Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby   Hétf. Feb. 09 2015, 23:44

Ez egy sz.r nap. De komolyan. Egész nap feszült voltam. Az óráim is némileg dekoncentrálva tartottam meg, a rádióban is monotonabb volt a hangom mint szokott. Miután bevittem Liát a kórházba, és hazaküldtek mert van valami baja... amit... nem értettem mi az, de a lényeg hogy pár nap és helyrejön és értesítenek, felhívtam Josht, hogy este átmehetek-e, mert most nagyon kéne hogy beszélhessek valakivel. Na meg mondtam, hogy tudom nincs péntek, szombat van, de nem bírok annyit várni. Belement, de tudom hogy az ő napját is sikeresen elcsesztem, amire nem vagyok büszke. De... majd ha odaértem, majd ha odaértem. Amúgy is... jobb lett volna ha Liát otthon ápolhatom, de nem engedték. Ott kellett hagynom a kórházban... fúj. Bár biztos ő erről másképp vélekedik, elvégre ott dolgozik. De... ah.
Szóval fél 11 este, a legjobb időpont, remélem Josh nem kel holnap mert megfejelem az asztalt. Amúgy is kéne valami tömény. Abszint. Bvah...
Kopogtatok miután leparkoltam és nem vagyok büszke a nyúzott képemre. Ha kórházban vagyok aznap mindig szörnyen festek, most még bajom is van.
-Josh.... ne haragudj, csak... szánalmasan hülye vagyok és... nem akartam egyedül lenni. - Közlöm vele ha ajtót nyit, meg is ölelem, ami nem szokásom ugyan, de... kutya rosszul érzem magam. Remélem elnézi a kis kifakadásom.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby   Kedd. Feb. 10 2015, 00:11

Éppen szöveget tanulok, a változatosság kedvéért - és a magam szórakoztatására- Rómeóét, mert a sajátomat már tudom, de az időmet el akarom ütni, s mert meg akarom lepni azt a lányt, aki arra kért, végszavazzak neki.
Sebastian hív fel, kissé szokatlan időben, de neki sosem mondok nemet, a hangja amúgy is nagyon nyomi, hát valami gáz lehet... Jön, parkol, kopog... MINEK?
- Bújj be!- előre kinyitottam minden kaput ajtót, tudtam, hogy jön, én meg közben rendet raktam, vacsit csaptam össze és megnéztem, mi pia van itthon... Nem lesz gáz, ha nem megy magától, majd leitatom, és kiszedem belőle, mi a világ búja.
Belép az előszobába, én meg ki a konyhából, de a képemről leolvad a mosoly, ahogy meglátom. Elég rosszul fest, az arcának, mondhatni, nincs is színe, oda is ugrok (hopp) a közelébe, nehogy elessen még nekem.
- Jesszus, beteg vagy?- a hülyeség is betegség, bár nem tudom, mire mondják vagy mi helyett.
Átkarolom, és érzem, hogy jobban bújik, mint szokott, hát nem engedem el, szorosabban fogom körbe, beleszaglászok a vállába, de finom (és nem beteg) illata van. Tartom egy kicsit, nem tudom, meddig, talán amíg ő nem jelzi, elég volt. Nekem belőle sosem elég, én mindig szívesen ölelem meg, pláne, hogy tudom, ő is szereti...
- Nem vagy egyedül... Itt vagyok, és te nálam a legjobb helyen!- mondom neki barátságosan, aztán meglapogatom kicsit férfiasabban a vállát, hogy ideje volna beljebb vonulni.
- Ennél valamit? Innál? - még nem lépek messze tőle, az arcát kémlelem, s ha megindul, megyek vele, kívánsága szerint magunkhoz csempészve enni- és innivalót.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby   Kedd. Feb. 10 2015, 00:26

-Kössz... kössz... - Ha tudná milyen jó hogy látom! Rögtön ide jöttem volna, de... a tanítványok, a rádió. Na szóval ha valamit megtanultam akkor az az, hogy nem dughatom a fejem homokba.
-Nem. - Mondom színtelen hangon, mert nem én vagyok beteg, hanem körülöttem lassan mindenki.
Megölelem, ő is engem, bár örülök, hogy nem veszem észre szaglászik, nem tudnám mire vélni. MÉG nem ittam, de szándékomban áll.
Aztán kibontakozom, leülnék, nem is tudom mit akarok. Rámosolygok, hogy jó helyen vagyok nála, tudom én, nagyon is tudom.
-Inni... le fogom inni magam ha itatsz. Igazából nagyon is kedvem lenne inni... valami töményet. - Vallom be, mert hát kár lenne titkolni.
-Josh... ritka sz.r napom volt. De ezt értsd úgy tegnap ritka jó volt, és mire beleéltem magam, ma délelőttre szépen porrá omlott és össze is taposták és... khm. Szóval maradjunk annyiban, hogy ritka megalázottnak érzem magam és hülyének... Callievel a múltkor összekaptam, kétszer is. Ez az egyik dolog, nem bírom vele megbeszélni a dolgaim egyelőre. Vagy amúgy se, tudom is én. Erre tegnap Amelia én nem is tudom... olyan dolgokat mondtam el neki amiket a... partnereimnek nem szoktam. De... több mint négy hónapja együtt vagyunk, érted? Gondoltam... gondoltam ez a minimum, kicsit... - Gesztikulálok finoman mutogatva a kezemmel, de érezni a tanácstalanságom. - És erre ma kiderült hogy pont leszarja mit érzek, szerintem sosem érdekeltem úgy igazán, amiről azt hittem nagy dolgok, hogy sikerült nála elérnem azok semmiségek és Lionel Andersonba SZERELMES, aki megvert, aki senkit és semmit nem tisztel és a legnagyobb tahó a földön! És belé szerelmes! Úgy feküdt le velem isten tudja hányszor, hogy mindig egy másik férfin járt az esze!!! Ó a p.csába is már, én meg észre sem vettem... Adjál inni... felrobbanok... - Dühös is vagyok, de igazából ég a szemem. Nem akarok sírni, de nagyon pocsékul vezetem a feszültséget, a pia legalább betompítana és nem reagálnék ilyen hevesen. Persze szegény Joshra most rázúdítottam mindent, de... már nem bírtam benn tartani a dolgokat. Egyszerűen kifakadtam és kész, de még jobban sem vagyok. Francba is már.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby   Kedd. Feb. 10 2015, 00:47

Feleslegesen kopog, kapu, ajtó nyitva van előtte, mégis rá kell szóljak, jöjjön be... Aztán összeölelkezünk, mely inkább támasznak tűnik inkább, és annak ellenére, hogy azt mondja, nem beteg, az orrommal is meggyőződöm róla. Ha valaki tudja, milyen "szaga" van a beteg embernek, én biztosan, még mindig nem felejtettem el... Először papa, majd a mama... De Sebastian ilyen kórság nem fenyegeti. Mint mindig, most is jó illata van.
Az ölelésből kibújva más a mosolyát is látom, kissé megnyugszom, de nem nagyon. Nagyon sápadtnak látszik. Felkarolom, és útba igazítom, célozza csak meg a szobát, és amit kér, viszem utána, készítettem enni- innivalót.
- Töményet. Aha. Oké. - Bólintok. Komoly téma lehet, ha így kezdünk, bátorságrakétának kell a pia? Meglehet. Nem vitatkozom, én kérdeztem, ő a vendég, a kívánsága parancs. Némi rágcsát veszek magamhoz, chips, ropi, kukorica (a szokásos mennyiségben) és egy üveg (megbontott) Jack Daniels-t veszek kezembe, így megyek utána.
Lepakolok, de a seggem még nem is ér a kanapéig, belőle ömleni kezdenek a szavak. Mi van? Olyan gyors volt, fel se fogtam, Callie és Amelia, ez két lány.. és Lionel? Az a faszfej, aki egyszer megverte?
- Izé... Hazudnék, ha azt mondanám, mindent értek. Csinálhatjuk lassabban? Vagy neked az is elég, hogy elhadarod, mi bajod?- kérdezem, kicsit nevetve, bár nem rajta mulatok, inkább kínosan érzem magam, hogy ennyire nem tudom követni.
- Calliet ismerem... kezdjük vele? Min veszekedtetek? - kérdezhetném, már megint... Callie tüzes stílusa és Sebastian nyugalma nekem valahogy egy ideje nem passzol, bár tűz és víz kiegészítik egymást, és jól festenek együtt. Akár működhetne is. Az ellentétek vonzzák egymást, nem?

//Gondoltam, kissé felbontom, ne legyenek olyan hosszúak a reagok. Inkább pörgessük.//
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby   Kedd. Feb. 10 2015, 01:08

-Jah, töményet. - Bólogatok, mert ide az kell. Holmi sör vagy bor az kevés lesz. Nem azért kell hogy merjek beszélni, majd rá fog jönni, azért kell mert... le akarom inni magam, az tompít és elviselhetőbb a dolog. Hogy én elviselhetőbb vagyok-e? Öhm, nos, ezt nem gondoltam át.
Persze hogy egy valag kaját is, de már nem szólok, hogy csak egyedül jöttem és nem várunk egy osztálynyi embert, inkább hálásan elveszek egy szem chips-et a tálból és... nézegetem. Minek vettem el, ha nem akarok enni?
Le se ül, de én már mondom a hülyeségeim. Szegény Josh... még nem volt más barátom mint Henry, ő meg tudja milyen vagyok, Josh még nem igazán. Ha bajom van, csak mondom és mondom... általában a négy falnak szoktam órákon át, mire jobb lesz,de a fal nem válaszol. Nekem meg kell valaki aki annyit mond aha. Esetleg ha jó fej többet.
-Nem, nem elég... - Sóhajtom, mert nekem nem az kell hogy bólogasson, hanem hogy... nem is tudom, megértsen. Ahhoz meg az kell hogy kérdezzen.
-Ahh... mikor magam alatt voltam ugye nála laktam pár napig. Úgy tűnt jó ötlet. Annyira mondtad mozduljak ki... ez olyan köztes megoldás volt. Callie azt mondta túl sokat dolgozik, nem tud főzni, egyedül van ha hazaér... gondoltam erre jó leszek. Főzök, takarítok, este vele alszok, hátha akkor nem lesz rémálma és alszik rendesen.... - Vállat vonok. - Nekem mindegy volt mikor kelek. Eléggé rossz passzban voltam. Bocsánat érte megint, tudom már párszor mondtam de... na mindegy. Szóval... ahh... egyszercsak közölte miattam jött Los Angelesbe, hogy elkérte anyámtól a tartózkodási helyem. De anya nem tudja, csak a várost és a számom. Tök logikátlan, azt mondja engem akart látni, de nem a számom kéri el, hanem idejön a több milliós városba, letelepszik és... nincs értelme. Faggattam de ennyit mondott, meg hogy hiányoztam neki. Hát... gondoltam mindegyek a miértek, ha ez a lényeg, itt vagyok. Közöltem ő is hiányzott. Erre közölte ha annyira hiányoztam miért nem kerestem rá a google-ön vagy bármi... hát... eléggé megbántott vele. Azt sem tudtam hogy írom görögül a nevét, azt meg pláne nem hgy már beszél angolul... azt mondta nem így értette, de... na szóval én elég sok mindent a fejéhez vágtam, pl hogy ezeket ugye nem tudtam róla és az öcsém kicsit jobban lekötött. Arra nem mondott semmit, túlléptünk rajta.
Sóhajtom, de töltök a piából, neki is, de én le is húzom. Khhh, jó erős, éljen.
-A másik... kkkkh. - Köhögök kicsit, mert marja a torkom a cucc. - Kiderült hogy az öccse beteg. Ebbe nem akarok belemenni. Most itt van és Calliet is vizsgálják ő is örökölte-e ezt a dolgot. De olyan fura dolgokat mondott, mintha nem küzdene az öccséért vagy nem tom és elmondtam mi volt Henryvel, hogy nagyon fontos hogy higgyen abban hogy meggyógyul. Erre tök elutasító lett, meg hideg. Gondoltam fáradt és mondtam aludjon, főleg hogy reggel elkísértem a kórházba. Na hát... csak annyit kért míg megvizsgálják fogjam a kezét. Gondoltam nem lesz baj. Erre be kellett feküdnie fél órára valami cuccba én meg egy helyiségbe voltam bezárva a kórház közepén két dokival aki nem mondott semmit. Mire kiértünk a szobából összeestem. Nos én... van egy kis fóbiám vagy mifeném. Mikor magamhoz tértem kimentem Callievel az épület elé, mert azt hittem ott esem össze megint, benn akart tartani. Kinn már jobban lettem, el bírtam mondani hogy rohadtul félek odabenn, de erre lehordott mindennek, hogy nehogy már ő hibája legyen, hogy nem szóltam és nincs jogom ezt tenni vele és húzzak haza. De ezt tök hidegen meg kiábrándultan. Mondtam neki, hogyha csak sima vizsgálat lett volna, akkor nem ájulok el és esem pánikba hogy benn akar tartani. Nem érdekelte, ahogy az sem, hogy mivel csak annyit kért tőlem legyek vele, nem mondtam volna nemet. Főleg azért, mert én félek. Mikor ő is félt, hogy mi lesz az eredmény. Szóval... azóta átjött, nem beszélünk róla, legalábbis én már nem akarok. Callievel ez volt...
Sóhajtom és iszok még egy adagot, ha ivott töltök neki is. Érezni hogy bánt a dolog, de már beletörődtem.

