Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Yesterday at 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Bocsáss meg, Nanaia!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Bocsáss meg, Nanaia!   Hétf. Feb. 23 2015, 19:25

Másnap...
Ez a másnap a Nanaiával történő nagy veszekedés másnapja. És az első komolyabb ittasságom másnapja. És nem amiatt veszekedtünk, mert leittam magam, hanem azért ittam le magam, mert veszekedtünk. Kérdezheted, joggal, mi a fenén veszekszik két fiatal, akik egymásba vannak zúgva, együtt is laknak, nocsak koleszban, és eddig semmi bajuk nem volt egymással?
Nos... egy harmadik... Naná. Sebastian, a drága, kikent, kifent ficsúr, a drága és pótolhatatlan, a tanárok gyöngye, lányok vágyálma, Bájgúnár Gedeon Sebastian. A sztori része, hogy egyszer már majdnem a képébe másztam, amikor kiderült, hogy arra készültek Nanával, hogy "szexeljenek egyet", de ha lehet mondani, a szerelem győzött a testi vágyak felett, és Nanaia érintetlen maradt, legalábbis Sebastiantól.
Csakhogy... Utóbb kiderült, a kapcsolatuk közel sem maradt ilyen szűzies, hiszen a tanár a szemembe köpte, hogy mennyire szeret Nanaiával csókolozni, és az is napvilágra került, aludtak együtt. Kérésemre, hogy tartsa magát távol a lánytól, csak körberöhögött, és közölte, eddig is jóban voltak, ezután sem akar lemondani róla. Naná, hogy felébredt bennem az alvó szörnyeteg! Nem mintha nem bíznék Nanaában (mert hát igen, csak ugye, hülye vagyok és tapasztalatlan), kérdőre vontam, ő miért nem számolt be a kis kalandjairól, amin aztán rendesen besértődött, és otthagyott...
Nem az számít, hogy ma van a koncert, amit mindketten nagyon vártunk már, amire már nyáron jegyeket szereztem, le ne maradjunk róla. Szívesen lemondtam volna a jegyekről, csak azért, hogy Nanaia megbocsásson, de Lizzy hallani sem akart róla, hogy rá taksáljam a jegyeket, inkább legyek fürge, békítsem ki a barátnőmet és menjünk együtt, ahogy terveztük... Szóval, most nagyon össze kell szednem magam, mert többszörösen szorít az idő, bár bevallom, a világ össze zenekara összes koncertje sem ér fel azzal, mit ér nekem Nanaia szerelme.
Lizzyre hallgatva elegáns gúnyába bújtam, miután alapos nagymosásnak vetettem alá magam, minden testrészem és toldalékom, függelékem és egyéb bevonásával. Jobban illatoztam, mint a Douglas illatház, és nem vittem magammal csak a másik meglepit, amit Nanaiának szántam, egy 150 cm-es Rainbow Dash pónilovat. Klasszul néztem ki vele, ahogy végigloholtam a városon, rágtam a körömöm a buszon ülve, hogy eljussak végre Nanaiához.
Eszembe jutott a virág is, de elvetettem, az az olyan nyálas alakoknak való, mint Sebastian. Sosem akarok olyan lenni, mint ő. Hazudok. Igenis irigylem, amiért olyan kiállása van, és irigylem, mert tetszik Nanának, noha tudom, hogy engem szeret. A féltékenység már csak ilyen. Meg kellett tapasztaljam.
Szóval... Itt állok a házuk ajtaja előtt. Lihegek, mintha futottam volna, és a szívem most is szalad még, mert nem tudja, célba ért-e. A ház ki van világítva, noha még csak kora este van, és hangos rock zene szól, talán éppen Nanaia szobájábül. Esélyem sincsm hogy meghallják a kopogtatást, így csengetek. És megint. És újra. Semmi. Rátenyerelek a csengőre, hátha ez átüt a metálon, különben esélyem sincs, hogy felfedezzék, van valaki a ház előtt, aki be akar jutni...
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: Bocsáss meg, Nanaia!   Szer. Feb. 25 2015, 15:45

Dühös és csalódott vagyok. Fogalmam sincs hogy lehet ennyire hígagyú, hiszen azóta mégcsak össze se futottam Sebbel, egyszerűen csak ő volt az első fiú, akinek feltűnt, hogy lány vagyok. Jó fej, eldumáltunk és részemről lehetett volna több is, ha közben rá nem jövök, hogy mást szeretek. Tulajdonképpen még ezt is neki köszönhetem. Hazajöttem baromságokon agyalni és jól kibőgni magam, mint egy ócska tinikomédiában.
Még bőröndöt is hoztam, ki tudja meddig fogok maradni és első dolgom volt anyám nyakába vetni magam. Elhadartam Seb milyen jó fej volt, de Lulu teljesen begőzölt tőle, pedig nem volt köztünk semmi, miután őt választottam. Anyám talán nem is értett zaklatott hadarásomból semmit, hanem úgy csinált mint a világ legrendesebb szuper szülője, csokival és sírós filmekkel próbált velem felejteni. Szerinte „majd kibékülünk” de én nem vagyok benne olyan biztos. Egyébként, ha már féltékenység, nekem sokkal inkább annak kéne lennem arra a valamilyen szőke kis cicababára, akivel mostanság lóg. Tényleg ennyi lett volna ez a dolog Luluval? Kilátástalannak, homályosnak érzek mindent, mint azon az éjszakán, amikor éppen Sebtől kértem segítséget. Itthon viszont nem téphetek be, még anyám is kitenné a szűröm. Nem tudom mit csináljak, mi legyen, egyáltalán folytassam-e az Egyetemet így…
Utálok ennyire klisés lenni, egy fiú miatt szipogni órákat, csokit zabálni és minden szerelmespártól hányingert kapni. Buliznom, ismerkednem, felejtenem kéne, mint neki, ő biztos ezt csinálja, de csak firkálok, sötét, horrorisztikus dolgokat, begubózva, a világtól elvonulva, a saját nyomorult magányomban. Mintha esne, vihar tombolna, vagy tilos lenne kilépnem a fénybe. Borzalmas… Az se segít, ha helyes fiúkról készült képeket bámulok, minden tevékenység zordnak, idegennek tűnik. A párnám hajigálom a falhoz, felcsavarom a zenét. Anya a konyhában matat, most nem szól érte, szerintem még élvezi is, hogy „élet” van a házban. Mintha csengetnének, biztos valamelyik szomszéd. Anyám majd kinyitja, én nem mászom le ilyen állapotban smink nélkül, kiengedett, kócos hajjal, egy szál kis pólóban és sortban. Ja, zokni az bezzeg van rajtam, ráadásul kacsás, enyhén szólva nézek ki rohadt röhejesen. Tovább dobálgatom a párnát, mikor egyszer csak egy képtelenség fut át az elmémen. Napjában többször is átszalad hasonló, ez most nagyon beteg. Mi van, ha Louis egészen idáig utazott, mondjuk hozott nekem valamit, például saját magát, fehér lovon és meztelenül, rózsával a szájában, vagy egy ketrec galambot cukorkákkal a gyomrukban, vagy… Nem, a töltött galamb nem lenne gusztusos. Átkozom naivitásom, de mégis…hajt valami, hogy kinézzek az ablakon. Dobogó szívvel tárom ki, kezemben a párna, attól nem tudok elszakadni.
Felsikítok, ő az! Hirtelen a számra tapasztom a kezem, remélem, nem gondolja, hogy ez azt jelenti, örülök neki. Igyekszem goromba arcot vágni és ha felnéz, mielőtt anyám ajtót nyitna neki, a képébe hajítom a párnát. Igen, a padlásszobámból, egyenesen az arcába! Chááá

