Édes kis randevú ~ Nanaia&Sebastian

Tárgy: Édes kis randevú ~ Nanaia&Sebastian Vas. Aug. 31 2014, 22:23

Ahogy ígértem felhívtam Nanát, hogy mit szólna ha csütörtök este elvinném vacsorázni, aztán meg színházba mennénk, kinéztem neki a Rebecca musicalt, Michael Kunze neve amúgy is elég jó ajánlójegy. Bár én már láttam, de az régen volt, szóval szívesen megtekintem megint. Nana rám bízta magát valamelyest, szóval belement. Bár lehet azon is meglepődött, hogy valóban komolyan gondoltam a randit, nem tudtam eldönteni, de lehet csak az, hogy az első adandó alkalomra rögtön foglaltam, mikor adták. Mindegy is, épp felé tartok, hogy a kolesznál felvegyem, mondtam neki tudom hova kell menni, benn is voltam már, de lenn a kocsinál megvárom.
Phoenix szavára adva vettem egy úgy öltönyt, magamra igazíttattam ott helyben, kissé fura volt, de tény, ezt mintha rám öntötték volna. A fekete amúgy sem áll rosszul, fekete inget is vettem fel, fekete nyakkendővel, csak a mandzsetta és a nyakkendőtű (igen, én hordok ilyet, régi vágású vagyok) üt el, az aranyozott. Az arcszeszem enyhén mentolos és fűszeres, nem olyan feltűnő, szóval igyekszem tökéletes gentleman lenni Nanának. Foglaltam éttermet is, szóval ötre jöttem érte.
Lenn a kocsim motorháztetőjének dőlve várok, ennyire feketébe kissé feltűnő vagyok, de nem zavar, legalább Nana könnyebben kiszúr, hova is kell jönnie. Kicsit előbb ideértem, úgy tíz perccel, hátha hamarabb lejön. Vajon olyan gyönyörű lesz ahogy elképzeltem, vagy még gyönyörűbb? Ilyeneken morfondírozok míg várok. A hátam mögött egy szál fehér rózsa lapul, azt csak akkor adom oda, ha előbb adtam egy kézcsókot. Persze ez nem jelenti hogy a virágért ne fogadnék el a számra is csókot, szándékot mutatok, a kérdés, hogy ő is benne-e van-e így a kolija környékén. (Ki tudja figyeli-e a srác, ilyesmi)
Aztán nyitom is neki az ajtót, remélem nem fél beülni hogy bal-oldali forgalmi rend szerinti kocsiba, elvégre otthonról hozattam át, ott ez a normális.

Nem számítottam a hívására, elvoltam a saját dolgaimmal és úgy voltam vele, elfelejtett... Fel, alá járkálok a szobában telefonálás közben, le sem lehet lőni. "Aha, aha, Rebecca, szuper. Jó lesz. Öt óra?" Hümmögök, cseverésző, vidám igyekszem lenni, nem sikítozós kiscsaj. Mikor kinyomom a piros gombot emlékeztetnem kell magam, öt óra. Időben szólt... A ruhám a biztonság kedvéért elhoztam otthonról, gondoltam ha vele nem jön össze mással majd meghívatom magam valahova, Lulura is gondoltam, csakhát nemtom mit hinne. Ruhaügy pipa! Most már csak haj, smink, cipő, ő te jó ég. Marha macerás dolog nőnek lenni és fingom nincs a ruha elég lesz-e egy színházhoz. Ez csak kisestélyi, de marha Nanás volt, kicsit a régi, rocker korszakom idézi, Sebastian örülhet, hogy lemondtam a bőrnaciról, amit először akartam. Jó, van még időm! Fekete cipő jó lesz, a hajam! Mit csináljak vele? Nem jó, lapos. Hajlakkot keresek és csavarót, már három óra? Még fel akartam menni skypera. Na mindegy, inkább berakok egy kis zenét. Lulu most nincs itt, nem is tudom merre császkál, mit fog szólni, ha megtudja, hogy randim lesz? Biztos odáig lesz. Kár, hogy Sebastian tényleg csak szexpartnert keres, felvágnék vele. De így hogy mutassam be? Szasz Lulu gyerek, ez az új pasim, igazából csak meg akad dugni, az élet szép. Cafkának meg ne nézzen már. Jellemző, ilyenkor is a kis lökött jár az eszemben, még a végén el fogok késni. A hajam majdnem odaégetem a forró csavarókhoz, de menthető. A smimkkel bajban vagyok mert nem találom az erős rúzsomat, pedig az kiemeli a vastag ajkaim, kelleni fog még nekünk abból a csókból. Hát jó, akkor leszek natúr, vagyis ronda. A hajam végül összefogom, a szemem kicsit kifestem és rakok szájfényt, dinnyéset, ennek jó az íze. Öt óra van, kihajolok megnézni itt van-e már, és igen kocsi előtt áll, beszarok! Tökre olyan mint egy mesebeli herceg. Integetek neki, jó lenne ha dudálna és mindenki látná kivel megyek el. Főleg Lulu... Hol az ördögben lehet? Lerohanok, de félúton rájövök, hogy nem hoztam a táskám, szóval a lépcsőkről még visszaszaladok. Az ajtót hangosan vágom be magam mögött és már tényleg egyenes a pálya Sebastian karjaiba.
Így nézek ki Biztos nem a legjobb, de ez van.
- Szevasz
Feledkezem meg róla, hogy lány vagyok és a nyakába ugrok. Kedvelem na, jó faszi, annak ellenére, hogy kúrógép. Mechanikus banánnak is lennie kell valakinek. A kocsiba beszállok, oda ahol nincs kormány, ha én vezetnék nem a Rebeccán kötnénk ki.
- Nagy vagy
Vigyorgok magam elé átszellemülten.