//Okés az enyém hosszabb de mivel nem olvastad a játékokat, így egyszerűbb Smile Lia esetén jobban tudok tömöríteni xD//

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby   Kedd. Feb. 10 2015, 01:45

Hűha, itt gáz van!-gondolom magamban, amikor töményet kér. Ritka pillanatok egyike, általában a sörrel is beéri, amikor hülye filmeket készülünk végig röhögni. Sem röhögés, sem film nem kerül most szóba, és JD barátunk hamar terítékre kerül. Ahogy Callie is (mert vele kezdte...), s mert nem elégszik meg azzal, hogy elhadarja a gondjait (van néhány). Mint barát, van rám szüksége, a figyelő fülemre, az egyszerű agyamra, a "más"-ra, ami én vagyok, s nem ő. Talán számít, én hogyan gondolom? Talán segít neki jobban megérteni? Nem tudom, de itt vagyok, és nyílt szívvel hallgatom.
Bólogatok, emlékszem arr az időre, amikor megközelíthetetlennek tűnt, kissé befelé fordult, sokat hallgatott, és még a pia sem oldotta meg a nyalvét, azt hiszem, hiába ittunk, itattam. Az egyetlen, amit elértem, hogy külsőleg ráncba szedte magát, ha jól emlékeszem, kifejezetten borostás volt (és Isten bocsáss, kissé talán mosdatlan). Valamiféle depi volt, Henry miatt, de róla sokat beszéltünk, s jól tudom, milyen sokat jelentenek egymásnak...
A probléma, amit elém tár, szinte nevetséges. Hogyan lehet azon veszekedni, hogy hiányoztak egymásnak, és hogy találkoztak újra? Emlékeimben egyébként úgy él, hogy véletlen volt...
- Szóval, amikor összefutottatok, az mégsem volt véletlen?-kérdezem, a fejem ingatva. Ezt most nem értem. Gondolkodom, én hogyan csináltam volna, és Seby anyját is lehülyézem (bocsi), hogy nem a számát adja meg Sebastiannak, hanem csak a város nevét, ahol lakik.
- Anyád nem tudja, micsoda komoly foglalkozásod van? - hírdeti magát így-úgy, valószínűleg internetes oldalakon is fent van a neve, márcsak a rádió miatt is, de hát lényegében fordító irodája van, és a francia nem olyan gyakori nyelv, valljuk be!(Én legalábbis senki mást nem ismerek, aki így tolná, mint Sebastian. Na jó, neki anyanyelve, de miért ne csinálna üzletet belőle, ha lehet?)
- Goggle...- röffenek fel- És ő miért nem keresett rád?
Aztán felemelem a kezem.
- Ne légy igazságtalan. Ő honnan tudhatott az öcsédről? Ismerte?- most lehet, hogy Sebastian feltételez olyat, amit Callie nem tudhatott. De nem álltam ám ott, és fogtam a kezüök, amikor beszélgettek, honnan is tudhatnám, mit tud Callie Henryről?
Inkább iszik, iszok vele, nem nekem kell beszélni. Egyenlőre. Ha meg már nekem kellene, lehet, olyan részeg lesz, be is alszik, vagy éppen a részegsége miatt teszi össze, amit nem tudnék kimondani.
De ezzel a Callies sztorinak még nincs is vége. Jó, hogy rákérdeztem, elvégre elintézhettem volna egy legyintéssel: ti úgyis megbeszélitek, kedvelitek egymást, a csaj odavan érted, te pedig... Sebastian igazán jó szívű, tiszta lelkű, nemes beállítottságú ember. Nincs az a vétek, ami fölött szemet ne tudna hunyni.
- Várj, mi baja az öccsének? - rá kell kérdeznem, nem szabad elárulnom magam, hogy valamit tudok magam is, hiszen egyszer láttam vele, és odamentem... Akkor beszélgettünk. Csak azt kérte, maradjon titokban. Bár nem értettem, miért kell titokban tartani a testvére betegségét, azt hittem, pont azért, hogy megkímélje Sebastiant a kórháztól... Akkor... most aztán semmit nem értek. Mégis elmondta?
- Ne hibáztasd- védem megint Calliet, bár nem olyan vehemensen, mint először- Vajon tudta ő, milyen vizsgálat vár rá, mennyi ideig fog ez tartani, milyen nehéz lesz ezt neked elviselni?
Nem tudom elképzelni, hogy szándékosan rángatná ki a komfortérzetéből. Ez nem vetne rá jó fényt. Miért akarja, hogy más is szenvedjen a testvére betegsége miatt? Vagy miért akar lelkiismert-furdalást ébreszteni Sebastianban, ha nem tart vele? Ez a rész nem tetszik, csalódom Callieben. (Jobban hiszek Sebastiannak, mint neki, ebben senki nem kételkedne).
- Valószínűleg nála is túl feszült a húr, nem hiszem, hogy tudatában van, hogy beszélt veled... Lényegében csak azt mutatta ki, hogy nagyon fél, és nem tud egyedül lenni, szüksége van rád (és emiatt nem látta be a te félelmeid) Ez stressz... - vagy önző dolog. Nem akarom, hogy kiderüljön, Callie utóbbi.
Újra iszunk, de bármit is mondtam, mintha elengedte volna a füle mellett...
- Szóval, akkor most igazából béke van, csak tüske maradt benned, értem...- segítek neki. Ennyiről lenne szó? Vagy az a másik, amiről beszélni akar, fontosabb?
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby   Kedd. Feb. 10 2015, 02:12

-Én is ezt kérdeztem tőle... De érted, meg sem ismert, azt sem tudta először ki vagyok. Akkor miért mondta hiányzom neki? Meg miattam jött? Oké, hogy változtam tíz év alatt de... nem ennyit. Én egyből felismertem, bár jó az arcmemóriám, de basszus, azt mondta szerelmes volt belém 17 évesen, akkor hogy hogy nem ismer fel? Már a szagom elég kellett volna legyen... már nem azért csak... állítólag így van és van benne valami... - Motyogom, elvégre az izzadság szaga egyedi, Henryt pl én is ezer közül felismerem és én akkor nagyon leizzadtam, elvégre futottam akkor már vagy fél órája.
-Anyám tudja, hogy fordító és tolmács vagyok Callie ha rám keres, szintén megtalál. A fordító iroda nyilvánosan kezeli pár adatom, például az arcképem, a születési dátumom, milyen nyelven beszélek, hol születtem... Ezeket Callie mind tudta. Anya meg... csak arra felel amit kérdeznek. Magától nem mondd többet. - Közlöm kimérten, mert Anya ilyen.
-Jah, én is ezt mondtam, oda-vissza áll... azzal a különbséggel, ő sokkal többet tudott rólam mint én őróla. Na meg minek keressek valakit, akivel beszélni sem tudok valszeg. Most komolyan, írok neki levelet angolul és kitörli, logikusan, mert szemét... Lehet vírus. Nem fogja lefordíttatni... Ahh mindegy. - Azt tényleg nem értettem miért vágta a fejemhez, mintha az én hibám lenne minden. Én legalábbis így érzem.
-Próbálok. Ismerte Henryt, de nem tudta hogy drogozott. Akkor még csak 12 éves volt Henry. Azt csak mérgemben mondtam neki, hogy nem is tudja, mi volt velem a tíz év alatt és rosszul esik hogy vádaskodik. - Fejtem ki, mert azt tényleg mérgemben mondtam, de... alapjáraton nem mondom el, ez is tuti.
-Valami... hát... gyógyíthatatlan. De nem akarok erről beszélni, mert nekem is olyan nehezen mondta el, úgy érzem pletykálok. - Mondom kínosabban, de remélem Josh megérti, hogy nem benne nem bízom, hanem nem kaptam engedélyt és nem akarok visszaélni Callie bizalmával.
-Igen tudta. Pontosan tudta. Már a vizsgálat részét. Azt nem hogy félek a kórháztól. De mikor Henry vagy az egyik barátnőm miatt bementem, vagy épp magam miatt, akkor nem ájultam el. Ilyen utoljára vagy öt éve nem volt. Ha velem van akit kísérek, vagy aki miatt bemegyek, nem történik nagy gond, általában csak olyan mintha mindjárt hánynék és lázas lennék, úgy remegek. De amúgy nincs bajom csak magas a vérnyomásom. De ő azt kérte fogjam a kezét, ott rontottam el hogy szó szerint értettem. Nem azt mondta várjam meg kinn, vagy valami, hanem fogjam a kezét. Jó én is hülye voltam, de a franc gondolta hogy ez lesz. Azt mondta el kellett volna mondanom, de basszus, ha közlöm vele akkor közli nem kell mennem, nem fontos, megoldja... tudod milyen. Azaz ne tudod, hát ő ilyen. Mindent egyedül akar megoldani, ami megy is neki, de most kivételesen kért segítséget. Egyszerűen nem tudtam és nem is akartam nemet mondani a saját gyengeségem miatt. De a dokik sem mondtak semmit... szóval... áh, mindegy. Elcsesztem, egy hétig nem is beszélt velem, aztán mikor írtam neki ímélt kért egy találkozót.
Sóhajtom, hallgatom Josht, igaza van.
-Igen, de olyan mély utálattal küldött el. Nem tudom leírni. Valószínű rajtam vezette le a stresszt, csak hát... nagyon nyomasztó ez a szerep. Henryvel is nehezen viseltem, hogy én vagyok az utálat és szeretet tárgya egyszerre, épp milyen a hangulata a másiknak. - Hunyom le a szemem, nem vagyok jó ebben én szeretem a kiegyensúlyozottságot.
-Jah, olyasmi. De Callie más, csak engem ismer itt... másban nem is tudom bízik-e. Kell neki valaki aki segít átvészelni neki a dolgokat, aki a lelki szemetese, mittom én. Nem haragszom rá, semmi ilyen, igaz, megbántott, de hát mindegy is. Valószínű én is őt. Mivel nem beszéltük meg, nem is fogjuk, van nagyobb baja. Nem ez a bajom.
Figyelek én Joshra, csak száz fele gondolkodom, lassabban reagálok.
-Amelia a bajom. Az a bajom, hogy rohadtul nem egyenrangú partner voltam, hanem valaki, aki pótolt valakit amíg meg nem kapta. És ezt nem úgy értem, hogy addig randizott velem míg nem talált valakit, azzal nem lenne bajom. Az a bajom, hogy míg velem ebédelt, míg velem táncolt, míg velem szeretkezett mindvégig egy másik pasasba volt szerelmes. Te tudnál egy másik nőre koncentrálni, ha bármi intimet csinálsz vele és az nem az a lány, akiért megveszel? Akit beengedsz a saját ágyadba? Mert bizony ééééén sosem aludhattam ott, de még csak aludni sem. Ez a Lio meg meztelen nyitott nekem ajtót, reggel, egyértelmű hogy szeretkeztek, Ameliánál. Ez önmagában olyan dolog, hogy amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek... - Mondom gúnyosan, jelezve nem én vagyok Jupiter.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby   Kedd. Feb. 10 2015, 03:17

Sebastian Callieről kezd mesélni, és a kezdeti sztori, hogy véletlenül botlottak egymásba, most más színezetet ölt. Callie nem véletlenül van LA-ban, és éppen Sebastiant kereste (ha jól értem), bár a segítség, amit Seby anyja adott neki, édes kevés volt, és valóban csak a vak véletlennek köszönhette, hogy összefutott Sebastiannal.
- Nem ismertelek tíz éve, nem tudhatom mennyit változtál, de barátom... nem vagyok biztos benne, hogy a szagodról felismernélek... - húzom félre a szám; egyrészt nem vagyok én kutya (ahogy Callie sem az), de Sebastiannak sincsen rossz szaga.
Az, hogy Callienek hiányzott a fiú, akivel eltöltött egy nyarat, nagyon is el tudom képzelni. Én sem ismerem túl hosszú ideje, de nekem is hiányozna, pedig nem is vagyok belé szerelmes. Mondjuk, nem is telt el tíz év... A lányok romantikusabbak, lehet, hogy Callie is elszámolt magával, és az "igazit" kereste az életében. Én nem csodálkozom, hogy Sebastianra esett a választása, noha nem ismerem a konkurenciát...
- Ne légy ilyen szigorú. Ezt nagyon is el tudom képzelni Callieről. Elképzeled, mennyire meg lehetett zavarodva egy idegen városban, ráadásul ami sokkal nagyobb, mint amit valaha el tudott képzelni? El tudod képzelni a meglepettségét, hogy a sok millió ember közül, aki itt él, egy szép napon éppen tebeléd botlik? Azt csodálom, hogy a nevét ki tudta mondani, én köpni-nyelni nem tudnék, ha egy iskolatársammal futnék össze, itt az utcán... - a zavarodottságnak, lámpaláznak is vannak ám fokozatai! Sebastiannak ilyen formán szerencséje van, ezek a hatások nem érik el őt.
- Anyád nem kedveli Calliet. Eltaláltam? - szögezem le tényszerűen. Ha szerette volna, segít neki, hogyan juthat a Sebastiant érintő információkhoz, mégha a büszkesége (vagy tudja mije) tiltaná is, hogy egyenesen segítsen. Egy nő mindig megtalálja a módját, hogy elérje, amit akar... Ez jó lecke, sosem szabad elfelejteni!
- Barátom, vicces elképzelni, hogy kézzel-lábbal mutogattatok!- nevetek, de kedvesen; ezt a részt mindig mosolyogva fogadom, olyan... cuki! Amúgy szóvá sem teszem, mire nem képes az internet, azaz vannak videóhívások, ahol láthatják egymást... hátha másképp nem tudtak volna kommunikálni, hát úgy, mint addig, miért ne?
Sebastiant most egy kicsit beszűkültnek látom, mintha nem tudott volna kitalálni semmit arra nézve, hogy felhívja magára a figyelmet, vagy ezt a figyelmet szinten tartsa... Hát mire való a nemzetközi nyelvekre lefordított irodalom? Ha kifejezi egy vers vagy dal, amit érzek, megkeresem görögül, és azt küldöm el a szeretett lánynak; és ha nem vagyok benne biztos, hogy érti a nevem, küldök fényképet magamról (aki a levelet küldte)... Az emberi fantázia határtalan!
A probléma azonban nem itt van, hanem amit Sebastian hisz: hogy Callie ezeket a fejéhez vágta: miért NEM csinálta, nem kereste, stb. Ez egy kicsit furcsa... Valóban. Bár lehetséges, hogy a támadás is csak védekezés, mert tudja, hogy neki is lépnie kellett volna.
Próbálom csitítani; úgy tűnik nekem, a sérelmeitől most ő nem látja tisztán a helyzetet, ezért kérdésekkel próbálok rámutatni, a tíz év nem múlhatott el nyomtalanul.
- Tíz év alatt sokat változunk... Nem erről beszélgettünk nemrég? - //Ki nem játszott beszélgetés, a kortalanság és a változások lehetett a téma, ez most mellékes, hiszen a véleményem úgyis ismered... //- Ahogy neked, neki is vannak hiányzó láncszemei rólad, hasznos információk... Bármennyire szeretnétek, az idő nem állt meg, mindkettőtöknek zajlott eléggé.... Szóval idő, idő, idő- utalok arra, időt kell adniuk egymásra, egymás újboli megismerésére...
Aztán szóba kerül a másik probléma, a kórház és Callie öccse. Előbbivel tudom, hogy Seby hadilábon áll, egy gyerekkori trauma miatt (nem vicces, de amikor elmondta, kicsit meglepődtem és nevettem is, azt hiszem). Callie egyébként beavatott a titkába, mert hát az volt, mert az öccse betegsége nem volt nyilvános. Valami agybetegség, elég súlyos, gyógyíthatatlan kór, mely az agyi sejteket zabálja, butít el, tesz tehetetlenné, majd lehetetlenné, hisz a kór halálos, bár a neve nem jut eszembe... Lewis? Valamiért a farmer-márkához kapcsolom... (De ez titok, erről nem is tudhatnék, szóval játszom a hülyét. Az jól megy, nem is kell sokat alakítanom magamon...)
Arra nyitom fel a szemét, hogy többnyire azokat szeretjük-bántjuk, akik a legközelebb állnak hozzánk, és ahogy Seby is látja, Callie életében nincs más, mint ő, ezért nem csak aranyeső hullik rá, hanem a sz@r is...
- Ne viccelj, ez tök normális, ezért nem szabadna neheztelned rá! - Nem értem, miért lemondó, miért nem akarja megbeszélni a gondját Callievel. Nem könnyebb lenne legközelebb kikerülni vagy megoldani a problémát?
Akkor kerekedik el a szemem, amikor azt mondja, nem is ez a baj. Ha nem ez, miért beszélünk róla? Csak bemelegítettünk? Kíváncsi volt, figyelek-e? Fújtatok egyet, mint a boxoló, aki felkészült a második menetre.
Amelia. A pénteki lány, a táncos lábú, az űberkedves... ezek a jelzők jutnak eszembe, bár némelyiket én aggattam rá, nem Seby. Mi baja van most egyszeriben, amikor olyan fontosak számára azok a péntekek, amit vele tölthet? Hiszen mindig be van sózva...
- Ácsi...- ingatom a fejem- Ez olyannyira nem jellemző rá, hogy el sem hiszem. Mi van?
Eddig sosem hallottam Ameliára panaszkodni. Amilyen képet fesetett nekem róla, most ez nekem sem fér bele... Egy másik pasi? Honnan? Ú, bakker, ha ez igaz, egyetlen nőben sem lehet megbízni! De ezen túlmenően...
- Ne érts félre, de nem lehet, hogy mint neked, több nyitott kapcsolata is volt, és az egyik lett komolyabb? Éppen az a .., Lio, vagy kicsoda?
Nem értem ezt. Eddig azt hittem, Sebastian nem visz érzelmeket a kapcsolataiba. Legalábbis nem úgy, mint én. Nem vár el szerelmet, nem vár el hűséget. Akkor mi is a baj? Hogy Amelianak közben akadt valaki komolyabb kapcsolata? Ettől az övék nem változott, vagy mégis?
- Sosem beszélt erről a Lioról? - próbálom késztetni rá, hogy emlékezzen, hátha csak elkerülte valami a figyelmét. De miért zavarja ennyire, hogy ekkora különbség van közöttük? Hát nem érte be annyival, amit Amelia neki adott? Nem beszélték meg ezt is előre, hogy ne járjon úgy, mint Aubreyvel? Figyelmesen nézem Sebastiant. Nem tudok kiigazodni rajta.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby   Kedd. Feb. 10 2015, 17:46