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Bocsáss meg, Nanaia!   Szer. Feb. 25 2015, 16:10

Nem is lett volna szabad elengednem...
Persze, magyarázkodhatok magamnak, miért de, de ezzel nem segítek magamon. Az kell, hogy Nanaia megértse, illetve megbocsássa. Hülye voltam. Komplett hülye!
Kábé háromszor túrjuk át a szekrényt, amíg megfelelően elegántos hacukát találunk (kicsit kinőttem, de sebaj), Lizzy segít, mert ő mégiscsak lány, neki jobb szeme van ehhez, mint nekem. Azt mondta, nagyon fess vagyok így (vagy valami hasonló, fene se emlékszik már rá...)
Ugyan enm kellett feltörnöm a malacperselyem, de végigrohanok néhány játéküzletet, mire megtalálom Nanaia kedvenc póniját, igazán nagyban, merthát ... Mert nem szeretném, ha egyszerűen csak kihajítaná a szemétbe. Ezt talán már sajnálná kidobni. Remélem, engem sem akar majd!
Rohanok hozzá, nem érdekel, mit szólnak a buszon, az utcán, hogy ekkora nagy mafla, és pónival a hóna alatt rohangál. Nem tudják, ők nem tudják, hogy nem csak ennyit, de sokkal többet is megtennék azért a lányért, akit szeretek, csak elüldöztem, mert... Mekkora barom vagyok! Voltam!
Hangos a zene, ami Nanaiáéktól szűrődik az utcára, hiába csöngetek udvariasan, nem nyit ajtót senki. Nem hallják, csöngetek megint és újra, aztán rátenyerelek a csengőre, de semmi... Hátra lépek, (mintha felhangosodott volna a zene), hogy felnézzek az ablakra, amiból annyiszór lógott már ki... És ott van! Hopp, alig veszem észre, máris röpül felém valami, huppan a fejemhez, szerencsére nem tégla volt.
- Nana! - kiáltom, arcomat mosoly önti el! - Nana, kérlek, engedj be!- és nyújtom felé a pónit, mintha onnan is el tudná érni. Ha engem nem is, azt fogadja el...
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: Bocsáss meg, Nanaia!   Pént. Feb. 27 2015, 12:37

Elvagyok én, szoktatom magam a szinglilét gondolatához... Talán túl nagy tragédiának élem meg az ilyen dolgokat, miért kell rögtön a végére gondolnom, ha még el sem kezdődött normálisan? A párnám szorongatom, mint valami mentőövet, de hamar ráhajítom a "kiszemeltre" mikor meglátom az ablakom alatt. A gyomrom szaltózik, torkom összeszorul, átfut rajtam az aggodalom, de egy párnával mégsem nyomhatom agyon.
Mérgesen kinézek, egész kihajolok, ő -e az, vagy valami hasonmás, levegőt is nehezebben kapok. Egy furcsa szőrös izé van nála, ami nem a párnám, határozottan nem a párnám! Mintha Rainbowra hasonlítana, de lehet csak képzelem...
Összevonom a szemöldököm, kedvem lenne virágcseréppel is megdobálni, de ahogy nyújtja azt az izét, már tényleg ki tudom venni, hogy Rainbow az.
Felciccenek, magasra emelem az orrom, mintha komolyan elgondolkodtatna a dolog, aztán ott hagyom, elmegyek az ablakból. Rögtön a szekrényhez rohanok, feltépem és kihúzom a legmasszívabb lepedőm. Az ágyat közel tolom az ablakhoz, a lepedő végét meg ahhoz kötöm. A maradékot kilógatom neki, én magam beállok az ablak és az ágy közé. Természetesen nem akarom, hogy meghaljon, de küzdés nélkül ne is lássam! Hiába van úgy a mesében, hogy Rainbow tud repülni...vagy talán épp emiatt adok lehetőséget hozzám feljutni.
- Ha akarsz valamit gyere és mássz fel!
Fonom össze karjaim a mellkasom előtt, továbbra is szigorúan, felszegett fejjel nézek le, még akkor is, ha a helyzet abszurd egy kicsit. Férfi, küzdjön, ha akar engem. A lepedő elég hosszú, hogy el tudja kapni és fel tudjon kapaszkodni.