Nézelődöm, egyszer csak látom hogy integet valaki, gondolom ő az, hát integetek vigyorogva, jól van, mindjárt jön.
De nem kell sokat várnom, már ahhoz képest amennyit a nőkre általánosságban kell és idelibben. Végigmérem, nem semmi ez a ruha! És nincs pántja, imádom a pánt nélküli ruhákat...
-Szia... - Mondom elámulva, mert nekem nagyon tetszik a másik, rettentő bájos és csinos! A nyakamba ugrik ami meglep, de átölelem és kissé meg is emelem, milyen jó az illata is.
-Parancsolj, remélem szereted a rózsát! - Adom oda a virágot, nem vöröset hoztam, mert az furán vette volna ki magát szerintem, de a fehér is szép. Nincs rajta tüske, megszúrni nem fogja magát.
-Nagyon gyönyörű vagy... - Nem bírom megállni, adok a kocsiban az arcára egy csókot.
-Igen? De hisz még nem is csináltam semmit... - Nevetek, főleg hogy eszembe jut hogy csicsergett a telefonban.
-Mesélj, hogy teltek a napjaid? Milyen a nyár? - Érdeklődöm míg elvezetek az étteremig. Szeretek vezetni, ez látszik, rutinom is van, így remélhetőleg élvezni fogja az utat.
-Kicsit olyan mintha te vezetnél, nem? - Vigyorgok rá, mert ő ül a "helyes" oldalon ugye.

Elhamarkodott és hülye vagyok, de muszáj beleugranom a nyakába, olyan jól néz ki, hogy hát öhm, megérdemli. Főleg, hogy még virágot is kapok. Felderülök, pasitól még sosem kaptam virágot, csak ilyesmire, hogy születésnap, ballagás, ez most más! Beleszagolok, láthatja elég átszellemült a fejem, ráadásul milyen szép fehér, nem unalmas vörös.
- Nahát Sebastian! Köszönöm. Lehet, hogy a randi végére elhervad, de le fogom fényképezni.
Majd amíg ő vezet én elbabrálok ezzel. Kellenek az emlékek a randival kapcsolatban, lehet ilyen egy életben csak egyszer van. Öltönyös, jóképű, idősebb, de nem vén férfi, szuperkocsival, virágokkal a kezében. Mintha lottón nyertem volna valami hercegnős mesében...
- Ez a rózsa nagyon tetszik, az enyém, mint a kis hercegben!
Egyébként nem szeretem a virágokat, mindig megdöglenek a közelemben. Meglepődöm, hogy azt mondja gyönyörű, hozzá képest feslett tinicsirkének érzem magam, aki éppcsakhogy magára kapott valamit. A puszin vigyorgok és persze viszonozom, nem pont vezetés közben akarom lesmárolni, az még várat magára.
- Kettőnk közül legalább neked bejövök, már nem érzem magam annyira rondának. De, csináltál, virágot is hoztál! És jól nézel ki, baromi jól nézel ki
Ennyi elég azt hiszem, így is kétszer mondtam, meredek inkább előre.
- Elég unalmas, szinte már várom, hogy elkezdődjön az iskola. Tulajdonképp ez a csúcspontja. Hát a te nyaraddal mi a helyzet?
A nőiről nem akarok hallani, de minden más, jöhet, például az imádnivaló, kicsit homoszexuális kapcsolata a nyilván helyes öccsével.
- Mindketten jobban járunk ha nem képzelem magam a sofőr szerepébe.
Nevetek fel, még egy bicajt sem tudok rendesen elvezetni, a múltkor is nekimentem valakinek.

Ahogy elnézem vagy nagyon várta a randit vagy kellemesen megleptem, mert már most nagyon boldognak látszik ami örömmel tölt el. A rózsát is élvezettel szimatolja meg.
-Az étteremben kértem neki vázát, de a színházba lehet megviselődik, tény. - Mosolygok, hát igen, nehéz a vágott virág sors.
A kis herceges hasonlaton nevetek.
-Igen, csak a tied! - Mosolygok rá, nem hittem volna hogy így örül egy virágnak... Elvégre virágot bárkitől kaphat. Na nem mintha randira nem hívhatná el bárki de... a lényeg hogy örülök, hogy eddig elégedett velem.
-Hogy mondhatod azt magadra hogy ronda, mikor annyira gyönyörű vagy?! - Hüledezem, szerintem valóban nagyon gyönyörű lány, a ruha meg csak még jobban hangsúlyozza ezt. - Igyekeztem a kedvedre tenni, reméltem így jó leszek. - Mosolygok. - De a virág alap, bár szerintem az irigységtől hervad majd el, hogy tudatosul benne sosem lehet olyan gyönyörű, mint te. - Mondom mosolyogva, éreztetni akarom hogy nekem nagyon nagyon tetszik a másik. A ronda nagyon erős túlzás volt, sőt. Nem is értem hogy jött.
-Tényleg? Én sosem vártam. Csak a nyűg volt vele. Bár az egyetemet szerettem, végre sok irodalom órám lehetett. - Nevetek, nem most volt. - Hmm, igazából nem sok. Próbálok sok időt tölteni az öcsémmel meg lett egy barátom, vele. Drukkolok neki, mert neki is lesz egy randija, nagyon izgul miatta! - Vigyorgok, de kedvesen nevetek, remélem mikor legközelebb látom azt közli, hogy együtt vannak a lánnyal. Már úgy fixen, rendesen, ilyenek.
-Miért? Nem tudsz vagy nem szeretsz vezetni? Szerintem kellemesen kikapcsol a dolog. - Mosolygok rá, valóban könnyeden vezetek. Szeretek vezetni, szeretem ha utasom is van. Nem tudom miért, élvezem.
Igazából nincs is messze az étterem így hamarosan meg is érkezünk, leparkolok és mondom várjon. Kiszállok és kinyitom neki az ajtót vigyorogva, kisegítem a kocsiból.
-Így az igazi!
Adom a karom is, ha gondolja karoljon belém, aztán bevezetem az étterembe, közlöm a recepción, hogy Drayton névre van foglalva egy asztal, oda is vezetnek. Egy kellemes, hátsóbb részt kértem, hogy ne legyen nyüzsi, tudjunk beszélgetni. Nem egy flancos étterem, de komolyabb, elvégre ki vagyunk öltözve, nem gond most. Kihúzom a széket Nanának és leülök vele szemben, kapunk étlapot.
-Kérsz valamit inni? Bort, pezsgőt? - Kérdezem, ő ihat, csak nekem nem lehet, mivel vezetek.

