Warning: A hsz trágár beszédet tartalmaz, és a többi is tartalmazhat ilyeneket!

Kell. Egy. Kávé. Tegnap este baromi nagy bulit csapattunk a zenekarral miután egy sikeres koncertet nyomattunk le egy bárban. Rettenetes módon berúgtam, hazafele is valamiféle teleportálással jutottam el valamikor a kora reggeli órákban, és most keltem fel. Elég morcos vagyok, mert felkelés után kávézni akartam, de nem volt otthon kávé, így össze kellett szednem magam, hogy lemenjek a kávézóba, ami itt van nem messze tőlünk. Egy fekete-szürke kockás, rövid ujjú inget veszek, de nem azt a bő fajtát, nőies a szabása, és rendesen dekoltált, így alakom tökéletesen ki van emelve. Egy fekete térdig érő szoknyát veszek fel, neccharisnyát, és mivel eléggé szédülök még, erősen másnapos vagyok, ha még nem részeg, ezért a magassarkú helyett most a bokacsizmámat veszem fel, ami bár kissé magassarkú, de telitalpú, így könnyű benne a járás. Hajam eléggé összevissza áll, csak kezemmel túrok bele, kicsit igazítok a sminkemen, felveszek egy fekete napszemüveget, aztán elcsattogok a boltba. Szemeim karikásak, valószínűleg elég ramatyul nézhetek ki, de hát magasról teszek én rá. Út közben belefér egy cigi, istenem de jól esik ez most, pont el is szívom mire a boltba érek. Mikor belépek, elindulok a pult felé, és igyekszem kikerülni a tagot, aki rengeteg cuccal bohóckodik, köztük több kávéval, ám csórikám nagyon béna, megbotlik, gyanítom a saját lábában, és amit eddig a kezében egyensúlyozott, az most szépen rajtam landol… a hajamon, a ruhámon, mindenhol.
- Vak vagy bazdmeg? Nézzél már az orrod elé, most tiszta kávé lettem azért, mert ilyen balfasz vagy… - kiáltok rá ingerülten, az meg nem győz bocsánatot kérni, de hát hol érdekel az engem, mikor úszok a kávéban?
- Hé te ott! Nem kéne dolgoznod a bagózás helyett? Hozzál már valami ruhát vagy papírtörlőt amivel letörölhetem magamat, amíg rám nem szárad! – kiabálok ki a bejárat előtt vígan cigizgető pultos srácnak.

Ezt nem hiszem el… még fél perce se tartózkodok a boltban, erre nyakon öntenek kávéval. Az a szerencséjük, hogy nem az egyik pultos volt, tuti beperelném őt is meg a helyet is, de csak egy nyomorék vásárló bénázott. Kikiabálok a kint békésen cigizgető srácnak, hogy be kéne jönni dolgozni, és szerencsére kapcsol is a gyerek.
- Nem kell kösz. Itt lakok a közelben. – rázom meg a fejem ingerülten a pulcsi ajánlásra, nem fogom én felvenni a pulóverét, nem szorulok más ruháira még így se, hogy csupa kávé vagyok, de azért a személyzeti mosdóba elcsattogok, és ott neki is állok letörölni a karomat, arcomat, hajamat, ruhámat.
- Dehogy megyek én orvoshoz. Kutya bajom. – legyintek, és még mindig elég haragos a hangom, noha tudom, hogy nem ez a pultos tehet a dologról, de valakin le kell vezetnem a feszültséget, és hát csórikám van csak itt… Amúgy hogy őszinte legyek, fel se tűnt, hogy forró a kávé, még be lehetek rúgva, és a fájdalom-érzékelőim még tompák, így csak bőröm pirosasságán veszem észre, hogy bizony lehet, hogy kissé megégtem, de hát menjen orvoshoz akinek hat anyja van… Hideg víz alá tartom, ami jól esik, jólesően hűt. Leveszem a napszemüvegemet, sminkem, ahogy sejtettem, lejött kicsit, és látszik rajtam, hogy kegyetlenül berúgtam előző este, így arcomat is megmosom, megpróbálva helyre hozni a dolgokat.
- Sok az ilyen szerencsétlen barom errefelé? – fordulok a másik felé, aki kissé tanácstalanul ácsorog. Az biztos, hogy ezt a helyet a jövőben el fogom kerülni, nem hiányzik nekem, hogy folyton nyakon öntögessenek kávéval meg minden szarral…

