Kinn ülök a parkban, kellemes kikapcsolódás, leshet az emberi hülyeséget és azt hogyan olvadoznak a melegben. Mert pokoli hőség van, én is az árnyékban tespedek egy padon és a fejem meg a vállam közé szorítok egy most vásárolt hideg ásványvizet. Ó mennyei hűvös... közben bogarászom az újságot állás után. Aztán nem tudom honnan, de kapok valami szelet, mivel épp egyensúlyozom az üdítőm és karikáznék egy hirdetést pont kifújja az egyik oldalát az újságnak egyenesen egy srác képébe. Hah, fantasztikus, olvashatom újra az egészet.
-Ha kiolvastad, visszaadhatnád, kösz. - Mondom nem épp bocsánatkérő hangsúllyal és leteszem a felhúzott lábam, hogy ha nem adná oda érte tudjak menni. Mert nem nézek ki belőle hogy megmozdulna a kedvemért. A vizet elveszem a nyakamból hogy letegyem magam mellé, hah, meleg van. Egy combközépig érő farmer és egy spagettipántos fekete top van rajtam, a hajam laza kontyban feltűzve, hogy ne izzadjon be a nyakam.

Nincs szerencsém, kénytelen vagyok beszédbe elegyedni valami helyi menő csávóval, aki még ráadásul csóró is hogy újságra sem telik, ráfanyalodik az enyémre. Hah! Meg kell mozdulnom, tolom magam előtt a forró levegőt, és mutatom a tenyerem, hogy hajrá, adja vissza jogos tulajdonom.
-Egyéb kívánság? - Forgatok szemet, erre nem ledobja magát a helyemre? Ó basszus már, nem igaz, hogy nem tágasabb neki bárhol máshol. Bosszúsan lapozok a negyedik oldalra, hogy mi a jó istennek mondta, talán valami bugyuta hirdetés van ott, hogy "Ó menő pasi keresi vagány csaját, szedj össze a parkban!"... cöh. De nem, csak virít a képe, összetévesztetetlen sajnos. Összehúzom a szemem és ránézek. Ott állok előtte, nem akarok mellé ülni. Csak ha látom hogy lehorgonyzott ennél a padnál, akkor mindegy, az összes többi is foglalt. Fantasztikus...
-Látom lelkes hazafi vagy. - Mondom műmosollyal, valami ilyesmi cikk volt ott, nem olvastam, én csak a hirdetések miatt vettem meg. Ebben normális állások is vannak. - Mit vársz? Tapsot? Bocs, tele a kezem. - Biggyesztem le a szám, hogy sajnos nem fog menni, ha csápoló pom-pom lányokat keres, akkor rossz ajtón kopogtat. És még az újságom is nála... Nincs isten.

-Inkább ne, csak udvariasságból kérdeztem... - Dobok neki egy "ahh, de vicces vagy" mosolyszerű szájrándulást.
Sajnos nem zavarja hogy rohadtul nem örülök a társaságának, erőszakot kell vegyek magamon.
-Kész Amerika Kapitány... de kár hogy nincs nálam toll, így nem lesz autogrammom. - Forgatok szemet, ki a fene ez? - De amúgy egy csekket aláírhatsz nekem, olyan papíron hidd el, elfogadom és becsben tartom majd a neved úúúgy kerek tíz percig. - Kb annyi idő ide a legközelebbi beváltó hely. Kedvesnek imitált mosoly, pár pislogás, remélem örömet okoztam neki vele.
-Teljesen. - Morgok. Leülök a pad másik végébe, de olyan messze amibe még belefér hogy ne essek le vagy lógjak le a padról. Ahh, idegesítő fazon de főleg a vigyora. Minek örül, hatost dobott, vagy mi?
Oldalra nézek rá, nem fogom megúszni. Komolyan pont egy fecsegőposzátát kellett eltalálnom az újsággal? Sóhajtok. Jó. Társalogjunk, végül is, miért ne? Ahh, el kell nyomnom az ezer okot ami az elmémbe tolult, de hős leszek.
-Eltaláltad. Most költöztem. Munkát keresek a nyárra, aztán meg suli. Roppant izgalmas nem de bár? - Emelem meg a szemöldököm, ő ezek szerint író. - Nicholas... - Olvasom ki az újságból a nevét, majd végigmérem. Illik rá, volt egy Nick nevű osztálytársam, legalább ennyire idegesítő volt.
-És téged hogy tűrnek meg az újságnál? Vagy ennyire üresedés van hogy bárkit felvesznek? - Bár ki tudja, lehet jól ír. De tegyük fel nem. Vagy csak protekciós. Ki tudja? Az is lehet csak a nevét adja a szövegnek. Suttyomban azért beleolvasok a cikkbe. Hah fene. Jól ír. Attól még nem szívom vissza amit mondtam, úgy sem ismerem. És jó alázni az egóját, ahogy elnézem nem szenved önbizalomhiányban.
Amúgy egy pincérnői állás van bekarikázva meg egy könyvesbolti eladó, szóval semmi izgi, le kell lombozzam.

