-Fenséges. De menjen le a nap, úgy sokkal szebb, ahogy megfesti a tájat a fény, megcsillan a ruhádon, meg hasonlók! - Mondom sóhajjal, de nehezen fojtom el a vigyorom. Szeretem a költészetet, meg a festményeket, de a giccses jeleneteket nem.
-Muszáj hát, hát tanú kell! - Nevetek, bár fura nem tudja kit vinne. A lányok mindig szokták ezeket tudni. Szerencsésnek érzem magam, hogy én igen, még ha házasodni nem is akarok. Azt sugallja csak találtam egy fix barátot végre... remélem.
-Párizsban? Még hogy csövezni, tök jól el lehet lenni! - Kacagok, Párizs az a város amit nem tudok megunni, bárhányszor járom végig. Talán London ilyen még nekem, tuti elfoglalnám magam, meg ezt a kis tűzről pattant menyecskét is.
-Választhatsz is, én csak kivettem egyet. Rózsaszín nincs, legközelebbre veszek! - Nevetek. Vajon mennyire csípi a rózsaszínt egyáltalán? Az olyan... Barbie girl style, de lehet csak az én szememben, és Elee nem ennek a kategóriának tűnik. De nem sértődtem meg, eszembe sem jutott.
Aztán jobban nevetek, nem azt figyeltem mit és mennyit mosogat, nekem az az említett három tányér is soknak tűnt, de csak mert irtó szexisen csinálta.
-Jól van, egyél amennyi jól esik, én ezt az életben nem eszem meg, más vendég most nem jön, a szomszéd nővel meg nem vagyok jóban. - Vigyorgok és előveszem neki a sütit, a fél tepsi még megvan, szóval hajrá. Jó csokis, nem sajnáltam. Magamnak levest szedek, lehet inkább szomjas vagyok mint éhes, meg ne egyen egyedül alapon csatlakozom inkább.
Eltakarom a szám hogy ne röhögjek fel nőies horkanásán az emlegetett álom esküvő kapcsán.
-Én amúgy is hülyeségnek tartom. A legtöbb kapcsolat házasság után közvetlen megy tönkre... meg az csak egy papír, az együtt élés és boldogulás a fontos, nem az hogy két órán keresztül hallgassak egy papot. Amúgy sem kedvelem a papokat... - Ó ha tudnám hogy az öcsém is annak készül lehet nem mertem volna ezt kijelenteni. Sanyarú sors. - Teljesen megértelek, én se bírtam míg rendesen kötődni senkihez, pedig minden bizonnyal menne. - Egyszer már megkörnyékezett az érzés, de hát... vége lett a nyárnak és agyő Görögország.
Aztán csak felkapom a fejem vigyorogva, nem bírom elnyomni.
-Simán! Szívességet tennél. Egyedül nem mennék el, de veled buli lenne. Annyi hogy kétágyas szobát foglalok, ha meg nem sértelek. - Vigyorgok némileg bocsánatkérően, mert a szex jó volt, de nem erőltetném én sem, na meg ha mellettem alszik én rámászom este hogy ölelgessem, de szerintem csak lelökne és a padlón aludhatnék. Egyszerűbb ez mindkettőnknek, amúgy sem vagyok nyuszi ezt megbeszélni. (Hallod Hale :D Elnézést xD)

-Ejjj, milyen leány vagy te? - Kacagok fel, főleg hogy méreget, mintha én olyan romantikus alkat lennék. Nem szeretem a romantikát, bár sokan azt mondják olyannak tűnök.
-Na igen, látod... ezért kell elhalasztanunk az esküvőt, botrány! - Nevetek, szerintem könnyen találna valakit, ha mást nem a dokiját múltkorról.
-Igen, értem. - Mosolygok, főleg mert tényleg értem, nem nehéz őt megérteni.
-És finom legalább? - Vigyorgok rá, hülye poén, de tudod hogy ő bírja idegekkel a fárasztó vicceket is.
-Hát... a fiúk édesszájúak, csak én nem. Nem számoltam azzal hogy alig esznek... - Húzom el a szám, aztán vállat vonok. De ahogy nézem az arcát és látom hogy ízlik neki megelédegett mosoly terül el az arcomon, örülök ha ehető.
-Jah... végül is... - Biggyesztem le a szám elgondolkodva. A kérdés a kinek, de bevihetem a kollégáknak is, mindegy. De Eleenek hogy ennyire ízlik majd adok otthonra is.