-Jaj dehogynem! Mikor ráestem Calliere Callie illata volt, meg az arca mellé, meg a hangja... a három együtt elég volt. Meg nem tom, néha egy egy illatról nekem csomó mindenki eszembe jut, nem csak úgy mondtam. - Pislogok rá, hogy kivételesen nem bohóckodtam, vagy ilyesmi.
-Én azt értem, de ha miattam jött, nem alap hogy tudja hogy nézek ki? Mármint... akkor van rólunk képe, ami amúgy van is, vagy valami. Jobban örül nekem, ilyesmi. Alig akart eljönni kávézni és hagyjuk azt hogy le voltam izzadva, azért. Nekem csak ezért fura, mert a kettő nem vág össze. Amúgy nem haragszom érte csak nem értem. - Fejtem ki, mert nem szeretek nem érteni valamit és az bosszant, de nem Calliere vagyok bosszús hanem magára a tényre hogy nem értem. Hülye vagyok, tudom.
-Anyám nem kedvel senkit. Szerintem rohadtul nem emlékezett Calliere. Apa amúgy nem kedvelte, tehát akkor anya sem, de tuti nem jött rá ki hívja. Szerintem ezért sem mondott többet. - Vonok vállat. Anya nem egy segítőkész valaki, ha nem ügyfél vagy gazdag partnerjelölt (üzletben) az illető.
-Vicces volt, én nagyon élveztem! Sokat nevettem azon a nyáron. - Mosolygok, mert tényleg jó volt. - Mióta tudunk beszélgetni nem értjük egymást. - Mondom kissé cinikusan, mert hát ezt érzem.
-Igen, de míg én ezt megértettem és nekem alap, hogy újra meg kell ismernem, mert fogalmam sincs miben változott, addig ő mintha... nem is tudom. Elvár dolgokat. Ha gondom van elvárja hogy mondjam el, de én nem szoktam. Én nem vagyok ilyen. Nekem frusztráló beszélni a problémáimról. Néha még neked is, nem hogy neki, aki folyton rohanásban van.... - Szalad össze tanácstalan a szemöldököm, mert ezzel nem tudok mit kezdeni. Többször volt már hogy majdnem megsértődött mert nem mondtam el mi a bajom, pedig ez nem tudom miért alap... nekem nem az.
Aztán mesélem a másik esetet, lehurrog.
-Nem neheztelek rá, na jó igen egy picit, de csak azért mert meg sem hallgatott és olyan hidegen bánt velem, pedig... én tényleg csak jót akartam, meg segíteni akartam. Igazából mindig rá kell jöjjek, lehet azzal segítenék, ha nem segítenék, de előre ezt honnan tudjam. És ha tényleg kellenék? De nem haragszom én senkire, a saját apámra nem tudok pedig ő aztán adott indokot rendesen... - Sóhajtom míg ráncolom a homlokom és rázom a fejem, mert dehogy haragszom én Calliere, csak épp ezek rosszul estek, rosszul jöttek ki.
-Amúgy meg... én ha helyben nem bírom megbeszélni a problémát később nem akarom. Akkor már mindenki jön az "én nem így emlékszem, ne így volt" szöveggel, amit utálok. Ezért is kerülöm a konfliktusokat kínos odafigyeléssel. - Magyarázom neki, miért vagyok lemondó, miért nem hiszem hogy megbeszéljük. Ez az én hibám is, de ilyen a habitusom. Sosem állítottam, hogy jó parti lennék.
Aztán vetem fel ami igazán bánt és idegesít: Amelia és Lio. Vagy inkább Lio? Nem, Amelia is.
Nézek rá amolyan "na ez az" fejjel, hogy nem jellemző a dolog Ameliára. Jah, nem hiába ért fel tíz hideg zuhannyal a dolog.
-Hát tudod... az egész úgy kezdődött hogy közölte ő csak a zárt és komoly kapcsolatokat szereti. Tiszteletben is tartottam ezt, de mikor először táncoltunk, akkor sokszor éreztem azt, mintha... nem is tudom, kívánna, vagy hajlana a dologra kipróbálás szinten. Így is lett, nagyon... oda kellett figyelnem rá először, mert nem voltak jó tapasztalatai, de hát én nem vagyok erőszakos típus. Aztán úgy volt vele miért ne, velem megpróbálja. Na már most továbbra sem gondolta hogy ez helyes, ebből kifolyólag nem hiszem, hogy Lio csak egy nyitott kapcsolat volt neki. Lionak rávágtam volna, hogy Lia az, de... Lia... Amelia ő más. De mint utóbb kiderült valószínű Lionelbe beleszeretett, nem tom mikor, de megtörtént. De csak tegnap jöttek össze. Az ember nem szeret bele valaki ripsz ropsz egy szex után... meg úgy jött át tegnap, mint akivel madarat lehet fogatni. Tudtam hogy nem nekem örül, de akkor még nem tudtam ezért ilyen elvarázsolt. Főleg azért nem hittem, mert azt mondta Lio egy barát akivel ritkán tud találkozni és most végre sikerült... Josh... délután mi szeretkeztünk, nekem ne mondja senki hogy legalább azon az alkalmon ne lett volna másba szerelmes. Ez tök megalázó, hogy egy pótlék vagyok, hogy fejben akaratlan is a másik felé kalandozik, hogy összehasonlít vele, amiben persze esélyem sincs.
Aztán csóválom a fejem.
-Nem. Lehet említette, csak nem név szerint, de senkiről sem beszélt úgy, hogy tetszene neki. De ha még tetszett is volna, bánom is én, még biztattam is volna. De a szerelem más tészta. Szerelmes nővel nem kezdek, ez alap. Főleg ha nem belém szerelmes! - Csóválom a fejem tovább, hogy nem hiszem el, hogy így megjártam. Nem tudom érti-e a problémám, de ha nem úgy is kérdez. Én addig töltök még egy kört és felhajtom a sajátom, de hogy ne legyen bajom, elveszem a popcornt az ölembe és rágicsálni kezdek szemenként, őt is kínálva.
-Amúgy persze megbeszéltük pont tegnap, ami nekem alap is, hogyha lesz valakije akkor csak barátok leszünk, ez természetes csak... nem is tudom. Hirtelen ért, hiába célozgatott arra mára lehet valami, de úgy voltam vele, ha csak barát, meg minden, akkor randiznak párat meg ilyenek, főleg hogy ritkán látja aztán... nem tudom. Azt hittem jobban... tart valamire, hogy nem csak amolyan nincs más, akkor jó leszel te is... most nagyon így érzem. Mert mondta persze találkozna velem amúgy is, máshogy randizni, de... ezek után nem is tudom. Liot még utálom is. - Kapargatom szórakozottam a kukoricaszemet, elfelejtem hogy ezt megenni kéne, nem játszani vele.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby   Szer. Feb. 11 2015, 15:04

- Oké, oké, így már értem! Mégsem csak a szagodról van szó...- nevetek.
Hallgatom, és rázom a fejem, nem teljesen értem Sebastiant. Tíz év nagy idő. Nem tudom, például akkor hosszú volt-e a haja, változott-e azóta a testalkata, de hát az emberen annyi minden változhat, ami a külsőt illeti, nem igaz? Például Seby haja is... Most, hogy már lenőtt a haja látszik, hogy nem is annyira szőke, csak a nap szívta ki. Most mi is a baj?
- Gondolom, zavarba jött...- Biztosan elképzelte, százféleképp végigjátszota, mit és hogyan fog majd mondani, miképpen én is így terveztem, amikor beöltöztem csórónak az első "randin" Eleenek. Egészen másképp alakultak a dolgok, akár füstbe is mehetett volna az egész, és a végkimenetele is egészen más lett, mint ahogy terveztem...- Később már biztos ő is másképp csinálta volna...
Vajon, ha tudom, hogy Elee milyen beállítottságú, és én is bevállalós srác lennék, vajon nem mozdultam volna rá már az istállóban, amikor fehérneműre vetkőzött? Ma sem tudom, provokált-e, vagy valóban viszketett a bőre, de könnyen elképzelhető, ha valamelyik "pasija" van ott, másképp végződik a sztori, mint közöttünk, akkor és ott.
- Megnyugtat, hogy nem csak én nem értem a nőket...- mosolyodom el félszegen, mintha ez vígasztaló lenne, bár Sebyre nézve ez nem áll.
Beszélgetünk tovább, aztán eszembe jut valami.
- Nagyon egyszerű. Beszéljen hozzád görögül, te szólj hozzá franciául, próbáljatok úgy kommunikálni, mint régen, sokat nevetve. Meglehet, a közös nyelv megrontja a kommunikációt a ti esetetekben...- vonom fel a vállam; lehetséges, hogy van ilyen? Az ábra ezt mutatja. Valakivel nem lehet beszélgetni. Vagy nem könnyű...
- Mások vagytok... Elmondhatod neki, hogy te a gondodat nem szoktad kiteregetni, ha ő meg szokta, nem fogja érteni. Ha neki az a természetes, persze, hogy azt várja el. Neked talán jól esne látni őt, hogy tépelődik? Rólad is lerí, ha foglalkoztat valami...- mondom neki kedvesen.
Úgy vettem észre, Callie szereti Sebastiant, azon túl is, hogy barátok, bár ezt csak halkan jegyzem meg. És tudom, hogy Sebastiannak szüksége van valakire, akihez kötődhet, és erre nem elég Henry sem, erre én sem vagyok elég, ezt egy nőnek kell betöltenie, mert így természetes, ez az élet rendje. Kell egy társ, aki egy életen át végig kísér, aki nem csak a jelenlétével ajándékoz meg, hanem sok más egyébbel is (ezt egy másik férfi nem tudja biztosítani egy férfinak, meggyőződésem)
Hallgatom aztán a másik esetről, ami a kórház miatt történt, és megint oda lyukadok ki, hogy Sebastian szemellenzőt visel. Bár, ahogy a történet kikerekedik, úgy érzem, ebben az esetben Callie is.
- Figyelj ide, mindketten túl vagytok terhelve; pihennetek kellene egy kicsit. Csak kettesben lenni, elmenni valahova, kikapcsolni a világot magatok körül. Miért nem mentek el néhány napra, hétre, hogy újra felfedezzétek egymást?- nézek rá kérdőn. Lenne idejük megismerni egymást, ezekről a dolgokról is nyugodt körülmények között tudnának beszélgetni, nem csak "rohanásban". Úgy látom, Sebastiannak is fontos Callie, a vele való jó kapcsolat, és Callietől is tudom, mennyire számít Sebastianra.
Ahogy nehéz volt belátnom, hogy ne csak az én szememmel lássam a világot, akár Eleevel kapcsolatban is; hisz amit akartam, nem volt rossz, számomra nem volt rossz, és ez itt a lényeg. Néha nem vagyunk képesek túlnőni magunkon, a másik fejével gondolkozni, látni... Egy túlfeszített helyzetben még nehezebb, ha Callie a testvéért aggódik, lehet, hogy Sebastian problémái nem is jutnak eszébe..
Aztán a másik lány...
Nem sokat beszél nekem a lányokról, általában akkor, ha valami gondja akad velük; Amelia mégis ismerős, mert vele rendszeresen találkozik: nem csak tanítja, együtt járnak táncolni, és a jelek szerint ő is a "barátnői" kalapba került, viszonyt folytat vele.
- Nem értem... Miből gondolod, hogy amíg veled volt, másra gondolt?
Elee jut eszembe. Az a délután, amit együtt töltöttünk, aztán az az este, amikor rántottát próbáltunk csinálni. Akármilyen szerepet töltsek is be az életében, nem hiszem, hogy másra gondolt volna, mikor velem volt.
- Ha így gondolkodott, sokat jelenthetsz neki, ha veled... megpróbálta- mondom félénken. Én nem vagyok ennyire bátor, én még Elee kedvéért sem szeretném feladni az elveimet, pedig a testem bosszút áll rajtam, de még mennyire!
- Abben egyet értek veled, hogy egy nap alatt nem lehet senkibe beleesni, de ... nem ismerem a körülményeket. Ez a Lio... nem egy új fiú Lia életében, jól értem? Lehet, hogy régebben szerette, korábban együtt jártak, csak szétsodorta őket az élet, mint téged meg Calliet, és... közöttük fellángoltak az érzések..., ami ugyan benne volt a pakliban, de nem volt biztos, vagy...
Találgatok. Honnan is tudhatnám? Lehajtom a fejem, ahogy arról beszél, tegnap még szeretkeztek, aztán a lány mással is lefeküdt. Ez ilyen egyszerű lenne? Ez így megy? Eleenel is nehéz volt ezt megemésztenem, bár ő nem megy egyik ágyból a másikba. Ezek szerint Lia még ... ennél is... érzéketlenebb? Nem tudom, minek nevezzem. Számomra sokatt veszített a varázsából, pedig nem is ismerem.
- Ha beléd lenne szerelmes, tudtál volna vele mit kezdeni? - kérdezem, és belefúrom a szemem az övébe. Jól tudom, szereti ezt az életmódot, legalábbis jelenleg megfelel neki, de a szerelmes lányoktól tartózkodik, hát ott volt az a másik is, Aubrey, vagy hogy hívták. Egy szerelmes nő nehezen viselné el, ha a párja más nyitott kapcsolatokat ápol és tart fent; én sem szeretném, ha kiderülne, Elee szeret, de az életmódjával képtelen szakítani. Ez az egész most úgy jön le, mintha bánná, Lia másba esett bele.
- Miből gondolod, hogy Lioba szerelmes? - jut eszembe; lehet, hogy csak téves következtetésekre jutott. Mert hát mi történt? Lefeküdt mással is? Ezzel a Lioval? Lehet, csak azért van benne a keserűség, mert ő (Sebastian) nem kedveli a fickót.
Kifejezetten optimistán gondolkodnék, hogy Lia nyitottnak mutatkozott vele kapcsolatban: randizzanak, "meg ilyenek". Nem hinném, hogy nem érdekli Sebastian, különben lerázta volna, és maradnának ezek a táncos esték. De én semmit sem tudok a nőkről. Olyan kiszámíthatatlanok!
- Ki a fene amúgy ez a Lio? -nem jut eszembe, hogy említette volna valaha, vagy ha igen, már elfelejtettem a nevét. Nevekben sosem voltam igazán jó.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby   Szer. Feb. 11 2015, 20:54