Csak düllesztem a szemem milyen előzékeny valaki, nekem eszembe nem jutna vázát kérni, talán még úgy sem, hogy ott vagyunk.
- Ejha, nagyon tudsz. Lehet erős lesz és kibírja.
Pislogok, nem lenne jó, ha dülledt szemmel egy béka benyomását kelteném. Így már nem állok neki fotózgatni a kocsiban, majd ha rohad az ajándékom, akkor ráérek vele. Kicsit hülyének nézem, hogy nincs ízlése, de sebaj, addig jó, amíg azt látja, hogy gyönyörű vagyok.
- Tényleg? Akkor jó...hát ebbe ne menjünk bele, köszönöm a bókot.
Javulok. Már nem esek neki az embernek, hogy "teee, dicsérni mertél? Hová tetted a szemed, ember?"
- Ó, akkor nagyon eltaláltad az ízlésem, virágban és pasiban is.
Felnevetek a bókon, hát ez aranyos.
- Akkor csak hervadjon.
Ebben az esetben nem fogok rinyálni, a pasi meg majd úgyis engem szagolgat. Oldalvást pislogok rá, irodalom? Akkor ettől olyan költői a kis tsuji.
- Az Egyetem előtt én sem vártam. Gondolom főleg francia irodalom óráid voltak, van kedvenced?
Az öccse, úgy tudtam!
- Na és sikerül? A barátodnak biztos összejön, ha tőled tanult.
Jól csinálja, a csajon nem lesz estére bugyi.
- Nem tudok és nem vagyok hozzá elég összeszedett sem, szerintem mindig büntetést kapnék gyorshajtásért.
Vallom meg, egyetlen járművel sem voltam eddig óvatos. De neki illik a kormány, kinézem belőle, hogy nyugtatja. Hamar megérkezünk és ő kisegít, vigyorogva bólintok neki.
- Tízből még mindig tíz pontnál tartasz...
Az étterem is tetszik, nem az a hű de nagy pucc, hanem pont kellemes és még a szék is ki van húzva nekem. Menet közben jókislányosan belékaroltam, szinte bánom, hogy most el kell engednem. Illene nélküle inni?
- Csak egy pohárral akkor, vörösbort és akkor iszok helyetted is a mai estére. Legközelebb majd kocsi nélkül jössz és akkor akár inni is elmehetünk, nem? Megnéznélek részegen
Nézek rá hosszan, mielőtt az étlappal kezdenék babrálni.

-Hmm? - Döntöm félre a fejem, hogy mit tudok most éppen nagyon. - Remélem. - Mosolygok, én örülnék ha megmaradna és hazavihetné, ha ennyire tetszik neki.
-Persze, nagyon tetszel! - Mosolygok rá, de nem hazudok. Kevés nála szebb nővel randiztam eddig.
Tetszik ahogy nevet, vigyorgok.
-Remélem mindenben elfogom! Bár a pasi nem garantált, elvégre megszólaltam! - Nevetek, a szép nőkre szokás mondani, hogy addig szép míg meg nem szólalt, de szerintem ez általánosan igaz.
Nevetek, hogy hervadásra biztatja a szegény virágot.
-Nem, angolos voltam, csak elvégeztem a franciát is, párhuzamosan. Szóval angol és francia óráim voltak. - Mosolygok. - Hmm, nagyon szeretem Verlaine, Rimbaud, Villon, Blake, Burns, Shakespeare verseit, de szeretem Molieret, Balzacot, Dumast, de Austen könyveit is, elvégre elég szókimondó és cinikus volt az a nő. Szóval sok kedvencem van, költő és író is. Neked? - Ó az irodalom, arról tudok beszélgetni. Szavalok is neki kicsit, lássa tényleg szeretem.
-"Amíg nem porlad szét a szirt,
s zúgnak a tengerek:
szeretlek én, míg életem
homokja elpereg."
-Ez Burns, ritka szépen írt. - Vigyorgok.
-Dehogy tőlem tanult! - Legyintek. - Bár adtam neki tanácsot... - nevetem el magam. - Asszem szerelmes, nem rám van szüksége és a dumámra, hanem önmagára. Remélem ő is rájött. - Mosolygok, annyira drukkolok Joshnak.
-Húhaaa, ezek szerint szereted a sebességet? - No lám, mondjuk én a megengedett sebességen belül megyek, átlépni sem fogom.
-Remélem nem megy alább, csak feljebb! - Kacsintok rá, szeretném ha jól érezné magát.
-Jól van. Akkor kérek neked. - Mert úgy illik, fogok is, csak előbb kinevetem magam. - Már miért? Hidd el, nem jó látvány, nincs kontroll, mindenkit ölelgetnék és ok nélkül röhögök össze vissza... - már amikor nem úgy iszom hogy bajom van az élettel. De ezt nem kell tudnia.
-De amúgy okés, elmehetünk bulizni is valahova. És akkor majd taxizunk. - Vigyorgok, én benne vagyok. Már ha még így is mer igent mondani.
Intek a pincérnek és kérek egy pohár édes vörösbort, mondok egy jobb márkát is, ami szerintem finom, majd én is nézem az étlapot.

Gondolom leesik neki, hogy a virágról beszélek még mindig, úgyhogy nem magyarázom. Inkább élvezem a kocsikázást meg örül a fejem, hogy szépnek talál valaki.
- Meglátjuk. Hát, neked még az is jól áll, ha beszélsz, úgyhogy elnézve, hogy megszólaltál
Viccelődök. Szép hangja van, nem véletlen bugyinedvesítő, ha megszólal franciául, meg rádióban is dolgozik, sokan szerethetnek bele a hangjába. Kérdezem a kedvenc firkászairól és csak bámulok. Nos én ennyire nem vagyok művészlélek.
- Ejha, akkor ezért vagy ilyen romantikus, sok lányregényt olvastál! Hát én a Büszkeség és balítéletet ismerem Austentől, az jó és az Üvöltő szeleket szeretem, de az Bronte. Amúgy tetszik az Emily név, ha tehetném Emily lennék nem Nanaia. Ugye? Szép... Na. Hát a kedvencem az Stephen King.
Vetek rá egy bocsánatkérő mosolyt, az nem éppen klasszikus, én meg ilyen elcseszett vagyok, de legalább nem azt mondtam, hogy Stephanie Meyer.
- És a Harry Potter
Ezt is hozzáteszem még. Nem tudom ezeket ismeri-e egyáltalán, de szaval. Nézem kissé aléltan, aztán gyorsan pislogok. Burns, hát persze...
- Ú, nagyon szép volt
Mondom kissé kiszáradt torokkal. Tényleg szexi. Fingom nincs mit mondott, de ahogy mondta... Bólogatok a barátján. Szerelmes. Neki is az kéne.
- Te nem akarod soha kipróbálni? A szerelmet.
Teszem hozzá, hátha nem érti.
- Imádom a sebességet
Vallom be, hát igen ez tény.
- De a tíz a maximum ebben az intervallumban. Meg akarod ugrani még ezt is?
Nevetek, az csak jó, ha ilyen elkötelezett. Biccentek, hogy egy pici alkoholt elfogadok, legalább oldódom és belegondolok a részeg Sebastianba, ezzel nem tántorít el.
- Nagyon klassz, legközelebb én viszlek randizni, az én törzshelyemre és mindenkit ölelgetni fogsz.
Finom utalás az alkoholra. Na ez az étlap...olyan nagyon étlap.
- Én azt hiszem polipot kérek. Még sosem ettem polipot.
Vigyorgok a kis komornyiknevűmre.