-Igen, lehet ez az oka... meg az olyan... nem tom. Mintha kőbe lenne vésve, soha máshogy, másvalakivel. És ha nem megy? Ha kiderül hogy mással jobb lenne akkor meg tök sok hajcihő... - Látszik én egyetértek vele és én is örülök hogy nincs belém kötve, Joshnak például nem mertem volna még ezt előadni, mert ő olyan... maradibb.
-Hm. Hát ez az...- Nevetek fel vele. - Meg így legalább egyik fél sem érzi hogy kötelező a másikkal együtt maradni, akkor is ha nem akar már, mert "muszáj", mert megdorgál a pap. - Vigyorgok én is hogy nevet, de tényleg hülyeség.
-Hát... szerintem napokat töltünk együtt majd, nem órákat, mondhatni össssszekényszerülve... - Mondom az utolsó szót ijesztgetős hangon, de vigyorogva. - Szóval jah, nem csak hajlandó vagyok rá, de könnyedén vállalom, ha fele olyan jól elleszünk legalább, mint a múltkor este. - Mosolygok, mert akkor nagyon jól éreztem magam. A szex meg olyan, hogy ha nem olyan jó nem kell erőltetni, ha mégis akarunk a másiktól valamit majd eldöntjük mi legyen. Csókot lehet lopok, mert azt nagyon élveztem, de ha inkább nem ad sem halok bele, szerencsére akad szexpartnerem elég.
-Amúgy te milyen típus vagy? Az az előszervezős, aki listát ír melyik nap mit néz meg, vagy olyan mint én, aki megy amerre viszi a lába és ami éppen érdekli? - Anyám imád tervezni, könnyen igazodom ha ő is ilyen, volt időm megtanulni elviselni az ilyesmit. Közben eszegetem a levest, nem sietek vele.

-Tetszetős! - Vigyorgok vissza, engem egyáltalán nem zavar hogy nem tipikus lány, kedvelem benne.
Szívom a fogam, hogy jah, rossz ómen.
-Tudom én hogy csak a kaja meg a gyűrű miatt kellenék! - Kacagok fel, mert ezt a kettőt hiányolta ugye lesarkítva.
-Hmm, hagyj nekem is vagy szó szerint a lábaid elé esem... - Vigyorgok, kissé belefordulok a mozdulatába, hogy hátrasimítja a hajam.
-Nem vagyok édesszájú... csak néha kívánom meg, de ennyit tuti nem eszek meg, majd rakok el neked. - Mosolygok rá, magamnak sosem sütök. Aztán lesütöm a szemem és kissé az arcomra fagy a mosoly. - Gondterhelt... - Mondom csendesen, majd csak vállat vonok kissé. Elcsesztem az ebédet, de nem tudom mivel. Mostanában mindent elcseszek, ha nagyon szeretném, vagy várom.
-Pff... - Nevetek halkan, mert hát nem, nem igazán. - Maradjunk annyiban hogy a nyitott kapcsolatok híve vagyok, de csak hogy elkerüljem a féltékenykedést... - Vigyorodom el, amúgy ez is benne van, tény. De én imádok ismerkedni és nem találtam még olyan nőt aki elfeledtetné velem az összes többit.
-Az sem jó feltétlen, de lehet az is jobb. - Nem tudom igazából, de ilyen gondom még nem volt, szerencsére.
-Miért lépnék le? Ha egyedül akarnám Párizs utcáit járni elmennék nélküled is. - Nézek rá meglepődve, mert nem terveztem egyedül csatangolni, vagy legalábbis nem végig.
-Inkább veled, nem nevettelek ki héj! - Kacagok fel, de jó ajánló levél, én sem szoktam normálisabb lenni.
-Harmintkettőset akartam de hmmm... majd összezsúfolom a dolgokat, ne félj, elég a három óra alvás ugye? - Vigyorgok rá, de nevetek. - Ez jó, végre akkor tényleg pihenésnek nevezhetem a kis kiruccanást! - Látszik boldog és megkönnyebbült mosoly terül el az arcomon, boldogan kanalazom a levest. Most hogy belegondolok... mindig kötött program szerint utaztam, kiábrándító, tekintve mennyire nem szeretem a kötött dolgokat.

-Ó igaz a ruha, amit csupán egyszer veszel fel, már jó esetben, de meg kell venni! - Röhögök már, azt sosem értettem, minek veszik meg, de Elenore amúgy is csak viccel, szóval bátran nevetek.