-Nem jó, még a végén belefulladsz egy tócsába ha elesel... miután véletlen elgáncsollak... - Vasember... ennyire nem vagyok képben, de nem is érdekel. Szuperhősök nincsenek, ahogy szuperpasik sem. És a gatya fölé vett alsó nem szexi. Nem is értem kinek jó ez. Jah hogy az Superman? Hát látszik mennyire fangirl vagyok.
-Ó sejtem, hogy kisegítenél minden téren... - Pff, csak mert az újságban a neve és jól néz ki, nem a világ közepe hogy mindenki rászoruljon.
-Ennyire látszik? Akkor mégsem fogok kilógni. - Nézek félre, remélem ő nem oda jár. Adja az ég hogy ne. - Te már nem ugye? - Kérdezem bájosnak szánt, de nem túl bájos mosollyal, amilyen peches vagyok még odajár. Bár simán kinézem belőle hogy már kijárta csak itt dolgozik, azért maradt.
-Jól van... Nick. Nicky? - Vigyorgok rá, jaj de cuki lenne vele. De nem, azt hinnék közöm van hozzá, annyit nem ér. - Szóval Nick. Jó. - Jelzem hogy nem kell gatyát cserélni, nem miattam nézik buzinak majd. Más okot kell találniuk rá.
-Elizabeth... Elli. Vagy Lizzy. Eliza is lehet, amit akarsz. - Nem szégyellem a nevem és ha véletlen egy suliba fogunk járni jobb lenne nem harminc nevet fejben tartani, kinek mit mondok, mert hát senki fiával nem bánok kedvesebben. De az Elizabeth-ért én sem vagyok oda.
-Ó, értem, Mr kaptam ajánlatot a Timestól.... - Emelem meg a szemöldököm, henceg itt nekem. Ha kedvelném rögtön mondanám hogy milyen szuper hír, bizonyára kiérdemelte, így csak hidegen lesek az újságba.
-Nem, ezt az újságos trükköt arra tartogattam hogy szembesítselek a saját fotóddal, de rossz lap szállt el. Kínos. - Mondom kiábrándult fejjel, nem vagyok én béna, hagyjon lógva. - De ha oda térsz be ahova felvesznek szívesen facsarom a rongyból a pultra kiöntött löttyöket a poharadba zamat gyanánt az italodhoz. - Kedves mosoly a fiatalembernek, hogy fikáz. Jóban leszünk. Egyszer biztosan. Bár valószínű tévedek, kétlem hogy akár köszönne ha megint szembetalálkozunk az utcán.
De még mindig kérdez... fene kitartó! Nagyon unatkozhat... jó, én is. Akkor meg már... normálisabb hangszínt ütök meg, max a melegre fogom, hogy megsütött a nap.
-Nebraskából. Ez az egyik legjobb komos egyetem, nem volt kérdés hogy e mellett döntök. Az otthoni egyetem kicsi volt, nem is éreztem rendes egyetemnek, ami azt illeti... - Húzom a szám.
-Na és te? Ha a Times feni rád a fogad mi a jó istent keresel még itt? - Emelem meg a szemöldököm, nem sírva, térden borulva kéne nyalnia a talajt Nagy Almában?

*Összeilletek Hale-lel xDDD Játszanom kéne Zinnel, de félek rövid játék lenne xD*