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Bocsáss meg, Nanaia!   Pént. Feb. 27 2015, 14:19

Nem tudom, hány tucat verzióban játszom le magam előtt, miképpen fog majd fogadni, de ami történik, álmomban sem gondoltam, mert:
1. nem enged be senki
2. megdob egy párnával
3. eltűnik egy időre az ablakból, aztán lepedőt ereszt le, mint valami kötélhágcsót, és azt akarja, másszak fel
Naná, hogy akarok valamit. Őt!
Most először érzem, hogy a póni útban van, de nem sokat gondolkodom, mit is csináljak vele. Szép kis masni van a nyakába kötve, ezzel rögzítem a lepedőhöz. Nem érdekel, hogy nyakamat törhetem, bízok Nanában, és csak két-háromszor rántom meg a "kötelem", vajon jól tart-e. Vajon mihez rögzítette?
A fára és kötélre mászás sosem okozott gondot. Kisebb részben a tériszony, de majd nem nézek le... A suli előtt a "nagy fámat" is egészen megszoktam már... Biztonságban érzem magam, ha fent vagyok. Különben sem nézelődni megyek oda... Szóval felugrom a lepedőből avanzsálódott kötélre, és vagányan, csak a két kezemmel húzódzkodok felfelé.
Nem igazán alkalmas az öltözetem a művelethez, és ahogy kapaszkodok, reccsen a varrás, szakad az öltöny. Nem érdekel. Mászok tovább, mintha az életemért küzdenék, és lényegében, ha úgy nézzük, való igaz: mert semmit sem számít az életem nélküle. Nana nélkül.
12 év. Ennyi ideje ismerem, de csak most jutottunk el odáig, hogy kimondjuk, ez szerelem. Miért hagynám veszni? Sosem akartam, nem kerestem mást. Első perctől kezdve vonzott, pedig akkor éppen bokán rúgott. (Pedig nem is húztam meg a haját.)
Míg mászok, nem látom őt, aztán amikor látótérbe kerül, a szigorú arca tűnik fel elsőre.
- Itt vagyok, életem-halálom a a kezedbe ajánlom... - bah, valami ilyesmit szoktak mondani a királyfiak a királnak vagy a királylánynak, nem? Ócska királyfi lennék. De azért próbálkozom!
Megtámasztom a lábam az ablak előtti párkányon, és felhúzom magam, immár egy szintben vagyok vele, csak az ablak két oldalán... Megkapaszkodom az ablakpárkányba, és lenézek.
- Barátom, gyere te is!- füttyentek, aztán belekapaszkodva a lepedőbe, felhúzom magamhoz a pónit. Nem túl könnyű, kissé szédülök, kiver a víz, és fél kézzel dolgozom, de azért... igyekszem. Remélem, Nanaia megszán, és segít majd egy kicsit.
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: Bocsáss meg, Nanaia!   Szer. Márc. 04 2015, 13:53

Elgondolkodom azon, hogy hülye vagyok, túl nagy igényeim vannak, de aztán elhessegetem ezeket. Küzdjön.
A lepedőt én is tartom, nehogy az ágy lába ne legyen stabil. Azzal a nagy, itt nyelek, póniszerű dologgal most nem foglalkozom, inkább nézem, hogy wow úgy mászik felém, mint egy profi. Igyekszem nem mutatni érzelmeket, hanem felszegem az orrom és sértett képet vágok, miközben a szívem hevesen ver, ahogy egyre közelebb ér hozzám. Le-lepillantok jól van-e, elképedek milyen menő, vakmerő és eszembe jut, hogy pont ezért szerettem bele (és mert olyan imádnivalóan béna) A kezem remeg, hátha utána kell nyúlnom, esik, botlik, vagy fennakad. Persze jelenleg még haragszom és egyáltalán nem kellene arra gondolnom milyen cuki ez a gyerek. Jó pont, hogy belemegy a játékomba, nem hátrál meg, ha nem lenne elég tökös hozzá, nem is kéne. A reccsenésre felkapom a fejem, azt hiszem a lepedő az, de nem… Hmmm….hátha a fenekén szakadt el és tovább lyukasztgathatom. Fenébe, koncentrálnom kell, márpedig én meg vagyok sértődve, még mindig!
Felbukkan a feje, oh yeah, innen már csak be tudjuk őt küzdeni az ablakon. A szövegen egy pillanatra, de csak egy pillanatra! Elmosolyodom. Kinyújtom érte a kezem, hogy megfogja és segítsek neki bemászni.
- Helyes! Máskülönben nem dobtam volna neked lepedőt.
Az orrom még mindig magasban és igyekszem megtartani a szigorú arckifejezést is. Persze azért szilárdan tartom, nehogy lezuhanjon, ha kell, két kézzel segítek.
Valaminek lekiált és húzza, én karba tett kézzel elállok az ablaktól, ha ő már bent van. Nyújtom a nyakam mit hozott, s egy percre, mikor meglátom, valóban eltűnik a képemről minden rosszindulat, kicsit fel is sikkantok.
Rögtön visszaperdülök az ablakhoz és már segítek én is.
- Nekem?
Ölelem magamhoz a nagy szőröset. Isteeenem, de cuki!!! Jesszusom, mindig ilyet akartam, ez tényleg Rainbow! Elhozta nekem? Jó… lehet őt is meg fogom ölelni, de előtte a pónit!