-Nem, nem, csak ideges vagyok, ilyenkor nem bírok fogalmazni. Meg főleg franciául gondolkodom. - Fújom fel a hajam. Igazából ha dühös vagyok is franciául káromkodom, egyrészt mert nehéz megmondani, hogy káromkodom, másrészt, senki sem érti általában. De emiatt a gondolataim is franciául fogalmazódnak meg, ami engem nem zavar, de lehet Josht zavarná.
-Tőlem? Miért? - Látszik nem bírom elképzelni, hogy mitől lehetne zavarba jönni tőlem. De ez a saját hülyeségem, én magam is ritkán vagyok zavarban, lehet ebből is fakad a tudatlanságom.
-Hát szerintem ők sem értik magukat... - Duzzogom kicsit, de nem is tudom minek szól. Szeretném jobban érteni az embereket, de nem megy. Odafigyelek amennyire lehet, de mégsem elég. Nem tudom mit lehet ezzel kezdeni, hogy lehet ebben fejlődni.
-Lehet... de tudod... egy ideig oké. De aztán? Mindegy, lehet megpróbálom. - Vonok vállat, lehet nem hülyeség, bár tiniként rugalmasabb az ember azt hiszem, akkor még tengernyi ideje van, mások a gondjai.
-De ő sem mondja el. Egy csomó dologról utólag beszélt, mikor nem volt más választása. Ahogy én nem mondtam félek a kórháztól, ő nem mondta, hogy fél a sötétben... bevittem egy szellemkastélyba Josh, volt hogy nem volt fény... utólag tudtam meg hetek múlva, hogy ott nagyon félt. Hát most akkor meg? Amúgy ő csak valami minimumot mond, csak én meg nem faggatom, mert tudom, hogy idő kell a bizalomhoz meg... nem is tudom. Ez idő. Ő viszont nem érti hogy ebben hasonlítunk, de ha meg elmondom, akkor is... nem tudom. Morgolódik a dolgaimon. Belátom, hogy sok hülyeség miatt rágom magam sokszor, de attól nekem nem lesz jobb, ha ő meg morog ezen, csak azt érzem pláne nem kéne elmondanom... Ahh... - Sóhajtom és fogom a fejem. Minél többet beszélek erről annál több minden jut eszembe, ami idevág.
A kórházat eset is idekapcsolódik, hát beszélek arról is ha már Calliet kérte témának elsőnek.
-Callienek szerintem itt kell maradnia a vizsgálatok miatt, nekem meg több a munkám mostanában. Meg hogy őszinte legyek... nem tudom szeretnék-e elmenni... de neki valóban jót tenne. Majd nézek valamit, remélve eljön. Bár ő anno egy hétvégét nem tudott kettesben eltölteni velem, mert hát dolgozni akart. Alapból nem egy szabadság-kivevős valaki. - Vonok vállat, mert tény, én akartam régebben is, csak félig sikerült. Azt a felet is úgy, hogy elmentem arra a puccos izére, amin alig beszélgettünk. Persze nem bántam, együtt voltunk, de most ha elutazni vinném... lehet le is hülyéz. De mondjuk lassan mit számít, megpróbálom majd, hátha kicsit összeszedné magát egészségügyileg, enne, aludna, ilyenek.
Aztán mesélek Ameliáról.
-Josh... ezt kétszer végigcsináltam, vagy... két és félszer. A legutóbb is, csak tetszett a srác az egyik barátnőmnek, csak csókolóztunk, ami mindkettőnknek belefér, ha nem is akarunk többet de még ő is rám szólt, hogy nem fair, mert a másik pasin jár az esze. Vagy Nana... ő is mindig Luiról beszél, mindig. Mert őt szereti, akaratlan a dolog. De Nana is, csak randizni akart, hogy tudja milyen, mert még nem volt, de az első után közölte, hogy nem akar velem szeretkezni, mert Luin az esze, nem menne neki. Josh, te le tudnál úgy feküdni valakivel, akárcsak egyszer is, hogy nem a csajodon jár az eszed? Hogy EGYSZER SEM gondolsz rá, végig a másik lányra fókuszálsz? Menne? Férfi vagy, neked könnyebb is, elvégre a férfiak nem olyan érzelmektől vezéreltek. - Nézek rá amolyan: "Mondd" fejjel, kihangsúlyozva a szót (nem kiabálva). Nem, én még senkivel nem találkoztam akinek ment volna, ha tényleg szereti a másikat, márpedig Ameliának Lio nagyon is fontos volt, ezt nem volt nehéz összeraknom.
-Nem tudom... nem tudom mit higgyek. Úgy érzem csak áltatom magam, mert én is azt hittem, hogy ez amolyan kölcsönös. Hogy... - Vállat rántok. Nekem fontos Amelia, nagyon is, most érzem igazán, talán ezért is bosszant.
-Hmm, ez lehet. - Mondom arra, hogy jártak már. - Ez sok mindent megmagyarázna. Csak... nem tom... - Mondom szomorúan. Nem tudom mit akarok.
-Tessék? - Nézek rá, de feszengeni kezdek. Hogyha belém szeret? - Nagyon megkönnyebbült, mikor közöltem, nem akarok komolyabbat tőle. Mármint... egyelőre. De ezt már alig tettem hozzá mert... fennakadtam a dolgon. Ő volt az első akivel ennyire sokáig együtt voltam, elmondtam neki, szerelem nélkül nem akarom komollyá tenni a dolgot, mert... mert nem. Meg is értette, de nem is tudom. Sok dologban nyitott vagyok ha róla van szó, de mivel nem érzem hogy szerelmes lennék nem tudom, mit szólt volna, ha így esik meg. De hát tök nyolc, Lioba szerelmes. - Vonok vállat megint, ezzel megoldottnak tekintve a dolgot, de szomorú is vagyok, mert mi van ha nekem tényleg nem megy a dolog? Sosem lesz barátnőm, mindenki rám un.
-Pff, hogy miből? - Nevetek örömtelen egy rövidet. - Ahogy ránézett, ahogy hozzáért, ahogy átjött és kiderült azért ilyen boldog mert látja őt. Nekem sosem örült így. Na meg beengedte az intim szférájába, mint az ágya. Nem vagyok hülye, rengetegszer aludhattam volna nála, szeretkezhettünk volna nála, de éreztem tartózkodik tőle. Rá hagytam, mert van akinek a saját ágya az a sajátja, de ezek szerint csak én voltam... nem megfelelő arra, hogy mellette ébredjek a saját lakásában. - Vonok vállat. - Mondjuk nem tudom mit eszik Lion, de komolyan, annyira agresszív és bunkó és neki csak d..gni kellenek a lányok, ő maga jelentette ki... szerintem nem is tiszteli a másik nemet, Liával is olyan erélyesen beszélt, annyira de annyira megütöttem volna az arcátlanságáért, hogy ilyen Liával de... ah. Nem tettem, mert Liának fontos a másik. - Fújtatok kicsit, még mindig megütném a tagot. Bár Lio is visszafogta magát, szóval szavam nem lehet.
-Áh, ő az akit meg akartak késelni a parkban és leálltam segíteni. Védett valakit a banda ellen, egy nőt, szóval nem is hibáztatom, nem bánom hogy segítettem. Csak hát akkor repedt meg a bordám, tört el az orrom, ha emlékszel. És nem volt túl hálás a dologért, amiért vegyes érzéseim voltak vele. De azóta megtudtam, hogy nem csak a magamfajta sérülteket keni fel a falra puszta agresszióból, mert nem bír kommunikálni, de az előítéletei miatt képes egy eszméletlen embert is összerugdosni. Szerinted? Annyira gyáva és gerinctelen dolog... Én az ilyen embert nem tudom semmire sem tartani. - Csóválom a fejem, nem magam miatt haragszom rá, hanem amit Phoenix-szel és Liával csinált. Mert továbbra is olyan sejtésem van, hogy ő szeretkezett durván Liával és amiatt volt Lia joggal tartózkodó.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby   Csüt. Feb. 12 2015, 01:58

- Nem tőled, te buta, hanem amiatt, hogy nem így képzelte a viszontlátásodat. Gondolod, hogy nem tervezgette, ha már képes volt utánad jönni?- van ebben valami romantikus. De nem mindig úgy történik minden, ahogy azt előre elképzeljük.
Egyetértünk abban, hogy a lányokat nehéz megérteni, ezen összekacsintunk, oldva egy kicsit a hangulatot, miközben poharazgatunk. Callie elég karakán tipus, olyan, aki pontosan tudja, mit akar csinálni, mihez akar kezdeni az életével, és emiatt számomra egy kicsit ridegnek tűnik, viszont éppen ezekért a tulajdonsáégáért csodálom is, hiszen sokkal inkább tisztában van a jövőjével, mint én. Szerintem megtervezte előre az egész életét, annyira céltudatos.
- Veszteni nem vesztesz vele- vonom fel egy kicsit a vállam. Korábban működött valami, most nem megy a közös nyelven való kommunikáció. Hát miért ne nyúlnának vissza a régi eszközökhöz? Veszteni valójuk nincs, maximum jót nevetnek... (Remélem)
Arról is beszélünk, hogy mindenki másképp áll a problémákhoz: valaki beszélni szeret róluk, valaki hallgatni, és Callie meg Seby ebben nem egyformák, úgy tűnik. Sebastian erről máshogy vélekedik, szerinte több szempontból is hasonlítanak, csak az a baj, hogy Callie morog az ő problémái miatt.
- Úgy érted, bosszantja? - a morgásra vonatkozik a kérdés. Csalódnék, nekem az a lány kedvesnek tűnt, nyitottnak és segítőkésznek, különben nem is lenne alkalmas rá, hogy felvállalja a testvére ápolását.
Meglep, ahogy az ötletemre reagál. Callie ennyire munkamániás lenne? Ez nem derült ki előttem. Az nem túl jó hír, ha Sebastiannal nem tud egyhuzamban sok időt eltölteni, bár ezt nem mondom ki hangosan. Remélem, Sebastian tud rá hatni; Callienek is szüksége lenne nyugalomra... Megérdemelné. Szükségük lenne egymásra. Vajon tisztában vannak vele?
Amelia más tészta. Ő az a másik lány, aki az utóbbi időben fontosabb Sebastian életében, bár először csak a táncos estékről volt ismeretes előttem. Most úgy tűnik, csalódást okozott Sebastiannak, bár amit elmond róla, olyannyira nem illik rá, hogy alapjában változik meg róla a véleményem, hisz a barátomnak elhiszem, amit róla mond.
- Nem, nekem nem menne... De lefeküdni sem tudnék mással, ha érzelmileg kötődnék valakihez. Emlékszel Haileyre? Miatta nem kezdtem randevúzni mással, pedig már hetek óta nem találkozott velem...- És most? Kötődöm annyira Eleehez, hogy ne próbálkozzak mással? Amikor ő nem akar kötődni? Nem tudom... Magasra tette a lécet, nem lehet mindennapi az a lány, aki felül akarja írni őt... Aztán zavartan megborzolom a hajam- De én nem vagyok átlagos férfi, a véleményem nem sokat ér...- nevetve vonom fel a vállaim. Ez most komoly? Tényleg az én véleményemre kíváncsi?
Mindabból, amit Sebastian elmondott nekem, úgy tűnt, Amelia nem az a lány, aki bárkinek odaadja magát. Elvei voltak (mint nekem), és Sebastiannal törte meg őket. Ez nem lehet a feltétlen bizalom jele? Nem tudom elhinni, hogy csupán testi vágy, kíváncsiság vagy "pótakármi" kötötte volna a barátomhoz, azt nem lehetett volna ilyen hosszú ideig csinálni. Figyelmesen nézem Sebastiant. Mintha nagyon elmerengene.
- Mi jár a fejedben?- nem tudom követni. Beszéltek szerelemről, ezek szerint mégis van ott valami, de Sebastian szerint Lia megkönnyebbült, hogy azt mondta, nem szerelmes belé. Mit jelent az egyenlőre? És akkor hogy jön ide, hogy komolyabbá tenni a dolgot? Ez kinek az ötlete volt? Nem áll össze a kép. Nem árulom el, hogy lemaradtam; talán nem is sok értelme van: a lány másba szerelmes. De azért kíváncsi vagyok.
- Nem a kérdésemre feleltél. TE mit szóltál volna, ha ő szerelmes beléd? - kérdezem szeretettel. Nem értem Liát. És valahol mégis. Hát nem abban a cipőben jár, mint én? Lehet, hogy ő is nagyon kedveli Sebastiant, ahogy én Eleet. És akadt valaki, aki viszontszereti... Ez tűnik logikus magyarázatnak. Némileg piszkolja a képet, hogy milyen férfinek tartja Liot Sebastian. Miért ilyen pasasra buknak a lányok? A gonoszság, durvaság menő?
- Értem- bólintok. Látni a másikon, hogy másokkal hogyan viselkedik, sokat elárul. Ezek szerint Lia inkább húz Liohoz, mint Sebastianhoz. Ez nem túl jó hír.
Aztán Lioról tudok meg ezt-azt, némely részt már megosztott velem Sebastian, de igazából csak most kötöm össze, hogy az a Lio ez a Lio... És most úgy érzem, Seb jár velem egy cipőben. Ezek szerint...
- Nagyon kedveled őt, mi? - Nem hiszem, hogy bánkódna miatta, ha nem így lenne. Azon is csodálkozom, hogy nem örül a lány boldogságának. Elvileg mindig mindenkit maga elé helyez, mintha ő nem is számítana... Most mégis sajnálja magát.
- És mi lesz ezután?
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby   Csüt. Feb. 12 2015, 02:30