Csak egy szemforgatással jelzem, hogy sejtem mennyire lenne véletlen az a gáncsolás.  Nem csordul túl benne az emberek iránti szeretet vagy csak engem szúrt ki, mint aktuális utálnivalót. Minden esetre én élvezem.
- Efelől semmi kétséged se legyen… - felé küldök egy kacsintást is, hogy tudja azért, hogy ha én egyszer kisegítem utána mindenki mással maga lesz a kínszenvedés és a mélysötét unalom.
- Nem, ami azt illeti a Francesre kedves emberek szoktak jelentkezni. – szúrom azért oda egy fél mosollyal. A vicsortól elnevetem magam, jól megleszünk mi ketten már látom előre.
- Ami azt illeti, befejeztem, de kitaláltam valamit, hogy maradhassak. Tudod, csak miattad. – tényleg sikerült úgy intéznem a dolgaimat, hogy még egy évet lehúzhassak az egyetemen, vertem is a fejem a falba, hogy eddig az nem jutott eszembe.
- Aha, és miért lett volna jó nekem ha a saját képemmel szembesülök? – látom én eleget azt a fotót. Háromszori próbálkozásra sikerült összehozni, hála abszolút fotogén fejemnek. Az elsőn pislantottam, a másodikon pedig még tüsszentettem is, az utolsó lett olyan, amit elfogadhatónak ítéltem.
- Mindig ki akartam próbálni milyen lehet a szennyvizes kávé. Bár, sanda gyanúm, hogy LA-ben eleve abban főzik ki. – azért majd adok egy esélyt annak a koffeinlöketnek, ami ő szolgál fel, már ha nem küldik el a stílusa miatt az állásinterjúról.
- Az biztos, ha itt szerzel diplomát lehetőségek tárházát nyitod meg. Tudják, hogy Fitzgerland kiszórja a gyengéket. – lehet utálni az igazgatót, de valamit nagyon jól csinál, nem hiába híres államok szerte a suli.
Következő kérdésére csak vállat rántok és legyintek egyet.
- Hosszú és bonyolult. – most nem vele fogom megosztani kétségeim kupacát, nem tűnik olyannak, akit érdekelne, ez inkább csak, amolyan illem kérdés volt.
- Mennyire kell neked az újság többi része? – kérdőn pillantok felé, ha nincs rá szüksége akkor átveszem tőle és elkezdek hajtogatni.
- Gyere! – felpattanok, jó ez erős túlzás, mert még eléggé fáj a bokám, szóval, felkászálódok és bicegve megindulok a tengerpart felé. Papírhajót fogunk úsztatni, ha nem vágja be a durcit és marad ott a padon.


*Öhm. Köszönjük De ezt miből következtetted ki? *

Lazán elejtek egy fintort felé, reflex. Elvégre kacsint és vigyorog, mintha az istencsászár foglalt volna helyet a padomon és én még nem ejtettem ki ájtatosan a nevét... Férfiak.
-Ó én kedves vagyok. A kutyákkal, a növényekkel, gyerekekkel... - Néha a lányokkal is. Nagyon nagyon ritkán a fiúkkal is. De ez most nem a kivételes csillagállások ideje.
Erre még nevet... de jól mulat valaki, kár hogy nem kölcsönös. Ő csak idegesítő, nem vicces. Bár magam sem tartom annak, de hát eddig is láttam hogy nem normális, szóval gond egy szál se.
-Sejtem. - Sóhajtok, ez szörnyű. Belül nagy trauma játszódik le egészen fél pillanatig, aztán hálát adok a tervezőknek, hogy ez egy nagy egyetem. Nagyon nagy. - Hmmm, mondjuk megbuktál az egyik tárgyból? Micsoda kreativitás, micsoda ész! - Vágok döbbent fejet, hogy azta. Aztán csak visszamosódik az arcom ingerültbe és morcosba.
-Hogy rájöjj van mit alakítanod még a külsődön, hogy fotóképes legyél. Nem mindenki szereti retusálni és Photo Shoppolni a képeket, mert szépen nézel rá. - Mondom "jaj te szegény" ajak biggyesztéssel és nézéssel, hogy bizony elbánt vele a sors. Igazából nem csúnya, de ez mellékes.
-Hah... na igen. - Úristen, egyetértettem vele... Hol van Godzilla, nincs világvége?
-A keménykezű vezetőknél nincs jobb. Lesz értelme a gürcölésnek. - Nem idegen az igazgató neve és valóban csupa számomra pozitívat hallottam róla.
-Nocsak létezik olyan amit a mi fecsegő poszátánk hosszúnak ítél? A bonyolult megbocsájtható, nem tűnsz lángelmének. - Igen, ez kellett, de kap egy nem túl őszinte mosolyt is, az bónusz. Most ingyen volt. Amúgy már kezd érdekelni, szörnyűség, rá is nézek, hogyha mondja, figyelni fogok. De lehet nem publikus, akkor visszafordulok nézni a járókelőket és iszok pár korty vizet.
-Csóró kisiskolás... nesze. - Cserélek vele, mert amiben az állások vannak kellenek, de a többit már elolvastam, vagy beleolvastam, nem fontos.
-Mi vagyok én kutya? - Parancsolgat itt. De mivel gőzöm nincs mit akar és elég határozottan indult meg, követem, gondolom oka van a helyzetváltoztatásnak. Hacsak nem a mosdót keresi és kell neki apró...