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Bocsáss meg, Nanaia!   Szer. Márc. 04 2015, 19:29

Torkomban tobol a szívem, ahogy szaladok Nanaiáékhoz. Hangos a zene, a csengőre nem nyit ajtót, de aztán feltűnik az ablakban, és egy lepedőt dob le nekem, hogy aszon másszak fel hozzá. Nincs az az Isten, ami eltántoríthatna a feladattól, bármennyire tűnik is veszélyesnek. Ha pamutgombolyagot dobott volna le, azon is megpróbálnék felkúszni hozzá...
Sosem volt bajom a mászással, bár néha bénázok, és tériszonyom van... Amíg nem gondolok rá, amíg nem nézek le, nagy baj nem lehet. Így a két kezeme t használva, függesztkedő üzemmódban húzom magam feljebb és feljebb, hogy a póninak se legyen baja, amit a lepedő végéhez kötöttem.
Nanaia durcás arca ellenére tudom, hogy esélyt akar adni, nem véletlenül a lepedő... És amikor reccsen rajtam az öltöny, észreveszem, hogy kipillant rám, ellenőrizni, jól vagyok-e(?) Kis küzdelmek árán, de feltornázom magam, és alkalmazkodva a helyzethez, királyfivá lényegülök, hogy az életemet is felajánljam neki, mint királynőmnek (inkább királykisasszonyomnak). Futó pír rejti mosolyát, aztán megint felcsapja a fejét, mintha haragudna, de aztán kinyújtja felém a kezét, én pedig megteszem az utolsó lépést, és belépek az ablakon, a belső párkányra állva. Most látom csak, hogy az ágyához kötötte a lepedőt, és azt az ablak alá tolta. Ó, édesem, Én drágám! Imádom!
Mielőtt azonban a karjaimba kapnám, hű társamat (hátasomat) is felhúzom az ablakba. Nanaia ezalatt kissé elhátrált tőlem, nyaknyújtogatását észre sem vettem, úgy koncentráltam, hogy le ne essek, vissz, ki, a mélybe, ahonnan indultam. De a pónival óvatosan bánok, el ne szakadjon az a masni, mert akkor nekem annyi!
Amikor a póni már kitölti az ablakkeretet, Nanaia felsikkant, és oda libben, azonnal átölelve a kis szőröst. Ni, neki jobban örül, mint nekem. Talán őt kéne megcsókolnia, hátha tökélets királyfi válna belőle...
- Úgy a tiéd, ahogy én is, szőröstől-bőröstől... Bár rajtam nincs masni, és a ruhám is elszakadt...- mondom csendesebben, még mindig az ablakban állva. Nem tudom, kellek-e még, mert ha kikosaraz, gyors módját választom a menekülésnek... És csak nézem-nézem elbűvölten, hogyan fúrja be fejét a póni sörényébe. Az én hajam tuti illatosabb!
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: Bocsáss meg, Nanaia!   Kedd. Márc. 10 2015, 12:01

Egyre nagyobb hajlandóságot érzek a megbocsátásra, na meg ahogy felbukkan... Szinte megjátszom az engesztelhetetlent. Az ablakba mégis besegítem, nem akarom, hogy baja legyen, így is...hős volt. Ezt most nem kötöm az orrára, ne érezze, hogy lekenyerezett, szenvedjen még. A póni lenyűgöz, szőrös puha és...Luluhoz kötődik.
- A masnin könnyen segíthetünk és befesthetlek kékre is, ha akarod (Rainbow póni kék színű) de akkor csak lóként kezelnélek, gondolom többet akarsz mint néha egy seggre pacsi, vagy hogy megkeféllek
Viccelek, mégis magamra erőltetek egyfajta komoly hangnemet.
- Elszakadt?
Megnézem magamnak jobban, amilyen kis hülye még fennakadt valami ágon mászás közben, még akkor is, ha nem volt fa. Meglesem hol szakadt el az öltönye. Ha ma még megyünk valahová kerítünk neki újat, a nagynénim meg ingyen is megvarrja, nincs gond, de ezt sem kötöm rögtön az orrára, szenvedjen.
Miután meggyőződtem róla, hogy nem fog belehalni a ruhaszakadásba ép és egészséges a pónimmal az ölemben lehuppanok az ágyra és intek neki is, hogy mellém ülhet ha akar. Ha leül én arrébb mászom kicsit, az ölemben, még mindig a pónival, amit simogatok, csak hogy legyen köztünk némi távolság. Komoly vagyok, még mindig.
- Jól van Louis, akkor beszéljük ezt meg komolyan. Azért jöttél értem, pónival mert rájöttél teljesen alaptalanul féltékenykedtél? Mert ha már a féltékenykedésnél tartunk, tudok a kis szőke libáról, akivel néha csak úgy kuncsorogsz az Egyetemen. Csináltam cirkuszt? Nem. Megtiltottam, hogy barátkozz vele? Nem. Pedig elég jól néz ki a kis hülye... és szerintem te
Szegezem neki vad pillantásom.
- Sokkal több időt töltesz vele mint én Sebastiannal, lévén, hogy azóta nem is láttam.
Pengevékonyak az ajkaim, acélos a tekintetem, nem értem miért gondolják az emberek, hogy mindig aranyos vagyok. Nagyon nem...


_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Bocsáss meg, Nanaia!   Kedd. Márc. 10 2015, 20:02