Tény, hogy nem váltom meg a világot azzal, hogy itt most vízzel próbálom valamennyire lemosni magamról a kávét, de ha a ruhámról nem is jön le, hát a karomról, meg az arcomról szedjem le, meg kicsit a hajamról is sikerül eltűntetni.
- Otthon asszem tartanak a srácok valami kencét, majd bekenem, meg borogatom. – nem fogok én orvoshoz menni, és remélem nem gondolja azt, hogy azért utasítom vissza az ajánlatot, mert félek… na persze…
- Köszi, de nem fogok én orvoshoz menni. Nincs bennem para meg semmi, egyszerűen csak felesleges. Nem fogok én mindenféle apró sérüléssel doktor bácsihoz rohangálni… - ez most talán menőzésnek hangzott, de hát na, sose értettem azokat, akik tüsszentenek egyet, és már szaladnak is orvoshoz, hogy halálos betegek. Oké, ez az égési sérülés azért komolyabb, mint egy megfázás, de hát na, kemény fából faragtak. Némi bőrhűtés után arcomat próbálom rendbe rakni, és valószínűleg leszűri pultoskám hogy tegnap este atom party volt, mert gyógyszerrel kínál. Na, vannak használható ötletei is, talán nem egy rakás szerencsétlenség, mint elsőre tűnik.
- Legyen egy fájdalomcsillapító, és egy kávé. Ha lehet pohárban, és nem a nyakamban kiszolgálva. – mondom kissé gúnyosan, bár nem ezen a szerencsétlenen kéne kitöltenem a haragomat. Egyébként az igaz, hogy felébredtem az előbbi eseménytől, de a kávé az muszáj, kicsit koffeinfüggő vagyok, és addig tuti morcos vagyok, míg nem iszom meg a reggeli adagomat.
- Hát ez rohadt jó, akkor ez a szerencsenapom!- hangomban irónia és gúny cseng, valahogy nem értékelem ezt a Jackpotos poént, már ha annak szánta, számomra ez az egész szituáció egy cseppet sem vicces, szóval csak ne viccelődjünk ezen.
- Kimberly. – mondom el én is a nevemet, nem titok ez, sokan ismerik a városban, bár Matt pont nem olyan típusú srác, aki olyan körökben mozog, mint amiben én. Ő ilyen kis jókisfiú, én meg hát… pont az ellentéte. Viszont az ilyen típusú fiúkkal ágyba bújni jó, megrontani egy kicsit az ártatlan kis lelküket… De Matt nem az esetem, szóval vele ez nem fog megtörténni valószínűleg.
- Na, akkor kapok egy kávét? Nagy adagot, feketén. – fordulok a másik felé, immár semleges hangon. Karom még mindig piros, egy-két hólyag van csak rajta eddig, az nem vészes, és bár fáj kicsit, de csak tompán, kibírom én ezt. Kávé már csak a ruhámon van, meg kicsit a hajamban, de azt egy hanyag kontyba fogom, hogy kevésbé legyen feltűnő. Nem most vagyok a legjobb formámban, de hát pont leszarom.