Csak pislogok, elgondolkodom.
-Hát őő... jó de... nem úgy tűnt hogy tervezgetett volna bármit is. - Nézek majd mosolygok, nekem komolyan nem úgy tűnt, nekem tök véletlennek tűnt meg minden. Ami utána volt az is.
-Hát... nem is tudom. Lehet a hozzáállásom bosszantja, vagy hogy eleve ilyeneken gondolkodom vagy nem tom de attól még nem tudtam vele mit kezdeni. Ha magam alatt vagyok kicsit sem gondolom magam jó társaságnak, amit mondta is neki, és eléggé... nos nem tetszett neki és közölte magamnak csinálom a bajt és ne lepődjek meg. Meg nem is tudom... értettem mit akar, csak akkor valahogy amikor az ember maga alatt van valahogy nyomot hagy benne ha még le is cseszik. Na jó, Phoenix is ilyen, de nála sosem éreztem hogy bosszantaná, ha érted. Nem tudom elmagyarázni. - Sóhajtok, azt hiszem ez most nem megy nekem.
-Persze hogy emlékszem, nem kedvelem azt a lányt... - mondom aztán már később Heilyre. - Tudom, tudom, nem is ismerem! - Emelem védekezően a kezem. - Jó mondjuk én más vagyok, minden partneremhez kötődöm kicsit, de a lényeg a szerelem érzésen van. Az megbolondítja az embert. Amúgy meg nekem sokat ér a véleményed, szerinted miért téged pesztrállak? Nem azért mert csak te értél rá... - Nézek rá dorgálóan, hogy ne vicceljen már velem, ő az első igazi barátom, naná hogy érdekel a véleménye. Ráadásul másképp gondolkodik mint én, ami pont jó. Azaz ebben másképp.
-Semmi... semmi... - Sóhajtom. Magam sem tudom mit gondolok, az az igazság.
Aztán ránézek, de csak turkálni kezdek a popcornos tálban. Bocs Josh, bár talán nem megy el az étvágyad tőle.
-Hmm... nem tudom... ő jobbat érdemelne. Annyira kedves meg önzetlen, meg... szép. Meg tényleg nagyon önzetlen, mikor nem mentem a rádióba meg lemondtam a pénteket vele a 12 órás műszakja után csak azért átjött, hogy megnézze hogy vagyok, beteg vagyok-e. Pedig hát kije vagyok én, nem? - Mosolyodom el kicsit, bár szomorúság is van a szememben. - Sosem akarnám megbántani vagy csalódást okozni neki... még így sem. - Mondom és kergetek az ujjammal egy szem kukoricát.
-Érted már miért bosszant? Tűz és víz vagyunk Lioval, ha neki ez jön be, mi a fenét akarna tőlem? Ilyen szempontból nem vagyok "férfias"... - Bosszankodom még Lion.
-Persze. Félek Lio bántani fogja, összetöri, kihasználja... Amelia annyira... neki valaki... nem is tudom, olyan kéne mint te. Olyan... hát na, tudod milyen vagy! - Mutatok Josh barátomra, szerintem ő amolyan lányoknak való ideál. Na jó, lehetne egy fix munkája vagy karriere, esetleg egy kocsi, de amúgy... A többi klappol.
-Nem tudom... Ameliát be kellett vinnem a vita után a kórházba, azaz kihívtam a mentőt mert összeesett. Nem értettem mi baja, agyrázkódása van meg valami amit meg kell gyógyítani, de megnyugtattak hogy pár nap és hazamehet. Nem volt szép, de azt mondtam a hozzátartozója vagyok, szóval minden nap felhívhatom őket, hogy van... Nem tudom az apja nevét sem, nem hogy az elérhetőségét, Lioét szintén nem, de... ahh, szívem szerint nem keresném meg. Phoenixen keresztül menne csak... nem lehet meglátogatni, mert járvány van. Azt se akarom feleslegesen aggódjon mert tudom milyen, átélem. Meg nem is tudom... önző vagyok, nincs kedvem felkeresni, mert megverném. A telefont rám rakná szerintem. Phoenixet meg nem ugráltathatom, ő sem örülne. Ahh... nem tudom mi lesz. Ha kijön majd beszélek vele. Meg hát elvileg barátok vagyunk csak félek meg is utált, hogy átmentem kéretlen és Lio meglátott és hát nem bírom titkolni hogy fontos nekem, hát hogy beszélt már Liával! De... Úgy tűnt Lionelnek sértés hogy velem is szeretkezett Lia, szóval Lia biztos utál, hogy miattam mentek szét vagy mi a szösz. Kicsit félek találkozni vele. - Sóhajtom és elkezdek eszegetni, ha már összetaperoltam a kaját.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby   Csüt. Feb. 12 2015, 03:21

- Jaj, már, ne legyél ennyire keményfejű- dorgálom nevetve. Kinézem Callieből, hogy tud romantikus lenni, és annak ellenére, hogy határozott csaj, zavarba lehet hozni. Talán nem úgy alakult, ahogy számította, vagy éppen nem számított rá, hogy megtörténik, amire vágyik... Ez azért rendesen össze tudja zavarni az embert, nem?
- Na, ezzel sem vagy egyedül. Ha magam alatt vagyok, én sem vagyok jó társaság, de lagalább te nem morogsz, amikor átmegyek egy üveg piával felejteni- viccelem el a dolgot. A pia sem jó megoldás mindenre, tudom én, és megfogadtam, sosem fogok rászokni, ahogy a cigire sem, pedig már nem kerülöm úgy a füstöt, nehogy megbántsam Eleet, ha krohácsolok, amikor rágyújt.
- Ez is egy módszer. Lehet, hogy Calliebe ezt nevelték, ezért olyan karakán, ezért nem hagyja el magát soha- elvégre elképzelhető, nem? És ha így van, ugyanezt adja tovább, legyen bárkiről is szó. Nem tűri el a "gyengeséget".
Saját példáimon keresztül igyekszem megérteni Sebastiant és Liát, több-kevesebb sikerrel, és igazából nem tudom, igazam van-e, hiszen csak Sebastian szájából "ismerem" a sztorit. Legyintek, amikor azt mondja, nem ismerte Heileyt, de nem kedveli, már nincs rám hatással, elmúlt a vágy, hogy védjem, mikor valóban nem volt túl egyenes.
- Ezt először hallom tőled, Sebastian. Szerelem? Valóban ezt mondtad? - Pláne ő, aki elhatárolódik csaknem minden érzelemtől, legalábbis ... Neki csupa olyan barátnője van, akikről feltételezem, beléjük tudna szeretni, mégsem teszi, nem tette eddig. Eszébe sem jutott. Akkor ez a kijelentés honnan való?
- Éppen ezt gondoltam...- bököm meg a vállát vigyorogva. Ráértem, átjött. Ide akkor is jöhetne, ha éppen nem érnék rá. Nagy valószínűséggel a vendégemet ráznám le, és nem őt.
Kérdésemre kitérő választ ad, lényegében hárít, és úgy érzem, ő sincs vele tisztában, mi lenne a helyes válasz. Van egyáltalán olyan? Csak azt látom, el van gondolkodva, a szokásos nagy mosolygásai helyett nagy ritkán csak egy kicsit kapok (de ez is valami!). Hogy nem itt jár, nem ebben az univerzumban, mi sem jelezheti jobban, ahogy szórakozottan játszik a kukorica szemekkel, észre sem véve, hogy néhány szemet kisodor a tálból.
- Nem tudhatod, számára mi a jó...- ennek alapján én is joggal kérdezhetném, rám miért nem ragadnak a csajok. A válasz pofon egyszerű: mert nem én vagyok az ideális. Szóval lehet, hogy Lia egyfajta álomképet kerget, vagy a lelki társát találta meg abban a másikban, vagy éppen csak megalapozottlanul szerelmes... Honnan tudhatnám? Azt sem tudom, én miért vonzódom annyira Eleehez. Tudok rá ésszerű magyarázatot adni? Kell megmagyarázni, miért érzek úgy, ahogy?
- Na, ezek után próbáld bebeszélni nekem, hogy Liát nem érdekled...- ha elment hozzá, hogy megnézze, beteg-e... Vajon engem meglátogatna valaki, ha nem vinném ki reggel a postát?
Hallgatom és kérdezek, újfent észreveszem, hogy kerül egy bizonyos témát, de aztán másképp hozza elő, éppen ő, és nagyra nyitom a szemem.
- Nem értem, miért számít, hogy Lia milyen fiúba szerelmes, ha ti ketten nem vagytok egymásba... érted... - Miért hasonlítgatja magát Liohoz? Miért bántja ennyire, hogy Lia őt szereti? Hacsak...
- Á, szóval nekem szánod!- teszem a hülyét, ki akarom ugratni a nyulat a bokorból. - És mi van, ha nekem nem is tetszene ő?
Aztán megint elképeszt, újabb információkhoz jutok. Veszekedés, mentő, agyrázkódás...
- Ne hülyülj már, Lio megverte Ameliát? - hogyan lenne különben agyrázkódása? - Honnan tudta meg, hogy ti ... lefeküdtetek? - Éppen magyarázható, ok-okozat... Jaj, ez a sztori egyre jobban böki a csőröm. Mi jöhet még? - Lio nem is tudja, hogy Lia kórházban van? Szétmentek? - Mi van? Lionel lelki élete azonban most kevésbé érdekel, mint Sebastian (és rajta keresztül Lia). Az nem lehet, hogy senki sem tudja, kik ennek a lánynak a szülei. A számítógépben egy csomó adatot meg kell adni, csak fel van tüntetve valaki! Na és a munkatársai? Vagy másik kórházba vitték?
- Ja, ez az influenza... - tiszta rémhír... És látogatási tilalom, még ez is. Nem mintha Sebastian nagyon bánná, hogy nem kell kórházba mennie (jogosan van felmentése alóla), még én sem tudok segíteni neki, hogy menjek helyette. Megtenném, biztos akarná. De a módját megtalálta, hogyan érdeklődjön a lány felől.
- Emiatt nem aggódnék. Ha korábban megbeszéltétek, hogy barátok maradtok, ha lesz is pasija, ez nem változhatott meg néhány nap alatt. De most... van pasija vagy összevesztek?
Én is a kukorica után nyúlok. Nem érdekes, hogy össze van taperolva, a gyomrom nehezen bírja a feszültségeket.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby   Csüt. Feb. 12 2015, 18:23

-Nem, valóban... - Mosolygok, nem tudnék Joshra morogni azt hiszem. Vagy csak nem akarok.
-Oké, belém is ezt nevelték, hogy legyek férfi oldjam meg, de... ettől függetlenül ez nem univerzális megoldás, én nem alkalmazom máson. - Csóválom a fejem, de legyintek, hogy mindegy is igazából. Egyszerűen nem mutatom ha bajom van neki és ennyi. Probléma megoldva. Nem vele fogom megbeszélni, most amúgy is van neki elég, bőven elég indok.
-Dehogy hallod először, ne izélj már! Csak a lányok nem szokták titkolni ha másba zúgnak bele, Amelia nem tudom hogy gondolta hogy ezt az apróságot nem mondta el... persze ha tényleg jártak... de azt is nem tudom elképzelni valahogy, az a baj és nem Amelia miatt, hanem Lionel miatt... - Pufogok, mert nem magamra értettem, hát én fogyatékos vagyok ebből a szempontból, ami szintén bosszant.
-Nah... viccből se mondd. - Enyhülök meg kicsit, de már inkább nyüglődöm, tényleg nem akarom, ezt higgye. Ő az első és kész, ő akarta, így járt. Szerintem nem erre vágyott a barátság címszó alatt, de sajnos mivel bízom benne szükségem van a véleményére, neki el merem mondani mi bánt. Henrynek megint nem mondhatnám ugye...
-Hát már valóban gőzöm sincs, igazad van. - Sóhajtom, lehet ennyire félreismertem? Ahh francba.
-Mhmhmhm... - Morgok kicsit nyüglődve, hogy fontos vagyok Liának. - Szerintem ő mindenkivel ilyen. Ezt szeretem benne mondjuk... de a lényeg, hogy az én szemszögemből nem jelent semmit... - Sóhajtom, nem, nem akarom abba a hitbe ringatni magam megint hogy jobban kedvelne, mikor nincs is így. Tegnap végig így telt a napom és ma lássunk csodát, kiderült az ellenkezője. Fenébe is már..
-Mert Lio egy állat, bántani fogja... ő nem látja milyen igazából az a pasi... tuti kihasználja csak hogy Amelia ilyen jószívű és sebezhető! - Veszek egy mély levegőt, tényleg aggódok. Lia tuti megpróbálja majd megbeszélni Lioval, ő nagy kegyesen kibékül aztán isten tudja hogyan engesztelteti ki magát. Semmi jót nem nézek ki belőle...
-Nem! Nem... izé nem úgy értem... - Elpirulok, hogy azt hiszi neki számon, valahogy kicsit megijedek, mert tuti tetszene Ameliának Josh és... nem is értem miért zavarna, szeretném ha boldogok lennének csak... Aztán csak motyogok. - Szerintem tetszene... - Nem tudom elképzelni miért ne tetszene neki.
-Neeeeem... nem hiszem. Nem, biztos nem. Nem tudom mi történt, lehet elesett a zuhanyzóban vagy valami. Lionel nem bántotta, ebben biztos vagyok, akkor nem úgy ér hozzá Lia.
-Hát átmentem és rákérdezett, mert nálam maradt Lia mobilja meg amúgy is tudtam hol lakik... szerintem összerakta, bár én nem adtam okot hogy ezt higgye, hacsak az nem, hogy védtem Ameliát vele szemben. - Vonok vállat.
-Nem tudom tudja-e. Ha átment, biztos szóltak a szomszédok vagy ha bement a kórházba, ahol Lia dolgozik, szólnak neki, elvégre Lia is ott van. Abból gondolom szétmentek, mert Lio benyögött mindenféle... dolgot és elviharzott sértetten. Odavolt hogy beszélgettek... de basszus, Liával nem nehéz, nem is értem. Áh mindegy. - Sóhajtom, elcsesztem mindent, de legalább rájöttem erre-arra, csak nem épp így akartam.
-Jah, nem mehetek be hozzá... - Mert amúgy bemennék, úgy illik, csak hát... a múltkori eset óta sokkal rosszabbul viselem a dolgot, ez tény.
-Nem tom. Mondom, azt sem tudtam, hogy ennyire komoly a dolog köztük. De teljesen mindegy, én nem kezdek olyan lánnyal aki szerelmes, mi már csak barátok leszünk. Már ha ő akar még engem látni, mert ha engem hibáztat, akkor... valószínű nem akar majd látni. - Sóhajtom, eszegetek, nem jó ez így... mi van ha elé megyek a kórházban és csak felidegesítem? Ahh...

//Kérdés: A lakást be kellett zárni, lehet hogy nálam a kulcsod? Vagy odaadtam a mentősöknek? Hogy szokás xD//

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby   Pént. Feb. 13 2015, 10:22