Ha ajtót nem is nyitnak nekem, kapok egy lepedőt, amin fel kell másznom, "ha akarok valamit", és én mászok, nem törődve vele, hogy szakadhat a lepedő vagy az öltönyöm. Utóbbi enged is, előbbi nem. Épségben felérek, és a pónit is felhúzom, aminek Nanaia látszólag jobban örül, mint nekem.
- Ezeknél mindenképpen többet...- pirulok bele abba, amit mondott.
- Reccsent..., gondolom- nem is foglalkoztam azóta vele, meglehet, csak a bélés repedt, vagy ... a fene se bánja. Engem nem az öltöny érdekel!
Körbe forgat, mintha jobban meg akarna nézni (vagy csak az öltönyöm), de több szó erről nem esik. Talán nem is látszik semmi, én meg amúgy sem izgatom magam miatta.
Még mindig csak a pónit öleli, én egy puszit sem kaptam még, elég reményvesztett lenne a helyzet, ha nem láttam volna féltő tekintetét a mászásom közben. Leül az ágyra, a pónit szorongatva, de aztán megpaskolja az ágyat maga mellett, én pedig engedelmesen ülök mellé. A legelső dolga az, hogy arrébb húzódik, én is megállok a mozdulattal, hogy az arcára adjak egy puszit. Szokatlan a komolysága, bár hogy támadni fog, nem is sejtem még. Komolyan bólogatok, amikor beszélni kezd, és még a második mondattal is egyet éretnék, bár érzem, ahogy elönt a pír. "Alaptalanul". Úgy ég az agyamban, mint valami billog, és Sebastian jut eszembe, meg a fennhéjázó stílusa, amikor kijelentette, azóta is jóban vannak...  
- Nanaia... - hökkenek meg egy kicsit, ahogy Lizzyről beszél, és pillanatra megint dühös leszek, hogyan képes a két dolgot egy napon említeni. - ÉN... SOSEM... CSÓKOLÓZTAM... VELE!- legalábbis szándékosan nem, és ez a lényeges. És a szexről még nem is beszéltünk, mindegy az, ha csak tervezték is. (Azon a témán már amúgy is túl vagyunk.)
Ahogy ezt kimondom, megint elönt a düh, most magam miatt; hogy egyetlen dolog elég volt, hogy ismét fellángoljon bennem a féltékenység, ezért, mielőtt késő lenne, ismét megszólítom.
- Nanaia, kérlek, ne veszekedjünk!
Nem érdekel, ki mond igazat, és ki vetít, nem érdekel, hogy nyár óta találkoznak, vagy sem, az érdekel, hogy engem szeret, vagy azt a mitugrálsz tetszik neki mégis. Megküzdök vele, ha ezt várja el. Bebizonyítom, hogy én szeretem jobban. (Ha azt látom, hogy ő hozzá vonzódik jobban, azzal, hogy nem balhézok tovább, elengedem.) Nem is értem, miért jön az együtt töltött idővel... Főiskolán kívül, amennyit csak lehet, vele vagyok, és nem Lizzyvel. Mégsem elég? Többet szeretne? Hát nem ő az, aki állandóan a szalonba megy suli után, hogy tetoválhasson kedvére?
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: Bocsáss meg, Nanaia!   Pént. Márc. 13 2015, 18:24

Jaj, de édes, ahogy így elpirul. Fenébe, koncentrálnom kell!! Éppen össze vagyunk veszve, nem gondolhatok rá pozitív értelemben, felmászott, ajándékot hozott, túl könnyen megpuhítana. Összepréselem az ajkam, kissé megemelem a fejem, nem, még semmi sincs eldöntve.
- Sajnálom...
Motyogom az elszakadt öltönyére, franc se akarja, hogy tönkremenjen, most lelkiismeret furdalásom van, hogy amiatt, mert ide felmászattam. Nem baj, megvarrják, itt meg tudják.
Leülök az ágyra, várom, hogy telepedjen mellém, ha akar, csinál egy félreérthető mozdulatot, amit nem vágok le rögtön mi akar lenni. Ölelem továbbra is a pónit, figyelem, ahogy elönti a pír, s mintha csak az lenne a hívószó, engem is. Ráadásul teljesen jogtalanul felemeli a hangját, mire én döbbenetemben még a szám is eltátom.
- MÉG JÓ!
Csattanok fel, kitekerném a nyakát!
- Előtted csókolóztam vele, te is biztos megcsókoltál már más lányt. Nem értem minek kell ebből nagy ügyet csinálni. A lányról nem is szól, pedig tudom, hogy haverok és ha neki lehet nő barátnője és én nem ellenőrizgetem, nem értem nekem miért nem.
- Én nem veszekszem, csak megbeszéljük. Szerinted nem kéne tisztázni? Hogy is van ez?
Miért akar ilyen egyszerűen túllendülni rajta? Szerintem ez így nincs rendben, miért kételkedik a hűségemben? Nem is nézek, meg gondolok azóta Sebastianra másképp. Megvan a maga csaj köre, nekem is Lulu...miért kell, áááááh
Mérgemben belefúrom a fejem a póniba.

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Bocsáss meg, Nanaia!   Pént. Márc. 13 2015, 20:36

Felmászom hozzá, de a siker még elmarad. Nem volt ennyi elég. Körbe forgat, megnézi a ruházatom, mert az bizony reccsent egyet, miközben húztam magam felfelé.
- Annyi baj legyen, hiába ez a legjobb, már ezt is kinőttem. Nézd!- a bokámra mutatok, és a nadrág nem is takarja, és amikor a karomat magam köré lengetem, vészesen feszül az anyag. Remélem, eszébe jut, hogy majd ővele menjek vásárolni. Legalább olyan öltönyöm lenne, ami neki is tetszik.
Leül, és maga mellé hív, de aztán arrébb ül egy kicsit. Talán túl közel ültem? A póniba fúrja az arcát, és tisztázni szeretné a helyzetet, de nem ám, hogy Sebastiant beszéljük meg, hanem jön nekem Lizzyvel. Az alapvető különbség Lizzy és Sebastian között, hogy előbbi nem próbál kettőnket szétválasztani. De hogy féltékeny ő is, arra most ékes bizonyítékot adott.
- Nagy ügy? - annyira a csók tényére koncentrálok, hogy nem is fogom fel elsőre, hogy mit mondott, pedig lényeges. "előtted"...- Hogyan? - kérdezek vissza, kissé lebénultan, mert hát Sebastiannal a napokban futottam össze, és most december van. Hol van már a nyár? Mégis le kellene ütnöm azt a pasast!
- Javíts ki, ha tévedek, most összefoglalom: Sebastiannal akkor találkozgattál, amikor még nem laktál a koleszban, és én... nem mondtam ki, hogy szeretlek. Aznap viszont, amikor füveztünk, és elszaladtál, azt terveztétek, együtt lesztek- nem használom a szex szót, ez még most is túl fájdalmas nekem- És azóta még csak nem is találkoztatok? - Sebastian egy gonosz tahó! Nem akarom, hogy harag legyen közöttünk. Sajnos, én sem vagyok hibátlan, és a rosszindulatnak én is áldozatul estem.
- Szeretlek, Nanaia- mondom neki gyöngéden, és megsimítom a haját. - Megijedtem, hogy az a pasas tetszik neked, és ő is úgy nyilatkozott, pályázik rád... De ha így van, inkább mondd meg! Őbenne nem bízom, nem tebenned, te drága!- ha engedi, átölelem, pónistól, mindenestől. Hiányzott az édes illata. Nem. Ő hiányzott. Egy napot is nehezen viselek nélküle, ha haragban vagyunk.
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: Bocsáss meg, Nanaia!   Pént. Márc. 20 2015, 17:53

