért különösen erősen tart – észrevehetően egyre tágabbá válik a rés, emberi beavatkozás nélkül is…