Bólogatok, nem lesz itt semmi probléma, nem fogok belehalni némi égési sérülésbe, szóval örülök, hogy leszállt a témáról, és nem akar mindenáron rábeszélni arra, hogy menjek el orvoshoz. Ez piros pont neki. Végül egy kávéban és egy gyógyszerben kiegyezünk.
- Igen, egy cigi jól fog jönni. Vagy kettő. – mondom, aztán kimegyek a mosdóból, és a kávézó előtti teraszon helyet is foglalok, lábaimat pedig keresztbe rakom, és napszemüvegemet újra felvéve bámészkodok, meg a telefonomat kukkantom meg, de mikor Matt visszatér, felé fordulok.
- Kösz. – egy rövid mosolyt megeresztek felé, aztán elveszem a gyógyszert, és egy nagy korty vízzel le is nyelem, aztán elfogadok tőle egy cigit, köszönetképp pedig biccentek egyet. Rögtön meggyújtom, majd beleiszok a kávémba, és már most úgy érzem, hogy jobb a hangulatom, bár még mindig morgós a kedvem amiatt, hogy leöntöttek. Engem nem zavart túlzottan a csend, de pultoskám érezhetően kínosnak érezte, mert feldob egy témát, de nem túl magabiztos… milyen cuki, csak nem zavarban van, hogy egy lánnyal beszélget?
- Általában kocsmákba és koncertekre járunk városszerte. Tegnap volt egy fellépésünk, aztán jöhetett a szokásos after némi alkohol kíséretében. – na persze, némi alkohol. Szerintem Matt is levágja, hogy nem egy-két pohárkával ittunk meg, hanem jóval nagyobb mennyiséget.
- Amúgy a hely neve Pokoltanya. Nem hiszem, hogy ismered, nem épp úgy nézel ki, mint aki ilyen típusú helyre jár. – nézek végig rajta, és meglepődnék, ha az előbbi állításom helytelen lett volna. Nem hiszem, hogy ilyen kocsmákba járna, ahol dübörög a rock, és megfordul néhány kétes alak, de aztán ki tudja? Serényen iszom közben a kávémat, az se érdekel, hogy még meleg, de a szervezetem szinte már sikított koffein után, szóval ez megváltás most számomra, ahogy a cigi is.
- Te hova jársz szórakozni? – dobom vissza a labdát, nehogy agygörcsöt kapjon a drága, hogy csendben kell itt kinn ülnie velem. Mondjuk akár be is mehetne, vagy haza, vagy akármi, én nem ragaszkodok hozzá, hogy itt legyen, de elhajtani nem fogom, amíg nem ad rá okot.

- Akár… - vonom meg a vállam, az én tüdőm bírja a cigit, ha hármat kíván a szervezetem, akkor hármat szívok, vagy akár többet. Volt már rá példa nem is egyszer, elvégre nem ma kezdtem a dohányzást.
- Jha, van egy rockbandám, a The Shameless. Jók vagyunk, és egész sok fellépésünk van mostanában. – nem titkolt célunk bevenni egész Hollywood-ot, és nagyon remélem, hogy sikerül is, és annyi pénzt keresünk, hogy azt se tudjuk, mire költsük el. Nem, nem vagyok naiv, de miért baj az, ha az embernek vannak tervei? Sok kis nyomi még ennyit se mondhat el magáról.
- Ahol alkohol van, az nehezen lehet rossz buli. – állapítom meg nagy bölcsen. Az alkohol fel tudja dobni a hangulatot, vagy épp segít elviselni, ha valami olyan arc van a társaságba, akit legszívesebben pofán törölnél egy péklapáttal.
- Az, hogy most költöztél ide, nem kifogás. Én is új vagyok a városban, mégis ismerek csomó helyet. – vonom meg a vállam, és enyhe kioktatás hallatszik a hangomból, de inkább csak flegma vagyok, de ez általános jelenség nálam. Ez van, megszoksz, vagy megszöksz, ez a két lehetőség van.
- Internetről hallottál már? Meg könyörgöm, egy kávézóban dolgozol, kismillió ember fordul itt meg naponta, ott van a kicsi szád az arcod alsó részén, amit ki tudsz nyitni, és megkérdezed, hova érdemes menni. Ennyi. – na jó, ez most már tényleg elég durván hangozhatott, de egyszerűen frászt kapok az ilyen kis szerencsétleneken, akik azzal az indokkal jönnek, hogy azért nem élnek társadalmi életet, merthogy nem tudják hova menjenek, meg esetleg nincs kivel. Meg lehet kérdezni másokat, magától is kipróbálhatja az ember az egyes helyeket, ott meg megismerhet új embereket, akikkel tud inni. Hol itt a probléma?
Időközben egyébként elszívtam a cigimet, de előveszek egyet a dobozból, és rágyújtok, majd egy nagy slukk után kifújom a füstöt oldalra, és valami nő pont belesétál.
- Hé! Nem tudsz figyelni? – förmed rám felháborodottan.
- Menj odébb ha nem tetszik! Ribanc… - az utolsó szót már csak magam elé motyogom, miközben fejemet rázom. Ha becsületes és őszinte lennék, akkor tudnám, hogy ez az én hibám, de hát mindig egyszerűbb a másikat hibáztatni, és én ilyen vagyok, és kész.

