Tegnap hosszúra nyúlt a nap, mert az órák után még segítettem az egyik diáknak az egyik dolgozatában és még vásárolni is el akartam menni, mert ma főzni akarok. Valami jó húsosat és finomat, ha már együtt leszünk. Főleg mert még mindig szortírozunk és pakolunk, mintha sosem lenne vége... nem mondom hogy rossz de... jó lenne már csak henyélni. Legalább egy kicsit. Valamint hogy ma ne kelljen, tegnap este még kijavítottam vagy negyven dolgozatot. Szó mi szó, későn feküdtem le, így semmi erőm nem volt felkelni futni, míg Josh kihordja az átkozott újságokat. Átkozottak, mert amiatt nem kelünk szinte soha együtt eleget... Nem is értem minek csinálja még, Quentintől kap fizetést, a többit meg kipótlom én. De mivel nem akarok beleszólni, csak a szám húzom és mást nem mondok vagy teszek. Reggel is nyűgösen engedem el dolgozni és elmotyogom, hogy mégiscsak alszom még pár órát, de mire jön felkelek. Annyira persze ismer, ha nem keltem fel vele, nem is fogok addig, míg fel nem ébreszt... úgy aludtam vissza mint a bunda.
Arra ébredek, hogy ölel, arra persze elmosolyodom, hogy na végre, most már jó lesz, így feküdni a legjobb. Kicsit nyögök, hogy megfoszt a takarótól, cserébe jobban bújok hozzá, megmaradjon az ágy jó kis melege.
-Nem is... szerintem a karomra... - Vagy ki tudja, még nem nyitottam ki a szemem, csak fészkelődöm a mellkasába.
-Az arcszeszed érzem, az jobban csábít, elárulja merre a szád... - Vigyorgok, vakon is illat alapján megtalálom a keresett kincset, lopok is róla pár csókot.
-Hmmm.... aha... - Vigyorgok, a kávé ereje és csábítása soha nem érhet fel Joshoméval, főleg, hogy most fürdött, olyan puha a bőre, hogy bármi is volt a fejemben kipárolog és csak Joshom marad a helyén, meg a vágy, hogy mindenhol simogassam és csókolhassam.

Szerencsére nem ellenkezik, hogy bújok és ölelem, csókolom szüntelen, sőt, az ajánlatára sem kell nemet mondani. Hagyom magam így felébreszteni, fölébe kerekedni a takaró alatt és hosszú csókváltások közepette a legkellemesebb reggeli tornát átélni vele. A kérdésre nem adok választ, a tetteim válaszolnak majd helyettem. Hamar fel is ébredek tőle, akkor pedig tudja hogy nincs menekvése, hegyet mászunk a csúcsing.
Később már a mellkasán szuszogva pihenek, míg rajzolgatok a mellkasára.
-Ahm... amúgy igen, azt hiszem kialudtam magam. De csak hogy ma ne legyen dolgom, csak az itthoniak, azért feküdtem le későn. Mivel szeretnél kezdeni, mit csináljunk reggeli után? - Fordulok a hasamra szorosan mellette és elveszem a kávét, miután felkerült a szemüvegem és leverés nélkül el tudom venni. Adom az övét is, ha kényelembe helyezte magát.
-Nyerni kéne a lottón. Akkor minden nap ilyen lehetne... - Bazsalygok rá, nekem tetszene. Kap is egy kávés puszit a mellkasára.

-Remélem nem most vetted észre először! - Öltök nyelvet, ennyi pimaszkodás belefér. Aztán nem kell sok és már némán szürcsölöm a kávét.
-Mmm, igazán? Például? - Kezdek gyanakodni a szex és a reggeli valami kérést vezet fel előre, túl szép...
-Jah, mindig itt rontom el, belátom... - Mosolygok, sosem veszek lottót, de látszik érdekel miben mesterkedik, figyelek rá.