-Aha! Szóval ezért akarod megnézetni velem, hogy önként és dalolva kínáljam neked... - Vigyorodom el és szemezek vele kicsit.
-Ó hogyne, nem tudtad? Rosszabb vagyok mint egy terhes nő! - Kacagok, ezzel sem vádoltak még, muszáj nevetnem.
-Semmi baj, én sem így terveztem. Nem tudom mit gondoltam igazából... mindegy. A lényeg hogy ízlik a süti. - Mosolygok rá, nem akarok erről beszélni, főleg mert a végén Henry is kicsit jobban lett.
-Fordító vagyok vagy mi a szösz. - Mosolygok, de látom valami nem jó. - Valami mégsem jó vele? Kérsz inni? - Mert nem gondolnám hogy a szavaimmal a gond, vagy megundorodott tőlem, a kaja gyanúsabb nekem.
-Ha partnerrel vagyok az én fejem nem csavarják el, madame! - Veszel el a kezét és ha hagyja kap egy könnyed kézcsókot. Amúgy továbbra is keresem hol a hiba, hol a csapda, túl szép hogy eljön velem Párizsba és talán jól is érzem magam egyszer. Csak úgy. De nevet, nevetek vele én is, talán csak rémeket látok már.
Nevetek, hogy megdicsér, gondolom kaptam volna a pofámra ha nem ellenkezem.
-Nem tudom, valami hülye amerikai szokás. - Kacagok fel, mintha a britek nem aludnának. - Hogyne érteném, éltem is ott ha rövid ideig is, sok kellemes helyet és zugot ismerek. Szívesen megszemlélném megint őket. - Mondom könnyedén, elvégre én is ezeket az érzéseket, titkos kis utcácskákat, pubokat keresgélem mindenhol, ami egy csöppnyi otthonosságot visz a városba, amitől azt érzem a része vagyok.
-Van egy annyira szép park, vagy inkább kert az egyik mellék utcában, nagyon kellemes a hangulata, főleg hogy egy játszótérre néz, élettel teli lesz tőle. Volt ott egy jó fagyis is, majd veszünk azt is és kiülünk. - Látszik nagyon szerethetem azt a várost, mert nagyon szeretettel telin beszélek róla, némileg ábrándosan. Ilyenkor az akcentusom sem tudom elnyomni, de Elee szerintem elnézi nekem. - Jah és csigát is fogsz enni! - Vigyorodom el, érdekel mennyire irtózik a gondolattól.

-Úristen.... - Röhögök fel, neee, ez a kép fáj. Fogom is a fejem, hogy elképzelem Eleet menyasszonyi ruhában, elfolyt sminkkel az arcán ahogy kanalazza a bödön fagyit valami teleshop előtt ülve a sötétben.
Nem nagyon nézek tévét így lemaradtam a csodálatos(an borzasztó) Uma alakításáról az itallal.
-Nem is tudom, szexibb ha te szívod ki, mint hogy itt vagdosom magam, nem? Meg akkor mellé megy, kárba vesz, úgy már nem is tetszik! - Nevetek. Aztán csak folytatom, miket nem mond. - Hát így állunk... miért is nézzük meg akkor? Rituális öngyilkosságra kevésbé morbidabb módon is rávehetnél ám! Nincs benned humanitás? - Röhögök, úristen, félek attól a filmtől. Pedig a Holiday Special után komolyan... az már valami.
-Jaj dehogynem... bármikor. Csak tudod milyen vagyok... túlaggódós. - Mosolygok rá hálásan, kedves hogy fel akar vidítani.
-Ha szükséges... bár nem szokásom. - Vigyorgok, azzal megölném a művet, szeretnék mindig olyan lenni mint az eredeti.
Aztán összeráncolt homlokkal nézem, hogy mi a baj, közli nem a süti. Ez jó is meg rossz is, ha a süti lenne menne a kukába és minden szép és jó megint, de ahogy elnézem ő sincs a toppon.
-Tényleg olyan vagy mint én... Rossz lehet neked. - Mosolygok, szerintem én ilyen vagyok és nem szerencsés, de megsimogatom az arcát. - Ha mégis kell egy váll... nem túl izmos, meg nem tudom mennyire vezeti jól a könnyeket, de... érted. - Mosolygok rá míg kicsit felé mozgatom az egyik vállam, elvégre nem tudom mi a gond. Ha olyan mint én, hogy csak azzal tudja megbeszélni akivel a gondja akad... bár most itt van Josh is de... a múltkor is elvettem az életkedvét is, mikor azt szeretném ha sokat röhögnénk, szóval inkább nem mondom mi a bajom. Megoldom ahogy eddig, de Eleenek nem kell ennyire magába fordulnia mint nekem. Már ha én megfelelek beszélgetni, ha nagyon csajos a téma lehet csak bólogatni lennék jó.