Arról beszélgetünk, ki hogyan oldja meg a problémáit, mennyire beszéli meg a másikkal. Sebastian az a csendben örlődő típus, bár néhány alkalommal már előfordult, hogy kiöntötte a szívét. Azt hiszem, nehezen fog neki, hogy kiteregesse a ... lelkét, de mintha velem közlékenyebb lenne. Ezt szűröm le abból, amit mond és amit tapasztalok. Elvégre most is éppen lelkizünk, és nem nehéz. Henryről annak idején nehezebben tudott beszélni. De akkor sem voltam erőszakos. Egyébként honnan is tudhatnám, mi mindent titkol előttem? Nem nagyon veszem észre... Ha igen, de bezárkózik, az első kérdések után békén hagyom.
- Fogalmam sincs... - Miről beszélnek a lányok? És főleg, mikor? Elee meglepett, amikor előjött a témával, ő nem akar komoly kapcsolatot, elvégre mi már többször találkoztunk, és mindig érződött az a különös vonzás kettőnk között. Amikor aztán eljött, és szeretkeztünk, azt hittem... Mindegy. Ezen túl kéne már lépni, hiszen elmondta, hogy én is csak egy kaland voltam neki.
Nem ismerem sem Liot, sem Liat, így nehéz véleményt alkotnom róluk. Lehet, hogy a srác tényleg nagy bunkó, akkor meg nem értem, a lány miért hozzá vonzódik jobban, de a lányokat manapság nem érti senki. Az is lehet, hogy olyasmi állapotban volt a sráccal, mint én Heilyvel, amikor Eleevel találkoztam. Ki mertem volna jelenteni, hogy szakítottunk? Azóta se... Biztosan úgy érezte, egyoldalú az érzés, azért nem beszélt róla. És Sebastian sem úgy közelítette meg, hogy járni akar vele...
- Talán nem hitte, hogy ez a tény befolyásolja a ti kapcsolatotokat- mondom elgondolkodva. Elvégre nem mindenkire tartozik, mit érez egy másik ember iránt. Vagy ők nem beszélték meg, hogy csak szexpartnerek? Sebastian következetes, biztos Liának is mondta.
Próbálom kicsit oldani a feszültséget, hülyítem kicsit, mintha félre értettem volna, és ez bejön, kicsit kienged. De a téma még Amelia. Próbálom nyitogatni a szemét, de mintha nagyon a szívére vette volna az eseményeket, és meglátásom szerint nagyon érzékenyen is. Túlzottan is, ahhoz képest, hogy "csak" barátok.
- Ezt még én sem hiszem el..- nevetem el magam. Arról beszél, Ameliának mindenki fontos- Mit jelent, hogy ez a te szemszögedből nem jelent semmit?- kérdezek vissza, mert ezt most nem vágom. Szeretne fontosabb lenni mindenki másnál? Vagy neki közömbös, hogy Amelia életében ő csak egy a tucatból? Utóbbit -éppen az események tükrében- már nehezebben tudnám elképzelni, elhinni.
- A, szóval erről van szó. Félted őt. Olyannak ismered, aki nem tudja megvédeni magát? - kérdezem. Ciki. Sőt. Az nagy baj. Ha Lio agresszióra hajlamos, Lia meg nyuszi, szó nélkül fogja tűrni, ha a fiú megalázza. Sajnos, elég gyakori probléma a családon belüli erőszak. Lehet, hogy szégyellné bevallani, hogy bántják (verik). - Csak panaszkodna valakinek, ha így volna, nem gondolod?
Kezdem érteni Sebastian aggodalmát. Bevallom, már kezdtem azt feltételezni, hogy jobban tetszik neki ez a lány az átlagosnál. Talán így is van, ezért félti annyira. De inkább a másiktól óvná... és nem féltékenységből, ahogy elsőre gondoltam.
- Lehet, hogy csinoska, nem kételkedek az ízlésedben..., de tudod, nekem az nem elég...- mondom Sebastiannak. Bár tudom, hogy ennyivel ő sem éri be. Neki éppen úgy fontosak a belső tulajdonságok, mint nekem. Eddig azon a véleményen voltam magam is, Amelia más, mint az átlag, mindig szépet hallottam róla; de ha így átverte a barátomat, nem áll meg a szemem előtt. Nem szeretem az őszintétlen embereket.
Aztán szóba hozza, hogy Lia kórházba került, mert agyrázkódása van.
- Te mikor láttad utoljára? Tegnap, nem? Hát azóta csak Lioval volt, míg újra láttad...- jogos a feltételezésem, miszerint az a fiú bántotta. De akkor valóban nem értem. Miért ragaszkodik valaki ahhoz a személyhez, aki képes így elbánni vele? Éppen Sebastian mondta, hogy ki tudná belőle nézni... Jesszusom, micsoda vadállatok szaladgálnak a Földön!
- Ah, lehet...- nem akadok fent, én is ismerek ügyetlenke lányokat. Egyet biztosan. Elee majdnem leégette a haját, legutóbb nálam alaposan megvágta magát... Van ilyen. De ha megütötte magát, Lio miért nem vitte kórházba? Liának nem lehet kórház-fóbiája, hiszen ott dolgozik. Az az esés pedig nem lehetett kicsike, ha agyrázkódást kapott tőle... Na, mindegy, nem az én dolgom.
- Féltékeny egy barom lehet...- dünnyögöm. Kezdem sajnálni Liát. Ez a pasas kész rémálom. Ebben Sebastian is megerősít. Mi baja a kommunikációval? Mindegy. Biztos beszélni sem tud rendesen, ha viselkedni se...
Nem nagyon tetszik, hogy ennyire sóhajtozik, tényleg, mint egy tinilány, de ez önmagában kiakasztó. Megértem, hogy aggódik Lia miatt, de szerintem a barátságukat kár lenne félteni.
- Ezt nem te rontottad el, Sebastian- mondom határozottan.
Összerakom a mozaikot a magam módján, és arra jutok, a lány igenis eltitkolt valamit (lehet, nem is tartotta Seby szemszögéből fontosnak), de ezzel elindított egy ördögi kört. Nem értem teljesen, ha ennyire fontos volt neki az a Lio, miért feküdt le Sebastiannal (is), de Eleet sem értem, mégis jól érzi magát a bőrében. Szóval, nem vetek én követ senkire, mindenkinek megvannak a maga titkai, csak az zavar, hogy ez most Sebastiant zavarja (bántja).
- Hát, majd kiderül. Ezt nektek kell megbeszélnetek... - vonom le a következtetésemet.
Lehet, hogy jobb is, hogy Sebastian most nem látogathatja, talán Lia is sértettnek vagy megbántottnak érzi magát, és akkor nem lenne objektív.
És csak viccből teszem hozzá:
- Csak nőkkel ne kezdjen az ember...


//Bezártad az ajtót, de a kulcsot elkérték a mentősök. Ez a szokás. Gondolj arra, hogy Liának majd valahogy be kell jutnia, amikor hazaengedik... Iratot csak azért nem kérnek, mert ők is ismerik, vagy te mondod, hogy a kórházban ismerik. Szóval elég a neve az azonosításhoz.//
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby   Pént. Feb. 13 2015, 15:10

-Hát pedig kvára befolyásolja... kábé olyan mintha olyannal feküdnék le akinek van valakije. Számomra ez olyan, nem jó, nem csinálom. - Rázom a fejem, érzékenyebben érint mint szokott, de én ezt nem vagyok hajlandó észrevenni, Josh meg nem tudhatja, mert nincs viszonyítási alapja.
-Hah... Pedig ő tényleg ilyen, az utolsó pólóját odaadná, ha valaki jobban rászorulna... - Sóhajtom, az én fejemben ilyen Amelia: végtelenül kedves. - Hát azt, hogy mindegy én mit érzek, ő Lionelbe szerelmes, tárgytalan mi lenne ha belém lenne. Mert nem így van és ez persze normális. - Sóhajtom, mert hát ugyan mit enne rajtam? Be kéne látnom, hogy túl sok a hibám és az hogy nem bírok kicsiben gondolkodni kapcsolat terén, hogy nekem túl sok idő kell halálra ítéli a próbálkozásaimat. Én se várnék magamra másnak a helyében.
-Hát... pont mert túl kedves és olyan érzékeny lelkület, kevésre is tartja magát pedig ez ostobaság, hiába mondom neki mindig, mert ő nem csak gyönyörű de okos is és szellemes és művelt... na mindegy. De ő olyan... törékeny a szememben, nem olyan harcias mint Callie mondjuk. - Csak hogy mondjak egy ellenpéldát. Igaz, most eléggé le van gyengülve szegénykém, de jobb napjaiban olyan kis harcihörcsög tud lenni, nem kekeckednék vele mások helyében. Főleg hogy mindig eléri amit akar.
-Nem tudom. Kevés közeli barátja van szerintem, mert csak pár éve él itt ahogy én is, aztán folyton túlórázik a kórházban. Nem tudom milyen a viszonya, mármint, mennyire őszinte a családtagjaival. De vannak rossz élményei, nehezen beszél róluk ha egyáltalán beszél... nem tudom. - Mondom elkámpicsorodva, mert sajnos ezt nem tudom és szégyellem hogy nem tudom.
-Nekem sem elég... Csupaszív, azért kedvelnéd. - Mondom már nyugodtabban és kicsit dorgálóan, mintha nekem csak a küllem számítana. Csinos barátnőt könnyű találni, csinos-okosat már kevésbé, hogy több jelzőt ne is csatoljak hozzá még.
-Ha így van kiverem a szuszt abból a taplóból... nem fog érdekelni, ha Lia szereti, az sem ha kétszer akkora mint én, isten a tanúm hogy megverem. - Csóválom a fejem. Nem gondolnám, hogy egy pasi aki megment egy nőt verne egy másikat, de lehet baleset volt, ellökte vagy valami, Lia meg rögtön mondta semmi gond, holott volt gond. Nem tudhatom.
-Jah... most is megvert majdnem, csak mert ismerem Liát... Ennek a f.szfejnek nem kell sok indok hogy valakit megüssön... mint egy neander-völgyi, komolyan.... - Káromkodom kicsit, de csak mert ha Liora gondolok viszket a tenyerem.
-Én ebben nem vagyok biztos. Tisztában vagyok vele, hogy nem szeretnek felvállalni, ebbe az is beletartozik más ne lássa hogy együtt vagyunk... na ezt a pontot elcsesztem... egyszerűen ki kellett volna mennem azzal a lendülettel, ahogy Lio betessékelt az ajtón... hah... jah. - Tuti Amelia nagyon ki lesz rám akadva. Előre félek találkozni vele.
-Tudom... tudom... - Sóhajtom, jah, meg kell beszélnünk. Jah.
-Ha pasikkal kezd sem jobb... abból is csak a baj van... - Mondom, de sajnos komolyan, mert oda sem figyelek, szóval nem fogom fel hogy vicc. És igazából komolyan is gondolom, ami azt illeti.(xD)

//Okés, azért kérdeztem, szerencsére még nem kellett mentőt hívnom.//

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby   Pént. Feb. 13 2015, 16:16

- Oké, én értem, nem engem kell meggyőznöd. De azt hittem, ezt vele is megbeszéltétek!- Az hogy Sebastiannak megvannak a maga kis játékai, egy dolog. De szabályokhoz is tartja magát. Gondolom, ha már Ameliával olyan jól tudott beszélgetni, ezen is átrágták magukat egyszer. Vagy mégsem?
- Ebben akkor hasonlít hozzánk. Mi is odaadtuk a cuccaink annak a csavargónak, emlékszel?- bokszolok finoman a vállába, és elnevetem magam. Meztelenül nekiindulni az éjszakának először nem tűnt vonzó dolognak. De aztán egész jó vége lett!
- Kijavítanálak, barátom. Nem mindegy, mit érzel. De Amelia tudja, hogy te mit érzel iránta? - Igen, emlékszem, azt mondta neki, hogy nem szerelmes belé, és ettől Amelia megkönnyebbült. De az események tükrében nem lehetséges, hogy csak azért, mert... az megnehezítette volna a dolgát? Tegyük fel, komolyabban tetszik neki Sebastian, de ott van az a régi srác (Lio). Még így sem a legszebben jön ki belőle, de talán könnyebben szalad bele Lio karjaiba, mintha azt hiszi, Sebastiannál esélytelen... És a másik..., nem hagy nyugodni a gondolat, hogy Sebastian sem volt teljesen őszinte Liával.
- Ja, még valami. Ha csaj lennék, tuti beléd lennék szerelmes, és ez tök normális. De te akarnád-e? - kacsintok rá. Már régóta érzem, elég bensőséges a kapcsolatunk, bár nem fordult meg a fejemben, hogy más lyukra kéne játszanom, mint eddig. Szeretm Sebastiant, igazán szeretem, de ez messze áll a szerelemtől.
- Amolyan kihasználható fajta? - kérdezem, kissé elgondolkodva. Ezek a lányok szoktak öngyilkosok lenni egy szerelmi csalódás után. De ha odáig nem is mennek el, ott van a depresszió, evési zavarok, egyéb hülyeségek. Főleg, ha önértékelési zavaruk is van. A gimiben volt néhány ilyen lány.
Sebastian keveset tud Liáról, a családjáról vagy más barátairól, és ahogy látom, erre csak most döbbent rá.
- Ha olyan sok időt tölt a munkahelyén, akkor valószínűleg a kollegái között vannak a barátai is...- gondolkodom hangosan. Ha nincs túl sok barátja, ha vannak rossz élményei... Ah, nem értem, miért egy olyan alakhoz vonzódik, mint Lio. Sebet megérteném. Ő biztosan a tenyerén hordozná.
- Oké, tudod, hogy én sem úgy gondoltam- fogom meg egy kicsit a vállát. Tudom, hogy neki sem a küslő számít. - Ha csupaszív..., az jó...- De akkor hogyan lehetett olyan kegyetlen, hogy az orránál fogva vezette Sebastiant? Kell valami értelmes magyarázat, mégha a csökött agyammal fel sem tudom fogni...
- Ha megverte azt a lányt, törvény elé kell citálni, hogy többé ne tehesse meg!- mondom határozottan, mert azért mindennek van határa. (És amúgy sem szeretném, ha Sebastian ismét veszélybe kerülne amiatt a hülye miatt.)
- Na, éppen ezért..., ne te vedd kezedbe az ügyet. Inkább beszéld rá Liát, hogy jelentse fel, ha bántotta. A kórházban egyébként nem kérdezték, mi történt vele, mitől került ilyen állapotba? - ha emlékeim nem csalnak, ilyen esetekben automatikusan értesítik a rendőrséget. Külsérelmi nyomok, megmagyarázhattalan sérülések..., hallottam erről valamit, bár azt hiszem, az a gyermekbántalmazással volt kapcsolatban.
- Ebben tévedsz. Semmi olyan nincs benned, rajtad, amit ne lehetne felvállalni- mosolyodom el. Komolyan beszél? Tök jól néz ki, értelmes feje van, ki szégyellne vele mutatkozni?
- Igen, úgy lesz. Hidd el, nincs mit veszítened! Megbeszélitek, és ha tényleg olyan jó fej, mint mondod, akkor nem fog haragudni rád. Mi oka lehetne? - Egy, csak egy, de az valószínűtlen, vagy majdnem valószínűtlen. Sebastian legalábbis tagadja.
Aztán felnevetek, hangosan, jóízűen. Azt hiszem, a barátom is viccel.
- Tudod, úgy beszélsz, mintha már ebben is lenne tapasztalatod- és nevetgélve iszogatok a poharamból.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby   Pént. Feb. 13 2015, 17:23

-Bocs... Hát... ezt lehet pont nem mondtam neki, de semmi jelét nem adta hogy az lenne vagy ilyesmi szóval fura lett volna hirtelen felhoznom neki, nem is volt eszemben... - Basszus, komolyan, ezentúl ezt is kössem ki? Bocs, ha épp véletlen szerelmes lennél akárkibe is akkor agyő... ahh.
-Nyaaah... mi nem egészen önszántunkból... - Nevetek kicsit, mert az tényleg gáz és vicces volt egyszerre.
-Persze, tudja mennyire kedvelem... gondolom. Mondtam hogy nekem nagyon fontos a vele töltött idő, meg... hogy nagyon szeretek vele lenni... többet is szeretnék vele lenni... - Vonok vállat, hát én nem szoktam titkolni mit érzek. Sokszor ez is a baj...
//Ez a mondat fájt xDDD más lyukra játszani XDDD//
-Dehogy lennél... belém csak az szeret, aki alig ismer, aztán rájön nem én vagyok a brit királyfi és kiábrándul. Hah... - Mondom nem vicceskedve, mert erre most nem vagyok vevő kivételesen. Először Aubrey, (már ha mondhatok ilyet, bár ez túlzás lesz) majd Henry... csupa olyan, akiknek nem tudom viszonozni, mert vagy túl hirtelen vagy túl... fura.
-Nem tudom. Lehet. Túl kedves. Bár remélem nem, elég talpraesett azért, remélem észrevenné és nem hagyná. Csak vegye észre... - Igen, max itt lehet a gond. Ha nem veszi észre, amíg azt hiszi ez így jó, addig nem is tesz ellene.
-Remélem... sőt biztos, igazad van. Aki kicsit is jobban ismeri nem tudja nem kedvelni. - Mosolyodom el, ezzel most megnyugtatott. Akkor igazából barátok között van a kórházban.
-Tudom... vagy úgy gondolod sekélyesen gondolkodom? - Nézek rá, lehet észre sem veszem, de ki mondja a szemembe ha rosszul látom a dolgokat ha nem a barátom?
Nekem nem tűnik fel a sorok mögött lappangó paradoxon, mert igazából csalódott vagyok, de nem haragszom Liára, nincs jogom. Elvégre senkije sem vagyok, egy barát ilyenekbe ne szóljon bele, meg amúgy is... ahh...
-Abban biztos lehetsz. Szerintem amúgy körözik... - Teszem hozzá csendesen, elvégre amikor jöttek a zsaruk közölte, hogy ha felismerik bajban lesz. Nah, a végén kiderül a naivitásom miatt van egy agresszív vadállat az utcán.
-De lehet, nem tudom, csak holnap hívom őket újra, mert most még gyenge. - Remélem hagyják pihenni, hogy hamar felépüljön.
-Hát én nem tudom... talán túl erkölcstelen vagyok vagy nem tudom... de nem érzem magam annak. Az vagyok? - Nézek rá, mert én komolyan úgy gondolom lassan nem jó velem mutatkozni a lányoknak. Ott van Nana esete, most Amelia... ő is mondta nem örülne ha a kollégái együtt látnának minket. Persze lehet csak a csókra értette, de nem hiszem, ezek után pláne nem. Callie mondjuk elvitt arra az estélyre, meg a munkahelyére is bevitt volna... hm, ő kivétel, azt hiszem. Vagy csak nem volt más akit elvihet és utóbbira meg tudta hogy nemet mondok. Jah, megint kezdem, nem baj, majd elmúlik...
-Hát ha miattam szakított vele "álmai" pasija, az elég indok nem? Ahh... remélem hagyja megbeszélni. Rossz lenne ha nem akarna látni. Nagyon rossz... - Most így belegondolva igencsak hiányozna, hogy lássam, hogy beszéljek vele.
Aztán kicsit megdermedek, mert felfogom mit mondtam és... elönt a pír.
-Josh... - Nem merek ránézni, inkább a tálat mustrálom az ölemben. - Asszem valamit... el kéne mondanom csak féltem hogy... nem is tudom. Elég bonyolult a dolog. Emlékszel Phoenixre? - Jaj nem merek ránézni, de basszus, olyan közel áll hozzám, még a végén észreveszi magától és kérdőre von mit titkoltam, na az ciki lenne, cikibb mint most túlesni az egészen. Kérdés mennyit mondjak? Jó lenne nem elfojtani és elmondani végre valakinek csak... ez nem csak az én titkom, tudniillik, legalábbis a fele.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby   Hétf. Feb. 16 2015, 01:32