-Felül? Mármint... jó nekem a nappali drágám, tudom, hogy mindig mindent szétpakolok... ez igaz, de emiatt nem kell... vendégszobának akartad őket nem? - Pislogok rá, mert valóban jó lenne egy helyre gyűjteni mindent és ott fordítani mondjuk vagy dolgozatot javítani, órára készülni de... egy egész szobát erre áldozni?
-Hát... jó persze... az tényleg jó lenne... de mi van ha többen jönnek? Nem több vendégszobát akartál pont emiatt? - Bár lehet félreértettem, eléggé csábít egy dolgozó szoba az otthoni dolgozó sarkom után, de itt ketten élünk, nem egyedül, azzal is számolni kell.
-No meg... később ki tudja, ha többen lakunk itt... - Pedzegetem finoman, nekem gyerekszoba is járt a fejemben, de lehet az korai még... nem tudom.

-Hah! Lehet nem veled, azt mondod? - Mondom durcásan, hogy igenis odatettem magam, követelem az engesztelő puszit!
-Nem hiszek benne... szerintem felesleges pénzkidobás... inkább vegyünk rajta pár doboz sört. - Vigyorgok, nem vagyok valami lottós.
-Hát... jó lehet... neked is ott lehetnének a könyveid... A nappaliban mellettem voltál, azért szerettem... - Vallom be halkan, mert nem hiába volt nálam szinte minden egyben, egy légtérben.
-Hmm, négy ember szerintem simán elférne akkor nálunk. Hátha egyszer Henry mégis eljönne Jessel és Ethannel... - Mondom reménykedve a kávém nézegetve, hiányoznak. Aztán csak felvetem hogy egy szobát hagyni kéne, vagy legalább is tervezni vele.
-Jó lenne... a gyerekek úgy is örülnek, hogy van egy saját kis birodalmuk fenn, nem? Bár nem kéne ketté választani a nagy szobát, lehetne játszószoba is mondjuk... de mit gondolsz? Akkor hogy legyen? Mármint... három szoba van, de vendégszoba kéne minimum Matt miatt, ha Reeven el is van Felixszel. A dolgozó kényelmes lenne de nem fontos, ha inkább... másra tartogatjuk. - Nem tudom hogy szeretné, mennyire akarja belakni vagy ilyesmi. De bennem fel sem merül hogy veszekedés lenne ebből, min vesznénk össze? Mert úgy érzem engesztel, de nem értem miért.

-Még felvehetem azt is, semmi sem tiltja! - csücsörítek, de elégedett leszek, mikor puszilgat.
-Nem is azt mondtam tilos, csak hogy nem hiszek benne... Amikor játszol abban van ráció, abban hogy beikszelsz pár számot nincs... tök random. De jól van, de te vegyél akkor. - Csóválom a fejem mosolyogva, szerintem annyira kicsi az esélye a nyerésnek.
-Még szép, sör nélkül nem lenne komfortos a hűtő! - Vigyorgok, nálam is volt mindig, hogy legyen.
-Az a fotel? Már ki is nézted magadnak milyet akarsz? Ahaaa, lebuktál, fotelt akarsz magadnak mi? A többi csak alibi! - Nevetek, annyi mindent vettünk, nem egy fotelon múlna, de ha berendezzük dolgozni kelleni fog bele polc és asztal is... megint mehetünk vásárolni, ahh, nem szeretek, kéne egy varázspálca...
-Nem tudom, talán nyáron, ha nincs suli és ráérnek... hosszú az út Kanadából, tudod. - Húzom a szám, nehezen lehet összeszervezni egyelőre, mert kicsi a gyerek.
-Tudom, meg ha nincs koli az apátoknál nincs sok hely, kényelmesebben lenne el itt. - Legalább is a szavaikból azt vettem le, az inkább egy személyes lakás, nem kettő ami az apjuknak van, különben Matt nem lenne kolis.
-Amíg nem kell több tér miért ne? Szerintem jól hangzik. - Mosolygok, jó ennyire előre tervezni, gyerekre is.