-Igazán? - Ó, kap egy charme-os vigyort, akkor ezek szerint én mindenhogy kellemes benyomást keltek? Hízelgő.
-Romantikus? Én? - Nézek rá összeszaladt szemöldökkel, romantikusnak nem nevezném magam. De megmosolygom, hogy magyarázza a művek mellé ki írta őket, egy irodalmárnak mint jómagam illik tudni, de valószínű csak közölni akarja hogy ő is. Aztán meglepődöm. - Azt hittem a Nana csak amolyan... kitalált becenév, ez a neved? Nanaia? - Vigyorgok, hát én a helyében nem akarnék Emily lenni. Ez olyan mintha mittom én milyen tök jó nevem lenne (bár nincs bajom a Sebastiannal sem) és közölném Joe akarnék lenni. Nonszensz. - Dehát a Nanaia gyönyörű név, illik hozzád! Milyen eredetű? - Érdeklődöm, mert érezhetően nekem nagyon tetszik, akárcsak Nana maga.
-Amúgy Kinget én is szeretem, ha nem is a kedvencem. Bár ha már misztikum én Asimovot jobban szeretem, már azt a misztikus szférát. - Mosolygok, mert olvastam már Kingtől, ha nem is sokat, de Asimov nekem megkapóbb volt. Mert olvasok én ponyvát is, haladok a korral.
-Ó, a Harry Pottert olvastam, de a negyediktől olyan depresszív... az ötödik teljesen nyomasztó volt. - Rázom a fejem, hogy nekem az durva gyerekregénynek.
-Tetszett? Burnst imádom! - Nevetek, tudom a teljes verset is de nem szoktam leállni szavalni, mert az olyan... fura.
-A szerelem nem olyan hogy fogom magam és kérem kilóra. Vagy az leszel vagy nem. Nos én vagy nem tudom érezni vagy csak nem volt időm beleszeretni senkibe, vagy nem ismertem még olyan lányt. Nem tudom. Nem vagyok elzárkózva tőle, noha szerintem megkergül tőle az ember, de... - Vigyorgok. - Majd elválik. - De rá mosolygok, elvégre ő az, szerencsés az a srác.
-Hmm... hát autóval ki lett belőlem nevelve hogy gyorsan hajtsak, de deszkával lehet jókat alkotni! - Vigyorgok, amikor a pályán ide oda suhansz az U alakú talajon, az jó.
-Naná! - Nevetek, simán tíz fölé szeretnék menni. Az más kérdés tudok-e, de majd elválik.
Aztán csak nevetek, hogy ne már, komolyan ezt akarja? De hát miért is ne.
-Jó, legyen, vigyél! Max nevetünk egy jót! - Vigyorgok rá. - De kalkuláld bele, hogy valószínű téged akarlak majd elsősorban ölelgetni... - Somolygok rá, mert hát van egy sanda gyanúm, hogy akkor nem fognám vissza magam, mert nem gondolkodnék.
-Jó választás, én szeretem. Bár a csigát meg a kagylót is szeretem, mindenféle tengeri herkentyűt! - Vigyorgok szélesen. - Én kérek egy kis steaket. - Szívom a fogam, megláttam és rájöttem ezer éve nem ettem egy jó kis steaket. Nem tudom mennyire randikaja, mert nem éppen kifinomultnak van titulálva általában, de hát na. Egyszer élünk!
-Előételt nem kérsz? Valami levest? Vagy vannak ilyen rákfalatok, ha gondolod kóstold meg. Vagy ehetünk közösen is, ha félsz, hogy nem ízlene. - Mosolygok, szerintem finom a rák, ezek ilyen kis garnélák, azok jók.

Ritka kishitű ez a pasas, ilyenkor mindig hihetetlenkedve nézek rá.
- Nem is a nénikém köszvénye
Pillantok kutató tekintettel körbe, mintha Gracia néni bármelyik sarokban ott bujkálhatna. Igyekszem bebizonyítani, hogy olvastam már könyvet életemben, dehát nem egyszerű dolog.
- Nem, ez a nevem, Nanaia Indrani
Mutatkozom be vigyorogva, jobb később mint soha. Azt hittem ezen már túlestünk, de ezek szerint csak nagyon elvarázsolt a srác.
- Nem is tudom, nekem tetszik az Emily, de király, ha neked bejön az eredeti! Görög, félig görög vagyok
Magyarázom, hogy világos legyen. Asimovon ráncolom a szemem, halvány lila gőzöm sincs kiről beszél és hamar lebuknék...
- Hát őt nem vágom. Esetleg kölcsönadhatnál majd tőle valamit, ha ő is horrort ír
Feltételezem nem lányregényeket gyárt az ipse, bármily romantikus legyen Sebastian.
- Depresszív? Ugyan, mitől? Csak mert meghal Sirius? Hát szerintem tökjó, meg a végén Piton halála is, én szeretem a drámát és egy könyv attól jó szerintem, ha meg is tudod könnyezni, mert azért Sirius meg Dumbledore halála elég kemény volt.
Szállok vele vitába, élénken csillogó szemmel.
- Ja. Igazi művészlélek vagy, nem csak szépet mondtál, hanem szépen, nem úgy mint egy asztmás kisiskolás
Most úgy megtutujgatnám! A szerelmen csak nézek.
- Tuti képes vagy rá! Dehát megértem mert a legtöbb lány sablonos, unalmas és hisztis, ha pasi lennék esélyem nem lenne, akkor én is halomra dugnám őket! Bocsánat...szóval a legtöbb lányt nem igazán kedvelem, borzasztó ez a generáció
Lendülök bele hevesen, lehet még a végén megértem a srácot, rajtam kívül van még normális csaj a világon? Én egyet sem ismerek.
- De azért nem akartalak elkeseríteni vagy valami, biztos én tévedek
Teszem hozzá gyorsan, belegondolva ez így nem volt szép, épp arra akartam biztatni, hogy érezzen. A deszkán vigyorgok és biztosítom, hogy majd kipróbáljuk.
- Meglátjuk Sebastian, fiatal még az este
Súgom kurvásan (játszani jó ezzel) arra, hogy majd megugorja a tíz pontot. Hmm engem ölelgetne.
- Az nem baj, visszaölelnélek
Máris melegebb lett itt bent?
- Húúúh és finomak? Én most fogom kipróbálni először, kíváncsi leszek. Jól van, ha vállalsz velem közös rákosságot
Kacsintok rá, lehet nem kéne ilyen merésznek lennem, ciki lenne hányni. Ú basszus, mi van ha hányni fogok? Kicsit elfehéredek a gondolattól, mert amilyen béna vagyok...