Vigyorog rám, pedig komolyan gondolom. Ezért is kap kézcsókot, elpirul tőle. Elpirult! Na tessék, sugdostam neki a kéjenc dolgaim erre meg csak egy kézcsók kell! Vigyorgok rá.
-Gyönyörű ahogy a rózsák nyiladoznak a csinos orcádon Elee, többször kéne elpirulnod! - Nem bírtam kihagyni, kicsit gonoszkás a hangom.
-Édes tudatlanság! - Vigyorgok, hogy még nem hallott az alvásról.
Felkacagok, hogy jön a japcsi turistákkal, azt hittem azok a kínaiak, mert azokból rengeteg van, mindenhol. De ki tudja, lehet Párizs a japánok Mekkája.
-Jól van, ez nem lesz nehéz. - Nevetek még, hát tényleg nem.
-Örülök, szerintem tetszeni fog!
Aztán csak nevetek.
-Olyan maradi vagy kedvesem, pedig csak egy kis citromot rá, összeugrik és cupp... a szádban van majd a gyomrodban! - Kacagok tovább, a kezemmel is mutogattam a mozdulatokat. - Bár lehet attól félsz míg nyeled megkapaszkodik, hogy "de még éééélek baszdmeg, éééélek!" - Közlöm a végét vékony hangon, majd mutatom a karjaimmal hogy épp két fal között támaszkodom és nem akarok tovább csúszni. De csak fogom a hasam és nevetek, olyan hevesen tiltakozik, ott fogom enni előtte és valahogy ráveszem! Nem olyan szörnyű, a kagyló például finom nagyon.

Ú, na jó ez nekem is durva lassan, végighúzom a tenyerem az arcomon hogy úúú ez fáj, szexisen vágni az ereim, mint valami sikkes emo... sznob emo... nem tom mi a találó szó igazából csak durva és kész.
-Serleg? Mi ez valami démonidézés? - Röhögök, mert ma már senki nem mondaná magától azt a szót hogy serleg szerintem, hiába jó szó. - Áh, láttam én már nagyon szar filmet, kétszer! Igaz, másodjára lehet többet ittam, hogy még kevésbé fogjam fel de... huh. Szóval majd hozok töményet és akkor kemény leszek és végignézem szünet nélkül! - Közben elfelejtem hogy ez nem egy film, hanem négy (ami öt) szóval...
-Áh, mindig is szex közben akartam meghalni, de nehéz belőni hogy mindketten egyszerre haljuk meg, szóval keresnem kell valami mást. Például halálra esszük magunkat fagyival. Amikor már nem bírja az egyik, a másik noszogathatja, hogy de még a tejszínes karamellásat és a pisztáciát fel sem bontottuk, kanalazzon tovább! - Vigyorgok, bár nem tudom halálos fagyi adag létezik-e. De biztos.
-Például rím kedvéért. Ha a hangzást akarom visszaadni akkor lehet valami teljesen más lesz a jelentés, akkor belenyúltam a műbe szükségszerűen. - Mosolygok rá, vannak ilyen esetek.
-Nem rossz csak.. nehéz. - Javítom ki magam kissé, bár csak nem akarom mondani hogy rossz. Néha úgy érzem kevés vagyok a rengeteg teherhez, ami a vállaimat nyomja, hogy más nem is tudja. Egyszer úgy is összeroppanok, de remélem az sokára lesz, amikor már nem számít. - Hogy én? Én sosem mondom el a problémáim. Ha megteszem azután azon aggódom hogy most elrontottam valaki napját, felesleges terhet raktam a vállára, esetleg olyan dolgot mondtam el, amiért megharagszik rám valaki. Arra lettem nevelve, hogy oldjam meg a problémáimat egyedül és segítsek másoknak az övéikben. Az más kérdés hogy szerintem egyikben sem jeleskedem kitűnően de... próbálkozom. - Fogalmam sincs őrá ebből mennyi igaz, én inkább csak a nem beszélek róla részét éreztem közös vonásnak. Persze lehet neki lenne kivel beszélgetnie, de az is lehet neki sincs. Így jobban belegondolva, nem is ismerem, ami fura.