-Jut eszembe Reevenről... már ezer éve ígérem neki, hogy elviszem telelni. Egy öt napra elmennék vele, tudna fotózni is. Viszont kicsit sok volt a kiadásunk és kivételesen tesósabban szervezném így... zavarna ha ketten mennénk? Legközelebb vagy valami közelebb helyre mehetnénk négyesben is, végtére is kedveled Felixszet, ő is minket, biztos benne lenne. Mit gondolsz? - Nem szívesen hagyom ki bármiből Joshom, de Reevennel rég nem voltunk hosszabb ideig kettesben, hogy átbeszéljünk mindent. Főleg mert folyton dolgozik ő is... de nem akarom hogy azt higgye kihagyom.
-Lehetnél addig többet apukáddal és Mattel... Nem vagy sokat Joval... - Pedzegetem nagyon finoman, mert én úgy örülök nekik, de valahogy Joshom távolságtartó még mindig kicsit.

-De mindkét szelvény nem nyerhet te butus! - Nevetek, hát ha csak egy telitalálat van, nem de?
-Nos, társaság mindenkinek kell... - Mondom a többi alkoholra, majd mindent tudó fejet vágok, hogy lebukott.
-Tudtam, engem nem versz át édes, szóval fotelt akarsz mi? Kapsz fotelt. - Csókolom meg, bármit megvennék amit kér, tudja jól. Maximum nem egyszerre.
Henryék messzi terv, jó lenne számolni velük, de az még odébb van sajnos.
-Na igen, családban marad. De amúgy sem tűnik rossz fiúnak, kétlem, hogy kihágásokat csinálna. Én voltam a legzűrösebb hármunk közül szerintem, nem adom a posztot az öcsinek! - Vigyorgok, Matt és a rossz társaság... nem tudom elképzelni.
-Jót tenne neki. - Igaz, azóta Felixszel átbeszéltek mindent, de én aggódom, jobb lenne több időt vele tölteni.
-Nem, őt nem oda akarom vinni, hanem Helsinkibe. Vagy valami kisebb városba. De ott általában van hó meg szép is a város. Csak kicsit messzebb van. - Nos, igen, Finnország nem Alaszka, de most Reevenre akarok fókuszálni, Alaszkában mindig Joshra gondolnék. Így is rá fogok, de talán nem megyek majd Reeven agyára annyira.
-Persze... de ha már családi nyaralás, akkor lehetnénk együtt is. Valami tengerparti részen, fürödhetnénk, szerintem Reeven is megszeretné. Az a sejtésem, Felix nem szívesen túrázna a hegyekben... - Annál kényelmesebbnek tűnt, de lehet tévedek és szorgalmazná, Joshom jobban ismeri nálam.
-Nem kell úgy. Én a saját apámra nem tudtam sokszor, hiába nevelt fel. De attól családtag lehetne. Gondolj rá rokonként vagy keresztapaként. Az még lehetne is, nem? Reeven sem az öcsém biológiailag, mégis tudok testvérként gondolni rá. Lehet neked biológiailag az apád, de ez nem kötelez semmire, egyszerűen csak megismerhetnétek egymást. Nem bántásból mondom, de ő Matt apja. Persze azt mondom a tied is, mert nekem nem nehéz ezt mondani, meg nem is tévedek gyakorlatilag, de... szerintem ő csak helyet akar az életedben. Adj neki valami szerepet. A gazdag nagybácsi ugyan nem állna jól neki de... Nem csak Matt a rokonod. No meg Mattnek nincs senkije, főleg ebben a városban, lehet neki is rossz, hogy köztetek rekedt. Egyszerre nem igen tud veletek lenni és... mivel külön nem találkoztok... Fura így. De hidd el, sokkal jobban kedvelhető alak mint az én szüleim együttvéve. - Ez szomorú tény, ha van Isten, akkor Joshom nem ismeri meg a sznob természetük és a lekezelő stílusuk. Eleget bántották Henryt, nem hiányzik, hogy Joshom is. Simogatom közben, úgy érzem ezt a szituációt nem bírja megemészteni. Nekem is idő volt a szüleimet, de ebben Henry segített. Én is próbálok most Joshomnak, de nehéz...