//"tisztában vagyok vele, hogy a pokol mélységes mélyére kíván, de nem tudja, hogy engem ez éltet." Hát nem tom, szerintem Hale hasonló elveket vallott, mikor Zinnel kávézott xD De nálam nincs narancslé, csak víz, te könnyebben megúszhatod xD//

-Ők sokkal jobb fejek mint egynémely tapló felnőtt, ne sajnáld őket. - Közlöm gőgösebben kissé, de a gyerekek őszinték és kimondják mi a stájsz. Amy kistesóit is imádtam.
-Cöh, legalább akkor pénzed van ha eszed nem is. - Nem, tuti nem ösztöndíjas, nem akarom. Akkor egy súlycsoport lennénk, nem tetszene. Bár tény, lehet kevésbé lennék bunkó. Vagy nem. - Hallottam amúgy, de nem találtam olyat ami nekem tetszene belőle egyelőre. - Mert hát nekem is az jött volna, de ez az alapképzés jobban megfogott.
-Igen, csúnyán, látom... Szerintem a szép nem is menne. - Mosoly a jutalom, nem hallok ki szexuális felhangot ami jó, van egy piros pontja, de ettől még nem leszek kedvesebb.
-Otthon is szigorú volt a diri, nem vagyok vizsgadrukkos. - mondom unottan, amúgy is, a vizsga tanárfüggő, tanárok között meg mindig vannak puhányok is. Sajnos.
Ha nem mondja nem mondja, igazából lehet családi dolog, az kellemetlen, jobb is ha nem hallom. Lelkizésben béna vagyok.
Odaadom az újságot, legalábbis ami már nem kell belőle, erre nekiáll origamizni. Bár leragad a tutajoknál, elnézem neki. Én csak daru madarat tudok, szóval...
-Igen, de nem azt hogy magam is imádnék csahos lenni... Tudod, értelmezés, gondolom túl nehéz dolgot kérek, hagyjuk is. - Mondom negédesen, de azért követem.
-Mi van veled? Összevertek? - Kábé úgy megy. Nem lepődnék meg, túl közvetlen. Ezt nem mindenki szereti.
-Jah. De te nem. Akkor tiszteletben tartanád hogy van aki szeret egyedül lenni... - Forgatok szemet, Amy nagyon kedvelné ezt a pasit. Szörnyű. Jó, én is kezdem kicsit, már nem annyira antipatikus, talán ezért vagyok még vele.
-Hová megyünk amúgy? Azt ne mondd hogy úszni akarsz, nem leszek élő Pamela Baywatchból a kedvedért. - Húzom a szám.
-Ehetünk. De nem kell meghívnod. - Gondolom meg akart, kis cuki-muki, de kell. Ellenben jó ötlet, jól esne. Ha így is megfelel neki akkor odamegyek vele és kérek magamnak egy pisztáciát és egy vaníliát. A levendula fagyin csak lesek.
-Ez komoly? Ki eszi ezt meg? - Kérdezem, nekem ez nagyon extrém. Tusfürdőben imádom, de hogy megegyem...

-Hah... - Sajnos esze is van, bár ennek igazából örülök csak titkolom. Erősen gyanús, nem csúnya és ösztöndíjas, még sikeres is. Anyucikák kedvence, de tuti van stiklije. Remélem van barátnője és imádja, mert amúgy egyre kedvelhetőbb a fazon.
-Lehet tényleg van sütnivalód. - Ez amolyan bók akart lenni igen. Lehet értékelni, már ha érdekli fikarcnyit is mit mondok.
Felszalad a szemöldököm, hogy csak. Mi csak? De kifejti, áhá, nem bírja a piát! Én sem.
-Legközelebb igyál kevesebb, vagy elpatkolsz. Lehet ez égi figyelmeztetés volt. - Húzom el a szám és csóválom a fejem. Lehet nem is emlékszik mi történt... És bár lehet meglepő, de más nyomorán nem köszörülöm a nyelvem.
Felszalad a szemöldököm, hogy mi olyan vicces, tudok úszni, jól úszok. De kiderül a csajos hasonlatom nem jött be neki, szemet forgatok.
-Előbbit nem ismerem, utóbbi esetleg. - Johansont kedvelem, jó színésznő, bár nem láttam sok filmjét. - De kétlem hogy jól úszna, és azon volt a fő hangsúly. Ilyen állapotban simán elsodor egy hullám és volt Nick nincs Nick. - Mert a nevét is megjegyeztem, túl kedves vagyok.
-De én meg nem kérem ha te fizeted. Ez 'nálam elvi kérdés. - Ha hagyom hogy meghívjon rögtön azt hiszi mindenfélére jogosult is lesz. Még mit nem. Ha mégis ő fizet, látszik hogy lett egy nagy rossz pontja, vagy hogy talán eddig voltam közvetlenebb eztán kevésbé leszek az. Igen, ez lehetséges, létezik, nem meglepődni.
-Vagy azok, akiknek unalmasak a mindennapok és minden eléjük eső alkalmat meg kell ragadniuk, hogy színesebb legyen, mondván, buli. - Nem értek egyet, ha elképzelem is olyan mintha molyirtót ennék, ezért pedig nem fogok fizetni. A levendula gyógynövény, nem édesség.
Inkább megyek vele amerre megy, csendben eszegetve a hűvös fagyit.
-Na és mondd... mit tanulsz a mesteren a majd? Mire szakosodsz? - Ez mondjuk érdekel, meg is kérdezem. Addig se nekem kell fecserészni.