-Tudom, inkább úgy értem nem fecsegem ki, így lelki szemetesnek jó vagyok. - Mosolygok, nem tartom magam zseniális tanácsadónak, kiváltképp hogy sokszor nagyon tanácstalan vagyok. Talán ezért is kedvelem Phoenixet ennyire, mert ő nagyon határozott és remek javaslatai vannak. - Értem. Gondolkozz el rajta miért, hátha segít és elmúlik. - Mosolygok rá, nekem néha jót tesz. Bár nekem nem kéne, mert én túlzásba viszem és már rémeket látok a végére...
De hamar oldódik a hangulat, hogy elpirul és még mérges is lesz.
-Juj! - Röhögök, megkaptam a giccses jelzőt, nem hiába, ez tényleg az volt. De muszáj volt. - Rettentő bájos vagy mérgesen, főleg így elpirulva, el tudnálak nézni órákig! - Támasztom az állam alá a tenyerem, könyökölök az asztalon és elfojtott röhögéssel bazsalygok rá. Mindazonáltal tényleg nagyon bájos így, jól áll neki.
Aztán megint nevetek, hogy nyálkás kaját nem vesz a szájába. Ecsetelem neki hogy élve is lehet fogyasztani a jó kis puhatestűket, szórakozom is vele, hogy visszamászna a kis előétel.
-Olyat nem csinálok. Az olyan mintha átvernélek, főleg hogy magadtól nem ennéd meg. Na meg ha már ennyire kikötöztelek valami egész más csinálnék veled... - Vigyorgok rá pajzánabban egy pillanatig. - Legfeljebb én kérek magamnak és ha elég gusztusos hogy megpróbáld lenyelni kipróbálod. Egyéb esetben lekapsz egy csókkal és megtudod milyen az íze. - Nevetek, ha nem akarja nem eszik, csak egy ötlet volt. Udvariasságból vagy kényszerből én is számtalanszor megeszem a kenyeret és hasonlókat pedig utálom az állagát. Mondjuk az ízét sem szeretem, szóval ilyet én kényszerítek rá.
-De croissant enned kéne, azt még én is szeretem ott. - Ajánlok neki valami franciát, ami nem nyálkás. Ne undorodjon meg a francia konyhától, mert bajban leszünk. - Na meg a sajtok és a gombák! Ó, sok kaja van ami nem mászik el a tányérodról és ízletes! - Vigyorgok egy sort.

-Üst? Azta nem is tudtam, azt hittem pentagramma! - Röhögök, mert az üstökről a boszorkányok és a főzetek jutnak eszembe nem a sátánidézés. - Na jó, akkor máskor... ejj... - Röhögök, pedig milyen jó könnyed délutáni vagy esti program lenne már! Aztán csak röhögök tovább, hogy ecseteli, esélyem sincs egyben lenyomni a filmet.
-Te nem láttál még szörnyűt édesem, láttad a Star Warst? Annak van egy eltitkolt része és nem hiába titkolták el! - Nevetek, sejtelmesen utalgatok arra a borzalmas alkotásra. - Hát amennyire imádom a romantikát és ez elvileg az, valóban előfordulhat spontán öklendezés, bocsi! - Nevetek, úristen, durva lesz.
-Gondolod megélem a nyolcvanat? - Nevetek, én nem hiszem, a dögös húszas csaj nélkül is meglesz az a szívinfarktus hamarabb. De talán nem, legyük optimisták!
-Többet? Alkoholos fagyi kéne, van olyan? - Röhögök, ha ötször négy óra már akkor is megnézem, Eleevel szerintem vicces lesz. Lehet hogy szellemileg leépülök de... nem baj!
Elmondom milyen vagyok, ne lepje meg a dolog, már ha valóban szeretne velem tölteni pár napot, talán többet is. Henry miatt mostanában labilisabb vagyok. Arra hogy nem érti csak összeszalad a szemöldököm, majd kicsit elhúzom a szám.
-Tudom de... Az öcsémen kívül nekem nem voltak igazi barátaim, mást meg miért terheljek ha alig ismer? Mivel folyton úton voltunk és rángatva voltam nem bírtam fenntartani egy kapcsolatot sem, de nem is akarta a másik fél se annyira így... - Hallgatok el. Biztos bennem a hiba, ha nem keresnek egy idő után nem? - Amúgy nekem jól esik beszélni róla de... a múltkor is mikor elmondtam a barátomnak, mi történt hát... láttam rajta hogy megviseli. Van elég gondja, nem.. nem szeretném a kedvét szegni vagy elijeszteni. - Sóhajtom, lesütöm a szemem. Láttam Joshon hogy megviseli a dolog, inkább nem beszélek neki a gondjaimról, nem szeretném ha nem keresne, mert túl problémás vagyok. Megint nem lenne senkim, úgy érzem. Mert Henrynek mindent elmondtam anno, de mostanában... főleg hogy Henryvel vannak a gondjaim...