-Miért, az a köszvény beszél? És te azt nézed milyen kellemes a hangja? Ejjjj! - Nevetek, elviccelem a dolgot.
-Ó! - Hát mivel közölte csak Nanának hívjam, nem faggatóztam. - Milyen különleges a neved... - Nézek rá csodálkozó mosollyal, nagyon tetszik. Jó a hangzása.
-Persze hogy bejön! - Vigyorgok, ha csak sima becenév lett volna úgy is tetszett, hát még így! Aztán csak rácsodálkozom a kapott információra. - Tényleg? Azért tetszik ennyire, imádom a görögöket, ugyan csak egyszer voltam, de beleszerettem Görögországa! - Vigyorgok lelkesen, azta! Azért ennyire gyönyörű Nana, így már minden értelmet nyer.
-Nem annyira horror, mint sci-fi. Jól van, szívesen. - Mosolygok, Asimov csak a sci-fi rajongóknak alap, tudom.
-Nem is halálok, azok kellemes dramatikus elemek voltak, de az ötben Harry végig depresszíóz, olyan lehangoló és nyomasztó... amikor ott áll a családfája előtt és kesereg... hát... nem is tudom. - Húzom a szám, nem emlékszem pontosan mi volt abban a jelenetben csak az maradt meg hogy nagyon nyomasztó volt. - De komolyan, végig sajnálkozik, lesújtott az egész gyerek, nem látja abban a részben, hogy igazából van már családja, Ronék, meg csomó mindenki ott van neki, de ő csak kesereg...
-Igyekeztem! - Mosolygok lelkesen, majd nevetek. - Szerencsére asztmám nincs, az kéne még! - Vak, allergiás kis nyomi gyerek lennék... juhúúú!
Na a szavain én is csak lesek, majd nevetek.
-Nem sablonosak a lányok, én nekem sok kedves lány ismerősöm van, egyszerűen csak... nem szerettem bele egyikbe sem. De amúgy vannak normálisak is, ne mond máár! Ha gondolod majd bemutatok neked párat. A sulidból van pár diákom pl. - Mosolygok, nem erőltetem, csak szerintem rossz lányokkal barátkozott eddig. - Amúgy ha ilyen liberálisan gondolkodsz hogy hogy nem tiportál a fiú szívekbe eddig? Szerintem hosszú lenne a sor, aki jelentkezne egy könnyed estére! - Vigyorgok.
-Nem keserítettél el. - Nevetek, miért is kellene keseregnem? - Csak nehéz művelt, humoros és szép lányokat találni, ez tény. - Mosolygok rá nyomatékkal, hogy ő ilyen. Legalábbis szerintem ilyen.
-Óh! - Nevetek, ez a hangszín! Hát ha engedi hogy ágyba bújjunk akkor reményeim szerint biztos megugrom.
-Áh, hát akkor menne ez pia nélkül is nem? - Búgom neki kicsit előrébb dőlve, könyökölve és az állam a kezemre támasztva.
-Aham, én szeretem őket, a kagylót például nagyon. Bár az igazi az ha húst ehetek, mint ezt a steaket. - Vonok vállat ártatlan mosollyal, ha tehetném a húst hússal enném.
-Persze! Az előétel úgy sem árt, idő még elkészül a főétel! - Mosolygok, nézegetem a desszerteket is. Felnézek és látom elsápadt. - Baj van Nana? Mit láttál ami nem tetszik? - Kukkolok bele kicsit hol van nyitva az étlap, mi ennyire sápasztó.
-Édességet is válassz, van itt mindenféle. - Mosolygok rá.
-Nem nagyon szoktál étteremben enni? - Mosolygok rá, kedvesen kérdezem, ha még kevés dolgot kóstolt valószínű ezért lesz.
-De várj, ha félig görög vagy, hogy hogy nem ettél még rákot meg kagylót? - Döntöm félre a fejem, mosolygok. Az alap, nem bírok nem mosolyogni, azt hiszem.

