Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Hoshi Min Oh

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Hoshi Min Oh
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 3

TémanyitásTéma: Hoshi Min Oh    Hétf. Aug. 18 2014, 20:18


Hoshi Min Oh


Nő; 19; Klasszikus Kommunikáció; Fotográfia; 1. évfolyam



The girl behind the camera

No matter how many times people criticise you, the best revenge is to prove them wrong.


This is me

1995. április 22-én láttam meg a borús időjárást.
Tudom furcsán hangzik így de ez az igazság mert bűntudatom lenne ha azt írnám le, hogy napvilágot mivel azon a napon minden volt de nap az nem. Oké ez kissé felesleges szócséplés a lényeg az, hogy Szöulban születtem, ami történetesen Dél-Koreában található. Szüleim második gyermekeként sajnálatos módon. Van egy idősebb testvérem történetesen egy bátyám, aki kerek 10 esztendővel idősebb nálam és a viszonyunk finoman szólva kissé felhősen indult végül mégis neki köszönhetem mindenem, amim ma van na de erről bővebben majd később. Mint legkisebb és egyben egyedüli leánygyermek rettenetesen elettem kényeztetve. De ne essen félreértés.
Nem olyan szinten lettem elkényeztetve, hogy „apuci és anyuci” mindent megvett nekem amit a számon kiejtettem ezt ők csak egészséges keretek között tették. Főként a „kényeztetésem” abból állt, hogy a lehető legtöbb magánórára beírattak (idegen nyelvek, tánc, sport, zene stb.) amivel azt akarták elérni nálam már egész fiatalon, hogy minél több dologhoz értsek és a lehető legjobbat hozzam ki magamból. Ez természetesen egy ideig működött is. Pontosabban 11 éves koromig, amikor is olyan csúnyán elfajult ez az egész, hogy már idegileg és fizikailag nem bírtam és össze nem estem a kimerültségtől nap mint nap. Akárhányszor megemlítettem, hogy csak néhány plusz órát had adhassak le büntetést kaptam, ami ételmegvonással vagy veréssel járt. Szóval így próbáltak tökéletesre nevelni. Ekkor jött képbe a bátyám újra. Nem bírta nézni a szenvedésem ezért feljelentette saját szüleinket azzal az indokkal, hogy nem felelnek meg a nevelésemre. Tudni illik, hogy testvérem fiatalkori neveltetése azért zajlott normálisan mert akkoriban a nagyszüleink is éltek akik nem hagyták elkanászodni ilyen szinten a dolgokat.
Szóval rettenetesen rossz időbe születtem bele. Egy szó, mint száz a lényeg, hogy a gyámságomat a drága bátyámnak ítélték oda. Az ítélet során az is nagy vonalakban közrejátszott, hogy fivérem jogi egyetemet végzett. A procedúrák után kiköltöztem vele az államokban és ott kezdtem el a középiskolát. Szépen lassan megnyíltam, barátokat szereztem és megtaláltam önmagamat a szüleimet meg azóta sem láttam, de nem is nagyon akarom.
Már ekkor tájt lekötött a fotózás és az iskolaújság fényképésze voltam. Ezt a tevékenységet mindig komoly hobbiként űztem és amikor a továbbtanulásra került a kérdés úgy döntöttem, hogy megpróbálom a hobbimat kissé magasabb szintre emelni. Így esett a választásom Hollywoodra. Vigyázz Frances University of Communication and Film Production itt jövök !



Shine on me

Ha valakit megkérnénk, hogy jellemezzen egy szóban az valószínűleg csak annyit mondana, hogy egy vicces nőszemély vagyok. A legtöbb ember egy életvidám, bohókás lánynak tart aki nagykanállal falja az életet és minden velejáró apróbb örömét. Tény, hogy minden kis apró dologban örömömet lelem legyen az egy jó sorozat, könyv vagy akár egy szép festői látkép. Talán ezért is szeretek annyira fényképezni.
A velejáró előkészület, a tökéletes szög megtalálása és a minimális utómunka amit számítógépen végzek mind egytől egyik óriási boldogságforrás számomra, talán a csokihoz tudnám hasonlítani vagy a szerelem érzetéhez. Ez mind szép és jó de aki igazán ismer mint a bátyám az tuja, hogy mélyen legbelül még mindig kísért a múlt. Az viccelődésem csak egy álca ami takarja a mélyen összegyűlölt sok rosszat. Igazán soha senkinek sem fedem fel valódi énemet.
Mindenkinek csak egy kedves ember vagyok de igazából mindig csak azt mondom a többieknek ,amit hallani akarnak. Sohasem beszélek magamról vagy a múltamról folyton felhozok egy finom alig észrevehető terelő témát, ha mégis valahogy a szó rám terelődne. Egyszerre vagyok egy nyitott könyv pontosabban egy két részes könyv, aminek az első része nyitott a másodig pedig jól el van rejtve és három lakattal lezárva. Mondhatni, hogy édes kis hazugságba ringatva élek a többieknek egy olyan érzelmi tökéletességet mutatva amire még a szüleim is büszkék lennének. Valódi érzéseimet talán csak a bátyám láthatta néha amikor is a tökéletes maszkom lehullt pár pillanatra. A fényképeim talán ezért is olyan megmagyarázhatatlanul tetszetősek a mély érzésű személyeknek mivel olyan érzelmeket és érzéseket tudnak átadni a szemlélő számára amit én magamban elnyomok.
De, hogy ne csak ilyen siralmasat mondjak magamról meg kell jegyezni, hogy a Tumblr generációba tartozom azaz egy FanGirl vagyok. Legyen szó akármilyen fandomról (sorozat, könyv, anime, zene ect.) mindhez hozzá tudok szólni. Ezek tartoznak leginkább a terelő témáim közé amiket mindig sikeresen vetek be.