-Ó, nem arról volt szó kitöltöd és nyersz? - Húzom az agyát. Ha hazahoz egyet kitöltöm, azon nem múlik.
-Hát igen, ő ilyen bulizós alkohol és nincs kivel bulizni... kell mellé pár srác akikkel lezúzzák a jeget a hűtőről. - Nevetek vele.
-Értem én, lekenyerezel a saját szobával, csak hogy vehess magadnak egy fotelt. Ravasz húzás, nagyon ravasz. - Nevetek tovább, de inkább megcsókolom.
-Jah, hát miért, megismerkedik valami menő csajjal és fejest ugrik a dolgokba, hogy meghódítsa! - Nem ismerem Mattet annyira, hogy tudjam, Matt ha nem is gyáva, de túlságosan is megfontolt ehhez.
-Igen, az jó északon van. - Nincs különösebb oka, max annyi, hogy Reevennek Finnországról meséltem már párszor és igencsak tetszett neki a leírás. A saras pocsolya, ami néha megadatik New Yorkban nem olyan tiszta mint fenn északon.
-Kössz. Bár most hogy kibékültek Felixszel lehet Felix nehezményezni fogja, még őt is meg kell kérdezzem, de előbb téged akartalak. Reeven eléggé várja, ő nem fog nemet mondani úgy hiszem. - Kellenek a beleegyezések, mégiscsak messze viszem a fogadott öcsit.
-Akkor ezt még kitaláljuk. Az kéne, hogy mindenki egyformán élvezze! - Mert egy kalandos hegyi túra hármunknak feküdne, de Felix... az nem megoldás, hogy megvár a szállóban.
-Hát... lett egy fia. Annak a fiúnak van egy anyja, bár... róla sosem beszéltek. Én megértem hogy egy kisfiúval nem olyan könnyű költözni, megkeresni az anyád és lenyomni a torkán hogy még szereti csak becsúszott a kis Mattie... már bocs, de valami ilyesmi lett volna, ha meg is találja. És lehet biztosra ment, hogy anyád nem terhes, mert védekeztek, csak... én mindig is féltem ettől, leellenőriztem a gumit, de lehet ők nem. De ez nem változtat azon, hogy szeretnek-e. Én tervezett gyerek vagyok, mégsem akartak igazán. Te nem voltál tervben és annyira ragaszkodnak hozzád... szerintem ez számít. Henryhez én is ragaszkodom, anyáék legeslegjobb 'hibája'. Mint ahogy anyádnak te, édes szívem, összecsókolnám érte, hogy megszült. - Még mindig magányos lennék nélküle. Lia... kevés voltam Lia feloldozásához, sajnos.
-Ezért mondtam kezeld keresztapaként! Az is rokon, nem túl közeli, de azért közeli. Szerintem nincs ezzel baj, végtére is... neked van apád, hiába nem él, isten nyugosztalja. Ezt gondolom ő is tudja. Matt is csak a féltestvéred. - Ennek ellenére testvérként kezeli, és erről ő döntött így. Az apjáról is dönthet szerintem.
-Na mi fene... - Nem tudom mit szeretne, így hirtelen a család témában lubickolva. Azért is lep meg amit mond, nem bírom összekötni, mert összekötném, ha lenne mit. -Ugye nem tévészerelő leszel? - Joról idekattant az agyam, látszik lemaradtam, és egyelőre nem értem, de érdekel amúgy.

-Jól van, de ha az enyém nyer, és ki mered mondani hogy te megmondtad, elválok! - Próbálom komolyan előadni, de esélyem sincs, eszem ágában sincs elválni, nem lábalnék ki belőle szerintem.