- Ha rólad van szó, akkor megszólal
Nevetek rá, tetszik ez a köszvény poén, ezzel jól elüti, hogy ne csinálja már egy ilyen number one pasi és úgy kell szembesíteni, hogy milyen romantikus alkat. A nevem bejön neki, érdekes... persze nekem sincs ellene kifogásom, főleg, hogy animés, bár Sebastian karaktere a Black buttlerben még mindig jobban bejön Nanánál. Próbálok nem elszállni, a névbókokon és satöbbiken féloldalas vigyorgásnál többre most nekem nem futja. Görögország kicsit meghökkent, ez a pasi tényleg elég sokoldalú.
- Ja, jó hely és az istenek is onnan származnak.
Humorkodom tovább.
- Az jól hangzik, szeretem a sci-fit, a Csillagok háborújából pl még könyvet is olvastam.
Próbálok gyorsan hozzászólni a sci-fi témához. Akármilyen fiús vagyok, azért egy original hím még játszva lever ebben és a pc-s játékokban. Nem baj, a Halot ismerem, szóval már fél úton vagyok a mennyországba.
- Ugyan, kit érdekel Harry? Ő tök snassz karakter. De ott van például Ron! Meg asszem abban tűnik fel Luna, ő végülis több galleont megér. Persze sokat rinyál a kiscsávó, dehát érthető, ha kígyóemberek lennének a sebhelyes fejemben én is begőzölnék, sőt garantálom neked, hogy kevésbé snassz módon.
Kacsintok rá. Persze van abban valami, amit mond, dehát ha HPről van szó, nagyon tudom reklámozni, hogy az mennyire király és különben is, meg ésatöbbi.
- Annyira nem, például a sereget is ott szervezi, meg Umbridgevel tököl, azért az is elég szar, ha olyan tanárod van.
Emlékeztetem.
- Neked volt ennyire rossz tanárod, aki kikészített?
Kérdem, tudom járt egy pár iskolába...
Szóval a versmondás kiváló, az asztmás gyereket meg azért mondtam, mert a kölykök mindig rossz helyen vesznek levegőt, ha szavalnak.
- Pedig szívesen tutujgatnálak
Sóhajtok fel és megint kimondom mire gondolok éppen. Kissé felkapom a fejem, hátha két sóhaj közt nem hallotta, vagy csak képzeltem, hogy ez egy ennyire ciki kijelentés. Azért az tök elgondolkodtató hogy nem volt még szerelmes. Lehet mégis vele van baj?
- Na én ebben nem hiszek. Mutass akkor be!
El tudom képzelni milyen agyagot hozna. Már a második percben megtépném, amint elkezdene Sebastianért hisztizni.
- Ez egyszerű, nem vagyok ribanc és Luin kívül még senki sem érdekelt annyira, hogy aláfeküdjek. Vagy unalmasak voltak, vagy melegek, vagy büdösek és csúnyák.
Merthát tetkószalonban dolgozom, köhm.
- És még csak 19 vagyok
Emlékeztetem gyorsan, mielőtt elkönyvel prűd vénlánynak. Azt hiszem ezek a jelzők most nekem szólnak. Kissé felnevetek, de hajam végét azt máris csavargatni kezdem.
- A humor az tényleg probléma. A lányok nem viccesek, ezért sem találok barátnőket.
Szóval felsorolta ezeket a dolgokat. Mielőtt gondolkodnék...
- Belém tudnál szeretni?
Meggondolatlan vagyok, kínomban el is röhögöm a végét.
- Bocs, ne haragudj, ez csak elméleti
Istenem...már most elcseszem az egészet! De feltűnő lenne, ha az asztalba kezdeném el verni a fejem, nem?
- Persze
Vágom rá arra, hogy menne pia nélkül, de nem vagyok képben, nem tudom, hogy micsoda. Felhorkantok a hússzeretetére, szerintem ez minden pasinál így van. A kagylót mindenesetre várom.
- Jó lesz. Akkor a kagyló és egy kis rák előételnek. Nem megterhelő anyagilag? Bocsánat, csak...az egyetemista zsebpénzesekből indultam ki.
Kicsit sápadt vagyok, de gyorsan megrázom a fejem. Inkább nem stresszelek rá a kagyló témára, ráadásul tök kislánynak tűnhetek, aki még nem evett étteremben.
- Ilyen fess férfiakkal mint te, nem
Igyekszem gyorsan magamhoz térni és egy elnyújtott pillantással hozni helyre a dolgokat. Egészen addig, amíg ki nem ver a víz a következő kérdésétől.
- Hamar elköltöztünk és gyerekként gyengébb volt a gyomrom.
Hát nem véletlen félek én! Persze most már kemény vagyok. Ez a kérdés kissé kizökkent és juszt sem jut eszembe semmi, amivel visszaterelném a beszélgetést az előbbi poénkodós mederbe.