-Jó érzés ha valakin látom hogy jobb neki. A sajátomat is könnyebben kezelem, mert úgy érzem legalább ez megy. Ha egyszer bekattanok hát... túl nagy luxus lenne, nem tehetem! - Nevetek némileg keserűbb vidáman. Mosolyogva csóválom a fejem, Henry akkor egyedül maradna, nem tehetem.
-Értem... hát... akkor várd ki mi lesz. - Fogalmam sincs miről beszél ugye, de idővel minden kiderül, legalábbis szerintem. Remélem nem lesz komoly baj.
Aztán elpirul, vörösödik az egész feje és jól szórakozom.
-Jaj dehogynem! - Legyintek nevetve, tényleg aranyos ahogy bosszankodik. - Majd kiengesztellek! - Vigyorgok rá, hátha megenyhül a drága.
-De csak mert vágysz rá, valld be! - Nevetek a kikötözésen, majd jobban, hogy csigás csókot nem kér.
-Ó a csókom kellemessé tenné, fontold meg! - Nevetek, gondolom hogy aznap tart majd tőlem némi távolságot, hacsak nem iszok valami erős szeszt és mosok fogat alaposan, sokáig.
-Én nem szeretem! - Nevetek könnyedén. - Most is csak a fiúk miatt vettem kenyeret meg zsömlét is, de én meg nem eszem... ha kell nyugodtan vidd haza mert én kidobom. - Mutatok a hátam mögé a pultra ahol az említett pékáruk lapulnak. Kenyeret kidobni bűn és sznobság de csak ezért nem fogom megenni, az is biztos.

Csak röhögök, hogy nem mindegy, nekem édes mindegy, de olyan jó piszkálni.
-Ááhh, sejtettem... - Vigyorgok rá ravaszul, kis félős, pedig azzal teljesen elrabolnám az IQ-ját!
Vigyorgok, ő sem jósol nekem szenilis öregkort, annyi baj legyen.
-Ó, házi piás fagyi, nem is kell jobb! - Vigyorgok, szerintem mókás lenne.
-Gondolod? Lehet... csak... jobb szeretem ha vidámak körülöttem... de... igazad lehet. - Mosolygok rá, mert hát Josh elég együtt érző valaki. Még Phoenixet is annak mondanám, bár ő csak jól leteremt hogy hülye vagyok és kapjam össze magam, de törődésből tette a múltkor is, jobban is lettem. Na majd még próbálkozom, esetleg, bár maximum akkor ha nagy a gond, a kisebbeket illene megoldanom ennyi idősen nem?
Mosolygok rá hogy isteni érzés kiadni magunkból minden nyűgöt, lehet. Aztán nevetek kicsit én is vele.
-Áh, így már minden világos! Majd rájössz, ne félj. - Mosolygok rá biztatólag.
-Simán! - Fő a magabiztosság, valahogy csak kiengesztelem. Ha mást nem sütivel.
-Mondom én! - Nevetek, a kis hamis, ezt kedvelem benne továbbra is.
-Uhh, bocs, tényleg, azt hittem... na szóval nem hittem... - látom hogy sápad kicsit, bocsánatkérő kínos mosoly kúszik az arcomra és hagyom a csigákat.
-Ha neked adom gyorsabb, amúgy sem sok. - Egy fél kiló meg hat zsömle, igazán nem sok. De odaadom neki, meg csomagolok el neki műanyag dobozba még úgy három nagy szelet sütit is.
-Jól van, hétvégén mehetnénk is! Már ha neked oké. - Mosolygok és odaadom a csomagokat, közelebb lépek és hátrasimítom a haját a füle mögé.
-Köszi hogy jöttél és köszi a vigasztalást is. Úgy mindent... - Nevetem el magam kicsit, mert hála neki kicsit átgondoltam a dolgaim meg jól is éreztem magam ma. Ha hagyja kap egy könnyed csókot a szájára, ha nem akkor az arcára. Nem tudom mennyi fér neki bele, nem akarom elijeszteni. Aztán ki is engedem mosolyogva, remélem nem nézik meg sokan az érdekes ruhakollekció miatt.