- Kösz. Négyen, én vagyok az énekesnő, van még két basszgitáros meg egy dobos. – sorolom el a tagokat, aztán arra kérdez rá, kihez hasonlítunk stílusban.
- Hmm, kicsit The Pretty Reckless, kicsit Evanescence. De alapvetően egyedi stílusunk van. Szombaton a Lélekvesztőben lépünk fel, ha gondolod, gyere el, meg szólj másoknak. – nem udvariasságból hívom el, hanem ezzel promózom kicsit a koncertet, mert minél többen ismernek minket, annál jobb.
- Kinek mi. – vonom meg a vállam, más véleményen vagyunk a bulikról, de emiatt most nem lesznek álmatlan éjszakáim. Nem akarok én senkire hasonlítani, egyedülálló Kimberly Evans vagyok. A következőkben hiába szólok hozzá durvábban, mert idegesít, hogy kifogásokat sorol, ami miatt nem jár el bulizni, ő csak mosolyog. Most vagy magasról tojik arra, hogy milyen hangnemben szólok hozzá, vagy ennyire hülye. Bármelyik is, legalább nem hisztizik.
- Nagyon ügyes vagy. Kérsz egy jutalomkekszet? – mosolygok rá kissé gúnyosan, de aztán nem sokáig tudok ezzel foglalkozni, mert egy nő kezd el nekem pattogni, aki belesétált a cigifüstömbe. Mielőtt megszólalhatnék, Matt szólal fel helyettem.
- Te ne szólj bele, nem vagy az apám, hogy meg kelljen védeni! Ki tudok állni magamért, és igenis rá vagyok dühös! – csattanok fel, és az első hullámot Matt kapja dühömből, majd jöhet a nő.
- Igen, te vagy a ribanc! Ráadásul vak is, merthogy két kicsi szemecskédet nem tudod használni, vagy épp csak analfabéta vagy, mert itt van a tábla, hogy dohányzásra kijelölt hely! – mutatok a terasz körül levő kis kerítés belső felére, ahol tényleg ott virít a tábla. -  Tanulj meg olvasni, mielőtt kötekedni kezdesz! A koromhoz pedig rohadtul nincs közöd, rég elmúltam 15 drágaságom, szóval nincs szükségem anyucira! Most pedig topogj el szépen a dolgodra, és hagyj engem békén! – emelt hangon beszélek vele, és hangomból kihallatszik az idegesség, és erőteljesen próbálom visszafogni magam, hogy ne tépjem meg itt helyben.
- Szánalmas vagy! Remélem elvisz a tüdőrák, vagy valami sokkal borzalmasabb! Ne hidd, hogy az ilyen viselkedésed hatására nem üt vissza rád a Karma! – közli velem felsőbbrendűen, vagyis hát nagyon igyekszik annak tűnni, de bennem csak szánalmat kelt a próbálkozása.
- Hasonló jókat neked is, ribanc! – kiáltok még utána ironikus szívélyességgel, és középső ujjamat felmutatom neki, de ezt ő már nem látja, mert gyors léptekkel távolodik a kávézótól.
- Mit bámultok? Nincs itt semmi látnivaló, húzzatok a dolgotokra! – förmedek rá arra a pár emberre, aki megállt nézni a kis jelenetet. Ezeknek nincs jobb dolga?
- Matt drága, áruld már el nekem, hogy minek szólsz bele az én dolgomba? Nem vagyok öt éves, hogy mások segítségére szoruljak, ha valaki beszól. El tudom intézni magam is, szóval legközelebb inkább maradj csöndben, világos? Kösz. – ezt már visszaülve a helyemre mondom, és hangom elég ingerült, és érezheti, hogy ezzel most mellényúlt, hogy helyettem próbált intézkedni. Nagyokat szívom a cigimből, és egy húzásra megiszom a kávémat, próbálom lenyugtatni magam, de ilyenkor ez nehéz. Kéne valami pasi, vagy csaj, meg egy kis szex, azzal tudom a legjobban levezetni a feszültséget, de ezt az opciót most sajnos hanyagolnom kell…