Nevetek, hogy miket ki nem váltok még egy köszvényből is. Nem is tudtam hogy ekkora jelenség lennék! Nem is vagyok, de ha Nana jól érzi magát velem, akkor boldog vagyok.
-Az már igaz és az istennők is... - Vigyorgok rá. - Nem volt felmenőd véletlen Aphrodité? - Hát tény ami tény, Nana pont az esetem külsőre ráadásul belsőleg is egyre jobban kedvelem, amitől csak egyre szebb és szebb lesz.
-Tényleg? Én azt például nem. De mondják hogy érdemes. - Mosolygok rá, sci-firől beszélgetek egy lánnyal, ez is megadatott!
-Az tuti, rólad szívesebben olvastam volna! Ront én is szerettem, meg Lunát is, de főleg Lupint. meg Pitont... tudtad hogy őt eredetileg teljesen gonosznak akarta Rowling? Na mindegy... de mivel Harry a főszereplő kikerülhetetlen, hogy olvass róla! - Nevetek, az a rész akkor is szörnyű volt.
-Umbridge oké... őt én is ki akartam nyírni pedig én senkit sem akarnék... de attól is csak a szenvedés jött! - Mondom olyan "ne már" hangon.
-Nekem? Hmm... nem, a tanáraim szerettek. Csak apám volt maximalista... - Vonok vállat, az elég nagy nyomás volt, mindig ötös lenni, mindent elsőre megcsinálni, mert javításra nem volt lehetőségem. Örülök hogy Henryvel már könnyedebben bánt. Bár... így utólag belegondolva lehet csak szimplán nem volt türelme még egyszer végigcsinálni mint velem, főleg hogy Henry lázadó alkat.
-Remélem neked sem volt, az eléggé rossz hír lenne... - Kérdezem a szipirtyó tanár esetét. Tekintve, úgy sejtem akkor mindent tanárt megutál kicsit, pedig én is az vagyok.
-Nem bánom, szeretem ha szeretgetve vagyok! - Nevetek aztán, semmi rossz elrontója nem vagyok, ha tutujgatna, ahogy ő fogalmazott csak tessék.
-Jól van! Lássuk csak, lássuk csak... - Ütögetem a szám finoman, hogy kit is kedvelne szerintem... - Ameliát és Aubreyt szerintem kedvelnéd... nem túl harsányak de kedvesek, szellemesek... vagy Violet a fodrászom, ő aztán belevaló csaj, bár elég karakán. - Vigyorgok, nem tudom pontosan mi lenne a jobb, ha karakánabb vagy szerényebb csajt kapna maga mellé. Ennyire még nem ismerem Nanát, hogy el tudjam dönteni.
-Ettől miért lennél ribanc? Nem azt mondtam rakd ki a melled és feküdj le boldog boldogtalannal... - Hüledezem, de vigyorgok, mert ahogy előadja, imádom. - Deeee... akkor bátorkodhatok kijelenteni, hogy rám egyik sem igaz? - Mert nekem pedzegette a dolgot és noha ezen jelzők rám nem igazak, legalábbis ami a szagom és szexuális irányultságomat illeti, talán unalmas és csúnya sem vagyok ezek szerint neki.
-Igen, ezt mindig elfelejtem... - Mosolygok bocsánatkérően, bár sok lánnyal voltam tinédzserként is. Ami azt jelentette, hogy a lányok 16, 17, 18 évesek voltak javában akkor még.
-De, azért akadnak vicces lányok. - Mosolygok, én Eleevel szétröhögöm a fejem. De Valerievel is.
Aztán a kérdésére elkerekednek a szemeim. Eléggé... fura kérdés.
-Nem tudom. Tény, hogy külsőre pont az esetem vagy és mivel mindinkább kedvellek egyre gyönyörűbb leszel, és jól kijövünk, de nem tudom mi kell a szerelemhez. Ha tudnám, nem lennék gondban, vajon megy-e nekem. - Mosolyok rá. Ha beleszeretnének Nanába egy dolog miatt lenne kellemetlen: Ő mást szeret. Azért rögtön a pofára esést és plátóiságot megtapasztalni kegyetlen dolog lenne az élettől.
De kevésbé jövök zavarba a kérdéstől, mint gondoltam volna. Szerintem inkább az érdekelte, szerintem érdemes lenne-e rá. Arra pedig egyértelmű igen a válaszom eddig, de talán érezte is.
Elmosolyodom hogy pia nélkül is ölelgetne, nem tűnik fel hogy elvesztette a fonalat.
-Jaj de édes vagy, nem, nem az. Jól megélek. Se kutyám, se gyerekem, se feleségem, nem vagyok láncdohányos, nem játszom el, nincs drága hobbim... inkább randikra költök. - Kacsintok rá, hogy ne izguljon, jól keresek. Meg tény, nem vagyok költekezős fajta.
Elvigyorodom a jelzőre, imádnivaló ez a csaj.
-Hiba, hiba... De majd ezentúl! - Mosolygok, én szívesen eljövök vele ha olyan van.
-Oh... Nem gond. Ha nem ízlik rendelünk mást. Vagy cserélünk, a steak az tökéletes a gyomornak! - Mosolygok rá, kicsit megsimogatom a kezét ha hagyja. Igaz, a steak sem feltétlen könnyű kaja, főleg hogy félig átsütve szeretem, de talán nagyobb kedvvel enné akkor már, mint a kagylót.
-És amúgy tudsz görögül? - Kíváncsiskodom óvatosan, nem tudom mennyire kellemetlen neki a téma, de remélem nem.

Jajj ne, megkaptam Aphroditét. Zavartan vigyorgok, aztán viszont hunyorítva, kicsit kutyamód rázom meg a fejem.
- Nem,én jobb fej családból származom
Akárhogyis, Aphroditét mindig beképzelt picsának képzeltem. Bólogatok a csillagok háborújára és biztosítom Sebastiant, hogy jó könyvben is.
- Lupin? Miért Lupin?
Érdeklődöm, szerintem ő viszonylag szürke figura, a nagy négyesben is háttérszereplőnek számított és hát igen, csatlakozom a kliséhez, ott nekem Sirius volt a the best.
- Igen? Hm...hát Piton nagyon egyensúlyozgatott a két oldal között, de szerintem így árnyaltabb lett a karaktere.Szerinted?
Nem hiszem el, hogy a Harry Potterről beszélgetek egy sráccal! Van isten! Vigyorogva hallgatom, hogy mégiscsak szerencsétlen Harry a főszereplő és hogy ki akarta nyírni Umbridget. Amikor az apja kerül szóba megértőbb fejet vágok, lehet, hogy Sebastian stréber volt?
- Hát biztos látta benned a potenciált! Úgy értem, hogy okos vagy.
- De, nekem voltak rossz tanáraim
Hirtelen nem értem miért baj az. Eléggé fiús, pörgős, lázadó alkat vagyok, mondhatni egyike voltam a rémdiákoknak, akit a legtöbben ki nem állhattak.
- Szerettem kitolni velük, nem könnyítettem meg a dolgukat, sőt sokszor direkt beégettem őket, persze csak a szemétebbeket.
Magyarázom kis, nosztalgikus mosollyal. Szóval lehetne tutujgatni? Ááááh. Fájdalmasabb vigyorral portyáznak rajta éhes szemeim.
- Csak kár, hogy olyan messze vagy
Szívózom kicsit. Az A betűs neveken csak a szemöldököm vonom fel. Egyszer összehozhat egy csajjal, engem is érdekel mihez kezdenék vele. Bár gondolom mindkettőt dugta már, úgyhogy semmi jóra nem számíthatnak.
- Inkább hagyjuk
Elképzelem, ahogy pl Ameliának kitekerem a nyakát, nos véres és Seb számára talán még kellemetlen szituáció is lenne. A ribanc felett átsiklom, helyette nevetek. Beleszaglászom a levegőbe
- Egyelőre a finom férfi parfüm illatodon kívül mást nem érzek.
Kezdem unni a csaj témát...
- Sebastian...megkérhetnélek, hogy hagyjuk a csajokat? Tudom, hogy szereted őket, de erre most nem nagyon akarok gondolni.
Közlöm vele kultúráltan, hogy kezd nagyon elegem lenni a témából. Ha ennyi vicces csajt ismer vigye őket randizni és rólam szálljon le!
A kérdésemre léyegében választ kapok, szerintem Sebastian süket érzelmileg, vagy titkon szerelmes az öccsébe.
- Nem gondoltál még rá, hogy ezt megbeszéld komolyabban valakivel? Mert ahogy hallom jó sok nő ismerősöd van, talán túl sok is...