Show a little more

A körülöttem lévő világ eseményiből csak nagyon kevés jutott el ténylegesen a tudatomig. Mindig ez történik, ha nekiállok egy pályamunkának vagy csak úgy simán fényképezni. Ilyenkor nem fogok fel semmit és csak komoran bámulok magam elé és gondolkodom azon, hogy mi is lenne a megfelelő beállítás és szemszög amivel dolgozhatnék jelen esetekben. Mint most is egyik kezemben az állvánnyal nyakamban pedig a gépemmel forgolódtam jobbra és balra felmérve a jelenlegi terepet amivel dolgozni szándékozom. Már lassan egy hónapja az egyetem diákseregének lelkes tagja vagyok amit meg kell hagyni, hogy szokatlanul élvezek. Ezért is döntöttem úgy ennyi idő után, hogy megörökítem magát az iskolai életet. Mivel magát a diákokat és az iskola hangulatát nehéz lenne egy képpel tökéletesen jellemezni a sok mozgás miatt ezért a time-lapse mellett határoztam el magamat mint technika, mivel szerintem tökéletesen meg tudnám vele fogalmazni azt a dinamikát és felszabadult energiát, szabadságot amit az egész létesítmény képvisel és áraszt magából.
Még egyszer körülpásztáztam a rendelkezésre álló területet és megindultam a főbejárathoz vezető ösvényen. A nap ebben a szakaszában csak úgy hemzsegtek a tanárok és diákok egyaránt az épület területe körül ezért is választottam ezt az időpontot. Óvatosan és körültekintően lépkedtem amikor is hirtelen megtorpantam, majd letértem a kövekkel kirakott ösvényről a füves területre. Valami ihletnek nevezhető ötlött a fejecskémbe és gyorsan fel is állítottam az állványomat és ráhelyeztem a fényképezőgépemet. Meg találtam a tökéletes helyet ahonnan egyszerre tudom megfelelő szemszögből fotózni a tanulókat és a főépületet is. Kezemet elégedetten a csípőmre helyeztem és egy finom mosoly kúszott az arcomra. Ezek után már csak egy negyedórányi babrálás következett amíg sikerült az állványt abba a pozícióba forgatnom és tekernem, amíg az egyetem épülete felett elhaladó felhők is megfelelően látszottak. Ezután végre kezdetét vette az igazi munka.

Az agyműködésem végre kezdett visszaállni a normális kerékvágásba. Az előző cselekedeteimre csak halványan emlékeztem, mintha csak pár perc leforgása alatt készültem volna elő. Minden egyes alkalommal ez történik. Most már mindent volt időm a magam módján lassan megfigyelni. Ezét is szerettem ezt a fotózási technikát. Sok időt ad arra, hogy egyedül legyek és önmagamat adjam. Tekintetem ide oda cikázott a fogyatkozó diákseregen amikor is megpillantottam az egyik évfolyamtáramat aki történetesen felém közeledett. Kedves fiúnak véltem mivel sokszor megállt a munkáim felől érdeklődni. Gyorsan egy halovány mosolyt erőltettem az arcomra és már köszönésre nyitottam volna a számat amikor is megszólított.
– Látom dolgozgatsz megint.- jelentette ki a nyilvánvalót széles mosollyal- Mióta vagy itt kint?
- Olyan dél körül jöttem.- válaszoltam és egy röpke pillantást vetettem a fényképezőre.
- Te jó ég! Ez azt jelenti, hogy több mint másfél órája itt szobrozol.-arcáról és hangjából csak úgy sütött a döbbenet.
- Úgy látszik.- hagytam rá.- A time-lapse sosem volt egy rövid meló.
- Akkor jobb lesz ha hagylak továbbra is munkálkodni.-mondta majd már indult is tovább de visszafordult pár lépés megtételével.- Ne feledd a holnapi közös filmnézést a többi elsőssel!
- Nem fogom!- nevettem majd intettem egyet neki. Őszintén szólva örültem, hogy nem lógott tovább rajtam és hagyott tovább hódolni a szenvedélyemnek.



Show a little less

Sokan csak Ruki-nak szólítanak. Már négy éves tapasztalattal rendelkezem kisebb kihagyásokkal. Magamról egyenlőre csak ennyit Smile



TEMPLATE BY BEE at CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Hoshi Min Oh    Kedd. Aug. 19 2014, 20:03

Elfogadva

안녕 민오씨!
Te kis mosolybomba te! Úgy látszik ez az álarc dolog a vérünkben van, jó tudni, hogy van, aki mosolygósat talált belőle, ha már nekem a pókerarc jutott Very Happy
A szüleid nem semmik, még szerencse, hogy van egy ilyen figyelmes bátyád, aki vigyáz rád. Na meg, hogy idősebb nálad 10 évvel, máskülönben nem lett volna ennyire "egyszerű" dolga. Szerintem remekül választottál, úgyhogy csak sok sikert kívánni tudok az egyetemi évekhez, és bízom benne, hogy előbb-utóbb azért sikerül magam mögött hagyni a gyermekkori kellemetlenségeket! Menj, foglalj! Aztán hódítsd meg a játékteret! Wink



Nyilvántartás és avatarfoglaló
Karaktertabló
Kollégiumi házirend és beosztás
Felelős tisztségek


_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
 

Hoshi Min Oh

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: Meseszereplők karakterlapjai-