Igen, most, hogy jobban megnézem hülyén áll Lulun az öltöny. Egy percre megfeledkezve magamról elmosolyodom.
- Annyi baj legyen, a legjobban nélküle tetszel.
Csúszik ki, elvörösödve kapom le róla a pillantásom. Mikor egymás mellett ülünk igyekszem tartani a távolságot, mégiscsak haragszom, vagy mi... Haragszom, ugye? A pónira nézek, majd rá, veszek egy mély lélegzetet. A csók régen volt, igen, de nem értem minek kellett megint előhozni...
- Lulu, felejtsd már el, nem érzek iránta semmit, ő is végig arra biztatott, hogy Neked valljam be.
Nézek kicsit kérlelőn rá, de nem hagyja ennyiben, neki még össze kell foglalni. Gyorsan változtatok az arckifejezésemen, szigorú pofát vágok.
- Igen és csak kétszer. Aznap azt hittem nem kellek neked. Sebastian jutott eszembe, az egyetlen férfi, előtted, aki érdeklődést mutatott irántam. Annyira megbántottnak éreztem magam...csinálni akartam valami őrültséget. Azt hittem visszautasítasz, nem bírtam feldolgozni.
Mondom csendesen. Egyrészt a megaláztatás, márészt, hogy így biztosan nem lakhatok vele és örökre elveszítem. Még nagyobb őrültségekre is képes lettem volna, bármire, ami veszélyes. Kiderült, hogy Sebastian hülye ötlet volt, bár abból a szempontból nem, hogy segített.
- Azóta nem láttam.
Hanyagoltam és gondolom ő is el van foglalva, van ezer meg ezer csaja, sosem jutok eszébe többé.
Rápillantok, amikor azt mondja szeret.
- Tetszett. De aztán rájöttem mit érzek valójában irántad, azóta nem tudok másra gondolni. Sebastian izgalmasnak tűnt, mert idősebb volt, tapasztalt, kocsival, menő szöveggel, franciázással, de...valójában a Te lökött, kócos, szeretelen hülye fejed szeretem. És úgy érzem soha nem tudnék tőled szabadulni
Lehelem közel hajolva hozzá. Lulu olyan...ahh olyan... Átölelem, nem fogom már a pónit és ha engedi mély szenvedéllyel, forró csókkal támadom meg.

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Bocsáss meg, Nanaia!   Pént. Márc. 20 2015, 18:26

Megkönnyebbülök, hogy nem kell öltönyt hordanom. Hiába Lizzy tanácsa, Nanaiával ebben a dologban biztosan egy húron pendülünk, úgyhogy dobnám is mindjárt le a kabátot. Kell a francnak.
- Kösszzzz...
Egymás mellett ülve azonban még tisztáznunk kell néhány dolgot. Nanaia kezdi, és -be kell vallani- kicsit bosszant is, hogy támad, nem arról van szó, amiről kellene, hogy legyen. De a szavai mögött más érzések is felszínre kerülnek, és én sem engedem, hogy a Sebastian iránt érzett ellenszenvem újra éket verjen közénk. Nem ő a lényeg. Mi vagyunk azok. Amit egymás iránt érzünk, amit képesek lennénk egymás iránt tenni.
- Bah, na persze...- morgok még egy kicsit, de a megvilágosodás nem olyan gyors, ha az ember feldúlt.
Lehet, hogy ehhez Nana szigora kell, vagy az a nyers kifejezési mód, amivel végre felnyitja a szemem. De ezzel elárulja, ő is vak volt... Hiszen nem vette észre, mennyire odavagyok...
Hiszek neki, amikor azt mondja, azóta nem is látta. Nem érdekel már, mit mondott Sebastian, nem is érdekel. Itt van Nana, és a szeme éppen rám néz, elolvadok tőle. Muszáj vallanom. Annyira szeretem!
Nana igazolja "félelmeimet", miért vonzódott a másik pasashoz, de már nem gondolok vele. Engem szeret. Engem akar. Ez a lényeges. Odahajol, és átölel, a póni puffan a földön és már engem ölel, nekem pedig eszembe sem jut, hogy visszautasítsam a csókját, ami a legszebb, a legjobb dolog, ami ebben a percben történhet velem.
Lágyan, majd szenvedélyesen csókolom, az ágyra húzom magammal, magamra. Szeretném az egész testemmel érezni őt. Ölelem, hogy sose engedjem el.

Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: Bocsáss meg, Nanaia!   Szer. Márc. 25 2015, 15:19

Egyedül a na perszézése az, ami kizökkent.
- Nem hiszel nekem?
Az érintése nem erről árulkodik, de mégis kimondhatná, hogy sajnálja, hogy hülye volt. Szóban is, nem csak pónival. Úgy látszik ezt nem kapom meg, pedig olyan gyerekes ostobaság, méghogy én és Sebastian... Inkább ő és az a Liz nevű istentudja ki, akivel mindig lóg. Lehet, hogy rosszul csinálom, olyannak kéne lennem, mint amilyen Lulu és féltékenykednem? De mielőtt belelovalnám magam a Liz témába az ágyon kötünk ki, legalábbis egy csókban, amit én kezdeményetek és aminek ő nem áll ellen. Abban a percben csak azt érzem, szeretem, ezt be is bizonyítom, kicsit kipárolog belőlem minden harag egy időre, lágyan játszadozom ajkaival, majd nyelvemmel kígyózom körül az övét és szenvedélyesebben érintem. Ledőlök az ágyra és ő gondolom követ mellém, vagy épp rám dől. A csóktól nehezen jutok csak lélegzethez, kicsit kérdőn nézek rá, aggódva, mikor szusszanásnyi időhöz jutok. Bár a bőröm bizsereg és egyáltalán nem akarom ezt, beszélni se, csak érezni őt. De hisz...olyan sok van még, amit meg kell tudnom.
- Nem leszel többé féltékeny és megbízol bennem? Ha én megbízom és nem érdekel a Lizid, akkor légyszi Te is...
Sustorgom, bár nem tudom, lehet ettől megint dühös lesz. Megpróbálok kicsit közelebb bújni hozzá, hogy engeszteljem és a hosszabb, szenvedélyesebb csók után apróbbakat lehelni az ajkára. Átkarolom, magamhoz húzom, érezni akarom az illatát.
- Mi van a koncert, ugye? Már nem érünk oda?
Minden folytatás a válaszaitól függ. Biztosítom, hogy szeretem, de...meg akarok nyugodni, pontot tenni az i végére és megtenni azt, vagy mást.

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Bocsáss meg, Nanaia!   Szer. Márc. 25 2015, 17:43

Az ágyon kezdünk beszélgetni, mert tisztázni akarj a dolgokat, de nem úgy indít, ahogy várom, azaz inkább támad, ami egyszerre jó és rossz. Egyre kevésbé érdekel Sebastian és Lizzy ugyan kedves lány, meg jó barát, de őrá sosem gondoltam úgy, ahogy Nanaiára. Persze, ezt ő nem tudhatja. Ha az én féltékenységem jogos, annak lehet nevezni az övét is, hiszen sosincs ott, amikor Lizzy velem van, pedig ez lehetne másképp is. Én nem zárom őt ki a mi barátságunkból. Ellenben Sebastian egyértelműen jelét adta, hogy érdekli Nanaia. A "na persze" főleg ennek szól. Méghogy ő gondoskodott róla, hogy mi összejöjjünk! Micsoda sunyi alak!
- Hiszek neked...- fordulok Nanaia felé, és egészen komolyan nézek bele a szemeibe. Ismerem már egy ideje, tudom, mikor hülyül és beszél mellé. Most nem. Ha hazudik, akkor hideg fénnyel világít a szeme, de most melegség van benne.
Békepuszinak induló, szenvedélyes csókcsatát vívunk, egyre jobban lovalom bele magam. Bár nem hosszú ideje részesülök efféle kegyben, hogy így érezhetem őt, a csókjait, mégis úgy hiányzott, mintha a levegőt vonták volna meg tőlem. Most kezdek élni, ahogy a számnak feszül, és a nyelvével simogat. A szívem egyre hevesebben ver, a levetett öltönykabát ellenére úgy érzem, lángra kapok. Ledőlünk az ágyra, úgy folytatjuk a csókolózást, amíg Nanaia meg nem szólal.
- Bízom benned. De nem ígérhetem, hogy nem rúgom szét a kedves Sebastian fenekét... - kacsintok, hogy tudja, nem most fogok elrohanni, de ha okot ad rá az a marha, már semmi sem fog visszatartani, erre mérget is vehet.
Nanaia mindig is jó kapcsolatban volt a srácokkal. Mondhatni, velük barátkozott és nem a lányokkal, ilyenformán ki tudom szűrni, kik jelentenek veszélyt rá nézve, és kik nem. Nanaia cserfes kiscsaj volt, és gondolom, most, hogy nőcisebb lett, majd több fiú fog körülötte legyeskedni, de majd teszek róla, hogy egyértelmű legyen, ő az én barátnőm. Nem kell feltétlenül mindig a kezét fogni, nem erről van szó, de lényegesen több időt töltök majd vele..., na persze, ha igényli. És miért is ne? Ahogy hozzám bújik, az az érzésem, ő is békés együttélést szeretne. Nos, ha így áll a dolog, nem lesz oka panaszra. Sosem fogok féltékenykedni, ha érezteti velem, hogy szeret. És rám sem lehet majd panasza, mert mindennél jobban szeretem.
- Rajtad múlik, királykisasszony... Ha el akarsz menni a koncertre, hívok egy taxit. Még odaérünk... Ha nem feltétlenül ragaszkodsz a kötélhágcsón való közlekedéshez...- nevetem el magam, nyúlok a hajába, húzom a számhoz, hogy újra megcsókoljam. Lemásznék vele, ha nem félteném, hogy kettőnket már nem bír el a lepedő. Lemásznék, és a karomban is elvinném, a vilég végére is, ha ezzel tehetném boldoggá. Vagy feküdnék vele, csak így, nyugalomban, ölelkezve, csókolózva. Bármit megtennék a kedvéért. Bennem már béke van.
Vissza az elejére Go down
Nanaia Indrani
Műsorgyártás
Életkor : 21
Foglalkozás : tetováló
Hozzászólások száma : 135