Nem arra voltam kíváncsi hozzám hogy viszonyul, nyilván tetszem neki, de hiányzik belőlem az a plusz, ami talán mindenkiből. Mármint Sebastian számára. Persze ezt csak az idő dönthetné el, de az az igazság nem szívesen lennék szerelem kísérleti alany.
A pénz kérdését megbeszéljük, bár a randik többesén kissé vontatottabban mosolyodom el mint eddig. Persze aztán zavartan biccentek és megrendelem a magamét.
- A randizást nevezhetjük drága hobbinak.
Fűzök hozzá valamennyit. Kicsit engedékenyebb lesz a tekintetem a bókokra és hogy megsimogatja a kezem, azt hagyom neki. Bár a steaket se szeretem, most valahogy nem félek az ételkülönlegességektől. Biztos a nők vették el a hányinger vágyamat.
- Nyugi, majdcsak kiütközik a görög, tengerevő énem. Hát...csak egy kicsit, nem nevezném tudásnak. Azt ne mond, hogy te tudsz görögül is!
Nyelvész...azért ilyen bogaras!

-Hmm, ennyire nem vagyok képben, melyik isten ki kinek a kije... - Nevetek, mert fogalmam sincs Aphrodithé is vajon Zeusz gyereke vagy sem. Tudom hogy valami kagylóban született, de hogy hogy...
-Hmm... Talán azért mert szerény, segítőkész és a maga módján mindig támogatja Henryt vagy akit kell. És mert elég nehéz neki is, de valahogy.... mintha az kevésbé lenne nehéz, vagy nem tudom. Jó persze ott mindenki szenved, de nah! - Vigyorgok, nem tudom elmondani, nekem Lupin nagyon szimpatikus figura volt, teljesen szerethető.
-Igen, én a legvégéig nem tudtam eldönteni hogy akkor ő most jó, vagy gonosz, vagy olyan gonosz aki jó vagy olyan jó aki gonosz vagy mi van! De mikor kiderültek a dolgok nekem az jött le, hogy ő... semleges volt szerintem, egyszerre mindkettő és a saját becsületkódexe szerint cselekedett. Mint Harryvel. Utálta mert James gyereke és rá hasonlít de óvta és féltette mert a szerelme, Lily gyereke is. Fura. - Mosolygok, Piton az egyik legérdekesebb karakter szerintem.
-Öhöhö... - Vigyorgok apámat illetően. - Inkább csak nem bírta volna elviselni ha nem vagyok! - Vigyorgok, legyintek, az én apám nem ideális apakép szerintem. Sőt. Szóval hagyjuk is, lettem amilyen lettem, változtatni már elég nehéz rajtam.
-Ejj! - Nevetek, hogy égetni való volt. - Tudod ugye hogy én is tanár vagyok! - Kacsintok rá, de nevetek, én is voltam diák, nem is olyan rég. Bár tisztelettudó voltam, én nem velük csibészkedtem.
-Jaj hát ezen nem múlik! - Rögtön nyúlok át az asztalon, mert mellé nem ülök, ahhoz nincs merszem, nem azért mert annyira elit lenne az étterem, hanem mert a végén megijed Nanaia, mit szeretnék. De közelebb is hajolok így míg könyökölök, ha akar elér, ezen ne múljon szeretgessen csak! Feláldozom magam, oh! Haha.
-Hát na jó. De nézelődj, vannak! - Bizonygatom azért neki a csajos dolgot, mert az említett két lány is teljesen kedves és aranyos. Violet meg vagány.
-Tetszik? - Mosolygok, hogy a parfümöm emlegeti de aztán csak felemelem a kezem hogy megadjam magam.
-Persze. Csak tudom milyen ha... mindegy, vedd úgy nem szóltam. - Majdnem mondtam, hogyha nincs egy barátod se, de neki van, Louis, szóval. Nekem meg Josh, legalábbis remélem van. Meg nekem ott van Henry is, noha érzem ott vannak gondjaink de ez nem változtat a tényen hogy van nekem. - Fiúkról is beszélgethetünk. - Viccelődöm de felteszem a kezem, hogy nyugi csak vicc, vicc, elvégre most őt akarom jobban megismerni. Gondolom ezért is zavarja a téma és megértem, egyet is értek.
-Ahh... attól hogy nem szeretek beléjük még nem leszek sérült. És nincs olyan sok. Josh-sal már úgy... próbáltam beszélni erről... - Mondom, de inkább valami érdekeset nézek a terítőn. Na nekem ez a téma az ami kellemetlen. Mikor mondják beteg vagyok, menjek pszichológushoz. Nincsen nekem semmi bajom, csak senki sem az igazi ennyi. Vagy ilyesmi. Meg ezen mit beszéljek meg?! Hah hagyjuk.
-Hát... néha elmegyek moziba vagy mint veled színházba... Ennyi kell, mert amúgy... a futás ingyen van. - Vonok vállat, szeretek ismerkedni és beszélgetni, amúgy meg csak a futás a hobbim. Egy ideje kissé leépültem, most próbálom megint összeszedni magam. De Henry miatt megvontam magamtól mindent szinte és eddig nem éreztem hiányát. Csak most érzem, mert... jól esik kimozdulni.
Aztán próbálom nyugtatni, ha nem lesz jó az étel megoldjuk valahogy, én sem szeretném ha rosszul lenne.
-Neeem, sajnos nem. Mindig is meg akartam tanulni, olyan szép nyelv! - Mosolygok, hát igen. Sok szép emlékem van a görögökről, a görög nyaralásomról, a görög nyelvről is amit nem értek, de imádom elhallgatni is. - Én csak angolul és franciául beszélek, de mivel egyiket sem tanultam, hanem... anyanyelveim, így azt sem tudom mennyire tudnám megtanulni. Gáz ugye? - Nevetek, mert hát a nyelvtanár aki fél megtanulni görögül, mert mi van ha nem menne neki? Nem baj, nem szoktam randin villogni, talán mert nincs is mire. Inkább elviccelem, nevetni amúgy is jó, Nana pedig édes mikor nevet.
Ki is hozzák az ételeket, akkor visszaülök rendesen és mosolygok rá, míg megköszönöm a pincérnek a dolgot.
Persze figyelem az arcát, hogy nah, ízlik-e neki, jól döntött-e, ilyesmi.
-Milyen? - Kérdezem, ha már megkóstolta, én addig nem nyúlok a kajámhoz.

karakterinformáció