-Jah, hát féltékenyek lesznek, ne légy buta, mindig egy csajt viszünk buliba, az alkoholra is áll! - Röhögök, főleg mert mi már nem viszünk csajokat bulikba.
-Jól van, majd akarok, csak általában sosincs otthon ha megyek vagy ilyesmi... néha azt érzem kerül, de tuti nem, rendes alak, biztos sok a dolga! - Nevetgélek, igen, nekem nem tűnik fel, hogy nem lenne kölcsönös a kedvelés, főleg mert Felix mindig nyájas.
-Miért ne lenne? Vagy mire gondolsz... vigyük őket valami tengerparti luxusszállóba? - Nem értem a célzást, ott sok a csaj meg a pasi, lehet flörtölni, lazulni, sportolni és még szörfölni is tudunk vagy bármi adrenalinnal járó. Igazából nem is rossz, este meg partizhatnánk.
-Én inkább fordítva gondoltam... csak ismerte nem? - Nem is értem miért azt veti fel, ő meséljen Jonak az anyjáról, valamit félreértett. Aztán leesik. -Jah, én Matt anyjára gondoltam az előbb. - Mondom, de legyintek, hogy lényegtelen.
-Őőő... nem tudom, lemaradtam. Énekes leszel te is? - Még mindig az apjához kötöm az egészet, lehet Matt is zenész lélek, nem tudom, hogy nem az. Joról egyszer mesélték, hogy régen volt bandája meg minden.

-Hátttt persze, mi más? - Nyomom meg, de röhögök, én sosem voltam féltékeny, könnyen viccelődöm vele.
-Remélem! - Vigyorgok, de csak leszervezi nekem ezt Reeven, az ő fiúja végül is.
Aztán eljátszunk a négyes nyaralás gondolatával, de Josh meglep a perverz megnevezéssel, hogy arra gondolt.
-Miért... négyest akarsz Reevennel meg Felixszel? - Szalad a homlokom tetejére a szemöldököm, csak pislogok, hirtelen de bevállalós lett valaki! Persze gondolom nem, bár jól járnánk, nem vitatom, de sosem voltam többes hívő. Persze Joshom kedvéért sok mindenbe belemennék, lehet meg tud győzni ha mégis erre gondolt.
-Persze, de nem árt a nagy hely sem, legalább is két külön szoba vastag falakkal... - Vigyorgok, bár ha az előbb arra gondolt elég egyetlen nagy franciaágy, akkor khm, vicces lesz.
-Tudom. Én csak azt magyaráztam édes, miért nem keresett az apád valószínűleg, semmi több. - Félreértés ne essék, ok-okozati viszonyt vázoltam.
-Musical? - Szeretem őket, fel is kapom a fejem, mert neki való lenne szerintem. Aztán csak elnevetem magam, de megkönnyebbülve, hogy nem tv szerelő lesz. -Édesem, eltartanálak, ha itthon maradnál. Én elég jól keresek, emiatt nem kell aggódnod. És fordítani is bármikor tudok, vagy vállalok szinkrontolmácsolást. Az alkalmankénti és jól megfizetik. Nyugodtan játssz ahol csak jól esik, akkor is ha nem fizetnek, de tapasztalatot szerzel vele. Emiatt ne izgulj, no meg... az agyamra ment az újságkihordás, mikor te színész vagy! - Nevetem el a végét, végre bevallhattam, mennyire bosszantott, hogy nem hagyja ott. De csak nevetek, megcsókolom. -Ó, akkor reggelente lehet együtt fogunk kelni? - Karolom át a nyakát vigyorogva, mert én baromira élvezném ám! Ha vele ébredek, jobb az egész reggel, még a nap is.

Hát nem tudok mire gondolni, csak arra négyest akar, hiába abszurd, mert hát Josh nem túl... nyitott általában az ágyban, azaz idővel igen, de a négyes eléggé gyors lépés lenne. Vagy nem? Már fogalmam sincs, lehet csak nekem lenne az.