Tanácstalanul vonogatom a vállam, nem értem én ezt az egészet. Különben is, már megkaptam, hogy sajátos szemléletem van a kapcsolatokról, túl merev vagyok, és mintha leragadtam volna a múlt században. Elfogadtam, hogy máshogy gondolkodom, mint a barátom és női ismerőseim nagy része, de emiatt nem fogok feltétlenül megváltozni. Ha kedvelnek, így kedvelnek, amilyen vagyok. Ha a változás szükségszerű, változni fogok, addig viszont...
Jobb, hogy oldódik a hangulat, amikor felidéződik az az este, amikor ruhátlanul mentünk haza.
- Ez igaz. De ha nagyon akarjuk, csak hozzájutottunk volna valamihez, nem? - nevetek. Eszemben sem volt mégegyszer felvenni azokat a cuccokat, amit az a csavargó már magára kanyarított. Nem lett volna hozzá... bizalmam.
Ameliáról beszélgetünk továbbra is. Bólogatok.
- Igen, erre válaszolta, hogy ő is szívesen randizna veled, ugye?- figyelek ám, csak nem könnyű követnem az eseményeket. Ezek szerint este változtak meg a dolgok, legalábbis ezt gondolom. Ha jól rakom össze az eseméényeket, tegnap Amelia átment Sebastianhoz, és bejelentette, hogy találkozik ezzel a Lioval, aki régi barátja, és emiatt beszélgettek a saját kapcsolatukról, mit lehet, mit nem, mit szeretnének, mit éreznek egymás iránt, stb... Vajon Lia tudta, hogy komolyabbra fordulhat Lioval a kapcsolata? Számított rá? Megrázom a fejem. Ha Lioba volt már akkor is szerelmes, nem feküdt volna le Sebastiannal. Vagy nem mondott igazat akkor, amikor azt mondta, nem híve a nyitott kapcsolatnak. Bakker, nem értem. Valahol mindig sántít a sztori.
- Hehe, mi már jó ideje ismerjük egymást, és a vonzódásom semmit sem apadt, szóval vagy én vagyok a ritka kivétel, vagy te nem vagy olyan szörnyű, mint amilyennek hiszed magad... Elvégre ide is bármikor jöhetsz... - mondom melegebb hangon. - A brit királyfit meg hagyjuk meg valami elkényeztetett hercegnőnek, bajlódjon vele ő- Nem hagyom ám, hogy ilyen könnyen lehangoljon, hát ez az egész nagyon vicces!
- Eddig azt hittem, csak szelíd, de ha igaz, amit mondasz róla, ravasz is...- ráncolom a homlokom, de ez meg megint nem fér össze azokkal a dolgokkal, amiket eddig mesélt róla. Mi ütött abba a lányba? Nem tudok olyan rosszat feltételezni róla, hogy az egészet kitervelte volna.
- Reméljük, hogy ő is kedvel valakit annyira, hogy megbízzon benne, ha ilyen komoly dologról van szó. Elvégre, az ember nem szívesen ismeri be, hogy megbukott emberismeretből és egy vadállatba szerelmes- húzom fel megint a vállam. Mi van, ha ez a Lio egyszerűen csak terror alatt tartja, és nem mer senkinek szólni, csak a kitörési lehetőségeket keresi?
- Nem, dehogy! Inkább azt mondanám, igényes vagy...- mondom ártatlanul, hát ne értsen már félre, tudom, hogy nem csak a külsőségek érdeklik!
Lio személyiségéről is szó esik. Nem lehet egy egyszerű pasas, és ráadásul agresszióra hajlamos, a törvénnyel is meggyűlt már a baja. Erősen fintorgok, a nemtetszésem jeleként. Egyre kevésbé értem Liát. De ez legyen az ő problémája. Azon vagyok kiakadva, hogy ez az egész mennyire megviseli a barátomat.
- Akkor ennek járja utána, ha egyszer megtette, máskor is meg fogja tenni, és nem biztos, hogy Lia legközelebb ennyivel megússza- bár így sem járt jól, ha kórházba került.
Sebastian félreért, vagy elengedi a füle mellett a kérdésemet. Biztosan megkérdeztem volna a mentősök helyében, hogy tud-e valamit a "baleset" körülményeiről, ha bárkit is be kell vinni a kórházba. De ő azt hiszi, Liára célzok. Bár ha valaki, csak ő ismeri a teljes igazságot. Vajon azt fogja-e elmondani? Ha szereti azt az embert (Sebastian szerint igen), képes lenne megvédeni is, annak ellenére, hogy ő az áldozat.
- Erkölcstelen? - kuncogok- Hát, a nagyanyám valószínűleg már megmosta volna néhányszor a fejed, de te azt mondod, egyenes vagy a csajokkal, és elmondod, mire számíthatnak tőled, szóval nem csapod be őket, szóval... Nem, nem vagy erkölcstelen. Senkit nem csapsz be, Istennek meg nem tartozol elszámolással. - Azt mondta, nem keresztény, ugye?
- Nem miattad...- ismétlem újra, ha eddig nem lett volna világos, hogy így gondolom- Nem tudom, hogy mit titkolt Amelia, valószínűleg egyikőtökhöz sem volt teljesen őszinte, de ez az ő baja. Majd megoldja. Inkább neki kellene bocsánatot kérnie tőled, nem?- teszem le az egyértelmű voksom a barátom mellett. Szerintem ezt Lia cseszte el, akármilyen jóhiszeműnek is mutatta magát, vagy akármilyennek... Lényegtelen. Nem Sebastiannak kellene puncsolnia a barátságukért, hanem fordítva. Elvégre ő játszott két pasassal, nem? Ez a lényeg. Nem volt őszinte.
Próbálom elviccelni a dolgot, de ezzel egy újab kaput nyitok a pokolra.
- Az a barátod, akinek odaadtad a névjegykártyáját? - d'Abo. Valami rémlik, bár nem ismerem személyesen, bejelentkeztem az ő ügynökségén is.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby   Hétf. Feb. 16 2015, 02:03

-Uhh, hát de azt nagyon akarni kellett volna! - Vigyorgok, durva lett volna leaggatni a fószerról és... és igazából mihez kezdtünk volna vele? Tisztítóba visszük azonnal? Mert én haza nem vittem volna az is tuti.
-Hát... igen. Azt mondta, de neki ezek a randik mint később tisztáztuk nem olyan randik. Neki ezek csak... találkák, én hívom randinak mert randinak is fogom fel. - Sóhajtom, ahh, igen, utána tisztáztuk kinek mi a randi.
Nézek rá, kicsit elgyötörten, hogy ő tényleg elvisel így ahogy vagyok. Kétlem hogy a második opció lenne a valósabb, valahogy ha kicsit össze is kaparom az önbizalmam jön egy ilyen és huss... volt nincs.
Elmosolyodom hogy valami elkényeztetett hercegnőnek hagyja Williamékat (Viliéket xD) és maradjak egyszerű srác, nem kell se békának se királyfinak lennem. Ez jó hír, egyiknek sem lennék jó.
-Mert szelíd. Nem mondanám hogy ravasz lenne... vagy... 'nagyon jól titkolta. - Jaj ezt így hallva olyan idegen az egész, Amelia nem egy számító fruska, legalábbis én nem bírom hozzápárosítani.
-Nem hiszem el hogy nem tudta. Josh, az a pasi egy merő agresszió. Biztos hogy tudta. - Na jó, ebben teljesen biztos vagyok. Lehet azt hitte megszelídítheti az oroszlánt, de csak a bajszát húzta meg. Ki tudja.
Veszek egy mély levegőt és kifújom, hogy igényes lennék. Ki tudja... valahogy azt érzem nem, csak mindenkiben látok valamit, ha olyanom van.
-Utána fogok. Én is tudni akarom, amikor kiszállt mellőlem a kocsiból semmi baja nem volt. - Préselem a szám, fogalmam sincs mi van itt.
Kerülném a kórház témát, az is megvisel. Engem lassan minden megvisel, ez szörnyű, hisztisnek érzem magam lassan és ez idegesít is. Meg kéne emberelnem magam, de... ah.
-Isten látja lelkem, nem akarok én senkit kihasználni. - Nem vagyok vallásos, azaz lehet Istenben még talán hiszek is, vagy valami felső erőben ilyesmi, csak a vallásokkal nem vagyok kibékülve, főleg a kereszténnyel, ami rettentő agymosó üzem volt mindig is és a pénzről szól. Persze egy keresztény emberrel nem fogok erről leállni vitázni, mert bántó és felesleges lenne, tiszteletben tartom hogy hisz és kész.
Kicsit elhallgatok, hogy neki kéne bocsánatot kérnie. Valahol talán, de mi jogon sértődöm meg? Na meg kétlem hogy megtenné, én mentem oda hívatlanul. De talán a hallgatásomon érezni hogy vagy nem várom el a dolgot Liától, vagy nem őt hibáztatom. Nehezemre esik hibáztatni bármiért is az az igazság.
-Hogy mi? - Először le se esik mi van, aztán megvilágosodom. - Jah igen, a brossúra. Igen, d'Abo. Az ifjabb... Hát... mondtad mozduljak ki, még mikor... nem akartam. Sokat voltam veletek és jobban lettem, gondoltam felköszöntöm, mert pár hétre rám volt neki is a szülinapja. Még Párizsban vettem neki egy könyvet, az is átvittem meg egy üveg konyakot. Hát... a konyakból sokat ittunk, elkezdtünk hülyéskedni. Tudod... ő nem válogat nemek terén. - Próbálom szebben mondani, ne legyen olyan... idegen a dolog konzervatívabb barátomnak. - Ahogy hülyéskedtünk egyszer csak megcsókolt. Először elröhögtem, mert te is csináltál ilyet, bár nem francia csókkal de mindegy. Aztán... hát... már nem is tudom hogy, de azon kaptam magam csókolózom vele, és basszus kva jó volt. Rá kellett jöjjek, nem zavar a dolog engem sem, hogy ő férfi, ha értesz. Sok dolog még idegen és új, de ha azt nézem hogy testileg jólesik, nem zárkózom el. Persze nem jelenti azt, hogy meleg lennék, női párt keresek magamnak csak... már értek pár dolgot magammal kapcsolatban, maradjunk annyiban. Szóval nem szeretném, hogy félreérts, semmi nem változott bennem, csak... kicsit... nyitottabb lettem vagy hogy mondjam. Bátrabb is, de inkább csak ha iszok, azért egy férfivel nem lenne merszem kikezdeni. Khm. - Na igen, azért valahol furának érzem még mindig. Na jó, előbb nézzük engem elfogad-e a többi ráér. Azt hiszem. Azért óvatosan ráemelem a tekintetem, vajon mennyire gondolja taszítónak a dolgot.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby   Hétf. Feb. 16 2015, 02:51

Röhögcsélek, hogy egy véleményen vagyunk. Ez a téma nem is rossz, legalább már nevetünk is, nemcsak kesergünk.
- Ne hülyíts már, mit lehet félreérteni egy "randi"-n? - forgatom a szemem. Még én sem vagyok annyira naiv, hogy ne tudjak különbséget tenni találkozó és randi között. Bár az, hogy Lia számára a dolgot tisztázni kellett, inkább mellette szól. Egyre zavarodottabb vagyok vele kapcsolatban. Percenként változik a véleményem és egyszer boszorkány, máskor kislány a szememben.
Úgy tűnik, megnyugtatja, hogy mi az én véleményem róla, legalábis olyan ábrándos szemekkel néz, hogy az ...csak na, izé, majdnem zavarba ejtő. Hogy nem hagyom a dolog humoros odalát elillanni, jó ötletnek tűnik, Sebastianból sikerül megint mosolyt kicsalogatni. Képzelem, hogy mi járhat a fejében...
- Alamuszi nyuszi ugrik a legnagyobbat- szokták mondani. Sajnálnám, ha így volna. Ez talán látszik az arckifejezésemen is. Bárhogy is van, nekem is fontos, hogy Sebastian jól érezze magát a bőrében, boldog legyen. Nem szeretem, ha szomorú, csalódott vagy... más baja van.
- Ha tudta, akkor meg buta, mert azt hitte, megváltoztathatja azt az alakot...(?) - Nem hiszem, hogy éppen ezt a tulajdonságát szerette. Sebastianban nyoma sincs az agressziónak. Nem egyfajta tipusra buknak a csajok? Ezt Eleetől kellene megkérdeznem, de ez meg olyan ciki...
Bebizonyosodik, hogy tegnap este, amikor Sebastian Liát hazavitte, még semmi baja sem volt. Egyre biztosabbnak látszik, hogy a pasija bántotta. Egyszerre haragszom és sajnálom az egészet.
- Tudom én, nyugi...- mondom bújósan, és megölelgetem a vállát. Csípem a fejét, kedvelem a stílusát, és bármennyire elüt a személyisége az enyémtől, mégis az az érzésem, minket összekötött a sors.
Valamiért az az ötlete támad, hogy magát hibáztassa. Lebeszélem róla, piszok gyorsan. A hallgatása viszont azt jelzi, nem teljesen ért velem egyet, csak éppen megtartja magának a véleményét.
- Figyelj, ez a dolog úgyis napokon belül meg fog oldódni, ne emészd magad! - Valószínűleg csak annyira van szükség, hogy megbeszéljék. Ha Lia szelíd, és amúgy is lett volna kedve találkozgatni Sebastiannal, biztos kedveli. Ez nem változhat meg csak úgy egyik napról a másikra, főleg, hogy ők ketten nem tegnap találkoztak először.
Aztán egy másik férfi kerül szóba, és hamar kiderül, ott is történt valami... Már akkor gyanakodni kezdek, hova akar kilyukadni, amikor finoman közli, hogy a barátja biszexuális. Hallgatom Sebastiant, és ha nem ilyen komoly dolgokról beszélgettünk volna előtte, meg lennék győződve, hogy csak húzza az agyam.
- Ó, te céda!- legyintem meg játszott sértődöttséggel- Hát más férfinek adtad az első igazi csókodat? - nevetem el magam. Ha azt hitte, emiatt kiakadok, tévedett. Nincs bajom a melegekkel, csak engem hagyjanak békén, bár amióta Sebastiant ismerem, már alapból nem "félek" tőlük annyira. Legalábbis vele tök jól elvagyok, az sem zavar, ha rám tekeredik alvás közben, és az sem, ha a nyakamba folyik a nyála... (Na jó, túlzok.) Különben is, én voltam, aki provokáltam a mű csókot, és az sem taszítana, ha valóban megtennénk. És nincs ebben semmi "másság". Egyszerűen csak elbírná a kapcsolatunk, és kész. De erre szót vesztegetni sem érdemes, olyan egyértelmű. Különben csajnak sem öltöztem volna be soha, csak a kedvéért...
- Jól van, jól van, értem...- nevetgélek tovább, tényleg fura, hogy ennyire zavarban van. - Csak azt mondd meg, ez most arra célzás, hogy én is kezdeményezhetek, vagy éppen arra, hogy ne? - ugratom. - Olyan szép szád van... - nyújtozkodom felé csücsörítve, hülyéskedve. Nem is csodálkozom, hogy valaki rámozdult.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby   Hétf. Feb. 16 2015, 15:15