- Remek. – jelentem ki, és tényleg jó, mert szereztem pár nézőt a koncertre. Azt nem teszem hozzá, hogy ez most belépőjegyes lesz, de ha már ott lesz, nem hiszem, hogy visszafordul csak azért, mert kell egy kis pénzt befizetni. Általában minden koncertért kell fizetni, és ez a jegy még nem is annyiba fog kerülni, mint mondjuk egy Iron Maiden van egy Evanescence. A szememet forgatom a reakciójára, mikor gúnyolódok vele. Elég együgyű kis pultossal van itt dolgom úgy érzem, hogy ennyire nem veszi a lapot, ha valaki beszól neki.
A következőkben kiereszthetem a hangot, mert valami ribanc nekiáll nekem pattogni, én meg hát csak nem hagyom ennyiben, engem nem olyan fából faragtak, hogy meghátrálnék, ha valaki beszólogat. Gyönyörű jövőt jósol nekem, és mikor meghallom, hogy Matt mit hablatyol össze Istenről, felnevetek, hangom egy merő gúny. Mintha a szüleimet hallanám, de tényleg! Azok ennyire Isten-buzik, és persze súlyos véteknek tekintik, hogy én nem vagyok mélyen vallásos, mint ők, vagy drága nővérkém. Nem hiszem el, hogy még itt is ilyen emberekkel kell találkoznom… ahogy arra számítottam, jön az oktatás, legyek okosabb, hagyjam rá, nincs semmi értelme, blablabla. UNCSIII!
- Ne próbáld meg megmondani, hogy mit csináljak, és mit ne… El tudom dönteni én magam is, hogy mit akarok! – közlöm vele tárgyilagos hangon. Kb. negyed órája ismer, hát ne akarjon már életvezetési tanácsokat adni... Kiveszek egy cigit a felém nyújtott dobozból, és jó mélyet beleszívok. Gondolkozom, hogy itt kéne hagynom ezt a gyereket, már kezd ő is az idegeimre menni, de úgy vagyok vele, adok neki még egy patront, de ha folytatja a szentbeszédet, akkor szépen elsétálok. Úgyis hajat kell mosnom, meg átöltöznöm, mert a kávé most már eléggé rám száradt.
- Amúgy meg... hogy tudsz ennyire bosszantóan nyugodt lenni? - úgyis gondolkoztam már ezen, hát akkor rákérdezek. Oké, hogy nem egy olyan tűzrőlpattant, mint én, de akkor is... ez a nyugodtság, már-már beteges! Vagy ki tudja, lehet Istenből merít nyugalmat. Hahaha, jó poén.

Az az idióta nő végre eltipeg a kis magassarkújában, én pedig ahelyett, hogy magamban fortyognék, a dühömet Matten vezetem le, mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy azért rá is mérges vagyok, amiért helyettem próbált intézkedni. Két dolgot utálok nagyon (vagyis több is van, de ezekre vagyok igazán allergiás), az egyik, ha beleszólnak a dolgomba, a másik pedig ha megmondják, mit tegyek és mit ne. Ahogy a tetkóm a karomon is mondja, „My life, my choices so fuck off”. Még nincs teljesen kész a horgony a szöveggel, még színezni vissza kell mennem, de a lényeg azért látszik, szóval szemmel látható, hogy nem csak a levegőbe beszélek, mikor azt mondom, ne szóljanak bele az életembe.
- Köszönöm a figyelmességedet! – mosolygok rá gúnyosan. Csak felhívta rá a figyelmem. Persze. Nem látok minden megnyilvánulásban támadást, de akkor is vannak elveim.
- Hát téged se a szívroham visz a sírba… - csóválom meg a fejem, és komolyan nem tudom, hogy csinálja, hogy ennyire nyugodt. Valamennyire lenyugtat a cigi, de most nem igazán akar úgy működni, mint máskor, túl sok volt rövid időn belül az idegesítő tényező. A kávés incidens, ez a hülye ribanc, meg Matt szentbeszéde…
- Örülök hogy jól mulatsz! További jó szórakozást, én léptem! Csá.– közlöm tárgyilagos, ám kissé gúnyos hangon, miután hallom nevetgélni. Felállok, veszem a táskámat, és magabiztos léptekkel, ám még mindig fortyogva elhagyom a kávézó teraszát. Egyszerűen nem tudtam tovább elviselni Mattet, ezt a nyugodt, kissé okoskodó, megjátszott bölcs stílusát. Az lesz a legjobb, ha hazamegyek, lefürdök, hajat mosok, és áthívom az egyik haveromat, hogy egy kis ágytornával levezessem a dühömet.

//Bocsi, hogy ilyen gyorsan lezártam a játékot, de mivel reális akarok lenni, ezért Kimberlyvel már nem maradhattam a szituációban tovább Köszönöm a játékot, remélem játszunk még, talán akkor kevésbé lesz Kimberly paprikás hangulatban //