-Ehm... az ágy? De ahhoz nem kell elmenni sehova, főleg nem közösen! - Nevetek, fogalmam sincs, mi az ami pajzán és mind szeretjük. Látszik fogalmam sincs mire gondol, de nagyon érdekel.
-Nekem nem, bár tudod én mindig visszafogom magam. Kivételesen arra gondoltam, hogy 'ők nem fogják vissza magukat és hallgathatnánk ám... - Nevetek, lehet valahol khm, akáááár izgató is lehetne, hogy kedvet csinálna, körözzük le őket, de én nem tudok hangoskodni szex közben, ezt Joshom tudja, ha valahogy kicsikarja belőlem, akkor nagyon eltalált valami pontot, vagy többszörös erogén zónám kényezteti. Néha szokta mondjuk, szóval kinézem belőle, megoldaná. A kis kéjenc! Haha, csak jobban szeretem ezért. (Ha nem csinálja, akkor azért, túl szerelmes vagyok.)
A család téma inkább kínos mint pikáns, el is veszünk egymás gondolataiban kissé. A lényeg azonban, Joshom nem haragszik az apjára, csak van benne egy kis feszengés miatta. Szerintem idővel majd feloldódik, csak győzze mindenki kivárni.
Az állásnál elszólja magát, de nem bánom, teljesen tévútra vezetett a kis pimasz.
-Na, ez szuper, legalább kipróbálod magad mindenféle szerepben, ki tudja mi fekszik a legjobban! - De tényleg, sosem tudhatja az ember, hiába vannak alap elképzeléseink.
Persze hamar megegyezünk abban, vágjon bele, a pénz most nem mérvadó szerencsére, amíg kevesebb a fizetése, kipótlom én, amúgy sem költekezünk már nagyon a házra sem. Nagyon tetszik amit hallok, főleg az együtt ébredés, azzal megvett kilóra ám. De sssh!
-Nagyon jó lenne... Jobban indul a napom, ha mellettem ébredsz és velem kelsz. - Csókolom meg örömittasan, mosolyogva, kissé csattan is a puszi az ajkain. Eszembe nem jut hogy valaha megunhatnám ezt.
-És keresel még filmekben vagy sorozatokban is szerepet még? Vagy csak akkor ha felkínálnak Collins filmje után? - Nehéz eldönteni mennyire tetszik neki maga a filmszereplés, mert ezt a filmszerepet szereti, de mindig színházban gondolkodik inkább. Ez persze nem baj, én mindenhogy szeretem nézni, ahogy alakít.

-Hát ha épp nem... készítesz ki, akkor én nem engedem ki a hangom, attól zavarba jövök... - Pirulok bele, mert erre odafigyelek, kisgyerekek vannak a szomszédban amúgy is. Akkor inkább a párnába vagy a vállába nyögök, ritkán kap el úgy Joshom, hogy végem és tényleg hangos leszek. Akkor nem is értem épp hogy vagy mint csinálja, csak úszom a gyönyörben és magatehetetlenül élvezem. -Miről? Hogy ők hangosak lesznek? Jaj ne félj emiatt, nem lesz kínos, max átkopogunk vagy valami. - mondom vigyorogva, de úgy fest nem erre mondta.
-Én is így vagyok vele... - Az maximum gyorsítana a dolgon, mindig hajt a vérem ha Joshról van szó. Bújok a karjaiba most is, élvezem a csókját.
-Nah, érdekesen hangzik! Örülök hogy találtál egy olyan színházat, ami igazán tetszik. - Mosolygok rá büszkén, tudtam én hogy sikerül neki, régóta mondom és lám, tényleg! Elhihetné végre nekem, hogy ügyes.
-Azt gondoltam, Collins elég hajcsár... - Húzom a szám, de tudom, tudom, kötik a határidők meg minden.