-Hát... nekem minden ilyen alkalom mikor találkozunk az, mert tulajdonképpen ismerkedünk, de nem sima baráti találkozó, mert hát testiség is van, meg nyitott kapcsolatban vagyunk. Neki a randi inkább azt jelentette, hogy az a találkozó, amikor tutira lehet belőle valami. Szóval ami csak pár alkalom és utána elválik jártok vagy sem. Legalábbis ha jól érettem őt. Ezért nem nevezte a mi találkáink randinak. - Mondom el készséggel, mert itt volt mit megbeszélni, nekem logikus az ő érve is szóval...
-Miért, neked mit jelent randizni Josh barátom? - Mosolyodom el, ez lesz a kedvenc kérdésem komolyan.
-Lehet de ő max nyuszi és nem alamuszi... - Nem tudom miért védem ilyen durcásan, holott megorroltam rá, de valahogy nem tetszik rosszat hallani róla. Persze Josht is megértem, ahogy ecsetelem hogy átvertnek érzem magam, logikus hogy így vélekedik.
-Lehet... Ki tudja. - Vonok vállat, honnan is tudhatnám?
Sóhajtok megint, főleg hogy átkarol, ez megnyugtat, de hát engem az érintés mikor nem. Néha azt gondolom szörnyű vagyok, de ilyenkor ez elpárolog. Ha olyan szörnyű lennék akkor egy ilyen tisztességes és kedves férfi mint Josh nem tartana barátjának.
-Igyekszem. Csak ez rossz szokásom, nem hiába akarom mindig rögvest megbeszélni a dolgokat. - Húzom el a szám, pár nap is rengeteg idő. Aubrey esetén is két napig bírtam? Itt meg nem zargathatom Ameliát basszus... ahh, szívás az egész.
Aztán jobbnak látom egy este alatt letudni minden nyűgöm-bajom, köztük a kis afférom Phoenix-szel. Félve nézek rá, de a reakciója... eltátom a szám és csak pislogok, látszik teljesen másra számítottam.
-Öhm... izé... bocsánat..? - Aztán elnevetem magam, hogy ő is, istenem de hülye, én itt bevallom minden piszkos titkom és lecédáz! - Amúgy nem is igaz, a szájra csók is csók és az bizony a tied volt! Szóval csak ne irigykedj, de ha gondolod kaphatsz nyelveset is teeee! - Röhögök, ne máár.
Persze mondogatom hogy inkább a lányok érdekelnek, ne féljen hogy "fiút hozok haza".
-Te hülye... - Röhögök, eltolom a fejét finoman, hogy itt baromkodik, mikor komoly próbálok lenni! - Na de tényleg féljél mert már kész rutinom van pasikkal való csók terén, még egy ilyen és tényleg lekaplak azt véleményezheted a jegyesed csókját! - Röhögök, istenek, na jó, ez tényleg nagy megkönnyebbülés.
Aztán mosolygok kicsit, azt hiszem vele lehetek őszinte.
-Tudod, azért voltam magam alatt pár hete, mert... félek ez a fajta hajlamom kihatott az öcsémre is. Rossz példát mutattam neki akaratlan és... hát... mióta ideköltöztem csak veszekedtünk de csak pár hete mondta el miért ilyen fura velem és a világgal... egyszerűen féltékeny volt, főleg rád. Igen, rád nagyon, hogy bármilyen módon elszeretsz. Azt mondta belém szeretett. Én nem vagyok belé szerelmes, nem is vonzódom hozzá, hát az Öcsém, meg is mondtam neki, hogy ugyan nem ítélem el de viszonozni nem tudom. Teljesen maga alatt volt, hogy mennyire bűnös gondolatai vannak, nem tudtam neki megmagyarázni hogy én is csak egy pasi vagyok, ráadásul én ápoltam, mindene én voltam, lehet ez nem is szerelem csak... egy fajta fura ragaszkodás. Bár csókolóztunk, azt élvezte, szóval nem tudom. Minden esetre sokat rágódtam ezen, hogy oldjam meg, nem akartam hogy megint drogozzon, mert a gyógyszereket hajlamos bevenni ha ideges. Már... sokfajtát, egyszerre. De azt hiszem, hogy Phoenix segített elfogadtatni magammal hogy ilyen vagyok igazából, hogy ha akarja csókolózni tudunk, mert hát... mást én nem, de ő sem, az megnyugtatta, hogy nincs vele baj, ha én is... megteszem önszántamból. Elég fura volt de Henry kiegyensúlyozottabb lett és ez a lényeg. - Mondom el tömören a mindenféle problémám, mintha csak méregtelenítenék. Látszik is erőt vesz rajta valami fura megkönnyebbülés, hogy elmondtam valakinek, nem csak én tudom, mintha beképzeltem volna, hanem... végre fellélegezhetek. Tudom hogy nem épp katolikus fülnek való dolgokat meséltem el, de ha Josh nem akadt ki eddig rám, talán ezt is lenyeli valahogy.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby   Kedd. Feb. 17 2015, 22:17

- Ez... elég bonyolult- vakarom meg a fejem. Nem értem az egészet, de mindegy. Nem tudom, hogy velem van-e a baj, azzal, ahogy Sebastian gondolkodik, vagy ahogy Lia, de az egészet nem tudom értelmezni. Kicsi vagyok én ehhez, ráhagyom. Beszélünk a randiról.
- Ismerkedni a lánnyal, akitől többet szeretnék, mint a barátja lenni, de nem feltétlenül abban az időpontban, amikor találkozunk. Nem biztos, hogy testiséggel zárul, ahogy az sem, "tuti lesz belőle valami", bármit is takarjon ez... Mert ugye, lehet, hogy kiderül, nem is egyet akarunk azzal a lánnyal... De a randi attól még lehet(ne) randi, hiszen érezhetjük magunkat jól!- mosolyodom el. Nem feltétlenül csak a rossz randira emlékezem...
Sebastian továbbra is védelmezi Liát, így meg kell állapítanom, bármennyire is neheztel rá, okozott neki csalódást, ha rajta múlik, nem szakad meg a kapcsolatuk, mert kedveli azt a lányt.
Az biztos, hogy én nem tudok eligazodni rajta, Sebastian elbeszélése alapján is sokféle képet festettem már róla, és hol haragszom rá, hol sajnálom; nagyon ellentétesek az érzéseim vele kapcsolatban. Leginkább haragszom. Aztán sajnálom. Ah!!!
Szeretném, ha tudná, bárhogy is érez, bárhogy is dönt, én mellette állok és támogatom, szóval, ha haragudni akar, akkor ketten haragszunk Liára, ha meg találkozni akar vele, nem fogom lebeszélni. Sőt. Megölelem, és érzem, ahogy kissé elernyed az érintés alatt.
- Csak azt kérem, próbálj kikapcsolni is közben, ne csak ezen agyalni... Én is sokat agyaltam, miután volt az a balul sikerült randi, aztán rájöttem, kár volt rémképeket bebeszélni magamnak. Minden két emberen múlik, nem csak egyen, ezt el ne felejtsd! Szóval... Meg kell várnod a lehetőséget, hogy beszélhess vele. NE fantáziálj, ugysem tudhatod, mi fog történni!- igyekszem nagyon lazára venni. Nincs az az elme, ami minden lehetőségre fel tudna készíteni. Ilyen szempontból pedig azt hiszem, a legjobban azok a dolgok sülnek el, amelyek spontán jönnek.
Hülyeségnek indul, aztán kiderül, ez is rém komoly, Sebastiannak csókcsatája volt egy pasassal... Nevetgélve válaszolok neki, majdhogynem féltékenységet mutatva, hiszen emlékszem, mennyire meglepődött, amikor csak műcsókot adtam az ajka ALÁ... Veszi a lapot, dob rá még egyet, hagosan nevetünk. Tovább cukkolom, szeretem, amikor nevet, eltolja az arcom, amikor cuppogva nyúlok felé.
- Úgy istenítelek, hogy ezt a meglepetést megtartom a hitvesi eskünk napjára- cukkolom tovább vigyorogva. Bevárom én azt a csókot, ha el akar venni, biz'Isten!
Nevetgélünk, aztán látom, ahogy kissé komolyabbá válik, és szinte rákészül, ahogy beszélni kezd. Én is elkomolyodom (legalábbis próbálok), nehéz, amikor ennyire jó (jobb) röhögcsélni Sebastiannal. Sokkal komolyabbá válik a helyzet, ahogy képbe kerül Henry, de igyekszem magam tartani, bármennyire furcsán is hangzik, hogy a barátom az öccsével csókolózott.
- Akkor már világos, miért volt olyan fura...- azon az ebéden, teszem hozzá gondolatban, de Sebastiannak nem kell mondani, én azt a srácot csak egyszer láttam, soha azután. Bár azt éreztem (később tudatosult), hogy féltékeny lehetett, nem gondoltam, hogy ilyen minőségben. Utólag már a szavai is jobban a helyükre kerülnek... Oh. Hát, erre nem számítottam.
- Attól tartok, ebben nem tudok neked tanácsot adni. Tudod... saját magamból kiindulva azt mondanám, nem szabad adnod neki semmit, mert félő, hogy nem éri majd be annyival, és többet meg többet akar, éppen azzal zsarolva, amit már addig megtettél érte. És ezt ne vedd rossz értelemben. Egyszerűen csak eljutottatok egy szintig, furcsállni fogja, ha ott megrekedsz, vagy visszafordulsz. Szerintem jól tetted, hoyg elmondtad neki, hogy nem vagy belé szerelmes, de talán nem volt szerencsés csókolózni vele... Felnőtt férfi, ért a szóból, értenie kell a nemből is; ez nem azt jelenti, hogy kevésbé szeretnéd, mint testvéredet. El kell fogadnia, hogy ennyire vagy képes iránta...- Csendesen és nyugodtan beszélek hozzá, mint legjobb barátomhoz. Emlékszem, hogyan hatott rám, amikor ki voltam borulva Elee elutasító viselkedése miatt. Milyen igaza volt! Nem engem utasított el, csupán az érzéseimet. Mint Josh, ott maradtam neki, és én örülök, hogy az a kapcsolat is működőképes.
- Imádlak és köszönöm az őszinteségedet. De ha van még valami, előbb engedd, hogy igyak!- mosolygok rá. Bírom még, hogyne bírnám, ennél sokkal nagyobb a hátam.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby   Kedd. Feb. 17 2015, 22:41

-Ehm... szóval... randi ha akár megbeszélés nélkül összefuttok és udvarolsz, alapjáraton, de nincsenek elvárásaid magával az eseménnyel kapcsolatban, alakul ahogy alakul? - Próbálom értelmezni mit mond, mert nem teljesen világos és tényleg érdekel.
Beszélgetünk, vigasztal, átkarol. Noszogat, hogy ne emésszem magam, mert csak belesorvadok.
-Nem is a fantáziálás, hogy mi lesz, hanem hogy próbálom kirakni a puzzlet, észrevenni ami felett elsiklottam, tisztázni a sötét foltokat, ilyenek... Úgy se tudom mit fog mondani, lehet semmit. Elvégre nem tartozik nekem elszámolással, vagy bármivel. - Vonok vállat.
Elmesélem, hogy hát... volt némi (nemi) kalandom egy pasival, bár nem akármelyikkel, tegyük hozzá, de hát elhülyüli. Persze tudom hogy felfogta, csak... nem érdekli hogy úgy mondjam, ami megnyugtat.
-Nah, megyünk Hollandiába. Kész, megbeszéltük! - Nevetek, persze nem ezért mennék vele oda, Hollandia jó hely önmagában is.
Mesélek neki Henryről is, úgy érzem nekem ez kell, nem bírom magamba fojtani a dolgokat, könnyebb "megszabadulni" a frusztrációktól.
-Jah... már nekem is. - Ingatom a fejem, nekem továbbra is fura az egész, de próbálom felfogni.
-Én akartam. Azt hittem nem fogja élvezni, hogy rájön mégiscsak velem csókolózik. Nos... nem így lett. Aztán meg... nekem a csók nem olyan intim dolog, az ölelés intimebb a szememben, én nem ölelgetek komolyan senkit csak téged meg Henryt. Esetleg pár közelebbi lánybarátom, de ott legtöbbször összemosódik az összebújással. Meg úgy voltam vele, ő sokszor csinál dolgokat dacból, mert nem szabad. Ha rájön szabad, elveszti az érdeklődését, keres valami újat. Nem akartam az elérhetetlen ideál lenni neki, és ne érts félre, semmi ideális nincs bennem csak érted... gondoltam ha éreztetem vele, egyrészt azt hogy nem beteg lelkileg, másrészt semmi különös nincs ebben, hiába van amúgy amit n érzek is, akkor megnyugszik. És nem érzem hogy többet akarna, igazából rettentő zavarba tud jönni, ami... fura. - Vonok vállat, mert nem magyarázom a diplomám, csak hátha jobban megért Josh, mit miért csináltam. Lehet hülyeség, de akkor megmondja.
A következő szavaira nevetek, sokkal könnyedebb lettem.
-Nincs, nincs, szóval igyuk le magunkat és akkor elfelejted holnapra az egészet! - Vigyorgok, könnyen megeshet.
-Na de veled mik vannak? Remélem csupa jó dolog, kéne mára valami amin ujjongani tudok... bár felvettek az egyetemre tanárnak barátom, ma szóltak, hogy végleges, mehetek, szóval... legalább ennyi jót tudok mondani bitch! - Lököm a kezem kicsit a levegőbe, hogy na ezt megmutattam, amolyan lazaság imitálásaként, de vigyorgok. Ne gondolja, hogy lelki csődtömeg vagyok, a szakmában legalább még állom a sarat. Legalább ott.
Töltök is magunknak és koccintok vele, várom hogy meséljen valamit, akármit, csak tudjam mi van vele.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby   Today at 23:19

Vissza az elejére Go down
 

Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby
» Az első nap! ~ Josh && Suzy

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-