- Lehetséges - bólintok bőszen vigyorogva. Örülök, hogy lassan kezd rádöbbenni arra, hogy nem egy két lábon járó izmoskockahas üresfej kirakatbábú sztereotípia vagyok. Elvégre nekem sem voltak előítéleteim a hajszíne miatt...annyira. Jó, az is igaz, hogy a szőkékkel mostanság meglehetősen elfogult vagyok.
- Nem szoktam sokat inni! - még tiltakozólag meg is rázom a fejem, hogy lássa mennyire megvetem az alkoholt. Ahhaha, nagyon.
- Tényleg nem...csak, azt hittem egy focimeccsnek merőben kedvezőbb végkimenetele lesz. - rohadt hollandok. Az ő hibájuk ha mostantól a Salisbury ház felé se nézhetek. Az emlékekre megint csak elhúzom a szám...kisebb csoda, hogy élek, de lehet jobb is lett volna ha kettécsapnak a csákánnyal.
- Azért egy kicsit sajnálnál ha odavesznék? - nyilván tudom, hogy kroki könnyeket nem hullajtana utánam, sőt lehet fel is lélegezne ha ott vesznék a háborgó hullámhantban.
A tiltakozását elengedem a fülem mellett és fizetem a fagyikat, nem fogok ezen vitatkozni, annál büszkébb vagyok.
- Bűnügyi riporter és oknyomozás. Meg majd később, ha ezzel végeztem gondolkodom a kriminalisztikán is. - a franc se tudja mi vonz ennyire az alvilági berkekbe. Engem ez érdekel, más a politika után rajong.
Zsebemben rezegni kezd a telefon. A főnök. Random vészhelyzet van a szerkesztőségbe és most azonnal bekell bennem. Zavartan bontom a vonalat, nem értem mi lehet ez a hűűdenagy S.O.S. nem szokott ilyet csinálni, ebből gondolom, hogy tényleg komoly probléma lehet.
- Bocsi, de most...mennem kell. Valami nagy gáz van, fő és állatvesztéssel jár ha sztrájkolok. Ezeket még megúsztatjuk egyszer- gyorsan elköszönök tőle, a papírhajókat magammal viszem és, amennyire a rokkant bokám engedni elsietek a távolba.

//Köszönöm a játékot, a többit úgy is írtam pm-be:) //

Igen, én is egyre inkább azon a véleményen vagyok hogy nem hülye. Minő borzalom és áldás egyben.
-Aham... - Ráhagyom, akkor nem iszik annyit. Nekem nyolc, az ő baja ha mégis. - Hát a sport sokszor csalódás, sok a bunda. - Mondom félvállról, annyira nem izgat, ez amolyan fél vigasztalás akart lenni.
Arra hogy megfullad és sajnálnám-e minimálisan eltartom a mutató és a hüvelykujjam egymástól és mutatom neki hogy picit. Örüljön, annyira nem utálom mint mutatom.
Fizet, ennek nem örülök, de erőszakos. Mondjuk inkább így legyen erőszakos mint máshogy...
-Az... érdekes. - Lepődöm meg, az komoly szakma. Nem is veszélymentes. - Te sem fogsz unatkozni... - Bólogatok, közben csendben eszegetem a fagyit.
-Jól van, mentsd meg a világot Vasember. - Ha menni kell, menni kell, a suliban úgy is összefutunk. vagy nem, majd elválik. A fagyira mutatva elmormogok még egy köszt és nézem ahogy elbiceg. Kis nyomi, remélem nem üti el valami őrült kocsis... akkor hogy menti meg a bajba esett várost?

//Én is köszi //