-Akkor szerencse hogy elfogadták, ha nem is kezdesz ott addig. Alig várom hogy menjen a mozikban a film. Ott lesz a neved főszerepben, meg végig téged nézhetlek, nagyon fura lesz, más ez mint a színház! - Egyelőre nehéz elképzelni is, hogy itthon berakom Josht és megnézem, ahaha.
-Jah, igen, persze. - Mondom, mert a kávét már megittuk, de étel is van, azt is idehúzom az ágyba.
-És akkor mi a terv mára? Mit pakoljunk vagy rendezkedjünk? - Mert az elmúlt hetek ebből álltak. Nem bánom, napról napra jobban magaménak érzem a házat, otthonosabb, hogy lakottabb. De azért a végtelenségig nem csinálnám, valljuk be, fárasztó azért.

-Hát… hát igen… de ez mindig is így volt… – Hebegem, csavargatva az egyik tincsem, van ami nem változik. Ha valamiben bizonytalan vagy szégyellős vagyok, akkor az is maradok általában, bár javulást szoktam produkálni néha.
-Igen, de akkor is zavarba jövök… nem miattad, de mi van ha valaki meghallja? –Ha Joshom hallják az nem zavar, de ha engem az… zavarba hoz, ez olyan, hogy még mindig nem tudok pisilni ha bárki lát, Joshom előtt se megy, nincs mit tenni. Pedig ő aztán már ismeri minden porcikám.
-Ne? Jól van, akkor nem fogunk, bár szerintem csak hangosabbak lennének tőle úgy is, hogy elnyomják a kopogást! – Nevetek Reevenéken.
-Oh… hát igen, bár kicsit feszélyez, hogy ilyenekre is gondolnod kell, hogy hozzám kell alkalmazkodnod… – Mert jó lenne ha én is tudnék, de ha kialakul az órarend, akkor az pár hónapig fix mindenképpen. De mondjuk teljesen egyformára sem tudom mindig alakítani…
-Hah, de azt magamnak csinálom nem másnak, hékás! – Nevetek, hogy védi Collinst, nem a szívem csücske egy ideje, de komolyabb bajom sincs vele végül is, nem zavar, ha kedveli, örülök neki. //Nem lett kijátszva, Őt kérdezd xD De ha nem beszéltél vele erről akkor nem hiszem XD//
-Hmmm… igen, de azért vedd figyelembe, hogy a forgatás nem tart már örökké és nem fognak már lecserélni, de ha a színházba nem mutatsz elég hajlandóságot és rugalmasságot, akkor könnyen kinn találod magad a társulatból… – Az sem lenne jó…
-Áh, hát igen, fognak nézni mikor felmutatom a gyűrűm! – Kuncogok elpirulva, de mosolyogva, mert büszke vagyok ám rá! Rá is, meg arra is, hogy a férjem.
-Merényletet? Nem nevezném annak, ha az elmúlt egy órára gondolsz… – Nevetek, de gondolom nem a hancúrra célzott, hanem másra, várom a folytatást, mit tervezett mára, hogy jobbnak látta előre lekenyerezni. A vendég szóra meglepődöm, hogy úristen mennyi az idő, itt fekszünk pucéran, majd csak lesek.-Bútor meg szőnyeg? És ugyan milyet rendeltél, hmmm? Vagy inkább azt kérdezem melyik szobába, hogy előbb rendelted, aztán kérdeztél engem is meg? – Kérdem nevetve, mert szerintem tetszeni fog, meg úgy is kiegyezünk mindig, de akkor is viccesen jött ki, hogy most kérdez mikor igazából már mindent megvett. De legalább ennyivel kevesebb dolgom lesz vele, szerintem megérezte már unom a katalógusokat lapozgatni sajnos… hamar csökken a lelkesedésem, ha sokat láttam, kell egy kis idő míg újra lelkesen vetem bele magam az ilyen dolgokba. Szerencsére neki nincsenek ilyen gondjai, így sokkal könnyebb haladni, nem fogom vissza a folyamatot.


//Bocs, hogy nem színes, de kódolás nélkül tudtam elküldeni magamnak//