TémanyitásTéma: Re: Bocsáss meg, Nanaia!   Hétf. Márc. 30 2015, 18:01

Helyes. Leharapnám az orrát, ha azt mondaná nem hisz nekem. Őszinte vagyok, épp ez a baj velem, nem tudok hazudni. Lulunak nem is hazudnék, soha.
Főleg, ahogy megízlelem ajkait, párolog el minden haragom és gyúl lángra a vérem, legszívesebben itt most, azonnal én...nem bírok tovább várni, képtelen vagyok. Zihálva kapaszkodom a nyakába, játszom nyelvével, csókolom lágyan, aztán szenvedéllyel, a hajába is beletúrok egyszerre szippantom szeretem és lélegzem be a kis Lulusságát. Bekapom ajkait, csókolok rajta, aztán hagyom, hogy elbódítson nyelvjátékunk kavalkádja.
Elmosolyodom, hogy ő szétrúgná Sebastian fenekét, igazából…
- Szólj, mert megnézném. Nem lenne rossz, ha értem harcolnátok
Mondom ki megint hangosan, amit gondolok. Beleborzongok, egészen király lenne és Lulut is megnézném a hős harcos szerepében. Olyan kis elesett, remélem kapna a pofájára, hogy én ott teremjek szétrúgjam Sebastian seggét, aztán ápoljam, hazavigyem, tutujgassam… Szegény Sebastian… Igazából őt is szívesen ápolnám barátilag. De ha ketten összekerülnének, nem hiszem, hogy Lulu nyerne.
Kicsit igazítok a légzésemen, mert úgy érzem magam, mint egy kiéhezett maca. Mellesleg az is vagyok…
Úgy tűnik megoldottuk, bár tényleg jó lenne, ha elrebegne egy bocsánatot, de valahol imponál, hogy ez az egész azért történt, mert féltékeny és szeret, úgyhogy nem erőltetem a dolgot. A döntést rám hagyja, ajkamba harapok, szívesen tombolnék vele egy koncerten, rám is férne, de…
- Lulu, szerzek jegyet egy másikra, Los Angelesben mindig vannak koncertek. Menjünk el holnap, vagy a jövő hétvégén, de én most igazából… téged akarlak.
Az ajtóhoz rohanok, elfordítom a benne lévő kulcsot, majd lassan fordulok meg, mégis kapkodva vetem le a pólóm. Igazából a melltartóm is kioldom neki, bár nem veszem le, csak fityeg rajtam, az élvezeteket ráhagyom.
Felvetem a fejem, kissé macskásan bújok vissza hozzá az ágyra, ajkait azonnal megtámadom, ölébe terpeszkedem, vad tekintettel nézek rá. Tudnia kell mit akarok.


// nemtom benne vagyunk-e a 18+ topicban, de ha nem kérsz engedélyt? *.* Ha az lesz a válasz, amire gondolok és kijátszuk Razz//

_________________

I'm awkward and weird
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Filmművészet
Életkor : 23
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 302

TémanyitásTéma: Re: Bocsáss meg, Nanaia!   Csüt. Ápr. 02 2015, 00:19

// Engedély megkérve. De addig még beszorítok ide egy hsz-két...//

Nanaia szenvedélyessége úgy ragad rám, mint a spanyolnátha. Bele is halok, ha nem csillapíthatom szomjúságom a száján. Egyre féktelenebbül tapadunk egymáshoz, már nem csak a szánkkal. Már nem csak az ég, lángol az egész testem, melegem van, legszívesebben azonnal letépnék magamról minden ruhát.
- Ha ezzel boldoggá teszlek, akár már holnap- nevetem el magam. Mennyire élvezetes lenne, ha külön engedéllyel rúghatnám szét a tanerő díszes hátsóját?
Nem örülnék, ha tudnám, esélyt sem ad nekem a tanárral szemben, és őt ugyanolyan szívesen ápolna, mint engem. Úgy veszem, örül, hogy kiállnék érte, hogy harcolnék érte, hogy felvállalnám az érzelmeimet. Úgy tűnik, ez őt spanolja.
Elhatározom, hogy egyértelművé teszem minden pasi számára, hogy Nanaia az én barátnőm, és Nanaia számára is , hogy a kapcsolatunkat komolyan gondolom. Többet leszek vele, komolyabb és komolytalanabb programokat szervezek, random randizni hívom, annak ellenére, hogy együtt lakunk, és sosem hagyom majd unatkozni (hogy más fiúkkal vígasztalódjon).
Felhozza a koncertet, mintha érdekelné, most van-e. Mindent az ő kedvéért szerveztem, ezt a koncertet is. Én nem szórnék el ennyi pénzt egy őrült estéért, ahol majd topogunk a tömegben, és állandóan azon aggódok, el ne hagyjuk egymást a sötét lökdösődésben. De ha ő ezt akarná, mennék vele, maximum hozzá kötném magam... Van egy nyakkendő a hátsó zsebemben (elfelejtettem felkötni az ablaka alatt). A testem azonban őt kívánja, a hajához nyúlok, a számhoz húzom, az ajkai közé dugom a nyelvem és ismét csókolom, nem érdekel, mikor kezdődik az a koncert. Ő sem hagy kétséget felőle, mit szeretne jobban.
Aztán felpattan, az ajtóhoz rohan, és bezárja azt. A zene még mindig hangos, bár eddig valahogy sikerült kirekeszteni, nem értem, miért most... Amíg le nem dobja magáról a pólót.
Már a csókja miatt átrendeződtek a domborzatok az alsónadrágomban, most olyan erekcióm támad, hogy szinte fáj, és a hajamba túrok, ahogy meglátom, hogy a melltartóját is kioldja... nekem. Letolom a cipőimet, kényelmesebben heveredem el az ágyon, és mire oda ér hozzám, a szám már megint száraz, de a fejemben egymást üldözik a gondolatok, gyorsabban, ahogy a vér száguld az ereimben. Az ölembe ül, rá a csípőmre, feszülő férfiasságomra, és úgy néz rám, mintha egyben akarna felfalni.
- Egyszer még kinyírsz, szerelmem... - hasizomból felhúzom magam hozzá, elsimítom a haját a válláról, gyengéden csókolom végig kecses ívét, haladva a nyaka felé, aztán felfelé, elidőzve a fülcimpáján, hogy rátaláljak újra a szájára, miközben lefejtem róla azt a fityegő fehérneműt, ha már volt kedves kioldani nekem. A testének feszülök, magamhoz ölelem.

//Folyt. köv. 18+ -ban. Te jössz! Wink <3//
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Bocsáss meg, Nanaia!   Today at 07:48

Vissza az elejére Go down
 

Bocsáss meg, Nanaia!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-